Pesti Napló, 1874. szeptember (25. évfolyam, 199-223. szám)

1874-09-18 / 213. szám

213. szám. Szerkesztési iroda, Barátok­ tere, Athenaeum-épület, A lap Szellemi rénzét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézirátok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok tere, Athenaeum-épülete, A lap anyagi részét illető közie­mények (alvifizetés, pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz is tézendők. Budapest, Péntek, September 18.1874. 25. évi folyam. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek Postán küldve 9 vag­y Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt * 3 hónapra 0 . . 6 frt — kfo 6 hónapra 0 « - 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéseéig felülfizető8 évnegyedenként 1 ftfrint. Az előfizetés az év folytán «min­den hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számi­tetik. Hirdetéseim: szintúgy mint­ előfizetését a KIADÓ-HIVATALos Barétik-tere, Athenaeuris-épült küldendők. Előfiizeté­s „PESTI NAPLÓ“-ra. ■ $$0** Mindazon t. előfizetőink, kiknek megrendelése a folyó September hó végével lejár, felkéretnek annak minél előbbi megújí­tására. A jelenleg folyó regény befejeztével ismét nagy érdekű regényeket közlünk mind a reggeli, mind az esti lapban. Előfizetési árak: Egész évre.........................24 frt. Két évre..............................12 frt. Negyed évre .... 6 frt. Egy hóra...........................2 frt. fj§f“ Az előfizetés Pestre, a „Pesti Napló“ kiadó - hivatalának (Ferencziek-tere, Athenaeum­­épület) küldendő. a „P. Napló“ szerkesztő- és k­at-álvatala, Budapest, sept. 17. Honvédségünk győzelmet aratott. Lajtha- Brucknál honvédeink harczképzettsége, fe­gyelme, a rendszer állotta ki a tűzpró­­bát. Jelen volt király ő felsége, kinek a honvédség,a mint ma fennáll, egyik legsajátosb alkotása. Jelen volt Albrecht főlig és számos más főlig, kik a katona szemével birálták honvédségünket. Jelen volt Andrássy Gyula gróf, kinek diplomata-szive bizonyára élénken dobogott, midőn honfitársai ezreit, magyar vezényszó alatt látta maga előtt elléptetni. Jelen voltak a közös hadsereg legkitűnőbbjei, a német, az angol, a franczia, az olasz és orosz hadsere­­gek főtisztjei és megbízható adatok alapján állíthatjuk, hogy mind e kitűnőségek meg voltak lepve ama nagy és fényes eredmények által, melyeket a honvédségi rendszer ezúttal felmutatott. Fényesen kitűnt, hogy a magyar szüle­tett katona. Ha jók tisztjei és a legénységgel bánni tudnak , a fegyelemben sincsen párja. Honvédeink magatartásáról mindenki ma­­gasztalólag nyilatkozik. A táborozások alkal­mával nem történt semmi kihágás. Ügyessé­­gök és gyakorlottságuknak honvédeink oly fényes jelét adták, hogy fogolylyá tették a közös hadseregbeli csapatok egy kitűnő osztályát. Kitartásuk oly nagy volt, hogy bár hajnali 2 órától d. u. 1 óráig hadirendben ál­lottak, oly délczegen vonultak sátorhelyeikre, mintha csak az imént hagyták volna el azokat. A hadműveletek szabatossága a legkitűnőbb volt. Honvédeink úgy viselték m­agukat, mintha mindegyikük tudta volna, hogy a k­i­­rály és az ország szeme tekint reá, hogy a honvédség életképességét kell bebizo­nyítani. Köszönet és elismerés vitéz honvédeink­­nek. A király ő felsége a legna­gyobb kitüntetésekkel halmozá el honvédsé­günket s e kitüntetések hire örömteljes visz­­hangot fog kelteni az egész nemzetben. Ő Felsége elrendelte, hogy őrsége folytonosan a honvédségből álljon. Honvédségünk törzs­tisztjei a királynak voltak vendégei. S midőn a gyakorlatok véget értek s azok kitűnő ered­ménye nyilvánossá lön, királyunk nemcsak a főhadparancsnokhoz intézett elismerő kéz­irattal tünteté ki honvédségünket, hanem zászlóaljtól-zászlóaljhoz lovagolt s mindenütt személyesen fejezte ki legfelsőbb és legteljesb elismerését. A katonák népe, a fegyverben álló s magyar vezényszó alatt sorakozott nemzet nyerte az elismerést a koronás ki­ I­rálytól. Örömmel és megelégedéssel­­­egyezzük fel ez eredményeket. Osztozunk azon zajos éljenekben, melyek a hadgyakorlatok után a lajta­brucki honvédtáborokban felharsogtak, s meg vagyunk győződve, hogy minden ma­gyar emberben megdobban a szív, ha a mi katonáink fényes brucki napjainak hirét ve­szi. »A királyért és a hazáért!« — volt a jelszó, mely alatt honvédeink a hadgyakor­latok tüzében állottak; — »a királyért és a hazáért!« -- ez fog felharsogni, ha majd a csaták ágyuszava szólal meg s a magyar di­csőséghez és a magyar vitézséghez híven áll­­juk meg helyeinket. Honvédségünk brucki diadala nagy elég­tétel lehetett a honvédség daliás s a katonai erélyekben kitűnő főhadparancsnoka, gondos s az intézmény iránti legmelegebb szeretettől áthatott minisztere, fáradhatlan tisztikara s minden egyes honvédnek lankadatlan buz­galmáért. Ők bebizonyiták, hogy nagy költ­ségek nélkül is szervezhető néhány száz­ezer­nyi nép­hadsereg, mely a katonai erényekben vetekedik az állandó hadsereggel. Ők bebizo­nyiták, hogy a magyar katonai hírneve nem szenvedett csorbulást,é­s a­mi a legfőbb, ők bebizonyíták honvédségünk életképes­ségét. Mindazon terv, mely a honvédség meg­szüntetését hangoztatá, ma — majdnem azt állíthatni — semmiséggé törpült.A honvédség, mely az imént inkább csak nemzeti óhaj volt, ma döntő helyeken is a monarchia védképes­­ségének garantiájául tekintetik s oltalma alatt áll mindazoknak, kik a monarchia védképes­­ségével komolyan törődnek. Ezt a győzelmet vívták ki honvédeink Lajta-Brucknál, s ez a győzelem, melyet megköszönt a király, — a legteljesben méltó a nemzet köszönetére. A „Pesti Napló“ tárczája. J­gy szív története. Regény két kötetben. Irta : Castelar Emil. Spanyolból: Beksics Gusztáv. MÁSODIK KÖTET. V. FEJEZET. Ártatlanság. (Folyt.) Ricardo figyelmesen tekintett anyjára, s igy szólt : — Anyám, te sírtál. — Fiam imádkozzál. Ricardo, mielőtt takarója alá bujt volna, letér­delt ágyában, kis kezeit összetette, szemeit Rafael szent szüzének pompás másolatára szegezte, mely feje felett függött. — Imádkozzál atyádért. Ricardo imádkozott. — Imádkozzál anyádért. Ricardo nagyobb áhítattal imádkozott. — Imádkozzál minden szerencsétlen emberért. Ricardo folytatta kis imáját. — Most feküdjél le, s én megyek. — Várj anyám. Még azért is imádkozom, hogy Antonio ne távozzék. S ezen imát rebegte el legbuzgóbban. — Ártatlan! kiáltott fel Carolina. — Jó éjt, anyám. — Jó éjt, fiam, válaszolt Carolina s csókkal halmozta el fiának arczát. Ricardo édesdeden elszenderült. Már hosszú időn át aludt, s Carolina mégis ágyánál állott és szemlélte őt. Fáradhatatlanul szem­lélte fia arczának békés kifejezését, álmának nyugal­mát, arczának színét, homlokának fényét, fürtös ha­ját, telt, rózsaszínű idomait, nyugodt lélekzetét; fá­radhatatlanul magába szívta fia gyermekded ártat­lanságának illatát, melyet Ricardo, Carolina szivé­nek ezen felerésze, a szegény anya örömeinek ezen egyetlen forrása, vigaszának angyala kilehelt. Caro­lina szelleme fia nevelésének fenséges eszméjében összpontosult. Valamint a madár a szerelem isteni sugallatára száraz leveleket, növények rostjait, a ba­­romfilak mellett elszórt pelyhet, a juh-ablokban gyapjút szed össze, s lábacskáit, csőrét használva, először összehordja, megépiti, körülsimitja s aztán mellével kimintázza, bemélyeszti fészkét tojásai s a tojásaiból származó kicsinyei számára s ösztönszerü physicai, gépészeti, építészeti s szobrászati tudomá­nyát használja, hogy szive szentélyét, családja ott­honát, s jövője templomát felépítse, úgy az anya is, átalakult szívének kinyilatkoztatásai következtében, megtanul minden művészetet, minden tudományt, s megnyitja szeretett fia előtt az élet utait. Ő, az anya ismeri az egészségóvó szabályokat, hogy megakadályozza, az orvosi tudományban jártas, hogy visszaállítsa gyermeke egészségét ; otthonos az erkölcstanban, hogy tisztán megőrizze gyermeke lel­két, jártas a mélabús, bölcső- és altató dalok művé­szetében, a történelemben, hogy elbeszéléseivel szó­rakoztassa s oktassa gyermekét ; megtanulja a ter­mészeti theologiát, hogy Istenről, s végtelen szerel­méről beszélhessen ; természetes ékesszólással bír, hogy fiában eszméket, érzelmeket kelthessen fel ; — sejtelmei gyakran a valódi jövendölés fenséges jelle­gét öltik fel; imákat tud, melyek jobban ráillenek az élet minden, apró és nagy viszonyaira, mint melyeket a szentek vallási ihletükben találtak ki , szóval az anya minden tudományban jártas, mely szükséges arra, hogy gyermeke életére a hajnalderű első suga­rait ragyogtassa. Carolina behunyta szemeit, s csak fiára, egye­dül fiára gondolt. Visszaidézte emlékébe azon isteni gyönyört, mely elterjedt ereiben, midőn érezte, hogy fia megmozdult szive alatt; azon szent fájdalmat, mely fia születésének fenséges órájában gyötörte ; fia csecsemő korát, midőn Ricardonak anyai emlőjén való táplálását, ezen isteni hivatalát egy nővel sem osztotta meg ; az első gyermekkorban támadni szo­kott gyakori betegségek miatti aggodalmait; Ricar­do első szavait, kíváncsiságát, melylyel a körülötte levő tárgyakat szemlélte, heves vágyát, melylyel ki­­nyújtá kezecskéit, megkülönböztető mosolyát és sze­retet sugárzó tekintetét, melylyel mindig kitüntette anyját, kinek ölében akart feküdni, és szende­­regni. Carolina örömmel gondolt vissza azon pilla­natra, midőn fia született, s e pillanatot összehason­lította gyermekkorának karácson­yjével, s ártatlan, szent örömeivel. Valamint gyermekkorában a ra­béta) és a furulya üdvözlő dalai, az éjfélkor meghú­zott harangok zúgása és szent énekek közt született Isten fia, kit az ég csillagai az istáló karmai üdvözöl­tek, s az angyalok és pásztorok köszöntöttek, úgy azon éjjel midőn fia született, midőn erkölcsi gyö­nyör töltötte be lényét, midőn fiának első sírását hal­lotta, fia élete első csirájának kifejlődését lát­ta , — reszkető kezével először érintette gyer­mekének meztelen tagjait , először szorította őt kebléhez , s először nyomott csókot homlokára , szintén érezte, hogy e gyermeket Isten küldötte neki,­­ hogy magános életét felvidítsa, s ott­honára a menyország visszfényét áraszsza. Isten, maga az Isten nyilatkozott, a tiszta szerelem ezen sugalmában, s az imádott gyermek égi hangjában. E pillanattól fogva mindig csak fiának nevelé­sére, oktatására és kiművelésére gondolt. Játékokkal játékszerekkel, apró csecsebecsékkel vette körül, me­lyeket Ricardo rendesen összerombolt, hogy az em­beri szemmel veleszületett honczoló értelem szük­ségletének, első nyilvánulásaiban, eleget tegyen. Egészen a természet ölelő karjai közé s fizikai élet­be helyezte, hogy ha majd felnő, erős alkata, hatal­mas izmai, s az elemekhez való természetes hozzá­­­­szokása által méltó polgára lehessen a világnak. Midőn szivét az érzelmek legelőször dobogtatni kezd­ték, megtanította szeretni, midőn a szavak, az esz­mék ezen hajnal kerül, megjelentek ajkain, megtaní­totta imádkozni. Fia testének­­ fejlesztése és kifino­­mitása, lelkének felvilágosítása: ezek voltak Caro­*) Rabéi — három húrral bíró hegedű, mely a spa­nyol nyájőröknek hagyományos hangszere B. Ga­lina létének csaknem kizárólagos feladata, s létének kivonata, rövid összefoglalása fia, fiának élete volt. De már ezen fenséges pillanatokban nagy vál­ság állott be. A nevelésben az anya feladata soha sem ér véget, mert a nő a léleknek mindig isteni szobrásza marad. De amint növekszik a fiú, az atya mindig nagyobb befolyást, hatalmat, s következőleg jogot nyer felette. Az anya kehlén, ölében tartotta, szive alatt vé­rével, s kehién emlőinek tejével táplálta gyermekét, utóbb az érzelem húrjait vonta fel szivének hárfá­jára, s a művészet tükörfényét vezette fejlődő kép­­zelmének végtelen hajnali felhőire. Anyja befolyása következtében a fiú jó, szeretetteljes, művészi, költői és emberséges hajlamú, megosztja örömeit és fájdal­mait, részt vesz mások hajában, álmodozik, gondol­kodik, szeret, felgyulad benne a képzelem és az ér­zelmek tüze. A férfiú azonban nem úgy él a termé­szetben, mint király palotájában : harczolnia kell a természettel. A férfiú nem úgy él a társadalomban, mint ba­rát a kolostorban; tapasztalnia kell az emberi érdekek, vágyak vetélykedését, viselnie kell a mun­ka durva igaját, nem talál oly társadalmat, melynek keretébe szelleme, képzettsége teljesen beleillenék; a társadalmat egyik nemzedék fenntartja, a másik megújítja az actiók és reactiók azon soro­zatában, mely az emberi nem történetének szövetét képezi; a férfiúnak, hogy a társadalom polgára lehessen, elő kell mozdítania, erőfeszítésének részarányával, az ál­talános haladást. Az atya nevelői feladata azon pil­lanatban kezdődik, midőn a fiú serdülő korába lép át. Anyja vallásossá, erkölcsössé tette, atyjának erőssé, munkássá kell tennie őt. Anyja érzelmet ön­tött beléje, atyjának az eszmék világát kell felgyúj­tania benne. Anyja az élet örömeire, szeretetre, von­zalomra nevelte, atyjának az élet szomorúbb, dur­vább oldalára, az élet véres küzdelmeire kell őt nevelnie. Íme, ezért szükséges, hogy a házasság örök, fel­­bonthatlan legyen, s még a síron is túlterjedjen, s hogy a házastársak örök időre esküdjenek egymásnak­­ szerelmet; mert csak akkor, ha egyek az érzelmekben,­­ egyek az eszmékben, egyek az életben és halálban,csak ekkor képesek egész, teljes lelket alkotni: érzelemből, eszméből,szerelemből és harczból, költészetből és való­ságból, családi és társadalmi kötelékből, a ház­­tűz­hely, a dolgozó szoba, a gyülésterem számára — önmagában megsokszorosodó, különféle, végtelen lelket, melylyel minden, minden gyermeküket meg kell ajándékozniok, hogy ezek önmagukban boldo­gok, embertársaikra nézv­e isznosak, s a világ javá­nak előmozdítói lehessenek. Oh, de Carolina látta a veszélyeket, melyek örvény­szájukat feltátották Ricardo bölcsőjének lá­bánál ; látta a vihart, mely halált hozó felhőket tor­­nyosított feje felett, mert az ő és férjének eszméi teljesen különböztek egymástól, mert férje mindörök­re meghalt Carolina szivére nézve , mert a legutóbbi levelek és eszmények következtében e két lélek házassága teljesen felbomlott, s e házi tűzhely erkölcsi rombadőlése teljessé lett s ezen már vissza nem állítható romok min­den töredéke fiának ágyára hullott, összetör­te Ricardo ifjú szívét és semmivé tette jövőn­­. E gondolat által gyötörtetve ég felé emelte, s aztán Ricardo felé nyújtotta karjait; rémülve oly borzasztó kétségbeeséssel ölelte át fiát, mint ha hajótöréskor a tenger örvénye ellenében akarná megvédeni, szemei­­ből megeredt a könyek zápora. Ricardo felsóhaj­tott, mintha ébredezni kezdene, Carolina azonban magá­hoz tért, mélabús dalt kezdett, s elhagyta szive gyer­mekét, ki ártatlanságának mély álmát aludta. Budapest, sept. 17. (Az osztrák miniszterek Bu­dapesten.) Esti lapunkban még azt jegyeztük meg, hogy nincs »positiv hírünk” arról, hogy mily ügyben jönnek le az osztrák miniszterek ? Hallottuk ugyan, hogy a »g a b n a v­á­m« kérdése ügyében, de mi ezt hihetetlennek tartottuk. Fájdalom, azt két felől is megerősítik s igy a hir alaposságában nem kétkedhetünk. A »Presse« azt jelenti, hogy herczeg Auersperg min. elnök, Lasser, Banhans s Preu­s mi­niszterek holnap reggel Budapestre érkeznek s ugyan az­nap itt, ő Felsége elnöklete alatt, közös (magyar és osztrák) min. értekezlet tartatik a gab­­navámok ügy­ében. Nekünk ismételve ugyanazt ír­ják, hozzá­téve, hogy­­ a­z­­ a­­ kereskedelmi mi­niszter, ki a vidékről tegnap érkezett haza, ma ugyan­ez ügyben minisztériumában tanácskozást tartott, megjegyezve, hogy ez ügy az ő Felsége elnök­lete alatt holnap tartandó min. értekezlet tárgyát képezi, melyben a magyar és az osztrák minisztérium tagjai vesznek részt. Természetes, hogy sem alkot­mányos, sem másféle szempontból nem lehet semmi kifogás, ha monarchiánk egyik államának miniszté­riuma oly ügyben, mely mindkét államot érdekli, az együttes mint értekezletre apellál s nem tűnnék fel a jelen eset sem, ha arról volna szó, hogy a gabna­­vámok kérdése érdemlegesen elintéztetnék. Nekünk azonban, úgy látszik, hogy most más kérdés forog fenn, és­pedig egyszerűen az, hogy a törvény felfüg­gesztéséért elvállalhatja-e az illető törvényhozás előtt valamely minisztérium a felelősséget, vagy nem ? Ez oly kérdés, melyet nem dönthet el az együttes min. tanács, hanem mindegyik kormány külön, s azért nem hiszszük, hogy e kérdésre nézve az együttes min. tanács más eredményekre vezethessen, mint a minőre az eddigi tárgyalások vezettek. Kü­lönben meglehet, hogy az osztrák miniszterek más propositiót tesznek, s a holnapi tanácskozás elé min­denesetre nagy érdekeltséggel tekinthetünk. (A váli táborba) Szende Béla honvédelmi miniszter holnap délután utazik el. A­n­d­r­á­s­s­y gróf külügyminisztert ma Budapestre várják, mivel ő is elkíséri a király ő­felségét a váli táborba, a­hol csakis honvédek tartanak hadgyakorlatokat. A váli táborozás befejeztével Szende Béla miniszter Aradra megy a király egyenes meghívása folytán; itt két közös hadosztály tart ugyan hadgyakorlatokat, azon­ban egy féldandár honvéd is részt vesz azokban. (A vezérkar újjáalakítása.) Az »Ö­s­t.-U­ng. Wehrzeitung« jelenti, hogy a vezérkar újjáalakítása hozatik javaslatba; alapelvei a következők volnának: A vezérkar a csa­patok összetes állományától elkülönített testet képez és századosokból és törzstisztekből áll; a szükséghez képest oly századosok és alantas tisztek osztatnak be hozzá, kik a hadi iskolát sikerrel végezték; e tisz­tek úgy mint eddig csapataiknál állományon fölül tartatnak nyilvánlatban. A vezérkar főnöke egyes századosokat — elvileg olyanokat, a­kik rangjuk sze­rint törzstisztekké való előléptetés alá kerülnek — egy időre beosztat magához szolgálattételre, hogy belátása szerint feladatokat tűzzön ki nekik és meg­vizsgálja alkalmazhatóságukat; a vezérkar főnöké­nek javaslatától függ azután, váljon az illető tisztek csapataikhoz küldendők-e vissza, vagy pedig hogy soruk szerint, vagy végre — különös esetekben — soron kívül a vezérkarban törzstisztekké lépteten­­dők-e elő. (A nagyrőczei gymnasium.) Első ta­lálkozásunk a magyar állam ésellenségeivel, a nem­zetiségi agitátorokkal megtörtént, nem ugyan Philip­­pinél, hanem Nagy-Rőczénél. A kis, de heves küzdel­met részünkről győzelem követi. A győzelem nem volt nehéz, csak egy maroknyi hadat kellett megfu­tamítanunk , de épen ez örvendetes ránk nézve, mert csak addig hízhatunk a magyar állam életrevalósá­gában, míg annak ellenein diadalmaskodni könnyű dolog. Bármily­ könnyű is volt a győzelem, s bármily csekély az magában véve, a józan okosság úgy hozza magával, hogy annak értékét minden oldalról vizs­gáljuk meg, s azt következményeiben lehetőleg ak­názzuk ki, és ne elégedjünk meg azzal, hogy ennyivel és ennyivel gyengébbé tettük az ellenfélt, hanem azon legyünk, hogy ugyanannyival erősebbekké is tegyük magunkat, így aztán a differentia kétszer oly nagy lesz köztünk. A győzelem direct eredménye az, hogy a pan­­slavisitiustól elvettünk egy iskolát, tehát hogy elvet­tük jövő gyarapodásának egyik orgánumát. De ezzel a jelenlegi panslavismust nem semmisittettük meg, de még annyira sem félemlítettük meg, hogy lemondana jövő törekvéseiről. — A panslavismus az ő lapjaiban ép úgy dühöng a magyar ellen, ép­­úgy fenyegetődzik és izgat a küzdelemre,mint annak­­előtte, vagy talán még jobban. A nagyrőczei vere­ség nem szült a panslavoknál lemondást, s míg a megvert ellenfélnél a lemondás észre nem vehető, ad­dig nem lehet arra számítani, hogy a küzdelemnek vége van. Ha pedig a küzdelemnek nincs vége, okta­lanság volna a kínálkozó győzelmeket tovább nem aratni s az ellenfélt nem gyöngíteni annyira, ameny­­nyire csak lehetséges. Nagy-Röczének consequentiája Turócz-Szt.­­Márton és Zniováralja! Maguk a panslávok is e két utóbbi intézetet ép olyannak tartják, mint az elsőt. Tehát Nagy-Rőcze után a szükséges procedúrák felhasználásával esni kell Turocz-Szt.­ Mártonnak és Zniováraljának is. Hogy azonban előbb felállított elvünknek, mely szerint az ellenfél gyöngítésén ugyanannyival erős­ítenünk kell magunkat, megfeleljünk, nem sza­bad a lerombolásnál megállapodnunk. Ugyanott, hol a pánszláv iskolákat lerontjuk, hazafias szellemű in­tézeteket kell állítanunk és pedig rögtön. Ők isko­lák által szaporították elem­einket, mi szintén isko­lák által fogjuk szaporítani barátainkat. Ugyanakkor, mikor magunkat ekként erősbit­jük, a panslavismust egyik izgató argumentumától is meg fogjuk fosztani, melyet már is kezd becsem­pészni nemcsak a belföldi, hanem a külföldi sajtóba is; hogy t. i. a magyarok nincsenek hivatva keleten a culturát tovább vinni, vagy csak védeni is, mert a magyarok iskolákat törülnek el. Ez­által meg akar­ják ingatni a magyar iránt a rokonszenvet, meg akarják ingatni hitelünket s ezen alapuló táma­szunkat. Azon kir. elhatározásnak, mely a nagy-rőczei iskola végleges feloszlatását mondotta ki, az ennek helyébe felállítandó állami tanodát kellett volna egyszersmind proclamálnia! Az újonnan felállítandó tanodák mellett még egy érvet akarunk felhozni. Azon vidékeken, hol a kárhoztatott iskolák léteznek, élnek barátaink, vagy olyanok, kik a politika iránt indifferensek, s köztük vagyontalanok is; ezek a házi nevelés, vagy egy-két évig más vidékeken való taníttatás által ellensúlyoz­va az iskola politikai hibáját, fiaik által más tekin­tetben az iskolát felhasználhatták. Ha az állam az eltörült iskola helyett újat nem állít, tekintve az egyesek érdekeit, barátaink érdeke is csorbulhat. Ne várjuk be ezek zúgolódását. A nagyrőczei gymnasium romjain azonnal állami tanodát (talán reálta­nodát) kell álllítani Nagy-Rőczén, a znióváraljai és szomszédságában lévő turócz - szent - m­ártoni gymnasiumok helyébe állami gymnasiumot Znióvár­alján, és állami reáltanodát Turócz- Szt-Mártonban. Felföldi. A statistikai congressus. Azon helyzetb­n vagyunk, hogy a sta­­tistikai congressus állandó bizottságának leg­utóbbi stockholmi gyűléséről a követezők­ben t­udósíthatunk . A statistikai congressus állandó bizottsága (Comission permanente) az idén Stockholmban tar­totta volt üléseit augusztus 27-től September 4-ig. E bizottságnak azért írtak oda nemzetközi hivatalos, vagyis franczia czímét, mert több helyt úgy jön e gyü­lekezés bemutatva, mint a jövő 1875-ben Budapesten ülésezendő nemzetközi congressusnak elegyűlése. Ez nem áll, mert az állandó bizottság a congressusok, illetőleg nemzetközi munkálkodásuk folytonosságát van hivatva fenntartani, s áll a hivatalos statistika főnökeiből s azon tagokból, kik a nemzetközi statis­tika egyes ágaiból Hágában az 1869-ki congressu­­son munkarészt vállaltak, így volt ott hazánkból kettős minőségben Keleti Károly, az országos statistikai hivatal nevében, és mint a nemzetközi szőlészeti statistikával megbízott munkatárs, így Körösi József, a budapesti statistikai hivatal igazgatója, mint a fővárosi statistikára vállalkozott munkás­tag. Az állandó bizottság legelébb múlt évben gyü­­lésezett Bécsben a közkiállítás alkalmával, s volta­­képen ott állapíttattak meg teendői is. Igaz, hogy ezek közé tartozik a legközelebbi congressus kérdé­seinek előkészítése is, de feladatait képezi azontúl a hivatalos statistika állapotának ismertetése, az ösz­­szehasonlíthatás akadályainak elsimítása, a hozott congressusi határozatok mikénti végrehajtásának vizsgálata az egyes országokban, végül pedig a sza­­kaszonkint vállalt nemzetközi statistika egyes mun­kálatainak vizsgálata, fejlesztése és előmozdítása. A Stockholmban ülésezett állandó bizottság mindhárom irányban lelkiismeretesen működött, és a Bécsben oly szépen előkészített tért derekasan to­vább művelte. A bécsi határozatok bőséges anyagot is szolgáltattak működésének. Ott ugyanis elhatá­roztatott, hogy az ezután tárgyalandó statistikai kér­dések ne csupán a congressus programmját n em­­líttessenek meg először, hanem készíttessenek elő a kérdést felölelő emlékiratokban (mémoire). Ez em­lékiratokat a bizottság tárgyalás alá veszi és az itt felmerülő nézetek szerint vagy választ előadót a congressus számára, vagy letünteti a napirendről. Számos emlékirat érkezett be, némely tárgy­ról két-három is és hazánkból összesen hét, nevezete­sen : A hivatalos statistika szervezéséről dr. K­o­­nek Sándortól; a grafikai módszerről dr. H­un­fa­l­v­y Jánostól; a mezőgazdasági statistikár ,­ és a nemzetiségekről Keleti Károlytól; a hadsereg statistikájáról Havas Sándortól; a halálozási táb­lázatok alapjáról K­ö­r­ö­s­y Józseftől; az erdészeti statistikáról B­e­d­ő Albertt­ől. Külföldiektől érkez­tek némely említetten kívül az ipar- és kereskedelmi foglalkozások és az árunemek csoportosítására, a bűnös visszaesésekre a bünfenyítő statistikára, a hasz­nált gőzmozdonyok és gőzhám­okra vonatkozó em­lékiratok ; némelyik későn jutott a tagok kezébe, más ezentúlra jön ígérve. A­mely kérdést az állandó bizottság a congres­sus elé valónak tartott arra, ki is nevezte az előadót, így az erdészeti statistikára M­e­i­t­z­e­t (német csá­szárság), az ipari statistikára E n g­e­l­t (Poroszor­szág), a mezőgazdaságira Keletit (Magyaror­szág), a bűnös visszaesésekre Yvernest (Fran­­cziaország) , a bünfenyítő statistikára B­a­u­m­­b­a­u­e­r­t (Németalföld) stb. Azonkívül emlékira­tok szerkesztésével megbizattak T­i­s­s­e­r­a­ud (Fran­­cziaország), B­o­d­i­o (Olaszország), K­ö­r­ö­s­y (Magyarország), M a­y r (Bajorország) stb. Az állandó bizottság s az új congressust szer­vező bizottság (comission organisatione) ezúttal elő­ször tényleg eldöntendő volt hatáskörét és munka­ltatása hosszabb tárgyalásra szolgáltatott alkalmat. Eddig ugyanis az előkészítő bizottságnak jutott az előmunkálatok kizáró terhe, most az állandó bizott­ságnak jutott volna az oroszlán rész. Magyaror­szágban udvariaságból hittük bevárandónak a, com­mission permamente határozatait s csak aztán lépni fel a programmal; ez ellen pedig több oldalról tilta­koztak, fenn akarván tartani jövőre is az illető or­szág szervező bizottságának független eljárását. E mellett azonban maga az állandó nemzetközi bizott­ság s főleg annak tapintatos elnöke Lev­enov (Oroszország) minden egyes programmpontul kitűzen­dő kérdésnél megkérdezte Magyarország képviselőjét, vájjon az a magyar szervező bizottság nevében elfo­gadja-e azt a jövő congressus számára. Végül általá­nos helyeslés közben fogadtatott el és a jövőre is döntő elvi elhatározásnak lön tekintve keleti nyilat­kozata, hogy a congressust befogadó ország előké­szítő bizottsága elfogadja az állandó bizottság által a congressus programmjára kitűzendő kérdéseket, de fenntartja jogát saját részéről is ilyeket a pro­gramaiba állítani, előkészítésekről gondoskodni , előadókat nevezni, sőt ilyeneket a már elfogadott kérdésekre nézve is újonnan kiszemelni, ha az illető referens a kitűzött záros határidőre meg nem felelne kötelezettségének, valamint a programoi végleges szerkesztését is magának tartja fenn. De nemcsak az elfogadott kérdések előkészí­tésében volt az állandó bizottság működése ered­ményteljes, annak kell azt mondanunk még azon kérdésekre nézve is, melyeket a programme ki nem tűzött, vagyis a­hol a siker negatívnak látszik. Ezen kérdések ugyanis alaposan megvitattatván, kitűnt, hogy nemzetközi tárgyalásra vagy nem alkalmasak vagy nem érettek, így jön visszavonva a nemzetiségi statistika kérdése, melynek megoldása inkább a tu­dományos kutatásnak képezheti feladatát; Így lett elnapolva a hadseregi statistika, mely mint a legtöbb államban reorganisatio alatt levő ügy még nem érett eléggé. Egynémely kérdés magában a bizottságban volt végleg elintézve, vagy az állandó bizottság jövő üléseinek fenntartva s nem teszi szükségessé a con­gressus elé hozatalát. Ilyen a grafikai módszer, a statistika technikájának centralisatiója vagy decen­­tralisatiója stb. Noha a tárgyalt, szóba hozott, vagy javasolt kérdések hosszú sora az előrebocsátottakban, korán sincs kimerítve, világos máris, hogy a budapesti con­gressus, mely iránt nemzetközi körökben is élénk ér­ VI. FEJEZET. Vihar. Nyomasztó meleg éj volt. Carolina némileg nyugodtabban hagyta el fia szobáját, s hogy kissé üdébb leget élvezhessen ama pompás márványer­kély­­re ment ki, mely az épület főhomlokzatán a kertre tekintett. De a fojtó meleg miatt itt sem találhatott enyhülést. A föld sütő kemenczének, s az ég a föld kemenczéjéből kigőzölgő felhők megsürüsödött vég­telen tömege gyanánt tűnt fel. A fiatal nő idegei reszkettek, vonaglottak, s pedig nem csak a legköze­lebbi küzdelmes napok miatt, hanem a légben szerte­szét hullámzó villanyfolyamok ütéseire is. Lelkének

Next