Pesti Napló, 1872. szeptember (23. évfolyam, 201-225. szám)

1872-09-18 / 215. szám

215. szánt. Szerda. September 18.1872. ______ 23. évi folyam. n ■ ■ i ■■ ii- t -------- - - nm — ii !■ ■■■ ni - - - n 1 y ■ m n ■ win ■■■■■! i .._j_ i i i______________ n i n 11 ni|-|, ■■ttubti 1--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------— , -|—i mi - i i - Szerkesztési iroda, Kiadó­hivatal: _____ ^ Előfizetési feltételek! Hirdetések F'm­.ocziek-tere 7. szám. L «k f’erencziek-tere 7. u. földszint. Ijjk éT^Tta- SZÍHtUgy mint e!5fl»tések A A. lap «nyagi részét kösle- |T| „ [•?. Í£ Ijk (| | | '1 » ‘ KIJlDÓ-HTVATA­LBA intézendő. 7 , . . , . _ _JÍLJI JPL- _JL. 'iá —Mii Mt, '|ljiJf A* esti Wadis postai kfiVSnkiildé- (f«reiM»(ek)t«ni 7. *%., _______ körüli panaszok, hirdetmények) a —w *&.■*&* «SSrí-V V-ZZ-VS kAr felültíjjetés haYo-íkmt .40 ki. ,. ,, ,, . t ■... _ ..I ftülUet*. .( iv (aljtin Adud*. kttlílCIldók. v­érmentetlen levelei, csak ismert kiadó­ hivatalhoz intézendő!- -p» Ti' n T7T T 7T T k TV A O kin.-W cnnit-tl, • ,nn«k kim.', Xl­ilTlT hi III IV1 AI' URMk u, «a ---­kezektől fogadtatnak el. t it VJ I m X. «aalkatal. . • --:yamiwwwimi«iiwMmaw«ia««oaaam«ii>iiii|iii 'wn»iMni«liiaiiii7rin ^umnwm.ygx*:e»reKjiii IwawaM—MWWW—vrrr~ Előfizetési felhívás. Octóber 1-sején új évnegyed kezdőd­vén, felkérjük azon t. előfizetőinket, kik­nek megrendelése sept. végén lejár, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek. A „Pesti Napló“ állandó rovatai az irodalmi s művészeti rovattal fognak sza­porodni, mely az oly nagy sikert felmu­tató „Közoktatás-ügyi rovat mintájára lesz szerkesztve. Előfizetési árak: Égéévre.......................22 ft. Félévre...........................lift. Negyedévre...................fi­ft 50 kr­­ST Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó-hiva­tala“ czim alatt Pest, ferencziek­ tere 7 sz. alá küldendők. A „Pesti N­apló“ kiadó-hivatala. Fest, sept. 17. Kerkapoly azon ritka pénzügyminisz­terek közé tartozik, kiket az „őszinte“ el­nevezés illet meg. Az országos pénzügyek ily sáfárjai ritkák voltak minden időben, s ma valóságos unicumok. Ily férfiút beírunk mi Kerkapolyban , ki n­a is , az 1874-diki budget előterjesztése al­kalmával , oly beszédet tartott , mely alig ismer korlátot őszintesége és tartóz­kodás nélküli vallomásaiban. Beszéde két fő részre osztható. Az első­ben szorosan a jövő évi budgetről szól, s pontonként indokolja az egyes tételek emelkedését. A második rész az ország összes pénzügyi helyzetének megvilágí­­tása, s mint ilyen hangos, meggyőző til­takozás a nyilvánosság egyes közlönyei s nevezetesen a bécsi sajtó által az ország hitelképességének megrontására tett me­rényletek ellen. A pénzügyminiszter helyesen cseleke­dett, hogy ez alkalmat ily felszólalásra felhasználta. Nemcsak kideríti, hogy mit kell tartanunk az említett merényletekről, hanem nagy mérvben hozzájárult ezzel amaz aggodalmak eloszlatásához is,melye­ket a következő év költségvetése netán támaszthatott volna. Kétséget sem szenved ugyanis, hogy ha szorosan „Maróthy szerint“ számolunk, az 1873-diki budget sok számán fenn­akadhatunk. Pla a rendes bevételek és kiadások kö­­zötti jelentéktelen differentiára (négy mil­lióra) nézve vigasztalódhatunk is abban, hogy e­z a deficit most sem következik be s egy kedvező év e kis bajon könnyen átsegít, a rendkívüli költségvetés deficitje nemcsak jelen magasságában igényel ko­moly megfontolást, de valószínű az is, hogy nagyobb lesz; míg másrészt, mint maga a pénzügyminiszter is bevallja, rendkívüli kiadásainknak egy része csak szinleg az, mert e kiadásoknak igazi helye a rendesek között lenne. Ha mi most tekintjük az állami élet növekvő szükségleteit, majdnem moso­lyognunk kell az optimizmuson, mely a kiegyezés létesítésekor uraloghatott, mi­dőn mindkét részről megfogadták a tör­vényben, hogy lehetőleg fentartják az államháztartásban az egyensúlyt.Ez a „le­hetőleg“ eddig lehetetlenségnek bizonyult be. Mi sok millió feláldozásával, a közös hadsereg mellett megteremtettük a hon­védséget, sujjáalkottuk az igazságszolgál­tatást, nagy reformokat létesítettünk a népnevelés terén, vasúthálózattal látjuk el az országot, reformálunk és építünk állami életünk minden terén, s a sors mindezeken fölül egyre-másra rész évek­kel ver.... ki csodálkoznánk azon, hogy mérlegünk egyre-másra felbillen? Nem aggódunk az eddig történtek fe­lett, mert gazdag aratás magvait szórtuk el. S nem is az aggodalom szól belőlünk, hanem a köteles óvatosság, midőn azt hangsúlyoztatjuk, hogy tartsunk összes állami háztartásunkban gondos szemlét és saját állami hitelünk érdekében mérsé­keljük egy­részt kiadásainkat, míg más­részt gondoskodjunk oly műveletekről, hogy hitelünket ne kelljen egy időre igénybe venni. Eljárásunkban egyáltalában az legyen a követendő irány, hogy beruházásaink­nak a vagyonosodás és kultúra emelését czélozzák, ha e mellett le kellene monda­nunk a nemzeti ambitio oly féltékenyen őrzött tárgyáról is,minek a honvéd lovas­­századoké Ezzel nem akarunk a mellett felszó­lalni, hogy reform - óhaj­ainkat akaszszuk a szögre és ama tiszteletreméltó egyéniség elől, melyet „kor-szellemnek“ neveznek, csapjuk be az ajtót. A mi nézetünk más. Azt ajánlanék ugyanis, hogy az egyes foltozgatások a lehető szűk körre szorít­­tassanak, míg majd a reform működés alapelveire nézve­ nem történt megállapodás, hogy valóban a jövőnek dolgozhassunk. Akarjuk a reformokat, nem irtózunk vissza az ezekre megkíván­­tató áldozatoktól sem, de kétes értékű palliatív intézkedések kedvéért nem akar­juk megzavartatni az állami háztartás súlyegyenét. A kép, melyet a pénzügyminiszter az ország összes pénzügyi helyzetéről előter­jesztett, nagy vonásokban oda vetett rajz, melynek —­ reméljük — minden vonása találó. A magyar parl­amentben különben alig akadt valaki, a­ki azokban kételke­dett volna, a­mit­ ez előterjesztés bebizo­nyít. Az ország folytonosan előhaladó va­­gyonosodásának képe ez, s bizonyítéka annak is, hogy új intézményeink, habár szerény mér­tékben, már­is éreztetik jóté­kony befolyásukat. De ha a magyar par­l­ament ilyesmiben nem is kétkedhetik, helyes volt ezt ország-világ előtt oly meg­­győzőleg hangsúlyoztatni, míg az ország­­gyűléstől fog függni,hogy összes kiadásain­kat úgy mérsékelje, hogy azok a vagyo­nosodás ez előhaladásával arányban állja­nak s ez a­l­ap­o­n nagyobb arányú lépést csak akkor koc­káztasson, ha ezen alap azt elbírja. A­mit a pénzügyminiszter az állami vasútépítésekről mondott, az csak újabb bizonyítéka annak, hogy — nem véve számba az egyes vonalak jövedelme­zőségét — nálunk, az eddigi vasútépítések­ről általában az mondható, hogy az állami építés előnyösebb, mint a magántár­­sulatoké. Ez bók is, s nem is az — a köz­lekedésügyi miniszterre nézve. Általában pedig megnyugvással hallottuk, hogy a garantia adást befejezett dolognak tekin­tik, s ha utalás történt is az internationá­­lis forgalom érdekeire,melyeket a magunk részéről szintén magasra becsülünk, meg vagyunk győződve, hogy e tekintetben is sikerülni fog helyesb­­ombinatiókra jut­ni, mint a­minől az oly sok visszaélésre alkalmat adott kamatbiztosítás kép­visel. Nekünk úgy látszik, hogy azok az egészséges alapelvek, melyeket a három miniszter által aláírt, s a bécsi üzéri agi­­tátiók segélyével agyonütött vasúti szer­ződés tartalmaz,talán még nincsenek vég­leg eltemetve. Vissza kell térni ez alapel­vekhez, módosítani az egyes részletekben azt, mi az államra nézve károsnak látszott, s a vasútépítéseknél, a­mennyire az egy­általában megakadályozható, „a szédel­gések aerája“ véget ért. Fontos a pénzügyminiszter nyilatkoza­tában azon appellátió, melyet az a­dófi­­zetőkhez intézett. Megdöbbenéssel hallottuk, hogy a városok és testületek adóhátraléka mintegy nyolc­ millió, s ezek sorában vannak gazdag municipiu­­mok, melyek a városi pótlékot sem isme­rik. Ha a miniszter ily adóhátralékosok irányában a törvény szigorának egész mértékét alkalmazza, meg lehet győződve, hogy mindenki ebben csak­is a köteles­ség teljesítését fogja látni. Két nevezetes körülményről részint nem szól határozottan, részint hallgat az exposé. Egyik az, hogy mily segélyeszközökkel gondolja a miniszter a deficitet fedezni. E tekintetben nem nyilatkozik határozottan, de azért e tartózkodó nyilatkozata is két fontos dolgot tartalmaz. Egyik az, hogy maga a miniszter is remény­li (szavaiból legalább az magyarázható ki,­ a kiadások­nak a törvényhozás általi csökkentetését. A másik pedig az, mintha az állam hitelé­nek igénybevételét nem tanácsolná, ha­nem e helyett „a terheknek az állam vál­­lairól levételét“ ajánlaná , — utalva (ha szavait jól magyarázzuk,) az állam ipar­telepei és vagyonával­­teendő pénzműve­letekre. E kérdés természetese­n sok vitára fog alkalmat adni, és szintoly természetes az is, hogy minden attól függ, vájjon m­i­­k­é­n­t valósíttatnak e pénzműveletek. Ha előnyösen és a kedvező föltételek kö­zött, s ha oly objectumokra vonatkoznak, melyek az állam kezében mindig roszul jövedelmeznek, s melyek kincstári kezel­tetését semmi nyomást­ állami érdek nem igazolja, részünkről az ily műveleteknek minden kölcsön­kötés fölött előnyt ad­nánk. A pénzügyminiszteri expozé azonban más dologról is hallgat. Értjük azt, — már hogy is mondjuk ? — értjük az adó­reformokat. Elbámulva kérdjük , hogy mit tett az a sok enquéte, mily eredménye volt a sok tanácskozásnak? Hallhattuk, hogy a szeszadó utáni bevé­tel csökkenésért a „törvényhozás nem tar­tott egyenlépést a tudománynyal.“ A do­hány monopólium érdekében újabb, neve­zetes befektetések történnek, de azt nem látjuk sehol, hogy egy nagymérvű­, gyö­keres reform felé bizonyos oly előkészü­letek történnének, melyekből a javító újí­tás szándéka alaposan volna következ­tethető. Meg vagyunk győződve, hogy ennek szükségét Kerkapoly miniszter szint oly élénken érezi, mint mindnyájunk. Törek­­vései őszinteségében nincs semmi kétsé­günk, de mintha a kezdeményezésre való felbátorítást a háztól várná. Tegye meg azt a pénzügyi bizottság, tegye meg a ház egész határozottsággal; Kerkapoly előterjesztésével megtette azt, hogy ismét kétségbevonhatlanul bebizonyítá az ily lépés szükségét. Ez előterjesztés az ország összes pénz­ügyi állapotainak kendőzetlen, őszinte feltárása. Nincs abban semmi frázis, és nincs semmi tettetés, s ahhoz az általános következtetéshez , melyet zárszavaiban ebből a miniszter von, mi is teljesen csat­lakozunk. Pest, sept. 17. (Gr. Lónyay miniszterelnök­nek) a szerb congressue ügyében ma adott válaszát, a szélsőbal néhány tagja és Miletics kivételével, az egész ház helyeslőleg vet­te tudomásul. Ez impozáns nyilatkozat volt az országot fentartó elvek s az állami biztonság nagy érdekeinek felkarolása mellett.A kormány meggyőződhetett, hogy ily lépéseire nézve ren­dületlen támaszt bíz a házban, s ez erőt kölcsö­nözhet neki ama nagy fontosságú további teen­dőkre, melyek ez irányban reá várnak. (A vörös könyv­ a következő okmányo­kat tartalmazza: 1. A köriratot, melyben a kül­­kabineteknek értésül adatott, hogy gr. Andrássy a külügyi minisztérium vezetését átvette, és a kabinetek válaszait. 2. A jeleütést az uj köve­tek bemutatási audientájáról Victor Emánuel királynál és az apostoli széknél. 3. Közleménye­ket a zsidók helyzetéről Romániában. 4. Elő­adást a birodalom képviseltetéséről China, Ja­pán és Siam­ban ; kifejtését annak, hogy keres­kedelmi-politikai szempontból szükséges ez or­szágokban állandó képviseltetés; jelentést az ezen országokkal kötött kereskedelmi szerződé­sek hitelesítéséről; egy jelentést a Francziaor­­szággal folytatott tárgyalásokról az osztrák-fran­­czia kereskedelmi és hajózási szerződéseken Francziaország ki­vona­tára megteendő változ­tatások felett. Gróf Apponyi tiltakozá­sát az u. n. droit de statistique ellen, mely Francziaor­­szágban az 1872. évi február 26-ikai törvény ál­tal honosíttatott meg. Végül a különböző kor­mányok eszmecseréjét a tengerjogi kérdés felett. (A kolozsvári egyetem pót­költségvetésének) fontosabb tételei a következők: Szükséglet. Tanárok, hivatalno­kok és szolgák fizetése Jogi kar 10 nyilvá­nos rendes tanár 2000 frt évi fizetéssel; 2 rend­kívüli tanár 1200 ft évi fizetéssel. Orvosi k­a­r. 12 nyilvános rendes tanár 2000 ft, 10 ta­nársegéd 600 ft, 1 szülésznő 400 ft évi fizetéssel. Bölcsészeti kar. 19 nyilvános rendes tanár 2000 ft, 5 tanársegéd 600 ft évi fizetéssel.­­ Könyvtár. 1. könyvtárnok 1000 ft, 1 könyvtárnoki segéd 600 ft évi fizetéssel. Iro­dai s gazdászati személyzet. 1 gondnok 800 ft 1 quae­tor 800 ft, 1 ellenőr 600, 1 tanácsjegyző, 600 ft, 1 írnok 500, 1 pe­dellus 500, 1 kertész 600 ft évi fizetéssel. S­z­o­l­­gaszemélyzet 1 vegytani laboráns 400 ft, 8 szolga 800 ft, 7 szolga 250 ft fizetéssel. Lakbérek: 41 rendes tanár évi 300, 2 rend­­rendkivüli tanár évi 250, 15 tanársegéd évi 120, 1 könyvtárnok évi 250, 1 könyvtári segéd évi 120, 1 gondnok évi 200, 1 quaestor évi 150, 1 ellenőr évi 120, 1 tanácsjegyző évi 120,1 írnok évi 100, 1 pedellus évi 100, 1 kertész évi 120, 10 szolga évi 84 fttal. Helyettesítésekre egy évre 1000 ft 4 dijnok a karok mellett napi 1.50 kirak Ösztöndijak: 20 ösztöndíj 300 frttal. Utazási költségek és ösztöndíjak bá­­banövendékek számára 2000 frt évi összeggel. Jutalmazásokra és segélyezésekre 2000 frt. D o- j­o­g­i kiadások : házbérek a kormányszéki épü­letben elhelyezve volt jószágigazgatósági jog­ügyi osztály és levéltár számára 600 fr­t, a kór­házi gondnok számára 400 frt, a füvészkert 210, a bábászati helyiségekért 155 frt, kórboncttani helyiségekért 500 frt. Hivatalos irodai szak­­ mai számunkhoz egy fél év melléklet van csatolva.­ ségletekre 600 frt. Az elméleti és gya-­­k­o­r­l­a­t­i oktatás szükségleteire 17,600. A tan­ter­mek felszerelésére és berendezésére 40,0­00. Épületátalakításokra 2000. Fűtés és világításra 3000 frt. Vegye­­kre 1100 frt. A szükségletből esik ezen év hátralevő 3 havára 101.734 frt. Ennek fedezete, mely az országgyűlés által az akadémiára megszavazott összegből s a vegytan kohászati alapnak jövedelmeiből áll, 14,123 frt. Marad tehát fedezendő szükséglet 87,611 frt. A delegatió tagjai a felségnél. Pest, sept. 17. Mindkét delegatió tagjai ma délben voltak király ő felségénél fogadtatáson. 1 óra után az osztrák delegatió fogadtatott, fél órával­­később a magyar. A magyar delegatió tagjainak élén az elnök, gr. M­a­j­­­á­t­h Antal következőleg üdvözl ő felségét: „Fölséges császár és apostoli király, legke­gyelmesebb urunk! Eljöttünk Felséged legmagasabb egybehívó parancsára, a magyar országgyűlés hű kebeléből kiküldetve, a közös ügyeknek, 1867. 1. czikke­­lyünk értelmében való tárgyalása végett. Fogadja Felséged legmagasabb kegyelmé­­ve­l azt, a mi nekünk első legdrágább kincsünk vala mindenkor: Felséged királyi személye iránti legmélyebb hódolatunknak, fejedelmi házához, koronájához való ragaszkodásunknak, tántoríthat­lan hűsé­günknek e magasztos alkalomkor­­való legben­sőbb kifejezését.“ Ez üdvözletre a felsége a király következőleg válaszolt: „Őszinte ragaszkodásuk kifejezését megelé­gedéssel fogadom. Ismerem ez érzelmek őszinteségét és szívesen viszonzom azokat. A monarchia külviszonyainak kedvező állása, a szomszéd államokhoz való örvendetes jó vi­szony lehetővé tették, hogy kormányom az önök áldozatkészségét csak azon mértékig vegye igénybe, mely a monarchia biztonléte, a törvé­nyesen megállapított véderő fentartása és fejlesz­tése érdekében szükségesnek mutatkozott. Az előterjesztések a két államfél kormányai­val közösen folytatott tanácskozások eredmé­nyei s az utóbbi évek által megérlelt tapasztala­tok, és le­lkiismeretes vizsgálat nyomán jöttek létre. Hazafias működésükben vetett teljes bizalmam fogja kisérni önöket.“ Az osztrák delegátió üdvözletére ugyanezt felelte ő Felsége németül. Pest, sept. 17. A közös költségvetést tegnap terjesz­­tették a két delegátió elé. A költségvetés indokolásaival és mellékleteivel összesen huszonkét kisebb-nagyobb füzetből áll; az előirányzat beosztása, és szerkezete lé­nyegében olyan, mint az 1872.­­évi; csak néhány katonai alapot, mely a jelen év folyamában a hadügyminisztérium kezelé­séből a pénzügyminisztériumhoz tétetett át, csatoltak ez utóbbinak költségvetésé­hez. Ezenkívül a határőrvidéki csapatok jövő évi költségelőirányzata a rendkívüli szükségletek közé soroltatott, míg tavaly a rendes szükségletek közt szerepelt. A költségvetési előterjesztés főszámai a kö­vetkezők : A jövő 1873. évre előirányzott összes rendes szükséglet 99.859,436 frtot, a rend­kívüli 14.555,015 frtot, együttvéve 114 millió 414,451 frtot tesz. A folyó 1872. évre megszavaztatott­ rendes szükséglet 91.206,453 frt, rendkívüli 14.232,162 ft, összesen 105.438,615 ft, vagyis 8.975,836 frttal kevesebb, mint a­mennyit a jövő évi előirányzat követel. Ezen szükséglet egyes kormányszékek között következőleg oszlik meg: Közös külügyminisztérium: Nyers szük­séglet megszavaztatott az 1872. évre 2 millió 249,420 frt, a jövő évre kéretik 4.246,295 frt, tehát 1.996.875 frttal több, mint a folyó évre. Ebből fedezve van 697,500 frt s igy az összes tiszta (rendes és rendkivüli) szükséglet teszen 3.643,275 frtot, vagyis 1.453,175 frttal többet a je­len évre e czimen megszavazott összegnél. A szükséglet emelkedése következőkben leli magyarázatát: A központi igazgatás költségei 9623 írttal emelkedtek, mely összeg az alsóbb rendű hivatalnokok fize­téseinek javítására fordíttatik. A diploma­­tiai költségek összesen 74,107 írttal, a consulsági költségek 48,545 írttal szapo­rodtak. Legnagyobb azonban a szaporo­dás a rendelkezési alapnál, ezen kívül új czimer képez: az osztrák-magyar Lloyd javadalmazása. A közös külügyminisztérium az eddigi rendelkezési alapot s a számadás alá nem eső s politikai tudósítások megszerzésére szolgáló költséget megfelelőnek nem tart­ja. A jelen évben azon czélokra megsza­vaztatott 260,000 ft, most a minisztérium 440,000 ftot kér. E többletet következő­leg indokolja: „Az osztrák-magyar monarchiának föld­rajzi fekvése, melynél fogva a kisebb szomszéd áll­am­okban időszakonként is­métlődő forrongások mindegyike szük­ségképen minket is érint, valamint na­ponként szaporodó politikai és kereske­delmi érdekeink ezekből támadható ve­szélyeztetése, még a legteljesebb béke kö­zepette is, múlhatatlanul szükségessé te­szik, hogy a kormánynak rendelkezésére legyen akkora összeg, mely a siker bizo­nyosságával engedi működni a fennforgó érdekek kötelmes megóvásában.“ A legnagyobb szaporodás azonban a triesti Lloyd társulat javadalmazásánál mutatkozik. E czélra 1872 re semmi sincs megszavazva, a jövő évre pedig 1.700.000 frt van előirányozva, természetesen csak azon esetre, ha a magyar országgyűlés a társulattal kötött egyezményt törvényerő­re emeli, a bécsi reichsrath már elfo­gadta azt. A diplomátiai kiadások szaporodását első­sorban az eddigi követségeknél levő munkaerők szaporítása teszi szükségessé. A külképviseletben egészben véve lénye­ges változás nem történt; a minisztérium csak Persiában, Teherán városában in­dítványoz új követség felállítását. E kö­vetség javadalmazása 30.900 írtra van előirányozva, melyből a teheráni consul­­ság megszüntetésével 3000 forint levo­nandó. Ez idő szerint van az osztrák magyar monarchiának 20 külkövetsége, közülök öt, és pedig a berlini, párisi, londoni, római (a pápánál)és konstantinápolyi nagykövet­ségek. A legnagyobb költséget (95.500) a londoni,­ a legkisebbet (49.650 ft) a ró­mai nagykövetség igényli. Maguk a nagykövetek következő fizetéseket húz­nak: A franczia nagykövet fizetése 8.400, pótléka 51.700, lakbére 18.000, összesen 78.100 ft. Ugyanily illetéket hoz a lon­­doni n­agy­követ. A konstantinápoly­i nagy­követ 60.900, a pétervári követ 64.200, a római (királyi olasz követ) 39.400, a római (pápai) nagykövet 36.900, a berlini nagykövet 53.100 ft fizetést húz. A consulságok összes szükségletei 715.895 ftot tesznek, a folyó évre meg­szavaztatott 667.350 ft, a többlet 48.545 ft. A külügyminisztérium ez évben kiváló figyelmet fordított a consulságok újjá­szervezésére. Az osztrák-magyar monar­chiának jelenleg van 33 főconsu­­sága, 2 főügynöksége, 29 consulsága, 31 alcon­­sulsága, 3 ügynöksége. Ezenkívül a fen­­álló fő- és consulságok is számos ügynök­séggel bírnak. A jelen év folyamában 8 új consulatus állíttatott föl, s terveztetik még 9 újnak fölállítása is. Most áttérünk a közös hadügymi­­niszterium költségvetésére. 1872-re következő összegek lőnek megszavazva : Rendes szükséglet : a) hadsereg 83 millió 971,295; b) tengerészet 8 300,280.Rend­kívüli szüks. a) hadsereg 11.193,752 ; tengerészet 2.954,410 összes megszava­zott hadügyi szükséglet 106,419,697 forint. A jövő évi előirányzat következő: Ren­des szükséglet, a) hadsereg 90.949,310 (6.978,015 f/ttal több a jelen évre meg­szavazott összegnél); b) tengerészet: 8.490,270 (189,000 írttal több) összes rendes szükséglet 99.439,580 ft(7.168,005 fttal több). Rendkívüli szükséglet: a) had­sereg 11.205,075 (11,363 írttal több); b) tengerészet 3.254,410 (300,000 fttal több); összes rendkívüli szükséglet 14.459,485 (313,000 frttal több). Az összes szükség­let tehát 113,899,065 ft, vagyis 7.479,368 fttal több a folyó évre megszavazott ösz­­szegnél. Ebből a közös minisztérium ösz­­szes fedezete tesz 5 051,410 ftot; a tiszta szükséglet 108.847,655 frt a jelen évre megajánlott 101.352,588 frt nettó szük­séglettel szemben, s így a nettó szükségle­ti többlet 7.495,067 ft. A fontosabb tételek, melyek a többletet előidézik a következők: A közp.­igazgatás, 84,6081 írttal, a hadcsapati testületek 634,543, a hadmérnöki és katonai építésze­ti igazgatóságok 330,867 írttal, a legény­ségi eledel 1.170,388, ruha- és ágyne­­műek 1,010,141 írttal stb. igényelnek többet a jelen évre megszavazott összegnél. A rendkívüli szükségletben a főtételt a fegyverügy képezi, mely 2.127,000 frtot vesz igénybe. Ez összegből 1.230,000 fo­rint a hadsereg számára szükséges új

Next