Pesti Napló, 1874. szeptember (25. évfolyam, 199-223. szám)

1874-09-26 / 220. szám

220. szám, Szerkesztési iroda, Barátok-tere, Athenaeum-épület A lap Szellemi részét illeti! minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadd-Mvaina , Barátok-tere, Athenaeum-épület — A lap anyagi részét illető közie­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők« Budapest, Szombat, September 26.1874 REGGELI KIADÁS. , Előfizetési feltételek! Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­­adás együtt: 8 hónapra ... 6 firt — kr. 6 hónapra . .­­ 12 » — . Az esti kiadás postai különkü­ldéseért felülfizetés évnegyedenként 1 florint. Az előfizetés az év folytán«* minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik la, mindenkor a hó else ■apjától számittatik. 25. évi folyat?­Hirdetések szintúgy mint előfizetések­ a KIADÓ-HIVATALBA, Sarátok­ tere, Athenaeum-épült küldendők. Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. Mindazon t. előfizetőink, kiknek megrendelése a folyó September hó végére­lejár, felkéretnek annak minél előbbi megnyil­tására. A jelenleg folyó regény befejeztével ismét nagy érdekű regényeket közlünk mind a reggeli, mind az esti lapban. Előfizetési árak: Egész évre.........................24 frt. Fél évre..............................12 frt. Negyed évre .... 6 frt. Egy hóra...........................2 frt.­­.2. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló« kiadó -­hivatalának (Berencziek - tere, Athenaeum­­épület) küldendő. i / Napló“ siertelf- és liaifl-Míatuli Budapest, sept. 25. Ha áttekintjük azon részleteket, melye­ket az új kölcsön értékesítéséről közöltünk, mindenekelőtt két komor, kedvezőtlen jelenség áll előtérbe. Az első az, hogy a pénzügymi­niszter már június havában kénytelen volt a 76­7* milliónak tetemes részét alacsony árfo­lyamon eladni; a másik pedig, hogy az egész 767* millió­ért ismét rövid lejáratú kötvé­nyekben bocsáttatik ki. Grhyczy Kálmán május 13-án tartott expozéjéből megértette mindenki , hogy a kincstár rá fog szorulni még a nyár folya­mán a 153 milliós kölcsön másik felének egy tetemes részére, s azért azon tény, hogy a második 761/1 milliót igénybe vette, senkit sem lephet meg. De kérdés: helyesen tör­tént-e, hogy a pénzügyminiszter júniusban 3 millió L.­sterlinget 83V*-en eladott, és nem lett-e volna észszerűbb a szükség mérve sze­rint, a kölcsön realizálásáig, előlegeket elfo­gadni a consortiumtól — föltéve, a­min egyébiránt nem kétkedünk, hogy az kész volt előleget adni. Ma utólag könnyű a kérdést fölvetni, s a felelet is közel fekvő- Természetes, hogy kár volt az említett áron átadni a 3 millió font sterlinget, mikor az legközelebb 5—6 százalékkal drágábban fog elkelni. Azonban bárhogy ítéljünk most utólag, azt a nyoma­tékos psychológiai tényezőt nem szabad a méltatásból kifelejtenünk, hogy mennyi za­varba, szorongattatásba jutott már a magyar kincstár az előlegezési hitelműveletek, a má­ról holnapra való pénzügyi gondoskodás folytán. Az ily kényszerhelyzetek elleni biztosításnak meg van a maga ára, a­melyet elviselni, ha néha terhes is, a józan gazdaság és előrelátás parancsol. Sokkal nyomasztóbb azon másik körül­mény, hogy az új kölcsön ép úgy, mint az első 7 6 ’/a millió, szintén 5 év múlva fizetendő vissza. Csak az a kérdés : volt-e mód ezen súlyos föltételt kikerülni ? — A kormány — úgy látszik — azon meg­győződésre jutott, hogy Magyarország hi­tele nem javult még annyira, s távol­ról sem érte el azon szilárdságot, miszerint egy új hitelműveleti alakkal lehessen biztos kilátással kísérletet tenni. A pénzpiac­ con­­servatív hajlamú, a tőkepénzes, ki évtizedek óta megszokott, solid értékekbe helyezheti el hosszas combinatió nélkül pénzkészletét, csak nagyon költséges tőzsdei ingerrel nyerhető meg arra, hogy új ismeretlen papírokba fek­tesse tőkéjét. Ezért csak rendkívül nagy ál­dozatok mellett sikerülhetne ez idő szerint egy magyar rentekölcsön elhelyezése, míg a már megkedvelt kincstári utalványok illő ár­folyam mellett könnyen vevőre találnak. Az előttünk fekvő legújabb — hétfői — londoni lapok tőzsdei árjegyzékében a ma­gyar kincstári utalványok 94—95, a har­­mincz milliós kölcsön 76 V*—771/*, az 54 milliós kölcsön 747* — 75 V* árfolyammal jegyezték. Az első 60%-os és 5 év múlva egy­szerre visszafizetendő, a két utóbbi 5%-os és és 32, illetőleg 30 év alatt törlesztendő. Az ugyanazon napi londoni jegyzés szerint az olasz 5°/1-6s örökös rente 6672-en állt. Az összehasonlítás Olaszország hitelével talán nem épen lealázó reánk nézve. Mekorra árfolyam mellett koc­káztathatnánk e szerint, — ha csak Egyptom vagy Honduras ’ példá­ját nem akarjuk 9—10 -kal utánozni— egy 5 % -os rente-kibocsátást a londoni vagy egyéb tőzsdén? Avagy nem ütne-e helyrehoz­­hatlan sebet a magyar hitelre, ha a magyar rente esetleg 60-an helyeztetnék el, midőn az osztrák ezü­stjáradék Bécsben 74-en áll? Bármennyire nyomasztó egyébiránt a gond, hogy már most 153 milliót kellene öt év elmúltával visszafizetni vagy consolidálni, annyi bizonyos, hogy a második 76 és fél milliónak járadék alakjában való kibocsátá­sáért, csak akkor lett volna észszerű áldoza­tokat hozni, ha sikerülhetett volna a már forgalomban levő másik 76­­és fél milliónyi kincstári utalványokat elfogadható feltételek mellett convertálni. De ez a financiális műtét ez idő szerint roppant áldozatba került volna, hisz még a könnyebb vérű közgazdasági íróink is ellenzik e műveletet. Fönnmaradt volna tehát még mindig a következő öt év elmúltával a gond 76 és fél milliónak vissza­fizetéséről , és ez összeget ép oly kevéssé fog­juk rendes bevételi forrásainkból fedezni, va­lamint a 153 milliót nem leszünk képesek más után, mint convertálással megtéríteni. Magyarország mostani hitele mellett alig utasítható el a rövid lejáratú kölcsön nyo­masztó föltétele, de módunkban van e terhet legalább a jövőben enyhíteni. Ha a pénzügyi politikában összes törekvésünket arra koncen­­tráljuk, hogy állami háztartásukban a rend és az egyensúly tartósan meghonosuljon, ak­kor Magyarország hitele egy két év múlva annyira meg fog javulni, hogy szabad válasz­tásunk lesz azon pénzügyi miveletek közt, melyekkel a 153 millió kölcsönt az ország lehető legkisebb terheltetése mellett megtérít­jük vagy consolidáljuk. A „Pesti Napló“ tárczája. Egy szív története. Regény két kötetben. Irta : Castelar Emil. Spanyolból: Beksics Gusztáv. MÁSOD­IK KÖTET. XIL FEJEZET. Természetrajzi oktatás. Carolina számára nem volt mentség. Szó nél­kül követte férjét, kivel bezárkózott ennek dolgozó termébe, s önmegtagadással hallgatta Jurának a fa­jokra és válfajokra vonatkozó elméleti fejtegetéseit, melyek Carolina lelkét erkölcsileg, szivét anyagilag marczangolták. — Napjaimat, kiáltott fel Jura, a világminden­ség titok teljes fájának vizsgálatára s kutatására for­dítottam. Gyümölcsei vagyunk e fának. A kihalt fa­jok, melyek jelenleg megkövülve vannak földgolyónk belsejében, ama mintázatokat, kísérleteket képezik, melyek által a természet azon idomokat akarta föl­dünkön létrehozni, melyek titkát csak hosszú idő és tanulmány segítségével leshettük el.A szerves lények környezetük által megszabott feltételek alá vetve él­nek s a szárazföldi állatok kénytelenek meghódítani a föld terményeit, hogy táplálkozhassanak, s a leve­gő elenyét, hogy lélekzetet vehessenek. S miután meghódították azon közeget, melyben élnek, minden napjukat az őket környező lények elleni harczban kell tölteniük. Minden faj, ösztöne által sarkaltatva, iparkodik szövetkezni a magasabb fajokkal, s törek­szik megsemmisíteni az alantahbi fajokat, vagy kor­látot akar vonni maga­s az alantahbi fajok közé. Ezen ösztönből magyarázható meg, hogy a szerecsen, vagy a mulat vágyat érez a fehér nő, a fehér szépség iránt, mert általa az élet lépcsőzetén egy fokkal ma­gasabbra jut faja. De az nem magyarázható meg, soha sem is lehet megmagyarázni, miként szállhat le a fehér nő a szerecsenhez, vagy mulathoz, mely­nek oly utálatos lény gyanánt kellene előtte fel­tűnnie , mint szolgálatára szánt teherhordó kar­mának. Carolina e szavakat hallva, szédült, s hogy eszméletlenül a padlózatra ne bukjék, s igy fájdal­mával el ne árulja gyalázatát, görcsösen megkapasz­kodott karos székében. — Igen, a physikai, erkölcsi és értelmi fölény jog szerint azon tökéletes fajt illeti, melyhez mi is tartozunk. Mily roppant különbség van a latin, szász s német faj, ezen hős, művész, bölcs faj, a természet urai, minden lény királyai, s az indián isten közt, ki kénytelen alsóbb állatfajokkal szövetkezni, s valósá­gos majomhadsereggel venni magát körül, hogy az védje és szolgáljon neki! Mily különbség van az éj fiai, a szerecsenek, az alkony szülöttei a mulatok s te közted, ki szép vagy, mint milói Venus, ki a vilá­gosság leánya vagy. — Az Istenért, Jura! hebegte Carolina, hogy valamiképen menekülhessen azon fájdalmas társal­gástól, melyet férje rája erőszakolt. — Képzeld, folytatá Jura, hogy csúszómászó állat akarna párosulni a sassal, ép ily vakmerősége van a mulatnak és szerecsennek, ki fehér hölgyeinket akarja megfertőztetni. Ezen fajok múlhatatlanul ki­­veszésre vannak kárhoztatva, mint kivesztek a meg­előző fajok. Az értelem világa a fehéreké. Carolina nem tudta, miként c­áfolja meg férje állításait, s miként vonja el figyelmét a fajokról tar­tott hosszas elmefuttatásáról, melyben ha nem leen­­dett meggyőződve, miszerint férje minden czélzat nélkül beszél, gonoszságot látott volna, s mely száz tőrt vert lelkébe, a borzasztó lelkiismeretfurdaláso­­kat keltett fel benne. Végre, hogy mondjon valamit, igy szólt: — Van hasonlat a fajok közt ? — Most már bizonyos, szólt Jura, mindinkább elragadtatva a­ lelkét betöltő eszmeáradat által, most már bizonyos, hogy van hasonlat majom és ember között. A majmoknak miénkhez hasonló kezök van, s ép úgy használják azt, mint az ember. Tüdejük és gyomruk megegyezik az e­mberi tüdővel és gyomor­ral. Néhány majom faj két lábon, s égfelé egyenesed­ve jár, mint az ember. Sok természettudós a majmo­kat már nem nevezi négykezűeknek, s állítja, hogy némely majomfajnak lába, s lábán talpa van. Igaz ugyan, hogy a majomnak nincs lábikrája, de igen sok szerecsennek sincsen. A majom karja kisebb moz­gási képességgel bír, mint az emberé, de a szere­csen is nehézkesebben mozgatja karját, mint az euró­pai. Az óvilág majmainak szintén, mint az ember­nek, harminczkét foguk van. S ha megvizsgálod a hottentota-szerecsen arczát, úgy találod, hogy annak szöge csaknem ugyanazon fogszámmal bir, mint va­lamely fiatal orángután.------­— Nem értem elméletedet, szólt Carolina, ki valamivel jobban érdeklődött a férj által legújabban érintett problémák iránt. Miután a fehér embernek a többi faj feletti fensőbbségét a végtelenségig túl­hajtottad, most valamennyi fajt, a fehéret sem véve ki, összetéveszted az emberi nem torzképével, a ma­jommal. Minden elméletetek e hibában szenved. Míg egyrészt úgy felmagasztaljátok az embert, hogy ma­ga az Isten versenytársává teszitek, másrészt az ok­talan állatok színvonalára alacsonyítjátok le,s állítjá­tok, hogy az állati válfaj-fokozatban nincs nemesebb származás, nincs magasabb czél, mint minővel a ku­tya, vagy ökör bir. Elméleteiteknek azonban ellene szegül az emberi szem, mely a lélek testnélküli vilá­gát szikrázza; ellene szegül a homlok, mely a gondolatok mezője, miként az ég a csillagoké, az emberi szó, ezen articulált hang, mely na­gyobb világot foglal magában minden világnál, minden napnál, melyek nagyságuk daczára úgy be vannak illesztve a mindenségbe, mintha drága­kő a gyűrűbe, mig a szó repül, fáradhatatlanul repül és szárnyain a végtelenség terhét viszi. — Bocsáss meg, nem jól értetted szavaimat. Egyáltalán nem tévesztem össze a macaco-, vagy orangutang-majmot az emberrel, sem a fekete, sem a fehér emberrel. Vannak tulajdonságaink, melyek kö­zösek a többi állatokéval. Az ember emlős állat, mint a szarvasmarha, de nem kérőző, mint az ökör. Az ember néhány, de nem minden tulajdonsága egye­zik meg a majoméval. Csak azt akarom mondani, s­­ állítom, valamint a majom, velünk közös tulajdonsá-­ gai miatt, nincs feljogosítva követelni, miszerint em­berszámba vegyék, úgy a szerecsen és mulat sem tarthatja magát velünk egyenlőnek. — Ej, végtére is mindnyájan, legyünk bár feketék vagy fehérek, Ádám és Éva gyermekei vagyunk. — Carolina, ne tévedjél ily közhelyekre. — Közhely a szentirás ? — A szentirás nem közhely. — Tehát? — Hanem hited. — Mely a kinyilatkoztatásra van alapítva. — Elhiszem, de azért elfogultsággal van fel­eresztve. — Elfogultság az emberek egyenlősége. — Részemről nem hiszem, hogy az emberiség egyetlen pártól, kezdetleges házasságból származott Hiszem, hogy valamint bizonyos fokú hőben megol­vad az üreg, bizonyos fokú nedvesség feltámasztja a növény életét; hiszem,, hogy valamint a vizkor­­szakban bizonyos fajok voltak túlsúlyban, úgy, midőn a föld felülete nyugodtabb lett, s az égaljak alkalmasabbakká váltak természetünkhöz,az emberi­nem magától támadt, mint a többi állatfaj. — Istenem, mily elmélet! — S a fajok az atavismus, az ősöknek az utó­dokra való befolyásuk törvénye szerint folytatódni fognak. Ezen befolyás nem vonható kétségbe. Min­dent, mindent öröklés útján nyerünk e földön. Vala­mint az állat ösztönét, az ember értelmét örökli.­­ az ősök hagyományozásának, s az utódok öröklésé­nek ezen ténye képezi a fajok közös vagyonát, s az emberi nem hűbérét. Örököljük a természeti tulaj­donságokat. A szerecsen gyermeke szerecsen. A fe­hérnő és szerecsen férfiú gyermeke mulat. A mulat férfiú és fehérnő gyermeke a szerecsen származás el­­törölhetlen jeleit viseli magán. Carolina e szavakat hallva homlokára tette kezét, hogy agyának szétrobbanását megakadályozza. Jura lovag annyira elmerült gondolataiba, hogy sem neje arczvonásainak izgatottságát, sem ide­genek túlfe­szültségét nem vette észre. Oly hosszú fejtegetésbe bocsátkozott, mintha semmi rendkivüli sem történt volna körűle. Fejtegetése az atavismus és átszárma­­zás körül forgott. — Kendvencz tanulmányom, szólt, az emberi fajok vegyülete, mely megfelel az állatfajok terjedé­sének. A kizárólagos, változhatatlan, ősi szülőktől származó, ugyanazon minőségű egyedekben tovább terjedő, s önmagukat ismétlő fajok képtelen elméle­tét már rég elejtettem. Ma már tudjuk, hogy a fajok átalakulnak. Sőt többet tudunk; tudjuk, hogy az al­sóbb fajok nevelés, munka, a minden lénynyel közös tökélesülési vágy, s a minden környezetben uralgó haladási ösztön segítségével képesek tö­kéletesebb lényeket létrehozni. Azért jelenleg kiváló tanulmány tárgyát képezi a fajok és válfajok öröklő tulajdonsága. Minden lény tovább folytatja éltét az átszármazás által. E demokratikus világ színterén, honnét a monarchikus dynasztiák eltűnnek, termé­­szetrajzi uralkodó családok jelennek meg. A hatalom nem örökölhető a természet törvényei szerint, ellen­ben a testalkat, a vér, a természet igen. A történe­lem felületes ismerete is elégséges ennek bebizonyí­tására. A betegségek örökölh­etők. Medicis Katalin hagymázos álomlátásokban szenvedett; azt hitte, hogy kísérteteket, szörnyeket lát; fia, a gyalázatos IX Károly örökölte ezen bajt. Örökölhetők a nem­zeti sajátságok. Az arkadiai, miként ős atyja, szereti a pásztori életet: a spártai a harcrot; a bizanti a politikai és tudományos vitatkozást, mint az ókori athénei, a spanyol, midőn nem tehet ide­­■gen földet kalandjainak szinterévé, saját hazája földjén kalandozik, s mi­dőn nincs ki­vel harczolnia, birkózik önmagával. Átöröklődik a katonai lángelme is. Hannibal vezérek, Sándor hódítók családjából szár­mazott. Örökölhetők az államférfi­ tulajdonságok, örökölhető az akarat. V. Károly katolikus Ferdi­­nánd unokája, s II. Fülöp atyja volt. Örökölhető a jellem. Voltaire állítja, hogy az Appiusok büszkék, a Cárok szigorúak voltak. VI Sándor pápa tiarás Ne­ro, leánya Lucrezia becstelen, fia Caesar gyilkos, zsi­­vány volt. Örökölhetők az ellenszenvek. Az egész Montaigne-család gyűlölte a gyógyszert­­és az orvo­sokat. Örökölhető a tudomány. Mindenki ismeri a Senecákat, s mindenki tudja, hogy Galileo atyja el­méletet irt a súlyról, s fia Galileo az órára alkalmaz­ta az ingát, vagyis atyja felfedezését. Örökölhető a bölcsészet. Aristoteles atyja természettudós, orvos, s fia bölcsész volt. S korunkban Fichte fia bölcsen ki­fejtette atyja elméletét. Örökölhető a zenei érzék. Bethoven ősei karmesterek voltak, a Bellini csa­lád csupa zenész tagokból állott. Rossini vándor énekespár házasságából származott. Örökölhető a festői képesség. A Bassanók mind, s ugyanazon géne­reben rajzoltak. Paolo Veronesenek, a láttudat mes­tere, a színkeverés bűvészének atyja szobrász volt, s fiai is festők voltak. A Murillo-család négy tagja is­mert nevű festő volt. Örökölhető a költészeti hajlam. Eskilos fia Euforion tragédiákat irt,s Sophokles, má­sik fia, tizenkétszer koszorúztatott meg a színház­ban. Örökölhető az emlékező tehetség. Marcus Sene­ca két­ezer szót tudott ugyanazon sorban ismételni, mint felolvasták előtte, s fia Lucius ugyanezen ké­pességgel birt.Örökölhető a szaglalási képesség. A ha­vannai bujdokló szerecsen szaglása segítségével meg-Budapest, sept. 25. (Az adóreformról) készült 8 törvény­javaslatot ma küldötte meg a pénzügyminiszter a többi minisztereknek, hogy alkalmuk legyen azokat tanulmányozni, mielőtt a miniszteri tanácsban fölvé­tetnek. A javaslatok kiterjednek úgy a direct, mint az indirect adókra, azonkívül a közadók kivetése­­s behajtásáról szól egy igen terjedelmes javaslat. Az indokolás csak a napokban fog a minisztereknek megküldetni. (Megtakarítások a hadsereg csapat­állományánál) A közös had­ügyminisztérium egy intézkedéséről, mely által a csapatoknál tetemes megtakarítások lesznek eszköz­­lendők, a következőt írják a »Bohemiá«-nak Bécs­­ből : »Tudvalevőleg az őszi gyakorlatok után mind­azon katonák kik három évi szolgálati idejüket már betöltötték, szabadságoltatnak és a kiegészítési kerü­letekből küldött ujonczok által pótoltatnak. Eddig a szabadságosak csak az ujonczok megérkezése után bocsáttattak el, most azonban kiadatott a parancs, hogy amazok 16 nappal korábban bocsáttassanak haza, az újonczok pedig ugyanannyi nappal későb­ben küldessenek be, mi­által minden századnál 30 ember egy havi tartási költsége megtakaríttatik. Ez az egész seregnél körülbelül 6000 ember után, egy embert csak 25 krajczárral számítva, naponkint 15000 frtot, és így 30 napra átlag 450,000 frtot tesz.« E fél milliónyi megtakarítás azonban aligha tényleg át fog vizetni a jövő évre ; a rendszabály czélja alkalmasint csak az, hogy a megszavazott havi budgettel beérhessék és a delegátiók előtt tett ígéretükhöz híven póthitelt kérni ne kénytele­­nittessenek. (A brassói evangelicus espe­­resség tizenegy községe­ részéről küldöttség időz jelenleg Budapesten azon szándék­kal, hogy e községeknek a tiszavidéki superintenden­­tiához csatoltatását eszközölje ki. Ezen az evangeli­cus egyházban hallatlan esetnek okát a »P. Lloyd« így adja elő : A brassói esperesség 40,000 hívőt szám­lál, kik közt 16,000 magyar nyelven tart istentisz­teletet, a többi szász német nyelven. Az esperesség fennállása óta a szász többség magyar ajkú hitsor­­sosainak akar a többi egyházi községekkel egyenlő egyházi jogokat engedni. 1848-ig a magyar közsé­gek nem maguk választották lelkészeiket, és midőn e jog mégis kivivatott, a szabadon választott lelké­szek 1861-ig többi kartársaikkal nem voltak egyen­jogúak. Most már e tekintetben meg­van az egyenjo­gúság, de a magyar községek az esperességi gyűlé­seken sehogy sem érvényesíthették magukat sem a consistorialis sem a nagyszebeni kerületi conventbe való választásoknál. A szászok zsarnoksága annyira ment, hogy nem csak a kerületi és esperességi hatá­rozatokat, de még a magyar nyelven leérkező kor­mány­rendeleteket is német nyelven küldik meg a németül nem értő magyar községeknek; azon 16,000 írtból, melylyel a szász superintendentia évenkint az országgyűlés által segélyeztetik a magyar községek csak ritkán, és akkor is igen csekély mértékben ré­szesülnek. Ismételt panaszaik az ilyen eljárás ellen nem hallgattattak meg. Végre midőn a brassói consis­­toriumba m. ég november 7-én történt választások al­kalmával a 11 magyar községnek megint egy tagja sem választatott meg, megérlelt az elhatározás, hogy a szász superintendentiától különválnak és egy ma­gyar egyházi kerülethez való csatoltatásukat kérik. Az erre vonatkozólag a vallás- és közoktatási mi­niszterhez és az országgyűléshez intézett kérvénye­ket ugyan csak 8 község írta alá, minthogy a többi három község — Krizba, Apácza és Újfalu — lelké­szei földtehermentesítési kötvények szelvényeit kap­ják fizetésül, ezek pedig a consistorium felügyelete alatt lévén, az említett lelkészek attól tartottak, hogy községeik hozzájárulási nyilatkozata esetén a szel­vények vissza­ fognak tartatni. Különben a consor­­tiumnak bejelentetett, hogy mint a tizenegy község el van határozva önálló esperességet alkotni. A községek kérvénye tegnap nyuttatott át a minisz­ternek, az országgyűléshez intézett kérvény beadá­sára pedig a küldöttség Zsedényi Edét kérte volna fel. Az evangélikus egyházi kormányzat szabályai szerint a folyamodóknak előbb a nagyszebeni con­­venthez kellett volna ugyan fordulniuk, de az évszá­zados tapasztalás után onnan nem remélhették sé­relmeik orvoslását, és azért mindjárt közvetlenül a törvényhozáshoz és a kormányhoz fordultak. Budapest, sept 25. A jelenleg fennálló bányatörvényhez ké­pest nagyon beható változásokat inaugurál új bányatörvényjavaslatunk , a­mennyiben a bányatulajdon eredeti szerzés módjáról eddig divatozó, egymástól nagyon elágazó jognézle­­teket egyesítve, új módosított sistemát állapit meg, mely úgy az osztrák, mint a porosz bá­­nyajogok elveitől különbözve mindazáltal mind a kettőből átvette,­sőt szerencsésen egy­beolvasztotta azt, mi szükségesnek és előnyös­nek látszó. Már alakilag azonnal feltűnik ez új mód­szer, a­mennyiben az osztrák bányajognak a turzás és adományozásról szóló fejezetei közé a felkérésről szóló fejezet szavatott be, mi­ál­tal már a régi jogban gyökerező felkérés helyreállíttatván, annak jogi jellege a porosz bányatörvény példájára fregnáns kifejezésre talál, s így az eredeti bányatulajdon szerzés egymástól szigorúan elkülönített három stá­diuma biztos alapot szolgáltatand a correct hatósági eljárásnak. Mint nevezetes haladást az osztrák bá­­nyajoggal szemben kiemeljük a javaslat azon részét, mely ellentétben az osztrák bányatör­vény 44. §-ával a bányajogok végleges meg­szerzésének, illetőleg az adományozásnak nem tekinti többé mellőzhetlen előfeltételéül a kér­déses ásványoknak, az a végett bejelentett helyen levő telepekben oly módon feltárását, hogy azok helybeli viszonyok szerint v­á­­lást érdemlőknek tűnjenek fel. Nemcsak könnyítés e rendelkezés a vál­lalkozóra, hanem főfontosságú már csak azért is, mert elejét veendi a számtalan szédelgés­nek, a­melyet adományozott bányatelkekkel különösen újabb időben a Lajthán túl űztek. Nagyon nehéz volt ugyanis a helyi vi­­szonyokhoz kötött válást érdemlés kritériumának meghatározása a bányahatóság részéről annál­ inkább, mert míg az e feltétel­hez kötött adományozás végleges tu­lajdonjogot adott a bányabirtokosnak,­­ ad­dig a helyi viszonyokhoz kötött válást ér­demlés a helyi viszonyok időleges változtával szintén változva, gyakran meg­történt, hogy valaki oly adományozott telek tulajdonában volt, mely válást érdemlőnek a kinyert adomány után már p. o. 2 évvel töb­bé absolute nem volt tekinthető. A nagy közönség azonban bízva a tör­vényben, minden adományban hatósági ga­­rantiát látott a válást érdemlésre azon te­lekre vonatkozólag, melyre az adomány szól. Hogy mily veszélyes lett volna nemzet­gazda­­sági tekintetből e követelmény­t tovább­ra is fenntartani az előadottakból eléggé ki­világlik, veszélyességét azonban illustrálja még azon körülmény is,hogy a válást érdem­lés meghatározásánál vagy felette nagy óva­tosságot gyakoroltak a vállalkozási szellem rovására, vagy az óvatosság mellőzésével a vállalkozási tőke tétetett ki nagy veszé­lyeknek. E követelmény mellőzésével volt csak le­hető a kutatást eredeti jelentőségében ér­vényre juttatni, melyben nem jelent egyebet, mint egy ásvány felkeresésére irányzott munkálatot, míg az osztrák bányatörvény a kutatás alatt az ásványok felkeresését és a feltaláltaknak oly fenntartását érti, hogy azokra tulajdon­jogot lehessen adományozni. A kutatásra nézve nem követeli meg a javaslat többé a bányahatóság engedélyét, hanem csak elismervényt arról, hogy a vál­lalkozó a hatóság előtt ebbeli szándékát be­jelentette. Ez elismervény, kizárólagos jogot nem ad s csak a földbirtokossal szemben szol­gál igazolványul. Kétséges a javaslat szavai szerint az, kutathat-e a földbirtokos is előleges jelentés nélkül ? A bányaszabadság elvével egyezőleg e kérdésre nemmel kellene felelnünk s szüksé­gesnek tartanók, ha a javaslat törvénynyé válásakor e kételyt ezen értelemben oszlat­nák el. A zártkörű kutatmány kizárólagos jogot ad ugyan, azonban szintén csak feltételesen a­mennyiben a zártkörön kívül eső felmény folytán való újabb zártkörű kutatmányos, ha amannál korábban nyújtaná be felkérvényét a bár időleg őt megelőző zártkörű kutatmá­nyos területén belül is fektetheti telke egy részét azonban ekkor is biztosíttatván a ko­rábbi zártkörű kutatmányos zártkörének jó része. A zártkörű kutatmányterület maximu­mai nagyobbak a vájna mértékeknél s e te­rületek közt oly arány van megtartva, hogy lehető legyen a megállapított vájnamértéke­­ket a zártkörű kutatmány középpontjától bármely irányban fektetni. Örömmel üdvözöljük a vájnam­értékek maximumas területének általános felemelését, a kőszénnél p. o. 800.000 négyszög­méterig, de nem helyeselhetjük, hogy a felkérendő területek minimuma meghatározva nincs, mert e mulasztás nézetünk szerint terméket­len beruházásokra szolgáltathatna alkalmat. A felkérvény alaki kívánalmaira nézve drákóinak látszik a javaslat 36. §-a, mely szerint, ha a felkérő neve­s lakása stb. pon­tosan a benyújtott felkérvényben kitéve nin­csenek, az visszaadandó felkérőnek, miáltal természetesen elsőbbségét is elveszti főleg az okból, mert a sürgöny utján felkérés meg­engedtetvén, gyakran támadhatnának oly­­féle hiányok, melyeknek ugyan nem a felké­rő az oka, s melyekért mégis ő bűnhődik, sőt ellenkezik e rendelkezés a felkérésről szóló egész fejezettel, mely a bejelentés elsőbb-

Next