Pesti Napló, 1874. október (25. évfolyam, 224-250. szám)
1874-10-17 / 238. szám
238 szám. Szerkesztési iroda, Barátok tere, Athenaeuma-épület. A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Késir átok nem adatnak vissza. Eladé*Myatai: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) 4 kiadó-hivatalhoz intézendő ki Budapest, Szombat, October 17.1874 25. évi folyama. ESTI KIADÁS. E e előfizetési feltételéig Postán küldve 9 vagy Budapesten felhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt ^ 3 hónapra ■*..(» írt — kr 6 hónapra 0 . «. 12 » — * Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés ^negyedenként 1 Forint. Az előfizetés az év folytán*7 mindest hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó óla* papjától számittatik. Hirdetésed szintugy mint előfizetései a KIADÓ-HIVATALBA. Sarátok tere, Athenaeum -építi küldendők. Budapest, oct. 17. A vám és kereskedelmi szerződésről szóló tegnapelőtti czikkünket a bécsi lapok közül a »Presset közlé, fenntartván a hozzászólást, a budapesti lapok közül pedig a »Hon« ez ügyről ma czikksorozatot kezd meg. Majd megvárjuk, mig a »Hon« kibeszéli magát s azután teszünk kifogásaira megjegyzéseket; most is azonban megsúghatjuk neki, hogy válaszunk reá nézve valószínűleg szintolyboszantó” lesz, mint az első czikk. Egyelőre csak egy észrevételre szorítkozunk, arra, hogy miután a »Hon«, eltelve hazafias felháborodástól, kimondja fölöttünk, hogy »ép oly kevés a logikánk, mint amily csekély az alkotmányos érzületünk «, kénytelenek vagyunk lemondani a szerencséről, hogy a mi logikánk és alkotmányos érzésünk ugyanazon mértékkel méressék, mint a melylyel a Honé. Mert azt a sajátszerű logikát és ennek azon törvényét, melyet ma a »Hon« felállít,s a melyből azt következteti, hogyha az indirect adók jövedelme akként fordíttatnék közös szükségletre, mint jelenleg a vám, akkor az indirect adókat a delegatiók elé kellene vinni s kezelésüket közössé tenni, — mikor a vámot nem a delegatió szabályozza s nem a közös minisztérium kezeli, — ezt a logikát — mondjuk — tiszteljük, de nincs semmi kedvünk a »Hon«-tól elsajátítani. Csak irigyelhetjük lelki nyugalmát, melyben ezzel is beéri. A Hendageból kelt carlista sürgönyhez, mely szerint a carlisták Krupp-ágyukat és Wänzel-fegyvereket, valamint lőkészletet kaptak volna, a biv. jellegű »Wiener Abendpost« azt jegyzi meg, hogy a közös hadügyminisztérium hasznavehetlen és feles számú Wänzel fegyvereket már egy év óta nem adott el, lőkészletet pedig sohasem. E cáfolat, mint magától értetődő dolgot tételezi föl, hogy hasznavehető Wänzel-fegyvert a minisztérium egyáltalában nem ad el. A franczia nemzetgyűlés állandó bizottsága csütörtökön tartotta rendes ülését. A spanyol kérdésre vonatkozólag Decares herczeg külügyminiszter következő fontos nyilatkozatot tett: A franczia kormány — mondá — már régebben adott egy előbbi spanyol jegyzékre részletes választ, mely, amint látszott, az idegen kormányok általános helyeslésével találkozott. A spanyol nagykövet újabban ismét előadta panaszait, melyek már régibb idő óta gyűjtöttek. A kormány — mondá Decazesur — mindig megtette kötelességét épen úgy, amint ezt az előbbi kormányok is teljesítik Spanyolország irányában. Ennélfogva a hatást, melyet a spanyol sürgöny esetleglen, igazi értékére kell leszállítani. A spanyol emlékiratnak egyáltalán nincs ama komoly jelentősége, melyet neki tulajdonítanak. A franczia kormány válaszában újólag ki fogja emelni Francziaország lojalitását és correct magatartását a spanyol viszonyokkal szemben. Ezután a bizottság tagjai az »Orénoque« hajó hazarendelését hozták szóba. Decazes herczeg azt felelte, hogy a kormány Francziaország igaz érdekeinek és méltóságának megfelelően járt el, s hogy a pápa sem látott ez eljárásban tisztelethiányt. A köztársaságiak helyesléssel s a legitimisták nagy megbotránkozással vették tudomásul e választ. De ez utóbbiak még sem merték azt inditványozni, hogy a kamra öszszehivassék. Maga Decazes herczeg utalt a kamarára s kijelenté, hogy az »Orénoque« hazahívása ügyében a nemzetgyűlés lesz hivatva végképen dönteni. Végül a köztársasági képviselők a nizzai képviselőválasztás ügyét hozták szóba. A kormány kijelenti, hogy a választó küzdelemben teljes semlegességet fog követni. Ezzel a nagy fontosságú ülés véget ért. Egy franczia lap legközelebb azon sensationalis hirt hozta, hogy az OlaSZ kabinet tudtára adta Thiersnek, ki jelenleg olasz földön utazik s nyilvánosan nem a legdicsérőbben szokott Mac Mahon kormányáról nyilatkozni, hogy nem szívesen látja Olaszországban való további mulatását. E hir teljesen alaptalan. Nem is lehetett föltenni az olasz kormányról, hogy ilyen képtelenségre vetemedhetnek. Thiers otthon franczia földön sokkal élesebben nyilatkozik a septematusról s még sem bántja senki. Ha a franczia kormány nem háborgatja őt, az olasz kormánynak sem szabad intoleránsabbnak lennie. Az Arnim-ügyben ma kevés újabb hirt jelentenek. Tegnapelőtt Arnim gróf anyósánál, Arnim-Boitzenburg grófnőnél tartottak házmotozást, mely alkalommal az egyik hivatalnok vigyázatlansága folytán tűz támadt, mely azonban nem sok kárt okozott. Krüger törvényszéki elnök tegnap közölt nyilatkozatát egyik-másik lap nem igen jó néven veszi. Az »Aut. Corr.« szokatlannak találja, hogy Krüger úr a törvényszék függetlensége ügyében hírlapi polémiába bocsátkozik. A ki hisz a porosz bírák független és becsületes értelmében, annak nem volt szüksége e nyilatkozatra; aki pedig nem hisz benne, azt a nyilatkozat nem fogja megtéríteni. A nyugodtan ítélő közönségre nézve az elnök úr enunciatiója egészen fölösleges volt. A „Pesti Napló“ tibezája. Kamilla kisasszony. Regény egy kötetben. (Franczia forrás után.) Előszó. Regény-e ez? Valóságos történet-e? Mily fontossággal bír e kérdés ? Bármily különösnek tűnjék fel e regény, bármennyire látszassék is az egy nő álmának, nem lehet-e az egy adott perezben egy ember története ? S ha azok, kik elolvassák e lapokat, felkiáltanak : Igen, akadhatnak közülünk, kik elszenvedik ugyanezen fájdalmakat, elsírják e könnyeket, átélik ez életet, czélom el van érve. Nekem úgy látszik, hogy nekünk nőknek, kik megválasztjuk a férjet és anyák vagyunk, nekünk kötelességünk tiltakozni a tények azon realismusa, a nyelv azon brutalitása, azon irányzatok és ösztönök ellenében, melyekben modern társadalmunk oly nagy kedvét leli, s melyek számunkra nem hagynak fenn mást, mint a gyávaság kétségbeesését, vagy a tehetetlenség kába vergődését. Kiev, 1872. áprilban. Kamilla kisasszony levele unokanővéréhez. Te, kedves gyermekem, meg akarod tudni azon fájdalmas út részleteit, melyet az élet annyi évén át kínosan megjártam, te tőlem, szegény aggleánytól, ki mint tévelygő sphinx állok az élet küszöbén, megkérded a halvány homlok, az ősz baj, a tévedező tekintet titkát. Drága, imádott gyermekem! Egyetlen kincsem, melyet megmentettem a hajótörésből; egyetlen családom , egyetlen világosság tévedéseim sötét éjszakájában, ime hallgasd meg életem szomorú történetét!.. . Olvasd el e lapokat minél előbb, — nem lévén sem feleség, sem anya, nem mondhatom azt el, amit itt leírok. Téged kolostorod csöndjében nagy jelentőségű szavakkal vettek körül, azt mondák neked, hogy ifjúságod nagy teher azokra nézve, kik téged fölneveltek, ne szaporítsd az önfeláldozások napjait! . . . Azt mondák neked, hogy annak, ki rólad gondoskodott, nagy és terhes feladata volt az életben, dolgozzál!.. S mily nemesi feladat lehetne a nőre nézve, kit szegénysége eltilt a házasságtól, mintha valóban anyja lesz a gyermekeknek, a kiket reá bíznak. .. nevelőnő, végre is nevelőnő! .. . Igen, a czim pompás s igen alkalmas arra, hogy kisértetbe hozzon oly lelket, a minő a tiéd, a te korod a nagy elhatározások kora; te azt hiszed, hogy megveted az életet, hogy elég erős vagy kisértetei ellenében ; hogy benned nincs vágy, nincs kívánság.. . Boldogtalan, tudd meg, hogy csak a halál jéghideg kisértete, csak az mondhatja vérünknek : már eleget forrtál; — csak ez mondhatja szívünknek: már eleget dobogott! Én azt teszem számodra, amit a keresztény missiók atyái azon fiaik számára tesznek, kik a vad népek közé mennek hirdetni az evangéliumot; én elhallgattatom női aggodalmaimat, s lerajzolom az életet, amint van, mert reánk nézve ép úgy, mint az evangélium rettenthetlen hirdetői számára a szív valódi tisztasága nem a tudatlanságban, hanem abban rejlik, hogy ismerjük a veszélyt s tudjuk azt elkerülni. Ha te, átolvasva e hosszú kéziratot, megtanulod, hogy mint kell élni s meghalni; jöjj hozzám, én várok reád — válaszsz és ítélj! I. FEJEZET. Nem fogok kiterjeszkedni azon részletekre, melyek előtted ismeretesek, nem leszek családunk történetírója. Atyádban, ép úgy, mint én bennem, ép úgy, mint te benned, meg volt minden aspiratiója azon nemesi osztályoknak, melyek ősi fénye hanyatlásnak indult és melyek jelenleg mindjobban kipusztulnak vagyonukból. Végzetes adomány volt ez szegény anyánktól; hasztalan küzdött ellente becsületes, középosztályu polgári családból eredt atyám egyszerű erényeinek üde, életrevaló erélye. Tudod, hogy húsz éves koromban egyedül állottam a világon fivéremmel; két évvel idősebb volt nálam, de nem volt képes engem elegendőképen megoltalmazni, képtelen volt engem, mint tétlent, oldala mellett eltartani. Munkája után élt meg, tanult, szép fiatal ember volt, minden tekintetben kiváló jellem, de napról napra meg volt neki a maga munkája és munkája után a fizetése. Alighogy az imádott sírra rávetettük az utolsó kapa földet, el kelle utaznom. Anyám meghalt, ő vele elvesztem egyedüli segédforrásom , atyám nyugdíját. Egy ezredes leánya tudod, hogy ennek a szónak Francziaországban jó hangzása van; néhány barátom ajánlata folytán, könnyű volt valamely nagy úri családnál nevelőnői vagy tanítónői (a czm nem határoz) állomást kapnom. Egy este elutaztam új lakásomra, tehát nekem uraim lesznek nekem, kinek kis városkánkban tegnap még mély tisztelettel szoktak köszöntgetni, ki más féket anyám gyengéd óhajainál, szegény atyám elkényeztetéseinél nem ismertem. Vájjon minek lesznek ez urak ? . . Tudtam nevüket, azt is, hogy gazdagok, előkelő állást foglalnak el, de egyéb semmit. Pardaillan gróf franczia volt mint én. Neje, a grófné orosz eredetű, rengeteg gazdag herczegi családból való, mely némileg ellenezte, hogy rokonuk Pardaillan grófhoz ment nőül; pedig ennek családja már az ezredik évben virult; nevük, vagyonuk hat év óta feltűnést keltett Párisban. Megvallom, félelemmel vegyült kíváncsisággal gondoltam arra, hogy végre megismerem minden csinját-bunját azon életnek, melynek oly parancsoló szükségét éreztem egy velem született vétkes hajlamnál fogva. Bátyám el akart kisérni utazásom czéljáig, de úgy állapodtunk meg, hogy már az utolsóelőtti állomáson búcsúzunk el egymástól; ösztönszerűleg éreztük, hogy nekem egyedül kell érkeznem, önbizalmat kell mutatnom, hogy azonnal tiszteletet vívjak ki magamnak. Édes istenem, hogy ha gondolatim visszaszárnyalnak ama szívszaggató órák felé, úgy érzem, hogy oly sok év lefolyta után is zokogás tör fel szívemből. Oh de szegények voltunk mindketten, amint elnyomtuk könyeinket, elfojtottuk az aggály hangos szavait. Végre válnunk kellett. Még egy utolsó, fürkésző tekintetet vetettünk egymásra, mintha az utolsó istenhozzád szivrázó kifejezését örökre be akarnók vésni sziveinkbe. E pillanatban rikkantó kaczaj hangzott fel, úgy, hogy összerezzentünk s megfordultunk. A megállott vonat előtt a perronon beszállófélben egy nő állott, deli, kecses rendkívül elegáns alak, arczát könnyű fekete fátyol fedé. Ő legyezőjével nevetve megmutatott bennünket kísérőjének, egy termetes, izmos fiatal embernek, kinek karjára imádni való lankadtsággal támaszkodott; fátyola finom hálói közül fogai gyöngysorként csillogtak elő. Maurice remegő karjai, melyek nyakam köré fűződtek, ismét magamhoz térítettek. Isten veled! mondám. — Isten veled! kiáltott felém, már jó távolról, mert elsietett, mint a fergeteg — isten veled, búgom! Ez utolsó szó után egy második elfojtott nevetés üte meg fülemet, de ezúttal már oldalam mellől. Az ismeretlen nő e pillanatban haladt el mellettem, kissé hozzám surlódott, midőn beszállt a kocsiba, a melybe magam is beszálltam; miközben én meghajoltam, hogy vele szemközt helyet foglaljak, világosan megértettem e halk hangon mondott szavakat: »Mindig a régi história, két szerelmes!« — Meghiszem azt,felelte a fiatal ember, és kissé meghajtotta magát. Homlokomat gyors pirborttá. De ez csak mintegy elvétve történt, azután meg az olyan magunkforma szegény leányoknak türelmeseknek kell lennünk. Minden erőmből azon voltam, hogy az alkalmatlan gondolatokat távol tartsam; behunytam szemeimet, hogy gondolatban jobban láthassam bátyám képét. Gyengéd, kínos merengésemből a vonat rögtöni megállása riasztott fel. Megérkeztünk. A zsivaj magamhoz térített, öszszeszedtem holmimat és leszállni készültem, útitársaim előbb szálltak le. Kissé habozva léptem a lépcsőre, midőn egy termetes urasági inastól nevemet hallom; jelt adok neki, ő megértett és hozzám jött. — Daille kisasszony ? . . . szókta meg. — Én vagyok az, szakitám félbe; távozó útitársnőm gőgös, kiváncsi tekintete kissé megfélemlített. Egy elegáns fogathoz lépett, melynek lovai kapálóztak, prüsszögtek; észre sem látszott venni a lónak türelmetlenségét, egyik lábával a bársony lépcsőre állott, kezével pedig kísérője vállára támaszkodott ; úgy látszott, hogy engem fürkész a be-beálló homályban. — Jakab ! kiálta egyszerre. Az inas, ki a kocsiút jobb oldalán álló landau kocsija felé ment, megállott, visszajött, és levett kalappal tiszteletteljesen az úrhölgy felé ment. — Mondja csak, a kastélyban lesz ma estve a grófnő ? kérdé mintegy odavetőleg. — Igen is asszonyom. — Akkor hát azonnal jelentsen be, Bamboise-ban fogok tdeázni, azaz akár előbb is oda érek Alezán-lovaimmal legalább is jó negyedórával járok gyorsabban. — A fiatal nő a hintóba vetette magát, és kezével búcsút intett kísérőjének. Ez kivette groomja kezéből egy pompás paripa zabláját, nyeregbe szökött, de mintha nehezen tudná magát rászánni, hogy más irányban vágtasson, mint a csinos fogat. Úgy tetszett nekem, mintha az esti szellő valami sóhaj félét vitt volna felém, de e nő hangja sokkal nagyobb hatást gyakorolt rám, semhogy arra figyeltem volna, olyan volt az, mint egy szelíd, kissé vontatott harmónia, melybe olykor egy bizar fütty vegyül. Eközben Jakab visszajött a landauval; én beszálltam, és miután ő felszállni készült a bakra, megszálltam. — Várjon csak, hát holmimmal mi lesz? — Az az udvarmester dolga,felelt ő oly mosolylyal,mely gúnyos akart lenni. Nem egy kocsi van ám a gróf ur kocsi színeiben; az ön holmija épen akkor fog a kastélyba érkezni, mint ön; hejh, nagy házat visznek ám nálunk. Én boszankodva hátra vetem magam a kocsiban ; az inas bizalmatlansága mintha arczul csaptak volna, úgy bántott. Szorosabbra vettem köpenyemet, leeresztettem a sürü fátyolt és szabad folyást engedtem könnyeimnek. (Folyt. köv.) Budapest, oct. 17. (A határőrvidéki erdőüzlet) ügyében a »P. C.« a következő, igen irányzatos zágrábi közleményt veszi: »A kincstár tehát nem mindig veszti el perét, ha vállalkozókkal netáni különbözetek forognak fenn, nem kell mindig rövidebbet húzni, amint eddig a közmondásossá vált szokás tartotta. Bizonyítja ezt a horvát-szlavén határőrvidék parancsnokának buzgó, biztos és következetes fellépése. Ezen kényelmetlen kérdés tegnap végül megoldatott, noha az egyezkedés még nem vitetett tényleg keresztül. Az egész ügy eddigi fázisai nagyon érdekesek és tanulságosak. Az erdőüzleti consortium annak idején az erdőket oly áron vette meg, mely mindenesetre teljesen megfelelő volt és észszerű üzem mellett, kellő üzleti tőkével szép hasznot tett lehetővé. (? ?) De úgy látszik, hogy e két fő feltétel hiányzott. A consortium igazgatója, ki az elmélet terén joggal bír hírnévvel, bebizonyítá, hogy az elmélet a kereskedőnek ritkán válik javára. Teljes két éven át nem tudták, mit kezdjenek az erdőkkel,meg lehet azért,mert a harminchatfejű igazgató-tanács nem tudott mit tenni. Midőn 1873-ban a második részletfizetés ideje állott be, a consortiumnak már nem volt pénze, kamatokat kellett fizetnie az esedékes részlet elhalasztásáért. Ha a consortium akkor elfogadja a kiegyezést, akkor sokkal olcsóbban jut hozzá, 1—11 millió forint árán 1873-ban könnyen felhagyhatott volna az üzlettel. A consortium akkor tudni sem akart felőle, mert a költségszámláikat féltő jogtanácsosok nevetségesnek találták a legkisebb áldozatot is meghozni, azt álliták, hogy 1873. oct. 8-ára egész egyszerűen fel lehet mondani a szerződést és még kárpótlást is lehet követelni, minthogy az állítólag nélkülözhetlen térkép addigra nem lesz kész. Az ügy további lefolyása ismeretes. A consortium felmondta a szerződést, de ennek semmi sikere sem volt és rengeteg költségbe került. 1874 october 1-én ismét vagy három milliónyi részlet volt esedékes. A consortium tudta, hogy ha ezen részletet lefizeti, a pénz nem jön be többé, mert azon körülmény, hogy egyszerre 2500 hold erdőség eladatott a svájczi consortiumnak, nagyon lenyomta a faárakat, de még azután nehéz is lett volna a pénzt beszerezni. A consortium September havában kiegyezési alkudozásokat kezdett tehát, de azok hirtelen félbeszakíttattak, mert Petrinjában kereset nyújtatott be a szerződés felmondására és a kárpótlásra vonatkozólag. Egy ez alkalomból előfordult epizód igen jellemző. A consortiumnak a szerződés értelmében járó illetékeket négy év alatt kellett megfizetnie. Mielőtt a kereset Petrinjában benyujtatott, Hodossy jogtanácsos táviratilag elrendelte, hogy a hátralevő 124.000 frtnyi illeték azonnal fizettessék ki. Az összeg meg is fizettetett és így a kincstárnak meg van legalább ez a haszna. Később alkalmasint maga a consortium jutott azon belátásra, hogy a sovány egyezkedés mindig jobb a kövér pernél és ismét megindította az alkudozásokat. A parancsnokság meghosszabbította a határidőt oct. 13-ikáig. E napon a bankok képviselői, Pollák úr és dr. Neuda ügyvéd eljöttek Bécsből Zágrábba. A bankok meg akarták fizetni a követelt bánatpénzt s kárpótlást akartak biztosítani, ha Pollák aláírása szükségtelennek jelentetik ki. Ezt azonban a főparancsnokság semmikép sem akarta elfogadni és a közvetlen alkudozások a parancsnokság és a bankok közt teljesen megszűntek, dr. Nenda és a Pongrácz-testvérek voltak a közvetítők. Elsősorban Neuda úrnak kell köszönni, hogy az egyezkedés létrejött, az ő közbenjárása folytán a főparancsnokság az utolsó napokban engedett 296,000 frtot és Pollák kijelentette hogy a veszteségben részt vesz 124,000 írttal. Az alkudozások alatt a főparancsnokság szakadatlanul közlekedett a magyar kormánynyal. Tegnap este 1/29 órakor a szerződés aláíratott. A három bank eszerint a következő veszteségeket szenvedi: 2.871.598 frt mint elvesztett cautió, 719.000 frt egyhavi váltókban mint kárpótlás Polkáknak, 85.000 frt kikötött végkielégítés Divald igazgatónak, 100.000 frt Fridau alvállalkozónak és vagy 600.000 frt költség. Ezen költségszámlában hírszerint néhány majdnem hihetetlen tétel is van. A határvidéki kincstárnak most hat millió frt és az erdők állanak rendelkezésére, s alkalmasint azonnal megkezdi a határvidéki vasút kiépítését, miáltal a Károlyváros-fiumei vasút igen sokat nyerne; mindazonáltal nem igen fényes üzletet csinált, a kamatveszteség, a 80,000 frt, melybe a térképek kerültek, és egyéb kiadások, nagyon csökkentik a nyereményt, nem is tekintve azt, hogy az erdőket absolute nem lehet most értékesíteni. Bujanovics és Wahrmann urak holnapra ide váratnak, hogy a szerződéseket aláírják. A periratok, melyeket Schram ügyvéd már aláírt, és melyeket a főparancsnokság ma mindenesetre benyújtott volna Petrinjában, ha a tárgyalások tegnap este be nem fejeztetnek, érdekes történeti anyagnak tekinthetők. Az érdekeltek mindanynyian bizonyára örülhetnek, hogy ez ügy valahára el van intézve. (A szerb egyházi congressus tegnapi ülésében elhatározta, hogy a congressus szervezéséről szóló bizottsági javaslatot hétfőn tárgyalni fogja. (Új királyság a Balkán-félszigeten.) Mint a »Pester Lloyd«-nak Belgrádból írják, az ottani »Buducsnoszt« október 13-iki száma nem csekélyebb dologról ír, mint Oroszország, Ausztria- Magyarország és Németország összeesküvéséről Szerbia dynastiája és önállósága ellen. A »Buducsnoszt« ugyanis tudni akarja, hogy ama három hatalom a Balkán-félsziget szerb tartományaiból királyságot akarna alakítani, és hogy a leendő országnak már megtalálták volna a királyát is. János toscanai nagy herczeg személyében, aki már megtanulta a szerb nyelvet és megismerkedett a szerb viszonyokkal. A lap felhívja azután az összes pártokat, hogy kardot ragadjanak és harczoljanak a nemzeti dynastia, valamint a nép léte vagy nem létéért. A kormány, úgy látszik, nem akarta e nyugtalanító czikket cáfolat nélkül hagyni, és már október 14-én, tehát nevezetes sietséggel, a hivatalos »Srbske Novine« egy communiquét közöl, mely a mostani cabinet eszméit az Oroszországhoz, Ausztria-Magyarországhoz és Németországhoz való viszonylatokra nézve körülbelül a következőleg fejezi ki : »A »Buducsnoszt« nyugtalanító czikke puszta feltevéseken alapszik. A czikk épen azon hatalmaknak tulajdonit ellenséges terveket Szerbiára nézve, melyektől ez a barátság kétségbevonhatlan bizonyítékait nyeri. Félelmet kelteni a népben oly államok irányában, melyek jóakarattal viseltetnek irányunkban ; köveket hányni oly cabinetekre, melyek jó indulata Szerbia iránt ránk nézve a legnagyobb haszonnal van, és melyek barátságától joggal komoly eredményeket várunk, — ez annyi mint vétkezni a hazafiság ellen és megsérteni az udvariasság és hála legegyszerűbb szabályait. Az általunk ismert tények alapján a »Buducsnoszt« combinatioit ábrándoknak jelenthetjük ki. A három császár berlini találkozása alkalmával és később folytatott eszmecserét, mint határozottan tudjuk, nem lehet az irányunkban ellenséges tünemények közé számítani, sőt az haszunkra fog válni, ha tudni fogunk eszélyes és komoly politikát űzni.« A fővárosi közmunkák tanácsából. Budapest, oct. 15. Az ülés b. Podmaniczky Frigyes alelnök részéről azon jelentéssel nyittatik meg, hogy Fauser Antal úrral a Podmaniczky utcza meghosszabbítására szükséges 266 □ ölnyi telekterülete iránt az egyezkedés folyamatba tétetvén, nevezett telektulajdonos a szóban álló telekterületnek 12.000 frt vételárban átbocsátására hajlandónak nyilatkozott. Miután ezen vétel által a Podmaniczky-utcza meghosszabbítása s különösen pedig az új vasúti hídhoz való hozzájuthatás fog biztosíttatni, a fővárosi közmunkák tanácsa ezen ajánlatnak elfogadása mellett, Fauser Antal úrral, a Podmaniczky-utczában fekvő 266 négyszögölnyi telekterülete iránt a szerződés megkötését elrendelte. A fővárosi hatóság kijelentette, miszerint mérnöki hivatala számos teendőkkel lévén elhalmozva, nincs azon helyzetben, hogy a Rákos-patak levezetése iránti előmunkálatokat megtehesse. A fővárosi közmunkák tanácsa ezen munkálatokat mindazonáltal, úgy a városliget, valamint az általános csatornázás érdekében is, annyira fontos és sürgőseknek tartja, miszerint azok haladéktalanul megindítandók. Utasíttatott ennélfogva a műszaki osztály, miszerint e kérdést tanulmányozván, minden, a jelen kérdésre vonatkozó eddigi adatokat összegyűjtse, valamint jelentést tegyen aziránt, miként véli a szóban áló előmunkálatokat leggyorsabban megkezdhetni. A pesti építő társaság a váczi út és 3. bárányutcza sarkán folyamatban levő építkezése alkalmából azon ajánlatot tette, hogy ha a főváros ezen ház sarkán egy szökőkutat állít és azt kellő vízmennyiséggel ellátja, kötelezi magát házának ezen részét a leg- szebb építési modorban és emlékszerüleg előállítani. A fővárosi közmunkák tanácsa ezen tervet szépészeti szempontból csak örömmel fogadhatja, figyelmessé fog tétetni mindazonáltal a fővárosi hatóság, miszerint a kút ezen ajánlat értelmében városi költségen volna előállítandó, míg ellenben a főváros azon nézetben látszik lenni, hogy ezen költségek szintén az építőtársaság által fognak viseltetni. Az északkeleti vaspályatársaságnak megengedtetett, hogy azon ideig, míg az alagút közelében fekvő házát, az általános vízvezeték elkészülte után, a főváros kellő vízmennyiséggel elláthatja, ugyanezen házánál egy, a Dunára szolgáló és saját költségén előállítandó külön vízvezetéket alkalmazhasson. Miután azonban a rakpart falának átteretése iránt a m. kir. közmunka- és közlekedésügyi miniszter úr intézkedhetik, az ügy a végleges engedély megadása végett ide fog felterjesztetni. A műszaki osztály előterjesztése folytán figyelmessé fog tétetni a főváros hatósága azon körülményre, hogy a váczi-utcza és régi posta-utcza sarkán fekvő Szentkirályi-féle házban alkalmazott lépcsők oly rész szerkezetűek, miszerint nehezebb teher, zongora, vagy pénztár felszállítása alkalmával könynyen leszakadhatnak. A »Nagy János«utcza jelen elhagyott állapotára a fővárosi hatóság oly megjegyzéssel fog figyelmessé tétetni, miszerint jelenleg épen egy kedvező alkalom mutatkozik a feltöltések eszközlésére. A sugárúti régi házak legnagyobb része ugyanis a tél folyamában fog leromboltatni s az itt nyerendő omladékok ezen feltöltésekre alkalmas anyagul szolgálhatnának.. Általában ismert dolog, hogy a pesti part hoszszában, különösen pedig a Heinrich-féle háztól lefelé, némelykor oly posványok és beiszapolások képződnek, melyek némely ponton 8 ölre is emelkednek. Ezen kellemetlen helyzet elhárítása tekintetéből, a fővárosi közmunkák tanácsa egy a közlekedésiminisztérium, továbbá a fővárosi hatóság és a közmunkatanács kebeléből alakítandó vegyes bizottság kiküldetését hozta javaslatba. A maga részéről ezen bizottságba Szumrák, Zsigmondy, Nasztluhácz és Wohlfart urakat küldötte ki. Miután a sugárúti faburkolat, egyrészt a nagymező- és rákosárok-utcza között, másrészt pedig a bajzsárut és arena-utcza között elkészült, az építésivállalat részéről azon kérelem intéztetett, a tanácshoz, miszerint intézkedjék, hogy a rákosárok-utcza és a hajtsár-út közötti rész is még ez év folyamában és akként kezdessék el kiépíttetni, miszerint a munkálat a jövő évi május hó 1-éig befejeztessék. Miután ezen munkálat költsége a legközelebbi évre szolgáló költségvetéshez tartozik, a munkálatok azonnali megindításához az engedély csak oly feltétel alatt adatik meg, ha a munkálatokra szükséges költségek, az építő vállalat részéről, az 1875. évi júliusig, kamat nélkül előlegeztetnek. Müller Hermannak a kőbányai Óhegyen 375. szám alatt fekvő telke felosztása alkalmából, a városi hatóság részéről egy vegyes bizottságnak kiküldetése hozatott javaslatba. Ezen bizottság hivatva volna azon, már többször felvetett kérdésben véleményt adni, várjon Kőbánya jövőre is mint szőlő termő hely, vagy mint ipartelep lesz-e tekintendő, mihez képest a folyamodó által kérelmezett telekfelosztás is engedélyezendő, vagy megtagadandó lenne. A fővárosi közmunkák tanácsa a szándékolt felosztást, miután az az általános szabályozási tervezetnek megfelel, helybenhagyta, a bizottságba azonban a maga részéről Hofhauser, Haris, Ország és Wohlfarth urakat küldötte ki. A következő építési engedélyek akadálytalanul kiadattak: Weckerle Lászlónak VII. Rottenbiller utcza 20. sz. egy emeletre. Strasser Fülöpnek VI. Nagy János utcza 6. sz. földszintre. Zier Andrásnak, VII. csömöri-ut 25. sz. földszintre. Kőgel Jánosnak, Vin. templom-utcza 17. sz. földszintre. Majer Tamásnak, VH kálvária-utcza 10. sz. földszintre. A jegyzőkönyv hitelesitésével Haris és Kléb tanácstag urak bízattak meg. Különfélék. Budapest, oct. 17. (Kinevezések és áthelyezések.) Az igazságügyminiszter Benkő Flóris egri kir. járásbirósági végrehajtót az egri kir. törvényszékhez helyezte át, az aranyos-maróthi kir. törvényszékhez telekkönyvvezetősegéddé Putnoky Rudolf rozsnyói kir. járásbirósági írnokot nevezte ki. A vallás- és közoktatási miniszter Gyülek Ferenczet, a somorjai polgári kis felső leányiskolához ideiglenes minőségben kinevezett igazgató-tanítót, tanítói minőségében állomásán végleg megerősítette. A marosvásárhelyi kir. főügyész a kézdivásárhelyi kir. ügyészséghez írnokká Lovassi Bódog ideiglenesen nyugdíjazott fogházfelügyelőt nevezte ki. A budapesti kir. főügyész az aranyos-maróthi kir. ügyészség felügyelete alatt álló börtön-