Pesti Napló, 1872. szeptember (23. évfolyam, 201-225. szám)

1872-09-19 / 216. szám

216. szám, ___________________Csütörtök, September 19.1872. 28. évi folyam. Szerkesztési iroda; Kiadó-hivatal, JF Előfizetési feltételek: Hirdetések Farencziek-tere 7. szám. L­­melet, Ferencziek-tere 7. K. földszint,­­ hordva ’rejrdi éToatTkU SZXQtQgyiUnt előfizetések A lap szellemi részét illető millien A lap anyagi részét fflet# UaU­­Bf ■ j I flj 9 B I fi » ^to*' ITT ADÓ TTTYATITPi wWa., m4nyek (MU pte. UK. 1 i’l L^j 1 I li fl 1 i ll! . . .ti..­: BXAD0-HIT AT ALB 1 intézendő. Bt a AI R»,JE 51 SA h a. Aa uti kisdia poatal kflUakflUA (fet endisiotere 7. _____ körüli panaszok, hirdetmények) a ■■■■ HHSHl WmmOM m Wmm­H Hm ata felülü­zetén havonkmnt 30 kr. , , .. ,, 1 . Sz «llistatéa a tw folytán ml*«M kflldS&dők. REGGELI KIADÁS. Sfsaesmsfi'íra — kezektől fog&dtatBftk el. »»Idától *** «átaituial. ^ mp«i i im n■■>■■■■■ »Mimii 111 Előfizetési felhívás. Octóber 1-sején új évnegyed kezdőd­vén, felkérjük azon t. előfizetőinket, kik­nek megrendelése sept. végén lejár, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek. A „Pesti Napló“ állandó rovatai az irodalmi s művészeti rovattal fognak sza­porodni, mely az oly nagy sikert felmu­tató „Közoktatás-ügy“ rovat mintájára lesz szerkesztve. Előfizetési árak: eigész évre..........................22 ft. Félávre...............................11 ft Negyedévre........................5 ft 50 kr •BT* Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó-hiva­tala“ czim alatt Pest, ferencziek-tern 7 ss. alá küldendők. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, sept. 18. Régibb országgyűléseinken az országos követek megjelenésének akadályoztatása mindenkor oly sérelemnek tekintetett, melynek orvoslását az országgyűlés egész erejével sürgette. Emlékezhetünk a bara­­megyei követek esetére, mely akkori köz­életünk egyik fontos ügye volt. Törvé­nyeink büntetést mérnek a területekre,me­­lyek az országgyűlésen nem akarnák magukat képviseltetni, szigorúan fenyítik az országgyűlésre utazók személyes biz­tonságának megtámadóit; szóval, a­meny­nyire az akkori idők között lehetséges volt, régibb törvényeink gondoskodtak az országgyűlés kiegészíthetése minden kellékéről. Országgyűlés, mely erről megfelejtkez­hetnék, saját méltósága érzetét vesztené el. S ezt elismerték, ismételve hangsúlyoz­­tatták a képviselőház összes tagjai ma is, midőn a ház azon nem örvendetes hely­zetbe jutott, hogy egyszerre két ily esetet is tárgyaljon. Az egyik Fogaras vidék hatóságának példátlan eljárása. A fogarasi t. ez. tör­vényhatósági urak nem akarnak válasz­tani, mert az nekik úgy tetszik. Félreve­tik a kormány minden rendeletét, mert hát kedvük úgy tartja. A belügyminiszter kijelente, hogy ez urakkal szemben a tör­vény egész szigorát fogja alkalmazni, s a ház egyhangúlag helyeselte e kijelen­tést. Nem ily egyhangúlag uralkodott a másik eset: az udvarhelyszéki választásra vonatkozólag; a baloldalról megragadták ez alkalmat hosszú, ékes és nem ékes beszédek tartására, melyekre nem volt sem indok, sem szükség. A hosszú vitát az kelte föl, hogy a baloldali körben elhirtelenkedték a dol­got, s némileg pártszínezetet erőszakoltak ez ügyre, melynek megítélésében minden párt­­­szemponton fölül kellene emel­kedni. Mit indítványozott a baloldal, illetőleg Győrffy Gyula ? Azt, hogy a ház adassa ki a választási jegyzőkönyvet az illető megválasztott képviselőknek. Ez indítványnak tulaj­do­nképeni alapja nincs. Hogy a ház ilyesmit elhatározhas­son, mindenekelőtt azt kellene hitelesen tudnia, hogy Udvarhely széknek vannak megválasztott képviselői. Ezt azon­ban nem bizonyítja semmi hiteles tény, semmi okmány, melyről a ház tudomás­sal bírna. Győrffy és társainak szava e hiányt nem pótolhatja, mert az ő állítá­suk csak egy nézeten alapul, s a ház­ban van legalább is ugyanannyi kép­viselő, kik azt a nézetet vallják, hogy Udvarhelyszéknek nincsenek megválasz­tott képviselői, minthogy a történt szava­zásnál egyik jelölt sem­­nyert általános többséget. Ily körülmények közepette a ház csak egy határozatot hozhatott, azt, melyet Gorove István terjesztett elő. E ha­tározat sürgeti a vizsgálatot s mindazon intézkedések megtételét, melyek megki­­vántatnak arra, hogy Udvar­hely­szék a törvényhozásban képviselve legyen. Ez intézkedések megtételével a ház megbízta a felelős kormányt, s nem — mint Hoff­mann ajánlá­s a ház elnökét, mert a je­­len esetben ennek is a kormány intézke­déseire kellett volna appellálnia. A dolog egyszerű: az ügy érdemére nézve mindenki egyetértett, de minden­nek daczára a baloldalról Győrffy Gyula mégis felhasználta az alkalmat a jobbol­dal eljárása ellen intézendő oly támadások­ra, melyeknek alaptalanságáról magának a baloldalnak bizonyára legnagyobb része meg van győződve. Győrffy ugyanis jónak látta kevéssé pattogó élezeléseinek tárgyául a képr­­ház kiváló turgyait kiválasztani, mely eljárása ép úgy ellenkezik az igazság, mint a mél­tányossággal. A juryk oly minutiosus lelkiismeretességgel járnak el, hogy több osztályban a baloldali képviselők ügyé­nek előadásával baloldaliakat kínáltak meg s a választások ellen benyújtott kérvények, melyek formahiányban szenvednek, egy­aránt visszautasíttatnak, akár jobb, akár baloldaliak választását támadják meg. Ez természetesen az osztályok részéről egyszerűen kötelesség­teljesítés, de mert így járnak el, az olcsó élezeléseknek e tekintetben nincs semmi helye. Különben az egész dolgot csak úgy mellékesen em­lítjük fel, s egy szónok ügyetlenségéért nem teszszük felelőssé az egész pártot. A mai vita választási eljárásunk sok ferdeségét világította meg. Ezek közé tartozik az is, hogy a vá­lasztási elnök, a 48-diki vált­törvény ér­telmében, az egész választási eljárásnak majdnem feltétlen ura, s bár kövesse el a legnagyobb helytelenségeket is, alig le­het hozzája férni; — a kormány meg valóban az illető urak jószívűségére van bízva. Teljesitik rendeleteit, ha tetszik , visszautasítják, ha jónak látják; — s nincs senki, a­kit ily esetben a törvény előtt, igazság szerint, felelősségre lehes­sen vonni. Baloldalról ma nem egy hang sürgette, hogy a kormány tegye ezt, meg azt is — s bár nem akarjuk állítani, hogy mai nyilatkozatokra az, hogy története­­baloldali képvi­selöltek ügyéről volt sen szó, befolyással bírt , mégis figyelmezte­tünk, hogy ne felejtsék el e nyilatkozato­kat, midőn majd a választási törvény re­formja szóba kerül. A belügyminiszter, a többség által zajos tetszéssel fogadott beszédében utalt is erre, s ha e szerény figyelmeztetés nem sikertelen, a mai hosz­­szas baloldali szónoklatoknak is meg lesz a maga positív eredménye. Fest, sept. 18. (A delegatió tagjainak) tisztelgése­kor ő felsége által adott válasz, rövidsége és szorosan ügyleti tartalma daczára három szem­pontból érdemel nagyobb figyelmet. Az első mindenesetre a kedvező külügyi viszonylatokra vonatkozó utalás, melyben a fejedelem, közvet­ve a berlini találkozásnak békés jellegét is proclamálja. Nem kevésbé fontos azonban a két másik pont. Az egyik arra vonatkozik, hogy ő felsége hangsúlyozza a közös budgetnek a két orsz.kor­­mány hozzájárultával történt megállapítását. Mi ebben egy fontos alkotmányos elv kijelentését látjuk. Nem kevesebbet tartalmaz ez, mint azt, hogy a közös költségvetés a két állam belszük­­ségletei és adóképességéről közvetlen tudo­mással bíró, s ez érdekeket védő orsz. kor­mányoknak bizonyos ellenőrzése alá helyez­tetik, s minthogy e kormányok a magyar és osztrák országgyűléseknek felelősek, ez­által az országgyűléseknek is bizonyos befolyás biz­­tosíttatik a közös költségvetésre. Oly törekvés nyilatkozik e kijelentésben, mely a közös mi­nisztereket és a delegációkat szigorúan ama körbe utasítja, melyet számukra a kiegyezési iog intenziója fenntartott, s ezt a törekvést, melyben gróf Andrássy igazi alkotmányos érzü­letét ismerjük fel, részünkről csak örömmel üd­vözölhetjük. Gyakorlati következése a dolognak egyelőre azonban alig van. A mi minisztereink ezúttal aligha tettek kifogást a hadügyminiszter milliói ellen, s így ez a kijelentés csak arra szolgál, hogy mind a három kormány körében uralgó teljes egyetértést constatálja. Ez az egyetértés pedig annyira terjed, hogy a trónról hallott nyilatkozat a közös budget „ne nyúlj hozzám“ természetét oly nyomatékkal hangsúlyozza, mint azt még soha sem hallottuk, s ez a harmadik pont, melyet a Válaszból ki aka­runk emelni. Félhivatalos tollak a budgetről már korábban azt írták, hogy a közös miniszterek e budgetet együttesen védik, s gr. Andrássy fog érette helytállani a magyar delegatió előtt. A trónról hallott szavak mintha megerősítenék e hírt, s arra mindenesetre alkalmasak, hogy a delega­tió „törlési“ kedvét lehűtsék. A delegatió tagjai azonban ne felejtsék el, hogy a trón nyilatkozatában a kormány nyilat­kozott — gondoljanak Kerkapoly miniszter tegnapi előterjesztésére, s mindenek felett arra, hogy a minimum, a­mit tőlük az ország vár az, hogy a közös budget főösszege a tavalyi számot ne haladja túl ! (A képv. ház osztályai) f. hó 20-dikán reggeli 10 órakor ülést tartanak. (A képviselőház felirati bi­zottsága) holnap alakul meg, képviselői körökben azt hiszik, hogy a felirati javaslatot szombaton már a ház elé lehet terjeszteni. (a­ S k e n e-f é l e szerződés ellen) a bécsi kereskedelmi kamra is kérvényt állapí­tott meg a ezt legközelebb terjeszti a delegá­­tiók elé. (A baloldali kör­ ma este 6 órakor tar­tott értekezletén a válaszfelirati bizottságnak kellett volna jelentést tennie, de munkálatával t. i. a válaszfelirattal még el nem készülvén, an­nak a párt elé terjesztése elhalasztatott. Második tárgyát az értekezletnek a holnapi zárt ülés képezte, melyben a ház a megüresült korona­örök választás módja fölött fog tanács­­kozni. A párt ez iránt abban állapodott meg, hogy az eddigi gyakorlatot kívánja megtartani, mely szerint a koronaőrök a képviselő és főren­diház együttes ülésén közösen választatnak. A tegnapi nyilvános ülésben a kormány által előterjesztett­­javaslatok a legközelebbi érte­kezlet tanácskozási tárgyát fogják képezni. Pest, sept. 18. A magyar korona tartományainak gaz­­i életében az 1867-ks év államjogi alkotásai uj korszakot nyitottak. Mióta a nemzet saját ügyeit maga intézi, külö­nös figyelmet fordít azon eszközök szapo­rítására, melyek a gazdasági élet fejlődé­sét előmozdítani hivatják. Első­sorban a vaspályaügy volt az, mely iránt kiváló gondoskodást tanúsított s az e téren el­ért eredmények valóban impozánsak elismerést érdemelnek. A magyar vaspá­lyahálózat még távolról sincs ugyan ki­építve, nemcsak a nagy internationális, hanem több, részint stratégiai, részint gazdasági fontosságú belföldi vonalak is hiányzanak, sőt az épített vonalak irá­nyának meghatározásába is csúsztak be hibák, de azért az eddigi vasúti politika egészben véve nagy eredményeket szült s az öt év folytában beállott átalakulás sehol sem oly gyökeres, messzeható és általánosan érezhető, mint épen e téren. A haladás megítélésére s vasúti hálóza­tunk jelen állapotának megismerésére igen becses adatokat tartalmaz a jelentés, melyet a magyar korona területén levő vasúti és hajózási vállalatok 1871. évi üzleteredményeiről és fejlődéséről a m kir. vasúti és gőzhajózási főfelügyelőség összeállított s a napokban hozzánk is be­küldött. E munka adatainak alapján, me­lyek megbízhatóságáról hivatalos jelle­mük kezeskedik, fogjuk vaspályahálóza­tunk állapotát ismertetni. A magyar korona területén létező moz­dony vasutak hossza 1870 végén 457.89 mértföldet tőn. Az 1871. üzletév folya­mában különböző vonalakból tizennégy rész adatott át a forgalomnak; ezen újon­nan megnyitott vonalrészek hossza 122.14 mértföld, 1871 végén forgalomban volt tehát összesen 580.03 mild 369 állomás­sal, s igy akkor a magyar korona terüle­tén minden 10.1 négyszög mértföldre egy mértföld vasút jutott, mi a külföld­ civilizált államaihoz arányítva igen kevés ugyan, de már az 1867-ki állapotokkal szemben óriási haladást jelez. A múlt évben megnyitott vasutak közül 17.66 mffldet az állam, 104.48 mfldet, kamatbiztosítás mellett, magántársulatok építettek. Kizá­rólag Magyarországban a múlt év végén 495.77 mfid volt üzletben. A magyar korona­­összes vasutai közül 564.23 mértföld elsőrendű,1­15.8 mfid másodrendű mozdonyvasut volt. A két­vágányú vasutak hossza összesen 18.25 mfidet tett. Vasutaink hossza a jelen 1872 év folyamában természetesen ismét nagy­ban szaporodott. A folyó év első felében, aug. első napjáig, tizenegy különböző vo­nalrész 74,22 mfldnyi terjedelemben és 48 állomással adatott át forgalomnak, m­­gy 1872. július 31-én a magyar korona vasutainak hossza 654,25 mértföld, az ál­lomások és megálló­helyek száma pedig 477 volt. A vasutak bevételének folyto­nos emelkedése a belföldi forgalom élénk­ségét bizonyítja, s több helyen a második vágány lerakását teszi ajánlatossá. Az állam már elrend­elte ezen új vágány lerakását Gödöllőtől Aszódig, 2,2 mfldnyi hosszú­ságban, az osztrák államvasúttal pedig az ismert tárgyalások Bécs és Pest közt a második vágány­­lerakása ügyében már rég befejeztettek. 1871 -ben a magyar vasutak összesen tzennégy tulajdonos kezében vol­tak. A tulajdonosok közül egy a magyar ál­lam, 13 pedig részvénytársulat. A magyar állam vasutainak hossza 64.02 mifld 43 állomással. A társulatok vonalai közül a legnagyobb az osztrák államvasut, mely az ország nyugoti határát Marcheggtől Pesten át a déli határral Baziásig össze­köti s több szárnyvonallal bir; összes hossza 115.39 mértföld 82 állomással. Utána következik a déli vasút 98.99 mtfd terjedelemmel és 63 állomással. A legki­sebbek : a pécs barcsi 19.03 mtfd 4 állo­mással , a mohács-pécsi 8 mtfd 6 állomás­sal, az arad-temesvári 8.93 mffd 6 állo­mással. Ez apró társulatok beolvadása a nagy vonalakba már az igazgatási és más költségek megtakarításának szempontjá­ból is óhajtandó. Hogy az ilyen vaspályahálózat kiépí­tése, felszerelése és üzletben tartása óriási tőkéket igényel, az természetes. 1871. má­jusban a magyar­ állam vasu­takra fo­rditta­­tott 37.800.430 frt, s igy egy mértföld­­nyi pálya 590.632 ftba került; a magán­­vasutakba fektettetett 425.908.356 frt, s egy-egy mértföld 825.548 ftba került. Az államvasutaknál azonban a vaspálya köl­csön megszerzési ára nincs beszámítva, de annak daczára is kétségtelen, hogy az összes vasutak közül az ál­lam vonalai kerültek a leg­­kevesebbe. A legdrágább magyar vasút — eltekintve a keleti vasúttól, melynek beruházási tőkéje — mértföl­denként 1.185.721 ft, — elégtelennek bi­zonyult s a jövőre befektetendő összegek, még ma ismeretlenek — a kassa-oderber­­gi vasút, melynek minden mértföldje egy millió és 209.000 ftba került. Utána következik az első erdélyi mértföldenkint 915,990 frttal, az osz­trák államvasut 887,960, a mohács-pécsi 885,442, az első magyar-gácsországi 800,000 frttal. A magán­vasutak közt a legolcsóbb a tiszavidéki, mely mértföl­denkint 615,848 frtba került. Az 1871- ben megnyitott vasutak beruházási tőkéje 109.131.162 frtot tesz, s így egy pálya­­mértföld átlag 893.492 frtba került. E vasutak roppant mennyiségű forgal­mi eszközöket vettek igénybe, melyek évről évre szaporodnak ugyan, de a sza­porodás, úgy látszik, nem felel meg az újonnan megnyitott pályák hosszúságá­nak, még kevésbé­ a forgalom igényeinek. Az osztrák állam, a déli és tiszavidéki vasutak forgalmi eszközeinek tetemes­ szaporítása különben kilátásban áll. 1871 végén a magyar korona vasutainak birto­kában volt 1040 gőzmozdony és 966 szer­kocsi; továbbá 2094 személyszállító ko­csi 84,591 ülőhely­­yel, 616 podgy­ászko­csi, 21,462 mindenféle teherkocsi, 109 posta-, 156 ló-, 51 hintó-, 12 baromfi-, 3 tej- és 461 munkakocsival; továbbá 120 hóeke és 39 dracsm­a. A podgyász-, te­her- és munkakocsik rakodási képessége összesen 4,509,903 vámmázsát tett. A szállítási eszközöknek a mértföldekhez arányított száma az 1870-es évhez képest minden irányban keresbedett. Ezen­­ első pillanatra megdöbbentő körülmény abban találja magyarázatát, hogy az újabban épült vasutak csak az egyelőre mutatkozó forgalomnak megfelelően, tehát nem oly mértékben, mint a már nagy közlekedésnek örvendő régibb pályák látják el magukat gőzmozdonynyal és kocsikkal. Sokkal nagyobb mértékben szaporo­dott a vasutak befogadhatási képessége, a lakhelyek terjedelme. 1870-ben volt az összes állomásokon: 227 raktár,kocsiszín és váróterem 639,476 vámmázsa befogad­hatási képességgel; továbbá 178 gabona­­szin, melyben 1.610,920 vámmázsát le­hetett elhelyezni. E számok 1871-ben szaporodtak 100 raktárral 212,039 vám­mázsa és 68 gabonaszinnel 388,790 [vm. befogadhatási képességgel. Hasonló sza­porodást mutatnak a kátránytakarók. 1870-ben volt 1701 darab 526, 538 má­zsa takaró képességgel; ez 1871-ben sza­porodott 605 darabbal és 154,000 mázsa takaró képességgel. Az uj vonalak kivé­telével a régibb pályák egész hálózatá­nak befogadhatási képessége 1870-ben volt 2.776,934 mázsa; 1876-ben pedig 3.521,763 mázsa, s igy a szaporodás 744,829 mázsa. Az összes tisztán magyar pályákon a gabona és lisztforgalom volt 1870-ben 45.128,400 vm.; 1871-ben pe­dig 47.191,440 vm.; a növekvés tehát 2.063,040 vámmázsa, vagyis 4,58 °/c, míg a befogadhatási képesség az összes pá­lyákon 26.8 -kal növekedett. A magyar vasúthálózat üzleti és pénz­ügyi, valamint a gőzhajózás eredményeit, mihelyt lapunk tere megengedi, szintén kimerítően ismertetni fogjuk. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház Ülése sept. II. (Folytatás esti lapunkhoz.) Tóth Vilmos belügyminiszter:­­T. ház! Mi­előtt a tárgyalásra kitűzött kérdés fölött a vita megindulna, engedje meg nekem a t. ház, hogy néhány szóval előadjam azon eljárást, melyet az Udvarhelyszékben megejtett képviselő válasz­tások alkalmával követtem; kérem ezt annál is inkább, miután az indítványt tevő igen­t. képvi­selő Győrffy Gyula azon alkalommal, midőn in­dítványát megtevő, bizonyára téves informátió alapján oda nyilatkozott, mintha a belügymi­niszter ezen választási eljárással szemben elmu­lasztotta volna törvényszabta kötelességét tel­jesíteni. Az udvarhelyszéki választások 1. évi május (?) 1-én tűzettek ki, és 8 napi időtartamra voltak határozva. A választások július 1-én megkez­dettek és tartottak inclusive július 8-dikáig. Néhány nappal később Szentkirályi Árpád és Ugrón János folyamodást intéztek hozzám,mely­ből értesültem, miszerint daczára annak, a­mint ők állíták, hogy Orbán Balázs és Ugrón Gábor képviselőjelöltek a választók többségének sza­vazatát megnyerték, mindamellett nekik a vá­lasztási elnök a képviselői megbízó levelet ki­adni vonakodik. Ők a választási elnöknek ezen eljárását sérelemnek tartván, azt kérték tőlem, rendelném el, hogy a megválasztottaknak a megbízó levét kiadassák. Én ezen folyamodványt Udvarhelyszék köz­ponti választmányához a következő rendelet kí­séretében küldtem le: „Szentkirályi Árpád és Ugrón Jánosnak köz­vetlenül hozzám intézett folyamodványát, mely­ben a választási megbízó levélnek Ugrón Gábor és Orbán Balázs részére leendő kiszolgáltatását elrendeltetni kérik, ezen központi választ­mánynak saját hatáskörébeni törvényszerű el­intézés végett ezennel megküldöm.“ Miután ez ügyben hosszabb ideig semmiféle jelentés nem érkezett hozzám, augusztus 4-én a következő rendeletet intéztem Udvarhelyszék központi választmányához: „A folyó évi június hó 29-én tartott ülésről szóló, s ugyan e hó 30- án 75. sz. alatt kelt főkirályi bírói jelentéssel hozzám felterjesztett jegyzőkönyvön kívül a to­vábbi működésére vonatkozó jegyzőkönyvek hozzám nem érkezvén fel, a képviselőválasztási ügynek mibenlétéről, és f. évi július 1-re kitűz­ve volt választás eredményéről nem bírok tudo­mással, ennélfogva meghagyom ezen központi választmánynak, hogy a fennkitett határidő óta tartott üléseiről felvett jegyzőkönyveket, a vá­lasztási ügy jelen állását előtüntető tüzetes jelentés kíséretében, hozzám haladéktalanul ter­jessze fel. Augusztus hó 25-én újólag megsürgettem a központi választmányt, hogy jelentését terjesz­­sze fel, s szeptember 5-én és 11-én pedig a fő ki­rálybírót intettem meg, hogy tegyen jelentést a választás mibenlétéről. Végre 11-én egy távira­tot kaptam, melyben arról tudósítanak, hogy szeptember 12-én fogja a központi választmány megtartani ülését. Erre rögtön táviratilag meg­rendeltem, hogy az ülés jegyzőkönyve, illetőleg az ülés határozata velem táviratilag tudósíttas­­sék. Néhány nappal később ismét azon ér­tesülést vettem, hogy a központi választmány nem szeptember 12-én, hanem 21-én fog­ja meg­tartani gyűlését (Derültség bal felöl.) a végből, hogy új választási határidőt tűzzön ki, sokan adatolák ezt azzal, hogy az izgatottság oly nagy volt, hogy mindez ideig a választási határ­napot kitűzni nem lett volna ezénirányos. (Moz­gás a baloldalon.) Ez, a­mit a tényállásra nézve mondani akar­tam. Nem akarok a t. ház bölcs határozatának praejudicálni, csupán azért mondottam el mind­ezt, hogy bebizonyítsam, miszerint a belügymi­nisztérium részéről ez ügyben mulasztás nem történt. (Helyeslés.) Gorove István: T. képviselőház! Midőn e teremben Udvarhelászék választási ügye először szóba hozatott, lehetetlen volt abban nem látni az országgyűlés kiegészítésének kérdését, lehe­tetlen volt nem látni a legeminensebb politikai jognak, a választási szabadság gyakorlatának kérdését, és valóban a ház a legnagyobb érde­keltséggel kísérte azon ismételt előterjesztése­ket, melyeket e részben N.­Várad város képvi­selője, az indítványozó Győrffy Gyula úr tett. Felszólalva pedig ez ügyben, lehetetlen mind­járt nem örömmel jeleznem azon egyértelműsé­get, melynélfogva a ház ez ügyet oly fontosnak tartotta, hogy az ez iránti indítvány tárgyalását a legnagyobb készséggel elhatározta. Azt hiszem, t, képviselőház, hogy általános mindnyájunkban az elhatározás, hogy ha vala­miben, úgy ez ügyben részrehajlatlanul járjunk el; óhajtandó is, hogy a határozat, a­mely e részben keletkezni fog, egyértelműleg hozassák, vagy ha az egyértelműség­et nem is éreznék, s ha a nézetek különbözni fognának is, a módok és eszközök felett, melyekkel mindnyájan a czélt elérni óhajtjuk, legyen legalább általános a meggyőződés, hogy a képviselőházban min­denki a legnagyobb készséget tanúsította arra nézve, miként a választási szabadság megóvás.

Next