Pesti Napló, 1875. augusztus (26. évfolyam, 174-198. szám)

1875-08-02 / 174. szám, Esti kiadás

174 szám. Budapest, Hétfő, augusztus 2/1875. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény ,a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. inatló-hivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kb. 6 hónapra . . . 12 » — » Az esti kiadás postai különk­­ldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. 26. évi folyam, Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓHIVATALBA Barátok­ tere, Athenaeum­-épület küldendők. Budapest, aug. 2. A képviselőház elnökségével, mint hall­juk, a szabadelvű párt alkalmasint első­sor­ban meg fogja kínálni Grhyczy Kálmánt, ha azonban ő a tisztet elvállalni vonakodnék, P­e­r­c­z­e­l Béla igazságügyi miniszter meg­választatása valószínű. Alelnököknek nevez­tetnek Bánó József és Tisza László , ház­nagynak Beöthy Algernon; a jegyzői karban is tetemes változások vannak kilátás­ban, nem tekintetvén a jegyzői hivatal örök­ségnek. Illő, hogy azok, kik már egy vagy több ízben a jegyzőséget viselték, saját tapin­tatuk sugallatát követve arra többé ne reflec­­táljanak Egy kettő a régi jegyzők közül azonban a munka continuitása tekintetéből kívánatos, hogy újra megválasztassék. A ház ideiglenes alakulásánál, a válasz­tások eddigi eredménye szerint korelnök lesz Z­s­e­d­é­n­y­i Eduard, körjegyzők : gróf Khuen-Héderváry, b. Jósika Gyula, b. Uechtritz Zsigmond, Ugrón Ákos, M­a­k­r­a­y Aladár, Márkus István és gróf Bethlen András. A »Jelenkor« — megirigyelvén a »Ke­let Népe« hamis híveinek dicsőségét — leg­utóbbi számában azt írja hogy «P­erczel lemondása bevégzett ténynek mondható« s hogy »az uj igazságügyminiszter nem a volt Deákpártból fog vétezni s Csemegi államtitkár Perczel Bélával együtt resignál.« Erre csak azt felelhetjük, hogy Per­czel Béla lemondása még nem »tény«, utódja iránt is tehát nincs határozva s igy Csemegi államtitkár úr állása sincs kér­dés alatt. A »Jelenkor« hire tehát üres hírlap­írói combinatió, melynek csak annyi alapja van, hogy ha Perczel Béla házelnökké fogna választatni, az esetben természetesen lemon­dana, s úgyszintén parliamentáris szokás sze­rint vele együtt államtitkára is benyújtaná resignatióját. Csemegi államtitkárról azonban Perczel Béla távozása esetén ugyancsak nem azt beszélik, hogy visszalép, hanem hogy előléptetik, a­mi pedig nagy különbség. Te­kintve, hogy Csemegi urnak négy codexe — büntető törvénykönyv és büntető eljárás, rendőri büntető törvény és rendőri eljárás — kerül napirendre, melyeket a parl­amentben képviselni van hivatva, nincs miért csodál­koznunk, ha a politikai körök jelenleg sokat foglalkoznak az ő személyével. har a kormányt a román vámegyezmény ügyében interpellálták, s Derby lord külügyy­miniszter hosszú beszédben fejtegette e con­­ventió jelentőségét s Anglia magatartásának indokait. A közvélemény nagy nyomása s a Plimsoll-eset által keltett mozgalom folytán a kormány végre előterjesztett javaslatot a roncsolt hajók használata ügyében. A ház a javaslatot első és második olvasásban el­fogadta. A keleti ügyek a héten a román vámegyezményen kívül, mely, mint említik, az angol felsőházban volt vita tárgya, kü­lönben is élénken foglalkoztatták a köz­véleményt. A herczegovinai lázadás fo­lyamáról és fejlődéséről igen eltérő hírek érk­­­keztek ; a pánszláv lapok folyton diadalmi hírekkel árasztották el a világot, a porta pe­dig inkább hallgatott, hanem nagy erőfeszí­téseket ten a mozgalom elfojtására. A láza­dásra vonatkozólag Zárából jul. 31-én este kelt következő sürgöny van előttünk : »A herczegovinai lázadókat csellel három felől Nerupa közelében meg­rohanták és szétverték. A tö­rökök Dracevo és Noliante helységeket föl­perzselték. A lázadókat Linbratir nevű em­ber vezeti. A ragusai határ mentén levő összes falvak a lázadáshoz csatlakoztak.A Milán szerb fejedelem váratlanul Bécsbe utazott. Noha a fejedelem minden év­ben ellátogat külföldre, a jelen utazás a vi­szonyok alakulata folytán annál nagyobb feltűnést kelt, mert váratlanul következett be. A herczegovinai lázadással s az ország bel­­állapotával hozzák összeköttetésbe Azt is be­szélik, hogy Milán Károly román s Nikita montenegrói fejedelemmel vagy legalább ez utóbbival találkozni készül. A görög képviselőválasztások júl. 30-án megkezdődtek. Az eredményről még nincs tudósításunk. Külpolitikai hetiszemle. — aug. 2. A hét külpolitikai életéről igen keveset írhatunk. A franczia nemzetgyűlés apróbb ügyekkel foglalkozott s úgy látszik kerülni akar minden oly vitát, mely az ülésszak utolsó napjait nagyon fölizgathatná. Azt határozta, hogy az ostromállapot megszüntetésének kér­dését csak a jövő sessióban fogja tárgyalni. Tegnapelőtt Buffet felszólalása után a ház 391 szóval 267 ellen elfogadta ama törvényt, mely az államtanácsra ruházta a megyei bi­zottsági tagok kifogásolt választási ügyeinek elintézését. Azon hir, hog­y a sessió aug. 4 én még nem fog berekesztetni, ez ideig hivata­los megerősítésre még nem talált. Az angol parliament mindkét házá­ban érdekes ügyek merültek fel. A felsőház­ A „Pesti Napló“ tárczája. A glenrichi rejtély. — Regény. — írta : "Wilkie Collins. Angolból: Zichy Camilla. MÁSODIK RÉSZ. A visszaszerzett paradicsom. XXXVII. FEJEZET. A betegágynál.­­— Folyt. — Az utazás sajátságosan elmosódott emlékemben. Ha utazásom egyes részleteire vissza akarok emlékezni, azon közelebb eső és érdekesebb esemé­nyek, melyek Angolhonba való visszatértemkor igény­be vettek, közém és spanyolhoni kalandjaim közé tolakodnak s azokat oly sötét háttérbe látszanak szorítani, hogy végre oly hatást tesznek reám, mint ha évekkel ezelőtt történt kalandok lennének. Eszem­be jutnak, bár igen zavaros képekben, oly késedel­mek és ijesztő jelenetek, melyek nemcsak türelmün­ket, de bátorságunkat is próbára tették. Emlékszem, hogy hála az ajánlóleveleknek, a követségnek egyik titkárában és egy királyi küldöttben oly barátokat találtunk, kik egy veszélyes perezben segítségünkre siettek és megvédtek. Magam előtt látom még azon utaz­sunk alatt egymásután igénybe vett számtalan férfit, ki mindannyi feltűnt ronda öltözete és tiszta fehérneműje, nők iránti kiváló ritka udvariassága és a lovak iránt még kiválóbb kegyetlensége által. Végre, s élénkebben mint bár­mi más, szemem előtt áll még azon egy nyomorult hálószoba, egy ron­gyos kis falusi korcsmában, melyben szeretett szegény kedvenezünket élet és halál közt találtuk, érzéketlen öntudatlanságban központját képezve azon kis világ­nak, mely ágya körül csoportosult. Nem volt semmi regényes vagy érdekes azon esetben, mely férjem életét ily komoly veszélybe ej­tette. Túlságosan közeledett egy nyomorult össze­­koc­c­anás színhelyéhez, egy szegény fiatal legény megmentésére, ki sebesülten feküdt a réten, s a­mint kiderült, halálosan meg volt sebezve. Férjemet ott egy puskagolyó érte, mely testébe fúródott. A tábori kórház szerzetesei, férjem társai, életök veszélyezte­tésével vitték vissza a táborba. Mindnyájuknak ked­­vencze volt; türelmes, szelíd és bátor; ha még vala­mivel több itélőtehetséggel bírt volna, a legértéke­sebb önkénytessé válik, ki a szerzethez csatlakozott. Ezeket nekem elmondva, a sebész gyöngéden és szívélyesen még egy intéssel is megtoldotta mon-­i dókáját. A seb által előidézett láz, mint rendesen, deli­­riumba ment át. Szegény férjem lelkét, a­mennyiben lázas beszédei elárulták, egyedül neje képe töltötte el. Az orvos, ki a beteget virrasztotta, eleget hallott férjem lelki állapotáról, hogy azon meggyőződésre jusson, mikép Eustacera nézve, ha magához tér is­mét, viszontlátásom a legszomorubb következménye­ket vonhatná maga után. Azonban a­mint a dolgok azon szomorú időben álltak, bátran ápolhattam, tán heteken át, anélkül hogy tartani lehetett volna tőle, hogy felismer. De az nap, a­melyen kijelentetik, hogy veszélyen kívül van, le kell mondanom az ágya mel­letti helyemről, s megjelenésemmel várnom kell, mig az orvos engedelmet ad reá. Anyósom és én éjjel nappal rendszeresen fel­váltottuk egymást a betegágy mellett. A hagymáz óráiban, azon órákban, melyek kö­nyörtelen következetességgel naponkint megjelentek, nevem folyvást kedvesemnek lázas ajkain lebegett. Agyának uralkodó eszméje azon egy kínos eszme volt, mely ellen utolsó találkozásunkkor hiába vitatkoz­tam. A bünpöki tárgyaláson kimondott ítélettel szem­ben, még nejének is lehetetlen hogy meg legyen győ­ződve teljes ártatlanságáról. Mindazon vad képek, melyeket sodrából kiforgatott képzelm­e elébe tárt, szinte ezen egy, makacs meggyőződésre vonatkoztak. Azt képzeli, hogy még mindig együtt él velem, de azon rettegett helyzetben. Akár­mit tett, látásom mindig eszébe juttatá az iszonytató megpróbáltatást, melyen keresztül ment. Saját szerepét, de egyúttal az én szerepemet is eljátszotta. Egy csésze b­eát adott, és én azt mond­tam neki: »Eustace, tegnap veszekedtünk. Meg­ van-e mérgezve?« Kibékülésünk jeléül megcsókolt. Én ne­vettem s azt mondám: »Most reggel van kedvesem. Meg fogok-e halni esteli kilencz óráig ?« — Én be­tegen feküdtem ágyamban és ő orvosságot adott ne­kem. Kétkedő szemmel néztem rá. Azt mondtam neki: »Te más nőbe vagy szerelmes. Olyasmi van-e az orvosságban miről az orvos nem tud?« Ilyen volt az irtózatos dráma, mely folyvást el­játszódott képzelmében. Száz meg százszor, csaknem ugyanazon szavakkal ismételni hallottam e szavakat. Máskor meg gondolat­ai kétségbeesett tervemre tér­tek, melylyel ártatlanságát akarom bebizonyítani. Né­ha nevetett rajta. Máskor szomorkodott fölötte. Meg máskor ravasz fogásokon törte az eszét, melyek által áthághatatlan akadályokat gördíthet utamba. Kivá­lóan szívtelen volt irányomban, ha azon akadályozó fortélyokon járt az esze, s a képzelt segítségére levő embereket tanította, hogy ne bánják, ne habozzanak, ha mindjárt meg is sértenek vagy megijesztenek. »Ne törődjenek vele, ha megharagszik, ne bánják, ha sír! Mindez javára lesz; mindez azért van, hogy szegény bolondot oly veszélyektől megmentsük, me­lyekről nem is álmodik. Ne sajnálják, ha azt mondja, hogy értem tesz mindent. Nézzétek, most meg fogják sérteni; most meg elámítj­ák; öntudatlanul tönkre te­szi magát! Tartsátok fel! Istenem, tartsátok fel!« Tudom hogy gyöngeség volt részemről; mindig szem előtt kellett volna tartanom azon egyszerű tényt hogy magánkívüli állapotban van. És mégis igaz, hogy a férjem ágyánál töltött óráim közel sok órát a leg­nyomorultabb önvádban és önkínzásban töltöttem, oly szenvedésben, melynek egyedüli, bár ártatlan oka, szegény betegem volt. Hetek múltak, ő még mindig élet és halál közt lebegett. Nem figyeltem a múló időre s ennél fogva nem tudnám megmondani, mikor észleltük az első kedve­zőbb fordulatot. Csak arra emlékszem, hogy egy szép téli reggelen, napfelj­ötte után volt, midőn kétségünk és rettegésünk nehéz terhétől először felmentettünk. A sebész esetleg az ágy mellett volt, midőn betege felébredt. Első tette, miután Eustacera tekintett, az volt, hogy jelt adott a vigyázatra s távolmaradásom­ra. Anyósom és én is rögtön megértettük, hogy az mit jelent. Teljes szívvel köszönetet mondtunk az úrnak, hogy visszaadta nekünk a férjet és fiút. Ugyanazon este, egyedül lévén anyósommal, mióta hazulról eltávoztunk először tértünk a jövő kérdésére. »A sebész azt mondja«, szólt Macallanné, hogy Eustace sokkal gyöngébb, sem hogy néhány napig még bármiféle meglepetést elbírhasson. Meg kell fontol­nunk, vájjon megmondható-e neki, hogy életével és annyira tartozik neked, mint nekem, s hogy ápolá­sunk mentette meg. Képes lesz-e rá szived. "Valéria, hogy most, midőn Isten irgalma vissza­adta őt ne­künk, ismét elhagyjad?« »Ha csak saját szivemet kérdeném« feleltem, »soha a­mig élek, meg nem válnék többé tőle.« Macallanné komoly meglepetéssel tekintett rám. »Hát még kit kell kérdened ?« »Ha mindketten megélünk«, válaszoltam, »a jövendő években az ő élete boldogságáról, és úgy kell gondoskodnom, mint az enyiméről. Én sokat bírok tűrni, anyám, de azt a bit el nem tűrném többé, ha másodszor is elhagyna engemet.« »Igazságtalan vagy iránta, Valéria, megyőző­­désem, hogy igazságtalan vagy, ha lehetségesnek hi­szed azt, hogy ismét elhagyhatna.« »Kedves Macallanném, elfeledte, mit hallottunk mindketten, midőn ágyánál virrasztottunk ? Mit mon­dott akkor?« »Egy hagymázban fekvő beteg lázas beszédét hallottuk. Kissé nehéz dolog volna, ha Eustacet fe­lelőssé tennéd azért, mit önkivületes állapotában mondott.« »Még nehezebb ellentállni édes­anyjának, ha fia mellett szót emel«, feleltem. »Legkedvesebb, leg­jobb barátnőm! Én nem teszem Eustacet felelőssé azért, mit lázában mondott — de a benne foglalt intést értem. Legőrültebb, legvadabb szavai, melyeket akkor kiejtett, csak ha visszhangjai voltak annak, mit egészsége és ereje legszebb korában is elmondott nekem. Mily reményem lehet, hogy fel­gyógyulva, indulata irántam megváltozik? — A távollét nem változtatta meg; a szenvedés sem vál­toztatott rajta. A hagymát lázában, és eszének teljes birtokában ugyanazon iszonyú kételyt táp­lálta irántam. Csak egy utat látok, melyen vissza­nyerhetem. Gyökerében kell megsemmisítenem az okot, mely miatt elhagyott. — Hasztalan volna, ha meg akarnám győződtetni arról,hogy ártatlanságában hiszek: be kell neki bizonyítanom, hogy e hitre nin­csen többé szükség; meg kell mutatnom neki, hogy állása velem szemben egy ártatlan ember állása.« »Valéria! Valéria! Időt és szavakat elfecsé­relsz. Megkisérletted a dolgot, s én oly jól tudod már ma mint én, hogy a dolog lehetetlen.« Erre nem volt feleletem. Többet nem mondhat­tam, mint a­mit eddig mondtam. »Tegyük fel, visszamegy Bexterhez, egyedül egy nyomorult őrült iránti könyörületből, bár egy­szer már megsértett«, folytató anyósom. »Csak ve­lem, vagy más megbízható személy jelenlétében me­hetsz oda. Épen csak addig maradhatsz, mig a te­remtés vad szeszélyei lecsillapodnak s őrült agyad féken tarthatod. Ha ez megtörtént, minden meg van, s te elhagyod ismét. Feltéve, hogy Dexter valóban képes lenne neked segédkezet nyújtani, mikép vehe­ted hasznát ha csak meghitt s bizalmas lábon nem vagy veles szóval, ha csak úgy nem tekinted, mint egy intim barátot? Felelj őszintén: képes lennél-e erre azok után, mik Benjamin házánál történtek ?« (Folyt. köv.) Választási mozgalmak. Balaton-Füredről aug. 1-étől következőket írják lapunknak : Kerkapoly Károly fél egy órakor érkezett ide a fellobogózott »Kisfaludy« gőzösön Türr István tábornok, Dőry Lajos h. őrnagy, dr. Kovács József, ifj. Pulszky Ágost kíséretében. A kikötőnél a párt nevében üdvözölték éljenzések közt, mire rö­viden válaszolt. Ezután Écsy nyárilakába ment, hol ő és Türr szállva vannak. Egy óra után Rabsch fo­gadójába jöttek étkezni s innét 3 órakor az »Eszter­­házy« szállodába kisérték át, hol pártja zajos éljenek­kel fogadta; sok éljent kapott Türr is; s közbe szólt egy volt zalai nemes: »Ugyan sokáig vártuk azt a pus­kával,a­mely szavak közderültséget keltettek. A képviselőjelölt itt keveset pihent, s aztán lo­vas bandérium,kocsisor kíséretében kiment Falufüred­­re programmbeszédét megtartandó. Beszéde, melyet nagy néptömeg hallgatott, igen nagy hatást tett. Többszörös kitörő éljenek kisérték a fényes beszédet. Kár, hogy az idő ismét viharos volt. A kíséretben ott láttuk Pap Gábor püspököt is, s a Bala­­ton-felső vidék értelmiségéből többeket. Tapolczán, hol körülbelül 400 választó van, a helybeli plébános ellen agitál­ ő Sennyeista testből­­lélekből; a szabadelvű püspök Ranolder pedig jó és intő példa lehetne előtte. Gróf Apponyi Albert is fel­színen úszik, Verhovai ellenzéki társával; mily szép, midőn a két ellenkező pólus ölelkezik a helységekben, mert a politikában még ez is erény!! Miramimama Budapest, aug. 2. (A közös budgethez.) Lapunk teg­napi számának idevonatkozó közleménye félreérté­sekre adhatván alkalmat, magyarázatképen jelent­hetjük, hogy az állítás, miszerint a közös hadi bud­­getben Magyarországot ,az új kiadásoknak csak azon része fogja quotaliter terhelni, mely az új ágyuk beszerzésére irányoztatik elő«, úgy értelmezendő, hogy a közös hadügyminisztérium hajlandó a hon­védségtől 25.000 újdonat­új Werndl-fegyvert átvenni, melyekre szerződésünk van, de szükségünk nincs, és ezen megtakarítás a honvédelmi budgetben kifutja azon összeget, mely az ágyuktól eltekintve, a közös hadügyi budget több kiadásából quótaképen minket fog megilletni. (A ban­k­a­lkud­ozásokhoz.) A »Ke­let népe« közlése a bankalkudozásokról, mint értesü­lünk, egyszerű koholmány. Nem igaz, hogy a minisztériumban Széll Kálmán jul. 13-án hozta elő­ször elő a bankügyét, és hogy azon előadást tartotta, mely a conservativ közlönyben szájába adatik, mert a bankügy már júniusban tárgyaltatott a miniszté­riumban. Téves és alaptalan a mit a »Kelet Népe« a magyar kormánynak Pretishez irt jegyzékéről mond, hogy p. közös guberniumja legyen a két banknak, a részvények hogyan bocsáttassanak ki stb., mert mindezekben a kormány álláspontja más. Végre a­mi Preu­s válaszjegyzékét illeti, mely ott ismertetve van, arra nézve elég azt mondanunk, hogy ilyen jegy­zék nem is létezik. Az egész pedig egy példa a »Kelet Népe« híreinek hitelességére nézve. (Az idei vörös könyv­ a »Bph.« sze­rint a kereskedelmi s közgazdasági politika köréből nagy okmánygyűjteményt fog szolgáltatni. Benne lesznek a Romániával folytatott vámügyi alkura, a török vasúti ügyre, a szerbiai vasútcsatlakozásra, az olasz kereskedelmi szerződésre stb. vonatkozó ok­mányok. (A vámügyi tárgyalások) — írja a »Hon« — a magyar kormány kebelében jó előre haladtak, sőt ma délután már megkezdődött a szak­értők kihallgatása is, így ma a szesziparnak a vám­tételekkel való viszonyáról, illetőleg ezeknek amarra való hatásáról kérték ki Gschwind és Müller gyáro­sokat, mint szakértőket. Hétfőn a vegyészeti ipar­­czikkek tárgyában fognak szakértők meghallgattatni és a jövő hét folytán még a szövészeti, len- és gyapjú iparczikkekre, pamutkelmék és más czikkekre vonat­kozó vagy az osztrákok által ajánlott vámtételek iránt fognak az illető szakértők meghallgattatni. A tárgyalás czélja, kizárólagosan, a kormány minden oldalú tájékozása, az attól független elhatá­rozás előtt és így már természeténél fogva sem nyil­vánosság elé való. (A­ magyar vasútigazgatóságok­ múlt szerdai igazgatói értekezletén felolvastatott a magyar államvasút levele, melyben azt jelenti, hogy a Ferdinánd északi vasút és a Károly Lajos vasút ki­lépnek a központi leszámoló irodából. Ez ügy felett hosszabb vita folyt, mely positív eredményre nem vezetett, de a hallott nyilatkozatok után a »N. Fr. Pr.« szerint valószínűnek látszik, hogy a magyar vasutak is kilépnek ez irodából, s Budapesten külön clearing house-t alapítanak, ha a nevezett vasutak csakugyan véglegesen kiválnának a közp. leszámoló irodából. (Makanecz horvát agitátor) megválasztása iránt azt írják nekünk a tengermel­lékről, hogy M. megválasztása Portoreban azért oly biztos, mert a jelenlegi horvát kormány mindennek, mi b. Rauch alatt létesült, még nyomát is eltörölni szeretné. Portoréban is beszüntette a skriljevo bete­gek számára felállított volt nagyszerű kórházat a Brangepan-féle kastélyban, míg az e helyett ígért női fegyencz-fogházat (melyet a zágrábi Zrínyi utczá­­ból kelle vala ide át­tenni) mai napig sem állította fel. (Szomorú, hogy egy város polgársága e miatt az ellenzékhez csatlakozik, de a horvát kormány talán mégis figyelembe vehette volna a portoreiak kíván­ságát.) (A pénzügyminisztériumban­ — írja az «Ellenőr« — már elvégezték a budget összeállítását. Most egyes javaslatokon dolgoznak, melyek a budgettel együtt lesznek előterj­esztendők. E javaslatok a pénzügyigazgatás reformjára irá­nyulnak. Alig lehet ugyan tőlük azt várnunk, hogy jelentékeny megtakarításokat eredményezzenek, de igenis várhatjuk azt, hogy az adókivetésre biztosabb módot és alapot, az adóbehajtásra pedig czélszerűbb és hatékonyabb utat és eszközöket szolgáltatnak. E javaslatok egyszersmind szabályozni fogják a tör­vényhatóságok működését is az adó­kivetés és behaj­tás tekintetében. Nevezetesen intézkednek arról, hogy az adózó polgárok kellő időben tájékozva legyenek adójuknak úgy minősége, mint mennyisége iránt. S ez valóban égető szükséget pótol. Mert boszantó és súlyosan terhelő, hogy elnézésből, név- vagy hivatal­csere következtében valakire olynemű adót rónak, a­milyennek vele szemben semminemű alapja sincs, és vele rendesen akkor tudatják, mikor többé már nem áll módjában azon segíteni. S ép oly boszantó és terhelő, hogy az adózó polgár még az év harmadik negyedében sem tudhatja, mint például Budapesten, hogy mi az adója, így nem csoda, hogy a hátralékok oly nagymérvűek, hogy a kormány a befizetendő adó mennyiségére egész biztossággal soha sem számíthat. A bíróságok u­jabb szervezése. A hivatalos lap közzéteszi az első folya­­modású királyi biróságok újabb szervezése tár­gyában kibocsátott miniszteri rendeletet, mely igy hangzik. Az 1875. XXXVI. t. sz. 1-ső §-ában nyert felhatalmazás erejénél fogva a királyi minisztérium * rendeli: 1. §. A kir. e. f. törvényszékek közül 1875. évi September hó 30-ával az abrudbányai, belényesi, bu­dai, Csáktornyai, esztergomi, fogarasi, gyergyó-szent­­miklósi, hajdú­böszörményi, hátszegi, huszti, nagy­­szőllősi, naszódi, pápai, sepsi-szent-györgyi, szamos­­ujvári, szeniczi, szolnoki, tornai, turócz-szent-mártoni és ungvári kir. e. f. törvényszékek szűnnek meg. 2. §. Az 1-ső §-ban felsorolt kir. e. f. törvény­székek területei 1875. évi október 1-től kezdve a kö­vetkező kir. e. f. törvényszékek területeibe a követke­zőleg osztatnak be: 1) Az abrudbányai kir. e. f. tvszék egész területe a gyulafehérvári, 2) a belényesi kir. e. f. tvszék egész te­rülete a nagyváradi kir. e. f. törvényszék területéhez csatoltatik, 3) a budai kir. e­f. törvényszék területének Budapest főváros területébe tartozó része beosztatik a pesti, Pest-Pilis Solt i. e. vármegyék területén lévő része pedig a pestvidéki kir. e. f. törvényszék terü­letébe, 4) a Csáktornyai kir. e f. törvényszék területének azon része, mely a hasonnemü kir. járás­bíróság területét képezi, beosztatik a nagy-kanizsai, azon része pedig, mely az alsó lendvai kir. járásbíró­ság területét képezi, a zala-egerszegi kir. e f. törvény­szék területébe, 5) az esztergomi kir. e f. törvényszék egész területe a komáromi, 6) a fogarasi kir. e. f. törvényszék egész területe a brassói, 7) a g­y­e­r­g­y­ó-s­z­t­-m­i­k­l­ó­s­i kir. e. f. törvényszék egész területe a Csíkszeredái, 8) a hajdúböszörményi kir. e. f. törvényszék egész területe a debreczeni, 9) a hátszegi kir. e. f. törvényszék­­egész területe a dévai, 10) a huszti kir. e. f. törvényszék egész te­rülete a máramaros-szigeti kir. e. f. törvényszék te­rületéhez csatoltatik. 11) A nagyszőllősi kir. e. f. törvényszék területének azon része, mely a hasonnevű kir. járás­bíróság területét képezi, beosztatik a beregszászi, — azon része pedig, mely a halmi kir. járásbíróság te­rületét képezi, — a szatmár-németi kir. e. f. törvény­szék területébe, 12) a naszódi kir. e. f. törvényszék egész te­rülete a beszterczei, 13) a pápai kir. e. f. törvényszék egész terü­lete a veszprémi, 14) a sepsi-szent-györgyi kir. e. f. tör­vényszék egész területe a kézdivásárhelyi, 15) a szamosújvári kir. e. f. törvényszék egész területe a deési, 16) a szeniczi kir. e. f. törvényszék egész területe a nyitrai, 17) a szolnoki kir. f. törvényszék egész te­rülete a karczagi, 18) a tornai kir. e. f. törvényszék egész te­rülete a kassai, 19) a turócz-szen­t-m­á­r­t­o­n­i kir. e. f. törvényszék egész területe a beszterczebányai és 20) az ungvári kir. e. f. törvényszék egész területe a beregszászi kir. e. f. törvényszék területé­hez csatoltatik. 3. §. A 2. §-nak 3-ik pontjában foglalt intézke­désnél fogva a budai kir. e. f. törvényszékhez tartozó budai kir. járásbíróság azon községei, amelyek Pest- Pilis és Solt i. e. vármegyék területén vannak, egy újonnan felállítandó kir. járásbíróságnak területét fogják képezni, a mely járásbíróságnak székhelye Promontor községben leend. Az ugyancsak a budai kir. e. f. törvényszékhez tartozó ó-budai kir. járásbíróság azon községei, a­me­lyek Pest-Pilis és Solt t. e. vármegyék területén fe­­küsznek, a szentendrei kir. járásbíróság területébe osztatnak be. A 2-ik §. 3-ik pontja szerint úgy a promontori, mint a szentendrei kir. járásbíróság a pestvidéki kir. e. f. törvényszékhez fog tartozni. 4. §. A pesti kir. e. f. törvényszék 1875. évi octóber hó 1-től kezdve, »Budapesti kir. e. f. tör­vényszék« czimet viselend. 5. §. A budapesti kir. e. f. törvényszékhez tar­tozandó budai és ó-budai, valamint a hozzá már je­­­lenleg is tartozó pest-belvárosi, pest-lipótvárosi, pest­terézvárosi és pest józsef- s ferenczvárosi kir. járásbí­róságok 1875. évi octóber hó­­­től kezdve »Buda­pesti I. és H.« »Budapesti HX« »Budapesti IV.« »Budapesti V.« »Budapesti VI. és VII.« és »Buda­pesti Vill. IX. s X. kerületbeli kir. járásbíróság« czimeket fognak viselni. A budapesti V. kerületbeli királyi járásbíró­ság területében »Újpest« község továbbra is megha­­gyatik. A pest-belvárosi, — pest-lipótvárosi, — pest­terézvárosi, s a pest-józsef- s ferenczvárosi kir. járás­­bíróságok területeire a kihágások elitélésére felállí­tott fenyitő kir. járásbíróság 1875. évi October 1-től kezdve a »Budapesti IV, V., VI, VII., VIII., IX. s X. kerületbeli, rövidítve »Budapesti IV—X kerület­beli kir. büntető járásbíróság« czimet viselend, a mely járásbíróságra a főváros felsorolt kerületeiben és »Újpest« község területén felmerült kihágások el­ítélése bizatik. E szerint a budapesti I. és II., valamint a bu­dapesti III. kerületbeli kir. járásbíróságok polgári és bűnvádi ügyekben fognak eljárni. 6. §. A budai kir. e. f. törvényszéknek bánya ügyekben az 1871. évi julius hó 10-én, és pénzügyek­ben az 1871. évi deczember hó 29-dikén 646 I. M. E. 1872. sz. a. kiadott kir. minisztériumi rendeletek­nek 4. §-a, illetőleg 2-dik pontja alapján gyakorolt bírói hatósága 1875. évi octóber hó 1-ső napjától kezdve a pestvidéki kir. e. f. tvszékre ruháztatik, 7. §. Az 1871. évi julius hó 10-én kiadott k. minisztériumi rendeletnek 4-dik §-a, melylyel a bá­nyaügyekben, s 5-ik §-a, melylyel a sajtó utján elkö­vetett, és esküdtszék elébe utalt büntetendő cselek­­vények felett, és az 1871. évi drc.hó 29-én 646.1.M.E. 1872. sz. a. kir. minisztériumi rendelet, a melylyel a pénzügyekben gyakorolt bírói hatósággal az idézett §§-ban s illetve rendeletben megnevezett kir. e. f. tör­vényszékek felruháztattak, a jelen rendelet 1-ső és 6-ik §-aiból folyó módosításokkal továbbra is fen­­tartatnak. 8. §. Az 1-ső §-ban felsorolt kir. e. f. törvény­székek mellett felállított kir. ügyészségek 1875. évi sept. hó 30-val szintén megszűnnek. Minden ezzel ellenkező rendelet 1875. évi Sep­tember hó 30-val hatályon kivül helyeztetik. Budapest, 1875. julius hó 31-én. Báró Wenckheim Béla, s. k. Perczel Béla, s. k.

Next