Pesti Napló, 1875. augusztus (26. évfolyam, 174-198. szám)

1875-08-04 / 176. szám

Budapest, Szerda, augusztus 4.1875. 176 szám. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épü­let. A lap szellemi részét, illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra . . . 12 » — « Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. 26. évi folyam, Előfizetési feltételek: Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓ­HIVATALBA Barátok­ tere, Athenaeum-épület küldendők. Előfizetési felhívás a „PESTI HÍ­RPLÓ“-ra. Előfizetési árak : (Reggeli és esti kiadás, 11/2 legnagyobb év s közgazdasági melléklet.) .Egész évre...............................................24 frt. Félévre................................. 12 » Negyedévre........................................... 6 » Egy hónapra...................................... 2 » Az előfizetés Buda­pestre, az Athenaeum kiadó­hiva­talába (Barátok­ tere, 7. sz.) küldendő. A »Pesti Napló« szerkesztő- és kiadó-hivatala. Budapest, aug. 3. Az unió az antiunionisták kezében cso­dálatos irányt vesz Horvátországban. A vá­lasztások folynak. A küzdelem kevesebb, mint volt Magyarországon. Az ellenzék csak­­ egy, a szélső­bal s Makanecz generális nem nagy tábor fölött fog rendelkezni, mégis agi­­tatiója erősebb és jelentékenyebb, mint a ma­ , gyár közjogi ellenzéké. Úgy lép föl, mint a nemzeti eszmék képviselője, mint a nemzeti aspiratiók tántoríthatlan hive és hirdetője, s a párt, mely kormányon van, mely Maka­­necznek ellensége, mely a »nemzeti párt« czimét viseli , nem képes, nem bátor el­vi ellentétbe helyezni magát Ma­kanecz pártjával, Makanecz eszméivel. Ha Budapesten vagy Budapestnek beszélnek az urak, áradoznak a loyalitástól Magyarország s az unió iránt, ha otthon szólnak s maguk közt discurálnak, egy czélt ismernek el Ma­­kaneczékkel, csak az utak s módok különbö­zők. A horvát ellenzék az forradalmár, a nemzeti párt az gouvernementalis. Amaz om­­ladinával, felkeléssel akar czélt érni s fejjel megy a falnak, emez a hatalomért pad­ál a hatalommal s tud vele élni otthon, Bécsben, Budapesten. Horvátországban szervezi magát, Bécsben szövetségeseket keres, Magyaror­szágtól hozza fizetését. E nemzeti párt a vá­lasztásoknál igen nagy többségben lesz. Mra­­zovics és Voncsina vezérlik, nem Mazuranics , Strossmayer áldása kiséri; a papság tömege mellette buzgólkodik. E párt mellettünk van most. Politikáját szembe fogjuk találni, félhető, nemsokára. s Ravaszságát s ügyességét becsüljük, de sza­vainak kötve hiszünk s ragaszkodását a ki­egyezésben foglalt magyar-horvát alkotmány­hoz, hűségét Mag­y­arországhoz s a magyar szövetséghez magaviselete kevéssé bizonyítja. Múltja, iránya, szenvedélyei nem nyújtanak nekünk elég biztosítékot arra nézve, hogy mit a törvény rendel, mit a geographiai s politikai viszonyok követelnek, az uniót ve­lünk s állami közösséget ez emberek felfog­ják, elfogadják és megtartsák, feláldozván e reális politikának délszláv ábrándjaikat. A horvát politikának gyakori változása s annak koronája, az utolsó válság legkáro­sabb hatása az vala, hogy a Dráván túl a magyar párt elveszett. Megszűnt létezni, megszűnt szerepelni. Unionisták többé nin­csenek. A régiek eltűntek, elvonultak s az újak elmerültek a nemzeti pártban Ez most a párt, melylyel számolnunk kell mint főté­­­­nyezővel. Vele szemben a Makanecz-ellenzék s a csekély szerbség csak árnyalatok és ki­csiny töredék. És kikből áll ma e nem­zeti párt? Az aristocratia virilis jogával nem él s a jelen választásokban részt nem vesz. Vagyo­nos földbir­tokosok és családi nevek nem fordulnak elő a jelöltek közt. A zágrábi országgyűlésnek súlyt és méltóságot nem fognak kölcsönözni a magasabb társadalmi rétegből s magasabb társadalmi miveltséggel szereplő tagok. A választandók és megválasz­tottak harmada pap, harmada ügyvéd, tanár, író, hivatalnok, harmada paraszt. Ily demo­­kratikus országgyűlés nem ült együtt soha Horvátországban. A politikai s erkölcsi szín­vonal nem emelkedett a mostani választás­nál. A nemzeti párt magában is észrevehető­­leg degenerált. Azon elemek, melyek báró Prandauval az unionista táborból mentek által hozzá s a mérsékletet képviselték a párt­ban, most kivesztek. Helyökbe Strossmayer papjai ültek s az »Obzor « hívei. Mit várjunk ezektől, belátás s jó indulat dolgában? Nem kell-e készen állnunk, hogy a tanácsterem­ből, melyben ilyen a majoritás, a minoritás pedig Makanecz, s magyar párt nincs, rövid idő alatt czifra dolgok s czifra követelések fognak felhangzani S ez igy átalakult nem­zeti pártnak az uj kiegyezésben nyújtott ön­­kormányzat s az új horvát közigazgatási s kormányfelelősségi törvény kezébe adja szinte feltétlenül a horvát ügyeket, a nagy politi­kát valamint a helyi érdekek intézését, a je­lent s a jövőt. Hozzájárul ez állapotokhoz a keleti kér­dés felmerülése, mely bizonyára erős visz­­hangot kelt a Száva s Dráva közt; hozzájá­rul a dalmátiai utazás által felkeltett remény a három királyság egyesítésére nézve ; hozzá­járul a körülmény, hogy a magyar-osztrák alkudozások tápot nyújtanak a vérmes hor­vát politikusoknak visszatérni a nemzeti párt egykori kedvencz eszméjéhez, a foederalismus­­hoz. Ne feledjük el a mesterségesen s éveken által táplált ellenszenvet minden ellen, a­mi magyar, azoknál, kik most nagy részét alkot­ják a nemzeti pártnak. Ily praemisiákból következtetéseket vonni a jövőre nem nehéz, de korai. De ideje a dolgot emlegetni, azért, hogy A­ndrássy grófot felkérjük, hogy keleti poli­tikája intézésében Zágrábot se feledje ki mint factort s a horvát uniót s postulátumait. Említjük azért ezen alakulást, hogy a magyar kormányt figyelmeztessük, hogy ne csak Ma­zuranics és Mollináry hivatalos szemüvegén tekintse a dolgokat, melyek a társországok­ban történnek, írjuk ezeket azért, hogy a magyar közönség se legyen meglepetve, ha netalán kelletlen hírek érkeznének alulról. Bár lenne józanság a horvát nemzeti pártban, mely a magyar szabadelvű pártnak egyik mellékfolyója. Közös érdekünk, hogy ők magukat mérsékeljék. Ha teszik, békével dolgozunk egymással és egymás mellett, de Budapest, aug. 3. (K­ö z­ö s k­ö l­c­s­ö­n) hírét jelentik Bécs­­ből, mely kölcsön, mint tegnapi lapunk távirata tu­­data, a hadsereg fölszerelésének rendkívüli költsé­geire fordíttatnék. Nem az első eset, hogy osztrák részről a közös kölcsön eszméje fölmerül; a­mi azon­ban minket illet, mi e tervet elleneztük régebben és ellenezzük most is. A törvény megengedi az ily köl­csönt , de fontos szempontok ellene szólanak. Ha megkezdjük a közös kölcsönöket, nehezítjük a monarchia két államának önálló hitelügyét és ok nélkül szaporítjuk a közös ügyeket. S mi részünkről nem is kétkedünk abban, hogy e tervet, ha az csak­ugyan fölmerül, a magyar országgyűlés vissza fogja utasítani. Reméljük azonban, hogy föl sem merül. (A közlekedésügyi miniszté­rium­ jövő évi költségvetése a folyó évihez képest mintegy harmadfélmillió megtakarítást mutat. A magyar államvasutak 1876-diki bevételi előirányza­tát (a cartell meghiúsulása folytán) a jelen évihez képest félmillióval leszállítani kellett. (A bankkérdés történetéhez­ adalékul közölhetjük a következő feliratot is, melyet a vidéki pénzintézetek bizottmánya még mártius ha­vában a pénzügyminiszter elé terjesztett: Nméltósága pénzügyminiszter úr! A magyar­­országi vidéki pénzintézetek 1874. november bó 22-én tartott országos congressusa kimondotta annak szük­ségét, hogy a hazai pénzintézetek közös érdekeinek fejlesztésére és előmozdítására kívánatos a magyar pénzintézeteknek olynemű szövetsége, mely a hazai, főleg pedig a vidéki pénzintézetek egyetemes érdekeit képviselje, hitelügyünk s egyéb közös dolgaink fej­lesztését előmozdítsa, és ezáltal is Magyarország köz­­gazdasági érdekeit emelni segítse. E szövetség létesítésére, a mondott congressus elnökletem alatt egy bizottságot küldött ki kebeléből, melynek egyszersmind feladatául tűzte ki, miszerint az ezen 1874. novemberi közgyűlésen szóba jött és a bankkérdésnek megoldására vonatkozó terveket ve­gye tárgyalás alá, és ezen nemcsak a hazai pénzvi­szonyainkkal , de Magyarország összes anyagi helyze­tének javulásával oly szoros összefüggésben levő nagyfontosságú kérdést tanulmányozván, annak meg­oldására véleményt terjeszszen elő. Jól tudta azt bizottságunk, hogy a hazánkban, különösen a jelen viszonyok között általánosan érez­hető tőkehiány folytán az önálló magyar jegybank alapját kizárólag hazai tőkével létrehozni a legna­gyobb feladatok egyike, azonban szemben azon han­gosan nyilvánuló közérzülettel, mely pénzügyi bajaink orvoslását nagyrészben a nemzeti magyar jegybank megalakításával hitte, és hiszi ma is eszközölhetőnek, bizottságunk még 1874. november 23. és 24-én tartott tanácskozásai folytán, akkor megkísértette az összes magyarországi pénzintézeteket egy magyar jegybankalap létrehozására felhívni. Mióta azonban a bankkérdésnek első­sorban való megoldását a magyar kormány programmjába határozottan felvette, a pénzintézetek kezdeményezé­sével létesítendő jegybank megalakításának kérdése önkénytelenül háttérbe szorult. A most alakult kormány működésétől várja a közhangulat ezen nagyfontosságú ügy gyors rendezé­sét, oly értelemben, hogy azzal a magyar hitelérdekek kellő kielégítést találjanak. E várakozás teljesülésében küldöttségünk is teljes mértékben bízván, s mert reméljük, hogy a bankügy tárgyalása nem hosszú idő múlva napirend­re kerül, mai nap tartott bizottságunk az intézetek hozzájárulásával létesítendő jegybankra irányzott tö­rekvését túlhaladt álláspontnak tekinti. De, megbízásunkból folyó hivatásunknak tart­juk a minket kiküldött pénzintézetek nevében a mél­­tóságodhoz azon tiszteletteljes kéréssel járulni, mi­szerint akkor, a­mikor a bankügy tárgyalás­a elinté­zés alá kerül, méltóztassék a megoldás kérdésénél nagybecsű figyelmét arra is kiterjeszteni, hogy a bankügy jövő berendezésénél, a vidéki jogosult hitel­igény a földmivelés, ipar és kereskedelmi pénzszük­séglet a megillető kielégítésben és méltánylatban ré­szesüljön, és megszűnjék azon súlyos helyzet, mely nemcsak a bankkérdés rendezetlensége folytán,de még az­által is nehezedik közforgalmunkra, hogy még a meglevő bankleszámítolás is, nincsen a viszonyokhoz és Magyarország helyi forgalmi szükségéhez képest arányosítva. Bátrak vagyunk annálfogva a méltóságodat tisz­teletteljesen felkérni, hogy a fent kiemelt érdekek megóvása czéljából a vidéki pénzintézeteknek eddigi tapasztalataikból merített véleménynyilvánításaikat is annak idején meghallgatni méltóztassék. Teljes hazafias tisztelettel lévén, Budapesten, 1875. márt. hó 21-én a hazai pénzintézetek küldött­sége nevében Ábray Károly ,s. k. elnök. "Weisz Her­mann s. k. jegyző. (A bírósági áthelyezések.) Az igazságügyminiszter az e. f. törvényszékek elnökei­hez bizalmas körrendeletet intézett, melyben felhívja őket, hogy tegyenek jelentést az illető törvényszék bíráinak képessége és eddigi tevékenységéről. E je­lentések fogják képezni leginkább az alapot az eshe­­tőleges bírói áthelyezéseknél vagy nyugdíjazásoknál, melyeket a kormány, a­mint a miniszter szűkebb körben már több ízben nyilatkozott, csak ott akar foganatosítani, a­hol a status quo fenntartása az igazságszolgáltatás érdekeit károsítaná. A „Pesti Napló“ tárczája. Egy anya könyvéből. (Franceiából ) M I O Z I. II. A szép bábu.. Nos, kell-e bábu ? Te nevetsz. Vigyázz lányom! Az olyan bábu, a­mely nem tud egyebet, mint azt mondani: papa, mama! mint behunyni és kinyitni szemét, az nagyon haszontalan bábu. Mindig hízeleg­ni kell neki, s ha már kifáradtál ápolásában, ha vé­gére jársz meséidnek, ismét újra kell kezdened. Annak nem mondhatod el örömödnek, vagy bána­todnak okát; nem mondhatod el neki leczkédet, az nem fog veled együtt növekedni. Az csak mindig »papát« és »mamát« fog mondani,midőn te már Phi­lemon és Baucis egész meséjét fogod tudni könyv nélkül. Az ilyen bábuk csak bábuknak és öreg nagy­mamáknak valók. Ne is beszéljünk többet róluk. Neked más bábu kell. Fogok egyet venni. És oly kevéssé lesz felöltöztetve, mint a kis Jézuska nem volt legelső bölcsőjében. Te fogod felöltöztetni. Azt akarom, hogy szép nagy legyen. Oly fővel szok­ták ellátni ezeket a bábukat, a minő ruhába öltözte­tik azokat. Túloznak mindkettőben. Nem szabad sem nagyon pirosnak , sem nagyon halványnak , sem igen kövérnek, sem soványnak, sem szépnek, sem csúnyának lennie. Olyan legyen, mint te, formás, egészséges. »Kell, hogy kezei és lábai gömbölydedek le­gyenek, a­nélkül, hogy nagyon is mozgékony tagok­kal bírjon. Utálom ama bábukat, melyek akármiféle helyzetbe hozhatók. Kell mégis bizonyos mérvű me­revséget mutatniok, nehogy rontsák az illusiót. Ezt az ő természetes méltóságuk követeli. Legjobban szeretem a porczellán bábukat. Az igaz, hogy legdrágábbak, de legkönyebben lehet őket megmosni. Vigyázni fogsz, nehogy összetörd, vagy leejtsed. Láthatsz bábukat, melyek hozzászok­tak az eséshez. Ezek a leghaszontalanabbak, ezek a javíthatlanok. A te szobádban fogod a bábut elhelyezni, előtte fogod teljesíteni minden kötelességedet ép úgy, mint ha meg tudná azokat ítélni. Ő fog téged szünet nél­kül arra emlékeztetni, hogy ha nem akarsz üres és néma lenni, milyen ő, tanulnod kell. Ajándék és já­ték e bábu. Csakhogy e játéknak komoly alapja lesz. Nem fogom e bábut tőled visszakérni. Tudod, kinek kell azt adnod tíz-tizenkét év után ? Egy műveit, tekintélyes férfiúnak, ki mosolya daczára követelő leszen, ki el fog jönni, hogy meg­tudja: jól neveltem-e leányomat? Neki foglak bemu­tatni, téged, a nagy, komoly, illem­tudó, jó leányt. Látván oldalad mellett a kicsinynek maradt bábut, ő megtekinti, összehasonlítja, megítéli majd e két személyt és így fog szólni: »Mindkettőt magammal viszem; oly kevéssé hasonlítanak egymáshoz, hogy nem fogom őket össze­téveszteni.« És akkor, lányom, követni fogod ezt a férfiút, a te új, a te utolsó barátodat. Magaddal fogod vinni, s meg fogod őrizni jól, hogy megmutathassad gyer­mekeidnek, a bábut, melyet anyád választott szá­­modra é s mely boldogságot hozott neked. Öltözködjél! A bábuárushoz megyünk! III. Az álla­to Ír. »Szamárénak nevezett öcséd. És te sírsz mi­atta, Miczi! Egy állat nevét alkalmazta reád. Ez kétségte­lenül sértő, a­mi a c­élzást illeti, de nem sértő a do­log valósága szerint. Oh, ha az állatok beszélni­­tudnának! Mily gyakran czimeznék egymást »ember«-nek, ha valakit hiúságról, gőgről, és vadságról akarnának vádolni! Ama tudósok, kik túlozzák az állatok iránti tiszteletet és saját maguk kevésre becsülését, azt állít­ják, hogy az ember a majmoktól származott le. Én azt hiszem, hogy mi magunkat a majmokhoz törek­szünk felszármaztatni. Annyi bizonyos, hogy az állatok megelőztek bennünket e földön; nem ők jöttek mi hozzánk, hanem mi csatlakoztunk hozzájuk. Ők el voltak nélkülünk, sőt még ma is lehetnének, mert­­ nem mi szolgáltatjuk nekik legszükségesebb eledelü­­i­ket. Mi azonban nem lehetnénk el nélkülük. Tudnál-e magadnak, Miczi, képzelni egy vilá­­­­got, melyben nem szólna madárdal, melyben nem hallanád a rovarok dongását, a hegyek és síkok ál­lat­lakóinak hangjait ? Melyben az erdők, tavak és folyók árván és üresen tengetnék éltüket ? Nemde, borzasztó unalmas világ lenne ez ? És mily kétségbeejtő helyzet volna ez reánk, emberekre nézve. Az éghajlat zordonsága ellen az ember még védhetné magát. Táplálkozhatnék gyümölcscsel és növényekkel. De nem volna sem barátja, sem ellensé­ge. Nem volna előtte összehasonlításra alkalmas tárgy, nem volna szemei előtt példa, melyen saját felsőségét észlelhetné. Meg kell becsülnünk tehát az állatokat, mint előzőinket s szeretnünk kell őket, mint kényszerű ba­rátainkat. Hiszen az állatok mozdították elő legalább részben műveltségünket. Ők tanítottak a munkára és küzdelemre és alázatosságra. Ők valának legelső szolgáink, miután legelső uraink voltak. Ha majd ezután öcséd valamely állat czimével illet, mondd neki: »Igen, állat vagyok, e szó nemesebb értelmé­ben. Nézd csak a házi tűzhely hű őrét— a kutyát.’A madarat, mely énekével űzi el unalmát. A juhot, mely gyapját szolgáltatja a meztelen­­kisdedek öltözékére. A méhet, mely mézet készít. És a hangyát, mely szorgalomra tanít. Ezek is állatok, és én mintaképül veszem őket.« Kérdezd meg szivedet. Nem-e azt mondja ne­ked, hogy F­i­d­o a te hü ebed, a kötelemteljesítés­­nek valóban lélekemelő mintaképe! Estve, midőn kis ágyadban szunnyadsz, és hal­lasz ablakod alatt a zugó szélben gyanús lépteket, nem vagy-e nyugodt, hallván F­i­d­o bátor hang­ját, ki a veszély tudatában nagyobbodni látszik, hogy annál nagyobb félelmet kelthessen a részakaratú emberekben ? Nem érzesz-e hálát kebledben e barátod iránt, ki őrködik fölötted, s ki reggel, midőn köszönetül enyelegsz vele, hozzád simul, s nyaldossa kezedet ? Mintha hallanád őt: »Légy nyugodt, Miczi, (— azt hiszem, hogy az állatok, ha beszélni tudnának, a második személyben beszélnének velünk —), a­míg élek, őrködni fogok feletted, és nem fogom tűrni, hogy valaki tiszteletle­nül közelítsen hozzád. És midőn atyáddal vadászni megy, mily bámu­latos ügyességet fejt ki! Ránéz a vadászra, mintha mondaná: »Én vezetlek tégedet.« Nem mondaná, mert sokkal szerényebb, mint az emberek: »Az én ügyes­ségemnek köszönheted mulatságodat. Oh én tanult eb vagyok!« Arczodról leolvasom, hogy kétkedel szavaim­ban. Nem hiszed, hogy az ebek szerények? Látszik, hogy nem láttál még tanult ebet. Az elbizakodott embereket ezek szégyenítik meg, mert bár többet tudnak, mint társaik, nem vélik magukat feljogosít­va arra, hogy büszkébbek legyenek, mint akármely közönséges kutya. Nem szólok azokról a könyörületes kutyákról, melyek a vakokat vezetik, melyek megmentik a víz­ből a haldoklókat s melyek sohasem viseltek mellü­kön érdemjelet, s melyeknek nincs más reményük, mint hogy meg fognak halni egykor a hó alatt, a víz­ben, vagy elvesznek az utczasarkon éhségtől, ott, a­hol oly gyakran kéregettek alamizsnát egy ember számára. Ím, ilyen a kutya.* * * A macskának más érdemei vannak, bár talán kevesebb erénynyel dicsekedhetik. Az ember, midőn a hűség, a kegyelet és alázatosság számára példány­képet keresett, a kutyát választá és nem talált azóta még méltóbbat. Míg viszont, valahányszor a tettetést, a ravasz­ságot, a háladatlanságot akarta festeni, a macskára gondolt. Valahányszor valamely nőnek restségét, nyalánkságát, tűrhetetlenségét, aluszékonyságát, és elm­ozogását akarta jellemezni, azt macskának ne­vezte el. Kedveskedjél M­i­n­e 11 e-nek, de öleld meg E­­­d­o­t. Az ő férfias erényeit kövesd, azért bírni fogsz körmöcskékkel ujjaidon, lesz elég nyájasság arczodon, s lelkedben lakozni fog annyi kellem, hogy azokat is igénybe vedd, ha épen jobb dolgod nincsen. * * * Nem szükséges, hogy hosszasabban beszéljek a lóról. Távolról csodáltad eddig e nemes, állatot. Ma­radj csak e távolságban tőle. Ő a férfiak legveszedel­mesebb játszószere. Buffonban épen tegnap olvastad, hogy a ló az ember legnemesebb hódítása. Oh, lányom! Buffon kora óta sok minden megváltozott. Az állat megbo­­szulta magát. Ő lett az emberek hódítójává. Majd meg fogom neked mutatni azokat a kis emberkéket, a­kiket a lovak egészen kivetkőztettek az emberi ter­mészetből. Még nem járnak négy­kézláb, de oly mű­vészileg képesek kinyújtani kezeiket, oly derekasan tudják meggörbíteni hátukat, hogy egy-két genera­­tio alatt hasonlatosságuk az állattal teljes leszen. Lópatkót hordanak nyakkötőjükön, óralánczu­­kon, kezükön,­­ talán még lábukon is. Nem gondol­nak másra, mint lovakra, nem beszélnek másról, mint lovakról. Egy egész irodalmat alkottak a lóról; egy egész zeneirodalom képződött, mely a lótól kölcsönző eszméit, — sőt ló módjára nevelnek számukra nő­ket is. De azért ne gyűlöld ezen állatot. Büszke, kissé gőgös teremtése az Istennek. A hőskölteményekben leginkább van helyén. Valóságos katona, bátor lélek­kel és merészséggel megáldva, mely arra vár, hogy katonákat hordjon nyergében. A szamárnak sokkal rosszabb hire van, mint a lónak, de több erénye van. Mértékletes, türelmes, egy kissé fejes, mint minden műveletlen ember, és szegény emberek társaságában, szegény ember mód­jára él. Ő a hálátlan emberek bűnbakja. Azt hiszem, hogy nem hiába vannak e szegény állatnak oly nagy fülei. Úgy képzelem magamnak, hogy e két hosszú fül nem egyéb, mint két tágas zacskó, melybe a mi hóbortjainkat, a mi ostobasá­gainkat gyűjti össze a teremtés­e mostoha gyermeke. Néha-néha megrázza füleit, mikor már terhére kezd válni a fülében összegyűlt sok ostobaság, de nem tudja kirázni azok egész tartalmát. Valami kevés az ő fejébe is átszivárog.... és ime, ezért hívjuk mi őt »szam­á­r«-nak. Nem szükség mondanom, hogy szeresd a ma­darakat. De annyit kell mondanom, hogy szeresd őket a­ fák gályái között, a szabad légben, kerted vi­rágai körében. A kálit, még akkor is, midőn a sze­gény állatkák tetszelegni látszanak benne,nem egyéb, mint valóságos bántalom, mely rajtuk elkövettetik. A madár a repülő szabadság lelke. Leghűbb képmása mindannak, a mi az ég felé hatol, milyen a mosoly, az ének, a tekintet és az ima. Az állatok, melyek a földön járkálnak, földi kötelmeinkre tanítanak. A madarak szemünket az égnek irányozzák s túl­világi létünket juttatják eszünkbe. A legkisebbek közülök legerősebben vonz­zák lelkünket az ég felé; ők személyesítik álmainkat, melyek a véghetetlen és megfoghatatlan felé törnek hatalmas szárnyaikkal. * * * ha a horvátok nem tartanak határt követelé­seikben s fellépésükben, attól sem ijjedünk meg. Magyarország ma nem pártoskodik töb­bé s nem licitálja jogait, hanem tartja a tör­vényt és mindenki által megtartatja, ki annak engedelmességgel tartozik. Budapest, aug. 3. Milán fejedelem bécsi utazása lázba hoz­ta a lapokat s a politikai köröket. A lapok — a szégyenlős félhivatalosak igenlő tagadá­sát nem számítva — mind megegyeznek abban, hogy a dél­szlávok körében tapasztal­ható nagyobb mérvű mozgalom, mely egy ál­talános fölkelés előjelének látszik, adott okot Milán fejedelem utazására, ki trónját inogni látja, ha a fölkelőkkel nem tart s a délszlá­vok köréből reáható pressiónak csak úgy áll­hat ellen, ha a hatalmak s első­sorban Ausz­­tria-Magyarország erőteljes támogatásában ré­szesül. Ausztria-Magyaror­zágnak jutott a sze­rep, hogy a keleti bonyodalmak ügyében először hangoztassa szavát. A tűz által fenye­getett területekkel való szomszédsága erre őt ép úgy utalja, mint ama politikai állás, me­lyet a dunai fejedelemségekkel szemben el­foglal, s a barátságos viszony, melyben a dunai fejedelemségek kormányaival áll. Mind Budapesten, mind Bécsben a sajtó nagyon helyesen tolmácsolja a közvéleményt, midőn a semlegességet hangoztatja s vissza­­utasít minden hódítási vágyat. Kétségkívül nincs mit hódítanunk s nem vágyódunk az érdekes dunai népekkel való államfrigyre; de a­mi a semlegességet illeti, ennek meg vannak a maga természetes határai. Ausztria- Magyarország nem ellensége, hanem barátja a dunai népeknek s Ausztria-Magyarország szoros szövetségben áll a nyugati hatalmak­kal, melyek nélkül bizonyára nem tesz egy lépést sem, melyekkel egyetértésben azon­ban érvényesítheti s kell is érvényesítenie hatalmi befolyásának egész súlyát. Tegnap megjegyeztük, hogy külügyi hivatalunk keleti politikája roppantul rejté­lyes ;­­ annyit azonban Milán fejedelem bé­csi látogatásából következtethetünk, hogy monarchiánk befolyása keresett, s politikája, legalább látszólagosan, imponáló. Úgy lát­szik, ő e pillanatban a beszédcső, melyen át a dunai kormányok a nyugat hatalmaihoz szólanak. Kívánjuk, hogy több is legyen. A kezdeményező, az egyik főtényező a keleti zavarok eloszlatásában. És semlegességünket e mellett nem kell félteni, ha valóságon ala­pul a három császár szövetsége. Az egyes érdekes­ nyilatkozatok, me­lyekre a szerb fejedelem látogatása indokot adott, itt következnek. A proclamatió, melyet Milán fejedelem elutazásakor kibocsátott, a hivatalos szerb lap szerint így hangzik : Pár napra külálla­­mokba indulván, kedves népemmel ezt köz­löm, és egyúttal rendelem, hogy visszaérkez­­temig a fejedelmi hatalom gyakorlásában mi­niszteri tanácsom képviseljen mindazon ese­tekben, a melyekben szükséges lesz, s azon utasítások szerint, melyeket neki kiadtam. — Belgrád, 1875. julius 30. Obrenovics M. M. s. k. A »Neue Freie Presse«, mely szintén a szláv bonyodalmaknak tulajdonítja Milán fe­jedelem utazását, igy szól: »Mit használna, ha szemünket behunynék azon kétségtelen tény előtt, hogy létezik Ausztriában egy párt, mely minden eszközzel Ausztria területi na­gyobbodását óhajtja. E párt létezik, életjelt ad ma­gáról és azt le kell küzdeni. A Sirént játsza, hatalmi és népességi nagyobbodást hirdet, s balgaságot em­leget, sőt butának nevezi azt, ki nyugodtan néz, mi­dőn mások bátran kinyújtják kezüket és szereznek. De nem kell füleinket viaszszal bedugnunk, hogy e csábítástól biztosak legyünk, mert hisz az eszélyesség kell, hogy süketekké tegyen. Nem akarunk szólani arról, mily részül illenék Ausztriához, ha a jogot és szerződéseket, melyeket tiszteletben tartani dicsősé­gének tartotta, most egyszerre lábbal tapodná. A­ki területet éhezik, annak éhségét az erkölcs tanai nem csillapítják. De azt kérdezzük az annexio eszmé­jének pártolóitól, hiszik-e,hogy Ausztria valamely tö­rök tartományt oly csendesen és békésen dughat zsebre ? Ezt még ők sem fogják állítani. Tehát mi könnyelműen, sőt bűnösen háborút idézzünk fel,­ Tö­rökországot egy kétségbeesett harczra kényszerítsük ? Nem is akarjuk taglalni, mily kiterjedést vehet a háború, mely hatalmak avatkozhatnak abba ? Talán oly kedvező a mi pénzügyi állapotunk, hogy a há­ború mulatságát megengedhetjük magunknak, mely­nek költségeit, ha mi lennénk a győztesek, a legyő­zött nem is volna képes megfizetni, s melynek legjobb gyümölcsei a leselkedő Oroszország ölébe esnének ? Az annexio eszméjének pártolói szerint új területtel kárpótolnék magunkat. Szép kárpótlás. Azok a tarto­mányok, melyeket ott lem­ nyerhetnénk, sokkal többe kerülnének nekünk, mint a mennyit érnének. Való­ságos pióczai lennének a monarchia pénzzacskójának s folyton erős katonai hatalom által lennének csak féken tarthatók. Nem; fél vad népekkel való mesal­liance, melyeknek egész hozományuk miveletlensé­­gükben áll, azt hiszszük, még nem való Ausztriának.« A »Fremdenblatt« hasonló szellemű czik­­kéből a következőket idézzük: »A lázadás Herczegovinában még nem lépett ...

Next