Pesti Napló, 1873. szeptember (24. évfolyam, 200-224. szám)
1873-09-18 / 214. szám
nemzetiségről, amiknek nem jegyzik a tőzsdén árfolyamát. Minden egyes polgár lelkére kell tehát hagynunk, hogy a magyar társulatnak is jellemzett erkölcsi szolgálatait pénzre convertálja s megbecsülje. Mondják továbbá, hogy a vállalat a szédelgés korcsszülötte. Nem vitatjuk! Elég annyit mondani, hogy a francobank állott bölcsőjénél, és ez soknak szemében már méltóvá teszi a halálra. Ugyanaz a bank alkotta, amely most feloszlását előmozdítja. A mérlegben alapító költségül 104,484 forint szerepel. A vállalat több lézengő kisebb társulatból olvadt egy gyé, adóssággal terhelten, drágán átvett, de aránytalan és jövedelmező üzletnek meg nem felelő parkkal indult meg. Ez mind bevallott, elismert igazság, de igaz másrészt az is, hogy amióta ezen társulat mostani alakjában fennáll, rosz termés, kedvezőtlen pénzügyi viszonyok uralnak e hazában. Nem volt idős alkalom, hogy az eredeti, örökölt bajok kiforrjanak és tisztulhassanak. És mindamellett igen nevezetes anyagi hasznot hajtott e vállalat, nem ugyan részvényeseinek, hanem igenis az országnak. Tetemesen olcsó tarifáival olcsó szállításra kényszerítette az osztrák vállalatot is, és száz meg százezerre megy a termelők és szállítók megtakarítása, melyet a magyar gőzhajózási társulat versenyének köszönhetnek. A hibás és lelkiismeretlen kezelés vádját hangoztatják nagy könnyen minden hanyatlóban levő vállalat iránt. Részleteket nem hallottunk, nem ismerünk, s így az átalánosságban kimondott vádnak nem is tulajdoníthatunk súlyt. A vizsgálatnak és a reformnak, ha a társulat fönnmarad, minden esetre be kell következnie. Egyet azonban el nem hallgathatunk már ezúttal is. A vállalat igazgató tanácsa és választmányában túlnyomó szavazattal bírnak a spediteurök és terménykereskedők. Hogy helyes arányban képviselve legyenek, azt parancsolja a vállalat érdeke, de ki tudja,hogy az említett irányadó igazgatósági tagok nem néznek-e inkább arra, hogy ők minél olcsóbban szállíthassanak, mint arra, hogy a vállalat prosperálhasson? Pedig a szabad versenynek megvannak a maga józan határai. Ha egy különben is gyönge vállalat tartósan az önköltségen alul folytatja a versenyt, akkor meg nem előzhetni bukását és az így megindult verseny végre is csak súlyosbítja az újra beálló monopólium csapásait. De ezek mind oly tévedések és bajok, amelyekért a vállalat, illetőleg a részvényesek már bűnhődtek és amelyek a reformálandó intézetnél tökéletesen kipótolhatók. A részvénytőkének több mint háromnegyede elveszettnek tekinthető; ennek megfelelőleg reducáltassék minden részvény 50 frtra, fordittassék az újonnan fölveendő elsőbbségi kölcsön az adósságok törlesztésére s a társulat összes passiváit bőven ellensúlyozzák a legmostohább becsű szerint fölvett activál. Egy szóval a vállalat a részvénytőke leszállítása által oly alapra helyeztetik, mintha azon csapásoktól, amelyek alakulása óta folyton nyomában voltak, meg lett volna kimérve. A verseny fönntartása minden esetre biztosítva van, és ha a vállalat kizárólag a teherszállításra szorítkozik és egyszerű igazgatást, takarékos kezelést honosít meg, akkor a társulat nyugodtan bevárhatja a közgazdasági viszonyoknak jobbra fordultát. De ha ma veszni hagyjuk a könnyen regenerálható vállalatot és vagy az osztrák gőzhajózási társulat révébe bocsátjuk a versenyző hajóparkot vagy a csőd utján a szélrózsa minden irányában elhurczoltatni engedjük a magyar gőzösöket s idegen kézre juttatjuk a társulat bányakincseit, ekkor a vizi szállítás árát monopolisztikus osztrák társulat fogja diktálni s a reményt, hogy évek múltával egy új magyar versenyző vállalat fogna alakulni , bízvást előre is eltemethetjük egy egészen új vállalat megalakítására, kivált a meglevő hatalmas verseny ellenében, csakis nagy áldozatok árán és fényes közgazdasági conjuncturák mellett lehetne kilátás. A gazdag termés és jutalmazó kivitel az emberi akarat határain túl esik, a tarifaverseny előnyeit pedig akkor érzi az ország leginkább, midőn résztermés némiképen olcsó szállítással helyreüthető , és az áldozatkészségre miképen számíthatnánk a jövőben kétes esélyek között hogyha a meglevő vállalat fönntartása aránytalanul csekély támogatás mellett nem sikerülhetne ? Az egyesült magyar p1*' .jozási társulat megmentése épen ° ^ilágos anyagi viszonyok miatt. ^ inkább mint bárneiker kétszeresen ~vumos, égető közérdek. Érdeke és kötelessége ez elsősorban Magyarország fővárosának, érdeke a Duna-Tisza-menti birtokosoknak, érdeke a termelőknek és kereskedőknek, hazafi kötelessége pedig minden honpolgárnak, aki egy országos fontosságú magyar szellemű vállalat megmentésére csak némi anyagi segélyt is fölajánlani képes. Hihetetlennek tartjuk azért, hogy azon bizottság, mely az elsőbbségi kölcsön elhelyezése körül a fővárosban és a vidéken buzgólkodik, a jövő héten egybegyűlő közgyűlésnek kielégítő eredményt ne jelenthessen. Ilium vobis in secula benedicturum esse, — indique ubique in omnibus ecclesiis nostris precamus. In nomine Concilii Ecclesiarum Unitariarum in America. Edward E. Hale. Budáe Pesthii Junia XV. die. M. DCCCLXIII Ezután németül folytatá beszédét. — Felette óhajtotta, mondá, hogy az amerikai és magyar unitáriusok közt megint személyes érintkezés jöjjön létre, mely Farkas Sándornak és Amerikában járta óta egészen megszakadt, így lehet biztosabban megismerkednünk egymás viszonyaival és szükségeivel, minek mindig jó következményei szoktak lenni. Mr. Hala hiszi, hogy ezen találkozásnak is meg lesz jó eredménye. E tekintetben ígéri, hogy majd otthon barátaival együtt egész tehetségét s befolyását fel fogja használni. — Óhajtja, hogy ezután többször találkozzunk s legyen okunk drágának tartani a barátságot, melyet kötöttünk. — Isten segedelmét kéri közös szent czéljainkhoz! Ezután Kovács János adá elő hosszabb angol beszédben az erdélyi unitárius vallásközönség három százados történetének főbb vonásait, vázolá helyzetünket s viszonyainkat s jelzé szükségeinket. Álljon itt a beszédből a következő rész: „A 18-ik század sanyarú volt reánk nézve. Ekkor mint egy keresztes háborút indítottak elleneink eklézsiáink, egyházi embereink s javaink ellen. 1716— 18-ban katonai erőszakkal elfoglalták szép templomunkat, iskoláinkat, könyvnyomdánkat, s igy xxiinden javainkból s az önfentartás eszközeiből kiforgatva, egyházunk csaknem az elenyészés sírja szélén állott. Nik Józsefnek az „edicturo tolerantiale“-ja némi reményt látszott önteni a levert keblekbe, de ez csak elvileg állott, mert a gyakorlat mást mutatott. Végre megérkezett a világtörténelem legfontosabb eseménye — a nagy franczia forradalom, mely az előbbi társadalmi élet visszás viszonyait halomra döntötte s lassanként a föld minden miveltebb országát bejárta s a népeket emberi és polgári jogaik, t. i. a testvériség, szabadság és egyenlőség dicső eszméi kivivására tüzelte. A forradalom hevítő lángja hazánkba is elhatott, s lelkes férfiaink igyekeztek is vallásunkat törvényes jogaiba visszahelyezni. Annyi eredmény volt is, hogy legalább az erőszakos rendszabályok ellen a törvényhozás által biztosítva lőnek, s hitfeleink hivatalba léphettek. Az örökre emlékezetes 1848-ik évben újból örömünnepet ültek az unitáriusok, midőn Magyarországon is törvényesen bevett vallásnak nyilváníttatott az unitárius vallás. De ez örömet csakhamar elnémította nemzeti lét alapunk- s függetlenségünkért vivott óriási harczunknak gyászos kimenetele. Az osztrák absolutizmus súlya és vasveszszője nehezedett ránk. Nemzeti alkotmányunkat félrevezették, s megkezdődött a magyar nemzet germanizálása. A szabadérzelműek szomorú sorsra jutottak, így egyházunk is remeghetett, mivel gyanús volt az osztrák kormány előtt, mint szabadelvű s minden önkényü kormányt gyűlölő felekezet. Eleinte szép ígéretekkel kecsegtettek, hogy adjuk fel autonómiánkat, de ezzel nem értek ezért. Végre 1856-ban egy parancsoló levél érkezett consistoriumunkhoz Bécsiből, melyben ki volt mondva, hogy ha ennyi s ennyi tanárt s egy bizonyos mennyiségű összeget nem tudunk kimutatni, a kormány bezáratja iskoláinkat s ő veszi át a kormányzási jogot. Ez halálos csapás volt az unitarizmusra nézve! Kis seregünk majdnem kétségbe volt esve, hogy most három százados küzdelme után kelljen megsemmisülnie! De minél nagyobb a szükség, annál közelebb van az isten gondviselése. Egyházunknak szegényje, gazdaga meghozta áldozatát egyháza megmentésére. Aláírás utján kiteremtette a kívánt összeget, a melyhez angolhoni hitrokonunk is oly szép segélylyel járultak, melyért újból fogadják őszinte köszönetünk és forró hálánkat! E szerint a gonoszság és ármány nem tudott diadalmaskodni az igaz ügy bajnokain, mert lelkesültségök meghiúsította rész tervüket. — 1867-ben létrejött a kiegyezkedés Ausztria és Magyarország között s Erdély is ez utóbbihoz csatoltatott s hasonlag az unitárius vallás újból törvényesen elismertetett. 1868-ban hála és örömkények közt ültük meg sokat hányatott és szenvedett egyházunk háromszázados létének emlékünnepét, melyen a szabad Angliának szabadelvű fiai is — kikkel csak az utolsó félszázadban szőtt ismerkedés hozott mindinkább szilárduló családi összeköttetésbe — képviselve voltak. Önöktől is — Amerika lelkes fiaitól — vettünk akkor üdvözlő iratot, azután pedig újból felkerestek már két ízben tetemes segélyekkel, mit mi eléggé meghálálni nem tudunk; most pedig személyesen is meg akarván ismerkedni viszonyainkkal, szükségeinkkel , kedves jelenlétekkel is megörvendeztettek minket, ez mindenesetre irántunk a rokonszenveket és meleg részvétüket tanúsítja. A mi jelenlegi állapotát illeti egyházunknak, az elég kedvező, s mondhatnám virágzó. Az unitáriusok száma Magyarország és Erdélyben mintegy 54 ezer. Eklézsiánk van összesen 106. Egy fő- és két algymnasiumunk és egy aliskolánk. Ezeket elődeink saját véres verejtékekből és költségeiken építették , továbbá egyes buzgó unitárius atyányk fiai, mint Zsuki László, Augustinovics s mások, kegyes adományaikból, s most is saját erőnkből tartjuk fenn. Csak a legújabb időben, nevezetesen 1868 óta részesült egyházunk is abban a szerencsében, hogy más egyházak példájára a miénk is évenként 5000 forinttal segélyeztetik az állam részéről, mit e helyen szintén nemzeti kormányunk iránti elismeréssel megemlíteni, hazafias kötelességemnek ismerem. Mi azt hiszszük, hogy egy olyan vallási testület, mely annyi viszontagság és nyomor között magát három századon fenn tudta tartani, biztos jövőnek nézhet elébe. S minket jeles elődeink önfeláldozó tettei arra ösztönöznek, hogy elveinket diadalra juttassuk. S hogy e kecsegtető reményünk nem fog meghiúsulni, arra feljogosít minket két hatalmas nemzet lánglelkű fiainak hő pártolása és felénk tárt jobbja! Beszéde végén a szónok azt indítványoza, hogy Budapesten templom építtessék, mit lelkesültséggel fogadtak. A conferentián még egyéb beszédek is tartottak, s az értekezletek Bécsben is folytattak. Erről, valamint az értekezletek eredményéről ajelentés“ következőleg tudósít: Amint Kovács J. barátunktól értesülünk, a conferentia Bécsben úgyszólván tovább folyt. Másnap, ugyanis jun. 17-én a véletlenül közbejött királyi látogatás miatt visszzamaradt amerikai és angol hitrokonunk közül többen, nevezetesen Jackson S. Schultz, az egyesült államok részéről főbiztos a bécsi világkiállításon, Hamilton Hill, biztos a massachusetti állam részéről, Louie Coyl kisasszony stb. az amerikai departement vendéglőjébe összegyűlvén, Hale és Frelwell urak, mint képviselők, előadták a budapesti conferentián hallottakat s ügyünket mindnyájan a magokévá tették, s annak felkarolását melegen ígérték, nem csak, hanem a teendők sorrendjét is megállapították, mely szerint Hale úr, még mielőtt haza érne, körülményesen leírja a budapesti conferentián történteket, ugyanezt teszi Fretwell úr Angliában. Haza érve, Hale úr felolvasásokat fog tartani Bostonban, ugyanerre felkéri Bellows urat is New Yorkban s italában az amerikai unitárius társulat gyűlésén elintézik a további teendőket. Kilátásba helyezték, hogy addig is, mig tetemesebb segélylyel gyámolulhatnának, amerikai jeles művek fordítására és kiadására a megkezdett segélyt állandósítják. Budapest, sept. 17. Gazdálkodás a nemzeti színháznál. „Nemzeti préda“ czimmel a „Reform« az Orczy Felix uralma alatti gazdálkodásról következőleg nyilatkozik: „A belügyminisztérium tudvalevőleg elrendelte, midőn az igazgatóságot Szigligeti vállaira tette, hogy a színház fundus instructusáról leltár készíttessék. A leltározáshoz hivatalos segédletül F. belügyminiszteri fogalmazó úr rendeltetett ki, a kijelentését Ribáry miniszteri tanácsos úrnak már eléje is terjesztette. E jelentés az, mely a b. Orczy ur uralkodása idejének képét egész feketeségében elénk tárja. Oly példátlan hanyag, zavaros, könnyelmű és hiányos ez intézet minden számadása, összes kezelése, hogy alig képzelhető más feltevés, mint hogy mindnyájan bűnös egyetértésben voltak. Mert alig van okmány, amely rendben találtatik, amelylyel józan ember megelégedhetik, s mindenki méltán kérdezi: miként érhették be a hivatalnokok, ilyetén okmányokkal, oly hivatalnokok, kik esetleg felelősségre vonathatnak ? Nemcsak alakilag, de anyagukban is hibásak az okmányok. Számlákon több fizettetett ki mint mennyi utalványozva volt, vagy megfordítva. Megfoghatatlan tételek fordulnak elő mint kifizetettek; a régi leltárban ruhák neveztetnek meg, és díszletek, melyek nem találhatók, s vannak ruhák és díszletek, melyek eellel beírva nincsenek. A visszaélések, a családok oly különféleségei, melyekről senki sem álmodhatik. A régi leltár, mely az újnál vezérfonalul használtatott, arabotába, diszitő segédek gondolomformáján bemondott árverezési lajstrom inkább,mint egyéb. Aláírva b. Orczy Bódog és Csepreghy Lajos titkár által van, így ment föl a kormányhoz. De bajos volna akár a volt intendánsnak, akár a még hivatalban levő titkár úrnak érte a felelősséget elvállalni. Az utóbbiban hivatva fölvilágosítást adni arról, hogy miképen készült e leltár, mely számos oly dolgokról tud, mely a színháznál nem találtatik, s ismét számos olyanról nem tud,mely a ruha-, díszlet- és lomtárakban hever, s elégethető, elhurczolható akárki által, mert számon nem kérheti senki, létezése az irományokban dokumentálva nem lévén. Hogy az olvasó némi fogalmat nyerjen a színház gazdasági ügyeinek kezeléséről, némi kivonatos közléseket igtatunk ide az uj leltározásról. Először is az utóbbi időkben (1873. ápr. máj. jún.) készült újabb díszletek vétettek vizsgálat alá, jelesen azon számla tárgyai, melyet Lehman főfestő úr az uj igazgató úrnak kifizettetés, illetőleg utalványozás végett benyújtott, de a melyet az igazgató ur szerencsére addig nem utalványozott, a meddig □ lábként minden darab föl nem méretett, mint ahogy az előtt is történni kellett volna minden számla utalványozás előtt, de nem történt. Ez a számla 2003'/t □ láb új díszletről szólott, de belőle 4025 négyszög láb hiányzott, vagyis ennyivel több rovatott föl, mi 1£ krral fizettetvén egy négyszög láb, tesz egy számlánál 603 frt 37 krt. Lehman főfestő azt mondá, hogy ő nem hibás hanem a festő segédje — egy ficzkó — ki tévedésből ennyivel többet talált fölirni. Igen épületes tévedés egy olyan számlán, melyet a színház állandó főfestője kifizetés utalványozása végett az intézet igazgatójának benyújt. Ezen egy eseten okulva a leltározók, az utóbbi év új díszleteit is föl akarták méretni, s bár ittott több darabon szintén több négyszögláb hiányt találtak, mégis nagyobb mérvű visszaélésnek nem jöhettek nyomára, mert úgy a leltárkönyv, mint a díszletről szóló számlák haotikusan vannak összeállítva s lajstromozva.A leltározóknak csak a számla lévén a kezükben, a tömegesebb fölmérést nem eszközölhették. Az ember nem utasíthatja el magától a gyanút, hogy épen azért készültek és készíttetnek ilyen haotikusan a számlák és maga a leltárkönyv is,hogy az ellenőrzés, a kellő vizsgálat ne ejtethessék meg teljes pontossággal rendben, és hogy nyomába ne lehessen jönni a visszaéléseknek-A színháznak 3200 db díszlete van. Képzelhetni a zűrzavart, holott a régi leltárban ilyen kifejezésekkel vannak az egyes darabok megjelölve : »1 város átültetése“, — „1 látvány“, — »1 felhőlátvány«, — »1 felhő“, — »1 felhőháttér“, — »1 vízátültetvény«, — „1 ajtóátültetés“, — »4 kulissza«,— „2 várudvarkulissza«, — »1 parasztház«, — „1 házrészlet«, — ,1 holdfal“, stb. stb. Hogy mindez milyen, mihez készült, azt a leltár nem mondja, sem számmal a darabot nem jelöli, úgy hogy lehetséges példának okáért három „felhőlátványnyal“ mindazt a hatot produkálni, amely ily átalánossággal megjelölve a d oltárban előfordul. Bőregerek...............................40 „ Stb. stb. íme, egy 1000 frtos menazséria a nemzeti színház díszlettárában Rendeltetése nagyobbrészt, a »bűvös vadász« közönségének idegeire hatni; ki tudja hány darab, ki tudja hánynak kell lennie ? Csak egy bizonyos az, hogy 1000 s néhány forint keretet i s fizettetett érte. Mondottuk már, 3.200 db díszlete van az intézetnek, de e sok díszlet többnyire kertes és felhős diszletekből áll, néhány különféle építészeti stilt összekeverő tarka-barka terem és szoba diszlet csoporattal. Ezekből 8—10 szolid és úgy az árakhoz, mint az intézet tekintélyéhez mért n nagyobb csoportot alig 1 hét úgy összeállítani, hogy valami mélyebb benyomást is tegyen a nézőre, vagy hogy hasonló legyen a Trlil föld fia, RémViAn, gfít. még Dobraczenhon is látható díszletekhez. A számlákon (csak azt az 5 számlát véve alapul, mely a leltározók kezében volt, s melyen összesen 13,447 ft van), □ lábra 15 krt számítva, felmegy évenkint 15—18 ezer ftra az évi fizetéssel (5,060 fttal) együtt tehát 20—22 ezer forintot nyel el az intézettől a festőterem, illetőleg Lehmann mester. És ha még mélyebben bepillantanánk a számlák és kiadások zavaros tömkelegébe, még többre is bukkanhatnánk, mint például találtatott egy következő módon indokolt számla az ellenőri jegyzőkönyvben : „Több rendbeli szeg és enyvért, melyet Lehmann a színház asztalosának kölcsönbe adott, 468 forint.« Ki tudna itt eligazodni? — Azt hiheti a józan eszű ember, hogy ha Lehmann a mellett, hogy embereivel együtt az intézettől évi fizetést húzván, még □ lábonkint 15 krt fizettet diszletkészitményeiért, mely 15—16 ezer forintra fölrúg évenkint, ebben már benn értetik a szeg, az enyv is, — de nem úgy van, és ki tudja megmondani, sehogy tulajdonképen hát hogyan is áll ez a dolog ?“ Amit a „Reform“ ból idéztük, azt saját — sajnos tudomásunkkal is megerősíthetjük. Ahol úgy gazdálkodtak, hogy egy festett disznó 20 írtba kerül (ezen az áron élőt is vehetni.) — hogy a leltárban szereplő »tekeposztó« helyett egy darab festett vásznat mutatnak elő , ott természees lesz az is, amit a ruhatárról a közönség mély megbotránkozás nélkül olvasni aligha fog. A ruhatár végig vizsgáltatván a legnagyobb hiányok tűntek ki, úgy hogy a vizsgáló tagok kénytelenek voltak egyes ruhákat megméretni, vájjon birnak-e a számlában kitett tulajdonságokkal.A vizsgálat szerencsétlenül ütött ki. A rengeteg ruhatárt darabszámra végig mérni szinte lehetetlen, de négy számlán mintegy „stich-próbák“ tartatván 34 nagyobb hiány merült fel, melyek közül mi csak mutatványul néhány kirívóbbat akarunk közölni. 1. ) Hamuszin selyem-moire-ruha. Hiányzik rajta 5 % rőf, rőfének ára 6 frt , 31 frt 50 kr. 2. ) Fehér selyem atlaszruha, hiányzik rajta 6 x rőf, röfe 5 frt 80 krjával . 34 frt 80 kr. 3) Fekete selyembársony ruha hiányzik 8 rőf á 4 ft 80. — 38.40. 4) 6 darab különféle szinü félselyem ruha hiányzik mindeniken 8 rőf á 1 98 «1 95 ft. 5) Egy baxna ruha, mely valóságban nem találtatott s csak a számlán étezik 1 67 ft. 6) Vászon a nagy színpad bevonására. Számíttatott 300 rőf á 50 krjával (150 ft), találtatott csak 240 röf hiányzik 60. Ugyanity vászon röse végszámra 25 kr (60 ft) = 90 ft. 7) Struensea férfiöltözetei. Egy-egy öltözék selyembársony számíttatott 107 ftba, de megbecsültesén szakértőleg, kitűnt, hogy kiállítható 60 írtért. Ilyen három darab van : 141 ft. 8) Hét pamukbársony öltözet számíttatott 516 ft 60 krba, ki állítható 252 ftért : 264 ft 60. Elég ebből ez a pár próba ? Négy számlát vizsgáltak át, a rajta kitett tárgyakat végigmérték s megbecsültették, sőt még ezn a négy számlán is kihagytak némely jelentéktelenebb tárgyakat és csupán négy számlán 1825 frt 62 krnyi különbség tűnt ki a kitett árak s az illető tárgyak értéke közt. Jobban mondva 1825 frt 62 kr. — »elment.“ Ha már négy számlán ily roppant hiányok tűntek ki — kérdjük mennyi pénz „mehetett* el a többi átvizsgálásán számlának mellékutján? Pedig ami a ruhatárt illeti, Weidinger a n. szinház szállítója szerződésileg köteles volt gyári áron szállítani s ő nemcsak, hogy gyári áron nem, de még a pesti piaci áraknál magasabban is szállított. Melőzzük most a világító szerek tárát, ahol oly botrányok fordulnak elő, hogy százakba kerülő egy-egy tárgy meghozatván Párisból, tökéletesen használhatlannak bizonyult. Mellőzzük a többi részletet is, hisz a jelentés a kormány színe előtt fekszik s bizton elvárjuk, hogy ha éveken át hagyta is magát elvakittatni, most végére fog a dolognak járni s azon elemeket, melyek a corruptio főtámaszai a színháznál (ezt a négy-öt embert akárki megnevezi, oly ismeretesek évek óta) el fogja távolítani. BELFÖLD. Biharból, Sarkad, sept. 16. (Régiségek. Takarékpénztár.) Városunk területén nem egyszer jönnek felszíni-« régiségek, pénzek, edények, csontvázak, olykor ékszerek is. Az ily leleteknek még néhány év előtt is az volt sorsuk, hogy a tudatlan megtalálók által eldobattak, ha ugyan nyerészkedők kezébe nem adattak ; mostanában azonban nem igen emlékszem esetre, hogy az eféle ereklyék kárba vesztek volna. Az utóbbi időkben az u. n. Peckes várból előkerülő tárgyak érdemelnek említést. E vár jelenleg csak puszta földhányást képez, s úgy látszik, nem azonosítható azon sarkadi erőddel, melyet, mint kurucz-fészket, a császáriak 1711- ben lebontottak; és legalább azon tervrajzon,melyet ama kor legbuzgóbb búvára volt szives kéziratgyűjteményéből nekem megmutatni, inkább a mezővárosban fekvő, ma is várnak nevezett házas kertet gondolnám valódinak, s nem a Peckest, mely a határban jóval távolabb esik. Bár mint van a dolog, a hagyomány ezt is várnak nevezi, (ha mindjárt csak egyszerű védsáncz volt is) és tény, hogy belsejéből eddig legtöbb emléket nyertünk, így épen tegnap adott át nekem Nuszbek Sándor úr néhány ott talált régiséget, hogy azzal a biharmegyei régészeti társulat gyűjteményét növeljem. A csuprok és egyéb edények még mindig elég jó karban maradtak; 2—3 ivóeszköz palakőszürkeségig van égetve , sajátságos alakja által tűnik ki; a többi mázolatlan cserépkészitmény, s igen kezdetleges kivitelű. Van azonkívül nagyon elrozsdásodott zabla- és sarkantyú darab, gyöngyház és éremből készített melltű, kopott aranyozásu karperecz stb. is e tárgyak közt. Feltűnőnek találom, hogy ezek alig 1—2 láb mélységben feküdtek s hogy ugyan ennyire elásva több ember- és lócsontvázat is láthatunk. Gondolom, 1863-ban sokat turkálták e helyeket, de akkor 2—9 alig sem leltek ilyesmit, most pedig nem keresve is leletekkel dicsekedhetünk. Nagy érdemet szerezhetne magának régészeti egyletünk, ha erkölcsileg odahatna, hogy a birtokosok az eredménynyel kecsegtető helyeken dolgot adnának a kapáknak. E gondoskodás nem csak a megyei, hanem az országos történetre is hasznot hajtó lehet. Pl. a mi igazi alföldi fajta mezővárosunkból sem nézné ki minden ember, hogy itt már római pénzeket és urnákat is találtak. A mi országunk régenlakottságának bizonyítványai még mindig jól eltemetve vannak a föld alatt.Községről községre kell azokat megszereznünk. Hanem hát nem szabad földindulásra várnunk, hogy azok felszínre kerüljenek. Egyletünk még igen fiatal, de ha erősbödik, nem szabad legfőbb feladatát szeme elől tévesztenie. Hanem ennyi régiség után illenék tán már valami újat is mondanom. No ezzel hamarabb készen leszek. Hétfőn, September 15-én nyílt meg a „Sarkadvidéki takarékpénztár.“ Ez egylet ezer darab 50 forintos részvényre van alapítva és betétel-kamatoztatásokat, előlegezéseket, kölcsön- váltó leszámitolási és letéteményezési üzleteket vont körébe. A részvénytőkékből a megnyitásig 30%-nak kellett befolynia. —1. —1. részt a főváros a Liszt-jubileumon, a következő képviselők választottak: Királyi Pál, Sztupa György, Schwendtner Mihály, Tavaszy Endre, Fuchs Gusztáv és Horváth F. aljegyző. Felolvastatik Sopron városa közönségének átirata, melyben ez meleg szavakban ad kifejezést elismerésének az iránt, hogy a főváros hazafias lelkesedéstől indíttatva, a jury tagjait Pestre hívta meg, miáltal hazánk jó hírnevére oly nagy dicsőséget hozott. (Élénk tetszés.) A város azon fölszólítására, hogy a boulevardirozási munkálatok ne csak a rostélyutcáig, hanem a hatvani utcáig fejeztessenek be, a közmunkatanács azt válaszolja, hogy az említett munkálatok nincsenek az ezen évi költségvetésbe fölvéve és így ez idén nem eszközölhetők. (Tudomásul vétetik.) Az új dologhoz, tervének módosítása után, a kezdetben előirányzott 110,000 írtnál 28,000 írttal többe fog kerülni; a közgyűlés elfogadta a tanács azon javaslatát, hogy ezen összeg kölcsönpénzekből fedeztessék. Buda városa arra szólította föl Pest városát, küldene ki a maga részéről is bizottságot, mely a Klein és Fraser londoni mérnökök által előterjesztett, lapunkban is ismertetett vízvezetéki terveket megvizsgálná. A közgyűlés, tekintetbe véve azt, hogy az egyesített főváros törvényhatósága legközelebb megalakul, e fontos tárgyban a határozathozatalt az egyesített főváros hatóságára bízta. Felolvastatik ezután Radocza János képviselő indítványa az egyesült magyar dugőzhajó-társaság fenntartása iránt. Indítványozó utal azon érdekeltségre, mely a veszélyben forgó társaság megmentése tekintetében úgy a sajtóban, mint a közvéleményben mutatkozik. Hivatkozik a részvényesek értekezlete által kiküldött bizottság felhívására, melyben alaposan kimutattatik a társaság .S fennállásának szükséges és hasznos volta, meggyőző érvekkel ecseteltetik az ezen társulat bukásával a nemzeti közvagyonosodásra háramló kár. Felemlíti, hogy a főváros nemes feladatának tudatában mindig élénken karolta föl hazánk és a főváros ipari és kereskedelmi érdekeit, s hogy ezelőtti közlekedési politikának már különben is menynyire károsította a magyar kereskedelmet. A főváros, nézete szerint ott nem maradhat hátra, hol azon veszély fenyeget, hogy Budapest kereskedelme rovására a magyar forgalom Bécsben fog összpontosulni. Ezen indokok alapján azt indítványozza, hogy Pest városa az egyesült magyar gézhajótársaság által kibocsátandó részvényekből 1000 darab 100 frtos elsőbbségi részvényt írjon alá. Czélszerűnek tartaná, ha ezen indítvány kiadatnék a pénzügyi bizottságnak azon utasítással, hogy ennek jelentése a legközelebbi kedden tartandó rendkívüli közgyűlésen első sorban vétessék tárgyalás alá. R a d o e z a röviden ajánlja indítványát. A közgyűlés elfogadta Radócza indítványának azon részét, amely szerint az ügy a pénzügyi bizottsághoz utasíttassék jövő keddig való jelentéstétel végett. Ezek után a közgyűlés áttért a napirendre. A magyar északi vaspálya és az állami kocsi és gépgyár közt a kőbányai úton építendő összekötő pálya tárgyában rövid vita után elhatározhatom, hogy az aziránti szerződés ne az államvasút igazgatóságával, hanem a kormánynyal köttessék, hogy a kőbányai út csak éjjeli 12 és 2 óra közt zárattassék el, akkor is csak addig, míg a vonat elhaladt, és végül, hogy a sinek, ha a városi hatóság szükségesnek tartja, a kőbányai útról eltávolíttassanak. A Terézvárosban felállítandó polgári leányiskolához igazgatóul Vajdafy Ernő, énektanárul Halász Gyula és Vipplinger Rezső,magyar nyelvtanárokul Fialer Ágost, Kerékgyártó Elek, Vész János és Kiss Rezső, természetrajztanárul Gerenics Sándor, szabadkézrajztanárokul Serter Gyula, és Gerhardt Albert jelöltettek ki az iskolatanács által. Amely állomásokra csak egy jelölt hozatott javaslatba, azok azonnal betöltettek; a többi állomások jövőre titkos szavazás útján fognak betöltetni A Széchenyi és Szondi utczákra nézve egyelőre az határoztatok, hogy az utczai csatornák a házex-eszekkel az illető házbirtokosok költségére csövekkel össze lesznek kapcsolandók. Tudomásul vétetett a közmunkatanács értesítése, miszerint a Petőfi szobor a Heinrich ház előtt fog felállittatni. A középítési bizottság előterjesztése a kőbányaligeti városi telken építendő elemi népiskolára nézve elfogadtatott és a körülbelül 34000 fára menő költségvetés helybenhagyatott. Gróf Pongráczné kérvénye, hogy a kishidutczai sarokháza után járó községi adó engedtetnék el, elutasíttatott, mivel az építés nem fejeztetett be kellő időben. A tanácsnak a katonai hajószelek tárgyában tett előterjesztése rövid vita után a jogügyi bizottsághoz utasíttatott véleményadás végett. Ezzel a közgyűlés véget ért. Még érdekesebb a következő lajstrom: 5 drb romboló, összemorzsoló faalappal ..............................100 frt. 1 tűzhely szörnyállatás . . 30 „ 1 rémítő állat a levegőben . 55 „ 1 kigyó..........................................60 „ 1 sertés..........................................20 „ 5 eleven rémítő állat . . . 125 „ Szellemek ( hány ?) .... 120 „ Egy merlindekoráczió mindenféle szörnyekkel és vázakkal 390 „ 1 gépfa..........................................60 „ 2 oszlop..........................................36 „ 1 nagy vörös ördög .... 30 „ Fővárosi ügyek. Festvárosának közgyűlése. Pest, sept. 17. Kada alpolgármester d. u. 4 órakor megnyitván az ülést, hat napi szabadságidőt kér azon czélból, hogy a nemzetközi kiállításra mehessen. A közgyűlés a szabadságidőt megata. Azon bizottságba, mely az írók és művészek társasága által kiküldött bizottsággal egyetértve fog javaslatot előterjeszteni az iránt, hogy mikép legyen különfélék. A „Pesti Napló“ gyűjtése a járványban elhaltak szegény árvái és özvegyei javára . Kilenczedik közlemény. — Nyolczadik közlemény 468 frt 60 kr és 2 db arany. Szűcs Lajosné 50 ft. Borbély Sámuel Tiszaroffról 100 frt Összesen 618 frt 60 kr és 2 darab arany. Budapest, sept. 10. (A királyi udvar leérkezése) közel kilátásban látszik lenni, mert mint Bécsből értesítenek, néhány nap előtt onnan több extasitást vett a budai várkapitányáig, egyebek között azt, hogy a gödöllő kir. kastélyban haladék nélkül távirdavezetők állíttassák föl. (Udvari hírek.) Az olasz király fogadtatására Bécsben egy „Deutschmeister“ ezred egy százada díszben zenével parancsoltatok ki a déli vaspálya udvarára, és b. Marolcsics tábbor-szernagy főhadparancsnokon kívül a kivonuló disz-század osztály és dandár-, ezred- és zászlóaljparancsnoka is kirendeltetett. Prágai hírek szerint Rudolf koronaherczeg október elején gróf Clam-Gallas vendége lesz Friedlandban. Tiszteletére ott nagy vadászatok fognak tartatni. (Rendjelosztogatás.) A király születése napjára, aug. 18 ára várt rendjelosztogatás a bécsi lapok szerint csak október 4-én, a király neve napján fog bekövetkezni. E hit azonban csak az osztrákokra vonatkozik ; a külföldiek már September 25-kén fognak a nekik szánt kitüntetésekben részesülni. (Egy nagy mystificatió.) Vámbéry Ármin úrtól a következő levelet vettük: Tisztelt szerkesztő úr, Becses lapjának mai számában egy „Vámbéry a zsidókról“ czímű czikket látok, mely állítólagosan a »Diritto«-ban jelent meg, még pedig úgy, mintha én azt Triesztben idézésem alkalmával a nevezett olasz lap szerkesztőjéhez intéztem volna. Az egész levél egy mystificatio, mely ép anynyira meglepett, mint boszantott. Én a »Diritto“-val semminemű összeköttetésben nem állok, annak soha egy árva betűt nem írtam, és Trieszt városát pláne már tizenhárom esztendeje hogy nem láttam. Pest, sept. 17-én 1878. Alázatos szolgája Vámbéry