Pesti Napló, 1874. augusztus (25. évfolyam, 175-198. szám)

1874-08-04 / 177. szám

177. szám. Budapest, Kedd, augusztus 4.1874. Szerkesztési iroda, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Jáiadó-hivatal? Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let, A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők, REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek, Postán küldve, vagy Budapestét, hé­hoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 1 hónapra . . . 12 > — » Az esti kiadás postai különkü­ldéseori felülfizetés évnegyedenként 1 ftfrint. Az előfizetés az év folytán­ minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó elsiő sápjától alámu­tatik. 25. évi folyam. 1 fih-vetési, szintúgy mint előfizetési ■a KIADÓHIVATALBA, it Barátok­ tere, Ath­enaeum-épü­lt küldendők. it - Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-1. Előfizetési árak: Egész évre.........................24 frt. Fél évre..............................12 frt. Negyed évre .... 6 frt. Egy hóra...........................2 frt. F_^* Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló« kiadó - hivatalának (Ferencziek - tere, Athenaeum­­épület) küldendő. A „P- Napló61 szerkeszti- és kiadó-hivatala. Budapest, aug. 3. Az ágostai hitv. tiszai egyházkerület jú­lius 30-án Miskolczra egybehívott közgyűlé­se elé nem közönséges érdeklődéssel néztünk hetek óta már. Tudva levő dolog, e kerület közgyűlései szoktak azon alkalmak lenni, me­lyeken a magyar közélet s a protestantismus oly régi és kitűnő bajnoka , Z­s­e­d­é­n­y­i Ede, mint ama kerület világi felügyelője, tar­talmas elnöki beszédeiben, évek óta már enunciálni szokta magát az egyházi és iskolai élet nevezetesebb mozzanatai fölött. Most egy éve ily alkalomból szent hadat Deák Fe­­rencz június 28-ai ismeretes programmbeszé­­dének, kezet fogva a katholikus és kálvinista ultr­amontánokkal, kik túlzásaikkal inkább hajtják a vizet a vallási nihilisták és az álta­­lok oly gúnyosan emlegetett »s­z­ab­a­do­n­­c­z­o­k é­s »reformerek« malmára, mint magok is gondolnák. Az idén a pánszláv gymnasiumok, s jelesen a tiszai kerülethez tartozó nagyrőczei gymnasium ügye volt, mely ájul. 30-ai kerületi gyűl­és felé fordi­totta a közfigyelmet s háladatos thémát igért Zse­­dényinek, nemcsak szónoki hatásra, hanem hazafias magatartásra is. S egyik irányban sem csalódtak, a kik ily várakozással néztek Zsedényinek a nagy­rőczei s általában a pánszláv ügyben teendő nyilatkozatai elé. Mintha ismét a 32­6-diki pozsonyi országgyűlés fellángoló fiatal szóno­kát hallanók, ki tartalmas eszméit a szók vi­rágával sem röstelli ékesiteni s egy pár hang­zatos szólamot sem vet meg, mikor nemes és valódi érzelmeket fejez ki. Jól esik látni, hogy negyven s néhány éves közpálya s az agguló kor sem képes a nemes tüzet kioltani s a haza és nemzetiség szerelmét elfojtani, és annak a felekezetiség szűkkeblüsége fölötti fölényét megcsorbitani ott, a hol amaz, a leg­szentebb, ennek jogosulatlan túlkapásai álta­l megtámadtatik. S tisztelet Czékus István superintendens­­nek, ki határozott hazafias magatartása által eredményessé tette a vizsgálatot; s tisztelet a tiszai egyházkerületnek, mely saját kebelé­nek gyermekét, felekezeti iskoláját, a nagy­rőczei pánszláv gymnasiumot megtagadni és sújtani nem késlekedett, mihelyt az a ha­­zafiság érdekeivel komolyan szembe helyez­kedett s a magyar nemzetiség és a törvény iránti tisztelet ellen vétett. Hogy a tiszai kerület az utolsó conse­­quentiától még is visszarettent, s elégnek tar­totta czimerét és pártfogását megvonni a hazaellenes iskolától, de annak bezáratása, ódiumát magáról él, s a kormányra hárította , azt sajnáljuk ugyan, de meg nem lep. Lu­theránus atyánkfiairól nemcsak a rágalom mondja, hogy a középutak és félrendszabá­lyok emberei. Van abban valami. Egyébiránt m­eg vagyunk győződve, hogy a­mivel ők az adósok maradtak , azt a kormány meg fogja adni a jogosult várakozásnak. Térjünk vissza Zsedényi elnöki beszé­dére. Azzal kezdte, hogy a közelebbi év­­két szomorú tüneményt hozott a magyar protes­táns egyház egére. Egyik a pánszláv gymna­siumok ; a másik, „a középtanodák felügye­letéről szóló min. törvényjavaslat.« No már, bocsánat ! ezt a két dolgot egy categóriába helyezni s a középtanodai tör­vényjavaslatot oly szomorú tüneménynek je­lezni, mely a pánszláv gymnasiumok állam- és nemzetellenes üzelmeivel egy sorban áll : ez még szónoki figurának is sok, egy elnöki beszéd hatásteljes nyitányában. A pánszláv gymnasiumok maga Zsedényi szerint, »haza­­ellenes irányban« működnek, »magyar nem­zet elleni mozgalmakat űznek«, s ily merény­letekhez hasonlítja Zsedényi a középtanodák felügyeletéről szóló törvényjavaslatot beszéde bekezdésében. S midőn a tárgyra, beszéde folyamában, tüzetesen áttér, a törvényjavaslatot ismét mint a protestáns tanszabadság és iskolatartási jog ellen intézettet igyekszik feltüntetni. Jegyezzük meg először is, hogy az ily gyűlöletes színbe állított törvényjavaslat töb­bé nem az illető miniszteré. Átment az már a képviselőház tanügyi szakbizottságának, át­ment az osztályoknak is a tárgyalásán, s azokban, nem csak mint Zsedényi gúnyosan mondja beszédében ,a miniszter és vele né­mely tudós országgyűlési képviselő« — ha­nem mondhatni a képviselőház valamennyi szakférfiú, köztük a protestáns egyház számos vezértagja, kik a protestáns autonómiát épen oly jól értik és sziveben hordják mint maga Zsedényi, — elfogadta, é­s benne a protestáns iskolák törvényes autonómiája ellen nem csak merényletet, de legkisebb sérelmet sem látott. Részünkről minden alkalommal kifejez­zük sajnálatunkat a fölött, hogy ez annyira megért javaslatból törvény nem lehetett a je­len ülésszakban, holott annak tárgyalása és el­fogadása a két nagy párt részéről úgyszólván biztosítva volt. És e részben a kormányt sem mentjük föl a hibáztatás alól. A követ­kezés megmutatta, hogy a választási törvény s egyéb tárgyak időközeiben ama fontos tör­vényjavaslat is jól keresztül mehetett volna. S ma Zsedényi úr, támadó harczi dithyramb helyett mélabús elégiát zenghetne az autonóm tanszabadságnak, — szerinte — akkor lete­pett lobogójáról. De komolyan, minden tisztelet mellett, a melylyel Zsedényinek hazafias és felekezeti érdemei, s a protestáns egyházi és iskola­ügyekre fordított rendkívüli buzgósága és ritka szép anyagi áldozatai iránt viseltetünk, nem nyomhatjuk el a fölötti csodálatunkat, a­mint e kitűnő elméjű férfiú, mintegy szakítva a korral s kilépve annak levegőjéből, oly elavult és tarthatatlan tételeket fejteget a felekezeti tanszabadságról, mintha csak a középkor zárdáinak légkörébe lépnénk, hol a folyosókon az éji rémek árnyai suhannak el, az esti »bórára« vonuló fráterek léptei veszik föl az avult port és a félénk viszhangot, a könyv­tár boltozatai alá nem hat be üdítő napsugár, s pergamenné aszalt sárgás arczú atyák a szentek ad­áit görnyedezve olvassák a dohos pergamenekről. Mit mondunk? — Mintha csak a Litterae Obscurorum Virorumot, — a 16-ik század e borzasztó gúny iratát az egész középkor tudományos ferdesége ellen, olvasnók. Sajnáljuk, de ki kell mondanunk, hogy Zsedényi beszédének e része, kivetkőztetve hatásos frázisaiból s a pátens­ időből fennma­radt, de ma már felesleges fegyverzetéből, arról győzött meg, hogy Zsedényi vagy nem olvasta azon törvényjavaslatot, melyet meg­támad, vagy már elfeledkezett róla s összeza­varta azzal a kotyvadékkal, a­mit közelebbről a jogakadémiák iránti miniszteri intézke­dés megtámadásaiból olvashatott. Különben lehetetlen volna, hogy ő — a­ki tudva bizo­nyára nem szokott nem igazat mondani,s a pro­testáns jogokat is bizonyára ismeri —azt állít­hatná, a­mit állít. Ismételjük, a protestáns iskolai autonómiára féltékeny protestáns fér­fiak minden aggály nélkül elfogadták s he­lyeselték ama törvényjavaslat vezéreszméit s legtöbb intézkedéseit. S hogy ellene Zsedényi épen a nagyrőczei ügy alkalmából, egy lé­­lekzetvétel alatt, mikor a hazaellenes iskola bezárását saját egyházkerülete az államra bízta : kél ki így, — valóban megfogha­tatlan ! Nem kevésbé világos a Zsedényi beszé­déből, hogy ő a középtanodai kérdésben ma­gában még tájékozatlanabb, mint a törvény­­javaslat ismeretében. Különben nem állít­hatná azt, hogy az érintett javaslat oly köve­telményeket szab a középtanodák elé, a­melyeknek teljesítésére »nemcsak a saját erejükre támaszkodó protestáns felekeze­tek , de maga az állam sem képes , sőt ily iskolák, a műveltség és anyagi jólét legelőrehaladottabb fokán álló államokban sem találhatók.« Ha Zsedényi csak futólagos szemlét is tartana a külföldi, s legközelebb csak a szászországi és porosz gymnasiumok fölött, ha megismerkednék a sokat gúnyolt német professorokkal, kik — aránylag sehol sem állnak magasabban mint épen a közép­tanodákban — ha csak a drezdai, lipcsei gym­nasiumok szervezetével, életével és mindenek fölött sikerével megismerkednék, bi­zonyára nem merne, még a miskolczi publi­kum előtt is, annál kevésbé a világot látott evangélikus lelkész urak előtt ilyesmit ál­lítani. Sőt biztosíthatjuk Zsedényi urat, hogy itt, hazánkban, a­­szegény Magyarországban is vannak, igen­is, v­a­n­n­n­a­k közép­tanodák, melyek a törvényjavaslat ál­tal kitűzött szívónál magaslatán állanak s tényleg c­áfolják meg pessimistikus fölte­vését. De tán még a protestáns középtanodá­kat sem ismeri Zsedényi. Mi ismerjük azok na­gyobb részét Elmondhatjuk, hogy van köztök nem egy, mely hazai viszonyaink közt a jó középtanoda anyagát rejti magában, s csak egy kis külső ösztönzés kell a beléletrevaló­­sághoz és felekezeti buzgóságh­oz, hogy való­ban azzá is legyen. S ha van a középtanodai törvényjavaslatban ily hatása : sajnálná-e azt Zsedényi, vagy bármely igaz protestáns, sa­ját­ iskolái jobblétére, emelésére fölhasználni? S viszont elmondhatjuk, hogy igen­is, van a magukat közép tanodáknak, al és főgyama­­siam­oknak nevező protestáns iskolák közt nem egy, mely csakugyan nem érdemes az életre, mely a mai kor követelményeivel szemben valódi gúny, mely a zugiskola szín­vonalán felül nem emelkedik, mely —­ kettő­három egy vidéken — egymásnak útjában áll, egyes nagyobb községek életerejét el­szívja, de jó gymnasiummá, azoknak mégis korlátolt ereje miatt fejlődni nem ké­pes ,­­ holott egyenként jó polgári is­kolákká, összesített erővel, három helyett egy jó középtanodává válhatnának, így feleslege­sek is, haszontalanok is, s mert mégis létez­nek és létezést követelnek, tehát károsak. S ezeket akarná Zsedényi az autonóm tansza­badság köpenyege alatt dédelgetői ? Mi ezt nem akarjuk föltenni ; sem Zse­­dényiről, sem a protestáns kerületekről álta­lában. De legyen bármikép, nyilatkozzanak ezek conclavéikban így vagy úgy, meg va­gyunk győződve, hogy a középtanodai tör­vényjavaslat a minden hitfelekezetbeli i­ltra­­montánság minden czopfjai és minden intri­­gái daczára legközelebb már törvénynyé lesz mégis —­s jótékony hatását éreztetni fogja a protestáns középtanodák talaján is, és gyümöl­cseit meg fogja teremni a valódi haladás és valódi műveltség áldásaiban egész nemze­tünknek. A „Pesti Napló“ tárczája. Egy szív története. Regény két kötetben. Irta : Castelar Kuril. Spanyolból: Beksics Gusztáv. ELSŐ KÖTET. IV. FEJEZET. Kisértések A természetet soha sem lehet sem meghazud­tolni, sem kigunyolni. A mulat lángoló verseket irt. Néha csaknem észrevehetlen kicsiségü papírdara­bokra írva szándékosan leejtette azokat azon szék, vagy asztal lábánál, melyre úrnője leülni, vagy tá­maszkodni, szokott. Mindezen versek eszményi lény­hez, angyalhoz voltak intézve, ki pálmafák felett re­pül, fehér leplének szélével érinti, megmozdítja azok sudarait, képzelet alkotta nőhöz, kit a végtelen ég csillagkoronásan, a kék aether felett mutatott meg neki, midőn fáradt pilláit álmában félig kinyitá. A szenvedély e nyilatkozatait gyakran zene­hangok kisérték. Forró nyári nap áldozott le. A vi­rágok a hűvös est első csókjára feltárták kelyheiket, a csillagok szikrázó fényükkel áttörték az estho­­mály­ fátyolát. A nappali zsongás lecsendesült ezen mély, ünnepélyes, az elmélkedés számára teremtett csendben. Carolina pompás, zöldboltozatú terrassójá­­nak virágai (innét szokta bámulni a természet nagy színjátékát, s hallgatni az elemek zenéjét) oly illatot fetettek, mely megittasít, a kedélyt gyönyör érzetre hangolja, mint midőn a természet a lélekhez való legbensőbb vonatkozásában gyönyört sugal. Carolina szemlélte ezen képet, s elragadtatás­sal szívta magába a természet illatos lélekzetét. Majdnem csodaképen egyedül volt, mert férjének árnya soha sem hagyta el: férje lassankint börtön­őrévé lett. Vágy támadott benne, óhajtotta, hogy a természet kebléből hang, vagy dal emelkedjék ki, s e dal mintegy társalogjon szomorú, a bódulat ködébe burkolózott lelkével, s magát az éj setét tükrében szemlélte. S­imé azonnal oly dalt zengtek, valamely guitar húrjai, mintha Carolina szivének húrjai vol­nának. E dal a természet kebléből szakadt ki, bűvös hang, a varázslat és költészet titkos, észszel fel nem fogható hangja volt. E hang a fiatal nő előtt úgy tűnt fel, mintha valamely szellem a csillagok közül szállt volna alá a szellő hullámzásán, a virágok illa­tán, hogy barátságának zálogával ajándékozza meg. Ajkai önkénytelenül kinyíltak, s megcsókolták az égi hangokat. A guitar zenéjének felcsendülését hang, igen, férfi hang követte : e hang az őrjöngő szív tombolása volt. A szenvedélyeket, melyek eddig oly ártatlanul szenderegtek Carolina szívében, mint gyermeke a bölcsőben, felébresztő e hang, mely a szerelemnek eddig előtte ismeretlen szava volt; e szó soha sem hangzott Carolinának szenvedélyeket nem ismerő lelkében, s mégis e szenvedélyek nélkül, a természet hatalmánál fogva lett anyává! A guitár és hang hosszan tartó ütemeit dal követte, mely két lélek eszményi házasságát festette, melyek egymással összeolvadnak a jégben, mint két madár dala, mint két csillag sugara, mint két virág illata. Carolina önkénytelenül kitárta karjait a­ bok­rok felé, melyek közül a bűvös dal hangzott. Érezte, hogy térdei inognak, feje szédül, azért felkiáltott : Elég, elég! — Kivel beszélsz ? kérdő férje ki ép ekkor lé­pett hozzá. — Gépiesen önkénytelenül beszéltem, válaszolt a fiatal nő; igen, gépiesen beszéltem. S valóban a dal utolsó ütemei elhangzottak, s csak a szél suho­gott a czukornád között. Jura szivét a gyanú leg­kisebb árnya sem sebzé meg. Ricardo ugrondozva jött szüleihez; a három lélek e gyermek homlokára lehelt szent csókokban egyesült. Jura lovag kedélyé­ben mégis makacs gondok küzdöttek. Az amerikai polgárok egyik fontos kötelessége (Amerikában a közélet,a polgári jogok roppant száma miatt,nagy mér­vet ölt) tűzhelyét­ől való válásra tán hosszan tartó vá­lásra kényszerítette.Habozott, várjon magával vigye-e Carolinát,vagy a pusztaságban,a telepítvényen hagyja Szerelme az elsőt, féltékenysége az utóbbit tanácsol­ta. Ha két szenvedély közt nyílt harcz tör ki, mindig az erősebbik győzedelmeskedik. A féltékenység túl­­uralkodott ezen ember lelkében, ki midőn arányta­lan házasságra lépett fiatal nej­ével,a kétség borzasztó mérgét olta lelkébe, miszerint nem érdemli meg bol­dogságát, s e kétség boldogsága homlokán tövisko­rona volt. Az őszinteség és fura lovag értelmének becsületére legyen mondva, boldogsága veszélyét nem Carolinában, hanem önmagában látta. Nem tar­totta magát méltónak boldogságára, s azért kétke­dett, mint mindenki kétkedik abban, mi nem az igaz­ság rendithetlen alapján nyugszik, az igazság alap­ján, mely ép oly szükséges a családi, mint a társa­dalmi viszonyok közt. Az erősebb szenvedély győzedelmeskedett Jura lelkében. Nejét a telepítvényen hagyta. Itt, azt hitte, nem ébredhet fel Carolina lelkében a szerelem, mely ha nincs tárgya, ép úgy alszik, mint minden szenve­dély. Nagy, népes fővárosban a szórakozások, a tár­sadalmi állás követelményei, a diplomatiai ünnepé­lyek, séta, színház, tánc­mulatság stb. mindmegany­­nyi alkalmul szolgálnak a szenvedélyek születésére és felnevelkedésére. Budapest, aug. 3. (A főrendiház jogügyi bizott­sága­ ma délelőtt tartott ülésében hosszabb esz­mecsere után, mely a bizottsághoz utasított törvény­­javaslatok tárgyalásának sorrendje körül folyt, min­denekelőtt, az incompatibilitási tör­vényjavaslat tárgyalását kezdte meg. A törvényjavaslat egyes szakaszainál több mó­dosítás fogadtatott el; egyebek között a képviselői összeférhetlenség, a diplomatiai állásokban alkalma­zott egyénekre is kiterjesztetett. A választási tör­vényjavaslat felvételének időpontja iránt a bizottság még nem határozott, a törvényjavaslat azonban min­denesetre beható tárgyalás alá fog vétetni. Azt is hírlik, hogy a főrendek e bizottsága számos módosí­tást tervez; reméljük azonban, hogy a plénum e mó­dosításokhoz nem fog hozzájárulni. A bizottság mai ülésén jelen voltak a kormány részéről: Bittó miniszerelnök s gróf S­z­a­p­á­r­y Gyula belügy­­minister. . (A keleti vasút) tárgyában működő képr.­házi albizottság ma ülést tartott, melyen el­kezdő jelentésének hitelesítését. A bizottság holnap fejezi be munkáját. (A virilistákról.) A »Hon« fölem­lítvén a választási javaslat 12. §-át, azt sürgeti, hogy a virilisták közül is csak azok gyakorolhassák jogo­sultságukat, a kik a legtöbb adót fizetik. Lap­társunk igy szól : «Az 1870. LH. tvcz. ez iránt nem intézkedik, s a nélkül ruházza fel a legtöbb adófize­tőket a virilis joggal, hogy megkövetelné az adó tör­lesztésének kimutatását. Ott csak az áll, hogy virili­­sek azok, akikre a legtöbb adó van kivetve. Helyes­nek tartja-e a jogegyenlőség fogalmaival megegye­zőnek véli-e a jobboldal, hogy a kisebb adófizető el­veszítse választási jogát jogát, ha adóját bármi oknál fogva meg nem fizethette, — ellenben a virilista sza­badon gyakorolja a választási jogot, akár megfizette adóját, akár nem.«­­Mi azt tartjuk, hogy ez a kérdés nagyon megérdemli a megfontolást, s az osztó igaz­ság szempontjából azt hiszszük, hogy a virilistáktól is meg kell követelni az adó megfizetésének kimuta­tását. A szerk.) (Az eutropol-k és dockok fel­állítás­a) ügyében tegnap délelőtt tartatott meg az első értekezlet a kereskedelmi minisztériumban. Az értekezlet folyamáról a »Pester Lloyd«-ban ol­vassuk . A tanácskozásban Bartal György miniszter­elnöklete alatt a következő urak vettek részt: a ke­reskedelmi minisztérium részéről : Schnierer, Németh és Matlekovich osztálytanácsosok ; a közlekedési minisztérium részéről Csörgő osz­tálytanácsos ; a pénzügyminisztérium részéről báró S­a­l­m­e­n osztálytanácsos ; az igazságügyminisz­­térium­ részéről , K­o­r­i­z­m­i­c­s osztálytanácsos, mint a fővárosi közmunkák tanácsa képviselője báró Podmaniczky Frigyes ; Budapest városa ré­széről Kammermayer polgármester, dr. Ha­­v­a­s Ignácz és H­o­r­n urak ; a kereskedelmi ka­mara részéről U­t­t­m­a­n­n Károly ur, és végül a consortium képviselői : É­r­k­ö­v­y, H­á­z­m­á­n és Prileszky orsz. képviselők. A tanácskozás megnyitása után felolvastatott a jelentés az egész ügy eddigi lefolyásáról, melyből kitűnik, hogy eddig már öt consortium folytatott al­kudozásokat az entropotá k építésére való engedély iránt, úgymint: a magyar általános hitel­bank, az anglo-magyar bank, Schmidt­­m­a­n­n, gróf W­a­s­s Samu és az E­r­k­ö­v­y-H­á­z­­m­á­n-féle consortium. A tárgyalások főleg azért nem vezettek eredményre, mivel a consortiumok többnyire igen magas igényeket támasztottak az állam irányá­ban , csupán az utóbb említett consortium nem for­­mulázott feltételeket e részben, hanem csak általá­nosságban készségét jelentő ki entrepot-k felállítá­sára, s A jelentés előterjesztése után azon kérdés vi­tattatok meg, vájjon a tárgyalás alkalmával kizáró­lag csak a fővárosi entrepot-k felállítása tartandó-e szem előtt, vagy pedig vidéki fiókok felállítása is vé­tessék figyelembe. Az értekezlet elhatározó, hogy mindenekelőtt a fővárosi entrepot-kat veendi te­kintetbe. Szóba jött ezután az entrepot-k helye. A kor­mány képviselői erre az alsó Dunapartnak az új vámház mellett fekvő részét jelenték ki legalkalma­sabbnak. A főváros képviselői nem tárták magukat feljogosítottaknak végleges véleményadásra, miután erre nézve nem bírnak utasítással, és e részben csak a közelebbi értekezleten fognak nyilatkozni. Azon előnyök tekintetében, melyeket a kor­mány a consortiumnak engedni hajlandó, a kormány oda nyilatkozott, hogy az annak idején a Wass-féle consortiumnak felajánlott előnyöket minden consor­­tiumnak szívesen átengedni kész. Végül kijelente a kereskedelmi miniszter, hogy minden tőle telhető módon támogatni fogja az ügyet és oda fog igyekezni, hogy az entropot-k­­minél előbb létesüljenek. (Az Ausztriával való vámszövet­­s­é­g ügyében­ beérkezett szaknyilatkozatok ma d. e. a kereskedelmi, pénzügyi, közmunkaminisz­terek képviselőiből alakult bizottságban előzetes tár­gyalás alá vétettek. A véleményekben foglalt egyes nyilatkozatok kiválasztottak a minisztériumok szak­mái szerint és kiadattak azoka­t tanulmányozás vé­gett, így a kereskedelmi minnisztérium fogja tárgyal­ni a vámszövetség közgazdasági hatását általában és a speciális vámkérdéseket; a pénzügyminisztérium a közvetett adók, az illetékek és egyedáruságok ügyét; a közmunkaminisztérium a vasutak tarifakér­dését, a­mennyiben a vámszövetséget érinti. E három minisztérium elkészíti September végéig véleményeit és ezeknek alapján fog kidolgoztatni az országgyű­lés elé terjesztendő jelentés. Nemzetközi gabnavásár Budapest, aug. 3. Röviden jellemezve a mai gabnavásár eredmé­­nyét, azt mondhatjuk, hogy annak sikere messze túl­haladta a várakozást. Számba kell venni azt, hogy hazánkban kevesen voltak tájékozva ezen gabnavá­sár valódi rendeltetéséről, hogy legtöbben abban lát­ták tulajdonképi jelentőségét, hogy e napon nagy mérvű üzlet fog létesíttetni, ellenben szem elől té­­veszték, hogy főkép kereskedelmi relatiók kötése s megnyitása e vásárnak rendeltetése. E feladat most annyival becsesebb, mert Ma­gyarország az utóbbi három éven át alig szerepelt a kivitelben, minél fogva azon nagy értékű összekötte­tések, melyeket 1867—68 és 1869-ben Magyaror­szág gabnakereskedelmének megszereztünk, lassan­ként megszakadtak és terményeink külföldi piaczait más országok: Oroszország és Amerika államai fog­lalták el. Ezen térnek visszahóditása nagy föladat és a mennyiben a nemzetközi gabnavásár hatalmas esz­ (Folyt. köv.) V. FEJEZET. A magány veszélyes. Jura lovag nagyon tévedett. Anyagilag akarta elfalazni neje szivét. Inkább bízott palotája falaiban, mint neje értelmében Azt hitte, hogy egy lelket is, el lehet ültetni a pusztaság közepett, mint valamely fát. A házi tűzhelyt börtönné változtatta. Neje éle­tét falakkal körülvett fürdőhelylyé, a házi tűzhelyt sütőkemenetévé tette. S igy, hogy megakadályozza neje szívében más szenvedély felébredését, még azon érzelmet is megölte, melyet nejében gondoskodása és szerelme által felkelthetett volna. Ha valamely férj — becsülete megvédésében — nem igen bízhatik azon szerelemben, melyet nejé­ben maga iránt ébresztett, bíznia kell a nő termé­szetével összenőtt szemérem,és szüziességi érzetében. Bármit mondjanak is a szép nem rágalmazói, a nő természeténél fogva ép úgy tör, repül magasba, miként lelke dalra, költészetre, ábrándozásra van teremtve. A nő minden eszméjének szárnya van, mely biztosítja a bukás, a sárba való zuhanás ellen , s ha mégis elbukik, erőszakot kell elkövetnie önma­gán. A szemérem ép úgy alkatrésze lényének, mint az érzelem. Soha sem bukik el nő, ki előbb le nem sülyedett a tisztaság ezen égi légköréből, mely oly természetes eleme a nőnek, mint madárnak a levegő. S főleg ha a nő anya, ha már érezte, hogy lényéből más lény sugárzott ki, nem esik el méltósága és lelkiismerete miatt, mert gyermeke képezi életét, s tudja, ha meggyalázta önmagát, meggyalázza gyer­meke életét is. Jura tehát nejét a világba magával vihette, s biztos lehetett volna, hogy a világ tenge­rének hullámcsapásai soha sem érintendik a szemé­rem angyalának szárnyait, mert habár fel is emészt­hette a szenvedély lávája, tiszta szárnyainak bepisz­­kolására nem leendett képes soha; lebukhatott a sírba, de a sárba soha! Jura csak anyagi intézkedéseket tett neje ellen , anyagilag bűnhődött is. Jura Washingtonba utazott, s nejét magára hagyta. Carolina visszaborzadt a magánytól és elha­gyatottságtól : ismételten könyör­gött férjének, vigye magával. Jura mindannyiszor tagadólag válaszolt. Végre elérkezett a válás napja. A válás Jurára nézve — végtelen szerelme miatt — kínos volt : Carolinát borzasztó sorsának homá­lyos sötét előérzete tette elfogulttá. Csak egyetlen lény tombolt, őrjöngöt örömében, s nem rejthető el gondolatát és érzelmét: a mulat. Jura, már bölcsőjében s nevelése által magába szítt előitéletnél fogva mindenkitől, csak a mulattól nem féltette becsületét. A neje és rabszolgája közt tátongó roppant társadalmi űr volt Jura egyetlen biztosítéka, s elfeledte, hogy a természet kérlelhetet­len egyenlősége ezen űrt egy ugrással átugorja. Hogy mily vakká tehet a nevelés, csak akkor foghat­juk jól fel, ha azon társadalomban élünk, mely a vakságot előidézi. Szivének téves szenvedélye miatt magára hagyta nejét a világban. Annyi mintha szél­vész által kergetett törékeny hajó fenekére zárta volna. Minden szenvedélynek meg van büntetése túl­­hajtásaiban. Borzasztó őrjöngő szenvedély ejtette hatalmába a mulatót. Látva, hogy a gyönyörű nő oly öreg férjhez van lánczolva, szerelmébe szánalom vegyült. Szerel­mét óriássá növesztette a hírhatás reménye. A ter­mészet ölébe leven merülve szenvedélye az őrjöngő, kérlelhetlen, végszetszerű s legyőzhetetlenné lett, mint a természet minden ereje. Teremts embert pusztán csak azon czélra, hogy engedelmeskedjék és szolgáljon; foszd meg lelkiismeretétől, s meglátod mily féktelen ar-------akarata.

Next