Pesti Napló, 1874. augusztus (25. évfolyam, 175-198. szám)

1874-08-02 / 176. szám

176. szám. Szerkesztési iroda, Barátok-tere, Athenaeum-épü­let, A­ép Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézirátok nem adatnak vissza. Budapest, Vasárnap, augusztus 2.1874. Kiadó-hivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épü­let A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételeid Postán küldve, vagy Budapestet, házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra . .­­ 12 . — · Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 frfrint. Az előfizetés az év folytán * min­den hónapban m­egkezdheti­, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó elei napjától siáraiztatik. 25. évi folym­! - Hirdetések szintúgy minti előfizetéseár­a KIADÓ-HIV­AT­ALBA, Barátok­ tere, Athenaeum-éplik küldendők. Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. Előfizetési árak: Egész évre.........................24 frt. Fél évre..............................12 frt. Negyed évre .... 6 frt. Egy hóra...........................2 frt.­­ Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló« kiadó -­hivatalának (Ferencziek - tere, Athenaeum­­épü­let) küldendő. A­­ Kami" szerteszti- is tian­-initatala Budapest, aug. 1. A képr.­ház tagjai ma meglehetősen de­rült hangulatban oszlottak szét. Örültek a munka bevégzésének. S ez valóban rendkívüli munka volt. Nagyon kevesen hittek lehetőségében annak, hogy a ház tagjainak többségét az előhaladott nyári évszakban ily sokáig a fő­városban lehessen marasztalni. A legtöbb képviselő részéről ez nagy önmegtagadással járt. A pártfegyelem tekinteteire is sokan aggodalommal gondoltak. Voltak, kik nem hitték a Deákpártot elég erősnek arra, hogy az oly nagy parl­amenti művet, a minő a vált­javaslat, keresztül vihesse. Attól tartottak, hogy oly árnyalatok vergődhetnek túlsúlyra, melyek az ország közvéleményében a párt reputatióját nagyon megingathatják s merész kísérletnek tartatott a vált­javaslat fölvétele oly időben, midőn sokféle más teendő házi dolgaikra irányozza a képviselők többségének figyelmét. S egészben véve a kísérlet meglehetősen sikerült. A pártfegyelem, apróbb jeleneteket leszámítva, elég erősnek bizonyult arra, hogy a feladatát felismerő, tapintatos kormány ebben bízhassák. S a képviselők többsége bírt azon élénk kötelességérzettel, hogy midőn a közügyek parancsa hívja őket a fórumra, ennek minden más érdeket alárendeljen. A jobboldal köréből a párt ifjabb tagjai a vitában élénk részt vettek, élénkebbet, mint a párt régibb vezér­szónokai. Nem hallottuk Csengeryt, Gorove­s Horváth Boldizsár néma volt, gr. Lónyay Menyhért ritkán látogatott el az ülésekre. A régibb párt­tagok közül egy-egy kérdésnél Kerkapoly s Pulszky Fe­­rencz szólaltak fel, az ifjabb tagok közül az ifj. Pulszky, Szilágyi Dezső, Eötvös Károly és Szeniczey beszéltek a legtöbbször. A kor­mány álláspontját majdnem kizárólag gróf Szapáry belügyminiszter védte , a kormány többi tagjai sokkal inkább voltak elfoglalva saját ressortjukkal, semhogy a választási vi­tában is nagyobb részt vehettek volna. A baloldal Tisza Kálmán kitűnő s a nagy és kis dolgokra egyenlőn kiterjedő vezérlete alatt állt, mely Péchy Tamás és Teleszkyben jeles védőkre talált. A szélsőbal majd minden tagja felszólalt s ezúttal igen egyöntetű eljárást tanúsított. A kérdést, hogy miért hallgatott a Deák­párt régi vezérférfiainak némelyike, magunk is igen érdekesnek tartjuk, de nem találunk e kérdésre kielégítő feleletet. Az okok való­­színűleg inviduálisak és a személyiségek sze­rint különbözők. A fő ok az lehetett, hogy ki­­válólag azokra akarták bízni a javaslat vé­delmét, a­kik megalkotása kezdetleges stá­diumaiban közreműködtek, s ezek az osztály- és központi előadók. Azután az is súlylyal bírhatott előttük, hogy nem akarták a vitát hosszabbítani s legtöbbjük megelégedett az­zal, hogy vagy a javaslatra való szavazás által tüntesse ki álláspontját, a­mint ezt Csengery és Gorove tették, vagy hogy távol­létük által jelezzék azt, mint azt többen cse­lekvők. A vita a gyakorlatiasság határait nem igen lépte át, s a nagy elvi­­szempontok csak kevéssé fejtegetettek, s bár a vita elég hosz­­szúra nyúlt, a­mit a jobboldal nem akadályoz­hatott meg , a jobboldali szónokokon,majdnem kivétel nélkül, meglátszott azon kényszer sú­lya, mely az előhaladott ülésszakban állt s mely a tárgyalások lehető siettetését tette szükségessé.Az ellenzéki és különösen a szél­ső ellenzéki szónokok nem igen voltak tekin­tettel e körülményre, s a ház naplói sok hiába­való beszédet örökítenek meg. A pártok közötti hangulatra a vita nem gyakorolt nagyobb hatást. A 12. §. izgatott­ságot keltett és Tiszának éles vádakra szol­gáltatott alkalmat; a jobboldal részéről is történtek provocatiók ; — de egészben véve az ezek által keltett­­irritatió nem emelkedett nagyobb fokra. Az ingerültség lecsillapodott, s a jobboldal által a választási visszaélések­ről szóló szakaszoknál követett eljárás igen mérséklőleg hatott. A pártjaink közötti han­gulat változatlan s biztos következtetések e hangulatra nem alapíthatók. A mi egyéni nézetünk az, hogy míg a nemzet újabb választások á­l­tal ne­m nyilatkozik, a pártok között újabb messzebb menő válto­zások nem várhatók. Megjegyezzük, hogy mi ezt az utat, vagyis a választások útján történendő újabb párt­alakulásokat tartjuk a legkorrectebb­nek. Ha vannak, kik a koalitióban hisznek, terjeszszék programmjukat a nemzet színe elé , döntsenek e felett a választások. Ez al­kotmányos és helyes út , a többi sok viszás­­ság, ferdeség és félreértéssel jár. Nincs most itt az idő, hogy az ügyet bő­vebben fejtegessük. Csak megérinteni akar­tuk, a pártok közötti hangulatról szólván. — Egyelőre nem is ez a fő gondunk, hanem az államháztartás rendezése, mely az őszi ülés­szak programmját alkotja, melynek valósítá­sán Ghyczy pénzügyminiszter már most is egyes orsz. képviselőkkel szorgalmasan dol­gozik. E nagy munka sikerét készítsék elő a képv. urak választóik körében. Értessék meg a közvéleménynyel, hogy a rendezett pénz­ügy a szabadság és haladás alapja is, s hogy ez most a legfontosabb kérdés, melynek alája kell rendelnünk minden egyéb kérdést, és minden egyéb tekintetet. Adja jó sorsunk, hogy ennek érzetétől egyenlőképen legyen áthatva nemzet és törvényhozás, s ha majd a jelen képű. ház mandátuma lejár s a ház A „Pesti Napló“ tárczája. Egy 8xt­v története. Regény két kötetben. Irta : Castelar Emil. Spanyolból: Beksics Gusztáv . L B­Ö KÖTET. HI. FEJEZET. Könyek. Kétségkívül Ricardo életén is átvonult egy sö­tét árny. Anyja, kit imádott, vezette őt az erény út­jára, s öntötte lelkébe azon isteni gyönyört, hogy a jutalom minden reménye és minden földi haszon nél­kül cselekedjék jót. S mégis anyja mély szomorúság árnyékát boritá fia homlokára ; anyja, bár ifjú, szép, gazdag, műveit, s már több év óta özvegy volt, soha sem öltött vidor arczet. Végtelen, meghatározhatlan erkölcsi fájdalom látszott dúlni keblét, s lelkiismere­tét borzasztó titok nyomta. Gyakran késő éjjel el­hagyta ágyát, s árnyék gyanánt lebegett végig ter­mein, fájdalmában kezeit tördelte, s keservesen sirt Ünnepélyes napok évfordulóin fájdalma betegséggé, lázzá, borzasztó nehézkórrá fajult. Ricardo tanulmá­nyozta e fájdalmat, s meggyőződött, hogy azt nem atyja halála idézte elő. Napról-napra, folytonosan tartó, szakadatlan haláltusa, borzasztó küzdelem volt e fájdalom. Szépnek kellett lennie, midőn telje­sen ősz haja, ránczos ábrázata, sírástól örökké gyu­­ladt szemei, áradó könyei által tüzes vashoz hason­lóan égő arcza daczára is vonásai bámulatos szépség nyomait őrizték meg. Feketébe öltözködve, de hogy táp a világ előtt elrejtse szomorúságát, a legnagyobb ízlésről tanúskodó egyszerű fekete ruhába öltözködve — a fájdalomnak valamely­ik­ számára készült szobra gyanánt tűnt fel. Mi volt oka ezen örökös gyötre­lemnek ? Jura özvegye, a szép Carolina asszony fájdal­mának titkához nagyon szomorú történet szolgáltatja a kulcsot; e történetet részletesen kell elbeszélnünk, mint azon szív életének előszavát, melynek történe­tét e néhány lapon előadjuk. Családja érdekből há­zasította össze egy gazdag új-orleansi telepítvényes­­sel. Carolina alig volt tizenhárom éves, midőn bábui mellől nászágyba helyezték. Franczia származású, nála aránytalanul idősebb, durva jellemű, lángoló szenvedélyű, végtelenül féltékeny férje határtalan szerelemmel csüngött gyermekkorú nején; e szere­lem határtalan féltékenységgel párosult, mert évek leforgása alatt, s a nagy korkü­lönbség miatt, e sze­relem tán nem találand viszonzásra, s az anyagi ér­dekeknek feláldozott ifjú nő szivében más, de egé­szen természetes szenvedély gyúlhat ki. Oh, a termé­szet törvényeinek megsértése mindig szerencsétlen­séget von maga után, miként az erkölcsi törvények megszegése bűnhődést! A gazdag Jura nejét pompás, de a világtól teljesen elszigetelt telepítvényein zárta el. Carolina családja, mely Közép-Európából szár­mazott, a mennyegző után azonnal jószágára vonult vissza, s a fiatal nő a roppant pusztaság közepett egyedül maradt, ha tán még nem is agg, de minden­esetre érettkorú férjével. Ez, hogy elfeledtesse vele a világot, a pusztaság közepett keleti fénynyel vette körül, s elhalmozta mindazon figyelemmel és gon­doskodással, melyet szerelme csak sugallhatott neki. Házasságuk első évei teljes békében folytak le. Él­tük egyhangúságát koronként egyedül csak Jura szenvedélyes természetének viharai zavarták meg. Ricardo a világra jött, s a béke angyala gyanánt terjesztette ki szárnyait szülői házassága felett, atyja boldogságát teljessé tette, s anyja szívét betöltötte. Ricardo bölcsője Carolinára nézve a mindenség volt, gyermekének szemeiből az ég mosolygott rája. Ri­cardo mosolya az élet minden boldogságát öntötte szivébe. Szive mélyében talán vágy viharzott, hogy a­­ világban élhessen. Talán elszigeteltsége miatt lel­ke mélyében szive kipárolgásából származó fel­legek tornyosultak , melyek más értelme által megfoghatlan, de képzelm­e tüzében lángoló élet utáni vágy villanyával voltak telítve; köd­ kép, álom volt ezen élet, mely azonban mégsem volt valódi éle­te. Ezen eszméknek nem lehetett tárgyuk, ezen ál­mok nem valósulhattak meg Carolina a puszta ma­gányában, elszigeteltsége közepette egyedül szőtte ábrándjainak tündérfátyolát. Egyedüli társaságát a mezei munkások képezték, s ezek szerecsen rabszol­gák voltak, kiket egy előkelő, hófehérségü, gazdag úrasszony teherhordó állatokkal téveszthetett össze. E szerecsen rabszolgák közt azonban volt egy kubai származású mulat, ki nem vett részt a durva kézi munkában, a házi szolgák közé sem tartozott, hanem a tiszteletbeli szolgák bizonyos faját képvi­selte, kiknek feladata csak abból szokott állni, hogy azok előtt, ha ez kilépni akart, ajtófüggönyt félre­von­tak, ajtókat nyitottak ki, vagy zártak be, a kocsiban elől a kocsis mellett foglaltak helyet, vagy a városba küldték valamely megbízással őket. Körülbelül huszonöt éves ifjú volt, termete bámulatos hajlékonysággal és szinte hihetetlen für­geséggel bírt; sötét­barna színe, szemeinek élénk villanása, lelkesült beszéde, vastag ajkai, teljesen szabályos vonásai, férfias dallamú hangja elárulták, hogy szivében tűz ég, jelleme szilárd , oly tulajdon­ságok, melyeknek a nő, gyengesége miatt, kettős ér­téket tulajdonít. A mulat e tulajdonságait nagy hűséggel, Ca­rolina iránt tanúsított kiváló figyelemmel, s ezen gyengéd, de számításból durva férjéhez csatolt lény iránt érzett alázatos testvéri érzelemmel egyesítette, mi Carolina szívében természetesen legyőzhetetlen rokonszenvet támasztott; e rokonszenvet azonban a fiatal nő a mulat kitűnő szolgálatai természetes jutal­mának tekintette. E mulat költészet és zenészet durva, csiszolatlan anyagát rejte magában; e durva anyag azonban a valódi inspiratio termésaránya volt. Az egyenlítő alatt, a napsugarainak özönében, azon égő talajon született, hol a jéget erős illat tölti be, őser­dők Betétednek, tarkabarka madársereg repked, ezerszinű fénybogár játszik ezer változatos szint az esthomályban, a hatalmas orkán pálmafák koronái közt üvölt, gyönyörű színárnyalatú virágkoszorúk vo­nulnak a c­ukornádültetvények szélein, az éj fá­­tyola milliárd fényes csillaggal van behintve, melyek, mintha lehajolnának, hogy sugárajkukkal, megcsó­kolják a földet; a tropikus, buja égalj mindezen nagysága és gyönyöre a rengeteg e fiának lelkében a költészet ihletét gyujtá fel. (Folyt. köv.) tagjai ismét a nemzet elé lépnek, derült han­gulatban tekinthessenek erre a végbevitt munkára is. Budapest, aug. 1. (A kereskedelmi minisztéri­umban) aug. 3-án a kereskedelmi, pénz- és közle­kedési minisztériumok képviselőiből álló bizottság ül össze, mely B­a­r­­­a­­ György miniszter­elnöklete alatt azon véleménynyilatkozatokat fogja tárgyalás alá venni, melyek az e czélra felhívott testületek ré­széről az Ausztriával kötött vá­m­­os kereskedelmi szerződés meg­újításának kérdésében beérkez­tek. Mindössze 32 ily vélemény érkezett be, melyek közül csak ö­t és pedig a pesti országos iparegylet, a debreczeni kereskedelmi kamra, a liptó-, heves me­gyei és jászkun-kerületi gazdasági egyesület mun­kálata nyilatkozik a szerződés megújítása ellen. A bizottságban a pénzügyminisztérium S­a­l­m­e­n báró és M­e­r­f­o­r­t osztálytanácsosok, a kereske­delmi minisztérium Reitz miniszteri, S­c­h­nie­­rer és Matlekovics osztálytanácsosok és a közlekedési minisztérium Weiss főmérnök ál­tal van képviselve. (A választási törvényjavas­lat) tárgyalása a képv.­házban július 1-én kezdő­dött s tartott 31-ig bezárólag. Időközben, nevezetesen 13. 14. 15. 16. 17. és 18-án a romániai vasut­ügy tárgyaltatott. Az általános tárgyalás tartott 1-től 7-ig be­zárólag. 8-án kezdődött a részletes tárgyalás. A vasutügyön kívül július 4. és 5-ikét a zsidó rabbi-seminarium ügye vette igénybe. Az ülések az általános tárgyalás alatt, kivéve 6-ikát, a­mikor 10—3 óráig tartott, 10-től 2-ig és valamivel túl tartottak. A részletes tárgyalás folyamán 22-től 28-ig be­zárólag 9-től 2-ig tartottak az ülések. (A kép­viselőház bányaj­ogi bizott­sága,­ mint a »Ref.« írja,a tegnap délután 6 óra­kor tartott ülésében tárgyalás alá vette a bányavá­rosoknak hozzáutasított kérvényeit. Selmecz- és Bé­­labánya városoknak a bányatelepeken űzött italmé­rési jog megszüntetésére vonatkozó kérvénye iránt abban állapodott meg, hogy az illetők a törvény rendes útjára utasíttassanak. A bányaerdők tárgyá­ban beterjesztett három rendbeli kérvényre nézve pedig a kérdés beható tárgyalása után abban állapo­dott meg, hogy előadója a bányaerdők ügyének sza­bályozása tárgyában részletes jelentést és tvjavaslatot dolgozzon ki. A bizottság ülésén a pénzügyi és ke­reskedelmi minisztériumok Splényi és Reitz minisz­teri tanácsosok által valanak képviselve. (A fővárosi kereskedelmi en­­quete), Kammermayer polgármester el­nöklete alatt, ma d. u. tartott ülésében megjelent a kereskedelmi minisztérium részéről Németh Imre osztálytanácsos, a közmunkaminisztériumtól K­o­v­á­c­s­y miniszteri titkár, a pénzügyminiszté­rium részéről Metzner osztálytanácsos és K­ö­g­­­e­r vámhivatali igazgató. Első­sorban tárgyalásul fölvetettek a vámházi kezelés ellen fölhozott sérelmek. K­ö­g­­­e­r vámhi­vatali igazgató ezek ellenében kijelenti, hogy a vám­esküdtek korábbi miniszteri rendeletekkel szabályo­zott díjakat szednek, a­melyekből tömeges áruknál maguk leszállanak mázsánkint 1 krig. Ezen díjta­rifa azonban le fog szállíttatni a kereskedelmi ka­mara által kidolgozott javaslat szerint. A vámes­küdtek intézményét nem szüntethetni meg, részint a munkaárak körüli megtakarítás, részint a vámkeze­lés iránti kezesség miatt. A jelen volt kereskedők kívánsága folytán ki­jelenti, hogy a kormány előreláthatólag kész lesz szaporítani a vámházi személyzetet, és hogy a szilva­­szállítmányok kezelését meg fogja hagyni­ a felső Dunaparton. Hosszabb eszmecsere fejlődött ki Herzog Péter és Metzner pénzügyminiszteri tanácsos között azon eszközökről, melyekkel a dohánycsem­pészetet megakadályoztatni lehetne, a­mennyiben e csempészet nemcsak a kincstárt, de­ a dohánykiviteli kereskedést is megrövidíti. A tanácskozás esti 8 óra­kor nem állapodott még meg positív javaslatban. (Milán szerb fejedelem) július 21-én fogadta az újonnan kinevezett belgrádi fr­an­­czia főconsult. A főconsul iratainak átnyújtásakor következő megszólítást intézett a fejedelemhez: »Első kötelességem kifejezését adni kormányom óhajtásá­nak, hogy az 1856-os szerződést aláírt hatalmakkal együtt tanúja lehessen Szerbia szabályos előhaladá­­nak. Fenséged múlt évi látogatása alkalmával meg-­­­győződhetett a franczia köztársaság elnöke s kormá­nyának jóindulatáról. Azon leszek, fenség! hogy e rokonszenves érzületnek minél többször kifejezést adhassak.« Milán fejedelem következőleg válaszolt: »Szívesen fogadom megbízó iratait. Az ön személyé­ben történt választást kitűnő figyelem­jelnek tekin­tem. Köszönöm az irántam s Szerbia jóléte iránt ki­fejezett rokonszenves jóindulatot, már utazásom al­kalmával annak értékes bizonyítékaival találkoztam. Mint egy felvilágosodott kormány közege, számíthat ön e politikában kormányom támogatására, valamint az én tiszteletemre s becsülésemre is!« Az etetés, itatás. Még néhány adatot jegyzünk fel az etetés és itatás törvényhozási történetéből. Az említett előzmények után merült fel a köz­ponti bizottságban az etetés-itatás megbüntetésének kérdése. P­é­c­h­y Tamás hallgatott, várta, szokása szerint, a teendő javaslatot. Pulszky Ágost me­rev szemekkel bámult Szilágyi Dezsőre, Szilá­gyi Dezső malitiosus mosolylyal várakozott Hagy György indítványára, Eötvös Károly duzzogott, mint mindig, a belügyminiszterre, szentül hí­vén, hogy már e tárgyban is titkos egyezményre lépett Tisza Kálmánnal. Végre előállott Benes Döme­s nagy csönd­ben azon óhajtást koc­káztató, hogy »kívánatos len­ne valami intézkedést e kérdésről is felvenni a tör­vényjavaslat szövegébe.­ A bizottság tagjai uni­sont helyeselték e kijelentést s nyomban felkérték Benes Dömét, hogy a jövő ülésre formulázzon javas­latot. Az igaz, hogy nem ígérte meg, de az is igaz, hogy meg sem tette. Hogy miért nem ígérte meg, nem tudjuk, hogy miért nem tette meg, azt sem; de az igaz, hogy az egyik jókedvű képviselő ugyanis következő anekdo­tával s kijelentéssel állott elő : 1848-ban a török Bars vármegye északi részeiben zavarogni kezdettek. Hodsa és Stur szelleme valami Hugyecz Kristóf nevű iskolamester képében bejárta a falvakat és si­került neki a tótokat a nagy maradán ősök emlé­kére rettenetesen fellelkesíteni. A karok és rendek szükségesnek látták a fölött tanácskozni, miként volna lehetséges a tótok lecsendesítése. Ekkor meg­jelent az alispánnal egy tót vidékbeli kálomista diák s ő ajánlkozott a nagy munkára. Ajánlata elfo­gadtatott. A diák elment oda, hol legtüzesebb volt a nép s legnagyobb számmal rajongott együtt. »Atyafiak — szólt a diák — tudjátok-e mi lesz annak vége, ha ti a némettel szövetkezve kiirtjátok a magyarokat ? Lássátok, a magyar nemes ember, minden nyáron nektek adja a kaszálást és a kapá­lást. Ha a német lesz az ur, kinek fogtok kaszálni ? Tudjátok, hogy a sváb maga kaszál, maga kapál.« A tót meggondolkodott s »igaz az« ! felkiáltással szé­pen elment haza s aztán békesség lett Barsvár­­megyében.« A melyik párt — végre a képviselő beszédét — eltörli az etetés-itatást, arról azt fogják a népnek mondani: »lássátok, ezek a hazaárulók már azt az egy ital bort, azt a kis pálinkát is megirigyelték tőle­tek, most már az sem szabad.« Ez argumentumra még Benes Döme sem tudott felelni. * * * Mi pedig azt mondjuk, hogy kétségkívül rút dolog az etetés-itatás corruptiója. Nem csak rút de­ A fővárosból. (Úri a női. — Magyarország megnyilt. — A felvidék. — Uszodában.) Majoros Istvánnak szép napja lehetett, midőn a Sch­vitzi­ sürgönyt olvasta.Teljes nőemancipatio, nő­­hivatalnokok, nőképviselők! Svájcznak e cantonja egyébiránt csak a méltányosságnak felelt meg. »Uri« cantonja már századok óta van, természetes tehát, hogy női­ cantont sem nélkülözhetett. Nehogy még több ily szójátékra vetemedjünk, meneküljünk Schwitzből. De hová ? Akárhová. Még Magyarországba is emigrálhatunk, mert Magyaror­szág többé nem az az elzárt China, melynek eddig ismertük, hanem nyílt ország, mely megutaztatási ambitiókkal lép Európa elé, mondván : nézzetek meg szűz köntösömben! Ha nem is vagyok olyan legény, mint büszke Olaszország vagy Svájc­, ez agyonczivi­­lizált vadon, találni rajtam is nézni valót. Hajadoni pironkodással tárom ki bájaimat az idegenek fegy­veres pillantásának, de ebben a szégyenlősségben ta­lálnak tán némi ingert és eszékbe juthat, hogy mi­nek utazzanak Ausztráliába vagy Afrikába, mikor Magyarországot sokkal közelebb érik. Nevezetessé­geink a világ­forgalomban még újdonságok s mihelyt a turista-világ értesülni fog róluk, megszűnnek az lenni, ami eddig voltak : különlegességek, hanem keresett napi czikkekké válhatnak. A nagy lépést a körutazási jegyek kibocsá­tásával tette meg Magyarország. A felsővidék ezen­nel belép az európai utazási vajonba. Poprád, Tátra- Füred, az öt-tó, a­teleki barlang, a lomniczi csúcs, a kassa-oderbergi pálya át van adva a körutazóknak, kik elejénte kést ugyan nem igen fognak találni, de az út kedvéért egyelőre tán elnézik ezt a hiányt. Ha majd megszáll a turista­raj, lassanként tán be fogják látni, hogy érdemes valamit tenni a láto­gatók kényelmére is. Most csak a belföld ragadta meg az alkalmat. Kezdjük azt az ismeretlen vágyat érezni, nézzük meg a magunkét is. Szokatlan szám­mal tódul a honi utazó a regényes felföldre. A föld­tani társulat még messzibbre megy, benyomul egész Máramarosba. Román és tót, kiket a honalapító kar a hegyekbe szorított, megköszönhetik e figyelmet, melyből idővel juthat egy kis rész a legkevésbé sem regényes, de idegenre annál sajátságosabb magyar alföldnek is. .... Megbocsássák, nagyon melegem van. Ha a felföldre rándulhatnék, elszállítanám a jó levegőre a tcz.­közönséget, de a felföld messze van és közelben hűsítő szernek csak a Dunát látom. Ebben a meleg­ben tehát a képzeleti felföld helyett jobb a kézzel­szelhető és valóságos Dunavíz, illetőleg annak a mű­veltség részére meghódított része, mely uszodának neveztetik. Jó szerencse, hogy pénzünkből telik egy für­désre. Aki misera plebs, az ne fürödjék, vagy ha für­deni kíván, legyen rá elkészülve, hogy a rendőri na­pijelentésekben csakhamar mint »kifogott hulla« szerepel. Ez a humanitás budapesti kiadásban. Duna partján van egy uszoda kikötve — oda tartunk. Nem egyedül, mert a víz hatalma nagy és nyaranta az emberiség túlnyomó része érzi vonzó bubáját, melyet Göthe után szabadon megörökített Gyulay. Az első kérdés, melyet az öntudatos fürdő (t. i. ember) az elemekhez intéz, az, hogy hány fokkal szíveskednek emberi bőrét libabőrré változtatni. Az uszoda bejáratánál szemlélhető egy tábla, mely e kérdésre diplomatice szokott megfelelni. Ez a tábla a leghazugabb tábla. Soha igazmondást nem olvas­tam rajta. Melegben mindig két fokot eltagad, hi­degben mindig két fokkal feljebb kerekedik. Ravasz tábla, álnok tábla! A hitetlen emberiség, mely ismeri a tábla szo­kását, más eszközökkel kutatja ki a valóságot, Ok­­vetetlenül találkozunk a bemenetnél egy megfürdött lénynyel. Ha orra és szája a szederjes, tudjuk, hogy a 19 foknyi Duna valóságos folyékony fagylalt; ha­ a kijövő a verítékcsöppeket törli homlokáról, az ámító 17 fok mögött megsejthetjük az izzasztó tem­­peratúrát. A­ki azt hiszi, hogy a fürdő fürdő és a fürdés fürdés, s hogy a fürdés nem egyéb, mint az ember­nek belezuhanása és rendszertelen eviczkélése a habok közt, az nem ismeri az emberi természetet. Rendszer mindenütt van, s ha valaki nem talál sys­­témát a baloldali politikában, nem következik, hogy az uszodában is nélkülöznie kelljen azt. Igenis az ember bizonyos rendszer szerint szokott fürdeni, és fog, de már egész nemzeti betegség, s azt orvosolni kell is, illik is. Az ügy megérdemelte volna azonban a bővebb meggondolást, s az oly javaslat elfogadá­sát, melylyel a baj valóban orvosoltatik a­nélkül, hogy a társadalmi életben történő zaklatásokra tág kaput nyissunk. A börtön és a választási jog elvesz­tését csak szabatosan megjelölt bűntényeknél szabad alkalmazni. Budapest, aug. 1. A Bittó-kormánynak tegnap szerenc­és napja volt. Ugyanakkor, midőn a képv.­ház a választási javaslat tárgyalását befejezte s ezzel a kormány kitartása győzelmet aratott, választatott meg Karloviczon a szerb patriarcha és pedig oly férfiú személyében ki e fontos pallczon nem ébreszt aggodalmakat, ki mostani, nem kevésbé díszes és nagykörű állásában az állami érdekek csorbítása, nélkül, közmegelégedésre működött. A kormány eljá­rása Karloviczon sikert aratott s a szerb egy­házi kérdés, mely annyi ódiumot keltett fel, eddigi elfajult alakjában többé nem lé­tezik. Megelégedéssel jegyezzük fel ez ered­ményt. Mi is azok közé tartoztunk, kik bizal­matlan tartózkodással néztek a Karloviczon történő dolgok elé. Csak­is a bizodalmatlanság­­ra volt okunk. A congressus nagy többsége oly elemekből alakult, melyek a magyar ál­lami érdekek ellen nyílt harczban állanak, a közvetítő szerepét még ki nem próbált bará­taink vállalták el s a congressus elején tör­téntek megzavarhatták még azon félénk bi­zalmat is, melyet a hivatalos jellegű biztosí­tások itt-ott fölkelthettek. Örömmel valljuk be, hogy az eredmény jobb, mint azt várni lehetett. A magyar kormány rendületlen erély­­lyel lépett fel , de egyessté azt a kel­lő tapintattal i­s elérte azt, hogy ma Mi­le­t­i­c­s saját párthívei között elszigetelten áll s csak további erélyes és körültekintő el­járásra van szükség, hogy a szerb nemzetiség nagy része lerázza magáról azt a jármát, melyet Kk­letics és bajtársai saját önző czél­­jaik érdekében e bátor és kitartó nemzetiség­re raktak. A küzdelem hosszú, izgalomteljes volt. A kormány nem tett­ semmi intézkedést, hogy visszatartóztasson egy üres demonstrátiót, a­minő Stojkovics megválasztása volt. Nem ra­gaszkodott ama formalitásokhoz sem, melye­ken, Lónyay min. elnöksége alatt, mindjárt a congressus megnyitása hajótörést szenvedett. Különben pedig a törvény és alkotmány terén maradt s a demonstrálóknak oly leirattal fe­lelt, melynek férfias, erélyes hangja legteljesb elismerésre méltó. Miletics taktikája világos. Mit neki a szerb egyház ? Mit a szerb iskolák ? Ő politikai czélokat vadász s csak is arra törekedett, hogy áthidalhatlanná tegye a távolt a szerb nemzetiség és a magyar alkotmányos kormány között. Ő demonstrálni akart, a congressust eredménytelenné, a patriarcha-választást lehe­tetlenné tenni szándékozótt, hogy az államot azon kényszerűségbe sodorja, melyben nincs más választás, mint a szerb egyházi autonó­miának megszűkítése. Ha ez megtörténik, az autonómiára féltékeny összes nemzetiséget

Next