Pesti Napló, 1874. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1874-02-21 / 43. szám

Bérmentetlen levelek csak ismert költUi paMSZOk, hirdetmények) «­­ Barátok­ tere, Athenaeum-épült kezektől fog&dt&tn&k el. hónapban megkezdhető, de ennek bármely . . . Kéziratok nem adatnak visea&a, # kiadó-hivatalhoz intézendő^» REGGELI Ek I A­­D — 1 Hzpjítól uimitatik. I .* _ 43. szánt.________________________________Budapest Szombat, február 21.1874. _________ ______II. évi folyat Szerkesztési irodai Kiadó-hivatal: ^­­ Előfizetési feltételek I Hirdetések Barátok-tere, Athenaeum-épü­let. Barátok-tere, Athenaeum-épület. Postán küldve, vagy Budapesten i . , -w*--- . , -------- Ifi lillllll I Hk | JA I |ln I MM h^hoz hordva reggeli és esti ki- szintúgy’mint*elehzetések A lap Szellemi részét illető minden I ^^1 fi I | I B | I Wj I II együtt fi közlemény a szerkesztőséghez A lap anyagi részét illető közié* l^| j­­ I I I I I ^| 3 hónapra 6 frt — kr. “ • f l'jli I I II r Ilii •■‘IT-nyi Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. Előfizetési árak: Egész évre .... 34 frt. Félévre....................................13 frt. Negyedévre ... 6 frt. Egy hóra .... 2 frt. HSSP" Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló» kiadó­hivatalának (ferencziek tere , Athenaeum­épület) küldendő.]­ A ,.P. Napló“ szerkesztő- és kiadó-havatala. Budapest, február 20. Beismerjük: némileg abnormis dolog, hogy mi egy oly munkálat körül sürgetjük és lehetőnek tartjuk a pártalakulást, a­mely munkálat eddig nincs nyilvánosságra hozva. Értjük a 21-es, vagy a 9-es bizottság mun­kálatát. Az abnormitás azonban csak látszólagos. Figyelembe veendő ugyanis először az, hogy eszünkbe se jut e munkálat változatlan elfo­gadását ajánlani. Azt a párt szintúgy meg­fogja vitatni, mint minden eléje terjesztett más javaslatot, s ha a többségnek úgy tetszik, változtatja, módosítja, a­mint az a többség­nek tetszeni fog. De vannak ezenkívül más és fontos­ okaink. A 21-es bizottság többsége a Deákpárt legkitűnőbb férfiúiból áll. Azokból, kiknek legnagyobb része a párt megalakulása óta kö­rünkben az irányt adó vezérszerepet foglalja el, kik a párt érzülete, bizalma és meggyő­ződése méltó mandatáriusainak tekinthetők. A­mit e többség helyesel, az nem lehet ide­gen a Deákpárt nagy zömének érzülete előtt; a­mit e többség elfogad, az nem lehet ellen­tétben a Deákpárt nagy zömének meggyőző­désével, így kétségkívül alappal bír a kívánat, hogy a pártcsoportosulásra az e bizottság ál­tal kidolgozott programm alapján történjék kísérlet. És­pedig annál inkább, mert ha a Deák­kör s nem a képv.­ház küldene ki bizottságot a czélra, hogy oly programmjavaslatot dol­gozzon ki, mely a köz tanácskozásainak alap­jául szolgálhat; akkor is, s ez esetben is e bizottság ugyanazon férfiakból állana, a­kik­nek nézetét s a közügyekről vallott felfogá­sát a 21-es bizottság munkálatában várjuk és reméljük megnyerhetni. Egyéb szempontokat is felhozhatunk. A törvényhozás legközelebbi feladata nem lehet más, mint az államháztartás egyensúlyának helyreállítása, vagy­is a törekvés arra, hogy összes állami intézményeink pénzügyi hely­zetünk kívánalmai s a gyakorlat által kimu­tatott szükségletek kívánalmaihoz képest ide­ nyittassanak át. Ez természetesen nemcsak pénzügyi, hanem politikai kérdés is. Ez nem­csak állami életünk ezen vagy amaz ágaza­tát, hanem ennek összességét, az egész rend­szert illeti. S ez szükségképen egy nagy­sza­bású, az állami élet minden factorát, minden részletét átölelő belügyi reform­programmot föltételez, s mert a 21 -es bizottság ily pro­gramja megállapításával bízatott meg a lé­tesítendő munkálat, már czélja és rendelteté­sénél fogva is, hivatva lehet arra, hogy új pártcsoportulások alapját képezze. S mi me­legen óhajtjuk, hogy a pártok s különö­sen a Deákkör ezt ily intenzióval fogadja s ily czélzattal vitassa. Kétségkívül, hogy ilyesminek messze­­ható következménye lehet. De nem ijedünk vissza attól. Akarjuk ezt és provokáljuk. A Deákpártot eddig a közjogi kérdés tarta össze. Nagy és erős kapocs volt ez, a­míg a párton kívüli elemek ennek szétszakí­tására törekedtek; oly nagy és erős, hogy az általa összetartott párt biztos többségnek, a köréből alakult kormány erős s biztos állású­nak bizonyult. Az ellenzék taktika-változta­­tásának azonban szükségképen vissza kellett hatnia a Deákpártra is. A közjogi alap már nem lévén oly nagy mértékben fenyegetve, s egy organikus belügyi programm nem állít­tatván a párt elé, szükségképen érvényesülni kezdtek a személyi momentumok. Előmozdít­hatták ezt bizonyos külviszonyok is s oly helyzetbe jutottunk, melyben igen sokat hal­lunk hangoztatni személyiségeket, kik nem képviselnek, vagy legalább kizárólag vagy kiválólag nem képviselnek elveket s igen ke­veset elveket, melyek alatt nem egyes bizo­nyos egyéniségek, hanem a hasonló meggyő­ződésű férfiak egész köre érthető. E beteges, csak zavart okozó viszony­nak mindenekelőtt megváltozni kell. — Ezt akarjuk s erre törekszünk, midőn a 21-es bi­zottság programmszerű megállapodásait az újabb pártalakulások magvarul tekintjük. A midőn ezt teszszük, távol áll tőlünk hogy az oly szójátékokra nagy súlyt helyez­zünk, minek a »fusió« és »coalitió« elneve­zésekkel űzetnek. Előttünk világos a kérdés. Mi a czél ? Az államháztartás egyensú­lyának helyeállítása az ennek megfelelő s a nemzet igényeit kielégítő állami intézmények útján. Mi erre az eszköz ? Az ezen állami in­tézmények behozatalára nézve megállapo­dott kormány s az e kérdésekkel tisztában levő párt. Hogy mely elemekből alakul e párt , az alárendelt kérdés. Nem bír több fontosság­gal, mint az, hogy az illetők kálomisták-e, vagy igazhitű pápisták. Az teljesen mindegy, hogy hisznek-e a pápai csalhatatlanságban vagy nem ; de az épen nem mindegy, hogy egyetértenek-e a közigazgatás, a vasúti politika s az összes administratió kérdései­ben vagy nem, s az meg épen roppant különb­séget tesz hogy vájjon sértetlenül fel akar­ják-e tartani a közjogi alapot vagy nem, és pedig ez utóbbi azért teszi a roppant különb­ A „Pesti Napló“ tárczája. D’Israeli Benjámin. Canning György halála óta a nép kebeléből senkinek sem sikerült Angliában oly magas polczra emelkednie, mind Disraeli Benjáminnak, ki azon régi zsidó családok egyikének ivadéka, melyek a XV. század végével Spanyolországból kiűzetvén, Velen­­czében leltek menedéket. Még nagyatyja is mint ke­reskedő a dogek városában töltő napjait, de atyja már hátat fordított szülővárosának s keresztény hitre térve Angliába költözött,hol mint könyvkereskedő és iró, kivált­ó irodalmi furcsaságok­val tett szert némi névre. Fia több tekintetben a szerencse gyermeké­nek mondható. Hírneves író és conservatív pártvezér, több ízben miniszterelnök, de mindannyiszor csak rö­vid ideig kinek bukását az egész szabadelvű Anglia, sőt az összes szabadelvű világ kitörő tapssal fogadta. Ez a nagy különbség DTsraeli és Canning kö­zött. Míg ez az aristokratia sorában Európa szabad­elvű törekvéseinek hősévé küzdötte föl magát és egész Angliát magával ragadta, míg Európa és Ame­rika minden lépését ujjongva kisérte, addig DTsrae­­lit a józan angol és külföldi közvélemény öröm­­ujongva látta mindenkor a kormányból távozni. DTsraeli sajátságos alak a jelenkor történeté­ben. A »Punch« számtalan torzképben örökítette meg conservativ elv- és jellemtelenségét. Habár már mint keresztény született, nem volt benne a bátorság, midőn a szabadelvűek az emancipatio kérdését a parlament küzdterére vitték, annak érdekében szava súlyát latba vetni. Ezt nem engedte meg neki saját pártállása. A toryk karjaiba vetve magát a párt ér­dekeinek keretébe kellett illeszkednie, s emiatt az angol lapok akkor sok csúfot űztek belőle. Őisraeli főképviselője az írók és politikusok azon osztályának, melyeknek Európa minden állama bővében van, s mely hatalmasok szolgálatában végzi nem irigylésreméltó teendőit. Az ő sorsa már csak azért is megérdemli hogy közelebbről szemügyre vegyük, mert mint tükörben látjuk azt, hova vihet valakit az ál- és magára erőszakolt conservatismus, mely az aristocratia és despotismusnak elévült ki­váltságait újra aranyporral hinti be, s a népekkel azt kívánja elhitetni, hogy legokosabban tesznek, ha a szabadelvűség áramlatától elfordulnak. Minden bizonynyal érdekes szemügyre venni­­ a lépcsőfokokat, melyeken Disraeli oly magas polet­ra jutott. A dicsvágy és pénzszomj voltak egész éle­tének vezéreszméi. E két vonás már gyermekkorá­ban teljesen kifejlődött volt jellemében; már akkor megmondotta, hogy nem nyugszik, mig mint Right Honorable nem hajtja fejét nyugalomra. Disraeli 1805. decz. havában született. Miután iskolai tanulmányait befejezte, ügyvédeskedni kez­dett, de e száraz foglalkozás nem volt ínyére. Föl­csapott írónak s huszonegy éves korában »Vivian Grey« czím alatt egy beszélyt tett közzé, mely­nek hőse gúnyolva és csúfolva minden eszményi irányt és lelkesedést, tör magának utat a vi­lágban, csakhogy dicsőségre és hírnévre tegyen szert. — Mindenesetre sajátságos benyomást kelt az emberben, ha most e beszélyben olvassuk : »Hős kívánsz lenni ? viseld magad hesietlenül ; hatalmas akarsz lenni ? légy rész, s ha bölcs akarsz lenni, játszd a bolondot.« — Egy új machiavellismus te­hát az, melyből a fiatal költő merite. A beszély köl­tői becse csekély, de föltűnt reflexióinak merészsége és irályának sajátságos zamatos ize által. Ezzel egy­idejűleg a hírlapírói pályára lépett, hogy mielőbb megnyíljanak előtte a politikai élet sorompói. 1826-ba »The Representative« czímmel egy új napilapot in­dított meg Londonban, melylyel a »Times«-t is hát­térbe szorítni vélte, de amely oly kevés pártfogóra talált, hogy félév múlva meg kellett szüntetni. John Murray e vállalatnál 40,000 font sterlinget veszített. Erre Disraelt, hogy vereségét feledje, útra kelt, 1827-ben bejárta Olasz és Görögországot, a kö­vetkező évet Konstantinápolyban töltő, innét be­utazta Syriát, Egyptomot és Núbiát. Trója csataterén egy nagy epos tervét dolgozta ki, a forradalmat akarta megénekelni, azonban csak 1834-ben szakít­hatott magának időt e nagyszerű tervének kivitelére. Eközben egymásután több regényt bocsátott közzé, melyekben oly rendkívüli képzelet, költői szárnyalat és a mellett bő lélektapasztalat és széles készültség nyilvánult, hogy az irodalom a legnagyobb reménye­ket kötötte szerzőjük nevéhez. »Temple Henriette«, »Az ifjú herczeg«, »Alroy csodás története« s »Ixion a mennyekben« voltak múzsájának első termékei. 1832-ben aztán megjelent a »Contarini Fle­ming«, mely ma is még legjobb beszélye, s még az angol beszélyirodalomban is kiváló helyet foglal el. E beszélyével rendkívüli föltünést aratott. Itt többek között ezeket mondja: »A világ oly kagyló, mely kard élével nyitható fel.« Továbbá: »Azt hiszem, én­­ összeesküvésre születtem, s hogy sajátkép az én he­lyem Velencze volna.« Midőn 1831-ben visszatért hazájába, minden­felé lázas izgatottságra akadt, mibe a reformok érde­kében folyó harcz sodorta a népet. Ez arra ösztönöz­te, hogy a politikai téren is föllépjen. Kezdetben ra­­dicalis reformernek hirdette magát. Nem használt. Utóbb conservativ zászló alá esküdött. Szintén meg­bukott. — 1833-dik évi veresége mélyen elkese­rítő, s midőn a választási izgalomban azt a kérdést vetette föl valaki: hogy mi ő ?— »What is he« ? czím alatt egy terjedelmes politikai hitvallomást tett közzé. 1836-diki föllépése alkalmával súlyos meg­aláztatásban részesült. Ugyanis a választók előtt tar­tott egyik beszédében megtámadta volt O‘Connellt, mire ez következőleg válaszolt : »Hazug csaló­m, ismerek én igen tiszteletreméltó zsidó családot, de vannak köztük undorító fajzatok, és DTsraeliban megvannak mind azon tulajdonok, mint abban a megrögzött latorban, kit Krisztus mellé feszítettének s kinek minden bizonynyal DTsraeli volt neve. Nem tudom a mostani DTsraelinak az volt-e az ősapja, de azon hitben, hogy csakugyan az, én megbocsátok neki.C­íme az O’Connell-i népszónoklatok egy példá­nya, melylyel ő a tömeget megnevettetni szokta. Azonban DTsraeli e féktelen humort nem akarta nyugodtan eltűrni, s O‘Connell fiát párbajra szólitá, mit ez el nem fogadott Erre magához az öreghez intézett egy nyers levelet, mely e mondattal végző­dött »majd Philippinél találkozunk.« Azonban hónapok múltak, míg Disraeli mint Maidstone kerület képviselője 1837-ben a parlament­ben szembeszállhatott vele. Dec­ember 7-én tartotta szűzbeszédjét, de ku­­darc­ot vallott. Kellemetlen hangja, modoros előadá­sa, idegenszerű fülsértő kiejtése, bizarr külseje és még bizarrabb tagyártása hahotára ingerlők hall­gatóit. Disraeli azonban még nem rettent, habár a gúny fájdalmasan érinté. Beszédét a következő em­lékezetes szavakkal végző : »szíves örömest vettem volna a tetszés némi jelét, még a túlsó félről is. A fo­gadtatás, melyben részesültem, meg nem lep. Életem­ben már igen sokba belefogtam, s amit magam elé tűztem, az elvégre mindig sikerült. Most leülök s önök nevethetnek uraim, amint kedvök tartja, de el­jöhet az idő, midőn meghallgatnak s beszédem elve­szi nevetési kedvöket.« A parlamenti ülésszak alatt több ízben fölszó­lalt, és tizennyolez hó leforgása múlva a tory-párt már figyelemmel hallgatta, midőn mérges nyilait a whigek felé szórta. Peel Róbert nem rokonszenve­zett vele, s több ízben kijelenté, hogyha »százszor conservativnak mondja is magát, ő sajátkép sociális forradalmár, Louis Blanc iskolájából.« És midőn Peel 1841-ben minisztériumot alkotott, épen ez ellenszen­vénél fogva nem alkalmazta DTsraelit, mire pedig az erősen számított. DTsraeli csakhamar teljesen el is hi­degült tőle s később ép oly heves támadásokat inté­zett ellene, mint a whigek. Ez idő alatt DTsraeli ismét az irodalom felé fordult, hogy írói hirnevét fönntartsa. 1839-ben lord Russel boszantására ő is tolla alá vette »Don Car­los« czím alatt Álarcos gróf dramatizált történetét, s Russel gyönge költeményét csúfosan háttérbe szob­­­ta. De fontosabb, mint minden eddigi irodalmi mun­kája, az a két politikai regény: »Coningsby, or the new generation«, »Sybil, or the two nations«, mely­ben a Chartista-lázadásokat rajzolva, megmutatja az aristokratiának, minő uton kell haladnia, ha vagyoni és politikai állását fönn kívánja tartani. Egyenes fölhívást intéz az aristokratiához, teremtse meg az által az újkort, hogy a népérdekeket kezébe veszi s a néppárttal egyesülve az ámító whigeket leküzdi, melyek a kormányt csak kiváltságuknak tekintik s a koronát gyöngítve, a népet csak fél munkákkal nyomorítják. Fiatal, nemesen érző és gondolkodó aristokratákat fest e művében , kik ez eszmének hódolva gazdag gyárosok leányait veszik nőül, s ve­lök egyesülve, a népet ismét vallásossá teszik. A gyá­rosok jellemzésében Disraeli a középosztályok fölfelé törekvő fejlődését dicsőíti az ipar ápolása által, mint új elemeket állítván szembe őket az aristokratiával, melyekkel emelnek számolnia és egyezkednie kell, nehogy a középosztály az alsóbb rétegeket legyen kénytelen magához édesgetni, s azok segítségével az aristokratiát megdönteni. E regényt a nép és az aris­tokratia egyaránt mohón olvasta s az angol népkönyv­táraknak még ma is legkeresettebb műve. Pusztán Amerikába több mint ötvenezer példányt szállítottak belőle, azonkívül Európa összes nyelvére lefordí­tották. Irodalmi sikerei a parlamentben is lényegesen növelték befolyását, és lassanként egy torykból álló kis párt vezérévé lett, mely azon jó reményben sora­kozott hozzá, hogy a megindított fejlődést folytatni fogja, és a fiatal Anglia elvei által az aristokratiát radikál-reformokra szorítandja. Peel Róbert ellen folytatott eljárásából azt a meggyőződést meríthette a kisded csapat, hogy Disraeli nem ismeri el Peelt a conservativek vezérének, sőt több ízben éles táma­dást intézett ellene. Peel irpolitikájára nézve egy íz­ben megjegyzé, hogy »fürdés közben meglepte a whi­geket s ellopta azok ruháit.« Az öreg Hume az időben megdicsérte őt önálló független magatartásáért, holott D’Israelinál ez csak merész pártjáték volt, boszút akart állni és félelmessé kívánta magát tenni. Epen azt a taktikát követte, mit lord Derby, nem csoda tehát, hogy e kettő később szövetséges társsá sze­gődött. Peel Robert elleni éles támadásai, melyek a kormányelnök bukását idézték elő, lord Bentink-el közelebbi összeköttetésbe hozták, daczára, hogy er­ről egy régibb röpiratában azt mondotta: kevés eszű kevés becsületű ember. — Kettőjük között benső barátság fejlődött. Ezóta Disraeli mindig Bentink háta mögött ült az alsóházban, s a súgó szerepét ad­ta, úgy, hogy lassanként Bentink a szó teljes értel­mében Disraeli eszközévé alacsonyult. A­mint a tory-párt e vezére meghalt, »Lord George Bentink , a political biography« czímmel egy ritka szép tanul­mányban állított neki Disraeli emlékoszlopot. Bentink elhunytával ő lépett a tory-párt élé­re, jóllehet a pártnak egy része erről eleintén mit sem akart hallani, utóbb mégis­­belenyugodott. Nélkülöz­­hetlen viadorjuk volt ő, ki mindig készen állott fe­­detlen mellel is érdekeikben síkra szállni. Sir James Graham egy ízben találóan jegyezte meg róla : »Figyelemmel kisértem pályáján. Először mint vad indián utat tört magának kelerészével, s most ellenfeleinek skalpirozásával folytatja azt.« A 48-diki évek világrázkódtató mozgalmai őt érintetlenül hagyák. Minden idejét arra használta, hogy parlamenti állását minél szilárdabb alapokra fektesse, mert ekkor már miniszterségről álmodo­zott. Ez álom azután nem sokára meg is valósult. Midőn Russel és Palmerston lordok az 51-diki párisi államcsíny miatt összetűztek, a királyné nem tehetett egyebet, mint lord Derbyhez küldött, ki azután egy tory-kormányt alakított. Ekkor vállalt Disraali elő­ször tárczát, mint pénzügyminiszter. Ország-világ kíváncsian leste, mint igazodik el majd a száraz számok tömkelegében a volt költő és szónok. E kí­váncsiság rendkívüli csodálattá változott át Disraeli kiváló tehetsége és sokoldalúságával szemben, mi­dőn pénzügyi javaslatát előterjesztette, mely a falusi népnek adó dolgában rendkívül kedvezett ugyan, de az ebbeli irányt oly ügyesen eltakarta, hogy legfoga­sabb ellenei sem sejték, mig a miniszter fényes szó­noki tehetségének befolyása alatt álltak. Utóbb per-­­­séget, mert a közjogi alap felforgatása állami pénzügyeinket is nagy zavarba hozná, s igy­­ meghiúsítaná épen azt a czélt, melynek ve­­­­zéreszméül kell minden komoly politikus előtt­­ lebegnie. A múlt, természetesen a haza becsületes szolgálata s a hazafias érdekek férfias előmoz­dítása körül átélt múlt, nem tehet különbsé­­­­get ott, a­hol a jövendő feladatai hosszú so­rozatának megoldása s az e czélból alaku­landó pártszövetségről van szó. De hogy e szövetség megalakulhasson, hogy az valóban a hasonló meggyőződésnek szövetsége le­gyen, hogy vitáink a »fusio« vagy »coali­tion szójátékainak teréről a gyakorlati megol­dás positív alkotásai közé tereltessenek: mind­ezekhez határozott programm szükséges, s mert ezt várjuk a 21-es bizottság tárgyalá­saitól, azért foglaljuk el már eleve is a bi­zottság munkálatával szemben azt az állás­pontot, melynek már ismételve kifejezést adtunk. Budapest, február 20. (A képviselőház osztályai) ma délelőtt tartott tanácskozásaikban tárgyalás alá vet­ték a méte­r­ m­érték behozataláról, az Oroszországgal kötött posta­szerződésről, a Portugáliát kötött consulsági egyezményről, és a Svéd- és Norv­é­g­országgal kötött keres­kedelmi és hajózási szerződésről szóló törvényjavaslatokat. A szerződések tárgyalását a III. osztály már tegnap bevégezvén, azok ma a többi osztályok által szintén elfogadtattak. A méter­ mérték behozataláról szóló törvényjavaslatot általánosságban valamennyi osz­­­­tály elfogadta, a részletekre nézve azonban történtek némely módosítások, melyek kiváltkép a hitelesítő hivatalok felállítására, a rendszernek kényszerű be­hozatalára és a bírságolásokra, mint a javaslat főbb pontjaira vonatkoznak. A hitelesítő hivatalok felállítására nézve azt mondja a tvjavaslat, hogy azokat a kereskedelmi miniszter állítja fel és jelöli ki, de ezen jogot a tör­vényhatóságok is gyakorolhatják. Ennek ellenében az osztályok az e hivatalok felállítását a törvényha­tóságokra nézve kötelezőleg kívánják ki­mondatni s a kormány által csak a központi mérték­hitelesítő bizottságot kívánják felállítani, és hogy a tvhatóságok felügyelete alatt városok és községek is állíthassanak ily mérték­hitelesítő hivatalokat.­­ A rendszer kényszerű behozatala egy bizonyos időhöz kötve nem látszik czélszerűnek; a bírságolást is enyhíteni kívánják az osztályok, a­mennyiben az ne 5 forinttal, de csak 1 forinttal kezdődjék s 100 frtig fokoztathassék-Továbbá a javaslat szerint a minta­mértékek­kel az egyes hivatalok a központ által láttatnak el, de az ez iránti költségek mi módon leendő fedezésé­ről nincs provideálva; az osztályok véleménye sze­rint ezen költségek az illető hitelesítő hivataloktól szedendők be, ellenben a hivatalok a hitelesítési dí­jak beszedésére felhatalmazandók. Végül még a rendszer behozatalánál minden más mérőkészülékek és hordók a bírságon kívül elkobzandók lennének; az osztályok erre nézve a bírságot elegendőnek tart­ják. Felmerült még némely osztályban azon kíván­ság, hogy a mérték elnevezések magyaríttassanak, mi által meghonosítása meg volna könnyítve; történ­tek is e tekintetben különösen a III. és V. osztály­ban némely módosítások, az osztályok többsége azon­ban az internationális elnevezéseket véli megtartan­­dóknak, a gyakorlatra bízva azoknak megmagya­­rosítását. A központi bizottságba előadókat megválasz­tottak : I. o. Kubinyi Árpád, II. o. H­e­d­r­y Ernő, vi. o. V­é­c­s­e­y Tamás, IV. o. Kvassay László, V. o. Mihályi Péter, VI. o. B­é­s­á­n Mihály,VII.o. T­o­s­z­t Gyula, VIII. o. Ernuszt Sándor, IX. o. D­á­n­i­e­l Ernő. (A jogügyi bizottság) ma délelőtt tartott ülésében folytatta­ a főváros pesti telekkönyveinek átalakításáról és kiegészítéséről szóló tvjavaslat tár­gyalását. A szolgalmi jogokra nézve az 5. §. követke­zőkkel egészíttetik ki: »Azon szolgalmi jogok, me­lyek az 1840. év előtt vezetett és akkor bezárt szol­galmi külön könyvbe voltak bejegyezve, és melyek iránt azóta újabb telekkönyvi bejegyzés nem eszkö­zöltetett, nem vezetendők ugyan át hivatalból, de a jogosíítottaknak szabadságában áll a 8. §. szerint ki­tűzendő határidőben az átvezetésért folyamodni, mely iránt a törvényszék ugyancsak a 8 §. szerinti eljárás után határoz. A 6. §. azon elvi vitára adott alkalmat, vajon a jelenlegi telekkönyvben előforduló valamely ha­tározatlan vagy érthetlen­­bejegyzés jogi természete és értelme iránt a bizottság ítéljen-e,vagy a törvény­szék, a többség abban állapodott meg, hogy ez iránt a törvényszék határozand, mely az új telekkönyvbe leendő bevezetésre nézve a bizottságnak utasí­tást ad. A 7. §. az időközi bejegyzésekről elfogad­tatott. A 8. §, mely a bizottsági munkálatok befeje­zése utáni teendőket szabályozza, a fent említett mó­dosítás értelmében idomuttatott át. A tárgyalás folytatása a jövő ülésre halasz­tatott. (A törvényhatóságok terüle­tének szabályozásáról­ szóló törvény­­javaslat ellen Belső-Fehér megye bizottsága február 3-án Erzsébetvároson tartott rendkívüli gyűléséből feliratot határozott intézni a képviselőházhoz, mely­ben különösen azon aggodalmát fejezi ki, hogy azon törekvés folytán, mely az adóképességet a területtel kívánja összhangba hozni Erdély közigazgatási jö­vője s anyagi és szellemi emelkedése oly tekintetnek áldoztatik fel, mely mindössze azt eredményezheti, hogy az államkincstár néhány százezer írttal gazda­gabb lesz, de az amúgy is csekély adóképesség nem fokoztatik, sőt inkább gyengíttetni fog. A felirat ezen szempontból szükségesnek tartaná Erdélyre nézve az adóminimum leszállítását és nyolc­ megye helyett tíznek alkotását. E szerint Erdély kilencze­­dik megyéjét, Maros-Vásár­hely székhelylyel, Maros­szék, Küküllő megye beszögellő része és Torda me­­gyének Szász-Régen körüli része képezné, a tize­diket pedig Erzsébetváros székhelylyel Felső-Fehér­­ megye külkerülete és hévizi járása, Küküllő megye, Medgyes , Segesvár­ és Kőhalomszékek. Ezáltal a miniszteri javaslatban tervezett Torda megye elvesz­tené ugyan különben is sajátlan székhelyét, de a megmaradt rész Beszterczében bármely vármegye neve alatt elég jó központot találhatna. A megye bizottsága elérkezettnek látja az időt, midőn nyíltan azon tevékenység terére kell lépni a törvényhozásnak, mely a magyar államban a magyar faj fenntartását biztosítja. E czél a felirat szerint akként érhető el, hogy Szeben vármegyéből az alkotó­részekhez más elemek hozzáadásával két vármegye alakittatik. Ez által Szeben vármegyében más elemek befolyása sokat ve­­szitne veszélyes jellegéből ; mig az uj vármegyében a különböző fajbeli elemek egyensúlya mind a bé­kés együttlétet, mind az erőknek a közjó szolgálatá­ban­ küzdelmeinek szerencsés esélyeit biztosítaná, és a mi legfontosabb, a vidék magyarsága birna egy alakot a tervezendő vármegyében, s irányt ennek magyar székhelyében, melynek aegise alatt önfenn­tartásának jogosult munkáját végezhetné s a ma­gyar kultúrának erős támpontot teremthetne. (A 75 milliós magyar állami kölcsönről­ egy berlini lap azt írja, hogy a consortium már eladta a saját számlára átvett össze­get. Az eladás a continentális piac­on kevésbé sike­resen folyt, mint a londoni, mely meglehetősen erős vásárlásokat tett. A consortium tudvalevőleg ötven millióra fenntartotta magának az optiót; miután azonban a saját számlára átvett 25 milló el van adva és Londonban a kölcsön iránt még van kereslet, az idézett lap értesülése szerint valószínű, hogy ez 50 millió egy részére a consortium érvényesíteni fogja az optiót. A consortiumnak ugyanis joga van az op­­tionális összegből bizonyos minimumig terjedő rész­leteket átvenni; a consortium egy ily részletre fogja kiterjeszteni az optiót. (A magyar gőzhajózás ügye­ legközelebb —­ mint értesülünk — ismételten beható tanácskozások tárgyát képezte. Egy szakférfiakból (nagykereskedők, hajótulajdonosok stb.) álló szű­­kebb körben foglalkoztak vele, hol részletes kimu­tatások és számítások alapján azon meggyőződésre jutottak, hogy ha a vállalat, habár az eddiginél ki­sebb tőkével okszerűen szerveztetik , az életképes­ség minden feltételeivel bír, és nemcsak az országra nézve általában, hanem a vállalkozókra nézve is ha­tározottan hasznos lehet. Megállapíttatott,­ hogy egy 6 millió frtnyi összeg nagyon is elegendő az e. m. gőzhajótársulat hajóparkjai, kőszénbányái, épületei stb.inek megvételére, sőt ebből még tetemes összeg jutna az­ újraszervezésre és a forgalom létesítésére; ezen névleges szükséglet továbbá 6.000.000-ról re­­dukálható, a­mennyiben ebben azon 3.000.000 el­sőbbség is bennfoglaltatik, mely az új vállalatra át­ruházható volna, valamint az eddigi részvényesekre netalán háramló kielégítési összeg, mely az új válla­lat részvényeivel volna kiegyenlíthető. Még azon re­mény sem zárható ki, hogy a lebegő adósságok egy része is ily módon lesz törleszthető. Tehát a magyar dunagőzhajózási vállalat léte­­sítésére és forgalombahozására 10-12 millió forint mindenesetre elegendő volna. Az említett értekezlet­ben azon meggyőződés emelkedett érvényre, hogy ha a magyar vállalat megszerzéséért és fenntartásáért a cs. k. dunagőzhajózási társulattal versenyajánlatot tevő consortiumok, combinatiójuk keresztülvitelére helybeli tőkék közreműködését szükségesnek tarta­nák, ezek a fővárosi kereskedelmi körökben tetemes összegben volnának megszerezhetők. A tegnapi ta­­nácskozmányban résztvett nagykereskedők stb. az erre vonatkozó aláírást kezdeményezni akarták, hogy azonban a dolognak nagyobb jelentőség biztositassék és hogy időközben minden idevágó adat felől bő­vebb értesítés nyeressék, czélszerűbbnek nyilvánítta­tott az érintett kérdéseket még egyszer egy nagyobb gyűlés elé terjeszteni, melyre a­ verseny gőzhaj­ózást érdeklő üzletágak kiválóbb képviselői a tegnapi ta­­nácskozmányban részvettek nevében személyesen lesznek meghívandók. Renan a vallási mozgalmakról Európában. (Három közlemény.) II. A vaticáni zsinat határozatai nem nagy befo­lyást gyakoroltak oly országok katolikusaira, kik­re nézve a vallás nem egyéb régi szokásnál. Egy dogmával, több, vagy kevesebb, mit törődik vele a tömeg ? A hívők igazat adnak a pápának s a zsinat­nak ; a hitetleneknek semmi közük az új dogmához. Másként áll a dolog Németországra nézve. A csak kissé műveltebb német katolikus so­kat elsajátított a protestáns szokásokból. Mindenek­előtt ismeri vallását, tudja annak indokait, s helyesli ezt, népi helyesli amazt. És így történt, hogy Németországban nagy mozgalmat idézett elő a vaticáni zsinat által alkotott

Next