Pesti Napló, 1873. szeptember (24. évfolyam, 200-224. szám)
1873-09-12 / 209. szám
akadálylyal több (?) gördíttetett a jövő közigazgatási rendezésnek elébe, azzal a föltett szándékkal szavaztak velünk, hogy ez lesz az utolsó eset, a később érkezendők előtt be legyen zárva az ajtó. Jó lesz-e ez? nem tudom. De minthogy más utat is látok a boldogulásra, megjelölöm azt. Van egy eszmém, elmondom : előre lemondva úgy a csalhatatlanság mint az álszerénység igényéről, s nem tartva számot az első feltalálás dicsőségére sem. Én nem hogy búsulnék városaink fellendülése és számuk szaporodása miatt és Jeremiásként keseregnék ezért a régi vármegye romjai felett: ellenkezőleg a városokat tenném oly mértékben, a mint a forgalom és értelmiség gyálpontjaivá lesznek, a közigazgatásnak, — magyarán: a megyének is, — megannyi központjaivá. Mindazon kisebb községeket, melyek egy nagyobb városnak mintegy sugarait képezik, s a fővárosokba, mint elég példából tudjuk, lassanként szépen be is olvadnak, mindazt a vidéket, mely egy bizonyos központot már kiválasztott magának, hova lakossága rendesen bejár, közigazgatási tekintetben is oda csatolnám, így teremteném, nem a mappán, nem is a históriai archívumokból, még kevésbé a nepotismus aprócska érdekei, vagy legyen érdemei tekintetéből, hanem az élet parancsoló szükségleteiből,létező tényezőiből, a forgalom, a közérdeklődés hatalmas és önkéntes lüktetéseinek számbavételével az új megyét. Azt, hogy egy nagyobb városban, — ami oly sokszor előfordul nálunk — két helyhatóság is legyen: egy megyei és egy városi, amily jogosult volt régen, úgy a mai kor és mai eszmék színvonaláról tekintve képtelenségnek tartom. Kicsiben elismertük ezt, midőn Ó-Budát és a Margitszigetet fővárosunkhoz csatoltuk. De ezt én csak kezdetnek nézem, folytatni kell. Szintoly csodálatos dolog, midőn egy városban bizonyos utczáig, bizonyos hídig a város parancsol, azontúl a vármegye. Szintoly helytelen, ha a vidék lakója, az ő kedves és közelfekvő városát kénytelen elkerülni vagy csak etető állomásul használni, midőn valami közügyben fáradoz, mert neki ez a városi „furger“ már születésénél fogva is soha semmi ilyes dolgába nem avatkozhatott: neki a vármegye távol eső u tán kissé »rongyos« székhelyére kell beügetni, ha végezni akar! Mindez rendén volt akkor, amidőn minden sz. kir. városunknak együttvéve a diétán egy szavazata volt, s minden ülésszak kezdetén ez iránt megújított panaszaik és tiltakozásaik, a hasonló helyzetben volt káptalanokéval együtt, figyelmen kivül hagyattak. Most más időket élünk. A polgári elemnek kell nemzetünk zömét képeznie, s a megyei „gentry“-vel, melyet becsülök és szeretek, mindkettő közös érdekében, mind szorosabban egybeolvadnia. Csekélynek látszik előttem az a nehézség, hogy mi történjék két vagy több egymáshoz közel fekvő olyan szabad kir. várossal, melyek mindegyike egyenlő joggal igényelné azt, hogy az új megyének székhelyévé legyen ? Attól sem félek, hogy szerfelett sok megyét kellene csinálni. Hisz mindez tőlünk függ. Inkább tartok attól, hogy nagyobb és népesebb központok (városok) hiánya miatt, több igen nagy terjedelmű megyének kellene egyelőre megmaradni. De igen fontosnak tartom, hogy valami módot tudnánk kigondolni arra, hogy a polgárok a megyei életben ismét részt vennének, a közigazgatás terheiben tiszteletbeli és ingyen hivatalok viselése által osztoznának, saját vidékek és a közhaza ügyei iránt élénken és folyvást érdeklődnének, stb. Ezt azzal, ha a megye központjához a hozzáférhetést megnehezítjük, soha sem fogjuk elérni. Őszinte leszek, példát mondok. Én p. o. a megyém szélén a vasút mellett lakom, sokkal kevesebb pénzbe és időbe kerül Pestre, mint a megye székhelyére berándulnom. De meg mire beérek, a központon s közelében lakó urak már mindent kifőztek: a készet tálalják fel, vagy belenyugszom, vagy confusiót kell csinálnom s egy »különcz« hírére tennem szert az „irányadó« körökben. így volt legalább régen, s alig hiszem hogy jövőben máskép legyen. Aki a tűzhöz közel van, az melegszik, a többi didereghet. Rakjunk tehát több tüzet s alkalmas helyeken, hogy mindenkinek jusson éltető melegéből, világosságából. Döntsünk le bátran egy sereg régi privilégiumot, állítsunk helyekbe új oltárokat a közügynek s az irántai közérdeklődésnek. Teremtsünk közszellemet, igazi községi és igazi municipális életet. S az utóbbinak alapjául ne rideg fogalmakat, hanem a gyakorlati életet, a nagy községet, a városokat vegyük. A városi főispánságnak is, mely institutio a mostani) alakjában aligha fog gyökeret verhetni, csak az általam javasloti módon és alakban lesz értelmes értéke. A városnak, mint községnek, nincs szüksége főispánra, de a megyének, mint több községek egyetemének, gondolom igen. Nem fejtem ki bővebben az eszmét, hisz nem kész terv az, nem is indítvány , csak egy eszme. Tán némi figyelemre méltatják azt vagy azok, akik az előmunkálatok-kal foglalkoznak, vagy akik hivatva lesznek e nagy horderejű kérdésben szavazatukkal dönteni.*) Z. A. mány egyik tagja, ki június 22-án egy véres katonai lázadást fojtott el, azt mondá egy udvaroncznak: „Önök most összeesküdtek ellenünk; néhány nap múlva ki lesznek elégítve, de nem írulik el két év, mire magát a trónt fogják majd feldönteni.“ És igaza lett Július 10-én D‘Donnel tábornok nem volt miniszter és utódai a végsőre kényszerítették a nemzetet. Férfiak, kik az imént tették koczkára éltüket a korona érdekében, deportáltattak, a vallástürelmetlenség nyílt jelszó lett, a sajtó lenyűgöztetett, a rend fenntartásának ürügye alatt a legveszélyesebb, legreactionáriusabb intézkedések tétettek. A népnek, melyet minden jogtól megraboltak, immár csak egy joga maradt és ez a felkelés joga volt. E jogot igazolta a többi jogok lábbal tapostatása. A történet szigorú lesz, de részrehajlatlan, és el fogja ismerni, hogy II. Izabella nevéhez Spanyolországnak fontos korszaka fűződik, hogy ő alatta átalakult a spanyol nemzet szelleme. „Nekünk is volt 8- ünk, — mondá egy képviselő a cortesben — világiasítottuk a közoktatását, fölszabadítottuk a földbirtokot, kikiáltottuk a sajtószabadságot, lehetővé tettük a vélemények küzdelmét, az eszmék éltető súrlódását és most csak az van hátra, hogy örökre kitépjük keblünkből mindazt, ami még fennmaradt az inquisitióból, melynek gyűlölt máglyáin lángba borult és korommá égett Spanyolország dicsősége.“ A történet igen is el fogja ismerni, hogy mindazon hibák daczára, mik 1833 és 1866 közt elkövettettek, e korszak alatt oly mély gyökeret vert a szabadság érzete Spanyolországban, hogy azt onnét senki ki nem irtja-Bármi legyen is Spanyolország jövője, az elvárhatlanul forrt össze a szabadsággal. És nem csalódott amaz író, ki azt irá. Minden viszályunk da■czára az össszes spanyol pártoknak csak egy közös eszüéjök van és ez a modern polgárosodás; egy érzelem az, mely egyaránt lelkesíti minden spanyol pártot, és ez a szabadság érzete.“ Van azonban egy spanyol párt, mely megátkozza a modern polgárosodást és azt ajánlja Spanyolországnak, hogy megszabadítja a szabadságtól, de az hasztalan tetteti magát, mintha élne,mert e párt halott. Az egész nép: polgárok, katonák, a tábornoktól le a közlegényig, szövetséges és egységes köztársaságiak, mérsékelt és conservativ monarchisták, progressisták és radicalisok , mind ellene vannak. — Spanyolország soha sem fogja őt szabaditóként urakint fogadni,ezen kísértetét,mely Navarra és Biscaya hegyeiről jön alá és elrejti arczát, hogy csak félig ismerjenek rá. Minden az ő kedvére alakult, a gonosztevők és eszeveszettek az ő érdekében dolgoztak Carthagena és Cadixban, tucatszámra voltak a rablófönökök szövetségesei, az ő érdekében működtek az alcoyi gyilkosok, a granadai és almeriai lázadók.Csak nagy tehetetlensége okozható, hogy még eddig nem diadalmaskodhatott. Olyannyira idegen a saját hazájában, hogy csak tapogatódzva találja meg útját. Amint be fog lépni Madridba, feltakarja arczát, beszéli a holtak nyelvét, meg fog alatta nyílni Spanyolország földje és spanyol nép egyet fog érteni abban, hogy vissza kell őt küldeni az árnyak birodalmába. Ezen év júlus 19-én történt, hogy a belügyminiszter a cortesben egy hősies tettet hozott köztudomásra Estella városában, melyet a carlisták ostrom alá fogtak, egy önkénytes azt az engedelmet kérte, hogy egyedül maradhasson a puskaporraktárban és azt adott jelre a carlisták fölött légbe röpitse. „E hir hallatára szivem repesni kezdett — kiáltott föl egy férfiú, ki épen nem köztársasági érzelmű — és én elmondtam magamban, hogy Spanyolország 1873-ban is csak olyan maradt, mint volt 1834 és 1837-ben. Igen uraim — így folytatá Rios Rosas — megnyertem azt a mély meggyőződést, hogy a harmadik trónkövetelő ép úgy fog visszavezetni, mint előzői. Szegény hazánk sokat szenvedett, mindent el tud tűrni, még az anarchiát is. De amit soha eltűrni többé nem fog az don Carlos despotismusa, az a theocratia, az inquisitio. El kell mondani fenn szóval, hogy a nemzet és egész Európa meghallhassák: soha soha nem hajtjuk meg magunkat don Carlosnak és a régi zsarnokság kengyeltartóinak igája alá. Mindenre képesek vagyunk, csak erre nem. Fővárosi ügyek. Fővárosunk kövezete. Mint a legtöbb európai nagyvárosokban, úgy nálunk is a kövezet fontos kérdése volt az, mely szüntelen panasz és vita tárgyát képezte. A főváros elismerésre méltó áldozatkészséggel dolgozott e hiány pótlásán és a lefolyt évtized alatt sikerült is roppant költséggel a főbb útvonalakat tűrhető kövezettel ellátni. Időközben azonban minálunk is kezdték belátni, hogy az ilyen nagy fáradsággal és a közlekedés érezhető megakasztásával előállított kőutak nem képezik már a modern kövezet tökélyét s midőn a törvényhozás a főváros nagyobb mérvű szépítését, boulevardok létesítését vette czélba, gondoskodni kellett arról is, hogy az elavult és annyi hátránynyal járó gránitkövezet helyett czélszerűbb és egyúttal a szépészeti igényeknek is megfelelőbb kövezet alkalmaztassék. Ilyennek pedig az u. n. Val de Travers (termék) asphalt bizonyult, nemcsak a külföldön (London és Páris utcáin), de nálunk is tett tapasztalatok alapján. Előnyei a gránitkövezettel szemben annyira szembeötlők, hogy azoknak felsorolása feleslegesnek látszik ; e tekintetben talán elégséges a nemzetközi jury több szakértő tagjának nyilatkozatára hivatkozni, kik múltkori látogatásuk alkalmával a dunaparti corso asphaltkövezetét technikai tekintetben valódi unicumnak, s a gyönyörű sétány legszebb díszének mondták. Az asphaltkövezet ellenei mindössze a következő ellenvetésekkel és kifogásokkal léptek föl: 1) hogy esőzések alkalmával a lovak a szokatlan kövezeten könnyebben botlanak, 2) hogy a fenntartási költség az asphalt kövezetnél szerfelett magas. Az első ellenvetés alaptalanságát bizonyítják a London és Páris asphaltútjain tett észleletek és hivatalos statistikai kimutatások, legújabban pedig a bécsi városi tanács által elrendelt vizsgálat, de még a hatvani és váczi utca asphaltkövezetével tett tapasztalatok is amennyiben az előbbi az 1870/2-iki kemény tél befolyása alatt semmivel sem mutatkozott veszélyesnek mind minden más kövezet; a második ellenvetés pedig egyszerűen valótlanság, amennyiben az annyi helyen ismétlődő javítások, melyek a közlekedést oly érezhetően megakadályozzák eléggé kimutatják a gránit kövezet hiányait. Ezeknek ellenében financiális, egészségügyi, közlekedési, sőt közbiztonsági tekintetek szólanak az alphakrozás mellett. Ha azt akarjuk, hogy *) E czikkre, melylyel pártunk egyik jelentékeny tagja lepett meg bennünket s mely a kérdést uj oldalról kisérti megvilágositani, még visszatérünk. Szerk. fővárosunk legveszedelmesebb ellenségétől a portól, megmeneküljünk, ha az eddigi siralmas állapot helyett, ronda és időnkint járatlan utak helyett tiszta, kényelmes s a közlekedés szüntelen foltozgatással nem háborító kövezetet akarunk, mely a roppant áldozatokkal létesített boulevardokhoz illő legyen, nincsen más mód, mint az asphalt-burkolatot alkalmazni ott, ahol az útvonal hossza és jelentősége azt kívánatossá teszi. Természetes,hogy mellékutczák, s nagyobb tereknél a régi kövezet mellett kell maradnunk, de közlekedési főtereknél, mint a tervezett körút, a sugárút, csakis az asphalt lesz alkalmazandó. KÜLFÖLD: Az angol kormány politikája. A volt angol főkincstárnok, jelenleg belügyminiszter, M. Lowe f. hó 4-én Sheffieldben a kézművesek évi ünnepélyén megjelenvén, ez alkalommal nagyobbb beszédet tartott, melynek főbb pontjai így szólnak: Közel öt éve immár, hogy a jelen kormány hivatalba lépett azon elhatározással,hogy emlékét maradandóvá akarja tenni az ország történetében. Megvizsgálta a nemzet állatát, az azt mozgásban tartó fontosabb kérdéseket és el volt tökélve, hogy semmi akadály előtt vissza nem retten, és minden nehézséget leküzdeni iparkodik. Írország felé fordító figyelmét, azt hívén, hogy ha van valami, ami szívén fektetik az angol államférfinak, az a birodalom egyesítése; ez nehéz faladat volt, mely csak úgy vola megoldható, ha az íreknek teljes igazság szolgáltatik ; arra gondolt, hogy kiterjeszti a választási jogot és ennek következtében lehetőleg alapos közoktatást ad a népnek. Az országban azon aggály nyilvánulván, hogy netalán a invasió esetére nem rendelkeznénk elég erővel annak visszaverésére: újjá kelle szervezni a hadsereget és így végett vetni e közaggodalomnak. Ugyanily tevékenységet kell kifejteni az igazságszolgáltatás terén. Elhatározta a kabinet továbbá, hogy a polgári szolgálatban eltörli a patronátust. Az ország pénzügyeiben a legszorosabb takarékosságot hoztuk be, hogy a közönség az adóleszállítás élvezetében, részesülhessen. Ilyen volt a mi programmunk. Merész és vakmerő volt az. A legkülönösebb benne pedig az, hogy teljesen keresztülvittük, az írországi közoktatás emlését kivéve. És mindezt öt év alatt. Nem kell e mellett elfeledni, hogy mindezt nem korlátlan hatalmú miniszterek tették, hanem szabad ország kormányférfiai,kiknek lépésről lépésre kelle harczolniok és kik nem egyszer reggelig virrasztottak, hogy előkészítsék a teendő rendszabályokat. (Taps.) A miniszter megemlítendőnek véli, hogy a kabinet nem kapta mindig azon jutalmat, mit remélhetni vélt. (Derültség.) De mégsem akar vádolni senkit. Nincs szándékában recriminálni. Ő csak annál hálásabb azon fogadtatásért, melyben a kormányra mondott felköszöntés részesült. Szaló azután áttér azon változásra, mely az ő állásában nem rég végbe ment. Miután el volt tökélve, hogy a Takarékosság rendszerét lehetőleg nagyra viszi, oly rendszabályt létesített, mely szerint a kincstárnak nem volna más kiadása, mint a “miről a miniszter "véleménye is megkérdeztetek. (Taps.) Eddig egészen más eljárás követtetek. Azt lárták, hogy a főkincstárnok feladata csak arra szorítkozzék, hogy a magas pénzügyi műveleteket vigye keresztül és a kiadások kérdését egy alsóbb hivatalnokra bízza. Ezen szervezetet ő a közjóléttel ellentétben állónak találta, és elhatározta hogy ennek véget vet. De ellene erős nyomás érvényesült és az alsóház is, ahelyett, hogy a kincstárnokát támogatta volna, a támadók élére állott. A miniszter azt mondja, hogy ő azért akarta a kiadásokért elvállalni a felelősséget, mert úgy érezte, hogy e felelősségnek szükségképen a kabinet egy tagjára, nem pedig egy másodrendű hivatalnokra kell hárulnia. Nem saját nyugalma érdekében tette ezt, mert ezen kísérlete által maga ellen ingerelte a sajtó nagy részét, mely csak ürügyet keres, hogy állását aláássa. „Amióta a jelen kormány az állam ügyeinek vezetésével megbizatott — folytatja a miniszter — az ország mindig gyarapodott és igen természetes, hogy a jövedelmek gyarapodtával néhány kiadás is felemeltetett. A közoktatás kiterjesztése, a tiszti állomások megvásárolhatásának megszüntetése, a helyhatósági közigazgatás szervezete két millió 180 ezer fonttal emelte a kiadásokat. Négy év alatt 12 millióval apasztottuk az adókat és ezen nagy áldozatok daczára meg bírtuk fizetni az Alabama kárpótlást, anélkül, hogy valakinél kölcsönt kellett volna felvennünk, vagy új, kivételes adót vetettünk volna ki. Ezt kellett felelnem azoknak, kik működésemet gáncsolták. Azt sem kell feledni, hogy a hadsereg, mely 1858 ben 84,000 harczost számlált, most 90,000- ret tesz. Elhagytam a pénzügyi ressortot, büszkének érezvén magamat a helyzetre, melyben a kincstárt hátrahagyom és csak azon reményt táplálva, vajha utódaim mind ép oly virágzó állapotban hagyhatnák azt hátra. Más emberek más tekintetben bizonyára nagyobb dolgokat vittek végbe.Sir Robert Peel megdöntötte a vámprotectió rendszerét, de bajosan találhatnánk ez ország történetében korszakot, mely pénzügyi tekintetben az utoló négy évhez hozzá volna fogható. Egyébiránt érzem, hogy nem igen van okom törődni az ellenem emelt szemrehányásokkal, ha meggondolom, hogy mily csekély összegekre vonatkoznak azok, és hogy mily óriási összegeket kellett kezelnem. Alig érdemelnek szót, ha rágondolok azon óriási műveletekre, miket végbe kellett vinnem. Bocsánatot kérek a gyülekezettől, hogy így a részletekbe mentem, de elnéző lesz egy férfi iránt, ki érzi, hogy jó ügyet véd és kinek még nem jutott alkalma ezt nyilvánosan kinyilatkoztatni. Nincs egyéb mondanivalóm, mint az, hogy közeledik az idő, midőn az országnak a jelen kormány sorsa felett határoznia kellene. Nem óhajtunk minden áron a hatalomban maradni. Már öt éve bírjuk a hatalmat, és nem sokat törődünk azzal, hogy megtartjuk-e vagy sem; nem hozzám tartozik annak elmondása, hogy mily fontos érdekek fűződnek a jelen kormány fennállásához. Ha az ország ellenünk nyilatkozik, nyugodt lelkiismerettel fogunk a magánéletbe visszavonulni, tudva, hogy megtettük az országért, mit tehettünk, hogy a törvényhozást és a nemzet történetét oly emlékekkel gazdagították, melyeken rágalom állandóan nem foghat, melyeket az irigység minden erőlködése daczára sem lesz képes elfeledtetni. (Taps.) vatal ellen nyilatkoztak, míg a Jurabeliek, francziák és belgák három főbizottságot és három főszövetséget kívántak alkottatni. Az angolok pedig egy központi tanács választását sürgették. Ezen utóbbi javaslat támogatására Haes felhozza, hogy az eddigi főtanács visszaéléseinek oka nem a központosítási rendszerben, hanem abban feküdt, hogy e tanács hatásköre nagyon tág körre terjedt. Azon meggyőződést fejezi ki, hogy statistikai adatok és a munkaszünetelések egységes rendezése és vezetése czéljából okvetlenül szükség van központi kormányzatra, e kormányzat hatásköre azonban annyira megszorítandó, hogy csak a szövetségek javaslatai alapján intézkedhessék s minden amit saját kezdeményezéséből akar létesíteni, a szövetségek jóváhagyásától tétessék függővé. Jankowsky szükségtelennek tartja a főtanácsot, főleg most, midőn az internationale szervezve van. Nem érti, miként terjeszthetné ily központi kormányzat szándékait és javaslatait az egyes szövetségek elé. A new-yorki főtanács majd valamennyi szakosztályt feloszlatott, s ezek vonakodnak most azzal érintkezésbe bocsátkozni. A congressus ennek folytán elhatározza, hogy a főtanács jelenlegi alakjában tovább fenn nem fog állani. A harmadik pont felett élénk vita fejlődött ki. Hales, Costa és Brousse követeknek,kik az anarchia mellett küzdöttek, azt ajánlja meg fontolás végett, hogy az anarchia az egész egyesület felbomlását idézné elő Guillamme azon meggyőződését fejezi ki, hogy közönyös dolog, akár több bizottság, akár egy bizottság mellett sem nyilatkozik a congressus ; több bizottság semmi esetre sem hozhatna az egyesületre nézve valami nagy bajt. Bernard és Vignas azon veszélyekre figyelmeztetnek, melyeket egy központi kormányzat eredményezhet. Vanden Abeele kijelenti, hogy a szövetségtanács Belgiumra nézve kimondhatatlan nagy szolgálatokat tett amennyiben az ottani munkás mozgalom egyöntetűségét eszközölte. A tekintély nem jelent egyebet, mint jól rendezett törvények hiányát. Ahol a törvények uralkodnak, ott nincs szükség más tekintélyre, mert ez legfölebb a törvények érvényét alterálhatná. Miután a kérdés nagy érdekű, s több szónok kívánt még ahhoz szólani, az elnök annak vitatását a jövő ülésre halasztotta el. Azon kérdés, mely a múlt congressuson függőben tartatott, t. i. a szavazás módja, a föderalisták véleményével megegyezőleg döntetett el. Midőn tavaly azon 32 képviselő, kik az orthodox programai mellett küzdöttek, a szakadárokat leszavazták, amazok nem képviseltek összesen annyi tagot,amenynyi emezek részéről tényleg követként küldetett a congressusra. Farga Peliszer a spanyolok nevében azt jelentette ki, hogy reájuk nézve a congressusnak egy határozata sem lehet kötelező, mielőtt a honi szövetség által nem ratifikáltatik. Végre elhatároztatott, hogy minden szövetség egy szavazattal bír. Hogy ily határozat, mely szerint 1000 spanyol tagnak épen anynyi szavazat jut, mint 10 hollandinak, tartós érvényre fog-e számíthatni, alig hihető. A követek közül idősebb kora csak egy van. Alig harminczan vannak, kik harmincz évnél idősebbek. A többi mind fiatal ember. Bru ss e születésére nézve ugyan franczia, de hosszas tartózkodása folytán Spanyolországban spanyolnak tekinti magát. A spanyol internationale tulajdonképei alapítója Vakunio. 1868-ban Spanyolországban még mit sem tudtak az internationalen, melynek spanyol tagjai, ma valamennyi más szövetség tagjainak számát felülhaladják. Azon szakosztályok, melyeket Vakunin kezdetben alapított, az első években orvosok, jogászok és írókból állottak. Ita politikai összeköttetést kívántak volna létesíteni a munkásokkal e szakosztályok, bizonyára dugába dőlt volna tervük, mert Izabella gazdálkodása és a papok kormányzati rendszere folytán a munkások a politikától utálattal fordultak el. A szakosztályok ennél fogva két javaslattal léptek a munkások elé: a munkabér fölemelése és a munkaidő megrövidítése tekintetében. Míg a politikusok Madridban a kormány megbuktatását tervezték, addig az Internationale a társadalomban mindinkább több tér-t foglalt el. A köztársaság alatt kezdett csak szabadabban mozogni, de azonnal zaklatásoknak volt kitéve a kormány részéről; tagjai bebörtönöztettek, fenyíték alá vettettek stb. Midőn az internationale tagjai ez által azon meggyőződésre jutottak, hogy a köztársaság alatt nem működhetnek szabadon, egyesültek az engesztelhetetlenekkel. A kormány minden üldözése daczára az internationale a köztársaság fenállása óta 130 strikeot rendezettt, 440000 frank költséggel. A nemzetközi munkás-congressus Genfiben. A szeptember 3-kán tartott esti ülésben, melyen több fiatal hölgy is jelen volt, Guillaume az alapszabályok kidolgozására kiküldött bizottság előadója bejelente, hogy a bizottság nem tudott megegyezni s igy a congressus van hivatva eldönteni azt vájjon, 1.) a főtanács jelenlegi alakjában fentartandó e, 2.) vájjon szükség van-e átalában egy főtanácsra és 3) szükséges-e egy központi hivatal alkotása ? A spanyol és olasz küldöttek ily központi ki különfélék. Budapest, sept. 11. (Udvari hir.) A cseh lapok azon híre, hogy O Felsége a királynő a pardubiczi lóversenyt meg fogja látogatni, a „Pr“ értesítési szerint alaptalan. Ő Felsége ugyanis az őszi idény egy részét valamely fürdőben, másik részét pedig Gödöllőn fogja tölteni; a fürdő iránt még nincs végleges megállapodás. Utóbbi időben ő felsége kumyst használ; a kumys készítésére orosz pusztai lovak vásároltattak. (Udvari vadászatok.) A közelebb Ischl környékén tartott udvari vadászatok a „Linz. Tagcsp.“ szerint, fényesen sikerültek. A király egy hajtásban hat szarvast és négy zergét lőtt. Widerhofer udvari tanácsos, ki vendégképen vett részt e vadászatokban, egy lövésre két szarvast ejtett el. Az eisenergi udvari vadászatok szeptember vége felé kezdődnek. (Gróf Eszterházy Károly) hullája tegnap délután a bécsi közkórház kápolnájában beszenteltetvén,oszlopra szállíttatott, hol a családi sírboltban fog örök nyugalomra tétetni. (A pancsovai főispán.) ma tette le hivatalos esküjét ünnepélyes istentisztelet után. A gyűléshez tartott beszédében hangsúlyozta, hogy az általa az imént letett eskü tartalmazza az ő programmját is, melytől soha egy hajszálnyira sem fog eltérni. A főispánnak a szerbek nevében Vrancsevics szólt és megígéri, hogy ha a főispán ígéretei őszinteségét tényekkel is be fogja bizonyítani, a lakosság Szerb részének támogatására is fog számithatni. A szerbek azonban egészben véve igen tartózkodólag viselik magukat és várják az omladina utasítását. A német lakosság között, mint már említik, nagy a lelkesedés. (Hymen) Nágocson, Somogyban f. hó 1-én Zichy István cs. kir. kamarás bájos leánya, Zichy Stefániák, a tartó fényes esküvőjét Rubido Radoslaw horvátországi földbirtokossal. (Tanügyi hir.) A pesti ág. hitv. ev. népiskola sept. 14-én kezdi meg az uj tanévet. A növendékek sept. 14. 15. 16. 17-én délelőtt 8—12 óráig iratnak be, a rendes oktatás pedig sept. 18-án kezdetik meg. A behratási napok délutánjai pótfelvételi- és magánvizsgálatokra szánvák. (Abraunschweigi herczeg gyé mántjai.) E hó 2-kán nyittatott meg Genfben azon két láda, mely az elhunyt herczeg gyémántjaitartalmazza. A ládák négyes zárral voltak az alphabetikus rendszer szerint elzárva. Esetleg jelen volt a herczeg párisi képviselője, ki a zárok titkát tudta s igy nem kellett lakatoshoz fordulni. A gyémántok számozva és nagyság szerint és a többi ékkövek két osztályba vannak osztva. Az első osztályba voltak sorozva a kisebb ékkövek, a kereskedésben szokásos rendszer szerint egymás mellé téve. A nagyobb gyémántok tokokban voltak elhelyezve. A gyémántok értéke 6 millió. (Az olasz király kísérete) bécsi útjában következő urakból fog állani: Mingbe 11 a minisztertanács elnöke; Visconti Venosta külügyminiszter; conte Castellengolo-lovászmester; Bertelé-Viate, a király első szárnysegéde; Lombardiai, Dezza és Govone (a tábornok unokafivére) Medici, Della Penne, Nasi szárnyse gédek ; Co 10ne 110 első szolgálati tiszt; Adami, királyi orvos; commendatore N. Agheme, királyi kabinetfőnök; cavaliere Sirovich kabinettitkár ; contesó, vértes tiszt. (Tolvajlás.) Arany János czigány, tegnap az Egerből jövő pesti vasútvonalon két egri nő garabélyából 133 frt készpénzt lopott el, s azt csizmaszárába dugta. Az asszonyok azonban észrevették, s a czigány elfogatott (L ó k i á 1 1 i t á s.) Hétfőn, f. é. sept. 15-én délelőtt 10—12 óra közt itt helyben a nemzeti lovardában érdekes lókiállítás lesz. A földmi v. miniszter úr elrendelte, hogy azon mintegy 40 darabból álló lógyüjtemény, mely a kisbéri, bábolnai és mezőhegyesi magyar királyi államménesekből a bécsi nemzetközi lókiállitásra küldendő, előbb itt Pesten közszemlére kiállittassék, hogy igy a tenyésztő közönség azon része is,mely a bécsi kiállítást meg nem látogatja, e tanuságos kiállítást megtekinthesse. —A földmivelési minisztérium e gyűjtemény összeállításánál főirányelvül tűzte ki: nemcsak egy csapat szép lovat állítani ki, (mit a magántenyésztő tehet) hanem hogy mindazon különféle angol és araba telivér és félvér törzsek könnyebb és nehezebb(Norfolk, Normann félvérek) válfajait is bemutassa — egyegy csődör, pár kancza és csikóban, melyek az országos lótenyésztés emelésére határozottan tenyészanyagul vannak kijelölve. A földmiv. minisztérium gondoskodik, hogy a látogatók magyarázó katalógusokat kapjanak. Mi idején figyelmeztetjük e kiállításra a gazdaközönséget. (Kaposvár és vidéke térképét) készítette el legközelebb b. Urban Károly alezredes a fhg Albrecht gyalogezrednél. A térkép a „Som“ szerint nagy gonddal és pontossággal van készítve, 20 részletet foglal magában, s a legkisebb pontok megjelölésében hadászati tekintetben is rendkívül fontos. (A marm. szigeti ref. lyceumban), miután a járvány már az egész megyében szünőben van, a behatások f. hó 22-én, az előadások okt. elsején kezdődnek meg. (A franczia hadikárpótlás.) Strassburgból írják e hó okáról: „Tegnap dél óta a vaspályaudvar hátulfekvő helyiségeiben a hadisarck utolsó részletei rendeztetnek továbbszállítás czéljából. Páriából, Brüsselből, Kölnből, Mühlhausenból mindössze 29 vaggon érkezett ide, melyek öt frankos ezüst pénzeket tartalmaztak.Minden waggonban 100 zsák volt 10,000 franknyi tartalommal. A felülvizsgálattal és átvétellel megbízott hivaalnokok éjjelnappal dolgoznak. Hatvan-hetven zsák tétetik egyegy kocsira, melyet kellő katonai fedezet kisér. A pénz nemsokára el fog vitetni a városból, hol egyelőre raktárakba elhelyeztetett. (Halálozás.) Ebeczki Tihanyi Sámuel Ebeczken, Nógrádmegyében folyó 1873. évi szeptember 7-én, élte 81-ik évében, rövid szenvedés után elhunyt. (Gyermekgyilkosság.) Izsákról írják a ,M. Állam”-nak, hogy a város melletti,, úgynevezett Masáth tanya mellett egy kis csecsemő hulláját kaparták ki a földből az ebek, s azt félig már meg is ették, midőn egy arra menő ember az eset nyomára jött s azt Haliker Lajos orvosnak feljelenté, ki egy bába kiséretében megjelenve a helyszínen, a fényálladékot constatálta. Pár óra múlva ezután csakhamar nyomára jöttek a szívtelen anyának is, ki egy hozzá hasonló bűnt elkövető nővel együtt Kecskemétre a kir. járásbirósághoz kísértetett. (Köszönetnyilvánítás.) A »Népnevelők pesti egyleteinek elnöksége kedves kötelességének tartja hálás köszönetét mondani a pesti reform, főgymnasium mindazon mélyen tisztelt elöljáróinak, kik az egylet kérelme folytán a pesti torna-tanfolyamra megjelent vidéki néptanítók közül mindazoknak ingyenszállást adni szivesek voltak, kik a „népnevelők pesti egylete« közvetítésével e czélból a t. igazgatósághoz folyamodtak. — Mivel a mélyen tisztelt igazgatóság több mint 10 néptanítót segélyezett mintegy hat héten át, a gymnasiumi épületben ingyen Szállás ajándékozása által fennírt elnökség indíttatva érzi magát, hogy e nagy jótéteményt a tisztelet legmélyebb és legőszintébb szavaival a nyilvánosság előtt is hálásan megköszönje. — Budapesten, 1873. sept. 10. Elnöki megbízásból Kerékgyártó Elek, szállásbizottsági jegyző. (H i d b e o má s.) Bécsben tegnapelőtt azon fahid, mely a lövöldét az újon épülő T Reichsbrückével összeköti, azon pillanatban omlott össze, midőn azon egy kavicscsal terhelt vonat haladt keresztül. Hat kocsi a vízbe hullott, a munkások közül senki sem sérült meg. A beomlás okai még nincsenek tudva; valószínűleg nagy befolyással volt arra az, hogy a híd, miután azelőtt néhány hajó haladt el alatta, minek következtében, fel kellett húzni, leeresztetvén, nem erősittetett meg kellőleg. (H a t á r 8 é r té s.) A »Bácskaer Bete« a következő látszólag jelentéktelen, de valóságban a magyar állam érdekeit sértő esetet beszéli: A péterváradi hadisáncz újvidéki oldalán egy dohánytőzsezégén az osztrák sas van alkalmazva, mi arra enged következtetést, hogy ama tözsre egy horvátszlavon határőrvidék pénzügyi hatóság adta az engedélyt. Ez, mellőzve az idegen crsemmek magyar területen alkalmazása inconvenientiáját még a magyar államra nézve jövedékcsorbítást is foglal magában, minthogy az adományzó határőrvidéki pénzügyi hatóság révén ott az olcsóbb határőrvidéki dohány árultatik. E határtértés okát idézett lap nem akarja másban, mint azon körülményben keresni, hogy az eszéki pénzügyi felügyelőséggel a péterváradi ezred hozzáutasítása alkalmával nem közöltetett ezen ezred pontos határbeli kiterjedése. Továbbá félreértések és botlások elkerülése tekintetéből a » B. B.« követeli, hogy az ország határa a péterváradi hídon pontosan megjelöltessék és ez iránt az illető hatóságok és hivatalok utasíttassanak, egyszersmind azonban, hogy az említett köz czégtábláján pompázó cs. k. sas mielőbb a magyar czimernek engedjen helyet. (Szerencsétlenség.) Nagy József nevű vasúti őr a Debreczen Hadház közti vonalon, vasárnap éjjel az arra robogó vonat által a sinen utolérezvén, a kocsikerekek által darabokra szaggattatok. (Nemzetközi kiállítás Philadelphiában) A legközelebbi nemzetközi kiállítás tudvalevőleg 1876-ban Amerikában, Philadelphiában fog megtartatni. A kiállításnak kiváló jelentőséget kölcsönöz azon körülmény, hogy össze fog esni az északamerikai nagy köztársaság alapításának 100-ik évfordulójával, azért a sajtó és a közvélemény már most is élénken foglalkozik vele, és az előkészítő lépések már most történnek, így már egy 42 tagú bizottság alakíttatott, melyben a köztárs