Pesti Napló, 1873. szeptember (24. évfolyam, 200-224. szám)

1873-09-12 / 209. szám

akadálylyal több (?) gördíttetett a jövő köz­igazgatási rendezésnek elébe, azzal a föltett szándékkal szavaztak velünk, hogy ez lesz az utolsó eset, a később érkezendők előtt be le­gyen zárva az ajtó. Jó lesz-e ez? nem tudom. De minthogy más utat is látok a boldogulásra, megjelölöm azt. Van egy eszmém, elmondom : előre le­mondva úgy a csalhatatlanság mint az álsze­rénység igényéről, s nem tartva számot az első feltalálás dicsőségére sem. Én nem hogy búsulnék városaink fellen­dülése és számuk szaporodása miatt és Jere­miásként keseregnék ezért a régi vármegye romjai felett: ellenkezőleg a városokat tenném oly mértékben, a mint a forgalom és értelmiség gyálpontjaivá lesznek, a k­ö­z­­igazgatásnak, — magyarán: a m­e­­gyének is, — megannyi köz­pontjaivá. Mindazon kisebb községeket, melyek egy nagyobb városnak mintegy sugarait ké­pezik, s a fővárosokba, mint elég példából tudjuk, lassanként szépen be is olvadnak, mindazt a vidéket, mely egy bizonyos köz­pontot már kiválasztott magának, hova lakos­sága rendesen bejár, közigazgatási tekintetben is oda csatolnám, így teremteném, nem a map­pán, nem is a históriai archívumokból, még ke­vésbé a nepotismus aprócska érdekei, vagy legyen­­ érdemei tekintetéből, hanem az élet parancsoló szükségleteiből,létező tényezőiből, a forgalom, a közérdeklődés hatalmas és ön­kéntes lüktetéseinek számbavételével az ú­j megyét. Azt, hogy egy nagyobb városban, — a­mi oly sokszor előfordul nálunk — két hely­hatóság is legyen: egy megyei és egy váro­si, a­mily jogosult volt régen, úgy a mai kor és mai eszmék színvonaláról tekintve képte­lenségnek tartom. Kicsiben elismertük ezt, midőn Ó-Budát és a Margitszigetet főváro­sunkhoz csatoltuk. De ezt én csak kezdetnek nézem, folytatni kell. Szintoly csodálatos dolog, midőn egy városban bizonyos utczáig, bizonyos hídig a város parancsol, azontúl a vármegye. Szint­oly helytelen, ha a vidék lakója, az ő kedves és közelfekvő városát kénytelen elkerülni vagy csak etető állomásul használni, midőn valami közügyben fáradoz, mert neki ez a városi „f­urger“ már születésénél fogva is soha semmi ilyes dolgába nem avatkozhatott: neki a vármegye távol eső u tán kissé »ron­gyos« székhelyére kell beügetni, ha végezni akar! Mindez rendén volt akkor, amidőn min­den sz. kir. városunknak együttvéve a diétán egy szavazata volt, s minden ülésszak kezde­tén ez iránt megújított panaszaik és tiltako­zásaik, a hasonló helyzetben volt káptalano­kéval együtt, figyelmen kivül hagyattak. Most más időket élünk. A polgári elemnek kell nemzetünk zö­mét képeznie, s a megyei „gentry“-vel, me­lyet becsülök és szeretek, mindkettő közös érdekében, mind szorosabban egybeolvadnia. Csekélynek látszik előttem az a nehéz­ség, hogy mi történjék két vagy több egy­máshoz közel fekvő olyan szabad kir. város­sal, melyek mindegyike egyenlő joggal igé­nyelné azt, hogy az új megyének székhelyé­vé legyen ? Attól sem félek, hogy szerfelett sok me­gyét kellene csinálni. Hisz mindez tő­lünk függ. Inkább tartok attól, hogy nagyobb és népesebb központok (városok) hiánya miatt, több igen nagy terjedelmű megyének kellene egyelőre megmaradni. De igen fontosnak tartom, hogy valami módot tudnánk kigondolni arra, hogy a polgá­rok a megyei életben ismét részt vennének, a közigazgatás terheiben tiszteletbeli és ingyen hivatalok viselése által osztoznának, saját vi­­dékek és a közhaza ügyei iránt élénken és folyvást érdeklődnének, stb. Ezt azzal, ha a megye központjához a hozzáférhetést meg­nehezítjük, soha sem fogjuk elérni. Őszinte leszek, példát mondok. Én p. o. a megyém szélén a vasút mellett lakom, sok­kal kevesebb pénzbe és időbe kerül Pestre, mint a megye székhelyére berándulnom. De meg mire beérek, a központon s közelében lakó urak már mindent kifőztek: a készet tálalják fel, vagy bele­nyugszom, vagy con­­fusiót kell csinálnom s egy »különcz« hírére tennem szert az „irányadó« körökben. így volt legalább régen, s alig hiszem hogy jövő­ben máskép legyen. A­ki a tűzhöz közel van, az melegszik, a többi didereghet. Rakjunk te­hát több tüzet s alkalmas helyeken, hogy mindenkinek jusson éltető melegéből, világos­ságából. Döntsünk le bátran egy sereg régi pri­vilégiumot, állítsunk helyekbe új oltárokat a közügynek s az irántai közérdeklődésnek. Te­remtsünk közszellemet, igazi köz­ségi és igazi municipális éle­te­t. S az utóbbinak alapjául ne rideg fogal­makat, hanem a gyakorlati életet, a nagy köz­séget, a városokat vegyük. A városi főispánságnak is, mely institu­­tio a mostani) alakjában aligha fog gyökeret verhetni, csak az általam javasloti módon és alakban lesz értelme­s értéke. A városnak, mint községnek, nincs szüksége főispánra, de a megyének, mint több községek egyetemé­nek, gondolom igen. Nem fejtem ki bővebben az eszmét, hisz nem kész terv az, nem is indítvány , csak egy eszme. Tán némi figyelemre méltat­ják azt vagy azok, a­kik az előmunkálatok-­­­kal foglalkoznak, vagy a­kik hivatva lesznek e nagy horderejű kérdésben szavazatukkal dönteni.*) Z. A.­ mány egyik tagja, ki június 22-án egy véres katonai lázadást fojtott el, azt mondá egy udvaroncznak: „Önök most összeesküdtek ellenünk; néhány nap múlva ki lesznek elégítve, de nem írulik el két év, mire magát a trónt fogják majd feldönteni.“ És igaza lett Július 10-én D‘Donnel tábornok nem volt miniszter és utódai a végsőre kényszerítet­­ték a nemzetet. Férfiak, kik az imént tették koczkára éltüket a korona érdekében, deportáltattak, a vallástürel­­metlenség nyílt jelszó lett, a sajtó lenyűgöztetett, a rend fenntartásának ürügye alatt a legveszélyesebb, legreactionáriusabb intézkedések tétettek. A népnek, melyet minden jogtól megraboltak, immár csak egy joga maradt és ez a felkelés joga volt. E jogot igazolta a többi jogok lábbal ta­­postatása. A történet szigorú lesz, de részrehajlatlan, és el fogja ismerni, hogy II. Izabella nevéhez Spanyol­­országnak fontos korszaka fűződik, hogy ő alatta át­alakult a spanyol nemzet szelleme. „Nekünk is volt 8- ünk, — mondá egy képviselő a cortesben — vi­­lágiasítottuk a közoktatását, fölszabadítottuk a föld­birtokot, kikiáltottuk a sajtószabadságot, lehetővé tettük a vélemények küzdelmét, az eszmék éltető súrlódását és most csak az van hátra, hogy örökre kitépjük keblünkből mindazt, ami még fennmaradt az inquisitióból, melynek gyűlölt máglyáin lángba borult és korommá égett Spanyolország dicsősége.“ A történet igen is el fogja ismerni, hogy mind­azon hibák daczára, mik 1833 és 1866 közt elkövet­tettek, e korszak alatt oly mély gyökeret vert a szabadság érzete Spanyolországban, hogy azt onnét senki ki nem irtja-Bármi legyen is Spanyolország jövője, az el­­várhatlanul forrt össze a szabadsággal. És nem csa­lódott amaz író, ki azt irá. Minden viszályunk da­­■czára az össszes spanyol pártoknak csak egy közös eszü­éjök van és ez a modern polgárosodás; egy ér­zelem az, mely egyaránt lelkesíti minden spanyol pártot, és ez a szabadság érzete.“ Van azonban egy spanyol párt, mely megát­kozza a modern polgárosodást és azt ajánlja Spa­nyolországnak, hogy megszabadítja a szabadságtól,­­ de az hasztalan tetteti magát, mintha élne,mert e párt halott. Az egész nép: polgárok, katonák, a tábornok­tól le a közlegényig, szövetséges és egységes köztár­saságiak, mérsékelt és conservativ monarchisták, progressisták és radicalisok , mind ellene vannak. — Spanyolország soha sem fogja őt szabaditó­­ként urakint fogadni,ezen kísértetét,mely Navarra és Bis­caya hegyeiről jön alá és elrejti arczát, hogy csak félig ismerjenek rá. Minden az ő kedvére alakult, a gonosztevők és eszeveszettek az ő érdekében dolgoztak Carthagena és Cadixban, tuc­atszámra voltak a rablófönökök szövetségesei,­ az ő érdekében működtek az alcoyi gyilkosok, a granadai és almeriai lázadók.Csak nagy tehetetlensége okozható, hogy még eddig nem dia­dalmaskodhatott. Oly­annyira idegen a saját hazá­jában, hogy csak tapogatódzva találja meg útját. A­mint be fog lépni Madridba,­ feltakarja arczát, beszéli a holtak nyelvét, meg fog alatta nyílni Spanyolország földje és spanyol nép egyet fog érteni abban, hogy vissza kell őt küldeni az árnyak birodalmába. Ezen év júlus 19-én történt, hogy a belügy­miniszter a cortesben egy hősies tettet hozott köztu­domásra­ Estella városában, melyet a carlisták os­trom alá­ fogtak, egy önkénytes azt az engedelmet kérte, hogy egyedül maradhasson a puskaporraktár­ban és azt adott jelre a carlisták fölött légbe röpitse. „E hir hallatára szivem repesni kezdett — kiáltott föl egy férfiú, ki épen nem köztársasági érzelmű — és én elmondtam magamban, hogy Spanyolország 1873-ban is csak olyan maradt, mint volt 1834 és 1837-ben. Igen­ uraim — így f­olytatá Rios Rosas — megnyertem azt a mély meggyőződést, hogy a har­madik trónkövetelő ép úgy fog visszavezetni, mint előzői. Szegény hazánk sokat szenvedett, mindent el tud tűrni, még az anarchiát is. De a­mit soha el­tűrni többé nem fog az don Carlos despotismusa, az a theocratia, az inquisitio. El kell mondani fenn­­ szóval, hogy a nemzet és egész Európa meghallhas­sák: soha soha nem hajtjuk meg magunkat don Car­­losnak és a régi zsarnokság kengyeltartóinak igája alá. Mindenre képesek vagyunk, csak erre nem. Fővárosi ügyek. Fővárosunk kövezete. Mint a legtöbb európai nagyvárosokban, úgy nálunk is a kövezet fontos kérdése volt az, mely szüntelen panasz és vita tárgyát képezte. A főváros elismerésre méltó áldozatkészséggel dolgozott e hiány pótlásán és a lefolyt évtized alatt sikerült is roppant költséggel a főbb útvonalakat tűr­hető kövezettel ellátni. Időközben azonban minálunk is kezdték belátni, hogy az ilyen nagy fáradsággal és a közlekedés érezhető megakasztásával előállított kőutak nem képezik már a modern kövezet tökélyét s midőn a törvényhozás a főváros nagyobb mérvű szépítését, boulevardok létesítését vette czélba, gon­doskodni kellett arról is, hogy az elavult és annyi hátránynyal járó gránitkövezet helyett czélszerűbb és egyúttal a szépészeti igényeknek is megfelelőbb kövezet alkalmaztassék. Ilyennek pedig az u. n. Val de Travers (ter­mék) asphalt bizonyult, nemcsak a külföldön (Lon­don és Páris utc­áin), de nálunk is tett tapasztalatok alapján. Előnyei a gránitkövezettel szemben annyira szembeötlők, hogy azoknak felsorolása feleslegesnek látszik ; e tekintetben talán elégséges a nemzetközi jury több szakértő tagjának nyilatkozatára hivat­kozni, kik múltkori látogatásuk alkalmával a duna­­parti corso asphaltkövezetét technikai tekintetben valódi unicumnak, s a gyönyörű sétány legszebb dí­szének mondták. Az asphaltkövezet ellenei mindössze a követ­kező ellenvetésekkel és kifogásokkal léptek föl: 1) hogy esőzések alkalmával a lovak a szokatlan köve­zeten könnyebben botlanak, 2) hogy a fenntartási költség az asphalt kövezetnél szerfelett magas. Az első ellenvetés alaptalanságát bizonyítják a London és Páris asphaltútjain tett észleletek és hi­vatalos statistikai kimutatások, legújabban pedig a bécsi városi tanács által elrendelt vizsgálat, de még a hatvani­ és váczi utca asphaltkövezetével tett ta­pasztalatok is amennyiben az előbbi az 187­0/2-iki kemény tél befolyása alatt semmivel sem mutatko­zott veszélyes­nek mind minden más kövezet; a második ellenvetés pedig egyszerűen valótlanság, a­mennyiben az annyi helyen ismétlődő javítások, me­lyek a közlekedést oly érezhetően megakadályozzák eléggé kimutatják a gránit kövezet hiányait. Ezeknek ellenében financiális­, egészségügyi, közlekedési, sőt közbiztonsági tekintetek szóla­nak az alphak­­rozás mellett. Ha azt akarjuk, hogy *) E czikkre, melylyel pártunk egyik jelentékeny tagja lepett meg bennünket s mely a kérdést uj oldalról kisérti megvilágositani, még visszatérünk. Szerk. fővárosunk legveszedelmesebb ellenségétől a portól, megmeneküljünk, ha az eddigi siralmas állapot he­lyett, ronda és időnkint járatlan utak helyett tiszta, kényelmes s a közlekedés szüntelen foltozgatással nem háborító kövezetet akarunk, mely a roppant áldozatokkal létesített boulevardokhoz illő legyen, nincsen más mód, mint az asphalt-burkolatot alkal­mazni ott, a­hol az útvonal hossza és jelentősége azt kívánatossá teszi. Természetes,hogy mellékutczák, s nagyobb tereknél a régi kövezet mellett kell marad­nunk, de közlekedési főtereknél, mint a tervezett körút, a sugárút, csakis az asphalt lesz alkalma­zandó. KÜLFÖLD: Az angol kormány politikája. A volt angol főkincstárnok, jelenleg belügymi­niszter, M. L­o­w­e f. hó 4-én Sheffieldben a kéz­művesek évi ünnepélyén megjelenvén, ez alkalom­mal nagyobbb beszédet tartott, melynek főbb pontjai így szólnak: Közel öt éve immár, hogy a jelen kormány hivatalba lépett azon elhatározással,hogy emlékét ma­radandóvá akarja tenni az ország történetében. Meg­vizsgálta a nemzet álla­­tát, az azt mozgásban tartó fontosabb kérdéseket és el volt tökélve, hogy semmi akadály előtt vissza nem retten, és minden nehézsé­get leküzdeni iparkodik. Írország felé fordító figyelmét, azt hívén, hogy ha van valami, a­mi szívén fektetik az angol állam­férfinak, az a birodalom egyesítése; ez nehéz faladat volt, mely csak úgy vola megoldható, ha az íreknek teljes igazság szolgáltatik ; arra gondolt, hogy kiter­jeszti a választási jogot­ és ennek következtében lehe­tőleg alapos közoktatást ad a népnek. Az országban azon aggály nyilvánulván, hogy netalán a invasió esetére nem rendelkeznénk elég erő­vel annak visszaverésére: újjá kelle szervezni a hadsereget és így végett vetni e közaggodalomnak. Ugyanily tevékenységet kell­ kifejteni az igazság­szolgáltatás terén. Elhatározta a kabinet továbbá, hogy a polgári szolgálatban eltörli a patronátust. Az ország pénzügyeiben a legszorosabb takarékosságot hoztuk be, hogy a közönség az adóleszállítás élveze­tében, részesülhessen. Ilyen volt a mi programmunk­. Merész és vak­merő volt az. A legkülönösebb benne pedig az, hogy teljesen keresztülvittük, az írországi közoktatás em­lését kivéve. És mindezt öt év alatt. Nem kell e mellett elfeledni, hogy mindezt nem korlátlan hatal­mú miniszterek tették, hanem szabad ország kor­­mányférfiai,kiknek lépésről lépésre kelle harczolniok és kik nem egyszer reggelig virrasztottak, hogy elő­készítsék a teendő rendszabályokat. (Taps.) A miniszter megemlítendőnek véli, hogy a ka­binet nem kapta mindig azon jutalmat, mit remél­hetni vélt. (Derültség.) De még­sem akar vádolni senkit. Nincs szándékában recriminálni. Ő csak annál hálásabb azon fogadtatásért, melyben a kormányra mondott felköszöntés részesült. Szaló azután áttér azon változásra, mely az ő állásában nem rég végbe ment. Miután el volt tökélve, hogy a Takarékosság rendszerét lehető­leg nagyra viszi, oly rendszabályt létesített, mely szerint a kincstárnak nem volna más kiadása, mint a “miről a miniszter "véleménye is megkérdeztetek. (Taps.) Eddig egészen más eljárás követtetek. Azt lár­ták, hogy a főkincstárnok feladata csak arra szorít­kozzék, hogy a magas pénzügyi műveleteket vigye keresztül és a kiadások kérdését egy alsóbb hivatal­nokra bízza.­­ Ezen szervezetet ő a közjóléttel ellentétben állónak találta, és elhatározta hogy ennek véget vet. De ellene erős nyomás érvényesült és az alsóház is, a­helyett, hogy a kincstárnokát támogat­ta volna, a támadók élére állott. A miniszter azt mondja, hogy ő azért akarta a kiadásokért elvállalni a felelősséget, mert úgy érezte, hogy e felelősségnek szükségképen a kabi­net egy tagjára, nem pedig egy másodrendű hiva­talnokra kell hárulnia. Nem saját nyugalma érde­kében tette ezt, mert ezen kísérlete által maga ellen ingerelte a sajtó nagy részét, mely csak ürügyet ke­res, hogy állását aláássa. „A­mióta a jelen kormány az állam ügyeinek vezetésével megbizatott — folytatja a miniszter — az ország mindig gyarapodott és igen természetes, hogy a jövedelmek gyarapodtával néhány kiadás is felemeltetett. A közoktatás kiterjesztése, a tiszti ál­lomások megvásárolhatásának megszüntetése, a helyhatósági közigazgatás szervezete két millió 180 ezer fonttal emelte a kiadásokat. Négy év alatt 12 millióval apasztottuk az adókat és ezen nagy áldo­zatok daczára meg bírtuk fizetni az Alabama kár­pótlást, a­nélkül, hogy valakinél kölcsönt kellett volna felvennünk, vagy új, kivételes adót vetettünk volna ki. Ezt kellett felelnem azoknak, kik műkö­désemet gáncsolták. Azt sem kell feledni, hogy a hadsereg, mely 1858 ben 84,000 harczost számlált, most 90,000- ret tesz. Elhagytam a pénzügyi ressortot, büszkének érezvén magamat a helyzetre, melyben a kincstárt hátrahagyom és csak azon reményt táplálva, vajha utódaim mind ép oly virágzó állapotban hagyhatnák azt hátra. Más emberek más tekintetben bizonyára nagyobb dolgokat vittek végbe.Sir Robert Peel meg­döntötte a vámprotectió rendszerét, de bajosan ta­lálhatnánk ez ország történetében korszakot, mely pénzügyi tekintetben az utoló négy évhez hozzá volna fogható. Egyébiránt érzem, hogy nem igen van okom törődni az ellenem emelt szemrehányásokkal, ha meggondolom, hogy mily csekély összegekre vonat­koznak azok, és hogy mily óriási összegeket kellett kezelnem. Alig érdemelnek szót, ha rágondolok azon óriási műveletekre, miket végbe kellett vinnem. Bocsánatot kérek a gyülekezettől, hogy így a részletekbe mentem, de elnéző lesz egy férfi iránt, ki érzi, hogy jó ügyet véd és kinek még nem jutott al­kalma ezt nyilvánosan kinyilatkoztatni. Nincs egyéb mondani­valóm, mint az, hogy közeledik az idő, midőn az országnak a jelen kor­mány sorsa felett határoznia kellene. Nem óhajtunk minden áron a hatalomban maradni. Már öt éve bírjuk a hatalmat, és nem sokat törődünk azzal, hogy megtartjuk-e vagy sem; nem hozzám tartozik annak elmondása, hogy mily fontos érdekek fűződ­nek a jelen kormány fennállásához. Ha az ország ellenünk nyilatkozik, nyugodt lelkiismerettel fogunk a magánéletbe visszavonulni, tudva, hogy megtettük az országért, mit tehettünk, hogy a törvényhozást és a nemzet történetét oly emlékekkel gazdagították, melyeken rágalom állandóan nem foghat, melyeket az irigység minden erőlködése daczára sem lesz ké­pes elfeledtetni. (Taps.) vatal ellen nyilatkoztak, míg a Jurabeliek, francziák és belgák három főbizottságot és három főszövetsé­get kívántak alkottatni. Az angolok pedig egy központi tanács választását sürgették. Ezen utóbbi javaslat támogatására H­a­­­e­s felhozza, hogy az eddigi főtanács visszaéléseinek oka nem a közpon­tosítási rendszerben, hanem abban feküdt, hogy e tanács hatásköre nagyon tág körre terjedt. Azon meggyőződést fejezi ki, hogy statistikai adatok és a munkaszünetelések egységes rendezése és vezetése czéljából okvetlenül szükség van központi kormány­zatra, e kormányzat hatásköre azonban annyira meg­szorítandó, hogy csak a szövetségek javaslatai alap­ján intézkedhessék s minden a­mit saját kezdemé­nyezéséből akar létesíteni, a szövetségek jóváhagyá­sától tétessék függővé. Jankowsky szükség­telennek tartja a főtanácsot, főleg most, midőn az internationale szervezve van. Nem érti, miként ter­jeszthetné ily központi kormányzat szándékait és javaslatait az egyes szövetségek elé. A new-yorki főtanács majd valamennyi szakosztályt feloszlatott, s ezek vonakodnak most azzal érintkezésbe bocsát­kozni. A congressus ennek folytán elhatározza, hogy a főtanács jelenlegi alakjában tovább fenn nem fog állani. A harmadik pont felett élénk vita fejlődött ki. Hales, Costa és Brousse követeknek,kik az anarchia mellett küzdöttek, azt ajánlja meg fontolás végett, hogy az anarchia az egész egyesület felbom­lását idézné elő Guillamme azon meggyőződését fejezi ki, hogy közönyös dolog, akár több bizottság, akár egy bizottság mellett sem nyilatkozik a con­gressus ; több bizottság semmi esetre sem hozhatna az egyesületre nézve valami nagy bajt. Bernard és V­i­g­n­a­s azon veszélyekre figyelmeztetnek, melye­ket egy központi kormányzat eredményezhet. Van­­den Abeele kijelenti, hogy a szövetségtanács Belgiumra nézve kimondhatatlan nagy szolgálatokat tett amennyiben az ottani munkás mozgalom egyön­tetűségét eszközölte. A tekintély nem jelent egyebet, mint jól rendezett törvények hiányát. A­hol a törvé­nyek uralkodnak, ott nincs szükség más tekintélyre, mert ez legfölebb a törvények érvényét alterálhat­­ná. Miután a kérdés nagy érdekű, s több szónok kí­vánt még ahhoz szólani, az elnök annak vitatását a jövő ülésre halasztotta el. Azon kérdés, mely a múlt congressuson függő­ben tartatott, t. i. a szavazás módja, a föderalisták véleményével megegyezőleg döntetett el. Midőn ta­valy azon 32 képviselő, kik az orthodox programai mellett küzdöttek, a szakadárokat leszavazták, ama­zok nem képviseltek összesen annyi tagot,­­a­meny­nyi emezek részéről tényleg követként küldetett a congressusra. Farga Peliszer a spanyolok nevében azt jelen­tette ki, hogy reájuk nézve a congressusnak egy ha­tározata sem lehet kötelező, mielőtt a honi szövetség által nem ratifikáltatik. Végre elhatároztatott, hogy minden szövetség egy szavazattal bír. Hogy ily ha­tározat, mely szerint 1000 spanyol tagnak épen any­­nyi szavazat jut, mint 10 hollandinak, tartós érvény­re fog-e számíthatni, alig hihető. A követek közül idősebb kora csak egy van. Alig harminczan van­nak, kik harmincz évnél idősebbek. A többi mind fiatal ember. B­r­­­u s­s e születésére nézve ugyan franczia, de hosszas tartózkodása folytán Spanyolor­szágban spanyolnak tekinti magát. A spanyol internationale tulajdonképe­i ala­pítója Vakunio. 1868-ban Spanyolországban még mit sem tudtak az internationalen­, melynek spa­nyol tagjai, ma valamennyi más szövetség tagjainak számát felülhaladják. Azon szakosztályok, melyeket Vakunin kez­detben alapított, az első években orvosok, jogászok és írókból állottak. Ita politikai összeköttetést kí­vántak volna létesíteni a munkásokkal e szakosztá­lyok, bizonyára dugába dőlt volna tervük, mert Iza­bella gazdálkodása és a papok kormányzati rendsze­re folytán a munkások a politikától utálattal fordul­tak el. A szakosztályok ennél fogva két javaslattal léptek a munkások elé: a munkabér fölemelése és a munkaidő megrövidíté­se tekintetében. Míg a politi­kusok Madridban a kormány megbuktatását tervez­ték, addig az Internationale a társadalomban mindin­kább több tér-t foglalt el. A köztársaság alatt kezdett csak szabadabban mozogni, de azonnal zaklatások­nak volt kitéve a kormány részéről; tagjai bebörtö­­nöztettek, fenyíték alá vettettek stb. Midőn az inter­nationale tagjai ez által azon meggyőződésre jutot­tak, hogy a köztársaság alatt nem működhetnek sza­badon, egyesültek az engesztelhetetlenekkel. A kor­mány minden üldözése daczára az internationale a köztársaság fenállása óta 130 strikeot rendezettt, 440000 frank költséggel. A nemzetközi munkás-congressus Genfiben. A szeptember 3-kán tartott esti ülésben, me­lyen több fiatal hölgy is jelen volt, Guillaume az alapszabályok kidolgozására kiküldött bizottság elő­adója bejelente, hogy a bizottság nem tudott meg­egyezni s igy a congressus van hivatva eldönteni azt vájjon, 1.) a főtanács jelenlegi alakjában fentartan­­dó e, 2.) vájjon szükség van-e átalában egy főta­nácsra és 3) szükséges-e egy központi hivatal alko­tása ? A spanyol és olasz küldöttek ily központi ki­ különfélék. Budapest, sept. 11. (Udvari hir.) A cseh lapok azon híre, hogy O Felsége a királynő a pardubiczi lóversenyt meg fogja látogatni, a „Pr“ értesítési szerint alapta­lan. Ő Felsége ugyanis az őszi idény egy részét va­lamely fürdőben, másik részét pedig Gödöllőn fogja tölteni; a fürdő iránt még nincs végleges megállapo­dás. Utóbbi időben ő felsége kumyst használ; a kumys készítésére orosz pusztai lovak vásároltattak. (Udvari vadászatok.) A közelebb Ischl környékén tartott udvari vadászatok a „Linz. Tagcsp.“ szerint, fényesen sikerültek. A király egy hajtásban hat szarvast és négy zergét lőtt. Widerhofer udvari tanácsos, ki vendégképen vett részt e vadá­szatokban, egy lövésre két szarvast ejtett el. Az eisenergi udvari vadászatok szeptember vége felé kezdődnek. (Gróf Eszterházy Károly) hullája teg­nap délután a bécsi közkórház kápolnájában beszen­teltetvén,oszlopra szállíttatott, hol a családi sírboltban fog örök nyugalomra tétetni. (A pancsovai főispán.) ma tette le hivatalos esküjét ünnepélyes istentisztelet után. A gyűléshez tartott beszédében hangsúlyozta, hogy az általa az imént letett eskü tartalmazza az ő pro­­grammját is, melytől soha egy hajszálnyira sem fog eltérni. A főispánnak a szerbek nevében V­rancse­­v­i­c­s szólt és megígéri, hogy ha a főispán ígéretei őszinteségét tényekkel is be fogja bizonyítani, a la­kosság Szerb részének támogatására is fog számit­­hatni. A szerbek azonban egészben véve igen tartóz­­kodólag viselik magukat és várják az omladina utasítását. A német lakosság között, mint már emlí­tik, nagy a lelkesedés. (Hymen) Nágocson, Somogyban f. hó 1-én Zichy István cs. kir. kamarás bájos leánya, Zichy Stefániák, a­ tartó fényes esküvőjét R­u­b­i­d­o Radoslaw horvátországi földbirtokossal. (Tanügyi h­i­r.) A pesti ág. hitv. ev. nép­iskola sept. 14-én kezdi meg az uj tanévet. A növen­dékek sept. 14. 15. 16. 17-én délelőtt 8—12 óráig iratnak be, a rendes oktatás pedig sept. 18-án kez­detik meg. A behratási napok délutánjai pótfelvételi- és magánvizsgálatokra szánvák. (Abraunschweigi herczeg gyé­­ m­á­n­t­j­a­i.) E hó 2-kán nyittatott meg Genfben azon két láda, mely az elhunyt herczeg gyémántjait­artal­mazza. A ládák négyes zárral voltak az alpha­­betikus rendszer szerint elzárva. Esetleg jelen volt a herczeg párisi képviselője, ki a zárok titkát tudta s igy nem kellett lakatoshoz fordulni. A gyémántok számozva és nagyság szerint és a többi ékkövek két osztályba vannak osztva. Az első osztályba voltak sorozva a kisebb ékkövek, a kereskedésben szo­kásos rendszer szerint egymás mellé téve. A nagyobb gyémántok tokokban voltak elhelyezve. A gyémán­tok értéke 6 millió. (Az olasz király kísérete) bé­csi útjában következő urakból fog állani: M­in­gbe 11­­ a minisztertanács elnöke; Visconti­ V­e­n­o­s­t­a külügyminiszter; conte C­a­s­t­el­le­n­g­o­lo-lovászmester; Bertel­é-V­i­a­t­e, a király első szárnysegéde; Lombardiai, Dezza és Govone (a tábornok unokafivére) Medici, Della Penne, Nasi szárnyse­ gédek ; C­o 10­n­e 110 első szolgálati tiszt; Adam­i, királyi orvos; commendatore N. A­g­h­e­m­e, ki­rályi kabinetfőnök; cavaliere Sirovich kabi­nettitkár ; conte­s­ó, vértes tiszt. (T­o­l­v­a­j­l­á­s.) A­r­a­n­y János c­z­i­g­á­n­y, tegnap az Egerből jövő pesti vasútvonalon két egri nő garabélyából 133 frt készpénzt lopott el, s azt csizmaszárába dugta. Az asszonyok azonban észre­vették, s a czigány elfogatott (L ó k i á 1 1 i t á s.) Hétfőn, f. é. sept. 15-én délelőtt 10—12 óra közt itt helyben a nemzeti lo­vardában érdekes lókiállítás lesz. A földmi v. minisz­ter úr elrendelte, hogy azon mintegy 40 darabból álló lógyüjtemény, mely a kisbéri, bábolnai és me­­zőhegyesi magyar királyi államménesekből a bécsi nemzetközi lókiállitásra küldendő, előbb itt Pesten közszemlére kiállittassék, hogy igy a tenyésztő kö­zönség azon része is,mely a bécsi kiállítást meg nem látogatja, e tanuságos kiállítást megtekinthesse. —A földmivelési minisztérium e gyűjtemény összeállítá­sánál főirányelvül tűzte ki: nemcsak egy csapat szép lovat állítani ki, (mit a magántenyésztő tehet) hanem hogy mindazon különféle angol és araba te­livér és fél­vér törzsek könnyebb és nehezebb(Norfolk, Normann félvérek) válfajait is bemutassa — egy­­egy csődör, pár kancza és csikóban, melyek az or­szágos lótenyésztés emelésére határozottan tenyész­­anyagul vannak kijelölve. A földmiv. minisztérium gondoskodik, hogy a látogatók magyarázó katalógu­sokat kapjanak. Mi idején figyelmeztetjük e kiállí­tásra a gazdaközönséget. (Kaposvár és vidéke térképét) készítette el legközelebb b. Urban Károly alezredes a fhg Albrecht gyalogezrednél. A térkép a „Som“ szerint nagy gonddal és pontossággal van készítve, 20 részletet foglal magában, s a legkisebb pontok megjelölésében hadászati tekintetben is rendkívül fontos. (A marm. szigeti ref. lyceum­­b­a­n), miután a járvány már az egész megyében szünőben van, a behatások f. hó 22-én, az előadások okt. elsején kezdődnek meg. (A franczia hadikárpótlás.) Strassburgból írják e hó o­káról: „Tegnap dél óta a vaspályaudvar hátulfekvő helyiségeiben a hadisarck utolsó részletei rendeztetnek továbbszállítás czéljából. Páriából, Brüsselből, Kölnből, Mühlhausenból mind­össze 29 vaggon érkezett ide, melyek öt frankos ezüst pénzeket tartalmaztak.Minden waggonban 100 zsák volt 10,000 franknyi tartalommal. A felülvizs­gálattal és átvétellel megbízott hiva­alnokok éjjel­nappal dolgoznak. Hatvan-hetven zsák tétetik egy­­egy kocsira, melyet kellő katonai fedezet kisér. A pénz nemsokára el fog vitetni a városból, hol egy­előre raktárakba elhelyeztetett. (Halálozás.) Ebeczki Tihanyi Sámuel Ebeczken, Nógrádmegyében folyó 1873. évi szep­tember 7-én, élte 81-ik évében, rövid szenvedés után elhunyt. (Gyermekgyilkosság.) Izsákról írják a ,M. Állam”-nak, hogy a város melletti,, úgy­nevezett Masáth tanya mellett egy kis csecsemő hul­láját kaparták ki a földből az ebek, s azt félig már meg is ették, midőn egy arra menő ember az eset nyomára jött s azt Haliker Lajos orvosnak feljelen­té, ki egy bába kiséretében megjelenve a helyszínen, a fényálladékot constatálta. Pár óra múlva ezután csakhamar nyomára jöttek a szívtelen anyának is, ki egy hozzá hasonló bűnt elkövető nővel együtt Kecskemétre a kir. járásbirósághoz kísértetett. (Köszönetnyilvánítás.) A »Nép­nevelők pesti egyleteinek elnöksége kedves köte­lességének tartja hálás köszönetét mondani a pesti reform, főgymnasium mindazon mélyen tisztelt elöl­járóinak, kik az egylet kérelme folytán a pesti tor­na-tanfolyamra megjelent vidéki néptanítók közül mindazoknak ingyenszállást adni szivesek voltak, kik a „népnevelők pesti egylete« közvetítésével e czélból a t. igazgatósághoz folyamodtak. — Mivel a mélyen tisztelt igazgatóság több mint 10 néptanítót segélyezett mintegy hat héten át, a gymnasiumi épü­letben ingyen Szállás ajándékozása által­ fennírt el­nökség indíttatva érzi magát, hogy e nagy jótéte­ményt a tisztelet legmélyebb és legőszintébb szavai­val a nyilvánosság előtt is hálásan megköszönje. — Budapesten, 1873. sept. 10. Elnöki megbízásból Ke­rékgyártó Elek, szállásbizottsági jegyző. (H i d b e o m­­­á s.) Bécsben tegnapelőtt azon fahid, mely a lövöldét az újon épülő T Reichsbrücké­­­vel összeköti, azon pillanatban omlott össze, midőn azon egy kavicscsal terhelt vonat haladt keresztül. Hat kocsi a vízbe hullott, a munkások közül senki sem sérült meg. A beomlás okai még nincsenek tud­­va; valószínűleg nagy befolyással volt arra az, hogy a híd, miután azelőtt néhány hajó haladt el alatta, minek következtében­, fel kellett húzni, leeresztetvén, nem erősittetett meg kellőleg. (H a t á r 8 é r t­é s.) A »Bácskaer Bete« a következő látszólag jelentéktelen, de valóságban a magyar állam érdekeit sértő esetet beszéli: A péter­­váradi hadisáncz újvidéki oldalán egy dohánytőzs­ezégén az osztrák sas van alkalmazva, mi arra en­ged következtetést, hogy ama tözsre egy horvát­­szlavon határőrvidék pénzügyi hatóság adta az en­gedélyt. Ez, mellőzve az idegen crsemm­ek magyar területen alkalmazása inconvenientiáját még a ma­gyar államra nézve jövedékcsorbítást is foglal ma­gában, minthogy az adományzó határőrvidéki pénz­ügyi hatóság révén ott az olcsóbb határőrvidéki do­hány árultatik. E határt­értés okát idézett lap nem akarja másban, mint azon körülményben keresni, hogy az eszéki pénzügyi felügyelőséggel a pétervá­­radi ezred hozzáutasítása alkalmával nem közölte­­tett ezen ezred pontos határbeli kiterjedése. Továb­bá félreértések és botlások elkerülése tekintetéből a » B. B.« követeli, hogy az ország határa a pétervára­­di hídon pontosan megjelöltessék és ez iránt az ille­tő hatóságok és hivatalok utasíttassanak, egyszers­mind azonban, hogy az említett köz czégtábláján pompázó cs. k. sas mielőbb a magyar czimernek en­gedjen helyet. (Szerencsétlenség.) Nagy József nevű vasúti őr a Debreczen Hadház közti vonalon, vasárnap éjjel az arra robogó vonat által a sinen utolérezvén, a kocsikerekek által darabokra szag­gattatok. (Nemzetközi kiállítás Phila­delphiában) A legközelebbi nemzetközi ki­állítás tudvalevőleg 1876-ban Amerikában, Phila­delphiában fog megtartatni. A kiállításnak kiváló jelentőséget kölcsönöz azon körülmény, hogy össze fog esni az északamerikai nagy köztársaság alapítá­sának 100-ik évfordulójával, azért a sajtó és a köz­vélemény már most is élénken foglalkozik vele, és az előkészítő lépések már most történnek, így már egy 42 tagú bizottság alakíttatott, melyben a köztárs

Next