Pesti Napló, 1874. szeptember (25. évfolyam, 199-223. szám)
1874-09-18 / 213. szám
213. szám. Szerkesztési iroda, Barátok tere, Athenaeum-épület, A lap Szellemi rénzét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézirátok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok tere, Athenaeum-épülete, A lap anyagi részét illető köziemények (alvifizetés, pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz is tézendők. Budapest, Péntek, September 18.1874. 25. évi folyam. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek Postán küldve 9 vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt * 3 hónapra 0 . . 6 frt — kfo 6 hónapra 0 « - 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéseéig felülfizető8 évnegyedenként 1 ftfrint. Az előfizetés az év folytán «minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számitetik. Hirdetéseim: szintúgy mint előfizetését a KIADÓ-HIVATALos Barétik-tere, Athenaeuris-épült küldendők. Előfiizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. ■ $$0** Mindazon t. előfizetőink, kiknek megrendelése a folyó September hó végével lejár, felkéretnek annak minél előbbi megújítására. A jelenleg folyó regény befejeztével ismét nagy érdekű regényeket közlünk mind a reggeli, mind az esti lapban. Előfizetési árak: Egész évre.........................24 frt. Két évre..............................12 frt. Negyed évre .... 6 frt. Egy hóra...........................2 frt. fj§f“ Az előfizetés Pestre, a „Pesti Napló“ kiadó - hivatalának (Ferencziek-tere, Athenaeumépület) küldendő. a „P. Napló“ szerkesztő- és kat-álvatala, Budapest, sept. 17. Honvédségünk győzelmet aratott. Lajtha- Brucknál honvédeink harczképzettsége, fegyelme, a rendszer állotta ki a tűzpróbát. Jelen volt király ő felsége, kinek a honvédség,a mint ma fennáll, egyik legsajátosb alkotása. Jelen volt Albrecht főlig és számos más főlig, kik a katona szemével birálták honvédségünket. Jelen volt Andrássy Gyula gróf, kinek diplomata-szive bizonyára élénken dobogott, midőn honfitársai ezreit, magyar vezényszó alatt látta maga előtt elléptetni. Jelen voltak a közös hadsereg legkitűnőbbjei, a német, az angol, a franczia, az olasz és orosz hadseregek főtisztjei és megbízható adatok alapján állíthatjuk, hogy mind e kitűnőségek meg voltak lepve ama nagy és fényes eredmények által, melyeket a honvédségi rendszer ezúttal felmutatott. Fényesen kitűnt, hogy a magyar született katona. Ha jók tisztjei és a legénységgel bánni tudnak , a fegyelemben sincsen párja. Honvédeink magatartásáról mindenki magasztalólag nyilatkozik. A táborozások alkalmával nem történt semmi kihágás. Ügyességök és gyakorlottságuknak honvédeink oly fényes jelét adták, hogy fogolylyá tették a közös hadseregbeli csapatok egy kitűnő osztályát. Kitartásuk oly nagy volt, hogy bár hajnali 2 órától d. u. 1 óráig hadirendben állottak, oly délczegen vonultak sátorhelyeikre, mintha csak az imént hagyták volna el azokat. A hadműveletek szabatossága a legkitűnőbb volt. Honvédeink úgy viselték magukat, mintha mindegyikük tudta volna, hogy a király és az ország szeme tekint reá, hogy a honvédség életképességét kell bebizonyítani. Köszönet és elismerés vitéz honvédeinknek. A király ő felsége a legnagyobb kitüntetésekkel halmozá el honvédségünket s e kitüntetések hire örömteljes viszhangot fog kelteni az egész nemzetben. Ő Felsége elrendelte, hogy őrsége folytonosan a honvédségből álljon. Honvédségünk törzstisztjei a királynak voltak vendégei. S midőn a gyakorlatok véget értek s azok kitűnő eredménye nyilvánossá lön, királyunk nemcsak a főhadparancsnokhoz intézett elismerő kézirattal tünteté ki honvédségünket, hanem zászlóaljtól-zászlóaljhoz lovagolt s mindenütt személyesen fejezte ki legfelsőbb és legteljesb elismerését. A katonák népe, a fegyverben álló s magyar vezényszó alatt sorakozott nemzet nyerte az elismerést a koronás ki Irálytól. Örömmel és megelégedésselegyezzük fel ez eredményeket. Osztozunk azon zajos éljenekben, melyek a hadgyakorlatok után a lajtabrucki honvédtáborokban felharsogtak, s meg vagyunk győződve, hogy minden magyar emberben megdobban a szív, ha a mi katonáink fényes brucki napjainak hirét veszi. »A királyért és a hazáért!« — volt a jelszó, mely alatt honvédeink a hadgyakorlatok tüzében állottak; — »a királyért és a hazáért!« -- ez fog felharsogni, ha majd a csaták ágyuszava szólal meg s a magyar dicsőséghez és a magyar vitézséghez híven álljuk meg helyeinket. Honvédségünk brucki diadala nagy elégtétel lehetett a honvédség daliás s a katonai erélyekben kitűnő főhadparancsnoka, gondos s az intézmény iránti legmelegebb szeretettől áthatott minisztere, fáradhatlan tisztikara s minden egyes honvédnek lankadatlan buzgalmáért. Ők bebizonyiták, hogy nagy költségek nélkül is szervezhető néhány százezernyi néphadsereg, mely a katonai erényekben vetekedik az állandó hadsereggel. Ők bebizonyiták, hogy a magyar katonai hírneve nem szenvedett csorbulást,és ami a legfőbb, ők bebizonyíták honvédségünk életképességét. Mindazon terv, mely a honvédség megszüntetését hangoztatá, ma — majdnem azt állíthatni — semmiséggé törpült.A honvédség, mely az imént inkább csak nemzeti óhaj volt, ma döntő helyeken is a monarchia védképességének garantiájául tekintetik s oltalma alatt áll mindazoknak, kik a monarchia védképességével komolyan törődnek. Ezt a győzelmet vívták ki honvédeink Lajta-Brucknál, s ez a győzelem, melyet megköszönt a király, — a legteljesben méltó a nemzet köszönetére. A „Pesti Napló“ tárczája. Jgy szív története. Regény két kötetben. Irta : Castelar Emil. Spanyolból: Beksics Gusztáv. MÁSODIK KÖTET. V. FEJEZET. Ártatlanság. (Folyt.) Ricardo figyelmesen tekintett anyjára, s igy szólt : — Anyám, te sírtál. — Fiam imádkozzál. Ricardo, mielőtt takarója alá bujt volna, letérdelt ágyában, kis kezeit összetette, szemeit Rafael szent szüzének pompás másolatára szegezte, mely feje felett függött. — Imádkozzál atyádért. Ricardo imádkozott. — Imádkozzál anyádért. Ricardo nagyobb áhítattal imádkozott. — Imádkozzál minden szerencsétlen emberért. Ricardo folytatta kis imáját. — Most feküdjél le, s én megyek. — Várj anyám. Még azért is imádkozom, hogy Antonio ne távozzék. S ezen imát rebegte el legbuzgóbban. — Ártatlan! kiáltott fel Carolina. — Jó éjt, anyám. — Jó éjt, fiam, válaszolt Carolina s csókkal halmozta el fiának arczát. Ricardo édesdeden elszenderült. Már hosszú időn át aludt, s Carolina mégis ágyánál állott és szemlélte őt. Fáradhatatlanul szemlélte fia arczának békés kifejezését, álmának nyugalmát, arczának színét, homlokának fényét, fürtös haját, telt, rózsaszínű idomait, nyugodt lélekzetét; fáradhatatlanul magába szívta fia gyermekded ártatlanságának illatát, melyet Ricardo, Carolina szivének ezen felerésze, a szegény anya örömeinek ezen egyetlen forrása, vigaszának angyala kilehelt. Carolina szelleme fia nevelésének fenséges eszméjében összpontosult. Valamint a madár a szerelem isteni sugallatára száraz leveleket, növények rostjait, a baromfilak mellett elszórt pelyhet, a juh-ablokban gyapjút szed össze, s lábacskáit, csőrét használva, először összehordja, megépiti, körülsimitja s aztán mellével kimintázza, bemélyeszti fészkét tojásai s a tojásaiból származó kicsinyei számára s ösztönszerü physicai, gépészeti, építészeti s szobrászati tudományát használja, hogy szive szentélyét, családja otthonát, s jövője templomát felépítse, úgy az anya is, átalakult szívének kinyilatkoztatásai következtében, megtanul minden művészetet, minden tudományt, s megnyitja szeretett fia előtt az élet utait. Ő, az anya ismeri az egészségóvó szabályokat, hogy megakadályozza, az orvosi tudományban jártas, hogy visszaállítsa gyermeke egészségét ; otthonos az erkölcstanban, hogy tisztán megőrizze gyermeke lelkét, jártas a mélabús, bölcső- és altató dalok művészetében, a történelemben, hogy elbeszéléseivel szórakoztassa s oktassa gyermekét ; megtanulja a természeti theologiát, hogy Istenről, s végtelen szerelméről beszélhessen ; természetes ékesszólással bír, hogy fiában eszméket, érzelmeket kelthessen fel ; — sejtelmei gyakran a valódi jövendölés fenséges jellegét öltik fel; imákat tud, melyek jobban ráillenek az élet minden, apró és nagy viszonyaira, mint melyeket a szentek vallási ihletükben találtak ki , szóval az anya minden tudományban jártas, mely szükséges arra, hogy gyermeke életére a hajnalderű első sugarait ragyogtassa. Carolina behunyta szemeit, s csak fiára, egyedül fiára gondolt. Visszaidézte emlékébe azon isteni gyönyört, mely elterjedt ereiben, midőn érezte, hogy fia megmozdult szive alatt; azon szent fájdalmat, mely fia születésének fenséges órájában gyötörte ; fia csecsemő korát, midőn Ricardonak anyai emlőjén való táplálását, ezen isteni hivatalát egy nővel sem osztotta meg ; az első gyermekkorban támadni szokott gyakori betegségek miatti aggodalmait; Ricardo első szavait, kíváncsiságát, melylyel a körülötte levő tárgyakat szemlélte, heves vágyát, melylyel kinyújtá kezecskéit, megkülönböztető mosolyát és szeretet sugárzó tekintetét, melylyel mindig kitüntette anyját, kinek ölében akart feküdni, és szenderegni. Carolina örömmel gondolt vissza azon pillanatra, midőn fia született, s e pillanatot összehasonlította gyermekkorának karácsonyjével, s ártatlan, szent örömeivel. Valamint gyermekkorában a rabéta) és a furulya üdvözlő dalai, az éjfélkor meghúzott harangok zúgása és szent énekek közt született Isten fia, kit az ég csillagai az istáló karmai üdvözöltek, s az angyalok és pásztorok köszöntöttek, úgy azon éjjel midőn fia született, midőn erkölcsi gyönyör töltötte be lényét, midőn fiának első sírását hallotta, fia élete első csirájának kifejlődését látta , — reszkető kezével először érintette gyermekének meztelen tagjait , először szorította őt kebléhez , s először nyomott csókot homlokára , szintén érezte, hogy e gyermeket Isten küldötte neki, hogy magános életét felvidítsa, s otthonára a menyország visszfényét áraszsza. Isten, maga az Isten nyilatkozott, a tiszta szerelem ezen sugalmában, s az imádott gyermek égi hangjában. E pillanattól fogva mindig csak fiának nevelésére, oktatására és kiművelésére gondolt. Játékokkal játékszerekkel, apró csecsebecsékkel vette körül, melyeket Ricardo rendesen összerombolt, hogy az emberi szemmel veleszületett honczoló értelem szükségletének, első nyilvánulásaiban, eleget tegyen. Egészen a természet ölelő karjai közé s fizikai életbe helyezte, hogy ha majd felnő, erős alkata, hatalmas izmai, s az elemekhez való természetes hozzászokása által méltó polgára lehessen a világnak. Midőn szivét az érzelmek legelőször dobogtatni kezdték, megtanította szeretni, midőn a szavak, az eszmék ezen hajnal kerül, megjelentek ajkain, megtanította imádkozni. Fia testének fejlesztése és kifinomitása, lelkének felvilágosítása: ezek voltak Caro*) Rabéi — három húrral bíró hegedű, mely a spanyol nyájőröknek hagyományos hangszere B. Galina létének csaknem kizárólagos feladata, s létének kivonata, rövid összefoglalása fia, fiának élete volt. De már ezen fenséges pillanatokban nagy válság állott be. A nevelésben az anya feladata soha sem ér véget, mert a nő a léleknek mindig isteni szobrásza marad. De amint növekszik a fiú, az atya mindig nagyobb befolyást, hatalmat, s következőleg jogot nyer felette. Az anya kehlén, ölében tartotta, szive alatt vérével, s kehién emlőinek tejével táplálta gyermekét, utóbb az érzelem húrjait vonta fel szivének hárfájára, s a művészet tükörfényét vezette fejlődő képzelmének végtelen hajnali felhőire. Anyja befolyása következtében a fiú jó, szeretetteljes, művészi, költői és emberséges hajlamú, megosztja örömeit és fájdalmait, részt vesz mások hajában, álmodozik, gondolkodik, szeret, felgyulad benne a képzelem és az érzelmek tüze. A férfiú azonban nem úgy él a természetben, mint király palotájában : harczolnia kell a természettel. A férfiú nem úgy él a társadalomban, mint barát a kolostorban; tapasztalnia kell az emberi érdekek, vágyak vetélykedését, viselnie kell a munka durva igaját, nem talál oly társadalmat, melynek keretébe szelleme, képzettsége teljesen beleillenék; a társadalmat egyik nemzedék fenntartja, a másik megújítja az actiók és reactiók azon sorozatában, mely az emberi nem történetének szövetét képezi; a férfiúnak, hogy a társadalom polgára lehessen, elő kell mozdítania, erőfeszítésének részarányával, az általános haladást. Az atya nevelői feladata azon pillanatban kezdődik, midőn a fiú serdülő korába lép át. Anyja vallásossá, erkölcsössé tette, atyjának erőssé, munkássá kell tennie őt. Anyja érzelmet öntött beléje, atyjának az eszmék világát kell felgyújtania benne. Anyja az élet örömeire, szeretetre, vonzalomra nevelte, atyjának az élet szomorúbb, durvább oldalára, az élet véres küzdelmeire kell őt nevelnie. Íme, ezért szükséges, hogy a házasság örök, felbonthatlan legyen, s még a síron is túlterjedjen, s hogy a házastársak örök időre esküdjenek egymásnak szerelmet; mert csak akkor, ha egyek az érzelmekben, egyek az eszmékben, egyek az életben és halálban,csak ekkor képesek egész, teljes lelket alkotni: érzelemből, eszméből,szerelemből és harczból, költészetből és valóságból, családi és társadalmi kötelékből, a háztűzhely, a dolgozó szoba, a gyülésterem számára — önmagában megsokszorosodó, különféle, végtelen lelket, melylyel minden, minden gyermeküket meg kell ajándékozniok, hogy ezek önmagukban boldogok, embertársaikra nézve isznosak, s a világ javának előmozdítói lehessenek. Oh, de Carolina látta a veszélyeket, melyek örvényszájukat feltátották Ricardo bölcsőjének lábánál ; látta a vihart, mely halált hozó felhőket tornyosított feje felett, mert az ő és férjének eszméi teljesen különböztek egymástól, mert férje mindörökre meghalt Carolina szivére nézve , mert a legutóbbi levelek és eszmények következtében e két lélek házassága teljesen felbomlott, s e házi tűzhely erkölcsi rombadőlése teljessé lett s ezen már vissza nem állítható romok minden töredéke fiának ágyára hullott, összetörte Ricardo ifjú szívét és semmivé tette jövőn. E gondolat által gyötörtetve ég felé emelte, s aztán Ricardo felé nyújtotta karjait; rémülve oly borzasztó kétségbeeséssel ölelte át fiát, mint ha hajótöréskor a tenger örvénye ellenében akarná megvédeni, szemeiből megeredt a könyek zápora. Ricardo felsóhajtott, mintha ébredezni kezdene, Carolina azonban magához tért, mélabús dalt kezdett, s elhagyta szive gyermekét, ki ártatlanságának mély álmát aludta. Budapest, sept. 17. (Az osztrák miniszterek Budapesten.) Esti lapunkban még azt jegyeztük meg, hogy nincs »positiv hírünk” arról, hogy mily ügyben jönnek le az osztrák miniszterek ? Hallottuk ugyan, hogy a »g a b n a vám« kérdése ügyében, de mi ezt hihetetlennek tartottuk. Fájdalom, azt két felől is megerősítik s igy a hir alaposságában nem kétkedhetünk. A »Presse« azt jelenti, hogy herczeg Auersperg min. elnök, Lasser, Banhans s Preus miniszterek holnap reggel Budapestre érkeznek s ugyan aznap itt, ő Felsége elnöklete alatt, közös (magyar és osztrák) min. értekezlet tartatik a gabnavámok ügyében. Nekünk ismételve ugyanazt írják, hozzátéve, hogy az a kereskedelmi miniszter, ki a vidékről tegnap érkezett haza, ma ugyanez ügyben minisztériumában tanácskozást tartott, megjegyezve, hogy ez ügy az ő Felsége elnöklete alatt holnap tartandó min. értekezlet tárgyát képezi, melyben a magyar és az osztrák minisztérium tagjai vesznek részt. Természetes, hogy sem alkotmányos, sem másféle szempontból nem lehet semmi kifogás, ha monarchiánk egyik államának minisztériuma oly ügyben, mely mindkét államot érdekli, az együttes mint értekezletre apellál s nem tűnnék fel a jelen eset sem, ha arról volna szó, hogy a gabnavámok kérdése érdemlegesen elintéztetnék. Nekünk azonban, úgy látszik, hogy most más kérdés forog fenn, éspedig egyszerűen az, hogy a törvény felfüggesztéséért elvállalhatja-e az illető törvényhozás előtt valamely minisztérium a felelősséget, vagy nem ? Ez oly kérdés, melyet nem dönthet el az együttes min. tanács, hanem mindegyik kormány külön, s azért nem hiszszük, hogy e kérdésre nézve az együttes min. tanács más eredményekre vezethessen, mint a minőre az eddigi tárgyalások vezettek. Különben meglehet, hogy az osztrák miniszterek más propositiót tesznek, s a holnapi tanácskozás elé mindenesetre nagy érdekeltséggel tekinthetünk. (A váli táborba) Szende Béla honvédelmi miniszter holnap délután utazik el. Andrássy gróf külügyminisztert ma Budapestre várják, mivel ő is elkíséri a király őfelségét a váli táborba, ahol csakis honvédek tartanak hadgyakorlatokat. A váli táborozás befejeztével Szende Béla miniszter Aradra megy a király egyenes meghívása folytán; itt két közös hadosztály tart ugyan hadgyakorlatokat, azonban egy féldandár honvéd is részt vesz azokban. (A vezérkar újjáalakítása.) Az »Öst.-Ung. Wehrzeitung« jelenti, hogy a vezérkar újjáalakítása hozatik javaslatba; alapelvei a következők volnának: A vezérkar a csapatok összetes állományától elkülönített testet képez és századosokból és törzstisztekből áll; a szükséghez képest oly századosok és alantas tisztek osztatnak be hozzá, kik a hadi iskolát sikerrel végezték; e tisztek úgy mint eddig csapataiknál állományon fölül tartatnak nyilvánlatban. A vezérkar főnöke egyes századosokat — elvileg olyanokat, akik rangjuk szerint törzstisztekké való előléptetés alá kerülnek — egy időre beosztat magához szolgálattételre, hogy belátása szerint feladatokat tűzzön ki nekik és megvizsgálja alkalmazhatóságukat; a vezérkar főnökének javaslatától függ azután, váljon az illető tisztek csapataikhoz küldendők-e vissza, vagy pedig hogy soruk szerint, vagy végre — különös esetekben — soron kívül a vezérkarban törzstisztekké léptetendők-e elő. (A nagyrőczei gymnasium.) Első találkozásunk a magyar állam ésellenségeivel, a nemzetiségi agitátorokkal megtörtént, nem ugyan Philippinél, hanem Nagy-Rőczénél. A kis, de heves küzdelmet részünkről győzelem követi. A győzelem nem volt nehéz, csak egy maroknyi hadat kellett megfutamítanunk , de épen ez örvendetes ránk nézve, mert csak addig hízhatunk a magyar állam életrevalóságában, míg annak ellenein diadalmaskodni könnyű dolog. Bármily könnyű is volt a győzelem, s bármily csekély az magában véve, a józan okosság úgy hozza magával, hogy annak értékét minden oldalról vizsgáljuk meg, s azt következményeiben lehetőleg aknázzuk ki, és ne elégedjünk meg azzal, hogy ennyivel és ennyivel gyengébbé tettük az ellenfélt, hanem azon legyünk, hogy ugyanannyival erősebbekké is tegyük magunkat, így aztán a differentia kétszer oly nagy lesz köztünk. A győzelem direct eredménye az, hogy a panslavisitiustól elvettünk egy iskolát, tehát hogy elvettük jövő gyarapodásának egyik orgánumát. De ezzel a jelenlegi panslavismust nem semmisittettük meg, de még annyira sem félemlítettük meg, hogy lemondana jövő törekvéseiről. — A panslavismus az ő lapjaiban ép úgy dühöng a magyar ellen, épúgy fenyegetődzik és izgat a küzdelemre,mint annakelőtte, vagy talán még jobban. A nagyrőczei vereség nem szült a panslavoknál lemondást, s míg a megvert ellenfélnél a lemondás észre nem vehető, addig nem lehet arra számítani, hogy a küzdelemnek vége van. Ha pedig a küzdelemnek nincs vége, oktalanság volna a kínálkozó győzelmeket tovább nem aratni s az ellenfélt nem gyöngíteni annyira, amenynyire csak lehetséges. Nagy-Röczének consequentiája Turócz-Szt.Márton és Zniováralja! Maguk a panslávok is e két utóbbi intézetet ép olyannak tartják, mint az elsőt. Tehát Nagy-Rőcze után a szükséges procedúrák felhasználásával esni kell Turocz-Szt. Mártonnak és Zniováraljának is. Hogy azonban előbb felállított elvünknek, mely szerint az ellenfél gyöngítésén ugyanannyival erősítenünk kell magunkat, megfeleljünk, nem szabad a lerombolásnál megállapodnunk. Ugyanott, hol a pánszláv iskolákat lerontjuk, hazafias szellemű intézeteket kell állítanunk és pedig rögtön. Ők iskolák által szaporították elemeinket, mi szintén iskolák által fogjuk szaporítani barátainkat. Ugyanakkor, mikor magunkat ekként erősbitjük, a panslavismust egyik izgató argumentumától is meg fogjuk fosztani, melyet már is kezd becsempészni nemcsak a belföldi, hanem a külföldi sajtóba is; hogy t. i. a magyarok nincsenek hivatva keleten a culturát tovább vinni, vagy csak védeni is, mert a magyarok iskolákat törülnek el. Ezáltal meg akarják ingatni a magyar iránt a rokonszenvet, meg akarják ingatni hitelünket s ezen alapuló támaszunkat. Azon kir. elhatározásnak, mely a nagy-rőczei iskola végleges feloszlatását mondotta ki, az ennek helyébe felállítandó állami tanodát kellett volna egyszersmind proclamálnia! Az újonnan felállítandó tanodák mellett még egy érvet akarunk felhozni. Azon vidékeken, hol a kárhoztatott iskolák léteznek, élnek barátaink, vagy olyanok, kik a politika iránt indifferensek, s köztük vagyontalanok is; ezek a házi nevelés, vagy egy-két évig más vidékeken való taníttatás által ellensúlyozva az iskola politikai hibáját, fiaik által más tekintetben az iskolát felhasználhatták. Ha az állam az eltörült iskola helyett újat nem állít, tekintve az egyesek érdekeit, barátaink érdeke is csorbulhat. Ne várjuk be ezek zúgolódását. A nagyrőczei gymnasium romjain azonnal állami tanodát (talán reáltanodát) kell álllítani Nagy-Rőczén, a znióváraljai és szomszédságában lévő turócz - szent - mártoni gymnasiumok helyébe állami gymnasiumot Znióváralján, és állami reáltanodát Turócz- Szt-Mártonban. Felföldi. A statistikai congressus. Azon helyzetbn vagyunk, hogy a statistikai congressus állandó bizottságának legutóbbi stockholmi gyűléséről a követezőkben tudósíthatunk . A statistikai congressus állandó bizottsága (Comission permanente) az idén Stockholmban tartotta volt üléseit augusztus 27-től September 4-ig. E bizottságnak azért írtak oda nemzetközi hivatalos, vagyis franczia czímét, mert több helyt úgy jön e gyülekezés bemutatva, mint a jövő 1875-ben Budapesten ülésezendő nemzetközi congressusnak elegyűlése. Ez nem áll, mert az állandó bizottság a congressusok, illetőleg nemzetközi munkálkodásuk folytonosságát van hivatva fenntartani, s áll a hivatalos statistika főnökeiből s azon tagokból, kik a nemzetközi statistika egyes ágaiból Hágában az 1869-ki congressuson munkarészt vállaltak, így volt ott hazánkból kettős minőségben Keleti Károly, az országos statistikai hivatal nevében, és mint a nemzetközi szőlészeti statistikával megbízott munkatárs, így Körösi József, a budapesti statistikai hivatal igazgatója, mint a fővárosi statistikára vállalkozott munkástag. Az állandó bizottság legelébb múlt évben gyülésezett Bécsben a közkiállítás alkalmával, s voltaképen ott állapíttattak meg teendői is. Igaz, hogy ezek közé tartozik a legközelebbi congressus kérdéseinek előkészítése is, de feladatait képezi azontúl a hivatalos statistika állapotának ismertetése, az öszszehasonlíthatás akadályainak elsimítása, a hozott congressusi határozatok mikénti végrehajtásának vizsgálata az egyes országokban, végül pedig a szakaszonkint vállalt nemzetközi statistika egyes munkálatainak vizsgálata, fejlesztése és előmozdítása. A Stockholmban ülésezett állandó bizottság mindhárom irányban lelkiismeretesen működött, és a Bécsben oly szépen előkészített tért derekasan tovább művelte. A bécsi határozatok bőséges anyagot is szolgáltattak működésének. Ott ugyanis elhatároztatott, hogy az ezután tárgyalandó statistikai kérdések ne csupán a congressus programmját n említtessenek meg először, hanem készíttessenek elő a kérdést felölelő emlékiratokban (mémoire). Ez emlékiratokat a bizottság tárgyalás alá veszi és az itt felmerülő nézetek szerint vagy választ előadót a congressus számára, vagy letünteti a napirendről. Számos emlékirat érkezett be, némely tárgyról két-három is és hazánkból összesen hét, nevezetesen : A hivatalos statistika szervezéséről dr. Konek Sándortól; a grafikai módszerről dr. Hunfalvy Jánostól; a mezőgazdasági statistikár , és a nemzetiségekről Keleti Károlytól; a hadsereg statistikájáról Havas Sándortól; a halálozási táblázatok alapjáról Körösy Józseftől; az erdészeti statistikáról Bedő Alberttől. Külföldiektől érkeztek némely említetten kívül az ipar- és kereskedelmi foglalkozások és az árunemek csoportosítására, a bűnös visszaesésekre a bünfenyítő statistikára, a használt gőzmozdonyok és gőzhámokra vonatkozó emlékiratok ; némelyik későn jutott a tagok kezébe, más ezentúlra jön ígérve. Amely kérdést az állandó bizottság a congressus elé valónak tartott arra, ki is nevezte az előadót, így az erdészeti statistikára Meitzet (német császárság), az ipari statistikára E n gelt (Poroszország), a mezőgazdaságira Keletit (Magyarország), a bűnös visszaesésekre Yvernest (Francziaország) , a bünfenyítő statistikára Baumbauert (Németalföld) stb. Azonkívül emlékiratok szerkesztésével megbizattak Tisseraud (Francziaország), Bodio (Olaszország), Körösy (Magyarország), M ay r (Bajorország) stb. Az állandó bizottság s az új congressust szervező bizottság (comission organisatione) ezúttal először tényleg eldöntendő volt hatáskörét és munkaltatása hosszabb tárgyalásra szolgáltatott alkalmat. Eddig ugyanis az előkészítő bizottságnak jutott az előmunkálatok kizáró terhe, most az állandó bizottságnak jutott volna az oroszlán rész. Magyarországban udvariaságból hittük bevárandónak a, commission permamente határozatait s csak aztán lépni fel a programmal; ez ellen pedig több oldalról tiltakoztak, fenn akarván tartani jövőre is az illető ország szervező bizottságának független eljárását. E mellett azonban maga az állandó nemzetközi bizottság s főleg annak tapintatos elnöke Levenov (Oroszország) minden egyes programmpontul kitűzendő kérdésnél megkérdezte Magyarország képviselőjét, vájjon az a magyar szervező bizottság nevében elfogadja-e azt a jövő congressus számára. Végül általános helyeslés közben fogadtatott el és a jövőre is döntő elvi elhatározásnak lön tekintve keleti nyilatkozata, hogy a congressust befogadó ország előkészítő bizottsága elfogadja az állandó bizottság által a congressus programmjára kitűzendő kérdéseket, de fenntartja jogát saját részéről is ilyeket a programaiba állítani, előkészítésekről gondoskodni , előadókat nevezni, sőt ilyeneket a már elfogadott kérdésekre nézve is újonnan kiszemelni, ha az illető referens a kitűzött záros határidőre meg nem felelne kötelezettségének, valamint a programoi végleges szerkesztését is magának tartja fenn. De nemcsak az elfogadott kérdések előkészítésében volt az állandó bizottság működése eredményteljes, annak kell azt mondanunk még azon kérdésekre nézve is, melyeket a programme ki nem tűzött, vagyis ahol a siker negatívnak látszik. Ezen kérdések ugyanis alaposan megvitattatván, kitűnt, hogy nemzetközi tárgyalásra vagy nem alkalmasak vagy nem érettek, így jön visszavonva a nemzetiségi statistika kérdése, melynek megoldása inkább a tudományos kutatásnak képezheti feladatát; Így lett elnapolva a hadseregi statistika, mely mint a legtöbb államban reorganisatio alatt levő ügy még nem érett eléggé. Egynémely kérdés magában a bizottságban volt végleg elintézve, vagy az állandó bizottság jövő üléseinek fenntartva s nem teszi szükségessé a congressus elé hozatalát. Ilyen a grafikai módszer, a statistika technikájának centralisatiója vagy decentralisatiója stb. Noha a tárgyalt, szóba hozott, vagy javasolt kérdések hosszú sora az előrebocsátottakban, korán sincs kimerítve, világos máris, hogy a budapesti congressus, mely iránt nemzetközi körökben is élénk ér VI. FEJEZET. Vihar. Nyomasztó meleg éj volt. Carolina némileg nyugodtabban hagyta el fia szobáját, s hogy kissé üdébb leget élvezhessen ama pompás márványerkélyre ment ki, mely az épület főhomlokzatán a kertre tekintett. De a fojtó meleg miatt itt sem találhatott enyhülést. A föld sütő kemenczének, s az ég a föld kemenczéjéből kigőzölgő felhők megsürüsödött végtelen tömege gyanánt tűnt fel. A fiatal nő idegei reszkettek, vonaglottak, s pedig nem csak a legközelebbi küzdelmes napok miatt, hanem a légben szerteszét hullámzó villanyfolyamok ütéseire is. Lelkének