Pesti Napló, 1874. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1874-01-16 / 12. szám
A lap Szellemi részét illető minden H Jp II * fl 9 | I'» §1 ff B fl fl ^ adta együtt: 3 közlemény a szerkesztőséghez A lap anyagi részét illető készletIPV, Sa B M 8 fi _ B fi ® hónapra ... 6 frt kr. intézendő. , , , , , , fi 111 1 i fi 111 fi | 1 1 B 6 hónapra . . .12»,, KIADÓ-HIVATALBA, —■ — mények (előfizetési pénz, kiadás 8jj8 n|S » js filj M 9» ifl ül jjfl lH Wm Az esti kiadás postai különküldéséért Bérmentetlen levelek csak ismert körüU panaszok, hirdetmények) a J*- fW »!■ V Barátok tere, Athenaeum-épült kezektől fogadtatnak el. hónapban megkezdhető, de ennek bármely * „mi i,,« ^ Kéziratok nem adatnak vissza. kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. napjától számittatik. I 12. szám.______________________________Budapest, Péntek, január 16.1874._______________ 20. évi Torgarm Szerkesztési Iroda? I Kiadó-hivatal: _____ _____ _____ _ Előfizetési feltételek: — Hirdetések Barátok-tere^Athenaeum-épület. Barátok-tere, Athenaeum-épM* TH^ TT^ O fTl TT TÜTT Ü T“ /l KS’Sittt Szintúgy mink előfizetések Előfizetés „PESTI ZAPLd“-ra. Előfizetési árak: Egész évre .... 34 frt. Félévre................................12 frt. Negyedévre ... 0 frt. Egy hóra .... 2 frt. f§^~' Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló« kiadóhivatalának (ferencziek tere, Athenaeumépület) küldendő. A „P. Napló“ füzető- és kiai-Mlatala. Budapest, január 15. A 21-es bizottság II-ik ülésében több bizottsági tag oly nyilatkozatot tett, amelyből azon következtetés vonható le, hogy ezen bizottság az állami háztartásban elérni szándékolt egyensúly helyreállításának egyik módját a decentralisatióban, illetőleg az önkormányzat szélesebb mértékének fejlesztésében fogja keresni. Kétséget nem szenved, hogy az önkormányzatnak azon mértéke között, mely az 1870-ik évi XLII. és az 1871-ik évi XVIII. t. czikkek által a köztörvényhatóságok és községek részére biztosíttatott , és azon mérték között , mely a 21-es bizottság némely tagjai előtt a lehető legtágasabb hatáskörben kerestetik, amely szerint t. i. talán a pénzügyigazgatóságok és adóhivatalok, vagy talán a tankerületi felügyelők stb. ügyköre is a köztörvényhatóságokra bízatni szándékoltatik, több fokozat képzelhető; de másrészt az is világosnak látszik előttünk, hogy ha a 21-es bizottság a köztörvényhatóságok önkormányzati hatáskörének csak azon mértékét kívánja fejleszteni és megszilárdítani, melynek körülírása a fennt idézett két törvényczikk intézkedéseiben foglaltatik, — jelesül ha a 21-es bizottság a házipénztár behozatalának szükségességét és sürgősségét hangsúlyozni fogja, már ez esetben is e bizottság azon álláspontra jut, melyen a törvényhatóságok területének új beosztása iránt előterjesztett törvényjavaslatok állanak. Az ezen törvényjavaslatokban foglalt intézkedések szükségességét, a kitűzött czélok és a megállapított alapelvek helyességét a sajtónak nagy része, a részletekre vonatkozólag közölt némi észrevételekkel, készséggel elismerte, mely észrevételek egyenkénti megbírálását további czikkeinknek tartva fenn, ezúttal ki kell emelnünk az „Ung. Lloyd“ egy czikkét, mert az több megjegyzésre ad alkalmat. Laptársunk egyetért azon, lapunkban már említett állítással, mely szerint idő előtti több bírálat a törvényhatóságok területének beosztása felett, mindaddig, míg azok általános és részletes indokolása, az azokhoz csatolt 76 mellékleteivel együtt a sajtó alól ki nem került és a nyilvánosság elé nem bocsáttatik. Laptársunk továbbá említett, legnagyobb részben igen alapos czikkében e törvényjavaslatot úgy tekinti, mint első lépést, melylyel a kormány a képviselőház által a közigazgatás olcsó és czélszerűvé tételére vonatkozólag hozott határozatnak megfelelni igyekezett, s midőn a kormány ezen tevékenységének eredményét egy a belügyminisztériumban alkalmazott miniszteri tanácsosnak, aki egyúttal országgyűlési képviselő is, tulajdonítja, dicsérőleg emeli ki, miszerint ezen kormány előterjesztés — ami eddig sajnálattal gyakran nem észleltetett — egy kimerítő indokolással mutattatott be. Ezen czélzás, miként a »Reform,« és más lapok már határozottan fel is hozták Necrebeczky Sándor miniszteri tanácsos és országgyűlési képviselő személyére vonatkozik. Az «U. L.« tehát dicséri, magunk is teljes elismeréssel vagyunk munkássága iránt, míg mások hevesen megtámadják, s Ung, és Bereg roszük egyesítését, valamint Zemplénszabályozását, melyet szintén gáncsolnak, az ő szorgalmazásainak tulajdonítják. Mindezekre meg kell jegyeznünk, hogy mi a parlamentáris kormányrendszert úgy fogjuk fel, hogy minden törvényjavaslat, mely a parlament elé terjesztetik, az illető miniszter által megállapított vezérelveken nyugszik, melyekért ép úgy, mint a kivitelért a felelősséget a törvényhozás és a közönséggel szemben az illető miniszter viseli. A belügyminiszter különben már határozottan kijelenté a vezérelveket, melyekhez e törv. törvényjavaslatot illetőleg tárczáját köti; ez elvek a közdiscussio tárgyait képezik, mondhatni általános helyeslésben részesültek, s nekünk egyáltalában fölöslegesnek látszik, hogy ez említettek után, az ezen ügyhöz kötött személyi kérdéseket, ha azokról tudomásunk is volna, részletesebben vitassuk. Folytatjuk megjegyzéseinket az »U.L.« czikkére. E laptársunk elismeri azt, hogy az állami közigazgatás különböző ágazatainak tízféle felosztása sem a helyes közigazgatás, sem a pénzügy érdekeinek meg nem felel, s egyúttal szükségesnek találja, hogy ezen tízféle felosztás bizonyos öszhangzatba és észszerű viszonylatba hozassák. Eddig osztjuk mi is a nevezett lap nézeteit, de másrészt azon kérdésére : váljon e czél a területi beosztás iránti törvényjavaslatok által elévethetik-e határozott igennel annál is inkább válaszolhatunk, mert az általános indokolás tartalmából megértettük, miszerint a belügyminiszter által a többi miniszterekkel tartott értekezletek folytán abban történt megállapodás, hogy ezen törvényjavaslatokban tervezett területi beosztás a bírósági és pénzügyi hatóságok szervezésénél is alapul fog vétetni, s hogy akként a közigazgatás minden ágazatának székhelyei öszpontosíttatni czéloztatnak. Ez az állam és az önkormányzati hatóságok érdekében egyaránt történik, s így látjuk, hogy a 21-es bizottságban eddig történt helyeselhető felszólalások szintúgy, mint a sajtóban hangoztatott méltányos bírálatok A „Pesti Napló“ tárczája. Marathon tévém. (Egy magyar hölgy útleírásából.) De Gerando Ágostné, szül. gr. Teleki Emma «Görögországi levelei,» melyek a múlt év utolsó napjaiban jelentek meg a Franklin-társulat kiadásában, nagyobb figyelmet érdemelnek, mint amilyenben eddig részesültek. Mi azokat nagy élvezettel lapoztuk át. Egy szellemdús hölgy érdekes úti följegyzéseit találtuk azokban, a görög vidékek, népszokások s egyes művészeti emlékek csinos leírásait s egy tanulmányt a régi Attikáról. A szöveghez csatolt gyönyörű párisi metszetek a mű érdekét nagyon emelik. Gerandoné asszony két ízben látogatta meg Görögországot, 1870-ben és 1871-ben. Mindkét utazása alkalmával a legkitűnőbb ajánlólevelekkel volt ellátva, s a görög főváros legnevezetesb személyiségeivel állt összeköttetésben. A munkából a többi között a felől értesülünk, hogy Michelet e kitűnő franczia-magyar családdal benső baráti viszonyban állott , a kötet több levelet tartalmaz, melyeket a kiváló írónő e nagynevű franczia íróhoz intézett. Ha megemlítjük, hogy de Gerandoné aszszonynak Bulgária is bemutatá magát, hogy a Párisból a császárság rendőrsége elől görög földre menekült Flourens a magyar hölgy kirándulásainak egyik kisérő társa volt: fogalmat adtunk amaz érdekes társaságról, melynek eseményeit, tanulmányait és kis kalandjait ez úti leírásokban veszi a magyar olvasó. E leírások mutatványául ide igtatunk egy levelet, mely Athénből 1870. jul. 26-án kelt, G. A-hoz van intézve s melyben Gerandoné asszony leírja érdekes kirándulását a marathoni síkságra. E kirándulásban résztvett még kivüle: egy görög herczegnő, Pulgaris és Flourens. Itt következnek de Gerandoné asszony szellemes följegyzései: »Szavamat beváltandó, számot adok neked a két legérdekesebb napról, melyet még eddig görög földön töltöttünk. Érdekes kivált azért, mert a görög nép családi és hadi élete egyaránt nyilvános lett előttünk. Flourens barátunk kijelentvén a Nikolaidis család kívánságát, hogy 25-én házánál megvendégelhessen, azon nap reggel barátunk kocsijába ültünk, és kellemes utazás után megérkeztünk a már előtted ismeretes Ampelokyposba. Mellékesen említem, hogy a név szőlőkertet teszen, és hogy Ampelokypos a régi Alophia, Socrates és Aristides hazája. Régiség nyomai is vannak itt. Közelebbről az Adrian császár vízcsatornája romjait ásták ki, mely Ampelokyposnál végződött és a Pentelikus vizeit Athénébe vitte. A kedves család, Nikolaidis anyja és nővére nagy szívességgel fogadtak, és kertjükben levő ives lugasba vittek, hol számunkra meg volt terítve az asztal. A vendégek közt volt Kolokotronis, az ismert hős unokája és Leontaridis, ifjú katonatiszt. A háziasszony nem mulatott köztünk, mert igazi magyar szokás szerint, ő főzte a lakomát és csak akkor jelent meg kioszkunk lépcsői előtt, mikor tudni akarta, hogy ízlésünket eltalálta-e ? Flourens és társai azonnal poharat emeltek és legelébb is nagy barátunk Michelet nevét hangoztatták. Kifogyhatatlan bőséggel következtek az étkek egymásután, és minden szünetben mentegetőztek gazdáink, hogy csak olyszegény módra fogadhatnak. A szolgáló leányok égő fekete szemei szikráztak örömükben, ha valamit dicsértünk, még a kis fogadott fiú , Elefteris is rendkívüli megelégedését tanúsította. Ebéd után a kertet vizsgáltuk és szívtuk a gondosan ápolt virágok illatát. Athénében és vidékén a virágos kert nagy ritkaság, és nem könnyen lelhetni. Flourens és barátja örültek megelégedésünknek és néhány kellemesen töltött óra után haza kisértek. Este későn újra megjelentek nálunk, meghiván bennünket, hogy barátjuk, Leonides Bulgáriánál lakó Lascaris Paeologus herczegnő társaságában nem akarunk-e Marathonba kirándulást tenni. Örömmel fogadtuk el az ajánlatot és megegyeztünk, hogy két órakor éjjel indulandunk. Alig nyugodván néhány órát, erkélyünkön vártuk vezetőinket. Egy órát vesztegeltünk várakozásban , de azon óra örökös emléket hagyott bennünk, mert az éj felér ezen országban a napallal. A tér puszta volt, csak az éj őr, ki egy lámpást a másik után eloltott, és némely magános sétáló léptei hallatszottak, és a tornyok tetején és romok üreiben lakó baglyok szomorú kiáltása. A csillagok fénye, a lég balzsama túlvilági érzéssel töltöttek el, végre robogtak a kocsik és lefelé indultunk lépcsőzetünkön, a kijelölt helyeket elfoglalandók. Flourens és Mamet ültek fel velünk egy kocsiba. Bulgaris lóháton nyargalt mellettünk, számos kíséretével, a herczegnő udvari hölgyével és főudvarmesterével Inás kocsit töltött meg. Egy órányi kocsizás után világosodtak a hegyek ormai, előbb gyenge, azután mind lángolóbb pir égett az égen, míg végre a nap egész fényében ragyogott a hegyek csúcsain. Kiindulva Athénéből, Ampelokypos balra marad, és az út a Pentelikus és Hymettus közt halad el. A vidék vad, a föld kopár, csak szürkés színü fűszeres növényekkel van ellepve. Khalandri faluban megállapodtunk egy kevéssé és néztük a nőket, kik gyapjút fontak és a fonalat összesodorták. A gombolyag balkezükben van, mig a jobb kezekben levő pálczát untalan körben forgatják. Öltözetük hosszú ing és ezen levő ujjatlan fejér posztó öltöny, melyet öv szerű derekukra, feketével van czifrázva. Fejüket kendő fedi. Marusi után, melyet olajfák környeznek és a Kephissos öntöz, Kephissia következik, hajdan a Cecrops által alapított tizenkét főhelynek legnevezetesebbike, hol Herodes Atticusnak pompás nyári laka volt. Felváltva pusztaságon, erdőn és hegyszoroson haladtunk el azután, Euboea hegyeit látván, míg végre a Pikermi-i hídhoz értünk, hol útitársaink el nem mulasztották megemlíteni, hogy itt ment véghez az angolok elfogatása, kiket a zsiványok ki is végeztek. Bulgarisnak két kis sógornéja köztünk ülvén, mind görögül csevegtek, de sem ők, sem mi nem éreztünk semmi félelmet.Kíséretünk tíz lovas és húsz gyalogosból állott. A thraciabeliek fustanellába vannak öltözve, szőr harisnya és bojtos papucscsal. Övükben rézzel ékesített pisztolyt hordanak, a töltőveszőnek vége is rézzel van ékesítve, valamint késők. A candiaiak sötét szövetű bő gatyájuk egész boka tájig függ össze, kurta mentéjök zsinóros, veres övük pedig derekuk körül tekert hosszú szövet darabból áll, félre csapott veres fezükön kék bort csüng, fegyverük török kés- Buldaris öltözete volt a legékesebb, fustanellája repült lova sebes futtában, lábát fekete posztó harisnya fedte, czifra papucsának bojtja is fekete volt. Sujtásos kurta ujjasán más hasonlót is viselt, melynek kihasított ujjai alatt lobogott fejér ingujja. Mintegy nyolcz órai utazás után, mely időbe tört kocsink igazítását is bele kell számítani, és az elromlott hidak és részutak miatt elvettegetett perczeket, elértük végre Marathon térségét, mely félhold alakban terül el, két hegyfok által képezett öböl körül. Az északit Cynosura névvel jelölik és ez az első, mely szembe tűnik. Hátra fordulva láthatni a nagy kört képező hegylánczot, mely a tért beszegi. Itt tehát már a föld alkotása kívánta, hogy vagy győzni kellett, vagy meghalni. Herodot szerint a persa sereg 80,000 főből állott és a tenger felé foglalt helyet, a görögök pedig számra nézve 10,000-en a hegyek aljában állottak; néhány stadium választotta el a két serget. A görögök nem várták a megtámadást, azonnal az ellenségre rohantak, mi azelőtt hallatlan hadi tény volt. Ez a persákat annyira megzavarta, hogy megverve hajóikra menekültek. Ekkor az ellenség Sunium hegyfokát, Attikának legszélső pontját megkerülvén, Athénére akart törni, de a görögök szaladva vonulván Athénébe, a hajók előtt érték el azt, és a persákat végkép legyőzték. Marathon terén van néhány mocsár, hol virágos oleander nő, mint egyáltalában mindenütt a vidéken, patak vagy tócsa szélén. A tér közepén emelkedik azon hant, hol a monda szerint 192 athenebeli van eltemetve. Az elhullottak nevei tiz oszlopra voltak felírva, úgy hogy mindenik oszlop megfelel egy néposztálynak,ott most csak mintegy tiz méter magas veres sövény domb látszik. Két kisebb hant talán a görög sereg közepén küzdő plataebeliek hamvait fedi. E dombokból északra van Pyrgos nevű rom, fejér márvány talapforma emlék, melyet Miltiades sírjának neveznek. Harminczhat puskalövéssel tiszteltük meg az elhullott hősök emlékét. Bulgarisnak Athanasios nevű thraciai híve töltötte meg untalan a fegyvert, és, mint mondá, csak egy töltést hagyott a zsiványok elkergetésére. Míg lövöldöztünk, egyszerre láttunk felénk tartó száguldó lovasokat, kíséretünk volt ez, mely védelmünkre sietett,azt vélvén,hogy a zsiványok megtámadtak. A hanton található hegyezett fekete kavicsok, mondja Joanne vezérkönyve, Dodwel és Leake, két angol tudós véleménye szerint, a Herodot által leirt aethiopiaiak nyilai vége; a franczia tudós Lenormant is ezen vélekedésen van, mig mások e köveket régiebbeknek vallják, és csak az itt lelt bronz nyilvégeket tartják a harcz maradványának. Hazatérő utunkban a Pikermi- hídon túl levő szoros völgyben állapodtunk meg, hol Bulgarisnak candiai bajtársai pallikár ebédet készítettek számunkra. A pallikárok többnyire egész juhot sütnek meg egy lakomára; ebédünk is tehát fanyárson sült bárány, kecskesajt, és gyantás borból állott. Görögországban nem építenek pinczéket és azért gyantát kevernek a borba, hogy meg ne savanyodjék, mi kissé keserű izt ad neki. A fenyőfát egyszerűen megvágván, ki hagyják folyni nedvét, melyet a borba eresztenek.Ebédlőnk patak szélén épült, földje ágakkal volt behintve, bokrok képezték falait, és arra akasztott oleander füzérek ékesitéseit. A herczegné ágakból rakott pamlagra ült le törökösen, előttünk lobogott a tűz és körülötte forgott a harczias nép. — Bulgaris puskavesszőre tekert bárányhúst hozott mindenkinek. A Lakoma után Bulgaris kis sógornői daloláshoz fogtak, és a candioták összefogódzván, körbe tánczoltak ; egyhangú dallamra ismételvén : vérünkkel áztatjuk a földet, hogy a zsarnokokat kiirtsuk. A thraciai görögök is körben tánczoltak, jobb lábukra szökvén és bal lábukat hátul felvetvén. Miután kiséretünk is részt vett volna a vendégségben, Bulgaris minden urhölgyet, külön-külön számukra zöld bokrokban készített, alvószobákba vezetett pihenés végett, ágak képezték a nyughelyét, mely a fej alatt feljebb emelkedett. A szives rendezők még ide is hozták a friss vizet, hogy semmi se hiányozzék a nyugalom órájában. Alvás helyett megvonulásomat arra használtam, hogy Dumesnilnek írjak. . Mikor a nap heve csökkenni kezdett, újra kocsiba ültünk és este tíz óra felé érkeztünk vendéglőnkbe, hol a herczegnő pompás vacsorával, melyhez minden utas meg volt híva, fejezte be e boldog napot, nagy része azon intenziók helyeslésében köze s pontosulnak, melyek a municipiumok területi felosztásának tervét sugallták. Ez intenziók a nemzet tetszésére méltók; valósításuk módjai közül fogadtassanak el azok, melyek az önkormányzat és a magyar állam érdekeinek leginkább megfelelnek. rpiiriwirriTnwrm^^ ifi r » Budapest, január 15. (A képv. ház tanügyi bizottsága) ma este tartott ülésében a középtanodai törvényjavaslat 27—36 §§-ait tárgyalta. Fontos határozatai a következők :A zárvizsgálatról csak az mondatik, hogy a nyolcadik osztályt végzett növendékek zárvizsgálatot tesznek. A módozatok később állapíttatnak meg. A tandíjmentesség kérdésében Tisza Kálmán a tanári kartól való felebbeztetést védte, de ezt a discussio folyamában ő is elerte. A hittani oktatás ügyében, mely a szülők, gyámok, hitközségek és egyházi elöljáróságok tiszte és joga, a javaslat határozatával ellentétben, a bizottság, a közokt. miniszterrel egyetértve, azt határozta, hogy a hittani oktató részére, a kormány a körülményekhez képest, tiszteletdíjat állapítson meg. A tanári kinevezéseknél Hoffmann Pál, Molnár Aladár és a bizottság egyéb tagjainak felszólalása után, az fogadtatott el, hogy a közvetlenül állami vezetés alatt álló olyan intézetekben, melyekben szerzetesek tanítanak (a piarista, bűnczés, jezsuita stb. gymnasiumok), az igazgató és a tanárok csak a miniszter jóváhagyása mellett alkalmazhatók. A miniszter a bizottságban kijelente, hogy az e gymnasiumok tanárkörében történő változások eddig is a kormánynál bejelentettek, s ha a kormánynak a változás ellen kifogása volt, azt tudata a rendőrfőnökökkel. A tanfelügyelők kérdésére kerülvén a sor, Hoffmann Pál a tanfelügyelők megszüntetését, Schwarcz Gyula pedig külön gymnasiumi, és külön reáliskolai tanfelügyelők alkalmazását javasla. E kérdés megvitatása azonban a bizottság legközelebbi ülésére halasztatott. (A vasúti és pénzügyi albizottság) f. hó 13-án tartott üléséről utólag még a következő részleteket közölhetjük: Az albizottság tárgyalás alá vévén a n.váradkolozsvári vonal engedélyeseinek előfeltételeiről szóló okmányt, ebben kimondatik, hogy az 500.000 ftnyi bánatpénz (4. §) a vonal átvétele napján egy millió forintra emeltetik, mint biztosíték; erre nézve az albizottság azon kérdést tűzi ki, hogy ha csupán a nagyvárad-kolozsvári vonalra egy millió frtnyi biztosítékot vélt a kormány szükségesnek, mi módon elégedhetett meg az egész keleti vasút hálózatnál, mely négyszer annyi, mint a nevezett vonalrész -- 1.200.000 ftnyi nominális összeggel, holott az 1868. XLIV.t. sz. azt mondja, hogy az engedélyesek mind az építkezés helyiségeinek és czélszerűségének, mind a kitűzött idő alatt leendő befejezésének biztosítása végett megfelelő tettleges biztosítékot tartoznak letenni. Továbbá az 1868 aug. 19-iki jegyzőkönyvből kitűnik, hogy Pongrácz G. zágrábi vállalkozó ajánlata volt a legjobb; ez azonban a mellékletekből ki nem tűnik, erre nézve felvilágosítást kér az albizottság. Valamint arra nézve is, mily kiszámítás és arány szerint történhetett, hogy az egész hálózat engedélyezésénél a nagyvárad - kolozsvári vonalra 18.300,000 frtnyi névérték, vagyis 12.810,000 frtnyi effektív érték van előirányozva, holott az okmányokból kitűnik, hogy Waring és Eckersby csak 9.800,000 frtot kér a nagyvárad-kolozsvári vonalért azon esetre, ha kiépíttetvén, e vonalat a kormány magához akarná váltani. Általában az építési összeg szakaszonkénti elosztásáról, illetőleg aránytalanságáról felvilágosítást kér az albizottság, úgyszintén arra nézve is, honnan jutott a kormány azon meggyőződésre, hogy »a Waring testvérek ismert jónevű és a legnagyobb garantiát nyújtó üzleti cég.« Az is feltűnt, hogy a jelentéshez csatolt engedélyokmány és a minisztérium vasúti engedély-okmánytárában foglalt engedélyokmány 1. §-a az engedélyesek személyeire vonatkozólag lényegesen különbözik. (A vasúti és pénzügyi albizottság ma d. e. 10 órakor tartott ülésében az engedélyokmány vétetett fel, s azon kérdések állapíttattak meg, melyek az engedély-okmány némely részre nézve a kormányhoz fognak intéztetni, így a 28. §-nál, mely a kormány befolyási jojogairól szól. Miért neveztetett ki a kormánybiztos csak fél év múlva azután, hogy már az egész vállalat megindult? A 30—33. §§. értelmében, ha az engedményesek az építésre kiszabott határidőt meg nem tartják, joga van a kormánynak az engedélyokmányt megszüntetni. Ezen jogát nem érvényesítette, és miért nem ? Miért nem tett a törvénynek megfelelő intézkedéseket ? Lehet-e ezen mulasztást politikai és financiális válság szempontjából igazolni ?. Ezután következett a kormányjelentése, melyben az albizottság azon részig haladt, hol ahhoz az engedélyokmány mint csatolmány van téve. (A jogügyi bizottság ma d. e. 10 órakor tartotta első ülését a szünet után. Az ülés tárgyát képezte a közjegyzőségről szólójavaslat tárgyalása , illetőleg az előadónak ez iránti jelentés tétele. Referens Toszt Gyula. Az ülésen jelen voltak Perczel elnök, az igazságügyminiszter, Horváth Boldizsár, Hodossy, Steiger, Matuska Péter, Horváth Lajos, Schmausz Endre, Matolay Etele Lázár Ádám és Gaál Mihály bsz. tagok. Az ülés megnyitása után elnök kérdést tesz az iránt, vájjon legyen-e általános tárgyalás. E kérdés felett discussió fejlődött ki, melyen a bizottság jelen volt tagjai mindnyájan részt vettek; végre abban történt megállapodás, hogy az általános tárgyalás mellőzésével kezdessék meg a részletes vita, és az elvi kérdések az illető szakaszoknál, melyekre vonatkoznak, vitassanak meg. A czímhez Matolay nyújtott be módosítványt, mely szerint a közjegyzők elnevezés helyett közhitelességű jegyzők tétessék, azonban a szöveg fogadtatott el. Az 1. §. változatlanul, a 2. és 3. §. némi észrevételek után szintén változatlanul fogadtatott el. Matolay és Schmausz abbeli indítványuk, hogy vidéken a közjegyző ügyvédséget is gyakorolhasson, elvettetett. A 4. §., mely az incompatibilitást foglalja magában, hosszas vitatkozás tárgyát képezte. Horváth B. és Toszt a mellett szólaltak fel, hogy a közjegyzők intézetek igazgatótanácsainak tagjai ne lehessenek, mig az ellenkező nézetet Steiger, Hodossy és Matolay támogatták. — Hodossy ezen §t egész átalánosságban kivánja meghagyatni körülbelől úgy, a mint az az osztrák közjegyzői rendtartásban is megvan. Horváth Lajos a szöveget ajánlotta megtartatni s az intézeteknél csak az igazgatói és tisztviselői állásokat tartja a közjegyzőséggel,összeférhetlennek. Miután ezen kérdéshez még a többi bizottsági tagok is szólottak s nevezetesen az igazságügyminiszter is kimerítőbben nyilatkozott, a bizottság közmegegyezéssel abban álapodott meg, hogy a 4. §. első bekezdése meghagyassék a »közvetlenül vagy közvetve« szavak kihagyásával. A második bekezdés pedig két pontra osztatván a) alatt azon foglalkozások, melyeket a közjegyző nem vihet, b) alatt pedig a tilos foglalkozások soroltassanak elő ; pl. a) közjegyző kereskedelmi vagy iparvállalat vezénylő igazgatója vagy tisztviselője nem lehet stb. b) tiltva van saját neve alatt idegen, vagy idegen neve alatt maga részére ügyleteket kötni stb. Az 5. §-nál Matuska indítványára e szavak »a közönség és a közjegyzők érdekeinek megfelelőleg« kihagyatnak ; — »valamint a következőkép szükséges azonban, hogy minden járásbirósági kerületben legyen legalább, egy közjegyzőt ez utóbbiak, Hodossy és Steiger indítványára szintén kihagyattak. E pont felett hosszabb eszmecsere folyt, melyben részt vettek a miniszter,*Matolay, Schmausz és Horváth Lajos."^ - \ ?v.i ■ /j Elfogadtattak a 6. 7. 8. §§. " A 9. §-nál Steiger indítványát, mely szerint a cautiót emelni kívánja, nem fogadja el a bizottság, ellenben hozzájárul Horváth Boldizsár indítványához, mely szerint az új szöveg következő lesz: »a biztosíték állhat készpénzben, magyar államkötvényben és a magyar kormány által óvadékképeseknek nyilvánított papírokban.« A 10. §. eredeti szerkezetében fogadtatott el. Hosszabb vitára adott alkalmat az, váljon az elutasító határozat ellen csak a közjegyzőnek vagy pedig a kir. ügyésznek s a kamarának is legyen joga felfolyamodni. Részt vettek a vitában Steiger, Matolay, Horváth Boldizsár, Schmausz, Toszt, Matuska, Gál, az elnök és az igazságügyminiszter. Az ülés 2 órakor ért véget. A jövő ülés holnap d. e. 10 órakor lesz. (Egy román lap a megyék kikerekítéséről.) A »Telegrafulu Romanu« 104. száma a szász lapok azon szemrehányásával foglalkozik, hogy a »királyföldi« románok nem fognak kezet a szászokkal — a megyerendezési törvényjavaslat ellenében, sőt közönynyel szemlélik Fogaras és Naszód vidékeknek a hatóságok sorából való kitörültetését ?! Igaz — mond a nagyszebeni román közlöny — hogy e tekintetben lehetnek sérelmeink, — az is igaz, hogy ezen törvényjavaslat által leginkább a magyar előnyök biztosíttatnak. De másfelől az is igaz, hogy Brassó és Szeben megyékben biztosíttatik az együttlakó nemzetiségek egyenjogúsága s a középkor rozsdás intézményei s azon mesterkélt jogok, melyek szerint a városok lakossága egyszersmind az őket számra többszörösen meghaladó vidéki népességet is kizárólag képviselte — az említett törvényjavaslat által tökéletesen eltöröltetnek. S ez nekünk románoknak nagy haszon, s annál jelentékenyebb haladást képez, minél dühösebben ragaszkodnak a szászok elévült , képzelt jogaikhoz. (A pancsovai képviselőválasztásró 1) az újvidéki »Szibszki Národ« jan. 13-ai számában azt írja, hogy a választást, a választási elnök betegsége miatt kellen. hó 13-án négy napi heves küzdelem után elnapolni. Az 1848. évi választási törvény 33-ik szakasza értelmében a választás tehát nem vezetett eredményre. A választás folyamáról a „Szibszki Národ« azt írja, hogy a »forradalmárok« részéről a kormánypárti választókra hallatlan erőszakoskodások, és minden lehető nyomás gyakoroltattak. A választási elnöknek bölcs tapintata azonban ideje korán minden bajnak elejét vette. Pacsova fényesen bizonyítja, hogy a polgárosított végvidéken a nép elég politikai belátással bir s a szélsőpárt nem képes az ottani összes lakosságot félrevezetni és elámítani. A »Tem. Lapok« szerint a felségsértési vád alatt álló Bokics volt a választási jegyző, s laptársunk méltán kérdi: hogy mint történhetett ez meg ? H arp—rTTOíümrTiwn whbmhii i mu niunTi rw ~liinrr-nrrTm----■yrr’-rr a Budapest, január 15. A földadó szabályozásáról szóló törvényjavaslat végrevalahára eljutott abba a stádiumba, hogy az osztályok tárgyalásaiból a ház elé kerül. Nehéz, komplicált kérdés ez; arról van szó, hogy minő rendszer alapján, minő módozat szerint rendezzük be összes adóink legfontosabbikát. És ha a kérdés csak az általánosság körül mozogna, a felelet nem volna nehéz, hisz az 1869. évi adóenquete, a parlamenti nyilatkozatok s a sajtó számba vehető fejtegetései mind abban az értelemben adák volumukat, hogy földadónkat a kataszteri rendszer alapján kell gyökeresen reformálnunk. A kérdést ez idő szerint kiválóan meg-