Pesti Napló, 1872. október (23. évfolyam, 226-252. szám)

1872-10-23 / 245. szám

245. száza, Szerda October 23.1872. 23. évi folyam. ■ ................. ."■>". .Ill I I IWimil l CKj* • Szerkesztési iroda; Kiadó-In­vatal: _____ J? Előfizetési feltételek: Hirdetések i\. «nceiek-tere 7. grim. L tmek­t. Ferencziek-tere 7. *%. földszint. TT* LUkti Wto iTrftTká BS&ISBgy ttiSt «ifl&Cf&C Up tmellemi résiét Illető tafeidea A lap »ayagi rétiét EQetii kflk­o­ «a » ff ■ ikfl M El m «jf El 1 ffi*?** ‘ ,____ fények (ejtési pl«, kU*. | 1 1 1 IR 8 [1 g 1 1 I i '^ ^ I ~ I körüli panicok, hirdetmények) a A Al mMm A «All wMm IJL AJI V ^ &K*M*****m 7. »*. Birab­oMb­a Uralok ef*V ismert Hade­kivatalh»» iatewndBk. T» r* ppr T T7" T i T) i Q küldendők. kesieVtnn fogadtatnak eL XV JJi VX V.7T Li A M­ I A 1 ’ A. U, 2»$ÍIél ff «uJtítUtaT1***** * Előfizetési felhívás „PESTI mihra. Előfizetési árak: Efésa évre.......................22 ft. Félévre...........................lift. Negyedévre...................fi­ft A0 kr 8V* Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó-hiva­tala*­ czim alatt Pest, ferencziek-tere­k az. alá küldendők. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, oct. 22. Az egyetemi reform ügyének tárgyalá­sa nálunk évek óta napirenden van. A kérdést minden oldalról megvitatták, nincs a reformnak részlete, melyről több vagy kevesebb alapossággal nem szólot­tak, s a tudományos főiskolánk belső szervezésére vonatkozó tervek és indítvá­nyok mennyiségileg legalább igen tekin­télyes halmazt képeznek.Egy mozzanatot azonban, és­pedig nem a L­gjelentéktele­­nebbet, meglehetős mostohasággal tár­gyaltak , elfeledték, hogy a tudománynak hajlékot is kell emelni, hogy az egye­temnek megfelelő helyiségekre van szük­sége, ha tevékenységétől hathatós sikert óhajtunk. A tanév kezdetén rendesen fel­merül ugyan a panasz, hogy a tantermek nagysága a tanulni óhajtók számával arányban nem áll, hanem azért a baj radicális gyógyítását eddig senki meg nem kísérlette. A baj pedig évről-évre nagyobb terje­delmet ölt. Ez idő szerint az egyetem , a vele szorosan összefüggő intézetek 8—9 különböző, különféle városrészekben fek­vő épületben vannak elhelyezve. Az egyes helyek, hol a felolvasások vagy gyakor­lati lec­kék tartatnak, igen távol esnek egymástól. Az egyik karnak tanácsko­zási terme nem ott van, hol a tanárok előadásaikat tartják; a nagy egyetemi épület tantermei szűkek, egészségtelenek s részben nem alkalmasak előadások tar­tására ; a tantermek a tanárok és a lecz­kék számával arányban nincsenek s az aesthetika tanszéke legújabban egyene­sen Mars védő szárnyai alá, a Károly­­kaszárnyába volt kénytelen menekülni. Nem szükséges e viszszás állapot követk­­­ezményeit részleteznünk.S ha már ez ma­gában véve is elég súlyos calamitás, az egyetem mellékintézeteinek, az egyes laboratóriumok és főleg a­­őkönyvtár álla­­pota a lehető legnagyobb mértékben el­s­szomorító. Eddig e tekintetben csak a lé­­t­­ező helyiségek szűk voltáról panaszkod­­t­­ak, most már a helyiségek is fel akarják mondani a szolgálatot, s ha az épületeken­­ a lehető legrövidebb időben terjedelmes javításokat nem tesznek, akkor az egyete­mi könyvtárban összehalmozott, s pénzbe­­lileg is nagy értéket képviselő, de hazai tudományunkra pótolhatlan kincseinket a tél folyamában a legszomorúbb cata­­strópha fenyegeti. Megnyugvással látjuk tehát, hogy a közoktatásügyi miniszter, áthatva e ko­moly bajok orvoslásának szükségétől, a költségvetésbe jelentékeny összegeket vett fel, hogy legalább a legérezhetőbb hiá­nyokon segítsen, a laboratóriumokat át­helyezze s a könyvtár kincseit a fenye­gető veszély ellen biztonságba hozza. A jövő év budget-előirányzatában 200.000 ft az egyetem központi épületének építésére, 400.000 a régi füvészkert telkén építendő természettudományi intézetre, 150.000 frt az egyetemi könyvtár-helyiség építésére és 230.000 forint az orvosi kar számára vá­sárolt telkek kiegészítésére van előirá­nyozva. Az összes szükséglet 980.000 ftra megy, a tényleges kiadás azonban éven­­ként csak 71,196 ft lesz, mivel pénz a tanulmányi alapból kölcsön útján 6­010 ka­matra és 30 évi törlesztés mellett fog be­szereztetni. Az áldozat tehát, melyet az ország leg­fontosabb tudományos érdekeinek meg­sértése nélkül meg nem tagadhat, arány­lag nem jelentékeny. De bármi nagy lenne is az, oly kikerülhetlen szükségle­tek kielégítéséről van szó, mely továbbra többé halasztást nem szenvedhet. A köz­­oktatásügyi miniszter a magyar kultúra minden barátja részéről föltétlen elisme­rést érdemel, hogy figyelmét az egyetemi ügy ezen komoly bajaira is kiterjesztette s költségvetésébe az építkezésekre szüksé­gelt összegeket fölvette. Meg vagyunk győződve, hogy a pénzügyi bizottság és az országgyűlés sietni fognak a tudomány oltárán meghozni a kívánt áldozatot, s fölteszszük a pénzügyi bizottságról azt is, hogy az ügy sürgetős voltánál fogva vagy nem függeszti fel szavazatát a részletes tervek elkészültétől, mire a jelenlegi miniszternek ideje sem lehetett; vagy ha mégis ezt tenné, ajánlja a ház­nak, hogy ismertessék el amaz építkezések szükségessége, s a miniszter hivassék föl a részletes tervek előterjesztésére. Az egyetem czélszerű el­helyezése kell, hogy az egyetemi reform kiinduló pontját képezze. Megfelelő, az igények színvonalán álló helyiség nélkül a tudományos oktatás jövőre sem hoz­hatja meg a kívánt eredményeket s a tu­domány nálunk ezután is csak vándor­madár lesz, melytől magunk tagadjuk meg az állandó hajlékot. A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. A jezsuiták Magyarországon. Irta:Toldy István. in. (1647—1711.) (4. Folytatás) *) A linczi béke után nehány évre nyugodtabb napjai lőnek Magyarországnak. Nem a békefel­­tételek becsületes teljesítése , nem a hozott törvények igazságos végrehajtása hozta e rövid szebb napokat az országra, mert a béke feltéte­lei soha nem teljesittettek, s a törvény megsér­tetett, mint előbb, hanem szelíd III. Ferdinánd uralkodása, ki természettől fogva idegenkedett minden erőszakos rendszabálytól. Meg is vál­toztak a dolgok csakhamar, midőn 1657-ben a papnak nevelt I. Lipót követte őt a trónon. Li­pót nem volt nagy szabású autocrats, mint I. Napoleon vagy Nagy Frigyes. A legnagyobb zsarnok volt, ki eddig az osztrák házból a ma­gyar trónra jutott,­­ mégis csak az udvari kato­nai és papi clique uralkodásának volt hivatalos c­égvezetője. Nagy protectora volt a jezsuiták­nak, kik uralkodása alatt egy sereg uj házat alapítottak s a tanügyet teljesen kezükbe ragad­ták. Alatta s többnyire általa jöttek a jezsuiták 1659-ben Szakolczára s Rozsnyóra, 1666-ban Sárospatakra, 1677-ben Selmeczre, 1672-ben Eperjesre, 1687-ben Budára, 1685-ben Zsolnára, 1687-ben Esztergomba, 1689-ben Nagybányára és Székesfehérvárra, 1692-ban Egerbe, 1699- ben Nagyváradra, azonkívül Pécsre, 1703-ban Pestre, valamint Péterváradra, Szalaknára, Eszékre, Felsőbányára stb. S a­hol megteleped­tek, az iskolákat, s a mennyire csak lehetett, a plébániákat is elfoglalták. A katholikusok 1670 *) Lásd a tP. N.“ 240, 241, 242 és 244 reggeli után annyi templomot foglaltak el erőszakkal a protestánsoktól, hogy nem volt világi papjuk valamennyinek ellátására, s ez alkalommal a jezsuiták számos lelkészi állomás birtokába ju­tottak. Budának 1687-ben már legtöbb isko­lája s minden plébániája a jezsuiták kezén volt. A kassai s budai főiskolák jezsuitákkal tömöt­tek meg, s a­hol jószerivel nem ment, erőszak­kal foglaltattak el az iskolák javukra. A pro­testánsok saját költségén tartott eperjesi főisko­lája bezáratott s 1672-ben, midőn a reactio ad­dig nem ismert dühkel lépett fel, átadatott a je­zsuitáknak. A nemesi tápintézetek, minek a nagyszombati mintájára Trencsénben, Győrött, Budán, Lőcsén, Kassán, Zágrábban, Varasdon, Váradon s egyebütt állíttattak, s melyekben a nemesi ifjúság túlnyomó része neveltetett, mind jezsuita kézen valának. Az ország minden isko­lájában Canitius jezsuita katechizmusa tanítta­tott,mely 1650 után hozatott az országba. A század végén a jezsuiták oly tökéletesen hatalmukba ke­rítették az összes tanügyet­,hogy kiűzetésük ellen már az hozatott fel főindokul, hogy ha a jezsui­ták eltávolíttatnak, nem lesz kire bízni az okta­tás és nevelés ügyét. A kettős reactió, melynek szárnyai alatt a jezsuiták mindinkább terjesztettek, főleg 1650 után, midőn a k­i­s p­a­d Magyarországon is di­vatba hozatott, mind nyomasztóbbá lett. A 17. század második felében Lobkowitz alatt már a politikai reactió lépett előtérbe, de mindig kar­ölt­ve járt az egyházival, mely neki utat tört. Ha akadt volna egy uj Bethlene Magyarországnak, a nemzet csakhamar fegyverhez nyúlt volna is­mét. De e kor évtizedek óta csak másodrangú jellemeket és tehetségeket termett. Vezér hiá­nyában az elégületlenség a Z­r­i­n­y­i-féle ösz­­szeesküvésre vezetett, melyben a nemzet most már csekély számú hazafias főurai vett­­ részt. Wesselényi halálával azonban az összeesküvés is elveszte lelkét s Zrínyi és Frange­­p­á­n csakhamar horogra kerültek. Az udvar cselfogással igyekezett ők­et hatalmába keríteni. Zrínyit a császár Bécsbe hívta, és szavával biz­­tosítá, hogy bántása nem lesz. Az udvar nya­kára küldte a zágrábi püspököt egy barát kí­séretében, s ezek rábeszélésére Zrínyi csakugyan Bécsbe ment, hol elfogatott, s a vérpadra vite­tett. E hitszegés méltó volt azon udvarhoz,mely­ben jezsuiták uralkodtak. Lipót, ki császári sza­vának megszegésével tőrbe csalta Zrínyit, s mi­után őt és Frangepánt kivégeztette, elkobzott ja­vaikból mindeniknek lelki üdvéért 2000 misét szolgáltatott, a jezsuiták hűt nevelésének bi­zonyító magát. Különben a szerzet közvetle­nebb módon is vett részt e vértettben. Gentiletti Kornél jezsuita, legalább a két főúr kivégzése után, nyíltan panaszolta, hogy az udvar az általa ajánlott kémeknek, kik Zrínyit és Frangepánt kikémlelték, nem fizette meg az ígért jutal­mat. Az összeesküvés, melynek kitűzött czélja volt Magyarországot „a németek és jezsuiták zsar­noksága alól kiszabadítani,“ egy jezsuitikus hit­szegés segélyével elfojtatván , a protestánsok üldözése újra és most már nagyobb mérvben, császári hadakkal megindult, melyeket csak a magyar püspökök és jezsuiták múltak felül buz­­góságban. Még féktelenebb lett az erőszakos üdvözítés , midőn T­ö­k­ö­l­y felkelése oly gyorsan meghiúsult. Amit Magyarország eddig nem látott, most bekövetkezett: r­e­n­d­k­í­v­ü­­li törvényszékek állíttattak fel, melyeknek czélja volt fel­kelőket és eretnekeket nyo­m­o­z­n­i. A király ugyan 1670-ben amnes­­tiát hirdetett, de ennek daczára a törvény­székek ernyedetlen buzgalommal működtek, s előtt,ük a protestáns egyúttal lázadó, a felkelő egyúttal eretnek volt. Oly jelenetek tárulnak szemünk elé itt,minőket Németalföld látott Alba tyrannismusa alatt. Eper­jesen a kegyetlen és kincsvágyó Caraffa tánok, Caraffa bibornok rokona , a jezsui­ták teremtménye, egy tehetségnélküli ember, kit a jezsuiták magasra emeltek, hogy felhasz­nálhassák, tartotta a vértörvényszéket, melyben papok s katonák ítéltek az eretnekség és felke­lés bűnei felett. A pozsonyi vértörvényszéknek Gubasóczy püspök volt elnöke s több tagja szintén pap, de e rendszabály teremtői s lelke a jezsuiták valának. Az amnestia daczára min­denki, ki a felkelésben való részvétellel gyanu­­sittatott, s azonfelül minden protestáns pap és tanitó e törvényszékek elé idéztetett, s alig volt, a ki a büntetéstől megmenekült volna. Protes­táns papok s tanítók rendesen halálra ítéltettek, mely büntetés némely esetben kegyelemből száműzetésre enyhittetett. Mások állásukról le­mondani kényszerittettek, vagy börtönre vet­tettek vagy gályarabságra vitettek, s Triest és Nápoly csakhamar megteltek magyar gályara­bokkal, kiknek egyetlen bűnök volt, hogy nem akartak katolikusokká lenni. Mert a büntetést, még a csupán politikai vétség miatt kiszabottat is, a katholicismusra való térés által meg lehe­tett váltani. És a térítés volt e korban főczélja úgy a vi­lági, mint az egyházi hatalomnak. Lelke és fő­eszközei ennek most is a jezsuiták valának.Egy e korból fennmaradt­­ „m­agyar átokfor­mula“ alatt ismeretes okmány, melyet min­den megtérítettnek alá kellett írnia, bizonyítja, mily nagy részök volt a jezsuitáknak e szomorú gazdálkodásban. „Elismerjük és valljuk, úgy­mond ez irat, hogy egyházi és világi elöljáróink különös gondoskodása, a Jézus társa­ságbeli atyák buzgalma és tá­­mogatása segélyével téríttettünk vissza az eretnek tévelygésből az egyedül üdvö­zítő kath. vallásra stb.“ És a jezsuiták térítet­tek. Nekik köszönhette az udvar,­hogy Tököly csak oly csekély haderőre tudott szert tenni,mely mellett a siker lehetetlen volt.Ők térítették meg II. Rákóczy György özvegyét, Báthory Zsófiát is, ki Sárospatakon letelepítette a szerzetet s kedvéért birtokain váloga­tott er­őszakoskodásokat követett el a protes­tánsokon, hogy súlyt fektettek a jezsuiták e fe­jedelmi családra, és sikerült is a bigott asszonyt rábirniok, hogy fia I. Rákóczy Ferencz nevelését rájok bízza. De Ferenczen nem fogott a jezsuita nevelés. Hű volt a szabadság ügyé­hez s katholicus léte daczára a protestánsok, vagyis a vallásszabadság pártjához tartozott. Báthory Zsófia annyira el tudta fojtani anyai ér­zéseit fia iránt, hogy midőn ez,­a Zrinyi-féle ösz­­szeesküvésben való részvétele folytán, anyja vá­rába akart menekülni, ez nem bocsátotta be, s a vár ágyúival fenyegette azon esetre, ha erősza­kolni akarná beeresztetését. Ahol e korban va­laki a vér kötelékeit széttépte, jezsuita kezekre akadunk. Ők diktálták az eretneknyomozó tör­vényszékek ítéleteit, ők bujtották fel az anyát üldözött fia ellen, ők kínozták a halálra ítélt protestánsokat még végóráikban is térítő szen­vedélyükkel. Csakis a császári kormány erősza­kos uralma tartotta fenn a szerzetet Magyaror­szágban, mely méltó tárgya volt a nemzet gyű­löletének. A­hová Lipót fegyverei el nem hatot­tak, a­hol a nemzet szabad volt, nem is tűrte meg őket. Erdély területén 1653-ban nem volt jezsuita, sI. Rákóczy Ferencz fejedelem­mé választásakor a rendek kimondták, hogy a ki ezentúl a jezsuitákat pártfogolni merészli,a hűtlen­ség bűnébe esik. De Lipót fegyverei mind tovább terjesztették az udvar hatalmát. Míg Bocskay és Bethlen harczaiban a magyar szabadság és Protestantis­mus függe sokat nyert azon érdeksolidaritás által, melyben a német- és csehországi protes­­tantismussal állt, most a westpháli béke, s Cseh­ország alapos elnyomása után a dynastia teljes erejét Magyarország leigázására fordíthatta. A török is mindinkább kiszorittatott az országból, s minden talpalatnyi föld, mely­ a félholdtól visz­­szafoglaltatott, csak az udvar absolutismusát növelte, mely a visszafoglalt részeket teljhata­lommal kezdte kormányozni. Annyira győzött az­ absolutismus, hogy az 1687-iki országgyűlé­sen keresztül tudott vinni két dolgot, a­mire Ma­gyarország másfél százados át nem volt rábír­ható. Az egyik a király választási jogá­ról való lemondás volt, melyet Magyarország mindaddig nagy becsben tartott, mint végső biztosítékát szabadságának, a másik a j­e­­zsuiták törvényes befogadása vala. Most az udvar katonasága és a papság se­gélyével annyira képes volt a rendeket terrorizál­ számait. Fest, oct. 22. (Mindkét delegatió) megszavazta ma végleg a kül- és pénzügyi budgetet, melyre nézve a két delegatió határozatai összehangza­­nak. A hadügyi költségvetést illetőleg a tárgya­lások ma este folytattatnak. Ha erre nézve léte­sül is megállapodás, az osztrák delegatiónak az 1870-diki zárszámadásra vonatkozólag ma elfo­gadott határozata folytén az üzenet­váltások szükségessége nem mellőztetik el. A delegáció ugyanis magáévá tette albizottságának a kato­nai határőrvidékre vonatkozólag javaslott s mai esti lapunkban említett határozatát. Az ugyan­ott említett közös megállapodásra, hogy t. i. e tétől függőben hagyassák, még mindig remény van ugyan; azt hitték azonban, hogy az már a mai ülés alkalmával kijelentetik, s hogy ez nem történt, azt Herbstnek egy magánértekez­­leten tanusított oppositiója okozta. Herbst ugyanis ragaszkodni akar az említett határozat­hoz , s remélik azonban, hogy az osztrák dele­gátió többsége ez ügyben is politikusabb lesz, mint a német alkotmánypárt vezérei. (Az egyetemi reform ügyében­ működő szakértekezlet a kitűzött kérdések tár­gyalását f. hó 24 én délutáni 5 órakor folytatni fogja. Fest, October 22. Az entrepol ügyében a következő n­agy érdekű értesítést veszszük : Pest, oct. 22. Az entrepot-k ügye már rég ideje igen élén­ken foglalkoztatta a kormányt, még­pedig ket­tős irányban : egyrészt megállapodásra kellett jutni azon kérdésben, hol fognának az építendő entrepot-k legc­élszerűbben elhelyeztetni, más­részt az építkezési tervek és költségek kérdése volt tisztázandó. Mivel a terület configuratiója miatt az utóbbi kérdés az előbbitől függetlenül megoldható, ugyanis Pest egész területe síksá­­gon fekszik, a közlekedési minisztériumban az egységes árak kipuhatolása végett a Duna part­jának három pontjára terveztek entrepot-kat, a. m. a pesti parton közvetlenül az épülő vám­ház alatt, azután az elzárandó soroksári Duna­­ág bal partján, végül a Csepel sziget hosszában. E tervezetek alapján készültek el az egységes árak egy-egy folyó és vízépítésre, vasútépítésre, egy-egy nyitott, födött és emeletes raktárra stb. Az entrepot-k ügyének első kérdése nem volt oly könnyen eldönthető, mint a technikai kivitelé. Az entrepot-k érdekében annak idején egybehívott enquete tagjai nem jutottak megál­lapodásra azok legc­élszerűbb elhelyezése fö­lött. A kereskedelem számos képviselői a Lipót­város mellett nyilatkoztak, a­hol Budapestnek kereskedelme még ma öszpontosítva van, hol a Duna gőzhajótársaság régi rakpartja az egye­düli nagyobbszerű áru-rakhelyet képezte, hol azon egyetlen vasút pályaudvara, mely a ma­gyar kereskedelmet az európai nyugattal kap­csolatba hozza, fekszik. Azonban nem tekintve azt, hogy a Lipótváros hoszszában a Duna­ partjának rövidsége nem al­kalmas az entrepot-k elhelyezésére, újabb idő­ben oly tényezők léptek föl, melyek az entre­pot-k elhelyezését az alsó Dunán sürgősen kí­vánják : a magyar államvasút és a kasaa-oder­­bergi vasút hálózatának kiépítése által Oroszor­szág és egész Éjszak-Németországgal nemcsak egyenes vasúti összeköttetésben állunk, hanem a nevezett két magyar vasút igazgatóságainak sikerült az észak-német és az orosz pályákkal egyenes vitelbértarifákat létesíteni, melyeknél fogva a kivitelnek jelentékeny része az irány­ban fog eszközöltetni,és így különösen a gabna­­kereskedelem egy része máris a Duna felé hú­zódik, nem említve továbbá azt,­­hogy a vámház az alsó Duna mellett a tervezett és okvetlenül létrejövő összekötő vasút közelében épül, Pest­nek egész fejlődése oda irányul, hogy a keres­kedelem a Lipótvárostól lassan kint az alsó Du­na felé húzódjék, hol a gyáripar számára máris kijelöltetett a terület és hol az, Budapest fekvé­sét tekintve, a viszonyok kényszerítő hatalmánál fogva egyedül fejlődhetik. Minden okokat tekintetbe véve, természetes­nek találjuk, hogy a közlekedési miniszter arra határozta el magát, hogy az országgyűlés elé ter­jesztendő törvényjavaslatban az alsó Dunát, még­pedig a pesti partot a vámháztól kezdve lefelé jelölte ki az épí­­tendő entrópot-k helyéül. Ez irányban készült el az országgyűlés elé terjesztendő törvényjavaslat a részletes tervek­kel. Mint tegnapi esti lapunkban már említve volt, a közlekedési minisztérium terve szerint közvetlenül a vámház alatt fognak az entropót­ k építtetni, még­pedig három tagban, nyitott áru raktárak millió mázsa áru számára, födött raktárak ismét millió mázsa áru számára és végül emeletes raktárak 1 millió mázsa liszt és gabona számára. Azonban ez utóbbi raktárak berendezésüknél fogva másnemű áruk fölvételére is alkalmatosak lesznek. Mihelyt a törvényhozás az entropói-k fölött döntött, az építés haladéktalanul meg fog kez­detni ; a kormány, miként halljuk, egyelőre a parti munkálatok , platáu helyreállítása, és a parti vasút építését a törvény hozatala után azonnal czélba akarja venni. Pest, oct. 22. A közlekedési minisztérium jövő évi költségvetésének előirányzatához mellé­kelt indokolás a magyar kir. államvas­utak állapotáról, forgalmáról, kezelési költségeiről és üzleti eredményeiről rész­letes és figyelemreméltó adatokat tartal­maz. Az államvasutak két fővonalból, az északi és déli vonalból állanak, 1872. végén üzletben lesz az északi és déli vo­­nalon 88.65 mértföld. A hatvan-szolnoki 9.76 mértföldnyi vonalrész 1872. decz. 11-én nyittatik meg. A jövő év folyamá­ban a közlekedésnek átadatnak az északi vonalon 1) Bánréve-Fülek 6.30 mértföld, megnyitási határidő 1873. aug. 26. 2) Zólyom-Besztercze-Bánya 2.62 mértföld, megnyitási idő 1873. május 2.; a déli vo­nalon 3) Károlyváros-Fiume 22.90 mért­föld, megnyitási határidő 1873. aug. 18. E szerint a jövő év végén üzletben álló államvasutak összes hossza 120.47 mért­­földet teend. Az ide vonatkozó költség-előirányzat azon föltevésen alapszik, hogy a vasutak­­ból 88.65 mértföld az egész éven át, 31.82 mértföld csak 4, illetőleg 8 hóna­pig lesz üzletben. Az összes vasutak igaz­gatási költsége 4.676.816 frtban van elő­irányozva vagyis a 120 mértföldet véve, minden mértföldre átlag 38.821 frt 41 kr. esik. Ez eredmény aránylag kedvező, mert 1871-ben az összes régibb magyar vasutak a fentebbi összegnél nagyobb igazgatási költséget emésztettek föl mért­­földenkint. A nevezett évben az osztrák államvas­út déli vonalán 67,430 frt, a bécs-újsző­­nyi vonalon­ 50,106 frt, a déli vasútnál 47,290 frt, a tiszavidékinél 42,290 frt ju­tott átlag egy mértföldre a költségekből. Ellenben az újabb vasutak, a pécs-barcsi kivételével, mindnyájan kevesebb költsé­get igényeltek, mint az államvasutak, mi­nek oka a csekélyebb forgalomban fek­szik. Az államvasutak üzletbevétele előirá­­nyoztatik az északi vonalon 7.020,800 írtra, a déli vonalon 900,000 írtra, össze­sen 7.920.000 írtra, míg a kiadások csak 4.676,816 írtra rúgnak, s így a tiszta nyereség 3,243,984 frtot,­vagyis az északi vonalon 3.098,198 frtot, a délin 145,786 frtot tesz. Az üzletkiadás tehát a nyers be­vétel 59°/o-át teendi. Miután az északi vo­nalba befektetett tőke a kamattal és tör­lesztéssel együtt 59.882,000 frtot, a délié 39.438.000 frtot képvisel, az előirányzott jövedelem elérése esetén az északi vonal­ba fektetett tőke 5,7%-ot, a déli vonalé 1V­ %-ot fog jövedelmezni. Az egyes vonalrészek, jövedelmezőség tekintetében természetesen igen nagy elté­réseket mutatnak. A legnagyobb jövedel­met hozza a pest-salgótarjáni — 16.24 mértföldnyi — vonalrész, melynek tiszta jövedelme 1.711.535 írtra van előirányoz­va. A tiszta jövedelem tehát mértfölden­­kint 100.000 írtnál jóval többet tesz. A legroszabb eredményt szolgáltatja a zákány-zágrábi 13.52 mfldnyi vonalrész, melynek szükséglete 420,060, jövedelme csak 325,000 ft s igy­kezelése 95,060 ft de­ficittel jár. Ellenben az összes többi vonal­részek bevétele meghaladja a kiadásokat. Miután az államvasutak jelentékeny részének építése tényleg még nincs befe­jezve, e czímen is tekintélyes összegek szerepelnek a költségvetésben. Uj vona­lak tanulmányozására 50,000 ft fog fordít­­tatni. A Károly­vár­os­ fiumei 22,9 mértföld­nyi vasút építésére 13 millió van előirá­nyozva. E vasút összes építési költsége 26.746,923 ftban van megállapítva. Eb­ből elköltetett 1871 végéig 5.908,847 ft, 1872 végéig 3.400,000 ft, 1873-ra előirá­­nyoztatik 13 millió, összesen 22.308,847 ft, míg a maradék 4.438,076 ft — noha a vasút már 1873-ban átadatik a közle­kedésnek, az 1874-kisbudget terhére ha­­gyatik. A fiumei és Károly­városi pályaudvarok építésére 1 és fél millió irányoztatik elő. E czélra fordítatott 1871-ben 964,755 ft; 1872-ben valószínűleg 140,000 ft, miután a fiumei pályaudvart csak kombinálva a

Next