Pesti Napló, 1872. november (23. évfolyam, 253-277. szám)

1872-11-19 / 267. szám

bízván, ő annek alkalmazásba vétele iránt nem intézkedhetik. Ezen jelentés folytán a volt igazságügyminiszter a királyi tábla elnökéhez egy rendeletet bocsátott ki, melyben különös tekintetből az ország és Fiume közt ideiglenesen fenálló közjogi viszonyra, ezúttal kivételesen és csak is addig, mig a nevezett a hivatalos nyel­vet elsajátította, megengedte, hogy az általa előadandó ügyek előadásánál azon nyelvet hasz­nálhassa, melyet mind ő, mind azon tanács bírói tagjai értenek, melybe az illető be fog osz­tatni. Midőn a volt igazságügyminiszter ezen ren­deletet kibocsátotta, tekintetbe vette, hogy a törvény szerint Fiume külön a szt. koronához csatolt testet képez, s ennélfogva­ nem vélte, nem hitte, hogy addig, míg viszonyát az országhoz a törvény végleg megállapítja, a­nélkül, hogy a törvény ez iránt határozottan intézkedett volna, hogy a magyar nyelv körüli törvényeknek szigo­rú alkalmazása annak fiaira néz­v­e minden te­kintetben érvényesíthető; annál kevésbé hitte pedig azt, mivel ezen bíróságnál nem csak Fiu­ménak ügyeit,hanem a Buccari és Fiume megyei, horvát tengerparti helyeknek ügyeit is előad­ják, és így azon országnak ügyeit tárgyalják, melynek képviselőire nézve a törvény azon kü­lönös engedélyt adta,hogy a házban horvátul szól­hassanak. Tekintetbe vette, hogy ezen bírókat a horvátországi bán ajánlotta, hogy azok a tör­vényben meghatározott létszámon kívül van­nak, hogy tehát azoknak alkalmazhatását nem a törvények alapján, hanem az egyezmény alapján tette és hajtotta végre. Ezen indokon kívül még az opportunitási szempontot is tekin­tetbe vette a volt igazságyminiszter, (Hosszas mozgás balfelől. Jobb felől Halljuk!) hogy t. i. csak igy vált az egyezménynek végrehajtása lehetővé. Nem találhatott embert a tengerpart fiai közül, ki képességgel birt volna arra, hogy mint bíró működhessék, és a ki az olasz, horvát nyelvet birja, s azonfelül még a magyart is. En­nélfogva tehát vagy a kedvező egyezmény vég­rehajtásáról lemondani, vagy azt felfüggeszteni, vagy más expediensről kellett volna gon­­doskodni.Az expediensek közül kínálkozott több­: külön senatus alakítása, az illető bíró­nak felmentése az előadások alól, s egy harmadik fiumei bírónak kineveztetése által némileg a hiányt pótolni. De a volt igazságügy­miniszter sem Fiume, sem a tengerparti ügyfor­galomnak száma és mennyiségéről még akkor nem adatokkal. A harmadik bírónak kinevezte­tése akkoriban nem volt eszközölhető,s így nem tartotta lehetségesnek akár külön fiumei sena­­tusnak alakítását,akár azon ügyviteli szabálynál fogva, mely szerint az egyik bíró más tanácsban szavaz, de két tanácsban nem adhat elő, hogy őt az előadás alól felmentse, és így fo­lyamodott az említett rövid időre számított ex­­pedienshez. A­mi azon kérdést illeti, mit szándékozik a kormány tenni ezen ügynek megszüntetésére, röviden azt válaszolja, hogy oly módon szán­dékozik intézkedni, hogy az illető bírót az előadástól ideiglenesen fölmenti; ezt pedig már most azért teheti, mivel elődénél kedvezőbb helyzetben van, hogy t. i. kellő tájékozottsággal bír a fiumei ügyek száma iránt, és mivel a fiu­mei kormányzó által kijelölendő bírónak előre­láthatólag nem sokára bekövetkezendő kineve­zése által azon nehézségek is el fognak háríttatni, melyek e tekintetben elődére nézve az akkori viszonyok között legyőzhetlenek voltak. (He­­lyeslés jobbfelől.) Cs­em­étony Lajos: A miniszter válaszára szükségesnek tart, némelyeket elmondani. Én — úgymond — midőn az interpellációt megtet­tem, igen jól tudtam, hogy mire fognak a vá­laszban utalni, azért is idéztem mindazon törvé­nyeket,melyeknek idézése talán feleslegesnek,ta­lán nem a tárgyra vonatkozónak tetszhetett né­melyek előtt. A miniszter válasza a képviselő­­háznak azon felhatalmazására van alapítva, mely mártius 15-dikén 1870-ben adatott. De a­mi e felhatalmazásban van, az nem tar­tozik e kérdésre. Hogy miféle provisorium­ volt szükséges ez iránt, hogy mily gyengédséggel kellett eljárni, ez mind nem kérdés. Szaló most némileg még szomorúbbnak tartja ezen tárgyat, mint előbb tartotta, mert nem csak egyéni eljárást lát benne, nem csak egy minisz­ter tettét, hanem valóságos kormányrendszert. Sokkal jobban szerette és a kormányhoz is illőbbnek tartotta volna, ha minden mesterkélt argumentum nélkül azt mondják: igen, a dolog megtörtént. Csak azon kérdésre kér választ, hogy ha azon regnicola­tis bizottság első indítványai folytán jön létre a törvénykezésre vonatkozó intézkedés, vagyis más szóval, ha minden ügy Zágrábba ment volna, hiszi-e a minister, hogy oda olyan bírót neveztek volna ki, ki nem tud horvátul és azon bírónak megengedték volna-e, hogy néme­tül referáljon ? (Elénk tetszés balfelöl.) A kormány Batagliarini kinevezésével meg­sértette a törvényt,mely a magyar nyelv kizáró­lagos használatát rendeli el. Ő felségeik a ma­gyar nyelv használatában jó példával mentek elül; ők a hazában ép úgy, mint azon kívül is a magyar államot látják Magyarországban, és ezzel megmutatják, hogy érzik saját dynastiá­­juk érdekében is Magyarország fennállásának szükségességét. Nálunk pedig feltartóztatlanul halad a germanisatió. Szaló szerint a jelenlegi kormányrendszernek sem politikai, sem civilisationális, sem anyagi tekintetben létjoga nincs, de legalább megvár­hatnék — így folytatja tovább, — hogy legyen magyar nemzeti szempontból létjoga; és ha ebből sincs, mi szempontból van tehát létjoga? mert azzal nem elégszik meg az ország, hogy önök miniszterek legyenek és házakat építsenek és uradalmakat vásároljanak ; ez nem létjog. (Balfelől zajos helyeslés, jobbfelől nagy zaj és felkiáltások, rendre! Nagy zaj. Német Al­bert: Igen is, uradalmakat vásárolnak !­gschäftelnek ! Hosszas nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy azon szavait, melyeket az imént a kormány el­len használt, legyen szíves megmagyarázni (zaj, balfelől: halljuk!) Csernátony Lajos: Az elnök urnak fölhí­vása folytán kötelességemnek tartom szavaimat megmagyarázni. (Halljuk!) Én kérdem gróf Lónyay Menyhért kormányelnök urat: nem építtett-e házat, nem vett-e uradalmakat, vett uradalmakat akkor, mikor az ország deficitben van? (Nagy, hosszas zaj. Jobbfelöl: Rendre!) Hogy ha én ezen házak és uradalmak szerzése módjára nézve gyanúsítani akarnám tovább, mint tudomásom van, a miniszterelnök urat, vagy bárki mást, meg lehet győződve, hogy megmon­danám itt, ha dokumentumaim volnának. (Zaj. Felkiáltások jobbfelől: Tegye hát! Mért gya­núsít, ha nincs documentuma ?) Én egyszerűen azt tartom, hogy ezen országban mindenkinek van joga gyarapodni, vagyonosodni, gazdagod­ni, de a minisztereknek nincs ehhez joguk, (Zajos ellenmondás jobbfelől) nincs ehhez joguk még a legbecsületesebb módon sem, akkor midőn az ország deficitben van. (Felkiáltások jobbfe­löl : Óhó !) Gróf Lónyay Menyhért, hogyha nem kormányelnök, milliókat milliókra halmozhat. (Zaj: Felkiáltások jobbfelöl: Rendre! Rendre !) Én fel voltam szólítva arra, hogy magyarázzam meg a­mit mondtam, én többet nem engedek kimagyaráztatni szavaimból, mint a­mennyit mondtam és a­mit mondani akarok, azt meg is mondom. Más körülmények közt, — így végzi előadá­sát — mind­azok folytán, a­miket bátor voltam előadni, egyetlen egy dolgot láttam volna ré­­­szemről megteendőnek, t. i. indítványt terjesz­teni a ház elé, mely a minisztériumnak bizal­matlanságot szavaz; miután azonban ezen bi­zalmatlansági szavazatot előbb-utóbb a jobbol­daltól várom, (Zaj jobbfelöl) nem teszem meg. Pauler Tivadar: nem akar azokra felelni, miket Csernátony felhozott, mert azok a tárgy­hoz nem tartoznak s csak azokra szorítkozik, mik az interpellate tárgyára vonatkoznak. A kormánynak törekvése Fiuméval szemben min­dig az volt, hogy annak viszonyát kedvezőbbre fordítsa Magyarországgal szemben, s hogy Fiume jogainak megóvása mellett lehető legnagyobb kí­mélettel járjon a horvát érdekek és susceptibili­­tásokra nézve; hogy így azon netán ellentétes érzelmek, melyek még ott fönnállanának, a fiu­mei ügynek elmérgesedése által ne fokoztassa­­nak. A­mi azt illeti, hogy törvényszegés történt akkor, midőn Batagliarini kineveztetett, kijelen­ti, hogy előde, midőn e kinevezés történt, nem is tudta, hogy az magyarul nem tud. A germanisa­tió elleni óvszert nem abb­­­ n találja, hogy egy fiumei előadó birónak kivételes körülmények közt lehetlenítessék az előadás, hanem abban, ha a magyar nemzet miveltségi tekintetben mi­nél nagyobb fokra emelkedve, képes lesz szembe szállni azon befolyásokkal, a­melyeket a terjedő civilisatio itt érvényesíteni fog. (Helyeslés jobb felől !) Szóló a magyar nemzet mindinkább na­gyobbodó civilisationalis törekvésében, haladá­sában és az itt létező német lakosság hazafias érzelmeiben találja azon óvszert, mely hazánkat meg fogja menteni a germanisatiotól. (Helyes­lés.) Elnök: T. ház! A miniszterelnök úr szemé­lyes kérdésben kíván szólni. (Halljuk!) Lónyay Menyhért gr. miniszterelnök. Az elnök úrnak ama kijelentésére, hogy személyes kérdésben kívánok szólni, azt jegyzem meg, hogy miniszternek mindig van joga felszólalni. (ügy van!) Minthogy a szabályok azt rendelik, hogy az interpellációra adott válasz után egyszerű sza­vazással dönt a ház­a fölött, tudomásul veszi-e azt vagy nem, úgy hiszem, hogy mindenekelőtt e fölött kell szavazni, és ha ez elintéztetett, fön­­tartom magamnak, hogy azon modor ellen, azon nem parlamentáris és bizonyára nem helyes el­járási mód ellen, mely parlamentünkbenn, — a Parlamentarismus kárára — gyökeret kezd verni, nemcsak személyes kérdésképen, né­hány komoly intő szót intézzek a házhoz. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A kérdés az: tudomásul veszi-e a ház az igazságügyminiszter úrnak Csernátony Lajos képviselő úr interpellációjára adott vála­szát vagy nem ? (Felkiáltások : Tudomásul vesz­­szük!) Méltóztassanak azok, kik tudomásul ve­szik, felállani. (Megtörténik.) A többség tudo­másul veszi. Lónyay Menyhért gr. miniszterelnök. T. ház! Mindenekelőtt kijelentem, hogy rövid le­szek. (Mozgás a baloldalon. Halljuk! halljuk! a jobboldalon.) Vannak oly vádak, lehet oly modor, melyre a legméltóbb válasz : a megvetés. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mozgás a baloldalon.) A legmél­tóbb válasz ez akkor, ha valaki, miként én, az egész ország előtt közel harmincz évi politikai múltjára hivatkozva, bátran és nyíltan tekinthet lefolyt életére, melyen — öntudattal mondha­tom — egyetlenegy szennyfolt sincs. (Zajos he­lyeslés a jobboldalon), és ha másrészt tekintetbe veszem, hogy a vád, kitől ered, és minő modor­ban adatott elő. (Felkiáltások a jobboldalon : Gyalázat! Hosszasan tartó mozgás.) Nyílt és becsületes ellenféllel szemben, bármiképen ál­lítsa is fel a kérdést, a részletes, a mindenre kiterjedő választ kötelességemnek ismerem; minden alapot nélkülöző rágalmak ellenében azonban, olynemű formulázások ellenében, mi­n­t az imént kellett hallanunk ama iskola meg­alapítója által, melyet máskép, mint a rágalom iskolájának jelezni nem bírok, a legillőbb fegyver: hivatkozással múltamra, hivatkozás­sal őszinte, tiszta öntudatomra, a megvetés. (Hosszasan tarti élénk tetszésnyilvánítások a jobb oldalon. Nagy mozgás.) A képviselő úrnak múltját én szellőztetni nem kívánom, csak annyit jegyzek meg, hogy míg én már ifjúságomtól kezdve hazám kitűnőbb fiaihoz csatlakozva a becsületes munkásság által iparkodtam hazánk érdekeit előmozdítani (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a balol­dalon,­ a képviselő úr mit tett ? Hivatkozhatnám J. barátomra, Bittóra, ki tanúja volt a képviselő urat illető oly megállapodás hozatalának, mely már egy­magában elég arra, hogy az által, ha vele szemben mentegetődzésekbe bocsátkoznám, vagy vele érintkezném, magamat nem felemelve, de azt érezném, a­mi ennek ellentéte. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy nyugtalanság.) Azt mondja a képviselő úr — és még csak ezt az egyet akarom megérinteni — hogy adatai nincsenek. Nincsenek, mert nem is lehetnek. (Úgy van! Igaz! a jobboldalon. Mozgás a bal­oldalon,­ de ő azért mégis rágalmaz. (Nagy mozgás a jobboldalon.) Azt, ki évtizedeken keresztül becsületes mun­kásság és takarékosság, tehát annak gyakorlása által, mi az országok föl­virágzásának első felté­tele, anyagi vagyonát növeli, gyanúsítani, be­csületes keresményének gyümölcseit rágalmak­kal illetni, sárral dobálni, bizonyára nem pol­gári kötelesség teljesítése és legkevésbbé mond­ható tisztességes eljárásnak. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Hosszas nyugtalanság.) Titkaim nincsenek, és mások titkainak lelep­lezésével nem foglalkozom. Ha valaki vagyoná­ból házat épít, ennek falai az egész világ szeme láttára emelkednek fel, mert a tisztességes és becsületes kereset nem keresi a homályt. (Nagy­­ tetszés a jobb oldalon.) A becsületes munkásság­­ és takarékosság által növekedett vagyont vala­kinek szemeire vetni, ezt tehetik az oly egyé­nek, kiknek fő jellemvonásuk az irigység és kik­nek foglalkozása a gyanúsítás. (Zajos tetszés­nyilvánítások a jobb oldalon.) De kérdem, váj­jon emel­­e és nem inkább gyöngíti és lealázza-e a parlamentnek tekintélyét az ilyen teljesen alaptalan vádaknak és rágalmaknak a parla­mentben való meghonosítása? (Élénk helyeslés a jobboldalon). Figyelmeztetem a képviselő urat pártja ve­zérének ama szavaira, hogy a kormánynak te­kintélyét nem aláásni kell, hanem megerősíteni, figyelmeztetem arra, hogy a parlament tekinté­lyét ily bajuknál fogva a­ discussióba húzott alap­talan gyanúsítások erősíteni nem fogják, végre figyelmeztetem arra, hogy személyeinknek ilyen szándékolt sárral dobálása egyúttal a felelős kormányzati rendszernek van hátrányára, ennek meggyengítését pedig semmi igaz hazafi nem akarhatja. (Helyeslés jobbfelől.) Erről bővebben szó­lni nem akarok. Azt tar­tom, ennek elejét venni a ház elnökének köte­lessége és föl is kérem, hogy jövőre, — bárki ellen és bármely oldalról id­éztessenek hasonló megtámadások — a parlament iránti tiszteletből a rendre utasítást alkalmazza. (Hosszasan tartó zajos tetszésnyilvánítások a jobboldalon.) Csernátony Lajos: T. ház! Méltóztattak többször tapasztalni, hogy én a közdolgokról szólva néha véralkatom következtében heves.... (Közbeszólások a jobboldalról) . . méltóztessék meghallgatni, meglátják, mi jön ki belőle. Ezen ügyre nézve, melyről most volt szó, meglehet he­vesen szólottam, mert mélyen,­melegen éreztem. Most azonban biztosítom miniszerelnök urat és ő is láthatja, hogy igen csendes vagyok, mert azt mit miniszterelnök úr mondott a megvetésről, én igen csendesen viszonzom. (Helyeslés balfelől, derültség jobbfelől.) A­mi a többit illeti t. ház (halljuk !) én bízom azt a t. háznak becsületére, bízom egyenesen az igen t. volt elnök úrra Som­­sich Pálnak megítélésére, hogy az a felelet, a­melyet a kormány­elnök nekem adott, egy tisz­tességes ember felelete volt-e vagy sem ? (Nagy zaj! nyugtalanság, felkiáltások. Rendre! Rendre! Bánó, Ghycz , Somssich, Móricz szólni kívánnak. Hosszasan tartó nyugtalanság.) Móricz Pál (a nagy zajban nem értem­.) Elnök. T. ház! (Halljuk! Nagy zaj.) Ghyczy Kálmán: Miután a tanácskozás tár­gyai már kimerítvek, talán arról kellene szólni, hogy a legközelebbi ülésen minő napirendet kö­vessünk ? (Zajos ellenmondások a jobboldalon. Nagy nyugtalanság.) Somssich P. T. ház ! Egy szót mégis kell szó­lanom, miután­ Csernátony képviselő úr ismételten rám hivatkozott, nevemet említette! (Ellenmon­dások balfelől! Nem lehet! Tárgyaljuk mi ezt ? Jobbfelől : Halljuk ! Halljuk ! Nagy zaj.) Arra hivatkozott, hogy én mondjak ítéletet azon vá­lasz felett, melyet miniszterelnök úr neki adott. Erre az a válaszom, hogy a felett ítéletet mondani, mit egyes képviselők, habár miniszterek is, e házban mondanak, nem egyes emberek hanem az egész házat illeti meg. (Helyeslés!) Móricz Pál: Tárgyalása van most ennek a dolognak ? (Nagy zaj!) Kállay Ödön: Tárgyaljuk ezen ügyet! (Nagy zaj!) Elnök: Te­hát! A napirend ki van merítve. A legközelebbi ülés pénteken fog d. e. 10 órakor tartatni, melyen a kérvényi bizottság jelentése fog tárgyaltatni. Ülés vége 12 óra 10 perc­kor. BELFÖLD. B.-Gyarmat, nov. 14. (Megyei közgyűlés.) A­mit egykor állítólag I. Napóleon mondott, hogy : „a puska csak nyele a szuronynak“, — azt mondhatjuk maholnap közgyűléseinkről az állandó választmányokkal szemben, annyiból, hogy miután az állandó választmányi és min­denféle al- és szakbizottsági ülésekben, melyek tartamra is meghaladják a közgyűlésekéit, min­den tárgyak előlegesen a legbehatóbb tanács­kozás alá vétetnek, a közgyűlésnek többnyire csak az a feladata marad, hogy az ekkép elő­készített anyagot, tüzetes­ vita szüksége nél­kül, határozat érvényére emelje. Ily albizott­­sági ülések már októberben s e hó 12-ére egy­behívott közgyűlésünket közvetlenül megelőző­leg is több napokon át tartatván, a legnagyobb fontosságú tárgyak , minek a jövő évi költség­­vetés, megyei közmunka és ennek váltsága, az új szervezetű árvaszéki intézmény körül ta­pasztalt hiányok és ezek elhárítása czéljából indokolva előterjesztett kívánalmak kérdésének elintézése, a rosz karban levő utak és hidaknak az összes megyei vonalak egybevetésével törté­nendő helyrehozása stb. a szokottnál jóval na­gyobb számban egy­begy­ült bizottmány­i tagok­nak, gr. G­y­ü­r­k­y Ábrahám főispán úr erélyes vezérlete alatt, aránylag kevés idejét vették igénybe, s itt a tér szűke miatt röviden csak­is azt jegyzem meg, hogy megyei budgetünk nem lévén arányban a közügy szolgálata által múlhatlanul megkívánt szükségletek fedezeti alapjával, az előállott deficit minden segélyfor­rások felhasználása mellett sem volt elhárít­ható; a közlekedés hiányos volta általánosan érezteti egyrészt hátrányait, másrészt az erők elégtelenségét; mi végből D. O. bizottmányi tag a közmunka-váltságdíjnak mérsékelt felemelé­sét hozó javaslatba, de ez annálfogva is, mert a közmunkaügy országos rendezése kilátásban áll, pártolásra nem talált, az árvaszék tüzetes jelentést tevén eddigi működéséről, ebből ki­tűnt, hogy megyénkben ezen új önálló hivatalág minden erejét megfeszító eme nagy jelentőségű ügy érdekében, ha mégis ez eredmény nem fe­lelhetett meg teljesen a várakozásnak, s külö­nösen a szolgabirói közegek az árvák összeírá­sát az árvaszék által elhagyott mérvben és idő­ben épen nem teljesítik, ennek egyik lényeges oka abban található fel, hogy a szolgabiró most is igen számos és halasztást nem szenvedő, más teendőkkel lévén elhalmozva, physikai ideje sem engedi, hogy a kiváló gondot igénylő árva­­ügyre ezen átmeneti s így legnehezebb időszak­ban, különösen e czél által megkívánt gondot fordíthasson."E végből a szolgabirón kivül még hasonló hatáskörrel felruházandó közgyámok hozatnak javaslatba. — A helyiségek tekinteté­ben is nagy a felakadás a központban. Ugyanis a megyeháznak felénél nagyobb része lévén a törvénykezési közegeknek átadva, s illetőleg egyes magántulajdonosok által elfoglalva, — az árvaszék és tiszti ügyészség a legnélkülözhetet­lenebb helyiségek nélkül szűkölködnek , mely hiánynak, valamint különösebben az árvaügyi kezelő és irodai erők fogyatékának is lehető elhárítása végett némely, nem elégséges orvos­lás foganatosítása indítványoztaték. Azon tárgyak közül, melyek a közgyűlés ér­deklődését nagyobb mérvben vették igénybe, kiemelendők : Arad és Nagy-Szeben városok ismert körlevele, mely érdekes megvitatás mel­lett, névszerinti szavazás útján a Deákpárt in­dítványára akkér döntetett el, (88 szavazattal 26 ellen), hogy, miután a jelzett körlevelekben foglalt tárgynak a vallások törvény által bizto­sított egyenlőségének jelen korszakában és al­kotmányos népképviselettel kormányzott hazai viszonyaink között a régi időkbeli jelentőség, akár a vallás, akár a honfiúi szabadelvűség szempontjából, nem tulajdonítható, különben pedig a minisztérium és parlament ily vallásos súrlódásokra alkalmat nyújtható egyes hatósági ösztönzések nélkül is fogják tudni teljesíteni feladatukat. Nóg­rád megye a nevezett törvény­­hatóságok felhívását tudomásul veendőnek ha­tározta. A közelebb lefolyt országos képviselő-vá­lasztások alkalmából a nógrádi választó­kerü­letben azon eset adván magát elő, hogy egyik, politikailag alig számba vehető jelölt izgatása folytán a közrend, a hivatali közegek tényleges bántalmazásával van megháborítva, minek foly­tán az érintett jelölt (Rleh Sándor) az alispán meghagyásából letartóztatott, a közvetlen tette­sek ellen pedig a kir. törvényszék eljárása lön igénybe véve, miután e tárgyban B. I. bizott­mányi tag felszólalván, a vizsgálati eljárás eredményét a közgyűlés elé terjesztetni kívánta. Scitovszky János szolgabirónak e részben a közgyűlés második napján beadott önig­zolása helyesléssel fogadtatott, egyszersmind pedig a kir. törvényszék az előtte lefolyó ügynek mielőb­bi eldöntése végett megsürgettetik. Fontos indít­ványt terjesztett a közgyűlés elé gr. F­o­r­g­á­c­h Antal az országos képviselet előtt szőnyegre ke­rülendő kőszén, asphalt, és földolajházi jognak a földtulajdonosok számára (a szabad felkérés és adományozhatás, mint a tulajdonjognak meg­sértése ellen) leendő biztosítása tárgyában , mely egyhangúlag elfogadtatván, és irányban az országgyűléshez, minisztériumhoz és minden törvényhatósághoz felhívás, illetve pártolás vé­­getti megkeresés intéztetik. Hasonlóan egy­hangúlag elfogadtatott a grófnak azon indít­ványa is, mely szerint a nógrádi kerületben egy uj kir. járásbíróságnak, mint a közigazság ki­szolgáltatása czéljából mellőzhetlenné vált szük­ségletnek felállítása fog kérelmeztetni. A tör­vénykezési eljárással kapcsolatban általán­os in­­dignatio nyilvánult a bírósági végrehaj­­t­ó­­ intézménynek jelen szervezetében továbbra megtartása ellen, mi végből a minisztériumhoz indokolt felterjesztés intéztetik. — Nem cseké­lyebb érdekeltséggel vitattatok meg, kivált az állandó választmányi ülésekben, az egyes köz­ségeknek — melyek közé e megyében különö­sen Losoncz és B. Gyarmat városok tartoznak, — annyira terhére váló katonaelhelyezések folytán szükségessé vált laktanyák építésé­nek kérdése is. Végre tekintettel arra, hogy a Nógrádmegyében 1835-től fennállott úgyneve­zett „Nemzeti intézet“ tőkéje mintegy 30 ezer írtra felszaporodott, miután ezen a magyar nem­zeti nyelv terjesztése érdekében akkor létesített intézet fennállásának czélja az alkotmány vissza­szerzése folytán életbe lépett törvények által megszűnt, s maga az érintett intézet is magát feloszlottnak jelenté ki, ama felszaporodott tő­kéjéből 25.000 frtot egy B. Gyarmaton felállí­tandó felekezetnélküli államgymnasium alapjául ajánlván fel, s a közoktatásügyi minisztérium­nak bocsátván rendelkezése alá, felhívta a me­gyét is saját alapjaiból e fontos czélhoz leendő hozzájárulásra, mihez képest a megye közgyűlé­­­­se egyhangúlag határozó, hogy ide for­­­­dítható más alapja a megyének nem lévén, a megszüntetett segedel­mi magtárak (mint különö­­­sen készpénzre értékesítve tovább is a beállható ínség segélyzésére szolgálandó tartaléka) ka­matjaiból 5000 ft a létesíteni szándékolt tan­intézet czéljaira legyen fordítandó. 1. 1. KÜLÖNFÉLÉK. Pest, nov. 18. (Kinevezések) Az igazságügyminiszter Nagy László temesvári kir. törvényszéki joggyakornokot ugyanoda jegyzőnek, Steingassner Ákos nagy-becs­­kereki kir. törvényszéki joggyakornokot ugyanoda aljegyzőnek, Gergelyi Jakab aradi törvényszéki dij­­nokot az aradi járásbirósághoz írnoknak, a nagy-becs­­kereki kir. járásbirósághoz Hegyi László ugyanottani dijnokot írnoknak. Farkas József ügyvédjelöltet a makói törvényszék mellé birósági végrehajtónak. Dely Alajos czeglédvárosi törvényszéki volt tanács­nokot a monori kir. járásbíróság mellé birósági vég­rehajtónak. A kir. igazságügyminiszter Rostás Fe­­rencz visontai községi jegyzőt, a hatvani kir. járás­bíróság mellé birósági végrehajtónak, a Csáktornyai kir. járásbíróság mellé bírósági végrehajtónak Steffán Ferencz végzett jogászt s Csáktornyai lakost nevezte ki. A közmunka- és közlekedési miniszter Sertic Adolf vasúti mérnököt a horvát-szlavén államépitészeti hi­vatalok létszámába ideiglenes k. mérnökké nevezte ki. A pesti kir. adóhivatalhoz Kun Sándor, Széles József és Weissenbrunter Ágoston VI. osztályú tisz­tekké. A pesti pénzügyigazgatósághoz Aranyosy Ká­roly iroda-segédtisztté. Az aradi pénzügyi­gazgatóság által Montai János VII. osztályú adótisztté nevezte­tett ki. (Az u­d­v­a­r­r­ó­l) azt újságolja a „L. C.“, hogy határozatlan időre Bécsbe megy, de nem­sokára mindenesetre visszatér Budára; erre mutatna azon körülmény, hogy mindazon udvari méltóságok, melyek nem a személyes szolgálatot végzik a fejedelmi személyek körül, továbbá a hámos kocsilovak és a hintók Budán ma­radnak. (Vakanovics báni helyettes) Prica úrnak két hónapi szabadságidőt engedélyezett; Prica már elutazott. (Szerdahelyi Kálmán) halála fö­lött vidéken is szerte a legmélyebb részvét és fájdalom nyilatkozott. A nagybányai műked­velő társaság külön gyászlapon jelenté a nagy művész és a társulat barátjának elhunytát. Hűlt tetemei szombaton délben érkeztek a magyar­északkeleti vasút Szatmár felől érkező vonalán Debreczenbe, csak egy régi pályatársa, Rónai Gyula, a szatmári színtársulat tagja által ki­sérve. Egy teherkocsi oldalára krétával e pár szó volt felírva: „egy halott.“ Ez „egy halott“ Szerdahelyi Kálmán volt. Sokan, férfiak és nők, állották körül a kocsit, melynek belsejében a gyalulatlan deszkából hevenyében összealkotot koporsó feküdt. A debreczeni színtársulat tag­jai testületileg jelentek meg az egykori pálya­társ hamvai körül és zöldellő borostyánkoszorút tettek koporsójára. Azután tova szállíttatott Pest felé. A „Debr.“ elismerőleg emeli ki az ottani állomásfőnök előzékenységét, ki Kiss Sándor intendáns felkérése folytán a holt­testet még az­nap délben szállíttatta tovább, holott rendsze­rint csak az esti vonattal lehetett volna azt esz­közöltetni. (A rákosi rókavadászatokról) az „Eg­r“-ben egy régi vadász szólván, fölemlíti, hogy minden világváros közelében létezik róka­­falka, nálunk egy ily vadásztársulat keletkezé­sére serkentőleg hatott azon körülmény, hogy abban a királyi pár rendesen részt vesz. E va­dászatnak disze-fénye a királyné. Ki őt nem látta, az nem képzelheti, mily ideális megjele­nés, midőn vágtatva a reá tiszteletteljesen vá­rakozó társulat körében megérkezik. Sugár magas alakjával, biztosan könnyű kezekkel vezeti tüzes paripáját, mozdulata a méltóság és báj összhangzata. A fejedelmi nő mindig elől lovagol nagy bátorsággal és oly otthonossággal, hogy a követőkben nem kelt aggodalmat. — Jobb oldala mellett mindig ott van Holms vén angol lovászmestere, ki a királyné lovának minden léptére gondosan ügyel. A király bát­ran, nyugodtan, jelesül lovagol és a vadászat minden mozzanatát figyelemmel kiséri. — A falka, mely mintegy 25 párból áll meglehetős, de szükség volna még néhány pár vezetőt hozatni. A futamok nem túlságosan sebesek, lovaglásra ki­tűnő a talaj. —A róka­ falka-társulat tagjai már többen vannak ötvennél is. A névsorból követ­kezők vannak tudomásunkra. Ő Felségeik a király és a királyné. Gr. Eszterházy Miklós, gr. Batthány Elemér (a társulat alapitói,) gr. An­­drássy Gyula, b. Wenckheim Béla, gr. Kegle­­vich Béla, gr Pejacsevics tábornok, br. Simo­­nyi Lajos, Tisza Lajos, br. Piret tábornok, gr. Zichy Victor, gr. Keglevich István, gr. Károlyi Pista, gr. Dessewffy Aurél, gr. Keglevich Gábor, gr. Szapáry Iván, gr. Szapáry Imre, gr. Szapáry László, br. Rudics József, gr. Cartell főhad­nagy, br. Dőry, Jankovich Antal, gróf Sztá­­ray Muki, Tihanyi, gróf Zsigray F. Harkányi. — A pénteki vadászatra a rákosi Paskás-malom­­nál gyűlt össze a társaság, melyhez dél felé megérkezett a király is. Kevés idő múlva aztán indulni kezdtek, sajnálkozva, hogy a királyné nem jöhetett el. Egyszerre azonban egy kis lo­vascsapat közeledett Gödöllő felöl, a királyné pörge kalapban , s midőn megérkezett, figyel­meztető a társaságot, hogy vigyázzanak maguk­ra, ne járjanak lovához nagyon közel, mert ez rúg és harap. A futam négy óráig tartott Há­rom nádas sikertelenül hajtatván meg, akadt egy róka, de ennek is sikerült a megszökés. Az idő kellemetlen volt. Minisztereink közül gróf Andrássy Gyula és báró Wenckheim Béla vol­tak jelen, kikben legtöbb van azon ja­un ty­­a­­­r-b­ó­n, mely a vén Palmerstont népszerűvé tette mint vadászt akkor is, midőn bakokat lőtt a kormányon.­­A „moorvidéki takarékpénztár“ alapszabályai a földmivelés- ipa- és kereskede­lemügyi minisztérium által a törvényes bemu­tatási záradékkal elláttattak. (Cons­uli czi­m.) Ő felsége Csörgeő Jenő udvari és miniszteri fogalmazónak a külügy­minisztérium elnöki osztályában a consuli czi­­met és rangot adományozta. (Hivatalos stat. közlemények) ki­adja az országos magyar kir. s t a t i a t i­c a­i hivatal, V. évfolyam­ I. Füzet. A jelen füzet „Magyarország 1870. évi aratási eredményeiét tartalmazza, melyeket a statisticai hivatal meg­bízásából Duka Marcel dolgozott ki. A nagyér­­dekű füzet tartalmából következőket emelünk ki. Ki van mutatva a bevetett terület nagysága; az ami a tavaszi vetés és nyárfés; a termés minősége és mennyisége; az 1870-ki aratás vég­eredményeinek megyei és országos főösszegek szerint való kimutatása. De legérdekesebb része a füzetnek azon kimutatás, mely az 1869—70­ a mezei munkánál fizetett napszámdijat megyén­­ként adja elő. Csak azt nem értjük, hogy a kimutatásokban Magyarország és Erdély miért van mindig elkülönítve egymástól. Ezt a kü­lönválasztást annál kevésbé helyeselhetjük, mert a füzet magyar és német nyelven van írva s ha valamely külföldi ember kezébe kerül, méltón azon következtetésre juthat, hogy Erdély még mindig egészen önálló tartománya a magyar koronának s az unió Erdély és Magyarország közt még nincs végrehajtva. Az erdélyi megyék is csak azon rovatba valók, melybe a magyar­­országiak tartoznak. Egyébiránt a jelen füzet kiváló szorgalommal és szakértelemmel van készítve s a magyar mezőgazdasági viszonyok ismeretéhez rendkívül fontos és érdekes adato­kat tartalmaz. A füzet ára I frt. (Az országos képzőművészeti tár­sulat) választmánya f. hó 15-én tartott ülésé­ben tárgyalta és végül elfogadta azon reá nézve súlyos feltételeket, melyek mellett Matejkónak „Báthory István“ czímű 50,000 frt értékű nagy festményének Pesten leendő kiállítását biztosít­­ható. A költség több száz forintra megy, s minthogy a belépti díjak 50 százaléka is a mű­vészt illetendő, a társulat a belépti díjak föleme­lésére is kénytelítve lőn,olyformán, hogy dec­em­­ber hó folyamában, a Matejkó képe kiállítása idején a beléptijegy hetenkint egyszer, szerdán, i frt, a hét többi napjain 50 kr. lesz. Remélhető azonban, hogy mindamellett a közönség sűrűbb látogatása a társulat nagyobb károsodásának elejét veendi.­­ A Ferenczy hagyatékából a társulatnak kiállítás végett bemutatott szobor­művek megbírálására 7 Ugu­­ury választatott. A titkár jelentései közül közérdekű az, hogy az idei műlap első 300 példánya már beérkezett, s a vidéki tagok részére azok szétküldése már folyamatba vétetett. A műcsarnok látogatása a múlt hóban s a folyó első felében élénk volt. Benczúr Gyula „XVI Lajos czímű festményét megszemlélték 809. — A bejelentett uj tagok: Staindl Rudolf ur Pesten, gyöngyösi Kaszinó Péchy Imre és Gregor Sándor Budán, Körösy József Pesten, Fáy Albert festész Pesten, Sie­­mere Miklós Laszlóczon és Lechner Lajos urak Pesten. — Ugyanezen ülésben­ még két fontos határozatot hozott a választmány. Elhatá­rozta ugyanis :­­ sző, hogy indokolt emlékiratot nyújtana be a képviselőházhoz azon kérelem­mel, hogy a hazai művészet és ipar felsegítése czéljából az 1873-ik évi országos költségvetési javaslatban előirányozott, de az országos pénz­ügyi bizottság rostáján átesett és elejtett össze- Folytatás a mellékleten.

Next