Pesti Napló, 1874. május (25. évfolyam, 100-124. szám)
1874-05-20 / 115. szám
115. szám.____________________________ Budapest Szerda, május 20.1874.______________________________25. évi folyam. Szerkesztési Iroda, Kiadóhivatal: __________________________ _____ _____ fr Előfizetési feltételek: Hirdetései Baritok-tere, Athenaeum-épület. Baritok-tere, Athenaeum-ipillet.|[ hordva iJg'gen , szintúgy mint'elöfizetés! ‘Atsz \J I! V1!1 | m/1 p I .ll isszUTZtz* | nABé.H* intirendB. mínyek (olSfiaetés. pina, ki«dáa I I fi ft V ' I ' I I jU| I K I Bill , ‘■““»"‘»«•I. Bírmentetlen lövetek Mák ismert ka „ .... . .. JL JU N/ X JL XI X J J V/ ‘“ZZZZ? Sarátok-ter., Athenaeum-é,,* kerektől fogadtatnak «1. “ P—k, ~ ~ ^ m T . SSffiSSM kirkodik. Kézi átok nem adatnak vissza. kiadó-hivatalhoz intézendők. JÁ, j, (jf jé, j[ j [ _g_ | ) s*pjától «amtttatik. j Előfizetés „PESTI NIPLO“-ra. Előfizetési árak: Egész évre .... S4 frt. Félévre................................IS frt. Negyedévre ... O frt Egy hóra .... A frt. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló» kiadóhivatalának (ferencziek tere , Athenaeumépület) küldendő. A „P. Napló" szerkeszti- és kialé-Vala. Budapest, május 19. Oly messze kereste s oly erőszakosan hajszolta ma össze Tisza Kálmán azon indokokat, melyekkel az államkölcsön ügyét az 5 milliós segélylyel válhatlan kapcsolatba szándékozta hozni, hogy ellenében s indokai és érvei ellen alig érezte magát bárki is inditva érdemleges harczba keveredni. Oly gyönge positiót választott az ellenzék vezére, s oly erős állásba »kényszerité« a pénzügy-minisztert, hogy ez bátran elengedhető előnyeinek kizsákmányolását s teljesen elég volt állására csak rámutatnia, hogy a támadás sikertelensége azonnal evidenssé váljék. Tudta ezt, a priori tudta ezt maga Tisza Kálmán is. Nem is sokat bajlódott ő az államkölcsön és az 5 milliós segély közti védés dac-szövetség megkötésével. Sőt bennünk : erősen él a gyanú — hiszen maga Tisza világosan is kimondá — hogy ő csak azon köttelességnek akart e kérdésben eleget tenni, melyet rá, mint központi előadójára a képvi- selőház második osztálya ruhá-zott. Hiszszük is, hogy e kötelesség nél- kül e missióra Tisza nem vállalkozott volna. S valóban, noha hamarjában nem jut eszünkbe, kik a második osztály tisztelt tagjai, de mindenesetre meg kell őket kérnünk, hogy jövőre hasonló utasítást, különösen Tisza Kálmánnak, ne adjanak. Mindamellett Tisza beszédét érdekkel hallgattuk végig. Nem azért, mert mindig érdekes jelenet az, ha az erőset pillanatonként igen gyöngének tapasztaljuk s ha Tisza elméjének kritikai hatalmát minden siker sőt minden nyom nélkül látjuk egy kérdésben elenyészni. Hanem érdekkel hallgattuk azért, mert voltaképen ma történt meg az első mérkőzés a balközépnek egykori két vezére Ghyczy és Tisza között. A küzdelem nem öltött , ugyan aggasztó mérveket, de elvégre meg is kezdődött az. A kard ki jön húzva, a fegyver- próba megtörtént s most már semmi akadály nem áll útban, hogy a két küzdő között a parlamenti aréna döntő csaták terévé tétessék. Bizalmát és elismerését fejezé ki Tisza a pénzügyminiszter személye — jóakarata és képessége — iránt. Mint Homérnak egyikmásik hőse, mielőtt karját döntő csapásra fölemelné, kiváló tiszteletének ad kifejezést a , szemközt álló hős irányában. De az udvarias -ság bókjai után goromba ütéseknek kell következni és semmiesetre sem szabad megengedni, hogy a két hős valahogy kibéküljön. Különben nem folytathatnék tovább a nagyszerű hőskölteményt, nem érhetnék meg Priamus bukását, nem gyönyörködhetnénk a büszke Ilion rombadőltén s nem pazarolhatnék a drága időt a képviselőház folyosóin. Meg kell engednünk, hogy a mi a személyes vonatkozásokat illeti, Tisza lehetőleg éles szemmel fedező föl, vagy legalább jelöli meg a kormány leggyöngébb oldalát, midőn rámutatott azon körülményre, hogy a kormány és a pénzügyminiszter között hiányzik az alakszerű parlamenti solidaritás. Úgy látszik, hogy e vágással inkább Párist akará sújtani, ki könnyű szerrel, de szerinte nem egészen tisztességes úton szerze meg a miniszterelnökség szép Helénáját, s úgy látszik, teljesen azon hitben élt, hogy e suhintás a pénzügyminisztert, akarjuk mondani Hektort, egészen elkerülé. Sőt nekünk úgy tetszett — lehet, hogy csalódunk — hogy maga Hektor is azon csalódásban élt, miként a vágás nem neki volt szánva,nem feléje volt irányozva. Megvalljuk, a vitának ezen momentuma ránk sajátságos s nem könnyen jellemezhető benyomást tett. Mi úgy látjuk, hogy a vitázó felek mindegyike igen erős logikai falladába esett. Tisza például bízik a pénzügyminiszterben, különös elismerését fejezi ki nyílt és leplezetlen politikája iránt, sikert vár jóakaratától és képességétől s általában mind a múltban, mind a jelenben objectív indokokból nyugszik meg eljárásában. Várjon miért nem szavazta meg tehát a pénzügyminiszternek a kölcsöntörvényt ? Talán nincs a kölcsönre az államnak absolut szüksége ? De van, maga Tisza mondja, hogy a kölcsönt okvetlenül meg kell kötni, hogy pénzünk legyen a kötelezettségek és időnk legyen a törvényhozási munkálatok teljesítésére. Vagy talán azért nem szavazza meg, mert Ghyczy olyan kormánynak tagja, melyhez nincs bizalma ? Ez ugyan igaz, de hiszen Tisza maga constatálja, hogy Ghyczy pénzügyi kormányzata nincs solidaritásban a Bittókormánynyal. Tisza ezen érvelése éles lehet, de hogy a hatás egészen ellenkezője annak, mint amelyet maga Tisza várt, az előttünk tisztán áll. Ghyczy teljes meggyőződését jelente ki az iránt, hogy a kabinet tagjai az államháztartás egyensúlyának helyreállítására célzó intézkedések elhatározásában és foganatosításában vele egy nézeten fognak lenni. Örülünk a kijelentésnek, de megjegyezzük, hogy a kijelentés alakja nem egészen látszik összhangzatban állónak a tényleges viszonyokkal. Mi a kabinet missiója s Ghyczy önkényt vállalt missiója között különbséget felfedezni képtelenek vagyunk. Pénzügyünk rendezése: e czél az, melynek elérésére vállalkozott a cabinet és vállalkozott Ghyczy. És mi óhajtjuk, hogy addig, míg e czél elérve nem lesz , Ghyczy a cabinetben marad , a Tiszáéhoz hasonló objectiók ellen határozottabb alakban tegye meg észrevételeit. Budapest, május 19. (Andrássy gróf) felszólalását a magya delegatív hadügyi vitájában ma hasztalan várták. A külügyminiszter már tegnap több kérdezősködőnek kijelente, hogy nem szándékozik ez ügyben felszólalni, nehogy a szavazás eredménye az ő befolyásának tulajdoníttassék. S Andrássy csakugyan nem szólt, s a Benedek tbszernagy által felolvasott kormánynyilatkozat is meglehetősen halvány, elmosódott volt. A közös kormány egyáltalában nem álítja fel kabinetkérdésül s Széll Kálmán indítványának el nem fogadását s ennek daczára a magyar delegatio tetemes többsége ez indítvány ellen nyilatkozott(A magyar delegatio mai ülésében) a következők fogadták el a hadügyi albizottság jelentését s ez által elvetették Széll Kálmán indítványát: Bersthold Richard gróf, Beöthy Ákos, Bittó Kálmán, Bujanovics Sándor, Dőry Lajos báró, Gyürky Ábrahám, Horváth Bold., Horváth Mirkó, Hunyady Pál gr., Karácsonyi Guidó gr.,Károlyi Gy. gr., Károlyi L. gr., Keglevich B. gr., Keglevich István gróf, Majtényi László báró, Berlits Ignácz, Pankovics István, Palavicini Ede, Smaics Bert., Péchy Manó, Prileszky Tádé, Pulszky Ágost, Rudics József, Szapáry István gróf, ifj. Szőgyényi László, Tombor Iván, Ürményi Miksa, Voncsina Iván, Vodianer Albert, Vodianer Béla, Zichy Nándor gr., Zichy Tivadar gr., Zichy Fer, Viktor gr. Nemmel szavaztak, vagyis Széll Kálmán indítványa mellett: Batthyányi Ferencz gróf, Dániel Ernő, Dessewffy Aurél gróf, Domahidy Ferencz, Ernszt Sándor, Éber Nándor, Fálk Miksa, Házmán Ferencz, Hollán Ernő, Horn Ede , Horváth Lajos, Kemény Gábor báró, Lészay Lajos, Muray Sándor, Paczolay János, Papp Lajos, Szentpály Jenő, Széll Kálmán, Toszt Gyula, Wahrman Mór, Wächter Frigyes, Zsedényi Ede. (A belügyminiszter) ma volt ő felségénél fogadtatáson s előterjeszté a választó-törvényjavaslatot. Mint halljuk e javaslat közelebb fog bemutattatni a képviselőházban, Országgyűlés. 1. A képviselőház mai ülésében általánosságban elfogadtatott az ügyvédi rendtartásról szóló javaslat s ez után megszavaztatott a kölcsönjavaslat. Az e javaslat feletti tárgyalásban a legnagyobb érdekű a Tisza és Ghyczy közötti mérkőzés volt, melyről lapunk más helyén szólunk. Tisza indítványának el nem fogadhatását Széll Kálmán magas állami indokokkal bizonyító, míg Prileszky a dolog gyakorlati oldalát illetőleg sorolt fel számos talpraesett érvet. A szélsőbal szónokai ez alkalommal is a közösügyi rendszer ellen pattogtak; a ház nagy többsége megszavazta a kölcsönt. A magyar delegatió d. u. 5-től este 9 óráig ülésezett. A Széll Kálmán indítványa feletti vita folytattatok és be is fejeztetett. Ellene Ürményi s Beöthy Ákos tartottak figyelemreméltó beszédeket; mellette: Éber, Wahrmann, Zsedényi és Hollán Ernő. Ürményi és különösen Beöthy nyíltan kijelenték, hogy ha a védelmi költségeket reducálni akarjuk , töröljünk a honvédségnél s inkább ennél, mint a közös hadseregnél. Midőn Ürményi a képviselőházban amaz ismert honvédségi beszédet tartá, akkor még II. A képviselőház Ülése május 19. (Folytatás esti lapunkhoz.) Tisza Kálmán : Elismeri, hogy az utóbbi időben követett pénzügyi gazdálkodás szükségessé tette a jelenlegi kölcsönt, s azt a jelenlegi pénzügyminiszternek, bár a kormány iránt általánosságban ma sem viseltetik bizalommal, megszavazni. Ha azonban a kölcsön felvételének czélját tekinti, meg van győződve, hogy ezen czél nem fog eléretni, hacsak, miként ezt a 2 ik osztály indítványozta, nem intézkedik a törvényhozás arról is, hogy az ország adózóit az őket fenyegető elpusztulástól megmenti. Mert hiába lesz a legnagyobb óatossággal is kiszámítva a jövedelmeknek és kiadásoknak összetalálkozása az állam pénztárában, ha az ország adózói, kiktől a legnagyobb mértékben jön az ország jövedelme, fizetésképtelenekké válván, kötelezettségeiket nem fogják tudni teljesíteni. (Helyeslés balfelöl.) Ezen irányban meglehetősen nagy és komoly veszély fenyeget. Szerencsétlenségünkre egymást követő rész évek találkoztak azon pénzügyi calamitásokkal, a hitelviszonyok megrendültével, melyek az egész Szárazföldön, mondhatni egész Európában kisebb-nagyobb mértékben érezhetők, de hitelviszonyaink rendezetlensége miatt, természetesen legsajtóbban nálunk léptek föl. Nem lehet tagadni és aki ismeri a vidéket, az tudhatja és tudja, hogy olyanok, kik biztosítékot képesek nyújtani, azért, hogy akár gazdaságukat, akár üzletüket, akár néhol kereskedésüket folytathassák, minden biztosíték daczára 30-tól 60-ig és azon felül menő százalékra kénytelenek még betáblázás mellett is pénzt felvenni. (Élénk helyeslés balfelől.) Ily helyzetben, ha valami nem történik, a tönkremenésnek, az elpusztulásnak be kell következnie, mert ily kölcsönöket csak egy évig is megbízni, majdnem a lehetetlenségek közé tartozik. (Helyeslés balfelől.) Pedig, ha az ország adófizetői tömegesen fizetésképtelenekké válnak, akkor vehetünk fel kölcsönöket, tehetünk pontosnál pontosabb számításokat, de a czélt elérni nem fogjuk. (Tetszés balfelől.) Ha tehát nem akarja a törvényhozás a legnagyobb calamitásokat előidézni, akkor meggyőződése szerint szükséges, hogy az állam maga, ha kölcsön vett pénzzel is, segítse elő azon czélt, mely saját pénzügyei rendezésének is alapfeltétele: az adózók fizetésképességének megmentését. (Helyeslés balfelől.) Ezért tartja szükségesnek a második osztály különvéleményét, mely utasíttatni kívánja a kormányt, hogy haladéktalanul intézkedjék úgy, hogy az ország különböző részeiben levő solid pénzintézetek hozassanak az állampénztárból adandó előlegek útján — e czélra egyelőre 5 millió fordíttatván — azon helyzetbe, hogy a haza polgárai közül azoknak, kik kellő biztosítékot nyújtani képesek, adhassanak, ha nem is könnyű, de elviselhető feltételek alatt, egy évnél nem hosszabbra terjedő időre, kölcsönöket, a kamat azon kamat alapján lévén megállapítandó, amelyet az állam maga fizet. A kormány által e czélból adandó utasításban pedig ki lesz kötendő, hogy ezen előlegből, ha a biztosítékot kimutatni tudják, mindenekelőtt a kisebb összegeket igénylő honpolgárok, és ezek közül is mielőbb azok részesíttessenek, kik ez után a már kötni kényszerült nagy kamatú kölcsönöktől kívánnak szabadulni. Ami azon ellenvetést illeti, hogy az összeg csekély, maga is elismeri, hogy bsz az a szükségnek egymagában megfelelni nem képes, de a második osztály egyfelől épen azért mondja, hogy egyelőre 5 millió frt bocsátandó rendelkezésre, másfelől pedig, legalább szóló azon meggyőződésben van, hogy ha 5 millió frt bocsáttatik rendelkezésre, ezen 5 millió sokkal többet fog forgalomba hozni, (Élénk helyeslés balfelől) mert az ki tudja, hogy a másik megszorult ember semmi módon nem segíthet magán 30— 60*/o-et kér, de amint látja a lehetőséget, hogy az illető 10, 11, 12°/o-ért kap pénzt, maga is tetemesen le fogja szállítani a kamatot. Végül kijelenti, hogy a második osztály különvéleményének elfogadásától teszi függővé szavazatát, mert nézete szerint is, minden áldozatot meg kell hozni, amely által lehet remény, hogy ezél eléretik, de a nélkül, tovább bele menni a bajba csak azért, hogy egy pár hónap múlva a baj nagyobb mérvben törjön ki, ezt sem pénzügyileg, sem politikailag helyesnek nem tartja. (Élénk tetszés balfelől.) Ghyczy Kálmán pénzügyminiszter: T. ház!. Hogy a kölcsön, amelyről (Halljuk!) a törvényjavaslat szól, szükséges, azt azon indokolásban, mely mellett a törvényjavaslatot beterjesztettem, és itt e házban is élő szóval azon alkalommal, midőn a törvényjavaslatot a ház asztalára letettem, bővebben kifejtettem. Nem kívánom az itt már elmondottakat újra ismételni, főképen midőn a központi bizottságnak t. előadója az e tárgyra vonatkozó főbb momentumokat már alaposan megemlítette. Én ezen alkalommal különösen azon határozati javaslatra óhajtok reflectálni, melyet a 2-ik osztály 1. előadója mutatott be. (Halljuk!) Mielőtt azonban ezt tenném, engedje meg a ház, hogy t. barátomnak egy mondatára tehessek egy megjegyzést. (Halljuk!) Én hálásan köszönöm neki azon bizodalmát, amelyet irántam nyilvánítani szíves volt, de kijelentem egyszersmind, hogy részemről ismét teljes bizodalommal viseltetem minisztertársaim irányában, s tudom, hogy mindazokban, amik az államháztartásnak rendezéséhez tartoznak, velem kezet fogva, mindenben egyetértve fognak eljárni és én is velük folytonosan egyetértésben szándékozom eljárni. (Éljenzés jobbfelől.) Ami már magát a határozati javaslatot illeti, sajnálattal vagyok kénytelen kijelenteni, hogy én annak elfogadásához részemről nem járulhatok. Nem akarom itt fejtegetni azon általánoskérdést, váljon helyes-e, megengedhető-e, hogy egyes polgárok magán háztartásának felsegélésére az állam pénzei fordíttassanak. (Zaj bal felől.) Nem fejtegetem a kérdést azért, (Halljuk !) mert magam is beismerem, hogy vannak esetek, midőn a nemzet egész nagy polgári osztályai lévén veszélynek kitéve, az államnak, ha teheti, csakugyan közbe kell járni ezen veszélynek elhárítására. Egy észrevételt azonban mégsem hallgathatok el. Nézetem szerint a közvetlen állami segély, az állam pénzeinek kölcsönképen, habár közbenjáró közegek által is kiosztása ritkán szokott kielégítő lenni. Nem említem itt azt, hogy elkerülhetlenek ily eljárás mellett a visszaélések, hogy — hiszen emberek vagyunk, részesülhetnek ily segélyben olyanok is, kik arra valóban igényt nem tarthatnak, amíg viszont kizárathatnak azok, kik arra leginkább méltók. De mondom, nem erre fektetem a fősúlyt,hanem arra, hogy ha a biztosság igényei, melyre a kölcsön megkötendő, kellő figyelembe nem vétetnek, akkor az állam pénzei vannak veszélynek kitéve; ha pedig a biztonság úgy , mint hall, kellően figyelembe vétetik, akkor a dolog természete szerint épen azok záratnak ki a segélyből, kik arra leginkább rászorultak, kik a végett leginkább feljajdulnak. Pedig a biztosítéknak fogalma nagyon relatív ; egészen más szempontból tekinti azt az adós, s más szempontból a hitelező. Mondhatok arra nézve, amit állítottam, példát is. Említtetett a tegnapi alkalommal is, hogy a birodalmi tanács épen a hitel és pénzválság megszüntetésére 80,000,000 irtot utalványozott és rendelt előállítani. És mégis a folyó év május 6-án a birodalmi tanácsban képviselt országok pénzügyminisztere az országos ülésben jelentette ki, hogy mindamellett ott túl a Lajthán 16 társulat van csőd alatt,44 bank, 1 biztotó társulat, 1 szállító vállalat, 18 építő társulat és 36 részvénytársulat van liquidatio alatt. És ez megtörtént azon nagy összegnek kiutalása mellett, melyet említettem. Ha ez egy ily nagy összeg kiutalása mellett megtörtént, váljon azon összeg, melyet a második osztály által beterjesztett határozati javaslat az ott kifejezett czélra fordíttatni kíván, ily nagy baj elenyésztetésére elégséges lesz-e ? Én azt gondolom, hogy a kérdéses összeg, ha a baj valóban oly nagy, amint állíttatik, nem lesz több, mint egy csepp a tengerben és azon hátránynyal járand, hogy széles körökben nagy reményeket ébresztvén, midőn ezen remények nem lesznek teljesíthetők, a csalódás még keserűbb, és igen káros lesz sokakra nézve, kik az állami segélyre számítván, az e miatti számítások mellett el fogják mulasztani a kellő időt és alkalmat egyéb utak felhasználására, amelyeken segíthetnének magukon. (Helyeslés jobbfelől.) De ha elismerem is, hogy nagy baj súlya alatt szenved az ország, mégis talán túlzottan van festve a kép, amely Magyarország jelen állapotáról állíttatott élénkbe. Kérdésen kívül áll, hogy vannak igen sokan az országban nehéz, szorult pénzviszonyok közt , de az a tömeges baj, melyet az előttem szóló. képviselő úr említett, az egész országra az én nézetem szerint, amennyire én tájékozhattam magamat, nem terjed ki. Elismerem, hogy vannak az ország különböző vidékein egyes részek, amelyek az elmúlt idők csapásai által súlyosabban szenvednek. Ide sorozom különösen a Tisza mentének felső vidékeit, amelyek nézetem szerint leginkább szenvedtek a múlt idők és jelen viszontagságok súlya alatt, és ahonnét a panaszok legnagyobb mérvben merülnek fel; de az ország többi részeire nézve azok szerint és miket a t. belügyminiszter úr a tegnapi napon elmondott, általában azt mondani nem lehet, amit az előttem szólott t. képviselő úr mondott, hogy az ország adózói tömegesen fizetésképtelenségnek indulnak. Lehet,hogy vannak ily esetek egyes vidékeken, de az ország egész összeségére nézve azt egyáltalán nem lehet mondani, s hogy ez így van, arra nézve bátor leszek a t. ház elé egy adatot terjeszteni. (Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy itt Pesten az intézetek alapítása folytán egy magyar hitelsegélyegylet alakult múlt évi július havában. Ezen egyletnek alaptőkéje 1.300.000 frt, melyből készpénzben letétetett 500.000 frt állami, és teljes hitelű egyéb értékekben 800.000 frt s a nemzeti bank ezen egylet számára visszleszámítolási hitelt ajánlott meg 6 millió forint erejéig. Ezen egyletnek ugyanaz a célja, mi azon határozati javaslatnak, mely a t. ház asztalán fekszik, t. i. a vidéki takarékpénztárak, bank és hitelintézetek segélyezése, és mégis ezen 7.300.000 frtnyi összegből a legnagyobb összeg, mely egyszerre igénybe volt véve, 3.500.000 frtot tesz; átlag 1 millió 647.000 frt kéretett hitelképen hónaponként; utalványoztatott pedig hónaponként 1,243 000 frt, s igy nem lehet mondani, hogy az egylet szűken mérte a hitelt, mert a beadott kérvények háromnegyedének mindig eleget tett. Az utolsó hónap, április már sem a hitelt kérőkre, sem a hitelutalványokra nézve az általam említett átlagot nem érte el, és most múlt szombaton csak 2 668,586 frtot tett azon összeg, mely a nemzeti bank által ezen egyletnek rendelkezésére bocsáttatott 6 milliónyi hitelből felhasználva volt, több felénél, tehát nem használtatott fel. És ezen hitelegylet a kölcsönt nem adja drágán, 7 százalékért adja; de arról azután nem tehet, hogy amint értesültem, vannak vidéki hitelintézetek, melyek ezen 7 százalékos kölcsönt kapják, azután 17 százalékon adják ki. (Felkiáltások: igaz!) s épen ez is egy neme azon visszaéléseknek, melyeket beszédem elején említettem. (ügy van!) Így állván a dolog, azt hiszem, hogy ezen tény bizonyítja azt, hogy ha bár, mint már mondottam, az ország némely vidékei és nevezetes részei igen érzékenyen lehetnek sújtva a történt csapások által, de egész általánosságban ez az ország túlnyomó nagy részére nézve nem mondható. S épen itt leszek bátor egynémelyekre reflectálni, azok közül amiket előttem szóló t. képviselő úr e tekintetben mondani méltóztatott. Ő azt állítja, hogy ezen 5 millió írtnak engedélyezése által már el lesz érve azon magas ezéd, melyet ő elérni akar, hogy t. i. az ország adózói egyáltalában fizetésképesekké tétessenek. Ha ez összeg e czélnak megfelel, akkor a baj nem lehet akkora, milyennek ő testi; ha pedig a baj csakugyan olyat, milyennek ő mondotta, akkor ezen összeg a czélnak egyáltalában nem lesz megfelelő. Csak egy évre indítványozza továbbá a II. osztály javaslata a kölcsönt megadatni. Engedelmet kérek tisztelt ház, én nem oszthatom azon reményt, hogy ezen kölcsön egy év alatt vissza is kerüljön s e tekintetben a múlt idők tapasztalataira hivatkozhatom. Vannak az állami pénztárból, jelesül a kölcsön alapjaiból máris nagy összegek kiadva; nem említem a vasúti vállalatokat, nem említem azt, hogy összesen 12—13 millióra megy azon összeg, mely részint a közmunkatanácsnak, részint a vasúti vállalatoknak kiadva van; szólok csak azon 1.500.000 írtról, mely 1871-től kezdve az ország különböző vidékein magánvállalatoknak adatott kölcsön, melyből még ez ideig igen kevés, igen kis öszszeg folyt be, s a melynek legnagyobb része mindig megtérítetlenül künn van. Méltóztatnak emlékezni, hogy mennyiszer említtetett e helyütt az inségi kölcsön. Számosak azon inségi kölcsönök, melyek különböző években az országban kiosztattak. 1850- 52- 55- 63- 64- 66-ban osztattak ki ilyen úgynevezett inségi kölcsönök leginkább vetőmag szerzésére és ámbár annyi idő folyt már le azóta, hogy ezen kölcsönök kiadattak, egyharmadánál több ezen kölcsönökből még mindig künn van; s miután annyiszor említtetett, hogy mily szigorúan hajtatik be az állami adó, azon kölcsönök pedig az államadó módjára hajtatnak be, azt hiszem nem lehet mondani, hogy nem követtetett el minden ami szükséges volt, hogy ezen kölcsönök is visszakerüljenek az állam pénztárába. Mindezek azonban, miket elmondottam, mind másodrendű okok. A fő ok, mely miatt nem járulhatok a beadott határozati javaslathoz, mélyebben rejlik. (Halljuk!) Egy alkalommal volt szerencsém már e házban elmondani, hogy oly nagy csapásokat, amilyenek a hitel- és pénzválság és az elemi viszontagságok, megelőzni, rögtön megszüntetni egy államnak sincs hatalmában, hanem igenis hatalmában van enyhíteni ezen bajokat azon államnak melynek államháztartása rendben van. És ismételhetem most is azon meggyőződésemet, hogy mindazon calamitánok közt, melyekkel az államháztartás rendezetlensége együtt jár, a legfőbbek egyike az, hogy az államnak épen a miatt nem lehet ily esetekben is, milyen a jelen való, állami kötelességeit akkor teljesíteni, mint azt, hogy teljesíttessék, mindnyájan kívánjuk. Én tehát ismervén azt, hogy mily terhesen nyomják a felvett kölcsönök következései az államháztartását, a legszigorúbb számítással igyekeztem kiszámíthatni azon szükségleteket, melyekre az államkölcsön felvétele szükséges; ezen államkölcsön felvételét csak az elkerülhetlen és egyedül állami szükségletekre szorítottam. Teljes meggyőződéssel mondhatom e szerint, hogy az egész összeg, amelyet a törvényjavaslat által megszavaztatni kérek, az állami kiadások fedezésére okvetlenül szükséges. Azt, amit Tisza Kálmán. barátom említett, hogy reménye, hogy a keleti vasút prioritásainak hátrányai elháríthatók lesznek, hogy a vasúti leszámítolások ez év folytán még nem következnek be, lehetőnek tartom, hanem az a 42 millióért, melyet ez év folyamára szükségesnek jelöltem ki, az állam egyéb szükségeire ez év folyamán mindenesetre megkívántatik, a nehézség pedig abban áll, hogy a pénzpiacnak sajátságai szerint az új kölcsön egyhamar aláírás alá nem bocsáttathatik, de az államnak már a közelebbi időben nagy összegekre van szüksége, és és ez az egyik oka annak, hogy bátor vagyok a t. házat — tekintve azon súlyos felelősséget, melylyel együtt jár, — általános felhatalmazásra megkérni, hogy t. i. lehetővé tegyem azt, hogy már a legközelebbi időben fedeztessenek az államnak azon szükségletei, melyek okvetlenül be fognak állni Mindezek folytán kénytelen vagyok azon meggyőződésemet kijelenteni, hogy én részemről azt hiszem, hogy eleget fogok elérni, ha kezemhez vehetem azon összegeket, melyek az állam elodázhatlan szükségleteire legközelebb megkívántatnak. Azt, hogy ennél többet vehessek fel, őszintén bevallom reményleni nem merem. Te hát! Nem csekély, sőt igen nagy összeg az, melyről itt szó van. 76 millióról van szó,Magyarország egy évi összes egyenes adójánál 15—16 millióval nagyobb összegről. Az, hogy az általam mondottak szerint ezen kölcsönnek összegei nem lesznek mind e folyó évben szükségesek, nem érv azok ellen, amiket mondottam, mert az állam kiadásaira szükségesek lesznek legközelebb azon nagy összegek, melyeket érintettem ; azok az összegek pedig, amelyek a folyó évben nem lesznek szükségesek és a jövő évben lesznek kiadandók, szintén csak későbben fognak befolyni akkor, mikor a szükség ideje már beállott, s a határozati javaslat czéljaira nem lesznek fordíthatók, mert ily nagy összegeket a hitelező bankároknak bármely consortiuma nem képes rövid idő alatt előállítani, időt kell engedni nekik arra, hogy ők is megfelelhessenek felvállalandó kötelezettségüknek. (Úgy van jobb felől.) Ez így állván tehát, habár — megvallom — nagy sajnálattal, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az állam pénzügyét nem tartom olyan állapotban levőnek hogy azon kívánatnak, mely a határozati javaslatban foglaltatik, megfelelhessek. Ha lehet tenni valamit, az ínség, a pénzszükség enyhítésének érdekében bizonyosan hatásköröm korlátai közt a legszívesebben fogom azt megtenni, de a t. ház elől azt a határozott ígéretet tenni nem merem, hogy lehető is lesz e tekintetben tennem valamit. Most még az előadottakra csak egy észrevételem van. Azon kívánságot, mely a határozati javaslatban kifejeztetik, melynek teljesítése abban szorgalmaztatik, igen természetesnek tartom, és az ellen, hogy hangsúlyoztatik, egyáltalában észrevételem nincs; de bocsásson meg a t. képviselő úr, azt, hogy a kölcsön iránt beterjesztett törvényjavaslat elfogadása a beadott határozati javaslat elfogadásához úgy hangzott a tanács, hogy leszállítandó egyaránt a honvédség és a közös hadsereg költsége. Ma már nyíltabb és őszintébb a tanács ; ma határozottan kijelenték, hogy csak a honvédségi kiadásokat tartják leszállítandóknak. Éber és Hollán feleltek ez okoskodásokra; sajnálni lehet azonban, hogy nem azon éllel, mint ez irányzat visszautasítása oly méltán megérdemlett volna. E vita és a szavazás a legsajátságosabb volt, melyet a delegátiók eddigi története felmutathat. A közös hadsereg plusa mellett különösen a conservativ töredék buzgólkodott, melynek vezére a képr.házban oly ünnepélyesen bonta ki a takarékosság zászlóját. — Fájdalom, a liberális táborból is átcsapott néhány tag, s hogy Horváth Boldizsárt is azok között találjuk, akik — különösen Ürményi és Beöthy beszéde után — Széll Kálmán indítványa ellen szavaztak, az a kevésbé érthető dolgok közé tartozik. Széll Kálmán indítványa elvettetvén, a két delegátiv szavazatai között most már nincs nagy különbség, s remélik, hogy a tárgyalásokat pénteken befejezhetni. Az osztrák delegátusok szombaton szándékoznak a magyar fővárosból elutazni.