Pesti Napló, 1874. szeptember (25. évfolyam, 199-223. szám)
1874-09-26 / 220. szám
220. szám, Szerkesztési iroda, Barátok-tere, Athenaeum-épület A lap Szellemi részét illeti! minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadd-Mvaina , Barátok-tere, Athenaeum-épület — A lap anyagi részét illető köziemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők« Budapest, Szombat, September 26.1874 REGGELI KIADÁS. , Előfizetési feltételek! Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 8 hónapra ... 6 firt — kr. 6 hónapra . . 12 » — . Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés évnegyedenként 1 florint. Az előfizetés az év folytán«* minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik la, mindenkor a hó else ■apjától számittatik. 25. évi folyat?Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓ-HIVATALBA, Sarátok tere, Athenaeum-épült küldendők. Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. Mindazon t. előfizetőink, kiknek megrendelése a folyó September hó végérelejár, felkéretnek annak minél előbbi megnyiltására. A jelenleg folyó regény befejeztével ismét nagy érdekű regényeket közlünk mind a reggeli, mind az esti lapban. Előfizetési árak: Egész évre.........................24 frt. Fél évre..............................12 frt. Negyed évre .... 6 frt. Egy hóra...........................2 frt..2. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló« kiadó -hivatalának (Berencziek - tere, Athenaeumépület) küldendő. i / Napló“ siertelf- és liaifl-Míatuli Budapest, sept. 25. Ha áttekintjük azon részleteket, melyeket az új kölcsön értékesítéséről közöltünk, mindenekelőtt két komor, kedvezőtlen jelenség áll előtérbe. Az első az, hogy a pénzügyminiszter már június havában kénytelen volt a 767* milliónak tetemes részét alacsony árfolyamon eladni; a másik pedig, hogy az egész 767* millióért ismét rövid lejáratú kötvényekben bocsáttatik ki. Grhyczy Kálmán május 13-án tartott expozéjéből megértette mindenki , hogy a kincstár rá fog szorulni még a nyár folyamán a 153 milliós kölcsön másik felének egy tetemes részére, s azért azon tény, hogy a második 761/1 milliót igénybe vette, senkit sem lephet meg. De kérdés: helyesen történt-e, hogy a pénzügyminiszter júniusban 3 millió L.sterlinget 83V*-en eladott, és nem lett-e volna észszerűbb a szükség mérve szerint, a kölcsön realizálásáig, előlegeket elfogadni a consortiumtól — föltéve, amin egyébiránt nem kétkedünk, hogy az kész volt előleget adni. Ma utólag könnyű a kérdést fölvetni, s a felelet is közel fekvő- Természetes, hogy kár volt az említett áron átadni a 3 millió font sterlinget, mikor az legközelebb 5—6 százalékkal drágábban fog elkelni. Azonban bárhogy ítéljünk most utólag, azt a nyomatékos psychológiai tényezőt nem szabad a méltatásból kifelejtenünk, hogy mennyi zavarba, szorongattatásba jutott már a magyar kincstár az előlegezési hitelműveletek, a máról holnapra való pénzügyi gondoskodás folytán. Az ily kényszerhelyzetek elleni biztosításnak meg van a maga ára, amelyet elviselni, ha néha terhes is, a józan gazdaság és előrelátás parancsol. Sokkal nyomasztóbb azon másik körülmény, hogy az új kölcsön ép úgy, mint az első 7 6 ’/a millió, szintén 5 év múlva fizetendő vissza. Csak az a kérdés : volt-e mód ezen súlyos föltételt kikerülni ? — A kormány — úgy látszik — azon meggyőződésre jutott, hogy Magyarország hitele nem javult még annyira, s távolról sem érte el azon szilárdságot, miszerint egy új hitelműveleti alakkal lehessen biztos kilátással kísérletet tenni. A pénzpiac conservatív hajlamú, a tőkepénzes, ki évtizedek óta megszokott, solid értékekbe helyezheti el hosszas combinatió nélkül pénzkészletét, csak nagyon költséges tőzsdei ingerrel nyerhető meg arra, hogy új ismeretlen papírokba fektesse tőkéjét. Ezért csak rendkívül nagy áldozatok mellett sikerülhetne ez idő szerint egy magyar rentekölcsön elhelyezése, míg a már megkedvelt kincstári utalványok illő árfolyam mellett könnyen vevőre találnak. Az előttünk fekvő legújabb — hétfői — londoni lapok tőzsdei árjegyzékében a magyar kincstári utalványok 94—95, a harmincz milliós kölcsön 76 V*—771/*, az 54 milliós kölcsön 747* — 75 V* árfolyammal jegyezték. Az első 60%-os és 5 év múlva egyszerre visszafizetendő, a két utóbbi 5%-os és és 32, illetőleg 30 év alatt törlesztendő. Az ugyanazon napi londoni jegyzés szerint az olasz 5°/1-6s örökös rente 6672-en állt. Az összehasonlítás Olaszország hitelével talán nem épen lealázó reánk nézve. Mekorra árfolyam mellett kockáztathatnánk e szerint, — ha csak Egyptom vagy Honduras ’ példáját nem akarjuk 9—10 -kal utánozni— egy 5 % -os rente-kibocsátást a londoni vagy egyéb tőzsdén? Avagy nem ütne-e helyrehozhatlan sebet a magyar hitelre, ha a magyar rente esetleg 60-an helyeztetnék el, midőn az osztrák ezüstjáradék Bécsben 74-en áll? Bármennyire nyomasztó egyébiránt a gond, hogy már most 153 milliót kellene öt év elmúltával visszafizetni vagy consolidálni, annyi bizonyos, hogy a második 76 és fél milliónak járadék alakjában való kibocsátásáért, csak akkor lett volna észszerű áldozatokat hozni, ha sikerülhetett volna a már forgalomban levő másik 76és fél milliónyi kincstári utalványokat elfogadható feltételek mellett convertálni. De ez a financiális műtét ez idő szerint roppant áldozatba került volna, hisz még a könnyebb vérű közgazdasági íróink is ellenzik e műveletet. Fönnmaradt volna tehát még mindig a következő öt év elmúltával a gond 76 és fél milliónak visszafizetéséről , és ez összeget ép oly kevéssé fogjuk rendes bevételi forrásainkból fedezni, valamint a 153 milliót nem leszünk képesek más után, mint convertálással megtéríteni. Magyarország mostani hitele mellett alig utasítható el a rövid lejáratú kölcsön nyomasztó föltétele, de módunkban van e terhet legalább a jövőben enyhíteni. Ha a pénzügyi politikában összes törekvésünket arra koncentráljuk, hogy állami háztartásukban a rend és az egyensúly tartósan meghonosuljon, akkor Magyarország hitele egy két év múlva annyira meg fog javulni, hogy szabad választásunk lesz azon pénzügyi miveletek közt, melyekkel a 153 millió kölcsönt az ország lehető legkisebb terheltetése mellett megtérítjük vagy consolidáljuk. A „Pesti Napló“ tárczája. Egy szív története. Regény két kötetben. Irta : Castelar Emil. Spanyolból: Beksics Gusztáv. MÁSODIK KÖTET. XIL FEJEZET. Természetrajzi oktatás. Carolina számára nem volt mentség. Szó nélkül követte férjét, kivel bezárkózott ennek dolgozó termébe, s önmegtagadással hallgatta Jurának a fajokra és válfajokra vonatkozó elméleti fejtegetéseit, melyek Carolina lelkét erkölcsileg, szivét anyagilag marczangolták. — Napjaimat, kiáltott fel Jura, a világmindenség titok teljes fájának vizsgálatára s kutatására fordítottam. Gyümölcsei vagyunk e fának. A kihalt fajok, melyek jelenleg megkövülve vannak földgolyónk belsejében, ama mintázatokat, kísérleteket képezik, melyek által a természet azon idomokat akarta földünkön létrehozni, melyek titkát csak hosszú idő és tanulmány segítségével leshettük el.A szerves lények környezetük által megszabott feltételek alá vetve élnek s a szárazföldi állatok kénytelenek meghódítani a föld terményeit, hogy táplálkozhassanak, s a levegő elenyét, hogy lélekzetet vehessenek. S miután meghódították azon közeget, melyben élnek, minden napjukat az őket környező lények elleni harczban kell tölteniük. Minden faj, ösztöne által sarkaltatva, iparkodik szövetkezni a magasabb fajokkal, s törekszik megsemmisíteni az alantahbi fajokat, vagy korlátot akar vonni magas az alantahbi fajok közé. Ezen ösztönből magyarázható meg, hogy a szerecsen, vagy a mulat vágyat érez a fehér nő, a fehér szépség iránt, mert általa az élet lépcsőzetén egy fokkal magasabbra jut faja. De az nem magyarázható meg, soha sem is lehet megmagyarázni, miként szállhat le a fehér nő a szerecsenhez, vagy mulathoz, melynek oly utálatos lény gyanánt kellene előtte feltűnnie , mint szolgálatára szánt teherhordó karmának. Carolina e szavakat hallva, szédült, s hogy eszméletlenül a padlózatra ne bukjék, s igy fájdalmával el ne árulja gyalázatát, görcsösen megkapaszkodott karos székében. — Igen, a physikai, erkölcsi és értelmi fölény jog szerint azon tökéletes fajt illeti, melyhez mi is tartozunk. Mily roppant különbség van a latin, szász s német faj, ezen hős, művész, bölcs faj, a természet urai, minden lény királyai, s az indián isten közt, ki kénytelen alsóbb állatfajokkal szövetkezni, s valóságos majomhadsereggel venni magát körül, hogy az védje és szolgáljon neki! Mily különbség van az éj fiai, a szerecsenek, az alkony szülöttei a mulatok s te közted, ki szép vagy, mint milói Venus, ki a világosság leánya vagy. — Az Istenért, Jura! hebegte Carolina, hogy valamiképen menekülhessen azon fájdalmas társalgástól, melyet férje rája erőszakolt. — Képzeld, folytatá Jura, hogy csúszómászó állat akarna párosulni a sassal, ép ily vakmerősége van a mulatnak és szerecsennek, ki fehér hölgyeinket akarja megfertőztetni. Ezen fajok múlhatatlanul kiveszésre vannak kárhoztatva, mint kivesztek a megelőző fajok. Az értelem világa a fehéreké. Carolina nem tudta, miként cáfolja meg férje állításait, s miként vonja el figyelmét a fajokról tartott hosszas elmefuttatásáról, melyben ha nem leendett meggyőződve, miszerint férje minden czélzat nélkül beszél, gonoszságot látott volna, s mely száz tőrt vert lelkébe, a borzasztó lelkiismeretfurdalásokat keltett fel benne. Végre, hogy mondjon valamit, igy szólt: — Van hasonlat a fajok közt ? — Most már bizonyos, szólt Jura, mindinkább elragadtatva a lelkét betöltő eszmeáradat által, most már bizonyos, hogy van hasonlat majom és ember között. A majmoknak miénkhez hasonló kezök van, s ép úgy használják azt, mint az ember. Tüdejük és gyomruk megegyezik az emberi tüdővel és gyomorral. Néhány majom faj két lábon, s égfelé egyenesedve jár, mint az ember. Sok természettudós a majmokat már nem nevezi négykezűeknek, s állítja, hogy némely majomfajnak lába, s lábán talpa van. Igaz ugyan, hogy a majomnak nincs lábikrája, de igen sok szerecsennek sincsen. A majom karja kisebb mozgási képességgel bír, mint az emberé, de a szerecsen is nehézkesebben mozgatja karját, mint az európai. Az óvilág majmainak szintén, mint az embernek, harminczkét foguk van. S ha megvizsgálod a hottentota-szerecsen arczát, úgy találod, hogy annak szöge csaknem ugyanazon fogszámmal bir, mint valamely fiatal orángután.------— Nem értem elméletedet, szólt Carolina, ki valamivel jobban érdeklődött a férj által legújabban érintett problémák iránt. Miután a fehér embernek a többi faj feletti fensőbbségét a végtelenségig túlhajtottad, most valamennyi fajt, a fehéret sem véve ki, összetéveszted az emberi nem torzképével, a majommal. Minden elméletetek e hibában szenved. Míg egyrészt úgy felmagasztaljátok az embert, hogy maga az Isten versenytársává teszitek, másrészt az oktalan állatok színvonalára alacsonyítjátok le,s állítjátok, hogy az állati válfaj-fokozatban nincs nemesebb származás, nincs magasabb czél, mint minővel a kutya, vagy ökör bir. Elméleteiteknek azonban ellene szegül az emberi szem, mely a lélek testnélküli világát szikrázza; ellene szegül a homlok, mely a gondolatok mezője, miként az ég a csillagoké, az emberi szó, ezen articulált hang, mely nagyobb világot foglal magában minden világnál, minden napnál, melyek nagyságuk daczára úgy be vannak illesztve a mindenségbe, mintha drágakő a gyűrűbe, mig a szó repül, fáradhatatlanul repül és szárnyain a végtelenség terhét viszi. — Bocsáss meg, nem jól értetted szavaimat. Egyáltalán nem tévesztem össze a macaco-, vagy orangutang-majmot az emberrel, sem a fekete, sem a fehér emberrel. Vannak tulajdonságaink, melyek közösek a többi állatokéval. Az ember emlős állat, mint a szarvasmarha, de nem kérőző, mint az ökör. Az ember néhány, de nem minden tulajdonsága egyezik meg a majoméval. Csak azt akarom mondani, s állítom, valamint a majom, velünk közös tulajdonsá- gai miatt, nincs feljogosítva követelni, miszerint emberszámba vegyék, úgy a szerecsen és mulat sem tarthatja magát velünk egyenlőnek. — Ej, végtére is mindnyájan, legyünk bár feketék vagy fehérek, Ádám és Éva gyermekei vagyunk. — Carolina, ne tévedjél ily közhelyekre. — Közhely a szentirás ? — A szentirás nem közhely. — Tehát? — Hanem hited. — Mely a kinyilatkoztatásra van alapítva. — Elhiszem, de azért elfogultsággal van feleresztve. — Elfogultság az emberek egyenlősége. — Részemről nem hiszem, hogy az emberiség egyetlen pártól, kezdetleges házasságból származott Hiszem, hogy valamint bizonyos fokú hőben megolvad az üreg, bizonyos fokú nedvesség feltámasztja a növény életét; hiszem,, hogy valamint a vizkorszakban bizonyos fajok voltak túlsúlyban, úgy, midőn a föld felülete nyugodtabb lett, s az égaljak alkalmasabbakká váltak természetünkhöz,az emberinem magától támadt, mint a többi állatfaj. — Istenem, mily elmélet! — S a fajok az atavismus, az ősöknek az utódokra való befolyásuk törvénye szerint folytatódni fognak. Ezen befolyás nem vonható kétségbe. Mindent, mindent öröklés útján nyerünk e földön. Valamint az állat ösztönét, az ember értelmét örökli. az ősök hagyományozásának, s az utódok öröklésének ezen ténye képezi a fajok közös vagyonát, s az emberi nem hűbérét. Örököljük a természeti tulajdonságokat. A szerecsen gyermeke szerecsen. A fehérnő és szerecsen férfiú gyermeke mulat. A mulat férfiú és fehérnő gyermeke a szerecsen származás eltörölhetlen jeleit viseli magán. Carolina e szavakat hallva homlokára tette kezét, hogy agyának szétrobbanását megakadályozza. Jura lovag annyira elmerült gondolataiba, hogy sem neje arczvonásainak izgatottságát, sem idegenek túlfeszültségét nem vette észre. Oly hosszú fejtegetésbe bocsátkozott, mintha semmi rendkivüli sem történt volna körűle. Fejtegetése az atavismus és átszármazás körül forgott. — Kendvencz tanulmányom, szólt, az emberi fajok vegyülete, mely megfelel az állatfajok terjedésének. A kizárólagos, változhatatlan, ősi szülőktől származó, ugyanazon minőségű egyedekben tovább terjedő, s önmagukat ismétlő fajok képtelen elméletét már rég elejtettem. Ma már tudjuk, hogy a fajok átalakulnak. Sőt többet tudunk; tudjuk, hogy az alsóbb fajok nevelés, munka, a minden lénynyel közös tökélesülési vágy, s a minden környezetben uralgó haladási ösztön segítségével képesek tökéletesebb lényeket létrehozni. Azért jelenleg kiváló tanulmány tárgyát képezi a fajok és válfajok öröklő tulajdonsága. Minden lény tovább folytatja éltét az átszármazás által. E demokratikus világ színterén, honnét a monarchikus dynasztiák eltűnnek, természetrajzi uralkodó családok jelennek meg. A hatalom nem örökölhető a természet törvényei szerint, ellenben a testalkat, a vér, a természet igen. A történelem felületes ismerete is elégséges ennek bebizonyítására. A betegségek örökölhetők. Medicis Katalin hagymázos álomlátásokban szenvedett; azt hitte, hogy kísérteteket, szörnyeket lát; fia, a gyalázatos IX Károly örökölte ezen bajt. Örökölhetők a nemzeti sajátságok. Az arkadiai, miként ős atyja, szereti a pásztori életet: a spártai a harcrot; a bizanti a politikai és tudományos vitatkozást, mint az ókori athénei, a spanyol, midőn nem tehet ide■gen földet kalandjainak szinterévé, saját hazája földjén kalandozik, s midőn nincs kivel harczolnia, birkózik önmagával. Átöröklődik a katonai lángelme is. Hannibal vezérek, Sándor hódítók családjából származott. Örökölhetők az államférfi tulajdonságok, örökölhető az akarat. V. Károly katolikus Ferdinánd unokája, s II. Fülöp atyja volt. Örökölhető a jellem. Voltaire állítja, hogy az Appiusok büszkék, a Cárok szigorúak voltak. VI Sándor pápa tiarás Nero, leánya Lucrezia becstelen, fia Caesar gyilkos, zsivány volt. Örökölhetők az ellenszenvek. Az egész Montaigne-család gyűlölte a gyógyszertés az orvosokat. Örökölhető a tudomány. Mindenki ismeri a Senecákat, s mindenki tudja, hogy Galileo atyja elméletet irt a súlyról, s fia Galileo az órára alkalmazta az ingát, vagyis atyja felfedezését. Örökölhető a bölcsészet. Aristoteles atyja természettudós, orvos, s fia bölcsész volt. S korunkban Fichte fia bölcsen kifejtette atyja elméletét. Örökölhető a zenei érzék. Bethoven ősei karmesterek voltak, a Bellini család csupa zenész tagokból állott. Rossini vándor énekespár házasságából származott. Örökölhető a festői képesség. A Bassanók mind, s ugyanazon génereben rajzoltak. Paolo Veronesenek, a láttudat mestere, a színkeverés bűvészének atyja szobrász volt, s fiai is festők voltak. A Murillo-család négy tagja ismert nevű festő volt. Örökölhető a költészeti hajlam. Eskilos fia Euforion tragédiákat irt,s Sophokles, másik fia, tizenkétszer koszorúztatott meg a színházban. Örökölhető az emlékező tehetség. Marcus Seneca kétezer szót tudott ugyanazon sorban ismételni, mint felolvasták előtte, s fia Lucius ugyanezen képességgel birt.Örökölhető a szaglalási képesség. A havannai bujdokló szerecsen szaglása segítségével meg-Budapest, sept. 25. (Az adóreformról) készült 8 törvényjavaslatot ma küldötte meg a pénzügyminiszter a többi minisztereknek, hogy alkalmuk legyen azokat tanulmányozni, mielőtt a miniszteri tanácsban fölvétetnek. A javaslatok kiterjednek úgy a direct, mint az indirect adókra, azonkívül a közadók kivetéses behajtásáról szól egy igen terjedelmes javaslat. Az indokolás csak a napokban fog a minisztereknek megküldetni. (Megtakarítások a hadsereg csapatállományánál) A közös hadügyminisztérium egy intézkedéséről, mely által a csapatoknál tetemes megtakarítások lesznek eszközlendők, a következőt írják a »Bohemiá«-nak Bécsből : »Tudvalevőleg az őszi gyakorlatok után mindazon katonák kik három évi szolgálati idejüket már betöltötték, szabadságoltatnak és a kiegészítési kerületekből küldött ujonczok által pótoltatnak. Eddig a szabadságosak csak az ujonczok megérkezése után bocsáttattak el, most azonban kiadatott a parancs, hogy amazok 16 nappal korábban bocsáttassanak haza, az újonczok pedig ugyanannyi nappal későbben küldessenek be, miáltal minden századnál 30 ember egy havi tartási költsége megtakaríttatik. Ez az egész seregnél körülbelül 6000 ember után, egy embert csak 25 krajczárral számítva, naponkint 15000 frtot, és így 30 napra átlag 450,000 frtot tesz.« E fél milliónyi megtakarítás azonban aligha tényleg át fog vizetni a jövő évre ; a rendszabály czélja alkalmasint csak az, hogy a megszavazott havi budgettel beérhessék és a delegátiók előtt tett ígéretükhöz híven póthitelt kérni ne kénytelenittessenek. (A brassói evangelicus esperesség tizenegy községe részéről küldöttség időz jelenleg Budapesten azon szándékkal, hogy e községeknek a tiszavidéki superintendentiához csatoltatását eszközölje ki. Ezen az evangelicus egyházban hallatlan esetnek okát a »P. Lloyd« így adja elő : A brassói esperesség 40,000 hívőt számlál, kik közt 16,000 magyar nyelven tart istentiszteletet, a többi szász német nyelven. Az esperesség fennállása óta a szász többség magyar ajkú hitsorsosainak akar a többi egyházi községekkel egyenlő egyházi jogokat engedni. 1848-ig a magyar községek nem maguk választották lelkészeiket, és midőn e jog mégis kivivatott, a szabadon választott lelkészek 1861-ig többi kartársaikkal nem voltak egyenjogúak. Most már e tekintetben megvan az egyenjogúság, de a magyar községek az esperességi gyűléseken sehogy sem érvényesíthették magukat sem a consistorialis sem a nagyszebeni kerületi conventbe való választásoknál. A szászok zsarnoksága annyira ment, hogy nem csak a kerületi és esperességi határozatokat, de még a magyar nyelven leérkező kormányrendeleteket is német nyelven küldik meg a németül nem értő magyar községeknek; azon 16,000 írtból, melylyel a szász superintendentia évenkint az országgyűlés által segélyeztetik a magyar községek csak ritkán, és akkor is igen csekély mértékben részesülnek. Ismételt panaszaik az ilyen eljárás ellen nem hallgattattak meg. Végre midőn a brassói consistoriumba m. ég november 7-én történt választások alkalmával a 11 magyar községnek megint egy tagja sem választatott meg, megérlelt az elhatározás, hogy a szász superintendentiától különválnak és egy magyar egyházi kerülethez való csatoltatásukat kérik. Az erre vonatkozólag a vallás- és közoktatási miniszterhez és az országgyűléshez intézett kérvényeket ugyan csak 8 község írta alá, minthogy a többi három község — Krizba, Apácza és Újfalu — lelkészei földtehermentesítési kötvények szelvényeit kapják fizetésül, ezek pedig a consistorium felügyelete alatt lévén, az említett lelkészek attól tartottak, hogy községeik hozzájárulási nyilatkozata esetén a szelvények vissza fognak tartatni. Különben a consortiumnak bejelentetett, hogy mint a tizenegy község el van határozva önálló esperességet alkotni. A községek kérvénye tegnap nyuttatott át a miniszternek, az országgyűléshez intézett kérvény beadására pedig a küldöttség Zsedényi Edét kérte volna fel. Az evangélikus egyházi kormányzat szabályai szerint a folyamodóknak előbb a nagyszebeni conventhez kellett volna ugyan fordulniuk, de az évszázados tapasztalás után onnan nem remélhették sérelmeik orvoslását, és azért mindjárt közvetlenül a törvényhozáshoz és a kormányhoz fordultak. Budapest, sept 25. A jelenleg fennálló bányatörvényhez képest nagyon beható változásokat inaugurál új bányatörvényjavaslatunk , amennyiben a bányatulajdon eredeti szerzés módjáról eddig divatozó, egymástól nagyon elágazó jognézleteket egyesítve, új módosított sistemát állapit meg, mely úgy az osztrák, mint a porosz bányajogok elveitől különbözve mindazáltal mind a kettőből átvette,sőt szerencsésen egybeolvasztotta azt, mi szükségesnek és előnyösnek látszó. Már alakilag azonnal feltűnik ez új módszer, amennyiben az osztrák bányajognak a turzás és adományozásról szóló fejezetei közé a felkérésről szóló fejezet szavatott be, miáltal már a régi jogban gyökerező felkérés helyreállíttatván, annak jogi jellege a porosz bányatörvény példájára fregnáns kifejezésre talál, s így az eredeti bányatulajdon szerzés egymástól szigorúan elkülönített három stádiuma biztos alapot szolgáltatand a correct hatósági eljárásnak. Mint nevezetes haladást az osztrák bányajoggal szemben kiemeljük a javaslat azon részét, mely ellentétben az osztrák bányatörvény 44. §-ával a bányajogok végleges megszerzésének, illetőleg az adományozásnak nem tekinti többé mellőzhetlen előfeltételéül a kérdéses ásványoknak, az a végett bejelentett helyen levő telepekben oly módon feltárását, hogy azok helybeli viszonyok szerint válást érdemlőknek tűnjenek fel. Nemcsak könnyítés e rendelkezés a vállalkozóra, hanem főfontosságú már csak azért is, mert elejét veendi a számtalan szédelgésnek, amelyet adományozott bányatelkekkel különösen újabb időben a Lajthán túl űztek. Nagyon nehéz volt ugyanis a helyi viszonyokhoz kötött válást érdemlés kritériumának meghatározása a bányahatóság részéről annál inkább, mert míg az e feltételhez kötött adományozás végleges tulajdonjogot adott a bányabirtokosnak, addig a helyi viszonyokhoz kötött válást érdemlés a helyi viszonyok időleges változtával szintén változva, gyakran megtörtént, hogy valaki oly adományozott telek tulajdonában volt, mely válást érdemlőnek a kinyert adomány után már p. o. 2 évvel többé absolute nem volt tekinthető. A nagy közönség azonban bízva a törvényben, minden adományban hatósági garantiát látott a válást érdemlésre azon telekre vonatkozólag, melyre az adomány szól. Hogy mily veszélyes lett volna nemzetgazdasági tekintetből e követelményt továbbra is fenntartani az előadottakból eléggé kiviláglik, veszélyességét azonban illustrálja még azon körülmény is,hogy a válást érdemlés meghatározásánál vagy felette nagy óvatosságot gyakoroltak a vállalkozási szellem rovására, vagy az óvatosság mellőzésével a vállalkozási tőke tétetett ki nagy veszélyeknek. E követelmény mellőzésével volt csak lehető a kutatást eredeti jelentőségében érvényre juttatni, melyben nem jelent egyebet, mint egy ásvány felkeresésére irányzott munkálatot, míg az osztrák bányatörvény a kutatás alatt az ásványok felkeresését és a feltaláltaknak oly fenntartását érti, hogy azokra tulajdonjogot lehessen adományozni. A kutatásra nézve nem követeli meg a javaslat többé a bányahatóság engedélyét, hanem csak elismervényt arról, hogy a vállalkozó a hatóság előtt ebbeli szándékát bejelentette. Ez elismervény, kizárólagos jogot nem ad s csak a földbirtokossal szemben szolgál igazolványul. Kétséges a javaslat szavai szerint az, kutathat-e a földbirtokos is előleges jelentés nélkül ? A bányaszabadság elvével egyezőleg e kérdésre nemmel kellene felelnünk s szükségesnek tartanók, ha a javaslat törvénynyé válásakor e kételyt ezen értelemben oszlatnák el. A zártkörű kutatmány kizárólagos jogot ad ugyan, azonban szintén csak feltételesen amennyiben a zártkörön kívül eső felmény folytán való újabb zártkörű kutatmányos, ha amannál korábban nyújtaná be felkérvényét a bár időleg őt megelőző zártkörű kutatmányos területén belül is fektetheti telke egy részét azonban ekkor is biztosíttatván a korábbi zártkörű kutatmányos zártkörének jó része. A zártkörű kutatmányterület maximumai nagyobbak a vájna mértékeknél s e területek közt oly arány van megtartva, hogy lehető legyen a megállapított vájnamértékeket a zártkörű kutatmány középpontjától bármely irányban fektetni. Örömmel üdvözöljük a vájnamértékek maximumas területének általános felemelését, a kőszénnél p. o. 800.000 négyszögméterig, de nem helyeselhetjük, hogy a felkérendő területek minimuma meghatározva nincs, mert e mulasztás nézetünk szerint terméketlen beruházásokra szolgáltathatna alkalmat. A felkérvény alaki kívánalmaira nézve drákóinak látszik a javaslat 36. §-a, mely szerint, ha a felkérő neves lakása stb. pontosan a benyújtott felkérvényben kitéve nincsenek, az visszaadandó felkérőnek, miáltal természetesen elsőbbségét is elveszti főleg az okból, mert a sürgöny utján felkérés megengedtetvén, gyakran támadhatnának olyféle hiányok, melyeknek ugyan nem a felkérő az oka, s melyekért mégis ő bűnhődik, sőt ellenkezik e rendelkezés a felkérésről szóló egész fejezettel, mely a bejelentés elsőbb-