Pesti Napló, 1874. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1874-02-21 / 43. szám
Bérmentetlen levelek csak ismert költUi paMSZOk, hirdetmények) « Barátok tere, Athenaeum-épült kezektől fog&dt&tn&k el. hónapban megkezdhető, de ennek bármely . . . Kéziratok nem adatnak visea&a, # kiadó-hivatalhoz intézendő^» REGGELI Ek I AD — 1 Hzpjítól uimitatik. I .* _ 43. szánt.________________________________Budapest Szombat, február 21.1874. _________ ______II. évi folyat Szerkesztési irodai Kiadó-hivatal: ^ Előfizetési feltételek I Hirdetések Barátok-tere, Athenaeum-épület. Barátok-tere, Athenaeum-épület. Postán küldve, vagy Budapesten i . , -w*--- . , -------- Ifi lillllll I Hk | JA I |ln I MM h^hoz hordva reggeli és esti ki- szintúgy’mint*elehzetések A lap Szellemi részét illető minden I ^^1 fi I | I B | I Wj I II együtt fi közlemény a szerkesztőséghez A lap anyagi részét illető közié* l^| j I I I I I ^| 3 hónapra 6 frt — kr. “ • f l'jli I I II r Ilii •■‘IT-nyi Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. Előfizetési árak: Egész évre .... 34 frt. Félévre....................................13 frt. Negyedévre ... 6 frt. Egy hóra .... 2 frt. HSSP" Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló» kiadóhivatalának (ferencziek tere , Athenaeumépület) küldendő.] A ,.P. Napló“ szerkesztő- és kiadó-havatala. Budapest, február 20. Beismerjük: némileg abnormis dolog, hogy mi egy oly munkálat körül sürgetjük és lehetőnek tartjuk a pártalakulást, amely munkálat eddig nincs nyilvánosságra hozva. Értjük a 21-es, vagy a 9-es bizottság munkálatát. Az abnormitás azonban csak látszólagos. Figyelembe veendő ugyanis először az, hogy eszünkbe se jut e munkálat változatlan elfogadását ajánlani. Azt a párt szintúgy megfogja vitatni, mint minden eléje terjesztett más javaslatot, s ha a többségnek úgy tetszik, változtatja, módosítja, amint az a többségnek tetszeni fog. De vannak ezenkívül más és fontos okaink. A 21-es bizottság többsége a Deákpárt legkitűnőbb férfiúiból áll. Azokból, kiknek legnagyobb része a párt megalakulása óta körünkben az irányt adó vezérszerepet foglalja el, kik a párt érzülete, bizalma és meggyőződése méltó mandatáriusainak tekinthetők. Amit e többség helyesel, az nem lehet idegen a Deákpárt nagy zömének érzülete előtt; amit e többség elfogad, az nem lehet ellentétben a Deákpárt nagy zömének meggyőződésével, így kétségkívül alappal bír a kívánat, hogy a pártcsoportosulásra az e bizottság által kidolgozott programm alapján történjék kísérlet. Éspedig annál inkább, mert ha a Deákkör s nem a képv.ház küldene ki bizottságot a czélra, hogy oly programmjavaslatot dolgozzon ki, mely a köz tanácskozásainak alapjául szolgálhat; akkor is, s ez esetben is e bizottság ugyanazon férfiakból állana, akiknek nézetét s a közügyekről vallott felfogását a 21-es bizottság munkálatában várjuk és reméljük megnyerhetni. Egyéb szempontokat is felhozhatunk. A törvényhozás legközelebbi feladata nem lehet más, mint az államháztartás egyensúlyának helyreállítása, vagyis a törekvés arra, hogy összes állami intézményeink pénzügyi helyzetünk kívánalmai s a gyakorlat által kimutatott szükségletek kívánalmaihoz képest ide nyittassanak át. Ez természetesen nemcsak pénzügyi, hanem politikai kérdés is. Ez nemcsak állami életünk ezen vagy amaz ágazatát, hanem ennek összességét, az egész rendszert illeti. S ez szükségképen egy nagyszabású, az állami élet minden factorát, minden részletét átölelő belügyi reformprogrammot föltételez, s mert a 21 -es bizottság ily programja megállapításával bízatott meg a létesítendő munkálat, már czélja és rendeltetésénél fogva is, hivatva lehet arra, hogy új pártcsoportulások alapját képezze. S mi melegen óhajtjuk, hogy a pártok s különösen a Deákkör ezt ily intenzióval fogadja s ily czélzattal vitassa. Kétségkívül, hogy ilyesminek messzeható következménye lehet. De nem ijedünk vissza attól. Akarjuk ezt és provokáljuk. A Deákpártot eddig a közjogi kérdés tarta össze. Nagy és erős kapocs volt ez, amíg a párton kívüli elemek ennek szétszakítására törekedtek; oly nagy és erős, hogy az általa összetartott párt biztos többségnek, a köréből alakult kormány erős s biztos állásúnak bizonyult. Az ellenzék taktika-változtatásának azonban szükségképen vissza kellett hatnia a Deákpártra is. A közjogi alap már nem lévén oly nagy mértékben fenyegetve, s egy organikus belügyi programm nem állíttatván a párt elé, szükségképen érvényesülni kezdtek a személyi momentumok. Előmozdíthatták ezt bizonyos külviszonyok is s oly helyzetbe jutottunk, melyben igen sokat hallunk hangoztatni személyiségeket, kik nem képviselnek, vagy legalább kizárólag vagy kiválólag nem képviselnek elveket s igen keveset elveket, melyek alatt nem egyes bizonyos egyéniségek, hanem a hasonló meggyőződésű férfiak egész köre érthető. E beteges, csak zavart okozó viszonynak mindenekelőtt megváltozni kell. — Ezt akarjuk s erre törekszünk, midőn a 21-es bizottság programmszerű megállapodásait az újabb pártalakulások magvarul tekintjük. A midőn ezt teszszük, távol áll tőlünk hogy az oly szójátékokra nagy súlyt helyezzünk, minek a »fusió« és »coalitió« elnevezésekkel űzetnek. Előttünk világos a kérdés. Mi a czél ? Az államháztartás egyensúlyának helyeállítása az ennek megfelelő s a nemzet igényeit kielégítő állami intézmények útján. Mi erre az eszköz ? Az ezen állami intézmények behozatalára nézve megállapodott kormány s az e kérdésekkel tisztában levő párt. Hogy mely elemekből alakul e párt , az alárendelt kérdés. Nem bír több fontossággal, mint az, hogy az illetők kálomisták-e, vagy igazhitű pápisták. Az teljesen mindegy, hogy hisznek-e a pápai csalhatatlanságban vagy nem ; de az épen nem mindegy, hogy egyetértenek-e a közigazgatás, a vasúti politika s az összes administratió kérdéseiben vagy nem, s az meg épen roppant különbséget tesz hogy vájjon sértetlenül fel akarják-e tartani a közjogi alapot vagy nem, és pedig ez utóbbi azért teszi a roppant különb A „Pesti Napló“ tárczája. D’Israeli Benjámin. Canning György halála óta a nép kebeléből senkinek sem sikerült Angliában oly magas polczra emelkednie, mind Disraeli Benjáminnak, ki azon régi zsidó családok egyikének ivadéka, melyek a XV. század végével Spanyolországból kiűzetvén, Velenczében leltek menedéket. Még nagyatyja is mint kereskedő a dogek városában töltő napjait, de atyja már hátat fordított szülővárosának s keresztény hitre térve Angliába költözött,hol mint könyvkereskedő és iró, kiváltó irodalmi furcsaságokval tett szert némi névre. Fia több tekintetben a szerencse gyermekének mondható. Hírneves író és conservatív pártvezér, több ízben miniszterelnök, de mindannyiszor csak rövid ideig kinek bukását az egész szabadelvű Anglia, sőt az összes szabadelvű világ kitörő tapssal fogadta. Ez a nagy különbség DTsraeli és Canning között. Míg ez az aristokratia sorában Európa szabadelvű törekvéseinek hősévé küzdötte föl magát és egész Angliát magával ragadta, míg Európa és Amerika minden lépését ujjongva kisérte, addig DTsraelit a józan angol és külföldi közvélemény örömujongva látta mindenkor a kormányból távozni. DTsraeli sajátságos alak a jelenkor történetében. A »Punch« számtalan torzképben örökítette meg conservativ elv- és jellemtelenségét. Habár már mint keresztény született, nem volt benne a bátorság, midőn a szabadelvűek az emancipatio kérdését a parlament küzdterére vitték, annak érdekében szava súlyát latba vetni. Ezt nem engedte meg neki saját pártállása. A toryk karjaiba vetve magát a párt érdekeinek keretébe kellett illeszkednie, s emiatt az angol lapok akkor sok csúfot űztek belőle. Őisraeli főképviselője az írók és politikusok azon osztályának, melyeknek Európa minden állama bővében van, s mely hatalmasok szolgálatában végzi nem irigylésreméltó teendőit. Az ő sorsa már csak azért is megérdemli hogy közelebbről szemügyre vegyük, mert mint tükörben látjuk azt, hova vihet valakit az ál- és magára erőszakolt conservatismus, mely az aristocratia és despotismusnak elévült kiváltságait újra aranyporral hinti be, s a népekkel azt kívánja elhitetni, hogy legokosabban tesznek, ha a szabadelvűség áramlatától elfordulnak. Minden bizonynyal érdekes szemügyre venni a lépcsőfokokat, melyeken Disraeli oly magas poletra jutott. A dicsvágy és pénzszomj voltak egész életének vezéreszméi. E két vonás már gyermekkorában teljesen kifejlődött volt jellemében; már akkor megmondotta, hogy nem nyugszik, mig mint Right Honorable nem hajtja fejét nyugalomra. Disraeli 1805. decz. havában született. Miután iskolai tanulmányait befejezte, ügyvédeskedni kezdett, de e száraz foglalkozás nem volt ínyére. Fölcsapott írónak s huszonegy éves korában »Vivian Grey« czím alatt egy beszélyt tett közzé, melynek hőse gúnyolva és csúfolva minden eszményi irányt és lelkesedést, tör magának utat a világban, csakhogy dicsőségre és hírnévre tegyen szert. — Mindenesetre sajátságos benyomást kelt az emberben, ha most e beszélyben olvassuk : »Hős kívánsz lenni ? viseld magad hesietlenül ; hatalmas akarsz lenni ? légy rész, s ha bölcs akarsz lenni, játszd a bolondot.« — Egy új machiavellismus tehát az, melyből a fiatal költő merite. A beszély költői becse csekély, de föltűnt reflexióinak merészsége és irályának sajátságos zamatos ize által. Ezzel egyidejűleg a hírlapírói pályára lépett, hogy mielőbb megnyíljanak előtte a politikai élet sorompói. 1826-ba »The Representative« czímmel egy új napilapot indított meg Londonban, melylyel a »Times«-t is háttérbe szorítni vélte, de amely oly kevés pártfogóra talált, hogy félév múlva meg kellett szüntetni. John Murray e vállalatnál 40,000 font sterlinget veszített. Erre Disraelt, hogy vereségét feledje, útra kelt, 1827-ben bejárta Olasz és Görögországot, a következő évet Konstantinápolyban töltő, innét beutazta Syriát, Egyptomot és Núbiát. Trója csataterén egy nagy epos tervét dolgozta ki, a forradalmat akarta megénekelni, azonban csak 1834-ben szakíthatott magának időt e nagyszerű tervének kivitelére. Eközben egymásután több regényt bocsátott közzé, melyekben oly rendkívüli képzelet, költői szárnyalat és a mellett bő lélektapasztalat és széles készültség nyilvánult, hogy az irodalom a legnagyobb reményeket kötötte szerzőjük nevéhez. »Temple Henriette«, »Az ifjú herczeg«, »Alroy csodás története« s »Ixion a mennyekben« voltak múzsájának első termékei. 1832-ben aztán megjelent a »Contarini Fleming«, mely ma is még legjobb beszélye, s még az angol beszélyirodalomban is kiváló helyet foglal el. E beszélyével rendkívüli föltünést aratott. Itt többek között ezeket mondja: »A világ oly kagyló, mely kard élével nyitható fel.« Továbbá: »Azt hiszem, én összeesküvésre születtem, s hogy sajátkép az én helyem Velencze volna.« Midőn 1831-ben visszatért hazájába, mindenfelé lázas izgatottságra akadt, mibe a reformok érdekében folyó harcz sodorta a népet. Ez arra ösztönözte, hogy a politikai téren is föllépjen. Kezdetben radicalis reformernek hirdette magát. Nem használt. Utóbb conservativ zászló alá esküdött. Szintén megbukott. — 1833-dik évi veresége mélyen elkeserítő, s midőn a választási izgalomban azt a kérdést vetette föl valaki: hogy mi ő ?— »What is he« ? czím alatt egy terjedelmes politikai hitvallomást tett közzé. 1836-diki föllépése alkalmával súlyos megaláztatásban részesült. Ugyanis a választók előtt tartott egyik beszédében megtámadta volt O‘Connellt, mire ez következőleg válaszolt : »Hazug csalóm, ismerek én igen tiszteletreméltó zsidó családot, de vannak köztük undorító fajzatok, és DTsraeliban megvannak mind azon tulajdonok, mint abban a megrögzött latorban, kit Krisztus mellé feszítettének s kinek minden bizonynyal DTsraeli volt neve. Nem tudom a mostani DTsraelinak az volt-e az ősapja, de azon hitben, hogy csakugyan az, én megbocsátok neki.Címe az O’Connell-i népszónoklatok egy példánya, melylyel ő a tömeget megnevettetni szokta. Azonban DTsraeli e féktelen humort nem akarta nyugodtan eltűrni, s O‘Connell fiát párbajra szólitá, mit ez el nem fogadott Erre magához az öreghez intézett egy nyers levelet, mely e mondattal végződött »majd Philippinél találkozunk.« Azonban hónapok múltak, míg Disraeli mint Maidstone kerület képviselője 1837-ben a parlamentben szembeszállhatott vele. December 7-én tartotta szűzbeszédjét, de kudarcot vallott. Kellemetlen hangja, modoros előadása, idegenszerű fülsértő kiejtése, bizarr külseje és még bizarrabb tagyártása hahotára ingerlők hallgatóit. Disraeli azonban még nem rettent, habár a gúny fájdalmasan érinté. Beszédét a következő emlékezetes szavakkal végző : »szíves örömest vettem volna a tetszés némi jelét, még a túlsó félről is. A fogadtatás, melyben részesültem, meg nem lep. Életemben már igen sokba belefogtam, s amit magam elé tűztem, az elvégre mindig sikerült. Most leülök s önök nevethetnek uraim, amint kedvök tartja, de eljöhet az idő, midőn meghallgatnak s beszédem elveszi nevetési kedvöket.« A parlamenti ülésszak alatt több ízben fölszólalt, és tizennyolez hó leforgása múlva a tory-párt már figyelemmel hallgatta, midőn mérges nyilait a whigek felé szórta. Peel Róbert nem rokonszenvezett vele, s több ízben kijelenté, hogyha »százszor conservativnak mondja is magát, ő sajátkép sociális forradalmár, Louis Blanc iskolájából.« És midőn Peel 1841-ben minisztériumot alkotott, épen ez ellenszenvénél fogva nem alkalmazta DTsraelit, mire pedig az erősen számított. DTsraeli csakhamar teljesen el is hidegült tőle s később ép oly heves támadásokat intézett ellene, mint a whigek. Ez idő alatt DTsraeli ismét az irodalom felé fordult, hogy írói hirnevét fönntartsa. 1839-ben lord Russel boszantására ő is tolla alá vette »Don Carlos« czím alatt Álarcos gróf dramatizált történetét, s Russel gyönge költeményét csúfosan háttérbe szobta. De fontosabb, mint minden eddigi irodalmi munkája, az a két politikai regény: »Coningsby, or the new generation«, »Sybil, or the two nations«, melyben a Chartista-lázadásokat rajzolva, megmutatja az aristokratiának, minő uton kell haladnia, ha vagyoni és politikai állását fönn kívánja tartani. Egyenes fölhívást intéz az aristokratiához, teremtse meg az által az újkort, hogy a népérdekeket kezébe veszi s a néppárttal egyesülve az ámító whigeket leküzdi, melyek a kormányt csak kiváltságuknak tekintik s a koronát gyöngítve, a népet csak fél munkákkal nyomorítják. Fiatal, nemesen érző és gondolkodó aristokratákat fest e művében , kik ez eszmének hódolva gazdag gyárosok leányait veszik nőül, s velök egyesülve, a népet ismét vallásossá teszik. A gyárosok jellemzésében Disraeli a középosztályok fölfelé törekvő fejlődését dicsőíti az ipar ápolása által, mint új elemeket állítván szembe őket az aristokratiával, melyekkel emelnek számolnia és egyezkednie kell, nehogy a középosztály az alsóbb rétegeket legyen kénytelen magához édesgetni, s azok segítségével az aristokratiát megdönteni. E regényt a nép és az aristokratia egyaránt mohón olvasta s az angol népkönyvtáraknak még ma is legkeresettebb műve. Pusztán Amerikába több mint ötvenezer példányt szállítottak belőle, azonkívül Európa összes nyelvére lefordították. Irodalmi sikerei a parlamentben is lényegesen növelték befolyását, és lassanként egy torykból álló kis párt vezérévé lett, mely azon jó reményben sorakozott hozzá, hogy a megindított fejlődést folytatni fogja, és a fiatal Anglia elvei által az aristokratiát radikál-reformokra szorítandja. Peel Róbert ellen folytatott eljárásából azt a meggyőződést meríthette a kisded csapat, hogy Disraeli nem ismeri el Peelt a conservativek vezérének, sőt több ízben éles támadást intézett ellene. Peel irpolitikájára nézve egy ízben megjegyzé, hogy »fürdés közben meglepte a whigeket s ellopta azok ruháit.« Az öreg Hume az időben megdicsérte őt önálló független magatartásáért, holott D’Israelinál ez csak merész pártjáték volt, boszút akart állni és félelmessé kívánta magát tenni. Epen azt a taktikát követte, mit lord Derby, nem csoda tehát, hogy e kettő később szövetséges társsá szegődött. Peel Robert elleni éles támadásai, melyek a kormányelnök bukását idézték elő, lord Bentink-el közelebbi összeköttetésbe hozták, daczára, hogy erről egy régibb röpiratában azt mondotta: kevés eszű kevés becsületű ember. — Kettőjük között benső barátság fejlődött. Ezóta Disraeli mindig Bentink háta mögött ült az alsóházban, s a súgó szerepét adta, úgy, hogy lassanként Bentink a szó teljes értelmében Disraeli eszközévé alacsonyult. Amint a tory-párt e vezére meghalt, »Lord George Bentink , a political biography« czímmel egy ritka szép tanulmányban állított neki Disraeli emlékoszlopot. Bentink elhunytával ő lépett a tory-párt élére, jóllehet a pártnak egy része erről eleintén mit sem akart hallani, utóbb mégisbelenyugodott. Nélkülözhetlen viadorjuk volt ő, ki mindig készen állott fedetlen mellel is érdekeikben síkra szállni. Sir James Graham egy ízben találóan jegyezte meg róla : »Figyelemmel kisértem pályáján. Először mint vad indián utat tört magának kelerészével, s most ellenfeleinek skalpirozásával folytatja azt.« A 48-diki évek világrázkódtató mozgalmai őt érintetlenül hagyák. Minden idejét arra használta, hogy parlamenti állását minél szilárdabb alapokra fektesse, mert ekkor már miniszterségről álmodozott. Ez álom azután nem sokára meg is valósult. Midőn Russel és Palmerston lordok az 51-diki párisi államcsíny miatt összetűztek, a királyné nem tehetett egyebet, mint lord Derbyhez küldött, ki azután egy tory-kormányt alakított. Ekkor vállalt Disraali először tárczát, mint pénzügyminiszter. Ország-világ kíváncsian leste, mint igazodik el majd a száraz számok tömkelegében a volt költő és szónok. E kíváncsiság rendkívüli csodálattá változott át Disraeli kiváló tehetsége és sokoldalúságával szemben, midőn pénzügyi javaslatát előterjesztette, mely a falusi népnek adó dolgában rendkívül kedvezett ugyan, de az ebbeli irányt oly ügyesen eltakarta, hogy legfogasabb ellenei sem sejték, mig a miniszter fényes szónoki tehetségének befolyása alatt álltak. Utóbb per-séget, mert a közjogi alap felforgatása állami pénzügyeinket is nagy zavarba hozná, s igy meghiúsítaná épen azt a czélt, melynek vezéreszméül kell minden komoly politikus előtt lebegnie. A múlt, természetesen a haza becsületes szolgálata s a hazafias érdekek férfias előmozdítása körül átélt múlt, nem tehet különbséget ott, ahol a jövendő feladatai hosszú sorozatának megoldása s az e czélból alakulandó pártszövetségről van szó. De hogy e szövetség megalakulhasson, hogy az valóban a hasonló meggyőződésnek szövetsége legyen, hogy vitáink a »fusio« vagy »coalition szójátékainak teréről a gyakorlati megoldás positív alkotásai közé tereltessenek: mindezekhez határozott programm szükséges, s mert ezt várjuk a 21-es bizottság tárgyalásaitól, azért foglaljuk el már eleve is a bizottság munkálatával szemben azt az álláspontot, melynek már ismételve kifejezést adtunk. Budapest, február 20. (A képviselőház osztályai) ma délelőtt tartott tanácskozásaikban tárgyalás alá vették a méter mérték behozataláról, az Oroszországgal kötött postaszerződésről, a Portugáliát kötött consulsági egyezményről, és a Svéd- és Norvégországgal kötött kereskedelmi és hajózási szerződésről szóló törvényjavaslatokat. A szerződések tárgyalását a III. osztály már tegnap bevégezvén, azok ma a többi osztályok által szintén elfogadtattak. A méter mérték behozataláról szóló törvényjavaslatot általánosságban valamennyi osztály elfogadta, a részletekre nézve azonban történtek némely módosítások, melyek kiváltkép a hitelesítő hivatalok felállítására, a rendszernek kényszerű behozatalára és a bírságolásokra, mint a javaslat főbb pontjaira vonatkoznak. A hitelesítő hivatalok felállítására nézve azt mondja a tvjavaslat, hogy azokat a kereskedelmi miniszter állítja fel és jelöli ki, de ezen jogot a törvényhatóságok is gyakorolhatják. Ennek ellenében az osztályok az e hivatalok felállítását a törvényhatóságokra nézve kötelezőleg kívánják kimondatni s a kormány által csak a központi mértékhitelesítő bizottságot kívánják felállítani, és hogy a tvhatóságok felügyelete alatt városok és községek is állíthassanak ily mértékhitelesítő hivatalokat. A rendszer kényszerű behozatala egy bizonyos időhöz kötve nem látszik czélszerűnek; a bírságolást is enyhíteni kívánják az osztályok, amennyiben az ne 5 forinttal, de csak 1 forinttal kezdődjék s 100 frtig fokoztathassék-Továbbá a javaslat szerint a mintamértékekkel az egyes hivatalok a központ által láttatnak el, de az ez iránti költségek mi módon leendő fedezéséről nincs provideálva; az osztályok véleménye szerint ezen költségek az illető hitelesítő hivataloktól szedendők be, ellenben a hivatalok a hitelesítési díjak beszedésére felhatalmazandók. Végül még a rendszer behozatalánál minden más mérőkészülékek és hordók a bírságon kívül elkobzandók lennének; az osztályok erre nézve a bírságot elegendőnek tartják. Felmerült még némely osztályban azon kívánság, hogy a mérték elnevezések magyaríttassanak, mi által meghonosítása meg volna könnyítve; történtek is e tekintetben különösen a III. és V. osztályban némely módosítások, az osztályok többsége azonban az internationális elnevezéseket véli megtartandóknak, a gyakorlatra bízva azoknak megmagyarosítását. A központi bizottságba előadókat megválasztottak : I. o. Kubinyi Árpád, II. o. Hedry Ernő, vi. o. Vécsey Tamás, IV. o. Kvassay László, V. o. Mihályi Péter, VI. o. Bésán Mihály,VII.o. Toszt Gyula, VIII. o. Ernuszt Sándor, IX. o. Dániel Ernő. (A jogügyi bizottság) ma délelőtt tartott ülésében folytatta a főváros pesti telekkönyveinek átalakításáról és kiegészítéséről szóló tvjavaslat tárgyalását. A szolgalmi jogokra nézve az 5. §. következőkkel egészíttetik ki: »Azon szolgalmi jogok, melyek az 1840. év előtt vezetett és akkor bezárt szolgalmi külön könyvbe voltak bejegyezve, és melyek iránt azóta újabb telekkönyvi bejegyzés nem eszközöltetett, nem vezetendők ugyan át hivatalból, de a jogosíítottaknak szabadságában áll a 8. §. szerint kitűzendő határidőben az átvezetésért folyamodni, mely iránt a törvényszék ugyancsak a 8 §. szerinti eljárás után határoz. A 6. §. azon elvi vitára adott alkalmat, vajon a jelenlegi telekkönyvben előforduló valamely határozatlan vagy érthetlenbejegyzés jogi természete és értelme iránt a bizottság ítéljen-e,vagy a törvényszék, a többség abban állapodott meg, hogy ez iránt a törvényszék határozand, mely az új telekkönyvbe leendő bevezetésre nézve a bizottságnak utasítást ad. A 7. §. az időközi bejegyzésekről elfogadtatott. A 8. §, mely a bizottsági munkálatok befejezése utáni teendőket szabályozza, a fent említett módosítás értelmében idomuttatott át. A tárgyalás folytatása a jövő ülésre halasztatott. (A törvényhatóságok területének szabályozásáról szóló törvényjavaslat ellen Belső-Fehér megye bizottsága február 3-án Erzsébetvároson tartott rendkívüli gyűléséből feliratot határozott intézni a képviselőházhoz, melyben különösen azon aggodalmát fejezi ki, hogy azon törekvés folytán, mely az adóképességet a területtel kívánja összhangba hozni Erdély közigazgatási jövője s anyagi és szellemi emelkedése oly tekintetnek áldoztatik fel, mely mindössze azt eredményezheti, hogy az államkincstár néhány százezer írttal gazdagabb lesz, de az amúgy is csekély adóképesség nem fokoztatik, sőt inkább gyengíttetni fog. A felirat ezen szempontból szükségesnek tartaná Erdélyre nézve az adóminimum leszállítását és nyolc megye helyett tíznek alkotását. E szerint Erdély kilenczedik megyéjét, Maros-Vásárhely székhelylyel, Marosszék, Küküllő megye beszögellő része és Torda megyének Szász-Régen körüli része képezné, a tizediket pedig Erzsébetváros székhelylyel Felső-Fehér megye külkerülete és hévizi járása, Küküllő megye, Medgyes , Segesvár és Kőhalomszékek. Ezáltal a miniszteri javaslatban tervezett Torda megye elvesztené ugyan különben is sajátlan székhelyét, de a megmaradt rész Beszterczében bármely vármegye neve alatt elég jó központot találhatna. A megye bizottsága elérkezettnek látja az időt, midőn nyíltan azon tevékenység terére kell lépni a törvényhozásnak, mely a magyar államban a magyar faj fenntartását biztosítja. E czél a felirat szerint akként érhető el, hogy Szeben vármegyéből az alkotórészekhez más elemek hozzáadásával két vármegye alakittatik. Ez által Szeben vármegyében más elemek befolyása sokat veszitne veszélyes jellegéből ; mig az uj vármegyében a különböző fajbeli elemek egyensúlya mind a békés együttlétet, mind az erőknek a közjó szolgálatában küzdelmeinek szerencsés esélyeit biztosítaná, és a mi legfontosabb, a vidék magyarsága birna egy alakot a tervezendő vármegyében, s irányt ennek magyar székhelyében, melynek aegise alatt önfenntartásának jogosult munkáját végezhetné s a magyar kultúrának erős támpontot teremthetne. (A 75 milliós magyar állami kölcsönről egy berlini lap azt írja, hogy a consortium már eladta a saját számlára átvett összeget. Az eladás a continentális piacon kevésbé sikeresen folyt, mint a londoni, mely meglehetősen erős vásárlásokat tett. A consortium tudvalevőleg ötven millióra fenntartotta magának az optiót; miután azonban a saját számlára átvett 25 milló el van adva és Londonban a kölcsön iránt még van kereslet, az idézett lap értesülése szerint valószínű, hogy ez 50 millió egy részére a consortium érvényesíteni fogja az optiót. A consortiumnak ugyanis joga van az optionális összegből bizonyos minimumig terjedő részleteket átvenni; a consortium egy ily részletre fogja kiterjeszteni az optiót. (A magyar gőzhajózás ügye legközelebb — mint értesülünk — ismételten beható tanácskozások tárgyát képezte. Egy szakférfiakból (nagykereskedők, hajótulajdonosok stb.) álló szűkebb körben foglalkoztak vele, hol részletes kimutatások és számítások alapján azon meggyőződésre jutottak, hogy ha a vállalat, habár az eddiginél kisebb tőkével okszerűen szerveztetik , az életképesség minden feltételeivel bír, és nemcsak az országra nézve általában, hanem a vállalkozókra nézve is határozottan hasznos lehet. Megállapíttatott, hogy egy 6 millió frtnyi összeg nagyon is elegendő az e. m. gőzhajótársulat hajóparkjai, kőszénbányái, épületei stb.inek megvételére, sőt ebből még tetemes összeg jutna az újraszervezésre és a forgalom létesítésére; ezen névleges szükséglet továbbá 6.000.000-ról redukálható, amennyiben ebben azon 3.000.000 elsőbbség is bennfoglaltatik, mely az új vállalatra átruházható volna, valamint az eddigi részvényesekre netalán háramló kielégítési összeg, mely az új vállalat részvényeivel volna kiegyenlíthető. Még azon remény sem zárható ki, hogy a lebegő adósságok egy része is ily módon lesz törleszthető. Tehát a magyar dunagőzhajózási vállalat létesítésére és forgalombahozására 10-12 millió forint mindenesetre elegendő volna. Az említett értekezletben azon meggyőződés emelkedett érvényre, hogy ha a magyar vállalat megszerzéséért és fenntartásáért a cs. k. dunagőzhajózási társulattal versenyajánlatot tevő consortiumok, combinatiójuk keresztülvitelére helybeli tőkék közreműködését szükségesnek tartanák, ezek a fővárosi kereskedelmi körökben tetemes összegben volnának megszerezhetők. A tegnapi tanácskozmányban résztvett nagykereskedők stb. az erre vonatkozó aláírást kezdeményezni akarták, hogy azonban a dolognak nagyobb jelentőség biztositassék és hogy időközben minden idevágó adat felől bővebb értesítés nyeressék, czélszerűbbnek nyilváníttatott az érintett kérdéseket még egyszer egy nagyobb gyűlés elé terjeszteni, melyre a verseny gőzhajózást érdeklő üzletágak kiválóbb képviselői a tegnapi tanácskozmányban részvettek nevében személyesen lesznek meghívandók. Renan a vallási mozgalmakról Európában. (Három közlemény.) II. A vaticáni zsinat határozatai nem nagy befolyást gyakoroltak oly országok katolikusaira, kikre nézve a vallás nem egyéb régi szokásnál. Egy dogmával, több, vagy kevesebb, mit törődik vele a tömeg ? A hívők igazat adnak a pápának s a zsinatnak ; a hitetleneknek semmi közük az új dogmához. Másként áll a dolog Németországra nézve. A csak kissé műveltebb német katolikus sokat elsajátított a protestáns szokásokból. Mindenekelőtt ismeri vallását, tudja annak indokait, s helyesli ezt, népi helyesli amazt. És így történt, hogy Németországban nagy mozgalmat idézett elő a vaticáni zsinat által alkotott