Pesti Napló, 1874. július (25. évfolyam, 148-174. szám)
1874-07-10 / 156. szám
156. szám. Budapest, Péntek, julius 10.1874. 25. évi folyam Szerkesztési Iroda, Barttok-tara, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézirátok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épület, A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) A kiadó-hivatalhoz intézendő^* REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételeket Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 írt — kb. 6 hónapra . . 12 » — » Az esti kiadás postai különkildéséért felülfizetés évnegyedenként f érint. Az előfizetés az év folytán« minden , hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓHIVATALBA, Barátok tere, Athenaeum-épült küldendők, Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. Előfizetési árak: Egész évre.........................24 frt. Fél évre..............................12 frt. Negyed évre .... 6 frt. Egy hóra...........................2 frt. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló« ad kió - hivatalának (Ferencziek - tere, Athenaeumépület) küldendő. a „P. Napló“ szerkesztő- és kiadó-lhivatala. Budapest, július 9. Nem akarunk házalkodni az » Ellenőr «rel. A dolog is több, mintsem ehhez kedvünk volna. Aztán nem is lenne semmi hasznunk, akár diadallal, akár a nélkül fejeznék be a vitát. Ha t. laptársunk mai czikkére mindemellett reflectálunk , erre bizony nem a verseny sportösztöne, de nem is az indít bennünket, mintha mi megnehezteltünk volna azon jóslataiért, melyekben már meg van húzva a cabinet halálharangja, sőt az idő is ki van tűzve, amikor majd bekövetkezik a temetés. Hanem felszólalunk azért, mert laptársunk a balközépet a Deákpárttal állítván szemközt, amott az erő és élet sem itt a megbénulás és halál jeleit constatálja. Az ellenzék — úgymond — élénken várja azon idő bekövetkeztét, amidőn teljesítheti ama nagy feladatok megoldásának nem könnyű és nem kellemes munkáját, melyeknek arra kell irányulniok, hogy az ország azon zavarokból, melyekbe a Deákpárt által sodortatott, megmentessék. Ehhez szerinte, rendelkezik az ellenzék két oly hatalmas eszközzel, mely nálunk többé föl nem található. — Rendelkezik le nem járt erkölcsi és politikai hitelének szeplőtlenségével és rendelkezik határozottsággal. Alig szükség említenünk, hogy mi ez eszközöket, ha valóban léteznek, nemcsak hatalmasoknak, hanem egyúttal igen becseseknek is elismerjük. De mindenekelőtt azt kérdezzük: kit vagy mit ért laptársunk az ellenzék hangzatos és szeplőtlen hitelűszége alatt? A középpártot érti-e, mely nem balközép; a balközépet érti-e, mely nem a Mocsáry-párt; a Mocsáry-pártot érti-e, mely nem a 48-as töredék ; a 48-asokat érti-e, kik nem a szászok, avagy a szászokat érti-e, kik nem a nemzetiségek és végre valamennyit együtt érti-e, aki nem Deákpárt ? Mielőtt azon fáradságot vennék magunknak, hogy az ellenzék hitelének szeplőtlenségét szemle alá vegyük, tudnunk kellene, hol keressük és hol találjuk azon ellenzéket, mely elég erővel és elég bátorsággal bir a Deákpárt által esetleg elhagyandó tért elfoglalni s férfiasan megtartani. Könnyű mesterség a frasis, de biztosítjuk t. laptársunkat, hogy mesterségnek a mily könnyű, haszna is csak ép oly kevés. A Deákpárt állása és feladata bizonyára nehezebb most, mint bármikor volt. Erőfeszítései, habár azok a legnemesebbek is, gyakran nélkülözik a megfelelő sikert. Felelőssége olyan régiókba is kiterjed, melyek nem mindig állottak s nem mindig állanak az ő hatalma alatt. Kiterjed még azon tényekre is, melyeket az ellenzék kedvéért, sőt még azokra is, melyeket maga az ellenzék követett el. A kritikát tűrnie kell, mert hiszen a felelősségben legföljebb osztozhatik, de azt magáról el nem háríthatja. Nem , mert nincsen kire, hacsak azon ellenzékre nem, mely az önkebelén belül folyó örökös viszály miatt alig volna sújtható szigorú imputatióval. Természetesen laptársunk kizárólag vagy legalább kiválólag a balközép pártot érti. E párt az szerinte, mely elég erkölcsi és politikai hitellel s elég határozottsággal rendelkezik. Ám legyen — szívesen elhiszszük. De két körülményre mégis figyelmeztetnünk kell. Az egyik az, hogy az ellenzék többi árnyalatai éppen nem könnyen hivők s épen nem sietnek a balközép váltóit nevük aláírásával díszesebbekké, vagy ha úgy tetszik, biztosabbakká tenni, sőt harsány hangon figyelmeztetik a közönséget, hogy a balközép firmáját valahogy az övékével tévedésből föl ne cserélje. A másik pedig az, hogy a határozottság épen nem volt erős oldala eddig a balközépnek s hogy azon határozottság, mely jól áll ellenzéki padokon, még önmagában nem nyújt elég garanciát arra, hogy a kormányrúdnál az alkotás terén is férfiasan helyt álljon. Idáig jutva, eszünkbe jutnak aztán némi közjogi scrupulositások. Eszünkbe jut bizonyos programmok hiánya, melyeknek világosságot kellene gerjeszteni a berendezkedési és pénzügyi politika nagy kérdései felett, hogy jobban látnánk mi is, a balközép is és maga az ország közvéleménye is. Eszünkbe jut mindez és bár ezek fölött elmélkedni hálás tért nyitna számunkra , mindamellett ezek fölött elmélkedni ezúttal nem fogunk. Csak megjegyezzük, hogy az ilyen programmok hiányát a pártvezér erélye, egyéni határozottsága és debatteri ügyessége csakis addig képes pótolni, míg a pártvezér szemközt áll ama kényelmetlen miniszteri székek pirosló szövetével. Beteges állapotnak tartja az »Ellenőr« azt, amikor az uralkodó pártot a minduntalan föl-fölvetett kabinetkérdéssel lehet csak összetartani. Kétségtelenül igaza van. De valószínűleg észrevette laptársunk, a legközelebb múlt napokban lehetetlen volt észre nem vennie , hogy a Deákpártnak nagy zöme, bármily ziláltak legyenek is fölötte és körülötte a viszonyok, a kellő pillanatban mindig sorakozni tud, gyorsabban a vezényszóra, de kellő erélylyel vezényszó nélkül is. Vannak ama nagy közjogi pártban, melyet Deákpártnak nevezünk, különböző s egymástól sokban eltérő árnyalatok. Különösen ezek iránti tekintetből szükséges néha a kabinetkérdés fölvetése is. De jegyezze meg t. laptársunk, hogy ez árnyalatok még nem szövetségesei a balközépnek, s hogy a Deákpárt ezek nélkül is számban és erőben még mindig sokkal nagyobb, mint az a párt, melynek politikai hitelét az »Ellenőr« szeplőtelennek találja. A Deák-párt pénteken, július 10-kén, délután 6 órakor értekezletet tart. A „Pesti Napló“ tárczája: Rachel nyárilaka Cannetben. Páris, jul. 4. E napokban meglátogattam Rachel villáját. Az most Sardoué. Itt halt meg a nagy művésznő. Nem tudom, miért nem járnak oda nézni, miért nem beszélnek róla, mert ha emléke valaha volt látható, úgy itt történik az. Azon czigánynő neve, kit a lángész királynénak kent fel, oda van írva minden falra. Fehér ruhájának árnyéka ott suhog az erkélyeken. Sajátszerű ház, hol a kövek és fák megszólalnak és gyászos dolgokat beszélnek el! Keskeny fasoron jutunk oda, melynek szegélyein bazsarózsa kerítések húzódnak el. Több lépcsőn fölhaladva, belépünk a kertbe, hol olaj,narancs, pálma és babérfák pompáznak, kitárva a dél növényzetének egész fényűzését. A fák alatt gyermekek játszadoznak, majd egy pór tűnik fel; oly alakok ezek, amilyeneket Mistral szokott festeni. A pór dalolva fölhantolja a talajt, a mennyboltozat fénybe fürösztött szép kék fátyolát az imádni való tájék fölé terjeszti ki. Zöld tenger terjeszkedik el egész a földközi Óceánig ... és e ház mégis oly gyászos. Ez a sír. A végnélküli láthatár szorulttá tesz, mint a végtelen gondolata. A felséges teremtmény, ki meghalni jött ide, egyik lábával már az öröklétbe merültél; tudnia kellett, hogy ő már csak a láthatatlant fogja látni. Mint egy antik királynő, kezeivel feldiszítette ez utolsó tartózkodási helyét, és e lakásból valóságos előszobát alkotott a sírhoz. Meghagyta minden tárgyon mélabús hangulata nyomát, a halál bevárását, e reményt, melybe belevegyült a rémület, mely sápadttá tévé homlokát. Ott látjuk elmenni a fák alatt, beburkolva, a hogyan rendesen járt. Mintha maga a művészet különös előszeretettel mintázta volna a testet, a mely gyenge, kényes, akár egy flórenczi szobrocska, a tiszta, finom sajátszerü arczet, melyen magas homlok alatt villogtak a bűvös szemek. Egyedül vagyunk a bús hajlék tiszteletet parancsoló csendjében ; megnézzük a félig mór ízlésű házat, mely keskeny, piros szegélyű ablakaival emelkedik az alatta elterülő hegyzug fölé ; az erkély sycomorok árnyékában fürdik, az árnyból néhány fehér szobor válik ki, ezt a hajlékot nem deríti föl a legsugárzóbb élet sem. Balzac Grenadi erejére gondol az ember , oly ház ez, mely emlékezni képes. Rachel lakása három lakosztályból áll. Az épített lépcsőn kis toronyba jutunk, faragott sárkányú kőhídon átmegyünk a ház főrészébe. A salont az étteremtől kis előszoba választja el, a salon balra, az étterem jobbra van, a hálószoba pedig az étterem oldalán. Ezen lakosztályban,melyet az ablakokat részben elfedő nagy fák beárnyékolnak, egyebet sem látunk, mint egy asztalt, szekrényeket, XIII. Lajos korabeli székeket, az ajtó mindkét felén fekete márványoszlopokat két bronz-szobrocskával ; az egyik Sapho-t, a másik Lucretiát ábrázolja ezen felirattal: »Ponsard Rachelnek,« oldalvást : »Rachel Sardou barátjának.« A szoba és salon lázas alkotások, mondhatnék egy megtestesült lidérct. A beteges képzelem különcrködésekben tetszelgett. Mutatni is akarta a halált, meg elfátyolozni is; minden perezben eszébe juttatni, és mégis megszépíteni , az álom költészetével ruházva fel a vázat. Ez a fehér szoba, hol a virágokkal szegélyzett gót ablakon halvány napsugár tör be, nem egyéb sírboltnál, az ágy mauzóleum : itt fekszik a múzsa! Faragott kőből van, a fej a falnak van vetve, fölötte három antik fő : a költészet, Venus és egy bacchansnő. Túlsó végén Polymnia szobra, a beteg szemei mást nem láthattak, utolsó tekintetét erre kellett fordítnia. A mű vakolattal fedett szobát kis arczképek díszítik, melyek mint a füzér gyöngyei vannak sorba állítva . Moliére, Victor Hugo, Recamier asszony, Ponsard, Diderot, Roland asszony, Balzac és sok más, zagyva rendben szinte csodálkozva, hogy így összekerültek. A XV. Lajos korabeli török márványból készült kandallón nincs tükör,lombozat és faragott fonadékok vannak fölötte, középen a ház tulajdonosának Sardounak arczképe. A díszítményt egy márvány falióra képezi, aranyozott bronzból készült gyermek-mellszobor, két festett modern váza, amelyekben Rachel vad kökörcsint tartott. Szemközt alacsony kerevet piros bársonyból, néhány szék, egyéb semmi. Egy tárgy igen kiváncsivá tett, ez egy kis fülke , az ágy közelében. A fülke fölött, melyben egy olvasó van letéve, a következő betűkből álló titokszerű I feliratot olvassuk : H. M. A. D. M. C. A. N. C. J. A fülke három oldalán betűk vannak, az elsők ismétlődnek, csak az utolsó betűk váltakoznak. Egy elmés magyarázó azt fejtegeti, hogy a D. M. C. betűk ezt jelentik: donne mon coeur, (adom szivemet) és hogy az alább levő betűk nyilván valamely név kezdőbetűi, véleménye szerint N. C. J. ezt jelenti: Napoleon-Charles-Jerome. De hát a szivet három személynek is lehet adni ? Az ész megáll. A falon nagy világos karzat, hosszában gót színezésű ablakok, melyek változó prizmái fényt vetnek a sötét szőnyegre. Fantasticus egy terem. Hoffmann itt járatná hősnőit; a háttért egy óriási kőfa, mely rostos gyökereit sziklákba ereszti, képezi. A részben kopasz törzs közepén egy tőke van, ez a kandalló. A tőke egy csomójában van az óra. A száraz gályák szétválva helyet engednek a tükörnek, fölül pedig egy óriási kék kristályból való gömb, mely a világosságot átereszti és az ablaktáblák visszfényébe az úr színjátékát vegyíti. A sziklákba nevek vannak összevissza vésve: tudósok, festészek, zenészek, költők, bölcsészek stb. A tetőzet két félgömbön áll. Ott látjuk az egész csillagrendszert, a csillagok közé Kepler, Kopernicus, Tycho-Brache, Newton és Arago. Középen két félgömb között, sík felületen a földet látjuk, amint a nap körül kering. Az ablakokkal szemben a táblázaton faragott orgonát látunk. A karzat hosszán XII. Lajos korabeli divatú tölgyfa vagy cordovai bőrből készült székek állítják fel, egy nagy négyszögű asztalon azon könyveket és hírlapokat látjuk, melyeket Rachel olvasni szokott; ott van az Art poétique, Bossuet, le tour du monde. Ez volt utolsó menhelye azon nőnek, ki bálványa volt a művelt világnak, meteorként járta be Európát, kinek ajkain ezer és ezer lélek csüngött. A hiú vágyak semmiségét, a gyógyithatlan kiábrándulást olvassuk e házban, a melyben lelkét kilehelte. Ez önkénytes sírban többet kelle szenvednie erkölcsileg, semmint testileg. A láng, mely benne égett, és csak arra szolgált, hogy másokat vakítson, bevilágítá legbensőbb gondolkozását. Minden részért, a mit elkövetett, meg kelle neki bocsátani a magány azon óráiban, midőn eszébe jutottak rongyai és a bíbor; ezen nagy elme is megérte, hogy a dicsőség puszta szó. Vájjon csak szerették-e ? ő, ki lángkígyóként övezett körül annyi szivet, annyinak ábrándképe volt, ez a Mónimé, ez a Chimére, ez a nagy Emilia, ez a múzsa a múzsák között, kinek ifjúsága körülsugározta a régi tragédiát, homlokon csókolta és leszálltta azt a színpadra, hogy ott éljen és sugározzák! Mit szerettek benne, ha a diadal zaját nem ? Ő is, mint Phaedra, szomjúhozta a szenvedélyt, mohó ajkai kehelyszámra ivák az ittasságot, anélkül hogy megittasodtak volna. Mikor megtörve, haldokolva, leült az erkélyre, a hanyatló tűz mellett a tengerre és az égre tekintett, — a tengerre, mely változékony mint az emberek; az égre, mely változhatlan, mint az isten gondolata, sólyomszemét a halhatatlan fényre szegezé; mikor ismét a földre nézett, szemei könynyekkel teltek meg. Azután csak egy szerepe jutott eszébe és Paulinával felkiáltott: — ... Visszaéltek velem! Budapest, julius 9. (Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság) ma délután 6 órakor tartott ülést. Jelen voltak az ülésben Bittó miniszterelnök, Gr hyczy pénzügyi és gr. Zichy közlekedésügyi miniszter. Bizottsági előadóvá: Pólya József választatott. A Romániával kötött szerződésre vonatkozó törvényjavaslat általában elfogadtatott azon irályi módosításokkal együtt, melyek a vasúti és pénzügyi bizottságok által javasoltatnak. A H. osztály indítványozza, hogy a kormány hivassák fel arra, hogy Romániával is pótegyezményre lépni törekedjék, melyben határozott stipulatiók foglaltassanak arra nézve, hogy Románia a plojest-tömösi vonalat addigran kiépíti, míg az orsovai csatlakozás tényleg létrejön. Az indítványhoz Zichy, Grhyczy miniszterek s a miniszterelnök egymásután hozzá szólottak s megjegyzéseik után az indítvány elejtetett. A temesvár-orsovai vasút engedélyezésére vonatkozó törvényjavaslat általánosan elfogadtatott. Az I. osztály indítványozza, hogy a vitelbérek csak ezüstárkelettel számíttassanak, s az aranyárkelet zárassák ki, nehogy a két árkelet vagylagosan lévén engedélyezve, a két árkelet közti különbözettel a közönség zaklatásnak legyen esetleg kitéve. Zichy és Ghyczy miniszterek megjegyzik, hogy miután havonként az ezüst árkeretet közforgalmi értékre a kormány számítja, az indítvány mellőzhető. Az indítvány elejtetett. A VII. osztály indítványozza, hogy a simultaneitás az engedélyokmányban is megemlíttessék; indítványozza azt is, hogy a differentiális tarifák ezúttal szabályoztassanak, illetőleg a fővárosra nézve szüntettessenek meg. Az V. osztály e második indítványt elfogadja s ez értelemben határozati javaslatot indítványoz. Zichy gr. miniszter megjegyzi, hogy ez irányban már a kormány folytatja a tárgyalásokat,de a kérdés sokkal bonyolultabb, mintsem így mellesleg s gyorsan megoldható volna. A főváros — szerinte — különben sincs erre nézve lényegesen hátrányban. Ellenzi, hogy a differentiális tarifák megszüntetése mereven kimondassék, mert ezeknek van némi jogosultságuk. A »megszüntetés« helyett a »szabályozás« szót kéri alkalmaztatni. A határozati javaslat a miniszter nézete szerint fogadtatott el. Végül elfogadtatott a pénzügyi bizottságnak a Vácz és Marchegg közti vonalon kettős sínek lerakására vonatkozó határozati javaslata. (Királyunk ő felségének), a berlini »Sp. Ztg.« szerint, legutóbbi Szt. György-rend jubilaeum alkalmából Vilmos császár is levélben fejezte ki szerencsekivánatait. A német császár az illető okmányban örömét nyilvánitja a felett, hogy a régi fegyvertársak ismét találkoztak s azon reményének ad kifejezést, hogy a barátság nem lesz már megpróbáltatásoknak kitéve, hanem ellenkezőleg képes lesz a békét, melyet mindenki egyaránt óhajt, évekre biztosítani. (A rabbiképezde ügyében) ma az izraelita országos iroda elnöke .Schweiger Márton vezetése alatt izraelita küldöttség volt Trefort közoktatási miniszternél. A »Pester Lloyd« szerint a miniszter ez ügyben a küldöttség előtt a következő nyilatkozatot tette : »A rabbiképezde kérdése ma úgy áll, mint hónapokkal ezelőtt, mielőtt a képviselőházban tárgyalás alá vétetett, és mindaz, ami a házban történt, nem döntő a képezde felállítására nézve. A képezde felállíttatott volna, ha a közoktatási miniszter javaslata elfogadtatott volna; a képezde életbe lépett volna, ha Tisza indítványa a többséget nyeri el; és a képezde fel fog állíttatni, noha határozat nem is hozatott, mely mindenesetre csak alaki természetű lehetett volna ; mert az izr. iskolaalap kérdése tisztán közigazgatási természetű, és ő Felsége elhatározását a képviselőház határozata hatályon kívül nem helyezheti.« (A képviselőház III. osztálya) ma d. u. tartott ülésében elfogadta a győr-sopronebenfurthi és a vágvölgyi vasutakról és a métermérték behozatalának költségeiről szóló törvényjavaslatokat. (A hadsereg előléptetési rendeletnek sürgős módosítását e napokban hagyta meg ő Felsége a hadügyminiszternek. Az átalakítást be kell fejezni novemberig, hogy az akkori előléptetés már az új határozatok szerint történhessék. így jelenti a »N. Militär Ztg.« Miután e katonai lapot általánosan Albrecht főherczeg közlönyének tartják, ezen közlemény, melyet — mint mondja — »biztos forrásból« vett, és azzal kisér, hogy megváltoztatik azon rendelet, mely tág kaput nyit a protectiónak, hitelt érdemel. A szerb congressus. K a r 1 o v i c z, julius 8. K. C. Folyó évi julius 11-ére hivatott össze ő felsége által Karloviczra a görög nem egyesült egyházi congressus, melynek első teendője a már hoszszabb idő óta megürült patriarchai szék betöltése lesz. E betöltés úgy az egyház, mint az állam érdekében van, minthogy amaz különben egyházi ügyeit nem szabályozhatja, autonómiáját nem rendezheti; az államnak pedig egy megoldatlan kérdéssel van baja, mely neki sokszor nehézségeket okozhat. De nem csak patriarchájuk nincs a görög nem egyesülteknek, hanem néhány püspöki szék is üresen áll. Az autonómia szabályozása az 1868 : IX. t.-cz. alapján szintén nem volt még keresztülvihető, a synodus már hosszabb idő óta nem tarthatott üléseket; ennélfogva mindenesetre ildomos tény volt az egyházi congressus egybehivatása. A kormány szigorúan a törvényhez ragaszkodva, a congressust, hivatkozással az 1868. évi törvényre, az uj választási rend szerint választatta meg, és királyi biztosul Hueber Zsigmond küldetett ki, aki e minőségben már egyszer sikerrel működött, az ügyet, a viszonyokat, a személyeket ismeri és a szerb nyelvet bírja. Titkárul, vagy mint a régi utasításokban áll, országos adtuariusképpen Kiss Bálint vallás- és közoktatási miniszteri fogalmazó adatott melléje. A királyi biztos holnap 9-én utazik el titkára kíséretében Budapestről, és 11-én reggel a zimonyi hajón Karloviczra érkezik. Itt a kikötő helyen a városi hatóság által testületileg fogadtatik és azután a városi tanácsnokok, a papság, és a menethez csatlakozó képviselők és honoratiorok kíséretében harangszó és ágyuk üdvlövései mellett tartja bevonulását a városházában készített lakására, hol Gruics pátriárkái helyettes és egy püspök által fogadtatik. Stojkovics püspök nem lesz Karloviczon, minthogy fürdőbe kellett mennie. A királyi biztos lakása előtt diszszázad zenekarral, és két diszőr lesz felállítva. A királyi biztos ezután valószínűleg viszonozni fogja a pátriárkái helyettes és a püspök látogatását, és ezután amazzal együtt meg fogja állapítani a congressust illetőleg a további módozatokat. Július 11-én a görög nem egyesültek Péter és Pál napja lévén, a congressus csak július 12-én mise után fog a királyi biztos által a király nevében ünnepélyesen megnyittatni. A királyi leiratot Kiss titkár magyarul, a congressus titkára, Tybrits pedig szerb nyelven fogja felolvasni. A királyi biztos beszédére a pátriárkai helyettes válaszolni fog,és ezzel a congressus meg lesz nyitva. Következik azután a congressus megalakulása, a képviselők igazolása a pátriárkai helyettes elnöklete alatt megy végbe. Kilátás van arra, hogy a congressus a legnagyobb rendben és a legnagyobb ünnepélyességgel fog megnyílni ; az ügy tisztán egyházi, és bizonyára odajutottak már, hogy belássák, miszerint az egyházi kérdésnek természetellenes összezavarása a politikával csak lehetetlenné teszi amannak szabályozását. Ez persze ínyére van azoknak, kik épen a szabályozást gátolni akarják, de a görög nem egyesült egyház hívei mit sem óhajtanak jobban, mint azt, hogy egyházi ügyeik mielőbb rendbe hozassanak. A n.-kikindiai földek. N.-Kikinda, jul. 8. A múlt évben a napilapokban sok port vert fel a n.-kikindai kerület birtokában levő, úgynevezett überlandialis földek megváltása iránti kérdés. B. Majthényi László, mint királyi biztos volt megbízva ezen kérdés megoldásával. A báró ur egyszer meg is jelent N.Kikindán, ott felszólitotta a községet, hogy a birtokában levő »überlandialis« földek megvétele tárgyában nyilatkozzék. A község kinyilatkoztatta, hogy e kívánságot nem teljesítheti, mert a kérdéses földeknek legnagyobb része az egyes lakosok birtokában van, kiknek nevében nyilatkozni a községnek joga nincs; továbbá hogy a jogczim, melynek alapján a községek, mint olyanok, és az egyes lakosok a kérdéses földeket bírják, az egész kerületre nézve közös jogczim, és hogy annál fogva N.Kikinda község, mint a kerületnek egyes tagja, a többi kerületi községektől el nem válhat. Ezzel a tárgyalás fonala megszakadt, mert az említett nyilatkozatra válasz nem érkezett,és a kerület,mint olyan vagy a földek tettleges birtokosai nyilatkozat adásra felszólítva nem voltak; b. Majthényi László pedig időközben királyi biztosi helyéről felmentetett. Azóta egy évnél több múlt el, és a n.kikindai kerületi váltsági ügy azon stádiumban van, melyben Majthényi hagyta, holott ezen ügynek mihamarábbi elintézése pénzügyi, nemzetgazdasági és közigazgatási tekintetben továbbra már nem halasztható. Pénzügyi tekintetben, mert a kerület ajánlkozik több millió forintot a birtokában levő majorsági földek és az italmérési jog megváltásáért fizetni, az állampénztárnak pedig jelenleg a milliókra nagy szüksége van ; nemzetgazdasági tekintetben, mert 123.000 hold földbirtok, a birtokviszonyra való tekintettel, rendezetlen állapotban van, és végre közigazgatási tekintetben, mert arról lévén szó, hogy a nagykikindai kerület Torontál megyébe bekebleztessék, a bekeblezés pedig csak akkor fog teljes lenni, ha a kérdéses földekre nézve a birtokviszony rendezve és az italmérési jog is megváltva lesz, mert ezen földek és az italmérési jog, melyekért a kerület bizonyos bért fizet, képezik az egyedüli kapcsot, mely a kerületet összetartja. Ha a kerület közigazgatásilag be is kebleztetnék a megyébe, a kérdéses földekre és az italmérési jogra nézve, s igy közgazdaságilag mégis mint testület fennmaradna, míg ellenben, ha a kérdéses földek és az italmérési jog megváltása eszközöltetik, a kerület létjoga minden tekintetben elenyészik. Attól sem kell tartani, hogy a kerület megszüntetése ellenszenvre, vagy éppen ellenkezésre fogna találni. Ellenkezőleg : a jómódú birtokosság és józanabb gondolkozású lakosság a terhek miatt, melyekkel közgazdaságilag és közigazgatásilag a kerület fenntartása jár, annak megszüntetését már régen óhajtja, és hogy még meg nem történt, annak egyedül a solidaritás az oka, melyben a kerület a majorsági földek és az italmérési jog megváltása tárgyában a kincstár ellenében áll. Más magán- és közérdekek sem szenvednének sérülést, mert N.Kikinda népességénél és területi kiterjedésénél fogva rendes tanácscsal láttatnék el, sőt az italmérési jog megváltása után, semmi akadály sem forogna fenn, hogy királyi, városi rangra emeltessék. És ha kérdjük, mi volt oka annak, hogy a megváltás mindez ideig nem sikerült, holott tudva levő dolog, hogy a kerület még a negyvenes években tette az első ajánlatot a megváltásra, hogy ezen ajánlatát az azóta fennállott minden kormánynál ismételte, és hogy ugyanazt az ajánlatot a magyar kormánynak is tette, arra csak azt válaszolhatjuk, hogy kezdetben a tárgyalások részint magán, részint politikai érdekből lanyhán intettek, későbben pedig, a kérdéses földek jogi természetükre való tekintet nélkül, oly óriási összegek követeltettek, melyek az eddigi praestatiók húszszoros összegével semmi arányban nem voltak, az alkudozások pedig oly egyénekre voltak bízva, kik a kerület politikai, gazdasági és társadalmi viszonyait nem ismerték. A hosszadalmas és mind ez ideig eredménytelen tárgyalások és alkudozások következménye az, hogy a kerület azon, az úrbéri nyíltparancs szerint meg nem változtatható bért fizeti, melyet húsz év előtt fizetett, mely viszont a változott viszonyoknál fogva, a kerület által birtokolt majorsági földek és az italmérési jog javadalmával semmi arányban nincsen. A kincstárnak ez kárára van, a kerületnek pedig hasznára nincs, mert a rendezetlen birtokviszony a földek értékére káros befolyást gyakorol, az adásvevést illetőleg pedig a forgalmat nehezíti. És ez oka annak, hogy a kerületi birtokosság az alkudozások megszakadt fonalának újbóli felvétét várva várja, és csak teljes meggyőződésünknek adunk kifejezést, ha azt állítjuk, hogy a kerület, habár a különböző időben és különböző kormányok által követelt összegek megfizetését el nem vállalhatta, a maga részéről megajánlott két millió pengő forinthoz sem ragaszkodik szorosan, sőt inkább kész mindazt, ami igazságos és méltányosnak találtatni fog, megfizetni. A kérdés csak az, mikép történjenek azon alkudozások azontúl, hogy eredményre vezessenek ? Amint mi értesítve vagyunk — pedig legjobb kiforrásból merítettük tudomásunkat — a kerület kívánsága az, hogy az alkudozások vezetésével egy higgadt, az itteni gazdasági és társadalmi viszonyokba beavatott, tapintatos férfi bizassék meg, hogy a modus procedendi előleges megállapítása után a kerületnek alkalom adassék arra, hogy a birtokviszony kifejtése mellett indokolt ajánlatot tehessen. Eddig a kerület részéről egyszerű felségfolyamodványok nyujtattak be, melyek a legfelsőbb signaturát nyervén, tárgyaltattak és kétségkívül több rendű jogvélemény is adatott, de ezek soha a kerülettel közölve nem lettek, és a kerület soha arról értesítve nem lett, ha vájjon a megváltást gátló nehézségek forognak-e fenn, és melyek azon nehézségek, hogy a maga részéről is ezekre nézve észrevételeit érvényesíthette volna? Nézetünk szerint pedig ez volna az egyedüli út, mely a perút elkerülése mellett, czélhoz, és pedig rövid idő alatt czélhoz vezethetne. A kerület részéről adandó indokolt ajánlatra a kincstár közleadi a maga részéről szintén indokolt észrevételeit s a nézetek ily módoni kicserélése után kölcsönös jóakarat mellett lehetetlen, hogy az alkudozások czélhoz ne vezessenek. Attól tartanak ugyan némelyek, hogy a kerületben létező, úgynevezett földosztó párt az alkudozásokat nehezíteni vagy épen gátolni fogja. Olyan párt kétségkívül létezik a kerületben s főleg N.Ki-