Pesti Napló, 1873. szeptember (24. évfolyam, 200-224. szám)

1873-09-26 / 221. szám

lehet, hogy csakugyan soha sem fogunk aranyat ké­szíteni, de el kellene ismernünk mindig, hogy az aranycsinálók sok tapasztalattal, hasznos észlelettel gyarapították a tudományt. Az örök békét tán soha sem éri meg az emberiség, de a karcz fóriái eny­hülni fognak, éktelen, vad, ijesztő kinézésük szelí­dülni fog. Olvasóink ismerik Richard angol parla­menti tag működését; tudva van, hogy fáradozásai folytán sikerült az angol parlamentben egy határo­zatot elfogadtatnia, melylyel Angolország kormánya oda utasíttatott, hogy indítson meg a hatalmakkal tárgyalásokat az iránt,miképen lehetne a nemzetközi kérdéseket választott bíróságok által elintéztetni ? De Richard úr nem éri be ezzel, most körutat tesz a continensen , hogy eszméinek propagandát csináljon és az udvaroknál az általa megpendített ügyet sürgesse. — Annyi áll, hogy az udvarok szívesen fogják a nemes emberba­rátot fogadni és elméletben igazat fognak neki adni még azok is, kik talán épen háborúra készülnek. Mikor Miklós czár megszállotta a Dunafejede­­lemségeket, a békeszövetség két kitűnő tagja tisz­telgett nála és a czár maga szívesen vallotta be, hogy a béke sokkal jobb a háborúnál, de azért a háborút persze folytatta. De ebből még nem követ­kezik, hogy Richard úr haszontalan munkát, vagy pláne Don Quixotiadát mivel. A szenvedély, az ér­dek rendesen túlkiabálja ugyan az észszerű meg­győződést, de azért az ennek érvényesítésén fárado­zó törekvés nem gúnyolandó. A főnehézség az, hogy a védelmi háborút természetesen mindenki szüksé­gesnek tartja és hogy bajos meghatározni, melyik háború nevezhető ilyennek. így az utóbbi háború­ban Franczia­ország megtámadott területét, Német­ország megtámadott jogait védte; hogy ki volt a támadó fél, azon még most is vitatkoznak. Strauss Dávid azt állítja, hogy a békeszövetség ép oly észszerű alapon áll, mint az a társulat, mely pl. a meny köveket akarná megszüntetni. Igaza le­het , a háború is úgy származik mint a villám , de ha nem is szüntettük meg a villámot, föltaláltuk a villámhárítót; ha nem szüntetjük is meg a háborút, enyhítjük annak gyászos és káros voltát. A háborúk kisebb okainak elhárítása nem le­hetetlen ; így csak nem rég ülésezett Gentben egy nemzetközi congressus, mely azt javasolta, hogy ál­líttassák fel független nemzetközi testület, mely nem­zetközi viszályoknál a fennforgó kérdést természet- és szokás­jogi indokokkal iparkodnék kiegyenlíteni, habár véleménye nem volna is mérvadó. Igen valószínű, hogy egy két sikeres kísérlet igen emelné e testület tekintélyét, sőt idővel erkölcsi kényszererőt is kölcsönözne határozatainak. JP A föntebbi j­avaslat Bluntschlitól ered,kinek műve „Uber das moderne Völkerrecht“ nemzetközi kérdé­sekben igen gyakran szokott idéztetni. Ezen műnek legnagyobb hibája tán az, hogy a nemzetközi jog alapelveinek megállapításánál többet hallgat a szer­ző saját vágyaira, mint a létező tényekre és az ural­gó fogalmakra. Bluntschli elítéli azon szokást, hogy elfoglalt városoktól sarc­ot és túszokat követelnek, de azért ő óhajtja, bár a tények átalános szokássá váltak. Pedig az csakugyan kérdés tárgya lehet, hogy e szokások nem volnának-e megszüntetendők. Egyik kiváló eredménye a »béke apostolok« működésének a genfi egyezmény, mely oly világos és oly gyakorlati szellemben alkottatott, hogy annak tiszteletben tartása mindig csak hasznot hajtott a ha­dakozó feleknek. A múlt háborúban a poroszok nem vették any­­nyira hasznát, mint a francziák és mégis oly annyira meg voltak vele elégedve, hogy Auguszta császárné jelentékeny díjat is tűzött ki azon munkára, mely a conventió alkalmazását, legjobban adja elő és tovább fejleszthetésére legalkalmasabb javaslatokat tar­talmaz. D­u­n­a­n­­ Henrik, a genfi egyezmény meg­pendítőj­e már tett is e tárgyban javaslatot és pedig a hadifoglyok­ érdekében, kiket a semleges hatalmak diplomatiai utalma alá vél helyezendőknek és kik­nek egyforma és em­berséges bánásmódot igyekszik biztosítani. Szerinte a semleges hatalmaknak jogukban ál­lana a hadifoglyok állapota fölött felügyeletet gya­korolni és szükség esetén nyilvános jelentést tenni. Ezen javaslatnak elvben elfogadása magában véve is sok esetben biztosítékot nyújtana, hogy a felügye­let nem lesz szükséges. Igaz ugyan, hogy szándékosan a múlt háború­ban sem kínozták a hadi­foglyokat és hogy pl. a se­­dani csata, vagy Metz elfoglalása után a foglyok el­helyezése és táplálása valóban elkerülhetően nehézsé­gekkel járt, de ki állana jól arról, hogy jövőben, de ha egy újabb német-franczia háború törne ki, az előre láthatólag a végsőig elkeseredett hadakozó fe­lek gyűlöletüket nem fogják foglyaikkal éreztetni ? Dunant javaslatának érvényesítése czéljából egy »Dunant-társulat“ van alakulófélben, mely fel­adatául tűzte ki összeszedni az adatokat, amelyek a hadifoglyokkal való bánásmódra vonatkoznak és ja­vaslatokat tesz a foglyokkal való egyforma és em­berséges bánásmódról.E czél elérésére lépések fognak létezni az angol kormánynál, hogy kezdeményezzen egy diplomatiai congressust, mely e tárgyban ta­nácskozásokat folytatna. Dunant volt az aki keresztül vitte a genfi egyezményben letett alapelvek érvényesítését, nejé­hez tehát jogos­ remények fűződnek. A Teleki-könyvtár. Gr. Teleki Sámuel, a marosvásárh­elyi Teleki­­könyvtár alapitója, erdélyi udv. cancellar, született 1739. nov. 17.; meghalt 1822. — Tudományos czé­­lokra és kegyes alapítványokra egy millión felül ál­dozott. Korunk egyik legjóltevőbb emberei közül, kinek áldott tetemei Erdélyben Sáromberkén a csa­ládi sírboltban nyugosznak. Végrendeletének a könyvtárra vonat­kozó részei, a többi között így hangzanak : „Méltóságos reformatum főconsistorium ! Mi­nekutána életemnek nagyobb és legszebb részét ki­rályomnak és hazámnak hiv szolgálatokban terhes időkben sok változások, és kedvetlen viszontagságok között elt­öltött­em . Isten jóvoltából már az emberi hosszabb életnek határához közelítvén, holtam után­ra házamat elrendeltem, és az Istennek áldásából szerzett földi javaimról is rendelésemet megtettem részszerént Nagy-Várad-Olasziban 1800-dik esz­tendőben, októbernek 10. napján készült testamen­­tomban, részszerént, a mai napon ahoz ragasztott codicillusomban, minthogy ezekben foglalt s tulajd­on keresményemből hagyott piumlegatumaimra és köz­használásra nagy költséggel, sok fáradsággal szerzett bibliothecamra nézve az erdélyi méltóságos főconsis­­toriumnak superattentióját szükségesnek ítéltem, az iránt is akaratomat feljebb említett testamentumom­ban s codicillusomban kinyilatkoztattam. Bízván azért a méltóságos főconsistoriumnak a közjóhoz való buzgóságába emlitett pium legatumaimra s bibliothe­camra nézve kinyilatkoztatott utolsó akaratomnak mindenekben tökéletes teljesítését s ahoz képest jó vé­gekre czélzó institutumaimnak állandó pártfogásokat fenntartásokat,az erdélyi méltóságos reformatum fő­consistoriumnak atyafilágosan ajánlom és szivére kö­töm. Mely végre azok iránt tett rendeléseimet emlitett testamentumomból és codicillusomból különösen is ide leírván a méltóságos főconsistoriummal közlöm a következendőket. Testamentumomnak 11., 13. és 14-dik punctu­­maiban: I­mo Ifjúságomtól fogva nagy költséggel, szor­­galmatossággal és fáradsággal szerzett, és azután is, a mig élek, Isten segedelmével szerzendö könyvei­met, ezekhez kötvén boldogult kedves feleségemnek magyar köny­vgyüjteményjét is a maga kívánsága és rendelése szerint mineralogica collectiommal együtt hagyom és legalom/mint házam s familiámbeli örökös fidei commissumot maradékaimnak és successoraim­­nak »gondviselésük és jótállásuk alatt a tudományok­nak, nemzetemben, hazámban előmozdításokra«, kö­telességekbe tévén maradékaimnak és successoraim­­nak, hogy azokat és azoknak edictióit szám és cata­­logusok szerint maros­vásárhelyi házamnál a végre készitett épületemmel az én neve­m alatt tartassák, jó gondviseléssel conserválják, azokból soha egyet is el ne idegenitsenek, el ne adjanak, azokat egymás között is el ne oszszák, hanem e végre : 1- et. Maradékim közül mindenkor praeferedter az öregebbik fiú, a ki ha alkalmatos nem lenne, an­nak tutora és curatora, vagy az utánna aetasra néz­ve következő fiú légyen ezen fidei commissumnak conservator®, és gondviselője, a fiuságnak defectusá­­val pedig — melytől az Isten őrizzen — az erdélyi reformátum főconsistorium a Teleki fiu-ág — fa­míliámnak — megegyezésével válaszszon mindenkor elsőbben és leányágon levő fiú maradékaim közül, ezeknek is pedig defectusokkal — melytől az isten őrizzen — a Teleki fiú ágban élő atyámfia közül, a kit arra legalkalmatosabbnak és érdemesebbnek ítél, és rendeljen ezen fidei-comissumnak adminis­­tratort és curatort, számadásnak és jótállásnak ter­he, és a a maga superinspectiója alatt. 2- or. Az, a­kire ezen rendelésem szerint száll a fidei commissariusság, bírja mindenkor és használja a megnevezet maros­vásárhelyi egész há­zamat kerteivel együtt, oly kötelezéssel, kötelesség­gel, hogy tartozzék minden épületeket, szobákat és kerteket a bibliothekával együtt ép statusban con­­serválni, úgy pedig, hogyha azokban gondviselet­­lensége, vagy fösvénysége miatt valami kár és dete­­rioratio esnék, azt tartozik, és maradékai is tartoz­zanak maguk költségeken reparálni, és redin­­tegrálni. 3- szor. Annak, a ki feljebb irt rendelésem szerint következik, vagy választatik curatornak legyen jussa, és kötelessége a fidei­ commissrumnak státusára mellesleg vigyázni, az épületeket, és köny­veket megvizsgálni, és minden esztendőben egyszer caniculának idején a supremum reformatum consis­­toriumtól kirendelendő két érdemes professoroknak, mint tanúbizonyságoknak jelenlétökben a catalogu­­sok, és editiók szerint számba venni. 4- et. Minden héten három napon délelőtt és délután három-három óráig nyitva legyen a­lbiblio­­theca és olvasó szoba az olvasóknak, a bibliotheca­­riusnak jelenlétében. 5- ör. Az olvasásra kikért könyvek a bib­­liotheka catalogusában kinyomtatott törvények szerint recepisse mellett adassanak ki, és az olvasó­szobában azon törvények szerint hasz­náltassanak, ott jó securitás alatt tartassan­ak, és ismét minden hiba és kár nélkül reponál­­tassanak a bibliothekiam­us által; onnan pedig egy könyvet is kiadni, vagy kivinni soha senkinek is szabad ne legyen, az én töllem származott két ágon levő fiú succes­oraimon kívül, a kiknek tudni­illik megengedtetik, hogy a szükséges könyveket bizonyos ideig recepisse mellett erga restitutionem magok házukhoz is elvihessék, de másoknak ki ne adják, hanem hiba nélkül reponáltassák.­­ Minden ember pedig személy válogatás nélkül a kiadott törvé­nyekhez tartsa magát, és az olvasásra­­­kivett köny­vekért jótállani és az elkárosodtakért hasonló köny­vet ugyan azon editióból tartozik venni a bibliothe­­cának redintegratiójára. 6-­or. A fidei-commissumnak curatora tartson mindenkor szüntelen egy bizonyos és jó bibliotheca­­riust, a ki tudományára, erkölcsére és hivségére néz­ve azon kötelességre alkalmatos legyen, és hittel is obligálja magát a tőlem kiadott törvények szerint a reája bízott bibliotecának maga integritásáéban conservatiojára és gondviselésére. Ennek pedig sza­bad szállása legyen a bibliotheka és olvasószoba közt a végre rendelt szobákban, esztendőnként há­romszáz­hatvan magyar forint, negyven veder bor, negyven véka búza, és hat öl tűzifa fizetéssel, s egy hiv szolgát a bibliothekának s olvasó szobának ta­karítására, s a könyveknek tisztogatásukra s helybe rakásukra, száz magyar forint fizetéssel, mindenikét a hivségra s maga kötelességeire meg is esketvén,stb.' * ** A végrendelet e passusai igen világosan szóla­nak, s ezeket ma azért idéztük, mert — mint Száva Farkas úr minket tudósit— m a maros­vásárhelyi csak közelebbről bevégzett s igy a legújabb telekkönyvi munkálatok 859 s több jegyzőkönyvi szám alatt a Teleki-könyvtár gr. Teleki Sámuel nevén, mint ma­gánvagyon van bevezetve, s igy minden előintézke­­dés meglévő, hogy ezen ügy és kérdés val­­a, — ha netalán elkerülhetne — a nemzetre jogosan ne érvé­nyesüljön ! A kocaka elvetve, — írja idézett levél — az igények vagy birtokigazitások ideje f. év junius 1-től deczember 31-ig tartanak, s ha addig felszólamlás, — reclamatio, — nem lesz, a könyvtár ügye örökre veszve van.“ A felügyelettel megbizott erdélyi consistorium s a gr- Teleki-család azon tagja, ki a családi birto­kokat ma kezeli: gr. Teleki Sámuel, e nyilvános fel­szólalások által figyelmeztetve lehettek arra, hogy tüzetes felvilágosítás által megnyugtassák az e te­kintetben nyugtalankodó közvéleményt. Az »Aradvidéki tanítók egyleté­­nek IV-dik nagygyűlése. A s e p t. 22-ki ti­­­ó­s. A dühöngött járvány miatt mára halasztott nagygyűlés első ülése a megyeház nagy termében, mintegy 40 tanitó, Hofbauer tanfelügyelő, dr. Aradi aradvárosi iskolaszéki küldött s nehány egy­leti pártoló tag jelenlétében érdekes vitakérdések fejtegetésével tartatott meg. A gyűlés kezdete 10 órára volt hirdetve, de csak fél 11-kor nyittatott az meg Nagy József el­nöklete alatt, ki a többi között igy szólt: A pädagogia terén a nevelés, tanítás barátai­nak korunkban a kulturai haladás érdekében igen komoly, figyelő állást kell elfoglalni; majd erősen sürgetőleg először is, hogy a népek nagy zöménél meggyökerezett hagyományok iszapos sülyedékét, a szánalomra méltó ama fonák balhitet, hogy kiki már születése által elítélve lévén, jobb vagy bal esemé­nyeknek magát meg kell adnia, az idő és szokás ál­tal elsajátított ferde fogalmakat tisztítsák és a kor- t követelte helyes eszmék, tiszta fogalmak a tudomá­nyos értelmességet érvényre emeljék. Majd az egész földgömbön ma már a nevelés­­ és tanítás körüli eszmék, elvek, nézetek harczában­­ élünk, és a nevelés kérdése a világ egyetemes kér­­­­déséré jön, és kell is, hogy ezen eszmeharcz mi­előbb a czél elérése, tökélyesbülése által bevég­­ződjék. A jó nevelő, tanító, mint a bányász semmit mű­­­ veletlen nem hagy, ámde épen itt sarkalik a ma­i fontos feladatnak megoldása: hát miként mivel­­jünk, neveljünk, tanítsunk ? I felelet: úgy, hogy az A s e p­­. 23-diki n­­­é a. Nagy József egyleti elnök háromnegyed 10-kor a ma kevesebb számmal­ összegyűlt néptanítók gyű­lését néhány bevezető szóval megnyitván, Lele Já­nos egyleti jegyzőt felkéri az elnöki évi jelentés fel­olvasására. A jelentés igen szép képet nyújt az aradvidéki tanító­egylet működéséről, s egyátalán csak kitűnő sikert és eredményt jósolhatunk vidékünkön a nép­nevelés ügyének, mely ily munkás, szorgalmas és buzgó egylet által ápoltatik. Az elnöki jelentésben az egylet anyagi helyze­téről is létezik említés, mely — a pénztárnoki jelen­tés tanúsága szerint — igen végzetes horderővel hathatna e derék egyletre; ha nem léteznék ama majdnem biztos remény, hogy hazánk felvirágzásá­nak ezen ügye és főemeltyűje mindjobban fel fog karoltatni. Az elnöki jelentés néhány másodlagos fontos­ságú megjegyzés után tudomásul vétetett, s csakis egyik pályadíj kiadásánál merült fel hosszabb vita, miután a nyertes Gaál M. Pál tanító nem volt egy­leti tag, s csakis egyleti tagok pályázhattak a kitű­zött kérdésekre. De ezen kérdés Gaalnak belépése által az egy­letbe, elintéztetett. Elnök a jelentés felolvasása után felemlíti, hogy C­z­á­r­á­n Tivadar egy dán aranyat — mely 4 magyar aranyat ér, ajándékozott az egyletnek, azt kivánván hogy az „Czárán-dij“ név alatt tűzes­sék ki. Ezen ajándékozás, ha jól hallottuk, még a pankotai tanitó gyűlés alkalmával létetett, újabban azonban ismét 50 frtot ajándékozott az egyletnek jövendő jobblétünk életczéljára meghozza a kívánt eredményt. Nemzeti nevelés, világis­meret legyen tanügyi foglalkozásunk feladata, hangoztatik mindenfelé, minden irányban; igen tágas, fenséges feladat, en­nek megértése, kivitele tehát kit illethet inkább, mint minket tanítókat, nevelőket. A jelenlegi tanügyi expediensek még igen sok küzdelemnek és fennakadásnak néznek elé; ezt bizo­nyítják a jelzett, maguktól el nem tagadható eszme­zavarok, az új meg ujjfelállított paedagogiai kísérle­tek, ellenmondások stb. Tehát még csak az üdvös kísérletek korszaká­ban vagyunk — és ez is nagy vívmány, mert a szá­zadokon átélt tapasztalatok morálja az, hogy a tettre mutatkozó alkalom hatalmasabb a hódítónál, na­gyobb a prófétánál. Az alkalom önök előtt van uraim: ügyes, eszes felhasználása ennek a mi lelkiismeretes ügyünk.“ G­y­ö­r­g­y az esztergomi egylet nevében üd­vözli a nagygyűlést. B­á­l­i­n­t M. a czeglédi testvéregylettel hoz üdvözletet a nagygyűlés tagjainak. E­l­n­ö­k a nagygyűlés nevében örömét fejezi ki, hogy Hofbauer tanfelügyelő úr személyesen jelen van ; a testvéregyletek üdvözletét viszonozva, felol­vastatja Bója Gergely budapesti tanfelügyelő távirati üdvözletét, melyet tartós éljenzés követvén, a gyű­lés áttér a napirendre. A vita első tárgyát képezte­­a ponyvairodalom mely mint a babona, rósz erkölcs trágárságok ter­jesztője átalakíttatni inditványoztatott. Györgyössy Rudolf előadó rövid beve­zetéssel felemlíti a ponyvairodalom rész hatását; indítványozza annak átalakítását az évkönyvben kifejtett módozatok szerint. Nézete szerint a pony­vairodalom név továbbra is meghagyandó, de oda kell hatni, hogy az alak mellett a tartalom telje­sen megváltozzék, mert a néptanítás és népiroda­­lom — a népnevelés együttjáró, egymást ki nem zárható eszközei. A népirodalmi termékek terjesz­tésére pedig az ajánltatik, hogy e tekintetben ma­guk a tanitóegyletek járjanak el. — A kinyoma­­tásra minden egylet áldozzon néhány fillért, s az egyes tanítók önmaguk juttassák a nép kezeibe. A tanító szövetség gondoskodjék megfelelő mű­vekről is. E tárgyhoz az elnök többszöri felhívása foly­tán dr. Aradi szólt legelőször, kifejtvén, hogy a halálozás a járvány alatt azért volt oly nagy, mert a nép csak a kuruzsolásban hisz, orvosi segélyért nem folyamodik. Azért ő jónak vélné, ha szintén népies stélben egészségügyi tanácsok terjesztetnének. A szerkesztést egy orvos és egy tanító vállalná magá­ra. (Átalános helyeslés.) A tárgyhoz szóltak még S­i­m­a­y — hosszas szónoklatban hozva fel anekdotákat is a közkiállí­­tásról; ezután még az elnök koc­káztatott néhány megjegyzést. S­z i­­­s az indítvány megvitatását az országos tanitó szövetséghez kívánta áttétetni, míg végre határozatba ment és az elnök által ki­mondatott, hogy az aradvidéki tanító­­egylet tehetsége szerint hozzá fog járulni a ponyva — vagyis nép­irodalom emeléséhez. A nagygyűlés tehát az előadónak a ponyva­­irodalomra vonatkozó elveit magáévá tette és a ponyvairodalom átalakítása és terjesztését eszköz­leni fogja. Ezután Némethy K. olvasta fel egyik dolgozatát, mely a természettudomány tanításáról szól és a tanítás módszeréről. Hosszas értekezletéből csak azt emeljük ki, hogy a természettudományok tanítását az elemi isko­lákban hasznos és üdvösnek tartja. Ehhez pártolólag szólt Máday, s határozatba ment, hogy a természettudomány tanítása üdvös lévén, az ásvány­­i állattan átéli, a növénytan a nyári időszakban lenne előve­endő. A harmadik tárgy: a vizsgák eltörlésének kérdése vola. Előadó Zadravátz röviden adja elő azon indo­kokat, melyek a zárvizsgák eltörléseit ajánlhatnák. Különbséget tesz a régi és mostani iskolai rendszer között é s a vizsgákat eléggé helyettesítetteknek látja az illető iskolai közegek és érdekeltek időkinti látogatása által. A zárünnepélynek azonban ba­rátja, Máday kérdést intéz az előadóhoz, hogy mi által akarná pótolni a vizsgákat. S­z i­­­s a zár­vizsgák eltörlése ellen van, de óhajtaná annak mó­dosítását, hogy az iskolai előmenetel hű képe lehes­sen az. Dr. Aradi a vizsgák eltörlése mellett szólt, valamint Simay is, ki a zárünnepélyben elő-, közép- és utódl­itókat proponál. Több felszólalás után elvileg a vizsgák eltör­lése elfogadtatott. Ezután néhány egyleti ügy intéztetett el s a­­ gyűlés fél 2 órakor feloszlott, s az egylet a lyceum­­ megtekintésére ment. A diszebéd, mint kitűzve volt, délután 3 órától kezdve tartatott meg a „Polgári kör“ tem­­plom­ utczai helyiségeiben. A délelőtti ülésen részt­vettek itt is teljes számmal jelentek meg. A felköszöntések sorát Nagy József egyleti elnök nyitotta meg, poharat emelvén a közoktatás­­ügyi miniszter úrra. Ezt azután a toaszok egész ára­data követé: felköszöntetett Hofbauer tanfel­ügyelő úr, Nagy József elnök és sokan mások a jelenlevők közöl. A mulatságnak csak estefelé lett vége. Czárán Tivadar úr, s egyátalán annyira pártolja azt, hogy ez csak kötelmet teljesített iránta, midőn őt tiszteletbeli elnöknek választá az elnök indít­ványára. Ezután felolvastatja az elnök a „Délmagyaror­szági tanítóegylet“ üdvözletét és dr. Márki József levelét, ki fájlalván, hogy a gyűlésen Személyesen meg nem jelenhet, távolból testvéri kézszoritás és 50 példány „Arany kürt«-öt küld a gyűlés tag­jainak. Ezután felolvastatott az egylet pénztárnokának jelentése. 1871 — 1872-ben a bevétel volt 201 frt 1 kr., 1872—'73-ban 767 frt 36 kr. A haladás tehát igen nagy, de a kiadás is annyi volt, hogy az alaptőkétől kellett kölcsönözni a pénztárnak. Sok tag, még­pedig rendes és pártoló, hátrány­ban maradt. Ezekre nézve felmerült ama ,ne nyúlj hozzánk a kérdés, hogy mikép hajtassanak be tőlük a hátra­lékok. Elnök kérdést intéz a gyűléshez, hogy behajt­sák-e törvény útján a hátralékokat. Sokan szóltak pro és contra, míg nem az elnök indítványa után, hogy a jelen nagygyűlésen a hátra­lékosok egyszerűen kitöröltetnek, de jövőre már nem, Somogyi vágta ketté a gordiusi csomót, egy bizottság kiküldetését indítványozva, a­mely megvizsgálná, hogy kik fizetésképesek és kik nem. Ezután ismét ama pénzügyi kérdés vétetett fel, hogy folyóvá tétessék-e az alapítók befizetett s eddig kamatra adott dija ? E felett roppant hosszú vita keletkezett s az határoztatok, hogy az alapitvány tőke a­l­a­p­ként tekintetre, kölcsönzés általi segélyezésre fordíttatik. Elhatároztatott még egy „vitázó kör“ alakítása is, melynek elnöke az egylet második alel­­nöke, s melyben tulajdonkép az egylet szellemi élete nyilvánulna. Erre Simay elismerést szavazott a gyűlés nevében a lemondott derék elnöknek, s kívánja,hogy ugyanazon állásban még sokáig tartsa meg őt a nép­­s nevelés szent ügyének az Isten. Nagy Józsefet tehát hosszas éljenzé­sek közt újra megválasztják, s a derék veterán baj­noka a népnevelésnek mindenki őszinte örömére en­gedett a pályatársak rábeszéléseinek s elfoglalta az elnöki széket. Az újonnan megválasztott elnök erre egy há­rom tagú bizottságot nevezett ki, mely az alelnökök, , jegyzők és választmányi tagokat kijelölte. A bizottság kijelölése ellenkezés nélkül elfo­gadtatván, alelnökök lettek: Zadravátz Ödön és Millig J.; jegyző: Györgyösy Rudolf. A választás után S­i­m­a­y úr a gyűlés nevé­­­­ben jegyzőkönyvi elismerést indítványozott az­­alis­­­­pán urnak, a lelépett jegyzői karnak s a helybeli la­pok szerkesztőségeinek. „A.d.“ Fővárosi ügyek. A fővárosi választások. (A fővárosi V. kerület­ (Lipótvá­ros) választóinak közgyűlésén B­u­s­b­a­c­h Péter elnök részletesen előadta a bizottság működését s előterjeszté a bizottságok által megállapított név­jegyzéket a virilisták és a többi bizottsági tagokra nézve. A tetszéssel fogadott elnöki előterjesztés után a közgyűlés magáévá tette a bizottság által a viri­listákra nézve a főváros többi kerületeinek megbí­zottai­val egyetértőleg megállapított névjegyzéket, úgy­szintén a javaslatba hozott névsort a bizottsági képviselőkre nézve. E névsor a következő: rendes tagok: Gieszriegel Károly, Csengery Antal, Schwei­ger Márton, Horn Ede, Sacellary György, Fáik Miksa, Simon Florent, Osvald Sándor, dr. Reich Ar­min, Gelléri Szabó János, Deutsch Samu, Zsigmon­dy Pál, Zsigmondy Vilmos, Mészáros Miklós, Tol­­nay Lajos, Fuchs Gusztáv, Lechner Lajos, Lofranco József, Gold Zygmond, Kramer Samu, Petrinyi Ta­más, Weber Antal. Póttagok: Mezey Mór, Korányi Adolf, Müller Vilmos, Matuska Péter, Stiller Mór, Szabó József. — Ezzel a közgyűlés véget ért. A IV. választókerület (Belváros) 25-ös bizotsága ezen kerület átalános választásál a főváros bizottságába kerületileg megválasztatni ajánl­ja . Rendes tagoknak: Apáthy István, Dr. Borbás József, Burghardt István, Deák Ferencz, Farkas György, Frey József, Grabovszky György, Hatsla Péter, Horváth Károly, Houchard Ferencz, Jármai Gusztáv, Kármán Lajos, Kléh István, Királyi Pál, Matolay Elek, Mátyus Arisztid, Ney Ferencz, Oppodh Alajos, Dr. Patrubán Gergely, Polgár Mihály, Dr. Poor Imre, Somhegy­i Ferencz, Stock Endre, Dr. Szabóky Adolf, Thaisz Elek, Toldy Ferencz, Vára­­dy Károly, Zmeskál István. Pót­ tagoknak : Ságodi Sándor, Jelinek Mór, Than Mór, Dr. Dulácska Géza, Dr. Környei Ede, Szedenits János, Kaunitz Tivadar. Különfélék.­ ­ Budapest, sept. 25.­­ (Királyné őfelsége.)A mint roszul­­ létéből felgyógyul, Gödöllőre utazik, s mint­­ örömmel hallottuk, az egész o­k­t­ó­b­e­r hónapot­­ körünkben fogja tölteni. Ő felsége az Ischlből Bécs­­be tett után hűlt át, mely utat épen azért tette, hogy az olasz király látogatása alkalmával Bécsben legyen.­­ Ro­zuliéte azonban gátolta abban, hogy az olasz ki­rályt fogadhassa, ki két ízben is Schönbrunnban sze­mélyesen tudakozódott a királyné ő felsége hogyléte felől. (Victor Emánuel király.) Rei­­chenbergből az ottani lap szerint körülbelül követ- l­kező tartalmú sürgönyt intézett királyunkhoz Bécs- I be . Ő Felsége államait el nem hagyhatja a nélkül,­­ hogy még egyszer a legszívélyesebb köszönetét ne mondja azon szeretetreméltó fogadtatásért, melyben részesült. (Mihajlovics és Strossmayer püspökök), hir szerint­­ Prágában találkoz­nak. A zágrábi érsek már oda utazott, a diákovári pedig legközelebb Prágába váratik, az ottani érseki jubileum ünnepélyére. (K a­i­s e r f­e­­ d) lemondott a megbukott sziriai „Creditbank“ igazg. tanácsosságáról, a­miből a „N. Fr. Pr.“ azt következteti, hogy megmarad Landeshauptmann-nak. (A nemzetközi kiállítás) látoga­tottsága folyvást nagy. Tegnap is 59,125 személy látogatta. A látogatók legnagyobb része magyaror­szági. (Egy pü­spöki körlevélből.) Zal­ka János, győri püspök legújabb körleveléből idéz­zük a következőket: Ha az iskola­törvény 55. §§. kedvezménye szerint a nagyobb tanulók hat hónapig pontosan jártak az iskolába, s akkor megvizsgáltat­ván, az iskolai tanács véleménye szerint, szabadsá­got nyernek s csak a vasárnapi iskolákra szorittat­­nak, s már szép eredmény fog eléretni. Jóllehet az volna kívánatos, hogy a teljes nyolcz szorgalomhó­napot ne csak a gyengék, hanem a nagyobb tanon­­czok is kitöltsék, miként mindezt az 1871-ki febr. 4-én kelt körlevelemben bőven kifej­tettem gondolják meg a keresztény szülők, miszerint a legszorgalma­sabb tanító sem képes megnyugtató eredményt föl­mutatni, ha a tanonczok rendetlenül járnak iskolá­ba, ha kellő időben be nem küldetnek, ha idő előtt kifogatnak. Mindezen hiányok távoltartására s az iskola magasztos czéljának sikeres­ elérésére hozat­tak be az egyházközségi tanácsok, vagyis iskola­zé­­kek, miként ezeket a győri püspökségre nézve már 1869-ki febr. 3-án kelt főpásztori levelemben elren­deltem. Ha a hár­om év letelte után, az imént emlí­tett körlevél pontozatai értelmében, ekkoráig új vá­lasztás akármi okból nem történt, az legott megteen­dő, hogy így e testület felújítva annál erélyesebben végezze teendőit, minél több ok sürgeti ezen erélyt. A szorgalomhónapok kijelölése, az iskolai év kezde­tének kitűzése, az iskolaköteles gyermekek névsorá­nak az anyakönyv szerint, az időközben letelepe­dettekre nézve pedig a kutatás nyomán teendő ösze­­állítása , a felszerelés megvizsgálása s a hi­ányok pótlása, több hasontermészetű teendőkkel elég munkát adnak s üdvös befolyást biztosítanak a tanács tagjainak. A faiskolák végre valahára lét­rehozása, k­etélszerű gondozása és a tornahelyiségek kijelölése szintén az ő gondjaik tárgya. Azonban a tanítók fizetésének emelése is az iskolaszékek és kath. hitközségek teendői közé tartozik. Vannak he­lyek, melyekben a tanító összes jövedelme az állami iskolatanítók fizetésének legalábbját sem üti meg. Ezen fizetés emeléséről annál tüzetesebben keilen­ gondoskodnak, minél bizonyosabb, miszerint a jegy­zői hivatalnak a mesteri állomásoktól lett elkülöníté­se az úgy is csekély fizetésen jelentékeny csorbát ejtett. A hívek több helyütt dicséretes méltányosság­gal siettek pótolni e csorbát, de mások nemcsak hogy nem pótolták, hanem még a megmaradt járan­dósággal is tartozásban vannak. A tanítónak itt majdnem lehetetlen megélnie, ha a pótlékot meg nem nyeri. Ha méltán megróttam az ily köz­ségek hanyagságát, mindkét részre igazságot kíván­ván mondani, m­g kell rónom azon tanítók nyugta­lanságát is, kik felekezeti iskoláinkban az eddig el­elviselt kántori teendőktől, a sekrestye, óra s harang gondozásától szabadulni akarnak, meg nem gondol­ván, miszerint e teendők teljesítésére is vállalkoztak fölfogadtatásukkor s hogy ezek után is húznak dijat, s hogy végre a hívek, kik az adó, a tagosztály után váltságok, a szőlődézsma pótléka, a jegyzői hivata­lok díjazása s hason terhek által elárasztva vannak, nem képesek mindjárt említettem kicsinylett hivata­lokra is személyek ellátásáról is gondoskodni.« (Csak elismeréssel jegyezhetjük fel e sorokat, melyeknek czélja: a tanügy fellendítése. Azt a felekezeti buz­galmat, melynek törekvése az iskolákat jobbá tenni, a közoktatási ügy minden barátja csak örömmel üd­vözölheti. (P­e­s­t-P­ilis és Solt megyék tanke­rületi iskolatanácsa) elmaradt augusz­tusi évnegyedes közgyűlését f. évi September hó 30- dikán d. u. 4 órakor tartja meg a megyeház tanács­termében. (Palotai kés vonatok beszün­tetése.) Az osztrák államvasuton a nyári idény tartamára ünnep- és vasárnapokon Budapestről a Palotára és vissza berendezett külön kéjvonatok f. hó végével olykér fognak beszüntetni, hogy azok közlekedése f. hó 28-án utolszor történik. (Kérelem.) A­kik C­z­a­k­ó Zsigmond elhunyt költőnk életéről, családjáról, szüleiről, ifjúsá­gi napjairól hiteles adatok birtokában vannak, tisz­telettel felkéretnek, szíveskedjenek közlésükkel en­­gemet (főirt 5. sz.) megtisztelni. Budapest, sept. 23. Bérezik Árpád. (Herzl ügyében,­ mint a »Sz. H.« hallja, az igazságügyminisztérium egy más törvény­széket szándékozik delegálni, a­mi a nevezett lap nézete szerint teljesen felesleges, s csak költségeket okoz haszon nélkül. (H­irschler Ignácz szemorvos) kül­földi útjából visszatért. (H . m e n.) Kaposvárit S­­­e­g­e­­ Lőrincz mórágyi állomásfőnök a napokban tartó esküvőjét Hágelmann Mariska kisasszonynyal, Hágel­­manni Károly kaposvári könyvárus leányával. — Noszlopy János szegszárdi kasznár esküvője S­z­­­u­ha Emma kisasszonynyal a jövő hó elején tartatik meg. (A „drezdai átalános nevelé­si egylet“) meghívást intézett a nőképzőegy­­lethez, mint rokontörekvésű testülethez és annak elnökéhez Veres Pálnéhoz, a Casselben f. hó 30-án és október 1-én tartandó évi közgyűlésre. Ha a ta­gok közül valaki saját költségén szíves lenne ezen meghívásnak engedni és ott ez egyletet képviselni, a szükséges iratok átvétele végett forduljon az egylet elnökéhez Veres Pálnéhoz, Pest, Lipót­ és szerb­­utcza sarkán ; továbbá, a­ki Casselben magáncsa­­ládnál kiván elszállásoltatni, ugyanott Georg H. könyvkereskedőhöz intézze megkeresését. (A nőképző egylet tanodájá­ban) a felvételi vizsga közbe jött akadályok mi­att nem oct. 3-án, hanem 6-án leend; az előadások pedig 8-án veszik kezdetöket. A beiratások nov. 1-ig eszközölhetők az intézeti igazgatónőnél Lipót és szerb-utcza sarkán. (A bécsi*Concodin­­irói egy­letet) egy nem rég Bécsben elhalt agglegény egész vagyona örökösévé nevezte ki. A végrendelet adományozási okmány alakjában van kiállítva, és következőleg szól: »Halálom után tisztességes teme­tést kívánok és a még esetleg fennmaradó vagyono­mat a bécsi hírlapírói egyletnek hagyom, segélyre szoruló tagjainak támogatása végett, azok kivételé­vel, kik egy udvari színház számára darabokat ír­tak , miután életemben eleget szenvedtem; fentebbi rendelkezésemet ép észszel és teljes erővel teszem. Nadler Henrik, s. k.« Mennyit tesz ki a hagya­ték, még nem tudatik, azonban azt állítják, hogy az udvari színmúirók kérlelhetlen ellensége igen gaz­dag volt. (Gyors halál.) Pirniczer D. ka­posvári aranyműves, ki f. hó 12-én felutazott a bécsi kiállításra, ott hirtelen meghalt cholerában. 13-án még az opera­színházban volt barátjával, és elválás­kor kérte ezt, hogy következő reggel látogassa meg, és együtt menjenek a kiállításra. Másnap reggel azonban, midőn barátja érte jött, Pirniczer már ha­­lotti ágyán feküdt. Képzelhetni barátja fájdalmas meglepetését. (Zárda felszentelés.) A kaposvári zárda, mely Ranolder János veszprémi püspök bő­kezűsége folytán épült, és a város legkiválóbb épü­letei közé tartozik, a „Som.“ szerint f. hó 29-én fog felszent­eltetni. Az ünnepély emelésére lerándulnak Veszprémből Pribék felszentelt püspök és Csacsino­­vics és Polák kanonokok. (Fegyveres csavargók.) A mar­­czali s­zolgabiróságtól egy hivatalos jelentést közöl a „Som.“, mely szerint f. hó 12-én a délelőtti órákban 4 fegyveres csavargó jelent meg a móriczfai erdő­ben. A csavargók úri ruhába vannak öltözve, és 24— 25 éves fiatal emberek , vezetőjük lenne bizonyos B­a­r­b­é­l­y Bertalan, ki az igali járásban a foglá­rok elől megszökött. A csavargókat, kik a maricz­iai erdőből ismét, nem tudni hova eltávoztak, a mar­­czali foglárok üldözőbe vették. (A nápolyi ex-király és Laguer­­r­o n­­­ér­e.) A karlsbadi „Sprudel” a következő közleményt hozza. Mig Ferencz nápolyi király itt mulatott, mindennap, már a kora reggeli órákban egy éltesebb, beteges úrral lehetett őt élénk beszél­getésben látni, melynek folyamában emez helylyel, közzel egy elefántcsont boritékú jegyzőkönyvet vont

Next