Pesti Napló, 1873. szeptember (24. évfolyam, 200-224. szám)
1873-09-17 / 213. szám
918 sw. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illeti minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, Szerda, September 17.1873. 94. évi folyamit Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓ-HIVATALBA, Barátok-tere, Athenaeum-épít et küldendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra . .12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 /forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. TISI&F" Azon olvasóinkat, kiknek megrendelése sept. végén lejár, figyelmeztetjük előfizetésük minél előbbi megújítására, hogy a lap megküldésében fennakadás ne történjék. Előfizetártésak: Egész évre . . 24 frt. Félévre . . . 12 „ Negyedévre . . . „ Az előfizetés Pestre, a „Pesti Napló“ kiadó - hivatalának (Athenaeum, ferencziek tere 7. sz. a.) küldendő. A „P. Napló“ szerkeszti- és Kiadó-hivatala. Budapest sept. 16 Esti lapunk egy távirata jelenti, hogy az olasz király ma elutazott Turinból, s a megállapított utazási programm szerint, holnapután hajnalban érkezik Bécsbe. Mindazon fejedelmi látogatások között, melyekre a nemzetközi kiállítás alkalmat adott, az olasz király látogatása, ha nem is a legfontosabb, mindenesetre a legérdekesebb. A feudálclericális táborban, mint látszik, érzik is e látogatás teljes jelentőségét. A magyar clericális lap a gúny és gyűlölet legvadabb kitöréseivel halmozza el a magyar király vendégét, a bécsi hasonszőrű lapok pedig elnevezik „piemonti királynak, „rabló-vezérnek“ és igen válogatósak mindazon szép titulusok kikeresése és alkalmazásában, melyekkel az ultramontánok szótára, mint tudva van, oly roppantul bővelkedik. Még kísérletetsem teszünk, hogy e támadásokat visszaverjük. A lázas düh, mely azokban nyilvánul, a legjobban bizonyítja, hogy mily hiábavaló és hasztalan dolog e tábor erőlködése. S áldjuk sorsunkat, hogy ez így van. Több milliárd államadósság, ezernyi emberélet, az alkotmány leveretése, és sok vér és sok köny, ezek emlékjelei ama politikának, melynek napjaiban ez nem volt így; — — de a múlt tanulságai sokkal fájdalmasabbak , semhogy felidézni akarnók azokat ama pillanatban, midőn koronás királyunk, népes üdve és a legmagasb állami érdekek iránti tekinteteknek alárendelve a rokoni és tán vallásos érzelmei sugallatát is, házában mint vendéget fogadja azt, ki ma a monarchia két gazdag tartománya, az uralkodóház néhány közeli rokona országának ura, és kit az egyház kiátkozott. Képünkhöz még egy vonást kell adnunk. Rágondolunk az olaszországi magyar légió dolgaira és eszünkbe kell jutnunk, hogy ma a magyar koronás király vendége, ki magyar menekülteinknek szíves otthont, segélyt és fegyvert adott. Semmi sem bizonyítja politikánk fordulatát, a monarchia összes irányzatának megváltozását élénkebb színekkel, mint ez ellentétek összeállítása Ma nincsenek menekülteink, nincs concordatum, nincs absolutismus és nincs harcz idegen érdekekért. E helyett van alkotmányos nemzet, koronás király, béke itthon és béke hajdani ellenségeinkkel. Akikkel az absolut hatalmú kormány oly sokszor mint legelkeseredettebb ellenségeivel megmérkőzött, azok ma szövetségeseink , századok félreértése és előítélete eltűnik szemeink előtt és a népek lelkesedéssel környezik az alkotmányos állam alkotmányos uralkodójának dicső trónját. De nemcsak a múltakra tekintve, a jövőre vonatkozólag is az olasz király látogatása jelentősséggel bír. E látogatást úgy is tekinthetjük, mint egyik cáfolatát mindazon híreknek, melyek az osztrák-magyar cabinetet arral vádolták,hogy a franczia restaurationális mozgalmak, s az ezekkel összeköttetésben levő jezsuita izgatásokban része van. Tagadhatatlan, hogy ezek éle elsősorban Olaszország ellen fordul. A franczia »legitim« királyság helyreállítása szükségképen összeköttetésben áll a pápa világi hatalmának visszaállításával, ez meg elválaszthatlan az összes olasz egységi mű szétrobbantásától. Márpedig nem hiszszük, hogy az esetben, ha külügyi politikánknak e mozgalmakra a legcsekélyebb befolyása volna, az olasz király ma az osztrák és magyar uralkodó vendége lehetne. A monarchia előhaladását s alkotmányos fejlődését illetőleg sem lehet e látogatást ignorálni. Mindazok, kik különösen Ausztriában mindegyre szítják a vallási izgalmakat, kik csak az imént utánozni akarták a francia bucsújárásokat, s még mindig azt remélik, hogy nem kell lemondani minden várakozásukról : ez alkalomból ismét meg fogják tudni hogy számításaik és reményeik nem bírnak alappal. A monarchia külügyi politikája rendületlenül halad a magyar kiegyezés óta megalkotott s előírt pályáján, s azon kell haladnia, mert a külpolitika szükségképe a consequentiája a belügyinek, s ez Magyarországon rendületlenül, s Ausztriában csak egy rövid kísérlet által megszakítva, folytonosan a szabadság és haladás azon vezéreszméi körül forog, melyek a kiegyezés megkötésekor irányadók voltak. S ennek újabb bizonyítékát látjuk az olasz király bécsi útjában. A „fátyolvetésben az uralkodó követi népeit S az uralkodó s a népek közötti zavartalan összhangban birjuk a monarchia fennállásának egyik legbiztosb garantiáját, s minden jelet, mely e mellett bizonyít, úgy kell tekintenünk, mint napjaink egyik megnyugtató eseményét. A „Pesti Napló“ tározója. Félig mult időkből. IX. Kossuth az orsz. beruházásokról. A szélső baloldal részéről nem egyszer „pazarlással“ vádoltatik a Deákpárt, mert vasutak építését határozta el, a fővárost szépitó sat. Érdekes megtudni, hogy mint gondolkozott e beruházásokról Kossuth — 1848-ban, mint az akkori kormány tagja. Erre vonatkozólag följegyzésre méltó adatokat nyújt Kossuthnak az 1848-diki budget összeállítása tárgyában gr. Széchényihez intézett levele, melyből kitűnik, hogy ő már 1848 ban gondolt arra, a mit az ország — fájdalom — csak 1867 óta valósíthatott. Kossuth e levele, mely Pesten 1848. jan. 18-kán kelt, igy hangzik: Igen sajnálom, hogy önnek f. hó 11-én 953/P.M. jegy alatt kelt felszólítására még most sem Vagyok képes a kidolgozandó budget dolgát illetőleg tárczámra nézve kimerítő és részletes kimutatást adni be. Miután azonban sürget az idő, némi átalánosságban is ezeket van szerencsém előterjeszteni. A közmunkák és közlekedések tárczáját tekintve én azt hiszem pénzügyileg négy külön ág az, mely számba veendő. l-e. Az állandó személyzet és szükséges mérnöki gépek műszerek. Ide tartoznak a rendes fizetések, de továbbá a napidíjak fizetései,valamint a kiküldetési költségek is, melyek több kevesebbé munkával változnak, úgy, hogy szoros számot e részben most még kitenni lehetetlen ; lehetetlen pedig legfőképen még azért is, mert csak ezentúl, az új szerkezet forgása közt fog;" bizonyodni", mily számú és mily fizetésű személyzet lem szükséges, ha anyagi kifejtése a honnak szoros lánczolatban egy központból veendi lendületét, irányát s az ellenőrködést. 2-a Segélyadás az ország külön részeiben rögtön előforduló eseteket tekintve. Addig is, míg gyakorlatilag rendszeresítve lesznek azon munkatételek, melyek egyes községek, a municipiumok és az ország által lesznek végbeviendők, igen sokszor meg fog történni, hogy a vidékeken, úgy mint eddigelé, tüsténti pénzsegélyre lesz szükség, mint pl. elszakadt hidak pillanati kijavítására stb. 3. Vasutak és vízszabályozások. Mennyire szükséges, hogy Budapestről több vasúti sugár induljon ki, ha hogy külberohanástól meg akarjuk óvni a hazát, nem szorul bebizonyításra. Honunk róna nyílt léte minden ellentállást vagy lehetetlenné,vagy legalább minden esetre igen nehézzé tesz. Ezen egyedül vasúti sugárok segíthetnek, mert csak ezek által vethetni rövid idő alatt az ország egyik részéről a másikra tetemes erőt. 4. Budapestnek biztosbbá, lakhatóbbá, kellemesbé tétele. Ha valóban hazát akarunk alkotni, mindenek előtt szükséges, hogy Budapest, mint a haza szíve iránt legnagyobb gondunk legyen. Ha Budapesten uralkodik valódi rend, százszorta könnyebb a hon legtávolabbi vidékein is rendet tartani fenn, mi fő feltétele nemcsak kifejtésünknek, de még fennmaradásunknak is. Budapestre napról napra több ember fog öszszetódulni, ekkor szükség már most oly javításokat tenni e két város határában, melyek nélkül sem igazi rendérzetet, sem azon lakhatási kellemeket nem fejthetni ki, melyek fővárosnak elkerülhetetlen kellékei és melyeket Budapest rendes lakosa nem viselhet saját, úgyis eléggé igénybe vett erejével, mint amilyen például a két város körül húzandó rendőri tekintetben oly szükséges körvonal, a dunapartoknak vízáradás elleni megóvása, Buda várában felette szükséges új kocsi feljárás stb. mik a közmunka minisztérium alá helyezendők és azon viszony, melynek e minisztérium és Budapest városainak helyhatóságai közt léteznie kell, törvény által elhatározandó. Ezeket előre bocsátva ide mellékelem e tárcza költségeinek kimutatását egy évre, mely 12,7000 írtra rugó összeget állít elő. Megjegyzendőnek vélem itt, miképp 12,7000 frt legnagyobb részben produktív kiadás, mely tulajdonkép igazi tehernek nem tekinthető. Kossuth, Budapest, sept. 16 (A bankügyi tárgyalások.) Bécsből, sept. 15 ről Írják nekünk: A mpókban várják vissza de Pretis pénzügyminisztert Wartenbergből s L ’camot a nemz. bank vezértitkárát Carlsbadból, a bank köreiben azt hiszik, hogy a magyar banktárgyalások még e hónapban újra megindittatnak és pedig ezúttal úgy, hogy addig be sem fejeztetnek, mig eredményhez nem jutnak. Itt átalános a remény, hogy oly megegyezés fog létesülni, melyben mindkét fél, vagy a bankot is hozzá számítva, mindhárom fél megnyugodhatik. Sőt a vérmesebbek azt tartják, hogy már nincs is másról szó, mint azon pourparlerk eredményeit positív formába önteni, melyek ez ügyben Szlávy mint elnök és Kerkapoly pénzügyminiszter és az osztrák kormányférfiak között néhány héttel ezelőtt tartottak. Még ma korai volna a beszélgetés egyes részleteit nyilvánosságra juttatni, de ha arról biztosítom, hogy a két kormány között megállapodás létesült arra nézve, hogy a valuta mily időköz alatt és mily pénzügyi operatiók segélyével állíttassák helyre, s hogy a bankkérdés megoldására nézve a nemzeti bank éretalapjának megosztása is nem épen a lehetetlen dolgok közé soroztatott: némi támpontot vélek nyújthatni e tárgyalások főirányzatának megismerésére. (A horvát bán kineveztetése) tárgyában Zágrábból, sept. 15-ről a következőket írják nekünk: Mazuranics úr vasárnap este vette a miniszterelnök levelét, melyben fölszólítja : fogadná el a bánusi méltóságot, de értekezzék előbb a párttal. A párt néhány kiváló tagja ugyan távol volt, de épen azok, kik már régen leginkább Mazuranicsot óhajtottak bánnak. A jelen voltak azonnal összegyűlvén, Mazuranics előadása után egyhangúlag megígérték, hogy ha a miniszterelnök, illetőleg a korona bizalma e méltóságot reá ruházza, őt szívesen támogatni fogják. Mazuranics erre azonnal sürgönyözött a miniszterelnöknek, hogy kész engedni meghívásának és hogy kedden este feljön Budapestre. Szerdán fognak egymással értekezni és valószínűleg hamar meg is egyezni. Úgy, hogy kineveztetése, ha ő felsége Bécsben lesz, mit az olasz király látogatása kétségtelenné tesz, már szombaton legkésőbben vasárnapon megjelenhetik a hivatalos lapban. Meglehet, hogy ugyanakkor nyilvánosságra hozattatik Vakanovics fölmentetése is, ki tán egy kitüntetést is nyer. Meglehet különben az is, hogy Vakanovics még néhány napig megmarad, ha csak névleg is belügyi osztályfőnöknek, míg Mazuranics e tekintetben megteheti ajánlatát. Hogy lesz-e most már béke és rend ? — ennek az isten a megmondhatója Horvátországban. Én nem akarom ezt most kétségbe vonni, miután meg van minden előfeltétel, mely szükséges a rendhez, de jelezni akarom már jó eleve azon pontokat, melyekre ügyelni kell majd az új kormánynak, hogy a most kijavított hajó ismét gátra ne jusson. Mindenekelőtt ki kell emelni azt, hogy K. Bauch és társai magatartása kiszámíthatlan de egyelőre bizzunk hazafiságukban. A nationalisták egy része azt állítja, hogy Mazuranics nem elég szabadelvű , és határozott osztrák centralista; ha holnap akad alkalom, ő Ausztriához csatlakozik. Ezen állítás ellen határozottan vélem biztosíthatni, hogy Mazuranics sokkal alkotmányosabb gondolkozásig semhogy ily eszmék távolról is foglalkoztathatnák ; — még a regnikoláris bizottság tárgyalásai alkalmával az itt tapasztalt előzékenység őt a magyar ügynek teljesen megnyerte. Általában azonban itt nagy az öröm, mert mindenki jobbat remél, miután a mostani állapot nagyon rosznak tartatott. (A fehértemplomi „szerb-román nagy értekezlet“, melyről rövid említés már volt lapunkban, szombaton, sept. 20-án fog megtartatni. Az ez érdekben kiadott fölhívás a volt 14-dik szerb-bánáti határezred összes községeihez megküldetett, bevezető soraiból idézhetjük e jellemző passust: „Drága testvérek, szerbek és románok ! A határozatok, melyek a Pancsován aug. 31-én megtartott határőrvidéki szkupstina alkalmával hozattak, el kellett hogy jussanak a legtávolabi határőrvidéki községbe is. — A fehértemplomi nagy értekezlet tárgyai, a mint a fölhívásban elősorolvák — ugyanazok a pancsovaival; csakhogy itt már a becskereki programm a pancsovai ismert záradékkal együtt ajánltatik. Látjuk tehát, hogy Miletics és társai működése a legtervszerűbb. A fölhívást ideiglenes bizottmánykép aláírt húsz egyén, bárha magát „ szerb-román “-nak nevezi, többnyire csak szerbajkú, miből ismét azt következtethetjük, hogy román ajkú polgártársainknak is aligha van nagy bizalmuk a szerb álprófétának őket csak eszközül használni akaró politikájához, s hogy a candidatusnak Újvidéken már előre kiszemelt Kamenko (Péter) Jovanovitsot, t. i. a pancsovai omladinanyomdászt, a betiltott »Pancsevac« s a helyébe alkotott »Granicsár«-nak kiadóját orsz. képviselőül megválasztani részükről sem igen hajlandók. (A titeli kerület képviselőjelöltje) tehát — bárha azt az értekezletet Lovászy alispán úr, mint tudjuk, közigazgatási okoknál fogva betiltotta, ki jön tűzve, még pedig a korcsmában, hol a magát jogtalanul szerb nemzeti pártnak nevező csőcselék az értekezlet napján egybegyült. Mint már több mint két hónappal ezelőtt Miletics combinatióit közölve, lapunkban megírtuk, csakugyan Kosztics Lázár lönn a szerb ultrák által a nevezett kerület orsz. képviselőjelöltjéül fölállítva, tehát azon elcsábított fiatal férfiú, rajongó és nem egészséges gondolkozású költő, ki egy ízben Darwin könyve, magyar fordításban. A természettudományi társulat könyvkiadó vállalatában megjelent: „A fajok eredete a természeti kiválás útján, vagyis az előnyös válfajok fenmaradása a létérti küzdelemben. Irta: Charles Darwin. Az eredeti hatodik bővített s javított kiadása után fordította: Dapsy László, revideálta: Margó Tivadar.“ I. kötet. A mű fordítóinak előszavából álljanak itt a következő bevezető sorok: Dapsy László úr így ír: Darwin e munkája, ha szabad úgy szólanunk, az emberiségnek mintegy második bibliájává lett, mert nem csak hogy majd minden európai nyelvre lefordítva, már eddig is több kiadást ért, hanem ami a benne foglalt elvek horderejét mindenek felett bizonyítja, az azon tény, miszerint a biblián kívül aligha volt könyv, mely nagyobb figyelmet keltett, s nagyobb irodalmat teremtett volna maga körül, mint Darwin e munkája. E műnek 1860-ban történt első megjelenése óta máris körülbelül 160 írótól 338 nagyobb önálló munkálat, s csupán az angol és német tudományos irodalomban 420 kisebb értekezés jelent meg e tárgy felett, amihez hozzávéve a többi mivelt nemzetek irodalmában szintén kifejlett, de összejegyezve nem levő munkálatokat, bátran állíthatni, hogy ma mindössze körülbelül 1000—1200-ra tehetni azon kisebb-nagyobb dolgozatok számát, melyek e rövid 10—12 év alatt a darwinismus felett megjelentek. *) Ha egyéb bizonyítékaink nem volnának is, úgy hiszem, már maga e tény is elegendő annak megítélhetésére, hogy itt valami olynemű tanokkal van dolgunk, melyek mélyen érdeküik a társadalom legkülönbözőbb osztályú gondolkodó tagjait is. Nem csak a természettudós, a botanikus, a zoolog, hanem a moralizó, a theolog, a bölcsész, a sociolog, a törvényhozó is mind egyaránt érintve van egy vagy más oldalról e tanok által. A létei titkát, a fejlődés törvényét kit ne érdekelne ismerni bármi homályosan is ? Hiszen a pap, a bíró, s a törvényhozó, azért hogy az emberiség fogalmai szerint bizonyos tiszteltebb működést teljesít, és oly kevéssé szűnt meg ember lenni, mint a legrongyosabb koldus vagy fegyencz sem azért, mert nyomorult helyzetében másként néz ki, és cselekszik; s ha e tételt eltéveszti szem elől, és úgy téved a törvényhozó is az általa elévetni óhajtott czélra nézve, mint azon bűnös tévedett, kit e törvény sújtani akar. Az egész, a társadalom, az állam, a tömegek különböző nemeiből áll; együttléte és tovább fejlődése bizonyos törvények szerint történik, amelyek magasabb eredetűek, s ép ezért emelkedettebbek, de egyszersmind kérlelhetlenebbek, igazságosabbak és üdvösebbek is, mint az emberi törvényhozó alkotmányai; s a melynek hatása alatt magának ez alkotmányozónak unokái is ép úgy kénytelenek lesznek meghajolni, bármily *) J. W. Spengel: Die Darwinsche Theorie. Verzeichniss. 1872. Ez összeállítás szerint: angol nyelven 42 írótól 58 munka. 187 értekezés német » 48 „ 195 „ 224 „ francsia » 40 » 52 „ ? „ olasz „ 18 » 21 „ ? » hollandi » 8 » 9 » ? » scandináv» 3 „ 3 „ ? » jelent meg e fentebbi év bezártáig. kedvezményt akartak is számukra biztosítani az apák, mint ama szegény, kinek most sejtelme sincs róla, hogy a természet igazságos törvényei mint jutalmazzák majd egykor mostani, talán fel sem tűnő erényeit. *). E törvényeket ismerni jó, közös üdvünkre válik az’ s Darwin e műve e fő természeti, vagyis inkább szervezeti törvények kutatása, a megállapításával foglalkozik. Tévedhet, maga is elismeri több tekintetben, de azt viszont még ellenfelei is elismerik, miszerint oly eszmék fejlődésére nyújt alkalmat, melyek nélküle talán még sokáig mélyen rejtett kincsek maradtak volna az emberiség előtt. E törvények Darwin ez alapmunkájában, és úgy mint magában a természetben is, nincsenek világosan feltárva, hanem a tények halmaza alatt rejlenek, úgy hogy csak gyakorlott szem képes a sorok között a törvényeket felfedezni. Sajnálom továbbá, hogy körülményeim nem engedik azon régi vágyam teljesítését, miszerint az ú. n. darwini tanokat, melyek szétszórva rejlenek Sir Charles Darwin e jelen alapművében, az emberi társadalomra alkalmazva kifejthetném. Meg vagyok róla győződve, hogy ha valaki tenné ezt, igen jó szolgálatot tenne vele épen nálunk, hol különben a dolgok természetes folyama szerint annyiféle és oly veszélyes társadalmi előítéletek akadályozzák az emberi szellem szabad fejlődését, az egészséges, józan haladás és állami felvirágzás ügyének nagykárára.« Margó Tivadar bevezetése pedig így hangzik : Darwinnak úgy a tények- mint éleselmű kombinációkban e felette gazdag alapművében foglalt elveit és nézeteit műveit olvasó-közönségünk eddig csak néhány, magyar nyelven megjelent értekezés- és kisebb dolgozatból ismerte. Azon átalános érdek- és roppant horderőnél fogva, melylyel e nagy természettudós művei világszerte bírnak, magam is igyekeztem elveit már hat már quasi Miletics diplomatiai küldöttjeként járt Montenegróban, s kit a pesti kir. törvényszék a tavalyi belgrádi szerb egységi toaszt miatt fölségsértési vád alól csupán a bizonylatok elégtelensége folytán mentett fel. Hogy a titelkerületi magyar és német lakosok e candidátióról hallani sem akarnak, az bizonyos; sajnos azonban, hogy ők kisebbségben vannak, s a szerb ajkú öntudatlan nép többsége a »nemzeti párthoz« (narodnyaci) csatlakozott, s ha kérdjük, hogy miért, ők őszintén bevallják, »mivel a pópa, a belezsnik s az ucsitelj — vagyis a pap, jegyző és tanító ezt igy akarják.« (A horvátországi pártok.) A belgrádi »Vidov dan« a zágrábi országgyűlésen mutatkozott pártállásról azt mondja, hogy azon indokokat, melyeket az ellenzék magatartásának igazolására felhozott, szigorú államférfiúi szempontból nem lehet védeni. Makanec azt gondolja, hogy a nemzeti párt főelvének az engesztelhetetlenségnek kell lennie. Épen itt mutatkozott, hogy a radicalisms és a clerikalismusnak egy elve van: a »non possumus“ — senkinek és soha sem engedni. A leghibásabb politika az, mely az engesztelhetetlenség elvén alapul. A horvát nemzeti pártiak feladata csak most kezdődik; a kiegyezési törvény elfogadásával a horvát történelem egy szakasza befejeztetett, de új szakasz is keletkezett, s ezen új szakasz azon fehér lap, melyet tettekkel kell betölteni. A közigazgatás, az iskolák, a bíróságok, az utak, mind, mind igen rosz állapotban vannak, s óhajtjuk, hogy most, mikor az államjogi vita kiegyenlíttetett, minden párt pozitív serénységet fejtsen ki a haza életérdekei javára. Ezen reményben üdvözöljük horvát testvéreinket, hogy sikerült jogaikat új szerződéssel biztosítani.« (A horvát kiegyezésről) a belgrádi félhivatalos „Jedinsztvo“ a következőket írja: „A három egy királyságiak Magyarországgal való kiegyezése bevégzett ténynyé lett, miután a zágrábi országgyűlés azt roppant többséggel elfogadta. A tíz tagból álló nemzeti képviselők ellenzéke a világ szemei előtt nem bírhat komoly jelentőséggel. Távol vagyunk attól, hogy az ellenzéket elítéljük, de még távolabb, hogy vele szövetkezzünk. Húsz év óta a háromegy királyság hasztalan tusát vívott, s nagy hátramaradást szenvedett. Ily hosszú és szomorú tapasztalat elég volna minden hazafias szívnek megingatására, s ha még ehhez azt is fontolóra veszszük, hogy a nagy világi körülmények változása a háromegy királyság minden passiv politikájának mind keserűbb jövőt jósol, ki ne hagyná oda e politikát, és ki ne fordulna egy hasznosabb irány felé ? Ezt tette a mérsékelt nemzeti párt, s mi, a mi horvát szerb érdekektől való felfogásunknál fogva nem tehetünk egyebet, mint üdvözölni e pártot jelenlegi útján. A jelen kiegyezéssel az öreg háromegy királyságnak történelme nincs befejezve, s miként háta mögött a nagy múlt áll, úgy előtte a nagy jövő tárul fel, ha az összes szerb-horvát fiúk őszintén fogadják azt el és támogatják is a kiegyezést, hogy a nyert államjogi alapon rendesen fejleszszék összes erejüket. Budapest, sept. 16. A szerb ügyben a következő czikket vettük s bár vezéreszméje lapunk korábbi nézeteitől eltér, közöljük azt mintegy segélykiáltást, remélve, hogy a kormány is sietni fog az ez irányban fölmerült hazafias aggodalmakat eloszlatni, vagy legalább ez ügy körül felvilágosítást nyújtani. .........., sept. 15. Ha hinni lehet oly közleményeknek, melyek bevezető sorai e három szót hangoztatják: „hiteles oldalról értesültünk“, — akkor tény, hogy a kormány szerbegyház-ügyi politikájában ismét új fordulat, a várakozás politikája állott be. S ha kérdjük: honnan és miért e politikai változás? feleletül a hiteles értesítő azt mondja, hogy »egy igen alapos indokát ezen halasztásnak láthatjuk azon pancsovai zavargásokban, titeli szerb gyűlés és más effélékben, melyeket az ismét föltolakodó szerb agitátorok fölidéztek, s melyek önmagukban is elegendők arra, hogy a congressus egybehivása, az azzal egybekötött választási agitációk tekintetéből — a mostani izgalomban szóba se jöhet. Mi várhatunk.“ Tehát a kormány, mely még csak alig pár héttel ezelőtt,Hueber udv. tanácsos urnak Újvidékről visszatértekor,az oc. közepére öszhivandó szerb egyházi congressussal, az állam és egyház javára sikeresen működni remélt, ma már ezzel teljesen ellenkező nézetre jutott? S várjon ki vagy mi idézte elő kebelében e nézetváltozást ? Gruics patriarchal helyettes nem, hisz erről mélyen hallgat a hiteles értesítő , hanem amit bevall, az a délszlávok, Miletics és híveinek, a magyar határőrvidéken legújabban jelenetezett államellenes, állambontó izgatása; ismételjük Miletics és híveinek, tehát azoknak, kik teljes bizonyossággal, valamint 1870/1-ben, úgy 1873-ban is a karloviczi congressus többségét alkotnák. Ily körülmények közt, természetes, hogy hazafias és lelkiismeretes kormányunk nem vállalkozhatik arra, hogy az agitátorok előtt a congressus sorompóit is elnyissa, de az már szerintünk nem természetes, hogy most meg várakozni óhajt addig, mígnem talán az izgatók magukba szállva mintegy biztosítékot nyújtsanak az iránt, hogy a számukra fönálló s érdekeiknek különben is mértéken túl kedvező intézmények és szabályrendeleteket, tisztán az egyháziskolai autonómia körén belül, békésen használni ígérkeznek és akarják. Ha így gondolkozik a kormány, tisztelet az ő atyai szép gondolkozásának, de — mert igen optimista, mi részünkről nem oszthatjuk azt. A polgárosított határőrvidéki legújabb izgatások ugyanis minket a pancsovaiaknak az országgyűléshez intézett vakmerő óvása s a királyi felséghez intézett impertinens kérvénye , valamint a kormánybiztos alatt júliusi kényszer intézkedései után nem leptek meg. Sőt hogy ez a kormányra nézve sem volt egészen váratlan, bizonyítja azon tény, hogy évek óta a határőrvidék polgárosítására vonatkozó minden intézkedését oly kíméletes vigyázattal effectuálta, mikép az ellen kifogása még annak se lehessen, ki a kákán is csomót keres. A kormány egyetértőleg a király és parlamenttel, tehát a törvényhozás mindkét factorával egy másfél század óta katonai rabigába görnyesztett népnek törekedett őszintén polgári jogokat, polgári szabadságot adni az anyaállamban, s mégis félnie kellett, nehogy Mileticsék ebből is új izgatási eszközt alkossanak. Az előre látható dolgok pedig csakugyan megvalósultak. Mert tény ugyan, hogy immár a közigazgatási, pénzügyi és igazságszolgáltatási bekeblezés az egész magyar határőrvidéken változhatlanul végrehajtatott, de az állam ellenségei a végleg megalkotott uj rend és intézkedések ellen, melyek előtt — mint leplezetlenül kijelentették, csak kényszerüségből hajlottak meg s maguk és utódaik ellen ezekből levonható minden kötelezettséget elég vakmerők előre is tagadni, — ez emberek, mint mondók, a volt határőrvidék uj rendje ellen, tilalmakkal is daczoló népgyülekezetekben, sajtóban, szóval és írással *) Galtons Hereditary Genius, .