Pesti Napló, 1874. május (25. évfolyam, 100-124. szám)
1874-05-26 / 119. szám
119. szám. Szerkesztési iroda, Barátok-tere, Athenaeum-épület A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen fevelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Barátok-tere, Athenaeum-épület» __________Budapest Kedd, május 26.1874. Kiadó-hivatal. A lap anyagi részét illető közlémények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI MPLÓ ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételek Postán küldve, vagy Budapestem házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra • . . 6 frt — kr-6 hónapra . . 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdheti, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. 25. énfolyam. Hirdetésére szintúgy minr előfizetésük a KIADÓ-HIVATALISA, Barátok tere, Athenaeum-épül küldendők. Budapest, május 26. Politikai heti szemle. Egy egész hétig tartott, míg a május 16-án megbuktatott Broglie-kormány helyett más kabinet alakulhatott. Mac Mahon tábornagy Goulard urat, a nemzetgyűlés alelnökét bízta meg a cabinet alakításával. Ez minden erőfeszítést meg is ten,alkudozott, fűvel-fával s több különböző combinatiót hozott össze, melyek azonban az utolsó pillanatban mind megvalósíthatlanoknak mutatkoztak. Csütörtökön Goulard abban is hagyta a munkát és Decazes herczeg kisérte meg a cabinetet összehozni. Sem ő, sem Audiffret-Pasquier herczeg mm mentek semmire, minek folytán Mac Mahon végre megunta a dolgot s mint mondják, maga alakította össze a cabinetet. A szombati hivatalos lap a következő miniszteri kinevezéseket hozta : Cissey tábornok a minisztertanács alelnökévé s hadügyminiszterré neveztetett ki. A tábornok Thiers alatt is hadügyminiszter volt s pártállására nézve legitimistának tartatik. — Decazes herczeg megtarta a külügyi tárczát. — Tailhaud képviselő igazságügyminiszterré, Montaignac tengernagy tengerészeti miniszterré lön, mindketten a jobbközépnek tagjai. Fourton a közoktatási tárczát a belügyivel cserélte fel. Grivart az új kereskedelmi miniszter a nemzetgyűlés azon tagjai közé tartozik, akiknek pártállását határozottan megjelölni nem lehet. Magne megtarta a pénzügyi tárczát, ő képviseli a kormányban a bonapartista elemet. Vicomte de Cumont az új közoktasügyi miniszter legitimista s az »Union Juest« ultramontán lap szerkesztője, Ca- 1aux közmunka-miniszter a balközép legmérsékeltebb elemeihez tartozik, s május 16-án a kormánynyal szavazott. A félhivatalos «Ag. Havas« az uj kormány programmjáról ezeket írja: »Az uj cabinet lényegileg a folyó ügyek elintézésére fog szorítkozni s előkészíti az alkotmánytörvényeket, a hatalomátruházás kérdését pedig a nemzetgyűlés belátására bízza. A régi többség, úgy látszik, hajlandó az új kabinetet támogatni.« Az új kormány nem nagy lelkesedéssel fogadtatott, ámbár a közönség legalább annak örül, hogy a válság valahára véget ért. Ma már Francziaország csupa katonák uralma alatt áll s általában a viszonyok olyan be-nyomást tesznek, mintha a nemzet államcsínyhez közelednék. Az uj kormány programmja a legjobb esetben is a tétlenség leszen, valószínűleg mielőbb elnapolja novemberig a nemzetgyűlést s igy fogja fennmaradását legalább őszig biztosítani. Mac Mahon tábornagy, a köztársaság elnöke,pénteken fogadta ünnepélyes audientián Hohenlohe herczeget, Németország új nagykövetét. A herczeg a tábornagyot következőig üdvözölte: A német császár engem a franczia köztársaságnál nagykövetté kegyeskedett kinevezni. Midőn a császár ily előkelő hivatalt bizott reám, meghagyta nekem, hogy egész gondoskodásomat a két ország közt fennálló jóviszonyok folytatására és továbbfejlesztésére fordítsam. Ami engem illet, kérem önt, hogy bízzék szándékaim és fáradozásaim lojalitásában, melyeket a két kormány közt uralkodó jó egyetértés fenntartására fordítani fogok. Mac-Mahon következőleg válaszolt: Szerencsésnek érezem magamat hallhatni, hogy a császár ön által ismét azon óhajt fejezi ki, hogy a jó viszonyokat, melyek Német- és Francziaország közt fennállanak, folytatni és fejleszteni akarja. Én is osztozom ez érzelmekben s szerencsét kívánok magamnak, hogy uralkodója excládat válaszra, hogy őt nálunk képviselje, mely fontos küldetésre ön magas állása és személyes tulajdonságai által különösen alkalmas. A porosz országgyűlés ülésszaka május 21-én minden ünnepélyesség nélkül berekesztetett. Az új spanyol kormány megalakult s manifestumot intézett a nemzethez. Concha tábornagy az északi sereggel jelenleg Vittoriában van s ott vár pénzt és élelmiszert Madridból. Don Carlos Durangoban betegen fekszik, leesett a lóról és megsérült. Az újabb hírek szerint a carlisták ismét körülzárolták Bilbaót, csakhogy e körülzárolásnak ma nincs jelentősége. Angliában, a czár ott időzése folytán, az ünnepélyek hosszú sora volt ; a parlament május 23-tól június 1-ig elnapolta magát. A svéd országgyűlés királyi trónbeszéddel május 22-én rekesztetett be. Milán szerb fejedelem május 15-én hagyta el Konstantinápolyt s Bukaresten át május 23-án visszaérkezett hazájába. Budapest, május 26. (A tankötelesek iskoláztatása faluhelyen.) A vasárnapi hivatalos lap a közoktatásügyi miniszternek köv. rendeletét teszi közzé: »A tankötelesek rendes iskoláztatását, a nép közt uralgó egyéb megszokottságok mellett nem kis mértékben akadályozza a tavaszi és nyári munka, amidőn különösen a mezei munkás osztály gyermekeit apróbb házi foglalatosságok miatt az iskolábajárástól visszatartja. A népoktatásügyi törvény 54. §-ában megszabja ugyan a szorgalomidőt s 4. §-ában meghatározza az iskolamulasztók szüleinek megbüntetését, mind e mellett a 8 havon át egyfolytában tartó iskolábajárást eddig csak városokban lehetett teljesen keresztülvinni, a falukon a nyári iskoláztatás hiányos, szaggatott volta miatt eddig csekély eredményt lehetett elérni. Nincs okom kétkedni azon, hogy (czim) minden erejével törekszik a törvényben elrendelt folytonos iskoláztatást időről-időre érvényre emelni, azonban minthogy a törvény 53. §-ban a tíz évesnél idősebb tanköteles gyermekeknek megengedheti az iskolai szék, hogy egész héten a földműves gyermeke mezei munkára mehessen, és csak vasárnap járjon iskolába, sok időbe fog az még kerülni, mig a nép az iskoláztatás szükségét átérezve, gyermekeit nyáron is folytonosan feljárassa az iskolába. Addig is tehát, míg az iskolábajáratás és a taníttatás iránti szükségérzet a népben gyökeret verne és általánossá válnék, módokról kell gondoskodni, hogy egyfelől e szükségérzet fejlesztésére sebesebben lehessen hatni, másrészről a hézagos nyári iskoláztatásból eredő mulasztásokból folyó tudatlanság lassankint oszlattassék. Ilyen egyik módul kínálkozik a váltogató iskolábajáratás megkísértése. A váltogató iskoláztatás ugyanis abban áll, hogy a szülők gyermekeiket a nap egyik felében házi vagy mezei munkára használják, másik felében pedig iskolába küldik, vagy a hét egyik egész napján küldik iskolába s váltogatva a másik napon mezei munkára fordítják. A körülmények szerint a munkára fordítás és iskolábajáratás e váltogatása történhetik úgyis, hogy két vagy három egymásután következő napon mennek a gyermekek iskolába s a két vagy három napra következő váltogató napokon maradnak odahaza kézi munka teljesítése végett. Az iskolábajárás és a kézimunka e váltogatásának módjait mindenkor a helyi viszonyok és körülmények szerint lehet és kell meghatározni. Tapasztalás tanította arra más országokban az embereket, hogy a nyári iskoláztatás e váltogató neme szerint a gyermekek tanulmányaikban kellő előmenetelt tesznek, másfelől a szülőknek házi vagy mezei munkáikban elegendő segítséget nyújtanak, esetleg keresményeikben alig rövidíttetnek meg, a munkaadók pedig azáltal elégíttetnek ki, hogy munkáik végeztetésére a szokottnál kétszerte több gyermeket vesznek fel, kiknek egyik fele iskolája napján tanul, másik fele pedig folytatja a munkát s megfordítva. Ezek szerint felhívom (czim), hogy a felügyeletére bízott tankerületben esetleg már folyamatban lévő állami avagy tanyai népiskolákban már e nyár folytán rendelje el e váltogató iskoláztatást a fentebb előadottak azon módja szerint, mely a helyi körülményekhez képest leginkább alkalmazható, s kövessen el mindent, hogy e kísérlettel a kitűzött czélt mennél inkább elérhesse vagy legalább már kezdetben megközelíthesse. Ha ily helyeken a téli iskoláztatás folyton, azaz napról-napra foly október hótól márczius hó végéig, vagyis hat hónapon át, a nyári iskoláztatás pedig a váltogató iskolábajárás szerint ápril, május, június és július hó végéig kiterjesztetik, a törvény 54. §-ának, melyben a nyolc havi folytonos iskoláztatás van elrendelve, tökéletesen elég fog tétezni. Egyelőre e rendeletemet csak az állami és a tanyai iskolákban kívánom foganatosítani; ha a tapasztalás arra fogja (czim) vezérelni, hogy az iskolábajáratás e váltogató módszere kellő eredményre vezet nem mulasztom el e módnak másféle népiskolákra való kiterjesztését sem. Mindenesetre elvárom (czim) jelentését először arról, hogy tankerületében mi módon és mely helyeken alkalmazhatta az iskolábajáratás e módját; másodszor annak idején azt, hogy mi eredményre vezették ebbeli kísérletei. Budapest, 1874. május 17-én. Trefort Ágoston, s k. (A zniováralljai tót gymnasium) ellen folytatott vizsgálat következtében a vizsgálattal megbízott kir. főigazgató . Barton József ur kinyilatkoztató, miszerint a nevezett gymnasiumban magyar szellem nem ápoltatik. — E hirt a »Slav. Noviny« szerkesztője közli velünk, az e gymnasiumról szóló múltkori tudósítás pótlásául. (Konstantinápolyból) írják az »Ung. Actionar«-nek, hogy Obrenovics Milán szerb fejedelem f. hó 17-én hagyta el a török fővárost, és kíséretével Bukaresten át tér vissza Szerbiába. A Ristics ármányos politikája által megzavart egyetértés helyreállításán kívül Szerbia ifjú fejedelme még egy másik nevezetes vívmányt is kieszközölt, t. i. a szerb vasutaknak Niss melletti csatlakozását a törökországi vasutakkal. Risztics két éven át hasztalan fáradozott az eredmény kivívásán, ez iránti kérelmeit s ajánlatait a porta ismételve elutasította s legnagyobbrészt Ausztria-Magyarország és Francziaország képviselői befolyásának tulajdonitandó, hogy a jelenlegi nagyvezér Husseyn Avni pasa Szerbiának ez engedményt megadta. Azt azonban nem érhette el Milán fejedelem, hogy a porta Kis Zvornik átengedésébe egyezzék, úgy, hogy e kérdés megoldása későbbi alkudozásoknak tartatott fönn . —kétségtelennek tartják egyébiránt, hogy Marinovics jelenlegi szerb miniszterelnök körültekintő s mérsékelt politikájának e czel elérése is sikerülni fog. A porta újból megkezdette Ausztria-Magyarország képviselőjével a tárgyalásokat a törökországi vasutaknak a bécs-nevű vonallal leendő összekapcsolása iránt, az eredmény a két hatalmasság között kötendő vasúti egyezményben fog kifejezést találni. E fontos ügyben Magyarország és Ausztria kereskedelmi érdekei elágaznak egymástól. Már azon kérdés megoldása, várjon a csatlakozás Bródnál vagy Samacznál legyen, nagyfontosságú Magyarországra nézve. Oly ügyekben, ahol az ország életérdekei forognak szóban, nem szabad semmiféle tekintetet gyakorolni, mert a legkisebb hiba messzeható s helyrehozhatlan kárt vonhat maga után. A magyar kormánynak mindenekelőtt arra kell ügyelni — így írnak Konstantinápolyból az »Ung. Act.«-nek — hogy a bécs-novű vonalra a déli vasúttársulat semmi körülmény közt sem kapja meg az engedélyt, és ha mégis ez nyerné el, akkor nem marad fönn egyéb, mint a magyar szakasz kiépítését egy külön vállalatnak átengedni. Hogy ez így fog történni, az már most biztossággal előre mondható, mert Magyarország nem engedheti meg soha, hogy oly hatalmas társulat, mely a maga érdekében a világforgalom nagy részét délnek és nyugatnak tereli, oly vonal engedélyese legyen, mely a budapest-zimonyi vasútnak a legnagyobb kárt teheti. A „Pesti Napló“ tárczája. Capri szigetén. Regény. Irta Oettler Károly. — Szerző által jogosított eredeti kiadás. — IV. (Folytatás.) A helyzet a tengertől Capri faluja felé vezető meredek útról volt véve. Az út egy hajlásán, alacsony előálló falon ült egy fiatal asszony, ki idegenekre látszott várni, kiknek talán szükségük lehetne saját és szamara szolgálatára. A szigetlakónők szokása ellenére, fehér fejkendőt viselt, mely a sötét arcot erélyesen előtüntette. A karokat egymásba fonva, fekete égő szemeivel mozdulatlanul nézett a tengerre, mely a napsugárban gyönyörű kékben fénylett. A szigorú classikusan szabályos profil, a finom hajlású száj, és egész magatartása legyőzhetetlen vad büszkeséget és a mellett szenvedélyes, gyűlölettel teli busongást árultak el. A keskeny ösvényen, egy fiatal pár jött lefelé, mely őt majdnem érinté: egy szép göndörhajú legény volt, ki a csinos szelíd barna szemű leányt átkarolva vezette. Miután az út meghajlott, valószínűleg nem vette előbb észre a falon ülő nőt, mig előtte nem állott. Vonásaiban világosan mutatkozott bűnös öntudatának zavara, habozni látszott, várjon maradjon vagy tovább menjen-e, tekintete félénken irányult a büszke arcz felé, mely megvetően fordult el tőle, és melyre nézve nem létezett semmi a nagy tengeren kívül. Kis kisérőnéje ijedve simult hozzá és sürgetni látszott, hogy lépteit gyorsítsa, hogy a gyanús lény közeléből minél előbb kiszabaduljanak. A három fej színezeti különbsége felülmúlhatatlan volt, a halvány bronezszín kitűnően illett a a sötét, sphinx jellemű fiatal nő szépségéhez. Ép oly élesen és áthatóan tünteti elő a kép a lelki kifejezést ; e véletlen találkozásban egy egész drámát láthatunk, mely még nem érte el utolsó felvonását: a büszke nő görcsösen ökölbe szorított keze, remegő orrlyukai vad szenvedélyt árultak el, mely nemsokára — a kép azt mondá — erőszakos kitörésben fog könnyebb illést keresni. »Minő gyöngyörű arcz!« kiáltá fel Andy élénken, »egy királyné sem bírhatna méltóbb tekintettel! Medusának halálos szépségéből rejlik valami ezen vonásokban. A legénynek, minden merészsége és ereje daczára, van oka, hogy félénken nézzen át hozzá, mert nem csodálnám, ha e nő őt egy gyors lökéssel a falon átdobná . . . Én nem értek a művészetekhez, Gertrud kisasszony, de önnek képez e föld forró vérű gyermekeiről beszél egy történetet. Van már tulajdonosa? Különben igen kérném önt, hogy azt nekem engedje át.« »Sajnálom, hogy nem szolgálhatok önnek, aszszonyom,« viszonzá Gertrud feszesen, »a kép el van adva, egy angol család, mely nem rég utazott el Capri szigetéről, rendelte meg azt.« »Mennyire sajnálom ! Eddig még nem láttam semmit, mi oly igaz »olasz« benyomást tett volna reám! Az életképek a római műárusoknál előttem mindig csak csoportokba állított és valamely jelmezbe öltözött festőmintáknak tűntek, kik mint a kopott pénz, minden eredetiségtől meg voltak fosztva. Ellenben az ön alakjaiban minő természetesség rejlik!« Andy nem túlózta érzelmeinek kifejezését; őt valóban meglepte az ily kiváló mű látása, mert nem sejtette, hogy a csendes leány ily nagy tehetséggel bír. Gertrud azonban, talán kimerülve és kifárasztva,a bárónő iránti előítéletét nem bírta annyira legyőzni, hogy annak szívességét elfogulatlanul elfogadja. Leereszkedett hangot vélt kihallani, s az előkelő hölgy volt az, ki a szegény művésznőnek kívánt bizonyítványt adni felvilágosodott gondolkozásáról. Mit törődött ő azzal, várjon mellőzik-e vagy pártfogolják? Ki képes valamire és az életet használni tudja, az ilyen fajta kegyet nélkülözheti. Sokszor tapasztalta, hogy sokan, kik műtermében szívességgel alkalmazzák, a salonban alig fogadták köszöntését. Szive mélyében nagy büszkeséget táplált; meg volt győződve arról, hogy páratlan következetesség és erélylyel küzdötte fel magát a fokra, melyet most elfoglalt, és ezért elismerést követelt. — ami az embereket illeti, neki meglehetősen közönyös volt az, hogy azok rokonszenvesnek találják-e, — a tiszteletre azonban mindenki részéről igényt tartott. Ezért majdnem megsértő őt, hogy Andy, minden előleges kérdezősködés nélkül, vele bizalmas ismeretséget kötött, — amintegy kényelmesen ült a a szobában, melynek küszöbét csak az imént lépte át először, a mintegy biztosan és könyedén fecsegett s környezetére teljes elfogulatlansággal bíráló tekintetet vetett: egész lényében félreismerhetlenül azon meggyőződés tükröződött le, hogy az egész világon nincs hely, melyre neki veleszületett joga nem volna. A zengzetes hang, a kedves megjelenés bája semmi benyomást sem ten a szívós rideg északi nőre, s azon udvariassággal viseltetett iránta, melylyel vendégének tartozott, a nélkül, hogy a hideg formaság határát átlépje. Boldog volt, hogy a kép már el van adva, különös szeretettel dolgozott rajta, s igen roszul esett volna neki, ha épen ez a mű a bárónő irtokába jut. »Ama fiatal nő csodás feje az ön képzeletének szüleménye, vagy pedig valamely szigetbeli élő minta után készült« ? kérdező Andy Stölzer kisasszony sietett barátnéja helyett válaszolni, akit gondolatban igen helytelen ridegséggel vádolt. »A bárónő a szép Giacintát mindennap láthatja, ő ott lenn lakik öreg anyjával egy kis házban a tenger mellett. Egész vagyona ama szamárból áll, melynek képe szintén a festményen látható. A festők élénk csodálói, és ha ő akarná, sok pénzt szerezhetne azzal, hogy mintául használtatja magát; de ő büszke mint Lucifer és egy pillantás elég arra, hogy őt dühbe hozza. Egy festő őt mint Sapphot akarta lefesteni és természetesen azt követelte, hogy a nemzeti öltöny helyett görög jelmezt vegyen fel, mely a kart és nyakat szabadon hagyja. Midőn ezt meghalta, úgy dühöngött, mint az őrült, és e felett anyja is megijedt, a ki őt mindig a festőkhöz elkisérte. Miután a megdöbbent fiatal embert, kinek eszébe sem jutott a leány illemérzékét megsérteni, a szenvedélyes szidalmak egész áradatával elhalmozó, tova rohant, semmiféle ígéret és kérés nem bírhatta reá, hogy ama fiatalember küszöbét átlépje. A minap egy idegen vezetőül akarta őt felfogadni, úgy látszik azonban, hogy az ár feletti alkudozások alkalmával tekintete nagyon is merész csodálkozást fejezett ki, mert Giacinta a pénzt hirtelen az idegen lába elé dobta és haragosan kiáltá : »így senkinek sem szabad Giacintára nézni!« Amaz urat mulattatá e nagy érzékenység és nevetve viszonzá : »Mit tettem én neked? hisz meg sem csókoltalak « — »Ha ön engem megcsókol, úgy most már nem él«, válaszolta Giacinta, fekete szemének oly sötét tekintete kíséretével, hogy az idegen más szelidebb vezetőnő után látott... Ilyen a Giacinta s ez az ő arczképe.« »Meg kell ismerkednem vele,« felelte Andy éleinken, miután nagy érdekkel hallgatta az elbeszélést : »hisz ez a megtestesült vulkán, ő bizonyosan a Vezúv közelében született. Nehezen akad majd férfi, aki hozzá közeledni mer.« »Giacinta azt mondja, hogy nem akar soha férjhez menni,« jegyzk meg Gertrud. »Akkor ő kivétel az olasz nők között, akik, mint nekem mondák, szerencsétlenségnek tartják, ha 16 éves korukban még nincs férjök.« »Ennek meg van a maga különös oka,« szólt Stöszer kisasszony titokteljesen, a képre sandalítva. »Kérem önt Gertrud kisasszony, mondja el nekem e »találkozó« történetét, aminek ön képét elnevezte.« (Folyt, követ.) A magyar jogászgyűlés első ülése. Máj. 25. A városház tanácstermében szép számmal gyűltek össze a jogászgyűlés tagjai. Kevéssel 9 óra után Hoffmann Pál, mint az állandó bizottság elnöke, a következő beszéddel nyitotta meg az ülést : Uraim, tisztelt kartársak ! A negyedik magyar jogászgyűlésnek és az ez által választott állandó bizottságnak nagybecsű jóakaratából lett hivatásom utolsó tisztét teljesítem, amidőn önöket, tisztelt kortársak, a legőszintébb nagyrabecsülés és rokonszenv szavával ezennel üdvözlöm. Az ötödik magyar jogászgyűlés nemzeti életünknek kétségkívül igen nevezetes és remélhetőleg a várva várt jobbrafordulást hozó várpontjára esik. Nem közvetlenül életreható nagy tetteknek véghezvitele jelzi a mondottam fordulót, hanem — mi az olyakat megelőzni szokta — hatalmas igazságoknak mindinkább elismerése. Hogy nemzeti önállóságot és életvirágzást, de sőt szerényebb közlétet is, sem souverain decretálás, sem puszta diplomatiai ügyesség nem adhat, hanem a nemzet szellemi és anyagi erejének bizonyos magasabb fokra emelkedése és kellő kifejtése kivihatóvá teszen , hogy mindennemű erőt, tehát nemzetét is, az élet functióra hivatott mindenféle létszerek és szervezetek, vagyis az összes factorok állapotának javulása, az egyetemes jólét emelkedése egyedül képes fokozni, hogy ily javulás sem csapongó képzelgésből és hangzatos jelszavakból, sem csupán bravourt feltételező mintegy pillanatnyi hőstettből, de még a segélytelenség sugallta ide-odakapkodásból és foltozgatásból sem, hanem egyedül a tervszerűleg igenis összefüggő, de különben tömérdek egyes tárgyakon részletezett ügyes munkálkodásból, mindennapi kemény munkából támad ; hogy különösen nemzetünk a fennforgó erők leggondosabb ápolására és legokszerűbb felhasználására, összes állapotaink igen jelentékeny javítására, és ezáltal a közjólét hathatós előmozdítására van utalva, hogy mindezeknél fogva a nemzeti szebb jövő nem a fennforgó politikai pártirányzatok egyikének avagy másikának egyoldalú sordírozása, hanem a szakavatott munkára való tömörülés útján keresendő: mindezek igazságok, miknek elismerése köztünk is nemcsak mindinkább terjed, hanem legújabban a közhatalom vitele körül is sokat ígérő események indokává, tehát hatalmas motorrá erősödött. A magyar jogászság nemcsak hazafias örömmel, hanem teljes önérzettel is szemlélheti a fejleményt, mert közéletünknek épen azon részére nézve, mely a jogászi hivatás tárgyát képezi, sürgettetek legelsőbben a jelzett nagy igazságok követése, épen a magyar jogászság hangoztatta azokat legelsőbben és legnyomatékosban. Az üdvözletét, melylyel önöket, tisztelt kortársak, az állandó bizottság nevében ezennel fogadom, és a hazafias munkásságot, melyet e napokban véghezviendők leszünk, mindeddig nélkülözöttkörülmények kisérik ; bizonyuljanak kedvezőkül azon törekvésre nézve is, melyet ime ötöd évben folytatunk ! Alakulhatás végett méltóztassanak elnökséget, még pedig elsőben elnököt választani. Treszky indítványára egyhangúlag Busbach Péter választatott meg elnökké. A megválasztott elnök meghívására Teleszky, Könyei és Moslin urakból álló bizottság küldetvén ki, rövid idő múlva Busbach a gyűlés körébe lép s zajos éljenzéssel üdvözöltetve, a következő beszéddel foglalja el az elnöki széket:*) Mélyen tisztelt jogászgyűlés! Fogadják mélyen érzett hálámat ezen kitüntetésért. Az élet bármely pályáján működő munkásnak kétségtelenül legszebb jutalma rejlik szak- és pályatársainak elismerésében és bizalmában. Önök a választás által ezen érzelmeknek adtak kifejezést és azért én a mai napot életem legszebb emlékei közé fogom sorozni. (Éljenzés.) Engedjék meg önök, hogy midőn ezen széket elfoglalom, egy rövid futólagos pillantással megemlékezzem azon helyzetről, melyben önök ma ismételve veszik fel munkásságukat, megemlékezzem azon viszonyokról, melyek közt e munkásság a jelen időszakban folyni és eshetőleg eredményhez vezetni készül. Rövid ideje annak, t. jogászgyűlés, midőn szakértő köröket mély aggodalom fogott el az iránt, mi jövendője van az igazságszolgáltatás ügyének hazánkban, ahol azon tapasztalat látszott jogosultnak, mintha az érzék a rendezett igazságszolgáltatás jelentősége iránt kihalt volna e nemzet kebeléből. Mert azon törekvések, melyek az igazságszolgáltatás, a jogélet fejlesztésére és tökéletesítése körül mutatkoztak, részben nem érték el azon czélt, melyre szánva voltak, részben pedig ha elérték, mindig csak módosítva érték azt el. A legtökéletesebb s a legelfogadhatóbb alapokból kiindult intézmények igen gyakran oly irányt vettek életbeléptetések alkalmával, amelyre a számítás bizonyosan irányozva nem volt, és hosszú ideig sieteni fogjuk intézményeink egy némelyikénél ezen sajátszerű irányt, melybe tévedtünk. Mi oka ennek. jogászgyűlés ? Az, hogy mi nem szoktuk meg még eddigelé a jogéletet oly önálló államczélul tekinteni, amineknek azt tekintenünk kell, ha azon czélokat akarjuk elérni, melyek a jogélet fejlődéséhez , az egészséges igazságszolgáltatáshoz kötve vannak. (Élénk helyeslés.) *) Busbach Péter úr beszédét saját tudósítónk gyorsítási feljegyzései után adjuk, miután a jogászgy ülés hivatalos gyorsírási feljegyzései több helyütt hézagosan, incorrecte, sőt értelmetlenül közüik ezen a legnagyobb szabatossággal elmondott elnöki megnyitó beszédet. Szerk. Felejthetlen Eötvösünk »A 19-ik század eszméinek befolyásáéról irt művében azt mondja: »A biztonság nyújtása az állam czélja.« És egy kitűnő német jogphilosoph hozzáteszi ezen tételre vonatkozólag: »Minden emberi érzelmek legerősbje a biztonság iránti érdek. A világ minden egyéb vagyonára nézve az érdek megoszlik, ebben az egyben összpontosul.« És sajátságos, hogy ezen érdekeknek megértése, ezen érdekek emelése és fejlesztése kerül nálunk oly nagy küzdelembe. Nem kell azonban ezt csodálni; ezen generatió oly küzdelmeket élt át, melyek elsodortak igen sok államintézményt, elvittek igen sok jó dolgot, melyhez egész kegyelettel ragaszkodtunk, és fenn hagytak sok olyant, aminek nem örültünk. Megzavarták ezen küzdelmek a fogalmakat, megzavarták az eszméket, zavart idéztek elő a társadalmi életben, zavart az állam existentiájának feltételeiben, és míg ezen hacsból ki nem fogunk bontakozni, ne csodáljuk, ha imitt-amott téveszmékkel találkozunk egyik másik oly államintézményre nézve, melyről azt kellene hinnünk, hogy minden ember tisztában van vele. Rövid ideje annak, midőn még mindezen aggodalmak fogtak el bennünket, és örömmel constatkozom, hogy újabb időben ezen aggodalmak tetemesen alábbszállottak. A jogélet terén általános és messze terjedő munkásságot tapasztalunk. Azt veszszük észre, hogy ott, ahol eddig aggodalommal elhanyagolást véltünk rejteni, ott most határozott alakot ölt a munkásság és imitt-amott már eredménynyel lép a világ elé. Örömmel constatáljuk ezt, mert ez vigasztaló reményt nyújt, hogy jövőben nem azon aggasztó érzelmek fogják a szakértő közönséget kísérteni,melyek eddig útját mindenütt akadályokkal állták el. Akadályokat csináltunk önmagunknak, csináltak mások is, mert nem láttunk tisztán, mert azt hittük, hogy amit nem látunk, az nem is létezik. Reméljük, hogy jövőben ezen viszony más lesz, hogy gyökeresen át fog alakulni. (Élénk helyeslés.) Minden irányban működésre van szükségünk, ha consolidálni akarjuk állami életünket. A consolidatió csak egészséges, életerős törvények segítségével lesz elérhető. A törvény az állam erkölcsi tekintélyének princípiuma, és amely államban ezen tekintély nincs meg, azon államnak fennállása kétségessé vált; ahol ezen tekintély megszűnt köztulajdon lenni, ott a physikai erő kénytelen kezébe venni a hatalmat, hogy megmentse azt, amit még megmenteni lehet. A különbség az, hogy a physikai erő azon kézzel tűnik el, amely kézben nyugszik; míg az erkölcsi erő, a törvény hatalma, amely egy nép kebelében gyökeret vert, örök, mint a nép, mely benne él, örökkön fogja hatását éreztetni és örökfennállást biztosít azon államnak, melynek népe a törvény tiszteletének erkölcsi magasságára emelkedett. (Helyeslés.) Nekünk, t. jogászgyűlés, erre közre kell hatnunk. Önök, kik a birodalom minden részéből gyűltek össze, munkássággal kívánják előmozdítani ezen nemes czélt, melyet nekünk magyarokul különösen igen élénken kívánnunk kell, hogy elérjük, ha fenn akarunk állani. Állami életünk nemcsak önöknek mint testületnek, hanem minden egyes embernek s különösen minden szakembernek munkásságát igénybe veszi, és ezen munkásságnál nem szétforgácsolva, hanem egy czélra törekedve, vállvetve kell közreműködnünk. És én kérem önöket, hogy e czéllal szemek előtt méltóztassanak jelen üdvös munkásságunkat is megkezdeni (Élénk tetszés.) Üdvözlöm önöket, és az ötödik magyar jogászgyűlést ezennel megnyitottnak jelentem ki. (Élénk és hosszantartó éljenzés.) Ezután jegyzőkké Herich Károly, Sipos Árpád, Darányi Ignácz és Mozgay Antal választattak meg. Felolvastatott az állandó bizottság jelentése, melyből kiemeljük a főbb részleteket. Múlt gyűlésünk óta — mondja a jelentés — a jogi reform terén nagyobb mérvű tevékenység fejtetik ki s egyrészt ennek eredményei azon igazságügyi törvényjavaslatok is, melyek ma már a törvényhozás tárgyalása alatt állanak. Nélkülözzük azonban az eddigi alkotásokban még ma is a tervszerűséget, melynek hiánya a reformmunkára a habozás bélyegét nyomja és a legnagyobb erőfeszítés eredményeit is kétessé teszi. A közönség az alkotások egymásra következését és összefüggését nem ismervén s az egyes reformok jótékony hatását oly mérvben, mint az a rendszer egészében be fogna következni, nem érezvén, sem a meglevő helyes iránt kellő méltánylattal nem lehet, sem a jövőre nézve kellő bizalommal nem viseltethetik. A képviselőházban ugyan illetékes helyről nyilatkozat történt, hogy a jogi reform mikénti keresztülvitele tekintetében egy megállapított terv léte-