Pesti Napló, 1874. május (25. évfolyam, 100-124. szám)
1874-05-30 / 123. szám
Budapest, Szombat május 30» 1874 123» szám, 266.folyam. Szerkesztési iroda, Bilrátok-tere, Athenaeum-épület. A lap jellemi részét illető minden közlemény a szerkesztéséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület A lap anyagi részét illető közlemények (előfzetési pénz , kiadit körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek Postán küldve, vagy Budapestét, hához hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . fi frt — kr. 6 hónapra . . 12 » — » Az esti kiadás postai kíilönkíődéséért felülözeten évnegyedenként 1 érint. Az előfizetés az év folytán*• minden hónapban megkezdheti, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. füirdetések szintúgy mint elöli .-elésak a KIADÓ-HIVATALBA, Barátok-tere, Athenaeum-épek küldendők. Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. Előfizetési árak: Egész évre .... 24 frt. Félévre. . . . . II frt. Negyedévre ... 6 frt Egy hóra .... 2 frt. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló» kiadó-hivatalának (ferencziek tere , Athenaeumépület) küldendő. A „p. Napló“ szerkesztő- és kiadó-hivatala. Budapest, május 29. Váratlanul, mint a nyári fergeteg, vonult össze szombaton az olasz kormány feje fölött a parlamenti zivatar. Minghetti Marco gróf Olaszország mostani cabinet-elnöke és pénzügyminisztere ama nagy terv törvényhozási előkészítése közepett, melyet az államháztartás rendezése ügyében készített s melynek minden fontosabb részét a kamra jóváhagyásával már előbb szentesittette, az egész terv leglényegtelenebb és legutolsó pontjában megveretett s csak a király parancsára maradt kabinetével együtt továbbra is az ország ügyeinek élén. Jellemző az olasz parlamenti pártviszonyokra, hogy a törvényjavaslat, melynek elfogadását a kormány tárczakérdésül vetette fel, nemcsak magában lényegtelen, hanem a kamratöbbség részéről általánosságban és részleteiben már elfogadtatott s épen a harmadik olvasás jön arra felhasználva, hogy a kormányt megbuktassák. Minghetti ur correcte viselte magát, noha a leszavazás csak egyetlen egy szónyi többség eredménye, mégsem késett egész minisztériumával lemondani s egyedül Victor Emánuel király határozott parancsának köszönhető, hogy Olaszország a pünkösdi ünnepek hetét ismét nem kínos kormányalakulási vajúdásokban töltötte. Mert a narancsok hazájában is rég lejártak amaz idők, midőn a miniszteri tárczák kezeléséért hatalmas, számra és befolyásra egyaránt jelentékeny pártok versenyeztek s igy válság esetén a kormányalakítást könnyűvé tevék. Cavour gróffal az állandó majoritások is kivesztek a parlamentből. Ama nagy nemzeti párt, mely a hírneves államférfia köré sorakozva az olasz egység alapjait lerakta, a bölcs vezér letünte után lassan-lassan bomlásnak indult és szétoszlása a szerint fokozódott, a mint az állami épület megszilárdult s a nemzeti egység műve tökéletes befejezésre jutott. Ezzel a nagy olasz nemzeti párt missiója be volt töltve ; létrehozta az egységet; — de mihelyt annak belső szervezésére került a sor, a párt kebelében szunnyadó ellentétek heves küzdelemre keltek ; a nagy párt elemeire oszlott, számtalan apró fractióvá törpült, melyek pillanatnyi szeszélyen nyugvó és így előre nem látható egyesülésétől függ minden kormány sorsa. Azért az olasz minisztériumok feje fölött örökké a leszavaztatás veszélye lebeg, vulcanicus alapon állanak és sohasem képesek tetteik hatását a kamrára kiszámítani. A múlt évben a Lanza-kormány alig néhány nappal egy fényes diadal után bukott meg, most utóda Minghetti ugyanaz napon, midőn kivonatára a kamra a napirenden álló javaslat részleteit jóváhagyta, kissebbségben maradt a végszavazás alkalmával. Ilyen viszonyok közt a Parlamentarismus kártékony játékká válik; a kormány sohasem folytathat erélyes és következetes politikát s az államélet consolidatiója folyamában f uj meg uj nehézségekbe ütközik. A Minghetti-kormány bukása az adott viszonyok közt súlyos csapást jelentett volna Olaszországra. Mint évek óta minden előde, úgy e kormány is a példátlan zavarba jutott államháztartás rendezését, a kiadások és bevételek egyensúlyba hozását állitá programmja élére. Elődei alig értek e téren a kezdet elejéhez s már is megbuktak. De Minghetti urnak határozott, részleteiben átgondolt terve volt s minden befolyását latba vetette, hogy a tizenegy törvényjavaslat alakjában előterjesztett programmot elfogadásra juttassa. A képviselőház tiz javaslatot és épen mindazokat, melyek fontosabbak voltak, el is fogadta s további tárgyalásra a másik háznak küldötte át. A terv megvalósítása tehát már biztosítva van, s ha Minghetti úr épen az utolsó, a legjelentéktelenebb javaslattal bukik meg, ez majdnem comicus bukás lett volna. Ettől Olaszország megszabadult; az államháztartás rendezésének nehéz munkájára a gyakorlatban most kerül a sor, s a legkitűnőbb olasz hazafiak nem kétkednek abban, hogy e munkát valósítani kell, akárki legyen is a miniszter. A képviselőház megbuktathat még több kormányt is, de ezzel csak nehezíti saját munkáját, saját feladatát. Ezt a magyar törvényhozásnak is jó lesz mindig szem előtt tartani. A „Pesti Napló“ tárczája. A sport regénye Angliában. (Whyte Melville regényei : Digby Grand. — Market Harborough. — Kate Coventry. — Satanella stb.) — A sevue d. deux Mondes-ből. — (Vége.) IV. Hogy miss Coventry egyszerre a vadászatért kezd rajongni, abban részelehetett azon reménynek is, hogy Frank Lowellel fog találkozni. A kapitány is eszköznek használta a vadászatot, hogy közelébe juthasson. Azóta holdvilágos éjszakákon éjeli zenéket ad, reggel hímzővászonba göngyölítve egyikét azon levélkéknek juttatja kezébe, melyeket még egy amazon is keblébe rejt és lopva megcsókol; egy hideg éj élen a tél elején bemerészkedik a parkba és Kate annyira megszánja, hogy ablakán át gyengéd beszélgetésbe bocsátkozik vele, melyet hirtelen félbeszakít lady Horsingham megérkezése, kit a gyertya visszfénye nyugtalanítottMialatt Kate megmagyarázni igyekszik a dolgot, a jég ropogását hallja és egy kiáltás megrémíti, de a fiatal leány nyugtalansága és rémülete daczára nem üt zajt; jó hírneve forog kockán, ő tudja magát visszatartani és magába fojtja aggályait. Pedig szereti azt az embert, akinek segítségére nem mer sietni; másnap reggel azonban első gondolata az, hogy a lépések nyomát kutatja a hóban, a nyomok az ároktól a város irányában vezetnek, a kapitány tehát szerencsésen kijutott. Kató ismét szabadon lélegzett. Nemsokára álruha segítségével újabb találkozása van a kapitánynyal, sokkal regényesebb az elsőnél. Kate azonban bizonyos tartózkodással váltja szerelmi esküjét a kapitánynyal, kire neheztel, hogy világosabban nem nyilatkozik. Azért nem is utasítja vissza unokafivérét, Johnt, mikor ez a maga részéről szintén vallomást tesz előtte. Ez a derék fiú megígérte volt Deborah nénének, hogy be fogja várni, míg Kate eléri huszonötödik évét, hogy ideje legyen megítélni a világot és teljes tudattal választani; azonban Frank fogásai nem kerülék el egészen figyelmét. Most már nem tartóztathatja magát, és oly szavakban, melyek jelleme egész egyenességét mutatják,megkéri Kátét, hogy vessen véget az őt sorvasztó kegyetlen bizonyotalanságnak. Miss Coventry meggondolási időt kér. Ő egy benső barátnőjének Lumley asszonynak befolyása alatt áll, aki a szerelmesekre általában szigorú idomitási elveket alkalmaz. A férfiakkal úgy bánjék, mondá Katenak, mint Brillant-tal bánik: keze könnyű legyen és épen anynyi szabadságot engedjen, hogy a férfi magát kénye szerint érezze, de a legelső hibánál éreztesse vele a zabolát. Meglehet, hogy ágaskodni fog , de azután könnyen fogja igazgatni. A tanácsadó azonban nem gondolta meg, hogy John maga sokkal tökélyesebb sportsman , semhogy asszonyi cselek által e nyomról elcsalássa magát. Zaj nélkül, nagylelkűen, férfias nyugalommal, lemond a steeplechase-ról, a szerencsés győzőnek engedi át az áhított díjat, és megint John unokafivérré lesz. John nem bízik Frankban. Ez, anélkül hogy lemondana lady Scapegraceval való látszólagos viszonyáról, és hol Katenak, hol Lumley asszonynak udvarolva, fenntartja magának, hogy valamely catastrófa esetén bizonyos miss Molasses-t egy sárga arczszínű, együgyű és modoros de rendkívüli gazdag nőt veend nőül. Kate, aki ismeri a kapitány adósságait és dőreségeit a múltban, jelenlegi gyalázatosságait nem is sejti; szerencséjére azonban a derék John kevésbé vak mint ő. Együtt vannak Scamperleyban, hol sir Guy és excentrikus neje a társaság színét fogadják, mindig újabb szórakozásokat és érveket gondolva ki. — Kate a kétségbeesés nemével engedi át magát a szórakozások rohamának: fáj neki John hallgatag megvetése, melyet megérdemeltnek tart, és Frank halogatásai, aki noha folytonosan üldözi udvarlásaival, nem határozza el magát arra, hogy megkérje kezét. A nemtelen sir Guy arczátlanságra ragadja őt . Felhívja, hogy négyes fogatot hajtson. Ki akarván ragadni Johnt érzéketlenségéből, mely épen annyira boszantja, mint a kapitány gyávasága, neki bátorodik a hős tettnek. Ismét a naplét idézzük. »— John! kiáltom el magamat, felülve a bakra, gondolja-e hogy fogok tudni négyest hajtani ?« »Meglehet válaszoló, de nem tanácsloja a kísérletet.« »Válaszom az volt, hogy a négy lónak megeresztettem gyeplőjét. Sir Guy, közel ülve hozzám, arczát majdnem kalapomba befurva, megtanított hogyan kell a gyeplőt tartani, azután káromkodni kezdett, szép leánynak nevezett, és dühösen szívta szivarját. »Ön is szivarozni fog,kiáltott föl, lelkemre, ön is szivarozni fog. Aki négyest tud hajtani,, az »füstölni« is tud. Majd én kiválasztom önnek a legkönynyebb szivart.« »Én nagyon féltem, hogy megbetegszem, de Johnt olyan közönyösnek láttam, hogy elhatároztam magamat a szivarozásra. Egy lőporos hordó fölött is mindenáron szivaroztam volna. — El is szívtam a szivart, mintha teljes életemben egyebet sem tettem volna.« Ki tudja, mi vége lett volna e sajátságos kihívási rendszernek, midőn egyszerre egész váratlanul közbelép lady Scapegrace. Volt még benne egy kis maradványa a nagyságnak és nemeslelkűségnek ; egy estély után mélyen Kate megkettőztette kétségbeesett kaczérkodását, a nő, kitől legkevésbé várhatna az ember jó tanácsot, szobájába vezeti a szegény leányt; erélyesen emlegeti a ki saját példáját, esdve kéri, hogy esztelen megátalkodottságával ne áldozza fel a becsületes szívet, mely hozzá annyira hű. A büszke lady meggyónja saját vétkeit, és esdekel. Kate majdnem le van győzve, azonban még egy leczkére a legkegyetlenebbre van szüksége. A csarnok közepén, melyen át kell haladnia, hogy barátnője szobájából visszatérjen a magáéba, a véletlen :ir Guyval hozza össze, ki teljesen részeg. E találkozs ily késő órában annyira megrémíti, hogy elveszti fejét; a legelső nyitott szobába menekül, és ez véletlenül Lowell Frank szobája. Whyte Melville most egy merész jelenetet ír le. Kate a léptek neszére egy rejtekhelyre menekül és ott akarata ellenére egy heves párbeszédet les meg, mely John és a kapitány közt foly. John az utóbbit fölszólítja hogy adjon fölvilágosítást szándékairól. Ha nyilatkozatot tett miss Coventrynek, akkor ám folytassa a viszonyt, de ha nem, akkor magyarázza meg magaviseletét miért lép föl mint a leány védője, fivére? Frank vakmerő választ ad, , a párbaj elkerülhetlennek látszik, de Kate megakadályozza azt. Hallatlan hidegvér és ügyességgel kimenekül, fölkelti Lumley asszony férjét, egy derék férfiút, ki pusztán természetrajzzal foglalkozik, míg ledér neje léháskodik. Ezt néhány szóval fölvilágosítja a tényállás felől, mire megigéri az közbenjárását és ezt csakugyan oly jelesen teszi meg, hogy a kapitány rááll annak kijelentésére, miszerint ő csak úgy érezte magát feljogosítva, szivét miss Molassesnek felajánlani, ha miss Coventrytől kosarat kap. A jövőbeli Lowellné asszony roszul üli meg a lovat, amúgy oldalvást, mint egy tea-csésze fogantyúja, ha a 1ó iramodik, akkor remeg és egész nevetségessé válik. Ez Kate egyedüli boszusz, de hát ő is nem szigorúan bűnhödik-e? Várjon érdemes-e arra, hogy visszahódítsa a jeles férfiút, akit most oly felebbvalónak lát magánál ? E férfiú nem becsülheti már, s ha még gyengédséget tanúsít iránta, ezt bizonyára csak szánalomból teszi, ezzel pedig Kate Coventry nem érheti be. John azonban egy szavával visszaadja neki önbizalmát, reményét, boldogságát. A napló ezt így adja elő. Ugyan megmondaná-e, hogy miért adott kosarat Frank Lowellnak ? — Soha sem kért nőül, feleli Kate, nem nyújtottam neki erre alkalmat. — És miért nem ? — Mert jobb szerettem egy másikat. Kate minden különös vakmerősége daczára is igen ügyes, sokkal ügyesebb, semhogy érdekes lehetne. Alig érthető meg, hogy egy angol bíráló mikép hasonlíthatta össze ezen, magán mindig uralkodni tudó regény hősnőt, a »petite comtesse«-el, Feuillet legkedvesebb, de leggyengébb lelkű hősnőjével. Mindkét írónál megtaláljuk ugyan a felsőbb körökben való alapos tájékozottságot, a könnyűd elegantiát, de ezzel a hasonlatosság véget ér. Miss Coventry és de Pannos asszonyság közt az a különbség, ami az eszmény és a valóság közt van. Az angolok szerelmükben, regényeikben szívesen beérik a valósággal, tudják, hogy a »fast girl« is kitombolja magát, a különczkedő amazon utóvégre is megszereti a csendes családi örömöket, ha társa lesz férjének a legkomolyabb ügyekben is. De az a kérdés, hogy a férfiú érintetlenül kapja-e a szívet, mely ellenőrizetlen szabadságot élvezett, mielőtt a házi erények gyakorlatára vetődött ? E kérdésre így felelnek: — Angolországban az ember korán szokik az önkormányzathoz, a nő itt büszke, tiszta erényü és senki sem megy vele többre, mint ahogy ő akarja. — Nem szívesen hisszük, épen ez az okosság az, mely szeget üt kényes fejünkbe. Mi (írja a franczia ízó a franczia irodalmi viszonyokról) nem vagyunk a gyakorlat emberei, hanem költők, mi a legjobbat, a tökélyt, a lehetetlent akarjuk. Mi nem érjük be egy hitestárssal, ki erő és észre nézve velünk egy rangon áll, mi angyalt akarunk, kit az élet tapasztalata nem hervasztott, ki mit sem képzelt azon első szerelemből,melyet öntudat nélkül nyer, fenntartjuk maguknak hogy mi nyissuk meg előtte az életet, óvjuk, tanítsuk, védjük. Magaslatán állunk-e ezen szép feladatnak? A büszkeség nem enged eziránt kételkednünk. Beismerjük, hogy bálványunk törékeny, de annál jobban szeretjük; a józan ész ellenünk beszél, s mi megvetjük prózai leckéit és szerencsétlenségünkre mindenha meg fogjuk vetni. A Kate Coventry-knak John unokatestvérek kellenek. Whyte Melville hősnői egyébiránt kedves csoportot képeznek, öröm rájuk nézni, amint feszes ruhában elhaladnak, a kis kalap alatt fris, üde arczok mosolyognak, melyek fittyet hánynak minden festéknek. A szőke vagy barna fürtök lehet, közel fonyák a csinos fejecskéhez. Ruházatukban minden egyszerű, hasznos, kényelmes és arra mutat, hogy viselőjük elsősorban a természetességet, az egészséget, a könnyű mozoghatást tartja szem előtt. A fé- Budapest, május 29. (A választó-törvényjavaslat), parlamentünk ez egyik legfontosabb kérdése, valószínűleg már a jövő héten fog az osztályokban tárgyaltatni, s a Deák-kör e nevezetes ügyet a hétfői értekezleten szándékozik megvitatni. Figyelmeztetjük ennélfogva a távollevő képviselőket, hogy ez oly kiváló ügy tárgyalására megjelenjenek. (Az egyház és állam közti viszony rendezése tárgyában kiküldött bizottság hetes albizottsága ma d. u. 1 órakor tartott ülésében hitelesítteték az utóbbi ülés jegyzőkönyve, s a nagy bizottság közelebbi ülésén, melynek ideje még nincs meghatározva, megteendi jelentését. (A bányajogi bizottság ma d. u. 5 órától ’/19-ig tartott ülésében a bányatörvényjavaslat részletes tárgyalását kezdvén meg, annak 8. §-áig haladt. A három első §-ra beadott módosítások felett holnap határoz a bizottság. Jelen volt a kormány részéről Bartal kereskedelmi miniszter és Reitz miniszteri tanácsos. (A hagyatéki eljárás szabályozását tárgyazó törvényjavaslat, amint értesülünk, már jelentékenyen előhaladt, miért is befejezése rövid időre várható; egyúttal arról is értesülünk, hogy a fennemlített javaslat végleges meghatározása után a gyámhatóságok hatáskörének szabályozása iránt készítendő törvényjavaslat alapelveinek megállapítására a belügyi- és igazságügyi minisztérium tagjaiból alakítandó vegyes bizottság fog egybehivatni. Dr. (Am. kir. igazságügy miniszter) a következő kör rendeletét intézte az összes e. f. kir. törvényszékek elnökeihez s a telekkönyvi hatósággal felruházott kir. járásbíróságokhoz. A telekkönyvi irodai személyzet közötti munkafelosztás könnyítése, s egyátalán a telekkönyvi irodában alkalmazott egyéneknek a telekkönyvezés minden ágaiban lehető összes felhasználhatása végett, czélszerűnek találtatott, az 1872-ik évi április 4-én 4010. sz. a. kibocsátott szolgálati utasitás 35-ik szakaszának második pontját, mely szerint telekkönyvi bejegyzéseket csak telekkönyvvezetők, vagy segédtelekkönyvvezetők teljesíthetnek, ezennel megszüntetni, illetőleg oda módosítani, hogy ezentúl, az érintett bejegyzésekre telekkönyvi Írnokok is alkalmazhatók. Erről (azim) kellő tudomás és miheztartás végett azon hozzáadással értesíttetik, hogy az érintett telekkönyvi bejegyzéseket csak oly telekkönyvi Írnokok teljesíthetik, kik a telekkönyvi vizsgát jó sikerrel letették. Tarthatván egyébiránt attól, hogy kivált az első időben, a még kellő gyakorlattal nem bíró telekkönyvi írnokok által eszközlendő bejegyzéseknél könnyen hibák is léteznek, ennélfogva figyelmeztetik egyúttal (czim) miszerint ennek elhárítása tekintetéből, a minden egyes bevezetésnek, az irodaigazgatással megbízott telekkönyvvezető által leendő összeegyeztetését, illetőleg a bevezetés helyessége feletti ellenőrzést elrendelő szolgálati utasítás 34-ik szakaszának szoros megtartása felett ezentúl kétszeres figyelemmel őrködjék. Dr. (A választási törvényjavaslat) tárgyában, mint alkalmunk volt tapasztalni, bizonyos tévedés uralt. Sokan a belügyminiszter által előterjesztett, s a képv.ház osztályaiban közelebb tárgyalandó javaslatot összecserélik a Horváth Lajos által kidolgozott munkálattal. E tévedést alkalmunk volt már helyreigazítani,s ma újólag kijelenthetjük, hogy azon javaslat, melyet dr. Szapáry belügyminiszter legközelebb a képv.,házban előterjesztett, nem Horváth Lajos műve. Horváth Lajos a 48-ki törvény alapján és szellemében egy új és teljes törvényjavaslatot dolgozott ki, míg a belügyminiszter javaslata szintén a 48-diki törvények alapján készült novelláris törvény. (Az uo-váraljai és turócz-sz.mártoni tót gymnasiumok ügye) méltán foglalkoztatja a közvéleményt. Az ország egyik törvényhatósága, s azt pártolólag több törvényhatóság, az ország kormánya előtt emelt vádat ez intézetek ellen, s kívánta azoknak, mint államellenes irányzatok, sőt izgatások fészkeinek megvizsgálását, esetleg bezáratását. Nem magánvádló, nem haszontalan mendemonda pletykáival állt tehát szemben a kormány, melytől az ország a zólyom megyei kérvény ellátását méltán várta. Az említett két gymnasium felekezeti jellegű, amaz katholikus, ez evangélikus intézet. Amarra nézve a tankerületi főigazgató, ámerre az illető (dunántúli ág. hiv.) superintendens volt az illetékes közeg, melyet a közoktatási miniszter a vizsgálattal megbízhatott, s elsősorban megkelle bíznia. Úgy vagyunk értesülve, hogy a hivatalos jelentések, a végrehajtott vizsgálatok okmányaival együtt, mind a két oldalról beérkeztek már a közoktatási miniszterhez. Nem vagyunk ugyan a részletekbe a legapróbbakig beavatva, de illetékes forrásból veszszük azt az értesülésünket, hogy a vizsgálatból pozitív államellenes irányzatok tételes izgatások történte a két tót gymnasiumnál nem derült ki, hanem igen azon inkább negatív jellegű tény, hogy ama tanintézetek tót nyelvű és tót szellemű intézetek lévén, a magyar államiság érzetének hazánk felvidéki lakóinál való fejlesztésére és ápolására teljességgel nem alkalmasak, s míg általános tanulmányi szempontból elismerésre méltó fokán állanak gymnasiumi hivatásuknak, magyar nemzetiségi s állami szempontból, ha épen komolyabb aggályokat nem keltenek is, de megnyugtató, annálkevésbé örvendetes eredményeket sem mutatnak teljességgel föl. A magyar nyelv, mint nem anyanyelv, de az állam nyelve, nemcsak a tantárgyak közt van, hanem, mint a hivatalos vizsgálat constatálja, sikerrel is taníttatik, de idegennek neveztetik (Magyarországon a magyar nyelv idegen !) s iránta mint tantárgy és mint állami nyelv iránt a megkívánható rokonszenv fel nem keltetik, kellő gonddal nem ápoltatik. Fájdalmas tény kétségkívül. De ne feledjük, hogy a nemzetiségi törvény tót (vagy bármelyik hazai) nyelvű gymnasiumok létezését nem tiltja. Csak azért tehát, mert tényleg tót gymnasiumok, jegyrendőri, eljárást a znió-váraljai és turócz-szentmártoni gymnasiumok ellen intézni nem lehet. S ismételjük, pozitív államellenes irányzatot, annál kevésbé nyílt izgatási vagy épen lázítási bűnt, a vizsgálatok egyik helyen sem derítettek ki. Mindenesetre, ha eleget is arra, hogy a kormány felügyeleti joggyakorlatát éberré és folytonossá tegyék, arra keveset hogy a nemzetiségi törvény keretén kívüli rendkívüli eljárást, legalább most még, igazoljanak. Mit tegyen ily helyzetben a kormány? Mit szabad s mennyit kötelessége tennie? Mi nem tudnak neki amaz intézetek egyenes bezáratását tanácsolni. Nemzetiségi érzelmek ellen, mig azok negativ hatásnál marsadnak s nyilt államellenes irányzatban nem nyilatkoznak, repressiv rendszabályokat, a ma még hazánkban törvényileg is érvényes nemzetiségi politika mellett, nem csak törvénytelen, de politikában ténynek tartanánk. Legczélszerűbbnek tartanók a zagóváraljai és turóczszentmártoni tót gymnasiumoknak egy kitűnő és szervezett, tanerőkkel jól ellátott, a mellett conviktussal s a tanulgatás segédeszközeivel kínálkozó magyar szellemű államgymnasiummal csinálni a legveszélyesebb azaz a legüdvösebb conkurrentiát. S ha állampénztárunk közoktatási budgetje nincs kimerítve , ennél jobbat nem is tanácsolhatunk. Egy igazán jó, a culturát és pedig a nemzeti culturát terjesztő középtanoda felfér még a felvidékre, s a szellemi adomány gazdagságával nyeri meg ellenfeleinket, többet ér a túlszigor elkeserítő alkalmazásinál. Természetes, hogy az ily államgymnásium felállítása, ha rögtön lehetséges volna is, nem szünteti meg a tót gymnásiumokat egyszerre. De a cultura fegyvereivel való hadviselés, ha lassúbb is a gyufapuskákénál, annál biztosabb s eredményei maradandóbbak. S addig is, mig ez eredmények elmaradhatatlanul bekövetkeznének, sőt addig is, mig a már tárgyalás alatt levő középtanodai törvény több s jobb módot és eszközt fog nyújtani a kormánynak az állami felügyelet szigorúbb és sikeresebb gyakorlására , legyen a kormány éber, s a most rendelkezésére álló eszközökkel és közegekkel is gyakoroljon folytonos felügyeletet, még ha azt az illetők zaklatónak neveznék is. Országgyűlés. A képviselőházi ülése május 29. . A képv. házban nagy gaudiumot ült a szélsőbal. Nem azért, mintha az ügyvédi rendtartás tárgyában tett módosítványai elfogadtattak volna. Leszavaztatok azok mind és a balközépből s a szélsőbalról is többen az ellenzéki indítványok ellen szavaztak, amint egyáltalában a jobboldalnak ma, azon kitűnő beszédek folytán, melyeket az ügyvédi rendtartás egyes kérdéseiben Pauler miniszter és Csemegi államtitkár tartottak, fényes napja volt. A szélsőbal gaudiumát más okozta, ők egy óra tájban, midőn az úgy sem nagy számmal jelen volt képviselők közül is számosan rendszerint elszállingóznak, megszámláltatták a házat, s hol a teremben jelen lévén, hol abból eltűnvén, a mulatságot a catalogus felolvasásáig fokozták, ami a képv. házban, az új házszabályok megalkotása óta ma először történt. E közben a ház egyes pártjai igen szeretetreméltó nyájasságokat váltottak egymással; volt nagy zaj és izgalom. Azt azonban nem mondhatnék, hogy a t. ház tekintélye az által jelentékenyebben gyarapodott volna. II. (Folytatás esti lapunkhoz.) Pauler Tivadar igazságügyminiszter folytatván beszédét, a gyakorlati idő megállapítására tér át s kijelenti, hogy midőn a törvényjavaslat három évi praxist szab meg, nem kíván többet, mint amennyit a szükség követel. Hozzájárul ehhez, hogy az 1869 IV. t. sz. már a bírákra nézve megállapította a 3 évi praxist, s e tekintetben kevesebbet követelni az ügyvédre nézve mint a bíróra, nem találná czélszerűnek. Hogy pedig az ügyvédi képesítés feltételeit meg kell szorítani, azt indokolják a tényleges viszonyok. Ezen század első negyedében az egyetemen a jogászok száma soha sem haladta túl a 225-öt. A század második negyedében a summum 390 volt. Eltekintve az 50 es évek sajnos viszonyaitól, midőn a pesti egyetem a jogászok száma csak 115 körül volt, 1860 ban megközelítette a jogászok száma a 600-at, de azt soha túl nem haladta, pedig akkor az országban az egyetemen jogi facultásán kívül az egész korona területén csak 5 jogi tanintézet létezett. Ezen szám a 60-as évek óta folyton növekszik, úgy, hogy lassanként 7—8—900-ra emelkedvén, most már magán a pesti egyetemen túlhaladja az 1300-at. (Mozgás), a mellett, hogy ma már 16 más jogi tanintézet van a szent korona tartományaiban, és nem fogyott másutt sem a hallgatók száma úgy, hogy míg 1859-ben 5 tanintézet mellett 444 jogász volt, 1871-ben 16 tanintézet mellett a jogászok száma 2000-nél több volt. Ezen tekintélyes számnak legnagyobb része az ügyvédi pályára lép. Az utolsó népösszeírás szerint a szorosan vett Magyarországon 4200 s egy néhány ügyvéd volt, a társországokban a királybágán túli részekben és a határőrvidéken az előbbivel együttvéve összesen 4800, 1861-től 1873-ig 4600 és néhány ügyvédi diploma osztatott ki a pesti királyi tábla által. Ezen számok mutatják, hogy az áramlat oly irányban indult meg, melyet sem a közérdek, sem az illetők magánérdekei nem igazol. (Helyeslés jobbról.) Ennélfogva tehát, miután a számnak meghatározása, a kinevezés és egyéb mesterséges megszorítások az ügyvédség feladatával, a szabad versenynek természetével és a tudományos pálya kellékeivel homlokegyenest ellenkeznek, nincs más mód, mint lehető szigorúvá tenni a feltételeket a képesítés magasabb fokozatának követelése által. (Élénk helyeslés jobb felől.) Követeli ezt az igazságszolgáltatás és azok érdeke, kik e pályára lépnek; követeli főképen a szorgalmas és képes ifjaknak érdeke, mert a ki a képességgel és szorgalommal bir, az ki fogja magának vivni azon képesítést, melyet a törvény megkíván és meg lesz óva ama sok hívatlanoknak con currentiájától, a kik sorsát nehézzé, állását ingataggá teszik. (Helyeslés jobbfelől.) Ha a törvényhozás leszállítja a követelményeket, akkor kedvez a kevésbé szorgalmasoknak. (Helyeslés jobbfelől) Ezek pedig a törvényhozás kegyeletét és pártolását sokkal kevésbé érdemlik meg, mint a szorgalmas, buzgó, lelkiismeretes és képes tanulók. (Helyeslés jobbfelől.) Áttérve dr. Oláh beszédének azon részére, melyben az mondatik, hogy az orvosoknál is elégséges a 2 év és ha szél, mint cultusminiszter ezt nem látta volna elégségesnek, megtehette volna, annak idején ez iránt az intézkedéseket .