Pesti Napló, 1873. augusztus (24. évfolyam, 176-200. szám)
1873-08-02 / 177. szám
*77 s. Budapest Szombat, augusztus 2. 1874. sm» évi folyma». Szerkesztési iroda, B. átok-tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen Lvelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézi-átok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 irt — kr. 6 hónapra . . 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 uthat Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓHIVATALBA, Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. Előfizetés „PESTI NAPLÓ- ra. Előfizetési árak: Egész évre . . 24 írt. Félévre . . . 12 „ Negyedévre . 6 „ ^0^ Az előfizetés Pestre, a „Pesti Napló" kiadóhivatalának (Athenaeum, ferencziek tere 7. sz. a.) küldendők J. Alapiér szerkesztő- és kiadóhivatala. Budapest, aug. 1. A főtanodai oktatás rendezésére vonatkozó törvényjavaslat hiányait és főtanodáink újra alkotásának szempontjából tekintve, jelentéktelen voltát, már más alkalommal jeleztük. Megörökítése, törvényalakba foglalása az a most fennálló ferde állapotoknak, melyek részben idegen minták silány utánzásai, részben pedig egy elavult múltnak értéktelen hagyatékai. A javaslat összezavarja a szakoktatás és a tiszta tudományos oktatás érdekeit és igényeit, noha egyes határozmányai azt bizonyítják, hogy készítőjében is földerengett a két czél különböző voltának gondolata, mert például »szemináriumokról« is beszél , melyek a tudománykarokon felül egyes tudományos gyakorlati szakczélokra felállíthatók. De csak említi a szakképezdéket, és szervezetükről, viszonyaikról az egyes karokhoz nem ad felvilágosítást; odavetve érint egy egy nagyfontosságú eszmét,melyen a főiskolának igazi reformja nyugszik, de nem tud annak kellő szervezetet, határozott és czélirányos organisatiót adni. Pedig valóságos reform csak úgy alkotható, ha főtanodáink oly szervezetet nyernek, mely a nemzeti tudományosságot új életre, virulásra hozni, és egyszersmind a gyakorlat igényeit kielégíteni is képes. Ennek azonban más útja nincs, mint külön főtanodákat állítani a szakoktatás és külön főtanodákat a tudományok fejlesztése czéljából. Az állam és a társadalom legközelebbi érdeke természetesen a szakoktatás kellő szervezetét követeli. Ma már az egyetem nem bírja elviselni a kettős hivatásából rá nehezedő terheket, vissza kell azt adnunk eredeti és tisztán tudományos feladatának, a szakoktatás feladatának teljesítése pedig külön tanintézetekre ruházandó, melyek az egyetemmel bizonyos viszonyban állanak ugyan, de nem olyanban, mely akár őket akár az egyetemeket legsajátosabb hivatásuktól elvonná. Ezen szaktanodákat orvosi, ügyvédi és bírói, közigazgatási és tanári akadémiáknak lehetne nevezni, mely elnevezés legalább nem idegentől kölcsönzött, mint a seminarium szó, hanem saját viszonyaink fejlődéséből keletkezett. Ezen szakiskolákban nem a tanár választásától függ, mit adjon elő, s nem a tanulóétól, hogy mit hallgasson. Az ily intézeteknél annyi és olyan tanszék állítandó, amennyi és milyen arra szükséges, hogy a tanuló az illető szakban teljes járatosságra tegyen szert. Itt a tanárnak az a kötelessége, hogy a tudomány eredményeit, megállapodott tanait a gyakorlati élet szükségleteivel, a tapasztalás által nyert útmutatásokkal egyesítve, világosan és érthetően adja elő s az állam ez intézetekből elméletileg tájékozott és gyakorlatilag jól készült hivatalnokokat, orvosokat, ügyvédeket, tanárokat kapjon. Ez akadémiákon a tanítás módja, a tankönyvek, a vizsgálat rendszere egészen más, mint az egyetemeken. Minthogy praktikus szükségletnek szolgálnak s az államnak kötelessége gondoskodni, hogy a polgárok vagyoni és egészségügyi érdekei ne kontárok kezébe jussanak, az állam dolgozza ki ez akadémiák tantervét, ő gondoskodik kellő felügyeletről stb. Itt a tanszabadság oly értelemben érvényesülhet, amint modern államban politikai és sajtószabadságról beszélünk. A tanár erkölcsi érzete, lelkiismerete és feladatának tiszta tudata méri ki előadása korlátait. Itt a tantárgyakat sem szabadon választja a tanár; tanulási szabadságról sem lehet annyira szó, mint tanulási kötelességről, mert aki bizonyos szakra készül, annak előre meghatározzák, mit és minő rendben kell tanulnia. — Hogy az állam hány ilyen szakiskolát állítson föl és hol állítsa föl azokat, ez az adott viszonyok és helyi szükségletek kérdése. Ily képen önállósítva, a szakoktatás hazánkban új lendületet nyerne, aminek legjobb példája Francziaország. Ez állam felsőbb oktatásának a előnye és fölénye a német fölött épen abban rejlik, hogy a szakoktatás és tudomány fejlesztése nincs egy és ugyanazon intézetre bízva, hanem mindkét hivatásnak külön szervezett orgánumai vannak. A szakoktatás külön szervezetének előnyei a legjobban mutatkoznak a német egyetemek orvosi karain. Aránylag ezek tervezték leginkább a szakszerűség követelményei szerint, ezek teszik az egyetemeket híresekké. Csak azon egyetemek nevei világhírűek, amelyeken az orvosi facultás jó. De másrészt a szervezet egy roppant morális bajnak venné elejét. A szülők ma már nemcsak nálunk, hanem Németországban is félnek fiaikat egyetemre küldeni, hol az óriási többség élete legszebb idejét elpazarolja, hol leghasznavehetőbb éveit haszontalanul fecsérli el s belőle sem tudós, sem gyakorlatilag képzett szakember nem válik. Főtanodáink reformjának első feladata tehát, hogy a gyakorlati szakképzés számára jól szervezett közegeket alkosson. Ez az első szükséglet, de csak az állam, és nem a tudomány, nem a nemzeti művelődés átalános érdekeit elégíti ki. Ez érdekek képviselete és kielégítése az egyetem hivatása, melynek organisatiójáról legközelebb. A „Pesti Napló“ tárczája. Félig múlt időkből. in. A nemzeti színház építése. (Folyt, és vége.) Alig hogy Széchenyi Szőgyény levelét vette, Fáy András egy másik levélben a következőkről értesíti: Pest, nov. 19. 1834. ’ Különösen tisztelt méltóságos gróf! Az ellenpárt a maga forradozásaiban minduntalan kerengvén a maga plánjaiban, szükségesnek tartottam az utóbbi levelem óta történt változásokról tudósítani a méltóságos urat, s igy újólag levelemmel alkalmatlankodni. November 11-én a vármegyénél közgyűlés s előtte theatralis deputatio tartatván, a múlt octoberi végzés, melyet a publicum ütközése miatt azon jó urak, úgy látszik, szégyenleni kezdének, oly formán modificáltatott, hogy a vármegye nem vonja magát végképen vissza a játékszin-épitéstől, hanem mint augusztusi gyűlésében végzé, bevárja az 1836. tavaszt, s ha addig sem a gróf Széchenyi paas jából, (saját terminológiája az ellenfélnek,) sem a Pest városa localis játékszínéből nem leend semmi, vagy legalább ezek el nem kezdetnek, azontúl a vármegye épitend a Grassalkovics-telken, melyet ő végre most azonnal birtokába venni siet, minthogy eddig csak levél által van resignálva, s a herczeg újólag fáját rakatá reá. Ez uj töretése vala ezen pártnak a közvélemény által, mely még azzal is tetéztetek, hogy a Közgyűlés első napján én színész-igazgatóságomról leköszönvén, a közönség közfelkiáltással marasztott, s ámbár kétszer ismételtem lemondásomat, azt el nem fogadta, úgy hogy végre V. Ispány és főnotariua is mintegy kényszerültek engemet marasztani. Én végre úgy nyilatkozom, hogy másod magammal semmi esetre nem viszem a directorságot, minthogy a tapasztalás megtanított, hogy egy társaságnál csak egy igazgató munkálhat sikerrel, ennélfogva Döbrentey vigye meg neki tetszik az igazgatóságot maga, én az ő lemondásával kész leszek fellépni ismét. Ez megnyugtatá a közönséget, mely úgy látszik a pártot sejti, s a dolog elintézése a színészi küldöttségre bizatik.E felett, mint később értem,jobbjai a budai színész-társaságnak megjelentek a V.Ispánnál és Méreynél s cathegorice declarálták , hogy Döbrentey kormánya alatt meg nem maradnak. Ezen lelkessége a társaságnak, ha szinte hízelgő is reám nézve, megvallom, nem épen esett ínyem szerint, minthogy könnyen azon gyanút gerjeszthető, hogy tán én lovallom fel a társaságot, holott épen ellenkezőt tevek. Most már, minekutánia java a társaságnak húsvéton túlra Döbrenteyvel kötni nem akar, nem kis zavarban lesz a színészi küldöttség, minthogy én közös directorságra, kiismervén már Döbrentey intrigant természetét, semmikép nem fogok állani, s erre sok az okom, több mint, véleménye szerint a küldöttségnek,egy kis öszvekobzódás. Anynyit tudok, hogy Döbrentey resignálni csak makacsságból sem fog, s készebb leend szétoszlani hagyni a bizony szépen haladt társaságot. Eddig még sem Budával, sem a színészekkel nem köttetett meg az uj contractus.— Azon építési tervet a Grassalkovics-telken,melyet Nagyságod megkészittetni parancsolt volt, Novák Dániel, ki az építői kormánynál van, vállalta felszólításomra igen szívesen magára. A tudóstársaság nagy ülésében igazán árván voltunk, s talán Döbrentey cselszövései soha oly munkások nem valának, mint ebben. Jele, hogy néha emberei is betekintettek kártyájába, az, hogy ámbár csak nyolczan voltunk 16 ellen, s igy ő mindent kivihet vala, még is midőn titoknokságát resignálta, ámbár két katonája igen vitézkedett mellette, sem egy élmént nem kapott, sem nem marasztaltatott, sőt szavazáskor gyakran maga maradt. Azt azonban mégis kivive, hogy az ő magyar emlékek gyűjteményét ő redigálja, mi Isten és ember előtt Suczenbachert illeté, mindazért, hogy ő még fizetést nem húz, pedig igen munkás tag, s eddig is Döbrenteynek ő nyújtotta az ó-iratokhoz a históriai adatokat; mindazért, hogy ezen redactio egyenesen a históriai osztályt illeti. Nagy nyereség azonban az, hogy nyilvános jeleit tapasztalhatánk gr. Teleky elhajlásának Döbrenteytől. A gróf majd mindenütt részünkig nyilatkozott ; titoknak a jövő a igazgatói tanácscsal vegyes ülésben fog választatni, mely talán a jövő augusztusban fog tartatni. Gróf Teleky, mint hallom, tavaszszal is kíván egy igazgatói ülést tartatni Pozsonyban. Bár csak megjelenhetne benne a mos úr. A jövő augusztusi nagygyűlést részünkről is szükség oly népessé tennünk, mt csak lehet. Többel nem kívánom terhelni a méltóságos urat, nem kívánom meglopni, s mintegy a hazától, becses idejét. A Duna regulatiója hallom szóba jött a diaetán. Meg vallom, tartok tőle, mert bizony megszoktuk fonákul nyúlni még a jóhoz is. Ki is igen sietős írásomról alásan engedőlmet kérvén, tapasztalt úri kegyeibe ajánlott, különös mély tisztelettel maradtam A Méltóságos Grófnak alázatos szolgája Fáy András. A következő, 1835-dik évben, Széchenyi reá bízta József nádort a dunaparti teleknek átengedésére, mely tárgyban József nádor következő levelét intézte gr. Széchenyihez : An den Herrn Grafen Stephan Széchenyi Pressburg, 15. October 1835. Auf Ihre Zuschrift vom 13-ten d. M. finde ich mich bewogen, mit Berücksichtigung der bereits vorangegangenen Verhandlungen, hiemit zu erklären, dass es keinem weiteren Anstand unterliege, zu einem in Pesth eventuell zu erbauenden ungrischen Theater, an der Stelle vor dem an der Donau gebauten Ullmannschen Hause und dem Handelsstands Gebäude gegenüber, so viel Flächenraum, als für besagten Bau nach gehöriger Ermittelung nothwendig befunden werden wird, unentgeldlich zu überlassen. Wovon unter Einem die königliche Verschönerungs Commission in Kenntniss gesetzt wird. J Ó z .s e f. Gr. Széchenyi a magyar akadémiát is bevonta a színház-pártolók körébe s e tárgyban a következő levelet vette: Bécs, Oct. 22-dikén 1835. Tisztelt Barátom ! ígéretemhez képest a magyar tud. társaság alaprajzát keresztül futottam. Óhajtásod a magyar játékszín felépítésére nézve nem egyez ugyan meg ennek rendeléseivel, de nem is ellenkezik annyira, hogy az igazgatóság e részben valamit ne tehetne. Nagyobb akadályt látok a pénztár mostani állapotjában, mert ez az utolsó igazgatósági gyűlés által rendelt kiadások után folyó költségeivel annyira lesz terhelve, hogy ezeket is bajjal győzi meg, a mellett pedig sok tagok nyughatatlanul várják fizetésöket, és a könyvtár felállítása is igen óhajtható, úgy hogy jövendőgyarapodásait ezen czéloktól nem igen vonhatjuk el. Vélekedésem szerint tehát az igazgatóság ha tesz is a színház építésére valamit, egy pár ezer forintnál többet nem ajánlhat, és ezt is több esztendei rátákra felosztva. Ami engem magamat illet, én csekély tehetségeimhez képest örömest teszek annyit, amennyi tőlem kitelik és igy a Casinoval szemben építendő színházra örömest ajánlok 1000, azaz ezer forintokat ezüstben oly feltétel alatt, hogy ezen summa az építés megindulásától számítva három esztendő alatt három egyforma rátákban tétessék le, az épület csupán magyar színjátszásra fordíttathassék ; az arrai felvigyázást. Pest vármegyének rendéit, ha pedig az intézet országossá válnék,az országgyűlést illesse, minden idegen befolyás nélkül. Ily feltételek alatt reménytem egész bizodalommal testvéreim arra bírását is, hogy hasonló summát ajánljanak közös jövedelmeinkből. Ha a kerepesi utón herczeg Grassalkovics által ajánlott és általadott telek Conservatoriummá rendeltetnék, az erre megkivántató épületre is kész leszek külön ajánlani, mihelyt a másik elkészül. Ezek után magamat szívességedbe ajánlván, maradok igaz barátod Gr. Teleki Jósef. Gr. Széchenyi Tasner által küldte meg Rádaynak a pestmegyei gyűlésen való előterjesztésre »declaratióját«, melyben azt ajánlá, hogy a kerepesi úti szinház építése halasztassék el, míg a dunapartira nézve rendbe nem jönnek. A declaratió átadása s ennek esélyeiről a következőket írja Tasner gr. Széchenyinek : Pest, nov. 8. 1835. Méltóságos gróf! Rádainál voltam Péczelen, és a levelet átadtam neki. Most ő nem ir, hanem általam szenteti, hogy ha csak lehetséges, jöjjön személyesen le nagysád jól elkészülve, azaz oly formán, mint én írtam utolsó levelemben, mert így hihető a siker, azaz Grassalkovich színház építésének megállítása. Ő egyébiránt, ha nagysád teljességgel kívánja, a nyilatkozást benyújtja, de nem hiszi, hogy ennek sikere lenne. A mód szokatlan, mert az elnöknek kellene átadni s igy könnyen mondhatják: „Nem szokás,“ „ki itt van, annak van szava,“ „mindenki megjelenhet— de ha elolvassák is, és ha sok »beszélő« nem pártolja azt, a küldöttségekben előre elkészült ellenfél, (kik közt több szálas van) csak tudomásul fogja vétetni és félretenni, annál is inkább, minthogy a közvélemény nagyon meg van oszolva, és valóban sokak előtt a vármegye ügye a librálisabb ügy színét viseli. — Fél, hogy ők kevesen lesznek beszélők, Patay szüret miatt nehezen jön stb. — így kétségeskedik. — Azt beszélte, mióta oppositioban van Földváryval, ez mindenfélekép mutatja személyességét. Nemcsak a gyűlésre nem, sőt még a játékszini küldöttségbe, melynek tagja, sem kapott meghívást, úgy, hogy ő a küldöttség munkálatairól semmit nem tud, és igy ezen járatlansága is nagy akadály, midőn amazok összekoholt készületekkel fognak előállni. Mindazáltal ő egészen nd embere, ő mint mondd, szívesen teljesíti nd kívánságát és pártolja az ügyet, mint lehet. Jövő szerdán bejön Pestre szólni másokkal is, az ügy (nem a declaratió) iránt és a terrainet vizsgálni, és a declaratiot olvasni, ha akkorra már itt lesz. — Innen fog ő írni nagysádnak és akkor már több it irhát. Számlálgassuk, kik szólhatnának mellettünk. Desewffy Aurél,(ki 15-kére itt lesz) Károlyi György, Dercsényi Pál (ki Bécsbe ment és azt mondta viszszajön , nem jó volna-e, ha nsd Pozsonyból egy két sort ima neki Bécsbe ?) Benyovszky, de ő Földvárynak nagy barátja, nem tudjuk,ki mellett van.Lónyay, Uzovics, Szilassy, de vájjon ezek akarnak-e szólni? Mindezt ki kell fürkésznünk, a tárgy még éretlen, combinálni, gondolkodni, tanácskozni kell. Ha lehetne, Fáy Dubraviczkytól jó volna kitudni, a declaratió beadása hogy történhetnék legbiztosabban és sikeresebben ? Nekik nagy ügyes praxisuk van. — Rádai azt is gondolta, ha nagyság csak egy küldöttségi ülésre is jöhetne le, mely 16-án tartatnék, vagy ha nagyságod nem jönne is le, tán a declaratiót a küldöttségnek jó volna átadni? Mert fél, hogy a lépés szokatlanága mindent feldönt. Tasner Antal: Tasner borús sejtelmei valósultak; — a gyűjtés megtartása után ezeket írja : Pest, nov. 17. 1835. Méltóságos Gróf! Tout est perdu hors de l'honneur, t. i. ha toutnak akarjuk venni azt, hogy a kerepesi színház építése folytattatik. A határozat ez jön. Más részről pedig az országgyűlési követeknek utasítás adatai rendeltetett, hogy a nagy nemzeti színházra országosan felosztandó 400.000 pgc forintot ajánljanak. A követek. nov. 14-ki jelentésekben, mely felolvastatott, azt írták, hogy conferentiában előfordult a magyar színház ügye, és az országgyűlési rendek örömmel értették, miképen Pesten egy magyar színház már valósággal épülőben van. De értvén egy Budapest, aug. 1 (Pest város képviselő testületének felirata Deák Ferenczhez.) Azon felirat, melyet Pest városa Deák Ferenczhez az egyházi kérdésben tartott nagy beszéde alkalmából intézett, következőleg hangzik: „Mélyen tisztelt nagy hazafi! A magyarnak ősi időktől fogva hazája iránti szeretete és a törvények tiszteletben tartása volt és leend mindene. „Csak oly intézmény hoz üdvöt egy nemzet életére, mely nemzeti geniusának sugallatából keletkezik és szentesített törvényben érvényesül. „Ön tudja azt legjobban, mert nemes keblében magasan honol a magyar nemzeti érzület. »Ezen magasztos érzület vezérlé Önt következetesen mindenkor a nemzet üdvére irányzott bölcs és fáradhatlan munkásságában, ily érzület lengi át Önnek mélyen tisztelt férfiú országos törvényhozásunk előtt az „állam és egyház“ közti viszony tisztába hozása érdemében i. é. junius 28-kán tartott örö becsű szónoklatát, melyben ismét és ismét a törvényt tűzve ki alapul, és új eszmékkel világítva, utakat volt képes jelezni az előhaladásra, azon nagy fontosságú kérdés megoldásához, hol alig felismerhető ösvények, a legbuzgóbb törekvések előtt is átláthatlan hacsban végződni látszottak. „Mélyen tisztelt nagy hazafi ! Sz. k. Pest város köztörvényhatósága érintett örökbecsű beszédében az ön által kimondott elvet, dicső eszméit, véleményeit és nézeteit feltétlenül sajátjául fogadja el, éreztük önnek, mint országos képviselőjének hálás köszönetet nyilvánít; s midőn ebbeli elhatározásáról mély tisztelettel értesíti, isten áldását kéri Ön drága életére, s magasztos eszméinek megtestesülésére. — Kelt Pesten, 1873. évi jak 16-án tartott város hatósági közgyűlésből. Kiadta: Barna Zsigmond, főjegyző. (A folyó év második negyedében előfordult állami bevételek és kiadások) második rovatát (az elsőt esti lapunk tartalmazza) alább közöljük. A bevételek összehasonlítva a f. évi első negyediekkel tetemes javulást mutatnak, amennyiben 4.750,343 forinttal nagyobbak a január—márczius hóbelieknél, valamivel t. i. 994,909 fttal kedvezőbbek a múlt év megfelelő negyedének bevételeinél is, de sokkal elmaradtak az 1873. évi előirányzat egy negyed részén alul. Az előirányzat egy negyed része tesz ugyanis 37.011,047 frtot, az ápril—júniusi összes bevétel pedig 28.122,854 írtra megy s igy a tényleges eredmény 8.888,192 frtal kedvezőtlenebb az évi előirányzat negyed részénél. Sajnos, hogy e hiány legnagyobb tétele az egyenes adóknál, 4.843,158 írttal mutatkozik. Kétséget nem szánved, hogy a következő két negyed az elmúltaknál sokkal kedvezőbb lesz, sőt nagyobb fokú javulás várható, mint volt az első negyedről a másodikra, bár nem nyomhatjuk el aggodalmunkat, hogy a nagyon is középszerű termés, a járvány által megritkított munkaerő mellett,igen érezhető lesz az állami pénztáraknál. A kiadások 11.295,912 fttal nagyobbak mint az első évnegyediek és kedvezőtlenebbek 15.505,475 fttal mint a tavalyi második évnegyedben; az előirányzat egy negyed részével összemérve pedig, amely 49.398,960 forint, szintén kedvezőtlenebb az 50.529,284 frtnyi eredmény, mégpedig 1.130,323 írttal. A kiadásoknál a legnagyobb túllépést a földtehermentesítés mutatja föl 2.196,135 írttal, ami egyébiránt a következő negyedekben megtalálja kiegyenlítését, továbbá több adatott ki az előirányzati negyednél a vasúti, a 30 és 54 milliós kölcsön kamatjai s törlesztése czimén, még pedig 1.181,834 írttal több, ami ugyan tulajdonképen még az első ESA negyedet terheli de az intézetek által beadott számadások alapján csak a második negyedben volt kimutatható. Nagyobb továbbá a „Horvát-Szlavonországok beligazgatási szükségleteinek cziménél a kiadás 621,343 írttal. A czim úgy látszik helytelen, mert Horvát-Szlavónország beligazgatására, amelyre a törvény 2.200,000 átalányt szab meg, nem adható ki a második évnegyedben 1.741,343 frt, (amint azt a kimutatás felhozza), miután az első negyedben már 950,462 főt kifizettetett. Alighanem ezen czím alá értendő a határőrvidéki kiadás is, amely, hogy mindegyre növekszik a polgárosítás keresztülvitelekor, könnyen érthető. Megtakarítás történt ellenben a kiadások közül az államadóssági járuléknál 1,356,317 és a közösügyi költségeknél 548,645 frttal, amennyiben a vámbevételekből, amelyek a kiadásokra fordíttatnak, több folyt be az előirányzatnál. A 28.122,854 frt bevétel és az 50.529,284 frtnyi kiadás közti különbözet a 30 és az 54 milliós kölcsön pénzeiből és lombardüzletekből eredt bevételekből találta fedezetét. (A pénzügyminisztérium működése.) A lapok közelebb egy sereg törvényjavaslatot soroltak fel, melyet a pénzügyminisztérium már kidolgozott volna. Mi nem közöltük e hírt,mert korábbi értesüléseinkből tudtuk, hogy az valótlan dolgokat tartalmaz. Azt hittük, hogy az alatt a rövid idő alatt, mely az országgyűlés szétoszlása óta letelt, nem lehetett 16 törvényjavaslatot elkészíteni, s megindokolni, ha pedig már korábban készen lettek volna, akkor nem lenne szükség az országgyűlést csak november 8-ára összehívni. A mi értesüléseink szerint készen vannak a kataszteri törvényjavaslatok s készülnek, azokhoz szükséges részletes utasítások ; — készen van a Madarassy államtitkár úr által még miniszteri tanácsos korában megkezdett munkálat a jövedéki kihágásokról; — készen vannak ezenkívül az indirect adókra vonatkozó törvényjavaslatok, melyek a vám- és kereskedelmi szerződés értelmében az osztrák pénzügyminiszterrel egyetértőleg készíttettek. A többi terv és javaslat azonban még a pénzügyminiszter felülvizsgálatát várja, így a mint tudjuk épen most tárgyalják az egyenes adókra vonatkozó javaslatokat, amelyeket a pénzügyminiszter személyes vezetése mellett és útmutatása szerint Dobner Rudolf készített. E javaslatok alapgondolata meg van Kerkápoly pénzügyminiszternek részint 1868. évi bizottsági jelentéseiben, részint pedig későbbi beszédeiben. S ítélve a földadó szabályozásáról szóló törvényjavaslat mellé csatolt gondos előtanulmányból reméljük is, hogy pénzügyminiszterünk és ifjú munkája oly dolgozattal és javaslattal állnak elő, mely méltó kiindulási pontját fogja képezni adóink reformjának. (Az összes őszi hadgyakorlatok) és pedig a közös hadseregnél szintúgy, mint a honvédségnél, ő felségének f. é.jus 29-én kelt elhatározása folytán, az idén elmaradnak. Az erre vonatkozó legf rendelet ma érkezett a honvédelmi minisztériumba. (A magyarországi bath. autonómia ügyében, a »M. A.« szerint »illetékes helyen« lépések létetnek a kérdés megoldásának siettetésére. Hogy miből állanak e lépések, azt nevezett lap nem mondja. Budapest, aug. 1. Akár 24—40 millió adó legyen a magyar birodalom évi bortermése, a mennyire azt a m. kir. statisztikai hivatal főnöke becsüli, akár pedig 12 millió akó, a mennyire a budapesti kereskedelmi s iparkamra újabb statisztikai munkája teszi, mindenesetre parányi is csekély azon összesen egy-két millió akó, mely a hazai bortermésből a külföldre eljut. Pedig Magyarországnak minőség tekintetében sem kell féltenie borát a legkitűnőbb külföldi termékekkel való összehasonlítástól, s mindamellett csak 1868—71 közt 16 millió forról 12-re s végre 9 millióra csökkent a kivitt bor összértéke. És ha kérdjük, miben rejlik oka annak, hogy az ország e nagy kincse oly szegényesen értékesíthető a külforgalomban, akkor a termelő vádolja a kereskedőt, hogy szűkkeblű és szűk látkörű üzér, ki nem képes a világpiacon a magyar bort meghonosítani ; a kereskedő pedig vádolja a termelőt,hogy a magyar bor oly primitív módon állíttatik elő, miszerint a franczia, a rajnai, spanyol stb termékkel a versenyt ki nem állhatja, végül pedig a termelő s a kereskedő megegyeznek abban, hogy a legtöbb hiba a kormányt és törvényhozást terheli, amennyiben nem áldoz eleget az okszerű borászat terjesztésére, nem szállíttatja le a bor vasúti vitel tarifáját és nem eszközli az orosz- és németországi beviteli vám eltörlését. A hibáztatások eme találkozása mindenesetre arról tesz tanúságot,hogy úgy az egyik,mint a másik részre nagy kötelességek várnak még a borcultúra emelése körül. Az utolsó években sikeres kezdeményeket láttunk úgy a borászat és pinczészet, mint a külkereskedelem terén. Egyes kitűnő egyházi, főúri s kisebb birtokosok mintaszerű szőlőmivelést mutatnak föl és az okszerű pinczekezelés terjesztésére sokat tettek a kormány, társulatok és egyes gazdák. De e szép kezdemény, összemérve a dúsan jutalmazó szereppel, melyet a magyar bor a világpiacon kivívhat és melyet végre ki is kell vívnia, oly csekély, hogy minden okszerű javaslat, mely e siker elérését megkönnyítheti, figyelemre s megvitatásra méltó, így Greger Miksa Londonban élő s most a bécsi világkiállításnál mint juvor működő hazánkfia, a ki a magyar bornak Angliában s az óceánon túl is meghonositása körül némi eredményeket mutathat föl: „M a gy a r ország bor kérdése« czim alatt a kereskedelmi miniszterhez intézett emlékiratában egy megfontolásra érdemes javaslatot terjeszt elő. Az emlékirat szerzője felsorolja a nehézségeket, amelyeket londoni borüzletében leküzdenie kellett, hogy a magyar bor kitűnő tulajdonságainak elismerést szerezhessen, de most már odavitte, hogy évenként 100 000 gallon magyar bort ad el, hogy Angliában, Skótiában és Irhonban 30.000 állandó vevője van, hogy a királynő, az aristocratia s a jómódú középosztály asztalait magyar borral láthassa el, és hogy a nagy szállodákban, club- és vasúti éttermekben, ahol eddig csakis burgundi, rajnai stb. diszlett, ma már a sopronyi, neszmélyi, karloviczi, diószegi, somlyai stb. szintén helyet foglalnak. Greger azonban úgy hiszi, hogy a magyar bornak csak úgy lehet nagy kivitelt és jó árt biztosítani, ha az legelső kezdetétől fogva úgy gondoztatik.