Pesti Napló, 1873. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1873-07-10 / 157. szám

től csak a legutóbbi időkben függesztet­tek fel. E lapok a nemzetiségi kérdésben nem osztják az úgynevezett m­­agyar chauvinista irányt. Jelszavunk e téren is: többet észszel, mint erővel. Azon alapon állunk, melyet a magyar törvényhozás a nemzetiségi törvény megalkotásakor elfoglalt, s a legfelj­ebben meg vagyunk győződve, hogy a magyar állam azon nagy fontosságú tényei, hogy minden külső kényszer nélkül meghozta a nemzeti­ségi törvényt, hogy hatalma teljes birtokában újra kiegyezkedni készül a horvátokkal, s hogy legújabban is a szerb ügyben azon ös­vényre tért, melyen a mérsékelt szerb pár­tiakkal találkozik : államunk és nemzetiségünk ügyének összehasonlíthatlanul többet hasz­náltak, mint minden oly túlzott buzgólkodás, melyben többnyire csak a jó akarat dicséren­dő. A törvény álláspontját foglalván el azon­ban, minden utógondolat és fenntartás nélkül a törvény legerélyesebb alkalmazását köve­teljük. A­kik azon méltányosság, mondhat­nék a nemzetek életében oly ritkán előfor­duló szívélyesség daczára, melyet a magyar állam a nemzetiségek közművelődése, fejlő­dése s átalános előhaladása iránt tanusít, az állam irányában izgatásaikkal ellenséges álláspontot foglalnak el, maguk ellen provo­­kálják a törvény egész szigorát s az állam ez esetekben csak egy szomorú, de kény­szerű kötelességet teljesít. A kormány ez ellenszegülők irányában alkalmazandó rendszabályainál biztos lehet abban, hogy eljárása első­sorban az illető nemzetiségbeliek nagy többségének helyes­lésével találkozik. A nyakára kényszerített dictaturát, mely csak bajba keveri, végre megunja minden nemzetiség. A románok nagy többsége ma mit sem akar tudni egyes rajongóiról; a legutóbbi képv. választások eredménye megsemmisité a románok körül font egész hálót s a kik Zarándban és Foga­­rasban ma még declamálnak, azok a nagy törzskartól elszakadt portyázók, kiknek szava az illető nemzetiségek körében semmi suly­­lya sem beir. — Úgy látszik , hogy a kormány újabban igen szerencsésen meg­válogatta a személyiségeket, kiket a két mu­­nicipium élére állított, s hinni akarjuk, hogy a­mint ma Pancsováról, úgy már közelebb Zarándból és Fogarasból is oly intézkedések hírét veszszük, melyek minden további de­­monstrátiónak útját állják. S ez intő példa legyen az egyéb izgató uraknak. Magyarország tényleg bizonyítja, hogy mint gondolkozik a­ nemzetiségekről. Megosztja velök szabadságát, alapit nekik is­kolákat ; tekintettel van irodalmuk fejlődé­sére s a megyéknek fenntartja nemcsak az önkormányzat, hanem a nemzetiségi csopor­tosulásoknak is védbástyáit. Továbbá azon po­litikai irány, melyeket az egyház­ vallási kér­désekben Deák Ferencz kezdeményezett, a keleti egyházakat is fel fogja szabadítani az állam minden ellenőrzése alól s közel az idő, midőn az egyesülési jog teljesen szabaddá téte­tik. A sajtó­szabadság már­is korlátlan , tán nem vagyunk távol attól sem, hogy az es­küdtszékeket az összes bűnvádi eljárás terén meghonosíthatjuk. A szabadság, az alkotmányos fejlődés mindezen becses institutiói csak úgy alkotha­­tók meg, ha e hon összes lakói­ban az állam és alkotmány iránti hűség mély gyökeret vert. Az ellenkező esetben a szabadság minden intézménye: fegyver az állam ellen. Az oly államban, a­hol a lakosság conspirál az ország ellen, nem fejlődhetik az alkot­mány ; az ily államban szükségkép az ostrom­­állapotnak, a rendőrségnek, a rendkívüli biztosok és rendkívüli intézményeknek kell uralkodniok, áldozatul esik, az amerikai világ alkalmas lesz, azt pótolni. Azonban csakhamar új reményeket merít­hetett, hogy az emberi nem épen nincsen ve­szélyben. Míg az új világ szép fejlődésnek indult, a régi világban is lefolytak a vizek és a szárazföld szikka­­dozni kezdett. Egyptomban igen nagy város épült, paloták és tornyok emelkedtek, sőt kezdetleges szob­rászat is volt látható; magas pyramisok tájéko­zásul szolgáltak. India nagy városainak alapja is meg volt vetve. Európa már lételének öntudatával birt, kinyitván szempilláit, fényes ég alatt, észre­vette, hogy nappal van és föl akart kelni. Ausztrá­liában üstökösünk csak nagy más mókát látott,melyek egymás szemébe vigyorogtak. Üstökösünk az olyannyira egymástól külön­böző emberek társaságában még különös, mai nap már teljesen eltűnt állatokat vett észre; ilyen volt az Elephas primigenius vagy mammuth, egy óriási 15—18 lábnyi magas elefánt, nagy föl hajtott agya­rakkal, melyek hossza elérte a két ölet. Midőn ké­sőbb ez óriási állat csontjait ember csontokkal ve­gyest találták, azt vélték, hogy ezek legalább is 20 lábnyi magas óriás emberek csontjai. Még a tichor­­hynus, egy óriási orrszarvú is volt látható; ez szol­gálhatott okul a barlangokban lakó sárkányokról szóló mesékre; a barlangi medve az óriási tigris tár­saságában vadászott; az ős­tulok- és bölénynyel még Julius Caesar találkozott; a megacerosra egy nagy szarvasra, melynek agancsa 6—8 lábnyira terjedt, a legelső kéz­ijjal vadásztak az emberek, végül még meg kell említenünk a pompás madara­kat, mint a dinamist és epionist, melyek tojásai 10 hüvelyknyi átmérővel bírtak. A celták ősatyái, az indogermánok, az özön­víz előtti korszak teremtésének e tekintélyes tagjait igen jól ismerték. E derék ősök megérdemelték az üstökös figyelmét, miként százezer évvel ezelőtt a megatherium és dinotherium azt lekötötték, és itt csakugyan nem fojthatjuk el azt az észrevételt, hogy azt az égi testet, melyre most szemeinket függeszt­jük, évezredek óta kiveszett állatfajok is nézték, így tűnnek el mind az oly ephemer tények, milye­nek mi vagyunk a léttel szemben, míg az összes természet, melylyel nemigen törődünk, bámulatos nyugalmában örökké megmarad. 1254-ben Krisztus születése előtt üstökösünk utoljára látogatta meg a régi világot, Európa népei nagyon kezdetleges életmódot folytattak árnyé­kos erdők mélyében, békében élvezték az ég vilá­gosságát és a föld jótéteményeit. Őseik, kikkel néhány ezer évvel ezelőtt a ke­leten találkoztunk, még mindig a hódítás vig és za­jos életét folytatták, míg az indogermánok új hazá­jukban nyugalomban éltek. Nemsokára azután dél­nek indultak és művelődésben előhaladva a leendő nagyság alapját vetették meg. Ellenben azok, ki­ket fönnebb láttunk, gyorsan hanyatlottak. Az egyp­­tomiak alszanak. Memphis kihalt, This ábrándokba merült, a százkapus Thébe ébren van még, azonban mindezt nemsokára elfújja a sivatag szele. A mű­veltségnek oly sok tűzhelye pusztult el. Babylon alig alapíttatott tizenöt századdal azelőtt, máris elbukott, és Ninive, mely Babylont követte, romokban hever. Azután feltűnt Ecbatana, de nemsokára Persepolis­­nak adott helyet, mely később szintén romba dőlt. Az assyrok, médek, persák, chaldéiak utódai más néptörzsekbe olvadtak; földünk másik felén Ame­rika lassan fejlődött. Chinában India példáját kö­vették és a nap ragyogó sugarai által fejlődő termé­szet ölében a csendeslét önnönművelődésén fáradozott. Egyptomból egy csekélyke nép vándorolt ki; a ten­ger hosszában letelepedett, de királyai még nem vol­tak. Elvégre Európa déli részében egy kis sziget tűnt fel, melynek lakói alig nyolcz­száz évvel azelőtt megtelepedve, magukat a holdnál idősebbnek tar­tották, és azt állították, hogy a föld agyagából te­remtettek. Ez időtájt nagy esemény foglalkoztatta az ország lakóit. Bizonyos Páris nevű urfi elrabolt egy igen szép hölgyet, Menelaus király törvényes nejét, és magával vitte Kis-Ázsia egy városkájába. E miatt az egész nemzet háborúra készült, rövid idő alatt elkészült a fegyverek minden neme, a lovak felszereltettek és átalában eddig még nem látott ké­szülődések történtek. Üstökösünk nagy bámulattal nézte mindezt, de szerencsétlenségére, azaz inkább szerencsénkre, nem szemlélhette a háborút, mert egyetlen egy város ostroma tiz évet vett igénybe és tíz év alatt üstökösünk pályáján már negyvenöt millió mértföldnyi utat tett meg, mindazonáltal annyit mégis sejtett, hogy nagy zajt ütöttek tulaj­donképen semmiért, és abból azt következtette, hogy ha a föld lakói ily semmiségekért­­hosszadalmas há­borúkba ereszkednek, akkor nem lesznek többé figyelmére érdemesek. (Folytatás következik.) Ez nem képezheti óhajatásaink tárgyát.Mi a haladást és alkotmányos fejlődést óhajtjuk. Hogy azonban ez valósulhasson, követelnünk kell mindazok merényleteinek legélesebb visz­­szautasítását, a­kik az államot létezése alap­jaiban akarják megingatni, s midőn a kor­mány ez irányban a törvény szigorával jár el, az állam legmagasb érdekei, s ezek sorá­­ben a haladásnak tesz nagy szolgálatot. BELFÖLD. Illává, jul. 7. (Az illávai zendülés.) Becses lapjának múlt csütörtöki 151. számá­ban a különfélék rovata alatt „Fegyencz-összeeskü­­vés Illává “ czímmel egy közlemény jelent meg,a­­melyet az igazság érdekében helyreigazítani, vagyis ink­ább kellő m­értékére leszállítani kötelességünknek ismerjük. A fegyenczek erkölcsi minőségük és magavi­seletük szerint négy osztályba vannak soroz­va s osztályonkint egymástól a lehetőségig elkü­lönítve. A negyedik osztályba tartozók néhánya közt múlt hó 15-én heves szóváltás után verekedés fejlő­dött ki, mely alkalommal ketten a legszálasabbak közül könnyű sebet kaptak. Hogy mi volt a vereke­désnek tulajdonképeni oka, annak az igazgatóság a legszigorúbb és gondosabb vizsgálat nyomán sem juthatott tudomására, mert azon szökési kísérletnek, melyet közlő említ, s a fegyenczek közül is egy rész állított, a másik pedig határozottan tagadott, sem jelei, sem pedig elősegítő eszközei nem volt­­ talál­hatók. Különben is az igazgatóság gondos elővigyá­­zata és óvatossága folytán az említett osztály az in­tézetnek épen azon részében volt elhelyezve, mely fekvésénél fogva bármely szökési kísérletet is már előre haszontalanná tesz , a­mit maguk az illető fe­gyenczek is igen jól tudnak. S az egész szökési ter­vet, melynek kivitelét a fegyenczek, közlő szerint, oly parlamentáris módon határozták el, köztő inkább valamely, az intézet belviszonyait és fekvését nem ismerő egyén elbeszéléséből meríthette, mint­sem azt maguk a fegyenczek gondolták ki; annyival kevésbé, minthogy a szóban forgó hálóterem közelében sem kápolna, sem annak padlása nincs, melyen áttörve „hőn várt szabadságukat“ megnyerhették volna. Személyes ellenszenv volt oka ezen, épen a leggonoszabbak és legvakmerőbbek közt történt összekoc­czanásnak, melynek azonban az igazgató­ság rögtön elejét vette, de nem úgy, mint közlő em­líti, hogy a »javithatlanok vasra verve, külön czel­­lába zárattak,“ hanem az illetőket kihallgatván, részvétük mértéke szerint fegyelmileg megbüntette. Hogy a két megsebesült a szökési tervet elárulta, e miatt vizsgálat rendeltetett, s ezzel a trencséni kir. törvényszék bízatott volna meg, erről a kérdéses közlemény íróján kivül alig van valakinek tudo­mása. Moncsek József, fegy­házi r. k. lelkész, Kovács József, fegyházi ref. lelkész. KÜLFÖLD. A török-egyptomi formán. Az uj fermán, melyet Abdul-Aziz szultán az egyptomi alkirály számára kiadott a »Nord“ szerint igy szól : »Az 1257 iki rabinl-ewel 2-ikán kelt császári formánunk által az egyptomi trónörökösödés azon­­képen jön megváltoztatva, hogy az egyptomi khedi­­ve méltósága a legidősb fiára megy át, ettől ismét a legidősebb fiára és így a következőkre; azaz az örökösödés az elsőszülöttség joga szerint történik Egyptom jó közigazgatásának és népe jólétének érdekében. „Mivel továbbá meggyőződtem arról, mily buz­galmat fejtesz ki Egytom érdekében és mennyire fá­radozol az ország jólétének előmozdításán, melynek nagysága és fontossága előttem világos, valamint azon hűség és engedelmességért, melynek tanúbi­zonyságát mindig adtad, kegyelmem, és bizalmam­mal megajándékoztalak, és hogy ennek félreismer­­hetlen tanúságát adjam, ezennel az egyptomi trón­örökösödésre nézve a következőket állapítom meg: Hogy Egyptom és tartozékainak kormánya, továbbá Sonaki és Massona és tartozékainak kaimakami mél­tósága legidősb­biaira fog átmenni, a fennebbi hatá­rozat értelmében, és az elsőszülöttség jogánál fogva azok fiaira, kik a khedive méltóságot viselték. Azon esetre, ha valamely khedivének férfi utódai nem lesznek, a khedive-méltóság fivéreinek legidősbikére megy át,és ha ilyen sem volna, a legidősb fivér fiára. , Más lapból vétetett át. " A szerk. E szabály végleges zsinórmértékül szolgál. A női ág férfi ivadékára nem alkalmazható. »Hogy az örökösödési rend lehetőleg biztosít­­tassék, a kormányzóság, mely az országot egy kis­korú uralkodó idejében kormányozni fogj­a,követke­zőkép szabályoztatik : Ha a khedive kimúlása alkal­mával legidősb fia kiskorú, azaz 18 évnél ifjabb, úgy az kiskorúsága daczára, khedive örökösödési jo­gánál fogva és formánja haladéktalanul ki fog szol­gáltatni. Ha az elhunyt khedive még életében ren­delkezett a kormányzóságról egy-két magas állam­­hivatalnok által előterjesztett okmányban, vagy a kormányzó és kormányzósági tagok, kik ilyeneket ki­jelöltettek, azonnal kezükbe veszik a kormányt,erről magas portámat értesítik és császári kormányom a kormányzót és kormányzósági tagokat hivataluk tartamára meg fogja erősíteni. A kormányzóság azon tisztviselőkből alakítandó, kik a belügy, had­­ügy, pénzügy, külügy, igazságügy, a hadsereg és főfelügyelet élén állanak. A kormányzó kinevezésé­nél a következő eljárás követendő: „A nevezett kormánytagok saját kebelükből választják a kormányzót. A választás az egyhangú­ság vagy szavazattöbbség eredménye lehet. Azon esetben, ha a szavazatok két jelölt között egyenlően megoszolnak, úgy az lesz a kormányzó, ki fontosabb hivatalt visel, még­pedig a belügytől kezdve a töb­biek a kormányzóság tagjai maradnak. Azok átve­szik a kormányügyek vezetését, és jelentést tesznek magas portámhoz, mely őket hivatalaikban meg­fogja erősíteni. Azonban személy­változásnak semmi esetre sem szabad bekövetkeznie, legyenek bár a kormányzó és a kormányzóság tagjai a khedive ál­tal elhunyta előtt kinevezve vagy választás által szervezve. Ha a kormányzóság valamely tagja meg­halna, úgy a többiek új választást eszközölnek és helyébe más egyptomi tisztviselőt,­neveznek ki.Ha ma­ga a kormányzó meghalna, a kormányzóság tagjai saját kebelükből választják az új kormányzót,helyé­be pedig más egyptomi tisztviselőt neveznek ki he­lyettesül. Mihelyt a kiskorú khedive életének 18-ik évét eléri, nagykorúnak tekintetik, és a kormányt kezébe veszi. »Egyptom jólétére, az ország­ boldogságára, la­kosságának békés biztonságára igen nagy súlyt fek­tetek, mivel pedig mindez a polgári és pénzügyi ke­zeléstől, valamint az ország anyagi és egyéb érde­keinek előmozdításától függ, úgy a következőkben elősoroljuk mindazon kiváltságokat módosít­ványaik­kal együtt, melyeket császári kormányom hosszabb vagy rövidebb idő alatt az egyptomi kormány ré­szére adott, hogy a khedivák és utódaik örök birto­kában maradjanak. »Az ország polgárai és pénzügyi közigazga­tása, valamint összes anyagi és egyéb érdekei az egyptomi kormány jogkörébe tartoznak és arra bí­zattak , és mivel az ország közigazgatása és rendje, a nép jóléte és anyagi gyarapodása a lakosok er­köl­csei­ és jellemétől függ, hogy az egyptomi khedive fölhatalmaztatik, idevonatkozó törvényeket és ren­deleteket kibocsátani, valahányszor azt jónak látja. Egyszersmind fölhatalmaztatik, épen maradván ma­gas portám állami szerződései, hogy külhatalmak ügynökeivel szerződéseket kössön, melyek ép úgy vonatkozhatnak a vám- és kereskedelemügyre, va­lamint a külföldiek viszonyaira, belügyeire, még­pe­dig a kereskedelem és ipar fejlesztése érdekében, valamint azon okból is, hogy a külföldiek viszonya és helyzete a kormány- és a lakossággal szemben szabályoztassék. „A khedive teljes függetlenséggel intézi az or­szág pénzügyeit. Joga van saját hatalmából az egyp­tomi kormány nevében kölcsönöket kötni a külföl­dön, valahányszor ezt szükségesnek tartja. »Mivel a khedive legelső és leglényegesebb kö­telessége az ország védelme, feltétlen joga van min­den védelmi intézkedést megtenni, az idő és körül­mények követelményei szerint és a szükséghez képest a nélkül, hogy korlátozva lenne császári csapataim számát Egyptomban szaporítani vagy alábbszál­­lítani. „A khedivének jogában áll a katonai rangokat az ezredesig és a polgáriakat a Routhe Sanne-ig ado­mányozni. „Az Egyptomban vert pénzek császári nevemet fogják viselni; a szárazföldi és tengeri csapatok zászlói ugyanazok, mint a többi csapataimnál, és a­mi a hadihajók építését illeti, csak a pánczélos ha­jók építésére szükséges beleegyezésem.« Végül még kiköttetett, hogy az alkirály éven kint 150.000 zacskó pénzt fizet adó gyanánt a csá­szári kincstárba.S tudatnák vele, hogy a tisztek mint gondolkodnak a jelen politikai helyzet és a netán beállható változá­sok fölött, sőt még azt is akarják tudni, hogy a miniszter nem kapott valami nagyon épületes tudósításokat, a­mennyiben a hadsereg túlnyomó ré­sze szilárdan ragaszkodik a köztársasághoz. E hírt különben nem adják elő sehol, mint elvitázhatlant, de nem is c­áfolják határozottan sehol. A „Paris Journal“ ma igen szomorú, mert Dufaure úr és a kormány közt egyenetlenség tört ki. Oka ennek az, hogy a többség Dufaure urat, mi­kor az alkotmányjavaslatokat napirendre kérte kitü­­zetni, igen kedvezőtlenül fogadta. Most meg a kor­mány visszahívta Cambon urat az Aube-departement praefectusát, pusztán azért, mert Perier úrral jó vi­szonyban áll. Ezek a tettek nem mutatnak nagy ügyességre, általuk a kormány két oly férfiút idege­­nít el magától, ki a kamra mérsékelt köreiben jelen­tékeny befolyással bír. Perier úr, mint mondják, már be is íratta volna magát a balközépi körbe. Tempora mutantur et nos mutamur in illis. Ezen példaszó elég kopott már arra, hogy­ egyszer mégis meghazudtoltassék. Kívánatos volna, ha ez Mac Mahonnál történnék és eszébe jutna, hogy mit mondott Trochuról mint párisi kormányzóról. Mikor ez ugyanis a »Figaro« ellen erélyes rendszabályok­hoz nyúlt, Mac Mahon így nyilatkozott volna: »Nem szeretem, ha egy katona, ki reggel a kormány tá­bornoka, estére már kormánynak akar felcsapni.« Tararóban a köztársasági szellemben megejtett választás utáni napon a reactionarius párt a csorbát azzal köszörülte ki, hogy tehetetlen dühében a »Jour­nal de Lyon» árulgatását betiltotta. Azonban mindennél szebben jellemzi a fran­­cziaországi állapotokat egy kis esemény, mely Ville­franche de Rouergues nevű városkában történt. Ott a zarándokok jámbor lelkesedésüknek „éljen V. Henrik“ kiáltással adtak kifejezést, mire néhány fiatal ember a köztársaságot élteté.A rendőrség köz­bevetette magát; talán hogy a zarándokokat, kik egy trónkövetelőt éltetve, felségárulást követtek el, elfogják? Dehogy, hogy e fiatal embereket, kik a törvényesen elismert és tényleges kormányformát merték éltetni, becsukják. Párisi levél, jul. 5. Átalánosan azt hiszik, hogy a nemzetgyűlés augusztus tizedike előtt nem fog elnapoltatni, bár­mennyire óhajtanák is azt a képviselők. A decentra­­lisationalis bizottság igen nagy zavarban van, mert elképzelhetni, hogy az Ernoul-féle politikusok a de­­centralisatio ügyében mily zsák­ utcsába szorultak. A­míg ugyanis azon hiszemben voltak, hogy az or­szágban a monarchikus érzelem még teljes épség­ben uralt, nagy dühösen követelték a decentralisa­tion de miután már észrevették, hogy a legkíméletle­nebb centralisatio lehetne csak képes a mindinkább növekvő és terjedő köztársasági szellemet gyengí­teni és elfojtani, most meg a centralisatio mellett kénytelenek kardoskodni. A bizottság zavarát tetemesen növeli az is, hogy egyátalán nincs tisztában az iránt, hogy a mu­­nicipiumokat miként lehetne féken tartani. Ösztön­­szerűleg érzik, hogy közigazgatási nyomással és túl­hajtott centralisatioval egy nemzet észjárását nem lehet megváltoztatni. Nem is hiszi maga se, hogy munkájával sikert arathat; a legcsekélyebb nehéz­ségen megakad, sőt tulajdonkép­­pen nem haragud­nék meg, ha egy kissé súlyosabb akadályok is me­rülnének fel, mert így legalább ürügyet találhatna a háládatlan munkát abban hagyni. Azt mondják, hogy Lacretelle képviselő a kor­mányt interpellálni fogja Victor Hugo »le Roi­s amu­se« czímű darabjának betiltása miatt, de az inter­­pellátiótól nem várnak semmi eredményt és sokan azt tanácsolják Lacretelle úrnak, hogy ne fáradjon hiába. A kamra többsége kész eszköz mindenkinek kezében, a­ki egy republicánusnak, és különösen egy oly kiváló radicálisnak kellemetlenséget akar okoz­ni. Ebből aztán épületes következtetéseket lehet le­vonni, hogy mily szellemben fogják a közoktatás ügyét rendezni. A július 3-ai ülésben Chesnelong úr egy hosszú beszédet tartott, melyben a papíradó emeléséről, bélyeg illetékekről volt szó ; végre is akármit be­széljen is a jobboldal,minden csak oda lyukad ki,hogy mikép lehetne a sajtó, a vélemény­nyilvánítás sza­badságát megnyirbálni. Chareton tanok előterjesztette jelentését a hadsereg újjá­szervezése tárgyában ; ez is csak abból áll, hogy mint lehetne a hadsereget legjobbaan fel­használni a belső zavarok elfojtására, hogy lehetne e czélnak megfelelőleg a hadcsapatokat elhelyezni. Úgy látszik, hogy a reactio kézzel lábbal az állam­csíny felé tör, hogy ott aztán egyszerre arra bukjék, mert államcsíny csak úgy sikerülhet, ha tényezőit egységes szellem vezérli, ha a tervet egy fő süti ki és azt egy test kezei viszik gyorsan végbe. Itt há­rom fő tervez, mindegyik más felé néz, itt öszhang­­zatos, összevágó kivitel lehetetlen. Azt rebesgetik, hogy a hadügyminiszter egy kör­rendeletben az ezredek főnökeit fölszólította volna. Fővárosi ügyek. Pest városának közgyűlése, Pest, július 9. K­a­d­a Mihály alpolgármester megnyitván az ülést, Barna főjegyző bejelentette T­h­a­i­s­z Elek főkapitánynak folyamodványát, melyben 6 heti szabadságot kér. — Megadatott s a főkapitányi teen­dőkkel Stadler Endre bel- és lipótvárosi alka­­pitány bízatott meg. A f. é. közmunka váltság egységes árai követ­kezőleg lettek megállapítva: két fogatú jármű után 2 frt 30, egyfogatu után 1 frt 20, gyalog napszám 40 kr. Özvegy Polczer Alajosné, özv. Szadek Jánosné, Józsa Adolf vásár­felügyelő és Galambos György a szabályszerű nyugdíjazásban , illetőleg végkielégítés­ben részesíttettek. S­i­m­o­n­i Flórent kérdést intéz az elnökhöz van-e tudomása, hogy a város határában a szerb tövis kiirtása el van hanyagolva, és ha van, vitéz le­jött?­ ezen ügyben, valamint továbbá az iránt, hogy az elhanyagolt hajcsárut jókarba helyeztessék. K­a­d­a kijelenti, miszerint nincsen tudomása ez ügyekről, de a felszólalás alapján utasítani fogja a mezei kapitányt, hogy erélyesen intézkedjék a szerb tövis kiirtása végett s egyúttal az említett utat is kijavittassa. A felszólaló a válaszszal meg volt elégedve s a közgyűlés azt tudomásul vette. Az osztrák államvasut társaság által építendő két alagút tervei helyben hagyattak s építésükre az engedély kiadatott. Kőbányán az óhegyi iskola osztályok szaporí­tása végett az ottani iskola­szék oly helyiségeket vett bérbe, melyeket a tanács e czélra nem tartott alkalmasaknak, miért is a tanács a kibérlést nem hagyta helyben; az iskolaszék ennek folytán ezen ügyet a közgyűléshez felebbezte. Az összes ügyiratoknak felolvasása után H­a­­v­a­s Ignácz a tanács eljárását helyeselte s a Bauer­­féle házban az iskolaszék által önhatalmilag bérbe vett helyiségeket czélszerűtlennek tartja, sőt nyíltan kijelenti, hogy ezen helyiségek csak azért vetettek bérbe, mert azokat télen senki sem akarja használni s igy üresen állanának, ha az iskolaszék a tulajdo­nost ki nem segítette volna. Meggyőződése az, hogy ez által a város pénztára rovására a máskép üresen maradt háznak lakbérét a városra akarták tűk­ válni, s miután 14 iskola­szék van, hogy ezek is okuljanak e példán, kívánja, miszerint a kőbányai iskolaszék tagjai fizessék az általuk kifogadott helyiségekért a ház bért. Simon Flórent, B­a­l­­­a­g­i Mór és Busbach Péter elismerik, hogy az iskolaszék jogilag tévedt, de ily tiszteletbeli hivatalnál nem sze­retnék elriasztani a tagokat s méltányossági szem­pontból a 200 frtnyi házbért a város által kifizettetni ajánlják. A közgyűlés ez utóbbi nézetet fogadta el, s el­ismerte, hogy a tanács jogilag correct járt el, s en­nek folytán helyben hagyta a Kalenda-féle háznak tanszésokra való kibérlését a tanács részéről. R­á­k­ó­c­z­y Lajos elemi tanítónak a kért szabadsági engedélyt megadták. A magyar államvaspályához vezető pék­ligeti út kiköveztetése már elrendeltetett, ellenben a fehér­­út csinálása egyelőre elmarad. A pesti reform, theologiai főiskola képviselőjé­nek kérése folytán a 111 frtra menő átiratási díja­kat elengedték. A m. kir. közoktatási miniszter intézményét a megszavazott iskolai államsegély ügyében éljenzé­sek közt tudomásául vették. A mérték­hitelesítő hivatal telkét a város a népszínház számára engedvén át, a mérnöki hivatal­­ utasíttatott, hogy a Bercsényi­ utczában építendő mér- s­­ék hivatal terveit és részletes költségvetését ké­szítse el. A földalatti helyiségek tárgyában alkotott helyhatósági szabályokra érkezett jóváhagyó fő­­­­városi közmunka-tanácsi átirat tudomásul vétetett. A színház téli hazai bérlőinek a reájuk vetett­­ bérnek felét elengedték, mert kiderült, hogy a szer­­­­ződés megkötésénél hiba történt. A városligeti nagy korcsma építése iránt hir­­­­detett árlejtésre senki sem jelentkezvén, az árlejtés­­ újabb kihirdetése kedvezőbb pénzügyi állapotok be-­­­álltáig elhalasztatott. A fővárosi közmunkák tanácsának válasza a­­ régi füvészkerten át egy utczának meg nem nyitha- t tása iránt tudomásul szolgált. Schuchmayer József, valamint Haas I Jakabnak a telküknek ki nem építése miatt kisza­­■­dott 500 frt bírságot elengedték, de a községi adót­­ már ez évben fizetni tartoznak. Ezzel az ülés esti 6 órakor befejeztetett. Különfélék.­ ­ Budapest julius 9. (A király a nemzetközi kiál­lításban.) Ferencz József király tegnap tizen­­­­ötödik ízben látogatta meg a nemzetközi kiállítást. Ez ízben csaj, is a melléképületeket szemlélte meg; először is a kis gyermekek pavillonjába tért,innen az osztrák vasipar udvarába ment; azután pedig a tö­rök szultán kincseit kereste föl,melyek a török udvar­ban vasból készült pavillonban állíttattak ki. E kincsek csak mától fogva szemlélhetők meg, a nagy közönség által, és nagy tömegek daczára korántsem képezik a török császár összes kincseit,hanem annak csak igen csekély töredékét. A legbecsesb tárgy egy drágakövekkel ékített újaranyból vert trón, de ez persa­mn; azonban a legérdekesebb a drágakövekkel kira­kott fegyverek dús­gazdag gyűjteménye. A király — a fegyverek kivételével — nem igen gyö­nyörködött e kincsben; rövid idei ott tartózko­dás után a Duna gőzhajtótársaság pavillonját szem­lélte meg és azután a gazdasági gépek csarnokába ment. Négy órai mulatás után délután 2 órakor a ki­rály a kiállításból távozott. (T­ü­r­r tábornok), ki tudvalevőleg bajai szü­letésű, Latinovics Gábor bajai prépostnak 500 frtot küldött, mely összegből 100 frt a főis­­páni beiktatás költségeire, 100 frt a polgári lövöl­dére fordítandó, 300 frt pedig két tanítónak kiszol­gáltatandó, kik a bécsi világkiállítást meglátogat­ván, télen az iparosok számára előadásokat ren­dezzenek.­­ (H­a­b i­­­i­t a t­­­ó.) A vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter Bodnár Zsigmond pesti kir. fő­­reáltanodai rendes tanárt, a m­agyar nyelv és iroda­lomból, továbbá dr. H­i­d­e­g­h­­Kálmán pesti kir. főreáltanodai rendes tanárt, a zsinnemü testek vegy­tanából egyetemi magántanárrá lett képesittetése folytán, ezen minőségben megerősítette. (Halálozás.) Metzenzéfen M­i­s­k­o­v­i­c­s Anasztáz premontrei rendű kanonok és a rend jó­szág-kormányzója ma cholerában meghalt. (H­unfalvy János) az orosz czártól a szent Szaniszló-rend lovagkeresztjét kapta. (Néhai Bartakovics érsekért) október 7-én rendezendő gyászisteni tiszteleten a „B. P. K.“ szerint, Haynald Lajos kalocsai érsek fogja az emlékbeszédet tartani; az isteni tisztelet megtar­tására Simor esztergomi érsek kéretett fel. (A termés Nagyvárad vidé­kén) egy ottani lap szerint csak igen középszerű eredményt ígér, oly helyeken, hol a rozsda nagyobb mérvben uralkodott, majd minden kalászban tökéle­tesen elúszott szemeket találnak. (Draskovich Zsigmond) Csanádi püspökségbeli áldozár, a kath. papi rendből kilépvén, a napokban ref. pap jön, s már a múlt vasárnap a Ferencz-csatorna mentében, Kálvin német ajkú kö­vetőinek hirdeté az evangéliumot. Draskovich úr e napokban tartja esküvőjét is. (F­ü­r­d­ő i­d­é­n­yü n­k), a lapok egybehangzó tudósításai szerint, nem nagyon élénk. Kivétel azon­ban akad, s igy Korytniczán, mint a »F. L.« jelenti, a fürdőélet vig és családiasan fesztelen. Liptó e gyö­nyörű fürdőhelyét, hol a fényük balzsama maga is oly hatalmas gyógyszer, s hol a gyönyörű sétahelyek a’legválogatósabb ízlést is képesek kielégíteni, szá­mosan szokták meglátogatni minden évben. Az ez évi rosz időjárás azonban eddig sokakat visszariasz­tott, úgy, hogy a vendégek java csak most kezd ott gyülekezni. Svájczi modorban épült lakházakban 150 szoba áll a vendégek rendelkezésére, s Juhász Péter jóhírű konyhája megfelel minden igénynek. A korytniczai fürdőéletet egy körülmény jellemzi ki­­válólag, mely tekintetben előnyösen válik ki néhány magyar fürdőhelyünk sorából, s ez a fényűzés teljes kiküszöböltsége. A nőknek nincs gondjuk a piperére s fesztelenül élvezik a fürdő s a társaság kellemeit, fényűzésnek hire sincs, hanem a vendégek inkább azzal törődnek, hogy egymásnak a fürdői életet mi­nél kedvesebbé tegyék. Egy nagy baja azonban van az idei fürdőidénynek, s ez, a gyakori esőzés. Alig múlik el hét, hogy néhányszor ne esnék , szerencsére rövid ideig tart az eső majd mindig, s ha az időjá­rás szobába is zárja a társaságot, rögtön van társas­játék, hangverseny és táncz, a­mi mellett ugyancsak hamar múlik az idő.­­ Ha a vihar elhúzódott, a társaság közösen sétára kel, s ez a séták legélveze­tesebb neme. Korytnicza nem ismeri a sarat; a legva­dabb vihar után úgyszólván szárazon jár kel az ember mindenütt. Ha a fürdőtulajdonos részvény­társulat ki fogja építeni a tervezett födött sétányt s még néhány sétautat készít, akkor Korytnicza csak­ugyan az lesz, mivé lennie hivatása : Magyarország Marienbadja. A kies völgy valódi éden, mely meg­érdemelné a legnagyobb áldozatokat, hogy a fürdő azzá tétessék, a minek lennie kellene. A dúsan te­nyésző nefelejts kedves dísze Korytniczának, melyet e miatt bátran lehetne nevezni Magyarország nefe­­lejts-völgyének is. Balaton­füreden is eléggé élénken indult meg a fürdői élet. Nincs any­­nyi vendég, mint máskor, de fájdalom, a nagyobb sétányok hiánya, s a por ma is ép oly kellemetlen, mint azelőtt. A vendégek nagyobb része, mint ren­desen,Budapestről kerül ki. Szállás elég áll rendelke­zésre,csak legyen, a­ki használja. Az árak a pesti szál­lodák árait nem haladják felül. Több magánépület is befogad vendégeket, s a közelfekvő Árács faluban már számtalan a bérleti szoba. A szeretetház körüli falusi lakók maholnap valamennyien villák lesznek. A­mi végre az ételeket illeti, azok sem drágák, s e mellett kitűnő jó konyha van. (Nosoda Gyula úr) hozzánk nyilat­kozatot küldött, melyben Biró Gyula úr tegnapi fel­szólalására kijelenti, hogy amaz előfizetés dolgában csak azért nem intézkedett eddig, mert hozzá e tárgyban semmi felszólítás sem érkezett. (Az izraelita községkerületi elnökök­ gyűlése f. jus. 14-ik napjára hivatott egybe. Üléseit a pesti izr. hitközség nagy termében fogja tartani. (Az erdészeti vizsgálatok) a folyó évben október hó 6-án s a körülményekhez képest folytatólag az eddigi módozatok szerint a kö­vetkező helyeken fognak megtartatni, úgymint: A felsőbb erdészeti államvizsgálat Budapesten, az alárendelt erdé­szeti személyzet vizsgálata pedig Pozsonyban, Kaposvárit, Kassán, Temesvárit és Kolozsvárt­­. A folyamod­ványok a felsőbb rendű erdészeti államvizsgálat le­tevése iránt eredeti bizonyítványokkal és egy erdé­szeti tárgyról szóló írásbeli értekezéssel fölszerelve legfeljebb folyó évi September h­ó 20-ig a földművelés ipar és ke­reskedelmi m. kir. minisztériumhoz, az alsóbb rendű erdészeti vizsgálat iránt pedig egyene­sen az alsóbbrendű vizsgálatok székhelyein működő főispánok­hoz, a főispáni szék üresedése ese­tében az illető törvényhatóság­hoz nyújtandók be. (Arányi Lajos tanárról­ említet­tük már, hogy­ évek előtt 25. évi tanári jubilaeuma alkalmából a pathologiai boncttan terén teendő ta­nulmányokra szentelt 1000 frtos alapítványát legkö­zelebb bekövezendő nyugalomba vonulása alkalmá­ból 3000 frtra emelte, úgy hogy 2000 ft­t kamatjából évenkint a pathohistologia terén legjobban kitűnő tanuló dijaztassék. Az átalánosan szeretett és tisztelt tanár idei hallgatói visszalépése felett érzett fájdal­muknak f. hó 5-én testületileg adtak kifejezést,a midőn Petrik tanuló tolmácsolá­társai érzelmeit.Arányi tanár meghatottan mondott köszönetet a szeretet és ragaszkodás kifejezéseiért, és tanítványait kitartó buvárlatra és collegialis szeretőire inté. Végül felhi­­ván a jelenlevőket, hogy kebelükből két tanulót se-

Next