Pesti Napló, 1872. szeptember (23. évfolyam, 201-225. szám)
1872-09-17 / 214. szám
214. szám, Kedd, September 17.1872. 23. évi folyam. Szerkesztési iroda: Kiadd-hivatal: ___________________________________________ ______ _____ | Előfizetési feltételek: Hirdetések 8E®SSBS| idMKI gjgifeaMHa ■BgSSÄ HR BNÜ A MBBAAa Postán küldve, vagy Budapesten . . . , | H E ij || H M faj jpl jj Itt H K |! 'iishos hordva rsg-feli it «sa ki- SZUKUgy mint UO&ZPref.'-it H l m n H i SJm I ■ I |! 8 6^60^’ 1TI A TTA WTY A T fi ? «s | 1 1 11 1 S § 1 i * h6“pi* • ■ •n - -» u H J-j X _ 18|__ N TH If w M pi....JtA VI M As esti Wadis postal fcitSa kul di- (fereKCBBieSi«tefer« V. «a«, ______ ____ m w BE&iieKS S38SüaS3S UKÜS «• BBSSas ŐBSíSBS aOtaBSaeUui sata felülfisetis haronkart 30 kr. P Előfizetési felhívás. Október 1-sején új évnegyed kezdődvén, felkérjük azont. előfizetőinket, kiknek megrendelése sept. végén lejár, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek. A „Pesti Napló“ állandó rovatai az irodalmi s művészeti rovattal fognak szaporodni, mely az oly nagy sikert felmutató „Közoktatás-ügy“ rovat mintájára lesz szerkesztve. Előfizetési árak: Egész évre . . . . . . 22 ft. Félévre...........................11 ft negyedévre...................5 fi 50 kr 8RT“ Külön előfizetési íveket nem küldünk szét Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadóhivatala“ czim alatt Pest, ferencsiek tere 7 az. alá küldendők. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatal?. .. . . .As «USietSi u ív talylix mini** kUldöndo. Bírni engedes levelek csak ismert kUdMuv.talho, mtésendöl, REGGELI KIADÁS --------kosoktól fogadtatnak el. AJU UJJÚI xv Kft f.r «átaitatai. __________------------------------------ ----------- -- - - -.................................................................................................................— - ------------- --------------- - ---------------------—— —• ■—•—-----------—4 Pest, sept. 16. A delegátió ülésszaka megnyittatott. Miután a bizottságoknak nincs törvényalkotási joguk, s miután a jelen helyzetben, és azon megelégedésnél fogva, melylyel Andrássy gr. külpolitikáját eddig a monarchia mindkét felében, nálunk épen pártkülönbség nélkül fogadták,a külügyeket illetőleg nem lehet kilátásunk érdekes interpellációkra s vitákra; úgy látszik, hogy a delegációk tanácskozásai ezúttal nem lesznek oly élénkek, mint a korábbi években voltak. Azon nézet, hogy az a házi élet a legjobb, melyről legkevesebbet beszélnek az emberek , meglehetősen alkalmazható államháztartásunk azon ügyeire is, melyek a delegációk hatáskörébe tartoznak. Minél jobban vezettetnek külügyeink, minél inkább sikerült külügyminiszterünknek a békét fentartani, s az ország érdekeit megóvni; minél jobb rendben van a hadsereg administratiója , s az öszszes hadügyeink kezelése, s minél rendesebben vezettettek a közös pénzügyminiszter számadásai, valósággal delegátióinkban annál kevesebb alkalom és szükség van zajosb, úgynevezett nagy viták támasztására, s e testületek annál inkább válnak csupán ellenőrző bizottságokká. Őszintén örülnénk,ha közös ügyeinknek, s különösen hadseregünk dolgainak teljesen jó rendben léte miatt kellene delegációnknak ilyen, az unalmasságig csendes tanácskozásait reménylenünk. Azonban főleg a hadsereget illetőleg 1867 óta sokkal nagyobb mérvű átalakítások kezdeményeztettek, és a múltból sokkal bonyolódottabb állapotokat örököltünk,mintsem hogy a delegátiók már most a dolgok jó rendben létének egyszerű constatálására szorítkozhatnának még akkor is, ha a közös hadügyi kormány részéről szintén valósággal mindent megtétetett volna a delegatiók eddig kifejezett igazságos óhajainak s határozatainak teljesítésére. Ámde sajnálattal kell kijelentenünk, hogy a hadügyminiszter, amint exposéjából kitűnik, a delegatiók, s különösen a magyar delegatió legutóbb hozott határozatait több fontos pontokban annyira sem foganatossá, amennyire azok nemcsak hogy a törvénynek megfelelők s méltányosak voltak, de egyszersmind az idő és körülmények miatt is végrehajthatók lettek volna, vagy legalább végre nem hajtásuk az expozéban egyetlen nyomósabb érvvel sincs indokolva. Ilyen p. o. többek között azon tény, hogy a Jászberényben építendő lovassági laktanyára megszavazott 130.000 frtot, csupán azon kifejezett indokból, „mivel ezen laktanya 1871-ben nem jött létre“ a stockeraui építkezésekre fordította. De hát miért nem jött létre azon laktanya 1871-ben? s mennyiben indokolja e tény azt, hogy 1872-ben sem lehetett létrehoni? Mi jogon fordította e pénzt a miniszter a stockeraui építkezésekre, midőn épen exposéjában említi, hogy a virementről maga lemondott? E tárgyra azért helyeztünk nagyobb súlyt, mert másfelől meg valamennyi magyar ezred hazahozatalának legfőbb nehézségéül épen a laktanyák hiányát szokták felhozni. A magyar delegáció azon óhajának, „hogy a csapatoknak kiegészítő kerületeikbe áthelyezése és a territoriális divisiók rendszere lehetőleg tökéletesen keresztül vitessék,“ szintén nem látjuk, hogy a hadügyminiszter úr valóban „lehetőleg megfelelni iparkodott”" volna. Mert igaz, hogy egy gyalog a (16-ik) és egy tüzér (a 8-ik) ezredet Magyar-Erdélyországba helyezett át, de úgy tudjuk, hogy még mindig 10 gyalogezredünk van az ausztriai tartományokban s a Bécsben helyőrségen levő egy huszárezreden kivül egy huszárezred Galicziában, egy meg Csehországban állomásoz, míg ellenben Magyarországon két lengyel gyalogezred, s tán 5 vagy 6 nem magyar lovas ezred van. Ha, mint felhozni szokták, laktanyák hiányában nem helyezhető is még most itthon el valamennyi ezredünk, legalább a Gralicziában és Csehországban állomásozó két huszárezred kicserélhető lett volna a nálunk levő nem-magyar lovasezredek kettőjével, s tán hasonló történhetik vala az itt levő két gyalog lengyel ezreddel is. Jól tudjuk, hogy némely pontokon (p. o. Buda-Pesten is) nagyobbszámú helyőrségre lévén szükség, nem helyezhető valamennyi hadcsapat saját kiegészítő kerületébe, de legalább annak lehető közelében, itthon az országban legyen. Ez alkalommal egyszersmind felhívjuk mind a kormánynak, mind a delegátiónak figyelmét az országban katonai laktanyák állítására, mi nélkül a katonai beszállásolás ügyét, az ország egyrészét oly érzékenyen és méltánytalanul sejtő e terhet soha sem fogják rendezhetni. Az exposéból hasonlóul nem látjuk kielégítőnek azon eljárást, melyet a hadügyminiszter a ruházatra és ágyneműikre hozott delegationális határozatok folytán követett, sem azon mentséget, melylyel eljárását igazolni törekszik. Ez az egész Skene féle ügy, a hadügy összes administrátiójának szégyenletes részét képezi, s a delegatió nagy szegénységi bizonyítványt állít ki masról, ha most sem lesz ereje ahhoz, hogy saját nézetét érvényre emelje. A nyugdíjazásokra nézve az expose azt állítja ugyan, hogy az 1870 iki zárszámadások az 1869-kivel szemben a nyugdíjösszegek jelentékeny csökkenését mutatja, azonban a dolgot úgy ismerjük, hogy a valóságban a nyugdíjazásoknál még mindig nem elég szigor alkalmaztatik. De máselől azt is tudjuk, hogy itt a főbaj inkább a fennálló szabályokban és a tényleges nehézségekben van. Azért első főteendőnek tartanánk oly nyugdíjszabályzati eljárás behozatalát, mely egyfelől az igazságos igények iránt az eddiginél méltányosabb, másfelől azonban a kijátszásokat könnyebben ellenőrizhetővé tegye. A hadügyminiszter budgetjére különben, mely egy fontos nyitást és nevezetes költségemeléseket tartalmaz,már közelebb is vissza fogunk térni s ezúttal az exposénak csak egypár pontjából akartuk kimutatni, hogy delegátióinknak még mindig sok és fontos teendője lesz arra nézve, hogy a hadsereg ügyei törvényeink értelmében reformáltassanak. És erre tán sohasem volt mégkedvezőbb az idő és alkalom, mint épen most. A béke minden oldalra meglehetősenbiztosítottnak mondható. A külpolitikai ügyek általában nem igen fogják a delegációknak sok idejét igénybe venni, s így egész erejüket a hadügyi reformokra fordíthatják. Használják fel az alkalmat. Ahol a védelem érdeke elengedetlenül kívánja, hozzák meg a szükséges áldozatot, méltányolják a hadügyminiszter valóban jogosult kívánalmait, mindenek felett legyenek méltányosak a szabadságunkat, életünket s vagyonunkat védő hadsereg s annak tisztikara iránt, de ép oly kérlelhetlen szigorral foganatosíttassák mindazon követeléseiket, melyek mind a törvény értelmében, mind az ország érdekéből teljesen jogosultak. Elismerjük , hogy sok igazság van azon nézetben, amely szerint a delegáció az országot mintegy kifelé más állammal szemben képviselvén, szükséges, hogy annak tagjai mindnyájan egy pártból, a parlament többségéből választandók,hogy az erős biztosító egység annál teljesebb legyen benne. De másfelől ennek meg azon árnyoldala van, vagy legalább lehet, hogy a parlamentáris többség lévén egyszersmind a kormány kebeléből létrehozott és fentartó párt, megtörténhetik,hogy a delegációban csak a kormányt támogató elem lesz képviselve, s hiányzik a parlamentáris ellenőrzést kiváló hivatásánál fogva gyakorló ellenzék. Az országgyűlési többség által elfogadott fentebbi maximának e gyengesége,vagy árnyoldala csak az által korrigálható ki, ha a többség köréből választott delegátusok az ellenzéki párt közreműködése nélkül is igazságos méltányossággal, de egyszersmind kellő szigorral és erélylyel tudnak fellépni a közös kormány irányában. Ettől függ az így választott delegációnknak jövendője, működésének az országra üdvös volta egyaránt. Épen mivel a delegátusban nincs bent az országgyűlési ellenzék, ott kevésbé szabad szem előtt tartani a párttekinteteket, hanem kizárólag csak az ország általános érdekeit. Végül még azon körülménre kell figyelmeztetnünk, hogy ha Magyarországon még mindig oly számosan vannak, kik a közös hadsereget megszüntetni, s egy egészen külön választott magyar hadsereget állítani óhajtanak; meggyőződésünk szerint ennek egyik legfőbb oka az, hogy a hadsereg döntő köreiben s jórészt magánál a hadügyi kormánynál is még mindig nem a közös osztrák-magyar, hanem csak egyoldalúlag osztrák hadseregnek tekintik a sorhaderőt, és mind maguktartásában, mind sokféle intézkedéseikben, s a sereg soknemű dolgaiban azt olyanná teszik, hogy abban a polgárok nagy része is nem magyarosztrák közös sereget, hanem mintegy csupán a másik félhez, Ausztriához tartozó haderőt lát. Sokaknál innét származik az aggodalom. Bizton merjük állítani, hogy e téves nézet megszüntetését, s a közös hadseregnek, mint ilyennek, Magyarország polgárai által való őszinte megkedveltetését a legjobban eszközölhetik maguk a felsőbb katonai körök, s különösen a hadügyminisztérium, éspedig főleg az által, ha mind a delegációkkal szemben, mind intézkedéseikben a hadsereget valósággal oly közös intézménynek tekintik, mely kell hogy épen úgy magyar, mint ausztriai legyen, és ha ennélfogva tartózkodás nélküli bizalommal s készséggel teljesítik mindazt, mi a hadsereget illetőleg Magyarországnak is érdekében áll. Fest. sept. I6. (A Deákkörnek) ma este hosszabb, fontos értekezlete volt. Mindenekelőtt gr. Lónyay miniszterelnök tartott beszédet a párt, a kormány s összes pártviszonyaink állapotáról s bemutatá ajon előterjesztéseket, melyeket a kormány a képu.háznak holnap, mint olyanokat fog bemutatni, melyeket a ház a felirati vita alatt vagy mellett is elvégezhet.Ezek a kolozsvári egyetem felállítása s az erre vonatkozó póthitel, a Ludovica akadémia felállítása s az erre vonatkozó póthitel, a pénzügyminisztérium négy törv. javaslata, a keresked. min. hat javaslata (nemzetközi szerződések, és a Lloyd társasággal kötendő szerződés.), és a közlekedési min. négy javaslata (a tudvalevő három, garantia nélküli vasút és a Ferencz csatorna.) A pestvárosi képviselők hangoztatták Pest- Buda rendezését, mire a miniszterelnök jelenti, hogy e javaslatot, valamint a királyföld rendezéséről szólót a felirati vita alatt mindenesetre előterjeszti, de azt nem tartja olyannak, hogy a ház csak úgy „mellékesen“ elintézhetné. Az értekezlet egyik tagja az északnyugati vasutat, egy másik a kik indapancsovai vasutat hozta szóba. Az elsőre nézve a közlekedési miniszter kijelente, hogy oly tárgyalások vannak folyamatban, melyek az ügy „kedvező megoldását“ engedik reméleni, míg a másikról azt mondta, hogy kiépítése bizonyos garantiát követelvén, hosszabb megfontolást igényel, de a jelen ülésszakban az illető javaslatot mindenesetre előterjeszti. A miniszterelnök előterjesztéséből még ki kell emelnünk: az országgyűlés azért hivattatott össze már septemberre, hogy végre-valahára rendes budgetünk legyen. Ha a felirati vita rövid lesz, októberben kis szünet remélhető; ha nem, a ház a néhány napi karácsonyi szünidőt leszámítva, tavaszig együtt marad. Ezek után Trefort Ágost közoktatási miniszter szólalt fel,s kijelente, hogy a kolozsvári egyetem felállításáról holnap bemutatandó javaslat igen rövid lesz; a végleges szervezést a pesti egyetem mintájára esztöözlendi, s ígéri, hogy a pesti egyetem rendezéséről minél előbb is javaslatot terjeszt elő. Mi a kolozsvári egyetemre szóló kinevezéseket illeti, kinyilatkoztatja, hogy mióta miniszter, e kinevezések képezik majdnem egyedüli gondját, s törekedik azokat minden protectio elmellőzésével, egyedül az ügy érdeke szerint valósítani. Az értekezlet e kijelentést zajos helyesléssel vette tudomásul. Erre következett a pénzügyminiszter hoszszabb előterjesztése az összes pénzügyi helyzetről. A miniszter ez érdekes, nevezetes exposét holnap a ház elé terjesztvén, s így már legközelebb alkalmunk lévén azt teljes szövegben közölni, ma csak némely főpontra szorítkozunk. A miniszter előterjesztése meggyőző, a számokkal a az adatok egész ármádiájával ellátott tiltakozás azon rosz akaratú legújabb híresztelések ellen, melyekkel az ország hitelét aláásni törekedtek. Különösen érdekesek a tételek vasútépítkezéseink,s a tett beruházások egész tömegéről, melyek könnyen érthetővé teszik, hogy e rendkívüli kiadásokhoz kénytelenek vagyunk igénybevenni a hitelt, míg a rendes kiadások, az egy 70 diki évet kivéve, a rendes bevételekben nemcsak mindig bő fedezetet találtak , hanem ez utóbbiak nevezett felesleget is eredményeztek. Az 1873-diki rendes szükséglet 150.265.000 ft. Ez majdnem 13 millióval nagyobb, mint az 1872-diki, de a növekvés nagyobbrésze csak formai, így negyed fél milliót ebből a vasutkölcsön törlesztése vesz igénybe, mely a rendes kiadásba soroztatott, mert ba van építve. Ezzel azonban szemben áll a vasutakból várható bevétel 3.195.000 írttal. A további növekedett tételek: az udvartartás egy millióval, a cultusminiszteri szükséglet egy millió, a dohány régie két millió harminczegy ezer (ezzel azonban szemben áll két millió 7 százezernövekedett bevétel), az erdészet majdnem három millió (a határőrvidékierdők átvétele folytán, a bevétel szaporodása is majdnem ugyanannyi); a kereskedelmi tárca igényléte növekedett 738 ezerrel, az igazságügyi körülbelül másfél millióval (nagyobb része börtönépítésekre) végre a honvédelem 669 ezerrel (18 lovas század új felállítása által). Ezzel szemben áll a bevételeknél ugyanannyi emelkedés. A hitel s pénztári műveletek teljesen rendben vannak. A rendkívüli szükséglet 75 millió, melyből azonban csak 35 millió új, s az egész összegből 69 millió productív beruházás. A rendkívüli szükségletből nagy rész fedezve van, s mi a többi fedezését illeti, a miniszter arra utal, hogy az államnak abban, ha az iparűzésről lemond s ezt előnyösen értékesíti, nevezetes források állanak rendelkezésére. kálkodhatunk a béke művének alkotásán és a jövő reményeinek fejlesztésén, így körülírván az újabb fejlemények folytán előállott politikai helyzetet, erélyes és kitartó munkára hívja fel a delegatio tagjait, és szavait a koronás király üdvére hangoztatott éljemnel végezi. A külügyminiszter ezután kijelente, hogy ő felsége a delegatió tagjait holnap fogja fogadni, s egyszersmind előterjeszti a közös költségvetést s az arra vonatkozó előterjesztéseket. Ezen előterjesztéseket a magyar delegátió irodája lakat alatt tartja (valószínűleg azért, hogy azokat senki se olvashassa), s így hosszas utánjárás után sem tudtunk azok birtokába jutni. Végül a külügyi, pénzügyi, tengerészeti, hadügyi, gazdasági és naplóbíráló bizottságokra adattak be a szavazati jegyek. Az eredmény az ülésnek rövid időre történt felfüggesztése után kihirdettetvén, a bizottságok az ülés után azonnal megalakultak. . A kolozsvári egyetem. Azon helyzetben vagyunk, hogy közölhetjük a felállítandó kolozsvári egyetemen a közoktatási miniszter által rendszeresített tanszékek sorozatát: Bölcsészeti természettudomány. 1. Latin nyelv. 2. Görög nyelv. 3. Magyar nyelv. 4. Német nyelv. 5. Román nyelv. 6. Bölcsészet. 7. Neveléstan. 8. Egyetemes történet. 9. Hazai történet. 10. Történelmi segédtudományok. 11. Egyetemes összehasonlító földrajz. 12. Elemi mennyiségtan. 13. Felsőbb menynyiségtan. 14. Kísérleti természettan. 15 Felsőbb természettan. 16. Vegytan. 17. Állat és öszszehasonlító boncttan. 18. Ásvány és földtan. 19. Növénytan. Orvosi karnál. 1. Leiró és táj boncttan. 2. Kórboncztan. 3. Élet és szövettan. 4. Általános kór-gyógy és gyógyszertan. 5. Különös kór és gyógytan. 6. Különös sebészi kór és gyógytan. 7. Szülészet és nőgyógyászat. 8. Szemészet. 9. A Hamorvostan. 10. Élet és kórvegytan. 11. Állatjárványtan és állati rendészet. Jogi karnál. 1. Jogtörténelem. 2. Magyar , erdélyi magán és bányajog. 3. Osztrák magánjog. 4 Törvénykezési eljárás, váltó és kereskedelmi jog. 5. Római jog. 6. Észjog és encyclopaedia. 7. Büntető jog. 8. Magyar közjog közigazgatási és pénzügyi törvényisme. 9. Kath. egyházi jog. 10. Statistika. 11. Alkotmányi és közigazgatási politika. 12. Nemzetgazdászat és pénzügytan. Fest. sept. 16. A magyar delegatió ma d. u. 1 órakor tartotta első, s egyszersmind alakuló gyűlését. A múzeum nagy terme, s a karzatok festői látványt nyújtottak. Lenn a teremben a képviselők, mágnások, főpapok és katonák tarka csoportjai vonták magukra a figyelmet; fenn a zsúfolásig megtelt karzatok adtak csinos staffage-t a képnek. Andrássy Gyulát beléptekor zajos éljenek üdvözölték. Majláth Antal gr., mint korelnök, nyitotta meg az ülést, s rajta esett meg azon, a magyar Parlamentarismus történetében is még aligha előfordult eset, hogy mint korelnök saját magának elnökké választatását kellett constatálni, s azt határozatilag kimondani. A jegyzőknek s a háznagynak megválasztása után megindulva mondott köszönetet az elnök e megtiszteltetésért, melyben ezúttal — ha jól emlékszünk — harmad ízben részesül. Nagy vonásokban ecsetelé ezután az európai helyzetet; utalt azon különbségre, mely a múlt és jelenlegi delegáció alkalmával uralgó politikai helyzet közt létezik. Akkor egy nagy, Európa térképét tetemesen megváltoztató háború következményeitől féltette a politikai közvélemény az egyensúly megzavarását, ma a tartós béke garantiáival találkozunk, úgymond, minden oldalról. Akkor arra kellett törekedni, hogy állami existenciánkat biztosítsuk a bekövetkezhető bonyodalmak eshetőségei ellen; ma szabadon és elfogultság nélkül tekinthetünk az európai nemzetközi viszonyok jövő fejlődése elé. Akkor már meglevő politikai intézményeink consolidálását kellett előmozdítanunk, hogy a bekövetkezhető veszély napjai megszilárdultan találják azokat, ma kettőzött erővel min t közös ügyek tárgyalására kiküldött orsz. bizottság ülése. Sept. 16. K o r elnö k: Majláth Antal gr. Körjegyző: Pulszky Ágoston. A közös kormány részéről jelen vannak: Andrássy Gyula gr. közös külügyminiszter, Kulin Ferencz br. közös hadügyminiszter, Holzgethan Lajos b. közös pénzügyminiszter, Benedek Sándor tábornok a közös hadügyminiszternek képviselője, Peck Frigyes b. altengernagy a tengerészeti osztály főnöke, Gaál Jenő sorhajóhadnagy, Szentgyörgyi Gyula udvari tnácsos a legfőbb számszék képviselje, Mérey Sándor osztálytanácsos a közös pénzügyminisztérium képviselője. A magyar kormány részéről jelen van: Kerkapoly Károly pénzügyminiszter. Andrássy Gyula gr. a terembe lépvén, zajos éljenekkel fogadtatik. Korelnök: Mélyen tisztelt országos bizottság ! Áldom az isteni gondviselést, mely megélnem engedé, hogy már negyedízben én üdvözölhetem a mélyen tisztelt országos bizottságot mind összesen, mind egyénenként. És kedves nekem e jog azért is, mert azon intézmény élén állhatok meg egy pillanatra, mely bár még elég ifjn s már is eléggé megpróbáltam megbizonyítani hiszek a jövendőben, hogy mennél nehezebb körülmények közt, annál fényesebben fogja ezután is megbizonyítani, hogy egy részben biztosítéka e monarchia szilárdságának, a hívője e haza édekeinek. E szép reménynyel a mélyen. országos bizottság ülésezéseit megnyitom. Miután a delegatió tagjainak kétharmada szükséges arra, hogy a delegatió megalakulhassan a tagok nevei felolvastatnak. Beadatván a delegationális tagok megválasztásáról szóló jegyzőkönyvek, az elnökre történik a szavazás. Aszavazatok összeszámittatván, 47 szavazat közül 45 szavazattal Majláth Antal gr. választatott elnökké. Alelnökké választatott Perczel Béla 44 szavazattal; jegyzőkké választottak: Bujanovics Sándor, Széll Kálmán és gr. Zichy Ferraris Viktor 44 szavazattal; háznagygyá választatott gr. Szapáry Antal 45 szavazattal. Gr. Majláth Antal. (Beszédét tárgyhalmaz miatt esti lapunkban közöljük.) Andrássy Gyula gr. külügyminiszter. T. országos bizottság! Megalakulván ekként a t. országos bizottság, van szerencsém jelenteni, hogy ő felsége holnap, azaz 17-én fogja az országos bizottságot Budán a várban d. u. 2 órakor fogadni. A fogadásnak részleteiről a delegátió igen tisztelt tagjai az elnökség után fognak értesülni. Ezt előre bocsátván, van szerencsém a küzös minisztériumnak előterjesztéseit és pedig a következőkben bemutatni. A közös államháztartásnak előirányzatát az 1873-ik évre az összes mellékletekkel, a közös külügyminisztérium emlékiratát az 1873. évi előirányzathoz, a közös külügyminisztérium előterjesztése a külügyminiszteri palota belsejének helyreállítása tárgyában, . . . a közös külügyminisztérium előterjesztése a párisi nagykövetségben az 1872. évben felmerült költségek fedezése iránt, a közös hadügyminisztériumnak előadása az 1873-ik évi előirányzat indokolása tárgyában, a közös hadügyminiszteriumnak előadása az 1871. évi hitelmaradékainak felhasználása tárgyában, a hadi tengerészetnek az 1873. évi költségvetésre vonatkozó indokolása, a közös pénzügyminisztérium felvilágosításai az 1873. évi előirányzathoz; a közös pénzügyminisztérium válasza abizottságok határozataira és kivonataira; a közös pénzügyminisztérium előterjesztése az arcer-testőrség kincstári pótlékai, valamint a fennállott főhadsegédség nyugdijai tárgyában, a közös főszámszéknek az 1878. évi előirányzatára vonatkozó előterjesztése, az osztrák-magyar monarchia közös államháztartásának 1870. évi zárszámadása, az oszrák-magyar monarchia közös államháztartásának kezelési kimutatása az 1871. évről és a közös pénzügyminisztérium előterjesztése, melylyel az 1870. évi zárszámadást és az 1871. évi kezelési kimutatást kiséri; a közös külügyminisztériumnak az 1870. évi zárszámadásra vonatkozó emlékirata.