Pesti Napló, 1873. szeptember (24. évfolyam, 200-224. szám)

1873-09-17 / 213. szám

918 sw. Szerkesztési iroda:­ Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illeti­ minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, Szerda, September 17.1873. 94. évi folyamit Hirdetések szintúgy mint­ előfizetések a KIADÓ-HIVATALBA, Barátok-tere, Athenaeum-épít et küldendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra . .­­12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 /forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. TISI&F" Azon olvasóinkat, kiknek meg­rendelése sept. végén lejár, figyelmeztetjük előfizetésük minél előbbi megújítására, hogy a lap megküldésében fennakadás ne tör­ténjék. Előfizetártésak: Egész évre . . 24 frt. Félévre . . . 12 „ Negyedévre . . . „ Az előfizetés Pestre, a „Pesti Napló“ kiadó - hivatalának (Athenaeum, fe­rencziek tere 7. sz. a.) küldendő. A „P. Napló“ szerkeszti­- és Kiadó-hivatala. Budapest sept. 16 Esti lapunk egy távirata jelenti, hogy az olasz király ma elutazott Turin­­ból, s a megállapított utazási programm sze­rint, holnapután hajnalban érkezik Bécsbe. Mindazon fejedelmi látogatások között, me­lyekre a nemzetközi kiállítás alkalmat adott, az olasz király látogatása, ha nem is a leg­fontosabb, minden­esetre a legérdekesebb. A feudálclericális táborban, mint látszik, érzik is e látogatás teljes jelentőségét. A ma­gyar clericális lap a gúny és gyűlölet legva­dabb kitöréseivel halmozza el a magyar király vendégét, a bécsi hasonszőrű lapok pedig elnevezik „piemonti királynak,­ „rabló-ve­­zérnek“ és igen válogatósak mindazon szép titulusok kikeresése és alkalmazásában, me­lyekkel az ultramontánok szótára, mint tudva van, oly roppantul bővelkedik. Még kísérletet­­sem teszünk, hogy e támadásokat visszaverjük. A lázas düh, mely azokban nyilvánul, a legjobban bizonyítja, hogy mily hiábavaló és hasztalan dolog e tá­bor erőlködése. S áldjuk sorsunkat, hogy ez így van. Több milliárd államadósság, ezer­nyi emberélet, az alkotmány leveretése, és sok vér és sok köny, ezek emlékjelei ama politikának, melynek napjaiban ez nem volt így; — — de a múlt tanulságai sokkal fáj­dalmasabbak , semhogy felidézni akarnók azokat ama pillanatban, midőn koronás kirá­lyunk, népes üdve és a legmagasb állami ér­dekek iránti tekinteteknek alárendelve a ro­koni és tán vallásos érzelmei sugallatát is, házában mint vendéget fogadja azt, ki ma a monarchia két gazdag tartománya, az ural­kodóház néhány közeli rokona országának ura, és kit az egyház kiátkozott. Képünkhöz még egy­ vonást kell adnunk. Rágondolunk az olaszországi magyar légió dolgaira és eszünkbe kell jutnunk, hogy ma a magyar koronás király vendége, ki magyar menekülteinknek szíves otthont, segélyt­­ és fegyvert adott. Semmi sem bizonyítja politikánk fordu­latát, a monarchia összes irányzatának meg­változását élénkebb színekkel, mint ez ellen­tétek összeállítása Ma nincsenek menekülte­­ink, nincs concordatum, nincs absolutismus és nincs harcz idegen érdekekért. E helyett van alkotmányos nemzet, koronás király, béke itthon és béke hajdani ellenségeinkkel. A­kik­kel az absolut hatalmú kormány oly sokszor mint legelkeseredettebb ellenségeivel meg­mérkőzött, azok ma szövetségeseink , száza­dok félreértése és előítélete eltűnik szemeink előtt és a népek lelkesedéssel környezik az al­kotmányos állam alkotmányos uralkodójának dicső trónját. De nemcsak a múltakra tekintve, a jö­vőre vonatkozólag is az olasz király látoga­tása jelentősséggel bír. E látogatást úgy is tekinthetjük, mint egyik c­áfolatát mind­azon híreknek, melyek az osztrák-magyar cabinetet arral vádolták,hogy a franczia restau­­rationális mozgalmak, s az ezekkel összeköt­tetésben levő jezsuita izgatásokban része van. Tagadhatatlan, hogy ezek éle első­sorban Olaszország ellen fordul. A franczia »legitim« királyság helyreállítása szükségképen össze­köttetésben áll a pápa világi hatalmának visszaállításával, ez meg elválaszthatlan az összes olasz egységi mű szétrobbantásától. Már­pedig nem hiszszük, hogy az esetben, ha külügyi politikánknak e mozgalmakra a legcsekélyebb befolyása volna, az olasz király ma az osztrák és magyar uralkodó vendége lehetne. A monarchia előhaladását s alkotmá­nyos fejlődését illetőleg sem lehet e látogatást ignorálni. Mindazok, kik különösen Ausztriá­ban mindegyre szítják a vallási izgalmakat, kik csak az imént utánozni akarták a francia bucsú­járásokat, s még mindig azt remélik, hogy nem kell lemondani minden várakozá­sukról : ez alkalomból ismét meg fogják tudni hogy számításaik és reményeik nem bírnak alappal. A monarchia külügyi politikája ren­dületlenül halad a magyar kiegyezés óta meg­alkotott s előírt pályáján, s azon kell ha­ladnia, mert a külpolitika szükségképe a consequentiája a belügyinek, s ez Magyaror­szágon rendületlenül, s Ausztriában csak egy rövid kísérlet által megszakítva, folytonosan a szabadság és haladás azon vezéreszméi kö­rül forog, melyek a kiegyezés megkötésekor irányadók voltak. S ennek újabb bizonyítékát látjuk az olasz király bécsi útjában. A „fátyol­vetés­ben az uralkodó követi népeit S az uralko­dó s a népek közötti zavartalan összhangban birjuk a monarchia fennállásának egyik leg­­biztosb garantiáját, s minden jelet, mely e mellett bizonyít, úgy kell tekintenünk, mint napjaink egyik megnyugtató eseményét. A „Pesti Napló“ tározója. Félig mult időkből. IX. Kossuth az orsz. beruházásokról. A szélső baloldal részéről nem egyszer „pazar­lással“ vádoltatik a Deákpárt, mert vasutak építését határozta el, a fővárost szépitó sat. Érdekes megtud­ni, hogy mint gondolkozott e beruházásokról Kos­suth — 1848-ban, mint az akkori kormány tagja. Erre vonatkozólag följegyzésre méltó adatokat nyújt Kossuthnak az 1848-diki budget összeállítása tár­gyában gr. Széchényihez intézett levele, melyből kitűnik, hogy ő már 1848 ban gondolt arra, a mit az ország — fájdalom — csak 1867 óta valósíthatott. Kossuth e levele, mely Pesten 1848. jan. 18-kán kelt, igy hangzik: Igen sajnálom, hogy önnek f. hó 1­1-én 953/P.M. jegy alatt kelt felszólítására még most sem Vagyok képes a kidolgozandó budget dolgát illetőleg tár­­czámra nézve kimerítő és részletes kimutatást adni be. Miután azonban sürget az idő, némi átalános­­ságban is ezeket van szerencsém előterjeszteni. A közmunkák és közlekedések tárczáját te­kintve én azt hiszem pénzügyileg négy külön ág az, mely számba veendő. l-e. Az állandó személyzet és szükséges mér­nöki gépek műszerek. Ide tartoznak a rendes fizetések, de továbbá a napidíjak fizetései,valamint a kiküldetési költségek is, melyek több kevesebbé munkával változnak, úgy, hogy szoros számot e részben most még kitenni lehe­­­tetlen ;­­ lehetetlen pedig legfőképen még azért is, mert csak ezentúl, az új szerkezet forgása közt fog­­;" bizonyodni", mily számú és mily fizetésű személyzet le­m szükséges, ha anyagi kifejtése a honnak szoros lánczolatban egy központból veendi lendületét, irá­nyát s az ellenőrködést. 2-a Segélyadás az ország külön részeiben rög­tön előforduló eseteket tekintve. Addig is, míg gyakorlatilag rendszeresítve lesznek azon munkatételek, melyek egyes községek, a municipiumok és az ország által lesznek végbevi­­endők, igen sokszor meg fog történni, hogy a vidé­keken, úgy mint eddigelé, tüsténti pénzsegélyre lesz szükség, mint pl. elszakadt hidak pillanati kijavítá­sára stb. 3. Vasutak és vízszabályozások. Mennyire szükséges, hogy Budapestről több vasúti­ sugár induljon ki, ha hogy kü­lberohanástól meg akarjuk óvni a hazát, nem szorul bebizonyí­tásra. Honunk róna nyílt léte minden ellentállást vagy lehetetlenné,vagy legalább minden esetre igen nehézzé tesz. Ezen egyedül vasúti sugárok segíthet­nek, mert csak ezek által vethetni rövid idő alatt az ország egyik részéről a másikra tetemes erőt. 4. Budapestnek biztosbbá, lakhatóbbá, kelle­­mesbé tétele. Ha valóban hazát akarunk alkotni, minde­nek előtt szükséges, hogy Budapest, mint a haza szí­ve iránt legnagyobb gondunk legyen. Ha Budapesten uralkodik valódi rend, száz­szorta könnyebb a hon legtávolabbi vidékein is ren­det tartani fenn, mi fő feltétele nemcsak kifej­tésünk­nek, de még fennmaradásunknak is. Budapestre napról napra több ember fog ösz­­szetódulni, ekkor szükség már most oly javításokat tenni e két város határában, melyek nélkül sem igazi rendérzetet, sem azon lakhatási kellemeket nem fejt­hetni ki, melyek fővárosnak elkerülhetetlen kellékei és melyeket Budapest rendes lakosa nem viselhet sa­ját, úgyis eléggé igénybe vett erejével, mint a­mi­lyen például a két város körül húzandó rendőri te­kintetben oly szükséges körvonal, a dunapartoknak vízáradás elleni megóvása, Buda várában felette szükséges új kocsi feljárás stb. mik a közmunka mi­nisztérium alá helyezendők és azon viszony, mely­nek e minisztérium és Budapest városainak helyha­tóságai közt léteznie kell, törvény által elhatá­rozandó. Ezeket előre bocsátva ide mellékelem e tárcza költségeinek kimutatását egy évre, mely 12,7000 írtra rugó összeget állít elő. Megjegyzendőnek vélem itt, mikép­p 12,7000 frt legnagyobb részben produktív kiadás, mely tu­­lajdonkép igazi tehernek nem tekinthető. Kossuth, Budapest, sept. 16 (A bankügyi tárgyalások.) Bécsből, sept. 15 ről Írják nekünk: A mpókban várják vissza de Pretis pénzügyminisztert Warten­­bergből s L ’camot a nemz. bank vezértitkárát Carls­­badból,­­ a bank köreiben azt hiszik, hogy a ma­gyar banktárgyalások még e hónapban újra megin­­dittatnak és pedig ez­úttal úgy, hogy addig be sem fejeztetnek, mig eredményhez nem jutnak. Itt áta­­lános a remény, hogy oly megegyezés fog létesülni, melyben mindkét fél, vagy a bankot is hozzá szá­mítva, mind­három fél megnyugodhatik. Sőt a vér­­mesebbek azt tartják, hogy már nincs is másról szó, mint azon pourparlerk eredményeit positív formába önteni, melyek ez ügyben Szlávy mint elnök és Ker­­kapoly pénzügyminiszter és az osztrák kormányfér­fiak között néhány héttel ezelőtt tartottak. Még ma korai volna a beszélgetés egyes részleteit nyilvános­ságra juttatni, de ha arról biztosítom, hogy a két kormány között megállapodás létesült arra nézve, hogy a valuta mily időköz alatt és mily pénzügyi operatiók segélyével állíttassák helyre, s hogy a bankkérdés megoldására nézve a nemzeti bank éret­­alapjának megosztása is nem épen a lehetetlen dol­gok közé soroztatott: némi támpontot vélek nyújt­hatni e tárgyalások főirányzatának megismerésére. (A horvát bán kineveztetése) tárgyában Zágrábból, sept. 15-ről a következőket írják nekünk: Mazuranics úr vasárnap este vette a miniszter­­elnök levelét, melyben fölszólítja : fogadná el a bá­­nusi méltóságot, de értekezzék előbb a párttal. A párt néhány kiváló tagja ugyan távol volt, de épen azok, kik már régen leginkább Mazuranicsot óhajtottak bánnak. A jelen voltak azonnal összegyűlvén, Mazuranics előadása után egy­hangúlag megígérték, hogy ha a miniszterelnök, il­letőleg a korona bizalma e méltóságot reá ruházza, őt szívesen támogatni fogják. Mazuranics erre azonnal sürgönyözött a mi­niszterelnöknek, hogy kész engedni meghívásának és hogy kedden este feljön Budapestre. Szerdán fog­nak egymással értekezni és valószínűleg hamar meg is egyezni. Úgy, hogy kineveztetése, ha ő felsége Bécsben lesz, mit az olasz király látogatása kétség­telenné tesz, már szombaton legkésőbben vasárna­pon megjelenhetik a hivatalos lapban. Meglehet, hogy ugyan­akkor nyilvánosságra hozattatik Va­­kanovics fölmentetése is, ki tán egy kitüntetést is nyer. Meglehet különben az is, hogy Vakanovics még néhány napig megmarad, ha csak névleg is bel­ügyi osztályfőnöknek, míg Mazuranics e tekintetben megteheti ajánlatát. Hogy lesz-e most már béke és rend ? — ennek az isten a megmondhatója Horvátországban. Én nem akarom ezt most kétségbe vonni, miután meg van minden előfeltétel, mely szükséges a rendhez, de jelezni akarom már jó eleve azon pontokat, me­lyekre ügyelni kell majd az új kormánynak, hogy a most kijavított hajó ismét gátra ne jusson. Mindenekelőtt ki kell emelni azt, hogy K. Bauch és társai magatartása kiszámíthatlan de egy­előre bizzunk hazafiságukban. A nationalisták egy része azt állítja, hogy Ma­zuranics nem elég szabadelvű , és határozott osz­trák centralista; ha holnap akad alkalom, ő Ausztriához csatlakozik. Ezen állítás ellen határo­zottan vélem biztosíthatni, hogy Mazuranics sokkal alkotmányosabb gondolkozásig semhogy ily eszmék távolról is foglalkoztathatnák ; — még a regnikolá­­ris bizottság tárgyalásai alkalmával az itt tapasztalt előzékenység őt a magyar ügynek teljesen meg­nyerte. Általában azonban itt nagy az öröm, mert mindenki jobbat remél, miután a mostani állapot na­gyon rosznak tartatott. (A fehértemplomi „szerb-ro­­mán nagy értekezle­t“,­ melyről rövid említés már volt lapunkban, szombaton, sept. 20-án fog megtartatni. Az ez érdekben kiadott fölhívás a volt 14-dik szerb-bánáti határezred összes községei­hez megküldetet­t, bevezető soraiból idézhetjük e jellemző passust: „Drága testvérek, szerbek és ro­mánok ! A határozatok, melyek a Pancsován aug. 31-én megtartott határőrvidéki szkupstina alkalmá­val hozattak, el kellett hogy jussanak a legtávolabi határőrvidéki községbe is.­ — A fehértemplomi nagy értekezlet tárgyai, a mint a fölhívásban elősorol­­vák — ugyanazok a pancsovaival; csakhogy itt már a becskereki programm a pancsovai ismert záradék­kal együtt ajánltatik. Látjuk tehát, hogy Miletics és társai működése a legtervszerűbb. A fölhívást ideig­lenes bizottmánykép aláírt húsz egyén, bárha magát „ szerb-román “-nak nevezi, többnyire csak szerbajkú, miből ismét azt következtethetjük, hogy román ajkú polgártársainknak is aligha van nagy bizalmuk a szerb álprófétának őket csak eszközül használni akaró politikájához, s hogy a candidatusnak Újvidé­ken már előre kiszemelt Kamenko (Péter) Jovanovitsot, t. i. a pancsovai omladina­­nyomdászt, a betiltott »Pancsevac« s a helyébe alko­tott »Granicsár«-nak kiadóját orsz. képviselőül meg­választani részükről sem igen hajlandók. (A titeli kerület képviselő­­jelöltje) tehát — bárha azt az értekezletet Lo­­vászy alispán úr, mint tudjuk, közigazgatási okoknál fogva betiltotta, ki jön tűzve, még pedig a korcsmában, hol a magát jogtalanul szerb nemzeti pártnak nevező csőcselék az értekezlet napján egy­­begyült. Mint már több mint két hónappal ezelőtt Miletics combinatióit közölve, lapunkban megírtuk, csakugyan Kosztics Lázár lön­n a szerb ul­trák által a nevezett kerület orsz. képviselőjelöltjéül fölállítva, tehát azon elcsábított fiatal férfiú, rajongó és nem egészséges gondolkozású költő, ki egy ízben Darwin könyve, magyar fordításban. A természettudományi társulat könyvkiadó vállalatában megjelent: „A fajok eredete a termé­szeti kiválás útján, vagyis az előnyös válfajok fen­­maradása a létérti küzdelemben. Irta: Charles Dar­win. Az eredeti hatodik bővített s javított kiadása után fordította: D­a­p­s­y László, revideálta: M­a­r­­g­ó Tivadar.“ I. kötet. A mű fordítóinak előszavából álljanak itt a következő bevezető sorok: Dapsy László úr így ír: Darwin e munkája, ha szabad úgy szólanunk, az emberiségnek mintegy második bibliájává lett, mert nem csak hogy majd minden európai nyelvre lefordítva, már eddig is több kiadást ért, hanem a­mi a benne foglalt elvek horderejét mindenek felett bizonyítja, az azon tény, miszerint a biblián kívül aligha volt könyv, mely nagyobb figyelmet keltett, s nagyobb irodalmat teremtett volna maga körül, mint Darwin e munkája. E műnek 1860-ban történt első megjelenése óta máris körülbelül 160 írótól 338 nagyobb önálló munkálat, s csupán az angol és né­met tudományos irodalomban 420 kisebb értekezés jelent meg e tárgy felett, a­mihez hozzávéve a többi mivelt nemzetek irodalmában szintén kifejlett, de összejegyezve nem levő munkálatokat, bátran állít­hatni, hogy ma mindössze körülbelül 1000—1200-ra tehetni azon kisebb-nagyobb dolgozatok számát, melyek e rövid 10—12 év alatt a darwinismus felett megjelentek. *) Ha egyéb bizonyítékaink nem volnának is, úgy hiszem, már maga e tény is elegendő annak megítélhetésére, hogy itt valami olynemű tanokkal van dolgunk, melyek mélyen érdeküik a társadalom legkülönbözőbb osztályú gondolkodó tagjait is. Nem csak a természettudós, a botanikus, a zoolog, hanem a moralizó, a theolog, a bölcsész, a sociolog, a tör­vényhozó is mind egyaránt érintve van egy vagy más oldalról e tanok által. A létei titkát, a fejlődés törvényét kit ne érdekelne ismerni bármi homályo­san is ? Hiszen a pap, a bíró, s a törvényhozó, azért hogy az emberiség fogalmai szerint bizonyos tisztel­tebb működést teljesít, és oly kevéssé szűnt meg ember lenni, mint a legrongyosabb koldus vagy fe­­gyencz sem azért, mert nyomorult helyzetében más­ként néz ki, és cselekszik; s ha e tételt eltéveszti szem elől, és úgy téved a törvényhozó is az általa elévetni óhajtott czélra nézve, mint azon bűnös téve­dett, kit e törvény sújtani akar. Az egész, a társada­lom, az állam, a tömegek különböző nemeiből áll;­­ együ­ttléte és tovább fejlődése bizonyos törvények szerint történik, a­melyek magasabb eredetűek, s ép ezért emelkedettebbek, de egyszersmind kérlelhetle­­nebbek, igazságosabbak é­s üdvösebbek is, mint az emberi törvényhozó alkotmányai; s a melynek ha­tása alatt magának ez alkotmányozónak unokái is ép úgy kénytelenek lesznek meghajolni, bármily *) J. W. Spengel: Die Darwinsche Theorie. Ver­zeichniss. 1872. Ez összeállítás szerint: angol nyelven 42 írótól 58 munka. 187 értekezés német » 48 „ 195 „ 224 „ francsia » 40 » 52 „ ? „ olasz „ 18 » 21 „ ? » hollandi » 8 » 9 » ? » scandináv» 3 „ 3 „ ? » jelent meg e fentebbi év bezártáig. kedvezményt akartak is számukra biztosítani az apák, mint ama szegény, kinek most sejtelme sincs róla, hogy a természet igazságos törvényei mint ju­talmazzák majd egykor mostani, talán fel sem tűnő erényeit. *). E törvényeket ismerni jó, közös üdvünkre vá­lik az’­­ s Darwin e műve e fő természeti, vagyis inkább szervezeti törvények kutatása, a megállapí­tásával foglalkozik. Tévedhet, maga is elismeri több tekintetben,­­ de azt viszont még ellenfelei is elis­merik, miszerint oly eszmék fejlődésére nyújt alkal­mat, melyek nélküle talán még sokáig mélyen rej­tett kincsek maradtak volna az emberiség előtt. E törvények Darwin ez alap­munkájában, és úgy mint magában a természetben is, nincsenek vi­lágosan feltárva, hanem a tények halmaza alatt rej­­lenek, úgy hogy csak gyakorlott szem képes a so­rok között a törvényeket felfedezni. Sajnálom továbbá, hogy körülményeim nem engedik azon régi vágyam teljesítését, miszerint az ú. n. darwini tanokat, melyek szétszórva rejlenek Sir Charles Darwin e jelen alapművében, az ember­i társadalomra alkalmazva kifejthetném. Meg vagyok róla győződve, hogy ha valaki tenné ezt, igen jó szolgálatot tenne vele épen nálunk, hol különben a dolgok természetes folyama szerint annyiféle és oly veszélyes társadalmi előítéletek akadályozzák a­z emberi szellem szabad fejlődését, az egészséges, jó­zan haladás és állami felvirágzás ügyének nagy­­kárára.« Margó Tivadar bevezetése pedig így hangzik : Darwinnak úgy a tények- mint éleselmű kombiná­­ciókban e felette gazdag alapművében foglalt elveit és nézeteit műveit olvasó-közönségünk eddig csak néhány, magyar nyelven megjelent értekezés- és ki­sebb dolgozatból ismerte. Azon átalános érdek- és roppant horderőnél fogva, melylyel e nagy természettudós művei világ­­szerte bírnak, magam is igyekeztem elveit már hat már quasi Miletics diplomatiai küldöttjeként járt Mon­tenegróban, s kit a pesti kir. törvényszék a tavalyi belgrádi szerb egységi toaszt miatt fölségsértési vád alól csupán a bizonylatok elégtelensége folytán men­tett fel. Hogy a titel­kerületi magyar és német lako­sok e candidátióról hallani sem akarnak, az bizonyos; sajnos azonban, hogy ők kisebbségben vannak, s a szerb ajkú öntudatlan nép többsége a »nemzeti párt­hoz« (narodnyaci) csatlakozott, s ha kérdjük, hogy miért, ők őszintén bevallják, »mivel a pópa, a belezs­­nik s az ucsitelj — vagyis a pap, jegyző és tanító ezt igy akarják.« (A horvátországi pártok.) A belgrádi »Vidov dan« a zágrábi országgyű­lésen mutatkozott pártállásról azt mondja, hogy azon indokokat, melyeket az ellenzék magatartásá­nak igazolására felhozott, szigorú államférfiúi szem­pontból nem lehet védeni. Makanec azt gondolja, hogy a nemzeti párt főelvének az engesztelhetetlenségnek kell lennie. Épen itt mutatkozott, hogy a radicalis­ms és a clerikalismusnak egy elve van: a »non pos­­sumus“ — senkinek és soha sem engedni. A leghibá­­sabb politika az, mely az engesztelhetetlenség elvén alapul. A horvát nemzeti pártiak feladata csak most kezdődik; a kiegyezési törvény elfogadásával a hor­vát történelem egy szakasza befejeztetett, de új sza­kasz is keletkezett, s ezen új szakasz azon fehér lap, melyet tettekkel kell betölteni. A közigazgatás, az iskolák, a bíróságok, az utak, mind, mind igen rosz állapotban vannak, s óhajtjuk, hogy most, mikor az államjogi vita kiegyenlíttetett, minden párt pozitív serénységet fejtsen ki a haza életérdekei javára. Ezen reményben üdvözöljük horvát testvéreinket, hogy sikerült jogaikat új szerződéssel biztosítani.« (A horvát kiegyezésről) a bel­grádi félhivatalos „Jedinsztvo“ a következőket írja: „A három egy királyságiak Magyarországgal való kiegyezése bevégzett ténynyé lett, miután a zágrábi országgyűlés azt roppant többséggel elfogadta. A tíz tagból álló nemzeti képviselők ellenzéke a világ szemei előtt nem bírhat komoly jelentőséggel. Tá­vol vagyunk attól, hogy az ellenzéket elítéljük, de még távolabb, hogy vele szövetkezzünk. Húsz év óta a háromegy királyság hasztalan tusát vívott, s nagy hátramaradást szenvedett. Ily hosszú és szomorú tapasztalat elég volna minden hazafias szívnek megingatására, s ha még ehhez azt is fontolóra veszszük, hogy a nagy világi körülmé­nyek változása a háromegy királyság minden passiv politikájának mind keserűbb jövőt jósol, ki ne hagy­ná oda e politikát, és ki ne fordulna egy hasznosabb irány felé ? Ezt tette a mérsékelt nemzeti párt, s mi, a mi horvát szerb érdekektől való felfogásunknál fogva nem tehetünk egyebet, mint üdvözölni e pár­tot jelenlegi útján. A jelen kiegyezéssel az öreg háromegy király­ságnak történelme nincs befejezve, s miként háta mögött a nagy múlt áll, úgy előtte a nagy jövő tá­rul fel, ha az összes szerb-horvát fiúk őszintén fo­gadják azt el és támogatják is a kiegyezést, hogy a nyert államjogi alapon rendesen fejleszszék összes erejüket. Budapest, sept. 16. A szerb ügyben a következő czikket vettük s bár vezéreszméje lapunk korábbi nézeteitől eltér, közöljük azt mintegy segély­kiáltást, remélve, hogy a kormány is sietni fog az ez irányban fölmerült hazafias aggo­dalmakat eloszlatni, vagy legalább ez ügy körül felvilágosítást nyújtani. .........., sept. 15. Ha hinni lehet oly közleményeknek, me­lyek bevezető sorai e három szót hangoztat­ják: „hiteles oldalról értesültünk“, — akkor tény, hogy a kormány szerbegyház-ügyi po­litikájában ismét új fordulat, a várako­zás politikája állott be. S ha kérdjük: honnan és miért e poli­tikai változás? feleletül a hiteles értesítő azt mondja, hogy »egy igen alapos indokát ezen halasztásnak láthatjuk azon pancsovai zavargásokban, titeli szerb gyűlés és más effélékben, melyeket az ismét föltolakodó szerb agitátorok fölidéztek, s melyek önma­gukban is elegendők arra, hogy a congres­­sus egybehivása, az azzal egybekötött vá­lasztási agitációk tekintetéből — a mos­tani izgalomban szóba se jöhet. Mi várha­tunk.“ Tehát a kormány, mely még csak alig pár héttel ezelőtt,Hueber udv. tanácsos urnak Újvidékről visszatértekor,az oc­. közepére ösz­­hivandó szerb egyházi congressussal, az állam és egyház javára sikeresen működni remélt,­­ ma már ezzel teljesen ellenkező nézetre jutott? S várjon ki vagy mi idézte elő kebelé­ben e nézet­változást ? Gruics patriarchal he­lyettes nem, hisz erről mélyen hallgat a hi­teles értesítő , hanem amit bevall, az a dél­szlávok, Miletics és híveinek, a magyar határ­­­őrvidéken legújabban jelenetezett államellenes, állambontó izgatása; ismételjük Miletics és híveinek, tehát azoknak, kik teljes bizonyos­sággal, valamint 1870/1-ben, úgy 1873-ban is a karloviczi congressus többségét al­kotnák. Ily körülmények közt, természetes, hogy hazafias és lelkiismeretes kormányunk nem vállalkozhatik arra, hogy az agitátorok előtt a congressus sorompóit is elnyissa, de az már szerintünk nem természetes, hogy most meg várakozni óhajt addig, mígnem talán az izgatók magukba szállva mintegy biztosíté­kot nyújtsanak az iránt, hogy a számukra fönálló s érdekeiknek különben is mértéken túl kedvező intézmények és szabályrendele­teket, tisztán az egyháziskolai autonómia kö­rén belül, békésen használni ígérkeznek és akarják. Ha így gondolkozik a kormány, tisztelet az ő atyai szép gondolkozásának, de — mert igen optimista, mi részünkről nem oszthat­juk azt. A polgárosított határőrvidéki legújabb izgatások ugyanis minket a pancsovaiaknak az országgyűléshez intézett vakmerő óvása s a királyi felséghez intézett impertinens kér­vénye , valamint a kormánybiztos alatt júliusi kényszer intézkedései után nem leptek meg. Sőt hogy ez a kormányra nézve sem volt egészen váratlan, bizonyítja azon tény, hogy évek óta a határőrvidék polgárosítására vo­natkozó minden intézkedését oly kíméletes vigyázattal effectuálta, mikép az ellen kifogá­sa még annak se lehessen, ki a kákán is cso­mót keres. A kormány egyetértőleg a király és par­lame­nttel, tehát a törvényhozás mindkét fac­­torával egy másfél század óta katonai rabi­gába görnyesztett népnek törekedett őszin­tén polgári jogokat, polgári szabadságot adni az anya­államban, s mégis félnie kellett, ne­hogy Mileticsék ebből is új izgatási eszközt alkossanak. Az előre látható dolgok pedig csakugyan megvalósultak. Mert tény ugyan, hogy im­már a közigazgatási, pénzügyi és igazságszol­gáltatási bekeblezés az egész magyar határ­­őrvidéken változhatlanul végrehajtatott, de az állam ellenségei a végleg megalkotott uj rend és intézkedések ellen, melyek előtt — mint leplezetlenül kijelentették, csak k­ényszerü­­ségből hajlottak meg s maguk és utódaik el­len ezekből levonható minden kötelezettséget elég vakmerők előre is tagadni, — ez embe­rek, mint mondók, a volt határőrvidék uj rendje ellen, tilalmakkal is daczoló népgyü­lekezetekben, sajtóban, szóval és írással *) Galton­s Hereditary Genius, .

Next