Pesti Napló, 1875. július (26. évfolyam, 147-173. szám)

1875-07-10 / 155. szám

Budapest, Szombat julius 10 1875. 155 számi Szerkesztési iroda: Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Barátok­ tere, Athenaetun-épület. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve , vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra . . . ti­szt — kr. 6 hónapra ... 12 » — » Az esti kiadás postai külfinküldéséért felü­lfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bárosply papján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. 56. évi folyam? Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓ­HIVATALBA Barátok­ tere, Athenaeum-épület küldendők. Előfizetési felhívás­ a „FESTI SZAPLÓ”­-ra. Előfizetési árak: (Reggeli és esti kiadás, 11/2 legnagyobb év s közgazdasági melléklet.) Egész évre 24 Irt. Félévre .....................................................12 * Negyedévre............................................. 8 » Egy hónapra........................................ 2 » E9" Az előfizetés Budapestre, az Athenaeum kiadó­hiva­talába (Barátok­ tere, 7. sz.) küldendő. A »Pesti Napló« szerkesztő- és kiadó­hivatala. Budapest, július 9. A képviselők kétharmad része megvá­lasztatott. A hátralevő választások eredmé­nye hasonló lesz azon választások eredmé­nyéhez, melyeket már ismerünk. Lesz még egy-két kerülete a jobboldali ellenzéknek, lesz tán ugyanannyi kerülete a függetlenségi pártnak, de a­mely párt újra és újra szapo­rodni fog, az a szabadelvű párt. Óhajtottuk, hogy parl­amentü­nkből az úgynevezett nem­zetiségi párt veszszen ki. Megtörtént. Egy-két busongó nemzetiségi apostol, a­ki még meg­maradt, szinte jól esik intőjelnek a múltra s tilalomfának a jövőre nézve. — Óhajtottuk, hogy a hazafielemek tömörüljenek s horvát­­nak és szásznak barátságát ne kelljen minden lépten-nyomon drága ajándékok árán megvá­sárolgatni. Ez óhajtásunk is teljesült. Horvát és szász atyánkfiai űzhetnek politikát ezentúl is »saját öklükr­e«, ha nekik úgy fog tetszeni, de legalább ennek nem mi iszszuk meg a le­vét. Óhajtottuk, hogy a fusiót, melyet létre­hoztak a választottak, szavazatukkal, meg­győződésükkel szentesítsék a választók. Meg­történt ez is. Óhajtottuk, hogy az Ausztriával fennforgó kérdések tárgyalása alkalmával egy és egységes legyen a magyar, mint ta­lán még sohasem volt. És a czélt elértük eb­ben is. De idáig eljutva körül kell tekintenünk. Komolyan, higgadtan, a választások mámorá­tól megszabadult tiszta látással kell körülte­kintenünk. Hogy a képviselők 50°lo-a új és ismeretlen egyénekből áll, ez egyelőre sem nem örvendetes, sem nem szomorító tünemény. Attól függ, mit fogunk nyerni a közel 200 új emberrel. Kétségtelenül lesznek köztük kiváló tehetségek, lesznek köztük olyanok is, kik ismeretlenek fognak maradni ezentúl, mint voltak eddig. Minden az aránytól függ, melyről azonban ez alkalommal véleményt koc­káztatni nem lehet. Hogy a volt Deák­párt sokkal kisebb arányban fog megjelenni most, mint a múlt országgyűlésen, erre nem fektetünk súlyt. A volt Deákpárt ép úgy meghalt, mint a volt balközép s egyiknek sem kell attól félni, hogy a másik harmadna­pon feltámadand. A régi pártpolitika el van temetve mélyen s az angyal nem fog leszál­­lani, hogy koporsójának kövét leemelje. Hogy idő kell arra, mig a sok uj elem, uj nézet, uj gondolkodás, új törekvés és új egyéniség a szükséges pártfegyelem kerékvágásába be­­lezökkentetik, az természetes, de meg fog történni az is. Mind nem ez az, melyre mi figyelmeztet­ni akarunk. Hanem igen­is az, nehogy a nem­zet közvéleményében a rögtöni felgyógyu­lás képzeletének csodaszerű eredményéhez köttessék az új szabadelvű párt existentiája. Hogy a fusióval mindent elértünk, hogy a Wenckhei­m-T­i­s­z­a kabinet megmen­tette a hazát , ez csak annyiban igaz, a­mennyiben lehetséges. Igaz, hogy maga a lehetőség is óriási vívmány, de mindamellett még nem lett dolog. A teendők hosszú sora csak most vár reánk A munka csak ezután fog még megkezdődni. A feladat nehézségei csak ezentúl fognak egész mértékben előál­­lani. A nehézségek sikeres leküzdésének ezen­túl kell bekövetkezni. A deficit még mindig a régi, Ausztriával még mindig fennállanak megoldatlan kérdéseink, nemzeti bankunk még mindig megalapításra vár, igazság­ügyünk reformjának még csak ez után érünk melegére, az általános közigazgatás, az adók beható reformja, a központi reductiók csak ez után éreztetik velünk a részletekre irá­nyuló alkotás nehézségeit. Mind e körül­ményt különösen saját pártunk, a szabadel­­vű párt vidéki vezetőinek ajánljuk állandó figyelmébe. Ajánljuk pedig azért, mert semmi sem biztosabb, mint az, hogy mind a jobboldali ellenzék, mind a függetlenségi párt rövid idő múlva tele torokkal fogja a népnek hirdetni: ime itt az üdvösség, itt a megváltás deficitben, adóemelésben, új kölcsönben. A szabadelvű pártnak és kormányának bizonyára sikerülni fog az ország bajait gyökeresen orvosolni. De bizonyára nem gyorsan, nem elhamarkodva, nem azonnal. A bajok régi keletűek. Részben visszanyúlnak a nemzetgazdasági kiegyezés idejéig. Részben nem is politikai természetűek, tehát törvényhozási uton el sem háríthatók. S nagy részben belpolitikaiak, melyek azonban intézményekkel vannak csaknem várhatlan ösz­­szeköttetésben. Intézményekkel, melyeket sem eltörölni, sem megcsonkítani nem lehet s me­lyeknek akkor is működésben kell lenni, a mikor rajtuk a reformok végreh­ajtatnak.Azok a reformok, melyek épen azért nem lehetnek rohamosak, nehogy az intézmények műkö­désének megakasztása által a halaszthatatlan államc­élok elérésében csak egy napi késede­lem is idéztessék elő. Ercycluson át tartanak már az agricul­­tur calamitások. Termés nincs, s a­mi kevés készlet gyűlik is, állandó szilárd árakra s biztos kivitelre nem számíthat. A tőke meg­fogyott, a megkötött tőkék értéke megcsök­kent, a birtokos osztály hitele annyira igény­be vétetett, hogy most már alig használható. Egy részről e körülménynek következményei s másrészről a nagy hitel és börzeválságnak még mindig fennálló utóhatásai alatt ipar és kereskedés pang, iparos és kereskedő pusz­tul. — Kétségtelen , vannak indirect esz­közök és módok a törvényhozás rendel­kezése alatt , melyekkel e bajokon is le­het részben segíteni. — De csak nagyon kis részben. A biztos segély lehetőségé­nek legbiztosabb tényezői magának a társa­dalomnak erőiben lakoznak. Azokban az erőkben, melyek vesztettek bár sokat, de még mindig nagy elhatározásokra és nagy eredményekre képesek. Csak azt nem óhajta­nák, ha mindent a szabadelvű párttól és kor­mányától várva, ez erők pillanatig is tétlen­ségre kárhoztatnák önmagukat. Ha nem csalnak az előjelek , mindent összevéve ez év sem lesz az áldásos évek közé számítható. Újabb s egygyel több ok arra, hogy a pénzügyi kibontakozás s a belviszo­­nyok megszilárdulásának gyorsan leendő bekövetkezése iránt támadt jogos remények felette vérmesek, az ábrándok lehetetlenségé­vel határosak ne legyenek. A fusiót s az ál­tala megteremtett szabadelvű pártot a hat nap alatt teremtés hatalmával felruházottnak tekinteni gyorsan és könnyen vezethetne csa­lódásra. Csak annyi bizonyos, hogy a segély lehetősége egyedül és kizárólag e párt tételé­től függ. Minden combinatió, mely e mellett az összetörpült ellenzék erejére és közremű­ködésére számítana, csak a zavarok növelé­sére volna alkalmas. A szabadelvű pártnak a nemzet egészét felölelő egységében sem egyesek, sem töredékek particuláris küzdel­métől, sem hatalmas ellenzék akadékosko­dásaitól, sem a tervtelenség tétova tűnődései­től félni nem kell. Szabadon mehet s fog men­ni előre a jól megjelölt után s ki fogja merí­teni a segélynek minden lehető eszközét. Ebben áll előnye. Csakis ebben, és nem egyébben. A „Pesti Napló” tárczája. Buckle és Carey. — A democrat történetírás és nemzetgazdászat alapítói.— A selyemlepke csak hat óráig él; nem mosolyg feléje fa vagy virág; csak az utókor számára dolgo­zik, hogy elvégzett munkája után értéktelenné vált testét visszaadja a természetnek. Hasonló rövidségű volt Buckle életfolyama; alig teremté meg a világ­ jobb felismerésének ezer csiráiból művét s már is el­halálozott. Askotájaként a tudásnak, husz évi fárad­­hatlan tanulmányozást szentelt a tudomány legna­gyobb ágainak, az egyház, bölcselet, művészet, er­kölcs, kereskedelem és politika történetének kimerí­tésére, nem hagyván olvasatlanul az illető szakoknak bármely nyelven írott egyetlen jelentős művét sem. S ha befejezte kéziratban valamely nép szellemének történetét, a végső kidolgozás előtt beutazta az il­lető országot is, hogy a nép testét szintén ismerni ta­nulja. E fáradalmak még terhesebbek valának, mint az íróasztal munkái, de az elmélet és gyakorlat ezen egyesítése végre is oly művet hozott létre, a­mely forradalmon vezette át az eddigi történetírást. Hogy Buckle érdemeit kellően méltányolhas­suk, vissza kell térnünk az ind kasztokhoz, mert ezek képezik még mindig a legkülönbözőbb burkola­tok alatt minden népnek, még a modern európaiak­nak is csontvázát. Brama isten fejéből és karjaiból bramánok és ksattyak, derekából és lábszáraiból (He­iné azt kérdi, ha vájjon tyúkszemeiből is ?) vaysiak és sudrák jöttek létre,mi által a papság s ne­messég uralkodó állása s a polgárok és parasztok alárendeltsége az isteni akarat kifolyásaként van megjelölve.­­ A szellemnek ezen aristocrat és democrat irányra szakadása keresztülvonul csak­nem valamennyi nemzet életén, s inficiálva vannak általa a tudományok is, de egy sem annyira, mint a történelem. Az egész világtörténetet nemcsak papok és katonák csinálják, hanem ők is írják s hamisít­ják meg. A régibb történeti munkák csak ezen alapté­telnek bizonyságai. Buckle első mutatta ki, hogy a világtörténetet a polgárok s parasztok tömegei csi­nálják, s az ő szellemükben kell annak megh­atni. A polgárosodás nem egyéb, mint a tudományoknak a polgárok s parasztok közt való elterjedése. Mint a nép írói s költői, mindig a papok s lovagok lépnek föl először s utoljára a polgárok. Mindig a theologia képezi a kezdetet, s csak későn válik elérhetővé a természetbuvárlat. Az emberi szellem, mint minden kezdő, először a legnehezebbhez, a nem tudhatóhoz nyúl; idő telik el, míg azt egyelőre nyugodni hagyja, s szerényen rálép a tudható fokozatos kibuvárlásá­­nak fáradalmas útjára, hogy ezáltal lassan kint s ke­rülőkön ismét közeledjék a nem tudhatónak problémá­jához. E hosszú vándorlásban az emberi szellem — Comte Ágost szerint — négy fejlődési fokon megy át: a fetismuson, polytheismuson, monotheis­­muson s a positív vagy természettudományi világnéz­eten. Megfelelően lehetne Európa történetét is osz­tályozni. A fetismus a történet előtti idővel, a poly­­theismus az ókorral, a monotheismus a középkorral s a természetbúvárral az újkorral esik össze. Mindig és mindenütt — a négerek időjárás-készítőitől kezdve a Dalai Lámáig — először a nem tudhatónak képvi­selője uralkodik, hogy lassan kint a búvárnak, a tud­ható kifürkészőjének engedje át helyét. A bramánokkal hiven szövetkezve jelenik meg a nemesség. Ha senki sem küzd uralma ellen, divattá válik a hitetlenség nála, mihelyt azonban a polgárok s parasztok is hasznot húznak belőle, visszatér a hithez. A nemesség biztosítja uralmát a földbirtok ál­tal, melyben csak az egyháznak enged részt, mint ez Indiában, Egyptomban, Mexicoban, Peruban s az egész középkor alatt történt. A földbirtokért min­­­­dent megtesz, — még az egyházzal is összezördül, így a német nemesség részt vett a reformatioban, hogy ez alkalommal magához ragadja az egyház ja­vait. A bosnyák nemesség muhammedánná lett, bár­ha egy szót sem értett törökül, mert csak muhamme­­dánoknak volt megengedve a földbirtok szerzése. S miként törték meg mégis a tömegek a nemesség anyagi túlsúlyát? Nem erőszakkal, mert ez a fegy­verekben jártasb nemességet vezérelte volna győze­lemre, hanem a természettudomány által. Mert ez nemcsak megismerést nyújt, miáltal a papi befolyás gyöngül, hanem gazdagságot is hoz magával, ipari tu­lajdont teremt, mely csakhamar értékesbé válik a földbirtoknál s ez is, hogy jövedelmező maradhas­son, a gépek s alkalmazott vegytan iparává kényte­len átalakulni. Ezen átalakulást jelölte meg Buckle; ő kezdte meg a democrat történetírást, a culturtörté­­netet. A democrat történetírást, mely kiemeli a pol­gárok s parasztok munkáját, s az utolsó helyre teszi a szentek, katonák és államférfiak tevékenységét, visszatetszéssel fogadja a »felső tíz­ezer«, különösen pedig a papság. De jogtalanul. Egy rend sem bukik el ellenségei, hanem önmaga által. A középkorban alapelv volt, hogy minden században tartassák egy zsinat elvetésére a vallásban tarthatlanná váltnak. A vallások ugyanis egy elméleti részből, a világrej­tély megoldásából állanak, s egy gyakorlati huma­nitáriusból, a szenvedés vigasztalásából, a jótékony­­ság szervezéséből. Erejük e második részben rejlik. A kereszténység, mint a rabszolgák, a szegények te­metkezési egylete, tartotta bevonulását a római világ­ba. Ellenben mit használ a buddhismusnak, hogy anticipálta a modern természet-buvárlatot, tanítja a kezdet- s teremtés nélküli mindenséget, gondolat-pro­­cessusnak nyilvánítja a külvilágot, s az égi testeket az ős­köd megzavarodása és összecsomósodásából szár­maztatja ? — A buddhista országok egyik legala­­posb ismerője, Bastian, ezen elméletében oly szép vallást a gyakorlatra nézve minden val­lásrendszerek legelégtelenebbjének s legvigaszta­lanabbjának nevezi, mert a világ nyomorát csak az élettől való elfordulás által akarja gyógyí­tani, s a szenvedőknek vigaszul csak az aeonok után bekövetkező világvéget s a semmi nyugalmát nyújtja. Ellenben a katholicismus felülmúlhatlan gya­korlati szervezettel bír s ott, hol önkénytesen vagy kényszerülve a humanitárius térre szorítkozik, mint a protestáns országokban, saját meglepetésére gyor­san elterjed. A­mit a curia elront, azt jóvá teszik az »irgalmas néné«-k. A nemesség is megmentheti még magát, ha — mint primus inter pares — beolvad a polgárságba. Lényegileg még mindig a nemesség uralkodik a leg­különbözőbb államformák alatt. Alkotmányosság, ab­­solutismus, köztársaság üres szavak s még az egye­sült államokban is csak nemrég a délnek ültetvényes aristocratiája uralkodott. Különbség csak a nemes­ség választási formájára nézve forog fenn.Vajjon ma­ga válassza-e önmagát, vájjon egy egyén vagy a nép válassza-e őt? Az első forma, mely Rómában,Velen­­czében s az egész középkor alatt szokásos volt, a leg­szerencsétlenebb, mert a nemesség csakhamar kevés családnak oligarchiájává törpül, melyek nemsokára elfajulnak, sőt kihalásnak is indulnak. Szerencsésebb, mert a megújításnak inkább helyet enged a nemes­ségnek egy egyén általi meghivatása. Ha e két for­ma egymással összeütközésbe jut, mint p. az orosz-len­gyel háborúkban, könnyű megjósolni, hogy melyiké le­­end­ő győzelem.De ezen utóbbi forma is precarius,mert az erőteljes uralkodók száma vajmi kevés lévén, gyen­ge fejedelem alatt az ősalak tér vissza, mely mellett a nemesség önmagát választja. Legszerencsésebb, mert folytonos fölfrissítést idéz elő, azon mód, hogy a nemesség a polgárság által választassa magát. Ak­kor, mint Angliában, azon szép eset áll elő, hogy a népnek aristocrat,­s a nemességnek democrat érzü­lete van. A culturtörténet igen békés és conservativ tu­domány. Csak az iskolákban tanított háború- és pletyka­történet, a hősök cultusa forradalmias. Ha ugyanis csak egyesek csinálnák a világtörténetet, az meg lenne változtatható ezen egyeseknek eltávolítása által. Ezt hiszik az összeesküvők, azonban nem érnek ezért. A zsarnok elesik, de a zsarnokság megmarad, Caesarnak Octavian lép nyomdokaiba. De ha a töme­gek csinálják a történetet, akkor csak a lassan s fá­­radalmasan kifejlődő népszellem nőhet ki a gyám­kodás alól, elvégre lehetlenné téve minden despotis­­must. Buckle a spanyol szellem történetében nem tudja eléggé kárhoztatni az összeesküvőket, kik ka­tonai felkelések útján akarták megadni Spanyolor­szágnak a szabadságot, midőn még nem művelték a természettudományokat, s a szellemek annyira elsü­­lyedtek a szolgaiságban, hogy minden pillanatban le­hetséges vola az inquisitio visszaállítása. Állapítsa­tok iskolákat, műveljétek a természetbuvárlatot, sza­badítsátok előbb fel a szellemeket, s aztán a testek sem fogják többé az igát megtűrni. De természetesen, ha az aristocrat történetírás a csatákat s küzdelme­ket az emberi erőkifejtés netovábbja gyanánt magasz­talja, az ellenfél elégnek tartja leszállni az utczákra, hogy erőszakkal űzze el azt, a­mi erőszak által tartja fenn magát. Csakhogy a papságot s nemességet nem erőszak tartja fenn, hanem uralmuk csak a népszel­lem alacsony fejlődési fokának felel meg s csak an­nak emelkedésével érhet véget. Ugyanazon forradalmat, melyet Buckle a tör­ténetírás terén idézett elő, hajtotta végre az észak­amerikai Carey a javak keletkezéséről s eloszlá­sáról szóló tanban. Párhuzamosan az aristocrat tör­ténetírással, Carey előtt csak aristocrat nemzetgazda­ságtan létezett. Már Smith Ádám, ki Careyhez úgy viszonylik, mint Montesquieu Buckle-hez, tanítá, hogy a természet rendje azt hozza magával, hogy minden társadalmi osztálynak, a földbirtokosoknak úgy, mint a tőkepénzeseknek, az iparosoknak úgy, mint a munkásoknak, helyzete összhangzólag javul­jon. Ha pedig rosszabbá lesz a munkás osztályok helyzete — mint Angliában már akkor észrevevő — ennek a másik három osztály hibás eljárása az oka. Budapest, július 9. (V. Ferdinánd végrendeleté­nek tartalmáról.) még eddig nem jutottak hivatalos adatok a nyilvánosságra, s így nem tudni teljes határozottsággal, miként rendelkezett a boldo­gult vagyonának azon részéről, mely nem képez hit­­bizományt. Az elhunyt összes ingatlan birtoka körül­belül 60.000 hold területet foglal el, melyből a leg­nagyobb rész, több mint 40.000 hold, Csehországban, a többi rész Morvában és Alsó-Ausztriában fekszik. A­/, összes ingatlanok értéke, az egyes uradalmak fekvését, viszonyait és jövedelmezőségét tekintve, mint egy bécsi levelező állítja, körülbelül 16—17 millióra tehető. (Alkalmasint sokkal nagyobb lesz értékük.) A tiszta jövedelem aránylag igen csekély , hisz minden szakértő tudja, hogy nagy uradalmak csekély százalékot jövedelmeznek. A­mi a boldogult ingóvagyonát illeti, beleértve az értékpapírokat, en­nek összes értéke meg sem közelíti az ingatlanok ér­tékét. Ezen adatokból hozzávetőleg nagyon könnyű kiszámítani, mennyi a boldogult összes hagyatéka, s kiszámítható az is, hogy az eddig elterjedt hirek mennyire voltak túlzottak. (M­ég egy adat a romániai szer­ződésről.) A­míg az 1873. évben Ausztria- Magyarországból Romániába 93.176 vám­mázsa ezukor hozatott be, csak 21.166 vámmázsa sör és 3462 vámmázsa szesz szállíttatott oda. Ebből is kiviláglik, hogy a czukor, melynek ér­tékét nem a törvény állapítja meg, hanem ez a fac­­tura érték szerint bevallható, sokkal nagyobb meny­­nyiségben hozatik Romániába, mint a szesz és sör­,­­mely ha Romániában akar elfogadtatni, a román kormány által megszabott minimál értékkel beval­landó. Ezen viszonyok Magyarország ré­szére annál hátrányosabbak, mivel Románia fekvése szerint a magyar kereskedelem részére a leg­közelebbi kelendőségi piact, mely az utolsó években különösen a magyarországi szeszre nézve az által nyert fokozott fontosságot, hogy az új olasz szeszadó­törvény életbeléptetése óta a magyar szesznek Olasz­országba való bevitele nagyon meg van nehezítve. Grünwald és társai ezégy budapesti szeszfino­­mitó gyárosok a szeszüzlet 1874. évi menetéről szóló jelentésükben a román piacznak a magyarországi szeszkereskedelem részére való fontosságára, nemkü­lönben a magyarországi szesznek Romániába való behozatala ellen jelenleg fennálló és fentemlített ne­hézségekre is figyelmeztettek, és azon kérelmüket fe­jelték ki, hogy a Romániával kötendő kereskedelmi szerződés útján a kivitel oda lehetségessé tétessék, illetőleg könnyebbíttessék, felhozván különösen azt is, hogy a szeszes folyadékok bevitele elé a román vámhivatalnokok részéről olynemű nehézségek gör­­dittetnek, hogy az előbbi siqueurekkel és rhummal­­ való igen eleven forgalom egészen megszűnt.­­ ] Mindezen bajokon segített a Romániával kötött I szerződés. (A török kereskedelmi szerződés.) A »N. Fr. Presse« azon veszélyekre tesz figyelmessé, melyek az osztrák-magyar kereskedelmet a keleten sújtanák, ha a török kormány, mint tervezi, a f­e­n­n­­álló vám-és kereskedelmi szerződést felmondaná. Ez alkalommal a lap arra emlé­keztet, hogy a bécsi kormány már egyszer, midőn fa porta formaszerű dohánymonopóliumot akart be­hozni, sikerrel lépett föl a monarchia érdekeinek védelmére. Régebben ugyanis a porta a külköve­­tekkel egyetértésben szabályzatot dolgozott ki, mely a dohány kivitelét rendezte. Azon alapelv­bön elfo­gadva, hogy idegen alattvalók szabadon vásárolhat­nak dohányt mindenütt, de bizonyos idő múlva köte­lesek voltak igazolni, hogy a vett dohányt csakugyan külföldre szállították. E szabályzat a gyakorlatban alkalmatlannak bizonyult; a porta 1871-ben át akarta azt alakítani, midőn a dohánymonopólium eszméje fölmerült, mi az ügynek egészen más irányt adott. Az idegen hatalmak tiltakozása folytán a porta vég­re elállott e tervétől s a monopóliumot csak a fővá­rosra korlátolta, de itten is biztosította a kivitel szabadságát. (B­ácsmegye főispánjától). Zom­­borból e bő 8-ról a következő sorokat veszszük. Be­cses lapjának július 7-iki esti kiadásában nagy meg­lepetéssel olvastam azon,a »Különfélék« rovatában a »Kelet Népe« közlése alapján hozott hírt, mintha a Kosztits Lázár ellen felségsértés miatt elrendelt bün­­tenyezői vizsgálat az én előterjesztésemre indíttatott volna meg. Ezen állítás teljesen valótlan, mivel én a kérdéses ügyről csak akkor értesültem, midőn a zsablyai járásbíró Desseffy Izidor a bünfenyítő vizs­gálatot Kosztits Lázár ellen már határozatilag el­rendelte volt, tisztelettel kérem tehát, szíveskedjék a lapjában erre vonatkozólag hozott közleményt a mon­dottak szerint helyreigazítani. Martonfi Károly, Bács-Bodrogh megye főispánja. A fővárosi árvízkárosultak javára. Szerkesztőségünkhöz beküldöttek. A jul. 9-ki reggeli lapban kimutattunk: 4051 frt 92 krt, s 8 db aranyat. Kismártoni Ede — — — — 10 frt — kr . »K­elet« szerkesztősége — 52 » — » A pesti kir. itélő­tábla — — — 243 » ■— » Takács Mihály — — — — 10» — » Dr. Bozóky Alajos gyűjtése — — 23 » — » Hérics J. Csáktornyai gyűjtése — 96 » 30 » Összesen 4,486 frt 22 kr. 8 arany. * ** Nyugta: 146 forintról o. é., mely összeget a f. évi junius hó 26-án támadt zivatar által megkáro­sított budapesti I., II. és III. kerületbeli lakosok fölsegélésére a »Pesti Napló« újabb gyűjtemé­nyeként mai napon átvettem. Budapesten, 1875. évi jul. hó 9-én. Azaz száznegyvenhat frt. Kammermayer Károly, kir. tan. polgármester.* * * A fenntebb kimutatott gyűjtésekhez járultak, és pedig: a »Kelet« gyűjtéséhez : Békésy Károly 5 frt, Szász Béla 5 frt. A hely­beli Fröbel gyermekkert növendékei 17 frt, Tompa Imre 5 frt, Deák Pál 5 frt, Szacsvai Dénes 5 frt, dr. Szombathelyi Gusztáv 5 frt, Bedő Dánielné 3 frt, Sándor Kálmán 2 frt. Összesen ötvenkét forint. A budapesti kir. it. tábla kebe­lében eszközlött gyűjtéshez: Szabó Miklós 10 frt, Nyeviczkey József 5 frt, Széll Kristóf 5 frt, Vajkay Károly 1 frt, Daruváry Alajos 5 frt, Szalay Ágos­ton 5 frt, Veszprémi János 1 frt, Kudlik István 1 frt, Horváth Illés 1 frt, Lendvay József 2 frt, Jan­­kovich Gyula 2 frt, Erdélyi Sándor 2 frt, Hetyei István 3 frt, Kovács János 2 frt, Banekovich J. 1 frt, Rósa János 2 frt, Czorda Bódog 5 frt, Dobos­i József 2 frt, Plainer A­ntal 5 frt, Agorasztó Miklós 10 frt, Ruby Antal 1 frt, Csanády György 2 frt, Lehoczky Kálmán 2 frt, Csörghe László 2 frt, Farkas Géza 5 frt, Oberschall Adolf 5 frt, Lázár Mihály 2 frt, Cimponeriu Athanáz 1 frt, Lázár László 1 frt, Pász­­télyi János 1 frt, Kámánházy Béla 1 frt, Bolváry Gellért 5 frt, Ostffy Pál 5 frt, Balázsovich Zsigmond 2 frt, Keömley Pál 2 frt, ifj. Latinovits János 5 frt, Rimely Antal 5 frt, Andrássovics Béla 2 frt, Ku­­binyi Zsigmond 2 frt, Sümeghy István 2 frt, Het­tyey Gyula 1 frt, Braidsver J. 1 frt, Horváth L. 2 frt, Kozma Zsombor 5 frt, Bartal P. 1 frt, Tóth E. 2 frt, Szabó Albert 5 frt, Buócz Kálmán 5 frt, Pálffy Zsig­mond 1 frt, Novák Imre 2 frt, Lipthay Kornél 5 frt, Guda György 5 frt, Bellaágh István 2 frt, Hengel­­müller Mihály 5 frt, Szászy László 3 frt, Wenczel Tivadar 2 frt, Ászt Nándor 1 frt, Mattyasovszky Li­­pót 3 frt, Szabó Ágoston 5 frt, Süteő Rudolf 3 frt, Regner T. 2 frt, Karap F. 10 frt, Simor János 1 frt, Reviczky Ambró 1 frt, Körvélyessy Miklós 3 frt, Csoóri Bálint 2 frt, Mendelényi István 5 frt, Papa­­nek Sándor 2 frt, Knorr Alajos 2 frt, Blaskovich István 2 frt, Retes Jenő 1 frt, Szentimrey Jenő 5 frt, Dáni Nándor 5 frt, Hajdú Lajos 3 frt, dr. Bat­­tagliarini Pál 2 frt, Barthodeiszky Gyula 2 frt, Ka­­szay Zsigmond 2 frt, Pataky Ignácz 5 frt, Fehérpa­­taky­­László 2 frt, Burg Lajos 3 frt, Kern Aurél 1 frt. Összesen 243 frt. Dr. Bozóky Alajos gyűjtéséhez Nagy­váradon : Dr. Bozóky Alajos 5 frtot, dr. Hoványi Lajos 5 frtot, Turcsányi Vincze 2 frt, dr. Kudelka József 2 frt, dr. Molnár Imre 2 frt, N. N. 1 frt, Rothmann Lipót 1 frt, N. N. 1 frt, Hoványi Géza 1 frt, N. N. 1 frt, Széles Pál 1 frt, Szabó Bandi 1 frt, összesen 23 frt. Dr. Hérics János gyűjtéséhez Csák­tornyán : dr. Hérics János 5 frt, Koller István 50 kr, Döme Géza 1 frt, Horváth Béla 50 kr, Simon Lajos 1 frt 50 kr, Stettner István 3 frt, Portier Sámuel 1 frt, Ziegler Kálmán 1 frt, Sárdi János 1 frt, Toma­­sich Pál 1 frt, Koczeth Mátyás 1 frt, Dugovich Pál 50 kr, Gyuris Elek 50 krajczár, Huszár Nándor 2 frt, Stefán Ferencz 1 forint, Kollárits Mihály 1 frt, Terbócz György 2 frt, Szmolkovics József 50 kr, Zdelár Miklós 50 kr, Konyáry Mihály 5 frt, Szy Sán­dor 3 frt, Luperszbek József 50 kr, Horváth György 1 frt 50 kr, Fáy Ernő 50 kr, Ziegler Lajos 50 kr, Hegedűs József 1 frt, Deurbányi Elek 2 frt, Karpe­­les Ignácz 50 kr, Bencsák Ferencz 50 kr, Körngast József 2 frt, Vucsák Miksa 1 frt, Sieber J. 1 frt, Loebl Jakab 1 frt, Pecsornik Ignácz 1 frt, Tódor József 1 frt, Sulley János 1 frt, Névtelen 1 frt, M. Hochsinger et Söhne 1 frt, S. Mayer 1 frt, Pecsornik János 1 frt, Alszeghy Alajos 50 kr, Pólyák Mátyás 50 kr, Nyizsnyay József 50 kr, Csesznák Sándor 50 kr, Benedikt Illés 1 frt, Göncz Lajos 1 frt, Hirsch­mann Sándor 1 frt, Dvorscsák Márton 40 kr, Már­­czius József 60 kr, Rosenberg Lajos 40 kr, Mencsey Károly 50 kr, Schmidt Márton 50 kr, Gugenberger 50 kr, Horváth Lajos zárdafőnök 1 frt 50 kr, dr. Krusovecz Ignácz 1 frt, Schwarz Izrael rabbi 40 kr, Neumann József 5 frt, Neumann Ignácz 2 frt, Ber­­nyák Ferencz 1 frt, Neuwirth Mór 5 frt, Altmann József 40 kr, Weisz Eduard 50 kr, Szirk Frigyes 50 kr, Morandini Bálint 1 frt, Fejér József 1 frt, Lu­­kovnyák Teréz 1 frt, dr. Klein Sándor 2 forint, özv. Klein Ignáczné 1 frt, Krásovecz Anna 1 frt, Hoch­­fluss Miksa 1 frt, Neuvirth Albert 50 kr, Tóth Ká­roly 1 frt, Mementis Ágost 50 kr, Főcze Gyula 50 kr, báró Neffzern Károly 1 frt, Pokomándy Ede 50 kr, Laubheimer József 70 kr, Fischer Náthán 5 frt, Lustgarten 40 kr, Csesznák József 50 kr, Várallyai Sándor 1 frt. Széchenyi iratainak megvételére beküldöttek szerkesztőségünk­höz és átadattak.............................. 226 frt 50 kr. Dr. Hérics János 2 frt, Koller István 1 frt, Döme Géza 1 frt, Horváth Bé­la 1 frt, Simon Lajos 50 kr., Portier Sámuel 1 frt, Ziegler Kálmán 1 frt, Tomasich Pál és Gyuris Elek 50-­­ 50 kr., Huszár Nándor, Stefán Fe­rencz, Kollárits Mihály egyenkint 1 frt, Szmolkovics József 20 kr., Zdelár Mihály 50 kr., Konyáry Mihály 2 frt, Szy Sándor 1 frt, Luperszbek József, Horváth György, J. K. egyenkint 50 kr., Lisziák Ferencz 1 frt, Csesznák Sándor 80 kr., összesen....................20 frt 1 kr. Összesen : 246 frt 50 kr. Budapest, július 9. Or­or­öve Istvánnak, a szabadelvű párt club-elnökének a tegnapi vingai lakomán mondott beszéde, melyet esti lapunkban volt alkalmunk közleni, bizonyára a legnagyobb

Next