Pesti Napló, 1875. augusztus (26. évfolyam, 174-198. szám)
1875-08-04 / 176. szám
Budapest, Szerda, augusztus 4.1875. 176 szám. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét, illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra . . . 12 » — « Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. 26. évi folyam, Előfizetési feltételek: Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓHIVATALBA Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. Előfizetési felhívás a „PESTI HÍRPLÓ“-ra. Előfizetési árak : (Reggeli és esti kiadás, 11/2 legnagyobb év s közgazdasági melléklet.) .Egész évre...............................................24 frt. Félévre................................. 12 » Negyedévre........................................... 6 » Egy hónapra...................................... 2 » Az előfizetés Budapestre, az Athenaeum kiadóhivatalába (Barátok tere, 7. sz.) küldendő. A »Pesti Napló« szerkesztő- és kiadó-hivatala. Budapest, aug. 3. Az unió az antiunionisták kezében csodálatos irányt vesz Horvátországban. A választások folynak. A küzdelem kevesebb, mint volt Magyarországon. Az ellenzék csak egy, a szélsőbal s Makanecz generális nem nagy tábor fölött fog rendelkezni, mégis agitatiója erősebb és jelentékenyebb, mint a ma , gyár közjogi ellenzéké. Úgy lép föl, mint a nemzeti eszmék képviselője, mint a nemzeti aspiratiók tántoríthatlan hive és hirdetője, s a párt, mely kormányon van, mely Makanecznek ellensége, mely a »nemzeti párt« czimét viseli , nem képes, nem bátor elvi ellentétbe helyezni magát Makanecz pártjával, Makanecz eszméivel. Ha Budapesten vagy Budapestnek beszélnek az urak, áradoznak a loyalitástól Magyarország s az unió iránt, ha otthon szólnak s maguk közt discurálnak, egy czélt ismernek el Makaneczékkel, csak az utak s módok különbözők. A horvát ellenzék az forradalmár, a nemzeti párt az gouvernementalis. Amaz omladinával, felkeléssel akar czélt érni s fejjel megy a falnak, emez a hatalomért padál a hatalommal s tud vele élni otthon, Bécsben, Budapesten. Horvátországban szervezi magát, Bécsben szövetségeseket keres, Magyarországtól hozza fizetését. E nemzeti párt a választásoknál igen nagy többségben lesz. Mrazovics és Voncsina vezérlik, nem Mazuranics , Strossmayer áldása kiséri; a papság tömege mellette buzgólkodik. E párt mellettünk van most. Politikáját szembe fogjuk találni, félhető, nemsokára. s Ravaszságát s ügyességét becsüljük, de szavainak kötve hiszünk s ragaszkodását a kiegyezésben foglalt magyar-horvát alkotmányhoz, hűségét Magyarországhoz s a magyar szövetséghez magaviselete kevéssé bizonyítja. Múltja, iránya, szenvedélyei nem nyújtanak nekünk elég biztosítékot arra nézve, hogy mit a törvény rendel, mit a geographiai s politikai viszonyok követelnek, az uniót velünk s állami közösséget ez emberek felfogják, elfogadják és megtartsák, feláldozván e reális politikának délszláv ábrándjaikat. A horvát politikának gyakori változása s annak koronája, az utolsó válság legkárosabb hatása az vala, hogy a Dráván túl a magyar párt elveszett. Megszűnt létezni, megszűnt szerepelni. Unionisták többé nincsenek. A régiek eltűntek, elvonultak s az újak elmerültek a nemzeti pártban Ez most a párt, melylyel számolnunk kell mint főtényezővel. Vele szemben a Makanecz-ellenzék s a csekély szerbség csak árnyalatok és kicsiny töredék. És kikből áll ma e nemzeti párt? Az aristocratia virilis jogával nem él s a jelen választásokban részt nem vesz. Vagyonos földbirtokosok és családi nevek nem fordulnak elő a jelöltek közt. A zágrábi országgyűlésnek súlyt és méltóságot nem fognak kölcsönözni a magasabb társadalmi rétegből s magasabb társadalmi miveltséggel szereplő tagok. A választandók és megválasztottak harmada pap, harmada ügyvéd, tanár, író, hivatalnok, harmada paraszt. Ily demokratikus országgyűlés nem ült együtt soha Horvátországban. A politikai s erkölcsi színvonal nem emelkedett a mostani választásnál. A nemzeti párt magában is észrevehetőleg degenerált. Azon elemek, melyek báró Prandauval az unionista táborból mentek által hozzá s a mérsékletet képviselték a pártban, most kivesztek. Helyökbe Strossmayer papjai ültek s az »Obzor « hívei. Mit várjunk ezektől, belátás s jó indulat dolgában? Nem kell-e készen állnunk, hogy a tanácsteremből, melyben ilyen a majoritás, a minoritás pedig Makanecz, s magyar párt nincs, rövid idő alatt czifra dolgok s czifra követelések fognak felhangzani S ez igy átalakult nemzeti pártnak az uj kiegyezésben nyújtott önkormányzat s az új horvát közigazgatási s kormányfelelősségi törvény kezébe adja szinte feltétlenül a horvát ügyeket, a nagy politikát valamint a helyi érdekek intézését, a jelent s a jövőt. Hozzájárul ez állapotokhoz a keleti kérdés felmerülése, mely bizonyára erős viszhangot kelt a Száva s Dráva közt; hozzájárul a dalmátiai utazás által felkeltett remény a három királyság egyesítésére nézve ; hozzájárul a körülmény, hogy a magyar-osztrák alkudozások tápot nyújtanak a vérmes horvát politikusoknak visszatérni a nemzeti párt egykori kedvencz eszméjéhez, a foederalismushoz. Ne feledjük el a mesterségesen s éveken által táplált ellenszenvet minden ellen, ami magyar, azoknál, kik most nagy részét alkotják a nemzeti pártnak. Ily praemisiákból következtetéseket vonni a jövőre nem nehéz, de korai. De ideje a dolgot emlegetni, azért, hogy Andrássy grófot felkérjük, hogy keleti politikája intézésében Zágrábot se feledje ki mint factort s a horvát uniót s postulátumait. Említjük azért ezen alakulást, hogy a magyar kormányt figyelmeztessük, hogy ne csak Mazuranics és Mollináry hivatalos szemüvegén tekintse a dolgokat, melyek a társországokban történnek, írjuk ezeket azért, hogy a magyar közönség se legyen meglepetve, ha netalán kelletlen hírek érkeznének alulról. Bár lenne józanság a horvát nemzeti pártban, mely a magyar szabadelvű pártnak egyik mellékfolyója. Közös érdekünk, hogy ők magukat mérsékeljék. Ha teszik, békével dolgozunk egymással és egymás mellett, de Budapest, aug. 3. (Kö zö s kö lcsön) hírét jelentik Bécsből, mely kölcsön, mint tegnapi lapunk távirata tudata, a hadsereg fölszerelésének rendkívüli költségeire fordíttatnék. Nem az első eset, hogy osztrák részről a közös kölcsön eszméje fölmerül; ami azonban minket illet, mi e tervet elleneztük régebben és ellenezzük most is. A törvény megengedi az ily kölcsönt , de fontos szempontok ellene szólanak. Ha megkezdjük a közös kölcsönöket, nehezítjük a monarchia két államának önálló hitelügyét és ok nélkül szaporítjuk a közös ügyeket. S mi részünkről nem is kétkedünk abban, hogy e tervet, ha az csakugyan fölmerül, a magyar országgyűlés vissza fogja utasítani. Reméljük azonban, hogy föl sem merül. (A közlekedésügyi minisztérium jövő évi költségvetése a folyó évihez képest mintegy harmadfélmillió megtakarítást mutat. A magyar államvasutak 1876-diki bevételi előirányzatát (a cartell meghiúsulása folytán) a jelen évihez képest félmillióval leszállítani kellett. (A bankkérdés történetéhez adalékul közölhetjük a következő feliratot is, melyet a vidéki pénzintézetek bizottmánya még mártius havában a pénzügyminiszter elé terjesztett: Nméltósága pénzügyminiszter úr! A magyarországi vidéki pénzintézetek 1874. november bó 22-én tartott országos congressusa kimondotta annak szükségét, hogy a hazai pénzintézetek közös érdekeinek fejlesztésére és előmozdítására kívánatos a magyar pénzintézeteknek olynemű szövetsége, mely a hazai, főleg pedig a vidéki pénzintézetek egyetemes érdekeit képviselje, hitelügyünk s egyéb közös dolgaink fejlesztését előmozdítsa, és ezáltal is Magyarország közgazdasági érdekeit emelni segítse. E szövetség létesítésére, a mondott congressus elnökletem alatt egy bizottságot küldött ki kebeléből, melynek egyszersmind feladatául tűzte ki, miszerint az ezen 1874. novemberi közgyűlésen szóba jött és a bankkérdésnek megoldására vonatkozó terveket vegye tárgyalás alá, és ezen nemcsak a hazai pénzviszonyainkkal , de Magyarország összes anyagi helyzetének javulásával oly szoros összefüggésben levő nagyfontosságú kérdést tanulmányozván, annak megoldására véleményt terjeszszen elő. Jól tudta azt bizottságunk, hogy a hazánkban, különösen a jelen viszonyok között általánosan érezhető tőkehiány folytán az önálló magyar jegybank alapját kizárólag hazai tőkével létrehozni a legnagyobb feladatok egyike, azonban szemben azon hangosan nyilvánuló közérzülettel, mely pénzügyi bajaink orvoslását nagyrészben a nemzeti magyar jegybank megalakításával hitte, és hiszi ma is eszközölhetőnek, bizottságunk még 1874. november 23. és 24-én tartott tanácskozásai folytán, akkor megkísértette az összes magyarországi pénzintézeteket egy magyar jegybankalap létrehozására felhívni. Mióta azonban a bankkérdésnek elsősorban való megoldását a magyar kormány programmjába határozottan felvette, a pénzintézetek kezdeményezésével létesítendő jegybank megalakításának kérdése önkénytelenül háttérbe szorult. A most alakult kormány működésétől várja a közhangulat ezen nagyfontosságú ügy gyors rendezését, oly értelemben, hogy azzal a magyar hitelérdekek kellő kielégítést találjanak. E várakozás teljesülésében küldöttségünk is teljes mértékben bízván, s mert reméljük, hogy a bankügy tárgyalása nem hosszú idő múlva napirendre kerül, mai nap tartott bizottságunk az intézetek hozzájárulásával létesítendő jegybankra irányzott törekvését túlhaladt álláspontnak tekinti. De, megbízásunkból folyó hivatásunknak tartjuk a minket kiküldött pénzintézetek nevében a méltóságodhoz azon tiszteletteljes kéréssel járulni, miszerint akkor, amikor a bankügy tárgyalása elintézés alá kerül, méltóztassék a megoldás kérdésénél nagybecsű figyelmét arra is kiterjeszteni, hogy a bankügy jövő berendezésénél, a vidéki jogosult hiteligény a földmivelés, ipar és kereskedelmi pénzszükséglet a megillető kielégítésben és méltánylatban részesüljön, és megszűnjék azon súlyos helyzet, mely nemcsak a bankkérdés rendezetlensége folytán,de még azáltal is nehezedik közforgalmunkra, hogy még a meglevő bankleszámítolás is, nincsen a viszonyokhoz és Magyarország helyi forgalmi szükségéhez képest arányosítva. Bátrak vagyunk annálfogva a méltóságodat tiszteletteljesen felkérni, hogy a fent kiemelt érdekek megóvása czéljából a vidéki pénzintézeteknek eddigi tapasztalataikból merített véleménynyilvánításaikat is annak idején meghallgatni méltóztassék. Teljes hazafias tisztelettel lévén, Budapesten, 1875. márt. hó 21-én a hazai pénzintézetek küldöttsége nevében Ábray Károly ,s. k. elnök. "Weisz Hermann s. k. jegyző. (A bírósági áthelyezések.) Az igazságügyminiszter az e. f. törvényszékek elnökeihez bizalmas körrendeletet intézett, melyben felhívja őket, hogy tegyenek jelentést az illető törvényszék bíráinak képessége és eddigi tevékenységéről. E jelentések fogják képezni leginkább az alapot az eshetőleges bírói áthelyezéseknél vagy nyugdíjazásoknál, melyeket a kormány, amint a miniszter szűkebb körben már több ízben nyilatkozott, csak ott akar foganatosítani, ahol a status quo fenntartása az igazságszolgáltatás érdekeit károsítaná. A „Pesti Napló“ tárczája. Egy anya könyvéből. (Franceiából ) M I O Z I. II. A szép bábu.. Nos, kell-e bábu ? Te nevetsz. Vigyázz lányom! Az olyan bábu, amely nem tud egyebet, mint azt mondani: papa, mama! mint behunyni és kinyitni szemét, az nagyon haszontalan bábu. Mindig hízelegni kell neki, s ha már kifáradtál ápolásában, ha végére jársz meséidnek, ismét újra kell kezdened. Annak nem mondhatod el örömödnek, vagy bánatodnak okát; nem mondhatod el neki leczkédet, az nem fog veled együtt növekedni. Az csak mindig »papát« és »mamát« fog mondani,midőn te már Philemon és Baucis egész meséjét fogod tudni könyv nélkül. Az ilyen bábuk csak bábuknak és öreg nagymamáknak valók. Ne is beszéljünk többet róluk. Neked más bábu kell. Fogok egyet venni. És oly kevéssé lesz felöltöztetve, mint a kis Jézuska nem volt legelső bölcsőjében. Te fogod felöltöztetni. Azt akarom, hogy szép nagy legyen. Oly fővel szokták ellátni ezeket a bábukat, a minő ruhába öltöztetik azokat. Túloznak mindkettőben. Nem szabad sem nagyon pirosnak , sem nagyon halványnak , sem igen kövérnek, sem soványnak, sem szépnek, sem csúnyának lennie. Olyan legyen, mint te, formás, egészséges. »Kell, hogy kezei és lábai gömbölydedek legyenek, anélkül, hogy nagyon is mozgékony tagokkal bírjon. Utálom ama bábukat, melyek akármiféle helyzetbe hozhatók. Kell mégis bizonyos mérvű merevséget mutatniok, nehogy rontsák az illusiót. Ezt az ő természetes méltóságuk követeli. Legjobban szeretem a porczellán bábukat. Az igaz, hogy legdrágábbak, de legkönyebben lehet őket megmosni. Vigyázni fogsz, nehogy összetörd, vagy leejtsed. Láthatsz bábukat, melyek hozzászoktak az eséshez. Ezek a leghaszontalanabbak, ezek a javíthatlanok. A te szobádban fogod a bábut elhelyezni, előtte fogod teljesíteni minden kötelességedet ép úgy, mint ha meg tudná azokat ítélni. Ő fog téged szünet nélkül arra emlékeztetni, hogy ha nem akarsz üres és néma lenni, milyen ő, tanulnod kell. Ajándék és játék e bábu. Csakhogy e játéknak komoly alapja lesz. Nem fogom e bábut tőled visszakérni. Tudod, kinek kell azt adnod tíz-tizenkét év után ? Egy műveit, tekintélyes férfiúnak, ki mosolya daczára követelő leszen, ki el fog jönni, hogy megtudja: jól neveltem-e leányomat? Neki foglak bemutatni, téged, a nagy, komoly, illemtudó, jó leányt. Látván oldalad mellett a kicsinynek maradt bábut, ő megtekinti, összehasonlítja, megítéli majd e két személyt és így fog szólni: »Mindkettőt magammal viszem; oly kevéssé hasonlítanak egymáshoz, hogy nem fogom őket összetéveszteni.« És akkor, lányom, követni fogod ezt a férfiút, a te új, a te utolsó barátodat. Magaddal fogod vinni, s meg fogod őrizni jól, hogy megmutathassad gyermekeidnek, a bábut, melyet anyád választott számodra é s mely boldogságot hozott neked. Öltözködjél! A bábuárushoz megyünk! III. Az állato Ír. »Szamárénak nevezett öcséd. És te sírsz miatta, Miczi! Egy állat nevét alkalmazta reád. Ez kétségtelenül sértő, ami a célzást illeti, de nem sértő a dolog valósága szerint. Oh, ha az állatok beszélnitudnának! Mily gyakran czimeznék egymást »ember«-nek, ha valakit hiúságról, gőgről, és vadságról akarnának vádolni! Ama tudósok, kik túlozzák az állatok iránti tiszteletet és saját maguk kevésre becsülését, azt állítják, hogy az ember a majmoktól származott le. Én azt hiszem, hogy mi magunkat a majmokhoz törekszünk felszármaztatni. Annyi bizonyos, hogy az állatok megelőztek bennünket e földön; nem ők jöttek mi hozzánk, hanem mi csatlakoztunk hozzájuk. Ők el voltak nélkülünk, sőt még ma is lehetnének, mert nem mi szolgáltatjuk nekik legszükségesebb eledelüiket. Mi azonban nem lehetnénk el nélkülük. Tudnál-e magadnak, Miczi, képzelni egy világot, melyben nem szólna madárdal, melyben nem hallanád a rovarok dongását, a hegyek és síkok állatlakóinak hangjait ? Melyben az erdők, tavak és folyók árván és üresen tengetnék éltüket ? Nemde, borzasztó unalmas világ lenne ez ? És mily kétségbeejtő helyzet volna ez reánk, emberekre nézve. Az éghajlat zordonsága ellen az ember még védhetné magát. Táplálkozhatnék gyümölcscsel és növényekkel. De nem volna sem barátja, sem ellensége. Nem volna előtte összehasonlításra alkalmas tárgy, nem volna szemei előtt példa, melyen saját felsőségét észlelhetné. Meg kell becsülnünk tehát az állatokat, mint előzőinket s szeretnünk kell őket, mint kényszerű barátainkat. Hiszen az állatok mozdították elő legalább részben műveltségünket. Ők tanítottak a munkára és küzdelemre és alázatosságra. Ők valának legelső szolgáink, miután legelső uraink voltak. Ha majd ezután öcséd valamely állat czimével illet, mondd neki: »Igen, állat vagyok, e szó nemesebb értelmében. Nézd csak a házi tűzhely hű őrét— a kutyát.’A madarat, mely énekével űzi el unalmát. A juhot, mely gyapját szolgáltatja a meztelenkisdedek öltözékére. A méhet, mely mézet készít. És a hangyát, mely szorgalomra tanít. Ezek is állatok, és én mintaképül veszem őket.« Kérdezd meg szivedet. Nem-e azt mondja neked, hogy Fido a te hü ebed, a kötelemteljesítésnek valóban lélekemelő mintaképe! Estve, midőn kis ágyadban szunnyadsz, és hallasz ablakod alatt a zugó szélben gyanús lépteket, nem vagy-e nyugodt, hallván Fido bátor hangját, ki a veszély tudatában nagyobbodni látszik, hogy annál nagyobb félelmet kelthessen a részakaratú emberekben ? Nem érzesz-e hálát kebledben e barátod iránt, ki őrködik fölötted, s ki reggel, midőn köszönetül enyelegsz vele, hozzád simul, s nyaldossa kezedet ? Mintha hallanád őt: »Légy nyugodt, Miczi, (— azt hiszem, hogy az állatok, ha beszélni tudnának, a második személyben beszélnének velünk —), amíg élek, őrködni fogok feletted, és nem fogom tűrni, hogy valaki tiszteletlenül közelítsen hozzád. És midőn atyáddal vadászni megy, mily bámulatos ügyességet fejt ki! Ránéz a vadászra, mintha mondaná: »Én vezetlek tégedet.« Nem mondaná, mert sokkal szerényebb, mint az emberek: »Az én ügyességemnek köszönheted mulatságodat. Oh én tanult eb vagyok!« Arczodról leolvasom, hogy kétkedel szavaimban. Nem hiszed, hogy az ebek szerények? Látszik, hogy nem láttál még tanult ebet. Az elbizakodott embereket ezek szégyenítik meg, mert bár többet tudnak, mint társaik, nem vélik magukat feljogosítva arra, hogy büszkébbek legyenek, mint akármely közönséges kutya. Nem szólok azokról a könyörületes kutyákról, melyek a vakokat vezetik, melyek megmentik a vízből a haldoklókat s melyek sohasem viseltek mellükön érdemjelet, s melyeknek nincs más reményük, mint hogy meg fognak halni egykor a hó alatt, a vízben, vagy elvesznek az utczasarkon éhségtől, ott, ahol oly gyakran kéregettek alamizsnát egy ember számára. Ím, ilyen a kutya.* * * A macskának más érdemei vannak, bár talán kevesebb erénynyel dicsekedhetik. Az ember, midőn a hűség, a kegyelet és alázatosság számára példányképet keresett, a kutyát választá és nem talált azóta még méltóbbat. Míg viszont, valahányszor a tettetést, a ravaszságot, a háladatlanságot akarta festeni, a macskára gondolt. Valahányszor valamely nőnek restségét, nyalánkságát, tűrhetetlenségét, aluszékonyságát, és elmozogását akarta jellemezni, azt macskának nevezte el. Kedveskedjél Mine 11 e-nek, de öleld meg Edot. Az ő férfias erényeit kövesd, azért bírni fogsz körmöcskékkel ujjaidon, lesz elég nyájasság arczodon, s lelkedben lakozni fog annyi kellem, hogy azokat is igénybe vedd, ha épen jobb dolgod nincsen. * * * Nem szükséges, hogy hosszasabban beszéljek a lóról. Távolról csodáltad eddig e nemes, állatot. Maradj csak e távolságban tőle. Ő a férfiak legveszedelmesebb játszószere. Buffonban épen tegnap olvastad, hogy a ló az ember legnemesebb hódítása. Oh, lányom! Buffon kora óta sok minden megváltozott. Az állat megboszulta magát. Ő lett az emberek hódítójává. Majd meg fogom neked mutatni azokat a kis emberkéket, akiket a lovak egészen kivetkőztettek az emberi természetből. Még nem járnak négykézláb, de oly művészileg képesek kinyújtani kezeiket, oly derekasan tudják meggörbíteni hátukat, hogy egy-két generatio alatt hasonlatosságuk az állattal teljes leszen. Lópatkót hordanak nyakkötőjükön, óralánczukon, kezükön, talán még lábukon is. Nem gondolnak másra, mint lovakra, nem beszélnek másról, mint lovakról. Egy egész irodalmat alkottak a lóról; egy egész zeneirodalom képződött, mely a lótól kölcsönző eszméit, — sőt ló módjára nevelnek számukra nőket is. De azért ne gyűlöld ezen állatot. Büszke, kissé gőgös teremtése az Istennek. A hőskölteményekben leginkább van helyén. Valóságos katona, bátor lélekkel és merészséggel megáldva, mely arra vár, hogy katonákat hordjon nyergében. A szamárnak sokkal rosszabb hire van, mint a lónak, de több erénye van. Mértékletes, türelmes, egy kissé fejes, mint minden műveletlen ember, és szegény emberek társaságában, szegény ember módjára él. Ő a hálátlan emberek bűnbakja. Azt hiszem, hogy nem hiába vannak e szegény állatnak oly nagy fülei. Úgy képzelem magamnak, hogy e két hosszú fül nem egyéb, mint két tágas zacskó, melybe a mi hóbortjainkat, a mi ostobaságainkat gyűjti össze a teremtése mostoha gyermeke. Néha-néha megrázza füleit, mikor már terhére kezd válni a fülében összegyűlt sok ostobaság, de nem tudja kirázni azok egész tartalmát. Valami kevés az ő fejébe is átszivárog.... és ime, ezért hívjuk mi őt »szamár«-nak. Nem szükség mondanom, hogy szeresd a madarakat. De annyit kell mondanom, hogy szeresd őket a fák gályái között, a szabad légben, kerted virágai körében. A kálit, még akkor is, midőn a szegény állatkák tetszelegni látszanak benne,nem egyéb, mint valóságos bántalom, mely rajtuk elkövettetik. A madár a repülő szabadság lelke. Leghűbb képmása mindannak, a mi az ég felé hatol, milyen a mosoly, az ének, a tekintet és az ima. Az állatok, melyek a földön járkálnak, földi kötelmeinkre tanítanak. A madarak szemünket az égnek irányozzák s túlvilági létünket juttatják eszünkbe. A legkisebbek közülök legerősebben vonzzák lelkünket az ég felé; ők személyesítik álmainkat, melyek a véghetetlen és megfoghatatlan felé törnek hatalmas szárnyaikkal. * * * ha a horvátok nem tartanak határt követeléseikben s fellépésükben, attól sem ijjedünk meg. Magyarország ma nem pártoskodik többé s nem licitálja jogait, hanem tartja a törvényt és mindenki által megtartatja, ki annak engedelmességgel tartozik. Budapest, aug. 3. Milán fejedelem bécsi utazása lázba hozta a lapokat s a politikai köröket. A lapok — a szégyenlős félhivatalosak igenlő tagadását nem számítva — mind megegyeznek abban, hogy a délszlávok körében tapasztalható nagyobb mérvű mozgalom, mely egy általános fölkelés előjelének látszik, adott okot Milán fejedelem utazására, ki trónját inogni látja, ha a fölkelőkkel nem tart s a délszlávok köréből reáható pressiónak csak úgy állhat ellen, ha a hatalmak s elsősorban Ausztria-Magyarország erőteljes támogatásában részesül. Ausztria-Magyarorzágnak jutott a szerep, hogy a keleti bonyodalmak ügyében először hangoztassa szavát. A tűz által fenyegetett területekkel való szomszédsága erre őt ép úgy utalja, mint ama politikai állás, melyet a dunai fejedelemségekkel szemben elfoglal, s a barátságos viszony, melyben a dunai fejedelemségek kormányaival áll. Mind Budapesten, mind Bécsben a sajtó nagyon helyesen tolmácsolja a közvéleményt, midőn a semlegességet hangoztatja s visszautasít minden hódítási vágyat. Kétségkívül nincs mit hódítanunk s nem vágyódunk az érdekes dunai népekkel való államfrigyre; de ami a semlegességet illeti, ennek meg vannak a maga természetes határai. Ausztria- Magyarország nem ellensége, hanem barátja a dunai népeknek s Ausztria-Magyarország szoros szövetségben áll a nyugati hatalmakkal, melyek nélkül bizonyára nem tesz egy lépést sem, melyekkel egyetértésben azonban érvényesítheti s kell is érvényesítenie hatalmi befolyásának egész súlyát. Tegnap megjegyeztük, hogy külügyi hivatalunk keleti politikája roppantul rejtélyes ; annyit azonban Milán fejedelem bécsi látogatásából következtethetünk, hogy monarchiánk befolyása keresett, s politikája, legalább látszólagosan, imponáló. Úgy látszik, ő e pillanatban a beszédcső, melyen át a dunai kormányok a nyugat hatalmaihoz szólanak. Kívánjuk, hogy több is legyen. A kezdeményező, az egyik főtényező a keleti zavarok eloszlatásában. És semlegességünket e mellett nem kell félteni, ha valóságon alapul a három császár szövetsége. Az egyes érdekes nyilatkozatok, melyekre a szerb fejedelem látogatása indokot adott, itt következnek. A proclamatió, melyet Milán fejedelem elutazásakor kibocsátott, a hivatalos szerb lap szerint így hangzik : Pár napra külállamokba indulván, kedves népemmel ezt közlöm, és egyúttal rendelem, hogy visszaérkeztemig a fejedelmi hatalom gyakorlásában miniszteri tanácsom képviseljen mindazon esetekben, a melyekben szükséges lesz, s azon utasítások szerint, melyeket neki kiadtam. — Belgrád, 1875. julius 30. Obrenovics M. M. s. k. A »Neue Freie Presse«, mely szintén a szláv bonyodalmaknak tulajdonítja Milán fejedelem utazását, igy szól: »Mit használna, ha szemünket behunynék azon kétségtelen tény előtt, hogy létezik Ausztriában egy párt, mely minden eszközzel Ausztria területi nagyobbodását óhajtja. E párt létezik, életjelt ad magáról és azt le kell küzdeni. A Sirént játsza, hatalmi és népességi nagyobbodást hirdet, s balgaságot emleget, sőt butának nevezi azt, ki nyugodtan néz, midőn mások bátran kinyújtják kezüket és szereznek. De nem kell füleinket viaszszal bedugnunk, hogy e csábítástól biztosak legyünk, mert hisz az eszélyesség kell, hogy süketekké tegyen. Nem akarunk szólani arról, mily részül illenék Ausztriához, ha a jogot és szerződéseket, melyeket tiszteletben tartani dicsőségének tartotta, most egyszerre lábbal tapodná. Aki területet éhezik, annak éhségét az erkölcs tanai nem csillapítják. De azt kérdezzük az annexio eszméjének pártolóitól, hiszik-e,hogy Ausztria valamely török tartományt oly csendesen és békésen dughat zsebre ? Ezt még ők sem fogják állítani. Tehát mi könnyelműen, sőt bűnösen háborút idézzünk fel, Törökországot egy kétségbeesett harczra kényszerítsük ? Nem is akarjuk taglalni, mily kiterjedést vehet a háború, mely hatalmak avatkozhatnak abba ? Talán oly kedvező a mi pénzügyi állapotunk, hogy a háború mulatságát megengedhetjük magunknak, melynek költségeit, ha mi lennénk a győztesek, a legyőzött nem is volna képes megfizetni, s melynek legjobb gyümölcsei a leselkedő Oroszország ölébe esnének ? Az annexio eszméjének pártolói szerint új területtel kárpótolnék magunkat. Szép kárpótlás. Azok a tartományok, melyeket ott lem nyerhetnénk, sokkal többe kerülnének nekünk, mint a mennyit érnének. Valóságos pióczai lennének a monarchia pénzzacskójának s folyton erős katonai hatalom által lennének csak féken tarthatók. Nem; fél vad népekkel való mesalliance, melyeknek egész hozományuk miveletlenségükben áll, azt hiszszük, még nem való Ausztriának.« A »Fremdenblatt« hasonló szellemű czikkéből a következőket idézzük: »A lázadás Herczegovinában még nem lépett ...