Pesti Napló, 1874. augusztus (25. évfolyam, 175-198. szám)
1874-08-15 / 187. szám
szerű gyülekezetek tevékenységének súlypontja általában nem az elfogadott resolutiókban, hanem bizonyos elvek egyszerű proclamálásában fekszik. A tudomány igazságait majoritások útján megállapítani nem lehet. Az elvek, melyeket elfogadott, a határozatok, melyeket magáévá tett, lehetnek helyesek, megfelelhetnek a tudomány általános s a nemzeti közoktatás speciális viszonyainak, de a tanítógyűlés erkölcsi és művelődési jelentősége mégsem bennük, hanem azon körülményben rejlik, hogy azon általános eszmecsere megtermékenyítette a gyűlés tagjainak gondolkodását, új eszméket, üdvös gondolatokat ébresztett bennük. Sokat láttak, sokat hallhattak, mit élethivatásukban sikeres eredménynyel alkalmazhatnak. Gazdag tapasztalatokkal térnek haza, melyek erkölcsi bátorságukat, buzgalmukat és kitartásukat fokozni, tevékenységük eredményét a nemzeti közoktatás terén üdvösebbé tenni hivatják. Ennek biztosítéka már a gyűlés nyugodt, zavartalan, az ügy fontosságához méltó folyamában föltalálható. Nem merült fel dissonantia, összhangzatosan, komolyan indult meg és folyt le mindvégig. A gyűlés tagjainak férfias magaviseletén kívül, ennek érdeme mindenekelőtt Molnár Aladár elnököt s a körülre csoportosult férfiakat illeti. Az elnök a nagy gyülekezet tanácskozásait szeretetreméltó tapintattal és kitűnő szakavatottsággal vezette s ezzel mindnyájunk köszönetét érdemelte ki, akik a népoktatás ügye iránt érdeklődünk. ORSZÁGGYŰLÉS. A főrendiház ülése aug. 14.. (Folytatás esti lapunkhoz.) Tárgyalás alá vétetett Keglevich Béla gr. különvéleménye, mely szerint a 12-ik szakasz azon rendelkezése, hogy akik a megelőző évről adójukat nem fizették le, választók ne lehessenek. Keglevich Béla gr. nem tartja czélszerű adóbehajtási eszköznek az ilyféle rendelkezést, mely e mellett a szegényebbet inkább sújtja, mint a gazdagot, ki legfölebb egy kerületben lesz kénytelen adóját megfizetni, a többiben pedig adós maradhat. Ajánlja különvéleményének elfogadását. Radvánszky Antal azt hiszi, hogy mivel a pénzügyigazgatóság a késedelmező adófizetőt más után is kényszerítheti kötelességének teljesítésére, nem czélszerű, hogy a legszebb polgári jogtól is megfosztassék az, ki esetleg nem képes a kellő határidőben az adót befizetni. Wenckheim Béla b., ő felsége személye körüli miniszter, azt hiszi, hogy azon elvnek kifejezést adni kik a haza iránti kötelességeiket nem teljesítik, azok a polgári jogokat se élvezhessék, lehet a választási törvényben is, különösen nálunk, ahol az adózás épen nem az elsősorban teljesítendő kötelességnek tartatik. Nem ajánlanám ugyan, hogy ezen elv a főrendek által initiáltassék, de ha már a képvi. által kimondatott, nem volna opportunus, ha épen a főrendek annak kihagyását ajánlanák, és ezáltal némileg ezen gyanút megerősítenék, amely épen a nagybirtokosok iránt uralkodik, hogy azok vannak legnagyobb adóhátralékban, amit szóló tagad, mert hivatalos adatokból meggyőződött, hogy ez puszta gyanúsítás. Keglevich módosítványát nem fogadja el. Gyürky Ábrahám constatálja, hogy nálunk meglehetősen elterjedt divat az, folytonosan pénzbeli calamitásokról beszélni, pénzzavarainkat előhozni, a kormányt rész gazdálkodással vádolni és emellett amennyire csak lehet, adót nem fizetni. (Derültség.) Ezen adónemfizetést semmiféle, de különösen magyar szempontból oltalmazni és védelmezni nem nem lehet, mert amely állam nem képes elkerülhetlen szükségleteit fedezni, azon állam nem existál. Fáj tolja az eredeti szerkezetet. Andrásy Aladár gr. tiltakozik Gyürky azon felfogása ellen, mintha a főrendek az adónemfizetés mellett agitálnának. Egyébként helyesnek tartja az eredeti szerkezetet, s azért azt elfogadja. Gyürky Ábrahám kijelenti, hogy csak általánosságban tette megjegyzését, Keglevich Béla gr. zárbeszéde után a különvélemény elejtetik. A 13-ik szakasznál Mesnil Viktor b. a következő indítványt terjeszti elő : »Választható mindaz, a ki választó, ha életének 24. évét betöltötte, és a törvény azon rendeletének, miszerint a törvényhozás nyelve a magyar, megfelel, azután ide betétetnék az : »kivéve azokat, kik becstelenítő bűntettet elkövettek, kik választhatói joguktól örökre megfosztattak.« (Elfogadjuk!) Bárczay Albert a módositványt elvileg elfogadja, azonban azt ily szerkezetben kívánja elfogadhatni : »kivéve azokat, kik a 12. §. 3 pontja szerint választói joguktól megfosztattak.« (Helyeslés.) Szőgyény-Marich László indítványára kimondatik, hogy nem választhatók meg azok, kik ezen törvény hatályba lépte után gyilkosság, rablás, gyújtogatás, lopás, orgazdaság okmány hamisítás, csalás, hamis bukás, hamis eskü miatt elítéltettek. (Elfogadjuk!) A 14—72-ik szakaszok változatlanul elfogadtatnak . A 73-ik szakaszban a jogügyi bizottság a következő elv kimondását indítványozza: »Kivételképen kizárandó a szavazásból az, a ki összeírás után követett el bűntettet, vagy vétséget, vagy csőd alá jutott s büntetését még ki nem állotta, vagy ellene a csőd meg nem szüntettetek. Kiss Miklós és Vay Miklós b. a módositvány ellen; Keglevich Béla gr. és Zichy Feraris Viktor a módositvány mellett szólanak. A belügyminiszter felszólalásával a ház elveti a módositványt. A 82. szakasznál elfogadtatott a jogügyi bizottság következő javaslata: »Ha két jelölt egyenlő számú szavazatot nyert, vagy az egyik jelölt időközben az új határnap elérkeztéig meghalt, szintén új választásnak van helye. Ha a két jelölt közül valamelyik időközben a jelöltségtől visszalép, az ellenjelölt nélkül maradt jelölt az új határnap elérkeztekor országgyűlési képviselőnek nyilváníttatik. A 112-ik szakaszt, mely az eddigi választókereteket ideiglenesen törvényesíti, fsa jogügyi bizottság kihagyatni kívánja. Kiss, Barcsay Albert, Radvánszky Albert az eredeti szakasz mellett szólanak. Zichy Feri, Victor, Szögyény-Marich László a jogügyi bizottság javaslatát pártolják. A belügyminiszter felszólalása után a ház az eredeti szakaszt fogadja el. A többi szakaszok változatlanul elfogadtattak. A jegyzőkönyv hitelesíttetvén, elnök a legközelebbi ülést esti 7 órára tűzi ki. Az ülés végződött d. u. 2 órakor. E3EJg2SaBaflH8MMB—B—B—BHB—aBBBBBHMMgM II. A képviselőház ülése aug. 14. Elnök: Perczel Béla. Jegyző: Huszár Imre. A kormány részéről jelen vannak: Ghyczy Kálmán, Szapáry Gyula gr., Szende Béla, Pauler Tivadar. Elnök az ülést esti 6 órakor megnyitván,a a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után beterjeszti az időközben érkezett kérvényeket, melyek a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. A ház az elnök indítványára ő felségének f. hó 18-ikán megülendő születésnapja alkalmából szerencse-kívánatait fejezi ki, s felhatalmazza az elnököt, hogy ezt szokott módon ő felsége tudomására juttassa Tudomásul vétetik továbbá a belügyminiszter azon jelentése, hogy e hó 18-kán és 20-án a vártemplomban ünnepélyes isteni tisztelet fog tartatni. Szabó Lajos és Ordódy Pál végleg igazoltatnak. A ház Oláh Miklós halála felett sajnálatát fejezi ki. Szende Béla a hadjutaléknak a sorozó járások szerinti kivetéséről szóló előterjesztést teszi le a ház asztalára. A jelentés ki fog osztatni. Szapáry Gyula gr. belügyminiszter beterjeszti a méterraérték behozatalára szükséges költségekről szóló törvényczikket, s az ülésszak elnapolásáról szóló kir. leiratot. Kihirdettetik s a főrendekhez hasonló kihirdetés végett átküldetni szándékoltatik. Felolvastatik ezután a következő kir. leirat: Mi első Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya. Ha Magyarországunk és társországaink zászlósainak, egyházi és világi főrendeinek és képviselőinek, kik az általunk 1872. évi szeptember 1-én Pest szabad kir. városunkban országgyűlésre egybegyülvék, királyi üdvözletünket. Kedvelt híveink! Midőn az általunk 1872. szept. 4-én megnyitott országgyűlés 2-ik ülésszakát ezennel berekesztjük, egyszersmind a 3-dik ülésszak , a kis leány meg nem hal, még a feleséged lett volna. Hogy ez megtörténhetett »volna«, az tagadhatatlan, daczára annak, hogy a kedves leánykával Petőfi szót is alig váltott volt. De e percztől fogva úgy tekinté, mint meghalt kedvesét, kijárt sírjához, gyászt viselt, s rakásra irta a szebbnél szebb »Cypruslombok«-at. Ekkor mindig oly hangulatban volt, hogy vele tréfálni nem volt tanácsos. Egy téli este több pályatársammal együtt szokott tanyánkon időztem; valamelyikünk Petőfi után tudakozódott, hogy hol késik oly soká? — Ne bántsátok azt, szólt Pákh — ő most bizonyosan Etelka sírjánál fogyaszkodik. Aki nem hiszi mindjárt meg is győződhetik, nézzétek, Sándor ép most lép be az ajtón, behavazva mint Reiterholm a »Báléj «-ben Csakugyan Petőfi egészen behavazva, nagy komolyan felénk lépdelt. — Honnét jösz Sándor? kérdé valamelyik. — Etelka sírjától jövök — szólt Pákh Petőfit parodizálva, kísérteties, mély hangon. Persze ezt nevetés nélkül nem állhattuk meg, mire Petőfi jól összevadállatozott mindnyájunkat. Különben pajtásai körében igen kedélyes tudott lenni; katonáskodásáról, vándorszínészi nyomorúságos napjairól a legjobb humorral eladomázott, egy-egy uj versét elszavalta sat. Gyakran rövid időre el eltűnt Pestről, falusi magányba vonult, nem azért, hogy kipihenje magát, de hogy megújult erővel áldozzák múzsájának, s rendesen egy-egy nagyobb költeményfüzért mint a »Szerelem gyöngyei«, »Felhők« hozott magával vissza. Népszerűsége, kifogyhatlan termékenységével egyre nőtt. Ekkor sokan elbizottsággal vádolák, pedig amit elbizottságnak véltek, az nem volt egyéb mint tiszta önbecsérzet. E tekintetben mintha látnoki tehetséggel lett volna megáldva. — Kicsinylenek most, rágódnak rajtam — mondá olykor — pedig lesz idő, hogy körmeikkel kaparnának ki a földből s nevemmel dicsekedni fognak! A kritikusokat ki nem állhatta s átalában minden kritikát gyűlölt; pedig olykor maga is irt kritikai jegyzeteket, de a melyeket csak fiókjában tartogatott. Egy drasztikus hasonlatára még most is emlékszem, melyet jegyzeteiből olvasott föl: »N. pegasusa — úgymond — úgy repül, mint a döglött lyúk, mit a kerítésen át dobnak.« Legbizalmasabb emberét is nehezen kérte föl valami szivességfélére, s az ily esetben a megtagadás rettenetesen bántotta. Mikor azon hazaszerte ismeretes pénzkölcsönzési esete volt, keserűséggel lett eltelve ; mindnyájunkat fellármázott. — Még azt az ajánlatot meri tenni, hogy kastélyába menjünk, dolgozzunk ott, nem fogunk koplalni, mindennel el leszünk látva! Hallottatok ilyet valaha: tápintézet költő csemeték számára! Kinek van kedve fölcsapni ? Mindegyiknek lesz külön cellája, hol ódákat írhatunk Moecenas házigazdánk tiszteletére. Nos, kinek kell-e költő-profint ?! Akkor még nem voltak ezek a mai jótékony »Geld auf Alles« pénzintézetek, de ha léteztek volna is, szegény Petőfinek bajosan adtak volna pénzt arra a fekvőségre, min költészetének drága gyöngyei termettek. És mégis akadt egy önzetlen férfiú, egy a pénz dolgában is ritka jó barát, ki Petőfinek nagyobb pénzösszeget kölcsönzött. Mikor Petőfi összes költeményeinek első, nagy kiadása megjelent, egy díszpéldánynál betoppant e ritka jó barátjához. Arcza sugárzott az örömtől, diadaltól. A könyvet szótlanul elébe tette s maga nagy lépésekkel föl s alá járt a szobában. A jó barát sokáig forgatta a könyvet, figyelmesen lapozott benne, közbe-közbe felszólalva: ez már derék, ez jeles, csakugyan pompás fiú vagy te Sándor. — Nos . . . most már csak nem félsz, hogy örökös adósod maradok, szólt büszkén a könyvre, mintegy kézzelfogható jelzálogra mutatva. Tartozását nemsokára ki is fizette. Petőfi életének egyik legszebb s legboldogabb szakát képezi a felvidéken tett körútja, mikor Kerényit s Tompát meglátogatta. Ekkor élvezé először népszerűségének varázsillatát, a merre járt mindenütt tenyerükön hordozták, kitüntetésekkel fogadták vele a még kevéssel ezelőtt névtelen sorsüldözöttel úgy bántak mint ünnepelt férfiúval, szerették, kényesztették, dicsőítették. Valóban nem lett volna különös, ha a dicsőség mámorától a fiatal tűzlélek megittasul. E körútjában Gömörben Kubinyi Rudolfnál találkoztam vele, utitársakká létünk egész hazáig. Várgedéből kirándultunk Salgóra, a karancsaljára ; költeményeiben e kirándulásoknak sok szép nyoma maradt fen. Rima-Szombatban épen tisztujitás volt s Adorján Boldizsárnak az a merész ötlete jött, hogy Petőfit táblabirónak proponálja s horrenduma süldő poétát csakugyan megtették tekintetes Halász Boldizsár ur collegájának. Losonczon,a Steller családnál s Karádinál, ki később Kossuth fiainak nevelője lett, pár vidám napot töltöttünk. A fiatal táblabiró itt tisztelgő éjizenét is kapott. Losonczon sok szép s ügyes leány volt akkor, hogy ügyesek voltak az is bizonyítja, miként a különben női társaságban szótalan s férehuzódó Petőfit, beszédessé s bátor udvarlóvá tudták tenni. Uticzikkeit, melyeket sok oldalról kárhoztattak, de melyektől a genialitást senki sem tagadhatta meg, útközben, még e benyomások fris hatása alatt irta. Nem csuda aztán, ha széles jó kedvét, pajzán de ártatlan humorát, s kissé neki szilajodott hangját sokan féremagyarázták s zokon vették. Petőfi mindig igen egyszerűen élt. Többnyire másodmagával lakott, mint Váradi Antallal, Dobsával, Pálffy Alberttel, különösen ez utóbbival igen jó, kenyeres pajtásságban élt jó humor, kölcsönös rokonszenv, egyenlő törekvés fűszerező együttlétüket. Míg Pálffy, költő pajtásának mindenik versében, de kivált eredeti genre képeiben mint Orbán, Megy a juhász, Pató Pál stb. gyönyörködött, s azokat kegyetlenül szavalgatta, Petőfi viszont Pálffy csípős ötletein, cynizmusán stb. elölmulatott. — Hallanátok csak, ez a csuklyás barát mily szent zsolozsmákkal ébreszt föl minden reggel (Pálffy azelőtt kis pap volt) megpukkadnátok a nevetéstől. Már mint jegyes s később mint házas ember mindinkább neki komolyodott, sokat tanult s visszavonulva élt. Nős korában Egressy Gáborral egy emeleten lakott a dohány-utczában, hol Egressynek derék magyar gazdasszony neje, a kis menyecskének, imádott Juliskájának, nem csekély segélyére volt a fiatal háztartás berendezésében. Egy ízben Tompával meglátogattuk a fiatal házast. Tompa alig várhatta, hogy bensőleg szeretett kedves Sándorát új helyzetében viszontláthassa. A nyitott előszobán keresztül menve, miután senki sem jött elénk, egy oldalajtón benyitottunk. Az ajtónyílásra a fiatal házaspár, mely épen könyvolvasásba — úgy tetszik Shakespeare — volt elmélyedve, fölrezzent. — Micsoda falusias berontás ez — szólt Petőfi affectált grandezzával — hát nem tudod, hogy a fővárosban nem szokás így minden bejelentés nélkül berontani! Tompa, annak daczára, hogy megszokta Petőfi, ellenkező, zsörtölődő évődését, vele szemben, e fogadtatásra nem csekély zavarba jött, nem tudta hányadán van. — No jól van Sándor, hát megyek... s komikus levertséggel az ajtónak fordult. — Mégysz bizony, majd meg mondom hova s a két barát vidám nevetéssel egymás nyakába borult. (Vége köv.) Két folyó évi octóber 24 évre összehivottnak nyilvánítjuk. Kikhez egyébiránt királyi kegyelmünkkel állandóan maradunk. Kelt Bécsben, 1874. évi aug. 13. Ferencz József, s. k. Bittó István, s. k. A kir. leirat hódoló tisztelettel tudomásul vétett, s a főrendekhez átküldetni határoztatik. Elnek beterjesztvén a lefolyt ülésszakról szóló jelentését, melyet a ház felolvasottnak tekint, — a ház tagjaitól búcsút vesz s az ülést eloszlatja. * 1.- ijj A főrendiház esti 6 és fél órakor tartott ülésében a méterrendszer behozatalának költségeire vonatkozó szentesített törvény kihirdetése után felolvastatott a képviselőházban előterjesztett királyi leirat. Mire elnök szívélyes búcsút vévén a ház tagjaitól, az ülést eloszlatja. Görög keleti szerb egyházi congressus. Karnovitz, aug. 12. K. C. A congressus ma a királyi leirat felolvasása és a patriarcha dotatiojára vonatkozó legfelsőbb elhatározás kihirdetése végett ülést tartott. Az ülés 10 órakor Gruics adminisztrátor által megnyittatván, küldöttség megy a királyi biztosért, a ki megjelenvén, átadja a királyi leiratot. Ez következőleg hangzik : Mi első Ferencz József stb. Kedvelt Hívünk! Magyar miniszterelnökünk előterjesztéséből értesültünk, hogy hűségednek f. é. jul. 31-én kelt jelentése szerint, a szerb nemzeti egyházi congressuson egybegyült képviselők, f. é. jul. 22-én kelt rendeletünk értelmében eljárván, f. é. jul. 31-én tartott választási ülésben Ivacskovics Prokop érsek és román metropolitát és vak bel.tit. tanácsosunkat választották görög keleti karloviczi érsekké és szerb patriarchává. Ugyanazon képviselők egyszersmind azon legalázatosabb kérelemmel járultak hozzánk, hogy ezen választást legkegyelmesebben megerősíteni méltóztatnak. Midőn a mi magyar miniszterelnökünknek, vallás és közoktatási magyar miniszterünkkel, valamint horvát-szlavon-dalmátországi kormányunkkal egyetértőleg tett előterjesztésére, miután a megválasztott érsek-patriarcha az eddig viselt román metropolita érseki méltóságáról önként lemondott, és ezen választáshoz legfelsőbb megerősítésünkkel járu lünk, fölhívjuk Hűségedet, hogy ezen legfelsőbb megerősítésünkről a szerbegyházi nemzeti congres- sust megfelelő módon értesítse és e mellett az érseki díjazás tárgyában kiadott f. é. jul. 7-én kelt leg-felsőbb rendeletünket úgy a congressus, mint az újon-nan választott érsek-patriarcha előtt hirdesse ki. Felhívjuk továbbá hűségedet, hogy miután a megválasztott érsek-patriarcha esküjének szabályszerű letétele és ugyanannak ünnepélyes beiktatása iránt a kellő intézkedéseket megtette, ezen beiktatás befejezése után a congressus üléseit a mi nevünkben bizonytalan időre függeszsze föl és további működését, nyert utasítása és egyéb e részbeni rendeletek értelmében az összeülendő püspöki zsinatra irányozza. Egyebekben hűségedhez stb. A királyi leirat szerb nyelven is felolvastatván. ( Hueber királyi biztos beszédet tartott a congres-sushoz, melyben felhívja, hogy az újdon kinevezett patriarchát mint saját választottját, nehéz feladatá- nak teljesítésében gyámolítsa és az egyházi és iskolai intézmények fönntartásában és fejlődésében őszintén elősegítse. Csak ez után tartja lehetségesnek, hogy az egyház kebelében támadt szerencsétlen pártoskodások megszűnjenek, és a hazai törvények oltalma alatt álló egyházi és iskolai institutiók a vallásosság és a közjólét fölvirágzásához vezettessenek. Végül fölszólítja a congressust, hogy a folyó évi augusztus 18-án reggeli 10 órakor a metropolitai székesegyházban tartandó ünnepélyes beiktatásnál jelen lenni szíveskedjék. A királyi biztos zsidók között eltávozván, Gruics adminisztrátor újra átveszi az elnökséget és felolvastatja a királyi biztosnak hozzá intézett iratát, mely ő Felségének a patriarcha dotatiojára vonatkozó határozatát tartalmazza. A legfelsőbb határozat szerint az 1871-iki congressus által a metropolita érsek javadalmazása iránt hozott szabályzat, amenynyiben a metropolita javak haszonélvezetének elvonásával a pénzbeli dotatió kirendelése czéloztatik, végleg visszautasíttatott és az 1871-iki congressus azon eljárása fölött, miszerint ezen szabályzatot nem legfelsőbb jóváhagyás, hanem A horvát orsággyűlésből. Az augusztus 12-iki ülésben Mazuranics bán a következő törvényjavaslatokat terjesztő elő : az 1873. júl. 29-iki büntetőrendtartás némely határozatainak módosításáról; egy uj sajtótörv.-ről; továbbá s a sajtóügyi esküdtek névlajstromainak összeállításáról ; végre a sajtóügyi eljárásról, a javaslatok a codificáló bizottsághoz utasíttattak. Az igazoló bizottság jelenti, hogy megalakult, és hogy elnökévé Kukuljevicsot, előadójává Stekovicsot választotta. Több folyamodvány bejelentése és néhány személyes ügy elintézése után dr. Racski szólal fel a horvát vallási és iskolai alapok ügyében. A szónok az ügy előzményeit vázolja. Az 1868. évi 1. törvényczikk 49. szakasza rendeli, hogy »a vallási és iskolai alapok tekintetében a múltból eredő követelések a kölcsönös elszámolás utján kiegyenlitendők.« A múlt országgyűlés ez ügyben semmit sem tett, azért a jelen országgyűlés 1872. aug. 16-án tartott ülésében a regnicoláris küldöttséget utasította, hogy a magyar hason küldöttséggel tárgyalásokat kezdjen és a magyar kormány kezelése alatt levő horvát vallási és iskolai alapoknak minél előbbi átadását követelje. Ez országgyűlési határozat foganatosítására azonban a regnikoláris küldöttség sem tett semmit, minthogy a magyar küldöttség, melynek nézete szerint e kérdés a két kormány által oldandó meg, közreműködését ez ügyben megtagadta. Amaz országgyűlési határozat az 1874. évi költségvetés | | tárgyalása alkalmával megnyittatott, az említett j ! alapok azonban még eddigelé sem lettek különvá- ; í lasztva, noha azok jövedelme az autonom budgetbens folyik. Racski ennélfogva kérdést intéz a bánhoz, váljon szándékozik-e nemsokára lépéseket tenni az ,j iránt, hogy a horvát alapok minél előbb az orszájgos kormánynak adassanak át. Az interpellatió albánnal közöltetni fog. Ezután dr. Makanecz szólalt fel a fiumei képviselők ügyében. Már az 1868. évi kiegyezési törvényben, úgymond meg volt állapítva, hogy Fiume városa és vidéke két képviselőt küld a horvát országgyűlésre. D e képviselők meg nem jelenése miatt már az uj kormányhoz is intézett interpellátiókat de úgy látszik, hogy azok ad acta tétettek. Fiume városának joga van, a horvát országgyűlésre két kép- viselőt küldeni, s e joga nem függ sem a kormányzó, sem a városi képviselet akaratától. Ha a fiumei ala- ■ szók nem akarnak választani, veszély nekik »nes-smo«-val szavazni; vannak azonban ott horváti hazafiak is, akik az őket törvényesen megillető vá-lasztási joggal élni és a horvát országgyűlésre kép ,viselőket küldeni kívánnak. Beszéde végén a követkkező interpellátiót intézi a bánhoz : »Mely okoknál fogva mulasztotta el a bán a szükséges lépéseket az iránt, hogy Fiume városa és kerülete a horvát országgyűlésen képviselve , legyen ?« A bán kijelenti, hogy ez interpellációra leg-közelebb válaszolni fog. Végül megválasztatott a 21 tagú költségvetési bizottság a következő képviselőkből: Smaics, Muller, dr. Bilics, Horvát Mirko, Jakics, dr. Sram, Miskatovics, Broz, Csop, Mrazovics, Horvát Péter, Turkovvics, Grosics, Voncsina, Kukuljevics, Mihaljevics, Stekovics, Joanovics, Rogulics, Vrbancsics és Tombor, csak tudomásul vétet vé, _ . felsége legfelsőbb helytelenítése il ezt terjesztette_.Okzersmind ő felsége elrendelni méltóztatott, hogy a megszüntetett conventio és sidoxiáért, a patriarcha érseknek ez előtt rendszeresített volt kárpótlás az uj érsek installatiójától kezdve teljesen beszüntettessék és az ennek megfelelő összeggel a vallási járulék aránylag leszállittassék. Az ülés mó 12 órakor véget ért. Különfélék. Budapest, aug. 14. (Báró Edelsheim-Gyulay orsz. főhadparancsnok) Temesvárra tett vizsgálati útjából tegnap este Budapestre visszaérkezett, és átvette megint a főhadparancsnokság vezetését. (Honvédségi körökben) azt beszélik, a »L. C.« szerint, hogy a kereskedelmi minisztériumhoz helyettes államtitkári minőségben áthelyezett Havas Sándor miniszteri tanácsos helyét a honvédelmi minisztériumnál nem polgári hivatalnokkal,hanem honvédtörzsttiszttel fogják betölteni. Úgyszintén beszélik, hogy báró Wimpfen nyugalmazott vezérőrnagy legközelebb hason minőségben a honvédséghez fog beosztatni. (A herendi gyár állapotáról azt halljuk, hogy az activa nem háromszázezer, hanem négy- százezer frt, a passiva csak ötvenezer s igy annálkönnyebben megmenthető e nagyhírű hazai gyár, mely világhírűvé tette a magyar ipart. (A nemz. színháznál) az építkezések oly gyorsan előhaladtak, hogy a szinház holnap megnyitható. A homlokzat egy emelet magasságban fel van építve, a kijáratnál ideiglenes deszka-boltozatot alkalmaztak s minden úgy van berendezve, hogy a szinház látogatását az építkezés épen nem gátolja. (Az apatini iparegylet) a folyamatban levő kenderverseny fontossága és érdeke, valamint a közönség kivonata folytán elhatározta, hogy a f. hó 9-én megnyitott iparkiállítást e hó 20- kán fogja bezárni. Az elnök, ki erről bennünket távirati úton értesít, felkéri a hazai lapokat e közlemény átvételére. (Balaton - Füred) és Siófok közt a gőzhajóközlekedés pár napig sok bajba ütközött. A nagy viharok miatt ugyanis, melyek a Balatonon uralkodtak, a hajó csak egyszer indulhatott napjában, s hozzá még Siófoknál az amúgy is csekély vizet — nem tudjuk mi okból — annyira lecsapolták, hogy a hajó pár napig a révben nem köthetett ki, s az utasok s a málha szállítása a parttól több száz lépés távolságra horgonyt vetett hajóhoz csolnakokon történt. Ily expeditió alkalmával egyik lélekvesztő a nagy szélben felborult, s gr. Zichy Nándor családjának összes podgyásza a Balatonba merült, a csolnakon levő három egyénnel együtt. Emberélet nem esett áldozatul, s a podgyászt is kihalászták, de a grófi család kárát mégis tetemesnek mondják. E hirtelen nagy rettegés a fürdőben úgy, hogy az elindulásra készülő közönség nagy része nem mert hajón elutazni, hanem Veszprémen át vette útját hazafelé. Most azonban Écsy László füredi igazgató erélyes közbenjárása folytán, ki személyesen utazott el Siófokra, a lecsapolási műveletet megszüntették, s a közlekedés a hajón minden fennakadás nélkül történhetik. Megjegyezzük egyúttal, hogy Füredre az Istvánnap alkalmából külön két vonat indul a fővárosból. (A H.-M.-Vásárhelyi ünnepély.) Megkerestettünk a következő sorok közlésére. A hódmezővásárhelyi ref. egyháztanács nevében és megbízásából őszinte köszönetet mondunk mindazon egyházi és világi férfiaknak, hatóságoknak és testületeknek, kik főgymnásiumunk másfélszázados ünnepélyén személyesen, illetőleg küldötteik által résztvenni s annak magasztosságát emelni szíveskedtek. Fogadják szives köszönetünket azok is, kik körülményeik által gátoltatva személyesen ugyan nem lehettek jelen, de szivükben velünk ünnepeltek s áldás kivánataiknak becses levelükben adtak meleg kifejezést. Isten áldó kegyelme legyen velök! Hódmezővásárhely, 1874. aug. 12 Szeremlei Samu h. lelkész elnök. Török Bálint főgondnok. (Jele n té s.) A sárospataki főiskola akadémiája, s gymnasiumában az 1874/s-dik tanévre a beiratások és pótvizsgálatok szeptember 18-ig, a tanév megnyitása pedig szept. 8-án tartatnak meg. A jogakadémiára vonatkozólag pedig értesíteni kívánjuk a szülőket s hallgatóinkat, hogy a három éves tanfolyam a jelen tanév alatt is fenntartatik s hogy harmad évi hallgatóink az eddigi elméleti bírói államvizsgálatot a tanév végén letehetik. Az igazgatóság. (Mosonmegyei méhészeti kiállítás.) Mint értesülünk, a földművelési minisztérium, tekintve a nagy érdekeltséget, melyet a mosonmegyei gazdaegyesület részéről rendezett méhészeti kiállítás széles körökben keltett, a már engedélyezett díjakat egy arany és három ezüst államéremmel szaporította. Egyúttal figyelmeztetjük a kiállítani szándékozókat, hogy a bejelentési határidő f. hó 23-án letelik. A küldemények dr. Rodiczky Jenő tanár úrhoz M.Óvárira intézendők. (Uj zenemű.) Rózsavölgyi és társa kiadásában Budapesten megjelent : »Vályi Emlék«, 24. magyar ábránd. »Még a búza ki sem hányta a fejét,« és »Áldogáltam a tó partján, szomorú fűz mellett,« népdalok felett zongorára szerzé Székely Imre. Ára 1 frt 30 kr. (A Lampel Róbert-féle könyvkereskedést (váczi utcza 12. sz. a.) úgy az azzal összeköttetésben levő könyvkiadási üzlettel, minden hozzá tartozó jogokkal együtt Wodianer F. ház- és könyvnyomdatulajdonos vette meg. .. (A kettős kabát.) Brust szabómester fürdőutczai üzlete kirakatában egy idő óta az új találmányu ruhadarab vonja magára az arra menők figyelmét. Ez az e lapokban már említett kettős kabát, mely egyik felén szorosan a testhez áll, míg másik felén bő palotát képez. Szerkezete könyü és kényelmes, és közönséges ár mellett kétszeres tartóssággal bir. E kabát feltalálója Brust úr, találmányára mind a magyar, mind az osztrák kereskedelmi minisztériumtól szabadalmat nyert. Személyi hírek. (Házasságok.) Holnap, f. hó 15-én d. u. 5 órakor fog a felső vízivárosi templomban megtartatni Fejér János m. k. állam számvevőszéki főszámvizsgáló két leányának: Fejér Ilka és Mariska kisasszonyoknak. esküvője. Ilka k. a.it S chö n o a Aurel ur, az egy. budapesti fővárosi takarékpénztár hivatalnoka, Mariska kisasszonyt pedig Sped Bódog ur, m. k. államvasúti mérnök vezeti oltárhoz Násznagyok Mészáros Ferencz miniszteri tanácsos és Divad József urak lesznek. Helyi hírek. (A főorvos a tanács mai ülésében szóval tett jelentést Lipcsében tett tapasztalatairól és előadó, hogy ez alkalomból megfordult Münchenben is, hol az ottani városi főorvos részéről a legvendégszeretőbb modorban fogadtatott. A müncheni főorvos megmutatta neki a mintaszerű halottas kamrát és ő a látottakról igen részletes jegyzeteket készített, melyeket alkalom adtán itt igen jól lehet majd értékesíteni. (Díszpéldányt) küldött a közoktatási miniszter a városnak azon munkából, melyet Romer Floris és Desjardins Ernő a nemzeti múzeum műemlékeiről kiadtak. A díszpéldány a városi levéltárba fog letétetni. (V ilá g itási ügy.) A tanács elfogadta a középítési bizottság azon indítványát, hogy a két sziv utca közelében készülő vasúti hídnál és a Podmaniczky utczai feljárásnál 45 gázlámpa fog égni, de csak akkor, ha a közlekedés ott egészen helyre lesz állítva. (A budai tűzoltók tanyája eddig a medve-utczai Strasser-udvarban volt, de miután ezen telken közelebb iskolát fognak építeni, a tanács intézkedett, hogy a tanya a Kreipl-féle laktanyában helyeztessék el. (A budapesti mű- és mű ipar kiállításiegyesület) terveire hirdetett pályázatnak a következő eredménye jön : Az első díjat az »Euréka,« a másodikat »Bb.«, a harmadikat az »Artibus« feliratú terv szerzője nyerte. (A 11 akert.) Beudet Henrik világhírű franczia léghajós szombaton és vasárnap esti 7 órakor fog ismét felszállni az állatkertből. (Mérgezés.) Viszokay Katalin, budai születésű 20 éves gazdasszony tegnap este egy Józsefvárosi házban mérgezési tünetek közben hirtelen meghalt. Holtteste a Rókus-kórházba szállíttatott. (Rablótámadás.) Schwarz budapesti üzér kocsiját tegnap éjjel a budaörsi vámon kívül három csavargó feltartóztatta, és miután ruhájától és néhány hatosból álló pénzétől megfosztották, minden további bántalom nélkül eleresztették. A magyar földhitelintézet igazgatósága részéről megkerestettünk a következő sorok közlésére: A főrendiház tegnapi ülésében gr. Zichy-Ferraris Victor úr a magyar földhitelintézetről oly nyilatkozatot tett, melyet megjegyzés nélkül nem hagyhatunk. »Constatálni akarom — igy szólt — constatálni akarom a haza és az ország szine előtt, hogy ezen társulat igen is nyerészkedő társulat, s hogy azon czélnak, melyre alapittatott, hogy t. i. pénzszükségben mintegy segélyt nyújtana, épen nem felel meg, mert részidőben bizony nem adott pénzt, a mikor pedig adott, sohasem adta olcsóbban, mint más intézet.« Ez állítást a tisztelt gróf ur igen bátran kimondta ugyan, de épen nem constatálta. A magyar Földhitelintézet nem nyerészkedő társulat, bármenynyiszer nevezze is annak. Valóban csodálnunk kell, hogy a gróf úr, aki maga is tagja egy földhitelrészvénytársulat igazgatótanácsának, nem akarja a különbséget látni egy kölcsönös jótállásra alapított intézet, és egy nyereményre alapított részvénytársulat között. Hiszen ez a különbség oly igen egyszerű. A részvénytársulatnál a részvényesek megosztoznak az évi nyereményen, a földhitelintézetnél pedig nem osztozik azon senki, hanem az egész nyeremény a tartalék alapba foly, hogy ez által az intézet erősödjék, hitele nőjjön s idővel a magyar földbirtokos még olcsóbban kapjon onnan kölcsönt mint most. Amott tehát a részes társak nyernek, emitt nem nyernek. A gróf ur nyerészkedőnek nevezi az intézetet azért, mert üzleteiből nyereményei is maradnak. Ez azonban nem komoly érv, csak játék a szavakkal. Természetes, hogy az intézetnek vannak nyereményei és hogy azokat gondosan meg is takarítja. De az itt a fődolog, hogy a magyar földhitelintézetnek nincs részvénytőkéje, nem kell évről-évre osztalékok után