Pesti Napló, 1872. december (23. évfolyam, 278-301. szám)
1872-12-03 / 279. szám
“JÜL’ körüli papallok, hirdetmény«*.) a «Mas SW^Mdfl flE&fd fljMEM «si» W a*. ■ csert fslflUaetec harwikssst 80 kr. Aii^iMctl« U relek er.k.mert Uade-Uratafts. UtWSfc REGGELI KIADÁS. /jffk ktlldeiwifik. Sí 9. szám. Kedd deczember 8. 1872. évi folyam. ” m szar ***** s*—C**w*aSiiaisiasaa»w«anaaMM»M»aBa»wzz»«a»'*«i«m»fAi« ^——____ __ •v&ftrkeöztési iroda; Kiadó-hivatals 7 jr »151&etofil feltétele** líírdefések ..kviek-teifl 7. s?.iua. 1. emelít. Ferencaiek-tere 7. as. földszíni Kijp jjj ^ pj 'jS ^ borira ’ «mn. ’ -istelledni részét illető I A lap anyagi részét Allst# Utol* j|Mj jj| fi fimf Bwk | » Wmk 8 1 M**|•» ... 1 frt U ár. I * ('VuZariMthm «tor* w»«* pea., a«* | iili I I 1 If ”1% " S Ilii : ' : if: ~; «ntfwAmB* Előfizetési felhívás „PESTI IPIilKra. Előfizetési árak: Egész évre..........................22 ft. Félévre...............................11 ft. Negyedévre.............................5 ft 60 ke WKT Külön előfizetési íveket nem küldünk azét Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó-hivatala" czim alatt Pest, ferencziek-tere 7 sz. alá küldendők. A „Pesti Napló" kiadó-hivatala. Pest, decz. 2 A Lónyay-kabinet visszalépése parlamentáris életünk egyik legkülönösebb epizódját fogja képezni. Egy miniszteri válság ez, melynek eredete a parlamenten kívül keresendő, lefolyása a parlamenten kívül történt, s catastróphájára a parlamentnek nem volt közvetlen befolyása. Lehet-e ily válságot parlamentárisnak nevezni ? Aligha. E válság eredete oda vezetendő vissza, midőn Lónyay gróf elvállalta a miniszterelnökséget, anélkül hogy megszerezte volna magának a saját cabinetje megalkotására vonatkozó teljhatalmat. Midőn Lónyay gróf ő"Felsége bizalmából a minisztérium vezetésével lett megbizva, csak a következő alternatíva előtt állott. Vagy egészen uj, személye és politikája híveiből álló cabinetet kellett vala alkotnia , vagy mindenreserva és hátsó gondolat nélkül identificálnia kellett volna magát a létező, s általa átvett cabinettel. Lónyay grófnak hibája és fátuma az volt, hogy mindkettőt egyszerre akarta. Pedig az egyik kizárta a másikat. Egy uj cabinet alkotását szem előtt tartani, s erre nézve lépéseket is tenni, s ugyanakkor az összes cabinettagoknak a miniszterelnökkel való solidaritását s együttmaradását vallani — ennek okvetetlen a legnagyobb inconvenienciákkal kellett járni. Itt keresendő a lefolyt válság kutforrása. Tehát a kabineten belül s nem a parlamentben, vagy a parlamenti többségben. Ami a válság lefolyását illeti, az lassú volt és titokzatos. Ami a cabinetben történt, azt természetesen a titok fátyla borította, de nem úgy, hogy az élesebben látó szem azt észre ne vehette volna. Lassan-lassan azután a cabinetben uralkodó szellem külsőleg tényekben is nyilvánult. Mindjárt Lónyay gróf működése elején egy nagy sensatiot keltett ügyben napfényre került azon ellenmondás, melyet fönőbb jellemeztünk. Lónyay gróf elfogadta s magáévá tette a cabinetet úgy, a mint az létezett, de nem annak tényeit, sem annak határozatait s engagementjeit. A nagy vasúti szerződésre utalunk. Mi a szerződésről ezúttal sem mondhatunk kedvező ítéletet, nem is a szerződés lényegéről van itt szó, hanem Lónyay grófnak magatartásáról a három miniszter által megállapított előleges kérdéssel szemközt. Ez csak egy példa a sokból. Nap jött nap után, de nem hozta meg a cabinetnek a bizalmat, az összhangzatot, a solidaritást. Sőt a dolgok az idők haladtával mindinkább elmérgesedtek. Egy cabinet bizonyos sikerrel működhetik még akkor is, ha nem áll egészen homogén elemekből. A cabinet tanácskozásai kicsiben úgyszólván anticipálják a parlament harczait, s minden egyes ügy midőn már éretten a parlament elé jut, egy compromissumot képvisel. Így szokott ez lenni az úgynevezett coalitionális minisztériumoknál. Az ily kormányok rendesen nem igen hosszú életűek, de azért nem nélkülözik a sikeres tevékenység összes előföltételeit. Csakhogy az ily kormányok egyes részeinél sine qua non a kölcsönös bizalom, a jóakarat, a compromissumra való hajlam. Ha mindez a mi cabinetünkben azon mérvben meg lett volna, mely nélkül sikeres összeműködés egyáltalán nem gondolható, közéletünk ma nem volna gazdagabb egy igen szomorú episoddal. Amint azonban a dolgok mentek, a dissolutio a cabineten belül mind nagyobb fokot ért el. Volt egy miniszterelnökünk, akinek nem volt kabinetje, s volt egy kabinetünk, mely nem birt fővel. Kezdetben miniszterelnök és kabinet csak farkasszemet néztek egymással, csakhamar azonban a kabinet két egymástól élesen elvált pártra szakadt. Az egyik pártot képezte a miniszterelnök, a másikat a minisztérium. Az első stádium az volt,midőn az egyik párt zavarta a másik tevékenységét ; a második, midőn egymást tökéletesen paralysálták; a harmadik és utolsó, midőn arra került a sor, hogy ki az erősebb s ki tud fölülkerekedni a másikon. Egyes részletekbe nem bocsátkozunk, ámbár ilyenek is bőviben állnak rendelkezésünkre Ma csak azt akarjuk constatálni, hogy a válság lefolyása is a parlamenten kívül történt. Hogy az ily helyzetnek hovatovább tarthatlannak kelle bizonyulnia, az elejétől fogva kézzel fogható volt. A mi parlamentünkben nem működhetik oly kormány, melynél hiányzik az erő legelső feltétele: a benső egység. Az ellenség ezt rögtön kiérezte, s e szerint állapította meg hadjáratát. A többség támogatta a kormányt, de a kormánynak ziláltsága lehetetlen, hogy aegyen visszahatással egy oly többségre, mint amilyen a mienk. A különféle elemeknek legerősebb kapcsaihoz a kormánynak kell tartoznia. Ha e főkapocs meglazul, ennek kényszerű következménye a párt meglazulása. Ez észrevehető volt sokszor, s észrevehető volt akkor is, midőn a Csernátonyaffaire s a miniszterelnöknek ez alkalommal tanúsított magatartása a pártot újra nagy próbára tette. A párt ezúttal is megtette azt, amit a józanság és a politikai ildom parancsolt, de azért az egész helyzetben bizonyos kellemetlen fesz állt be.A párt első határozata a helyzet szigorú következménye volt; a párt nem maradt miniszterelnöke iránti kötelezettségein innen, de ha csak a Parlamentarismus rovására nem akarta tenni, határozatánál egy lépéssel sem mehetett tovább. Azután jött Tisza fölszólalása, s a többség ismeretes eljárása. Mindez a politikai athrnosferának nyomott, és nyomasztó voltát csak emelte. E perezben a cabinet kebelében öszszehúzódott electricus anyag explodált. A miniszterek megjöttnek hitték az időt az autant föltevésére. Együttesen beadták lemondásukat. Anélkül,hogy al parlamentben a cabinetnek, vagy annak fejének bizalmatlanság szavaztatott volna, anélkül, hogy a cabinet vagy annak feje kisebbségben maradt volna, az ellenzék rohama, többség ingadozása, minden actuális parlamenti ok nélküle egyszerre a válság kellő közepében voltunk. Mindezt pedig csak azért hozzuk föl, mert bizonyos oldalról már is dühöngő zajjal a többség ellen fordulnak. Lármáznak a párt ellen,amely nem életre képes, amely nem tette meg kötelességét. A dolgok lefolyása legerősebb cáfolat az ily oktalan beszédre. Mondjanak, a kiket illet, paler peccavit, s ne keressenek bűnbakot a pártban. (Ma**«*«*"*****"*""1111"1 ' ' ' — * „PESTI NAPLÓ“ HÁRCZAJA.I Az Állam és az egyház Francziaországban. Laboulaye Eduardtól. (A „Questions constitutionnelles“ czimti legújabb müvéből.) — Két czikk. — IL Beszéljünk legelőbb is az egyház vagyonáról, és jegyezzük meg, hogy ma tényleg semmi sem korlátolja a társulatok és kolostorok vagyonszerzését. A törvény kijátszására vagy elcsavarására ezerféle eszköz kínálkozik. A szabadság e helyzeten mit sem fog változtatni. De az egyház és az állam elkülönítése után mi sem fogná gátolni a holt kézről szóló törvény érvényesítését, sőt szigorítását. Francziaországnak korlátolt területe és számos lakossága lévén, nagy érdeke van abban, hogy e föld az egyéni munkálkodás számára tartassák fenn; de ez oly kérdés, mely a nemzetgazdaságot és nem a vallást érdekli. Hagyjuk meg az egyháznak ez ingó értékek és a szükséges épületek birtokjogát, ezáltal teljesen biztosítunk számára annyi függetlenséget, amennyire szükség van. — De vájjon az egyház, ha egyszer kiszabadul az állam keze alól, nem fog-e veszélyes társulattá alakulni ? És erre nézve elősorolják a 26 millió hivőt, kikkel az egyházat jóakarólag megajándékozzák; azt mondják, hogy egy legfőbb tanács, egy minisztérium saját kénye szerint fogja kormányozni e roppant tömeget; töprenkednek, vájjon az egyház nem fogja-e megint magához ragadni az uralmat mint a középkorban, vagy nem fog-e legalább oly politikai túlsúlylyal bírni, melynek egy kormány sem lesz képes ellentállani. E képben sok képzelt van, hiányzik hozzá az, hogy minden keresztény katholikus legyen. De akkor is mindez aggályok agyrémek volnának. A mely napon valamely egyház szabaddá lesz, ugyanakkor egyszersmind decentralizáltatik is, és politikailag kevésbé erős lesz mint imént volt. Ennek egyszerű oka van. Minden plébánia, minden kápolna, minden iskola kormányzati függetlenséget nyer. Azoké lesz, kik költségeit viselik. A pénzügyi, azaz a laikus elem újra törvényes befolyást nyer; minden plébánosnak számolnia kell híveivel, mert ő ezektől függ ép úgy mint püspöke, holott ma csak közönséges katona egy korlátlan hatalmas főnök alatt. Az egyház szabadsága az alkotmányos kormányzatot viszi be az egyház ügyeibe; az egyház uniója az állammal ellenben csak a püspöki zsarnokságot szülte; a kormányzati zsarnokságot értem, mert a doctrináról itt nincs szó. Végre az egyház szabadsága kiűzi a politikát a templomból; ezt bizonyítja az Egyesült Államok és Canada példája. Ott a püspökök hatalmasak mint lelkipásztorok, de politikai tevékenységük nincs, vagyis abban szólva, ők elég bölcsek, mikép belássák e téren való illetéktelenségüket. Hogyan is lehetne ez máskép ? Francziaországban politikát űznek a püspökök, mert fenyegetve hiszik magukat az állam által, vagy mert osztozkodni akarnak vele a hatalomban, vele együtt kormányozni a nevelést vagy a sajtót. De oly országban, hol nincs mit félni, sem remélni az államtól, miféle érdekük lehetne a püspököknek a politikába avatkozni ? És ha beavatkoznának is, mily oldalról hathatnának hívőikre ? Miféle veszély nevében zaklathatnák föl a lelkiismereteket ? Az egyház elkülönítése az államtól annyi, mint elkülönítése a vallásnak és politikának, mindkettőnek nagy javára. Ez az, amit soha sem szabad elfelejteni. Mindeddig a vallási álláspontról indultam ki, megmutattam, hogy az egyház, azaz a papok és hívők mit sem veszthetnek, ellenben mindent nyerhetnek a szabadság által. Lássuk most, milyen haszon vár a társadalomra. E haszon véghetetlen nagy lesz : minden szabadság végleges megalapítása, visszavonhatlan meghódítása. Megmondom miért. Az egyház csak a társulás szabadsága, a propaganda, az oktatás, a jótékonyság szabadsága mellett élhet meg. Ezért nem keresi ő a nem szabad országokban az állam pártfogását. Hogy teljesíthesse küldetését, okvetlenül szabadságra van szüksége , és ezt mint kiváltságot veszi igénybe, ha mint jogot nem nyerheti. De azon naptól kezdve, melyen az egyház az államtól elkülöníttetik, kiváltságról szó sem lehet többé. Azontúl a katholikusok nem mint hivek, hanem mint polgárok követelhetik a szabadságot. Azontúl a vallás ügye a szabadság ügyévé lesz. Képzeljük el ama változást, melyet az ily helyzet a szellemekben előidézne! Ma a katholikusok túlnyomó száma fél a szabadságtól. Nálunk e szó, mely a forradalomra emlékeztet, zavart vagy épenséggel üldözést jelent. De a mely napon a lelkipásztorok ás a hívők, egyházaik birtokába helyeztetvén, át fogják látni, hogy a szabadságban védőbástyát nyertek, és hogy e szabadság csak mint közös jog állhat fenn, azon naptól kezdve a szabad kormányzatnak meg lesznek nyerve mindazok, kik tőle még ma irtóznak. Ameddig a papok, a nők, az ájtatoskodók ellenségei a szabadságnak, addig haladása nehéz és akadályos lesz, mert egy más kor előítéletei ellen kell küzdenie. Mi kellene tehát arra, hogy ez ellenségeket megtérítsük, őket a demokratia barátjaivá tegyük ? Semmi egyéb, mint az egyház és állam elkülönítésének őszinte keresztülvitele. Az ember hamar megszereti a szabadságot, ha élvezheti. Az állam tehát atheista lesz ? kérdik azok, kik a szavakat veszik a dolgok helyett. — A felelet könnyű. Mi az állam ? kormányzó egyének bizonyos összesége. Ez egyének, ha van vallásuk, azontúl is ragaszkodni fognak hozzá, de nem lesz semmi joguk azt másokra is ráparancsolni; ebben sokkal több vallásosság, és sokkal több morál lesz. Van-e furcsább és vallástalanabb valami, mint az olyan állam,mely magát türelmesnek mondja elvből, katholikusnak kegyeletből, szabadelvűnek meggyőződésből, és mely sorban fizeti a püspököket, protestáns lelkészeket, rabbinusokat és imámokat ? Ez által nem mutatják-e meg példával az országnak, hogy állam az egyház és a vallás fölött áll ? Ellenben ne fizessen az állam senkit, adja meg minden egyháznak az önkormányzatot, az által elismerendi a vallási dolgokban való illetéktelenségét, és mert egyik vallást sem pártolandja, tisztelni fogja valamennyit. — És mivé lesz a morál? — A morál a régi fog maradni, a társadalomban semmi sem fog változni, csak a hivatalos alakoskodás fog megszűnni. Ekkor nem fogjuk többé a szószékről azt a nyilatkozatot hallani, hogy : „telve vagyunk tisztelettel a nemzeti vallás iránt, de nem hiszünk belőle egy szót sem.“ A társadalom morálja nem fog csökkenni, azért mert az egyházak szabadok lesznek , sőt ellenkezőleg fel lehet tenni, hogy a cselekvéseikben szabad egyházak nagyobb befolyást fognak nyerni a hívekre. Várjon jelenleg azokat, kik semmiben sem keresztények, bár meg vannak keresztelve, gátolja-e az egyház és állam szövetsége a materialismus és az atheismus nyílt bevallásában ? Váljon a szövetség, mely a politika és az uralom színével bir, nem válik-e némelykor azon szövetségek egyikévé, melyek felháborítják a nemes szellemeket, és majdnem kétkedésre bírják maga az igazság iránt ? Végre az angol, kanadai, amerikai, hollandi vagy svájczi katholikusokban talán kevesebb a morál, mint a francoia, olasz vagy spanyol katolikusokban ? Mellőzzük tehát a morált; ez mit sem veszíthet a vallási szabadság által. — Hát a theologiai ellenségeskedések ? És a felekezeti pörlekedések ? — E részben tökéletesen nyugodtak lehetünk. Ha az államférfiakat hallgatja az ember,ők egyebet nem tesznek, mint hogy a politikai és vallási pártokat egymás felfalásában gátolják: ez hatalmuk alapja, de ez csak képzelt alap. Ha az egyházak pörlekednek, azt azért teszik, mert a politikai hatalmat vitatják el egymástól; azt akarják, hogy az állam birákat, katonákat, bakókat kölcsönözzön nekik. Oly országban ellenben, hol minden egyház szabad, és az állam a vallás dolgában semleges, ott nincs theologiai pörlekedés. A sekrestyeharczok megzavarták XV. Lajos, az egyház legrégibb fiának, és a vallás védnökének egész uralkodását. Az Egyesült Államok negyven különböző egyháza teljesen békében élt egymással. Beszélnek és írnak ugyan a tévely ellen, de mindenki békében engedi felebarátjait abban a templomban imádni az istent, melyet szabadon választott. Ennél többet nem kíván a társadalmi érdek. Végül egy megjegyzést ajánlok az olvasó figyelmébe. Csak egy szolgál az embernek javára, csak egyben van élet és maradandóság: az igazság és őszinteségben. Francziaország e pillanatban fictióban él. A kormány, melynek nincs semmi joga a lelkiismeretekre, gátol bizonyos egyházakat az alakulásban, másokat a fejlődésben ; egy miniszter, ki meglehet semmiben sem hisz, kinevez katholikus püspököket, protestáns lelkészeket és zsidó rabbinusokat; a tudományok és a bölcsészet hallgatag megegyezés szerint taníttatnak ; a tanárnak nem az a főgondja hogy kímélje hallgatói kétséget vagy előítéleteit.Mindez hazugság, mindez ép úgy ártalmára van a társadalomnak, mint a vallásnak és az államnak. Ha azt akarjuk, hogy a francziák férfiak legyenek és ne gyermekek, polgárok és ne babonás vagy hitetlen tömeg, akkor bocsátkozzunk a dolgok lényegébe. Ne legyen semmi fictio, semmi egyezmény , hanem világosság és őszinteség mindenfelé! Ott, ahol a szabadság nem uralkodik, az igazság le van békázva, ahol a szabadság uralkodik, ott nemsokára uralomra fog vergődni az igazság is! Pest, december 2. (A Szlávy-kormány.) Szlávy József miniszterelnök megjelent me este a Diákkörben és a párt egyes tagjainak jó kivonatait fogadta. Mi minisztériumának összeállítását és program alját illeti, a következőkről értesülünk: Tisza Lajos semmi körülmény között nem akar maradni, mert egyáltalában megunta a miniszterséget. Meglehet azonban, sőt e pillanatban valószínű hogy egyelőre mégis elvállalja a tárosát, de azt csak a budget viták befejezéséig tartja meg. Utódja: gr. Szapáry Gyula. A Szlávy-kormány valószínűleg holnaputánig teljesen szervezve lesz, s ekkor bemutatja megát a Deákkörben, másnap pedig a képvházban. Ami programmját illeti, valószínű, hogy a jelen ülésszakot kizárólag a pénzügyi előterjesztésekkel fogja foglalkoztatni. Reméljük, hogy a budgetvita rövidebb ideig fog tartani , a ház minélelőbb megkezdheti az adóreformokat tárgyalni, melyekre vonatkozólag a pénzügyminiszter a javaslatok egész seriesét fogja előterjeszteni. Örvendünk, hogy Kerkapoly miniszter fáradságteljes munkájának e gyümölcsei nem mentek veszendőbe. (Samoborról)a „Pesti Napló“ szerkesztősége ma a következő távirattal tiszteltetett meg: „A samobori unionisták nevében a legmelegebb köszönetet mondunk a „Pesti Napló“ szerkesztőségének a „Dráva torkolatról“ czímzett czikk közléséért, mely az unionisták helyzetét oly hiven adta elő. A samobori polgári kaszinó-egylet. “ (A főrendi ház távollevő tagjai) az elnökség által tiszteletteljesen felkéretnek, miszerint f. évi decz. hó 5-én tartandó ülésre megjelenni szíveskedjenek. (A VIII-ik bíráló bizottság) az udvarhelyszéki választás tárgyában f. hó 5-én délutáni 4 órakor ülést tart. Tolnay Károly s. k. bizottsági elnök. (A temesvár-orsovai vasútvonal) építését már az 1868/a-iki országgyűlés határozatilag kijelölte, s utasította a kormányt, hogy annak engedélyezése iránt a kellő lépéseket tegye meg. A kormány a mai országgyűlés vége felé elő is terjesztett törvényjavaslatot, melyben az osztrák államvasút és a tisztavidéki vasúttársulatnak közösen engedélyeztetett volna az említett vonal.E törvényjavaslatt azonban sok egyébbel az ellenzék agyonbeszélési hadjárata folytán leszoríttatott a tárgyalás szőnyegéről. Azóta nem terjesztetett elő újból, bár a kormány egyéb vasúti törvényjavaslatokat, melyek a múlt országgyűléstől függőben maradtak, már bemutatott. A temesvár-orsovai vasútvonalnak újabb nyomát csak azon vasúti egyezményben láttuk, melyet az osztrák-magyar főconsul a romániai külügyérrel a magyar és oláhországi vasutak csatlakozása iránt kötött. Ezen egyezményben határozottan a temesvári kiindulás van kijelölve az Orsovánál végződő vonalra nézve. Mi azon egyezmény ismertetésekor azonnal meglepetésünket fejeztük ki a fölött, hogy a magyar-osztrák kormány képviselője az Orsovánál találkozó vonal, illetőleg a temesvári kiindulási pontot ígérte oda a romániai kormánynak és ezáltal megköti némileg a törvényhozás szabad rendelkezését azon esetre, ha Aradról kívánná az Orsován végződő vonalt irányozni, ami Románia érdekébe legkevésbé sem ütközik. Most ismételve azt hirük, hogy a temesvárorsovai vonalt tanulmányozó mérnökök utasíttattak, hogy az aradi irányt vonalozzák,és ezen hírt úgy magyarázzák, hogy a tiszai vasuttár- BUrat rendelte oda mérnökeit, hogy azon esetre, ha az osztrák államvasuttársulattal egyesülten nem nyerné meg a temesvár-orsovai vonalra az engedélyt, módja legyen az arad-orsovai vonalra nézve terveit előterjeszthetni. (A jó jövedék,) daczára annak, hogy az 1868. XI. t. sz. által a só ára tetemesen leszállittatott; dacára, hogy a munkaárak és az élelmi czikkek időközben folyvást drágultak, tiszta jövedelmében egyre gyarapodott. A só árának 5 írtra történt leszállítása előtt Magyarországra vagy 8 millió esett e jövedékből: 1868-ban már 9,429.000, 1869-ben 9,557.000, 1870-ben 9,973.000 és a múlt évben 10,632.000 írtra ment a sójövedékből eredt tiszta nyereség. A só kiállítási ára a magyar bányákban mindig olcsóbb volt mint p. o. az osztrák telepekben, így 1865-ben, mikor tehát még sokkal magasabb és helyileg különböző volt az eladási ár. Stájerországban 1 frt 76 kr., Tirolban 1 frt 14 kr., Gallicziában 82 krba került a főtt só mázsánkénti termelése; a kősó termelés Gallicziában 51 g2, Magyarországon 35, Erdélyben 37 krba került. Amióta a magyar kormány kezeli e jövedékeket 1868-ban 34, 1869-ben 30, kr, 1870-ben 37 kra emelkedett egy mázsa termelési költsége, a múlt évben azonban tetemesen lejebb szállt, úgy hogy Sóvárott a főzött só előállitása 46 krba került ugyan, de ez a legmagasabb ár, míg Sugatagon a kősó mázsájának termelési költsége nem egészen 22 krra ment. A só szállítási , eladási költségeinek átlaga még nem állapítható meg tüzetesen Legfőbb oka ennek az, hogy a szállítás és eladás módja az utóbbi években nagy változáson ment keresztül. 1868 és 1869-ben ugyanis a sószállítást és eladást Magyarország számára Marmarosból a Tiszától a bécsi hitelintézet eszközölte, a sóvevők által megtérítendő költségeket is maga viselte, s az államnak csupán az aknáért fizetett. A külföld számára szükségelt sót szintén a bécsi hitelintézet szállította, a költségeket azonban az állam viselte. Erdélyben a sószállitás 1868 és 1869-ben házilag kezeltetett a kincstár által, 1870-ben pedig magánvállalkozók teljesítették; mig Magyarországon megfordítva 1870-ben ment át nagy részt a kir. hivatalok házi kezelésébe. A fennebb kimutatott évi tiszta jövedelmek némi correcturát igényelnek azon tekintetből, hogy Magyarország némely vidékei számára Gácsországból, Horvátország részére pedig a Lajthán túlról beszerzett sómennyiség nincsen teljesen elszámolva. De ezen különbségek leütése után is kétségtelenül észlelhető a sójövedék állandó gyarapodása, melynek factorai egyrészt a sófogyasztás folytonos növekedése, másrészt az eladás és szállítás házi kezelés alá vétel. (A dohánybeváltási árak fölemelése.) A m. k. pénzügyminisztérium méltányolván a magyar koronához tartozó országokban a dohánytermelés körül fenforgó viszonyokat és hogy a dohány termelőknek már az idei dohánytermelés körüli fáradozásai kellően megjutalmaztassanak és ők a jövőre nézve is megfelelő mivelésre serkentessenek, elhatározta az 1872., 1873. és 1874. évre megállasitott dohány beváltási árak fölemelését, oly módon, hogy ezen felemelt árak már a megindított idei dohánytermés beváltásánál alkalmaztassanak. Ezen fölemelt árakat külön hirdetmény tudatja az egyes fajok és osztályok szerinti megkülönböztessékkel. Pest, december 2. A Szlávy-kormány keletkezése bizonyára nem jelent semmiféle elvi diadalt, s így nem is jelenti semmiféle elvek levezetését. Ez a helyzet előnye, de némi részben hátránya is. Előny annyiban, mert nincs ok semmiféle ijesztgetésre és ürügy se lehet a reservált álláspontokra. Akiknek nincs szájuk ize szerint Szlávy elnöksége azoknak biztosítékul szolgálhat az összes cabinet megmaradása , mely nagy részben gr. Andrássy cabinetje, és mindenek fölött Deák F., ki bizonyos solidaritásban áll e miniszterelnökkel. Különben Szlávy alighanem okult Lónyay esetén s valószínüleg részletezni, részleteiben a Deákpárttal közölni és megállapi