Pesti Napló, 1874. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1874-01-26 / 20. szám

20. szám. Szerkesztési iroda, b­arátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden f­észlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismért kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épü­let. Budapest, Hétfő, január 26.1874. A lap anyagi részét illető közi® mények (a’fizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. _ Előfizetési feltételek. Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra . . . fi firt —­ kr. 6 hónapra . .­­12»— » Az esti kiadás postai küilönküldéséért fölü­lfizetés évnegyedenként 1 ft érint. Az­ előfizetés az év folytán»’minden hónapban megkozdhet£, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó elsső napjától számittatik. 25. évi folyam. Hirdetések szintúgy­ mint­ előfizetések a KIADÓ­HIVATALBA, Barátok­ tere, Athenaeum-éplik küldendők. Budapest, január 26. A Deákkör tegnap esti értekezle­tén mutatá be Szlávy min. elnök a képviselő­ház mai ülésében előterjesztett törvényjavas­latot a keleti vasút elsőbbségei ügyében. A párt nem bocsátkozott e javaslat érdemleges vitatásába s azt akkorra halasztá, midőn a vasúti és pénzügyi bizottságok véleménye előtte lesz, mi már legközelebbre várható. A huszonegyes bizottság kilenczes albizottságának múlt szombati ülé­sében megkezdetett a belügyminiszter ressort­­jának részletes tárgyalása. Gróf Szapáry mi­niszter ezt hosszabb beszéddel vezette be, mely­ben a 21-es bizottság plénumában elő­fordult minden fontos­ kérdés irányában ál­lást foglalt. A törvényhatóságok arrendíro­­zását kiválólag hangsúlyozta; kijelenté azon­ban azt is, hogy a terv részleteit a vita tár­gyaiul tekinti. A baloldal nov. 7. határozata ellenében, Kossuth Lajos, a »Debreczen« szerkesztőjé­hez intézett levelében anathemáját szórja. Kossuth minden bajaink okát a közös ügyek­ben találja s Csávolszkyt mutatja be hű apostolául. Kossuth e felszólalását alább ta­lálja az olvasó. Politika! heti szemle. A hét politikai életén a német­­olasz-franczia viszonyok alakulata uralkodott. Az »Univers« jan. 20-án elren­delt betiltása s a hozzá fűződő eszmecsere kiváló jelentőségre emelkedett. Angol lapok azt állíták, hogy az »Univers« ellen elren­delt intézkedés a német kormány befolyása folytán történt. Ezzel szemben a berlini »Nordd. Alig. Ztg« tegnapi száma lapja élén következő félhivatalos közleményt hoz: A sajtóban, különösen az angolban többszörö­sen azon felfogással találkozunk, hogy a franezia kormány legutóbbi rendszabályaiban külső nyomás­nak engedett. Ez a felfogás nem felel meg az igazi tényállásnak. A franezia minisztérium adtusai saját akaratából keletkeztek, tisztán méltósága érzetétől vezettette magát s Francziaország érdekeinek érett megfontolása szerint cselekedett. A német kormány az ott hozott rendszabályok egyikét sem tette kívánsága tárgyává. Az ilynemű beavatkozás egy szomszéd ország belügyeibe nem felel meg a mi politikai szokásainknak. A franczia püspökökkel szemben a német kormány köteles volt fenntartani magának azt, hogy a franezia törvények mérve szerint járjon el s a felségsértésért megtorlást nyerjen. De egészen téves azt állítani, hogy a fran­czia kormánynál akármit kívántunk volna, rendsza­bályai egészen önkénytes természetűek. Részünkről bevárandó, váljon az adott elégtétel fölöslegessé te­szi-e Németországnak azt, hogy a franczia törvény­­hozást és igazságszolgáltatást igénybe vegye. Az olasz-franczia viszonyok jan. 20. óta lényegesen javultak. Decazes her­­czeg ama napon tett nyilatkozatai hír szerint az olasz kormányra a legkedvezőbb hatással voltak. Ellenben az o­l­a­s­z-n­é­m­e­t vi­szonyok e héten váratlanul meghidegültek. Rómában igen rosszul hatottak ama párat­lan erős gorombaságok, melyekkel Bis­­mark herczeg és az egész német hivatalos sajtó Lamarmora tábornokot, ki hazájában köztiszteletben áll, elárasztották. E neheztelés annál jogosultabb, mert a német hivatalos sajtó azon állításainak, hogy Lamarmora az általa közölt okmányokat meghamisította, nincs alapja. Lamarmora csak azon közvetítő nevét hír szerint Türr István tá­bornokét, hagyta ki az okmányokból, ki az olasz és porosz megbízottakkal a magyar lé­gió ügyében alkudozott. Az olasz kormány a berlini lapok múlt heti c­áfolatát, melyet Berlinből Rómába táv­iratilag megküldöttek, nemcsak nem közte a lapokkal, hanem, hogy érzelmeit kitüntesse, azonnal visszatáviratozta neheztelését Berlinbe. Pénteken, január 23-án az angol parlament feloszlattatok. Az uj választások mielőbb meg fognak tartatni s az uj parla­ment mártius elején ül össze. E fontos rend­szabály — mint Gladstone választóihoz inté­zett levelében mondja — azért történt, mert a minisztérium nem kapott kielégítő támoga­tást az alsóházban , mert a kormány a c­on­­servativok utolsó választási diadalait nem nézhette tétlenül. Mihelyt az új parlament összejő, a kor­mány előterjeszti a költségvetést, mely 50 millió frt superplust mutat. E rendkívül kedvező eredmény lehetővé teendi a helyi adók leszállítását, a jövedelmi adók s bizo­nyos élelmi­szerekre vetett fogyasztási adók teljes eltörlését. E csábító ígérettel megy a Gladstone-kabinet a választó küzdelembe, melyből bizonyára diadalmasan fog kilépni. Az orosz 1874. évi budget jan. 21-én nyilvánosságra hozatott. A bevételek 539, a kiadások 536 millió rubelre praeliminálvák, s így a költségvetés három milliónyi fölösle­get mutat. Budapest, január 26. (A Deákkör tegnapi értekez­letén) mindenekelőtt Ü­r­m­é­n­y­i Miksa inté­zett kérdést a kormányhoz, hogy a megyék területé­nek kikerekítésére vonatkozó törvényjavaslatot mi­­kor fogja a házban tárgyaltatni s átalában mi a szán­déka a törvényjavaslattal ? Dr. Szapáry Gyula kijelenti, hogy ő óhaj­taná ugyan, hogy e törvényjavaslat mielőbb tárgya­­ás alá vétetnék, de miután ez az általános közigaz­gatás rendezésére­ függ össze, szükséges e tekintet­ben a 21-es bizottság munkálatát bevárni. A kör helyesléssel veszi tudomásul a miniszter nyilatkozatát. Ezután Szlávy miniszterelnök a keleti vasút ügyeinek rendezésére vonatkozó törvényjavas­­atot terjeszti elő. Rövid visszatekintést tevén a ke­­lti vasút történetére, megjegyzi, hogy ezúttal nem arról van szó, hogy a múltnak hibát vizsgáltassanak s bíráltassanak, erre majd akkor kerül a sor, ha az egyesült pénzügyi és vasúti bizottság beadja jelen­tését, hanem csak arról van szó, hogy a keleti vasút f­üggő ügyei rendeztessenek s ez­által nagyobb bo­­nyodalmak megelőztessenek. Utalván e lehető bo­nyodalmak veszélyes természetére, röviden ajánlja a javaslat elfogadását. Z­s­e­d­é­n­yi Eduárd meg­jegyzi,hogy ő lehetet­lennek tartja, hogy a párt e kérdésben előbb hatá­rozzon, mintsem a keleti vasút múltjának részleteit ismerné. Hiszi, hogy a bankconsortium hajlandó lesz még mártiusig várni, indítványozza tehát, hogy a ja­vaslat tárgyalása akkorra halasztassék, a­mikor a pénzügyi- és vasúti bizottság jelentése lesz a ház előtt. Szlávy miniszterelnök megjegyzi, hogy arra számítani sem lehet, hogy ez ügy márcziusig el­halasztható legyen, s hogy a halasztásba az érdek­lett consortium beleegyezzék. Bánó József azon véleményben van, hogy a törvényjavaslat a pénzügyi és vasúti bizottságnak volna előzőleg kiadandó s a kör által ennek jelentésé­vel együtt tárgyalandó. Ez értelemben történik megállapodás. (A jogügyi bizottság­ január 24. d. u. 5 órakor tartott ülésében folytatta a közjegy­zőkről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Ezt meg­előző tudósításunkban érintett és a közlemények tartalmának és elküldésének bizonyítására vonatko­zó szakasz következőleg szö­végeztetett: »A közjegyző, ha megkerestetik, tartozik ta­núsítványt adni egy bárhol lakó félnek szóló értesí­­téslevél vagy távirat tartalmáról, s annak megtör­tént elküldéséről. Ily esetben a közjegyző szó szerint jegyző­könyvbe foglalja az értesítés, levél, vagy távirat tar­talmát, a felek neveit, polgári állását, s az általa eszközölt feladás helyét, és relől a megkereső félnek tanúsítványt ad.« A hagyatéki eljárást tárgyazó XI. fejezetben a miniszter által indítványozott új 125. §. fogadtatott el : »Addig is, míg az örökösödési eljárás külön tör­vény által szabályoztatik, a közjegyző teendőit kö­vetkező szakaszok állapítják meg.« A 129. §. hosszabb vitát idézett elő, a­meny­nyiben Schmaus ezen intézkedést a jelenleg fennálló eljárástól lényegileg eltérőnek, és a hivatalos bírói eljárás kizárására ezélzónak tekintvén, azt így mel­lékesen megoldhatónak nem találta; elfogadtatott azonban az eredeti szöveg következő hozzáadással, a »fennálló örökösödési szabályok értelmében.« A 131 § nál szintén élénk vita fejlődött ki a telekkönyvi bekeblezésrőli gondoskodásnak a köz­jegyzőre bízása kérdésében;— elfogadtatott azon­ban némi irálymódositással az eredeti szöveg. Jövő ülés ma d. u. 5 órakor. (A hivatalos lapban) a következő communiqué-t olvassuk : A magyar nemzeti színhá­zat érdeklő és illető 10/100 frt tekintetében, mely iránt a napi sajtó egy részében dalmagyarázatokra, sőt személyes gyanúsításokra okot szolgáltató közle­mények jelentek meg, a tényállás a következő : Schey báró ur a pesti nemzeti színház vízve­zetéke költségeinek fedezésére a kormánynak 10 ezer frtot ajánlván fel, ezen összeg Tóth Vilmos akkori belügyminiszter ur által 1871. évi május ha­vában nyugta mellett az azon időbeli miniszterelnök urnak átadatott. A nemzeti színház vízvezetékének közel 20.000 frtba kerülő költségei időközben a bel­ügyminiszter részéről, a megtörtént műbírálat s meg­vizsgált számadások fonalán,a nemzeti színház orszá­gos alapja terhére egérben kiegyenlíttetvén, a több­ször említett 10 ezer frt ezen különleges czélra többé nem fordíttathatott, hanem azon időben az operaszínház építési alapjához csatoltatott. Miután azonban a kérdéses összegnek határo­zott rendeltetése volt s azt a nemzeti színház alapja mintegy előlegkép teljesítette, ezen összeg időközi kamataival együtt további gyümölcsözés végett azon alaphoz csatoltatott, melyből a nemzeti szinház víz­vezetéki költségei fedeztettek, azaz : a nemzeti szin­ház országos alapjához, hol az tényleg létezik, s az ezen alap iránt fennálló szabályok szerint ellenőrzés mellett kezeltetik. (A közforgalmi vállatok ügy­kezelési nyelve) tárgyában kibocsátott közmunka- és közlekedési miniszteri rendelet, mely­nek lényeges tartalmát már megemlítettük, tegnap jelent meg a hivatalos lapban. A rendeletet közölni fogjuk, Országgyűlés. A képviselőhöz ülése január 26 Elnök: Bittó István. Jegyzők: Mihályi Péter, Szem­crey Ödön, Beöthy Algernon. A kormány részéről jelen vannak : Szlávy Jó­zsef, Pauler Tivadar, gróf Zichy József, Szende Béla. Elnök az ülést megnyitván, a múlt ülés jegy­zőkönyvének hitelesítése után bemutatja Budapest főváros kérvényét, melyben az or­szágos iparegyesületnek az országgyűléshez a hadi felszereléseknek a hazai ipar általi szállítása érdeké­ben tett felterjesztését pártoltatni kéri. Boor Antal Csikszék tiltakozását nyújtja be a területi felosztásról szóló törvényjavaslat ellen. László Imre több balatonfüredi lakos kérvé­nyét nyújtja be egy önálló magyar nemzeti bank felállítása iránt. Kállay Ákos Nagy-Kálló kérvényét nyújtja be a törvényhatósági területek új felosztásáról szóló­­javaslatok ellen. Trifunátz Sándor Bánya-Resitza község kér­vényét nyújtja be a törvénytelenül kirótt költségek tárgyában. Peresei Béla a magyar keleti vasút igazgató­­tanácsának kérvényét nyújtja be a magyar keleti vasút viszonyainak rendezése ügyében. Bobory Károly Borowska bárónő kérvényét nyújtja be keleti vasúti részvényeinek megvétele, illetőleg szenvedett veszteségeinek megtérítése tár­gyában; továbbá Volner Dániel kérvényét anyagi segély engedélyezése iránt. A kérvényt, illetőleg vasúti és pénzügyi bizott­sághoz utasíttatnak. Irányi Dániel a következő interpellációt in­tézi a miniszterelnökhöz: »Miután részint bírósági, részint más közhiva­talnokok fizetése egész a 300 írtban megállapított minimum határáig naponként lefoglaltatik, ezen ösz­­szeg pedig, még ha a zár alá nem eső házbért hozzá­adjuk is, azoknak tisztességes megélhetésére távolról sem elegendő. Miután e miatt az ily hivatalnokok és tisztvise­lők különösen pedig birák iránt,de maguk azon testüle­tek iránt is, a­melyeknek ezek tagjai, a közönség bi­zalommal nem viseltetik, a bizalomhiány pedig maga az igazságszolgáltatás és közigazgatás hitelét úgy az ország lakosai, mint a külföld előtt aláássa. Kérdem a tisztelt miniszterelnök úrtól: Szándékozik-e a kormány mielőbb oly intéz­kedésre hívni fel a törvényhozó hatalmat, mely a jelzett bajt orvosolni legyen képes, tekintettel nem csupán az állami szolgálatra, hanem a közszolgálat egyéb ágaira is ?« Közöltetni határoztatik a miniszterelnökkel. Zichy József ipar és kereskedelmi miniszter bemutatja a méter­ mérték behozataláról, a keleti marhavész elleni intézkedésekről, a tengeri kereske­delmi hajók lajstromozásáról, a bányatörvényjavas­latról, az országos statistikának szervezéséről, az oszt­rák-magyar monarchia és Poroszország közt kö­tött postaszerződés beczikkelyezéséről, az osztrák­magyar monarchia és Portugall királyság közt kö­tött consularis egyezményről, az osztrák-magyar monarchia és a Svéd és Norvég­ királyság közt kö­tött hajózási és kereskedelmi szerződés beczikkelye­­zéséről szóló törvényjavaslatokat. Egyúttal jelenti, hogy az erdőtörvényjavaslat a minisztertanács tár­gyalása alatt van s legközelebb azt is be fogja mu­tatni. Kéri e törvényjavaslatokat kinyomatni s az osztályokhoz utasittatni. (Helyeslés.) Kinyomatnak s az osztályokhoz fognak uta­sittatni. Szlávy József miniszterelnök-pénzügyminisz­ter a következő­­javaslatot terjeszti elő, mely Zsedé­­nyi kivonatára felolvastatik .Törvényjavaslat a magyar keleti vasút függő adósságainak rendezéséről. 1. §. A minisztérium felhatalmaztatik, hogy a ma­gyar keleti vasútnak 17051539 frt 44 krért elzálo­gosított 30 millió frt névértékű másodsorozatú el­sőbbségi kötvényeit kiváltsa. 2. . Felhatalmaztatik a minisztérium arra is, hogy ezen kiváltandó elsőbbségi kötvények kamatainak és törlesztésének fizetéséért a magyar államot, mint kezest és készfizetőt a 3. szakaszban meghatározott biztosítékok mellett lekösse. 3. §. A második §-ban említett kötelezettség elvállalá­sa esetében az állam részére kikötendő, hogy e má­sodsorozatú elsőbbségi kötvények kiboc­átása és elhe­lyezése feletti rendelkezés s a kamatok és a törlesz­tési járadék kifizetésének kezelése az államot illesse; valamint az is,hogy a kamatok és a törlesztés fizetésére megkívántalé évi járadék az államnak a vasút tiszta jövedelmeiből kiszolgáltassék, s ha a tiszta jövede­lem e czélra elégséges nem volna, a hiányzó részt az állam a vasútnak törvényesen biztosított tiszta jö­vedelem fejében fizetendő összegből visszatarthassa. 4. §. Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy a ke­leti vasúttársulatnak a már megnyitott vonalak tel­jes kiépítésére, valamint az e vonalak építéséből származó tartozások kifizetésére 1.700.000 frtot kölcsönképen előlegezzen. 5. §. Ezen törvény végrehajtásával a pénzügy-­s a közmunka és közlekedési miniszterek bízatnak meg. E törvényjavaslat a vasúti és pénzügyi bizott­ságokhoz utasíttatik. Várady Gábor csupán azért szólal fel, hogy constatálja, miszerint a törvényjavaslatoknak jelen­leg történt felolvasása a házszabályokba ütközik-Dániel Ernő a kérvényi bizottság jelentését terjeszti elő. Ki fog nyomatni és szombaton tárgyaltatni. Harmadszor felolvastatik és végleg elfogadta­­tik a földadó szabályozásáról szóló törvényjavaslat. A főrendiházhoz határoztatik átküldetni. Következett a központi bizottság jelentése a földadó catasterről szóló törvényjavaslatra a főren­dek által tett módosítások tárgyában. A központi bizottság javaslata folytán a ház megmarad a törvényjavaslatnak általa eredetileg megállapítt szövege mellett, miről a főrendiház érte­­síttetni határoztatok. Tárgyalás alá vétetett a mentelmi bizottság je­lentése Lázár Ádám kiadatása tárgyában. Eötvös Károly előadó jelenti, hogy miután a segesvári kir. járásbíróság kérvénye mellett az állí­tólagos vádra vonatkozó ügyiratok fel nem terjesz­tettek s miután ennélfogva sem a vád természete, sem annak a váddal illetett képviselő személyére vonat­kozása még nem bírálható, ennélfogva a mentel­mi bizottság a kérvényt elutasíttatni véleményezi. A mentelmi bizottság javaslata elfogadtatott. Tárgyalás alá vétetett a mentelmi bizottság je­lentése Babes Vincze kiadatása ügyében. Eötvös Károly előadó előterjeszti a mentelmi bizottság jelentését, mely szerint az ügy állása a kö­vetkező : A budapesti kir. főügyész a képviselőház­­hoz intézett kérvénye mellé kapcsolt ügyiratok alap­ján előadja, hogy a Budapesten román nyelven meg­jelenő »Albina« nevű politikai lap f. évi szept. 4-ki (aug. 23-ki) 64. számában a »katonai végvidéki ro­mánokhoz felirattal s »Petitulu« álnévvel egy czikk közöltetett, mely egyrészt a közbéke és csend erő­szakos megzavarására lázit, másrészről a m. k. kor­mányt,mint törvény által alkotott testületet rágalmak­kal illeti, melylyel tehát az 1848. XVII. tcz. 9. 10. §§-ba ütköző sajtóvétségek követtettek el,melyeknek megtorlása részint a törvény által kötelezve, részint az idézett törvény 19. §-a értelmében a m. kir. kor­mány határozata alapján utasítva van. Azonban az általa a törvényes eljárás teljesí­tésére megkeresett pesti esküdtszéki kerület sajtó­ügyi bírósága Babesiu Vincze budapesti lakost, mint a nevezett lap felelős szerkesztőjét a kérdéses czikk szerzőjének felfedezésére felszólítván , ezt a nevezett szerkesztő erkölcsi kötelességébe ütközőnek nyilvá­­nítá, de egyúttal kijelenté, hogy az incriminált czik­­kért a felelősséget elvállalja, de miután időközben a fehértemplomi kerület országgyűlési képviselőjévé megválasztatott, mentelmi jogánál fogva a képvise­lőház határozatáig magát a birói eljárásnak alá nem vetheti. Kéri ennél fogva nevezett főügyész, hogy a képviselőház Babessu Vincze képviselő ellen a fenn­forgó kérdésben a birói eljárás alkalmazását enged­je meg. Miután a bizottság úgy a kérvényből, mint az a mellé kapcsolt iratokból meggyőződött arról, hogy a szándékolt birói eljárás a törvények alapján törvé­nyes biróság által alkalmaztatik, továbbá, hogy a vád tárgyát képező hírlapi czikk s a vádlott képvi­selő személye közt, a ténybeli összefüggés azon ok­nál fogva, mert a czikk szerzője nem tudatik s mert azért a felelősséget a vádlott képviselő mint felelős szerkesztő egyenesen elvállalta, törvényesen fennfo­rog, végre meggyőződött,hogy ez ügyben illetéktelen zaklatás esete nem forog fönn, ezen oknál fogva azt véleményezi, hogy a képviselőház Babessu Vincze képviselő ellen a további bírói eljárásnak alkalma­zását megengedje. Trifm­ácz Sándor nem pártolja a bizottság véleményét. Figyelmeztet azon viszásságra, mely abban rejlik, hogy másajkú honpolgárok fölött nem saját nemzetiségükből választott esküdtek hoztak ítéletet. Utal a Cseh lapok ellen annak idejében az osztrák kormány által indított sajtóperekre, melyek­nek azon eredménye volt, h­ogy a vádlottak cseh ke­rületekben alakított esküdtszékek által felmentettek, a német kerületekben pedig elítéltettek. E mellett azt sem látja kimutatva a bizottság jelentésében, hogy zaklatás nem forog fenn, a­mennyiben a szó­ban forgó czikkben a kifejezések nincsenek ugyan szerencsésen megválasztva, de nem olyanok, hogy lázadásra ingerelnének. Nem fogadhatja el a bizott­ság jelentését. Irányi D. a czikk felolvasását kéri. Faczolay J. megjegyzi, hogy a czikk felol­vasása némileg praejudicálna a birói eljárásnak, a­mennyiben a czikk felolvastatván, a ház annak for­mális megítélésébe bocsátkoznék. Ellenzi a czikk fel­olvasását. Huszár Imre szükségesnek tartja a czikk fel­olvasását, mert a háznak meg kell ítélni, vájjon fo­rog-e fenn zaklatás, ha ezt sem tehetné a ház, akkor nem volna ok arra, hogy a mentő­bizottság jelentése tárgyaltassék, hanem azt egyszerűen tudomásul kel­lene venni. Babes szólni akar. Elnök kijelenti, hogy a házszabályok értel­mében Babesnek nincs joga szólni. Csiky Sándor nemcsak a czikket, hanem azon határozatot is felolvastatni kéri, melynek alapján a kir. ügyész Babes ellen a vád alá helyezést kérte. Justh József felszólalása folytán az »Albina« hivatkozott czikke felolvastatik. Csernátony Lajos a czikk felolvasása után teljes megnyugvással szavaz Babes kiadatására. Kozma Parthen Babesnek azon iratát kéri felolvastatni, melyben ő, mint szerkesztő, maga is rászalja a czikk tartalmát. Stanescu Imre legigazságosabbnak tartja, ha a szó szóval toroltatik vissza. Különben nézete sze­rint a szóban forgó czikknek káros hatása nem is volt, s miután a sajtóügyi eljárásnak más czélja nincs is, mint hogy a bűnös javíttassák, Babes pedig nemcsak hogy megbánta, hogy azon czikk megje­lent, de ígéretet is tesz, hogy jövőre ezt nem fogja tenni, azt hiszi, hogy a kiadatásnak helye nincs. Az ülés tovább foly. — A ház Babest kiadja. Kossuth levele a »Debreczen« szerkesztőjéhez. — A »Debreczen«-ből. — 28 Via Bertholet Turin, jan. 18. 1874. Két kérdést intéz ön hozzám jan. 7-kei becses levelében. Az első az: mi véleményben vagyok a »Balközéppárt« november 7-kei határozatáról ? A második az : védhetik-e annak létrehozói elvváltoz­tatásukat azon egykoron általam is említett mondat­tal , hogy­­ a politika az exigeniták tudománya ? Van szerencsém­ kérdéseire válaszolni. Nehogy azonban, mint az a most idézett mondattal is történt, szavaim félremagyaráztathassanak, előre kell bocsá­­tanom , hogy én ismert álláspontomnál fogva, nem­csak a »Balközéppárt« eredeti álláspontját, de még a 48-as pártét sem tartom kielégítőnek; mindamel­lett azonban nagy fontosságot helyezek arra, hogy hazánkban a közös ügyes közjog ellenében, egy ha­tározott elvbn közjogi ellenzék létezzék, mert ha még ez is szétmállatiék, ha nem lenne, vagy csak jelentéktelen töredékekben lenne párt, mely hazánk függetlenségi jogait és aspiratíóit, ország világ előtt ernyedetlen erélylyel képviseli, úgy én nemcsak a jelent vigasztalannak, hanem a jövendőt is remény­telennek tekinteném s legfölebb csak szám­lás alá nem eshető véletlenek lehetőségében kereshetnék tá­maszt a kétségbeesés ellen az iránt, hogy hazám még eljuthat azon állásra, melyre jogosítottnak is tudom, hivatottnak is hiszem. Ezen s csakis ezen szempontból érdeklődöm az országgyűlésen képviselt pártok kebelében for­rongó evolutiók iránt, mely pártokon különben én, merőben különböző álláspontomnál fogva, egészen kívül állok. De e szempont eléggé arra, hogy érdek­lődjem , s ha ennek folytán egyet roszólok, mást he­lyeslek, az ellen tiltakoznom kell, hogy helyeslésem azonstánra maagyaráztassék. Ezzel áttérek ön első kérdésére. Én a »Balközéppárt« nov. 7-kei határozatát il­letőleg egészen helyeslem azon nézetét, melynek ön becses lapjában alaposan is, határozottan is kifeje­zést adott. Én azt a határozatot az ellenzéki álláspont feladásának, elváltoztatásnak, hátralévő apoatasiának tartom. Határozottan annak tartom. Azon szóbeli reservata, miszerint elveiket alud­ni hagyják ugyan, de feltartani mondják, talán jó lehetett arra, hogy a határozat létrehozói (kiknek jóhiszeműségét nem vonom kétségbe) maguk magu­kat »in foro conscientiae« megnyugtassák; de a részrehajlatlan bírálat ítélőszéke előtt legkisebb értékkel sem bírhat, miután ugyanazon egy lélekzettel a szóbeli feltartást, tettleg egészen semmivé teszik azon nyilatkozatuk által, hogy a közösügyes alapon is készek kormányra lépni, co­alitióban a Deákpárttal. Nem lehet ezt a két dolgot egy kalap alá hoz­ni. Nem lehet a káposztát is épségben hagyni, meg a kecskét is jól lakatni vele. A közösügyes alap az ellenzék közjogi elveinek merev tagadása, egyenes ellentéte, mint viszont ezek amannak. Aki a balkö­zéppárt közjogi elveit fel akarja tartani, az nem ajánlkozhatik a közösügyes alapon kormányt vál­lalni ; aki erre ajánlkozik , az nem tartja fenn pártja elveit; ha mondja, hogy teszi, üres hangot mond. Sőt még ennél is roszabbat cselekszik. Árt az ellenzék közjogi álláspontjának, gyöngíti erejét, kompromittálja jövendőjét. Nem foroghat fenn erre nézve a kétségnek még csak árnyéka sem senki előtt, aki a kérdéses pártnyilatkozat horderejéről magának tárgyilagosan számot ad. Én nem tartozom azok közé, kik minden fo­nák lépésnél nemtelen indokot szaglálnak. Egyáta­­lában nem veszem kétségbe, hogy a nov. 7-kei párt­­határozat létrehozói tiszta motívumokból indultak ki, midőn egy szerencsétlen perezben magukat azon szerencsétlen eltökélésbe beledisputálták, hogy a kö­zös ügyes alapon is készek kormányba lépni. Látták, hogy az ország bajban van s azt hit­ték (csodálom, miként hihették), hogy ha a Deák­párt jobbjainak coalitióra ajánlkoznak, ezek meg­nyugtatva közjogi tekintetben azáltal, hogy az ajánl­­koz­ó kötelezik magukat közjogi elveiket aludni hagyni s a közös ügyes alapon venni részt a kor­mánykodásban , kapni f­ognak az alkalmon, hogy pártjuk fractionárius elemeitől megszabaduljanak; s e feltevésből indulva ki a jó baloldaliak, azon re­ménynek adták át magukat, hogy coalitióra lépve a Deákpárt jobbjaival, ki fogják az országot nyomasz­tó bajaiból szabadíthatni, s még "— mirabile diéta! — a deformok teréről igazi reformok terére is fog­ják a kormányt terelhetni. Ilyen volt az indok, nem kételkedem felőle. Én határozottan tagadom, hogy a közös ügyes alapon lehetséges lehetne akár a szabadság igényei­nek, a nemzet géniusának s a józan közgazdászat követelményeik megfelelő reformokat létrehozni, akár az ország nyomasztó bajait gyökeresen megor­vosolni. Az elsőt azért nem, mert korántsem a vele szö­vetséges reactionárius elemek iránti kíméletből adott a Deákpárt reformok helyett deformokat a nemzetnek, hanem azért, mivel a deformok a közös­ügyes alapnak bástyáiul, támaszul szolgálnak. A másikat azért nem, mert tény, hogy elkezd­ve a központosítási irányon, mely a nemzet testén, lelkén hét év óta elművelt procrustesi műtétek hosz­­szú során sárga-fekete vonalként végig vonul; ke­resztül a deficitdagályon, — a pazar gazdálkodáson — a vele kapcsolatos »szabad vásár«-rendszeren — a nép nyomasztó pénzügyi helyzetén — a hitelhiá­nyon, — az ipar pangásán, a kereskedelem gyámol­talanságán , le egészen a kormányrendszerré emelt korruptióig; nincs az országot nyomasztó bajok közt egy is, de csak egyetlen egy is, a­mely vagy egye­nesen a közösügyes alapból ne származnék, vagy legalább a közösügyes alap fatális exigenciáinak be­folyására ne volna legnagyobb részben visszave­zethető Még ama »ha bele Balázs, lovat ad isten« mód­ra, minden discretió, minden szemérem nélkül túlhaj­tott szédelgés is, mit productív beruházásnak hívnak, igen nagy részben, a nép adózó képességével arány­ban nem álló azon abnormis állapot nyomására vezet­hető vissza, melyet a közösügyes alku teremtett. S e nyomás annyira megy, hogy a közösügyes alapon, még csak a világtörténelemben példátlan ama szé­gyent és nyomorúságot sem sikerülene hazánkról el­hárítani, miszerint egy annyi millióból álló nép, mely­­magát nemzetnek hívja, még csak annyira sem ura saját háztartásának, hogy egy pénzjegykibocsátási saját bankot állíthasson fel. Mert hát nemcsak any­­nyiból áll ám az a közösügyes alap, a­mennyi felőle a törvénybe beírva van, (pedig bizony már ez is elég a borzalomig) hosszú annak a farka a gyakorlati éh­b­en, bosszú végtelenül. Ámde tegyük fel a leheti ént. Tegyük fel, hogy a nov. 7-kei határozat, létrehozóinak — ha kosarat nem kapnak, — csakugyan sikerülendett a közös­ügyes alapra állva, kiszabadítani a nemzetet nyo­masztó bajaiból, mit cselekedtek volna tulajdon­­képen ? Cselekedték volna azt, hogy tettleg kapacitál­­ták volna a nemzetet, miként a baj korántsem a kö­zösügyes alapban van, hanem csak az emberekben volt, s hogy jobb s ügyesebb emberekkel a kampány­­zatnál lesz a közösügyes alapon is szépen megjel­rt Magyarország! Más szóval, cselekedték volna azt, hogy ők maguk, ők­ a bihari pontok alkotói! Konsolidálták volna a közösügyes alap állandóságát! Nincs e dilemmából menekvés. Vagy nem se­gítettek volna apostasiájuk árán az ország bajain; s ha így, ugyan minek idéztek elé meghasonlást saját táborukban? minek gyengítették meg az ellenzék tekintélyes állását ? — vagy segítettek volna az or­szág bajain, s ekkor consolidálták volna a közös­ügyes alapot; a pillanatnyi enyhülés tál lencséjéért oda adták volna a nemzet szent örökségét. Aztán beszéljenek nekem »elvfeltartásról.« Nyújtogassák választóiknak a kongó ph­rasisok mé­zes madzagát! Nem ér az, uram! semmit. Az ily do­lognak angol neve: »humbug,« mely szónak értelme Webster szerint ez: an imposition under fair pre­tenses. Teljes joggal eldalolhatják az elvfentartásá­­ról a debreczeni diákok az ismeretes magyar rythi­­must: —Nincsen abban semmi virtus s a többi. Es mi hozatik fel e meggondolatlan hátralépés­­nek, d­e sajnálatos apostasianak mentségéül ? —

Next