Pesti Napló, 1873. augusztus (24. évfolyam, 176-200. szám)
1873-08-07 / 181. szám
181. sZ. Szerkesztési iroda, Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, Csütörtök, augusztus 7,1878, REGGELI KIADÓ& *4. évi folyam. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 írt — kr. 6 hónapra . . 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felillfizetés évnegyedenként 1 Ttorint. Az előfizetés az év folytán* minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓHIVATALBA, Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. Előfizetési árak: Egész évre . . 24 frt. Félévre . . . 12 „ Negyedévre . . . „ Az előfizetés Pestre, a „Pesti Napló“ kiadóhivatalának (Athenaeum, ferencziek tere 7. sz. a.) küldendő. A „P. Napló“ szerkesztő- és kiadó-hivatala. Budapest, aug. 6. Zala és Mosony az első megyék, melyek csatlakoztak Pest és Buda, Szeged és Kolozsvár, Arad és Temesvár, Hód-Mező-Vásárhely és Versecz nemes felszólalásához az egyházpolitikai kérdésekben. Mindezen törvényhatóságok hálát és köszönetet szavaztak Deák Ferencznek a jl. 28 diki beszédében foglalt elvek kijelentéséért, s az elősorolt municipiumok többsége kérvényt is intézett a képv.házhoz, melyben Deák Ferencz elvei, illetőleg az egyház és állam között fennforgó kérdéseknek ez alapon történendő minél előbbi megoldására hívják fel a törvényhozás figyelmét. Mint már említettük, meg vagyunk győződve, hogy e felszólalásokhoz az összes municipiumok csatlakoznak. Mindenütt fognak találkozni a szabadság szeretetétől áthatott, a civilisatió és előhaladás iránt érdekeltséggel viseltető férfiak, kik megemlékeznek Deák Ferencz nagy kezdeményezéséről, s az ünnepelt vezér által kiejtett szó végig fog zengeni az egész országon, mindazok elismerése által kisértetve, kik a szabadságban hisznek, s a kulturállam jogintézményeinek elérését nem épen attól tételezik fel, hogy az állam és egyház,hosszas és gyászos gyűlöletes harczokat vivjon egymással. Deák Ferencz programmja épen ezt akarja kikerülni. Az egyház iránt nemcsak igazságos, de méltányos is, az állammal szemben ildomos, tapintatos. S hogy egy magyar lapnak minden hallucinatiói daczára felvilágosodott kath. körökben is érzik a felállított programm e jelentőségét, arról bizonyságot tehetnek az »Egy kath. pap“ aláírásával e lapokban megjelent czikkek, s egy kiváló erdélyi katholikus hazafi Simon Eleknek beszéde, melyből alantabb közlünk kivonatot. Megengedjenek tehát t. vidéki collegáink az „Ung,“ a „Hód-Mező-Vásárhely “ és a „Szabadka“ , — mi sehogy sem találjuk indokolva azon idegességet, melylyel a municipiumokhoz szóló felhívásunk irányában viseltettek; nem találjuk ezt indokolva semmiféle szempontból sem. Sőt bevalljuk : minket meglepett, hogy vidéki lapokban, melyek még nemrég is panaszos felszólalásokat közöltek az ellen, hogy az ország központja minden érdekeltséget absorbeál,kifogásokat olvastunk az ellen,hogy a törvényhatóságok politikai enuntiatiókat tegyenek. Kétséget sem szenved, hogy a törvényhatóságok első feladata a közigazgatás s van e téren elég tennivaló, csak győzzék. De szintúgy nem szenved kétséget, hogy miután a törvényhatóságok politikai testületek is, s minthogy a törvényhatóságokat egyegy vidék intelligenciájának gyypontjául kell tekintenünk, a közügyre nagyobb haszon háramlik, ha a törvényhatóságok foglalkoznak a politikai kérdésekkel, ha ők intéznek egy-egy ügyben az országgyűléshez kérvényt, mint egyes népgyűlések, melyek hívatlan izgatók pressiója alatt állanak és egyes nagyhangú emberek értelmetlenségeire esküsznek. A törvényhatóságok politikai nyilatkozatai: egy fontos, alkotmányos jog gyakorlata, s minthogy csak azon reform lkt életképességgel, mely a közérzület széles alapján nyugszik, s az összes alkotmányos tényezők vitái, eszmecseréi körében megérlelődött: az országra nézve valóban nem láthatunk semmi kárt abban, ha egyes fontos belkérdéseink megvitatásában a törvényhatóságok gyakorolják a jogot, mely őket az alkotmány és a törvény szerint megilleti. Mi azok közzé tartozunk, kik még nem vesztették el hitüket a magyar törvényhatósági élet jövője és sikeres felvirulásában. Ezen hit nem engedi azt meg nekünk, hogy hallgatagon nézzük, amint mesterséges úton is növelni akarják a törvényhatóságok gyűlései iránti közönyt és részvétlenséget. Mi azt akarjuk, hogy eleven, élénk pezsgés induljon meg a municipiumokban, hogy a zöld asztalok körül érdekeltséget keltő eszmecsere és nézetharcz folyjon; hogy a törvényhatóság a közvélemény terén is elfoglalja az őt megillető szerepet. S vidéki lapjainknak tán inkább az volna feladatuk, hogy ez életpezsgést előmozdítsák s annak egyes nyilatkozataival megismertessenek, mint az, hogy a maguk részéről is hozzájáruljanak a közöny és részvétlenség terjesztéséhez. De nemcsak ez általános indokokból nem helyeselhetjük említett vidéki laptársaink eljárását. Azt akarjuk-e, hogy minden megye, minden város, az egyház és állam közötti harc egy-egy színhelyéül szolgáljon? Távolról sem ,zépen az ellenkezőt. Azt akarjuk, hogy a türelmesség és méltányosság tana találjon országszerte visszhangra, hogy mindenütt kijelentsék a készséget a kölcsönös érdekeknek megfelelő transactio, az egyház és állam közötti igazságos és méltányos elválás iránti hajlamot. Azt akarjuk, hogy e kérdések ne zavartassanak össze sehol a papság iránti oktalan gyűlölködés, vagy a vallás kigúnyolásával. Szóval azt akarjuk, hogy e kényes, minden oldalról tekintetbe vételt és megfontolást igényelő ügyek megoldásánál az értelmiség álljon az agitatió élére, ez szabja meg annak medrét és irányát. S nem joggal kérdhetjük-e: vájjon oly szándéklat-e az, melynek valósítása idegenkedést, ellenszenvet kelthet fel ? A felett ne legyünk semmi kétségben, hogy e kérdések megoldása elhalaszthatlan. A jelen állapotok, bármennyire előnyösek legyenek is azok egyesekre, tűrhetlenek a A „Pesti Napló“ tárczája. Félig múlt időkből. ív. (Dr. Széchenyi István az 1831-diki Járványról.) Gr. Széchenyi Istvánnak Döbrenteyhez intézett következő levelei fogalmat adnak a cholera-járvány 1831-diki pusztításairól, s arról, hogy milyen volt akkor a közhangulat. Gr. Széchenyi következőleg i. Czenk, aug. 15-én, 1831. Ámbár igen jól tudom, hogy egy oly hiába való nyavalya, mint a cholera, soha sem fog bátorkodni egy nemzeti Magyar Tudós Társaság titoknokját lábikrájánál s kardombozatjainál fogva ránczigálni, beleit dúlni sat, s igy megvallom önnek jólétérül nem igen aggódom, s megismerem, mindazáltal, hogy becses s barátságos sorait, melyeket ma vettem kezeimhez, úgy tekintem, mint egy élőnek arról szóló nyugtatványát, hogy ő a halottak országában még él. Én tökéletesen meg vagyok győződve, hogy a cholera ragadós — s mind addig, mig nem hallom, hogy istenház, játékszin, casino sat. sat. zárva nincs s egyik a másiktól el nem zárja magát, — mindaddig azt hiszem, hogy közületek egy szálig mind sírba hull: az akadémikusokat sat. kivévén. A cholera ezen megyében tegnapelőtt ütött ki Egyeden, s igy tehát mi is benne vagyunk. Sokáig tartottuk, de ily szerencsétlen honban, ahol oly balgatagon parancsolnak, ahol — ha egy Cherub parancsolna is — senki nem engedelmeskedik, ahol mindenki teszen, amint kénye tartja stb. stb., ott valóban csak a szűz Mária, s a vak véletlen marad pártvédül. »Szenvedni s hallgatni“ vagyis inkább „némán szenvedni« ez a mire szorítva vagyunk. Avagy egészen török módra élni, azaz pestis és mirigy és vesztő hely közt, fiatal lelkeinkbe fatalismust funi, minden tudományt lábbal tiporni, 30 ágyast tartani stb. szóval az egész létünket mindig, órákra, napokra concentrálni, s ez menten meddig mehet. Divergentiáinkból, zablátlanságainkból következett eddigi s még továbbá következendő nyomorúságaink eltöltötték lelkemet legkeserűbb érzésekkel. Azt hiszem, minden további polgári létünk a véletlentől függ; mert ha ezen nyavalya több esztendőkig tart, a mi hihető s nem csak lehető — akkor eltemeti külintelligentia, ezen régi, — s régóta dülledező feudális rakványt — s féltem, hogy a magyar örökre alája el ne legyen temetve. Dolgozzunk azonban addig is, mig óránk üt — hívein, férfiasan. Kérem írjon mennél többször. Széchenyi s. k. Ide mellékelve küldök a t. társaság számára két nyomtatványt. ar Isten, leszen e t. társasági gyűlés? kérem írjon erről. Tud-e valamit Telekyről, Wesselényiről. sat. ? (Keresztül lyukgatott levél.) Czenk, augusztus 28-kán 1831. Igen nagy örömmel vettem augusztus 20-ki levelét a zempléni tudósítással együtt. Sz. István napját az idén ugyan szomorún ültük, a mi remélem arra fog szolgálni, hogy jövendőben annál vigabban üljük,a mint hogy bizonyos post nubila Phoebus,és a fekete múlton minden világos szinti szokott lenni s mosolygóbb jövendő. A cholerának felette jó következései fognak lenni, mert lehetetlen, hogy sokban ne ébredjen fel végre „a javítási szom.“ Egy kis baj éri a hazát, és ime minden zűrzavarban a mi valódi veszély, — mert a nyavalya nem volna magában oly rész, mint azt a panica azzá teszi. A régi alkotmány úgy recseg, hogy azt a legvakabb Antireformátorok s Idő megakasztók is hallani fogják, és ez semmi esetre ártalmas nem lehet, és ... . Igen szeretem s becsülöm önben, hogy a szaggató halál közt egy cseppé se halt el vérének melege, mert leveléből nem csak jó kedvet, hanem oly férfiúi teremtő vágyat is veszek észre, mely a világon mindenen győzni szokott és mely — ha úgy szabad mondani — „szesz“ a lehető legnagyobb sikerokozó, és minden emberben tán a legmélyebb tulajdon — egy kezdendő gyermek tudós társaságnak titoknokjában pedig oly valami,mi a társaságnak egy deli szép léteit, a titoknoknak pedig bizonyos halhatatlanságot ígér. És ha Epaminondas halálos nyíllal szivében azt kiáltá fel utolsó pillanatban: „Nem halok egészen meg, mert utánam fognak élni Mantinea s Lendra diadalmi« — ahol közbenvetőleg mondom, sok erabervér folyt! — úgy mi is remélhetünk holtunk után az élők közt maradást, mert igaz embervért a halhatatlanságért nem öntöttünk, de csekély tehetségünk szerint már egynek-másnak alkotói vagyunk, amiknek ha láthatólag elbomlanak is, magjai sokáig fennmaradni fognak. Telekynek ön tanácsa szerint még ma fogok írni. El ne aludjanak tudósaink, igazsága van. Hogy nem lehet józanul a társaságnak üléseit most előre elhatározni, az bizonyos, mert a legfüggetlenebb is nem tudja máról holnapra mit lesz teendő, a miről én tán legjobban tudok ítélni, mert szinte az egész társaságnak életi állásom szerint legfüggetlenebbike vagyok, s még én sem tudom, mit fogok tenni. Ezen megye elzárta magát, úgy hogy akárhonnan jővén 10 sőt 20 napi contumaciát kell kiállani. Más vármegye úgy tett-e, neme, vagy mit tett?— azt bizonyosan nem tudom, — s igy bolond volnék, »Quia sunt certi denique fines« stb., ha most meglehetősen kellemes házamból eltávoznám, hogy annak a nagy szerencsének kitegyem magamat egy contumaciából a másikba bújni. Mindazáltal télre Pestre igyekszem, azaz november táján. Addig tán megszűnik a nyavalya, vagy ezen vidéket is annyira ellepi, hogy akár hol is van az ember, mindegy, és tán az lesz a legbölcsebb, ki részint fáradozva a közjóért, részint annyi mézet szíván a neki hintett virágokból, amennyit csak lehet, akkor szűnik meg munkálni s örvendeni, mikor a cholera ajtaján koczogat. Felette sajnosan vettem, hogy Tittel barátunkat a baj eléri, igen féltem őtet, kérem, köszöntse igen-igen szivesen nevemben, ne hagyjon el bennünket, mint azt az Angol Reade leveleiben érdekli. Igen kedves sétáló helyem volt szent Gellért hegye; soha oda többé nem mehetnék, ha Tittel barátunkat nem találnám. A mi jobbágyimhoz szóló levelemet illeti, nem bánom, ha akármi módon közhírre adatja, mert például szolgálhat. Az anarchia szinte kész, ha a földesurak nem tesznek egyet s mást, valóban még rész napokat érünk. Wesselényiről semmit sem tudok ; ezen napokban írtam neki, s kértem, telelne Pesten. Most van idő, hogy az erősek tegyenek valamit. A kormány, nagybirtokosok összeállván,ezek most csodákat művelhetnek. Kérem Írjon megint, ha ideje .A Hágómról mond, igen érzékenyen vettem. Soha sem kell feledni, hogy egy dilettánsnak szapora munkája. Igen, igen köszöntöm jó ismerősimet; ha megyénknek nem volna contumaciája, még a cholorissima sem tartana Pestre menetelemtől s ott vagy 8 nap maradtamtul. Az Egek áldási boritsák Önt minden veszély ellen. Széchenyi István, m. k. * * Ha Széchenyi ma széttekintene az országban , vájjon nem kellene-e fájdalmasan azt tapasztalnia, hogy egészségügyi intézkedéseinkkel épen ott állunk, ahol 1831-ben voltunk és ma is csak azzal vigasztalódunk, hogy a nagy csapás majd fölkelti a »javítási szomj «-ot. nemzet nagy zömére nézve, a fejlődő viszonyaink, a fejlődő kor egyaránt követelik a gyors, minél előbbi megoldást. Minden halasztás tán épen azon érdekeket sérti, melyeket némelyek az elodázással megmenteni akarnak. Ne hallgassunk az ily mnnctatorokra. Nyilatkozzanak a tövényhatóságok szavuk egész súlyával, amint azt meggyőződésük, közviszonyainkismerete tőlük megköveteli. Használják fel a nyilatkozatra az első alkalmat és kérvényeiket nyújtsák be a képviselőháznak. Az ország közvéleményének hatalmas nyilatkozata ez, amelyet tekintetbe venni kell , melyet ignorálni nem lehet. Budapest, aug. 6. (A horvát országgyűlés öszszehivatása.) A zágrábi hivatalos „Narodne Novine“ lapja élén a következő kir. leiratot közli : A császári és apostoli királyi Felsége folyó évi julius hó 30-án kelt legfelsőbb elhatározásával megengedni méltóztatott, hogy az 1872. évi október hó 15-én kelt legfelsőbb elhatározással további intézkedésig elhalasztott horvát-szlavon országgyűlés 1. évi augusztus hó 25-ik napjára ismét összehivassék. A kir. horvát-szlavon-dalmát országos kormány elnöksége. Zágrábban, 1873. évi augusztus hó 4-én. Dr. Muhics s. k. (Zsedényi Ede egyházügyi programmja.) Késmárkról, a mai napon a következő távsürgönyt vettük: Az ágost. hizv. tiszai egyházkerület ma reggel tartotta közgyűlését a késmárki templomban, hol 14 év előtt Zsedényi mint a protestáns egyház előharczosa, lépett fel a gróf Thun féle pátens ellen és ezért nyolcz havi börtönre ítéltetett. Azóta itten egyházkerületi gyűlés nem volt. Zsedényi nagy lelkesedéssel fogadott megnyitó beszédében csalódáson épültnek mondá azon véleményt, mely a pátens elleni vívmányok által egyházunk szabadságát kivivottnak hiszi; az újabb kor jelszava a szabad egyház a szabad államban részint nem szabadelvű, részint nem kivihető Európában, melynek alkotmányos országaiban a parlamentáris többség egyháza egyszersmind az, melynek vezérelvei döntőleg hatnak az egyháznak az államházi viszonyainak rendezésére azon különbséggel, hogy a protestáns egyház feltétlenül elismeri az állam törvényhozása szuverainitását, mely elismerés a katholika egyház részéről, a római szent szék által kijelölt esetekben megtagadtatik. A magyar államnak ezeréves fennállása óta a római katholika egyház az állam egyháza, mely magára hagyatva mindig alkotmányunknak támasza volt; azonban a római szentszéknek terjedő uralkodási vágya ellen kénytelenek voltak apostoli királyaink már a 15-ik században hathatós óvszerekről gondoskodni, melyekre most is szükség van, ha a szabad állam a Vatikán hatalma alá kerülni nem akar. Tanúságul szolgálnak a vatikáni consilium legújabb végzései, melyek az egyházi belbéke érdekében fennállott törvényeink iránti tiszteletet aláássák. E határozatok a magyar püspökök által Rómában el nem fogadtattak, de későbben Róma rendeletére kihirdettettek, mivel mint püspökök a pápának engedelmességgel tartoznak, bár mint polgárok a hazai törvényt sértik. A minisztérium nem tarta magát képesnek arra, hogy a tetszvényi jog szigorú alkalmazása által egy ellenszegülő püspököt a törvény iránti engedelmességre szoríthasson ; mily biztosítékot nyújthat tehát a kormány az alkotandó új törvény tettleges végrehajtója iránt, ha ez a csalhatatlan pápa bulláiba ütközik ? Első feladata tehát a törvényhozásnak a fennálló törvények végrehajásának biztosítása, ami az egyház és állam közti egyéb viszonyok rendezéséig el nem napolható. Végre felszólítja a gyűlést, a protestáns nevelési intézetek gondos ápolására, mely czélra 2500 forintot ajánl ez évre. (Deák Ferencz beszéde és a kath oliku s ok.) Simon Eleknek az erdélyi kath. igazg. tanácsbeigtatása alkalmával mondott beszédéből, melyről föntebb megemlékszünk, idézzük a következő részt : „Tán nem tévedek, ha kimondom, hogy a katholikusok a haza bölcse által kimondott elveknek kiindulási alapul való elfogadásától, kivált a kérdések egymásutánjának némi változtatásával, nem féltik egyházukat, sőt a jelen körülmények között az államtóli függetlenséget egyházukra nézve előnyösebbnek tartják. Mert noha hálátlan lenne az egyház, ha feledni tudná, a mivel dicsőemlékü királyaink nagyszivü vallásos érzelmeinek tartozik, s ha meleg elismeréssel nem viszonozná a kitűnő alkotmányos állást, hová azt már az első szent király s azután a lovagias nemzet kegyelete s az ország törvényhozása emelé, de mind e mellett e fényes bizonyítvány nem változtat a rideg tényeken, s italában a történelem által igazoltnak látom Lamennais ama mondását: „Konstantin ideje óta egész napjainkig az egyház többet szenvedett védőitől, mint üldözőitől, de nem marad más kívánni való, minthogy kevésbé pártfogoltassék, s annál többet szenvedjen.“ Tán ezen helyzetet akarta herczegprímásunk is a boldog emlékű báró Eötvös miniszterhez 1867- ben intézett emlékiratában jelezni, midőn azt írja : „A kath. egyháznak sem uralkodó államegyházi czime, sem alkotmányos jogai nem gátolták azt,hogy idők folytán a fejedelem apostoli jogainak nevében a kath. egyház autonómiájának majdnem korlátlan kezelését hazánkban is a k. kormányszékek ragadták magukhoz;az államegyház nem jelentett többé azontúl egyebet, mint az állam gyámságát; a kölcsönös viszonyt az egyház, a község és népiskola között az állam függetlenül rendezi az egyház irányadása nélkül.Vogy van , az egyház nem tartja áldásos befolyásnak az állami gyámkodást az egyházi ügyekbe, mert tapasztalta, hogy az inkább ártalmira van mint előmenetelére; a pártfogás által elveszti az egyház függetlenségét, eszközévé törpül az államhatalomnak, minélfogva nem ritkán oly cselekvényekben is részt venni kénytelen, melyek hivatásával ellenkeznek, méltóságával meg nem férhetők. A pártfogolt egyház solidaritásba sodortatik az állammal, s annálfogva az ez által elkövetett hibák részesévé válik, innen igen találólag nyilatkozik Girardin Emil, midőn azt mondja: „Ha egy bekövetkező forradalom nem találja az egyházat az államtól s minden kölcsönös köteléktől elválasztva, jaj az egyháznak , mert nem futamodhatik el az állam által elkövetett hibák solidaritásától, melyek felelős terhétől nem igyekezett szabadulni, a mikor ideje volt.“ Ha tehát a magyar állam rázkódtatás nélkül kivihetőnek, magáta üdvösnek, érdekeire és létczéljára nézve szükségesnek tartja, hogy a magyar állam és az egyház közti kapocs, mely a monarchia születésekor szövődött , mai napig a két hatalmat egymás által ellensúlyozva fenntartotta, széttépessék a katholikus érzület létét a viszonyok ezen új alakulásától nem félti, nem követel semmi kiváltságot az államban, nem vágyik régi souverain hatalmára, az alkotmány keretén kívül nem keresi életc céljait, nem követeli a comitiorum just, azt igazítja az állam önérdekei és bölcs belátása szerint, sőt a némely oldalról sürgetett obligát polgári házassággal szemben is, ha a törvényben ki lesz mondva, el tudja azon helyet foglalni, melyen hívei lelkiismeretének nyugalmát és tiszta erkölcsét megvédhesse, legfeljebb azt fogja követelni, hogy az államnak ide vonatkozólag alkotandó anyagi törvényei a lelkiismeret szabadságával, az egyház hitelveivel ne ellenkezzenek.« A mai Perzsia. (Mounsey, bécsi angol követségi titkárnak 1872-ki úti naplójából.) Perzsia körülbelül oly nagy mint Nagy-Brittania vagy Francziaország, lakosainak száma aránylag véve kicsiny t. i. 5 vagy 6 millió. A jobbára szegény sorsú lakosok évenként legalább is 12 millió tallért fizetnek adó fejében. Az állam mindamellett még ezt is kevesli bevételnek. Perzsia csupa édenekből áll, melyeket eléggé ismerhetünk meg Hafiz és Saadi leírásaiból vagy Goethe nyugatkeleti divanjából áll továbbá kietlen pusztákból, homokból és sóból. Magas hegylánczai daczára soha sincs elég esője, mert a hegyek kopárak, fa és növényzettől megfosztvák. Mesterséges vízvezetékekről persze szó nem lehet Perzsiában. Folyói, minél inkább közelednek a tenger felé, annál sekélyebbek lesznek, míg végre lakatlan vadonban vagy holt tavakban vesz el minden nyomuk. Éghajlata igen változó. Némely helyütt a hidegtől és láztól, és másutt a hőségtől halnak az emberek. A perzsa tengerpart egy része az év négy szakában oly égető meleg mint a pékkemencze, míg pl. a kaspi tenger partján öt hónapon át hideg, nyirkos, lázható a levegő. Itt-ott vázok vannak, melyeknek zöld gyepbársonyán gabnaföldeket vagy rózsákkal, jáczint, liliom és egyéb virággal telt édeni kerteket találunk. Teherán a mostani főváros majdnem valamennyi hő- és fagypontot egyesíti magában. Karácson körül a hittérítők a sah és minisztereinek mulattatására korcsolyázni szoktak. Ama helyek, hol ez történik, magas sánczokkal vannak körülvéve, hogy a jeget minél tovább óvhassák a napsugaraktól, melyek itt télen is szörnyű meleggel bírnak. Nyár közepén a ki menekülhet, az Elburz hegység vidékére menekül; azok pedig, kik otthon maradnak, a napokat pinczelakásokban, az éjjeleket a háztetőn töltik. Jó karban tartott utakat hiába keresnénk Perzsaországban. Utazni csak lóháton lehet. A sah vagy egy mértföldnyi hosszú vasutat építtetett saját használatára Teheránban. Az utazás nem egyszer veszélylyel jár, mert helyenkint vad nomádok támadják meg és fosztják ki az utazókat, sőt egész karavánokat is. A sah katonái sáskák gyanánt rohannak az éhező népre, hogy ez a sahnak adót fizessen. Ős maguk, a katonák, kopott, rendetlen öltözetet viselnek, kenyerök kevés, fegyverzetük nagyrészt hiányos és inkább rablók vagy koldusokhoz mint a haza védőihez hasonlítanak. Zsoldjukat ritkán kapják ki rendesen. Fegyvergyakorlataik az európaiak utánzása, de a mellett igen hanyag. Az egykor hatalmas, fényes perzsa városok romjai nyilván azt mutatják, hogy alapítóik, az áriak, nemcsak vitézek voltak a harczban, hanem ügyesek is béke idején. Perzsia mostani hanyatlásának egyik fő okát ennélfogva a lomha kényuri politika és a meddő mohamedán vallásnak tudhatjuk be. Perzsiában nagy számmal jönnek elő ősrégi s újabb városok romjai. Pasagardában (Perzsia legrégibb fő- és székvárosa, felső Parsisban, Karmania határán) volt Cyrus király sírja, ki e várost a méd Astyagesen nyert győzelmének emlékéül állitá fel. Ettől északnyugatra Persepolis feküdt, melyet Cambyses épített, Darius és Xerus szebbé s nagyobbá tett. Itt volt a királyi palota, a királyi sírbolt és kincstár. Nagy Sándor e kincstárt kirabolta, a várost pedig felgyújtatta. Kell hogy ekkor nem az egész város égett le, mert Nagy Sándor visszajövet Indiából, ismét fölépítve találta Persepolist. A középkorban Isthacar volt a neve Budapest, aug. 6. IV. Hogy a földtulajdonost, ha telepíteni akar, minimális térfogatú birtok átengedésére kötelezni kell, az kétségtelen. A községek és a családok anyagi erstenciájának biztosítása, a proletariátus elterjedésének megelőzésére törekvő politikai eszély egyaránt megköveteli ezt. De megköveteli valósággal a földtulajdonos jól felfogott érdeke is. Mert igaz, hogy a munkabért nem önkényileg szabhatja meg, hanem annakmegszabásában méltányos egyezségre van utalva azon telepítvényessel, kinek tulajdonbirtoka is van, de megfordítva, az élvezett munka is olyan lesz, a minő a szabad egyezségnek megfelel, s nem olyan, a minő az önkényileg limitált munkabér után várható. Ha pedig akár pénzbeli, akár munkabeli bérért kisebb birtokokat akar időleges haszonvételre a telepítvényesnek átadni, azon ingatlan, melyet ez örök tulajdonul bír, a bérkötelezettségek pontos teljesítésének a szükség esetén kielégítő fedezetének biztosítékát, mintegy tartaléktőkéjét képezi. Mekkora legyen e minimális térfogat: e kérdést a régi telepítvényekről szóló törvény már elvileg eldöntötte. S ha tekintetbe veszszük, hogy az országban több mint egy millió önálló birtok van, mely az öt kataszteri holdnyi térfogatot nem haladja túl; ha tekintetbe veszszük, hogy fél kataszteri holdnyi beltelek s négy kataszteri holdnyi kültelek egy részről kerti gazdaságra, más részről egy földmives család táplálékának s legszükségesebb ruházatának előállítására teljesen elegendő; végre, ha tekintetbe veszszük, hogy a telepitvényesnek s családjának munkaereje ekkor a birtok mellett még a földtulajdonos birtokaira is megfelelő bérért előnyösen kiterjeszthető, sőt a munkaerő ezen kiterjesztésére a telepitvényes az anyagi előmenetel czéljából utalva is van: a régi telepitvény törvényben megállapított térfogatot jövőre is olyannak kell tekintenünk, mely a szükséges mértéken sem innen nem marad, sem túl nem terjeszkedik. Két jelentékeny ellenvetés támadhat az ezen térfogat alapján eszközlendő telepítések ellen. Az egyik abból áll, hogy félhold belsőség mellett a négy hold külsőség kézi művelésre, kerti gazdaságra felette nagy, ekegazdaságra pedig felette kicsiny. A kézi művelést a telepítvényes, az ekegazdaságot pedig atelepitvény nem bízja meg. Ez ellenvetés inkább elméleti ugyan, de bizonyos tekintetben kétségtelenül gyakorlati jelentőséggel is bír. De ez ellenvetés csak úgy lenne kikerülhető, ha vagy olyan községek alapíttatnának, melyekben a családok a belsőségen kívüll legföljebb egy vagy másfél hold külsőséggel birnának, vagy pedig olyan községek, hol az egyesek közt 20—25 holdnyi külsőség osztatnék ki. Az első esetben a községek anyagi és erkölcsi existenciája lenne bizonytalan, sőt az egyes családok megélhetése is esetenként a földtulajdonos munkaadó kedvétől vagy szeszélyétől, az időjárástól s a nagy piaczok közelségétől lenne függővé téve. E megoldás