Pesti Napló, 1872. szeptember (23. évfolyam, 201-225. szám)
1872-09-12 / 210. szám
210. szám,___________________________Csütörtök September 12.1872._______________________23. évi folyam. Szerkesztési iroda: Kiadó-hivatal: _____ JF Előfizetési feltételek: Hirdetések Ferencziek-tere 7. szám. L emelet: Ferencziek-tere 7. u. földszint Éken! ’r^fcSi SZÜlinKy mint előfizetések A lap szellemi részét illető minden Alap anyagi rész.ét illető köale- SHf _ ff |§ 1 M j® B n 1 M 1 ff***** * ‘ ' * ** In , _____ k8.Wv a szerkesztősig!*, mények pén,, ^ g Pl I IlJ M | Ilii • A •’ •' ~ N HXAD6*HIVATAXBA ^ Zell' körüli panaszok, hirdetmények) a MBB ■Ui oJLb OhILb «JLs 1 wJL BbLi mL «BIB •».. Bérmentetlen levelek csak ismert kiadhavatalhoz intézendSfc. T'» T? P P F T T IT TA Hii S fcta^jSe* «mm* küldendők, kezektől fogadtatnak el. ^ ■*-* G vJT Sfi Sj X JX A A. SJ JA. Ot * h* Előfizetési felhívás „PESTI RUPID“«. Előfizetési Arak: Egész évre..........................22 ft. Félévre...............................11 ft. Negyedévre........................5 ft 60 kr UHf Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó-hivatala” czim alatt Pest, ferencziek tere 7 az. alá küldendők. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, sept. 11. Ha valaki rósz társaságba keveredik, idővel elsajátítja e társaság tévtanait, balitéleteit s rész szokásait, így járt Ghyczy Kálmán is öt éves baloldaliaskodása alatt. Legújabb beszédében, mely az utóbbi napok főeseményétképezte, úgy látszik, mintha törekedett volna igazságos és objectív lenni; de ha szavait közelebbről vizsgáljuk, úgy találjuk, hogy utóvégre is alig tett egyebet, mint hogy finomabb modorban ugyanazon locus communisokat, ugyanazon ráfogásokat ismételte, melyeken az ellenzéki sajtó nagy része évek óta lovagol. Egész beszédének összbenyomását tekintve, Ghyczy Kálmán, — daczára annak, hogy a jobboldalhoz némi közeledést czéloz, vagy legalább affectál — még mindig azon sajátságos felfogásnak hódol , mely szerint a baloldal számára vindiálja a szabadelvűség, hazafiság és becsületesség bizonyos privilégiumát. Minél figyelmesebben, s minél többször olvassuk Ghyczy beszédét, annál világosabbá lesz előttünk, hogy Ghyczy úr a gyanúsítások egész légióját tudjta a Deákpárt ellen, melyek csakis modoruk által különböznek a baloldali lapok szokott expectoratióitól. Mindjárt beszéde elején azt mondja, hogy a Deákpárt a reactió ösvényén halad, s a reactió elemeivel szövetkezik. De elfelejti kimutatni, miben áll ez a reactió, s nem meri elismerni azt, hogy a legfontosabb reformok kérdéseiben, melyekkel eddig törvényhozásunk foglalkozott, mint pl. a megyei és bírósági szervezet, a baloldal volt az, mely a czopfos traditiókhoz mereven ragaszkodott, mig a jobboldal mindenkor az európai civilisatió elismert nagy elveinek zászlaját lobogtatá. Általában furcsa eljárás, mikor Ghyczy úr pártunkat azzal vádolja, hogy a reactióval és a papokkal szövetkezett, holott épen neki, s a pártnak, melyhez eddig tartozott, bizonyára alig fekhetik érdekében a „szövetségesek“ emlegetése, mert a baloldal volt az, mely a Mileticsek és Babesek szövetségét bőven kizsákmányolta, s az e fajta embereket, midőn megválasztattak, nagy diadalérzettel sorozta az ellenzéki képviselők lajstromába. Emlegeti aztán a visszaéléseket a vállalkozási s administratív téren; panaszkodik a kormány „törvényszegései“ miatt, melyeket szerinte a jobboldal legyezgetett s takargatott. Tudva van azonban, hogy Ghyczy úr nemcsak a képviselőháznak, hanem a vasúti és pénzügyi bizottságoknak legszorgalmasabb tagjai közé tartozott. Tudnia kellett tehát az állítólagos visszaélésekről, miért nem szólalt fel, miért nem nyújtott be különvéleményt? Minek gyanúsít általánosságban, miért nem formulázza s bizonyítja be vádjait ? Ami pedig a „törvényszegéseket“ illeti, sajátságos, hogy Ghyczy úr, mint képviselő és pártvezér még soha sem indítványozta a kormány vád alá helyezését. Hogyan panaszkodhatik a miatt, hogy — miként állítani méltóztatik — a jobboldal a törvényszegések védelmére kel, holott ő, mint ellenzéki vezér, nem tartotta szükségesnek, miszerint ama „törvényszegő“ kormány ellen a törvény szigora alkalmaztassék ?! Jellemző Ghyczy felfogásában a nagy ellentét azon szempontok közt, melyekből a kül- és belpolitika kérdéseit tekinti. A külpolitikában hiú ábrándok után futkos, „az európai események oly csoportosulását reményű és képzeli,a melyek Magyarország fokozott jólétét és függetlenségét idéznék elő. S míg e csoportosulásban irigylendő ártatlansággal gyönyörködik, addig a belügyekben nem lát egyebet hanyatlásnál, sülyedésnél. A corruptió terjed, a visszaélések szaporodnak, az ifjúság a servilismusra neveltetik, az ország pénzügyei évről évre hanyatlanak ! — ez Ghyczy véleménye belállapotainkról. Ám keseregjen a corruptió, a visszaélések és a terjedő servilismus felett, e tekintetben végre is sok függ a subjectív hangulattól, de azt már csakugyan elvártuk volna Ghyczytől, hogy az ország jó hitelét alaptalan aggódásaival ne rontsa; elvártuk volna annál is inkább, mert épen most halljuk, hogy a múlt évi zárszámadások az előirányzatnál tíz millió forinttal kedvezőbb mérleget tüntetnek fel az ország pénzügyeiben. Egyébiránt mindenki, kiváltképen pedig Ghyczy Kálmán úr jól tudja, hogy az ország adóképessége a kiegyezés óta majdnem megkétszereződött, az ipar és kereskedés szép lendületet vett, s épen szóban forgó beszédjében fejezi ki azon nézetét is, hogy a legközelebbi quotamegállapítás alkalmával Magyarországtól valószínűleg nagyobb quota fog követeltetni. Hogyan tartja ezt G hycz y az lehetőnek, ha az ország pénzügyei annyira hanyatlanak? hisz a quota a törvény szerint az adóképesség arányában állapíttatván meg, nagyobb quota csakis nagyobb adóképességnek, tehát magas fejlettségű pénzügyeknek lehet eredménye. Íme, Ghyczy úr az ország pénzügyeit ott, hol a tényekből indul ki, emelkedőknek, ott, hol hangzatos frázisra van szüksége, sülyedőknek látja! Egy nyilatkozatért azonban Ghyczy úrnak mégis köszönettel tartozunk. Azt állítja beszédének egy helyén, hogy az ellenzéki képviselők túlnyomólag a kis házak birtokosainak, s a kisiparosoknak választottjai. Bevallja tehát Ghyczy úr maga is, hogy a nagy házak birtokosai, s a nagy iparosok többnyire a jobboldalhoz tartoznak, vagyis, hogy a jobboldal az ország vagyonos és művelt polgárainak túlnyomó többségét foglalja magában. Ghyczy beszédének azon részeit, melyek a jövőnek véleménye szerinti alkotásaival foglalkoznak, homályosság és határozatlanság jellemzi. A legeclatánsabb példa erre az, amit a hadsereg miként leendő szervezéséről mond. Előrebocsátja ugyan, hogy nem szakértő, de ez távolról sem menti ki a tájékozottság azon hiányát, melylyel óriási horderejű problémájának megoldásához fogott. Mindazt, amit a közös hadsereg kettéválasztásáról mond, a német birodalom katonai szervezetének félreértésére alapítja.Ajánljuk Ghyczy úrnak, olvassa el kissé figyelmesebben azon conventiókat, melyek a délnémet államok viszonyát a német birodalomhoz katonai tekintetben szabályozzák, s csak miután világos fogalmat szerzett magának az ottani állapotokról, akkor vonjon azokból következtetéseket. Ghyczy úr mostani következtetései nagyon alkalmasak arra, hogy Németországban derültséget idézzenek elő, de nem tarthatnak igényt arra, hogy miattuk a Deákpárt nagy művét felforgassa s a monarchiát kiszámithatlan rázkódásoknak tegye ki. Nem szólunk Szászországról (!), Würtembergről, Hessenről, melyeket Ghyczy úr szintén felhozott; csak is Bajorországot említjük, mely legtöbbet tartott meg egykori katonai önállóságából. S miben áll ez az önállóság ? Egyszerűen abban, hogy a bajor király béke idején tiszteletbeli névleges főparancsnoka a „bajor contingensnek“ , mely azonban minden lényeges dologra nézve a német császár által kinevezett katonai inspector hatalma alatt áll. Ez a katonai inspector jelenleg senki más, mint maga a porosz koronaherczeg. Mi természetesen, miután közös uralkodónk van Ausztriával, nem gondolhatunk arra, hogy a magyar csapatok őfelségének csupán tiszteletbeli parancsnoksága alatt álljanak. Ami pedig a bajor hadseregnek meghagyott dynasticus sallangokon túl még e sereg sajátosságait képezi, minden lényegben el lenne érve az által, ha a delegátiók által is tervezett territoriális divisiók rendszere életbe lépne. Egyébiránt tudni kell, hogy Németországban senki sem kételkedik abban, hogy azon apró,* csekély jelentőségű sajátosságok, melyek Magyarországnak kényszerűségből egyelőre még meghagyottak, nem sokára el fognak enyészni. Ily analógiákra, — melyek nem is analógiák — egy új politikai rendszert építeni nem szabad. Mert hisz még a mennyiben azon analógiák alkalmazhatók volnának is, azoknak eredménye nem lenne más, mint csillogó szappanbuborék. Ezért rendítsük-e meg 67-diki vívmányaink szilárd alapját ? Nem, soha! A Deákpárt teljes tudatával bír azon nagy századokra kiható szolgálatoknak, melyeket a hazának a 67-ki kiegyezés létrehozatala által tett. A Deákpárt szilárdan megmarad azon alapon, melyet helyesnek ismer ma is. A Deákpárt nem kapkod chimerák után s nem emeli fel kezét saját műve ellen csak azért, hogy ennek, vagy annak a képviselőnek, ennek, vagy annak a fractiónak tetszését megnyerhesse. A Deákpárt nem alkuszik a haza érdekei, a haza békéje és nyugalma felett oly férfiakkal, kik midőn maguk be kezdik vallani eddigi csalódásaikat, régibb ábrándképeiket újabbakkal cserélik fel. A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. Főbb nevezetességek. Sept. 5-dikén. Tisztelt szerkesztő úr! Ce n’est que le premier pas qui coute. Minekutána némi küzdéssel, megírtam önnek első levelemet, a negyedikhez már minden erőltetés nélkül fogok. Harmadik levelemmel ugyan bevégeztem volna, szándékom szerint, fürdői tudósításaimat , hanem azóta két kirándulást tettem, melyek tapasztalatai, azt hiszem, nem érdektelenebbek annál, amit már megírtam, s így a tárgyilagos igazság megkívánja, hogy szintén följegyezzem. Azzal az egygyel szerénytelenség nélkül kecsegtethetem magamat, hogy a magyar ember szívesebben fogja olvasni, mint ahogy olvasta legközelebb a belgrádi és karlóczi tudósításokat, mert amiről én szólok, hazánkra nézve teljesen ártalmatlan, sőt kissé hasznos is lehet, amennyiben múzeumunk kincseinek némi gyarapítására szolgálhat. Föhr szigetén ugyanis számos magángyűjtemény van; itteni régiségek, különféle ritkaságok, állatok és kövületek gyűjteményei, amelyekből akár csere, akár vétel útján a mi múzeumunk számára is jó volna egyet-mást megszerezni. S kitalálná-e nyájas olvasóm, kik e gyűjtemények szerzői és tulajdonosai? Visszavonult tengerészek, egyszerű mesteremberek, vendéglősök, falusi tanítók. A legnevezetesebb s legrendszeresebben összeállított gyűjtemény Kertelhein tanítóé Nieblumban, s ide volt irányozva egyik kirándulásom. Nieblum — ha általában regényesnek mondhatunk oly vidéket, melynek hegye nincs — regényesen fekszik, vagy inkább regényesen van építve. Nincsenek egyenes, se szakadatlan vonalú utczái, az egyik ház künnebb, a másik beljebb áll, az egyik párhuzamosan társaival, a másik félrefordulva, de csaknem mindenik egy sor lombos fa mögé bujtatva, mi az egész helységnek bizonyos rejtelmes és otthonias szint ad. Azonkívül itt őrizték meg az ősi építkezést a maga eredetiségében. A fríz ház földszintes épület, melynek homlokzatát emeletes ormós középtest választja két felé. Mintegy kis torony két szárnynyal. Ez ormós részen van a bejárás: többnyire keskeny és alacsony, tetejében félkörös ajtó, mely födött tornáczba nyílik, honnan aztán szolgálnak az ajtók a szobákba, konyhába, udvarba, valamint a lépcső is az emeletre s a padlásra. Figyelemreméltó, hogy az ormós középrész nem áll az épület közepén s a homlokzat egyik oldala legalább egy ablaknyival hosszabb a másiknál. Maga a ház ajtaja sem szokott az ormós rész közepén állani, tehát nem esik az orom csúcsa alá, hanem kissé oldalt, olyformán , hogy egy ablakkal együtt képezi a ház igazi közepét. Keskenyebb házak csakis az ormós részből állanak s az ajtó ezeken is oldalvást esik. A szobák falai fényes cseréptáblákkal vannak bélelve, rajtok bibliai történeteket ábrázoló képek. A födél rendszerint nád vagy homokfa, ritkán cserép. Wykben a villaszerű épületek, kivált a fürdővendégek számára rendeltek, nagy részben háttérbe szorították már az eredeti fríz modort, de a vörös tégla nyers színét s az ormát többnyire megtartották. A templomok is vörösek és kopasz dísztelenségekben inkább hasonlítanak magtárakhoz; tornyaik idoma olyan, mint a lakházak ormaié, csakhogy természetesen magasabbra nyúlik.Fehr szigetének 3 temploma van 20 község számára : kettő a szabad mezőn áll, lehetőleg egyenlő távolságban a hozzá tartozó községektől; csak egyik, a Sz.János temploma, áll bent egy községben, illetőleg közvetlenül a község szélén, nevezetesen Nieblum szélén, de ennek birtokában is osztozik Nieblum a szomszéd falvakkal. A nieblumi templom legnagyobb, legszebb s legérdekesebb a szigeten. Van egy keresztelő medenczéje, melyet némelyek hajdani pogány oltárnak szeretnének tartani, melynek azonban — igaz, hogy durva — vésetei keresztyén eredetét bizonyítják. A szószék fafaragványai, János evangélista természetinél nagyobb szobra, festve és szintén fából, egy másfél lábnyi magas ülő Krisztus, szintén festve és fából, csak régiségüknél fogva, meg azért nevezetesek, hogy fríz készítmények. János arcza, mint mondják, egyszersmind hű kinyomata a fríz jellegnek. A kis Krisztust, a közízlés javára, most zár alatt tartják s helyét az oltáron egy gyönyörű szobrocska foglalja el, carrarai márványból, Thorwaldsentől, szintén Krisztust ábrázoló. Az ízlés érdekében Szent János eltávolítása is nagyon óhajtandó volna. Érdekes még a nieblumi templomban egy, különben művészileg értéktelen oltárkép, melyet az 1634-iki borzasztó úr hajtott oda, nem tudni honnan, nyugat felől, s mely most a templomnak egyik oldalfalán van felfüggesztve. Legérdekesebb azonban Nieblumban reánk nézve — mert kedvező alkalmat nyújt a múzeumunk gyarapítására — Kertelhein úr gyűjteménye. Vannak különféle szerszámai a bronz és kőkorszakból, kivált az utóbbiból egy-két igen csinos példány, melyeket itt részint közvetlenül a földből ástak ki, részint sírokban, az úgynevezett hünengräberekben találtak. Vannak nagy számmal megkövesült tengeri állatkái. Vannak továbbá — s tán leginkább ez igényelheti múzeumunk figyelmét — szép madarai kitömve, az éjszaki tenger szárnyas faunájának képviselői. Egy pompás tengeri sas és egy szintes nagyságra egyaránt kitűnő sirály különösen leköti a néző figyelmét. Kertelhein úr szívesen érintkezésbe tenné magát a nemzeti múzeummal, s a miből neki több példánya van, vagy a miből itt szerezhet többet, név szerint madaraiból — melyeknek kitömése ő maga — kész volna átengedni a múzeumnak, akár cserébe, akár pénzért. Jegyzékét majd közlöm a múzeum igazgatójával. Másik kirándulásom tárgya, tisztelt szerkesztő, egy úgynevezett vogelkéje volt. A vogelkéje annyi, mint madárfogó, még pedig ruczafogó. Ilyen ruczafogó Föhr szigetén három van, mint ahány templom.S valamint a templomok egyenkint több község tulajdonai, úgy osztoznak a madárfogók birtokában is többen, lévén azok részvénytársulatok tulajdonai. És ha Nieblumot regényesnek mondjuk, a regényesség jelzője még inkább megilleti e vadásztelepeket; oly árnyas, honos, oly merengésre csábitó rejtekek, az ember el sem akarja hinni, hogy nyár utóján s ősz elején tömeges gyilkolások szinhelyei.Pedig úgy van: szegény égi vándoroknak, midőn itt pihenni megszállanak, az ármányos emberi elme mindennap egy-egy Bertalan-éjt rendez. A végelkejő fő helyét egy édesvizű medencze, jókora mesterséges tacska képezi, sűrűen, tömötten beszegve lombos fákkal, s tükrén csábítólag megszelídített kacsák úszkálnak. E medencze.......................................................................... -idől mind a négy világtáj felé csatornák vezetnek, partjaik szintén lombbal benőve, az a csatorna pedig, a melynek irányában épen a szél is leng,falni valóval van beszórva.Mily hívogató enyhely a seregesen utazó s a tengerek felett röptükben eltikkadt ruezáknak. Le is ereszkednek nagy óvatosan társaik mellé, s csakhamar az étkes csatornába bocsátkoznak : ekkor a csatorna torkolatában, a tó felől, egyszerre kibukkan a fegyvertelen vadász, ki addig a lomb alatt lappangott. A ruezák felröppennének, csakhogy a csatorna felölről be van hálózva. Visszaúszhatnának a medenczébe, s ekkor semmi bajuk sem lenne, megmenekülnének, mert az ember, ki őket megriasztva eléjök áll, egészen fegyvertelen s egyedül is van; a szelíd ruczák az ember láttára csakugyan vissza is úsznak a medenczébe, mert hiszen ott és attól az embertől kapnak enni; a vad ruczák ellenben csak minél távolabb húzódnak az ijesztő jelenségtől, azaz mind beljebb haladnak a csatornába; e csatorna pedig, hálójával együtt, mindinkább keskenyedik, míg végre oly szűk hálóban végződik, melyben a szegény állatokat puszta kézzel összefogdossák s megöldősik, százával, néha ezrivel. A megölt vadat nagy mennyiségben szállítják mindenfelé, s az e szigeteknek egyik legnevezetesb áruczikke. Két fajta rucza van; a kisebbik, a kirekente, a becsesebb. Most pedig fogadja tisztelt szerkesztő az immár honvágyban szenvedő honfitársának határozott biztosítását, hogy ez már igazán utolsó fürdői levele. GREGUSS ÁGOST, Pest, sept 11. (A vörös könyv tartalmáról) a „ P. Lt.“ következő közleményt hoz : Első részében meglep Andrássy gróf hivatalba léptekor kibocsátott körsürgönye,valamint azon közlemények, melyek e sürgönyre vonatkozólag érkeztek, továbbá a párisi, londoni ésberlini újonnan kinevezett nagykövetek jelentései első kihallgatásukról. Ezekhez a keleti ügyekre vonatkozó sürgönyváltás fog csatlakozni, míg a többi közzéteendő iratok — mint már előbb mi is kiemeltük — kiválóan kereskedelmi s politikai tartalmúak lesznek. Közülök igen tanúságos Calice főconsul terjedelmes jelentése Sziámból és Japánból, amelyben kimerítő felvilágosítást nyújt ama nagy piaczról, mely azon országokban az osztrák-magyar productiónak nyílik. A kereskedelmi és hajózási ügyekben Francziaországgal váltott sürgönyök valószínűleg a vörös könyv végén találnak helyet. A berlini találkozásról a vörös könyvben még nem lesz említés, miután egyűjtemény még a találkozás előtt elkészült. (A fusionális alkudozások folyamáról reggeli lapunkban közlött közleményünkre vonatkozólag Jókai Mór, ki egy napra Pestről elutazott, Siófokról következő sürgönyt intézett a „Hon”-hoz : „Útközben olvasom a jobboldali lapok közleményét. Erre nézve kijelentem, hogy az ellenzéki szerkesztő, kit Lónyay hivatott, én voltam; beszéltünk a külpolitikára vonatkozó napi kérdésről. Kaas nekem Lónyaytól semmi izenetet nem hozott, sem tőlem Lónyayhoz semmi izenetet nem vitt, sem Ghyczy Pestre érkezte s Lónyayhoz irt levelének kelte közti idő alatt velem sehol nem találkozott.“ (A szászsebesszéki választáshoz.) A „Telegrafulu Romanu“ 69-dik számában a szászsebes széki és városi képviselőválasztásról következőket ir: A szászpárt nyomást akart gyakorolni a román pártra, s százával törölte ki a román szavazatokat, hogy többségre jusson. A románok ezen erőszakoskodás ellen a magyar kir. minisztériumhoz folyamodtak,honnan igazságos és kedvező végzést nyertek. Most már a románok így okoskodtak: ha a román értelmiségből választanak képviselőt, az a gyulafehérvári határozat folytán nem fog bemenni a pesti országgyűlésre, nekik pedig oly képviselőre van szükségük, ki az országgyűlés tanácskozásaiban részt vegyen, erélyt fejtsen ki a románok érdekében, különösen a Királyföld újjászervezésénél. Választottak tehát két magyar képviselőt- ifj. Groiaz Gusztáv és Máriássy Béla személyében, kik a pesti országgyűlésen részt veendnek. Láthatják ebből passivista testvéreink,mit építettek ők Gy.Fehérvárit? s hogy a román nemzet kebelében léteznek még józan felfogásúak, kik a hazafias és helyes gondolkodásban túl tesznek az úgynevezett kiváltságos értelmiségen. • Pest, sept. 11. A középbal nem első conservativ párt, mely példáját nyújtja a szabadelvűség színes viselése előszeretetének. Az ír-katholikusok, a franczia ultramontánok, a cseh feudálisok, sőt az angol toryk, valahányszor ellenzéket képezni kénytelenültek, mindig szívesen fogadták még az ellenkező szélsőség részéről is kínálkozó szövetséget, és kivált a sajtó- és tanszabadságnak és a bővebb szavazati jognak igen gyakran váltak szószólóivá mindaddig, míg maguk hatalomra nem kerültek. Nincs tehát min csodálkozni, ha néha emes hasonló ügyek tárgyalásánál az elméleti liberalizmust hangoztatja azon párt, melynek vezérei nem egyszer kockáztatták népszerű következetességük hírét, a védvámok, a közvetett választások, a nevelési felekezetesség érdekében tett nyilatkozataikkal. Egyébiránt e kérdések mellékesek, s nem az ezek iránti vélemények adják meg a baloldaliak politikai színezetét, mely mindenütt csak azon középosztályét tükrözi vissza, amely 1848 előtt a belkormányzatban fő befolyású volt, s még pedig ennek is azon részeét, a mely azóta megmerevülten, változatlanul régi nézetei mellett megmaradt. S ennek felel meg maga a balközép közjogi programmja, midőn az országot, mint a jelenlegi nagyhatalmi állásnak s politikának mindig részesét, gyakran intézőjét félti, s a közös hadsereg megosztása által pusztán védelemre képessé , kényszerülten semlegessé kívánja átalakítani, a birodalom másik felének hasonlag külügyi közönyösségre lehangolt idomzata mellett. Emez eszmény pedig szükséges kiegészítése ama felfogásnak, amely a belügyi haladást az elismert jogok biztosítékainak felhalmozásában látja, s a cosmopolitikus kérdések megpendítését, mint a nemzet szellemi megerősödésére kétséges hatással bírót, s a hagyományos parlamenti taktikától eltérőt, óvatosan kerüli. Magában e párt alapjában rejlik tehát az ok, melyből a jobboldal két szélsőségét képező, gyökeres átalakulásra törekvő elemeivel összeférhetlensége, s velük való bárminő fusio tarthatatlansága következik. Annál kevésbé vonható pedig kétségbe ez állítás helyessége, minél inkább szembetűnő, hogy a középbal vezéreinek eddigi eljárása teljesen megfelelt az említett polgári conservativ érzületnek, s legjelentékenyebb akadályául szolgált mind az aristocraticus, mind a szabadelvű radicalisms kifejlésének. Közhelylyé vált már politikai életünk méltatásában, hogy a közjogi kérdés feletti vita képezi az állandó nehezéket, mely államunk hajóját