Pesti Napló, 1873. szeptember (24. évfolyam, 200-224. szám)
1873-09-26 / 221. szám
lehet, hogy csakugyan soha sem fogunk aranyat készíteni, de el kellene ismernünk mindig, hogy az aranycsinálók sok tapasztalattal, hasznos észlelettel gyarapították a tudományt. Az örök békét tán soha sem éri meg az emberiség, de a karcz fóriái enyhülni fognak, éktelen, vad, ijesztő kinézésük szelídülni fog. Olvasóink ismerik Richard angol parlamenti tag működését; tudva van, hogy fáradozásai folytán sikerült az angol parlamentben egy határozatot elfogadtatnia, melylyel Angolország kormánya oda utasíttatott, hogy indítson meg a hatalmakkal tárgyalásokat az iránt,miképen lehetne a nemzetközi kérdéseket választott bíróságok által elintéztetni ? De Richard úr nem éri be ezzel, most körutat tesz a continensen , hogy eszméinek propagandát csináljon és az udvaroknál az általa megpendített ügyet sürgesse. — Annyi áll, hogy az udvarok szívesen fogják a nemes emberbarátot fogadni és elméletben igazat fognak neki adni még azok is, kik talán épen háborúra készülnek. Mikor Miklós czár megszállotta a Dunafejedelemségeket, a békeszövetség két kitűnő tagja tisztelgett nála és a czár maga szívesen vallotta be, hogy a béke sokkal jobb a háborúnál, de azért a háborút persze folytatta. De ebből még nem következik, hogy Richard úr haszontalan munkát, vagy pláne Don Quixotiadát mivel. A szenvedély, az érdek rendesen túlkiabálja ugyan az észszerű meggyőződést, de azért az ennek érvényesítésén fáradozó törekvés nem gúnyolandó. A főnehézség az, hogy a védelmi háborút természetesen mindenki szükségesnek tartja és hogy bajos meghatározni, melyik háború nevezhető ilyennek. így az utóbbi háborúban Francziaország megtámadott területét, Németország megtámadott jogait védte; hogy ki volt a támadó fél, azon még most is vitatkoznak. Strauss Dávid azt állítja, hogy a békeszövetség ép oly észszerű alapon áll, mint az a társulat, mely pl. a meny köveket akarná megszüntetni. Igaza lehet , a háború is úgy származik mint a villám , de ha nem is szüntettük meg a villámot, föltaláltuk a villámhárítót; ha nem szüntetjük is meg a háborút, enyhítjük annak gyászos és káros voltát. A háborúk kisebb okainak elhárítása nem lehetetlen ; így csak nem rég ülésezett Gentben egy nemzetközi congressus, mely azt javasolta, hogy állíttassák fel független nemzetközi testület, mely nemzetközi viszályoknál a fennforgó kérdést természet- és szokásjogi indokokkal iparkodnék kiegyenlíteni, habár véleménye nem volna is mérvadó. Igen valószínű, hogy egy két sikeres kísérlet igen emelné e testület tekintélyét, sőt idővel erkölcsi kényszererőt is kölcsönözne határozatainak. JP A föntebbi javaslat Bluntschlitól ered,kinek műve „Uber das moderne Völkerrecht“ nemzetközi kérdésekben igen gyakran szokott idéztetni. Ezen műnek legnagyobb hibája tán az, hogy a nemzetközi jog alapelveinek megállapításánál többet hallgat a szerző saját vágyaira, mint a létező tényekre és az uralgó fogalmakra. Bluntschli elítéli azon szokást, hogy elfoglalt városoktól sarcot és túszokat követelnek, de azért ő óhajtja, bár a tények átalános szokássá váltak. Pedig az csakugyan kérdés tárgya lehet, hogy e szokások nem volnának-e megszüntetendők. Egyik kiváló eredménye a »béke apostolok« működésének a genfi egyezmény, mely oly világos és oly gyakorlati szellemben alkottatott, hogy annak tiszteletben tartása mindig csak hasznot hajtott a hadakozó feleknek. A múlt háborúban a poroszok nem vették anynyira hasznát, mint a francziák és mégis oly annyira meg voltak vele elégedve, hogy Auguszta császárné jelentékeny díjat is tűzött ki azon munkára, mely a conventió alkalmazását, legjobban adja elő és tovább fejleszthetésére legalkalmasabb javaslatokat tartalmaz. Dunan Henrik, a genfi egyezmény megpendítője már tett is e tárgyban javaslatot és pedig a hadifoglyok érdekében, kiket a semleges hatalmak diplomatiai utalma alá vél helyezendőknek és kiknek egyforma és emberséges bánásmódot igyekszik biztosítani. Szerinte a semleges hatalmaknak jogukban állana a hadifoglyok állapota fölött felügyeletet gyakorolni és szükség esetén nyilvános jelentést tenni. Ezen javaslatnak elvben elfogadása magában véve is sok esetben biztosítékot nyújtana, hogy a felügyelet nem lesz szükséges. Igaz ugyan, hogy szándékosan a múlt háborúban sem kínozták a hadifoglyokat és hogy pl. a sedani csata, vagy Metz elfoglalása után a foglyok elhelyezése és táplálása valóban elkerülhetően nehézségekkel járt, de ki állana jól arról, hogy jövőben, de ha egy újabb német-franczia háború törne ki, az előre láthatólag a végsőig elkeseredett hadakozó felek gyűlöletüket nem fogják foglyaikkal éreztetni ? Dunant javaslatának érvényesítése czéljából egy »Dunant-társulat“ van alakulófélben, mely feladatául tűzte ki összeszedni az adatokat, amelyek a hadifoglyokkal való bánásmódra vonatkoznak és javaslatokat tesz a foglyokkal való egyforma és emberséges bánásmódról.E czél elérésére lépések fognak létezni az angol kormánynál, hogy kezdeményezzen egy diplomatiai congressust, mely e tárgyban tanácskozásokat folytatna. Dunant volt az aki keresztül vitte a genfi egyezményben letett alapelvek érvényesítését, nejéhez tehát jogos remények fűződnek. A Teleki-könyvtár. Gr. Teleki Sámuel, a marosvásárhelyi Telekikönyvtár alapitója, erdélyi udv. cancellar, született 1739. nov. 17.; meghalt 1822. — Tudományos czélokra és kegyes alapítványokra egy millión felül áldozott. Korunk egyik legjóltevőbb emberei közül, kinek áldott tetemei Erdélyben Sáromberkén a családi sírboltban nyugosznak. Végrendeletének a könyvtárra vonatkozó részei, a többi között így hangzanak : „Méltóságos reformatum főconsistorium ! Minekutána életemnek nagyobb és legszebb részét királyomnak és hazámnak hiv szolgálatokban terhes időkben sok változások, és kedvetlen viszontagságok között eltöltöttem . Isten jóvoltából már az emberi hosszabb életnek határához közelítvén, holtam utánra házamat elrendeltem, és az Istennek áldásából szerzett földi javaimról is rendelésemet megtettem részszerént Nagy-Várad-Olasziban 1800-dik esztendőben, októbernek 10. napján készült testamentomban, részszerént, a mai napon ahoz ragasztott codicillusomban, minthogy ezekben foglalt s tulajdon keresményemből hagyott piumlegatumaimra és közhasználásra nagy költséggel, sok fáradsággal szerzett bibliothecamra nézve az erdélyi méltóságos főconsistoriumnak superattentióját szükségesnek ítéltem, az iránt is akaratomat feljebb említett testamentumomban s codicillusomban kinyilatkoztattam. Bízván azért a méltóságos főconsistoriumnak a közjóhoz való buzgóságába emlitett pium legatumaimra s bibliothecamra nézve kinyilatkoztatott utolsó akaratomnak mindenekben tökéletes teljesítését s ahoz képest jó végekre czélzó institutumaimnak állandó pártfogásokat fenntartásokat,az erdélyi méltóságos reformatum főconsistoriumnak atyafilágosan ajánlom és szivére kötöm. Mely végre azok iránt tett rendeléseimet emlitett testamentumomból és codicillusomból különösen is ide leírván a méltóságos főconsistoriummal közlöm a következendőket. Testamentumomnak 11., 13. és 14-dik punctumaiban: Imo Ifjúságomtól fogva nagy költséggel, szorgalmatossággal és fáradsággal szerzett, és azután is, a mig élek, Isten segedelmével szerzendö könyveimet, ezekhez kötvén boldogult kedves feleségemnek magyar könyvgyüjteményjét is a maga kívánsága és rendelése szerint mineralogica collectiommal együtt hagyom és legalom/mint házam s familiámbeli örökös fidei commissumot maradékaimnak és successoraimnak »gondviselésük és jótállásuk alatt a tudományoknak, nemzetemben, hazámban előmozdításokra«, kötelességekbe tévén maradékaimnak és successoraimnak, hogy azokat és azoknak edictióit szám és catalogusok szerint marosvásárhelyi házamnál a végre készitett épületemmel az én nevem alatt tartassák, jó gondviseléssel conserválják, azokból soha egyet is el ne idegenitsenek, el ne adjanak, azokat egymás között is el ne oszszák, hanem e végre : 1- et. Maradékim közül mindenkor praeferedter az öregebbik fiú, a ki ha alkalmatos nem lenne, annak tutora és curatora, vagy az utánna aetasra nézve következő fiú légyen ezen fidei commissumnak conservator®, és gondviselője, a fiuságnak defectusával pedig — melytől az Isten őrizzen — az erdélyi reformátum főconsistorium a Teleki fiu-ág — famíliámnak — megegyezésével válaszszon mindenkor elsőbben és leányágon levő fiú maradékaim közül, ezeknek is pedig defectusokkal — melytől az isten őrizzen — a Teleki fiú ágban élő atyámfia közül, a kit arra legalkalmatosabbnak és érdemesebbnek ítél, és rendeljen ezen fidei-comissumnak administratort és curatort, számadásnak és jótállásnak terhe, és a a maga superinspectiója alatt. 2- or. Az, akire ezen rendelésem szerint száll a fidei commissariusság, bírja mindenkor és használja a megnevezet marosvásárhelyi egész házamat kerteivel együtt, oly kötelezéssel, kötelességgel, hogy tartozzék minden épületeket, szobákat és kerteket a bibliothekával együtt ép statusban conserválni, úgy pedig, hogyha azokban gondviseletlensége, vagy fösvénysége miatt valami kár és deterioratio esnék, azt tartozik, és maradékai is tartozzanak maguk költségeken reparálni, és redintegrálni. 3- szor. Annak, a ki feljebb irt rendelésem szerint következik, vagy választatik curatornak legyen jussa, és kötelessége a fidei commissrumnak státusára mellesleg vigyázni, az épületeket, és könyveket megvizsgálni, és minden esztendőben egyszer caniculának idején a supremum reformatum consistoriumtól kirendelendő két érdemes professoroknak, mint tanúbizonyságoknak jelenlétökben a catalogusok, és editiók szerint számba venni. 4- et. Minden héten három napon délelőtt és délután három-három óráig nyitva legyen albibliotheca és olvasó szoba az olvasóknak, a bibliothecariusnak jelenlétében. 5- ör. Az olvasásra kikért könyvek a bibliotheka catalogusában kinyomtatott törvények szerint recepisse mellett adassanak ki, és az olvasószobában azon törvények szerint használtassanak, ott jó securitás alatt tartassanak, és ismét minden hiba és kár nélkül reponáltassanak a bibliothekiamus által; onnan pedig egy könyvet is kiadni, vagy kivinni soha senkinek is szabad ne legyen, az én töllem származott két ágon levő fiú succesoraimon kívül, a kiknek tudniillik megengedtetik, hogy a szükséges könyveket bizonyos ideig recepisse mellett erga restitutionem magok házukhoz is elvihessék, de másoknak ki ne adják, hanem hiba nélkül reponáltassák. Minden ember pedig személy válogatás nélkül a kiadott törvényekhez tartsa magát, és az olvasásrakivett könyvekért jótállani és az elkárosodtakért hasonló könyvet ugyan azon editióból tartozik venni a bibliothecának redintegratiójára. 6-or. A fidei-commissumnak curatora tartson mindenkor szüntelen egy bizonyos és jó bibliothecariust, a ki tudományára, erkölcsére és hivségére nézve azon kötelességre alkalmatos legyen, és hittel is obligálja magát a tőlem kiadott törvények szerint a reája bízott bibliotecának maga integritásáéban conservatiojára és gondviselésére. Ennek pedig szabad szállása legyen a bibliotheka és olvasószoba közt a végre rendelt szobákban, esztendőnként háromszázhatvan magyar forint, negyven veder bor, negyven véka búza, és hat öl tűzifa fizetéssel, s egy hiv szolgát a bibliothekának s olvasó szobának takarítására, s a könyveknek tisztogatásukra s helybe rakásukra, száz magyar forint fizetéssel, mindenikét a hivségra s maga kötelességeire meg is esketvén,stb.' * ** A végrendelet e passusai igen világosan szólanak, s ezeket ma azért idéztük, mert — mint Száva Farkas úr minket tudósit— m a marosvásárhelyi csak közelebbről bevégzett s igy a legújabb telekkönyvi munkálatok 859 s több jegyzőkönyvi szám alatt a Teleki-könyvtár gr. Teleki Sámuel nevén, mint magánvagyon van bevezetve, s igy minden előintézkedés meglévő, hogy ezen ügy és kérdés vala, — ha netalán elkerülhetne — a nemzetre jogosan ne érvényesüljön ! A kocaka elvetve, — írja idézett levél — az igények vagy birtokigazitások ideje f. év junius 1-től deczember 31-ig tartanak, s ha addig felszólamlás, — reclamatio, — nem lesz, a könyvtár ügye örökre veszve van.“ A felügyelettel megbizott erdélyi consistorium s a gr- Teleki-család azon tagja, ki a családi birtokokat ma kezeli: gr. Teleki Sámuel, e nyilvános felszólalások által figyelmeztetve lehettek arra, hogy tüzetes felvilágosítás által megnyugtassák az e tekintetben nyugtalankodó közvéleményt. Az »Aradvidéki tanítók egyletének IV-dik nagygyűlése. A s e p t. 22-ki tiós. A dühöngött járvány miatt mára halasztott nagygyűlés első ülése a megyeház nagy termében, mintegy 40 tanitó, Hofbauer tanfelügyelő, dr. Aradi aradvárosi iskolaszéki küldött s nehány egyleti pártoló tag jelenlétében érdekes vitakérdések fejtegetésével tartatott meg. A gyűlés kezdete 10 órára volt hirdetve, de csak fél 11-kor nyittatott az meg Nagy József elnöklete alatt, ki a többi között igy szólt: A pädagogia terén a nevelés, tanítás barátainak korunkban a kulturai haladás érdekében igen komoly, figyelő állást kell elfoglalni; majd erősen sürgetőleg először is, hogy a népek nagy zöménél meggyökerezett hagyományok iszapos sülyedékét, a szánalomra méltó ama fonák balhitet, hogy kiki már születése által elítélve lévén, jobb vagy bal eseményeknek magát meg kell adnia, az idő és szokás által elsajátított ferde fogalmakat tisztítsák és a kor- t követelte helyes eszmék, tiszta fogalmak a tudományos értelmességet érvényre emeljék. Majd az egész földgömbön ma már a nevelés és tanítás körüli eszmék, elvek, nézetek harczában élünk, és a nevelés kérdése a világ egyetemes kérdéséré jön, és kell is, hogy ezen eszmeharcz mielőbb a czél elérése, tökélyesbülése által bevégződjék. A jó nevelő, tanító, mint a bányász semmit mű veletlen nem hagy, ámde épen itt sarkalik a mai fontos feladatnak megoldása: hát miként miveljünk, neveljünk, tanítsunk ? I felelet: úgy, hogy az A s e p. 23-diki né a. Nagy József egyleti elnök háromnegyed 10-kor a ma kevesebb számmal összegyűlt néptanítók gyűlését néhány bevezető szóval megnyitván, Lele János egyleti jegyzőt felkéri az elnöki évi jelentés felolvasására. A jelentés igen szép képet nyújt az aradvidéki tanítóegylet működéséről, s egyátalán csak kitűnő sikert és eredményt jósolhatunk vidékünkön a népnevelés ügyének, mely ily munkás, szorgalmas és buzgó egylet által ápoltatik. Az elnöki jelentésben az egylet anyagi helyzetéről is létezik említés, mely — a pénztárnoki jelentés tanúsága szerint — igen végzetes horderővel hathatna e derék egyletre; ha nem léteznék ama majdnem biztos remény, hogy hazánk felvirágzásának ezen ügye és főemeltyűje mindjobban fel fog karoltatni. Az elnöki jelentés néhány másodlagos fontosságú megjegyzés után tudomásul vétetett, s csakis egyik pályadíj kiadásánál merült fel hosszabb vita, miután a nyertes Gaál M. Pál tanító nem volt egyleti tag, s csakis egyleti tagok pályázhattak a kitűzött kérdésekre. De ezen kérdés Gaalnak belépése által az egyletbe, elintéztetett. Elnök a jelentés felolvasása után felemlíti, hogy Czárán Tivadar egy dán aranyat — mely 4 magyar aranyat ér, ajándékozott az egyletnek, azt kivánván hogy az „Czárán-dij“ név alatt tűzessék ki. Ezen ajándékozás, ha jól hallottuk, még a pankotai tanitó gyűlés alkalmával létetett, újabban azonban ismét 50 frtot ajándékozott az egyletnek jövendő jobblétünk életczéljára meghozza a kívánt eredményt. Nemzeti nevelés, világismeret legyen tanügyi foglalkozásunk feladata, hangoztatik mindenfelé, minden irányban; igen tágas, fenséges feladat, ennek megértése, kivitele tehát kit illethet inkább, mint minket tanítókat, nevelőket. A jelenlegi tanügyi expediensek még igen sok küzdelemnek és fennakadásnak néznek elé; ezt bizonyítják a jelzett, maguktól el nem tagadható eszmezavarok, az új meg ujjfelállított paedagogiai kísérletek, ellenmondások stb. Tehát még csak az üdvös kísérletek korszakában vagyunk — és ez is nagy vívmány, mert a századokon átélt tapasztalatok morálja az, hogy a tettre mutatkozó alkalom hatalmasabb a hódítónál, nagyobb a prófétánál. Az alkalom önök előtt van uraim: ügyes, eszes felhasználása ennek a mi lelkiismeretes ügyünk.“ György az esztergomi egylet nevében üdvözli a nagygyűlést. Bálint M. a czeglédi testvéregylettel hoz üdvözletet a nagygyűlés tagjainak. Elnök a nagygyűlés nevében örömét fejezi ki, hogy Hofbauer tanfelügyelő úr személyesen jelen van ; a testvéregyletek üdvözletét viszonozva, felolvastatja Bója Gergely budapesti tanfelügyelő távirati üdvözletét, melyet tartós éljenzés követvén, a gyűlés áttér a napirendre. A vita első tárgyát képeztea ponyvairodalom mely mint a babona, rósz erkölcs trágárságok terjesztője átalakíttatni inditványoztatott. Györgyössy Rudolf előadó rövid bevezetéssel felemlíti a ponyvairodalom rész hatását; indítványozza annak átalakítását az évkönyvben kifejtett módozatok szerint. Nézete szerint a ponyvairodalom név továbbra is meghagyandó, de oda kell hatni, hogy az alak mellett a tartalom teljesen megváltozzék, mert a néptanítás és népirodalom — a népnevelés együttjáró, egymást ki nem zárható eszközei. A népirodalmi termékek terjesztésére pedig az ajánltatik, hogy e tekintetben maguk a tanitóegyletek járjanak el. — A kinyomatásra minden egylet áldozzon néhány fillért, s az egyes tanítók önmaguk juttassák a nép kezeibe. A tanító szövetség gondoskodjék megfelelő művekről is. E tárgyhoz az elnök többszöri felhívása folytán dr. Aradi szólt legelőször, kifejtvén, hogy a halálozás a járvány alatt azért volt oly nagy, mert a nép csak a kuruzsolásban hisz, orvosi segélyért nem folyamodik. Azért ő jónak vélné, ha szintén népies stélben egészségügyi tanácsok terjesztetnének. A szerkesztést egy orvos és egy tanító vállalná magára. (Átalános helyeslés.) A tárgyhoz szóltak még Simay — hosszas szónoklatban hozva fel anekdotákat is a közkiállításról; ezután még az elnök kockáztatott néhány megjegyzést. Sz is az indítvány megvitatását az országos tanitó szövetséghez kívánta áttétetni, míg végre határozatba ment és az elnök által kimondatott, hogy az aradvidéki tanítóegylet tehetsége szerint hozzá fog járulni a ponyva — vagyis népirodalom emeléséhez. A nagygyűlés tehát az előadónak a ponyvairodalomra vonatkozó elveit magáévá tette és a ponyvairodalom átalakítása és terjesztését eszközleni fogja. Ezután Némethy K. olvasta fel egyik dolgozatát, mely a természettudomány tanításáról szól és a tanítás módszeréről. Hosszas értekezletéből csak azt emeljük ki, hogy a természettudományok tanítását az elemi iskolákban hasznos és üdvösnek tartja. Ehhez pártolólag szólt Máday, s határozatba ment, hogy a természettudomány tanítása üdvös lévén, az ásványi állattan átéli, a növénytan a nyári időszakban lenne előveendő. A harmadik tárgy: a vizsgák eltörlésének kérdése vola. Előadó Zadravátz röviden adja elő azon indokokat, melyek a zárvizsgák eltörléseit ajánlhatnák. Különbséget tesz a régi és mostani iskolai rendszer között é s a vizsgákat eléggé helyettesítetteknek látja az illető iskolai közegek és érdekeltek időkinti látogatása által. A zárünnepélynek azonban barátja, Máday kérdést intéz az előadóhoz, hogy mi által akarná pótolni a vizsgákat. Sz is a zárvizsgák eltörlése ellen van, de óhajtaná annak módosítását, hogy az iskolai előmenetel hű képe lehessen az. Dr. Aradi a vizsgák eltörlése mellett szólt, valamint Simay is, ki a zárünnepélyben elő-, közép- és utódlitókat proponál. Több felszólalás után elvileg a vizsgák eltörlése elfogadtatott. Ezután néhány egyleti ügy intéztetett el s a gyűlés fél 2 órakor feloszlott, s az egylet a lyceum megtekintésére ment. A diszebéd, mint kitűzve volt, délután 3 órától kezdve tartatott meg a „Polgári kör“ templom utczai helyiségeiben. A délelőtti ülésen résztvettek itt is teljes számmal jelentek meg. A felköszöntések sorát Nagy József egyleti elnök nyitotta meg, poharat emelvén a közoktatásügyi miniszter úrra. Ezt azután a toaszok egész áradata követé: felköszöntetett Hofbauer tanfelügyelő úr, Nagy József elnök és sokan mások a jelenlevők közöl. A mulatságnak csak estefelé lett vége. Czárán Tivadar úr, s egyátalán annyira pártolja azt, hogy ez csak kötelmet teljesített iránta, midőn őt tiszteletbeli elnöknek választá az elnök indítványára. Ezután felolvastatja az elnök a „Délmagyarországi tanítóegylet“ üdvözletét és dr. Márki József levelét, ki fájlalván, hogy a gyűlésen Személyesen meg nem jelenhet, távolból testvéri kézszoritás és 50 példány „Arany kürt«-öt küld a gyűlés tagjainak. Ezután felolvastatott az egylet pénztárnokának jelentése. 1871 — 1872-ben a bevétel volt 201 frt 1 kr., 1872—'73-ban 767 frt 36 kr. A haladás tehát igen nagy, de a kiadás is annyi volt, hogy az alaptőkétől kellett kölcsönözni a pénztárnak. Sok tag, mégpedig rendes és pártoló, hátrányban maradt. Ezekre nézve felmerült ama ,ne nyúlj hozzánk a kérdés, hogy mikép hajtassanak be tőlük a hátralékok. Elnök kérdést intéz a gyűléshez, hogy behajtsák-e törvény útján a hátralékokat. Sokan szóltak pro és contra, míg nem az elnök indítványa után, hogy a jelen nagygyűlésen a hátralékosok egyszerűen kitöröltetnek, de jövőre már nem, Somogyi vágta ketté a gordiusi csomót, egy bizottság kiküldetését indítványozva, amely megvizsgálná, hogy kik fizetésképesek és kik nem. Ezután ismét ama pénzügyi kérdés vétetett fel, hogy folyóvá tétessék-e az alapítók befizetett s eddig kamatra adott dija ? E felett roppant hosszú vita keletkezett s az határoztatok, hogy az alapitvány tőke alapként tekintetre, kölcsönzés általi segélyezésre fordíttatik. Elhatároztatott még egy „vitázó kör“ alakítása is, melynek elnöke az egylet második alelnöke, s melyben tulajdonkép az egylet szellemi élete nyilvánulna. Erre Simay elismerést szavazott a gyűlés nevében a lemondott derék elnöknek, s kívánja,hogy ugyanazon állásban még sokáig tartsa meg őt a néps nevelés szent ügyének az Isten. Nagy Józsefet tehát hosszas éljenzések közt újra megválasztják, s a derék veterán bajnoka a népnevelésnek mindenki őszinte örömére engedett a pályatársak rábeszéléseinek s elfoglalta az elnöki széket. Az újonnan megválasztott elnök erre egy három tagú bizottságot nevezett ki, mely az alelnökök, , jegyzők és választmányi tagokat kijelölte. A bizottság kijelölése ellenkezés nélkül elfogadtatván, alelnökök lettek: Zadravátz Ödön és Millig J.; jegyző: Györgyösy Rudolf. A választás után Simay úr a gyűlés nevében jegyzőkönyvi elismerést indítványozott azalispán urnak, a lelépett jegyzői karnak s a helybeli lapok szerkesztőségeinek. „A.d.“ Fővárosi ügyek. A fővárosi választások. (A fővárosi V. kerület (Lipótváros) választóinak közgyűlésén Busbach Péter elnök részletesen előadta a bizottság működését s előterjeszté a bizottságok által megállapított névjegyzéket a virilisták és a többi bizottsági tagokra nézve. A tetszéssel fogadott elnöki előterjesztés után a közgyűlés magáévá tette a bizottság által a virilistákra nézve a főváros többi kerületeinek megbízottaival egyetértőleg megállapított névjegyzéket, úgyszintén a javaslatba hozott névsort a bizottsági képviselőkre nézve. E névsor a következő: rendes tagok: Gieszriegel Károly, Csengery Antal, Schweiger Márton, Horn Ede, Sacellary György, Fáik Miksa, Simon Florent, Osvald Sándor, dr. Reich Armin, Gelléri Szabó János, Deutsch Samu, Zsigmondy Pál, Zsigmondy Vilmos, Mészáros Miklós, Tolnay Lajos, Fuchs Gusztáv, Lechner Lajos, Lofranco József, Gold Zygmond, Kramer Samu, Petrinyi Tamás, Weber Antal. Póttagok: Mezey Mór, Korányi Adolf, Müller Vilmos, Matuska Péter, Stiller Mór, Szabó József. — Ezzel a közgyűlés véget ért. A IV. választókerület (Belváros) 25-ös bizotsága ezen kerület átalános választásál a főváros bizottságába kerületileg megválasztatni ajánlja . Rendes tagoknak: Apáthy István, Dr. Borbás József, Burghardt István, Deák Ferencz, Farkas György, Frey József, Grabovszky György, Hatsla Péter, Horváth Károly, Houchard Ferencz, Jármai Gusztáv, Kármán Lajos, Kléh István, Királyi Pál, Matolay Elek, Mátyus Arisztid, Ney Ferencz, Oppodh Alajos, Dr. Patrubán Gergely, Polgár Mihály, Dr. Poor Imre, Somhegyi Ferencz, Stock Endre, Dr. Szabóky Adolf, Thaisz Elek, Toldy Ferencz, Várady Károly, Zmeskál István. Pót tagoknak : Ságodi Sándor, Jelinek Mór, Than Mór, Dr. Dulácska Géza, Dr. Környei Ede, Szedenits János, Kaunitz Tivadar. Különfélék. Budapest, sept. 25. (Királyné őfelsége.)A mint roszul létéből felgyógyul, Gödöllőre utazik, s mint örömmel hallottuk, az egész október hónapot körünkben fogja tölteni. Ő felsége az Ischlből Bécsbe tett után hűlt át, mely utat épen azért tette, hogy az olasz király látogatása alkalmával Bécsben legyen. Rozuliéte azonban gátolta abban, hogy az olasz királyt fogadhassa, ki két ízben is Schönbrunnban személyesen tudakozódott a királyné ő felsége hogyléte felől. (Victor Emánuel király.) Reichenbergből az ottani lap szerint körülbelül követ- lkező tartalmú sürgönyt intézett királyunkhoz Bécs- I be . Ő Felsége államait el nem hagyhatja a nélkül, hogy még egyszer a legszívélyesebb köszönetét ne mondja azon szeretetreméltó fogadtatásért, melyben részesült. (Mihajlovics és Strossmayer püspökök), hir szerint Prágában találkoznak. A zágrábi érsek már oda utazott, a diákovári pedig legközelebb Prágába váratik, az ottani érseki jubileum ünnepélyére. (K ais e r fe d) lemondott a megbukott sziriai „Creditbank“ igazg. tanácsosságáról, amiből a „N. Fr. Pr.“ azt következteti, hogy megmarad Landeshauptmann-nak. (A nemzetközi kiállítás) látogatottsága folyvást nagy. Tegnap is 59,125 személy látogatta. A látogatók legnagyobb része magyarországi. (Egy püspöki körlevélből.) Zalka János, győri püspök legújabb körleveléből idézzük a következőket: Ha az iskolatörvény 55. §§. kedvezménye szerint a nagyobb tanulók hat hónapig pontosan jártak az iskolába, s akkor megvizsgáltatván, az iskolai tanács véleménye szerint, szabadságot nyernek s csak a vasárnapi iskolákra szorittatnak, s már szép eredmény fog eléretni. Jóllehet az volna kívánatos, hogy a teljes nyolcz szorgalomhónapot ne csak a gyengék, hanem a nagyobb tanonczok is kitöltsék, miként mindezt az 1871-ki febr. 4-én kelt körlevelemben bőven kifejtettem gondolják meg a keresztény szülők, miszerint a legszorgalmasabb tanító sem képes megnyugtató eredményt fölmutatni, ha a tanonczok rendetlenül járnak iskolába, ha kellő időben be nem küldetnek, ha idő előtt kifogatnak. Mindezen hiányok távoltartására s az iskola magasztos czéljának sikeres elérésére hozattak be az egyházközségi tanácsok, vagyis iskolazékek, miként ezeket a győri püspökségre nézve már 1869-ki febr. 3-án kelt főpásztori levelemben elrendeltem. Ha a három év letelte után, az imént említett körlevél pontozatai értelmében, ekkoráig új választás akármi okból nem történt, az legott megteendő, hogy így e testület felújítva annál erélyesebben végezze teendőit, minél több ok sürgeti ezen erélyt. A szorgalomhónapok kijelölése, az iskolai év kezdetének kitűzése, az iskolaköteles gyermekek névsorának az anyakönyv szerint, az időközben letelepedettekre nézve pedig a kutatás nyomán teendő öszeállítása , a felszerelés megvizsgálása s a hiányok pótlása, több hasontermészetű teendőkkel elég munkát adnak s üdvös befolyást biztosítanak a tanács tagjainak. A faiskolák végre valahára létrehozása, ketélszerű gondozása és a tornahelyiségek kijelölése szintén az ő gondjaik tárgya. Azonban a tanítók fizetésének emelése is az iskolaszékek és kath. hitközségek teendői közé tartozik. Vannak helyek, melyekben a tanító összes jövedelme az állami iskolatanítók fizetésének legalábbját sem üti meg. Ezen fizetés emeléséről annál tüzetesebben keilen gondoskodnak, minél bizonyosabb, miszerint a jegyzői hivatalnak a mesteri állomásoktól lett elkülönítése az úgy is csekély fizetésen jelentékeny csorbát ejtett. A hívek több helyütt dicséretes méltányossággal siettek pótolni e csorbát, de mások nemcsak hogy nem pótolták, hanem még a megmaradt járandósággal is tartozásban vannak. A tanítónak itt majdnem lehetetlen megélnie, ha a pótlékot meg nem nyeri. Ha méltán megróttam az ily községek hanyagságát, mindkét részre igazságot kívánván mondani, mg kell rónom azon tanítók nyugtalanságát is, kik felekezeti iskoláinkban az eddig elelviselt kántori teendőktől, a sekrestye, óra s harang gondozásától szabadulni akarnak, meg nem gondolván, miszerint e teendők teljesítésére is vállalkoztak fölfogadtatásukkor s hogy ezek után is húznak dijat, s hogy végre a hívek, kik az adó, a tagosztály után váltságok, a szőlődézsma pótléka, a jegyzői hivatalok díjazása s hason terhek által elárasztva vannak, nem képesek mindjárt említettem kicsinylett hivatalokra is személyek ellátásáról is gondoskodni.« (Csak elismeréssel jegyezhetjük fel e sorokat, melyeknek czélja: a tanügy fellendítése. Azt a felekezeti buzgalmat, melynek törekvése az iskolákat jobbá tenni, a közoktatási ügy minden barátja csak örömmel üdvözölheti. (Pest-Pilis és Solt megyék tankerületi iskolatanácsa) elmaradt augusztusi évnegyedes közgyűlését f. évi September hó 30- dikán d. u. 4 órakor tartja meg a megyeház tanácstermében. (Palotai kés vonatok beszüntetése.) Az osztrák államvasuton a nyári idény tartamára ünnep- és vasárnapokon Budapestről a Palotára és vissza berendezett külön kéjvonatok f. hó végével olykér fognak beszüntetni, hogy azok közlekedése f. hó 28-án utolszor történik. (Kérelem.) Akik Czakó Zsigmond elhunyt költőnk életéről, családjáról, szüleiről, ifjúsági napjairól hiteles adatok birtokában vannak, tisztelettel felkéretnek, szíveskedjenek közlésükkel engemet (főirt 5. sz.) megtisztelni. Budapest, sept. 23. Bérezik Árpád. (Herzl ügyében, mint a »Sz. H.« hallja, az igazságügyminisztérium egy más törvényszéket szándékozik delegálni, ami a nevezett lap nézete szerint teljesen felesleges, s csak költségeket okoz haszon nélkül. (Hirschler Ignácz szemorvos) külföldi útjából visszatért. (H . m e n.) Kaposvárit Sege Lőrincz mórágyi állomásfőnök a napokban tartó esküvőjét Hágelmann Mariska kisasszonynyal, Hágelmanni Károly kaposvári könyvárus leányával. — Noszlopy János szegszárdi kasznár esküvője Szuha Emma kisasszonynyal a jövő hó elején tartatik meg. (A „drezdai átalános nevelési egylet“) meghívást intézett a nőképzőegylethez, mint rokontörekvésű testülethez és annak elnökéhez Veres Pálnéhoz, a Casselben f. hó 30-án és október 1-én tartandó évi közgyűlésre. Ha a tagok közül valaki saját költségén szíves lenne ezen meghívásnak engedni és ott ez egyletet képviselni, a szükséges iratok átvétele végett forduljon az egylet elnökéhez Veres Pálnéhoz, Pest, Lipót és szerbutcza sarkán ; továbbá, aki Casselben magáncsaládnál kiván elszállásoltatni, ugyanott Georg H. könyvkereskedőhöz intézze megkeresését. (A nőképző egylet tanodájában) a felvételi vizsga közbe jött akadályok miatt nem oct. 3-án, hanem 6-án leend; az előadások pedig 8-án veszik kezdetöket. A beiratások nov. 1-ig eszközölhetők az intézeti igazgatónőnél Lipót és szerb-utcza sarkán. (A bécsi*Concodinirói egyletet) egy nem rég Bécsben elhalt agglegény egész vagyona örökösévé nevezte ki. A végrendelet adományozási okmány alakjában van kiállítva, és következőleg szól: »Halálom után tisztességes temetést kívánok és a még esetleg fennmaradó vagyonomat a bécsi hírlapírói egyletnek hagyom, segélyre szoruló tagjainak támogatása végett, azok kivételével, kik egy udvari színház számára darabokat írtak , miután életemben eleget szenvedtem; fentebbi rendelkezésemet ép észszel és teljes erővel teszem. Nadler Henrik, s. k.« Mennyit tesz ki a hagyaték, még nem tudatik, azonban azt állítják, hogy az udvari színmúirók kérlelhetlen ellensége igen gazdag volt. (Gyors halál.) Pirniczer D. kaposvári aranyműves, ki f. hó 12-én felutazott a bécsi kiállításra, ott hirtelen meghalt cholerában. 13-án még az operaszínházban volt barátjával, és elváláskor kérte ezt, hogy következő reggel látogassa meg, és együtt menjenek a kiállításra. Másnap reggel azonban, midőn barátja érte jött, Pirniczer már halotti ágyán feküdt. Képzelhetni barátja fájdalmas meglepetését. (Zárda felszentelés.) A kaposvári zárda, mely Ranolder János veszprémi püspök bőkezűsége folytán épült, és a város legkiválóbb épületei közé tartozik, a „Som.“ szerint f. hó 29-én fog felszenteltetni. Az ünnepély emelésére lerándulnak Veszprémből Pribék felszentelt püspök és Csacsinovics és Polák kanonokok. (Fegyveres csavargók.) A marczali szolgabiróságtól egy hivatalos jelentést közöl a „Som.“, mely szerint f. hó 12-én a délelőtti órákban 4 fegyveres csavargó jelent meg a móriczfai erdőben. A csavargók úri ruhába vannak öltözve, és 24— 25 éves fiatal emberek , vezetőjük lenne bizonyos Barbély Bertalan, ki az igali járásban a foglárok elől megszökött. A csavargókat, kik a maricziai erdőből ismét, nem tudni hova eltávoztak, a marczali foglárok üldözőbe vették. (A nápolyi ex-király és Laguerro nére.) A karlsbadi „Sprudel” a következő közleményt hozza. Mig Ferencz nápolyi király itt mulatott, mindennap, már a kora reggeli órákban egy éltesebb, beteges úrral lehetett őt élénk beszélgetésben látni, melynek folyamában emez helylyel, közzel egy elefántcsont boritékú jegyzőkönyvet vont