Pesti Napló, 1874. szeptember (25. évfolyam, 199-223. szám)
1874-09-19 / 214. szám
hogy a legnagyobb bölcseség egyáltalán nem törődni az isten akaratának megismerésével. Szóljunk őszintén: a modern tudomány furcsa zarándoklásokat tesz az Anyag egyházához; nem egészen őszinte. Úgy tesznek a modern bölcselkedők, mintha csakugyan beérnék materialisticus mythosaikkal, az értelmetlen erőnek tulajdonított értelmiséggel. Ezt főleg azért teszik, mert a legjobb fegyvernek tartják, pedig az álnokság nem visz jóra. Midőn tudósaink a vallási érzet ellen küzdenek és nem akarnak vallással foglalkozni, voltakép az értelmi haladás forrását dugják be. Ha az ész a rajongókat átengedi természet fölötti ábrándjaiknak, ennek meg fogja adni az árát. A vallási érzelmet nem fogják elörni, hanem azt fogják előidézni, hogy a vallási érzet, észszerű theologia hiányában, mindenféle szörnyűséges theolog kezére fog játszatni. Az egyházi férfiak viszont olyanok, mint az alvajárók ; azt hiszik, hogy a ritualismussal megállítják az áramlatot, mely magával ragadja a szellemeket a tiszta Utilitarismus felé. Mintha mysticus gesticulatiókkal a Niagarát akarnák visszatolni. Van ebben bizonyos öntudatlan machiavellismus is. A leghívőbbek sem egész őszinték, midőn azt állítják, hogy csakugyan meg vannak győződve az általuk hangoztatott érthetetlenségekről. Ha hiszik, akkor talán azért teszik, mert a vallástalanság megrémíti őket és a ritualismusnál jobbat nem tudnak ellene. De midőn ily illusiókba ringatják magukat és azt keresik, ami által akaratukat diadalra vihetik, nem pedig azt, hogy mi a kétségtelen vagy a hihetetlen , nem juthatnak zöld ágra és csak azt érik el, hogy még jobban idegenítik el a kedélyeket a vallástól. Öngyilkosság az egyház részéről, hogy fel nem ismeri a jelen áramlat természetét és nem alkalmazkodik hozzá. A theológia azzal iparkodik a tömeget vezetni, amivel lehet; a jó és részért való jutalmat és lakolást a túlvilágban szerepelteti és ez által azon gondolatra vezet, hogy isten a földön nem mindenható, hogy a földön nem az igazság uralkodik; ez pedig a szellemeket elidegeníti az egyháztól ; discreditálja a theologiát, mert a lelkiismeretek be kezdik látni azon nagy igazságot, hogy a jó és a rész önmagukban lelik jutalmukat; bár annyira még nem jutottak, hogy ennek felismerését a legfontosabb ismeretnek tartják; még mindig azt hiszik, hogy elsősorban fő érdekünk annyi gyakorlati ismeretet szereznünk, hogy az óhajtottak eredményeket el tudjuk érni. Angolországban hit és tudomány egy és ugyanazon betegségben szenvednek. Mindegyik kerüli az igazságot, vagyis inkább nem érzi át. A földi érdekeket elsősorban szem előtt tartók csak az ítélőtehetséget becsülik nagyra, akiknél pedig az erkölcsi szükségletek érzete bir túlsúllyal — azok csak arra gondolnak, hogyan tehetnék a vallást minél vigaszteljesebbé. Egyikük sem veszi észre, hogy első igényünk a földön az, hogy megéljünk, a természet törvényeinek ismerete, az ismeretlentől való félelem által odajussunk, hogy felismerjük azt, ami meg tud menteni az elviselhetlentől és biztosítsuk magunknak a nélkülözhetlent. A politikában nem jó afelől vitatkozni, kinek van joga egyedül uralkodni, a pápának-e, a királynak, avagy a népnek; minden esetben csak határnélküli uralomra jutunk, pedig csak azon uralom védhet meg a ballépésektől, mely több, egymást ellenőrző hatalom combinatiójából alakul. Az erkölcsi életben is csak azon irány vihet jóra, mely a tudomány és hit egymást kiegészítő combinatiójából ered. A tudomány veszélyes tévedéssé fajul, ha félreismeri szerepét és küzd a természet feletti hatalomba helyezett hit ellen, ahelyett, hogy beérné annak megakadályozásával, hogy e hit ne adjon az isten akaratáról oly fogalmakat, melyek ellenkeznek a természet felismert törvényeivel. A vallás is gyászos kegyeletlenséggé válik, ha megtámadja magát az észt, és nem szorítkozik annak meggátlására, hogy a tudomány azon fogalmat, melyet a természet törvényeiről megszerzett, ne tekintse végoknak. Mialatt tudomány és hit így czivódnak, ott áll mögöttük az ezerkarú Briareus, az a vendég, mely minden válságnál hívatlanul is beáll; a tömegek, melyeket a gondolkozók nem iparkodnak felismerni, melyeket meggondolatlanul izgatnak; a tömegek, melyek nem tudják a tudományt, a theologiát, sem a felfoghatót, sem a felfoghatlant, melyeknek egyéb gondjuk sincs, mint a szenvedés elkerülése. E tömegek borzasztó részrehajlatlansággal járnak el; karjaikat nyújtják a tudósoknak, amíg ezek az ész nevében megtámadják mindazt, a mi nincs ínyére a tömegeknek, vagy amint mondanak az egyháznak, valahányszor olyat ígér, ami ínyükre van. De midőn itt a baj, midőn a gondolkodók — azon balga hiszemben, hogy a természet törvényeit megértetik mindenkivel — lerombolták a hitet, mely az értelmetleneknek egyedül tud kötelességeket parancsolni, midőn ama barbár theologiának nyitottak ajtót, mely elviselhetlen szenvedések felidézésére szorítja a tömeget , akkor az ezerkarú óriás, ki képtelen ama szenvedések okait belátni és maga sem bízik magában, mentőt, megváltót keres. Legyen az pápa vagy császár, az neki mindegy; ő oltalmat akar ama veszélyek ellen, melyeket nem lát előre ; oltalmazóul azt fogadja el, aki ajánlkozik és jogot ad neki arra, hogy maga határozza el, mit kell tenni daczára azoknak kiknek van lelkiismeretük, eszük, hajlamuk a jóra. Nem állítom, hogy Angolország ily katastrófa elé megy ; nem állítom, hogy nem lesz elég bölcs kihúzni magát a megkezdett harczból. Conservativ ösztöne máris felébredt; fél és ez jó jel. Experimentalismusa egyébiránt csak ismétlése azon kísérletnek, melyet már két ízben tett meg, egykor Baco majd meg Locke és Bolingbroke alatt, de mindannyiszor jelleme erősebb volt fejénél. Angolország speculatív értelmisége sohasem volt mély, a logicával nem törődik, az értelme általelfogadott elvek szűk volta nem igen genirozta. Utilitarismusában van egy jó vonás ; a hasznos fogalma alatt nem azt érti, ami vágyainkat kielégíti, hanem azon elkerülhetlen feltételeket, melyek szükségesek a közjó előmozdítására ; érti ama gazdasági törvények ismeretét, melyeket semmiféle óhaj büntetlenül nem ignorálhat. Annyi bizonyos, — és egyebet nem is akartunk mondani — hogy Angolország e pillanatban válságon megy át, és hogy jövőjét biztosan nem lehet megjósolni. A képviseleti kormány típusának megalkotása az ő dicsősége, de most azon erők, melyek szabad megegyezés útján lehetségessé tették, hogy az angol nemzet jobban éljen bármely népnél, elváltak egymástól, hogy egymás ellen küzdjenek ; intézményei nem biztosítják a túlsúlyt azon bölcseségnek, mely eddig fejlődését irányította. Régi szervezete meg van rendítve. Az angol társadalom is azok közé tartozik, melyeket szétmenő elemek vonszolnak ide-oda és kérdés, hogy ismét ő fog-e oly alkotmányt, oly törvényt találni, mely az ellentétes irányzatokat ki fogja békíteni. E tekintetben múltjának hagyományai, a genius, mely képessé tette a véghezvittekre, nem egészen nyugtat meg. Liberalizmusának lehunyó napján van egy fekete pont, mely vihart jelez a jövő napra: lássa örömét, hallja vig dalát, s a lég végtelen tengerében kiterjesztett szárnyainak csattogását. S most nem bocsáthatott szabadon egy embert, habár ezen ember szabadsága rá nézve szerencsétlenség leendett. S ezen ember több mint szolga, fiának megmentője volt. Azon pillanattól fogva, midőn megmentette Ricardot, ezen ember nemcsak a család, hanem azon megváltott anya lelkének kiegészítő részévé lett, kinek visszaadta a tűzvész füstjében már-már veszendőbe ment üdvösségét. Szegény Carolina, lehetetlennek tartotta, hogy férje oly kegyetlen, s hálátlan, mint valójában kegyetlen és hálátlan volt. Vájjon semmi befolyása sincs-e az emberi érzelmeknek furára ? Vájjon eladja-e, nem szolgáját, hanem fiának hős megmentőjét ? Carolina táviratilag akarta értesíteni férjét a borzasztó esemény és Antonio nagyszerű hős tettéről. Távsürgönyét következőleg fogalmazta : »Borzasztó zivatar. Villám csapott fiunk szobájába. Tűz. Ricardo majd meghalt, elájult. Antonio, saját életét veszélyeztetve, mentette meg őt. Majd elvesztem én is. Azt hiszem, e nemes tettével Antonio kiérdemelte szabadságát. Szived legszentebb érzelmeire kérlek, add vissza szabadságát, mint anya kérlek erre. — Carolina.« Jura épen lakásán volt, midőn e táviratot vette. Szivében szörnyű harag gyuladt fel. Nem látta a veszélyt, melyben fia forgott, sem szolgájának önfeláldozását. Atyai szivét nem érintette azon hálaérzet, mely neje szivét csordultig betöltötte. Féltékenység, őrjöngő, dühös féltékenység gyújtotta fel vérét, égette csontjait.Antonionak a villám által okozott tűzvészszel való küzdése, a lángok közé való rohanása nem volt egyéb előtte, mint Carolina szívének megcsalására, s férje meggyalázására kitalált eszköz. Magán kívül ezen eszme befolyása alatt, a következő, távirati választ küldte Carolinának : »Örvendek fiunk megmentésén. Antonio teljesítette rabszolgai kötelességét. Ezért tartjuk őt. Több kérést ne halljak, további halogatást nem tűrök. Azonnal küld vásárra Antoniot. Ezt egész szigorúsággal parancsolom. Haza megyek. Nem akarok otthoni Antonióval találkozni. Mindjárt holnap vigyék vásárra. — Jura.« Midőn Carolina megkapta ezen sürgönyt, majdhogy elnyelte tekintetével; de olvasva tartalmát, ujjaival összemorzsolta azt, s csak igy kiáltott fel : kérlelhetetlen, mint a végzet! (Folyt, köv.) A pénzügyi igazgatóságok reformja. Ghyczy Kálmán pénzügyminiszter a pénzügyi igazgatóságokhoz rendeletet intézett, melylyel azoknak eddigi hatáskörét tetemesen szélesííti, de egyúttal felelősségét is fokozza. A »M. Politika« ismerteti e rendeletet és ennek értelmében a fontosabb ügyek, melyeket a pénzügyi igazgatóságok jövőben saját hatáskörükben fognak elintézhetni, a következők : Oly illetékek le- vagy elengedése, melyek a fennálló szabályok szerint a félrefokozott mérvben rovattak, az esetben, ha az egyszeres illeték nem több 1000 forintnál.Ezen illeték le- vagy elengedéseknél a pénzügyigazgatások zsinórmértékül tartják azt, hogy teljes elengedés csak rendkívüli körülmények közt foglalhat helyet, különösen ott, hol a fölemelt illeték a vagyonátruházás vagy jogügylet megkésett bejelentése miatt szabatott ki, s hogy az elengedés vagy leszállítás a késedelmi kamatoknak megfelelő összegre ki ne terjesztessék.« Illetéktörlések, illetőleg visszatérítések, foganatosítás és telekkönyvi bekeblezés előtt a szerződő felek által közakarattal megszüntetett jogügyletektől megszabott illetékekre nézve, ha a jogügylet megkötése és megszüntetése közt egy évnél több idő nem folyt le, vagy ha az ügyletmegszüntetés nem újabb ügylet létesítése alapján következett be. Szeszgyárosok vagy répacukorgyárosok által a szabályok értelmében kért fogyasztási adóvisszatérítések, az üzletmunka véletlen fennakadása alapján, ha a visszatérítendő összeg egy ezer írtnál nem több. A bér és fogyasztási adó megváltása vagy bérbeadása végett közárverésről vagy szabad egyezkedésről felvett jegyzőkönyvek helybenhagyása abbanaz esetben, midőn a 2000 lélekszámot meghaladó községben a megváltás vagy árverés útján elért öszszeg a kipuhatolt fogyasztási viszonyok szerint járandott összegnek megfelel vagy legfelebb 4°o-kal csekélyebb. Jövedéki kihágások esetében a rendes eljárás megszüntetése, ha a bírság egy ezer forintnál többre nem rúg. Vámhitel engedélyezése 5000 frtig. Dohánylevelek, dohánygyártmányok, külföldi szivarok behozatala iránti engedélyadás, ha a szállítmány 15 bécsi fontot túl nem halad. Kincstári követelések, úgymint egyenes vagy közvetett adókból, illetékekből, államegyedáruságból, haszonbérből, vagy egyéb jogviszonyból eredő járandóságok és hátralékok befizetésére nézve kért halasztások vagy határidő hosszabbítások engedélyezése ; ha ezen határidő a fennálló szabályok, vagy szerződés szerint megállapított fizetési naptól számítva két évet meg nem halad. A szabályszerű behajtási eljárás alkalmazása után bevehetetlenné vált kincstári követelések törlése egyenes adónál, illetéknél, fogyasztási adónál 100 forintig, egyéb kincstári követeléseknél 200 forintig. Megüresedett nagy dohánytőzsdék betöltése, kivévén, ha a pályázat eredménye a kincstárra nézve az előbbinél hátrányosabb, illetőleg az engedélyezendő tőzsdedíj az előbbinél legalább egy százalékkal nagyobb lenne. A másik fontos elv, melyet a pénzügyminiszteri utasítás életbe léptet: a közigazgatási tisztviselők felelőssége.Valamint, így szól, a hivatalos ügyek miképeni vezetése és elintézése, úgy a jövedéki ágazatok sikeres igazgatása iránti felelősség elsősorban és közvetlenül a pénzügyigazgatót terheli; másodsorban pedig az alárendelt tisztviselőket és hivatalnokokat, amennyiben ezek a rájuk bízott szolgálat teljesítésében mulasztást, hanyagságot vagy hűtlenséget követnének el, vagy pedig véleményezésnél, illetőleg javaslattételnél a tényeket és ügykivonatokat elferdítve vagy részrehajlóig adnák elő. A pénzügyigazgatóságnál tartandó tanácskozmányokhoz minden igazgatósági előadó meghívandó folyamáról rendes alakú jegyzőkönyv vezetendő ; a határozatok absolut szótöbbséggel hozatnak, és a határozattá vált véleményért az illető szavazók felelősök. De hogy a pénzügyigazgató a hivatalos ügyek helyes elintézéséért magára vállalhassa a felelősséget, megkövetelheti, hogy megbízható tisztviselői legyenek. Ez okból megadja neki a pénzügyminiszteri utasítás azon jogot, hogy helyettese, a számtanácsos titkárok, pénzügyőri biztosok, adóhivatali pénztárnokok, sópénztárnokok, I. és II-ed osztályú fővámhivatalok főtisztjei, valamint az I. és II-dik osztályú számtisztek, bélyeg és dohányáru raktári gondnokok kivételével a többi tisztviselőket a maga hatáskörében nevezte ki.« BELFÖLD. A törvényhatóságok területi rendezéséhez. Más lapokból még a következőket közöljük a törvényhatóságok területi rendezése kérdésében egyes törvényhatóságok által hozott határozatokról : Zala megye September 9-én tartott közgyűlésében tárgyalta a belügyminiszter ismert leiratát. Ezen belügyminiszteri rendelet által felhivatott Zalamegyei közönsége, hogy a területén fekvő felső Őrs, alsó Örs, Lovas, Pálóznak, Csopak, Kövesd, Arács, Balaton Kis Szőllős, Balaton-Füred, Tihany, Nagy-Pécsel, Nemes-Pécsel, Aszófő, Örvényes, Vászol és Balaton-Udvari községeknek a közigazgatás érdekében a szomszéd Veszprém megyéhez leendő csatoltatására nézve saját érdekei szempontjából nyilatkozzék. — A megyei állandó választmány az elcsatolást véleményezé, mert ez a nevezett községeknek’óbajával találkozik, s mert az a közigazgatás érdekében szerfelett kívánatos, megjegyezvén, hogy a megyének területe ez által csak 2 négyszögmértföldet, lakossága pedig mintegy 8—9000 lelket veszít; — egyúttal azonban kifejezést kívánt adni a megye abbeli óhajának, miszerint Nosztori puszta Akasi, Zanka, Kis-,Alsó-, és Felső-Dörgicse, Szent- Antalfa, Ó-Budavár községek, melyek törvénykezési tekintetben a balatonfüredi járásbírósághoz és veszprémi törvényszékhez osztattak be, a megyék kikerekítése alkalmával törvénykezési tekintetben is Zalamegyéhez visszacsatoltassanak. Az állandó választmány véleménye egyhangúlag elfogadtatott azon óhaj nyilvánításával, hogy a vasmegyei beszögellő részek Zalamegyébe kebeleztessenek. Akasi, Zanka, Szent Antalfa, Ó-Budavár, Tágyon, Csicsó, Szent-Jakabfa stb. községek, melyek törvénykezésileg már a veszprémi tvszékhez tartoznak, kérvényt nyújtottak be az iránt, hogy ők is közigazgatási tekintetben Veszprém megyéhez csatoltassanak. Ezen kérvény azonban tárgyalás alá sem bocsáttatott, mert a napirendre kitűzve nem volt. Aranyosszék f. hó 14-én tartott rendes őszi közgyűlésén tárgyalá e kérdést. Felolvastatván a belügyminiszteri leirat és ezzel kapcsolatban Torda megyének a szék közönségéhez intézett át, és belügyminiszter úrhoz menesztett felirata, s ez ügyben a szék községeiből beadott nyilatkozatok. Azután a szék főjegyzője azon véleményét terjeszti elő, hogy Aranyosszék törvényhatósági önállóságát a közlött miniszteri leirat elvei szerint t. i. államadójának 20 százalékjával is csak úgy tarthatja meg, ha tisztviselőinek létszámát s azok fizetéseit nagyban reducálja. Többen igen melegen szólottak Aranyosszék fenntartása mellett, míg mások azt, a jelen viszonyok szerint, akkora terület és népesség mellett — ha a kor igényeinek és a közigazgatás magasabb czéljának megfelelni akar — lehetetlennek álljták. A közgyűlés többsége az utóbbi nézetet fogadta el és kimondotta, hogy bármily kegyelettel viseltetik is Aranyosszék hatszázados múltja iránt, nem tehet egyebet, mint törvényhatósági önállását — a magasabb állami tekinteteknek meghajolva — feladni. S miután Aranyosszék magára fenn nem állhat, határozatilag kimondatott, hogy azon esetre, ha a tervezett Torda megye Aranyosszékkel együtt egy életképes megyét képezhet, Aranyosszék tömegesen ezen megyéhez, hová közgazdászati és társadalmi érdekei leginkább kötik, Torda központtal, Torda-Aranyos megye név alatt csatolandó. Azon nem remélt esetben pedig, ha Torda megye talán valamely államérdek miatt fenntartható nem lenne, a miniszteri leiratban kitétt azon kérdésre: Alsófejér vagy Kolozs megyéhez kíván-e Aranyosszék csatlakozni, szavazattöbbséggel az utóbbi mellett nyilatkozott. Szamosujvár szab. kir. város közönsége f. hó 12-én tartott közgyűlésében vette tárgyalás alá a belügyminiszternek a városi municipiumok uj szervezésére vontkozó leiratát. A közönség egy terjedelmes feliratban, melyet a város egyik ország. képviselője és tiszteletb. főjegyzője, dr. Molnár Antal dolgozott ki, kifejti azon fontos indokokat, melyek a város törvényhatósági önállóságának fenntartása mellett szólanak; azon adatokat, melyek szerint a város képesítve van a rendes közigazgatás minden igényeinek megfelelő törvényhatósági élet berendezésére, végül ezek kapcsában azon kérését, hogy a város törvényhatósági önállása jövőre is fenntartassék. Árvából, sept. 10. (Felirat a belügyminiszterhez.) Megyénk mai közgyűlése a következő feliratot intézte a belügyminiszterhez: A folyó 1874. évi aug. 3-án 32553. számú m. rendelet s az ezt bővebben fejtegető ugyanazon hó 27-én 35350. sz. a. keltm. leirathoz képest a nugod által bekivánt nyilatkozatadás végett a mai nap rendkívüli ülésre egybegyülvén, tanácskozmányunk eredményéül a fennt idézett rendelettel szemben a következő megállapodásunkat juttatjuk negod tudomására. A fennti rendelet egyenest megilletődésünkre adott okot és alkalmat, mert bárhogy is okoskodunk, nem tudunk megnyugodni ama gondolatban, hogy ezen rendelet a szegényebb törvényhatóságokat keményen sújtsa s ahelyett, hogy ezek nemzetgazdászati szempontból is emeltessenek, ahelyett, hogy nekik alkalom és mód nyuttassék felvirágzás s anyagi és szellemi fejlődésre, hogy igy biztos és fizetőképes polgárokat nevelhessenek a hazának, a szándékolt irányban minden eszköz s minden mód és alkalomtól elüttetnek, sőt mintegy büntetéskép látjuk kimérve érdemetlenül, s a méltányosság elve ellen az ítéletet, mely előtt,sajnos menekülésre kevés a kilátás, holott ellenben másis áldottabb, bár hasonnagyságu vagy kisebb, de tehetősebb törvényhatóságok különben bővelkedésben részesülnek. Az idézett rendelettel a megyei házi pénztár behozatala törvényhatóságunkra is kiterjesztetni szándékoltatik; a közigazgatási s gyámhatósági kiadásokra az egyenes államadójának 10%, melyhez ismét 10%, illetve pedig az úti s közegészségi költségekre való 5 % lerovásával 5 % pótadó útján engedélyezés létetik kilátásba. Törvényhatóságunk államadójának 10%-ka 17270 frt/foart teszen, adónk, bár általában csekély, de aránylag annyira nagy, s a közvetett adó által is még növekedett, mikép lelkiismeretünkkel alig fér össze, hogy ezenfelül még nagyobb terheket az újbóli 10%-al rójuk ki; de nem is vezethet czélhoz a magas rendelet, mert feltéve, hogy Liptó megyével czélzott egyesittetésünk, mi ellen mi egész önvédelemmel küzdeni kénytelenittetünk — daczára kifejtett aggályaink, sőt tönkretételünknek — foganatba is vétetnék, úgy tekintettel arra, hogy Liptó megyének egyenes államadója utáni 10 %-ka 23000 forintot teszen, a fennti 172707 5 %0 krrali egybevetés esetében sem lehetséges 40270 frt 5 kr két megyének, bár egyesített közigazgatási s gyámhatósági költségeit fedezni, holott jelenleg az úgy is végsőig kiszabott egyik törvényhatóság költségvetése is többet teszen. Már most az ügynek ily állása mellett, midőn az egyik törvényhatóságnak sírba döntésével a másik hasonlag mostohán álló törvényhatóság sem boldogittatik, hanem veszti, lehetséges-e méltányosság szempontjából kivárni azt, hogy ez esetben segítsen magának e két, illetve egygyé forrasztott törvényhatóság új terhekkel, holott ezeknek súlya alatt már úgyis nyögni kénytelen! Mi az egyesítés esetére annál kevésbé volnánk képesek s hajlandók a pótadó kirovására, minél nagyobb veszteség érné önkormányzatunk elvonásával a számos iparos, kereskedő, kézműves, földműves stb. elszegényedése, s úgy ennek, mint a műveit s tanult egyéneknek vándorbolhozi nyúlása által, mert igy az adózók egész serege adóképtelenné válván, vagy azok adója tetemesen csökkenvén, az adóképesség is apasztalnék. De tegyük fel, hogy ezen 10 százalékhoz a kivetés alá eső 5 százalék is hozzájárulna, s ekkor az összes költségvetés összege 60270 frtot tenne ki, még ez esetben sem fedezhető a két egyesítendő törvényhatóság közigazgatási szükséglete, mert ha e tekintetben az egyik törvényhatóság tisztikarát majdnem egészben is törölnénk, még mindig 4-6000 forint hiány jelentkezik, márpedig szükséges, hogy aránylag a kellő személyzet megtartassék. E helyütt nem vevén számba az utak és közegészségi czélokra szánt 5 százaléknyi összeget, mert úti műtárgyaink sokasága s az államút hosszúsága rendkívüli állapotot idéznek elő. Ebből világos, hogy a szándékolt házipénztár ilyképeni behozatalát nem óhajtjuk, hogy továbbá liptómegyével, egyesülésünk nemcsak nem kívánatos, sőt reánk kiszámithatlan hátrányos következményű nemcsak a fenntjelzett okoknál fogva, hanem természetes határaink a Kárpát közfal által elsánczolt topographicus fekvésünk ezt még annál inkább terhessé teszik s a közigazgatást is nehezítenék anynyira, hogy ez esetben kénytelenek lennénk az alkalomtól elüttetve, önkénytelenül is azon küzdtérről lelépni, melyen iparkodtunk mint hazánk hű polgárai, lehetőleg csekély erőnkkel is a közjónak szolgálatot tenni, és sehogy sem tehetjük fel azt, hogy ily kimutatott s kétségbe nem vonható tényekkel igazolt nehézségek ellenében önkényt sodortassunk a biztos örvény felé. Kénytelenek vagyunk e szerint nmódnak tiszteletteljesen előterjeszteni, miszerint mi önkormányzatunkhoz tovább is híven ragaszkodunk. E tekintetben azonban a módozatra nézve bátrak vagyunk ama meggyőződésünknek nyílt kifejezést adni, miszerint bár mi is dicsérendőnek és szem előtt tartjuk az államháztartásbani takarékosságot, mégis e helyütt fontolóra vevén magának a közigazgatásnak jelentőségét és fontosságát s azon főfeltételt, hogy ez jó is legyen, czélirányosabbnak, igazságosabbnak, rendesebbnek, könnyebben kivihetőnek találjuk azt, miszerint a magas kormány az országos egyenes adónak bizonyos százalékát az egyes törvényhatóságok szükségleteihez mérve kezelvén, szolgáltatnák ki — a nélkülözhető és pedig fenntről lefelé egyes hivatalok eltörlése, a tisztviselők fizetésének egyenlősítése és rendszeresítésével a szükségelt adományt, mely esetben magunk is készségesen jelenlegi költségvetésünkből 10.000 frt megtakarítást ígérhetnénk, a törvény szellemében eszközölhető lerovások mellett, mert hisz míg az egyik törvényhatóság a magas rendelettel kijelölték mellett felesleggel rendelkezhetik, nem látjuk méltányosnak, igazságosnak azt, hogy egy másik, a természettől kevésbé áldott, de a közös haza javára egyaránt mind pénz, mind véradóját lerovó s ugyanoly áldozatkész törvényhatóság bűnhődjék és sinteni kénytelenittessék, hisz ha a testi szervezet csak egyik ujját is bénítjuk meg, fájlalja azt az egész test s midőn törvényhatóságunk a közös haza iránt csak oly híven teljesiti kötelességeit, mint bármely más törvényhatóság, nem-e méltányos, hogy jogos igényeinek hasonlag érvény szereztessék ? a közigazgatás épen oly lényeges itt, mint ott s figyelembe véve a határszélre jelentkező nemzetiségi mozgalmakat, talán nem lesz felesleges megemlítenünk, hogy különös figyelmet érdemel, sőt kivétel alá is eshetik. Ezek volnának ama nézeteink, melyeket, nmgodnak magas leiratára tiszteletteljesen azon meggyőződésben adtunk elő, miszerint nmgod figyelembe vévén jogos igényeinket, önkormányzatunkra oly vészthozó intézkedéseket elhárítani kegyes lesz. De ha mindezen előadottak daczára nagod megnyugvását elnyerni szerecsések nem volnánk, úgy kijelentjük, miszerint bármikép is készek leszünk a kilátásba helyezett 10% adomány mellett is önkormányzatunkat fenntartani. Kelt A.-Rubinban, 1874. évi sept. 10-én tartott rendkívüli bizottsági közgyűlésünkből. Árvamegye közönsége nevében Zmeskál Zoltán alispán. H.-Szoboszló, sept. 17-én. (Az uj Hajdúmegye ügyéhez.) A megyerendezés ügye, mely ezúttal oly közelről érdekli a Hajdúkerületet, városunkban s az egész vidéken igen élénk mozgalmat keltett. A kerület és az egyes városok is gyakori értekezletet és üléseket tartottak, az ügy megbeszélésére, sőt egyre-másra hozzák a határozatokat, de nagyobbára csak azért, hogy azokat ismét megváltoztathassák, így a kerület előbb jelen állapotban való változatlan fenntartását kérte, míg a legközelebbi évnegyedes gyűlésen már Egyek és Polgár községek a Hajdúkerületbe való bekebelezését is kívánta, s így lemondott a statusquo fenntartására irányuló kérelméről. Ezen alkalommal azt is határozta, hogy a fő és alkapitány körutat tegyenek a vidéken s azon városokat, melyek a megye székhelyéül Debreczent óhajtják, ismét Böszörményhez visszatereljék. Ennek folytán tegnap fő és alkapitány urak városunkba érkeztek, a városi képviselők és a nép véleményét kipuhatolni, illetőleg Böszörmény érdekében síkra szállani, ami ma délelőtt előbb a városi képviselő-testület közgyűlésén, utána pedig a népgyűlésen meg is történt. A közgyűlés nevezett urak szép hangzatos beszédei, és néhány képviselő dörgő hangon az ősökre Bocskayra stbire utalt üres frásisú felszólalásai daczára, Fogthay Sámuel városi képviselő úr ajánlatára előbbi határozatát, mely a kerületi gyűléshez is felterjesztetett, de föl nem olvastatott, a benne előhozott számos fontos oknál fogva továbbra is egész épségében fönntartotta, vagy más szóval Hajdúmegye székhelyévé Debreczent kívánja tétetni, különben pedig bevárja a kormány további lépéseit és az ügyet ezúttal nem óhajtja tárgyalni. A városi képviselet e határozata folytán a népgyűlés is feleslegessé vált, de mivel már összehivatott, főkapitány úr rövid beszédben előadta ezen fontos ügy állását, és azt ígérte, hogy tőle telhetőleg mindent megtesz, a kerület érdekében. Ezért lelkes éljenekkel jutalmaztatott, mi ugyan inkább személyét, mint az általa jelenleg képviselt ügyet illette. A. S. Különfélék. Budapest, sept. 18. (Királyné ő Felsége Ventnorban.) F. hó 14-ki kelettel Írják Ventnorból: Királyné ő Felsége tegnapelőtt óta nem vett tengeri fürdőt; oka ennek az, hogy e napon több ízben nem jól érezte magát. Ő felsége még tegnap — vasárnap — is gyengélkedett, és ezért nem is volt ott a kath. istentiszteleten, ami első ízben történt meg. Szerdára berándulni szándékozott Londonba, de e tervet f. hó 18-dikára halasztotta. Ezen kellemetlen félbeszakítások többféle combinatiókra adnak alkalmat; a sziget törzsvendégei már rég azt találták, hogy az égalji viszonyok nem kedveznek ő Felségének, ki eddig igen rosz időjárás mellett is mindig vett tengeri fürdőt, és meglehet, hogy e szigorú gyógymódnak kedvezőtlen utóhatása volt. Az elutazás időpontja e hét végén fog megállapíttatni, amikor is ő Felsége vissza fog térni Londonból. (Az alcsuthi és aradi hadgyakorlatok.) Vasárnap a király Alcsuthra megy az ott összpontosított honvédcsapatok megszemlélésére. Ott 14 honvéd gyalog-zászlóalj és 4 honvéd lovas század van együtt, és pedig: a budapesti 1. és 63. sz., a mezőtúri 7. sz., a karczagi 47. sz., a jászberényi 50. sz., a félegyházi 2. sz., a gyulai 8. sz., az ógyallai 59. sz., az ipolysági 62. sz., a tatai 64. sz., a székesfehérvári 65. sz., a paksi 66. sz., a veszprémi 71. sz., és a pápai 72. sz. zászlóaljak; továbbá a budapesti 1. és 19. sz., a kecskeméti 2. sz., és a félegyházai 34. sz. huszár századok; azután még két mitrailleuse-üteg és két közös hadseregbeli ágyuüteg. Alcsuthról ő Felsége Aradra utazik, ahol a következő csapatok lesznek együtt: az 51., 61., 64. számú sorgyalogezredek, valamint több kiegészítési keret; továbbá az 1., 14. és 16. sz huszárezredek; a 13. sz. tüzérezred 5 ütege és a 21. sz. egészségügyi osztály. Az aradi hadgyakorlatok sept. 22-én és 23-án lesznek. 24-én visszatér a király Budapestre, hol a 25. és 26-án tartandó zárhadgyakorlatokon lesz jelen. 26-án este vagy 27-én reggel ő Felsége elutazik Bécsbe. Az egész udvar ideérkezése október 15-ére van kitűzve. (Lövési kísérletek a Krupp-féle ágyukkal.) Tegnap Höflány mellett újabb összehasonlító lövési kísérletek létettek a Krupp-féle öntött aczél ágyukkal. Jelen voltak Albrecht, Vilmos és Frigyes főherczegek, a hannoveri koronaherczeg, K. Koller közös hadügyminiszter, kivel több tábornok és több mint száz különböző fegyvernembeli tiszt jött le Bécsből, végre a Lajta-Bruckban tartózkodó tábornokok és tisztek. Az összehasonlító lövések all. sz. tüzérezred öntött aczél-félütege és a 3. sz. tüzérezred 8 fontos fél gyalogütege között d. e. 11 órakor vették kezdetüket és d. u.fél 3 óráig tartottak. Az eredményről Lajta-Bruckból következőket jelentik a »Pr.«-nek : A fővezetést a tüzérség főfelügyelője Vilmos félig intézte, kinek rendeleteit K. Lenk altábornagy tüzérségi igazgató hajta végre. A lövések űrlövegekkel négy különböző távolságra megjelölt alakokra és ütegekre történtek. Minden távolságra és ütegre 40 lövés volt megállapítva. Az első lövés alkalmával, 2700 lépés távolságra két század gyalogság ellen hivatalos közlemények szerint az aczélágyuk 1252-szer találtak és 290 »embert« tettek harczképtelenné; a bronczágyuk ellenben 212 találó lövés mellett 105 »embert.« 2350 lépés távolságra, egy tűzben álló üteg ellen irányozva: az aczélágyuk 64 szer találtak, 15 »embert« és 18 »lovat« tettek harczképtelenné, és leszereltek egy böröczöt. A bronczágyuk 18-szor találtak, 9 »embert« és 5 »lovat« tettek harczképtelenné, és egy egész ágyút szereltek le. A harmadik lövésnél egy felállított gyalogsági csapat ellen 1150 lépésre az aczélágyúk 329-szer találtak, és 52 »embert« tettek harczképtelenné, a bronczágyuk 69-szer és 37 »embert« terítettek le. Végre a negyedik lövésnél, mely egy a dombos terep által fedett és 500 fekvő báb által képviselt gyalog-zászlóalj ellen 1700 lépés távolságból létetett, az aczélágyuk 57-szer találtak és 45 »embert« öltek meg, a broncz ágyuk 21-szer találtak és 19 »embert« tettek harczképtelenné. Albrecht és Vilmos főherczegek szerencsekivonataikat fejeztették ki a harmadik tüzérezred ezredesének a 8 fontos bronczüteg kedvező eredményeihez. (Lónyay János úr) az idén ismét egyik újabb jelét adta a nép jóléte iránti gondoskodásának. Nagy-Lónyán gyermekkertet (kisdedóvót) állított fel saját költségén, melynek vezetésére Budapestről egy arra képesített ifjú nőt hozatván le, annak fizetéséről és ellátásáról ismét ő és Lónyay Gábor úr gondoskodnak. E szerint a falu lakosainak egy krajczárba sem kerül gyermeik első, gondos neveltetése. — Nagy csodálkozással is csüggnek »az uj iskolán«, — mint ők nevezik — s kimondhatlan figyelemmel lesik el kicsinyeik mozgó ajkairól az ott tanult kellemes csengésű gyermekdalokat. A Lónyay-család majd mindennap meglátogatja az intézetet és gyönyörködik fejlődésében. (A Jászkunkerületek)I. évi rendes őszi közgyűlése, melyben a jövő évi költségvetés, a választás alá eső bizottsági tagok fele részének kisorsolása és az új választás iránt szükséges intézkedések s egyéb közügyek fognak tárgyaltatni, f. é. oct. 12-ik s következő napjain fog Jászberényben megtartatni. Jászkunkerületek falkapitánya helyett: Kerek József kerületi főjegyző. (A magyar kir. államvasutak) igazgatóságától a következő tudósítást vettük : A f. évi September hó 11-én Budapestről indult 2. számú vonatunknak Turcsek és Stubnyafürdő állomások között történt kisikamlására vonatkozólag megtörtént szigorú vizsgálat kiderítette, hogy a pálya teljesen jó karban volt, s hogy a kisikamlás egyedül a vonatnak a megengedett sebességnél gyorsabb menetéből származott. A vétkes mozdonyvezető megfenyítése végett a kellő lépések megtétettek. (Gróf Batthyány Imre elhunytáról) a családi gyászjelentés igy hangzik: Német-újvári Batthyány Imréné, született székhelyi gr. Majláth Erzsébet, csillagkeresztes és palotahölgy, magas leányai: Mária, úgy ennek férje báró Du Mont Alfons cs. kir. nyug. ezredes, — Emma Róza, néh. lovag Andreoli Ferencz, cs. kir. nyug. százados özvegye, — úgy veje, zsadányi és török-szent-miklósi Almásy Pál,valamint ezek gyermekei nevében mélyen szomorodott szívvel jelenti feledhetlen férje, német-újvári gr.Batthány Imre urnak,az aranygyapjas rend vitéze, Magyarország főlovászmestere, a szent-Istvánrend középkeresztes vitézének, cs. kir. kamarás és valóságos belső titkos tanácsosnak, egykor a királyi hétszemélyes tála bírája, s Zala vármegye több mint 25 évig főispánjának, f. évi September hó 16-ik napján, a haldoklók szentségének felvétele után, élete 94-dik évében, Szabad-Batthyánban bekövetkezett gyászos kimúlták Az elhunytnak földi maradványai f. hó 19-ik napján, délelőtti 10 órakor, Szabad-Batthyánban beszenteltetvén, az ottani családi sírboltban fognak örök nyugalomra letétetni; az engesztelő szent mise-áldozat pedig ugyanakkor, az ottani rom. kath. templomban fog a mindenhatónak bemutattatni. Szabad-Batthyánban, sept. hó 17-én. Áldás és béke hamvaira! (Tűzvész.) Korponáról sept. 15-ről Írják nekünk: Folyó hó 8-án szomorú jelenetnek voltunk tanúi, a Korponához közelfekvő, Czekócz helység majdnem földig égett. — Ünnep lévén, a nagy mérvben elharapódzott tüzet romboló dühében nem volt ki megakaszthassa, mivel a nép ájtatoskodni a szomszéd falukban volt elszéledve. — Az egész falu lángban úszott, csak midőn a tűz lecsillapult, láttuk, miszerint 53 lakház, 31 pajta, több melléképület, valamint 27 házhely ez évi összes termése oda van, s igy 320 ember fedél, élelem s ruha nélkül a kétségbeejtő jövőnek néz eléje ! Az összes kár hivatalos becslés nyomán 50,217 írtra rúg, s ezen kívül két em.