Pesti Napló, 1872. november (23. évfolyam, 253-277. szám)
1872-11-19 / 267. szám
bízván, ő annek alkalmazásba vétele iránt nem intézkedhetik. Ezen jelentés folytán a volt igazságügyminiszter a királyi tábla elnökéhez egy rendeletet bocsátott ki, melyben különös tekintetből az ország és Fiume közt ideiglenesen fenálló közjogi viszonyra, ezúttal kivételesen és csak is addig, mig a nevezett a hivatalos nyelvet elsajátította, megengedte, hogy az általa előadandó ügyek előadásánál azon nyelvet használhassa, melyet mind ő, mind azon tanács bírói tagjai értenek, melybe az illető be fog osztatni. Midőn a volt igazságügyminiszter ezen rendeletet kibocsátotta, tekintetbe vette, hogy a törvény szerint Fiume külön a szt. koronához csatolt testet képez, s ennélfogva nem vélte, nem hitte, hogy addig, míg viszonyát az országhoz a törvény végleg megállapítja, anélkül, hogy a törvény ez iránt határozottan intézkedett volna, hogy a magyar nyelv körüli törvényeknek szigorú alkalmazása annak fiaira nézve minden tekintetben érvényesíthető; annál kevésbé hitte pedig azt, mivel ezen bíróságnál nem csak Fiuménak ügyeit,hanem a Buccari és Fiume megyei, horvát tengerparti helyeknek ügyeit is előadják, és így azon országnak ügyeit tárgyalják, melynek képviselőire nézve a törvény azon különös engedélyt adta,hogy a házban horvátul szólhassanak. Tekintetbe vette, hogy ezen bírókat a horvátországi bán ajánlotta, hogy azok a törvényben meghatározott létszámon kívül vannak, hogy tehát azoknak alkalmazhatását nem a törvények alapján, hanem az egyezmény alapján tette és hajtotta végre. Ezen indokon kívül még az opportunitási szempontot is tekintetbe vette a volt igazságyminiszter, (Hosszas mozgás balfelől. Jobb felől Halljuk!) hogy t. i. csak igy vált az egyezménynek végrehajtása lehetővé. Nem találhatott embert a tengerpart fiai közül, ki képességgel birt volna arra, hogy mint bíró működhessék, és a ki az olasz, horvát nyelvet birja, s azonfelül még a magyart is. Ennélfogva tehát vagy a kedvező egyezmény végrehajtásáról lemondani, vagy azt felfüggeszteni, vagy más expediensről kellett volna gondoskodni.Az expediensek közül kínálkozott több: külön senatus alakítása, az illető bírónak felmentése az előadások alól, s egy harmadik fiumei bírónak kineveztetése által némileg a hiányt pótolni. De a volt igazságügyminiszter sem Fiume, sem a tengerparti ügyforgalomnak száma és mennyiségéről még akkor nem adatokkal. A harmadik bírónak kineveztetése akkoriban nem volt eszközölhető,s így nem tartotta lehetségesnek akár külön fiumei senatusnak alakítását,akár azon ügyviteli szabálynál fogva, mely szerint az egyik bíró más tanácsban szavaz, de két tanácsban nem adhat elő, hogy őt az előadás alól felmentse, és így folyamodott az említett rövid időre számított expedienshez. Ami azon kérdést illeti, mit szándékozik a kormány tenni ezen ügynek megszüntetésére, röviden azt válaszolja, hogy oly módon szándékozik intézkedni, hogy az illető bírót az előadástól ideiglenesen fölmenti; ezt pedig már most azért teheti, mivel elődénél kedvezőbb helyzetben van, hogy t. i. kellő tájékozottsággal bír a fiumei ügyek száma iránt, és mivel a fiumei kormányzó által kijelölendő bírónak előreláthatólag nem sokára bekövetkezendő kinevezése által azon nehézségek is el fognak háríttatni, melyek e tekintetben elődére nézve az akkori viszonyok között legyőzhetlenek voltak. (Helyeslés jobbfelől.) Csemétony Lajos: A miniszter válaszára szükségesnek tart, némelyeket elmondani. Én — úgymond — midőn az interpellációt megtettem, igen jól tudtam, hogy mire fognak a válaszban utalni, azért is idéztem mindazon törvényeket,melyeknek idézése talán feleslegesnek,talán nem a tárgyra vonatkozónak tetszhetett némelyek előtt. A miniszter válasza a képviselőháznak azon felhatalmazására van alapítva, mely mártius 15-dikén 1870-ben adatott. De ami e felhatalmazásban van, az nem tartozik e kérdésre. Hogy miféle provisorium volt szükséges ez iránt, hogy mily gyengédséggel kellett eljárni, ez mind nem kérdés. Szaló most némileg még szomorúbbnak tartja ezen tárgyat, mint előbb tartotta, mert nem csak egyéni eljárást lát benne, nem csak egy miniszter tettét, hanem valóságos kormányrendszert. Sokkal jobban szerette és a kormányhoz is illőbbnek tartotta volna, ha minden mesterkélt argumentum nélkül azt mondják: igen, a dolog megtörtént. Csak azon kérdésre kér választ, hogy ha azon regnicolatis bizottság első indítványai folytán jön létre a törvénykezésre vonatkozó intézkedés, vagyis más szóval, ha minden ügy Zágrábba ment volna, hiszi-e a minister, hogy oda olyan bírót neveztek volna ki, ki nem tud horvátul és azon bírónak megengedték volna-e, hogy németül referáljon ? (Elénk tetszés balfelöl.) A kormány Batagliarini kinevezésével megsértette a törvényt,mely a magyar nyelv kizárólagos használatát rendeli el. Ő felségeik a magyar nyelv használatában jó példával mentek elül; ők a hazában ép úgy, mint azon kívül is a magyar államot látják Magyarországban, és ezzel megmutatják, hogy érzik saját dynastiájuk érdekében is Magyarország fennállásának szükségességét. Nálunk pedig feltartóztatlanul halad a germanisatió. Szaló szerint a jelenlegi kormányrendszernek sem politikai, sem civilisationális, sem anyagi tekintetben létjoga nincs, de legalább megvárhatnék — így folytatja tovább, — hogy legyen magyar nemzeti szempontból létjoga; és ha ebből sincs, mi szempontból van tehát létjoga? mert azzal nem elégszik meg az ország, hogy önök miniszterek legyenek és házakat építsenek és uradalmakat vásároljanak ; ez nem létjog. (Balfelől zajos helyeslés, jobbfelől nagy zaj és felkiáltások, rendre! Nagy zaj. Német Albert: Igen is, uradalmakat vásárolnak !gschäftelnek ! Hosszas nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy azon szavait, melyeket az imént a kormány ellen használt, legyen szíves megmagyarázni (zaj, balfelől: halljuk!) Csernátony Lajos: Az elnök urnak fölhívása folytán kötelességemnek tartom szavaimat megmagyarázni. (Halljuk!) Én kérdem gróf Lónyay Menyhért kormányelnök urat: nem építtett-e házat, nem vett-e uradalmakat, vett uradalmakat akkor, mikor az ország deficitben van? (Nagy, hosszas zaj. Jobbfelöl: Rendre!) Hogy ha én ezen házak és uradalmak szerzése módjára nézve gyanúsítani akarnám tovább, mint tudomásom van, a miniszterelnök urat, vagy bárki mást, meg lehet győződve, hogy megmondanám itt, ha dokumentumaim volnának. (Zaj. Felkiáltások jobbfelől: Tegye hát! Mért gyanúsít, ha nincs documentuma ?) Én egyszerűen azt tartom, hogy ezen országban mindenkinek van joga gyarapodni, vagyonosodni, gazdagodni, de a minisztereknek nincs ehhez joguk, (Zajos ellenmondás jobbfelől) nincs ehhez joguk még a legbecsületesebb módon sem, akkor midőn az ország deficitben van. (Felkiáltások jobbfelöl : Óhó !) Gróf Lónyay Menyhért, hogyha nem kormányelnök, milliókat milliókra halmozhat. (Zaj: Felkiáltások jobbfelöl: Rendre! Rendre !) Én fel voltam szólítva arra, hogy magyarázzam meg amit mondtam, én többet nem engedek kimagyaráztatni szavaimból, mint amennyit mondtam és amit mondani akarok, azt meg is mondom. Más körülmények közt, — így végzi előadását — mindazok folytán, amiket bátor voltam előadni, egyetlen egy dolgot láttam volna részemről megteendőnek, t. i. indítványt terjeszteni a ház elé, mely a minisztériumnak bizalmatlanságot szavaz; miután azonban ezen bizalmatlansági szavazatot előbb-utóbb a jobboldaltól várom, (Zaj jobbfelöl) nem teszem meg. Pauler Tivadar: nem akar azokra felelni, miket Csernátony felhozott, mert azok a tárgyhoz nem tartoznak s csak azokra szorítkozik, mik az interpellate tárgyára vonatkoznak. A kormánynak törekvése Fiuméval szemben mindig az volt, hogy annak viszonyát kedvezőbbre fordítsa Magyarországgal szemben, s hogy Fiume jogainak megóvása mellett lehető legnagyobb kímélettel járjon a horvát érdekek és susceptibilitásokra nézve; hogy így azon netán ellentétes érzelmek, melyek még ott fönnállanának, a fiumei ügynek elmérgesedése által ne fokoztassanak. Ami azt illeti, hogy törvényszegés történt akkor, midőn Batagliarini kineveztetett, kijelenti, hogy előde, midőn e kinevezés történt, nem is tudta, hogy az magyarul nem tud. A germanisatió elleni óvszert nem abb n találja, hogy egy fiumei előadó birónak kivételes körülmények közt lehetlenítessék az előadás, hanem abban, ha a magyar nemzet miveltségi tekintetben minél nagyobb fokra emelkedve, képes lesz szembe szállni azon befolyásokkal, amelyeket a terjedő civilisatio itt érvényesíteni fog. (Helyeslés jobb felől !) Szóló a magyar nemzet mindinkább nagyobbodó civilisationalis törekvésében, haladásában és az itt létező német lakosság hazafias érzelmeiben találja azon óvszert, mely hazánkat meg fogja menteni a germanisatiotól. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! A miniszterelnök úr személyes kérdésben kíván szólni. (Halljuk!) Lónyay Menyhért gr. miniszterelnök. Az elnök úrnak ama kijelentésére, hogy személyes kérdésben kívánok szólni, azt jegyzem meg, hogy miniszternek mindig van joga felszólalni. (ügy van!) Minthogy a szabályok azt rendelik, hogy az interpellációra adott válasz után egyszerű szavazással dönt a háza fölött, tudomásul veszi-e azt vagy nem, úgy hiszem, hogy mindenekelőtt e fölött kell szavazni, és ha ez elintéztetett, föntartom magamnak, hogy azon modor ellen, azon nem parlamentáris és bizonyára nem helyes eljárási mód ellen, mely parlamentünkbenn, — a Parlamentarismus kárára — gyökeret kezd verni, nemcsak személyes kérdésképen, néhány komoly intő szót intézzek a házhoz. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A kérdés az: tudomásul veszi-e a ház az igazságügyminiszter úrnak Csernátony Lajos képviselő úr interpellációjára adott válaszát vagy nem ? (Felkiáltások : Tudomásul veszszük!) Méltóztassanak azok, kik tudomásul veszik, felállani. (Megtörténik.) A többség tudomásul veszi. Lónyay Menyhért gr. miniszterelnök. T. ház! Mindenekelőtt kijelentem, hogy rövid leszek. (Mozgás a baloldalon. Halljuk! halljuk! a jobboldalon.) Vannak oly vádak, lehet oly modor, melyre a legméltóbb válasz : a megvetés. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mozgás a baloldalon.) A legméltóbb válasz ez akkor, ha valaki, miként én, az egész ország előtt közel harmincz évi politikai múltjára hivatkozva, bátran és nyíltan tekinthet lefolyt életére, melyen — öntudattal mondhatom — egyetlenegy szennyfolt sincs. (Zajos helyeslés a jobboldalon), és ha másrészt tekintetbe veszem, hogy a vád, kitől ered, és minő modorban adatott elő. (Felkiáltások a jobboldalon : Gyalázat! Hosszasan tartó mozgás.) Nyílt és becsületes ellenféllel szemben, bármiképen állítsa is fel a kérdést, a részletes, a mindenre kiterjedő választ kötelességemnek ismerem; minden alapot nélkülöző rágalmak ellenében azonban, olynemű formulázások ellenében, mint az imént kellett hallanunk ama iskola megalapítója által, melyet máskép, mint a rágalom iskolájának jelezni nem bírok, a legillőbb fegyver: hivatkozással múltamra, hivatkozással őszinte, tiszta öntudatomra, a megvetés. (Hosszasan tarti élénk tetszésnyilvánítások a jobb oldalon. Nagy mozgás.) A képviselő úrnak múltját én szellőztetni nem kívánom, csak annyit jegyzek meg, hogy míg én már ifjúságomtól kezdve hazám kitűnőbb fiaihoz csatlakozva a becsületes munkásság által iparkodtam hazánk érdekeit előmozdítani (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a baloldalon, a képviselő úr mit tett ? Hivatkozhatnám J. barátomra, Bittóra, ki tanúja volt a képviselő urat illető oly megállapodás hozatalának, mely már egymagában elég arra, hogy az által, ha vele szemben mentegetődzésekbe bocsátkoznám, vagy vele érintkezném, magamat nem felemelve, de azt érezném, ami ennek ellentéte. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy nyugtalanság.) Azt mondja a képviselő úr — és még csak ezt az egyet akarom megérinteni — hogy adatai nincsenek. Nincsenek, mert nem is lehetnek. (Úgy van! Igaz! a jobboldalon. Mozgás a baloldalon, de ő azért mégis rágalmaz. (Nagy mozgás a jobboldalon.) Azt, ki évtizedeken keresztül becsületes munkásság és takarékosság, tehát annak gyakorlása által, mi az országok fölvirágzásának első feltétele, anyagi vagyonát növeli, gyanúsítani, becsületes keresményének gyümölcseit rágalmakkal illetni, sárral dobálni, bizonyára nem polgári kötelesség teljesítése és legkevésbbé mondható tisztességes eljárásnak. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Hosszas nyugtalanság.) Titkaim nincsenek, és mások titkainak leleplezésével nem foglalkozom. Ha valaki vagyonából házat épít, ennek falai az egész világ szeme láttára emelkednek fel, mert a tisztességes és becsületes kereset nem keresi a homályt. (Nagy tetszés a jobb oldalon.) A becsületes munkásság és takarékosság által növekedett vagyont valakinek szemeire vetni, ezt tehetik az oly egyének, kiknek fő jellemvonásuk az irigység és kiknek foglalkozása a gyanúsítás. (Zajos tetszésnyilvánítások a jobb oldalon.) De kérdem, vájjon emele és nem inkább gyöngíti és lealázza-e a parlamentnek tekintélyét az ilyen teljesen alaptalan vádaknak és rágalmaknak a parlamentben való meghonosítása? (Élénk helyeslés a jobboldalon). Figyelmeztetem a képviselő urat pártja vezérének ama szavaira, hogy a kormánynak tekintélyét nem aláásni kell, hanem megerősíteni, figyelmeztetem arra, hogy a parlament tekintélyét ily bajuknál fogva a discussióba húzott alaptalan gyanúsítások erősíteni nem fogják, végre figyelmeztetem arra, hogy személyeinknek ilyen szándékolt sárral dobálása egyúttal a felelős kormányzati rendszernek van hátrányára, ennek meggyengítését pedig semmi igaz hazafi nem akarhatja. (Helyeslés jobbfelől.) Erről bővebben szólni nem akarok. Azt tartom, ennek elejét venni a ház elnökének kötelessége és föl is kérem, hogy jövőre, — bárki ellen és bármely oldalról idéztessenek hasonló megtámadások — a parlament iránti tiszteletből a rendre utasítást alkalmazza. (Hosszasan tartó zajos tetszésnyilvánítások a jobboldalon.) Csernátony Lajos: T. ház! Méltóztattak többször tapasztalni, hogy én a közdolgokról szólva néha véralkatom következtében heves.... (Közbeszólások a jobboldalról) . . méltóztessék meghallgatni, meglátják, mi jön ki belőle. Ezen ügyre nézve, melyről most volt szó, meglehet hevesen szólottam, mert mélyen,melegen éreztem. Most azonban biztosítom miniszerelnök urat és ő is láthatja, hogy igen csendes vagyok, mert azt mit miniszterelnök úr mondott a megvetésről, én igen csendesen viszonzom. (Helyeslés balfelől, derültség jobbfelől.) Ami a többit illeti t. ház (halljuk !) én bízom azt a t. háznak becsületére, bízom egyenesen az igen t. volt elnök úrra Somsich Pálnak megítélésére, hogy az a felelet, amelyet a kormányelnök nekem adott, egy tisztességes ember felelete volt-e vagy sem ? (Nagy zaj! nyugtalanság, felkiáltások. Rendre! Rendre! Bánó, Ghycz , Somssich, Móricz szólni kívánnak. Hosszasan tartó nyugtalanság.) Móricz Pál (a nagy zajban nem értem.) Elnök. T. ház! (Halljuk! Nagy zaj.) Ghyczy Kálmán: Miután a tanácskozás tárgyai már kimerítvek, talán arról kellene szólni, hogy a legközelebbi ülésen minő napirendet kövessünk ? (Zajos ellenmondások a jobboldalon. Nagy nyugtalanság.) Somssich P. T. ház ! Egy szót mégis kell szólanom, miután Csernátony képviselő úr ismételten rám hivatkozott, nevemet említette! (Ellenmondások balfelől! Nem lehet! Tárgyaljuk mi ezt ? Jobbfelől : Halljuk ! Halljuk ! Nagy zaj.) Arra hivatkozott, hogy én mondjak ítéletet azon válasz felett, melyet miniszterelnök úr neki adott. Erre az a válaszom, hogy a felett ítéletet mondani, mit egyes képviselők, habár miniszterek is, e házban mondanak, nem egyes emberek hanem az egész házat illeti meg. (Helyeslés!) Móricz Pál: Tárgyalása van most ennek a dolognak ? (Nagy zaj!) Kállay Ödön: Tárgyaljuk ezen ügyet! (Nagy zaj!) Elnök: Tehát! A napirend ki van merítve. A legközelebbi ülés pénteken fog d. e. 10 órakor tartatni, melyen a kérvényi bizottság jelentése fog tárgyaltatni. Ülés vége 12 óra 10 perckor. BELFÖLD. B.-Gyarmat, nov. 14. (Megyei közgyűlés.) Amit egykor állítólag I. Napóleon mondott, hogy : „a puska csak nyele a szuronynak“, — azt mondhatjuk maholnap közgyűléseinkről az állandó választmányokkal szemben, annyiból, hogy miután az állandó választmányi és mindenféle al- és szakbizottsági ülésekben, melyek tartamra is meghaladják a közgyűlésekéit, minden tárgyak előlegesen a legbehatóbb tanácskozás alá vétetnek, a közgyűlésnek többnyire csak az a feladata marad, hogy az ekkép előkészített anyagot, tüzetes vita szüksége nélkül, határozat érvényére emelje. Ily albizottsági ülések már októberben s e hó 12-ére egybehívott közgyűlésünket közvetlenül megelőzőleg is több napokon át tartatván, a legnagyobb fontosságú tárgyak , minek a jövő évi költségvetés, megyei közmunka és ennek váltsága, az új szervezetű árvaszéki intézmény körül tapasztalt hiányok és ezek elhárítása czéljából indokolva előterjesztett kívánalmak kérdésének elintézése, a rosz karban levő utak és hidaknak az összes megyei vonalak egybevetésével történendő helyrehozása stb. a szokottnál jóval nagyobb számban egybegyült bizottmányi tagoknak, gr. Gyürky Ábrahám főispán úr erélyes vezérlete alatt, aránylag kevés idejét vették igénybe, s itt a tér szűke miatt röviden csakis azt jegyzem meg, hogy megyei budgetünk nem lévén arányban a közügy szolgálata által múlhatlanul megkívánt szükségletek fedezeti alapjával, az előállott deficit minden segélyforrások felhasználása mellett sem volt elhárítható; a közlekedés hiányos volta általánosan érezteti egyrészt hátrányait, másrészt az erők elégtelenségét; mi végből D. O. bizottmányi tag a közmunka-váltságdíjnak mérsékelt felemelését hozó javaslatba, de ez annálfogva is, mert a közmunkaügy országos rendezése kilátásban áll, pártolásra nem talált, az árvaszék tüzetes jelentést tevén eddigi működéséről, ebből kitűnt, hogy megyénkben ezen új önálló hivatalág minden erejét megfeszító eme nagy jelentőségű ügy érdekében, ha mégis ez eredmény nem felelhetett meg teljesen a várakozásnak, s különösen a szolgabirói közegek az árvák összeírását az árvaszék által elhagyott mérvben és időben épen nem teljesítik, ennek egyik lényeges oka abban található fel, hogy a szolgabiró most is igen számos és halasztást nem szenvedő, más teendőkkel lévén elhalmozva, physikai ideje sem engedi, hogy a kiváló gondot igénylő árvaügyre ezen átmeneti s így legnehezebb időszakban, különösen e czél által megkívánt gondot fordíthasson."E végből a szolgabirón kivül még hasonló hatáskörrel felruházandó közgyámok hozatnak javaslatba. — A helyiségek tekintetében is nagy a felakadás a központban. Ugyanis a megyeháznak felénél nagyobb része lévén a törvénykezési közegeknek átadva, s illetőleg egyes magántulajdonosok által elfoglalva, — az árvaszék és tiszti ügyészség a legnélkülözhetetlenebb helyiségek nélkül szűkölködnek , mely hiánynak, valamint különösebben az árvaügyi kezelő és irodai erők fogyatékának is lehető elhárítása végett némely, nem elégséges orvoslás foganatosítása indítványoztaték. Azon tárgyak közül, melyek a közgyűlés érdeklődését nagyobb mérvben vették igénybe, kiemelendők : Arad és Nagy-Szeben városok ismert körlevele, mely érdekes megvitatás mellett, névszerinti szavazás útján a Deákpárt indítványára akkér döntetett el, (88 szavazattal 26 ellen), hogy, miután a jelzett körlevelekben foglalt tárgynak a vallások törvény által biztosított egyenlőségének jelen korszakában és alkotmányos népképviselettel kormányzott hazai viszonyaink között a régi időkbeli jelentőség, akár a vallás, akár a honfiúi szabadelvűség szempontjából, nem tulajdonítható, különben pedig a minisztérium és parlament ily vallásos súrlódásokra alkalmat nyújtható egyes hatósági ösztönzések nélkül is fogják tudni teljesíteni feladatukat. Nógrád megye a nevezett törvényhatóságok felhívását tudomásul veendőnek határozta. A közelebb lefolyt országos képviselő-választások alkalmából a nógrádi választókerületben azon eset adván magát elő, hogy egyik, politikailag alig számba vehető jelölt izgatása folytán a közrend, a hivatali közegek tényleges bántalmazásával van megháborítva, minek folytán az érintett jelölt (Rleh Sándor) az alispán meghagyásából letartóztatott, a közvetlen tettesek ellen pedig a kir. törvényszék eljárása lön igénybe véve, miután e tárgyban B. I. bizottmányi tag felszólalván, a vizsgálati eljárás eredményét a közgyűlés elé terjesztetni kívánta. Scitovszky János szolgabirónak e részben a közgyűlés második napján beadott önigzolása helyesléssel fogadtatott, egyszersmind pedig a kir. törvényszék az előtte lefolyó ügynek mielőbbi eldöntése végett megsürgettetik. Fontos indítványt terjesztett a közgyűlés elé gr. Forgách Antal az országos képviselet előtt szőnyegre kerülendő kőszén, asphalt, és földolajházi jognak a földtulajdonosok számára (a szabad felkérés és adományozhatás, mint a tulajdonjognak megsértése ellen) leendő biztosítása tárgyában , mely egyhangúlag elfogadtatván, és irányban az országgyűléshez, minisztériumhoz és minden törvényhatósághoz felhívás, illetve pártolás végetti megkeresés intéztetik. Hasonlóan egyhangúlag elfogadtatott a grófnak azon indítványa is, mely szerint a nógrádi kerületben egy uj kir. járásbíróságnak, mint a közigazság kiszolgáltatása czéljából mellőzhetlenné vált szükségletnek felállítása fog kérelmeztetni. A törvénykezési eljárással kapcsolatban általános indignatio nyilvánult a bírósági végrehajtó intézménynek jelen szervezetében továbbra megtartása ellen, mi végből a minisztériumhoz indokolt felterjesztés intéztetik. — Nem csekélyebb érdekeltséggel vitattatok meg, kivált az állandó választmányi ülésekben, az egyes községeknek — melyek közé e megyében különösen Losoncz és B. Gyarmat városok tartoznak, — annyira terhére váló katonaelhelyezések folytán szükségessé vált laktanyák építésének kérdése is. Végre tekintettel arra, hogy a Nógrádmegyében 1835-től fennállott úgynevezett „Nemzeti intézet“ tőkéje mintegy 30 ezer írtra felszaporodott, miután ezen a magyar nemzeti nyelv terjesztése érdekében akkor létesített intézet fennállásának czélja az alkotmány visszaszerzése folytán életbe lépett törvények által megszűnt, s maga az érintett intézet is magát feloszlottnak jelenté ki, ama felszaporodott tőkéjéből 25.000 frtot egy B. Gyarmaton felállítandó felekezetnélküli államgymnasium alapjául ajánlván fel, s a közoktatásügyi minisztériumnak bocsátván rendelkezése alá, felhívta a megyét is saját alapjaiból e fontos czélhoz leendő hozzájárulásra, mihez képest a megye közgyűlése egyhangúlag határozó, hogy ide fordítható más alapja a megyének nem lévén, a megszüntetett segedelmi magtárak (mint különösen készpénzre értékesítve tovább is a beállható ínség segélyzésére szolgálandó tartaléka) kamatjaiból 5000 ft a létesíteni szándékolt tanintézet czéljaira legyen fordítandó. 1. 1. KÜLÖNFÉLÉK. Pest, nov. 18. (Kinevezések) Az igazságügyminiszter Nagy László temesvári kir. törvényszéki joggyakornokot ugyanoda jegyzőnek, Steingassner Ákos nagy-becskereki kir. törvényszéki joggyakornokot ugyanoda aljegyzőnek, Gergelyi Jakab aradi törvényszéki dijnokot az aradi járásbirósághoz írnoknak, a nagy-becskereki kir. járásbirósághoz Hegyi László ugyanottani dijnokot írnoknak. Farkas József ügyvédjelöltet a makói törvényszék mellé birósági végrehajtónak. Dely Alajos czeglédvárosi törvényszéki volt tanácsnokot a monori kir. járásbíróság mellé birósági végrehajtónak. A kir. igazságügyminiszter Rostás Ferencz visontai községi jegyzőt, a hatvani kir. járásbíróság mellé birósági végrehajtónak, a Csáktornyai kir. járásbíróság mellé bírósági végrehajtónak Steffán Ferencz végzett jogászt s Csáktornyai lakost nevezte ki. A közmunka- és közlekedési miniszter Sertic Adolf vasúti mérnököt a horvát-szlavén államépitészeti hivatalok létszámába ideiglenes k. mérnökké nevezte ki. A pesti kir. adóhivatalhoz Kun Sándor, Széles József és Weissenbrunter Ágoston VI. osztályú tisztekké. A pesti pénzügyigazgatósághoz Aranyosy Károly iroda-segédtisztté. Az aradi pénzügyigazgatóság által Montai János VII. osztályú adótisztté neveztetett ki. (Az udvarról) azt újságolja a „L. C.“, hogy határozatlan időre Bécsbe megy, de nemsokára mindenesetre visszatér Budára; erre mutatna azon körülmény, hogy mindazon udvari méltóságok, melyek nem a személyes szolgálatot végzik a fejedelmi személyek körül, továbbá a hámos kocsilovak és a hintók Budán maradnak. (Vakanovics báni helyettes) Prica úrnak két hónapi szabadságidőt engedélyezett; Prica már elutazott. (Szerdahelyi Kálmán) halála fölött vidéken is szerte a legmélyebb részvét és fájdalom nyilatkozott. A nagybányai műkedvelő társaság külön gyászlapon jelenté a nagy művész és a társulat barátjának elhunytát. Hűlt tetemei szombaton délben érkeztek a magyarészakkeleti vasút Szatmár felől érkező vonalán Debreczenbe, csak egy régi pályatársa, Rónai Gyula, a szatmári színtársulat tagja által kisérve. Egy teherkocsi oldalára krétával e pár szó volt felírva: „egy halott.“ Ez „egy halott“ Szerdahelyi Kálmán volt. Sokan, férfiak és nők, állották körül a kocsit, melynek belsejében a gyalulatlan deszkából hevenyében összealkotot koporsó feküdt. A debreczeni színtársulat tagjai testületileg jelentek meg az egykori pályatárs hamvai körül és zöldellő borostyánkoszorút tettek koporsójára. Azután tova szállíttatott Pest felé. A „Debr.“ elismerőleg emeli ki az ottani állomásfőnök előzékenységét, ki Kiss Sándor intendáns felkérése folytán a holttestet még aznap délben szállíttatta tovább, holott rendszerint csak az esti vonattal lehetett volna azt eszközöltetni. (A rákosi rókavadászatokról) az „Egr“-ben egy régi vadász szólván, fölemlíti, hogy minden világváros közelében létezik rókafalka, nálunk egy ily vadásztársulat keletkezésére serkentőleg hatott azon körülmény, hogy abban a királyi pár rendesen részt vesz. E vadászatnak disze-fénye a királyné. Ki őt nem látta, az nem képzelheti, mily ideális megjelenés, midőn vágtatva a reá tiszteletteljesen várakozó társulat körében megérkezik. Sugár magas alakjával, biztosan könnyű kezekkel vezeti tüzes paripáját, mozdulata a méltóság és báj összhangzata. A fejedelmi nő mindig elől lovagol nagy bátorsággal és oly otthonossággal, hogy a követőkben nem kelt aggodalmat. — Jobb oldala mellett mindig ott van Holms vén angol lovászmestere, ki a királyné lovának minden léptére gondosan ügyel. A király bátran, nyugodtan, jelesül lovagol és a vadászat minden mozzanatát figyelemmel kiséri. — A falka, mely mintegy 25 párból áll meglehetős, de szükség volna még néhány pár vezetőt hozatni. A futamok nem túlságosan sebesek, lovaglásra kitűnő a talaj. —A róka falka-társulat tagjai már többen vannak ötvennél is. A névsorból következők vannak tudomásunkra. Ő Felségeik a király és a királyné. Gr. Eszterházy Miklós, gr. Batthány Elemér (a társulat alapitói,) gr. Andrássy Gyula, b. Wenckheim Béla, gr. Keglevich Béla, gr Pejacsevics tábornok, br. Simonyi Lajos, Tisza Lajos, br. Piret tábornok, gr. Zichy Victor, gr. Keglevich István, gr. Károlyi Pista, gr. Dessewffy Aurél, gr. Keglevich Gábor, gr. Szapáry Iván, gr. Szapáry Imre, gr. Szapáry László, br. Rudics József, gr. Cartell főhadnagy, br. Dőry, Jankovich Antal, gróf Sztáray Muki, Tihanyi, gróf Zsigray F. Harkányi. — A pénteki vadászatra a rákosi Paskás-malomnál gyűlt össze a társaság, melyhez dél felé megérkezett a király is. Kevés idő múlva aztán indulni kezdtek, sajnálkozva, hogy a királyné nem jöhetett el. Egyszerre azonban egy kis lovascsapat közeledett Gödöllő felöl, a királyné pörge kalapban , s midőn megérkezett, figyelmeztető a társaságot, hogy vigyázzanak magukra, ne járjanak lovához nagyon közel, mert ez rúg és harap. A futam négy óráig tartott Három nádas sikertelenül hajtatván meg, akadt egy róka, de ennek is sikerült a megszökés. Az idő kellemetlen volt. Minisztereink közül gróf Andrássy Gyula és báró Wenckheim Béla voltak jelen, kikben legtöbb van azon jaun tyar-bón, mely a vén Palmerstont népszerűvé tette mint vadászt akkor is, midőn bakokat lőtt a kormányon.A „moorvidéki takarékpénztár“ alapszabályai a földmivelés- ipa- és kereskedelemügyi minisztérium által a törvényes bemutatási záradékkal elláttattak. (Consuli czim.) Ő felsége Csörgeő Jenő udvari és miniszteri fogalmazónak a külügyminisztérium elnöki osztályában a consuli czimet és rangot adományozta. (Hivatalos stat. közlemények) kiadja az országos magyar kir. s t a t i a t ic ai hivatal, V. évfolyam I. Füzet. A jelen füzet „Magyarország 1870. évi aratási eredményeiét tartalmazza, melyeket a statisticai hivatal megbízásából Duka Marcel dolgozott ki. A nagyérdekű füzet tartalmából következőket emelünk ki. Ki van mutatva a bevetett terület nagysága; az ami a tavaszi vetés és nyárfés; a termés minősége és mennyisége; az 1870-ki aratás végeredményeinek megyei és országos főösszegek szerint való kimutatása. De legérdekesebb része a füzetnek azon kimutatás, mely az 1869—70 a mezei munkánál fizetett napszámdijat megyénként adja elő. Csak azt nem értjük, hogy a kimutatásokban Magyarország és Erdély miért van mindig elkülönítve egymástól. Ezt a különválasztást annál kevésbé helyeselhetjük, mert a füzet magyar és német nyelven van írva s ha valamely külföldi ember kezébe kerül, méltón azon következtetésre juthat, hogy Erdély még mindig egészen önálló tartománya a magyar koronának s az unió Erdély és Magyarország közt még nincs végrehajtva. Az erdélyi megyék is csak azon rovatba valók, melybe a magyarországiak tartoznak. Egyébiránt a jelen füzet kiváló szorgalommal és szakértelemmel van készítve s a magyar mezőgazdasági viszonyok ismeretéhez rendkívül fontos és érdekes adatokat tartalmaz. A füzet ára I frt. (Az országos képzőművészeti társulat) választmánya f. hó 15-én tartott ülésében tárgyalta és végül elfogadta azon reá nézve súlyos feltételeket, melyek mellett Matejkónak „Báthory István“ czímű 50,000 frt értékű nagy festményének Pesten leendő kiállítását biztosítható. A költség több száz forintra megy, s minthogy a belépti díjak 50 százaléka is a művészt illetendő, a társulat a belépti díjak fölemelésére is kénytelítve lőn,olyformán, hogy december hó folyamában, a Matejkó képe kiállítása idején a beléptijegy hetenkint egyszer, szerdán, i frt, a hét többi napjain 50 kr. lesz. Remélhető azonban, hogy mindamellett a közönség sűrűbb látogatása a társulat nagyobb károsodásának elejét veendi. A Ferenczy hagyatékából a társulatnak kiállítás végett bemutatott szoborművek megbírálására 7 Uguury választatott. A titkár jelentései közül közérdekű az, hogy az idei műlap első 300 példánya már beérkezett, s a vidéki tagok részére azok szétküldése már folyamatba vétetett. A műcsarnok látogatása a múlt hóban s a folyó első felében élénk volt. Benczúr Gyula „XVI Lajos czímű festményét megszemlélték 809. — A bejelentett uj tagok: Staindl Rudolf ur Pesten, gyöngyösi Kaszinó Péchy Imre és Gregor Sándor Budán, Körösy József Pesten, Fáy Albert festész Pesten, Siemere Miklós Laszlóczon és Lechner Lajos urak Pesten. — Ugyanezen ülésben még két fontos határozatot hozott a választmány. Elhatározta ugyanis : sző, hogy indokolt emlékiratot nyújtana be a képviselőházhoz azon kérelemmel, hogy a hazai művészet és ipar felsegítése czéljából az 1873-ik évi országos költségvetési javaslatban előirányozott, de az országos pénzügyi bizottság rostáján átesett és elejtett össze- Folytatás a mellékleten.