Pesti Napló, 1875. augusztus (26. évfolyam, 174-198. szám)
1875-08-02 / 174. szám, Esti kiadás
174 szám. Budapest, Hétfő, augusztus 2/1875. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény ,a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. inatló-hivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kb. 6 hónapra . . . 12 » — » Az esti kiadás postai különkldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. 26. évi folyam, Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓHIVATALBA Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. Budapest, aug. 2. A képviselőház elnökségével, mint halljuk, a szabadelvű párt alkalmasint elsősorban meg fogja kínálni Grhyczy Kálmánt, ha azonban ő a tisztet elvállalni vonakodnék, Perczel Béla igazságügyi miniszter megválasztatása valószínű. Alelnököknek neveztetnek Bánó József és Tisza László , háznagynak Beöthy Algernon; a jegyzői karban is tetemes változások vannak kilátásban, nem tekintetvén a jegyzői hivatal örökségnek. Illő, hogy azok, kik már egy vagy több ízben a jegyzőséget viselték, saját tapintatuk sugallatát követve arra többé ne reflectáljanak Egy kettő a régi jegyzők közül azonban a munka continuitása tekintetéből kívánatos, hogy újra megválasztassék. A ház ideiglenes alakulásánál, a választások eddigi eredménye szerint korelnök lesz Zsedényi Eduard, körjegyzők : gróf Khuen-Héderváry, b. Jósika Gyula, b. Uechtritz Zsigmond, Ugrón Ákos, Makray Aladár, Márkus István és gróf Bethlen András. A »Jelenkor« — megirigyelvén a »Kelet Népe« hamis híveinek dicsőségét — legutóbbi számában azt írja hogy «Perczel lemondása bevégzett ténynek mondható« s hogy »az uj igazságügyminiszter nem a volt Deákpártból fog vétezni s Csemegi államtitkár Perczel Bélával együtt resignál.« Erre csak azt felelhetjük, hogy Perczel Béla lemondása még nem »tény«, utódja iránt is tehát nincs határozva s igy Csemegi államtitkár úr állása sincs kérdés alatt. A »Jelenkor« hire tehát üres hírlapírói combinatió, melynek csak annyi alapja van, hogy ha Perczel Béla házelnökké fogna választatni, az esetben természetesen lemondana, s úgyszintén parliamentáris szokás szerint vele együtt államtitkára is benyújtaná resignatióját. Csemegi államtitkárról azonban Perczel Béla távozása esetén ugyancsak nem azt beszélik, hogy visszalép, hanem hogy előléptetik, ami pedig nagy különbség. Tekintve, hogy Csemegi urnak négy codexe — büntető törvénykönyv és büntető eljárás, rendőri büntető törvény és rendőri eljárás — kerül napirendre, melyeket a parlamentben képviselni van hivatva, nincs miért csodálkoznunk, ha a politikai körök jelenleg sokat foglalkoznak az ő személyével. har a kormányt a román vámegyezmény ügyében interpellálták, s Derby lord külügyyminiszter hosszú beszédben fejtegette e conventió jelentőségét s Anglia magatartásának indokait. A közvélemény nagy nyomása s a Plimsoll-eset által keltett mozgalom folytán a kormány végre előterjesztett javaslatot a roncsolt hajók használata ügyében. A ház a javaslatot első és második olvasásban elfogadta. A keleti ügyek a héten a román vámegyezményen kívül, mely, mint említik, az angol felsőházban volt vita tárgya, különben is élénken foglalkoztatták a közvéleményt. A herczegovinai lázadás folyamáról és fejlődéséről igen eltérő hírek érkkeztek ; a pánszláv lapok folyton diadalmi hírekkel árasztották el a világot, a porta pedig inkább hallgatott, hanem nagy erőfeszítéseket ten a mozgalom elfojtására. A lázadásra vonatkozólag Zárából jul. 31-én este kelt következő sürgöny van előttünk : »A herczegovinai lázadókat csellel három felől Nerupa közelében megrohanták és szétverték. A törökök Dracevo és Noliante helységeket fölperzselték. A lázadókat Linbratir nevű ember vezeti. A ragusai határ mentén levő összes falvak a lázadáshoz csatlakoztak.A Milán szerb fejedelem váratlanul Bécsbe utazott. Noha a fejedelem minden évben ellátogat külföldre, a jelen utazás a viszonyok alakulata folytán annál nagyobb feltűnést kelt, mert váratlanul következett be. A herczegovinai lázadással s az ország belállapotával hozzák összeköttetésbe Azt is beszélik, hogy Milán Károly román s Nikita montenegrói fejedelemmel vagy legalább ez utóbbival találkozni készül. A görög képviselőválasztások júl. 30-án megkezdődtek. Az eredményről még nincs tudósításunk. Külpolitikai hetiszemle. — aug. 2. A hét külpolitikai életéről igen keveset írhatunk. A franczia nemzetgyűlés apróbb ügyekkel foglalkozott s úgy látszik kerülni akar minden oly vitát, mely az ülésszak utolsó napjait nagyon fölizgathatná. Azt határozta, hogy az ostromállapot megszüntetésének kérdését csak a jövő sessióban fogja tárgyalni. Tegnapelőtt Buffet felszólalása után a ház 391 szóval 267 ellen elfogadta ama törvényt, mely az államtanácsra ruházta a megyei bizottsági tagok kifogásolt választási ügyeinek elintézését. Azon hir, hogy a sessió aug. 4 én még nem fog berekesztetni, ez ideig hivatalos megerősítésre még nem talált. Az angol parliament mindkét házában érdekes ügyek merültek fel. A felsőház A „Pesti Napló“ tárczája. A glenrichi rejtély. — Regény. — írta : "Wilkie Collins. Angolból: Zichy Camilla. MÁSODIK RÉSZ. A visszaszerzett paradicsom. XXXVII. FEJEZET. A betegágynál.— Folyt. — Az utazás sajátságosan elmosódott emlékemben. Ha utazásom egyes részleteire vissza akarok emlékezni, azon közelebb eső és érdekesebb események, melyek Angolhonba való visszatértemkor igénybe vettek, közém és spanyolhoni kalandjaim közé tolakodnak s azokat oly sötét háttérbe látszanak szorítani, hogy végre oly hatást tesznek reám, mint ha évekkel ezelőtt történt kalandok lennének. Eszembe jutnak, bár igen zavaros képekben, oly késedelmek és ijesztő jelenetek, melyek nemcsak türelmünket, de bátorságunkat is próbára tették. Emlékszem, hogy hála az ajánlóleveleknek, a követségnek egyik titkárában és egy királyi küldöttben oly barátokat találtunk, kik egy veszélyes perezben segítségünkre siettek és megvédtek. Magam előtt látom még azon utazsunk alatt egymásután igénybe vett számtalan férfit, ki mindannyi feltűnt ronda öltözete és tiszta fehérneműje, nők iránti kiváló ritka udvariassága és a lovak iránt még kiválóbb kegyetlensége által. Végre, s élénkebben mint bármi más, szemem előtt áll még azon egy nyomorult hálószoba, egy rongyos kis falusi korcsmában, melyben szeretett szegény kedvenezünket élet és halál közt találtuk, érzéketlen öntudatlanságban központját képezve azon kis világnak, mely ágya körül csoportosult. Nem volt semmi regényes vagy érdekes azon esetben, mely férjem életét ily komoly veszélybe ejtette. Túlságosan közeledett egy nyomorult összekoccanás színhelyéhez, egy szegény fiatal legény megmentésére, ki sebesülten feküdt a réten, s amint kiderült, halálosan meg volt sebezve. Férjemet ott egy puskagolyó érte, mely testébe fúródott. A tábori kórház szerzetesei, férjem társai, életök veszélyeztetésével vitték vissza a táborba. Mindnyájuknak kedvencze volt; türelmes, szelíd és bátor; ha még valamivel több itélőtehetséggel bírt volna, a legértékesebb önkénytessé válik, ki a szerzethez csatlakozott. Ezeket nekem elmondva, a sebész gyöngéden és szívélyesen még egy intéssel is megtoldotta mon-i dókáját. A seb által előidézett láz, mint rendesen, deliriumba ment át. Szegény férjem lelkét, amennyiben lázas beszédei elárulták, egyedül neje képe töltötte el. Az orvos, ki a beteget virrasztotta, eleget hallott férjem lelki állapotáról, hogy azon meggyőződésre jusson, mikép Eustacera nézve, ha magához tér ismét, viszontlátásom a legszomorubb következményeket vonhatná maga után. Azonban amint a dolgok azon szomorú időben álltak, bátran ápolhattam, tán heteken át, anélkül hogy tartani lehetett volna tőle, hogy felismer. De az nap, amelyen kijelentetik, hogy veszélyen kívül van, le kell mondanom az ágya melletti helyemről, s megjelenésemmel várnom kell, mig az orvos engedelmet ad reá. Anyósom és én éjjel nappal rendszeresen felváltottuk egymást a betegágy mellett. A hagymáz óráiban, azon órákban, melyek könyörtelen következetességgel naponkint megjelentek, nevem folyvást kedvesemnek lázas ajkain lebegett. Agyának uralkodó eszméje azon egy kínos eszme volt, mely ellen utolsó találkozásunkkor hiába vitatkoztam. A bünpöki tárgyaláson kimondott ítélettel szemben, még nejének is lehetetlen hogy meg legyen győződve teljes ártatlanságáról. Mindazon vad képek, melyeket sodrából kiforgatott képzelme elébe tárt, szinte ezen egy, makacs meggyőződésre vonatkoztak. Azt képzeli, hogy még mindig együtt él velem, de azon rettegett helyzetben. Akármit tett, látásom mindig eszébe juttatá az iszonytató megpróbáltatást, melyen keresztül ment. Saját szerepét, de egyúttal az én szerepemet is eljátszotta. Egy csésze beát adott, és én azt mondtam neki: »Eustace, tegnap veszekedtünk. Meg van-e mérgezve?« Kibékülésünk jeléül megcsókolt. Én nevettem s azt mondám: »Most reggel van kedvesem. Meg fogok-e halni esteli kilencz óráig ?« — Én betegen feküdtem ágyamban és ő orvosságot adott nekem. Kétkedő szemmel néztem rá. Azt mondtam neki: »Te más nőbe vagy szerelmes. Olyasmi van-e az orvosságban miről az orvos nem tud?« Ilyen volt az irtózatos dráma, mely folyvást eljátszódott képzelmében. Száz meg százszor, csaknem ugyanazon szavakkal ismételni hallottam e szavakat. Máskor meg gondolatai kétségbeesett tervemre tértek, melylyel ártatlanságát akarom bebizonyítani. Néha nevetett rajta. Máskor szomorkodott fölötte. Meg máskor ravasz fogásokon törte az eszét, melyek által áthághatatlan akadályokat gördíthet utamba. Kiválóan szívtelen volt irányomban, ha azon akadályozó fortélyokon járt az esze, s a képzelt segítségére levő embereket tanította, hogy ne bánják, ne habozzanak, ha mindjárt meg is sértenek vagy megijesztenek. »Ne törődjenek vele, ha megharagszik, ne bánják, ha sír! Mindez javára lesz; mindez azért van, hogy szegény bolondot oly veszélyektől megmentsük, melyekről nem is álmodik. Ne sajnálják, ha azt mondja, hogy értem tesz mindent. Nézzétek, most meg fogják sérteni; most meg elámítják; öntudatlanul tönkre teszi magát! Tartsátok fel! Istenem, tartsátok fel!« Tudom hogy gyöngeség volt részemről; mindig szem előtt kellett volna tartanom azon egyszerű tényt hogy magánkívüli állapotban van. És mégis igaz, hogy a férjem ágyánál töltött óráim közel sok órát a legnyomorultabb önvádban és önkínzásban töltöttem, oly szenvedésben, melynek egyedüli, bár ártatlan oka, szegény betegem volt. Hetek múltak, ő még mindig élet és halál közt lebegett. Nem figyeltem a múló időre s ennél fogva nem tudnám megmondani, mikor észleltük az első kedvezőbb fordulatot. Csak arra emlékszem, hogy egy szép téli reggelen, napfeljötte után volt, midőn kétségünk és rettegésünk nehéz terhétől először felmentettünk. A sebész esetleg az ágy mellett volt, midőn betege felébredt. Első tette, miután Eustacera tekintett, az volt, hogy jelt adott a vigyázatra s távolmaradásomra. Anyósom és én is rögtön megértettük, hogy az mit jelent. Teljes szívvel köszönetet mondtunk az úrnak, hogy visszaadta nekünk a férjet és fiút. Ugyanazon este, egyedül lévén anyósommal, mióta hazulról eltávoztunk először tértünk a jövő kérdésére. »A sebész azt mondja«, szólt Macallanné, hogy Eustace sokkal gyöngébb, sem hogy néhány napig még bármiféle meglepetést elbírhasson. Meg kell fontolnunk, vájjon megmondható-e neki, hogy életével és annyira tartozik neked, mint nekem, s hogy ápolásunk mentette meg. Képes lesz-e rá szived. "Valéria, hogy most, midőn Isten irgalma visszaadta őt nekünk, ismét elhagyjad?« »Ha csak saját szivemet kérdeném« feleltem, »soha amig élek, meg nem válnék többé tőle.« Macallanné komoly meglepetéssel tekintett rám. »Hát még kit kell kérdened ?« »Ha mindketten megélünk«, válaszoltam, »a jövendő években az ő élete boldogságáról, és úgy kell gondoskodnom, mint az enyiméről. Én sokat bírok tűrni, anyám, de azt a bit el nem tűrném többé, ha másodszor is elhagyna engemet.« »Igazságtalan vagy iránta, Valéria, megyőződésem, hogy igazságtalan vagy, ha lehetségesnek hiszed azt, hogy ismét elhagyhatna.« »Kedves Macallanném, elfeledte, mit hallottunk mindketten, midőn ágyánál virrasztottunk ? Mit mondott akkor?« »Egy hagymázban fekvő beteg lázas beszédét hallottuk. Kissé nehéz dolog volna, ha Eustacet felelőssé tennéd azért, mit önkivületes állapotában mondott.« »Még nehezebb ellentállni édesanyjának, ha fia mellett szót emel«, feleltem. »Legkedvesebb, legjobb barátnőm! Én nem teszem Eustacet felelőssé azért, mit lázában mondott — de a benne foglalt intést értem. Legőrültebb, legvadabb szavai, melyeket akkor kiejtett, csak ha visszhangjai voltak annak, mit egészsége és ereje legszebb korában is elmondott nekem. Mily reményem lehet, hogy felgyógyulva, indulata irántam megváltozik? — A távollét nem változtatta meg; a szenvedés sem változtatott rajta. A hagymát lázában, és eszének teljes birtokában ugyanazon iszonyú kételyt táplálta irántam. Csak egy utat látok, melyen visszanyerhetem. Gyökerében kell megsemmisítenem az okot, mely miatt elhagyott. — Hasztalan volna, ha meg akarnám győződtetni arról,hogy ártatlanságában hiszek: be kell neki bizonyítanom, hogy e hitre nincsen többé szükség; meg kell mutatnom neki, hogy állása velem szemben egy ártatlan ember állása.« »Valéria! Valéria! Időt és szavakat elfecsérelsz. Megkisérletted a dolgot, s én oly jól tudod már ma mint én, hogy a dolog lehetetlen.« Erre nem volt feleletem. Többet nem mondhattam, mint amit eddig mondtam. »Tegyük fel, visszamegy Bexterhez, egyedül egy nyomorult őrült iránti könyörületből, bár egyszer már megsértett«, folytató anyósom. »Csak velem, vagy más megbízható személy jelenlétében mehetsz oda. Épen csak addig maradhatsz, mig a teremtés vad szeszélyei lecsillapodnak s őrült agyad féken tarthatod. Ha ez megtörtént, minden meg van, s te elhagyod ismét. Feltéve, hogy Dexter valóban képes lenne neked segédkezet nyújtani, mikép veheted hasznát ha csak meghitt s bizalmas lábon nem vagy veles szóval, ha csak úgy nem tekinted, mint egy intim barátot? Felelj őszintén: képes lennél-e erre azok után, mik Benjamin házánál történtek ?« (Folyt. köv.) Választási mozgalmak. Balaton-Füredről aug. 1-étől következőket írják lapunknak : Kerkapoly Károly fél egy órakor érkezett ide a fellobogózott »Kisfaludy« gőzösön Türr István tábornok, Dőry Lajos h. őrnagy, dr. Kovács József, ifj. Pulszky Ágost kíséretében. A kikötőnél a párt nevében üdvözölték éljenzések közt, mire röviden válaszolt. Ezután Écsy nyárilakába ment, hol ő és Türr szállva vannak. Egy óra után Rabsch fogadójába jöttek étkezni s innét 3 órakor az »Eszterházy« szállodába kisérték át, hol pártja zajos éljenekkel fogadta; sok éljent kapott Türr is; s közbe szólt egy volt zalai nemes: »Ugyan sokáig vártuk azt a puskával,amely szavak közderültséget keltettek. A képviselőjelölt itt keveset pihent, s aztán lovas bandérium,kocsisor kíséretében kiment Falufüredre programmbeszédét megtartandó. Beszéde, melyet nagy néptömeg hallgatott, igen nagy hatást tett. Többszörös kitörő éljenek kisérték a fényes beszédet. Kár, hogy az idő ismét viharos volt. A kíséretben ott láttuk Pap Gábor püspököt is, s a Balaton-felső vidék értelmiségéből többeket. Tapolczán, hol körülbelül 400 választó van, a helybeli plébános ellen agitál ő Sennyeista testbőllélekből; a szabadelvű püspök Ranolder pedig jó és intő példa lehetne előtte. Gróf Apponyi Albert is felszínen úszik, Verhovai ellenzéki társával; mily szép, midőn a két ellenkező pólus ölelkezik a helységekben, mert a politikában még ez is erény!! Miramimama Budapest, aug. 2. (A közös budgethez.) Lapunk tegnapi számának idevonatkozó közleménye félreértésekre adhatván alkalmat, magyarázatképen jelenthetjük, hogy az állítás, miszerint a közös hadi budgetben Magyarországot ,az új kiadásoknak csak azon része fogja quotaliter terhelni, mely az új ágyuk beszerzésére irányoztatik elő«, úgy értelmezendő, hogy a közös hadügyminisztérium hajlandó a honvédségtől 25.000 újdonatúj Werndl-fegyvert átvenni, melyekre szerződésünk van, de szükségünk nincs, és ezen megtakarítás a honvédelmi budgetben kifutja azon összeget, mely az ágyuktól eltekintve, a közös hadügyi budget több kiadásából quótaképen minket fog megilletni. (A bankalkudozásokhoz.) A »Kelet népe« közlése a bankalkudozásokról, mint értesülünk, egyszerű koholmány. Nem igaz, hogy a minisztériumban Széll Kálmán jul. 13-án hozta először elő a bankügyét, és hogy azon előadást tartotta, mely a conservativ közlönyben szájába adatik, mert a bankügy már júniusban tárgyaltatott a minisztériumban. Téves és alaptalan a mit a »Kelet Népe« a magyar kormánynak Pretishez irt jegyzékéről mond, hogy p. közös guberniumja legyen a két banknak, a részvények hogyan bocsáttassanak ki stb., mert mindezekben a kormány álláspontja más. Végre ami Preus válaszjegyzékét illeti, mely ott ismertetve van, arra nézve elég azt mondanunk, hogy ilyen jegyzék nem is létezik. Az egész pedig egy példa a »Kelet Népe« híreinek hitelességére nézve. (Az idei vörös könyv a »Bph.« szerint a kereskedelmi s közgazdasági politika köréből nagy okmánygyűjteményt fog szolgáltatni. Benne lesznek a Romániával folytatott vámügyi alkura, a török vasúti ügyre, a szerbiai vasútcsatlakozásra, az olasz kereskedelmi szerződésre stb. vonatkozó okmányok. (A vámügyi tárgyalások) — írja a »Hon« — a magyar kormány kebelében jó előre haladtak, sőt ma délután már megkezdődött a szakértők kihallgatása is, így ma a szesziparnak a vámtételekkel való viszonyáról, illetőleg ezeknek amarra való hatásáról kérték ki Gschwind és Müller gyárosokat, mint szakértőket. Hétfőn a vegyészeti iparczikkek tárgyában fognak szakértők meghallgattatni és a jövő hét folytán még a szövészeti, len- és gyapjú iparczikkekre, pamutkelmék és más czikkekre vonatkozó vagy az osztrákok által ajánlott vámtételek iránt fognak az illető szakértők meghallgattatni. A tárgyalás czélja, kizárólagosan, a kormány minden oldalú tájékozása, az attól független elhatározás előtt és így már természeténél fogva sem nyilvánosság elé való. (A magyar vasútigazgatóságok múlt szerdai igazgatói értekezletén felolvastatott a magyar államvasút levele, melyben azt jelenti, hogy a Ferdinánd északi vasút és a Károly Lajos vasút kilépnek a központi leszámoló irodából. Ez ügy felett hosszabb vita folyt, mely positív eredményre nem vezetett, de a hallott nyilatkozatok után a »N. Fr. Pr.« szerint valószínűnek látszik, hogy a magyar vasutak is kilépnek ez irodából, s Budapesten külön clearing house-t alapítanak, ha a nevezett vasutak csakugyan véglegesen kiválnának a közp. leszámoló irodából. (Makanecz horvát agitátor) megválasztása iránt azt írják nekünk a tengermellékről, hogy M. megválasztása Portoreban azért oly biztos, mert a jelenlegi horvát kormány mindennek, mi b. Rauch alatt létesült, még nyomát is eltörölni szeretné. Portoréban is beszüntette a skriljevo betegek számára felállított volt nagyszerű kórházat a Brangepan-féle kastélyban, míg az e helyett ígért női fegyencz-fogházat (melyet a zágrábi Zrínyi utczából kelle vala ide áttenni) mai napig sem állította fel. (Szomorú, hogy egy város polgársága e miatt az ellenzékhez csatlakozik, de a horvát kormány talán mégis figyelembe vehette volna a portoreiak kívánságát.) (A pénzügyminisztériumban — írja az «Ellenőr« — már elvégezték a budget összeállítását. Most egyes javaslatokon dolgoznak, melyek a budgettel együtt lesznek előterjesztendők. E javaslatok a pénzügyigazgatás reformjára irányulnak. Alig lehet ugyan tőlük azt várnunk, hogy jelentékeny megtakarításokat eredményezzenek, de igenis várhatjuk azt, hogy az adókivetésre biztosabb módot és alapot, az adóbehajtásra pedig czélszerűbb és hatékonyabb utat és eszközöket szolgáltatnak. E javaslatok egyszersmind szabályozni fogják a törvényhatóságok működését is az adókivetés és behajtás tekintetében. Nevezetesen intézkednek arról, hogy az adózó polgárok kellő időben tájékozva legyenek adójuknak úgy minősége, mint mennyisége iránt. S ez valóban égető szükséget pótol. Mert boszantó és súlyosan terhelő, hogy elnézésből, név- vagy hivatalcsere következtében valakire olynemű adót rónak, amilyennek vele szemben semminemű alapja sincs, és vele rendesen akkor tudatják, mikor többé már nem áll módjában azon segíteni. S ép oly boszantó és terhelő, hogy az adózó polgár még az év harmadik negyedében sem tudhatja, mint például Budapesten, hogy mi az adója, így nem csoda, hogy a hátralékok oly nagymérvűek, hogy a kormány a befizetendő adó mennyiségére egész biztossággal soha sem számíthat. A bíróságok ujabb szervezése. A hivatalos lap közzéteszi az első folyamodású királyi biróságok újabb szervezése tárgyában kibocsátott miniszteri rendeletet, mely igy hangzik. Az 1875. XXXVI. t. sz. 1-ső §-ában nyert felhatalmazás erejénél fogva a királyi minisztérium * rendeli: 1. §. A kir. e. f. törvényszékek közül 1875. évi September hó 30-ával az abrudbányai, belényesi, budai, Csáktornyai, esztergomi, fogarasi, gyergyó-szentmiklósi, hajdúböszörményi, hátszegi, huszti, nagyszőllősi, naszódi, pápai, sepsi-szent-györgyi, szamosujvári, szeniczi, szolnoki, tornai, turócz-szent-mártoni és ungvári kir. e. f. törvényszékek szűnnek meg. 2. §. Az 1-ső §-ban felsorolt kir. e. f. törvényszékek területei 1875. évi október 1-től kezdve a következő kir. e. f. törvényszékek területeibe a következőleg osztatnak be: 1) Az abrudbányai kir. e. f. tvszék egész területe a gyulafehérvári, 2) a belényesi kir. e. f. tvszék egész területe a nagyváradi kir. e. f. törvényszék területéhez csatoltatik, 3) a budai kir. ef. törvényszék területének Budapest főváros területébe tartozó része beosztatik a pesti, Pest-Pilis Solt i. e. vármegyék területén lévő része pedig a pestvidéki kir. e. f. törvényszék területébe, 4) a Csáktornyai kir. e f. törvényszék területének azon része, mely a hasonnemü kir. járásbíróság területét képezi, beosztatik a nagy-kanizsai, azon része pedig, mely az alsó lendvai kir. járásbíróság területét képezi, a zala-egerszegi kir. e f. törvényszék területébe, 5) az esztergomi kir. e f. törvényszék egész területe a komáromi, 6) a fogarasi kir. e. f. törvényszék egész területe a brassói, 7) a gyergyó-szt-miklósi kir. e. f. törvényszék egész területe a Csíkszeredái, 8) a hajdúböszörményi kir. e. f. törvényszék egész területe a debreczeni, 9) a hátszegi kir. e. f. törvényszékegész területe a dévai, 10) a huszti kir. e. f. törvényszék egész területe a máramaros-szigeti kir. e. f. törvényszék területéhez csatoltatik. 11) A nagyszőllősi kir. e. f. törvényszék területének azon része, mely a hasonnevű kir. járásbíróság területét képezi, beosztatik a beregszászi, — azon része pedig, mely a halmi kir. járásbíróság területét képezi, — a szatmár-németi kir. e. f. törvényszék területébe, 12) a naszódi kir. e. f. törvényszék egész területe a beszterczei, 13) a pápai kir. e. f. törvényszék egész területe a veszprémi, 14) a sepsi-szent-györgyi kir. e. f. törvényszék egész területe a kézdivásárhelyi, 15) a szamosújvári kir. e. f. törvényszék egész területe a deési, 16) a szeniczi kir. e. f. törvényszék egész területe a nyitrai, 17) a szolnoki kir. f. törvényszék egész területe a karczagi, 18) a tornai kir. e. f. törvényszék egész területe a kassai, 19) a turócz-szent-mártoni kir. e. f. törvényszék egész területe a beszterczebányai és 20) az ungvári kir. e. f. törvényszék egész területe a beregszászi kir. e. f. törvényszék területéhez csatoltatik. 3. §. A 2. §-nak 3-ik pontjában foglalt intézkedésnél fogva a budai kir. e. f. törvényszékhez tartozó budai kir. járásbíróság azon községei, amelyek Pest- Pilis és Solt i. e. vármegyék területén vannak, egy újonnan felállítandó kir. járásbíróságnak területét fogják képezni, a mely járásbíróságnak székhelye Promontor községben leend. Az ugyancsak a budai kir. e. f. törvényszékhez tartozó ó-budai kir. járásbíróság azon községei, amelyek Pest-Pilis és Solt t. e. vármegyék területén feküsznek, a szentendrei kir. járásbíróság területébe osztatnak be. A 2-ik §. 3-ik pontja szerint úgy a promontori, mint a szentendrei kir. járásbíróság a pestvidéki kir. e. f. törvényszékhez fog tartozni. 4. §. A pesti kir. e. f. törvényszék 1875. évi octóber hó 1-től kezdve, »Budapesti kir. e. f. törvényszék« czimet viselend. 5. §. A budapesti kir. e. f. törvényszékhez tartozandó budai és ó-budai, valamint a hozzá már jelenleg is tartozó pest-belvárosi, pest-lipótvárosi, pestterézvárosi és pest józsef- s ferenczvárosi kir. járásbíróságok 1875. évi octóber hótől kezdve »Budapesti I. és H.« »Budapesti HX« »Budapesti IV.« »Budapesti V.« »Budapesti VI. és VII.« és »Budapesti Vill. IX. s X. kerületbeli kir. járásbíróság« czimeket fognak viselni. A budapesti V. kerületbeli királyi járásbíróság területében »Újpest« község továbbra is meghagyatik. A pest-belvárosi, — pest-lipótvárosi, — pestterézvárosi, s a pest-józsef- s ferenczvárosi kir. járásbíróságok területeire a kihágások elitélésére felállított fenyitő kir. járásbíróság 1875. évi October 1-től kezdve a »Budapesti IV, V., VI, VII., VIII., IX. s X. kerületbeli, rövidítve »Budapesti IV—X kerületbeli kir. büntető járásbíróság« czimet viselend, a mely járásbíróságra a főváros felsorolt kerületeiben és »Újpest« község területén felmerült kihágások elítélése bizatik. E szerint a budapesti I. és II., valamint a budapesti III. kerületbeli kir. járásbíróságok polgári és bűnvádi ügyekben fognak eljárni. 6. §. A budai kir. e. f. törvényszéknek bánya ügyekben az 1871. évi julius hó 10-én, és pénzügyekben az 1871. évi deczember hó 29-dikén 646 I. M. E. 1872. sz. a. kiadott kir. minisztériumi rendeleteknek 4. §-a, illetőleg 2-dik pontja alapján gyakorolt bírói hatósága 1875. évi octóber hó 1-ső napjától kezdve a pestvidéki kir. e. f. tvszékre ruháztatik, 7. §. Az 1871. évi julius hó 10-én kiadott k. minisztériumi rendeletnek 4-dik §-a, melylyel a bányaügyekben, s 5-ik §-a, melylyel a sajtó utján elkövetett, és esküdtszék elébe utalt büntetendő cselekvények felett, és az 1871. évi drc.hó 29-én 646.1.M.E. 1872. sz. a. kir. minisztériumi rendelet, a melylyel a pénzügyekben gyakorolt bírói hatósággal az idézett §§-ban s illetve rendeletben megnevezett kir. e. f. törvényszékek felruháztattak, a jelen rendelet 1-ső és 6-ik §-aiból folyó módosításokkal továbbra is fentartatnak. 8. §. Az 1-ső §-ban felsorolt kir. e. f. törvényszékek mellett felállított kir. ügyészségek 1875. évi sept. hó 30-val szintén megszűnnek. Minden ezzel ellenkező rendelet 1875. évi September hó 30-val hatályon kivül helyeztetik. Budapest, 1875. julius hó 31-én. Báró Wenckheim Béla, s. k. Perczel Béla, s. k.