Pesti Napló, 1875. szeptember (26. évfolyam, 199-223. szám)
1875-09-12 / 208. szám
országban az egyháziak és világiak jószágaikat mindenha egyforma tulajdoni joggal élvezték; ha figyelembe vétetik, hogy Nagy Lajos királytól V. Ferdinándig a papi javak minden érsekségnek és püspökségnek örök birhatási záradékkal adattak; ha figyelembe vétetik, hogy a főpapság a török járat folytán elfoglalt adományos és egyéb jellegű javait, melyeket a királyok fegyverrel szereztek vissza, a béke beálltával I. Lipót alatt a kincslettől készpénzzel váltotta meg : kétségtelen, hogy az egyházi javak magántulajdon jellegével bírnak; valamint kétségtelen, hogy a katholikus egyház oly testület, mely a honi törvények és intézmények szerint jószágbizhatási képességgel is kiválóan dicsekszik. Továbbá, ha figyelembe vétetik, hogy hazánkban a káptalanok, szerzetesrendek, királyi városok , koronás kerületek, színházak, múzeumok s más hason társas egyletek, akár az 1848 előtti korszakra visszatekintve, a régiebb honi intézmények nyomán, akár a jelen korral haladva, a telekkönyvezés jogczimén, ingatlan jószág birhatási tehetséggel felruházvák; — ha figyelembe vétetik, hogy az ily erkölcsi testületek alakítása, létezése és működése bizonyos eszméhez és határozott czélhoz kötvék, melyeknél fogva a tevékenység terén nem önmaguk szerepelnek, hanem nevükben a jogokat azok gyakorolják, kik vezetésükre, kormányzásukra és gondozásukra hivatvák, kijelölvék, vagy választvák, akkor a székesegyházak is, melyekhez a magasabb fokú papi javadalmak csatolvák, bizonynyal oly alanyok, kik, ha maguk tulajdoni jogot nem gyakorolhatnak is, de képviseletükre érsekeik, püspökeik, úgy egyéb főnökeik törvény és alkotmány szerint felhatalmazvák. Valamint, ha figyelembe vétetik, hogy az Árpád és a vegyesházi királyok azon földterületeket, melyekkel az érsekségeket, püspökségeket, apátságokat, káptalanokat és monostorokat alapították, ezeknek nem közvetlen, hanem az illető főegyházak előrebocsátott megnevezésével, illetőleg közvetítésével adományozták, azt állítani, miként az érsekségeknek, püspökségeknek s a magasabb fokú papi javadalmaknak a királyok által tulajdonul egyházi jellegű javak soha nem ajándékoztatak, nem lehet.« A vallásalap kérdésében is Hamar ar egészen más álláspontot foglal el, mint a bizottság, és így szól : »Miután az eltörölt szerzetesrendek ingó és ingatlan vagyonát a király meg nem tarthatta, sem világi czélokra nem fordíthatta, hanem a fennállott törvények értelmében elhelyezni köteleztetett; miután József császár ezen eljárását nemcsak az 1791-ki 23-dik törvényczikk szentesítette, hanem utódai is tényleg megerősítették; miután a tartozmányok a kiváltságos jellegű ingatlan javak kiegészítő részét képezik és azoktól el nem választhatók; miután a József császártól nyert ingatlan javakat a vallásalap 85 év alatt már kétszeresen elbirtokolta, azonfelül pedig a tulajdoni jogot reá nézve a telekkönyvi bekebelezés még kétségtelenebbé emelte, miután a III. Ferdinand és a III. Károly által a papneveldék és a lelkészetek felsegélésére tett 16000 forintnyi ideiglenes pénzbeli, valamint a bizottsági, vagyis palestinai alapítványok közvetlen a katholikus egyház érdekében hozattak létre; miután a kisebb mérvű pénzbeli magán alapítványok az 1791-ks 26-ik törvényczikk 12-dik §-a oltalma alatt állanak; kétségtelen, hogy a vallásalap nem oly vagyon, mely az állam, illetőleg a törvényhozás rendelkezése alá tartozik , hanem oly vagyon, melylyel mint tulajdonával a vallásalap, katholikus felekezeti czélokra, minden megszorítás nélkül szabadon intézkedik.« Mint e mutatványokból kitűnik, a korona ügyésze nem kér abból részt, amit a képv.ház bizottsága az állam részére követelt. A szerb trónbeszéd. Milán szerb fejedelem trónbeszéde, melylyel a skupstinát megnyitotta, egész szövegében így hangzik: Tisztelt képviselő urak! Mindig örömömre szolgál népem közepette lenni. Most azonban sokkal inkább, mint valaha, van okom önökkel összetalálkozni. Már régóta nem hivatott össze skupstina Szerbiában komolyabb viszonyok közt,mint mostan. Ha máskor is szükségem volt az önök hazafias támogatására, hogy súlyos feladatomnak megfelelhessek, úgy az most nélkülözhetetlen nekem. Tisztelt uraim! Népünk a haza határain föl van ijesztve házi nyugalmából. Szántóföldeit odahagyva testvéreink egy része a határon, fegyverrel kezében kénytelen országunk biztonságára őrködni, éspedig valamint a keleti, úgy a nyugati határon. Amint önök előtt talán ismeretes lesz, azon események, amelyek Boszniában és Herczegovinában fölmerültek, Szerbiát nehéz helyzetbe hozták. Szenvedéseinek végét nem látva, a nép ama tartományokban fegyveres kézzel fölkelt, hogy azon visszaélésektől megmeneküljön, melyeket a szultán ő felsége jóakaró és nagylelkű szándékai daczára el kellett viselnie. Midőn a császári kormány rendszabályokhoz folyamodik, hogy ama tartományokat pacificálja, egyúttal roppant számú csapattömegeket öszpontosít határunkon. Ez által Szerbia helyzete, mely magában véve is elég neelénk, csak nehezen tudtunk az erőszakos átalakulással megbarátkozni. Hanem itt is jött, látott és győzött, s első alakját gyorsan kiszorította az új. Náday delelő pontjához közeledik színészi pályafutásának. D’Orbeccha marquis alakját — Fülöp hódító kedvesének férjét — kissé túlozva ugyan, de frappáns hatással állította ki. Amint megjelent, központ lett, s bár teljesen episodicus , mégis a hatás jó részét vállán vitte. Azt hiszem, túlzása is csak látszólagos, mert a darab szerzői oly sorsot s oly szerepet szántak neki, amelyre még annyi ostobaság is ráfér, persze, salom külső simasággal enyhítve. Egy második episodicus figura — jeles és mulatságos, mint ily szerepekben mindenkor — Ujházy veti. Feleky játszta Fülöp szerepét, de mintha színészi pályáján kifáradt volna, önérzetes nyugalommal nézi a többiek fáradságát s a magáéban osztozik a súgóval. Feleky szeret a készből élni. Hagyományos hírnevére támaszkodik s megvetni látszik a munkát, mely uj babérokat szerezne. De a büntetés sarkában jár. A közönség tudomásul vette botlásait s azt is az ő rovására irta, mikor más botlott. Ő volt egyedül a szinpadon s akadozva beszélt, s mindenki rajta boszankodott, holott az igazság az, hogy Lendvayné elkésett, s Feleky pályatársnője hibáját palástolandó, iparkodott egy kis monológot extemporizálni. Ha a közönség Felekyn is a többiek buzgalmát és készültségét látta volna elejétől fogva, akkor mindenki rögtön felismerte volna a hibával együtt a hibást is, nemcsak a reporter gyakorlottabb szeme. Kőrösmezey egy nagyobbacska szerepben megmutatta, hogy végre is kezd használhatóvá lenni. Szögletesen kezdte, de a többiek tüzétől meggyuladt az ő háza is, és a darab vége felé nem jitt már ki a keretből. A mellékszereplők is mind sikeresen járultak az est hatásához, mely jó hírét vendi szét a fővárosban Gilbertenek, Gondinez és Deslandes 4 felvonásos vígjátékának. Nehéz, még sokkal nehezebbé lesz. Míg nemzetünk azt követeli tőlünk, hogy védelmére rendszabályokat alkalmazzunk, mert a török hadsereg öszpontosulásában fenyegetést lát Szerbia ellen, határvidékeinket ama szerencsétlenek, keresztények, valamint törökök árasztják el, akik a tűz és a kard pusztító hatalma elől menekülnek. Ez országunkra véghetetlen áldozatokat ró. Hosszú időre ez állapotnak elviselhetetlenné kell válnia. De mivel a fényes porta a biztosító hatalmakkal egyetértésben a kiengesztelés művére vállalkozott, a szultán ő felsége valamint a nagyhatalmak bölcseségétől megvárhatjuk, hogy sikerülni fog módot kitalálni, hogy ama vidékek, melyek sorsa reánk közönyös nem lehet, teljesen pacificáltassanak; mert bizonyos, hogy Szerbia mint e tartományok közvetlen szomszéda, sokkal inkább mint akármely ország kénytelen erkölcsileg és gazdaságilag szenvedni ezen időszakonkint visszatérő lázadások által. Ezért Szerbiának is érdekében áll, hogy a dolgok ilyen állásának egyszer mindenkorra véget vessenek. Én tehát gyönge tehetségeim határain belől oda fogok hatni, hogy olyan eredmény éressék el, mely megelégedést alkalmas hozni amaz országokba. Tisztelt képviselő urak ! Noha a miniszterek, kiket a mostani jelentőséges viszonyokban magam köré gyűjtöttem, csak néhány nappal ezelőtt neveztettek ki, mégis néhány javaslatot fognak önök elé terjeszteni, melyek némely országos intézmény még jobb szervezésére irányulnak, valamint a személyes szabadság biztosítására, szélesebb községi önkormányzatra és nagyobb sajtószabadságra hatékonyabb rendszabályokat tartalmaznak. Minthogy az előbbeni skupstinák ezen törvények czélszerűsége mellett nyilatkoztak, nem kétkedem, hogy önök megvalósítják azokat annál is inkább, mert velük a kormány a nép óhajainak felel meg. Örvendek önöknek oly eseményről közleményt tehetni, mely szívemnek és uralkodói kötelességemnek egyaránt megelégedést nyújt. Mint amaz uralkodó család utóda, mely iránt a nemzet mindenkor kimutatta hódolatát, azt hiszem, óhajomat a népével egyesitettem, midőn életem kísérőjévé és trónom társává Nathalia Petrovnát választottam, ki a törzsrokon orosz népből származik, melylyel a vérrokonság, a hit és a múlt számos emlékeinek köteléke egyesít bennünket. A skupstina meg van nyitva. Világosítsa meg az isten a képviselőket, hogy feladatuknak méltóan megfeleljenek. Uralkodjék közöttünk mostan is amaz egyetértés, melyet komoly időkben sohasem nélkülöztünk. Ez kezdete, ez szilárd alapja hatalmunknak, jövőnknek. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése sept. 11. . A képviselőház lassan-lassan csak belefut valahogy a tárgyalások medrébe. A felirati bizottság bemutatta javaslatát a trónbeszédre adandó válaszról. Ismerik ezt olvasóink esti lapunkból, és szólunk róla tüzetesen első czikkünkben. Ma intézkedett a ház az interpellációk előterjesztésének rendjéről, és Madarász József mindjárt meg is kezdte a »kérd intézést«. Nagy patkossal nagy feneket kerített egy magában véve nem helyeslendő, de egészben kicsi dolognak. Orvoslást sürgetett t. i. az ellen, hogy a budapesti kereskedelmi kamara ne mellékelhessen a felekhez küldött felhívásaihoz túlnyomólag német szöveget is. Fontos azonban az az interpelláló, melyet Mocsáry Géza s társai az ungvári törvényszék tárgyában az összes kormányhoz intéztek. Gazdag az nyomatékos érvekben, széles körű érdekeket karol föl, melyek megérdemelnék, hogy a kormány kiigazítsa hibás lépését. II. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Huszár, Wächter, Beöthy, Molnár. A kormány részéről jelen vannak: Wenckheim b., Széll, Tisza, Simonyi dr., Perczel. Elnök: a jegyzőkönyv hitelesítése után bemutatja Hont megye feliratát a hadi lovak próbaállitásával egybekötött költségeknek a közös kormány által való fedeztetése iránt és Kassa sz. kir. város az ottani székesegyháznak, országos költségen leendő jó karba helyezése iránti kérvényét. A kérvényi bizottsághoz utasittatnak. Bemutatja továbbá, Károlyi Tibor gr. Békésmegye orosházi kerületében megválasztott képviselő választási jegyzőkönyvét. Az állandó igazoló bizottsághoz utasittatik. Bánffy Dezső, a főrendiház jegyzője átnyújtja a főrendek üzenetét a delegátióba választott tagokról. Tudomásul vétetik: Kürthy József és Szentiványi Árpád bíráló bizottsági tagok leteszik az esküt. Horváth Lajos bemutatja a felirati bizottság részéről a felirati javaslatot. (Felkiáltások a szélsőbaloldalról : Halljuk! Felkiáltások a középen: Nem szükséges!) Várady Gábor: Háromszori felolvasást rendel a házszabály: az általános tárgyalásnál, a szakaszonkinti tárgyalásnál és az utolsó szavazásnál, de a javaslat benyújtásánál nem rendelik ezt a házszabályok. (Helyeslés a középen.) Helfy Ignácz a nyilvánosság érdekében sürgeti a feolvasást. Tisza Kálmán belügyminiszter: A házszabályok szerint nem szükséges a felolvasás, és nem is szeretném azt a precedenst alkotni, hogy minden beadvány a beterjesztésnél is olvastassék fel, mert ezt idővesztegetésnek tartom. Ha azonban anélkül, hogy ez által praecedenst állapítunk meg, a jelen esetben annyira kiváncsiak némelyek megtudni, mit tartalmaz ezen javaslat. (Derültség) én nem ellenzem annak felolvastatását. (Helyeslés.) Huszár Imre jegyző: (olvassa a válaszfeliratot. Esti lapunkban közöltük.) Ki fog nyomatni s szétosztatni. Simó Lajos bemutatja a gazdasági bizottság jelentését a ház nyomtatványai s a September havi költségekről. — Kinyomatik. Elnök sorshúzás utján az osztályokba még be nem osztott képviselőket a következőleg osztja be: az első osztályba soroztatik Kapp Gusztáv és Pogány Károly ; a másodikba Lukácsy Béla és Halász Bálint ; a harmadikba Kasper Mihály, Löw Vilmos és Szabovkevich Mihály; a negyedikbe Polit-Deszancsics Mihály és Kégl György; az ötödikbe Petrik Gyula és Ehrlich Miklós; a hatodikba Miletics Szvetozár; a hetedikbe Tibád Antal; a nyolcadikba Antonescu István; a kilenczedikbe Ballogh József. A horvátok közül Türk Ferencz a 3-ikba, Jakits Antal a 4-ikbe osztatik. Elnök felhívja az osztályokat, hogy hétfőn d. e. 10 órakor megalakuljanak. A gazdasági s könyvtári bizottságok jelentései, valamint a delegációba küldendő tagok választása a keddi ülésre tűzetik ki. Elnök jelenti, hogy két rendbeli interpelláte van az illető könyvbe bejegyezve. Egyúttal javasolja, hogy az interpellátiók előterjesztése akként szabályoztassék egyelőre, hogy amennyiben a napirend nem lenne korábban kimerítve, fél kettőkor adhassák be az interpellatiókat. (Helyeslés.) Simonyi Ernő nem pártolja, mert a félóra esetleg kevés lehet. Tisza Kálmán belügyminiszter pártolja az elnök előterjesztését, mely úgyis csak további intézkedésig értetik. Ha a tapasztalás más rendezést ajánlana, mindig meg lehet azt változtatni. (Helyeslés.) Az elnök javaslata elfogadtatik. Madarász József interpellálja a kereskedelmi minisztert, hogy hajlandó-e intézkedni, hogy a budapesti kereskedelmi kamara felhívásaiban ne használja részben a német nyelvet is ? Simonyi Lajos b. kereskedelmi miniszter kijelenti, hogy a jövő ülésben megadja a választ. Mocsáry Géza a maga, Kende Péter, Bernáth Dezső és Tomcsányi László nevében hosszabb indokolás mellett a következő interpellate terjeszti elő: A kormány az 1875. évi 36-ik t. ez. 1-ső szakaszában azon felhatalmazást nyerte, hogy a törvényhozásilag beszüntetett 43 törvényszéket maga jelölje ki, ezen felhatalmazás folytán a minisztérium egy f. év julius 31-én kelt, s b. Wenckheim Béla miniszterelnök, s Perczel Béla igazságügyér ur ellenjegyzésével ellátott rendeletében 20 kir. törvényszéket s ezek között az ungvárit is feloszlatta, már pedig tekintettel arra, hogy a m. k. igazságügyi minisztérium által a 106 hazai kir. törvényszékek 1873. évi működéséről a folyó évben kiadott hivatalos statisztikai adatok szerint az 59 ,12 négyszög mértföldnyi területű ungvári kir. törvényszék területre a 29-ik helyet foglalja el, tekintettel arra, hogy az 128,199 lelket számláló ungvári kir. törvényszéki terület népesség tekintetében a 44-ik helyen áll; tekintettel arra, hogy 1873-ik évben az ungvári kir. törvényszékhez 26.091 szám érkezett be, n igy egvszék ügyforgalomra nézve az országban a 16-ik; tekintettel arra, hogy az 1873-ik évi kimutatás szerint az ungvári kir. törvényszéki területen 35 ügyvéd lakott, s így ügyvédi létszámra azon tvszéket a 37-ik hely illeti meg; tekintettel arra, hogy minden ágában a törvénykezési statistikának Ungvár előtt a 106 törvényszék közöl csak 47 áll előbb, s igy, ha a feloszlatott 43 törvényszéken felül még 15 törvényszék szüntettetnék be, még ekkor is az ungvárinak meg kellene maradni; tekintettel arra, hogy Ungvárit egy biró 1873. évben átlag 4339 ügyet dolgozott fel, s igy munkásságra nézve az ungvári kir. törvényszék előtt csak 6 törvényszék áll; tekintve azt, hogy Ungvár egész Felső-Magyarországban Kassa után az első ipar- és kereskedelmi város; tekintve azt, hogy Ungvár — daczára annak, hogy 23 részben nem magyar ajkúak lakják — a magyar államiság eszméjének szeplőtlen megőrzésében nagyon elől áll ; mi alólírott képviselők az ungvári törvényszéket feloszlató rendeletet az előrebocsátottak indokából méltánytalannak találjuk, azért a tisztelt összes minisztériumhoz azon kérdést intézzük : Mely alapelvekből indult ki a tisztelt kormány azon rendelet meghozatalánál ? Szándékozik-e a tisztelt kormány az említett rendeletet a jobb meggyőződés alapján Ungvárra vonatkozólag visszavonni ? s ha nem, mivel tudja azon rendelet fenntartását indokolni ? Ezen interpellate kiadatik a miniszterelnöknek. Ezzel az ülés 11/3 órakor eloszlott. A jövő ülés kedden d. e. 10 órakor lesz. Tárgya a delegatió tagjainak megválasztása, s a gazdasági s könyvtári bizottságok jelentéseinek tárgyalása. Különfélék. sept. 11. (A fővárosi helyőrség és a június 26-iki rész.) A fővárosi tanács mai ülésében elhatározta, hogy a had- és várparancsnokságnak köszönetet nyilvánít azon segélyért, melyet a katonaság a június 26-ki szerencsétlenség idején a budai vízkárosultaknak nyújtott. Egyúttal elhatározta a tanács, hogy a katonaságnak jutalmat is ad, még pedig az 5381 fél napmunkáért 2690 frt 50 krt. (Jakab Elek és a szászok.) A magyarfalu nagyszebeni »Tagblatt« »Jakab Elek ur román kiadásban« czimmel vezérczikket ir arról, hogy a jeles szerző egyik munkáját, mely a királyföldi vagyonjogi viszonyokat tárgyalja, a román művelődési és irodalmi egylet 400 frton megvette s románul is ki fogja adni. A bakszász lap azzal vádolja a nevezett egyletet, hogy átlépte hatáskörét s azt a tanácsot adja neki, hogy ne hozza nyilvánosságra a munkát. A nagyszebeni újság dühöngése csak arra szolgálhat, hogy felkeltse az érdekeltséget a könyv iránt, mely remélhetőleg nemsokára napvilágot fog látni. (Népünnep lesz holnap délután a császárfürdőben, Fahrbach zenéje mellett, sorsjátékkal, a nőiparegylet javára. A népünnep 3 órakor kezdődik. (Thaisz Elek sajtópere.) Korda Imre, a »Hon« munkatársának a Thaisz Elek felperessége ellen beadott kifogásait a törvényszék elvetette, mert a kifogásoknak egy része az esküdtszék elé tartozik, mert továbbá az inkriminált czikk általánosságban szól s nem személyeket, hanem egész hivatalt sért. (Hajómalmok összeírása.) A közmunka és közlekedési miniszter a lőportorony irányában elhelyezett hajómalmok bizottsági összeírása, illetőleg jogosítványaik kipuhatolása és rendezésére. September hó 15-re tárgyalást tűzött ki, mely a helyszinen fog megtartatni.az összejövetel Albertfalva községházánál leend. (Ipariskola Gödöllőn.) Jagócsi Péterffy kir. biztos, ki már több ipariskolát rendezett be a vidéken, melyek már is szép eredményeket mutatnak fel, Gödöllőn papier-machée gyárt akar létesíteni.E tárgyban holnap értekezlet lesz Gödöllőn ; gr. Ráday Pál, báró Podmaniczky Géza és Kerkapoly Károly is jelen lesznek. (Feketehegyről) írják nekünk, hogy e kies fürdőhelyet, mely a magyarországi fürdők között páratlanul áll, mert a legnagyobb hőségben 6 %-nyi vize van, s igy vizgyógyászati czélokra igen alkalmas, az idén is látogatták. Ott némi kényelmet is élvezhetni, s az árak jutányosak. Az igló-lőcsei állomástól két órányira fekszik, gyönyörű vidéken. (Ítélet megsemmisítés.) Ugron Gábor ismeretes sajtóperében a marosvásárhelyi kir. tábla, mint semmitőszék, helyt adott a semmiségi panasznak, a az egész eljárást megdöntötte. Az ügyben új esküdszéki tárgyalás fog tehát tartatni. (Uj könyvek.) Tettey Nándor és társa könyvkereskedésében következő uj munkák jelentek meg: A nő a nemzetgazdászat terén. Irta Stein Lőrincz. Németből szendrői Brankovics György. Ára 60 kr. — Logika vagy gondolkodástan középiskolák használatára. Az uj tanterv alapján irta Babics Kálmán. Árai írt 40 krajczár. (Ajándékok a népszínháznak.) Frohner János a népszínház igazgatójának tizenhat jókarban lévő inasruhát ajánlott fel. Lendvay- Laczkoczyné asszony pedig a kelléktárt egy csinos moderateur lámpával gazdagította. Devecs kéményseprő vállalkozó szívesen ajánlkozott a kéményseprő munkának ingyen teljesítésére, mit az igazgató köszönettel fogadott. (Óriási czápa.) Szent Jakab közelében a magyar tengermelléken ottani hajósok aug. 29-dikén este felé hálóikkal óriási czápát fogtak, melynek súlyát hatvan mázsára becsülik. Nyolcz erős halász húzta a hálókat s a szörnyállat mégis többször magával rántotta őket, sőt egyszer majdnem mindnyájan a tengerbe zuhantak. Midőn a hálók már csaknem a partnál voltak, s a hajósok épen meg akarták ölni a czápát, ez az egész hálót szétszakította s eltűnt a habokban. — Azóta nem bírtak nyomára akadni. (Mezei János 66-ik évi tanitói működésének jubileuma.) A következő sorokat vettük: Mezei János 84 éves öreg ősz ember, 66 év óta folytonosan mint néptanító munkál az ur szőllőjében s most is Fehérmegyében Kajászó- Szent-Péteren tanítóskodik. Ennek az érdemekben megőszült agg tanítónak tiszteletére, 66-ik évi tanítóskodásának megünneplésére, a vértesaljai tanitóegylet, melynek a veterán tagja, f. hó 9-én, Bicskén nagyszerű ünnepélyt rendezett. Ezen, talán régi idő óta az egész világon páratlanul álló ünnepélyre nemcsak a környékbeli tanítóság sereglett össze, hanem a bicske városi és vidéki értelmiség is impozáns megjelenésével tüntetett azon, sőt a fővárosból is több író és tanférfiú rándult ki. Az ünnepély első része a vértesaljai tanítóegylet közgyűléséből állott. — Az agg tanító itt mutattatott be a közgyűlés tagjainak, s főként nekünk, nagyszámban megjelent vendégeknek. A közgyűlés a szokott programm szerint folyt le. Először is Vasadi Balog Lajos elnök olvasta fel évi jelentését, melyből örömmel hallottuk, hogy a csak két év óta fennálló egylet folytonosan terjeszkedik és úgy erkölcsi mint anyagi téren példányszerű virágzásnak örvend. A közgyűlés megéljenezte az elnököt, kinek fáradhatlan buzgalma és az egylet iránti láng lelkesedése hozta mindazt létre. Több egyleti folyó ügy elintézése után, mint általánosan szokás az ily egyleti közgyűléseken, értekezések tartottak a neveléstudományban újabban felmerült mozgalmakról, a méterrendszer tanításáról és kezeléséről, iskolai takarékpénztárakról, zsidó tanítók ügyéről, Eötvös-alapról stb. Az iskolai takarékpénztár kérdése, melyhez az előadón (Szente Pál) kívül Vasadi Balog Lajos, Győrfy Iván és Tors Kálmán is hozzászóltak — azon általában elfogadott megoldást nyerte, hogy az eszme elvileg helyeseltetik, de a gyakorlati kivitel az iskolákba a házi iparnak bevitelétől tétetik függővé. Az egyleti tagoknak ajánlatik a házi iparoktatás felkarolása végett alakuló egyletekbe lépés s általában a kettős eszme iránti érdeklődés. Fontos határozat hozatott a zsidó tanítók ügyében is. György Aladár meleg hangon tartott nagyhatású előterjesztésére, és ezen ügyben megdöbbentőleg szomorú felvilágosításaira, az előadó (Benedikt Márk) indítványa szerint, az egylet kérvényt intéz a kormányhoz és országgyűléshez. Az érdekes és tanulságos közgyűlés d. u. két óra felé ért véget, miután természetesen diszebéd következett, hol a szép és eszmékben gazdag toasztok lánczolatát György Aladár, Tors Kálmán, Szokolyi Viktor, Györffy Iván, Vasadi Balog Lajos, Balog György fényesen ragyogó szemekkel növelték. Érdekes volt, mikor a két »papra morgó«, Szokoly Victor és György Aladár beszélni kezdtek. A nagy számmal jelenlevő papok szerettek volna nem lenni ott. De a toasztok végén kellemesen hallották a pap-ostorozók nyilatkozatait, mely szerint nincs ember, kit a jó papnál jobban tudnának szeretni. Elmondták természetesen, hogy a jó pap alatt a jelenlevőkhöz hasonlókat értenek, kik a népnevelésügyet oly melegen felkarolják. A kedélyesen lefolyt ebédről a gróf Batthyányi Lajos-féle történelmi nevezetességű ősi kastélyba siettünk, hol az ünnepély második része, a díszhangverseny, folyt le. A kastély gyönyörű nagy terme régen látott oly nagy és oly díszes közönséget. A bicskei dalárda által elsőben is a »Hymnus« adatott elő szépen és szabatosan. Azután Szalay Sándor tanító úr szavalta el Szabó Sándor alkalmi költeményét, miközben az ünnepelt megkoszorúztatok. És most megható jelenet következett. Az agg kartársat Lakics Vendel a budapesti tanító testület, Szetvizer Lajos a népnevelők pesti egylete, Somlyói János a budai tanítóegylet, György Iván az esztergommegyei tanítótestület nevében üdvözölték melegen, szívből jövő és szívhez szóló kortársi hangon. Az érdemes agg pedig ott állt, mellén a Felség által adományozott érdemkereszttel, szivében az elismerés örömérzetével, szemében a hála könyvivel. És mi is kényeztünk, a pillanat nagyszerűsége és fontossága átjárta az érző kebleket. — Az agg férfiú remegő hangon, és egész valójában megindultál válaszolt az üdvözlésekre, az érdemesnek ilyetén való méltánylására. Szép és megható beszédben mondott köszönetet a Felséges uralkodóink kegyes kitüntetéséért, az üdvözlő egyleteknek és szónokainknak, az ünnepélyt rendező tanítóegyletnek s a nagy közönségnek. Végül az egek urához emelte szavát. Annak a legfőbb jónak is megköszönte legnagyobb kegyelmét, hogy ezt a boldogságot 84 esztendő jutalmául megengedte érnie.Ekkor a díszhangverseny rendes folyásába tért. A zongora díszelőadások és szavalatokból még egy pont emelkedett ki: Tors Kálmánnak ez alkalomra irt költeménye, jelesül előadva Jakab Dániel ur által. A költemény igy kezdi: Hatvanhat évi küzdés után Megérkezik im az elismerés. Csekély jutalma annak mit tevés És érdemeidben oly édes kevés. De hisz ha méltó dijat kéne adnunk Küzdelmeidnek, jó öreg barát, Egygyé olvasztva kéne fejedre tűznünk, A nagy világról minden koronát. Szép a következő részlet is. Oh! van-e pályán a mi megaczéloz S a csüggetlenek bátorságot ad, Nyomort feledtet, a kint megédesíti, S a síron is nevel virágokat. Az a tudat, hogy szent eszmének élünk, Hogy az emberiségért áldozunk, Hogy a teremtés dicső nagy művében Maga a Teremtővel osztozunk. Mert a ki szivet dobbanásra bír, Ki megtanít, mi a nemes, igaz, Ki embertestbe égi lelket önt, A Teremtő munkatársa az. Te hű munkása az úr szőllőjének, Az volt te benned is a hős erő, Hogy érzed a mint kezed alatt A gyermek-testnek szive lelke hő. Ezen kilencz ily strófából álló költemény elszarvalása után, György Aladár üdvözölte újból az ünnepeltet.Ékes beszédében még egyszer kiemelte az ősz érdemeit s bemutatta neki az elismerés áldozatát. Végül nagy figyelmet keltett Sipos Antal jeles művészünk kitűnő zongorajátéka, mi az ünnepélynek méltó befejezést adott. A közönség elégedetten és lelkesülten oszlott szét, az egyleti tagok pedig zászlóval és zenekísérettel vezették be az aggot. Este bál következett, s a vidék szépei és jó vérű fiataljai kivilágos kiviradtig járták az öröm tánczát, Vasadi Balog Lajos a fáradhatlan elnök, rendező és jó barát pedig majd a bálteremben, majd a mulatók asztala körül igyekezett maga közbevetésével pótolni és kiegyenlíteni azt, mit egy ily kis városi meglepetett vendéglőben nem tudnak kellő érvényre emelni — a rendet és kiszolgálatot, mely rendetlenségével sokakra emlékezetessé teszi az ünnepély eme prózai részét. D. Gy. (Perlekedő rokonok.) Arsinov Jaksics Misanbecskereki lakos egy szőlő miatt pert indított nagybátyja, Arsinov Stéva ellen. De a pert elvesztette. A szőlőt átadták Arsinov Stévának. F. hó 5-én vasárnap a vesztes fél megjelenik nagybátyjánál és azt kérdi tőle: miért rabolta el tőle a szőlőt ? Arsinov Stéva azt feleli, hogy ő azt jogosan szerezte és jogosan bírja. Erre öcscse a vasvillával 5 ütést irányzott Stéva fejére, mire a nagybátyja holtan rogyott a föbbre. Ez eset tanúja volt egyik vinczellér, aki még biztatta a gyilkost, hogy bátyját ölje meg; akkor a gyilkos a vinczellér ellen fordult s ezt is ártalmatlanná akarta tenni; azonban a vinczellér idejekorán megmenekült. A gyilkos megszökött, és a rendőrség kutatása és nyomozásának mindeddig nem sikerült őt megkeríteni. (Egy öngyilkosság története.) A »Nemere« a következő felháborító esetet beszéli: A Bodzavámon lévő m. kir. vesztegintézet egyik tagja, Anton Dániel csendőr, folyó hó 5-kén este 10 órakor saját fegyverével az ottani csendőri laktanya udvarán agyonlőtte magát. Öngyilkosságának okozójául a mondott állomás vezetőjét, Rudi Henriket nevezik, ki a lajtántúli tartományok szülöttje, s mint ilyen, az alatta szolgáló magyar honfiak iránt ellenszenvvel viseltetetvén, az öngyilkosság tényét embertelen bánásmódja által idézte elő. A csendőr ugyanis évek óta szemerjai Ulman Johannával szerelmi viszonyban lévén, ennek látogatására az öngyilkosság elkövetése napján idejött; erről az állomásvezető Rudi Henrik értesült, minden hatósági felhívás nélkül Ulman Johannát üldözőbe vette, hogy ötét elfogva csendőri fedezet alatt elkísértesse. Ezen önkényű eljárás felett néhai Anton Dániel felhevült, s nehogy azon szégyenen átmenjen, hogy szeretőjét csendőrök harczolják, az üldözés folyama alatt agyonlőtte magát. A »Magyarország és a Nagyvilág« 37-dik száma megjelent a következő tartalommal Beöthy Zsolt. (Arczképpel.) — Egy szegény diák története. Eredeti elbeszélés (Pilcz Mór.) — Szent-Iván előestéjén. Szerb költ. (Pavlovits Jenő.) — Herczegovinai menekülők. (Képpel.) — A nádorkert. (Vajda Viktor.) (Képpel.) — Újabb leletek Pompejiben. (2 képpel.) — Achatius tábornok. (Arczképpel.) — A fővárosból. Házasságszerzők. (Porzó.) — A zay-ugróczi vár és kastély. (Képpel.) — Heinéből. Költ. (Szekula Gyul’.) — Teréz. A »Revue des deux Mondes«ból, Amadée Achard után. (Vége.) — Különfélék. — Sakkfeladvány. — Képtalány. — Szerkesztői üzenetek. Előfizetési dij: */* évre 2 ft 50 kr, 1/2 évre 5 ft. A »Borszem Jankó« szeptember 12-diki száma következő tartalommal jelent meg: Fügh Károly. (Arczképpel.) — Ifjak és öregek. Költ. — Belgrádból. — Fokozat. — Mokány Bérezi itthon. (Képpel.) — A legújabb Klapka-induló. — Londonból. — Parlamentaria. — Vám-tavifa. Költ.— Vámenkvét. — Horn az országházban és a minisztériumban. — Theatralia. — Kraxelhuber Tóbiás Füredről. — Ujságirás. (Képpel.) — Régészeti lelet. (2 képpel.) — Keletről. — Honleányi levél Kottlik Zirzától. (Házassági bureau.) — Szerk. posta. Megjelen hetenkint: előfizetési dij : egész évre 8 frt. fél évre 4 frt. negyed évre 2 frt. A »Kis Lap« 24. számának tartalma a következő : Ezer baj közt, vagy az árva Imrike viszontagságai. Beszély. (XXIV. folyt.) — Görög gyermekek a hajdankorban. (Vers, képpel.) — Róka-család lakomája. (Képpel.)—Zsuzsika szamárháton. (Vers, képpel.) — A pávatollas holló. Aesop meséje. (Képpel.) — Kis kofa. (Vers, képpel.) — Az égő ház. Beszélyke, elbeszéli: Emma néni. — Az irigy kutya. (Képpel.) Szinez és művészet. (Nemzeti színház.) Aydát ma újból telt ház hallgatta végig s élvezte a szép dalművet és a kitűnő előadást.N.Benza Ida szerepéről a múltkor szóltunk. Ellingerrel ma az a nevezetes dolog történt; megmutatta, hogy az ember a hátával is lát. A földalatti üregben szemben fordult a sugólyukkal s a háttérben közeledő kedvest úgy pillantotta meg.Tannerné mint Amneris nemcsak szép jelenség volt, de kitűnő énekével és szenvedélyes játékával is meghódította a hallgatóságot. Láng, mint Amonasró, nem volna rész, ha le tudna szokni rettenetes bakugrásairól. Amonasró nem modern salon ember, de nem is őserdei lény, mint ahogy Láng föltünteti. (A temesvári új színházat) f. hó 21-én nyitja meg a nemzeti színház drámai személyzete a »Nő uralommal«. Csiky Gergely, a »Jóslat« szerzője, alkalmi prologot irt. Feleky fogja elszavalni. (Auber »Kőmives«-e) fokozódó tetszésben részesül a nemz. színpadon. Kvassainé és Nádayné asszonyok duettjét tegnapelőtt viharos tapsok közt megujráztatta a közönség. E vonzó zenéjű operát, mely harmadszor is telt ház előtt adatott, azok is meghallgatják, kik különben ritkán láthatók színházban, Így pl. Tisza K. belügyminiszter és Jókai Mór is végignézték a tegnapelőtti előadást. Megjegyzendő, hogy a zenekar kedvvel, tűzzel játszott Erkel Gyula vezetése alatt. (Bizet György »Carmen«) czímű spanyol tárgyú viadalműve, melyet, mint említik, közelebb rendelt meg a nemz. színház igazgatósága, e napokban érkezett meg, s ha — mi igen valószínű — előadásra fog ajánltatni, Cherubini »Vízhordozó«-ja után kerül színre. A »Carmen« opera korán elhunyt szerzőjének hattyúéneke. (A népszínház bírálói.) A nemzeti színháztól átvett népszínműi pályázatok bírálatára Kazár Emil és Berczik Árpád, e tisztre a népszínház igazgatója által felséretvén, szívesen vállalkoztak. [Hátra van még két színész biráló kinevezése. Ezek egyike, mint halljuk, Molnár György, másika Együd István lesz. (Verdi »Manzoni-requiem«-jét) is megszerezte a nemz. színház igazgatósága s már novemberben kívánja előadatni e nagybecsű zeneművet. El kell ismernünk, hogy mióta Erkel Sándor vette át a szakigazgatást, szembeötlő buzgalom uralkodik operánknál. Sikeres előadásokat s megtelt nézőtért jegyezhetünk fel rendesen. (Ellinger Jozefa) kisasszony, a nemz.színház e kitűnő és bájos énekesnője, jegygyűrűt váltott Maleczky úrral.