Pesti Napló, 1873. november (24. évfolyam, 252-276. szám)
1873-11-08 / 257. szám
lemények arra mutatnak, hogy Francziaország a koreszmék megújító levegőjében akar tovább élni s megerősödni, és nem akar zászlóvivője lenni oly elveknek, melyek örökre megszűntek irányt adni Európa társadalmi és politikai életének, akkor minden állam örömmel üdvözli, a legelsők sorába állítva azt a nemzetet, mely úgy is első magvetője volt a ma már halászba induló szellemi és emberi szabadságnak. Ha Francziaország belfejlődése azt bizonyítja, hogy a komoly munka s erkölcsi és értelmi haladás terén, a mindnyájunk előtt oly drága béke erőszakos megzavarása nélkül, törekszik múltjának mulasztásait s nagy veszteségeit pótolni, s ismét oda emelkedni, amely hely őt méltóan megilleti az európai államok családjában , e részben sem, fog semmi külső akadályokra találni, mert szívesen elismeri minden állam, hogy Francziaország egyetértő közreműködése nem csak kívánatos, hanem szükséges is földrészünk békés és hiánytalan harmóniájához. Nemrég egyik német lap a jövendő európai világkiállítás esélyeit mérlegelvén, egyebek közt ezt mondta, hogy egy oly nemzetközi kiállítást, melyen Francziaország a versenytől távol maradhat, gondolni sem lehet, mert az nem lenne többé világkiállítás. Ugyanezt mondjuk a nemzetközi politikai viszonyokra is, hogy t. i. azok nem lehetnek egészségesek és tartósak mindaddig, míg egy önmagának és szabadelvű múltjának visszaadott franczia nemzet támogató részvététől megfosztva vannak. Itt azonban minden magától Francziaországtól s belügyeinek ész- és korszerű elrendezésétől van föltételezve, s épen azért Mac Mahon elnöki üzenetének is azon része érdekli legjobban a külföldet, mely az ország belállapotainak rajzával foglalkozik. Az elnöki üzenet ezen szakasza elismeri, hogy az anyagi nyugalom épenmaradása mellett a lefolyt szünidők alatt a kedélyek nagy izgatottságban voltak azon pártküzdelmek miatt, melyek mindjárt a terület felszabadítása után keletkeztek azok közt, kik a legitim királyságot helyreállítani s kik a létező kormányformát állandósitni akarták. Sajátságos azonban, hogy e küzdelmek keletkezési okát azon alkotmánytörvényekre viszi vissza a köztársaság elnöke, melyeket még előre terjesztett a nemzetgyűlés elé megbirálás végett. Nyilvánvaló dolog azonban, hogy itt az ok és okozat föl van cserélve. A támadó fél minden esetben az, ki a létező állapotokkal , a nemzet szemmel látható többségének nézetirányával ellentétes pályára akarja terelni az államéletet; — ez a törekvés volt pedig az, melyet a törvényhozás többsége már előbb is minden alkalommal napfényre hozott, s alkalmas pillanatban pedig — milyennek a területfelszabadulás időpontja előre láthatólag tekintendő volt ■— megvalósítani is szándékozott. E törekvésekből szükségképen származott ellensúlyozásul szolgáltak Thiersnek és társainak a köztársaság biztosítására célzó javaslatai, melyeket Mac Mahon most a pártküzdelmek szülő oka gyanánt tüntet föl. — Superior stabat lupus. A királyságvisszaállító tervek borzasztó módon történt megbukásának lehangoló érzelme egyébiránt nagyon kitűnik Mac Mahon üzenetének ezen helyeinél. Igyekszik nem csak saját pártatlanságát bizonyítgatni a lefolyt küzdelmek közepette, amire nézve különben a közvélemény megalkotta már a magatételetét, hanem kormányának tevékenységét is úgy tünteti föl, mint amely csupán a pártviszályok törvényes korlátok közé szorítására terjedt ki. Hogy azonban az egész kormány a monarchisták táborában, mégpedig a legteljesebb adóiban állott, azt mindenki jól tudja, ki a lefolyt hetek eseményei előtt szemét nem hunyta be. Legérdekesebb, mert a gyakorlati kérdésekhez legközelebb álló, a köztársaság elnökének üzenetében az utolsó rész, melyben a nemzetgyűlés teendőire nézve adja elő a maga véleményét. Itt röviden a jobboldali pártok programmja van megírva a kormányhatalom constituálását illetőleg. A kormányhatalomnak szüksége van — mondja az üzenet — az életképességre és tekintélyre, melylyel megvédhesse az országot a mindig megújuló izgatásoktól, mely az idegen hatalmakhoz való viszonyokban a franczia politikának bizalmat keltő állandóságot kölcsönözzön, a belföldi helyhatóságokat pedig kötelességük hű és pontos teljesítésére szoríthassa. Ezért a végrehajtó hatalom számára biztosítani kell hosszabb időre az állandóságot. Mint tudjuk, a kamara el is fogadta azon indítvány sürgősségét, mely a köztársaság elnökségét tíz évi időtartamra a jelenlegi elnökre ruházza. Ez ugyan csak kisegítő eszköz a monarchisták kezében, melylyel tervek valósítását alkalmasabb időre gondolják elodázhatni. Mint a lefolyt szavazások eredményéből kitűnik, rendelkeznek is elég erővel arra, hogy az indítványt keresztül vigyék, mégha a provisorum meghosszabbításának csak három évre való kiterjesztését óhajtó bonapartisták ellenük szavaznak is. A republikánus pártok kénytelenek lesznek megnyugodni abban, hogy a köztársaság végleges megállapítása ismét elhalasztassék. A pillanatnyi veszély azonban így is el van hárítva, s a jövő azé, ki hasznos munkálkodásával legtöbb jogot szerez rá. Óhajtandó csak az, hogy Mac Mahon és kormánya ne a köztársaság lehetlenítésére, hanem az ország s nemzet valódi javára fordítsa jövőben gondját, s a conservatív érdekek ápolása mellett, a mit annyira hangsúlyoz, ne engedje, hogy az úr BELFÖLD. (Megyei közgyűlés.) Veszprém vármegye őszi nagy közgyűlése tegnapelőtt kezdetett meg s még mindig folytattatik. A tanácskozások azon része, mely az egyházpolitikai kérdésre s nagy hazánkfiának jun. 28-iki beszédére vonatkozik, a nagyközönséget különösen érdekelvén, engedje meg, hogy erről egyet és mást közöljek. Az volt a kérdés, mi történjék Zemplén és Arad átirataival, melyekben a jun. 28-iki programmbeszéd elfogadása s annak értelmében a képviselőházhoz felirat intézése indítványoztatik ? Mondták, hogy a papi körök nagy ütközetre készülnek, köszörülik a fegyvereket s hogy akár a Deákpárttal, akár annak ellenére is kísérletet tesznek Deák programmbeszédének közgyűlési rászólására. Mi nem hittük ezt, mert tudták ugyan, hogy van e körökben néhányt exaltált és handabandázó egyén, de azt is tudtuk, hogy a legnagyobb rész hazafias érzelmeit vallásos nézeteivel teljesen kiegyeztetni képes. Az állandó választmány Arad átiratát tudomásul venni, Zemplén átiratára pedig jan. 28-ai beszédet úgy egészben, mint részleteiben helyeselni s ez értelemben a képviselőházhoz felírni inditványozá. Amily ingerültséget ez indítvány néhány kanonok és plébános kebelében támasztott, azt leírni alig lehet. A 2-án tartott főispáni conferentiában erről meggyőződtünk. Po s szer kanonok úr, ki még egyszerű plébános volt, addig a szabadelvű, tudományos, felvilágosodott lelki atyát játszotta, mióta pedig a kormány kegyelméből a jól jövedelmező kanonoki állomást élvezheti, a legszélsőbb ultramontánok izgató táborába lépett saját felvilágosodott testvérének s lelkésztársainak is bámulatára — tehát e kanonok úr kijelenté, hogy akarh. papság a Deákpártból kilépni, uj pártot alakítani s a Deákpárttal szemközt állani fog, ha a Deákpárt saját vezérének nyilatkozatát elfogadja vagy roszalni nem fogja. Ne hiszen nem kellett több. Ellene nem kisebb ember, mint Rosos István, megyei közéletünk e veterán bajnoka lépett föl s a mit tőle a főtisztelendő úr meghallott, azt alig teszi ablakába. Ilyen előzmények után jött másnap e tárgy a gyűlésen elő. Az ellenzék Deák beszédét minden megjegyzés nélkül egész terjedelmében helyeselni s az értelemben mind Deákhoz, mind a képviselőházban felírni inditványozás egyik vezérszónoka Antal Gábor pápai tanár volt. A Deákpárt a főispáni conferentián eszközlött compromissum alapján ezt azzal tolda meg, mit föliratában hangsúlyozott, hogy a kormány a hitfelekezetet, ahol ez még meg nem történt, belkormányzatok szervezésére kötelezze s az így alakítandó s a hitfelekezetek képviseletére jogosított testületek meghallgatása után terjeszsze elő mindazon törvényjavaslatokat, melyek az állam és egyházak közötti viszonyok szabályozására szükségesek. Ebben a hazafias papság többsége is megnyugodott s ez 34 szóval 22 ellenében többségi-e s igy határozattá emelkedett. A feliratokat Csapó Kálmán főjegyzőnk kitűnő tolla készité el. Megjegyzem, hogy a vita hosszú és helyenkint igen éles vala. Feltűnt, hogy a főispán b. Fáth Ferencz élesen hangsúlyoza e tárgyban egyátalán nem deákpárti nézeteit, s hogy beszéde mintegy védelme volt az infallibilitásnak s elitélni látszott a kormánynak Jekelfalussy püspök ur elleni felléptét, mit az ellenzék említett szónoka sietett is constatálni. Az is érdekes, hogy gyűlés után az ele az év, mint olyan, üdvözlő táviratot küldött Deák Ferenczhez. Csatári ségeskedéssé fajult, és pedig nem önmagától állott elő ez állapot, hanem az agitatiók kifolyása. Ne mondja azt nekem senki, hogy e nép félre vezetett többsége magától, önösztönéből utálna mindent, mi a kormánytól jó, de divat e szegény néppel, némely szájas, s a zavarosban halászó demagóg által azt hitetni el, hogy a jobb oldal eladta a hazát, a kormány adóval öli és temeti el a népet, s fájdalom, hogy a nép többsége e téves hitre van vezetve. Azonban van, Istennek hála, a nép között elég tömörület az ellenkező hiten is. De meg van ez állapot következménye is, az egymás iránti gyűlölet, s a folytonos izgalom. Mi természetesebb tehát, minthogy ily állapot koronként sajnos eseményeket idéz elő. Ilyen a tegnapelőtti, vagyis november 2-iki éji eset, mely minden jóérzésü békés polgárnál nagy visszatetszést szült. Ez eset következő: éjjel a nép ifjai között — fájdalom nálunk szokásos verekedés — ütött ki, mely mind a két részre érkező újabb csapatok szaporítása által már nemcsak utczai verekedés, de politikai harcz lett, a verekedés csillapítására a városi pandúrokból néhány és 3 kerület pandúr hivatalos kötelessége szerint közbe lépett, de a pandúrokra, mint hivatalos közegekre, már régibb időkből felbőszült győztes rész, ásót, kapát, vasvillát, baltákat ragadva, s gyámolítva az uton érkezők által, a panda rókát annyira megsebesítő, hogy mindhárom életveszélyes sebekben fekszik, s különösen egy annyira van, hogy mire e sorok megjelennek, az orvosi vélemény szerint aligha el nem hal. Ez esemény annál sajnosabb, mert mélyen visszaható oka van. Ez is a politikai súrlódás kifolyása, mint a két év előtti hadházi hirhedett pandúrgyilkolás, melynek tettesei egy csudásan lassan vezetett vizsgálat miatt még ma is elitéletlenek s miután a kedélyek folyvást izgatottak és ingerültek, ily eljárás hasonló tettek elkövetésétől nem alkalmas megóvni a felizgatott alsó néposztályt, s egyátalán az a csoda, ha látva hogy két évig sem bűntettetnek meg, sorra agyon nem verik a rend fenntartóit. — Legkülönösebb az, hogy a hadházi pandurgyilkolás óta — mely csakis úgy s azért történt meg, mint mindenki tudja, hogy a pandúroktól egy főtisztviselő, hivatalos hatalmával, mondhatni visszaélve, a fegyvereket elszedette, s hivatalos tekintélyével aztán meg nem védhetvén, őket a feldühödt nép barbár kegyetlenséggel gyilkolta le, holott ha fegyverük meghagyatik semmi bajuk nem történik. (A pandúr fegyvere természetesen nem arra való, hogy azt a „nép” ellen használja ; — de hogy mint birkózzék az meg fegyver nélkül a gonosztevőkkel, ezt a kérdést a hajdúkerület bölcsei elfelejtették megoldani. A mulasztás eredményét tapasztalhatják. A szerk. Veszprém, nov. 8. szám a politikai és vallási reactio játéklapdája legyen, veszedelmére a franczia nemzetnek és sajnálatára a vele rokonszenvező Európának. Tiszafüred, nov. 3. (Egy hazafias Ünnepély.) Szép ünnepét ülte tegnap Tisza-Füred a hazafias kegyeletnek, Rapacs Dániel volt honvédezredes érdemei elismeréséül, ki szabadságharctunk legdicsőbb és legszomorubb korszaka, a reá kimondott halálos ítélet fölfüggesztése és olmüczi fogsága után, huszonkét év óta, szigorú anyagi körülmények között, elvonultan, férfiasan, eredménytelenül és nemesen küzdve, mindnyájunktól tiszteltetve folytonosan közöttünk élt, s épen most vesz búcsút, hogy Egerbe költözzék. Több tagból álló küldöttség, rövid, egyszerű beszéddel, egy szép ezüst serleget nyújtott át az ünnepeknek következő felirattal: »Rapaics Dániel honvédezredesnek, hazafiai érdemei elismeréséül, »tisza füredi tisztelői, 1873.“ Rapaicsot a megtiszteltetés, tisztelőit az ő szerénysége érzékenyité el, melylyel elfogult és töredezett kanon magától minden elismerést el akart odázni, s még a szónokot is gyöngéd feddő tekintettel s hangon, rövid üdvözlő beszéde alatt, egyszer kétszer megintette. Áldás kísérje lépteit és érje meg a kor, melyben a nemzet, a társadalom nem nézi majd részvét nélkül, sok érdemtelen charlatán előnyére, — eredménytelen nemes küzdelmét azoknak, kiket a családjuk fenntartásáért folytatott nagy munka előtt, már megtört egy nemes nagy küzdelem, melyet a nemzet lételéért, mint főtényezők folytattak. Hajdú-Böszörmény, nov. 4. (A pandúrokat gyilkolják.) Azt hiszem, hogy a legközelebbi évtized gyakori politikai változásai s az ennek folytán kifejlett pártsurlódások következtében sehol az ország öszszes törvényhatóságaiban nincsenek a kedélyek anynyira felizgatva, a szenvedélyek annyira elmérgesítve, az egymás elleni gyűlölség, harag és irigység annyira kifejlődve, mint nálunk a Hajdúkerületben. — Mi, természettől különben hiszékeny, s alapban nem rosz hitü, de kissé nyers, és könnyen felizgatható nép vagyunk. Már most a szerint a mint az ős természet felhasználtatik s vezettetik, lehet e népnél nemes és szép tetteket vagy vandalismust idézni’elő. — Természeti hiszékenységénél — s fájdalom nem tökéletes műveltségénél fogva nagyon hajlandó egyes szájas vezetők után indulni — ha e vezetők értelmes, jólelkű, derék hazafiak, úgy e népnél béke, rendszeretet, s törvény iránti tisztelet uralkodik, de ha bűnös indokokból hiszékenysége s tudatlansága felhasználtatik s félrevezettetik, rendetlenebb, kihágóbb s törvényt s hivatalos tekintélyt megvetőbb tömeg sem található. Az elmúlt idők mindkét esetre példákat mutatnak fel. Most már fájdalom, néhány év óta az utóbbi esetek következményei láthatók. Az országszerte divó ellentét a jobb, bal- és szélső-bal párt hívei között, nálunk mondhatni valódi gyűlölség és ellen különfélék. November 7. (Az országos magyar iparmúzeum) — mint értesülünk — újabban ír nevezetes adományoknak jutott birtokába. Nemcsak a külföldi adakozók szaporodtak, de hazánkfiai közül is mind többen járulnak becses adományaikkal e keletkező nemzeti intézet gyarapításához. Hogy csak némelyeket is említsünk, megnevezzük gr. Schönborn Ervint, ki bereghi vasöntés finom öntvényeit, Hollandért, ki gazdagon faragott tájt szivarszipkáját átadta,Goldschmidt, Egger és Lichtenstein urakat kik pompás szekrényeket; a dobai vasgyárt, mely saját gyártmányai egy-egy példányát engedte át az iparmuzeumnak stb. Egyik legbecsesebb ajándékot azontúl Manschenur adta, ki az oj-hw ipartaerylef Által némely. jpnvAfrhan a mossaum számára vásárlandó tárgyak kiszemlélésével lévén megbízva, a válogatott tárgyak legszebbjeit, t. i. két perzsa szőnyeget JOOO és 400 fre értékben váltotta ki maga s engedte át az uj intézet gyűjteményeihez. (A n g y elics Germán) bácsi görkei püspök közelebb megyéjében Szivaczon egy uj templomot szentelt fel s ez alkalommal nemcsak az ottani és a környékbeli szerb egyházközségek, de az evangélikus papság s egyéb vallásfelekezetiek, továbbá a magyar intelligentia s a katonatisztikar részéről is nagy ováziókban részesült. Zomborból Lovászy alispán, Mihelits jegyző s még néhány tisztviselő ment ki a népszerű püspök üdvözlésére. Érdekesnek tartjuk röviden elősorolni azon felköszöntéseket, melyek az egyházi ünnepek után a község által rendezett díszebéden tartattak. Mindenek előtt Angyelics az uralkodó és családjára, azután pedig a magyar miniszterelnök és társai egézségére emelé poharát. Utána a zombori pópa élteté Angyelicset, ki ismét Haynald érsek, mint bácsi rom. kath. püspökre, s egy másik vendég Gruits Nikanor patriarchal adminisztrátorra köszöntött. Georgijevits Dobrováczi szerb lelkész a magyar nemzetet üdvözlé, amit Lovászy alispán ur nyomban a „hazafias“ szerbek éltetésével viszonzott. Volt még aztán számos fölköszöntés. Utazása közben Szilvás népes község képviselői küldöttségileg kérték meg a püspököt, hogy náluk is időzzön, a nép roppantul érdeklődött személyesen ismerni meg az Omladina által a legdurvább kíméletlenséggel üldözött ezen főpapot. A „Zasztava“ pedig, mint ez igen természetes, megütközését fejezi ki a fölött, hogy Lovászy alispán úr csak a hazafias szerbeket élteté, valamint általán furcsának találta a fölköszöntések sorrendjét; hihetőleg legelőször az Omladinát kellett volna éltetni ! (A volt bécsi nemzetközi kiállítás 30-as bizottsága múlt odt. hó 30-án az iparegyesület helyiségében Dr. Szabóky Adolf elnöklete alatt ülést tartott. Elnök üdvözölvén a megjelent tagokat és a jelenlevő szakbiztost, Posner K. Lajost, áttér a napirendre, melynek tárgyát a kiállítási tárgyaknak visszaszállítása iránti tanácskozás képezi, fejtegeti a 30-as bizottságnak magasabb hivatását is, miként lehetne a kevésbé vagyonos kiállítóknak tárgyaik visszaállításánál segédkezet nyújtani, továbbá tudomására adja a szakosztálynak, hogy a magyar kiállítási bizottság valamennyi kiállítóhoz körlevelet intézett, melyben felszólítja őket tárgyaik becsomagolása és szétküldése iránti nyilatkozatra. E körlevél feletti élénk eszmecsere után a 3- as bizottság abban állapodott meg, hogy a szakbiztos Bécsben a kiállítási biztosságnál oda működjék, hogy a tárgyak becsomagolása és szétküldése lehetőleg csoportonként eszközöltessék, és a kiállítók, ha esetleg a becsomagolásnál jelen lenni akarnak, ideje korán a 30-as bizottság elnöksége útján értesíttessenek. A tanácskozás fontosabb tárgyát képezte a kiállítási tárgyaknak biztosítása, miután a biztosítás csak a kiállítás tartamára terjedt ki, és miután kívánatossá vált, hogy a biztosítás egy két hónapra, esetleg míg minden egyes kiállító tárgyának birtokába jut, meghoszszabbíttassék, a szakbiztos felkéretni határoztatik, hogy a kiállítási biztosságnál a biztosítás meghoszszabbítása iránt haladéktalanul lépéseket tegyen. — Králik Sámuel indítványa folytán Posner K. Lajos szakbiztosnak a magy. kiállítók érdekében tett fáradozásai elismeréséül jegyzőkönyvileg köszönet szavaztatik. (A t. kiálltókhoz.) A budapesti kiállítók 30-as bizottságának f. é. oct. 30 án tartott ülésében kérdés intéztetek, vájjon a bécsi kiállításban volt tárgyakért tüzkárbiztosítást tart-e e tárgyak visszaszolgáltatásáig, vagy pedig a tüzkárbiztosítás oct. végén lejár-e ? — és ha a biztosítás megtörtént, vájjon a kiállítók viseljék-e ezen költséget? átalában: mily intézkedés történt a tüzkárbiztosítás érdekében ? — Mely kérdésekre a szakbiztos úrtól f. é. oct. 6-én kelt levelében a következő választ kaptam .Sietek önt értesíteni,hogy a tüzkárbiztosítás ezen év végéig eszközöltetett, és miután e nyilatkozatot az osztálytanácsos úrtól kaptam, ön ezt kiállítóinkkal s azon megjegyzéssel közölheti, hogy e kedvezmény a biztosításért járó minden további megterheltetés nélkül értendő.« Budapest, 1873. nov. 7. Dr. Szabóky Adolf. (Az irói segélyegylet javára) Kautz Gyula egyetemi rector és orsz. képviselő felajánlotta mindazon dijakat, melyeket akadémiai értekezései és folyóiratokban megjelent dolgozatai után kap. — Láng Lajos 200 írttal az írói segélyegylet alapító tagjai sorába lépett. (Magyarország a német homoeopaták bécsi gyűlésén.) Az „Internationale Hora. Presse“ czímű havi folyóirat kimerítő tudósítást közöl azon gyűlésről, melyet a németországi homeopaták központi egylete Bécsben tartott. A gyűlésen a magyar hasonszenvészet kiválóan dr. Bakody Tivadar budapesti egyetemi tanár által volt képviselve, ki a tanácskozásokban élénk részt vett. A gyűlés lakomával ért véget, melyen dr. Kaczkovszky lembergi tanár igen lelkesült felköszöntésben emlékezett meg Magyarországról. — Vannak emberek és népek — mondáa többek közt — melyek kezdettől fogva előkelő állást foglalnak el a szellemi életben és a nemzetek életében, és melyek az állást mindenkor visszafoglalták, habár egy ideig elnyomattak is. Egyes emberek utat törtek a hatalmas igazságnak, mely a világot mozgásba hozta; a nép saját lételéért vagy másokéért vérét és életét vetette latba, így tettek a magyarok.“ Szónok azután áttért azon érdemekre, melyeket hazánk a homoeophathia körül szerzett. Magyarország — mondó szónok — ez által bebizonyította, hogy olyan nép, mely a „haladás iránt fogékonysággal bir.“ (Az allopatha uraktól bocsánatot kérünk, ezt egy homoeopatha mondta.) (Vérszomjas atya.) Hajmeresztő esemény történt az »Abauj-Kassai Közi.« szerint Ungvártt az uj városrészben. Egy mesterségére nézve kötélverő, ki férj és atya volt, s nem rég költözött a városba. s nov. 2-án éjjel saját házában meggyilkolta tulajdon nejét, ennek testvérét (szintén asszony), ki ez alkalommal náluk időzött; továbbá nejének első férje utáni, tehát mostoha gyermekét egy, mintegy tíz éves leánykát. Bölcsőben fekvő saját két éves kis gyermekét — csupán ezen egyet — életben hagyta. E vérlázasztó esemény befejezéséül saját maga életét is — vízzel töltött pisztolylyal — olta ki. A többieknél fegyverei voltak: balta, kés és kulacs, melyeket borzasztó módon alkalmazott fejre és a test többi részeire. A meggyilkolt nőnek testvére még életben van, iszonyúan eltorzítva, megmaradásához semmi remény, perczei megszámlálták. (Egy algíri vendég.) Hun Bódog, egy algíri első bírósági törvényszék tanácselnöke (Juge-Doyen au Tribunal de 1 re Instance) jelenleg fővárosunkban időz. Hun Bódog saját ismeretei gyarapításának czéljából utazza be Európa nagyobb városait, hogy tanulmányozza azoknak törvényszéki rendszereit. Ma a fenyitő törvényszék helyiségeit szemlélte meg és jelen volt a lefolyt végtárgyalásnál. Holnap a polgári osztályt fogja megszemlélni. Hun Bódog úr igen elismerőleg nyilatkozott a magyar törvényszéki s kivált a bünfenyitő eljárásról. — Hunor — Afrikából való. (A budapesti m. k. t. e. orvostanhallgatókat „segélyző egylet“) ez évi tisztikara a következőleg alakult meg: elnök : Ufildváry Bála, alelnök : Soffy Nyula, titkár * Szilárd, jegyző : Raisz Gáspár, pénztárnok: Weszely József, könyvtárnok : Koroknay Zsigmond, segédkönyvtárnok : Székács Béla, segédjegyző : Távoly Gyula. Bizottmányi tagok : Sassy János, Antalfy Manó, Bauer Ignácz, Losonczy Almos, Mathia János, Zakariás István, Mayer Béla, Regéczi Nagy Imre, Szilágyi István, Gáger Károly, Schimann János, Mally Béla, Heller Lajos. (A debreczeni kereskedők bukása.) A »Debreczen“ jelenti: Tegnap délután Stegmüller Sándor jó hitelű vaskereskedőnél egyik vidéki hitelezője biztosítási végrehajtást akart foganatosíttatni; ennek folytán a nevezett cég azonnal beadta csődkérvényét a törvényszékhez, hogy többi hitelezője előtt a foglaltató elsőséget ne nyerjen, a csőd azonnal el is rendeltetett, s így a már tettleg megkezdett foglalás érvénytelenné ven. Úgy látszik, hogy e járvány folyvást terjed, kivált ha a hitelezők oly adósaikat is azonnali készpénzfizetésre szorítják, kiknek van elég vagyonuk, de az átalános pénzhiány miatt nem fizethetik rögtön tartozásaikat. Ideje volna, ha e válságon a kormány valahára segítene , mert igy az iparnak s kereskedésnek tönkre kell lenni s az ország hitele semmivé lesz! (Sp o r t.) A tegnapi vadászat volt a jelenlegi idényben legsikeresebb. Már 11 órakor együtt volt a társaság a lóversenytéren, hol nemsokára ő felsége a király is megjelent. Ott voltak Andrásy Gyula gr. Wenckheim Béla, és azon urak, kiket tegnap felsoroltunk, majd teljes számban. Mindössze 35—40 lovag volt együtt. Az első róka a lóverseny téren ugrott fel s igen szép hajtást eredményezett Keresztur felé, hol a róka 15 percznyi időköz után elérezett. A második róka Szt.-Lőrincznél bukkant fel és Soroksár felé tartott, honnen egyszerre körívben a lóversenytér felé kezdett visszafordulni, mielőtt azonban czélját érte volna, áldozatul esett. Szombaton Kereszturnál lesz a hajtás. 4-ikén Eszterházy Miklós gr. indítványára egy vadászati kirándulás rendeztetett Vecsés és Ecsér környékén, hol a pesti falka vadászai agárversenyt rendeztek. Különvonat vitte 1 29 órakor reggel a rókavadászokat lovaikkal és szolgáikkal együtt Vecsésre. Ott voltak: Eszterházy Miklós gr., Simony Lajos b., Batthyány Elemér gr., ifj. Festetich Tassilo gr., Hardegg gr., Jankovics Aladár, Harkányi József, Tachetwertinszky Elek hg. Almásy Tassilo gr., Wacker Götter b. stb. Vecsécsen egy másik lovagcsoport várta a galgavölgyi agarász-egylet vadászait, amazok elnöke volt Podmaniczky Géza b. s jelen voltak még: Fáy Béla id. és ifj. Fáy Guido, Kun József, Vajnics J., Koratits Károly, Uechtritz, b. Podmaniczky László és Levente, b. Fáy László stb. számos kocsi állott a megérkezési helyen, melyeken a vidékről többen voltak láthatók. Ott voltak: Laffert bárónő, Laffert Antal b., Friedl, Storm stb. A versenybíró nehéz szerepére Simonyi Lajos b. vállalkozott. Egymásután 7 pár agár futott s 13 nyúl fogatott el. A mulatság 10 órakor kezdődött reggel, s végződött d. u. 4 órakor. Nyertes lett Vojnits Csillag nevű agara, mely három futásban verte le ellenfeleit s 500 frtot nyert A szünetek alatt hideg étkek és italok szolgáltattak ki. .. (Az államvasúti részvények kisorsolása 1. év deczember 5-én fog eszközöltetni, ez alkalommal 719 db fog kisorsoltatni. Helyi hírek. (A fővárosi tanító testület küldöttsége a megválasztott polgármestereknél.) A következő tudósítást vettük : Mint jeleztem volt a nov. 1-én tartott tantestületi közgyűlésről szóló tudósításomban, a közgyűlés elhatározta, hogy a tantestületi elnök, Baja Gergely tanfelügyelő vezetése mellett, az egyesített három város tanítóinak és tanítónéinak egy tekintélyes küldöttsége fejezze ki a polgármesterek előtt a fővárosi tanítók üdvözletét és szerencsekivonatát. Ezen küldöttség feladatát nov. 6-án délután 4 órakor teljesítette. A küldöttség mind számra, mint tekintélyre méltó volt a főváros tanítótestületéhez. A tanító testület elnökén, alelnökein, főjegyzőin kívül részt vettek abban a főváros részi 11 „tanítói kör“ elnöke a polgári iskolák igazgatói és hat tanítónő. Ezen inposans testület a „Népnevelők pesti egylete” kötőutczai helyiségéből délután 4 órakor jelent meg Ráth Károly főpolgármester urnál, ki a városház első emeletén berendezett főpolgármesteri hivatalos helyiségben feltűnő nyájassággal és kiváló előzékenységgel fogadta a fővárosi közművelődés képviselőit. A küldöttség nevében Bója Gergely tanfelügyelő, mint a fővárosi tanítótestület elnöke, meleg szavakban üdvözölte a főváros legelső tisztviselőjét, erőt,egészséget és áldást kívánva a terhes, de magasztos feladat végzéséhez. Az érdemdús tanfelügyelő, ki hivatásszerűleg legújabban ismerheti a főváros tanügyi és népmivelési állapotát, nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a főváros ugyan sokat tett a népnevelés felvirágoztatására, de még mindig igen sok tennivaló van e téren, úgy a népoktatás áldásának mindenkire kiterjesztését, mint a néptanítók anyagi helyzetét illetőleg, és hogy e feladatok megoldását az ország, a főváros, és a fővárosi tanító testület a most alakuló új hatóságtól és annak legfőbb tisztviselőitől reméli és várja. Ráth Károly főpolgármester erre a legszívélyesebben válaszolt. A „munka embere“ kijelentette, hogy a közművelődést és népnevelést az állam és társadalom legfőbb oszlopának tartja, s hogy ezen a téren részéről minden lehetőt el fog követni. Az éljenzéssel fogadott rövid, de velős beszéd után a főpolgármester a tanfelügyelő által bemutattatá magának a küldöttség tagjait, kiknek díszes soraiban a közművelődés 03 szakirodalom nem egy átalánosan tisztelt bajnokát ismerte meg. A szívélyes és valódi demokratikus üdvözlés után a küldöttség Kammermayer, Gerlóczy és Kada polgármesterekhez ment, kik a tanácsteremben várták a megtiszteltetést. Itt is a tanfelügyelő üdvözölte az új hatóság kitűnőségeit, melegen, lelkesen és szépen. A három polgármester nevében (kik közül Kada csak dél óta viselte e hivatalt), Kammermayer válaszolt. A fővárosi népnevelésügy iránti meleg érdekeltség, őszinte és áldozatkész buzgalom melegítette át ezen választ, mely a jelenlevőkre megnyugtatólag hathatott,és hírül vihetik küldőiknek, az ötödfél száz néptanítónak, hogy az egyesült három város uj hatóságának első tisztviselői szivükön viselik a fővárosi népoktatás ügyét s készek azért mindent elkövetni, a kivánt áldozatokat meghozni. x. y. (Ingatlan tárgy feletti kisajátítási esküdtszéki tárgyalás) f. november hó 8-án reggeli 9 órakor a pesti keresküdtszék hivatalos helyiségeiben soroksári utcza 13. ss. a. II. emelet fog megtartatni. A jegyek a hallgatóság számára a sajtóbírósági iroda vezető által szolgáltatnak ki. (A Pest városi statistikai hivatal) a napokban bocsátá ki VI. nagyobb közleményét, amely tanulmányokat tartalmaz a Pest városi jövedelmiadóról az 1870. évi adatok alapján, a dolgozat újabb tanúságot tesz ezen statisztikai hivatal és különösen igazgatója Kőrösi Józsifnek kitrínti munkaképessége s hangyai szorgalmáról. A jövedelmi adót fizetők számos csoportban osztályozva foglaltatnak össze a különböző kereseti módok szerint, az egyes osztályok közt párhuzam vonatok és több érdekes számcsoportban öszszehasonlítás történik a Pest és egyéb nagy városi jövedelmi adók közt. (Szökevény.) Zsekulják Simon, 24. sorezredbeli katona, ki ezredétől megszökött, a budai kapitányság által elfogatott és átadatott a katonai hatóságnak. (Kummer sikkasztóról) utólag még azt jelenti a „L. C.“, hogy Molnár álnévre szóló útlevelet találtak elő fiókjában, úgy hogy föltehető, miszerint e név alatt akart már régebben elszökni. Feltűnő az, hogy Bécsből még visszajött Esztergomba, onnét levelet írt családjának, és csak ezután tűnt el; állítják, hogy több takarékpénztári könyvecskét is vitt magával. Kummernak hívják azt a pénzügymin. tisztviselőt, akit a vasúti kötvények ellopásának vádja terhel(A budapesti czipészek egyesülete) f. hó 16-án betegsegélyző egylete javára tánczvigalmat rendezene. (A budapesti társaskör) vasárnap délután 5 órakor tartja az egyleti helyiségben (régi Lloyd épület) első rendes közgyűlését, melyen többi közt az alapszabály-tervezet tárgyalása áll napirenden. (Kammermayer polgármester úr) egy, ma délután nála megjelent küldöttségnek, mely Láncz Ludmilla elnökből s dr. Patay Adolfné jegyzőből állt, azon ígéretet tette, hogy a holnap az óbudai Frőbel-nőegylet javára tartandó tánczestélynél, ha csak lehetséges, meg fog jelenni. (Dr. Weisz Jakab,aki a VI. és VII. kerületben orvosi állomásra pályázott, visszalépett s mindazoknak, kik megválasztatása iránt érdekelve voltak, köszönetét nyilvánítja. (Tisztújitási hirek.) A 45-ös bizottság ma d. u. tartott értekezletében megállapodott a 8 tanácsnok állomásral jelöltek iránt. Határozó volt, hogy kit ajánlanak a kerületek. 9 kerület ajánlja Békey Imrét, Petrovits Szilárdot, Kasanczky Józsefet, Alker Gusztávot, 6. kerület Hamza Mátét, 5. kerület Funk Kálmánt, 7. Andreanszky Zsigát, 3 kerület Havas Pált és a 8. Rupp Imrét. A tanácsnoki állomásokra tehát ezek a jelöltek. A jegyzőkre és kerületi orvosi állomásokra nézve szintén abban állapodott meg a bizottság, hogy ezekre nézve is a kerületek megállapodásait fogják irányadónak venni. (Népesedési mozgalom Pesten.) A pestvárosi statistikai hivatal heti kimutatása szerint ect. 26-tól nov. 1-ig élve született 200 gyermek, elhalt 148 személy, a születések tehát 52 esettel múlják felül a halálozásokat. Az élve szülöttek közt volt 140 törvényes, 60 törvénytelen ; nemre nézve 98 fiú, 102 leány. Halva született 12 gyermek. A halottak közt volt 79 férfi, 69 nő, egy éven aluli gyermek 42. A halálesetekből esik : Belvárosra 7, Lipótvárosra 6, Terézvárosra 46, Józsefvárosra (Kőbánya nélkül)26, Ferenczvárosra 15, Kőbányára 5, Kórházakra 43. A halált okozta : tüdőbaj 35 esetben, hagymáz 3 esetben, himlő 5 esetben, cholera 7 esetben, rángás 5 esetben, bélhurut 7 esetben, veleszületett gyengeség 9 esetben, vörheny 9 esetben. Színház és művészet. (A »Krisztus oratórium«) főpróbája ma délután 5 órakor tartatott meg a redoute nagy termében. Ki volt ugyan mondva, hogy a próba zárt ajtók mellett tartatik, mindazáltal a redoute nagy terme egészen megtelt közönséggel, nem nagy