Pesti Napló, 1872. szeptember (23. évfolyam, 201-225. szám)

1872-09-17 / 214. szám

214­. szám, Kedd, September 17.1872. 23. évi folyam. Szerkesztési iroda: Kiadd-h­ivatal: ___________________________________________ ______ _____ | Előfizetési feltételek: Hirdetések 8E®SSBS| idMKI gjgifeaMHa ■BgSSÄ HR BNÜ A MBBAAa Postán küldve, vagy Budapesten . . . , | H E ij || H M faj jpl jj Itt H K |! 'iishos hordva rsg-feli it «sa ki- SZUK­Ugy mint UO&ZPref.'-it H l m n H i SJm I ■ I |! 8 6^60^’ 1TI A TTA WTY A T fi ? «s­ | 1 1 11 1 S § 1 i * h6“pi* • ■ •n - -» u­ H J-j X _ 18|__ N­ TH If w M pi....JtA VI M As esti Wadis postal fcit­Sa kul di- (fereKCBBieSi«tefer« V. «a«, ______ ____ m w BE&iieKS S38SüaS3S UKÜS «• BBSSas ŐBSíSBS aOtaBSaeUui sata felülfisetis haronkart 30 kr. P Előfizetési felhívás. Október 1-sej­én új évnegyed kezdőd­vén, felkérjük azon­t. előfizetőinket, kik­nek megrendelése sept. végén lejár, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek. A „Pesti Napló“ állandó rovatai az irodalmi s művészeti rovattal fognak sza­porodni, mely az oly nagy sikert felmu­tató „Közoktatás-ügy“ rovat mintájára lesz szerkesztve. Előfizetési árak: Egész évre . . . . . . 22 ft. Félévre...........................11 ft negyedévre...................5 fi 50 kr 8RT“ Külön előfizetési íveket nem küldünk szét Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó­hiva­tala“ czim alatt Pest, ferencsiek­ tere 7 az. alá küldendők. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatal?. .. . . .As «USietSi u ív talylix mini** kUldöndo. Bírni enged­es­ levelek csak ismert kUdMuv.talho, mtésendöl, REGGELI KIADÁS --------­kosoktól fogadtatnak el. AJU UJJÚI xv Kft f.r «átaitatai. __________------------------------------ ----------- -- - - -.................................................................................................................— - ------------- --------------- - ---------------------—— —• ■—•—-----------—4 Pest, sept. 16. A delegátió ülésszaka megnyittatott. Miután a bizottságoknak nincs törvény­­alkotási joguk, s miután a jelen helyzet­ben, és azon megelégedésnél fogva, mely­­lyel Andrássy gr. külpolitikáját eddig a monarchia mindkét felében, nálunk épen pártkülönbség nélkül fogadták,a külügye­­ket illetőleg nem lehet kilátásunk érdekes interpellációkra s vitákra; úgy látszik, hogy a delegációk tanácskozásai ezúttal nem lesznek oly élénkek, mint a korábbi években voltak. Azon nézet, hogy az a házi élet a leg­jobb, melyről legkevesebbet beszélnek az emberek , meglehetősen alkalmazható ál­lamháztartásunk azon ügyeire is, melyek a delegációk hatáskörébe tartoznak.­­ Minél jobban vezettetnek külügyeink, minél inkább sikerült külügyminiszterünk­nek a békét fentartani, s az ország érde­keit megóvni; minél jobb rendben van a hadsereg administratiója , s az ösz­­szes hadügyeink kezelése, s minél ren­desebben vezettettek a közös pénzügymi­niszter számadásai, valósággal delegátió­­inkban annál kevesebb alkalom és szük­ség van zajosb, úgynevezett nagy vi­ták támasztására, s e testületek annál inkább válnak csupán ellenőrző bizottsá­gokká. Őszintén örülnénk,ha közös ügyeinknek, s különösen hadseregünk dolgainak tel­jesen jó rendben léte miatt kellene dele­gációnknak ilyen, az unalmasságig csen­des tanácskozásait reménylenünk. Azon­ban főleg a hadsereget illetőleg 1867 óta sokkal nagyobb mérvű átalakítások kez­­deményeztettek, és a múltból sokkal bo­ny­olódottabb állapotokat örököl­tünk,mint­sem hogy a delegátiók már most a dol­gok jó rendben létének egyszerű consta­­tálására szorítkozhatnának még akkor is, ha a közös hadügyi kormány részéről szin­tén valósággal mindent megtétetett volna a delegatiók eddig kifejezett igazságos óhajainak s határozatainak teljesítésére. Ámde sajnálattal kell kijelentenünk, hogy a hadügyminiszter, a­mint exposéjából kitűnik, a delegatiók, s különösen a magyar delegatió legutóbb hozott határozatait több fontos pon­tokban annyira sem foganatossá, a­mennyire azok nemcsak hogy a törvény­nek megfelelők s méltányosak voltak, de egyszersmind az idő és körülmények mi­att is végrehajthatók lettek volna, vagy legalább végre nem hajtásuk az expozé­­ban egyetlen nyomósabb érvvel sincs in­dokolva. Ilyen p. o. többek között azon tény, hogy a Jászberényben építendő lovassági laktanyára megszavazott 130.000 frtot, csupán azon kifejezett indokból, „mivel ezen laktanya 1871-ben nem jött létre“ a stockeraui építkezésekre fordította. De hát miért nem jött létre azon laktanya 1871-ben? s mennyiben indokolja e tény azt, hogy 1872-ben sem lehetett létre­­honi? Mi jogon fordította e pénzt a mi­niszter a stockeraui építkezésekre, midőn épen exposéjában említi, hogy a vire­­mentről maga lemondott? E tárgyra azért helyeztünk nagyobb súlyt, mert másfelől meg valamennyi magyar ezred hazahoza­talának legfőbb nehézségéül épen a lak­tanyák hiányát szokták felhozni. A magyar delegáció azon óhajának, „hogy a csapatoknak kiegészítő kerülete­ikbe áthelyezése és a territoriális divisiók rendszere lehetőleg tökéletesen keresz­tül vitessék,“ szintén nem látjuk, hogy a hadügyminiszter úr valóban „lehető­leg megfelelni iparkodott”" volna. Mert igaz, hogy egy gyalog a (16-ik) és egy tüzér (a 8-ik) ezredet Magyar-Erdélyor­­szágba helyezett át, de úgy tudjuk, hogy még mindig 10 gyalog­ezredünk van az ausztriai tartományokban s a Bécsben helyőrségen levő egy huszárezreden kivül egy huszárezred Galicziában, egy meg Csehországban állomásoz, míg ellenben Magyarországon két lengyel gyalogezred, s tán 5 vagy 6 nem magyar lovas ezred van. Ha, mint felhozni szokták, laktanyák hiányában nem helyezhető is még most itthon el valamennyi ezredünk, legalább a Gralicziában és Csehországban állomáso­zó két huszárezred kicserélhető lett volna a nálunk levő nem-magyar lovasezredek kettőjével, s tán hasonló történhetik vala az itt levő két gyalog lengyel ezreddel is. Jól tudjuk, hogy némely pontokon (p. o. Buda-Pesten is) nagyobbszámú helyőr­ségre lévén szükség, nem helyezhető va­lamennyi hadcsapat saját kiegészítő kerü­letébe, de legalább annak lehető közelé­ben, itthon az országban legyen. Ez alkalommal egyszersmind felhívjuk mind a kormánynak, mind a delegátiónak figyelmét az országban katonai laktanyák állítására, mi nélkül a katonai beszállásolás ügyét, az ország egy­­részét oly érzéke­nyen és méltánytalanul sejtő e terhet soha sem fo­gják rendezhetni. Az exposéból hasonlóul nem látjuk kie­légítőnek azon eljárást, melyet a had­ügyminiszter a ruházatra és ágyneműikre hozott delegationális határozatok folytán követett, sem azon mentséget, melylyel eljárását igazolni törekszik. Ez az egész Skene­ féle ügy, a hadü­gy összes adminis­­trátiójának szégyenletes részét képezi, s a delegatió nagy szegénységi bizonyít­­ványt állít ki ma­sról, ha most sem lesz ereje ahhoz, hogy saját nézetét érvényre emelje. A nyugdíjazásokra nézve az expose azt állítja ugyan, hogy az 1870 iki zárszá­madások az 1869-kivel szemben a nyug­díj­összegek jelentékeny csökkenését mu­tatja, azonban a dolgot úgy ismerjük, hogy a valóságban a nyugdíjazásoknál még mindig nem elég szigor alkalmaztatik. De má­selől azt is tudjuk, hogy itt a főbaj inkább a fennálló szabályokban és a tény­leges nehézségekben van. Azért első fő­teendőnek tartanánk oly nyugdíjszabály­zat­i eljárás behozatalát, mely egyfelől az igazságos igények iránt az eddiginél méltányosabb, másfelől azonban a ki­játszásokat könnyebben ellenőrizhetővé tegye. A hadügyminiszter budgetjére külön­ben, mely egy fontos nyitást és nevezetes költségemeléseket tartalmaz,már közelebb is vissza fogunk térni s ezúttal az exposé­­nak csak egypár pontjából akartuk kimu­tatni, hogy delegátióinknak még mindig sok és fontos teendője lesz arra nézve, hogy a hadsereg ügyei törvényeink ér­telmében reformáltassanak. És erre tán sohasem volt még­­kedvezőbb az idő és alkalom, mint épen most. A béke minden oldalra meglehetősen­­biztosítottnak mond­ható. A külpolitikai ügyek általában nem igen fogják a delegációknak sok idejét igénybe venni, s így egész erejüket a hadügyi reformokra fordíthatják. Használják fel az alkalmat. A­hol a védelem érdeke elenged­etlenül kívánja, hozzák meg a szükséges áldozatot, méltá­nyolják a hadügyminiszter valóban jogo­sult kívánalmait, mindenek felett legye­nek méltányosak a szabadságunkat, éle­tünket s vagyonunkat védő hadsereg s annak tisztikara iránt, de ép oly kérlel­­hetlen szigorral foganatosíttassák mind­azon követeléseiket, melyek mind a tör­vény értelmében, mind az ország érdeké­ből teljesen jogosultak. Elismerjük , hogy sok igazság van azon nézetben, a­mely szerint a delegáció az országot mintegy kifelé más állammal szemben képviselvén, szükséges, hogy an­nak tagjai mindnyájan egy pártból, a parlament többségéből választandók,hogy az erős biztosító egység annál teljesebb legyen benne. De másfelől ennek meg azon árnyoldala van, vagy legalább lehet, hogy a parlamentáris többség lévén egy­szersmind a kormány kebeléből létreho­zott és fentartó párt, megtörténhetik,hogy a delegációban csak a kormányt támogató elem lesz képviselve, s hiányzik a parla­mentáris ellenőrzést kiváló hivatásánál fogva gyakorló ellenzék. Az országgyűlé­si többség által elfogadott fentebbi maxi­mának e gyengesége,vagy árnyoldala csak az által korrigálható ki, ha a többség kö­réből választott delegátusok az ellenzéki párt közreműködése nélkül is igazságos méltányossággal, de egyszersmind kellő szigorral és erélylyel tudnak fellépni a közös kormány irányában. Ettől függ az így választott delegációnknak jö­vendője, működésének az országra üd­vös volta egyaránt. Épen mivel a delegá­tusban nincs bent az országgyűlési ellen­zék, ott kevésbé szabad szem előtt tartani a párttekinteteket, hanem kizárólag csak az ország általános érdekeit. Végül még azon körülmé­nre kell fi­gyelmeztetnünk, hogy ha Magyarországon még mindig oly számosan vannak, kik a közös hadsereget megszüntetni, s egy egészen külön választott magyar hadse­reget állítani óhajtanak; meggyőződé­sünk szerint ennek egyik legfőbb oka az, hogy a hadsereg döntő köreiben s jórészt magánál a hadügyi kormánynál is még mindig nem a közös osztrák-magyar, ha­nem csak egyoldalúlag osztrák hadsereg­nek tekintik a sorhaderőt, és mind ma­­guktartásában, mind sokféle intézkedé­seikben, s a sereg soknemű dolgai­ban azt olyanná teszik, hogy abban a polgárok nagy része is nem magyar­­osztrák közös sereget, hanem mintegy csupán a másik félhez, Ausztriához tarto­zó haderőt lát. Sokaknál innét származik az aggodalom. Bizton merjük állítani, hogy e téves nézet megszüntetését, s a közös hadsereg­nek, mint ilyennek, Magyarország polgá­rai által való őszinte megkedveltetését a legjobban eszközölhetik maguk a felsőbb katonai körök, s különösen a hadügymi­nisztérium, és­pedig főleg az által, ha mind a delegációkkal szemben, mind in­tézkedéseikben a hadsereget való­­sággal oly közös intézménynek tekintik, mely kell hogy épen úgy ma­gyar, mint ausztriai legyen, és ha ennél­fogva tartózkodás nélküli bizalommal s készséggel teljesítik mindazt, mi a hadse­reget illetőleg Magyarországnak is érde­kében áll. Fest. sept. I6. (A Deákkörnek) ma este hosszabb, fontos értekezlete volt. Mindenekelőtt gr. L­ó­­n­y­a­y miniszterelnök tartott beszédet a párt, a kormány s összes pártviszonyaink állapotáról s bemutatá ajon előterjesztéseket, melyeket a kormány a képu.­háznak holnap, mint olyano­kat fog bemutatni, melyeket a ház a felirati vita alatt vagy mellett is elvégezhet.Ezek a kolozsvári egyetem felállítása s az erre vonatkozó póthitel, a Ludovica akadémia felállítása s az erre vonat­kozó póthitel, a pénzügyminisztérium négy törv. javaslata, a keresked. min. hat javaslata (nem­zetközi szerződések, és a Lloyd társasággal kötendő szerződés.), és a közlekedési min. négy javaslata (a tudvalevő három, garantia nélküli vasút és a Ferencz csatorna.) A pestvárosi képviselők hangoztatták Pest- Buda rendezését, mire a miniszterelnök jelenti, hogy e javaslatot, valamint a királyföld rendezé­séről szólót a felirati vita alatt mindenesetre előterjeszti, de azt nem tartja olyannak, hogy a ház csak úgy „mellékesen“ elintézhetné. Az értekezlet egyik tagja az északnyu­­gati vasutat, egy másik a k­i­k i­n­d­a­­pancsovai vasutat hozta szóba. Az el­sőre nézve a közlekedési miniszter kijelente, hogy oly tárgyalások vannak folyamatban, me­lyek az ügy „kedvező megoldását“ engedik reméleni, míg a másikról azt mondta, hogy ki­építése bizonyos garantiát követelvén, hosszabb megfontolást igényel, de a jelen ülésszakban az illető javaslatot mindenesetre előterjeszti. A miniszterelnök előterjesztéséből még ki kell emelnünk: az országgyűlés azért hivattatott össze már septemberre, hogy végre-valahára rendes budgetünk legyen. Ha a felirati vita rö­vid lesz, októberben kis szünet remélhető; ha nem, a­ ház a néhány napi karácsonyi szünidőt leszámítva, tavaszig együtt marad. Ezek után Trefort Ágost közoktatási miniszter szólalt fel,s kijelente, hogy a kolozsvá­ri­ egyetem felállításáról holnap bemutatandó javaslat igen rövid lesz; a végleges szervezést a pesti­ egyetem mintájára esztöözlendi, s ígéri, hogy a pesti egyetem rendezéséről minél előbb is javaslatot terjeszt elő. Mi a kolozsvári­ egyetemre szóló kinevezé­seket illeti, kinyilatkoztatja, hogy mióta minisz­ter, e kinevezések képezik majdnem egyedüli gondját, s törekedik azokat minden protectio elmellőzésével, egyedül az ügy érdeke szerint valósítani. Az értekezlet e kijelentést zajos he­lyesléssel vette tudomásul. Erre következett a pénzügyminiszter hosz­­szabb előterjesztése az összes pénz­ügyi helyzetről. A miniszter ez érde­kes, nevezetes exposét holnap a ház elé ter­jesztvén, s így már legközelebb alkalmunk lévén azt teljes szövegben közölni, ma csak némely főpontra szorítkozunk. A miniszter előterjesztése meggyőző, a számok­kal a az adatok egész ármádiájával ellátott til­takozás azon rosz akaratú legújabb híresztelé­sek ellen, melyekkel az ország hitelét aláásni törekedtek. Különösen érdekesek a tételek vas­­útépítkezéseink,s a tett beruházások egész töme­géről, melyek könnyen érthetővé teszik, hogy e rendkívüli kiadásokhoz kényte­lenek vagyunk igénybevenni a hitelt, míg a rendes kiadások, az egy 70 diki évet kivéve,­­ a rendes bevételekben nemcsak min­dig bő fedezetet találtak , hanem ez utóbbiak nevezett felesleget is eredményeztek. Az 1873-diki rendes szükséglet 150.265.000 ft. Ez majdnem 13 millióval nagyobb, mint az 1872-diki, de a növekvés nagyobb­­része csak formai, így negyed fél milliót ebből a vasutköl­­csön törlesztése vesz igénybe, mely a rendes ki­adásba soroztatott, mert ba van építve. Ezzel azonban szemben áll a vasutakból várható be­vétel 3.195.000 írttal. A további növekedett té­telek: az udvartartás egy millióval, a cultusmi­­niszteri szükséglet egy millió, a dohány régie két millió harminczegy ezer (ezzel azon­ban szemben áll két millió 7 száz­ezer­­nö­­vekedett bevétel), az erdészet majdnem három millió (a határőrvidéki­­erdők átvétele folytán, a bevétel szaporodása is majdnem ugyanannyi); a kereskedelmi tárc­a igény­léte növekedett 738 ezerrel, az igazságügyi körülbelül másfél millió­val (nagyobb része börtönépítésekre) végre a honvédelem 669 ezerrel (18 lovas század új fel­állítása által). Ezzel szemben áll a bevételeknél ugyan­annyi emelkedés. A hitel s pénztári műveletek teljesen rendben vannak. A rendkívüli szükség­let 75 millió, melyből azonban csak 35 millió új, s az egész összegből 69 millió productív be­ruházás. A rendkívüli­ szükségletből nagy rész fedezve van, s mi a többi fedezését illeti, a mi­niszter arra utal, hogy az államnak abban, ha az iparűzésr­ől lemond s ezt előnyösen értéke­síti, nevezetes források­ állanak rendelkezésére. kálkodhatunk a béke művének alkotásán és a jövő reményeinek fejlesztésén, így körülírván az újabb fejlemények folytán előállott politikai helyzetet, eré­lyes és kitartó munkára hívja fel a dele­­gatio tagjait, és szavait a koronás király üdvére hangoztatott éljemnel végezi. A külügyminiszter ezután kijelente, hogy ő felsége a delegatió tagjait holnap fogja fogadni, s egyszersmind előterjeszti a közös költségvetést s az arra vonatkozó előterjesztéseket. Ezen előterjesztéseket a magyar delegátió irodája lakat alatt tartja (valószínűleg azért, hogy azokat senki se olvashassa), s így hosszas után­járás után sem tudtunk azok birtokába jutni. Végül a külügyi, pénzügyi, tengeré­szeti, hadügyi, gazdasági és naplóbíráló bizottságokra adattak be a szavazati je­gyek. Az eredmény az ülésnek rövid idő­re történt felfüggesztése után kihirdettet­­vén, a bizottságok az ülés után azonnal megalakultak. . A kolozsvári egyetem. Azon helyzetben vagyunk, hogy közöl­hetjük a felállítandó kolozsvári egyetemen a közoktatási miniszter által rendszeresí­tett tanszékek sorozatát: Bölcsészeti természettudo­mány. 1. Latin nyelv. 2. Görög nyelv. 3. Ma­gyar nyelv. 4. Német nyelv. 5. Román nyelv. 6. Bölcsészet. 7. Neveléstan. 8. Egyetemes tör­ténet. 9. Hazai történet. 10. Történelmi segéd­­tudományok. 11. Egyetemes összehasonlító föld­rajz. 12. Elemi mennyiségtan. 13. Felsőbb meny­­nyiségtan. 14. Kísérleti természettan. 15 Felsőbb természettan. 16. Vegytan.­­ 17. Állat és ösz­­szehasonlító boncttan. 18. Ásvány és földtan. 19. Növénytan. Orvosi karnál. 1. Leiró és táj­ boncttan. 2. Kórboncztan. 3. Élet és szövettan. 4. Általá­nos kór-gyógy és gyógyszertan. 5. Különös kór és gyógytan. 6. Különös sebészi kór és gyógytan. 7. Szülészet és nőgyógyászat. 8. Sze­mészet. 9. A Hamorvostan. 10. Élet és kórvegy­tan. 11. Állat­járványtan és állati rendészet. Jogi karnál. 1. Jogtörténelem. 2. Ma­gyar , erdélyi magán és bányajog. 3. Osztrák magánjog. 4 Törvénykezési eljárás, váltó és ke­­reskedelmi jog. 5. Római jog. 6. Észjog és en­cyclopaedia. 7. Büntető jog. 8. Magyar közjog közigazgatási és pénzügyi törvény­isme. 9. Kath. egyházi jog. 10. Statistika. 11. Alkotmányi és közigazgatási politika. 12. Nemzetgazdászat és pénzügytan. Fest. sept. 16. A magyar delegatió ma d. u. 1 órakor tartotta első, s egyszersmind alakuló gyű­lését. A múzeum­ nagy terme, s a karza­tok festői látványt nyújtottak. Lenn a te­remben a képviselők, mágnások, főpapok és katonák tarka csoportjai vonták ma­gukra a figyelmet; fenn a zsúfolásig meg­telt karzatok adtak csinos staffage-t a képnek. Andrássy Gyulát beléptekor za­jos éljenek üdvözölték. Majláth Antal gr., mint korelnök, nyitotta meg az ülést, s rajta esett meg azon, a magyar Parla­mentarismus történetében is még aligha előfordult eset, hogy mint korelnök saját magának elnökké választatását kellett con­­statálni, s azt határozatilag kimondani. A jegyzőknek s a háznagynak megvá­lasztása után megindulva mondott köszö­netet az elnök e megtiszteltetésért, mely­ben ezúttal — ha jól emlékszünk — har­mad ízben részesül. Nagy vonásokban ecsetelé ezután az európai helyzetet; utalt azon különbségre, mely a múlt és jelen­legi delegáció alkalmával uralgó politikai helyzet közt létezik. Akkor egy nagy, Európa térképét tetemesen megváltoztató háború következményeitől féltette a po­litikai közvélemény az egyensúly megza­varását, ma a tartós béke garantiáival találkozunk, úgymond, minden oldalról. Akkor arra kellett törekedni, hogy álla­mi existenciánkat biztosítsuk a bekövet­­kezhető­ bonyodalmak eshetőségei ellen; ma szabadon és elfogultság nélkül tekint­hetünk az európai nemzetközi viszonyok jövő fejlődése elé. Akkor már meglevő politikai intézményeink consolidálását kellett előmozdítanunk, hogy a bekövet­kezhető veszély napjai megszilárdultan találják azokat, ma kettőzött erővel min­­ t közös ügyek tárgyalására ki­küldött orsz. bizottság ülése. Sept. 16. K o r e­l­n­ö k: Majláth Antal gr. Körjegyző: Pulszky Ágoston. A közös kormány részéről jelen vannak: Andrássy Gyula gr. közös külügyminiszter, Kulin Ferencz br. közös hadügyminiszter, Holz­­gethan Lajos b. közös pénzügyminiszter, Bene­dek Sándor tábornok a közös hadügyminiszter­nek képviselője, Peck Frigyes b. altengernagy a tengerészeti osztály főnöke, Gaál Jenő sorha­jóhadnagy, Szentgyörgyi Gyula udvari t­nácsos a legfőbb számszék képviselje, Mérey Sándor osztálytanácsos a közös pénzügyminisztérium képviselője. A magyar kormány részéről jelen van: Ker­­kapoly Károly pénzügyminiszter. Andrássy Gyula gr. a terembe lépvén, zajos éljenekkel fogadtatik. Korelnök: Mélyen tisztelt országos bizott­ság ! Áldom az isteni gondviselést, mely megél­nem engedé, hogy már negyedízben én üdvözöl­hetem a mélyen tisztelt országos bizottságot mind összesen, mind egyénenként. És kedves nekem e jog azért is, mert azon intézmény élén állhatok meg egy pillanatra, mely bár még elég ifj­n s már is eléggé megpróbál­tam megbizonyítan­i hiszek a jövendőben, hogy mennél nehezebb körülmények közt, annál fé­nyesebben fogja ezután is megbizonyítani, hogy egy részben biztosítéka e monarchia szilárdságá­nak, a hív­ője e haza édekeinek. E szép reménynyel a mélyen­­. országos bi­zottság ülésezéseit megnyitom. Miután a delegatió tagjainak két­harmada szükséges arra, hogy a delegatió megalakulhas­san a tagok nevei felolvastatnak. Beadatván a delegationális tagok megválasz­tásáról szóló jegyzőkönyvek, az elnökre tör­ténik a szavazás. A­­­szavazatok összeszámittatván, 47 szavazat közül 45 szavazattal Majláth Antal gr. vá­lasztatott elnökké. Alelnökké választatott Perczel Béla 44 sza­vazattal; jegyzőkké választottak: Bujanovics Sándor, Széll Kálmán és gr. Zichy Ferraris Vik­tor 44 szavazattal; háznagygyá választatott gr. Szapáry Antal 45 szavazattal. Gr. Majláth Antal. (Beszédét tárgyhalmaz miatt esti lapunkban közöljük.) Andrássy Gyula gr. külügyminiszter. T. országos bizottság! Megalakulván ekként a t. országos bizottság, van szerencsém jelenteni, hogy ő felsége holnap, azaz 17-én fogja az or­szágos bizottságot Budán a várban d. u. 2 óra­kor fogadni. A fogadásnak részleteiről a dele­­gátió igen tisztelt tagjai az elnökség ut­­án fognak értesülni. Ezt előre bocsátván, van szerencsém a kü­­zös minisztériumnak előterjesztéseit és pedig a következőkben bemutatni. A közös államháztartásnak előirányzatát az 1873-ik évre az összes mellékletekkel, a közös külügyminisztérium emlékiratát az 1873. évi előirányzathoz, a közös külügyminisztérium előterjesztése a külügyminiszteri palota belsejének helyreállítása tárgyában, . . . a közös külügyminisztérium előterjesztése a párisi nagy­követségben az 1872. évben felme­­rült költségek fedezése iránt, a közös hadügyminisztériumnak előadása az 1873-ik évi előirányzat indokolása tárgyá­ban, a közös hadügyminiszteriumnak előadása az 1871. évi hitelmaradékainak felhasználása tár­gyában, a hadi tengerészetnek az 1873. évi költség­­vetésre vonatkozó indokolása, a közös pénzügyminisztérium felvilágosításai az 1873. évi előirányzathoz; a közös pénzügyminisztérium válasza a­­bi­zottságok határozataira és kivonataira; a közös pénzügyminisztérium előterjesztése az arc­er-testőrség kincstári pótlékai, valamint a fennállott főhadsegédség nyugdijai tárgyában, a közös főszámszéknek az 1878. évi előirány­zatára vonatkozó előterjesztése, az osztrák-magyar monarchia közös állam­háztartásának 1870. évi zárszámadása, az osz­­rák-magyar monarchia közös államháztartásá­nak kezelési kimutatása az 1871. évről és a kö­zös pénzügyminisztérium előterjesztése, mely­­lyel az 1870. évi zárszámadást és az 1871. évi kezelési kimutatást kiséri; a közös külügyminisztériumnak az 1870. évi zárszámadásra vonatkozó emlékirata.

Next