Pesti Napló, 1874. augusztus (25. évfolyam, 175-198. szám)
1874-08-07 / 180. szám
közt létesülő nagy kötelékbe s az utóbbi feltételeknek magukat alá nem vetik. Kéri e részben a meghívottak véleményét az államvasutak igazgatója által előadandó előleges tárgyalások fölött. Tonay igazgató előadja, hogy a porosz vasutak abban állapodtak meg előzetesen, hogy csakis oly vasutakkal maradnak köteléki viszonyban, melyek bizonyos fokozat szerint megosztják a forgalmat, amelyek nem adnak refactiát és kötelezik magukat, hogyha más vonalakkal összeköttetésbe lépnek, tartozzanak azt a köteléknek bejelenteni. A felső s alsó sziléziai vasutak, melyek közvetlen köteléki viszonyban állanak a magyar államvasutakkal, ezen megállapodás ellen előzetesen is tiltakozásukat jelentették be a végre, hogy a m. k. államvasutakat e feltételek iránt megkérdezhessék ; szóló ismerteti a porosz kormány egy rendeletét a nevezett pályákhoz, melyben a minisztérium kijelenti, hogy kivánsága a refactiák megtagadására irányul és erre utalja a pályákat. A m. kir. államvasutaknak e szerint választanak kell aközt, hogy vagy hozzájárulnak ama feltételekhez vagy kiteszik magukat a kötelék felbomlásának, mi arra vezetne, hogy a közvetett forgalom hátrányai következtében a m. kir. államvasutak kiviteli szállítmányaikat teljesen elvesztenék. A m. kir. államvasutak igazgatósága belátta, hogy e részben mindenekelőtt az osztr. állam- és a tiszavidéki vasutakkal kell tisztába jönni, mint amelyek a szóban levő forgalom főtényezői. Egy e részben folyt eszmecsere alatt a m. k. államvasutak képviselője azon nézetét adta elő, hogy az egyezmény azon föltétel alatt létesülhet egyedül, hogy a tarifák nem emeltetnek föl, hogy a m. k.államvasutak vonalainak hosszas forgalmi jelentősége szerint megillető befolyása megóvassék és az egyenes forgalom megosztása természetben történjék. Ezen előzetes megállapodások után szóló a hirschbergi értekezleten előadta, hogy a magyar kormány is perkorrestálja a refactiákat és készségét kijelentő a kötelékhez hozzájárulni. Az a kérdés most, hogy veszély nélkül hozzájárulhatnak-e a m. k. állampályák e feltételekhez ! Szóló nézete szerint a kötelékből való kizárás folytán a m. k. államvasutak elvesztenék befolyásukat az egyenes forgalom tarifáinak alakítására, legnagyobbrészben elvesztenék forgalmukat, s a saját tételeiknek leszállítása által sem tarthatnák azt meg a kötelékből való kimaradás esetén. A tervezett egyezmény szerint, egy bizonyos kulcs szerint meg lenne osztandó az osztrák államvasút és a m. kir. állampályák közt természetben a forgalom. Az előterjesztett távolsági kimutatásokból kiderült, hogy egyedül Drezdáig hosszabb a vonal a m. k. államvasut irányában, mint az osztr. államvasut közvetítésével, ellenben Hamburg, Stettin és Berlinre rövidebb a magyar államvasutak által közvetített út. Szóló kijelenti, hogy az eddig érvényben levő hivatalos tarifák mind érvényben maradnának, sőt a m. kir. államvasuton 0,8 ez. garassal lejebb szállíttatnék a tömeges áruknál. Strasser Alajos érdemleges nyilatkozatát egy későbbi értekezletre óhajtja fönntartani, miután az egész anyagot nem képes egy hallásra megítélni. . ... Zichy miniszter megjegyzi, hogy az államvasutak aug. 15-éig nyilatkozni tartoznak az egyezmény iránt, a tárgyalást tehát nem lehetne elhalasztani s azért kéri, hogy a discussió kezdessék meg legalább. „ . Strasser kérdést tesz a forgalom megosztása s az áruk irányítása iránt, mire Tonay fentebbi előadása értelmében fölvilágosításokat nyújt. Strasser veszedelmet lát abban, ha a megosztás természetben történik, miután az osztr államvasúttársulatnak nagy előnye van forgalmi eszközeinek gazdaságában. Továbbá az irányítás megtartásának tölt ése folytán megkárosittatni fog a m. k. államvasut, mert oly hosszú vonalakon, minővel az osztr. államvasut bir, a társulat sok olyan kedvezményt nyújthat : fekbérmentesség stb., mi nem képez tulajdonképi refactiót. Tonay megjegyzi, hogy a conventióban foglaltatik egy intézkedés választott bíróság iránt, mely ily kijátszások fölött ítél. Strasser azt kérdi, hogy miután a szettim nagyjelentőségű piacra a m. k. államvasutak 20 mértfölddel előnyösebben szállítanak, miért szükséges e részben még cartellhez folyamodni. Feszt hozzáteszi, hogy a németországi direct tarifák mellett szintén úgy látszik első tekintetre, hogy Stettinbe kétségtelenül és minden körülmények közt megállja a m. k. államvasút a versenyt. Tonay megjegyzi, hogy ha a versenyző pályák adhatnak refactiát és ha még azon kívül egy újonnan megnyíló vonal közbeékelése folytán az egész távolsági különbözet 5—6 mdre száll le, akkor a m. k. államvasut amaz előnye csaknem teljesen elenyészik. Ha a 11 ez tagadja, hogy a m. k. államvasutak a köteléki viszony felmondása által kényszerhelyzetben volnának. A megegyezést az osztr. államvasuttal nem helyeselheti. Nehéz megosztási kulcsot találni, mert természetben nem mindig kiegyenlíthető s azért pénzzel fog történni bizonyos fölvett önköltségek alapján, amelyek pedig a m. k. pályáknál sokkal nagyobbak, mint az osztr. államvasutaknál. Nem nagy az előny, miben a m. k. állampályák a Budapesten alóli forgalom megosztása által részesülnek, holott viszont az osztr. államvasut oly forgalomból nyerne részt, mely elvonhatlanul a m. k. állampályák vonalaira irányul. Tonay a kényszerhelyzetet illetőleg utal azon rendeletre, mely ajsziléziai pályákhoz a refactiákat illetőleg intéztetett. Tagadja, hogy Szolnok, Debreczen, Nyíregyház stb. forgalma elkerülhetlenül a magyar, kir. államvasutra jutnak, mert a tiszavidéki vasút az osztrák államvasut vonalaira tereli azt. . Obermayer kifejti, hogy a természetben való kiegyenlítés, miként tapasztalatból tudja, biztosan kivihető. A szállítás előírása el fog esni, ha a kedvezmények, refactiák stb. elesnek. A m. kir. államvasut elégséges kocsikészlettel rendelkezik már és szaporíthatja mindig kölcsönvett és a kötelékben levő vasutak kocsijaival. A forgalom Temesvárról sokkal nagyobb értékű a megosztásra, mint Häutler állitá, miután módjában van az osztr. államvasutnak a helyi díjtételek alkalmazása által Budapesten túl megosztatlanul megtartani ama szállítmányokat. Weninger általános közgazdasági szempontból kíván a tárgyhoz szólni. Häutler azt állította, hogy ő tart attól, hogy ha az államvasutak cartellbe lépnek és nem szabályozzák többé verseny útján a tarifákat, akkor győzni fog azon nézet, mely az államvasutak eladása mellett nyilatkozik. Szóló nem tart ezen nézet érvényre jutásától, mert az államvasutak a kötelékben is gyakorolni fogják hatásukat a tarifák alakítására, amint gyakorolták tényleg eddig is, — de a tarifaleszállitásnak meg van a maga határa s ennél alábbmenni s pedig annyira, hogy az államvasutakba fektetett száz millió kamat nélkül legyen befektetve, nem lehet.Inkább azok, kik ezen tőke kamatoztatását folytonos tarifaleszállitásokkal koczkáztatni akarnák és nem helyeslik azon módozatokat, melyek a jövedelmezést biztosítják, viszik oda majd a törvényhozást, hogy pénzügyi okokból eladassanak az államvasutak. Németországban is a legalsó határig leszálltak a vasutak és üzleti költségek drágulása mellett csökken a pályák rentabilitása. Ott felemelik a tariákat, nálunk nincs arról szó, itt nem terheltetik a kereskedelem a tervezett egyezmény által, és szóló elvárja a kereskedelem képviselőitől, hogy nem fognak oly intézkedések ellen nyilatkozni, melyek az államvasutak rentabilitására és az állam kezében maradására biztosítékot nyújtanak. A e by a m. k. állampályáknak az állam kezében maradását óhajtja. Hieronymi államtitkár azon kérdést intézi a jelenlevő kereskedőkhöz, hogy nagyobb hátrányt látnak-e abban a m. k. állampályára nézve, ha néha-néha kijátszatik az egyezmény, mintha annak más társulatok által nyújtott refactiókkal kell megküzdenie ? Häuter több esetet hoz föl, amelyben a cartellben levő vasutak közül a leleményesebb kijátszotta a többit. Néhány rövid nyilatkozat után a további tárgyalás este fél 8 órakor, a holnap d. u. 4 órakor folytatandó ülésre halasztatott. — Mi sem feledteti el vele szerelmemet, s emlékeit. Soha sem feledkezhetik meg nejéről. — Bizonyára. De nagy városokban mégis oly kisértések vannak, minek a pusztában nem fordulnak elő. — Antonio! — szólt Carolina a feddés legszigorúbb hangján. — Ha úrnőmre nézve kellemetlent mondtam, bocsásson meg. — Meg gondolatban se bántsd meg uradat. — Asszonyom, oly értelmet tulajdonított szavaimnak, minő nekem még eszembe sem jutott. _Kétértelmű szavakat mondani sem szabad. — Asszonyomnak nagyon is igaza van. Néha nem is sejtjük, mennyire sértenek a legjelentéktelenebb szavak. — Valóban, valóban. — S nemcsak szavak, hanem mosoly, kaczaj----------Carolina elsápadt. — Igen, kaczaj, ismétli Antonio. — Nagy, mélységes érzelmünket jutalmazó kaczaj, mely érzelem akaratunkkal ellentétben, oly ellentétben van, hogy a legnagyobb, legiszonyúbb erőfeszítéssel is kiirtanék szívünkből, ha erre képesek volnánk. S e szavakat oly jelentőségteljes hangsúlylyal ejtette ki, hogy Carolina még inkább elsápadt. _Mert végre is a szívnek senki sem parancsolhat. Szivünk azon szívt, melyen akaratunk hajótörést szenved. A szivet nem lehet kényszeríteni, sem hogy szeressen, sem hogy ne szeressen. A szerelemnek nincs szabadsága. Szeretünk, mert szeretünk. Viszont minden ok nélkül megszűnünk szeretni, mert érzelmünk kipárolgott szivünkből. .— Mire valók ezen bölcselmi észrevételek ! _Igaza van asszonyom, észrevételeimnek semmi czélja. Csak szót szaporítottam. Mit mondhatok én a szerelemről? — Figyelj! Ha valóban szerelmes vagy, ha a telepen valamelyik rabszolganő megtetszett, jó szolgálataid, s Ricardo iránti vonzalmad jutalma gyanánt megígérem, hogy nászasszonyod leszek, s közben fogok járni, hogy a földi lét legnagyobb javát, szabadságtokat kapjátok vissza mindketten. — Szerelmes én, rabszolganőbe! Nem. Lángolón őrülten vagyok szerelmes — egy hálátlan szépségbe, ki oly magasan áll felettem, mint ég a föld felett. Imádom, bálványozom. Még a halál is édes volna, ha az ő kezéből venném. Nélküle az élet mit sem ér. Ha soha sem tekintene rám, soha sem könyörülne is meg szenvedélyemen, sőt még ha meg sem tudná szerelmemet, esküszöm, hogy mégis érte élnék és halnék, esküszöm arra, mi legszentebb előttem, anyám szent emlékére. Ezt, úgy látszik, valamely színdarabból tanultad, szólt Carolina, s egyidejűleg gúnymosoly által kísért megvető pillantásokkal mérte végig a mulatót. Ez, az új gúnyra, jégszirtként dermedt meg. Carolina lakosztályába ment, s nagy zajjal csapta be maga után ennek a kertre nyíló ajtaját. A boldogtalan mulat bódult dühhel kapott tőréhez. Szemei villámokat szórtak, fogai csikorogtak, karjai vonaglottak, teste reszketett, mintha valamennyi izmain villanyfolyam rohant volna végig. Majd két-három lépést tett, mire roppant fájdalmának terhe alatt eszméletlenül rogyott össze. A véletlenül arra menő szerecsen észrevette, felemelte, vizet csepegtetett arczára, s így szólt az erre eszmélni kezdő Antoniohoz: — Ha nem tudnám, hogy nem szoktál inni, azt hinném, Antonio, hogy ittas voltál. A szerecsen távozott, s Antonia igy szólt: — Ittas, igen, ittas vagyok oly bortól, mely még a lelket is lerészegiti : a szerelem borától. Mától fogva azonban a boszu fog részegiteni. Őrző angyala kívántam lenni. De lábaival taposott , mérges kígyóvá leszek reá nézve. Szívem mérge szívébe fog ömleni, vérében, ereiben fog keringeni. Sem ég, sem föld nem akadályozhatja meg, mit elhatároztam, visszavonhatlanul elhatároztam : meghalni, miután megboszultam magamat. Reszkess becsületed, reszkess — mit leginkább szeretsz a világon — fiad miatt. Szívtelen asszony, reszkess, reszkess! Az élet már terhemre van. A világ rám nézve üres. A remény éltető világa végsőt lobbant lelkemben, nincs mi fenntartson, nincs mi e kihalt bolygóhoz tovább lánczoljon. Mától fogva csak boszumnak élek. Reszkess, asszony, reszkess! Boldogságom tőled függött, de boszum — oh — az csak egyedül tőlem függ. Reszkess, reszkess! (Folyt. köv.) BELFÖLD. A pozsonyi esküdtszéfes eset. Thuróczy járásbiró ur egy hosszabb nyilatkozat közlésére keresett meg minket, melynek főbb pontjait a következőkben közöljük: A pozsonyi esküdtszék által tárgyalt esetnek, mely a lapokban nagy zajt üt, tényállása következő : Gróf Forgách Károly földtulajdonos bérlője Barella F. "W. ellen szerződésben kikötött fizetési határidőnek mulasztása miatt keresetet indít ezen kir. járásbiróságnál, melylyel a hátralékos bérösszeget, továbbá Barella F. W. alperesnek a bérletteli elmozdítása és a fundus instructusnak ingyenes megitéltetését kéri. Alperes a tárgyalás során felperest keresetével elutasíttatni kéri, mert habár beismeri, hogy 2500 írttal felperesnek tartozik, de tagadja, hogy ezen tartozás haszonbér hátralék volna, és hogy ekként a bérletteli elmozdítás és a szerződésnek állítólagos megszegéséből származtatható egyebekben elmarasztalása kimondattathatnék. Állításának begyőzése végett hivatkozik a keresetlevélhez B. alá csatolt pótszerződésre, mely szerint alperesnek kérelme folytán felperes megengedte, hogy 1872. évi haszonbérből esedékessé vált 2500 irtot egy későbbi határidőben fizethesse, és habár ezen utóbbi határnap már el is múlt, anélkül, hogy a 2500 frtot megfizette volna, alperes mégse takarítható ki, mert úgymond, azon utóbb kelt megállapodás folytán az akkor hátralékos haszonbér ezen jellegét elvesztvén, egyszerű adóssággá vált, és mint ilyennek alapján, a szerződésnek felbontása nem kívánható. Egyúttal amennyiben ezen nézet a bíróság által el nem fogadtatnék, a beruházott javítmányokat ellenkövetelésül kéri megítéltetni. Felperes ez ellenében vitatja, hogy keresetleveléhez csatolt pótszerződés az alapszerződésen mit sem változtat. Épen azért, mert alperes a pótszerződésben kikötött fizetési határidőt be nem tartó, ez által lett a szerződés egyik lényeges pontja alperes által megszegve, mely felperesnek a törvény és a szerződésnek egy másik pontja szerint jogot ad a szerződésnek felbontására. A viszontkövetelésnek megítélése ellen tiltakozik, mert a szerződésben ki van kötve, hogy mily állapotban köteles a bérleménynek tárgyát alperes átadni, többet és másként felperes nem követel, és egyáltalában a szerződésben ki van kötve, hogy bármelyik pontjának megszegése esetében felperes alperesnek a bérletteli elmozdítását követelheti anélkül, hogy felperesnek joga volna kártérítési igényeit érvényesíteni. Ez maga a tényállás igen vázlatosan előadva. A hozott ítélet szerint: »alperes köteles 2500 frt hátralékos haszonbérnek megfizetésén felül a bérleménynek tárgyát elhagyni, mig ellenben a fundus instructusnak ingyenes megítélésére irányzott rész keresetével felperes , valamint az érvényesíttetni kívánt viszontkövetelésével alperes elutasittatott. Mert alperes beismerte, hogy 2500 írttal felperesnek tartozik; minthogy pedig a B. alatti pótszerződés az A. alatti alapszerződésből folyó fizetési kötelezettségnek csakis határidejét jelöli meg; a hátralékos összeg haszonbéri jellegét ezen, az A. alatti szerződést lényegben meg nem változtató B. alatti pótszerződéssel nem vesztvén, egyszerű adósságnak nem tekinthető; minthogy tehát alperes haszonbéri összegnek fizetését mulasztá el, mely fizetés mulasztással a szerződést alperes meg nem tartá, az A. alatti szerződés szerint felperesnek jogában állt a szerződésnek felbontását kívánni, ennél fogva tehát 2500 haszonbéri hátraléknak megfizetésére alperest elmarasztalni, és a bérlettől való elmozdításra őt szorítani kellett. A fundus instructusnak ingyenes megítélésére irányzott követelésétől felperes elállván, ezen elállási nyilatkozatnak tudomásul vétele mellett, felperes az ide vágó részt keresetével elutasítandó volt. Végre alperesnek viszon követelése megállapítható nem volt az A alatti szerződésből kifolyólag. Ezen ítélet kihirdetése után alperes felebbezést jelentett be. De azon kívül a m. kir. igazságügyminiszter úrhoz intézett nyomtatványt is bocsátott közzé, melyben több egyes magánszemélyt becsmérelvén, engem mint eljáró bírót a legaljasabb rágalmakkal illetett; többi között elfogultság, önkénykedés, birói hatalommali visszaélés, csalás előmozdítása és sok mással vádolván. Csak őrült vagy határtalan gonoszsággal teli egyéntől származhatik ilyesmi. Mert hahogy vádjai valók lettek volna, nem áll e jogában ellenem a fegyelmi vizsgálatot kérvényezni ? állítólagosan sértett jogainak orvoslása végett pedig nem fordult-e a felsőbb bírósághoz? A felső bíróság ítéletemet részben megváltoztatá, azon nézpontból indulván ki, hogy a B. alatti pótegyezmény által a hátralékos 2500 frt haszonbér jellegét elvesztvén, egyszerű adóssággá vált, és ilyennek alapján a haszonbértől való elmozdításnak követelésére felperesnek joga nincs. Positív törvényeknek hiányában a legfőbb bíróságok által alkotni szokott döntvények irányadóul szolgálnak, noha jelen esetben a kimondott jogelv helyességének megbírálását — mint ide nem tartozót — honi jogászainknak engedem át. Tegyük fel tehát, hogy positív törvényeink hiányában ítéletem nem helyes alapon nyugszik, elvégre csalhatatlanságot nem arrogálok, de vájjon szabadságában áll-e egyeseknek állítólag helytelen felfogásból származó — mindig felebbezhető — birói ítélet ellenében a nagyközönség előtt piszkos rágalmakat szórni? A pozsonyi esküdtszék reá mondja az »Igent.« Hivatkozhatnám szenvtelen előéletemre, midőn alig 25 éves életkoromban Nyitramegye tisztelt közönsége reám bízta — főszolgabíróvá lett megválasztatásommal — első járását — a felső járást; hivatkozhatom minden kétkedés nélkül a nagyközönségre , hogy a reám bízottakat a legönfeláldozóbb odaadással teljes megelégedésre végeztem, olyannyira, hogy a megyék rendezése alkalmával megyénk legtekintélyesbjei által a járásnak további vezetésére kérettem fel, de én hivatásomat követtem akkor, midőn a birói pályára léptem, és ezt feladatomnak teljes tudatában kiváló lelkiismeretességgel folytatom. Hivatkozom ennek begyőzéséül az itteni n.közönségre, felsőbbségem és a felő bíróságokra, kik hivatják eljárásomat bírálgatni. És e közben, midőn bizalom nyilvánításokká elhalmoztatom, ime egy — a külföldön és albántul fenyitő eljárás alatt állott és álló egyén, aki itt léte alatt is már többrendü bűn miatt fenyitő eljárás alá került, (mindezeket bebizonyíthatom, és itt helyi köztudomású) a törvény fölé helyezkedvén, röpiratoknak szerkesztésére adja magát, s egyes magánszemélyeknek, a hatóság és igazságszolgáltatásnak becsületén szennyes kezekkel foltot akar ejteni, úgy itt, mint a külföld előtt. Az esküdtszéki tárgyalást megelőzőleg Barella talán önmagához hason gondolkozásu embernek tartván , több barátimhoz fordult az ügynek kiegyenlítése végett, kik ismervén önérzetes tiszta jellememet, megvetéssel fordultak el tőle. Az esküdtszéki tárgyalásnál védője által szépítgetni szerette volna tettét, mondván, hogy állításait nem reám, de a perben álló ellenfelére kívánta alkalmazni; az esküdtszék talán hitelt adott neki, midőn őt felmenté; és ime még a tárgyalás napján kibocsát vádlott egy másik röpiratot, melyben az egész megyét, és engem is a legaljasabb módon rágalmaz. Ám ítéljen most ez ügy felett a közönség. Dr. Thuróczy Vilmos, kir. járásbiró. A középtanodai tanáregylet. A közgyűlés befejeztével */* 12 órakor a szakosztályok kezdték meg működésüket, két szakosztály tartott tanácskozást, a tagok egy része a közgyűlés végeztével eltávozott ugyan, de azért a szakosztály tárgyalásoknál elég szép számmal jelentek meg a tanárok. Az első szakosztályban Bihari Péter helybeli tanár módszertani értekezést olvasott fel a bölcsészet tanításáról a gymnasiumban. Értekezése, mely élénk elismerésre talált, az egyleti közlönyben fog megjelenni. Értekező viszonyainkra utalva kifejti, hogy a kritikai szellem fejlesztése, a szabatos gondolkozás terjesztése czéljából szükségesnek tartja a bölcsészet oktatását; előkészítés volna ez az egyetemi tanulmányokra, de másrészt betetőzés a középtanodai oktatásnak, az itt elsajátított ismeretanyagnak szerves egészszé alakítása. Szóló szükségesnek tartja tehát, hogy a logica, psychologia, ezek egyikével kapcsolatban az ethica, a 8-ik osztályban pedig hetenkint négy órán át a bölcsészet történelme adassék elő. Indítvány a következő: keressék fel a közoktatási miniszter, hogy a közoktatási tanács által készített tantervjavaslatba vétesse a bölcsészet történetét is; az így kiegészített bölcsészeti előkészítő tudományokra pedig a VIII. osztályban legalább heti négy óra tűzessék ki. Gondoskodjék továbbá, hogy ez előadásokhoz alkalmas bölcsészeti olvasókönyv szerkesztessék. 2. Mondja ki az egylet, hogy szükségesnek tart egy folyóiratot, mely a bölcsészeti oktatás czéljainak szolgálna, kész is egy ilyent erkölcsileg támogatni, szükség esetén pedig közbenjárni, hogy a kormány azt támogassa. Ezen indítvány hosszú vitára adott alkalmat, melyben Dumanovszky Endre, Kérészy György Aladár, Kleinmann, Abday, Kuncz és Komáromi vettek részt. Abday fölszólalására az indítvány czíme oda módosíttatott, hogy nem csupán a gymnasiumok, hanem általában a középtanodákról szóljon. Több szónok azt hozta fel, hogy az indítvány a középtanodai tanulókat igen megterhelné. Végül az indítvány első része elvettetett, második része elfogadásra ajánltatik a közgyűlésnek. A szakosztály második tárgya: Szőke Endre értekezése a történettudomány tanításáról, holnapra maradt, miután az idő már igen előre haladt. A második szakosztályban Landau Alajos a szabadközrajz tanításáról értekezett s kifejté, hogy a közoktatási tanács tanterve e tekintetben egyáltalán nem felel meg az igényeknek. Indítványványa az volt, keressék fel a közokt. miniszter, hogy az új tantervnek a szabadkézrajzra vonatkozó része szakférfiak igénybevételével vétessék revistó alá és határoztassék meg tüzetesen a szabadkézrajz miként tanítása. Ezen indítvány majdnem vita nélkül elfogadtatott. Pórszász József a mértan és mértani rajz előadásáról értekezett. Előadta, hogy e kérdés a tantervben nem igen szerencsésen van megoldva, és hogy a tanterv veszélyezteti a mértani oktatás sikerét, keressék meg tehát a miniszter, hogy a tanterv idevonatkozó részét illetékes szakférfiak által revideáltassa. Az indítvány hosszú vita után csekély módosításokkal elfogadtatott, mire a szakosztály tárgyalásai déli 1 óra véget ért. Az egyleti tagok d. u. 4 órakor a hídfőnél ismét összejöttek, de ezúttal teljes egyértésben haladtak a közös szél, a fogaskerekű vasút felé, mely őket a Svábhegyre szállította. Ott új erőt gyűjthetnek a fontos vitához, mely holnap a középtanodai törvényjavaslat 11 sérelmes pontja körül fog megindulni. Különfélék. Budapest, aug. 6. (Albrecht I herczeg) a vilmansztrandi orosz császári ezrednek, az utóbbinak tulajdonosává kineveztetése alkalmából 2047 rubelt adományozott, mely ajándék az ezredes belátása szerint a legénység között elosztandó. (Báró Edelsheim-Gyulay főhadparancsnok) tegnap kíséretével elutazott a fővárosból, a temesvári parancsnoksághoz tartozó csapatok és intézetek megvizsgálása végett. (Pipitz lovag, az osztrák nemzeti bank kormányzója), ma ülte meg ez állomásra történt kinevezésének huszonötödik évforduló napját. Pipitz úz előbb a politikai tudományok tanára volt s 1842-ben államszolgálatba lépett 1849. augusztus 6-án jön a bank kormányzója. Jubilaeuma alkalmából ő felsége, mint a mai hivatalos lap jelenti, a Lipót-rend nagykeresztjével tüntette ki. (Somogymegye gyűléséről), a mely aug. 3-kán tartatott, a következőket jelenti a »Somogy« . Főispán Jankovich László úr üdvözölvén a közönséget, megnyitja az ülést, melyben bizony szép kevesen vettek részt. Ott láttuk gr. Széchényi Pált, Inkey Józsefet és Zsigmondot,gr. Somssich Imrét, Tallián Pál, Szegedy Imre, Botka Pál, Tevely Elek, Matkovich György, Szalay Károly és Imre, Bárány Gusztáv, Körmendy Sándor, Nagy Ferencz stb. urakat; a népből kevesen voltak jelen. Felolvastatott mindenekelőtt az alispáni évnegyedes jelentés, pénztári számadás, az árvaszéki elnök és iskolatanács terjedelmes, statistikailag értékes jelentése, amelyet közölni fogunk. Az iskolatanács lemondván, újra megválasztatott, és a meghaltak és eltávozottak helyett újak választottak. Egyik fontosabb momentuma volt a gyűlésnek a jegyzői nyugdíjintézet felállítása érdekében tett jelentése az állandó választmánynak, mely körül élénk vita fejlődött, részt vevén benne: Szalay Károly, Körmendy Sándor, Inkey Zsigmond és József, Barla, Bárány Gusztáv stb. urak. Megállapodás abban történt, hogy alapul kimondja a bizottmányi gyűlés a megye megadóztatását 1 adóforint után egy krajczárjával, miután azonban az alapszabályokat a bizottmányi tagok nagy része nem ismeri, azok ki fognak nyomatni és a bizottmányi tagok közt kiosztatni, s a novemberi nagygyűlés alatt megvitatás alá bocsáttatni. Ez indítványt Körmendy Sándor tette, s az el is fogadtatott. (Magyar orvosok hollandi Keletindiában.) A »L. C.« a következő ékes jegyzetet tartalmazza : Ama két fiatal budapesti orvos, aki a hollandiak keletindiai szolgálatába állott, dr. Kiss J. és dr. Leber János ma elhagyták a fővárost, és egyenesen oda indultak, ahonnan nekünk időnként érdekes közleményeket fognak küldeni. (Az omla d i n i s ták.) A belgrádi »Budutynoszt« czikket hoz, mely az ottani omladinistáknak az idevaló omladinistákkal szoros solidaritását leginkább jellemzi. Czikke tárgya a magyar állam, melynek helyzetét igy rajzolja: »A magyarok a nagy világ előtt azt akarnák bebizonyítani, hogy a magyar államiság válságos helyzetének egyedüli oka a Deákpártnak ziláltsága s ennek következtében azt hiszik, hogy e párt konsolidálásától az ország boldogsága függ. Ez azonban nem úgy van. Magyarország szomorú helyzete egészen más tényezőktől függ, s ezek a nem magyar nemzetek, melyek a magyar elem által nyomatnak. Mit akar a magyar elem ez által elérni? Nem egyebet, mint az általános magyarosítást, ami mostani körülmények közt keresztül nem vihető. Ezen politika tönkre teszi Magyarországot, mivel a nem magyar nemzetek napról napra erősbödnek és a magyarokra nézve veszélyesek lesznek. Azon kívül észrevehető az is, hogy a nem magyar nemzetek között némi solidaritás kezd lábra kapni. Ennek bizonyítékául szolgálhat, úgy a tótok Polithoz intézett üdvözlete, mint a románok által a választási alkalommal tanúsított magaviselete. A szerbek—mond a »Budutynoszt« — hivatva vannak, hogy a többi nemzeteket a magyarok elleni küzdelemben vezéreljék. A magyar dühösség, mely testvéreink , a »vojvodinai szerbek« ellen irányozva van, megtörik majd a szerbek erélyességén és szívósságán. »Amint látszik, az ázsiai zsarnokok napjai megszámlálvak.« (Majd megválik!) (Debarba clericorum.) A papok szakáll viselésének kérdésére vonatkozólag a »M. Á.« a következő felvilágosítást nyújtja: 1) a papok borotválkozása nem pusztán divatszerü szokás, a lakrági-, kivágott mellény-, manchette-viselés, hanem egyéb jelentőséggel is bír, mit sokan igen is éreznek; 2) a szakállviseléshez igen is van felsőbb engedélyre szükségünk, tehát itt nem egyedül sz. Pálnak mondata (I. Cor. 8, 13.) áll utunkban, következőleg : 3) a borotválkozás nem olyan értelemben a diaphor dolog, hogy azon az ember amúgy könnyedén túlteheti magát. (A vallás- és közoktatásügyi minisztérium, mint az »Értesítő« írja — e napokban két nevezetes rendeletet bocsát ki, melyek a közoktatás ügyének lendítését nem kis mérvben elősegítendik. Az egyik rendelet azt foglalja magában, hogy az elemi iskolai oktatás mindenütt, ahol meg nem történt, a népoktatási törvény értelmében a 6—12 éves korú gyermekek kora szerint hat éves tanfolyamra osztassák föl, mivel a tanítók sok helyen még most is négy éves tanfolyam alatt akarják a tanulni valókat a gyermekekre ráerőszakolni. Elrendeltetik egyszersmind, hogy a 13—15 éves gyermekek számára mindenütt fölállítsák az ismétlő iskolákat. A másik rendelet nem kevésbé fontos. Ennek nyomán ugyanis minden olyan városnak, melynek 5000 lakosa van, vagy azonfelül meghagyatik, hogy vagy fölső népiskolát vagy polgári iskolát állítson föl, amint ezt a törvény szintén elrendeli. E rendeletek a törvényhatóságokkal is fognak közöltetni oly régből, hogy ezeknek kényszer útján is érvényt szerezzenek. (A jászberényi törvényszékről) említettük, hogy a Borsos ügyében követett eljárás miatt, ellene vizsgálat indíttatott. A tényállást az »Egyetértés« így beszéli: I. Borsos Sándor hírhedt rabló elfogatása után következő bűntényeket vallott be, s pedig a statárium hirdetése előtt: 1. Több rendbeli fegyveres rablást. 2. A kiséri rablógyilkossági részvétet. 3. A futása alatti több zsarolást. 4.A megyei pandúrnak általai agyonlövését. 5.Az általa vezérelt »rokonai rablást« stb., b) a statárium kihirdetése után. Tagad minden rablást — azonban nem tagadja azt (nem is tagadhatja),hogy föltalálása pillanatában — őt a padlásra követő megyei hadnagyra — kétszer lőtt s egy ember életére tört! A jászberényi törvényszék mégis a rögtön ítélő bíróság alá nem tartozónak jelentette Borsost! (A »Magyarhoni tanegyletek orsz. szövetsége« igazgatóságától.) A »Magyarhoni tanegyletek országos szövetsége« f. évi aug. 8., 9., és 12-én tartja rendes üléseit, és pedig 8-án reggeli 10 órakor választmányi ülést, ugyanaznap délutáni 4 órakor előkészítő ülést, 9-én reggeli 10 órakor közgyűlés. Ezen közgyűlés az idei »Egyetemes magyar tanítógyűlés« tartamára felfüggesztetvén, augustus 12-én délutáni 4 órakor folytatja tárgyalásait. Ülési helyiség a vármegyeház ülésterme, ahol az egyleti megbízottak augusztus 8-án reggeli 7 órától kezdve egyleti megbízó leveleiket igazoló belépti jegygyel válthatják fel. (Oláh Miklós temetéséről) a következőket írják a »Fővárosi Lapok« : Oláh Miklós elhunyt képviselő 39 éves volt s özvegyén kívül négy kis gyermeke maradt. Tokajban a múlt hó utolsó napján hunyt el. Temetésén a nép igen nagy részvétet tanúsított. Nánás városa, mely háromszor egyhangúlag, negyedszer nagy szótöbbséggel választa meg képviselőjének, a község öt lován szállító háza holttestét, melyet gyászruhába öltözött lovasok kisértek be a városba. A temetés délután három órakor volt, midőn a koporsót az udvarból rövid ének után a templom elé vitték. A templomban Nánás mind a két papja szónokolt, kiemelve az elhunyt ama jó tulajdonait, melyekért a nép annyira szerette. Vagy nyolczezer ember hallgatta a beszédeket, a temetőbe pedig legalább is tizennégyezeren kisérték, noha az egy órai távolságra esik a várostól. A gyászszekeret a város négy lova vonta, feketébe vonva. Egy képviselő társa azt írja, hogy nagyobb temetést és szívből jövőbb részvétet csak igen ritkán lehet látni. (»E s z te r g o m«) czím alatt hetilap indult meg Esztergomban, melynek ma vett mutatványszámából látjuk, hogy ügyes kezek szerkesztik. A szerkesztő : Ompolyi; kiadó: Horák Egyed. A lap, mely minden vasárnapon jelenik meg, társadalmi, közgazdasági és helyi ügyekkel foglalkozik. Előfizetési ára félévre 2 frt 50 kr. (Az apatini iparegyesület) által rendezendő és f. hó 9-én megnyitandó iparkiállításra a szombaton, f. hó 8-án déli 12 órakor Budapestről induló mohácsi gőzhajó az igazolmányokkal ellátott vendégeket egyharmad vitelbér elengedése mellett szállítja. (Nyilvános nyugta.) Forrón megköszönve e lapok 1. szerkesztősége által ügyemben tanúsított nagy lelkű közbenjárást s a részemre adakozottak adományait, bizonyítom, hogy átvettem: Hajdúszoboszlóról 1 frtot, Mustár ügyvéd részéről 5 frtot, Bodorfalvitól 1 frtot. Budapest, aug. 6. 1874. Fratrics Mihály. (Budapesti czimkönyv 1875— 76-ra.) Mindazon üzlettulajdonosok, iparűzők és magánzók, valamint az itteni egyletek, intézetek és társaságok elnökei, kik eddig czimeiket a budapesti czimkönyvbe való felvétel czéljából annak szerkesztőségéhez (Légrády testvérek, V. Nádor utcza 6. sz.) be nem küldötték, saját vagy közérdekből is felkéretnek ezt mielőbb megtenni. (Ahrens Henrik,) a hires lipcsei tanár f. hó 4-én meghalt Salzgitterben, Göttinga közelében. Ahrens tanár 14 éven át működött a lipcsei egyetemen, hol az államtudományt adta elő. A tudományos világban kiváló állást foglalt el, mint a Krause-féle bölcsészeti rendszer egyik legkitűnőbb képviselője. Született 1808. júl. 14-én Kriestadtban Salzgitter közelében. Egyetemi tanulmányait Göttingában végezte, hol főleg Krauszt hallgatta. 1830-ban magántanárrá képesítette magát, de 1831-ben részt vett a göttingai zavargásokban, miért is kénytelen volt Brüsselbe majd Párisba menekülni, hol felolvasásokat tartott a német bölcsészet történelméről. 1834-ben Brüsselbe ment egyetemi tanárnak és itt kiadta Párisban tartott felolvasásait. A »cours du droit naturéi« csakhamar több nyelvre fordíttatott. Meghívták a leydeni és az utrechti egyetemre is, de ő e meghívásokat nem fogadta el. Szülőhelye 1848-ban beválasztotta a frankfurti paparlamentbe, hol a nagy német párthoz csatlakozott. Brüsselbe többé nem tért vissza, hanem Gráczba ment, Bülau halála után pedig a lipcsei egyetemen, gyakorlati bölcsészet és politika tanszékét foglalta el. Itt kiadta a »cours du droit naturei« német átdolgozását, mint »A jog bölcsészete« czimű művének első kötetét; e második kötet »Die organische Staatsleehrer czim alatt jelent meg. Kiadott azonkívül egy jogtudományi encyclopaediát is. Az utóbbi időben mindig beteges volt és ezért vonult vissza Salzgitterbe, ahol a halál véget vetett életének. (Egy magasrangu váltó hamis itó.) Görczből írják, hogy az ottani aristocratia egyik kiváló tagja, zenészeti és színházi igazgató, gróf Attems Rudolf, néhány nappal ezelőtt eltűnt, 140 ezer írt adósságot — és hamisított váltókat hagyván hátra. Azt hiszik, hogy a gróf — Armrikába szökött. (Bismark herczeg és a munkások.) A »Nordd. Alig. Zig« legújabb száma, mint táviratilag jelentik, egy levelet tesz közzé, melyet