Pesti Napló, 1873. augusztus (24. évfolyam, 176-200. szám)

1873-08-02 / 177. szám

*77 s. Budapest Szombat, augusztus 2. 1874. sm» évi folym­a». Szerkesztési iroda, B­. átok-tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen Lvelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézi-átok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra . . . 6 irt — kr. 6 hónapra . .­­ 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 uth­at Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint­ előfizetések a KIADÓHIVATALBA, Barátok­ tere, Athenaeum-épület küldendők. Előfizetés „PESTI NAPLÓ- ra. Előfizetési árak: Egész évre . . 24 írt. Félévre . . . 12 „ Negyedévre . 6 „ ^0^ Az előfizetés Pestre, a „Pesti Napló" kiadó­­­hivatalának (Athenaeum, fe­­rencziek tere 7. sz. a.) küldendő­­k J. Alapiér szerkesztő- és kiadó­hivatala. Budapest, aug. 1. A főtanodai oktatás rendezésére vonat­kozó törvényjavaslat hiányait és főtanodáink újra alkotásának szempontjából tekintve, je­lentéktelen voltát, már más alkalommal je­leztük. Megörökítése, törvényalakba foglalá­sa az a most fennálló ferde állapotoknak, me­lyek részben idegen minták silány utánzásai, részben pedig egy elavult múltnak értéktelen hagyatékai. A javaslat összezavarja a szak­oktatás és a tiszta tudományos oktatás érde­keit és igényeit, noha egyes határozmányai azt bizonyítják, hogy készítőjében is földe­rengett a két czél különböző voltának gon­dolata, mert például »szemináriumokról« is beszél , melyek a tudománykarokon felül egyes tudományos gyakorlati szakczélokra felállíthatók. De csak említi a szakképezdé­­ket, és szervezetükről, viszonyaikról az egyes karokhoz nem ad felvilágosítást; odavetve érint egy egy nagyfontosságú eszmét,melyen a főiskolának igazi reformja nyugszik, de nem tud annak kellő szervezetet, határo­zott és czélirányos organ­i­­satiót adni. Pedig valóságos reform csak úgy alkotható, ha főtanodáink oly szervezetet nyernek, mely a nemzeti tu­dományosságot új életre, virulásra hoz­ni, és egyszersmind a gyakorlat igényeit ki­elégíteni is képes. Ennek azonban más útja nincs, mint külön főtanodákat állítani a szak­oktatás és külön főtanodákat a tudományok fejlesztése czéljából. Az állam és a társadalom legköze­lebbi érdeke természetesen a szakoktatás kellő szervezetét követeli. Ma már az egye­tem nem bírja elviselni a kettős hivatásából rá nehezedő terheket, vissza kell azt adnunk eredeti és tisztán tudományos feladatának, a szakoktatás feladatának teljesítése pedig kü­lön tanintézetekre ruházandó, melyek az egye­temmel bizonyos viszonyban állanak ugyan, de nem olyanban, mely akár őket akár az egyetemeket legsajátosabb hivatásuktól el­vonná. Ezen szaktanodákat orvosi, ügyvédi és bírói, közigazgatási és tanári akadémiák­nak lehetne nevezni, mely elnevezé­s legalább nem idegentől kölcsönzött, mint a semina­­rium szó, hanem saját viszonyaink fejlődéséből keletkezett. Ezen szakiskolákban nem a tanár választásától függ, mit adjon elő, s nem a ta­nulóétól, hogy mit hallgasson. Az ily intéze­teknél ann­yi és olyan tanszék állítandó, a­mennyi és milyen arra szükséges, hogy a tanuló az illető szakban teljes járatosságra tegyen szert. Itt a tanárnak az a kötelessége, hogy a tudomány eredményeit, megállapo­dott tanait a gyakorlati élet szükségleteivel, a tapasztalás által nyert útmutatásokkal egyesítve, világosan és érthetően adja elő s az állam ez intézetekből elméletileg tájékozott és gyakorlatilag jól készült hivatalnokokat, or­vosokat, ügyvédeket, tanárokat kapjon. Ez akadémiákon a tanítás módja, a tankönyvek, a vizsgálat rendszere egészen más, mint az egyetemeken. Minthogy praktikus szükséglet­nek szolgálnak s az államnak kötelessége gondoskodni, hogy a polgárok vagyoni és egészségügyi érdekei ne kontárok kezébe jus­sanak, az állam dolgozza ki ez akadémiák tantervét, ő gondoskodik kellő felügyeletről stb. Itt a tanszabadság oly értelemben érvé­nyesülhet, a­mint modern államban politikai és sajtó­szabadságról beszélünk. A tanár erkölcsi érzete, lelkiismerete és feladatának tiszta tudata méri ki előadása korlátait. Itt a tantárgyakat sem szabadon választja a tanár; tanulási szabadságról sem lehet annyira szó, mint tanulási k­ö­t­el­es­ség­r­ő­l, mert a­ki bizonyos szakra készül, annak előre meghatározzák, mit és minő rendben kell tanulnia. — Hogy az állam hány ilyen szakiskolát állítson föl és hol állít­sa föl azokat, ez az adott viszonyok és helyi szükségletek kérdése. Ily képen önállósítva, a szakoktatás hazánkban új lendületet nyerne, a­minek legjobb példája Francziaország. Ez állam felsőbb oktatásának a­ előnye és fölénye a német fölött épen abban rejlik, hogy a szakoktatás és tudomány fejlesztése nincs egy és ugyanazon intézetre bízva, hanem mindkét hivatásnak külön szervezett orgánu­mai vannak. A szakoktatás külön szervezeté­nek előnyei a legjobban mutatkoznak a né­met egyetemek orvosi karain. Aránylag ezek tervezték leginkább a szakszerűség követel­ményei szerint, ezek teszik az egyetemeket híresekké. Csak azon egyetemek nevei világ­­hírűek, a­melyeken az orvosi facultás jó. De másrészt a szervezet egy roppant morális bajnak venné elejét. A szülők ma már nemcsak nálunk, hanem Németországban is félnek fiaikat egyetemre küldeni, hol az óri­ási többség élete legszebb idejét elpazarolja, hol leghasznavehetőbb éveit haszontalanul fecsérli el s belőle sem tudós, sem gyakor­latilag képzett szakember nem válik. Főtano­dáink reformjának első feladata tehát, hogy a gyakorlati szakképzés számára jól szerve­zett közegeket alkosson. Ez az első szükség­let, de csak az állam, és nem a tudomány, nem a nemzeti művelődés átalános érdekeit elégíti ki. Ez érdekek képviselete és kielégí­tése az egyetem hivatása, melynek organisa­­tiójáról legközelebb. A „Pesti Napló“ tárczája. Félig múlt időkből. in. A nemzeti színház építése. (Folyt, és vége.) Alig hogy Széchenyi Szőgyény levelét vette, Fáy András egy másik levélben a követke­zőkről értesíti: Pest, nov. 19. 1834. ’ Különösen tisztelt méltóságos gróf! Az ellenpárt a maga forradozásaiban mindun­talan kerengvén a maga plánjaiban, szükségesnek tartottam az utóbbi levelem óta történt változások­ról tudósítani a méltóságos urat, s igy újólag leve­lemmel alkalmatlankodni. November 11-én a vár­megyénél közgyűlés s előtte theatralis deputatio tartatván, a múlt octoberi végzés, melyet a publicum ütközése miatt azon jó urak, úgy látszik, szégyen­leni kezdének, oly formán modificáltatott, hogy a vármegye nem vonja magát végképen vissza a já­ték­szin-épitéstől, hanem mint augusztusi gyűlésében végzé, bevárja az 1836. tavaszt, s ha addig sem a gróf Széchenyi p­a­­­a­­­s­ jából, (saját terminológiája az ellenfélnek,) sem a Pest városa localis játékszíné­ből nem leend semmi, vagy legalább ezek el nem kezdetnek, azontúl a vármegye épitend a Grassalko­­vics-telken, melyet ő végre most azonnal birtokába venni siet, minthogy eddig csak levél által van re­­signálva, s a herczeg újólag fáját rakatá reá. Ez uj töretése vala ezen pártnak a közvélemény által, mely még azzal is tetéztetek, hogy a Közgyűlés első nap­ján én színész-igazgatóságomról leköszönvén, a kö­zönség közfelkiáltással marasztott, s ámbár két­szer ismételtem lemondásomat, azt el nem fogadta, úgy hogy végre V. Ispány és főnotariua is m­integy kényszerültek engemet marasztani. Én végre úgy nyilatkozom, hogy másod magammal semmi esetre nem viszem a directorságot, minthogy a tapasztalás megtanított, hogy egy társa­ságnál csak egy igazgató munkálhat sikerrel, ennél­fogva Döbrentey vigye meg neki tetszik az igazga­tóságot maga, én az ő lemondásával kész leszek fel­lépni ismét. Ez megnyugtatá a közönséget, mely úgy látszik a pártot sejti, s a dolog elintézése a színészi küldöttségre bizatik.E felett, mint később értem,jobb­jai a budai színész-társaságnak megjelentek a V.­Is­pánnál és Méreynél s cathegorice declarálták , hogy Döbrentey kormánya alatt meg nem maradnak. Ezen lelkessége a társaságnak, ha szinte hízelgő is reám nézve, megvallom, nem épen esett ínyem sze­rint, minthogy könnyen azon gyanút gerjeszthető, hogy tán én lovallom fel a társaságot, holott épen ellenkezőt tevek. Most már, minekutánia java a tár­saságnak húsvéton túlra Döbrenteyvel kötni nem akar, nem kis zavarban lesz a színészi küldöttség, minthogy én közös directorságra, kiismervén már Döbrentey intrigant természetét, semmikép nem fo­gok állani, s erre sok az okom, több mint, véleménye szerint a küldöttségnek,egy kis öszvekobzódás. Any­­nyit tudok, hogy Döbrentey resignálni csak makacs­ságból sem fog, s készebb leend szétoszlani hagyni a bizony szépen haladt társaságot. Eddig még sem Budával, sem a színészekkel nem köttetett meg az uj contractus.— Azon építési tervet a Grassalkovics-tel­­ken,melyet Nagyságod megkészittetni parancsolt volt, Novák Dániel, ki az építői kormánynál van, vállalta felszólításomra igen szívesen magára. A tudóstársaság nagy ülésében igazán árván v­oltunk, s talán Döbrentey cselszövései soha oly munkások nem valának, mint ebben. Jele, hogy néha emberei is betekintettek kártyájába, az, hogy ámbár csak nyolczan voltunk 16 ellen, s igy ő min­dent kivihet vala, még is midőn titoknokságát re­­signálta, ámbár két katonája igen vitézkedett mel­lette, sem egy élm­ént nem kapott, sem nem ma­rasztal­tatott, sőt szavazáskor gyakran maga maradt. Azt azonban még­is kivive, hogy az ő magyar em­lékek gyűjteményét ő redigálja, mi Isten és ember előtt S­uczenbachert illeté, mindazért, hogy ő még fizetést nem húz, pedig igen munkás tag, s eddig is Döbrenteynek ő nyújtotta az ó-iratokhoz a históriai adatokat; mindazért, hogy ezen redactio egyenesen a históriai osztályt illeti. Nagy nyereség azonban az, hogy nyilvános je­leit tapasztalhatánk gr. Teleky elhajlásának Döb­­renteytől. A gróf majd mindenütt részünkig nyilat­kozott ; titoknak a jövő a igazgatói tanácscsal ve­gyes ülésben fog választatni, mely talán a jövő augusztusban fog tartatni. Gróf Teleky, mint hallom, tavaszszal is kíván egy igazgatói ülést tartatni Po­zsonyban. Bár csak megjelenhetne benne a m­os úr. A jövő augusztusi nagygyűlést részünkről is szükség oly népessé tennünk, m­t csak lehet. Többel nem kívánom terhelni a méltóságos urat, nem kívánom meglopni, s mintegy a hazától, becses idejét. A Duna regulatiója hallom szóba jött a diaetán. Meg vallom, tartok tőle, mert bizony meg­szoktuk fonákul nyúlni még a jóhoz is. Ki is igen sietős írásomról alásan engedőlmet kérvén, tapasztalt úri kegyeibe ajánlott, különös mély tisztelettel maradtam A Méltóságos Grófnak alázatos szolgája Fáy András. A következő, 1835-dik évben, Széchenyi reá bízta József nádort a dunaparti teleknek átengedé­sére, mely tárgyban József nádor következő levelét intézte gr. Széchenyihez : An den Herrn Grafen Stephan Széchenyi Pressburg, 15. October 1835. Auf Ihre Zuschrift vom 13-ten d. M. finde ich mich bewogen, mit Berücksichtigung der bereits vorangegangenen Verhandlungen, hiemit zu erklä­ren, dass es keinem weiteren Anstand unterliege, zu einem in Pesth eventuell zu erbauenden ungri­­schen Theater, an der Stelle vor dem an der Donau gebauten Ullmannschen Hause und dem Handels­stands Gebäude gegenüber, so viel Flächenraum, als für besagten Bau nach gehöriger Ermittelung nothwendig befunden werden wird, unentgeldlich zu überlassen. Wovon unter Einem die königliche Verschönerungs Commission in Kenntniss gesetzt wird. J Ó z .s e f. Gr. Széchenyi a magyar akadémiát is bevonta a színház-pártolók körébe s e tárgyban a következő levelet vette: Bécs, Oct. 22-dikén 1835. Tisztelt Barátom ! ígéretemhez képest a magyar tud. társaság alaprajzát keresztül futottam. Óhajtásod a magyar játékszín felépítésére nézve nem egyez ugyan meg ennek rendeléseivel, de nem is ellenkezik annyira, hogy az iga­zgatóság e részben valamit ne tehetne. Nagyobb akadályt látok a pénztár mostani állapot­­jában, mert ez az utolsó igazgatósági gyűlés által rendelt kiadások után folyó költségeivel annyira lesz terhelve, hogy ezeket is bajjal győzi meg, a mellett pedig sok tagok nyughatatlanul várják fize­tésöket, és a könyvtár felállítása is igen óhajtható, úgy hogy jövendő­­gyarapodásait ezen czéloktól nem igen vonhatjuk el. Vélekedésem szerint tehát az igazgatóság ha tesz­ is a színház építésére valamit, egy pár ezer forintnál többet nem ajánlhat, és ezt is több esztendei rátákra felosztva. A­mi engem magamat illet, én csekély tehet­ségeimhez képest örömest teszek annyit, a­mennyi tőlem kitelik és igy a Casinoval szemben építendő színházra örömest ajánlok 1000, az­az ezer forinto­kat ezüstben oly feltétel alatt, hogy ezen summa az építés megindulásától számítva három esztendő alatt három egyforma rátákban tétessék le, az épület csu­pán magyar színjátszásra fordíttathassék ; az arrai felvigyázás­t. Pest vármegyének rendéit, ha pedig az intézet országossá válnék,az országgyűlést illesse, minden idegen befolyás nélkül. Ily feltételek alatt reménytem egész bizodalommal testvéreim arra bírá­sát is, hogy hasonló summát ajánljanak közös jöve­delmeinkből. Ha a kerepesi utón herczeg Grassalkovics által ajánlott és általadott telek Conservatoriummá rendel­tetnék, az erre megkivántató épületre is kész leszek külön ajánlani, mihelyt a másik elkészül. Ezek után magamat szívességedbe ajánlván, maradok igaz barátod Gr. Teleki Jósef. Gr. Széchenyi Tasner által küldte meg Ráday­­nak a pestmegyei gyűlésen való előterjesztésre »de­­claratióját«, melyben azt ajánlá, hogy a kerepesi úti szinház építése halasztassék el, míg a dunapartira nézve rendbe nem jönnek. A declaratió átadása s ennek esélyeiről a következőket írja Tasner gr. Széchenyinek : Pest, nov. 8. 1835. Méltóságos gróf! Rádainál voltam Péczelen, és a levelet átad­tam neki. Most ő nem ir, hanem általam szenteti, hogy ha csak lehetséges, jöjjön személyesen le nagysád jól elkészülve, azaz oly formán, mint én írtam utolsó levelemben, mert így hihető a siker, azaz Grassalkovich színház építésének megállítása. Ő egyébiránt, ha nagysád teljességgel kívánja, a nyilatkozást benyújtja, de nem hiszi, hogy ennek sikere lenne. A mód szokatlan, mert az elnöknek kellene átadni s igy könnyen mondhatják: „Nem szokás,“ „ki itt van, annak van szava,“ „mindenki megjelenhet— de ha elolvassák is, és ha sok »b­e­­s­z­é­l­ő« nem pártolja azt, a küldöttségekben előre elkészült ellenfél, (kik közt több szálas van) csak tudomásul fogja vétetni és félretenni, annál is in­kább, minthogy a közvélemény nagyon meg van oszolva, és valóban sokak előtt a vármegye ügye a librálisabb ügy színét viseli. — Fél, hogy ők keve­sen lesznek beszélők, Patay szüret miatt nehezen jön stb. — így kétségeskedik. — Azt beszélte, mióta oppositioban van Földváryval, ez mindenféle­kép mutatja személyességét. Nemcsak a gyűlésre nem, sőt még a játékszini küldöttségbe, melynek tagja, sem kapott meghívást, úgy, hogy ő a küldött­ség munkálatairól semmit nem tud, és igy ezen já­ratlansága is nagy akadály, midőn amazok össze­koholt készületekkel fognak előállni. Mindazáltal ő egészen nd embere, ő mint mondd, szívesen teljesíti nd kívánságát és pártolja az ügyet, mint lehet. Jövő szerdán bejön Pestre szólni másokkal is, az ügy (nem a declaratió) iránt és a terrainet vizsgálni,­­ és a declaratiot olvasni, ha akkorra már itt lesz. — Innen fog ő írni nagysádnak és akkor már több it irhát. Számlálgassuk, kik szólhatnának mellettünk. De­sewffy Aurél,(ki 15-kére itt lesz) Károlyi György, Dercsényi Pál (ki Bécsbe ment és azt mondta visz­­szajön , nem jó volna-e, ha nsd Pozsonyból egy két sort ima neki Bécsbe ?) Benyovszky, de ő Földváry­­nak nagy barátja, nem tudjuk,ki mellett van.Lónyay, Uzovics, Szilassy, de vájjon ezek akarnak-e szólni? Mind­ezt ki kell fürkésznünk, a tárgy még éretlen, combinálni, gondolkodni, tanácskozni kell. Ha lehetne, Fáy Dubraviczkytól jó volna kitudni, a declaratió beadása hogy történhetnék legbiztosab­ban és sikeresebben ? Nekik nagy ügyes praxisuk van. — Rádai azt is gondolta, ha nagyság csak egy küldöttségi ülésre is jöhetne le, mely 16-án tartat­nék, vagy ha nagyságod nem jönne is le, tán a decla­­ratiót a küldöttségnek jó volna átadni? Mert fél, hogy a lépés szokatlanága mindent feldönt. Tasner Antal: Tasner borús sejtelmei valósultak; — a gyűj­tés megtartása után ezeket írja : Pest, nov. 17. 1835. Méltóságos Gróf! Tout est perdu hors de l'honneur, t. i. ha tout­­nak akarjuk venni azt, hogy a kerepesi színház épí­tése folytattatik. A határozat ez jön. Más részről pe­dig az országgyűlési követeknek utasítás adatai rendeltetett, hogy a nagy nemzeti színházra országo­san felosztandó 400.000 pgc forintot ajánljanak. A követek­­­­. nov. 14-ki jelentésekben, mely felolvas­tatott, azt írták, hogy conferentiában előfordult a magyar színház ügye, és az országgyűlési rendek örömmel értették, miképen Pesten egy magyar szín­ház már valósággal épülőben van. De értvén egy­ Budapest, aug. 1 (Pest város képviselő testü­letének felirata Deák Ferencz­­h­e­z.) Azon felirat, melyet Pest városa Deák Fe­­renczhez az egyházi kérdésben tartott nagy beszéde alkalmából intézett, következőleg hangzik: „Mélyen tisztelt nagy hazafi! A magyarnak ősi időktől fogva hazája iránti szeretete és a törvé­nyek tiszteletben tartása volt és leend mindene. „Csak oly intézmény hoz üdvöt egy nemzet életére, mely nemzeti geniusának sugallatából ke­letkezik és szentesített törvényben érvényesül. „Ön tudja azt legjobban, mert nemes keblében magasan honol a magyar nemzeti érzület. »Ezen magasztos érzület vezérlé Önt követke­zetesen mindenkor a nemzet üdvére irányzott bölcs és fáradhatlan munkásságában, ily érzület lengi át Önnek mélyen tisztelt férfiú országos törvényhozá­sunk előtt az „állam és egyház“ közti viszony tisz­tába hozása érdemében i. é. junius 28-kán tartott örö becsű szónoklatát, melyben ismét és ismét a törvényt tűzve ki alapul, és új eszmékkel világítva, utakat volt képes jelezni az előhaladásra, azon nagy fontosságú kérdés megoldásához, hol alig felismer­hető ösvények, a legbuzgóbb törekvések előtt is átláthatlan h­acsban végződni látszottak. „Mélyen tisztelt nagy hazafi ! Sz. k. Pest vá­ros köztörvényhatósága érintett örökbecsű beszédé­ben az ön által kimondott elvet, dicső eszméit, vé­leményeit és nézeteit feltétlenül sajátjául fogadja el, éreztük önnek, mint országos képviselőjének hálás köszönetet nyilvánít; s midőn ebbeli elhatározásáról mély tisztelettel értesíti, isten áldását kéri Ön drága életére, s magasztos eszméinek megtestesülésére. — Kelt Pesten, 1873. évi jak 16-án tartott város hatósági közgyűlésből. Kiadta: Barna Zsigmond, főjegyző. (A folyó év második negyedé­ben előfordult állami bevételek és kiadások­) második rovatát (az elsőt esti lapunk tartalmazza) alább közöljük. A bevételek összehasonlítva a f. évi első negyediekkel tetemes javulást mutatnak, a­mennyiben 4.750,343 forinttal nagyobbak a január—márczius hóbelieknél, vala­mivel t. i. 994,909 fttal kedvezőbbek a múlt év meg­felelő negyedének bevételeinél is, de sokkal elma­radtak az 1873. évi előirányzat egy negyed részén alul. Az előirányzat egy negyed része tesz ugyanis 37.011,047 frtot, az ápril—júniusi összes bevétel pe­dig 28.122,854 írtra megy s igy a tényleges ered­mény 8.888,192 frtal kedvezőtlenebb az évi előirány­zat negyed részénél. Sajnos, hogy e hiány legnagyobb tétele az egyenes adóknál, 4.843,158 írttal mutatkozik. Két­séget nem szán­ved, hogy a következő két negyed az elmúltaknál sokkal kedvezőbb lesz, sőt nagyobb fo­kú javulás várható, mint volt az első negyedről a másodikra, bár nem nyomhatjuk el aggodalmunkat, hogy a nagyon is középszerű termés, a járvány által megritkított munkaerő mellett,igen érezhető lesz az ál­lami pénztáraknál. A kiadások 11.295,912 fttal nagyobbak mint az első évnegyediek és kedvezőtlenebbek 15.505,475 fttal mint a tavalyi második évnegyedben; az elő­irányzat egy negyed részével összemérve pedig, a­mely 49.398,960 forint, szintén kedvezőtlenebb az 50.529,284 frtnyi eredmény, még­pedig 1.130,323 írttal. A kiadásoknál a legnagyobb túllépést a föld­­tehermentesítés mutatja föl 2.196,135 írttal, a­mi egyébiránt a következő negyedekben megtalálja kiegyenlítését, továbbá több adatott ki az előirány­zati negyednél a vasúti, a 30 és 54 milliós kölcsön kamatjai s törlesztése czimén, még pedig 1.181,834 írttal több, a­mi ugyan tulajdonképen még az első ESA negyedet terheli de az intézetek által beadott szám­adások alapján csak a második negyedben volt ki­mutatható. Nagyobb továbbá a „Horvát-Szlavonországok beligazgatási szükségleteinek cziménél a kiadás 621,343 írttal. A czim úgy látszik helytelen, mert Horvát-Szlavónország beligazgatására, a­melyre a törvény 2.200,000 átalányt szab meg, nem adható ki a második évnegyedben 1.741,343 frt, (a­mint azt a kimutatás felhozza), miután az első negyedben már 950,462 főt kifizettetett. Aligha­nem ezen czím alá értendő a határőrvidéki kiadás is, a­mely, hogy mindegyre növekszik a polgárosítás keresztülvitele­kor, könnyen érthető. Megtakarítás történt ellenben a kiadások kö­zül az államadóssági járuléknál 1,356,317 és a kö­zösügyi költségeknél 548,645 frttal, a­mennyiben a vámbevételekből, a­melyek a kiadásokra fordíttat­­nak, több folyt be az előirányzatnál. A 28.122,854 frt bevétel és az 50.529,284 frt­nyi kiadás közti különbözet a 30 és az 54 milliós kölcsön pénzeiből és lombardüzletekből eredt bevé­telekből találta fedezetét. (A pénzügyminisztérium mű­kö­d­é­s­e.) A lapok közelebb egy sereg törvényja­vaslatot soroltak fel, melyet a pénzügyminisztérium már kidolgozott volna. Mi nem közöltük e hírt,mert korábbi értesüléseinkből tudtuk, hogy az valótlan dolgokat tartalmaz. Azt hittük, hogy az alatt a rö­vid idő alatt, mely az országgyűlés szétoszlása óta letelt, nem lehetett 16 törvényjavaslatot elkészíteni, s megindokolni, h­a pedig már korábban készen let­tek volna, akkor nem lenne szükség az országgyű­lést csak november 8-ára összehívni. A mi értesüléseink szerint készen vannak a kataszteri törvényjavaslatok s készülnek, azokhoz szükséges részletes utasítások ; — készen van a Madarassy államtitkár úr által még miniszteri tanácsos korában megkezdett munkálat a jövedéki kihágásokról; — készen vannak ezenkí­vül az indirect adókra vonatkozó törvényjavaslatok, melyek a vám- és kereskedelmi szerződés értelmé­ben az osztrák pénzügyminiszterrel egyetértőleg készíttettek. A többi terv és javaslat azonban még a pénz­ügyminiszter felülvizsgálatát várja, így a mint tudjuk épen most tárgyalják az egyenes adókra vonatkozó javaslatokat, a­melyeket a pénzügyminiszter személyes vezetése mellett és út­mutatása szerint Dobner Rudolf készített. E javaslatok alapgondolata meg van Kerkápoly pénzügyminiszternek részint 1868. évi bizottsági jelentéseiben, részint pedig későbbi beszédeiben. S ítélve a földadó szabályozásáról szóló törvényjavas­lat mellé csatolt gondos előtanulmányból reméljük is, hogy pénzügyminiszterünk és ifjú munkája oly dolgozattal és javaslattal állnak elő, mely méltó ki­indulási pontját fogja képezni adóink reformjának. (Az összes őszi hadgyakorla­tok) és pedig a közös hadseregnél szintúgy, mint a honvédségnél, ő felségének f. é.­jus 29-én kelt elha­tározása folytán, az idén elmaradnak. Az erre vonatkozó legf­ rendelet ma érkezett a hon­védelmi minisztériumba. (A magyarországi bath. auto­nómia­ ügyében, a »M. A.« szerint »illetékes he­lyen« lépések létetnek a kérdés megoldásának siettetésére. Hogy miből állanak e lépések, azt ne­vezett lap nem mondja. Budapest, aug. 1. Akár 24—40 millió adó legyen a ma­gyar birodalom évi bortermése, a mennyire azt a m. kir. statisztikai hivatal főnöke becsüli, akár pedig 12 millió akó, a mennyire a bu­dapesti kereskedelmi s iparkamra újabb sta­tisztikai munkája teszi, mindenesetre parányi i­s csekély azon összesen egy-két millió akó,­­ mely a hazai bortermésből a külföldre eljut. Pedig Magyarországnak minőség tekinteté­ben sem kell féltenie borát a legkitűnőbb kül­földi termékekkel való összehasonlítástól, s mindamellett csak 1868—71 közt 16 millió forról 12-re s végre 9 millióra csökkent a kivitt bo­r összértéke. És ha kérdjük, miben rejlik oka annak, hogy az ország e nagy kincse oly szegénye­sen értékesíthető a külforgalomban, akkor a termelő vádolja a kereskedőt, hogy szűk­keblű és szűk látkörű üzér, ki nem képes a világpiac­on a magyar bort meghonosítani ; a kereskedő pedig vádolja a termelőt,hogy a magyar bor oly primitív módon állíttatik elő, miszerint a franczia, a rajnai, spanyol stb termékkel a versenyt ki nem állhatja, végül pedig a termelő s a kereskedő meg­egyeznek abban, hogy a legtöbb hiba a kor­mányt és törvényhozást terheli, a­mennyiben nem áldoz eleget az okszerű borászat terjesz­tésére, nem szállíttatja le a bor vasúti vitel tarifáját és nem eszközli az orosz- és német­­országi beviteli vám eltörlését. A hibáztatások eme találkozása mindeneset­re arról tesz tanúságot,hogy úgy az egyik,mint a másik részre nagy kötelességek várnak még a borcultúra emelése körül. Az utolsó évek­ben sikeres kezdeményeket láttunk úgy a bo­rászat és pinczészet, mint a külkereskedelem terén. Egyes kitűnő egyházi, főúri s kisebb birtokosok mintaszerű szőlőmivelést mutat­nak föl és az okszerű pinczekezelés terjeszté­sére sokat tettek a kormány, társulatok és egyes gazdák. De e szép kezdemény, összemérve a dúsan jutalmazó szereppel, melyet a magyar bor a világpiac­on kivívhat és melyet végre ki is kell vívnia, oly csekély, hogy minden okszerű javaslat, mely e siker elérését meg­könnyítheti, figyelemre s megvitatásra méltó, így Greger Miksa Londonban élő s most a bécsi világkiállításnál mint juvor működő hazánkfia, a ki a magyar bornak Angliában s az óceánon túl is meghonositása körül némi eredményeket mutathat föl: „M a g­y a r or­­szág bor kérdése« czim alatt a ke­reskedelmi miniszterhez intézett emlékiratá­ban egy megfontolásra érdemes javaslatot terjeszt elő. Az emlékirat szerzője felsorolja a nehéz­ségeket, a­melyeket londoni borüzletében le­­küzdenie kellett, hogy a magyar bor kitűnő tulajdonságainak elismerést szerezhessen, de most már odavitte, hogy évenként 100 000 gallon magyar bort ad el, hogy Angliában, Skótiában és Irhonban 30.000 állandó vevője van, hogy a királynő, az aristocratia s a jó­módú középosztály asztalait magyar borral lát­hassa el, és hogy a nagy szállodákban, club- és vasúti éttermekben, a­h­ol eddig csakis bur­gundi, rajnai stb. diszlett, ma már a sopro­nyi, neszmélyi, karloviczi, diószegi, somlyai stb. szintén helyet foglalnak. Greger azonban úgy hiszi, hogy a magyar bornak csak úgy lehet nagy kivitelt és jó árt biztosítani, ha­­ az legelső kezdetétől fogva úgy gondoztatik.

Next