Pesti Napló, 1873. november (24. évfolyam, 252-276. szám)

1873-11-08 / 257. szám

lemények arra mutatnak, hogy Franczia­ország a koreszmék megújító levegőjében akar tovább élni s megerősödni, és nem akar zászlóvivője lenni oly elveknek, melyek örök­re megszűntek irányt adni Európa társadalmi és politikai életének, akkor minden állam örömmel üdvözli, a legelsők sorába állítva azt a nemzetet, mely úgy is első magvetője volt a ma már halászba induló szellemi és emberi szabadságnak. Ha Francziaország bel­­fejlődése azt bizonyítja, hogy a komoly mun­ka s erkölcsi és értelmi haladás terén, a mind­nyájunk előtt oly drága béke erőszakos meg­zavarása nélkül, törekszik múltjának mulasz­tásait s nagy veszteségeit pótolni, s ismét oda emelkedni, a­mely hely őt méltóan megilleti az európai államok családjában , e részben sem, fog semmi külső akadályokra találni, mert szívesen elismeri minden állam, hogy Francziaország egyetértő közreműködése nem csak kívánatos, hanem szükséges is földré­szünk békés és hiánytalan harmóniájához. Nem­rég egyik német lap a jövendő eu­rópai világkiállítás esélyeit mérlegelvén, egyebek közt ezt mondta, hogy egy oly nem­zetközi kiállítást, melyen Francziaország a versenytől távol maradhat, gondolni sem le­het, mert az nem lenne többé világkiállítás. Ugyanezt mondjuk a nemzetközi politikai viszonyokra is, hogy t. i. azok nem lehetnek egészségesek és tartósak mindaddig, míg egy önmagának és szabadelvű múltjának vissza­adott franczia nemzet támogató részvététől megfosztva vannak. Itt azonban minden magától Franczia­­­országtól s belügyeinek ész- és korszerű el­rendezésétől van föltételezve, s épen azért Mac Mahon elnöki üzenetének is azon része érdekli legjobban a külföldet, mely az or­szág belállapotainak rajzával foglalkozik. Az elnöki üzenet ezen szakasza elismeri, hogy az anyagi nyugalom épenmaradása mellett a lefolyt szünidők alatt a kedélyek nagy izgatottságban voltak azon pártküzdel­mek miatt, melyek mindjárt a terület felsza­badítása után keletkeztek azok közt, kik a legitim királyságot helyreállítani s kik a lé­tező kormányformát állandósitni akarták. Sajátságos azonban, hogy e küzdelmek ke­letkezési okát azon alkotmánytörvényekre viszi vissza a köztársaság elnöke, melyeket még előre terjesztett a nemzetgyűlés elé megbirálás végett. Nyilvánvaló dolog azon­ban, hogy itt az ok és okozat föl van cserél­ve. A támadó fél minden esetben az, ki a lé­tező állapotokkal , a nemzet szemmel látható többségének nézetirányával ellentétes pályá­ra akarja terelni az államéletet; — ez a törekvés volt pedig az, melyet a törvény­hozás többsége már előbb is minden alkalommal napfényre hozott, s alkalmas pillanatban pe­dig — milyennek a területfelszabadulás idő­pontja előre láthatólag tekintendő volt ■— megvalósítani is szándékozott. E törekvések­ből szükségképen származott ellensúlyozásul szolgáltak Thiersnek és társainak a köztársa­ság biztosítására c­élzó javaslatai, melyeket Mac Mahon most a pártküzdelmek szülő oka gyanánt tüntet föl. — Superior stabat lupus. A királyságvisszaállító tervek borzasztó módon történt megbukásának lehangoló ér­zelme egyébiránt nagyon kitűnik Mac Mahon üzenetének ezen helyeinél. Igyekszik nem csak saját pártatlanságát bizonyítgatni a le­folyt küzdelmek közepette, a­mire nézve kü­lönben a közvélemény megalkotta már a ma­ga­­tételetét, hanem kormányának tevékeny­ségét is úgy tünteti föl, mint a­mely csupán a párt­viszályok törvényes korlátok közé szorí­tására terjedt ki. Hogy azonban az egész kor­mány a monarchisták táborában, még­pedig a legteljesebb ad­óiban állott, azt mindenki jól tudja, ki a lefolyt hetek eseményei előtt szemét nem hunyta be. Legérdekesebb, mert a gyakorlati kér­désekhez legközelebb álló, a köztársaság el­nökének üzenetében az utolsó rész, melyben a nemzetgyűlés teendőire nézve adja elő a maga véleményét. Itt röviden a jobboldali pártok programmja van megírva a kormány­­hatalom constituálását illetőleg. A kormány­­hatalomnak szüksége van — mondja az üze­net — az életképességre és tekintélyre, mely­­lyel megvédhesse az országot a mindig meg­újuló izgatásoktól, mely az idegen hatalmak­hoz való viszonyokban a franczia politikának bizalmat keltő állandóságot kölcsönözzön, a belföldi helyhatóságokat pedig kötelességük hű és pontos teljesítésére szoríthassa. Ezért a végrehajtó hatalom számára biztosítani kell hosszabb időre az állandóságot. Mint tudjuk, a kamara el is fogadta azon indítvány sürgősségét, mely a köztársa­ság elnökségét tíz évi időtartamra a jelenlegi elnökre ruházza. Ez ugyan csak kisegítő esz­köz a monarchisták kezében, melylyel tervek valósítását alkalmasabb időre gondolják el­odázhatni. Mint a lefolyt szavazások eredmé­nyéből kitűnik, rendelkeznek is elég erővel arra, hogy az indítványt keresztül vigyék, mégha a provisorum meghosszabbításának csak három évre való kiterjesztését óhajtó bonapartisták ellenük szavaznak is. A repub­likánus pártok kénytelenek lesznek megnyu­godni abban, hogy a köztársaság végleges megállapítása ismét elhalasztassék. A pilla­natnyi veszély azonban így is el van hárítva, s a jövő azé, ki hasznos munkálkodásával legtöbb jogot szerez rá. Óhajtandó csak az, hogy Mac Mahon és kormánya ne a köztár­saság lehetlenítésére, hanem az ország s nem­zet valódi javára fordítsa jövőben gondját, s a conservatív érdekek ápolása mellett, a mit annyira hangsúlyoz, ne engedje, hogy az úr­ BELFÖLD. (Megyei közgyűlés.) Veszprém vármegye őszi nagy közgyűlése teg­napelőtt kezdetett meg s még mindig folytattatik. A tanácskozások azon része, mely az egyházpolitikai kérdésre s nagy hazánkfiának jun. 28-iki beszédére vonatkozik, a nagy­közönséget különösen érdekel­vén, engedje meg, hogy erről egyet és mást kö­zöljek. Az volt a kérdés, mi történjék Zemplén és Arad átirataival, melyekben a jun. 28-iki pro­­grammbeszéd elfogadása s annak értelmében a kép­viselőházhoz felirat intézése indítványoztatik ? Mond­ták, hogy a papi körök nagy ütközetre készülnek, köszörülik a fegyvereket s hogy akár a Deákpárttal, akár annak ellenére is kísérletet tesznek Deák pro­­grammbeszédének közgyűlési rászólására. Mi nem hittük ezt, mert tudták ugyan, hogy van e körökben néhányt exaltált és handabandázó egyén, de azt is tudtuk, hogy a legnagyobb rész hazafias érzelmeit vallásos nézeteivel teljesen kiegyeztetni képes. Az állandó választmány Arad átiratát tudomá­sul venni, Zemplén átiratára pedig jan. 28-ai beszé­det úgy egészben, mint részleteiben helyeselni s ez értelemben a képviselőházhoz felírni inditványozá. A­mily ingerültséget ez indítvány néhány kanonok és plébános kebelében támasztott, azt leírni alig lehet. A 2-án tartott főispáni conferentiában erről meggyőződtünk. P­­­o s s­z­e­r kanonok úr, ki még egyszerű plébános volt, addig a szabadelvű, tudományos, felvilágosodott lelki atyát játszotta, mi­óta pedig a kormány kegyelméből a jól jövedelmező kanonoki állomást élvezheti, a leg­szélsőbb ultramontánok izgató táborába lépett saját felvilágosodott testvérének s lelkésztársainak is bá­mulatára — tehát e kanonok úr kijelenté, hogy akarh. papság a Deákpártból ki­lépni, uj pártot alakítani s a Deák­párttal szemközt állani fog, ha a Deákpárt saját vezérének nyilatkozatát elfogadja vagy roszalni nem fogja. Ne hiszen nem kellett több. Ellene nem kisebb ember, mint R­o­s­o­s István, megyei közéletünk e veterán bajnoka lépett föl s a mit tőle a főtisztelendő úr meghallott, azt alig teszi ablakába. Ilyen előzmények után jött másnap e tárgy a gyűlésen elő. Az ellenzék Deák beszédét min­den megjegyzés nélkül egész terje­delmében helyeselni s az értelemben mind Deákhoz, mind a képviselőházban felírni inditványozás egyik vezérszónoka Antal Gábor pápai tanár volt. A Deákpárt a főispáni conferentián eszközlött compro­­missum alapján ezt azzal tolda meg, mit föliratában hangsúlyozott, hogy a kormány a hitfel­e­­kezetet, a­hol ez még meg nem tör­tént, belkormányzatok szerve­zésére kötelezze s az így alakí­tandó s a hitfelekezetek képvi­seletére jogosított testületek meghallgatása után terjeszsze elő mind­azon törvényjavaslato­kat, melyek az állam és egyházak közötti viszonyok szabályozá­sára szükségesek. Ebben a hazafias papság többsége is megnyu­godott s ez 34 szóval 22 ellenében többségi-e s igy határozattá emelkedett. A feliratokat Csapó Kálmán főjegyzőnk kitűnő tolla készité el. Meg­jegyzem, hogy a vita hosszú és helyenkint igen éles vala. Feltűnt, hogy a főispán b. F­­­á­t­h Ferencz élesen hangsúlyoza e tárgyban egyátalán nem deák­párti nézeteit, s hogy beszéde mintegy védelme volt az infallibilitásnak s elitélni látszott a kormánynak Jekelfalussy püspök ur elleni felléptét, mit az ellenzék említett szónoka sietett is constatálni. Az is érdekes, hogy gyűlés után az e­­­le a­z é­v, mint olyan, üdvözlő táviratot küldött Deák Fer­en­czhez. Csatári­­ ségeskedéssé fajult, és pedig nem önmagától állott elő ez állapot, hanem az agitatiók kifolyása. Ne mondja azt nekem senki, hogy e nép félre vezetett többsége magától, önösztönéből utálna mindent, mi a kormánytól jó, de divat e szegény néppel, némely száj­as, s a zavarosban halászó demagóg által azt hi­tetni el, hogy a jobb oldal eladta a hazát, a kormány adóval öli és temeti el a népet, s fájdalom, hogy a nép többsége e téves hitre van vezetve. Azonban van, Istennek hála, a nép között elég tömörület az ellenkező hiten is. De meg van ez álla­pot következménye is, az egymás iránti gyűlölet, s a folytonos izgalom. Mi természetesebb tehát, minthogy ily állapot koronként sajnos eseményeket idéz elő. Ilyen a tegnapelőtti, vagyis november 2-iki éji eset, mely minden jóérzésü békés polgárnál nagy visszatetszést szült. Ez eset következő: éjjel a nép ifjai között — fájdalom nálunk szokásos verekedés — ütött ki, mely mind a két részre érkező újabb csapatok sza­porítása által már nemcsak utczai verekedés, de po­litikai harcz lett, a verekedés csillapítására a városi pandúrokból néhány és 3 kerület pandúr hivatalos­­ kötelessége szerint közbe lépett, de a pandúrokra, mint hivatalos közegekre, már régibb időkből felbő­szült győztes rész, ásót, kapát, vasvillát, baltákat ra­gadva, s gyámolítva az ut­on érkezők által, a panda rókát annyira megsebesítő, hogy mindhá­rom életveszélyes sebekben fek­szik, s különösen egy annyira van, hogy mire e sorok megjelennek, az orvosi vélemény szerint aligha el nem hal. Ez esemény annál sajnosabb, mert mélyen visszaható oka van. Ez is a politikai súrlódás ki­folyása, mint a két év előtti hadházi hirhedett pan­­dúrgyilkolás, melynek tettesei egy csudásan lassan vezetett vizsgálat miatt még ma is elitéletlenek s miután a kedélyek folyvást izgatottak és ingerültek, ily eljárás hasonló tettek elkövetésétől nem alkalmas megóvni a felizgatott alsó néposztályt, s egyátalán az a csoda, ha látva hogy két évig sem bűntettet­nek meg, sorra agyon nem verik a ren­d fenntartóit. — Legkülönösebb az, hogy a hadházi pandurgyil­­kolás óta — mely csakis úgy s azért történt meg, mint mindenki tudja, hogy a pandúroktól egy főtiszt­­viselő, hivatalos hatalmával, mondhatni visszaélve, a fegyvereket elszedette, s hivatalos tekintélyével aztán meg nem védhetvén, őket a fel­dühödt nép barbár kegyetlenséggel gyilkolta le, ho­lott ha fegyverük meghagyatik semmi bajuk nem történik. (A pandúr fegyvere természetesen nem arra való, hogy azt a „nép” ellen használja ; — de hogy mint birkózzék az meg fegyver nélkül a go­nosztevőkkel, ezt a kérdést a hajdúkerület bölcsei el­felejtették megoldani. A mulasztás eredményét ta­pasztalhatják. A szerk. Veszprém, nov. 8. szám a politikai és vallási reactio játéklapdája legyen, veszedelmére a franczia nemzetnek és sajnálatára a vele rokonszenvező Euró­pának. Tiszafüred, nov. 3. (Egy hazafias Ünnepély.) Szép ünnepét ülte tegnap Tisza-Füred a haza­fias kegyeletnek, R­a­p­a­­­c­s Dániel volt honvéd­ezredes érdemei elismeréséül, ki szabadságharctunk legdicsőbb és legszomorubb korszaka, a reá kimon­dott halálos ítélet fölfüggesztése és olmüczi fogsága után, huszonkét év óta, szigorú anyagi körülmények között, elvonultan, férfiasan, eredménytelenül és ne­mesen küzdve, mindnyájunktól tiszteltetve folytono­san közöttünk élt, s épen most vesz búcsút, hogy Egerbe költözzék. Több tagból álló küldöttség, rövid, egyszerű beszéddel, egy szép ezüst serleget nyújtott át az ünnepeknek következő felirattal: »Rapaics Dániel honvédezredesnek, hazafiai érdemei elismeréséül, »tisza füredi tisztelői, 1873.“ Rapaicsot a megtiszteltetés, tisztelőit az ő sze­rénysége érzékenyité el, melylyel elfogult és törede­zett kan­on magától minden elismerést el akart odázni, s még a szónokot is gyöngéd feddő tekintet­tel s hang­on, rövid üdvözlő beszéde alatt, egyszer kétszer megintette. Áldás kísérje lépteit és érje meg a kor, mely­ben a nemzet, a társadalom nem nézi majd részvét nélkül, sok érdemtelen charlatán előnyére, — ered­ménytelen nemes küzdelmét azoknak, kiket a család­juk fenntartásáért folytatott nagy munka előtt, már megtört egy nemes nagy küzdelem, melyet a nemzet lételéért, mint főtényezők folytattak. Hajdú-Böszörmény, nov. 4. (A pandúrokat gyilkolják.) Azt hiszem, hogy a legközelebbi évtized gya­kori politikai változásai s az ennek folytán kifejlett pártsurlódások következtében sehol az ország ösz­­szes törvényhatóságaiban nincsenek a kedélyek any­­nyira felizgatva, a szenvedélyek annyira elmérgesít­­ve, az egymás elleni gyűlölség, harag és irigység annyira kifejlődve, mint nálunk a Hajdúkerületben. — Mi, természettől különben hiszékeny, s alapban nem rosz hitü, de kissé nyers, és könnyen felizgat­ható nép vagyunk. Már most a szerint a mint az ős természet felhasználtatik s vezettetik, lehet e népnél nemes és szép tetteket vagy vandalismust idézni’elő. — Természeti hiszékenységénél — s fájdalom nem tökéletes műveltségénél fogva nagyon hajlandó egyes szájas vezetők után indulni — ha e vezetők értelmes, jólelkű, derék hazafiak, úgy e népnél bé­ke, rendszeretet, s törvény iránti tisztelet uralkodik, de ha bűnös indokokból hiszékenysége s tudatlan­sága felhasználtatik s félrevezettetik, rendetlenebb, kihágóbb s törvényt s hivatalos tekintélyt megve­­tőbb tömeg sem található. Az elmúlt idők mindkét esetre példákat mu­tatnak fel. Most már fájdalom, néhány év óta az utóbbi esetek következményei láthatók. Az ország­szerte divó ellentét a jobb, bal- és szélső-bal párt hívei között, nálunk mondhatni valódi gyűlölség és ellen­ különfélék. November 7. (Az országos magyar iparmú­­z­e­u­m) — mint értesülünk — újabban ír nevezetes adományoknak jutott birtokába. Nemcsak a külföldi adakozók szaporodtak, de hazánkfiai közül is mind többen járulnak becses adományaikkal e keletkező nemzeti intézet gyarapításához. Hogy csak némelye­ket is említsünk, megnevezzük gr. S­c­h­ö­n­b­o­r­n Ervint, ki bereghi vasöntés finom öntvényeit, Hol­landért, ki gazdagon faragott tájt szivarszipká­ját átadta,G­o­l­dschm­idt, Egger és Lichten­stein urakat kik pompás szekrényeket; a d­o­­­b­a­i vasgyárt, mely saját gyártmányai egy-egy példányát engedte át az iparmuzeumnak stb. Egyik legbecse­sebb ajándékot azontúl Manschenur adta, ki az oj-hw ipartaerylef Által némely. jpnvAfrhan a mossaum számára vásárlandó tárgyak kiszemlélésével lévén megbízva, a válogatott tárgyak legszebbjeit, t. i. két perzsa szőnyeget JOOO és 400 fre értékben váltotta ki maga s engedte át az uj intézet gyűjteményeihez. (A n g y e­l­i­c­s Germán) bácsi gör­­kei püspök közelebb megyéjében Szivaczon egy uj tem­plomot szentelt fel s ez alkalommal nemcsak az ot­tani és a környékbeli szerb egyházközségek, de az evangélikus papság s egyéb vallásfelekezetiek, to­vábbá a magyar intelligentia s a katonatisztikar ré­széről is nagy ováziókban részesült. Zomborból Lo­­vászy alispán, Mihelits jegyző s még néhány tisztvi­selő ment ki a népszerű püspök üdvözlésére. Érde­kesnek tartjuk röviden elősorolni azon felköszönté­seket, melyek az egyházi ünnepek után a köz­ség által rendezett díszebéden tartattak. Mindenek előtt Angyelics az uralkodó és családjára, azután pedig a magyar miniszterelnök és társai egézségére emelé poharát. Utána a zombori pópa élteté An­­gyelicset, ki ismét Haynald érsek, mint bácsi rom.­­ kath. püspökre, s egy másik vendég Gruits Nikanor­­ patriarchal adminisztrátorra köszöntött. Georgijevits D­obrováczi szerb lelkész a magyar nemzetet üdvözlé, a­mit Lovászy alispán ur nyomban a „hazafias“ szer­­bek éltetésével viszonzott. Volt még aztán számos fölköszöntés. Utazása közben Szilvás népes község képviselői küldöttségileg kérték meg a püspököt, hogy náluk is időzzön, a nép roppantul érdeklődött személyesen ismerni meg az Omladina által a leg­durvább kíméletlenséggel üldözött ezen főpapot. A „Zasztava“ pedig, mint ez igen természetes, meg­ütközését fejezi ki a fölött, hogy Lovászy alispán úr csak a hazafias szerbeket élteté, valamint általán fur­csának találta a fölköszöntések sorrendjét; hihe­tőleg legelőször az Omladinát kellett volna él­tetni ! (A volt bécsi nemzetközi ki­állítás­ 30-as bizottsága múlt odt. hó 30-án az iparegyesület helyiségében Dr. Szabóky Adolf el­nöklete alatt ülést tartott. Elnök üdvözölvén a meg­jelent tagokat és a jelenlevő szakbiztost, Posner K. Lajost, áttér a napirendre, melynek tárgyát a kiállí­tási tárgyaknak visszaszállítása iránti tanácskozás képezi, fejtegeti a 30-as bizottságnak magasabb hi­vatását is, miként lehetne a kevésbé vagyonos kiál­lítóknak tárgyaik visszaállításánál segédkezet nyúj­tani, továbbá tudomására adja a szakosztálynak, hogy a magyar kiállítási bizottság valamennyi kiállítóhoz körlevelet intézett, melyben felszólítja őket tárgyaik becsomagolása és szétküldése iránti nyilatkozatra. E körlevél feletti élénk eszmecsere után a 3- as bizott­ság abban állapodott meg, hogy a szakbiztos Bécs­­ben a kiállítási biztosságnál oda működjék, hogy a tárgyak becsomagolása és szétküldése lehetőleg cso­­portonként eszközöltessék, és a kiállítók, ha esetleg a becsomagolásnál jelen lenni akarnak, ideje korán a 30-as bizottság elnöksége útján értesíttessenek. A ta­nácskozás fontosabb tárgyát képezte a kiállítási tár­gyaknak biztosítása, miután a biztosítás csak a ki­állítás tartamára terjedt ki, és miután kívánatossá vált, hogy a biztosítás egy két hónapra, esetleg míg min­den egyes kiállító tárgyának birtokába jut, meghosz­­szabbíttassék, a szakbiztos felkéretni határoztatik, hogy a kiállítási biztosságnál a biztosítás meghosz­­szabbítása iránt haladéktalanul lépéseket tegyen. — Králik Sámuel indítványa folytán Posner K. Lajos szakbiztosnak a magy. kiállítók érdekében tett fára­dozásai elismeréséül jegyzőkönyvileg köszönet sza­­vaztatik. (A t. k­i­á­ll­­­t­ó­k­h­o­z.) A budapesti ki­állítók 30-as bizottságának f. é. oct. 30 án tartott ülésében kérdés intéztetek, vájjon a bécsi kiállítás­ban volt tárgyakért tüzkárbiztosítást tart-e e tárgyak visszaszolgáltatásáig, vagy pedig a tüzkárbiztosítás oct. végén lejár-e ? — és ha a biztosítás megtörtént, vájjon a kiállítók viseljék-e ezen költséget? átalá­­ban: mily intézkedés történt a tüzkárbiztosítás érde­kében ? — Mely kérdésekre a szakbiztos úrtól f. é. oct. 6-én kelt levelében a következő választ kaptam .Sietek önt értesíteni,hogy a tüzkárbiztosítás ezen év végéig eszközöltetett, és miután e nyilatkozatot az osztálytanácsos úrtól kaptam, ön ezt kiállítóinkkal s azon megjegyzéssel közölheti, hogy e kedvezmény a biztosításért járó minden további megterheltetés nél­kül értendő.« Budapest, 1873. nov. 7. Dr. Szabóky Adolf. (Az irói segélyegylet javára) Kautz Gyula egyetemi rector és orsz. képviselő felajánlotta mindazon dijakat, melyeket akadémiai értekezései és folyóiratokban megjelent dolgozatai után kap. — Láng Lajos 200 írttal az írói segély­­­­egylet alapító tagjai sorába lépett. (Magyarország a német ho­­moeopaták bécsi gyűlésén.) Az „In­ternationale Hora. Presse“ czímű havi folyóirat ki­merítő tudósítást közöl azon gyűlésről, melyet a né­metországi homeopaták központi egylete Bécsben tartott. A gyűlésen a magyar hasonszenvészet kivá­lóan dr. Bakody Tivadar budapesti egyetemi tanár által volt képviselve, ki a tanácskozásokban élénk részt vett. A gyűlés lakomával ért véget, melyen dr. Kaczkovszky lembergi tanár igen lelkesült felköszön­­tésben emlékezett meg Magyarországról. — Vannak emberek és népek — mondá­a többek közt — me­lyek kezdettől fogva előkelő állást foglalnak el a szellemi életben és a nemzetek életében, és melyek az állást mindenkor visszafoglalták, habár egy ideig el­nyomattak is. Egyes emberek utat törtek a hatalmas igazságnak, mely a világot mozgásba hozta; a nép saját lételéért vagy másokéért vérét és életét vetette latba, így tettek a magyarok.“ Szónok azután áttért azon érdemekre, melyeket hazánk a homoeophathia körül szerzett. Magyarország — mondó szónok — ez által bebizonyította, hogy olyan nép, mely a „hala­dás iránt fogékonysággal bir.“ (Az allopatha uraktól bocsánatot kérünk, ezt egy homoeopatha mondta.) (Vérszomjas atya.) Hajmeresztő ese­mény történt az »Abauj-Kassai Közi.« szerint Ung­­vártt az uj városrészben. Egy mesterségére nézve kötélverő, ki férj és atya volt, s nem rég költözött a városba. s nov. 2-án éjjel saját házában meggyil­kolta tulajdon nejét, ennek testvérét (szintén asszony), ki ez alkalommal náluk időzött; továbbá nejének első férje utáni, tehát mostoha gyermekét egy, mintegy tíz éves leánykát. Bölcsőben fekvő saját két éves kis gyermekét — csupán ezen egyet — életben hagyta. E vérlázasztó esemény befejezé­séül saját maga életét is — vízzel töltött pisztolylyal — olta ki. A többieknél fegyverei voltak: balta, kés és kulacs, melyeket borzasztó módon alkalmazott fejre és a test többi részeire. A meggyilkolt nőnek testvére még életben van, iszonyúan eltorzítva, megmaradásához semmi remény, perczei megszám­lál­ták. (Egy algíri vendég.) Hun Bódog, egy algíri első bírósági törvényszék tanácselnöke (Juge-Doyen au Tribunal de 1­ re Instance) jelenleg fővárosunkban időz. Hun Bódog saját ismeretei gyarapításának czéljából utazza be Európa nagyobb városait, hogy tanulmányozza azoknak törvényszéki rendszereit. Ma a fenyitő törvényszék helyiségeit szemlélte meg és jelen volt a lefolyt végtárgyalásnál. Holnap a polgári osztályt fogja megszemlélni. Hun Bódog úr igen elismerőleg nyilatkozott a magyar törvényszéki s kivált a bünfenyitő eljárásról. — Hun­or — Afrikából való. (A budapesti m. k. t. e. orvostan­hallgatókat „segélyző egylet“) ez évi tisztikara a következőleg alakult meg: elnök : U­fildváry Bála­, alelnök­ : Soffy Nyula, titkár * Szilárd, jegyző : Raisz Gáspár, pénztárnok: Weszely József, könyvtárnok : Koroknay Zsigmond, segéd­könyvtárnok : Székács Béla, segédjegyző : Távoly Gyula. Bizottmányi tagok : Sassy János, Antalfy Manó, Bauer Ignácz, Losonczy Almos, Mathia János, Zakariás István, Mayer Béla, Regéczi Nagy Imre, Szilágyi István, Gáger Károly, Schimann János, Mally Béla, Heller Lajos. (A debreczeni kereskedők b­u­k­á­s­a.) A »Debreczen“ jelenti: Tegnap délután Stegmüller Sándor jó hitelű vaskereskedőnél egyik vidéki hitelezője biztosítási végrehajtást akart foganatosíttatni; ennek folytán a nevezett c­ég azonnal beadta csődkérvényét a törvényszékhez, hogy többi hitelezője előtt a foglaltató elsőséget ne nyerjen, a csőd azonnal el is rendeltetett, s így a már tettleg megkezdett foglalás érvénytelenné ven. Úgy látszik, hogy e járvány folyvást terjed, kivált ha a hitelezők oly adósaikat is azonnali készpénzfizetésre szorítják, kiknek van elég vagyonuk, de az átalános pénzhi­ány miatt nem fizethetik rögtön tartozásaikat. Ideje volna, ha e válságon a kormány valahára segítene , mert igy az iparnak s kereskedésnek tönkre kell lenni s az ország hitele semmivé lesz! (S­p o r t.) A tegnapi vadászat volt a jelenlegi idényben legsikeresebb. Már 11 órakor együtt volt a társaság a lóversenytéren, hol nemsokára ő felsége a király is megjelent. Ott voltak Andrásy Gyula gr. Wenckheim Béla, és azon urak, kiket tegnap felso­roltunk, majd teljes számban. Mindössze 35—40 lo­vag volt együtt. Az első róka a lóverseny téren ug­rott fel s igen szép hajtást eredményezett Keresztur felé, hol a róka 15 percznyi időköz után elérezett. A második róka Szt.-Lőrincznél bukkant fel és Sorok­sár felé tartott, honnen egyszerre körívben a lóver­senytér felé kezdett visszafordulni, mielőtt azonban czélját érte volna, áldozatul esett. Szombaton Ke­reszturnál lesz a hajtás. 4-ikén Eszterházy Miklós gr. indítványára egy vadászati kirándulás rendezte­­tett Vecsés és Ecsér környékén, hol a pesti falka vadá­szai agárversenyt rendeztek. Különvonat vitte 1 29 órakor reggel a rókavadászokat lovaikkal és szolgá­ikkal együtt Vecsésre. Ott voltak: Eszterházy Miklós gr., Simony Lajos b., Batthyány Elemér gr., ifj. Fes­tetich Tassilo gr., Hardegg gr., Jankovics Aladár, Harkányi József, Tachetwertinszky Elek hg. Almásy Tassilo gr., Wacker Götter b. stb. Vecsécsen egy má­sik lovagcsoport várta a galgavölgyi agarász-egylet vadászait, amazok elnöke volt Podmaniczky Géza b. s jelen voltak még: Fáy Béla id. és ifj. Fáy Gui­do, Kun József, Vajnics J., Koratits Károly, Uech­­tritz, b. Podmaniczky László és Levente, b. Fáy László stb. számos kocsi állott a megérkezési helyen, melyeken a vidékről többen voltak láthatók. Ott voltak: Laffert bárónő, Laffert Antal b., Friedl, Storm stb. A versenybíró nehéz szerepére Simonyi Lajos b. vállalkozott. Egymásután 7 pár agár futott s 13 nyúl fogatott el. A mulatság 10 órakor kezdődött reggel, s végződött d. u. 4 órakor. Nyertes­ lett Vojnits Csillag nevű agara, mely három futásban verte le el­lenfeleit s 500 frtot nyert A szünetek alatt hideg ét­kek és italok szolgáltattak ki. .. (Az államvasúti részvények­ kisorsolása 1. év deczember 5-én fog eszközöltetni, ez alkalommal 719 db fog kisorsoltatni. Helyi hírek. (A fővárosi tanító­ testület küldöttsége a megválasztott pol­gármestereknél.) A következő tudósítást vettük : Mint jeleztem volt a nov. 1-én tartott tan­testületi közgyűlésről szóló tudósításomban, a közgyűlés elhatározta, hogy a tantestületi elnök, Baja Gergely tanfelügyelő vezetése mellett, az egyesített három város tanítóinak és taní­­tónéinak egy tekintélyes küldöttsége fejezze ki a polgármesterek előtt a fővárosi tanítók üdvözletét és szerencsekivonatát. Ezen küldöttség feladatát nov. 6-án délután 4 órakor teljesítette. A küldöttség mind számra, mint tekintélyre méltó volt a főváros tanítótestületéhez. A tanító testület elnökén, alelnökein, főjegy­zőin kívül részt vettek abban a főváros részi 11 „ta­nítói kör“ elnöke a polgári iskolák igazgatói és hat tanítónő. Ezen inposans testület a „Népnevelők pesti egylete” kötőutczai helyiségéből délután 4 órakor je­lent meg R­á­t­h Károly főpolgármester urnál, ki a városház első emeletén berendezett főpolgármesteri hivatalos helyiségben feltűnő nyájassággal és kiváló előzékenységgel fogadta a fővárosi közművelődés képviselőit. A küldöttség nevében Bója Gergely tanfelügyelő, mint a fővárosi tanítótestület elnöke, meleg szavakban üdvözölte a főváros legelső tisztvi­selőjét, erőt,egészséget és áldást kívánva a terhes, de magasztos feladat végzéséhez. Az érdemdús tanfel­ügyelő, ki hivatásszerűleg legújabban ismerheti a fő­város tanügyi és népmivelési állapotát, nyomatéko­san hangsúlyozta, hogy a főváros ugyan sokat tett a népnevelés felvirágoztatására, de még mindig igen sok tenni­való van e téren, úgy a népoktatás áldásának mindenkire kiterjesztését,­­ mint a néptanítók anyagi helyzetét illetőleg, és hogy e feladatok megoldását az ország, a főváros, és a fővárosi tanító­ testület a most alakuló új hatóság­tól és annak legfőbb tisztviselőitől reméli és várja. R­á­t­h Károly főpolgármester erre a legszívé­­lyesebben válaszolt. A „munka embere“ kijelentette, hogy a közművelődést és népnevelést az állam és társadalom legfőbb oszlopának tartja, s hogy ezen a téren részéről minden lehetőt el fog követni. Az éljenzéssel fogadott rövid, de velős beszéd után a főpolgármester a tanfelügyelő által bemutattatá magának a küldöttség tagjait, kiknek díszes sorai­ban a közművelődés 03 szakirodalom nem egy átalá­­nosan tisztelt bajnokát ismerte meg. A szívélyes és valódi demokratikus üdvözlés után a küldöttség Kammermayer, Ger­­lóczy és Kada polgármesterekhez ment, kik a tanácsteremben várták a megtiszteltetést. Itt is a tanfelügyelő üdvözölte az új hatóság kitűnőségeit, melegen, lelkesen és szépen. A három polgármester nevében (kik közül Kada csak dél óta viselte e hivatalt), Kammer­­mayer válaszolt. A fővárosi népnevelésügy iránti meleg érdekelt­ség, őszinte és áldozatkész buzgalom melegítette át ezen választ, mely a jelenlevőkre megnyugtatólag hathatott,és hírül vihetik küldőiknek, az ötödfél száz néptanítónak, hogy az egyesült három város uj ha­tóságának első tisztviselői szivükön viselik a fővá­rosi népoktatás ügyét s készek azért mindent elkö­vetni, a kivánt áldozatokat meghozni. x. y. (Ingatlan tárgy feletti kisa­játítási esküdtszéki tárgyalás) f. november hó 8-án reggeli 9 órakor a pesti ker­­es­küdtszék hivatalos helyiségeiben soroksári utcza 13. ss. a. II. emelet fog megtartatni. A jegyek a hallga­tóság számára a sajtóbírósági iroda vezető által szol­gáltatnak ki. (A Pest városi statistikai hivatal) a napokban bocsátá ki VI. nagyobb közleményét, a­mely tanulmányokat tartalmaz a Pest városi jövedel­miadóról az 1870. évi adatok alapján, a dolgozat újabb tanúságot tesz ezen statisztikai hivatal és különösen igazgatója K­ő­­r­ö­s­i Józ­sifnek kitrínti munkaképessége s hangyai szorgalmáról. A jövedelmi adót fizetők számos cso­portban osztályozva foglaltatnak össze a különböző kereseti módok szerint, az egyes osztályok közt pár­huzam vonatok és több érdekes számcsoportban ösz­­szehasonlítás történik a Pest és egyéb nagy városi jövedelmi adók közt. (Szökevény.) Zsekulják Simon, 24. sorezredbeli katona, ki ezredétől megszökött, a bu­dai kapitányság által elfogatott és átadatott a kato­nai hatóságnak. (Kummer sikkasztóról) utólag még azt jelenti a „L. C.“, hogy Molnár álnévre szóló útlevelet találtak elő fiókjában, úgy hogy föltehető, miszerint e név alatt akart már régebben elszökni. Feltűnő az, hogy Bécsből még visszajött Eszter­gomba, onnét levelet írt családjának, és csak ezután tűnt el; állítják, hogy több takarékpénztári köny­vecskét is vitt magával. Kummernak hívják azt a pénzügymin. tisztviselőt, a­kit a vasúti kötvények ellopásának vádja terhel­(A budapesti czipészek egye­sül­e­t­e) f. hó 16-án betegsegélyző egylete javára tánczvigalmat rendezene. (A budapesti társaskör) vasárnap délután 5 órakor tartja az egyleti helyiségben (régi Lloyd épület) első rendes közgyűlését, melyen többi közt az alapszabály-ter­vezet tárgyalása áll napi­renden. (Kammermayer polgármester ú­r) egy, ma délután nála megjelent küldöttségnek, mely Láncz Ludmilla elnökből s dr. Patay Adolfné jegyzőből állt, azon ígéretet tette, hogy a holnap az ó­budai Frőbel-nőegylet javára tartandó tánczestély­­nél, ha csak lehetséges, meg fog jelenni. (Dr. W­e­i­s­z Jakab,a­ki a VI. és VII. kerületben orvosi állomásra pályázott, visszalépett s mindazoknak, kik megválasztatása iránt érdekelve voltak, köszönetét nyilvánítja. (T­i­s­z­t­ú­j­i­t­á­s­i h­i­r­e­k.) A 45-ös bizott­ság ma d. u. tartott értekezletében megállapodott a 8 tanácsnok állomásral jelöltek iránt. Határozó volt, hogy kit ajánlanak a kerületek. 9 kerület ajánlja Békey Imrét, Petrovits Szilárdot, Kasanczky Józse­fet, Alker Gusztávot, 6. kerület Hamza Mátét, 5. ke­rület Funk Kálmánt, 7. Andreanszky Zsigát, 3 ke­rület Havas Pált és a 8. Rupp Imrét. A tanácsnoki állomásokra tehát ezek a jelöltek. A jegyzőkre és kerületi orvosi állomásokra nézve szintén abban álla­podott meg a bizottság, hogy ezekre nézve is a ke­rületek megállapodásait fogják irányadónak venni. (Népesedési mozgalom Pes­te­n.) A pestvárosi statistikai hivatal heti kimuta­tása szerint ect. 26-tól nov. 1-ig élve született 200 gyermek, elhalt 148 személy, a születések tehát 52 esettel múlják felül a halálozásokat. Az élve szülöt­tek közt volt 140 törvényes, 60 törvénytelen ; nemre nézve 98 fiú, 102 leány. Halva született 12 gyermek. A halottak közt volt 79 férfi, 69 nő, egy éven aluli gyermek 42. A halálesetekből esik : Belvárosra 7, Lipótvárosra 6, Terézvárosra 46, Józsefvárosra (Kő­bánya nélkül)26, Ferenczvárosra 15, Kőbányára 5, Kórházakra 43. A halált okozta : tüdőbaj 35 eset­ben, hagymáz 3 esetben, himlő 5 esetben, cholera 7 esetben, rángás 5 esetben, bélhurut 7 esetben, vele­született gyengeség 9 esetben, vörheny 9 esetben. Színház és művészet. (A »Krisztus oratórium«) főpró­bája ma délután 5 órakor tartatott meg a redoute nagy termében. Ki volt ugyan mondva, hogy a pró­ba zárt ajtók mellett tartatik, mindazáltal a redoute nagy terme egészen megtelt közönséggel, nem nagy

Next