Pesti Napló, 1874. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1874-01-26 / 20. szám
20. szám. Szerkesztési iroda, barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden fészlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismért kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. Budapest, Hétfő, január 26.1874. A lap anyagi részét illető közi® mények (a’fizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. _ Előfizetési feltételek. Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . fi firt — kr. 6 hónapra . .12»— » Az esti kiadás postai küilönküldéséért fölülfizetés évnegyedenként 1 ft érint. Az előfizetés az év folytán»’minden hónapban megkozdhet£, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó elsső napjától számittatik. 25. évi folyam. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓHIVATALBA, Barátok tere, Athenaeum-éplik küldendők. Budapest, január 26. A Deákkör tegnap esti értekezletén mutatá be Szlávy min. elnök a képviselőház mai ülésében előterjesztett törvényjavaslatot a keleti vasút elsőbbségei ügyében. A párt nem bocsátkozott e javaslat érdemleges vitatásába s azt akkorra halasztá, midőn a vasúti és pénzügyi bizottságok véleménye előtte lesz, mi már legközelebbre várható. A huszonegyes bizottság kilenczes albizottságának múlt szombati ülésében megkezdetett a belügyminiszter ressortjának részletes tárgyalása. Gróf Szapáry miniszter ezt hosszabb beszéddel vezette be, melyben a 21-es bizottság plénumában előfordult minden fontos kérdés irányában állást foglalt. A törvényhatóságok arrendírozását kiválólag hangsúlyozta; kijelenté azonban azt is, hogy a terv részleteit a vita tárgyaiul tekinti. A baloldal nov. 7. határozata ellenében, Kossuth Lajos, a »Debreczen« szerkesztőjéhez intézett levelében anathemáját szórja. Kossuth minden bajaink okát a közös ügyekben találja s Csávolszkyt mutatja be hű apostolául. Kossuth e felszólalását alább találja az olvasó. Politika! heti szemle. A hét politikai életén a németolasz-franczia viszonyok alakulata uralkodott. Az »Univers« jan. 20-án elrendelt betiltása s a hozzá fűződő eszmecsere kiváló jelentőségre emelkedett. Angol lapok azt állíták, hogy az »Univers« ellen elrendelt intézkedés a német kormány befolyása folytán történt. Ezzel szemben a berlini »Nordd. Alig. Ztg« tegnapi száma lapja élén következő félhivatalos közleményt hoz: A sajtóban, különösen az angolban többszörösen azon felfogással találkozunk, hogy a franezia kormány legutóbbi rendszabályaiban külső nyomásnak engedett. Ez a felfogás nem felel meg az igazi tényállásnak. A franezia minisztérium adtusai saját akaratából keletkeztek, tisztán méltósága érzetétől vezettette magát s Francziaország érdekeinek érett megfontolása szerint cselekedett. A német kormány az ott hozott rendszabályok egyikét sem tette kívánsága tárgyává. Az ilynemű beavatkozás egy szomszéd ország belügyeibe nem felel meg a mi politikai szokásainknak. A franczia püspökökkel szemben a német kormány köteles volt fenntartani magának azt, hogy a franezia törvények mérve szerint járjon el s a felségsértésért megtorlást nyerjen. De egészen téves azt állítani, hogy a franczia kormánynál akármit kívántunk volna, rendszabályai egészen önkénytes természetűek. Részünkről bevárandó, váljon az adott elégtétel fölöslegessé teszi-e Németországnak azt, hogy a franczia törvényhozást és igazságszolgáltatást igénybe vegye. Az olasz-franczia viszonyok jan. 20. óta lényegesen javultak. Decazes herczeg ama napon tett nyilatkozatai hír szerint az olasz kormányra a legkedvezőbb hatással voltak. Ellenben az olasz-német viszonyok e héten váratlanul meghidegültek. Rómában igen rosszul hatottak ama páratlan erős gorombaságok, melyekkel Bismark herczeg és az egész német hivatalos sajtó Lamarmora tábornokot, ki hazájában köztiszteletben áll, elárasztották. E neheztelés annál jogosultabb, mert a német hivatalos sajtó azon állításainak, hogy Lamarmora az általa közölt okmányokat meghamisította, nincs alapja. Lamarmora csak azon közvetítő nevét hír szerint Türr István tábornokét, hagyta ki az okmányokból, ki az olasz és porosz megbízottakkal a magyar légió ügyében alkudozott. Az olasz kormány a berlini lapok múlt heti cáfolatát, melyet Berlinből Rómába táviratilag megküldöttek, nemcsak nem közte a lapokkal, hanem, hogy érzelmeit kitüntesse, azonnal visszatáviratozta neheztelését Berlinbe. Pénteken, január 23-án az angol parlament feloszlattatok. Az uj választások mielőbb meg fognak tartatni s az uj parlament mártius elején ül össze. E fontos rendszabály — mint Gladstone választóihoz intézett levelében mondja — azért történt, mert a minisztérium nem kapott kielégítő támogatást az alsóházban , mert a kormány a conservativok utolsó választási diadalait nem nézhette tétlenül. Mihelyt az új parlament összejő, a kormány előterjeszti a költségvetést, mely 50 millió frt superplust mutat. E rendkívül kedvező eredmény lehetővé teendi a helyi adók leszállítását, a jövedelmi adók s bizonyos élelmiszerekre vetett fogyasztási adók teljes eltörlését. E csábító ígérettel megy a Gladstone-kabinet a választó küzdelembe, melyből bizonyára diadalmasan fog kilépni. Az orosz 1874. évi budget jan. 21-én nyilvánosságra hozatott. A bevételek 539, a kiadások 536 millió rubelre praeliminálvák, s így a költségvetés három milliónyi fölösleget mutat. Budapest, január 26. (A Deákkör tegnapi értekezletén) mindenekelőtt Ürményi Miksa intézett kérdést a kormányhoz, hogy a megyék területének kikerekítésére vonatkozó törvényjavaslatot mikor fogja a házban tárgyaltatni s átalában mi a szándéka a törvényjavaslattal ? Dr. Szapáry Gyula kijelenti, hogy ő óhajtaná ugyan, hogy e törvényjavaslat mielőbb tárgyaás alá vétetnék, de miután ez az általános közigazgatás rendezésére függ össze, szükséges e tekintetben a 21-es bizottság munkálatát bevárni. A kör helyesléssel veszi tudomásul a miniszter nyilatkozatát. Ezután Szlávy miniszterelnök a keleti vasút ügyeinek rendezésére vonatkozó törvényjavasatot terjeszti elő. Rövid visszatekintést tevén a kelti vasút történetére, megjegyzi, hogy ezúttal nem arról van szó, hogy a múltnak hibát vizsgáltassanak s bíráltassanak, erre majd akkor kerül a sor, ha az egyesült pénzügyi és vasúti bizottság beadja jelentését, hanem csak arról van szó, hogy a keleti vasút függő ügyei rendeztessenek s ezáltal nagyobb bonyodalmak megelőztessenek. Utalván e lehető bonyodalmak veszélyes természetére, röviden ajánlja a javaslat elfogadását. Zsedényi Eduárd megjegyzi,hogy ő lehetetlennek tartja, hogy a párt e kérdésben előbb határozzon, mintsem a keleti vasút múltjának részleteit ismerné. Hiszi, hogy a bankconsortium hajlandó lesz még mártiusig várni, indítványozza tehát, hogy a javaslat tárgyalása akkorra halasztassék, amikor a pénzügyi- és vasúti bizottság jelentése lesz a ház előtt. Szlávy miniszterelnök megjegyzi, hogy arra számítani sem lehet, hogy ez ügy márcziusig elhalasztható legyen, s hogy a halasztásba az érdeklett consortium beleegyezzék. Bánó József azon véleményben van, hogy a törvényjavaslat a pénzügyi és vasúti bizottságnak volna előzőleg kiadandó s a kör által ennek jelentésével együtt tárgyalandó. Ez értelemben történik megállapodás. (A jogügyi bizottság január 24. d. u. 5 órakor tartott ülésében folytatta a közjegyzőkről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Ezt megelőző tudósításunkban érintett és a közlemények tartalmának és elküldésének bizonyítására vonatkozó szakasz következőleg szövégeztetett: »A közjegyző, ha megkerestetik, tartozik tanúsítványt adni egy bárhol lakó félnek szóló értesítéslevél vagy távirat tartalmáról, s annak megtörtént elküldéséről. Ily esetben a közjegyző szó szerint jegyzőkönyvbe foglalja az értesítés, levél, vagy távirat tartalmát, a felek neveit, polgári állását, s az általa eszközölt feladás helyét, és relől a megkereső félnek tanúsítványt ad.« A hagyatéki eljárást tárgyazó XI. fejezetben a miniszter által indítványozott új 125. §. fogadtatott el : »Addig is, míg az örökösödési eljárás külön törvény által szabályoztatik, a közjegyző teendőit következő szakaszok állapítják meg.« A 129. §. hosszabb vitát idézett elő, amenynyiben Schmaus ezen intézkedést a jelenleg fennálló eljárástól lényegileg eltérőnek, és a hivatalos bírói eljárás kizárására ezélzónak tekintvén, azt így mellékesen megoldhatónak nem találta; elfogadtatott azonban az eredeti szöveg következő hozzáadással, a »fennálló örökösödési szabályok értelmében.« A 131 § nál szintén élénk vita fejlődött ki a telekkönyvi bekeblezésrőli gondoskodásnak a közjegyzőre bízása kérdésében;— elfogadtatott azonban némi irálymódositással az eredeti szöveg. Jövő ülés ma d. u. 5 órakor. (A hivatalos lapban) a következő communiqué-t olvassuk : A magyar nemzeti színházat érdeklő és illető 10/100 frt tekintetében, mely iránt a napi sajtó egy részében dalmagyarázatokra, sőt személyes gyanúsításokra okot szolgáltató közlemények jelentek meg, a tényállás a következő : Schey báró ur a pesti nemzeti színház vízvezetéke költségeinek fedezésére a kormánynak 10 ezer frtot ajánlván fel, ezen összeg Tóth Vilmos akkori belügyminiszter ur által 1871. évi május havában nyugta mellett az azon időbeli miniszterelnök urnak átadatott. A nemzeti színház vízvezetékének közel 20.000 frtba kerülő költségei időközben a belügyminiszter részéről, a megtörtént műbírálat s megvizsgált számadások fonalán,a nemzeti színház országos alapja terhére egérben kiegyenlíttetvén, a többször említett 10 ezer frt ezen különleges czélra többé nem fordíttathatott, hanem azon időben az operaszínház építési alapjához csatoltatott. Miután azonban a kérdéses összegnek határozott rendeltetése volt s azt a nemzeti színház alapja mintegy előlegkép teljesítette, ezen összeg időközi kamataival együtt további gyümölcsözés végett azon alaphoz csatoltatott, melyből a nemzeti szinház vízvezetéki költségei fedeztettek, azaz : a nemzeti szinház országos alapjához, hol az tényleg létezik, s az ezen alap iránt fennálló szabályok szerint ellenőrzés mellett kezeltetik. (A közforgalmi vállatok ügykezelési nyelve) tárgyában kibocsátott közmunka- és közlekedési miniszteri rendelet, melynek lényeges tartalmát már megemlítettük, tegnap jelent meg a hivatalos lapban. A rendeletet közölni fogjuk, Országgyűlés. A képviselőhöz ülése január 26 Elnök: Bittó István. Jegyzők: Mihályi Péter, Szemcrey Ödön, Beöthy Algernon. A kormány részéről jelen vannak : Szlávy József, Pauler Tivadar, gróf Zichy József, Szende Béla. Elnök az ülést megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja Budapest főváros kérvényét, melyben az országos iparegyesületnek az országgyűléshez a hadi felszereléseknek a hazai ipar általi szállítása érdekében tett felterjesztését pártoltatni kéri. Boor Antal Csikszék tiltakozását nyújtja be a területi felosztásról szóló törvényjavaslat ellen. László Imre több balatonfüredi lakos kérvényét nyújtja be egy önálló magyar nemzeti bank felállítása iránt. Kállay Ákos Nagy-Kálló kérvényét nyújtja be a törvényhatósági területek új felosztásáról szólójavaslatok ellen. Trifunátz Sándor Bánya-Resitza község kérvényét nyújtja be a törvénytelenül kirótt költségek tárgyában. Peresei Béla a magyar keleti vasút igazgatótanácsának kérvényét nyújtja be a magyar keleti vasút viszonyainak rendezése ügyében. Bobory Károly Borowska bárónő kérvényét nyújtja be keleti vasúti részvényeinek megvétele, illetőleg szenvedett veszteségeinek megtérítése tárgyában; továbbá Volner Dániel kérvényét anyagi segély engedélyezése iránt. A kérvényt, illetőleg vasúti és pénzügyi bizottsághoz utasíttatnak. Irányi Dániel a következő interpellációt intézi a miniszterelnökhöz: »Miután részint bírósági, részint más közhivatalnokok fizetése egész a 300 írtban megállapított minimum határáig naponként lefoglaltatik, ezen öszszeg pedig, még ha a zár alá nem eső házbért hozzáadjuk is, azoknak tisztességes megélhetésére távolról sem elegendő. Miután e miatt az ily hivatalnokok és tisztviselők különösen pedig birák iránt,de maguk azon testületek iránt is, amelyeknek ezek tagjai, a közönség bizalommal nem viseltetik, a bizalomhiány pedig maga az igazságszolgáltatás és közigazgatás hitelét úgy az ország lakosai, mint a külföld előtt aláássa. Kérdem a tisztelt miniszterelnök úrtól: Szándékozik-e a kormány mielőbb oly intézkedésre hívni fel a törvényhozó hatalmat, mely a jelzett bajt orvosolni legyen képes, tekintettel nem csupán az állami szolgálatra, hanem a közszolgálat egyéb ágaira is ?« Közöltetni határoztatik a miniszterelnökkel. Zichy József ipar és kereskedelmi miniszter bemutatja a méter mérték behozataláról, a keleti marhavész elleni intézkedésekről, a tengeri kereskedelmi hajók lajstromozásáról, a bányatörvényjavaslatról, az országos statistikának szervezéséről, az osztrák-magyar monarchia és Poroszország közt kötött postaszerződés beczikkelyezéséről, az osztrákmagyar monarchia és Portugall királyság közt kötött consularis egyezményről, az osztrák-magyar monarchia és a Svéd és Norvég királyság közt kötött hajózási és kereskedelmi szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatokat. Egyúttal jelenti, hogy az erdőtörvényjavaslat a minisztertanács tárgyalása alatt van s legközelebb azt is be fogja mutatni. Kéri e törvényjavaslatokat kinyomatni s az osztályokhoz utasittatni. (Helyeslés.) Kinyomatnak s az osztályokhoz fognak utasittatni. Szlávy József miniszterelnök-pénzügyminiszter a következőjavaslatot terjeszti elő, mely Zsedényi kivonatára felolvastatik .Törvényjavaslat a magyar keleti vasút függő adósságainak rendezéséről. 1. §. A minisztérium felhatalmaztatik, hogy a magyar keleti vasútnak 17051539 frt 44 krért elzálogosított 30 millió frt névértékű másodsorozatú elsőbbségi kötvényeit kiváltsa. 2. . Felhatalmaztatik a minisztérium arra is, hogy ezen kiváltandó elsőbbségi kötvények kamatainak és törlesztésének fizetéséért a magyar államot, mint kezest és készfizetőt a 3. szakaszban meghatározott biztosítékok mellett lekösse. 3. §. A második §-ban említett kötelezettség elvállalása esetében az állam részére kikötendő, hogy e másodsorozatú elsőbbségi kötvények kibocátása és elhelyezése feletti rendelkezés s a kamatok és a törlesztési járadék kifizetésének kezelése az államot illesse; valamint az is,hogy a kamatok és a törlesztés fizetésére megkívántalé évi járadék az államnak a vasút tiszta jövedelmeiből kiszolgáltassék, s ha a tiszta jövedelem e czélra elégséges nem volna, a hiányzó részt az állam a vasútnak törvényesen biztosított tiszta jövedelem fejében fizetendő összegből visszatarthassa. 4. §. Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy a keleti vasúttársulatnak a már megnyitott vonalak teljes kiépítésére, valamint az e vonalak építéséből származó tartozások kifizetésére 1.700.000 frtot kölcsönképen előlegezzen. 5. §. Ezen törvény végrehajtásával a pénzügy-s a közmunka és közlekedési miniszterek bízatnak meg. E törvényjavaslat a vasúti és pénzügyi bizottságokhoz utasíttatik. Várady Gábor csupán azért szólal fel, hogy constatálja, miszerint a törvényjavaslatoknak jelenleg történt felolvasása a házszabályokba ütközik-Dániel Ernő a kérvényi bizottság jelentését terjeszti elő. Ki fog nyomatni és szombaton tárgyaltatni. Harmadszor felolvastatik és végleg elfogadtatik a földadó szabályozásáról szóló törvényjavaslat. A főrendiházhoz határoztatik átküldetni. Következett a központi bizottság jelentése a földadó catasterről szóló törvényjavaslatra a főrendek által tett módosítások tárgyában. A központi bizottság javaslata folytán a ház megmarad a törvényjavaslatnak általa eredetileg megállapítt szövege mellett, miről a főrendiház értesíttetni határoztatok. Tárgyalás alá vétetett a mentelmi bizottság jelentése Lázár Ádám kiadatása tárgyában. Eötvös Károly előadó jelenti, hogy miután a segesvári kir. járásbíróság kérvénye mellett az állítólagos vádra vonatkozó ügyiratok fel nem terjesztettek s miután ennélfogva sem a vád természete, sem annak a váddal illetett képviselő személyére vonatkozása még nem bírálható, ennélfogva a mentelmi bizottság a kérvényt elutasíttatni véleményezi. A mentelmi bizottság javaslata elfogadtatott. Tárgyalás alá vétetett a mentelmi bizottság jelentése Babes Vincze kiadatása ügyében. Eötvös Károly előadó előterjeszti a mentelmi bizottság jelentését, mely szerint az ügy állása a következő : A budapesti kir. főügyész a képviselőházhoz intézett kérvénye mellé kapcsolt ügyiratok alapján előadja, hogy a Budapesten román nyelven megjelenő »Albina« nevű politikai lap f. évi szept. 4-ki (aug. 23-ki) 64. számában a »katonai végvidéki románokhoz felirattal s »Petitulu« álnévvel egy czikk közöltetett, mely egyrészt a közbéke és csend erőszakos megzavarására lázit, másrészről a m. k. kormányt,mint törvény által alkotott testületet rágalmakkal illeti, melylyel tehát az 1848. XVII. tcz. 9. 10. §§-ba ütköző sajtóvétségek követtettek el,melyeknek megtorlása részint a törvény által kötelezve, részint az idézett törvény 19. §-a értelmében a m. kir. kormány határozata alapján utasítva van. Azonban az általa a törvényes eljárás teljesítésére megkeresett pesti esküdtszéki kerület sajtóügyi bírósága Babesiu Vincze budapesti lakost, mint a nevezett lap felelős szerkesztőjét a kérdéses czikk szerzőjének felfedezésére felszólítván , ezt a nevezett szerkesztő erkölcsi kötelességébe ütközőnek nyilvánítá, de egyúttal kijelenté, hogy az incriminált czikkért a felelősséget elvállalja, de miután időközben a fehértemplomi kerület országgyűlési képviselőjévé megválasztatott, mentelmi jogánál fogva a képviselőház határozatáig magát a birói eljárásnak alá nem vetheti. Kéri ennél fogva nevezett főügyész, hogy a képviselőház Babessu Vincze képviselő ellen a fennforgó kérdésben a birói eljárás alkalmazását engedje meg. Miután a bizottság úgy a kérvényből, mint az a mellé kapcsolt iratokból meggyőződött arról, hogy a szándékolt birói eljárás a törvények alapján törvényes biróság által alkalmaztatik, továbbá, hogy a vád tárgyát képező hírlapi czikk s a vádlott képviselő személye közt, a ténybeli összefüggés azon oknál fogva, mert a czikk szerzője nem tudatik s mert azért a felelősséget a vádlott képviselő mint felelős szerkesztő egyenesen elvállalta, törvényesen fennforog, végre meggyőződött,hogy ez ügyben illetéktelen zaklatás esete nem forog fönn, ezen oknál fogva azt véleményezi, hogy a képviselőház Babessu Vincze képviselő ellen a további bírói eljárásnak alkalmazását megengedje. Trifmácz Sándor nem pártolja a bizottság véleményét. Figyelmeztet azon viszásságra, mely abban rejlik, hogy másajkú honpolgárok fölött nem saját nemzetiségükből választott esküdtek hoztak ítéletet. Utal a Cseh lapok ellen annak idejében az osztrák kormány által indított sajtóperekre, melyeknek azon eredménye volt, hogy a vádlottak cseh kerületekben alakított esküdtszékek által felmentettek, a német kerületekben pedig elítéltettek. E mellett azt sem látja kimutatva a bizottság jelentésében, hogy zaklatás nem forog fenn, amennyiben a szóban forgó czikkben a kifejezések nincsenek ugyan szerencsésen megválasztva, de nem olyanok, hogy lázadásra ingerelnének. Nem fogadhatja el a bizottság jelentését. Irányi D. a czikk felolvasását kéri. Faczolay J. megjegyzi, hogy a czikk felolvasása némileg praejudicálna a birói eljárásnak, amennyiben a czikk felolvastatván, a ház annak formális megítélésébe bocsátkoznék. Ellenzi a czikk felolvasását. Huszár Imre szükségesnek tartja a czikk felolvasását, mert a háznak meg kell ítélni, vájjon forog-e fenn zaklatás, ha ezt sem tehetné a ház, akkor nem volna ok arra, hogy a mentőbizottság jelentése tárgyaltassék, hanem azt egyszerűen tudomásul kellene venni. Babes szólni akar. Elnök kijelenti, hogy a házszabályok értelmében Babesnek nincs joga szólni. Csiky Sándor nemcsak a czikket, hanem azon határozatot is felolvastatni kéri, melynek alapján a kir. ügyész Babes ellen a vád alá helyezést kérte. Justh József felszólalása folytán az »Albina« hivatkozott czikke felolvastatik. Csernátony Lajos a czikk felolvasása után teljes megnyugvással szavaz Babes kiadatására. Kozma Parthen Babesnek azon iratát kéri felolvastatni, melyben ő, mint szerkesztő, maga is rászalja a czikk tartalmát. Stanescu Imre legigazságosabbnak tartja, ha a szó szóval toroltatik vissza. Különben nézete szerint a szóban forgó czikknek káros hatása nem is volt, s miután a sajtóügyi eljárásnak más czélja nincs is, mint hogy a bűnös javíttassák, Babes pedig nemcsak hogy megbánta, hogy azon czikk megjelent, de ígéretet is tesz, hogy jövőre ezt nem fogja tenni, azt hiszi, hogy a kiadatásnak helye nincs. Az ülés tovább foly. — A ház Babest kiadja. Kossuth levele a »Debreczen« szerkesztőjéhez. — A »Debreczen«-ből. — 28 Via Bertholet Turin, jan. 18. 1874. Két kérdést intéz ön hozzám jan. 7-kei becses levelében. Az első az: mi véleményben vagyok a »Balközéppárt« november 7-kei határozatáról ? A második az : védhetik-e annak létrehozói elvváltoztatásukat azon egykoron általam is említett mondattal , hogy a politika az exigeniták tudománya ? Van szerencsém kérdéseire válaszolni. Nehogy azonban, mint az a most idézett mondattal is történt, szavaim félremagyaráztathassanak, előre kell bocsátanom , hogy én ismert álláspontomnál fogva, nemcsak a »Balközéppárt« eredeti álláspontját, de még a 48-as pártét sem tartom kielégítőnek; mindamellett azonban nagy fontosságot helyezek arra, hogy hazánkban a közös ügyes közjog ellenében, egy határozott elvbn közjogi ellenzék létezzék, mert ha még ez is szétmállatiék, ha nem lenne, vagy csak jelentéktelen töredékekben lenne párt, mely hazánk függetlenségi jogait és aspiratíóit, ország világ előtt ernyedetlen erélylyel képviseli, úgy én nemcsak a jelent vigasztalannak, hanem a jövendőt is reménytelennek tekinteném s legfölebb csak számlás alá nem eshető véletlenek lehetőségében kereshetnék támaszt a kétségbeesés ellen az iránt, hogy hazám még eljuthat azon állásra, melyre jogosítottnak is tudom, hivatottnak is hiszem. Ezen s csakis ezen szempontból érdeklődöm az országgyűlésen képviselt pártok kebelében forrongó evolutiók iránt, mely pártokon különben én, merőben különböző álláspontomnál fogva, egészen kívül állok. De e szempont eléggé arra, hogy érdeklődjem , s ha ennek folytán egyet roszólok, mást helyeslek, az ellen tiltakoznom kell, hogy helyeslésem azonstánra maagyaráztassék. Ezzel áttérek ön első kérdésére. Én a »Balközéppárt« nov. 7-kei határozatát illetőleg egészen helyeslem azon nézetét, melynek ön becses lapjában alaposan is, határozottan is kifejezést adott. Én azt a határozatot az ellenzéki álláspont feladásának, elváltoztatásnak, hátralévő apoatasiának tartom. Határozottan annak tartom. Azon szóbeli reservata, miszerint elveiket aludni hagyják ugyan, de feltartani mondják, talán jó lehetett arra, hogy a határozat létrehozói (kiknek jóhiszeműségét nem vonom kétségbe) maguk magukat »in foro conscientiae« megnyugtassák; de a részrehajlatlan bírálat ítélőszéke előtt legkisebb értékkel sem bírhat, miután ugyanazon egy lélekzettel a szóbeli feltartást, tettleg egészen semmivé teszik azon nyilatkozatuk által, hogy a közösügyes alapon is készek kormányra lépni, coalitióban a Deákpárttal. Nem lehet ezt a két dolgot egy kalap alá hozni. Nem lehet a káposztát is épségben hagyni, meg a kecskét is jól lakatni vele. A közösügyes alap az ellenzék közjogi elveinek merev tagadása, egyenes ellentéte, mint viszont ezek amannak. Aki a balközéppárt közjogi elveit fel akarja tartani, az nem ajánlkozhatik a közösügyes alapon kormányt vállalni ; aki erre ajánlkozik , az nem tartja fenn pártja elveit; ha mondja, hogy teszi, üres hangot mond. Sőt még ennél is roszabbat cselekszik. Árt az ellenzék közjogi álláspontjának, gyöngíti erejét, kompromittálja jövendőjét. Nem foroghat fenn erre nézve a kétségnek még csak árnyéka sem senki előtt, aki a kérdéses pártnyilatkozat horderejéről magának tárgyilagosan számot ad. Én nem tartozom azok közé, kik minden fonák lépésnél nemtelen indokot szaglálnak. Egyátalában nem veszem kétségbe, hogy a nov. 7-kei párthatározat létrehozói tiszta motívumokból indultak ki, midőn egy szerencsétlen perezben magukat azon szerencsétlen eltökélésbe beledisputálták, hogy a közös ügyes alapon is készek kormányba lépni. Látták, hogy az ország bajban van s azt hitték (csodálom, miként hihették), hogy ha a Deákpárt jobbjainak coalitióra ajánlkoznak, ezek megnyugtatva közjogi tekintetben azáltal, hogy az ajánlkozó kötelezik magukat közjogi elveiket aludni hagyni s a közös ügyes alapon venni részt a kormánykodásban , kapni fognak az alkalmon, hogy pártjuk fractionárius elemeitől megszabaduljanak; s e feltevésből indulva ki a jó baloldaliak, azon reménynek adták át magukat, hogy coalitióra lépve a Deákpárt jobbjaival, ki fogják az országot nyomasztó bajaiból szabadíthatni, s még "— mirabile diéta! — a deformok teréről igazi reformok terére is fogják a kormányt terelhetni. Ilyen volt az indok, nem kételkedem felőle. Én határozottan tagadom, hogy a közös ügyes alapon lehetséges lehetne akár a szabadság igényeinek, a nemzet géniusának s a józan közgazdászat követelményeik megfelelő reformokat létrehozni, akár az ország nyomasztó bajait gyökeresen megorvosolni. Az elsőt azért nem, mert korántsem a vele szövetséges reactionárius elemek iránti kíméletből adott a Deákpárt reformok helyett deformokat a nemzetnek, hanem azért, mivel a deformok a közösügyes alapnak bástyáiul, támaszul szolgálnak. A másikat azért nem, mert tény, hogy elkezdve a központosítási irányon, mely a nemzet testén, lelkén hét év óta elművelt procrustesi műtétek hoszszú során sárga-fekete vonalként végig vonul; keresztül a deficitdagályon, — a pazar gazdálkodáson — a vele kapcsolatos »szabad vásár«-rendszeren — a nép nyomasztó pénzügyi helyzetén — a hitelhiányon, — az ipar pangásán, a kereskedelem gyámoltalanságán , le egészen a kormányrendszerré emelt korruptióig; nincs az országot nyomasztó bajok közt egy is, de csak egyetlen egy is, amely vagy egyenesen a közösügyes alapból ne származnék, vagy legalább a közösügyes alap fatális exigenciáinak befolyására ne volna legnagyobb részben visszavezethető Még ama »ha bele Balázs, lovat ad isten« módra, minden discretió, minden szemérem nélkül túlhajtott szédelgés is, mit productív beruházásnak hívnak, igen nagy részben, a nép adózó képességével arányban nem álló azon abnormis állapot nyomására vezethető vissza, melyet a közösügyes alku teremtett. S e nyomás annyira megy, hogy a közösügyes alapon, még csak a világtörténelemben példátlan ama szégyent és nyomorúságot sem sikerülene hazánkról elhárítani, miszerint egy annyi millióból álló nép, melymagát nemzetnek hívja, még csak annyira sem ura saját háztartásának, hogy egy pénzjegykibocsátási saját bankot állíthasson fel. Mert hát nemcsak anynyiból áll ám az a közösügyes alap, amennyi felőle a törvénybe beírva van, (pedig bizony már ez is elég a borzalomig) hosszú annak a farka a gyakorlati éhben, bosszú végtelenül. Ámde tegyük fel a leheti ént. Tegyük fel, hogy a nov. 7-kei határozat, létrehozóinak — ha kosarat nem kapnak, — csakugyan sikerülendett a közösügyes alapra állva, kiszabadítani a nemzetet nyomasztó bajaiból, mit cselekedtek volna tulajdonképen ? Cselekedték volna azt, hogy tettleg kapacitálták volna a nemzetet, miként a baj korántsem a közösügyes alapban van, hanem csak az emberekben volt, s hogy jobb s ügyesebb emberekkel a kampányzatnál lesz a közösügyes alapon is szépen megjelrt Magyarország! Más szóval, cselekedték volna azt, hogy ők maguk, ők a bihari pontok alkotói! Konsolidálták volna a közösügyes alap állandóságát! Nincs e dilemmából menekvés. Vagy nem segítettek volna apostasiájuk árán az ország bajain; s ha így, ugyan minek idéztek elé meghasonlást saját táborukban? minek gyengítették meg az ellenzék tekintélyes állását ? — vagy segítettek volna az ország bajain, s ekkor consolidálták volna a közösügyes alapot; a pillanatnyi enyhülés tál lencséjéért oda adták volna a nemzet szent örökségét. Aztán beszéljenek nekem »elvfeltartásról.« Nyújtogassák választóiknak a kongó phrasisok mézes madzagát! Nem ér az, uram! semmit. Az ily dolognak angol neve: »humbug,« mely szónak értelme Webster szerint ez: an imposition under fair pretenses. Teljes joggal eldalolhatják az elvfentartásáról a debreczeni diákok az ismeretes magyar rythimust: —Nincsen abban semmi virtus s a többi. Es mi hozatik fel e meggondolatlan hátralépésnek, de sajnálatos apostasianak mentségéül ? —