Pesti Napló, 1874. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1874-02-01 / 26. szám
26. szám. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest Vasárnap, február 1.1874. PESTI NAPLÓ REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . fi frt — kr. 6 hónapra . . . 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 itfrhu. Az előfizetés az év folytán * minden hónapban megkezdheti, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. 25. évi folyam. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓHIVATALBA. Barátok tere, Athenasum-épÜlt KÜM emlék. Előfizetés „PESTI SNAPLÓ“-ra. Előfizetési árak: Egész évre .... 24 frt. Félévre ..... 12 frt. Negyedévre ... 6 frt Egy hóra .... 2 frt. ISOP"“’ Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló« kiadóhivatalának (ferencziek tere , Athenaeumépület) küldendő. A „P. Napló“ szerkesztő- és tialtárfatala. Budapest, január 31. A levegő tele van a kormányválság híreivel. Az ellenzék minden árnyalata diadalt vár és diadalt hirdet közlönyeiben. Bizton számit a Deákpárt kormányának és bizton számit a Deákpártnak bukására. Akit le nem győzhetett eszmékkel, le nem győzhetett alkotásokkal s le nem győzhetett a nemzet közvéleményével, azt legyőzhetni reméli most a szavazatok rideg számaival. E számok nem jelentenek programmot s nem biztosítják a jövőt, de jelentik és biztosítják a diadalt. Meddig tarthat ez, és mi lesz a vége, azt az ellenzék nem számítja. Azt sem veszi számba, hogy azok, kik vele pillanatnyira szövetkeznek , neki nem barátai. Ma elég a diadal s feleslegesnek tartja gondolni a holnapra. E hangulat uralkodott ma, amikor a képviselőház s különösen az ellenzék padjai lassanként megteltek. És a hangulat a Deákpárton sem vidám. Nem a keleti vasút végzetes ügye, hanem sokkal fontosabb gondok ülik meg a lelkeket. Mi lesz holnap és mi lesz azután ? Ha a Deákpárt elveszti a többséget, hol az a párt, amelyik azt megtalálja. Ha a kormány elveszti a többség bizalmát, hol az erő, melyre támaszkodni fog nehéz feladatában ? És ha lelép a kormányrúd mellől, ki veszi azt majdan kezébe s merre fogja irányozni a zaklatott hajót? És fogja e irányozni, vagy bízza önsorsára, a hullámok szeszélyére ? Egy törvényjavaslat áll előttünk, melynek egyetlen hibája, hogy olyan ügygyel van kapcsolatban, melynek sötét múltja s veszni indult sorsa van. Tapintat, mérsékeltség s államférfim felfogás különbséget tudna tenni a törvényjavaslat és amaz ügy között. De akik a javaslat ellenzői, azok csak ügyvédek, kik jóhiszemmel, de kérlelhetlenül csak a pert akarják megnyerni. Állásuk biztos és azt felhasználják, érveik bőségesek és azokban nem válogatnak. Néznek a múltba, mikor a jövőbe kellene tekinteni s csak egyéneket s csak kormányt látnak ott, ahol egy komoly ügy áll előttük. A támadást megkezdi Zsedényi s folytatja Gr hy czy, és ennek egy hive. Amaz beletéved a keleti vasút szomorú történetébe és emezek nem tudnak távol maradni a jogi distinctiók tömkelegétől. Amaz tudja, hogy a történet még nincs megirva s egyes adatai még nem világosak, és emezek sejtik, hogy előttük nem jogi, hanem politikai kérdés áll. S valamennyien jól tudják, hogy a kormány és hívei őket az általuk választott térre nem követhetik, az ő jól elsánczolt táborukat közelből meg nem támadhatják. Tudják, hogy erre most idő nincs, alkalmat venni lehetetlen. És e helyzetben feláll a miniszterelnök, hogy megvédelmezze állását, mely valószínűleg neki okoz legkevesebb gyönyörűséget s támogassa azon javaslatot, melyet sokan elbukottnak tekintenek. Hogy a miniszterelnöki állás meg lesz-e védelmezve, hogy a javaslat meg lesz-e mentve, e fölött holnapig még lehet vitatkozni, de hogy Szávy, midőn beszédét bevégző, úgy állott előttünk, mint a ki állásában biztos, önérzetében erős, támadói által legyőzhetlen s feladatának magaslatán áll, az ma már nem szenved kétséget. Beszédét nála szokatlan erély vezetés ritkán kitörő férfias önbizalom sugalmazá. Minden habozás nélkül kimondá, hogy a javaslat ellenzői alig képesek a tiszta tárgyilagosságot megőrizni. Bátran hivatkozott saját múltjára és sietett szemközt állani azon felelősséggel, melyet viselni akar, s melylyel támadói őt megriasztani képtelenek. Ha ma nem lett elvesztve a csata, az ő érdeme, és ha holnap meg lesz nyerve , abban is az oroszlánrész az övé leend. De ha elvesztené is, nem ő volna az, ki magát vesztesnek tekinthetné. Beszédének nagy része polemikus vala s polémiájának éle leginkább Zsedényi ellen irányult s mi hozzá teszszük: méltán. De a vita hevében egyúttal szabatosan felállitá a kérdést. Ha a törvényjavaslat elfogadtatik, a vasuttársulatot csak mai adóssága fogja terhelni, de ha el nem fogadtatik s ha ennek következtében a másodsorozatú kötvények kótyavetyére kerülnek , a kötvények mind fennmaradnak és azonkívül a mai adósságnak is csak kis része lesz törleszthető. És akkor végkép elbuknak a részvényesek a nélkül, hogy a jóhiszemű hitelezők meg lettek volna mentve. Ez az, amire nem találhat sem Zsedényi, sem más feleletet. Ám vizsgáljuk aztán a keleti vasút történetét, ám derítsünk ki mindent, amit ki kell deríteni; ám tekintsünk nyugalommal mai dolgainkra vissza, hogy ime mi a nehéz kérdésekből kezünket szerencsésen kimostuk , de aztán emlékezzünk arra, hogy mindent, ami most megmenthető lett volna, könnyű vérrel elvesztettünk s elveszni engedünk. Szlávyt e vád nem terheli, ő nemesen és nagy hatással teljesité a kötelességet, melyről ellenfelei is tudták, hogy az nehéz volt. A „Pesti Napló“ tárczája. A fővárosból. (Plumet öröksége. — Új szinpad. — Polgári házasság. — Farsangolók.) A pénzvadászatot már elég vigjátékíró dolgozta fel. Az örökséghajhászó rokonok szintén megszólaltak a művelt világ minden nyelvén. Egy gyes több vagy kevesebb, mindegy ! gondolta két franczia iró s irt egy vígjátékot: »Plumet öröksége« Hogy számtalan előd után a két franczia író sem tudott tárgyából többet kisajtolni, mint amennyit a nemzeti színpadon láttunk, az nem a francziák szegénységét, hanem a tárgy ércterének tökéletes kimerülését bizonyítja. Plumet úr, a gazdag nagybácsi, rendkívül ingatag és gyönge ember. Annyira ingatag, hogy a szinpadi epigrammaticus kidolgozásban néha majdnem indokolatlan tetteket visz végbe és egyik szán-dékát a másik után sokkal gyorsabban változtatja, mint kissé lassú ember a maga ruháit. Egy csapat rokon hemzseg körülötte, kik egymást iparkodnak kegyéből kitúrni, és Plumet úr hol egyikhez hajlik, hol másikhoz, míg végre egy kis házasító leány rábeszélésére a házasság Mekkájába akar vonulni. Mikor a rokonság e váratlan szándékról értesül, nagyon természetesen fűt-fát megmozgat, hogy a parthiet meggátolja, de mindhiába! Plumet úr megházasodik és a darab ez igen egyszerű bonyodalom megoldásával bevégződik. Elég jókedélyű és meglehetős élénk jelenetek, néhány jól rajzolt alak, mint a hirtelen természetű és senkit szóhoz jutni nem engedő ügynök, vagy a két öreg, nyugdíjas katona— kik Tamássyban és Szigeti Imrében igen jó személyesitőkre akadtak — föl-földeritették a közönséget, mely hajdan franczia darabokra tódult s most első előadásra sem jelent meg nagyobb számmal. Feleky elemében volt mint Plumet Fülöp és rendezőségének jeles bizonyitványt szolgáltatott a pompásan összevágó előadással. Hogy Szigeti József pezsgő kedélyű nagybácsi, azon már senki sem csodálkozik, azt azonban örömmel látta, mily kedvességgel leskődött Niczkyné és Helvey Laura az örökségre. Benedek, Nagy Imre, Karikás, Kvassayné, Sántha életet öntöttek jeleneteikbe és Gábos Irma is — nagyon fiatalos hangját mellőzve — megbízta feladatát. Ennyi jó iparkodás daczára a közönség nem melegedett fel eléggé. Mintha csak a »honinak« pártolására védegyletté alakult volna, oly kevéssé kölcsönözte ez estnek az »első« előadások érdekes jellegét. Ezen épen nem csodálkozunk. A külföldi termelés néhány év óta megcsökkent s az aszály még Párisra is elragadt. Sardou a fölületesség lejtőjén lefelé gurul, Dumas már Páriát nem igen érdekli, Feuillet időleges némaságban szenved s pár év óta csak Augier és Sandeau keltettek újabban figyelmet egy dramatizált regénynyel. Jó szerencse, hogy a behozatalt belső termékenységünk feledteti s az igazgatóság, kapva az alkalmon, a közönséget kiválóan gondos és jeles előadásokkal érdekelni képes a hazai termékek iránt.* Egy hazai termék van Budán is kiállítva. Nem ugyan szindarab, mint inkább egész szinpad. Ez a szinpad a budai népszínháznak egy elvetett s jó földbe hullott magvából nőtt. Vagy tíz éve annak, hogy egy budai magyar asztalos a népszínháznál akkortájt dolgozott franczia gépész mellé került. Az ő oldalán megismerkedett a franezia szinpad szerkezetével. — Azóta aztán tanulmányozott néhány nagyobb színházat is s jön ennek eredménye a vágy, a létező, czélszerű szinpadi berendezéseket fölhasználva, több új s eredeti gondolattal egy practicus, minden tekintetben megfelelő színpadot készíteti. Évekig dolgozott rajta, most bevégezte s kiállította a kész mintát. Az egész igen érdekes kísérlet, zsinórpadlás, szinpad és szinpadalja egyforma kön-nyedséggel van kidolgozva. Csigákkal a legnehezebb tárgyak is csekély erővel emelhetők. A szállítható sülyesztő egészen az ő találmánya úgy, mint a dörgő és villámgép, valamint ezek elhelyezése. Minden részében szakértő írhatja le, annyi kétségtelen, hogy megérdemli mind a népszínházi, mind az operaházi bizottság figyelmét. Megtekinthető: Buda, vizi-város, főutcza, Andrássy-féle 52. sz. a. ház egyik boltjában. D. u. 3—4 óráig készítője Galó György magyarázza a mintát. * •» * Ez a farsang egy örvendetes tapasztalattal lepte meg a »Magyar Államot«. Már jó ideje annak, hogy — minden esetre jogtalanul — a szép nőarczokban gyönyörködő ifjúság feltűnő idegenkedéssel fordult el minden rózsától, mely nem illethető a Sáron előnévvel Hogy hogy nem, azt nagyobb tudósok fürkészszék ki, az általános ízlés oly irányt vett, mely tovább terjedve, a polgári házasság melletti izgatást vonta volna maga után szükséges következményképen. A »Magyar Állam« már dermedezett. Látta minden oldalon a Hebron völgyében fakadó növényzetet, látta a hitetlen ifjúságnak veszedelmes hajlandóságát, a botanikát, különös tekintettel épen a Flóra elemére, tanulmányozni. Mi lesz ennek vége ? kérdezé magától. Oly végtelenül liberális áramlat, mely a fiukról az apákra, a közönséges apákról a honatyákra fog ragadni s egy szép reggelre kelve behozzák majd azt a rettegett intézményt. A helyzet hirtelen megváltozott, mégpedig mindjárt az első a jogász-bálon. A kereszténység váratlanul, véletlenül egyszerre oly délszaki gazdagsággal lépett föl, mely Hebron völgyének jóhírnevén nagy csorbát ejtett. A legjártasabb bállátogató, a legvénhedtebb rendező, a legunottabb agglegény sem emlékszik esztendőre, mely ily pazar módon árasztotta volna el a báltermeket a szépség minden válfajával. A fiatalság ámul és a polgári házasság eszméje egyelőre elvesztette minden élét. A »Magyar Állam« maga se hitte volna, honnan kerekednek segédhadai. Nem is csoda, hogy egyszerre ennyi új nemzedék lép a síkra, mert Budapesthez — a magában gazdaghoz — a vidék is szegődött. Ahová nézünk, országházi karzaton, színházban, vendéglőkben, de legkivált a kirakatok előtt látjuk azokat az új arczokat, melyeket a fővárosi szem farsangoló vidéki közönségnek ismer föl. Nem jár oly gyorsan, mint akit dolga kerget, nem oly közönyösen, mint aki csak sétál. Gyorsan jár és mégis lassan, mert minden kirakatnál meg-meg áll, ruháknál, kelméknél, ékszerek, virágok előtt. Színházban feltűnnek, mint uj jelenségek, városligetben, országházban, mert mindenütt vannak; vendéglőkben, mert miattok a szegény törzsvendéget a borravaló-szomjban sinlődő pinczér elhanyagolja. Mily ragyogó a mamák arcza mily elégült a papáké, mily bálés utáni álmatagsággal ábrándos a lányoké. Csoda-e hát, hogy Hymen rendkivülileg igénybe van véve, a rónalánczok utáni kereslet hallatlan és a szabadság érzéke a nők e diadalmas hadjárata folytán egészen veszendőbe megy ? Tegnap este a technika mezején győztek a nők. A technikai tudományokra, a vasutak e krachos korában, rosz idő jár, hanem a technikusok azért most is kelendők és báljuk a vigadó sima pallóján semmiféle technikai akadályokba nem ütközött. Az éjfélelőtti és éjfél utáni colonne-vonalak hivatalos eltánczolása a legnagyobb rendben ment végbe. A pályák megfelelő frequentiának örvendettek. A vállalkozók mit sem vesztettek. Részvényekre hausse-t tapasztaltunk. Kár, hogy a keleti vasút ügye nem e fórum előtt tárgyaltatott, bizonyosan sokkal könnyebben találtak volna megoldási módozatot, mint a Sándoré utczában. A technikáról szerzett szakismereteinket vasárnap este calicóban fogjuk szaporítani. Minden tavaly a calico-bálról elmondottakat az idén ezennel ünnepélyesen ismételünk. Holnap este tehát a vigadóban találkozunk. Árgus, f •l* Budapest, január 31. (Az országgyűlés feloszlását) Simonyi Ernő, ki tudvalevőleg régebben kétségbe vonta a képr.ház legális alapját, most nagyon melegen ajánlja saját lapja, aSzombati Lapokéban. Azt írja, hogy minden vidék, minden község nyújtson be kérvényt (hova?), melyben az országgyűlés feloszlását s új választások elrendelését sürgesse. Az agitatió eredetiségéhez még csak az kivántatnék, hogy »egyes vidékek és községek« jelentsék ki az országgyűlés törvénytelenségét, amit Simonyi Ernő uzán szintén igen correct dolognak tartana. (A képv. házban uralgó hangulatot az is jellemzi, hogy az »elégtételre« való felhívások egymást érik. Ma a következő nyilatkozat közlésére kerestettünk meg : Aluliroztak Horánszky Nándor ur által megbízva, hogy Németh Albert úrtól elégtételt kérjünk az ellene irányzott becsületsértés miatt, — ez ügyben eljártunk s kinyilatkoztatjuk, hogy Németh Albert ur, úgyszintén az ő általa megbizott László Imre és Madarász József urak e felhívásnak eleget tenni vonakodtak, a miről ezennel Horánszky Nándor urnak ezen bizonyítványt kiszolgáltatván, — az ügyet részünkről befejezettnek nyilatkoztatjuk. — Pap Lajos, Szamjas József. (A huszonegyes bizottság) kilenczes albizottsága három ülésen át az utak kérdését tárgyalta. Mint képv. körökben hírlik, határozat még nem hozottt. (A magyar nyelvnek) a vasutak ügykezelésénél történt elrendelése tárgyában a horvát képviselők kérdést tettek a közlekedésügyi miniszternél, kitől azon helyes választ nyertek, hogy kivétel az állami vasutaknak horvátországi vonalain sem történhetik, arról azonban a kormány gondoskodni fog, hogy ott a külszolgálatnál lehetőleg oly közegek alkalmaztassanak, kik horvátul tudnak s a közönséggel való érintkezésben a horvát nyelvet használhatják. SSSTJ& Országgyűlés. A képviselő szilére január 31. . A képviselőház mai üléséről fentebb szólunk. Itt még csak néhány mozzanatot emlitünk fel. Zsedényi beszédét a bal- és szélsőbal élénken megéljenezte. Ghyczy beszéde kevés hatást tett. Szlávy mint elnök beszédét nagy hév és erély jellemzi. A szélsőbal padjairól egyre-másra egyes felkiáltásokkal megszakaszták a szónokot, e fölkiáltások azonban csak növelték hevét s beszédének egyes tételei nagy hatást arattak. A törvényjavaslat mellett a jobboldalról Szeniczey szólalt fel, igen ügyesen argumentálva. A vitára már sokan vannak felírva s bizonytalan, hogy holnap rákerülhet-e a sor a szavazásra. II. (Folytatás esti lapunkhoz.) Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszter felel Majoros interpellátiójára, megjegyezvén, hogy az abban felhozott adatok nem egyeznek meg a valósággal, amennyiben sem január harmadikán, mint az interpellatióban említtetik, sem az előtt vagy után az ötpacsirtautczai építkezéseknél semminemű munkákra nem tettek ajánlatot a Majoros által felemlített iparosok. A minisztérium, valamint az egyetemi könyvtár építkezésénél, melyre Majoros interpellációja vonatkozni látszik, sem más építkezéseknél nem fogadta el az általános árlejtési rendszert, hanem az ajánlati tárgyalást fogadta el, főkép azért, mert ez által a nyilvános árlejtéseknél előforduló visszaélések elkerültetnek, melyeknél ritka kivétellel összebeszélés és összejátszás folytán vagy drágábban adatik ki a munka mint egyébként, vagy pedig mivel ezen eljárásnál minden egyéb tekintet mellőzésével csak az által látta magát biztosítva, hogy teljesen megbízható ismeretes vállalkozók kezébe adja a munkálatot, akik tapasztalás szerint nyilvános általános árlejtéseknél ritkán szoktak részt venni, hanem támaszkodva hírnevükre, különös felhívást várnak , de ha az olcsóbb ajánlat dönt, a munka ismeretlen, meg nem bizható egyén kezébe kerülvén, oly roszul teljesittetik, hogy az államnak kára van belőle, mely eshetőségnek azonban nyilvános, kivált pedig oly épületeket kitenni nem szabad, melyek felállításánál és czélszerű berendezésénél különös jártasság is kívántatik, melyet a mindennapi tapasztalás szerint mindenkinél feltenni nem lehet. Ez volt oka annak, hogy a pénzügyminisztérium az új városház s a kereskedelmi minisztérium a postaház felállításánál is ezen eljárást követte. Ezen eljárás lett alkalmazva az egyetemi könyvtári épületben szükségelt asztalosmunkáknál is. Ily után a szállítást, mint legolcsóbb ajánlattevő , Gregerson nyerte el. Kéri válaszát tudomásul vétetni. Majoros István beismeri, hogy interpellációjának adatai tévesek voltak, mindennek daczára szükségesnek tartja megemlíteni, hogy habár nem is a szóban forgó ügyre, de más állami építkezésekre vonatkozólag annyi adat van kezében, hogy szókból egész bünkrónikát lehetne összeállítani. A miniszter által dicsért rendszert nem tartja helyesnek, mert ekkor megtörténik az, hogy a miniszternek lévén valami Skalnitzky nevű kedves embere, ez a Gregersenekkel és a Neuschlosokkal egyetemben öszszebeszélés útján megegyezik a leengedendő százalékokra nézve, s így megtörténik épen az, amitől a miniszter a nyilvános hirdetés esetében fél. Nem veszi tudomásul a miniszter válaszát. A ház a választ tudomásul veszi. Szlávy József miniszterelnök a kérvények tárgyalását elhalasztatni kívánja. A kérvények tárgyalása elhalasztatik s az Kemény Mihály indítványára a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslat után fog napirendre tűzetni. Következett a keleti vasút rendezéséről szóló törvényjavaslat. Eötvös Károly előadó: T. ház! Midőn az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadás végett ajánlom, bátor vagyok úgy, mint a központi bzottság jelentésében, hivatkozni azon érvekre, melyek egyrészről a miniszteri indokolásban, másrészről az együttes vasúti és pénzügyi bizottság jelentésében előterjesztettek. Ezekhez és ezeken kívül én újat alig hozhatok fel. Én is érzem, tehát úgy mint velem együtt igen sokan, hogy ezen előttünk fekvő kérdés megoldásánál nagyon nehéz hallgatni, nagyon nehéz elfeledkezni mindazokról, melyek a keleti vasút szomorú történetében előfordulnak, és melyek még súlyosabbaknak tetszenek azért, mert azokat és azoknak részleteit világosan máig sem ismerjük még. De azt hiszem, hogy azt, hogy azokról elfeledkezzünk, nem akarhatja és nem akarja senki, ki a közügyek vezetésében a kötelesség teljesítését szigorúan követeli meg; nem akarhatja senki, ki bár kétszeresen elnéző legyen a magánéletben előforduló mulasztások iránt, de kétszeres szigort követel ott, hol a közügyek iránti kötelességek ellen követtetik el mulasztás. Most azonban, te hát, előttünk nem ez a kérdés. Egy vállalt van sulyos körülmények között, melyhez az államnak igen nagy érdekei kötnek, melytől az állam hitele okkal, vagy ok nélkül alig elválasztható, melynek bukása épen azért államhitelünkre is nagy mértékben foly be. Meg nem bocsáthatók azon tények,melyek ezen helyzetet előidézték, nekünk mindamellett, most ezektől elvontam, a helyzeten kell segíteni. Ha nem segítünk, a megtörtént tényeket meg nem történtekké nem tehetjük, de azt igenis előidézhetnék, hogy azok következményei még súlyosabbakká fajuljanak el. Állíttatik, tehát, hogy nekünk nem állhat érdekünkben azon vitába belekeveredni, mely egyrészről a vállalat, és másrészről annak igazgatósága között fennforog; állíttatik, hogy a törvényhozásnak nem lehet feladata, hogy sanctionálja azon eljárást, melynek végeredménye voltaképen a törvényjavaslatban érintett adósságok igen nagy halmaza; állíttatik, hogy ezen törvényhozási intézkedéssel a részvényesek magánjogi érdekei lennének veszélyeztetve, sőt a kisebbségikülönvéleményben állíttatik az, hogy a másodsorozatú prioritások alakilag még jogszerűeknek eddigelé nem is tekinthetők. T. hát! Én a juridicai finom distinctiók tömkelegébe itt ezúttal, belebocsátkozni nem akarok. Előttem, s azt hiszem, mindenki előtt tisztán áll azon tény, hogy ezen prioritásokban fekvő adósságok felvétele nélkül a keleti vasút annyira sem lett volna kiépíthető, hogy a forgalomnak átadott vonalrészek után eső kamatgarancia csak az első prioritásokat is fedezhette volna. Ez esetben okvetlenül elvesztek volna a részvények, vesztettek volna az első prioritások, s igen súlyosan lett volna érintve az állam hitele is. Ma, t. hát, a pálya meg van nyitva, ma az elsőrendű prioritások biztosítvása, ma az állam hitele megmenthető, s idővel, évek múlva, szerencsés körülmények közt a részvények is visszanyerendik előbbi értéküket, legalább visszanyerhetik. De csak akkor, s ez nekem igen erős meggyőződésem, csak akkor, ha ezen törvényjavaslat elfogadtatik, s idő, alkalom s tehetség nyújtatik az ügyek rendezésére. Meglehet, hogy e törvényjavaslat által a részvényesek vesztenek, ez lehetőség, de az előttem legalább teljesen bizonyos, hogy e nélkül azok elvesztik mindenüket, még jövőjük reményét is. Bár ezt én úgy hiszem, mindamellett kötelességem megjegyezni, hogy ezen törvényjavaslat elfogadásánál úgy engem, mint az általam képviselt központi bizottságot ezen kérdéssel összefüggő politikai tekintetek is, sőt talán ezek még inkább indítottak. (Halljuk.) Ezekre bővebben kiterjeszkedni most nem akarok. Legyen elég e momentumot egyszerűen megérinteni, legyen elég egyszerűen megjegyezni azt, hogy a központi bizottság igen nagy súlyt fektet azon körülményre, hogy a keleti vasúttal összefüggő minden kérdés mielőbb tisztába legyen hozható, de azt hiszi, hogy erre nemcsak idő, hanem a nyugalomnak bizonyos mértéke, s az állapotok bizonyos szilárdsága is szükséges, de ezen törvényjavaslat elvetésével e nyugalmat és szilárdságot nem véli elérhetőnek. Ajánlom a törvényjavaslat elfogadását. Zsedényi Ede: Ismét egy oly kérdés előt áll a ház, melynek az állam hitelére nézve roppant fontosságáról egy év óta sokat mesélnek, bár tulajdonkép csak a vállalkozók hamkhitű eljárását, az igazgatótanács könnyelműségét és a vasúti társulat hagyagságát illusztrálja, de magát az állam hitelét egyáltalában nem érinti, és azt csak akkor csökkentené, ha a ház a minisztérium jelen törvényjavaslatát elfogadná. Mindenekelőtt a jelen kérdésre vonatkozó tényállást kívánja röviden előadni. Ugyanis 1868-ban a közlekedési miniszter előterjesztésére a keleti vasút decz. 6-án engedélyeztetett Warring testvéreknek , kik az engedélyt azonnal decz. 16 án az angol-osztrák bankra átruházváre egyszersmind azzal mint vállalkozók, szerződésűt léptek, mely kettős szerződés mindennemű haszna, és kedvezményt biztosított e banknak és Varringnavá az akkor még nem is alakult részvény társulat roksára és roppant terhére, és hogy e szerződéstekésőbb meg ne változtassanak, a jövendő igazgató tanács tagjait is azon kikötéssel jelölték ki, hone csak e szerződéseknek előleges helybenhagyása után véglegesen fognak kineveztetni,ha mint ezer praessumptió, vagy mint maguk mondják, leendő igazgató tanács, az alapszabályoknak megerősítése előtt, már 1869. febr. 15., 16. és 23-án előzetes üléseket írtott, és azokban változatlanul elfogadta és kötelezőnek ismerte el az angol-osztrák bankkal kötött szerződést és annak tartozékát képező fizetési szabályzatot, mely határozatok az első rendszeres márcz. 8-án tartott igazgató, tanácsi ülésben megerősíttettek. Ezen eljárásnak az volt az eredménye, hogy a társulati értékeknek úgy, mint 45 millió frtnyi elsőbbségi kötvényeknek és 30 millió frtnyi részvényeknek összesen 75 ezüst millió frtnyi nominális érték eladásából papiros pénzben csak 52 millióért folyt be, mi a vasúti papíroknak akkori árához képest szokatlan kártékony művelet volt, kizsákmányolván ekkor a részvény társulatot, attól nem sokára mind az angol-osztrák bank, mind Warring elváltak, úgy hogy 1871-ik év végével az építési alap már csak 2 millióért lévén, az igazgatótanács a p. n. miniszterhez pénzért folyamodott, hogy a vasút építését folytathassa, nyertek is tőle előlegezéseket, de midőn az állam kincstára ezeket többé nem győzte, az igazgató tanács a részvényesüket rendkívüli közgyűlésre hivta meg a végett, hogy az építési költségekről gondoskodjék. Az első közgyűlés határozatképes nem lévén, a második 1872. június 3-án tartott közgyűlésen határoztatott, hogy az eddig kibocsátott 30 millió frtnyi részvények kamatozására az állam által biztosított jöve elemből az alapszabályok által rendelt 1.500.000 frt ezektől elvétessék és másod kibocsátású 30 millió frtnyi kötvények kamatozására fordíttassék, melyeket másodrendű elsőbbségi kötvényeknek kereszteltek. Erre feljajdultak az első részvényesek, kártalanítást követeltek a kormánytól, melynek felügyelete alatt ily dolgnt történhettek és igy a ház f. é. febr. 12-én küldötte ki a pénzügyi és vasúti bizottságot, hogy ezen keleti vasút egész ügyét vzsgálat alá vevén, részletes okadatolt jelentést terjeszszen a ház elé, mihelyt ezen ügy iránt a minisztérium előterjesztését benyújtja. Ezen előterjesztését azonban a minisztérium csak június végével nyújtotta be, úgy, hogy az a ház tagjai közt csak az országgyűlési elnapolás után osztatott szét. Időközben a keleti vasút igazgatótanácsa az említett másodrendű kötvényekből 20 milliót először 1872. junius 27-én, azután másodszor f. é. április 1-én egy bankconsortiumnak, 15.200.000 frtban 8 hóra elzálogosított, úgy hogy ha addig be nem váltják, a részvényeket el is árusíthatják. A határidő eltelte után azonban a bankconsortium el nem árusitá, hanem a volt p. n. miniszternek a zálog prolongatióját hozta javaslatba, úgy hogy azt még 10 millió frinyrészvénynyel szaporítván, abból az osztrák nemzeti bank 20 milliót zálogba vegyen 9,380.000 frt fizetése mellett, a többi 10 millió a bankconsortiumnál 7.000.000 frtban zálogban maradjon, mely lombard-üzlet eszközlésére azonban a pénzügy- és közlekedési minisztertől oly nyilatkozat követeltetett, hogy a magyar kormány a keleti vasútnak minden mértföldje után biztosított összeget feltétlenül kifizetendi, hogy a magyar államnak a keleti vasuttársulat ellen fennálló bárminemű követelései azt a fizetést nem gátolhatják, és hogy a zálog beváltási idejének 6 hónap utáni eltelte után ezen előlegezésnek a keleti vasuttársulat általi visszafizetésére a kormány is hatni fog. Ezen hat hó lefolyta előtt a pénzügyminiszter múlt évi deczember havában egy pótjelentést terjesztett a ház elé, mely jelentés a közös bizottsághoz véleményadás végett utasíttatott. A bizottságnak ezen jelentése a házban nem tárgyaltatott, a minisztérium azonban a kérdéses zálog meghosszabbítását