Pesti Napló, 1874. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1874-02-23 / 44. szám

15. év­folyam, 44. szám. Budapest Hétfő, február 23.1874. Szerkesztési irodai Kiadó-Ill­dír­tár: Barátok-tere, Athenaeum-épület. Barátok-tere, Athenaeum-épí­let A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztő-­,éghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézi­átok nem adatnak vissza. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, Hadát körüli panaszok, hirdetmények)­­ kiadó­hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételei 10­1 Postán küldve , vagy Budapestért há­hoz hordva reggeli és esti ki­­­adás együtt: 3 hónapra ... 6 írt — kr. 6 hónapra . .­­12» — » Az esti kiadás postai külön küldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 Alk­ut. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdheti, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetései? szintúgy mint előfizetések a KIADÓ­HIVATALBA, Barátok­ tere, Athenaeum-épü­l. küldendők. Budapest, február 23. A k­é­p v. mai ülésében a belügymi­niszter megadta a feleletet a szász ügyben hozzá intézett interpellátióra. A miniszter ta­pintatos és erélyes válaszát az egész ház nagy tetszéssel fogadta s a beszédet sokszor élénk helyesléssel megszakasztotta,. Gull hosszasan válaszolt, védve a szász nemz. egyetem ille­tékességét közjogi ügyekben felszólalhatni. A miniszter válaszát a szavazás alkalmával tu­domásul vette, a szászok és a szélső­balon ülő nemzetiségi képviselők kivételével, úgyszólva az egész ház. A kilenczes albizottság tegnapi ülésén megpendíttetett azon indítvány, hogy a­mint az albizottság jelen munkálatait, befe­jezi, felhatalmazást kérjen a 21-es bizottság­tól a fedezet megvitatására is az indítvány közelebb fog tárgyaltatni s valószínű, hogy a bizottság tagjai azt elfogadják. Ez esetben az albizottság tanácskozásai márczius közepe előtt nem fejezhetők be. A keleti vasút tárgyában ki­küldött albizottság bemutatta jelentését,mely­nek közlését alább kezdjük meg. Az albizott­ság indítványa folytán a következők fognak kihallgattatni: a kormány részéről gr.­Mikó, Gorove­s Tisza Lajos volt közlekedési mi­niszterek ; Hollán Ernő, gr. Szapáry Gyula volt közlekedési államtitkárok s Hieronymy jelenlegi államtitkár, továbbá gr. Lónyay s Kerkapoly volt pénzügyminiszterek, úgy szintén Thomen, Weninger (szakértő), Hideg­­héty, Fakch, Rohrmüller urak, s a keleti vas­út ig. tanácsa, valamint az angol-osztrák bank, s illetőleg ennek igazgatója, Mayer ur. W­a­rr­i­n­g­o­t illetőleg majd akkor hoznak határozatot, ha mindezen személyiségeket ki­hallgatták. Tervben volt egyes ig. tanácso­sok és kormánybiztosok kihallgattatása is, de ezt elejtették, minthogy az ig. tanács egye­temlegesen felelős, a kormánybiztosokért pe­dig a kormány viseli a felelősséget. Tegnap volt a magyar földhi­telintézet közgyűlése, melyről e he­lyütt is veszünk tudomást, mert hisz ez inté­zetben valódi n­emzeti institutiót bírunk, s a berendezése, vezetésében követett helyes,szak­avatott eljárás, mely lehetővé tette, hogy a súlyos válságos év az intézetet érintetle­nül hagyja, ama nagy érdekek iránti tekin­tetnél fogva, melyek ez intézettel összefügg­nek, valóban közhálóra méltó. Örömmel hal­lottuk a tegnap felolvasott eln­öki jelentés kö­vetkező sorait: »Az elmúlt 1873-dik évi nagy pénzválság szi­lárd alapon nyugvó intézetünket érintetlenül hagyta; intézetünk ez évben sem szenvedett veszteséget, sőt elmondhatjuk, hogy fennállásának tizenegy éve alatt a lekötött jelzálog a vállalt kötelezettség teljes fede­zésére mindenkor elegendőnek mutatkozott, s í­g­y a kölcsönös jótá­ll­ási és tartal­ék­­alapból veszteségek fedezésé­nek esete egyetlen egyszer sem fordult elő, sőt mivel alapszabályaiban üzlet­köre óvatosan körül van írva, s abból minden nye­részkedő és így veszteséget is eredményezhető üzlet ki van zárva, a nagy pénzválság évében is nyugod­tan folytatta közhasznú működését, ez évben is ne­vezetes összeggel, úgymint: kétszázkilenczvenezer forinttal képes volt gyarapítani tartalékalapját, — ez évben is mind az intézeti ház, mind a birtokában levő értékpapírok értéke az előbbi zárszámadások szerint a dec­emberi árkeleten nevezetesen alul ve­tettek fel a vagyonmérlegbe, melynek belső értéke, a dec­emberi árkelet szerint, valójában mintegy fél­millió írttal magasabb a kitüntetett értéknél. Ezen eredmény újabban tanúskodik arról, hogy helyesek azon elvek, s biztosak azon alapok, melyeken intézetünk nyugszik; az intézet ügyeinek vezetése czélszerű, s a felügyelő bizottság működése gondos volt.« Nemrég az »A. Z.« a keleti kérdésről, »Német­ország és Oroszország Ausztriával s a keleti kérdés­sel szemben« czimmel czikket hozott, mely Ausztria- Magyarországban nagy feltűnést keltett és pedig an­nál inkább, mert azt a németellenes sajtó a német birodalmi kanczellár félhivatalos manifestatiójának vette. De a tisztelt lap ezen enunciatiójával épen úgy jár, mint nemrég szintén félhivatalos színezetben fel­lépő czikkével a katonai kérdésben, melyet utólag határozottan demontáltak. Különben nem nyomhat­juk el csodálkozásunkat a felett, hogy Ausztria-Ma­­gyarországban ezen kézzel foghatólag egészen dille­­táns részről kiinduló czikken annyira megütköztek; ez épen úgy lenne, mintha mi a bécsi »Tagespresse« stb. betyáros támadásaiért és őrült terveiért Andrássy grófot akarnék felelőssé tenni. Az »Augs. Alig. Zg.« inkább különböző hírek gyűjteménye s bizonyos ma­gántanári első kísérletek lerakodó helye, mint egysé­­­gesen szerkesztett újság, mely arra nézne, hogy czikkei holnap ne egész ellenkezőjét mondják annak, amit ma mondott. Magával az okoskodással, melyet Ausztria-Ma­­gyarországgal szemben kevésbé tapintatosnak lá­tunk, nem fogla­kozunk, de egy ellen a leghatározot­tabban akarunk tiltakozni s azt legalább is nagyon esedletlennek tartjuk, hogy ugyanis az illető czikk a német birodalmi politikának azt imputálja, hogy a barátságot Ausztriával nem valóban komolyan veszi s azon utógondolattal foglalkozik, hogy a német-osz­trák tartományokat Oroszország segélyével, anned­­tálja. A­ki ilyet irhat vagy csak jelezhet, az vagy phantasta vagy a birodalom titkos ellensége. E gon­dolat soha a német birodalmi kormánytól s a német néptől távolabb nem állott, mint most. És azon párt, melynek kebeléből egy pesti lap a levelet származó­nak mondja, a­­nemzeti szabadelvű, épen az, mely kezdettől fogva az Ausztriától való elválásra töreke­dett s a jelen állapotot feltétlenül kielégítőnek és véglegesnek ismeri el. A nemzeti szabadelvű pártnak akárminő tagja sem vetheti magát az ilyen chimae­­rákra, a mig magát a párthoz számítja. Az uj conservativ angol kormány megalakult. Tagjai nagyobbrészt azok, a­kik 1866-tól 1868 végéig részint Derby, részint Disraeli minisztériumában szolgáltak. Ismét Disraeli a kincstár első lordja s Derby lord (a volt miniszterelnök fia) a külügyminiszter. Lord Cairns ismét lordkanczellár és Malmes­bury gróf a pecsétőr. Ward Hunt, ki 1868-ban pénzügyminiszter volt, most a tengerészeti tárczát vette át; a pénzügyek vezetése North Cote, az indiai államtitkárság lord Sa­lisbury urakra száll. Lord Manners, a volt közmunkaminiszter most főpostamester lett. A titkos­ tanács elnöke Richmond herczeg, ki 1868-ban a kereskedelmi ügy élén állott. A belügyi tárczát Cross vette át, ki az egyet­len új ember a kormányban; hadügyi állam­titkár Hardy, gyarmatügyi miniszter lord Carnarvon lett. A kormánynak rideg conser­vativ színezete van. Megalakítása nem ütkö­zött nehézségbe, minthogy Disraeli csak régi társai közt osztotta ki a tárczákat. A német parlament múlt heti ülé­sei kiválóan érdekesek voltak. Első olvasásban elfogadta a katonai törvényjavaslatot, mely­hez Moltke gróf tartott nagy jelentőségű beve­zet­ő beszédet. Ugyanekkor az elsasz-lotharin­­giai képviselők is megjelentek a házban s in­dítványt terjesztettek elő, hogy Elsasz-Lotha­­ringia lakossága az annexio­ ügyében nyilatko­zásra hivassék föl. Ez indítványt szerdán tár­gyalták s el is vetették. Csak huszonhárom képviselő támogatta azt. Ez alkalommal az elsasz-lothringiaiak szónokai olyan homlok­­egyenest ellenkező nyilatkozatokat ü­tőnek, melyek a párt kebelében rejlő kiegyenlíthet­­len antagonismusra mutattak. E nyilatkoza­tokat a német lapok most nagyon behatóan commentálják. Francziaországban nagy figyelemmel nézték a berlini parlamentben folyó dolgokat, Moltke beszéde itt is roppant sensatiót keltett Broglie herczeg február 19-én a praefectekhez rendeletet intézett, melyben a bonapartista izgatások erélyes megfigye­lésére szóllítja fel őket. A svájczi szövetségtanács elrendel­te, hogy a népszavazás a revideált alkotmány­terv elfogadása ügyében ápril 19-én tartassák meg. A belga képviselőkamra február 15-én elfogadta a budget-törvényt. A h­ol­la­n­d­­ csapatok Atsinban ismét többféle előnyt vívtak ki. A háború befejezése nem sokára várható. A g­ö­r­ö­g Deligeorgis kor­mány megbukott, utódja még nem birt meg­alakulni. A török kormányban is nagy válság volt. Mehemed Rusdi pasa nagyvezér állomásáról váratlanul elmozdíttatott s helyét Hussein Adsi pasa vette át. Politikai heti szemle. A pétervári látogatás s a vele összefüg­gő események képezik a hét legkiválóbb ese­ményét, mely a nemzetközi sajtó figyelmét szakadatlanul foglalkoztatta.­­ A látogatás horderejének méltányolása alkalmával több előkelő lap megemlékezett az augsburgi »All­gemeine Ztg.« ide vonatkozó múlt heti is­mert czikkéről, mely Ausztria-Magyarország­ról feltűnően ellenséges hangon szólott. So­kan azt mondák, hogy a czikk a berlini saj­tóirodában készült. Most maga az »Alig. Zrg« tegnapi számában »Németország és Ausztria a keleti kérdéssel szemben« czim­­mel uj czikket hoz, melynek hangja egészen eltér az előbbi czikktől s mely elismeri, hogy a két állam érdekei e kérdésben nem ellen­keznek egymással. Ez alkalommal a szerkesztőség ama régi czikkre vonatkozólag következőleg nyilatko­zik : »A kérdéses czikk teljesen független tollból ered és szerzője sem Bécs, sem Berlin politikai köreihez közel nem áll s a czikk csak szerzője politikai nézeteit fejezte ki.­ Ugyanez ügyben a berlini »Spenersche Zig«, Vilmos császár kedvencz lapja is érde­kes közleményt hoz, mely annál fontosabb­nak látszik, mert a félhivatalos kőnyomatú »Pester Corr.« mai száma szintén közli azt. Az e­lőkelő berlini lap f­ebr. 1­9-ki ketettel eze­ket írja : Budapest, február 23. (A Deák-kör) vasárnap d. u. 6 órakor tartott értekezletének első tárgya a közalapok és alapítványok ügyében kiküldött bizottságba és a jogügyi bizottságba választandó egy-egy tag kijelö­lése. Az elnök a balközép által kijelölt két egyén nevét felolvasván, az értekezlet azt helyesléssel fo­gadta, s így az elsőbe Ghyczy Kálmánra, az utóbbi­ba Eder Ferenczre fog a párt szavazni. Ezután a kereskedelmi miniszter indokolván a keleti marhavész elleni int­ézkedések­­r­ő­l szóló törvényjavaslatot, ez Erköly felszólalá­sára, ki a törvényjavaslatban foglalt intézkedések szükséges és gyakorlati voltát kiemelte, elfogadta­tott, nemkülönben elfogadtattak a tengeri ha­jók lajstromozásáról, és az orszá­gos statisztikai hivatal felállí­tásáról szóló törvényjavaslatok, mely utóbbiak­hoz Z­séd­­­y­i szólalt fel, valamint elfogadta­tott Schmausz Endre felszólalása után a b­i­­rói vizsgákról szóló törvényjavaslatok. (A 21-e­s bizottság munkálatá­ról­ a »M. Politika« következőleg nyilatkozik : »A 21-es bizottság munkálatát mi is elég alkalmas­nak tartjuk, hogy az a kormány politikájának rövid időre programzaja legyen. Hogy jól kifejezzük ma­gunkat : csak azon időre, amíg ugyanis azon szüksé­geknek, melyek a 21-es bizottságot létre­hozták, elég lesz téve. Mert a collectiv után létrehozott programmok, épen úgy, mint a coalitio-kormányok, csak speciális viszonyokra lehetnek hasznosak és szükségesek. — Épen azért a coalitio-kormányt »ad hoc« nem tartjuk sem absurdumnak, sem lehetet­lennek.« (A baloldali k­ö­r.) f. évi febr. 22-én értekezletet tartott. A­ közalapok vizsgálatára kikül­­dött bizottságba Ghyczy Kálmánt, a jogügyi bizott­ságba Eder Ferenczet jelölte ki. Tárgyalta továbbá az értekezlet a keleti marha­vész elnyomására c­élzó törvényjavaslatot. Némely kivihetetlen szőrszál­hasogató pontok kivételével egyébként átalánosságban elfogadtatott a javaslat. (A középpárt­ vasárnap d. u. 5 órakor tartott értekezlete tárgyalván az osztályokhoz utasí­tott, már fenntebb említett törvényjavaslatot, azok­­közül a­ marhavész elleni intézkedésekről szólót fogadja el. (Függetlenségi párt.) A »Balol­dal« Kossuth Lajosnak Madarászhoz intézett levelé­ből azt a részt is közli most, mely a pártalakulásra vonatkozik. Kossuth e soraiban, melyek Turinból jan. 7-dikéről keltek, azt tanácsolja a szélső balol­dalnak s a Csávolyszky-féle pártnak, hogy »függet­lenségi párt« nevezete alatt egyesüljenek, mely párt­ra aztán Kossuth, mint kijelenti, a következőket mondhatná : »Ti nem határoztátok ugyan meg, hogy mi alakban értitek azt a minden beavatkozástól ment függetlenséget, mely álláspontotokat képezi, s igy meglehet, hogy ti egészen mást értetek alatta, mint én értek; — de legalább nem zárjátok ki az én ál­láspontomat sem,--------— — s a mi nincs kizárva, azt a másféle értelmezés sikertelenségének tapaszta­lása, s idők és viszonyok hatása bele is teheti; annál fogva elismerem, hogy egy ily álláspontú párt hoz­zám a többi pártoknál sokkal közelebb áll.« S ezután elmondja, hogy mi áll az egyesülés útjában, így szól: »Az egygyé tömörülésnek útjában áll az, hogy a tökéletesen egy horderejű programm­ezégérére az egyik ezt írta »48«,—a másik meg ezt: »Bihari pon­tok«, s egyik sem akarja a másik ezégért elfogadni, s mint ama bizonyos két német csaplár, mindenik azt vitatja, hogy ő az igazi öreg medve.« »Tegyük mindkét részről penzióba medvéin­ket, s miután két csapon egy bort mérünk, tartsunk egy háztartást, akaszszunk ki házunkra egy uj ezég­ért, írjuk rá annak igazi nevét, a mi valósággal va­gyunk, e név »függetlenségi párt.« »S mondjuk meg barátnak, ellenségnek, hogy e ezég alatt azok laknak, kik azt ismerik törekvésük feladatának, hogy Magyarország mint önálló állam, minden idegen avatkozástól mentsen intézze minden ügyeit.« »Ha valaki ilynemű indítványnyal állana elő az értekezleten, én nem igen tudom elgondolni, miután két ember erősebb együtt, mint külön-külön, mit le­hetne ennek ellene vetni, ha csak talán Csávolszky­­ékat az nem tartja vissza, hogy félnek, elvesztik a »vidéket«, ha a »baloldali« czímet függetlenségire változtatják, vagy Pétert vagy Pált talán az nem tartja vissza, hogy fél, nehogy a »Pesti Napló« azt mondja : »ez közeledés Kossuth­­ álláspontjához.« »Az elsőhöz nem szólhatok, miután Turinban, s nem a Hortobágyon tanyázom, a másodikra meg csak annyit mondhatok, hogy a­ki az efféle insinuá­­cióktól fél, az találja természetesnek, ha viszont én azt mondom róla : »bizony ez embert nem is­merem.« (Küldöttség az igazságügymi­niszternél.) Az igazságügy miniszter tegnap fogadta azon küldöttséget, mely a fővárosi bírák és ügyészek részéről meg volt bízva azon emlékirat át­adásával, melyben a bírói és ügyészi kar a felsőbb birósági segédszemélyzettel egy rangba soroztatása miatt panasz emeltetik. A küldöttség Sebestyén Pál kir. biró, Tutschner Ágoston kir. ügyész, dr. C­s­u­k­á­s­­s­y Károly kir. alügyész és T­r­u­x budai járás­­biró urakból állott. A miniszter felelete oda irányult, hogy ő a be­adott memorandumot beható tanulmánya tárgyává tenni el nem mulasztandja, biztosítván egyszersmind a küldöttséget, hogy a sérelmes rendelet által csak a napidíj szabályozását czélozta, semmiesetre azon­ban a bírói tekintélyt és hivatalos állást csorbítani nem volt szándéka. Végre biztosítá a küldöttsé­get, hogy a nyugdíj­szabályok törvényes szabályo­zása alkalmával a rangfokozatok kérdése is újabban felvétetik. A bírák természetesen a miniszter úr ér­demleges feleletét be fogják várni. (A budapesti egyetem jogkari ifjúságának küldöttsége,­ mely Ti­mon Ákos, Ocskay Alajos s Wlassics Gyula joghall­gatókból állott, tegnap fogadtatott dr. Paul­er Tiva­dar igazságügyminiszter úr által. A küldöttség azon kérelmét terjeszté elő, hogy a miniszter úr az egye­temi joghallgatóknak a képviselőházhoz benyújtandó kérvényét, melyben az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslat átmeneti intézkedéseinek méltányos keresztülviteléért esedezik az ifjúság, pártolni s hat­hatós befolyásával a jelenleg jogelméleti tanfolya­mon levő ifjúság jogos érdekében érvényre emelni szíveskedjék. A miniszter úr kiváló szívélyes­séggel fogadta a küldöttséget s megígérte, hogy ha nem is a jelenleg jogelméleti tanfolya­mon levő összes ifjúságot, de a negyedéveseket minden bizony­nyal, sőt tán még a harmadévese­ket is a méltányosság s igazsá­gosság tekintetéből a négy évi gyakorlat alól fölmenteni óhajt­ja. Az első s másodévesekre vo­natkozólag ezt nem ígérheti. Kiemelte továbbá a miniszter úr, miszerint a szigorúbb ügyvédi rendtartás behozatala épen a jogi pályán levők érdekében történik, hogy végre-vala­­hára megszűnjék az ügyvédi proletariátus, s tekin­télynek örvendhessen az ügyvédi kar. Ezen okból szükségesnek tartja a kényszertudorság kiterjeszté­sét már a jelenlegi negyedévesekre is, annál is in­kább, mert a jogi pálya egyik főága, t. i. a birói, a gyakorlati bírói vizsgáról szóló törvényjavaslat élet­beléptetésével különben is megkönnyíttetik. A jog­ügyi bizottságnak azon javaslatát azonban, hogy az ügyvédi gyakorlat az első szigorlattól számíttassék, méltányos- s elfogadhatónak jelentette ki. A miniszter úr ezután nagy érdeklődést tanú­sítván az egyetemi viszonyok iránt, kérdést intézett a küldöttség tagjaihoz a segélyegylet, az olvasó-egy­let s az egyetemi dalárda működése felől. Megkér­dezte, mily hatással van a catalogus-olvasás az egye­temi előadások látogatására s sajnálatát fejezte ki a fölött, hogy az ifjúság zöme nem tudván a tansza­badsággal élni, újra ily kényszereszközhöz kelle az egyetemi tanári karnak fordulnia. Továbbá élénken tudakozódott a miniszter úr az egyetemi polgárok collegiális viszonya felől s különösen kérdező, váljon a nemzetiségek társulnak-e a magyar elemmel vagy idegenkedést tanúsítva, elkülönzik-e magukat, mely utóbbi kérdésekre fájdalom, a küldöttség kedvező választ nem nyújthatott. A miniszter úr végül ujólab megígérvén pártfogását, szívélyesen vált el a bu­dapesti egyetem jogkari ifjúságának küldöttsé­gétől. A szász ügy. A szász ügyről a lapokban megjelent nyilat­kozatokból a következőket idézzük: A »Közép-párt« a »P. Lloyd«-nak ismert s a mi vasárnapi számunkban is említett czikke ellen polemizálván, helyesli a belügyminiszter eljárását, és így szól: »Az egész kérdés abban rejlik, a Királyföld mint olyan, törvényhatóságot képez-e s ennek jogo­sult képviselő-testülete a szász universitás-e ? Mindkét kérdésre n­e­m­m­e­l kell válaszol­nunk Igaz, hogy a Királyföld hajdan a mohácsi vész előtt egy megyét képezett, de körülbelül 3 század óta maguknak a szászoknak kívánságára a megye helyébe a székek léptek, s a régi törvényható­sági egységnek csak egy emléke maradt föl, tudniillik, az hogy csak egy comes neveztetik. A jogszerű és százados szokás által szentesített helyzet tehát az, hogy a Királyföldön létezik 11 egymástól független törvényhatóság, s hogy ezen testületek bizonyos speciális, de nem törvény­ható­sági teendők elvégzésére egy közös gyülekezetre az úgynevezett universitási confluxusra gyűltek időről­­időre egybe. Ha szigorúan megvizsgáljuk, mik tartoztak az universitás jogkörébe, azt találjuk, hogy egyrészt mint felebbviteli bíróság működött bizonyos ügyek­ben, másrészt hogy rendelkezett a szászok közös vagyona fölött, mely különböző természetű annyi­ban, a­mennyiben a vagyon egy részéhez valameny­­nyi, más részéhez csak egynémely széknek van joga, a­mi magában is bizonyítja, hogy nem egy törvény­­hatóság közös, de több törvényhatóságnak közösen kezelt vagyonáról lehet csak szó, így állván a dolgok, hibázott volna a belügy­miniszter, ha a törvényesen létező 11 szász törvény­­hatóság bármelyikét is akadályoztatta volna politikai kérdések tárgyalásában s azok fölött véleménynyil­vánításában, de helyesen járt el, midőn oly testületet tiltott el attól, hogy a szász nemzetség nevében adjon politikai véleményt s magát a törvényhatósági jog­gal felruházott szász székek fölött álló magasabb po­litikai testület gyanánt gerálja, a mihez sem hivatott­­sággal sem jogosultsággal nem birhat, nem lévén egyéb, mint fölsorolt speciális feladat teljesítésr­e alkotott, mondhatni magán jellegű testület.« Az »Ellenőr« más véleményben van, s úgy látszik, hogy nem kellőleg ismervén a tényállást, »nem egészen alaptalannak« mondja a szászok pana­szát. Czikke folyamában így szól : »Hogy legyen vagy ne legyen olyan testület, mint a szászok sajátságos universitása , ez lehet vita tárgya s ha azzá lesz, akkor mi határozottan arra szavazunk, hogy ne legyen. A kérdésbeni sajátságos intézet azonban fenntartatván 1867 után is, megvall­­juk, különösnek tartjuk azt, hogy akkor, midőn a ma­gyar megyék és városok hatóságai egymásután mint magnus ordo idem potentium kérvényeznek és tilta­koznak az állam területének új felosztása iránti kor­mánytervezet ellen, a szász székek és szász városok területére vonatkozó kikerekítések miatt épen a szá­szok universitásának legyen megtiltva minden muk­­kanás. Hogy a mi szász polgártársaink közt sokan vannak, kik nem akarják belátni, hol élnek és mivel tartoznak e hazának , az olyan tény, a mely nem teszi őket kedveltekké senki előtt Magyarországon s nem is bizonyít legkevésbé sem a prudens et cir­­cumspectus czim alapossága mellett , de e ránk néz­ve bosszantó, rájuk nézve pedig hátrányos tény da­czára sem tarthatjuk méltányosnak azon eljárást, mely szerint egy országos felzúdulást előidézett terv ellenében a szászok érdekeinek fő testülete elnémít­­tassék teljesen, mihelyt panaszkodni merészel.« A »Kelet« arra kéri a szászokat, hogy mu­tassák fel a törvényt, mely megengedi a szász egye­temnek a közjogi kérdések tárgyalását. Így szól: »A mi szászaink nem elégszenek meg a fennálló kiváltságokkal, hanem újakat is teremtenek. Szerin­­tök az universitás közjogi kérdéseket is tárgyalhat. Melyik törvényczikk szerint? melyik országgyűlés? melyik évben hozta ? Egy országot egy szentesített betűért! Az egyetem hatáskörét csak egy törvény, az 1791-iki 13. t. czikk határozza meg. Szíveskedjék kimutatni a szász bölcseség, hol szerepel e törvény­ben a közjogi kérdések tárgyalhatása?« alá a keleti vasút ügyét, szolgáltassanak ki ma­guknak minden erre vonatkozó okmányt, hall­gassanak ki menynyiben szükségesnek mutatkozandó szak férfia­kat és tanukat, terjesszék ki figyelmüket ama társulat eredetére, első megalakulására a vál­lalkozók, s az igazgatótanács, úgy­szintén a kor­mánybiztosok által követett eljárásra, s tegyenek minderről még a jele­n ülésszak alatt részletes és oka­­datolt jelentést a háznak, hogy ennek folytán a tör­vényhozás a netalán szükséges intézkedéseket meg­tehesse. A kormány főjelentését múlt év június havá­ban adta be, a pótjelentést azonban csak múlt év de­­c­ember elején. Az együttes bizottságok látva, hogy felada­tuk igen sok­oldalú s az egész ügy hosszas és részletes tanul­­mányt igényel, ezen czél köny­­nyebb megoldása, s a tanácsko­zási módozat és sorrend megálla­pítása vagyis az egész kérdésnek előkészítése végett kebelükből múlt évi november 26-án egy albi­zottságot neveztek ki. Ezen albizottság a múlt évi dec­ember 20-ig, midőn a karácsonyi és új évi ünnepek miatt a kép­viselőház felfüggesztette üléseit, az együttes bizott­ságokkal együtt csupán a sürgető kölcsön-ügygyel foglalkozott, s a keleti vasút érdemleges tárgyalását csak akkor kezdb°té meg, midőn a képviselőház tag­jai 1874. január 12-én újra visszajöttek. Az albizottság azóta szakadatlanul folytatja munkálkodását, s a midőn 25 ülésének jegyzőköny­veit mellékleteivel együtt ezúttal bemutatja az együt­tes bizottságnak; a kettős czélt, t. i. a képviselőház, és az együttes bizottságoktól nyert utasítást szem előtt tartva, működésének eredményét a követke­zőkben van szerencséje beterjeszteni. A nemzet hő vágya Magyarországot Erdélylyel vasút által is egyesíteni, visszavihető azon időre, mi­dőn az ország saját sorsa felett még nem rendelkezett, s alig lett 1867 elején a felelős parlamenti kormány újra kinevezve, már ugyanazon év július havában egy országos határozat a nagyvárad-brassói vonal iránt intézkedett. A kormány a törvény rendelete szerint a vas­úti kölcsönből megkezdte a n.­várad-kolozsvári vo­nal építését, de később ez engedély-okmány alapján és az 1868- 45­­. ez intézkedése szerint erre az en­gedélyt Warring testvérek nevű londoni c­ég kapta meg. Az 186­5/s országgyűlés decz. 10-én ért véget, no­vemberben lett beterjesztve a képviselőházhoz a tör­vényjavaslat és az ang.­okmány tervezet; alig volt néhány napi időköz, s a törvényhozás egyetemleges kívánsága volt Erdélynek és az egész országnak régi vágyát még azon az országgyűlésen teljesíteni. Hogy ily körülmények között a törvény, enge­délyokmány, és a bemutatott tervek szabatosak nem lehettek, kétséget nem szenved, hogy az akkor nagyon is ifjú, több irányban elfoglalt kormány mindezekre s az egész keleti vasút megindítására a kellő figyel­met nem fordíthatta, szintén érthető. Hogy ezen körülményeket a csupán haszonke­reső vállalkozó és a pénz­szerző bank ritka éleslátás­sal a maga részére ki tudta zsákmányolni, ezt, fájda­lom ma már tisztán lehet látni. (Folyt. köv.) A vizsgálat a keleti vasút ügyében. Az együttes albizottságok jelentése a pénzügyi és vasúti bizottságokhoz a keleti vasút ügyében 1874. február. Tisztelt bizottságok! 1873. évi február 12-én 1068. szám alatt a kép­viselőház oda utasította a vasúti és pénzügyi bizott­ságokat, hogy mihelyt a kormány a keleti vasútra vonatkozó előterjesztését benyújtja, vegyék vizsgálat Országgyűlés. A képviselőház ülése február 23 Elnök: Bittó István. Jegyzők: Szeniczey Ödön, Mihályi Péter, Beöthy Algernon. A kormány részéről jelen vannak: Szapáry Gyula gr., Trefort Á., Pauler T., Zichy J. gr., Szen­de Béla. Elnök az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemu­tatja Hárma­r­osmegye kérvényét, melyben Csikszéknek a törvényhatóságok területi új felosztá­sa tárgyában kelt kérvényét pártolja. Ugyancsak Hármar­osmegye kérvényét, melyben az országos iparegyesületnek a hadi felszerelvények iránti kérvényét pártolja; Szepes megye kér­vényét, melyben az országos iparegyesü­letnek a hadi felszerelvények iránti kérvényét pártolja. Wodianer Béla b. Szászváros kérvényét nyújtja be városuknak a törvényhatóságok kikere­­kítéséről szóló­­javaslatban Hunyadmegyéhez leendő kapcsoltatása iránt. Vizsoly Gusztáv Tolnavármegye 13 községé­nek kérvényét nyújtja be a járási hivataloknak Gyönkön leendő meghagyása iránt. Solymosy Bálint az aranyos­ megyesi vá­lasztókerület 48-as köre öt kérvényét nyújtá be a papi javaknak az önálló nemzeti bank alapjára el­vétele; a jezsuiták kiűzése és javaik népnevelési c­é­­lokra leendő fordítása; az önálló nemzeti bank léte­sítése; a polgári házasság törvénynyé emelése; a megyei önkormányzat helyreállítása tárgyában. Tisza Kálmán a tiszántúli ref. egyházkerület­nek kérvényét mutatja be a középtanodai oktatás tárgyában. Boer Antal Csikszék nyolcz községe kérvé­­nyujtja be a megyék kikerekítéséről szóló­­ja­­vaslat elvetése iránt. Becze Antal Csikszék több község kérvényét nyújtja be Csikszékszék önálló municipiumként le­endő meghagyása iránt. A beadott kérvények a kérvényi bizottsághoz utasítatnak. Szapáry Gyula j­r. belügyminiszter : T. ház! A tegnapelőtti ülésben Gáll József képviselő úr in­­terpellációt intézett hozzám, a­melynek tartalma,azt hiszem, még világos emlékezetében van a t. háznak s igy fölösleges egész terjedelmében felolvasni. Bá­tor leszek az interpelláció egyes részleteire egyen­ként válaszolni. (Halljuk!) Először is azt a kérdést intézi hozzám a t. kép­viselő úr, való-e, hogy általam rendelet intéztetett a szász nemzeti egyetemhez, melyben egy ez által ho­zott határozat megsemmisíttetett és kérdi a képviselő úr, hiteles-e azon szöveg és való-e a rendelet ama tartalma, mely, mint, ő mondja több lapban meg­jelent ? E kérdésekre azt vagyok bátor mindenekelőtt megjegyezni, hogy én nem tudhatom, mely lapokban olvasta a képviselő úr a szóban levő rendeletet, s e

Next