Pesti Napló, 1874. augusztus (25. évfolyam, 175-198. szám)
1874-08-04 / 177. szám
177. szám. Budapest, Kedd, augusztus 4.1874. Szerkesztési iroda, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Jáiadó-hivatal? Barátok tere, Athenaeum-épület, A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők, REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek, Postán küldve, vagy Budapestét, héhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 1 hónapra . . . 12 > — » Az esti kiadás postai különküldéseori felülfizetés évnegyedenként 1 ftfrint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó elsiő sápjától alámutatik. 25. évi folyam. 1 fih-vetési, szintúgy mint előfizetési ■a KIADÓHIVATALBA, it Barátok tere, Athenaeum-épült küldendők. it - Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-1. Előfizetési árak: Egész évre.........................24 frt. Fél évre..............................12 frt. Negyed évre .... 6 frt. Egy hóra...........................2 frt. F_^* Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló« kiadó - hivatalának (Ferencziek - tere, Athenaeumépület) küldendő. A „P- Napló61 szerkeszti- és kiadó-hivatala. Budapest, aug. 3. Az ágostai hitv. tiszai egyházkerület július 30-án Miskolczra egybehívott közgyűlése elé nem közönséges érdeklődéssel néztünk hetek óta már. Tudva levő dolog, e kerület közgyűlései szoktak azon alkalmak lenni, melyeken a magyar közélet s a protestantismus oly régi és kitűnő bajnoka , Zsedényi Ede, mint ama kerület világi felügyelője, tartalmas elnöki beszédeiben, évek óta már enunciálni szokta magát az egyházi és iskolai élet nevezetesebb mozzanatai fölött. Most egy éve ily alkalomból szent hadat Deák Ferencz június 28-ai ismeretes programmbeszédének, kezet fogva a katholikus és kálvinista ultramontánokkal, kik túlzásaikkal inkább hajtják a vizet a vallási nihilisták és az általok oly gúnyosan emlegetett »szabadonczok és »reformerek« malmára, mint magok is gondolnák. Az idén a pánszláv gymnasiumok, s jelesen a tiszai kerülethez tartozó nagyrőczei gymnasium ügye volt, mely ájul. 30-ai kerületi gyűlés felé forditotta a közfigyelmet s háladatos thémát igért Zsedényinek, nemcsak szónoki hatásra, hanem hazafias magatartásra is. S egyik irányban sem csalódtak, a kik ily várakozással néztek Zsedényinek a nagyrőczei s általában a pánszláv ügyben teendő nyilatkozatai elé. Mintha ismét a 326-diki pozsonyi országgyűlés fellángoló fiatal szónokát hallanók, ki tartalmas eszméit a szók virágával sem röstelli ékesiteni s egy pár hangzatos szólamot sem vet meg, mikor nemes és valódi érzelmeket fejez ki. Jól esik látni, hogy negyven s néhány éves közpálya s az agguló kor sem képes a nemes tüzet kioltani s a haza és nemzetiség szerelmét elfojtani, és annak a felekezetiség szűkkeblüsége fölötti fölényét megcsorbitani ott, a hol amaz, a legszentebb, ennek jogosulatlan túlkapásai által megtámadtatik. S tisztelet Czékus István superintendensnek, ki határozott hazafias magatartása által eredményessé tette a vizsgálatot; s tisztelet a tiszai egyházkerületnek, mely saját kebelének gyermekét, felekezeti iskoláját, a nagyrőczei pánszláv gymnasiumot megtagadni és sújtani nem késlekedett, mihelyt az a hazafiság érdekeivel komolyan szembe helyezkedett s a magyar nemzetiség és a törvény iránti tisztelet ellen vétett. Hogy a tiszai kerület az utolsó consequentiától még is visszarettent, s elégnek tartotta czimerét és pártfogását megvonni a hazaellenes iskolától, de annak bezáratása, ódiumát magáról él, s a kormányra hárította , azt sajnáljuk ugyan, de meg nem lep. Lutheránus atyánkfiairól nemcsak a rágalom mondja, hogy a középutak és félrendszabályok emberei. Van abban valami. Egyébiránt meg vagyunk győződve, hogy amivel ők az adósok maradtak , azt a kormány meg fogja adni a jogosult várakozásnak. Térjünk vissza Zsedényi elnöki beszédére. Azzal kezdte, hogy a közelebbi évkét szomorú tüneményt hozott a magyar protestáns egyház egére. Egyik a pánszláv gymnasiumok ; a másik, „a középtanodák felügyeletéről szóló min. törvényjavaslat.« No már, bocsánat ! ezt a két dolgot egy categóriába helyezni s a középtanodai törvényjavaslatot oly szomorú tüneménynek jelezni, mely a pánszláv gymnasiumok állam- és nemzetellenes üzelmeivel egy sorban áll : ez még szónoki figurának is sok, egy elnöki beszéd hatásteljes nyitányában. A pánszláv gymnasiumok maga Zsedényi szerint, »hazaellenes irányban« működnek, »magyar nemzet elleni mozgalmakat űznek«, s ily merényletekhez hasonlítja Zsedényi a középtanodák felügyeletéről szóló törvényjavaslatot beszéde bekezdésében. S midőn a tárgyra, beszéde folyamában, tüzetesen áttér, a törvényjavaslatot ismét mint a protestáns tanszabadság és iskolatartási jog ellen intézettet igyekszik feltüntetni. Jegyezzük meg először is, hogy az ily gyűlöletes színbe állított törvényjavaslat többé nem az illető miniszteré. Átment az már a képviselőház tanügyi szakbizottságának, átment az osztályoknak is a tárgyalásán, s azokban, nem csak mint Zsedényi gúnyosan mondja beszédében ,a miniszter és vele némely tudós országgyűlési képviselő« — hanem mondhatni a képviselőház valamennyi szakférfiú, köztük a protestáns egyház számos vezértagja, kik a protestáns autonómiát épen oly jól értik és sziveben hordják mint maga Zsedényi, — elfogadta, és benne a protestáns iskolák törvényes autonómiája ellen nem csak merényletet, de legkisebb sérelmet sem látott. Részünkről minden alkalommal kifejezzük sajnálatunkat a fölött, hogy ez annyira megért javaslatból törvény nem lehetett a jelen ülésszakban, holott annak tárgyalása és elfogadása a két nagy párt részéről úgyszólván biztosítva volt. És e részben a kormányt sem mentjük föl a hibáztatás alól. A következés megmutatta, hogy a választási törvény s egyéb tárgyak időközeiben ama fontos törvényjavaslat is jól keresztül mehetett volna. S ma Zsedényi úr, támadó harczi dithyramb helyett mélabús elégiát zenghetne az autonóm tanszabadságnak, — szerinte — akkor letepett lobogójáról. De komolyan, minden tisztelet mellett, a melylyel Zsedényinek hazafias és felekezeti érdemei, s a protestáns egyházi és iskolaügyekre fordított rendkívüli buzgósága és ritka szép anyagi áldozatai iránt viseltetünk, nem nyomhatjuk el a fölötti csodálatunkat, amint e kitűnő elméjű férfiú, mintegy szakítva a korral s kilépve annak levegőjéből, oly elavult és tarthatatlan tételeket fejteget a felekezeti tanszabadságról, mintha csak a középkor zárdáinak légkörébe lépnénk, hol a folyosókon az éji rémek árnyai suhannak el, az esti »bórára« vonuló fráterek léptei veszik föl az avult port és a félénk viszhangot, a könyvtár boltozatai alá nem hat be üdítő napsugár, s pergamenné aszalt sárgás arczú atyák a szentek adáit görnyedezve olvassák a dohos pergamenekről. Mit mondunk? — Mintha csak a Litterae Obscurorum Virorumot, — a 16-ik század e borzasztó gúny iratát az egész középkor tudományos ferdesége ellen, olvasnók. Sajnáljuk, de ki kell mondanunk, hogy Zsedényi beszédének e része, kivetkőztetve hatásos frázisaiból s a pátens időből fennmaradt, de ma már felesleges fegyverzetéből, arról győzött meg, hogy Zsedényi vagy nem olvasta azon törvényjavaslatot, melyet megtámad, vagy már elfeledkezett róla s összezavarta azzal a kotyvadékkal, amit közelebbről a jogakadémiák iránti miniszteri intézkedés megtámadásaiból olvashatott. Különben lehetetlen volna, hogy ő — aki tudva bizonyára nem szokott nem igazat mondani,s a protestáns jogokat is bizonyára ismeri —azt állíthatná, amit állít. Ismételjük, a protestáns iskolai autonómiára féltékeny protestáns férfiak minden aggály nélkül elfogadták s helyeselték ama törvényjavaslat vezéreszméit s legtöbb intézkedéseit. S hogy ellene Zsedényi épen a nagyrőczei ügy alkalmából, egy lélekzetvétel alatt, mikor a hazaellenes iskola bezárását saját egyházkerülete az államra bízta : kél ki így, — valóban megfoghatatlan ! Nem kevésbé világos a Zsedényi beszédéből, hogy ő a középtanodai kérdésben magában még tájékozatlanabb, mint a törvényjavaslat ismeretében. Különben nem állíthatná azt, hogy az érintett javaslat oly követelményeket szab a középtanodák elé, amelyeknek teljesítésére »nemcsak a saját erejükre támaszkodó protestáns felekezetek , de maga az állam sem képes , sőt ily iskolák, a műveltség és anyagi jólét legelőrehaladottabb fokán álló államokban sem találhatók.« Ha Zsedényi csak futólagos szemlét is tartana a külföldi, s legközelebb csak a szászországi és porosz gymnasiumok fölött, ha megismerkednék a sokat gúnyolt német professorokkal, kik — aránylag sehol sem állnak magasabban mint épen a középtanodákban — ha csak a drezdai, lipcsei gymnasiumok szervezetével, életével és mindenek fölött sikerével megismerkednék, bizonyára nem merne, még a miskolczi publikum előtt is, annál kevésbé a világot látott evangélikus lelkész urak előtt ilyesmit állítani. Sőt biztosíthatjuk Zsedényi urat, hogy itt, hazánkban, aszegény Magyarországban is vannak, igenis, vannnak középtanodák, melyek a törvényjavaslat által kitűzött szívónál magaslatán állanak s tényleg cáfolják meg pessimistikus föltevését. De tán még a protestáns középtanodákat sem ismeri Zsedényi. Mi ismerjük azok nagyobb részét Elmondhatjuk, hogy van köztök nem egy, mely hazai viszonyaink közt a jó középtanoda anyagát rejti magában, s csak egy kis külső ösztönzés kell a beléletrevalósághoz és felekezeti buzgósághoz, hogy valóban azzá is legyen. S ha van a középtanodai törvényjavaslatban ily hatása : sajnálná-e azt Zsedényi, vagy bármely igaz protestáns, saját iskolái jobblétére, emelésére fölhasználni? S viszont elmondhatjuk, hogy igenis, van a magukat közép tanodáknak, al és főgyamasiamoknak nevező protestáns iskolák közt nem egy, mely csakugyan nem érdemes az életre, mely a mai kor követelményeivel szemben valódi gúny, mely a zugiskola színvonalán felül nem emelkedik, mely — kettőhárom egy vidéken — egymásnak útjában áll, egyes nagyobb községek életerejét elszívja, de jó gymnasiummá, azoknak mégis korlátolt ereje miatt fejlődni nem képes , holott egyenként jó polgári iskolákká, összesített erővel, három helyett egy jó középtanodává válhatnának, így feleslegesek is, haszontalanok is, s mert mégis léteznek és létezést követelnek, tehát károsak. S ezeket akarná Zsedényi az autonóm tanszabadság köpenyege alatt dédelgetői ? Mi ezt nem akarjuk föltenni ; sem Zsedényiről, sem a protestáns kerületekről általában. De legyen bármikép, nyilatkozzanak ezek conclavéikban így vagy úgy, meg vagyunk győződve, hogy a középtanodai törvényjavaslat a minden hitfelekezetbeli iltramontánság minden czopfjai és minden intrigái daczára legközelebb már törvénynyé lesz mégis —s jótékony hatását éreztetni fogja a protestáns középtanodák talaján is, és gyümölcseit meg fogja teremni a valódi haladás és valódi műveltség áldásaiban egész nemzetünknek. A „Pesti Napló“ tárczája. Egy szív története. Regény két kötetben. Irta : Castelar Kuril. Spanyolból: Beksics Gusztáv. ELSŐ KÖTET. IV. FEJEZET. Kisértések A természetet soha sem lehet sem meghazudtolni, sem kigunyolni. A mulat lángoló verseket irt. Néha csaknem észrevehetlen kicsiségü papírdarabokra írva szándékosan leejtette azokat azon szék, vagy asztal lábánál, melyre úrnője leülni, vagy támaszkodni, szokott. Mindezen versek eszményi lényhez, angyalhoz voltak intézve, ki pálmafák felett repül, fehér leplének szélével érinti, megmozdítja azok sudarait, képzelet alkotta nőhöz, kit a végtelen ég csillagkoronásan, a kék aether felett mutatott meg neki, midőn fáradt pilláit álmában félig kinyitá. A szenvedély e nyilatkozatait gyakran zenehangok kisérték. Forró nyári nap áldozott le. A virágok a hűvös est első csókjára feltárták kelyheiket, a csillagok szikrázó fényükkel áttörték az esthomály fátyolát. A nappali zsongás lecsendesült ezen mély, ünnepélyes, az elmélkedés számára teremtett csendben. Carolina pompás, zöldboltozatú terrassójának virágai (innét szokta bámulni a természet nagy színjátékát, s hallgatni az elemek zenéjét) oly illatot fetettek, mely megittasít, a kedélyt gyönyör érzetre hangolja, mint midőn a természet a lélekhez való legbensőbb vonatkozásában gyönyört sugal. Carolina szemlélte ezen képet, s elragadtatással szívta magába a természet illatos lélekzetét. Majdnem csodaképen egyedül volt, mert férjének árnya soha sem hagyta el: férje lassankint börtönőrévé lett. Vágy támadott benne, óhajtotta, hogy a természet kebléből hang, vagy dal emelkedjék ki, s e dal mintegy társalogjon szomorú, a bódulat ködébe burkolózott lelkével, s magát az éj setét tükrében szemlélte. Simé azonnal oly dalt zengtek, valamely guitar húrjai, mintha Carolina szivének húrjai volnának. E dal a természet kebléből szakadt ki, bűvös hang, a varázslat és költészet titkos, észszel fel nem fogható hangja volt. E hang a fiatal nő előtt úgy tűnt fel, mintha valamely szellem a csillagok közül szállt volna alá a szellő hullámzásán, a virágok illatán, hogy barátságának zálogával ajándékozza meg. Ajkai önkénytelenül kinyíltak, s megcsókolták az égi hangokat. A guitar zenéjének felcsendülését hang, igen, férfi hang követte : e hang az őrjöngő szív tombolása volt. A szenvedélyeket, melyek eddig oly ártatlanul szenderegtek Carolina szívében, mint gyermeke a bölcsőben, felébresztő e hang, mely a szerelemnek eddig előtte ismeretlen szava volt; e szó soha sem hangzott Carolinának szenvedélyeket nem ismerő lelkében, s mégis e szenvedélyek nélkül, a természet hatalmánál fogva lett anyává! A guitár és hang hosszan tartó ütemeit dal követte, mely két lélek eszményi házasságát festette, melyek egymással összeolvadnak a jégben, mint két madár dala, mint két csillag sugara, mint két virág illata. Carolina önkénytelenül kitárta karjait a bokrok felé, melyek közül a bűvös dal hangzott. Érezte, hogy térdei inognak, feje szédül, azért felkiáltott : Elég, elég! — Kivel beszélsz ? kérdő férje ki ép ekkor lépett hozzá. — Gépiesen önkénytelenül beszéltem, válaszolt a fiatal nő; igen, gépiesen beszéltem. S valóban a dal utolsó ütemei elhangzottak, s csak a szél suhogott a czukornád között. Jura szivét a gyanú legkisebb árnya sem sebzé meg. Ricardo ugrondozva jött szüleihez; a három lélek e gyermek homlokára lehelt szent csókokban egyesült. Jura lovag kedélyében mégis makacs gondok küzdöttek. Az amerikai polgárok egyik fontos kötelessége (Amerikában a közélet,a polgári jogok roppant száma miatt,nagy mérvet ölt) tűzhelyétől való válásra tán hosszan tartó válásra kényszerítette.Habozott, várjon magával vigye-e Carolinát,vagy a pusztaságban,a telepítvényen hagyja Szerelme az elsőt, féltékenysége az utóbbit tanácsolta. Ha két szenvedély közt nyílt harcz tör ki, mindig az erősebbik győzedelmeskedik. A féltékenység túluralkodott ezen ember lelkében, ki midőn aránytalan házasságra lépett fiatal nejével,a kétség borzasztó mérgét olta lelkébe, miszerint nem érdemli meg boldogságát, s e kétség boldogsága homlokán töviskorona volt. Az őszinteség és fura lovag értelmének becsületére legyen mondva, boldogsága veszélyét nem Carolinában, hanem önmagában látta. Nem tartotta magát méltónak boldogságára, s azért kétkedett, mint mindenki kétkedik abban, mi nem az igazság rendithetlen alapján nyugszik, az igazság alapján, mely ép oly szükséges a családi, mint a társadalmi viszonyok közt. Az erősebb szenvedély győzedelmeskedett Jura lelkében. Nejét a telepítvényen hagyta. Itt, azt hitte, nem ébredhet fel Carolina lelkében a szerelem, mely ha nincs tárgya, ép úgy alszik, mint minden szenvedély. Nagy, népes fővárosban a szórakozások, a társadalmi állás követelményei, a diplomatiai ünnepélyek, séta, színház, táncmulatság stb. mindmeganynyi alkalmul szolgálnak a szenvedélyek születésére és felnevelkedésére. Budapest, aug. 3. (A főrendiház jogügyi bizottsága ma délelőtt tartott ülésében hosszabb eszmecsere után, mely a bizottsághoz utasított törvényjavaslatok tárgyalásának sorrendje körül folyt, mindenekelőtt, az incompatibilitási törvényjavaslat tárgyalását kezdte meg. A törvényjavaslat egyes szakaszainál több módosítás fogadtatott el; egyebek között a képviselői összeférhetlenség, a diplomatiai állásokban alkalmazott egyénekre is kiterjesztetett. A választási törvényjavaslat felvételének időpontja iránt a bizottság még nem határozott, a törvényjavaslat azonban mindenesetre beható tárgyalás alá fog vétetni. Azt is hírlik, hogy a főrendek e bizottsága számos módosítást tervez; reméljük azonban, hogy a plénum e módosításokhoz nem fog hozzájárulni. A bizottság mai ülésén jelen voltak a kormány részéről: Bittó miniszerelnök s gróf Szapáry Gyula belügyminister. . (A keleti vasút) tárgyában működő képr.házi albizottság ma ülést tartott, melyen elkezdő jelentésének hitelesítését. A bizottság holnap fejezi be munkáját. (A virilistákról.) A »Hon« fölemlítvén a választási javaslat 12. §-át, azt sürgeti, hogy a virilisták közül is csak azok gyakorolhassák jogosultságukat, a kik a legtöbb adót fizetik. Laptársunk igy szól : «Az 1870. LH. tvcz. ez iránt nem intézkedik, s a nélkül ruházza fel a legtöbb adófizetőket a virilis joggal, hogy megkövetelné az adó törlesztésének kimutatását. Ott csak az áll, hogy virilisek azok, akikre a legtöbb adó van kivetve. Helyesnek tartja-e a jogegyenlőség fogalmaival megegyezőnek véli-e a jobboldal, hogy a kisebb adófizető elveszítse választási jogát jogát, ha adóját bármi oknál fogva meg nem fizethette, — ellenben a virilista szabadon gyakorolja a választási jogot, akár megfizette adóját, akár nem.«Mi azt tartjuk, hogy ez a kérdés nagyon megérdemli a megfontolást, s az osztó igazság szempontjából azt hiszszük, hogy a virilistáktól is meg kell követelni az adó megfizetésének kimutatását. A szerk.) (Az eutropol-k és dockok felállítása) ügyében tegnap délelőtt tartatott meg az első értekezlet a kereskedelmi minisztériumban. Az értekezlet folyamáról a »Pester Lloyd«-ban olvassuk . A tanácskozásban Bartal György miniszterelnöklete alatt a következő urak vettek részt: a kereskedelmi minisztérium részéről : Schnierer, Németh és Matlekovich osztálytanácsosok ; a közlekedési minisztérium részéről Csörgő osztálytanácsos ; a pénzügyminisztérium részéről báró Salmen osztálytanácsos ; az igazságügyminisztérium részéről , Korizmics osztálytanácsos, mint a fővárosi közmunkák tanácsa képviselője báró Podmaniczky Frigyes ; Budapest városa részéről Kammermayer polgármester, dr. Havas Ignácz és Horn urak ; a kereskedelmi kamara részéről Uttmann Károly ur, és végül a consortium képviselői : Érkövy, Házmán és Prileszky orsz. képviselők. A tanácskozás megnyitása után felolvastatott a jelentés az egész ügy eddigi lefolyásáról, melyből kitűnik, hogy eddig már öt consortium folytatott alkudozásokat az entropotá k építésére való engedély iránt, úgymint: a magyar általános hitelbank, az anglo-magyar bank, Schmidtmann, gróf Wass Samu és az Erkövy-Házmán-féle consortium. A tárgyalások főleg azért nem vezettek eredményre, mivel a consortiumok többnyire igen magas igényeket támasztottak az állam irányában , csupán az utóbb említett consortium nem formulázott feltételeket e részben, hanem csak általánosságban készségét jelentő ki entrepot-k felállítására, s A jelentés előterjesztése után azon kérdés vitattatok meg, vájjon a tárgyalás alkalmával kizárólag csak a fővárosi entrepot-k felállítása tartandó-e szem előtt, vagy pedig vidéki fiókok felállítása is vétessék figyelembe. Az értekezlet elhatározó, hogy mindenekelőtt a fővárosi entrepot-kat veendi tekintetbe. Szóba jött ezután az entrepot-k helye. A kormány képviselői erre az alsó Dunapartnak az új vámház mellett fekvő részét jelenték ki legalkalmasabbnak. A főváros képviselői nem tárták magukat feljogosítottaknak végleges véleményadásra, miután erre nézve nem bírnak utasítással, és e részben csak a közelebbi értekezleten fognak nyilatkozni. Azon előnyök tekintetében, melyeket a kormány a consortiumnak engedni hajlandó, a kormány oda nyilatkozott, hogy az annak idején a Wass-féle consortiumnak felajánlott előnyöket minden consortiumnak szívesen átengedni kész. Végül kijelente a kereskedelmi miniszter, hogy minden tőle telhető módon támogatni fogja az ügyet és oda fog igyekezni, hogy az entropot-kminél előbb létesüljenek. (Az Ausztriával való vámszövetség ügyében beérkezett szaknyilatkozatok ma d. e. a kereskedelmi, pénzügyi, közmunkaminiszterek képviselőiből alakult bizottságban előzetes tárgyalás alá vétettek. A véleményekben foglalt egyes nyilatkozatok kiválasztottak a minisztériumok szakmái szerint és kiadattak azokat tanulmányozás végett, így a kereskedelmi minnisztérium fogja tárgyalni a vámszövetség közgazdasági hatását általában és a speciális vámkérdéseket; a pénzügyminisztérium a közvetett adók, az illetékek és egyedáruságok ügyét; a közmunkaminisztérium a vasutak tarifakérdését, amennyiben a vámszövetséget érinti. E három minisztérium elkészíti September végéig véleményeit és ezeknek alapján fog kidolgoztatni az országgyűlés elé terjesztendő jelentés. Nemzetközi gabnavásár Budapest, aug. 3. Röviden jellemezve a mai gabnavásár eredményét, azt mondhatjuk, hogy annak sikere messze túlhaladta a várakozást. Számba kell venni azt, hogy hazánkban kevesen voltak tájékozva ezen gabnavásár valódi rendeltetéséről, hogy legtöbben abban látták tulajdonképi jelentőségét, hogy e napon nagy mérvű üzlet fog létesíttetni, ellenben szem elől téveszték, hogy főkép kereskedelmi relatiók kötése s megnyitása e vásárnak rendeltetése. E feladat most annyival becsesebb, mert Magyarország az utóbbi három éven át alig szerepelt a kivitelben, minél fogva azon nagy értékű összeköttetések, melyeket 1867—68 és 1869-ben Magyarország gabnakereskedelmének megszereztünk, lassanként megszakadtak és terményeink külföldi piaczait más országok: Oroszország és Amerika államai foglalták el. Ezen térnek visszahóditása nagy föladat és a mennyiben a nemzetközi gabnavásár hatalmas esz (Folyt. köv.) V. FEJEZET. A magány veszélyes. Jura lovag nagyon tévedett. Anyagilag akarta elfalazni neje szivét. Inkább bízott palotája falaiban, mint neje értelmében Azt hitte, hogy egy lelket is, el lehet ültetni a pusztaság közepett, mint valamely fát. A házi tűzhelyt börtönné változtatta. Neje életét falakkal körülvett fürdőhelylyé, a házi tűzhelyt sütőkemenetévé tette. S igy, hogy megakadályozza neje szívében más szenvedély felébredését, még azon érzelmet is megölte, melyet nejében gondoskodása és szerelme által felkelthetett volna. Ha valamely férj — becsülete megvédésében — nem igen bízhatik azon szerelemben, melyet nejében maga iránt ébresztett, bíznia kell a nő természetével összenőtt szemérem,és szüziességi érzetében. Bármit mondjanak is a szép nem rágalmazói, a nő természeténél fogva ép úgy tör, repül magasba, miként lelke dalra, költészetre, ábrándozásra van teremtve. A nő minden eszméjének szárnya van, mely biztosítja a bukás, a sárba való zuhanás ellen , s ha mégis elbukik, erőszakot kell elkövetnie önmagán. A szemérem ép úgy alkatrésze lényének, mint az érzelem. Soha sem bukik el nő, ki előbb le nem sülyedett a tisztaság ezen égi légköréből, mely oly természetes eleme a nőnek, mint madárnak a levegő. S főleg ha a nő anya, ha már érezte, hogy lényéből más lény sugárzott ki, nem esik el méltósága és lelkiismerete miatt, mert gyermeke képezi életét, s tudja, ha meggyalázta önmagát, meggyalázza gyermeke életét is. Jura tehát nejét a világba magával vihette, s biztos lehetett volna, hogy a világ tengerének hullámcsapásai soha sem érintendik a szemérem angyalának szárnyait, mert habár fel is emészthette a szenvedély lávája, tiszta szárnyainak bepiszkolására nem leendett képes soha; lebukhatott a sírba, de a sárba soha! Jura csak anyagi intézkedéseket tett neje ellen , anyagilag bűnhődött is. Jura Washingtonba utazott, s nejét magára hagyta. Carolina visszaborzadt a magánytól és elhagyatottságtól : ismételten könyörgött férjének, vigye magával. Jura mindannyiszor tagadólag válaszolt. Végre elérkezett a válás napja. A válás Jurára nézve — végtelen szerelme miatt — kínos volt : Carolinát borzasztó sorsának homályos sötét előérzete tette elfogulttá. Csak egyetlen lény tombolt, őrjöngöt örömében, s nem rejthető el gondolatát és érzelmét: a mulat. Jura, már bölcsőjében s nevelése által magába szítt előitéletnél fogva mindenkitől, csak a mulattól nem féltette becsületét. A neje és rabszolgája közt tátongó roppant társadalmi űr volt Jura egyetlen biztosítéka, s elfeledte, hogy a természet kérlelhetetlen egyenlősége ezen űrt egy ugrással átugorja. Hogy mily vakká tehet a nevelés, csak akkor foghatjuk jól fel, ha azon társadalomban élünk, mely a vakságot előidézi. Szivének téves szenvedélye miatt magára hagyta nejét a világban. Annyi mintha szélvész által kergetett törékeny hajó fenekére zárta volna. Minden szenvedélynek meg van büntetése túlhajtásaiban. Borzasztó őrjöngő szenvedély ejtette hatalmába a mulatót. Látva, hogy a gyönyörű nő oly öreg férjhez van lánczolva, szerelmébe szánalom vegyült. Szerelmét óriássá növesztette a hírhatás reménye. A természet ölébe leven merülve szenvedélye az őrjöngő, kérlelhetlen, végszetszerű s legyőzhetetlenné lett, mint a természet minden ereje. Teremts embert pusztán csak azon czélra, hogy engedelmeskedjék és szolgáljon; foszd meg lelkiismeretétől, s meglátod mily féktelen ar-------akarata.