Pesti Napló, 1875. szeptember (26. évfolyam, 199-223. szám)

1875-09-21 / 215. szám

215 szám. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Budapest, Kedd, September 21.1875. Kiadó-hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kia­dóh­ivat­álhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési f­eltételek: Postán küldve, vagy Budapesten Lázhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 11 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra f . . 12 > — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján­ történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. 26. évi folyam. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a ts KIADÓ HIVATALBA ’ Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let küldendők. Előfizetési felhívás „FESTI SÍ APIIÓ«-ra. KBT- October 1-sejével uj évnegyed kezdődvén, felhív­juk azon t. olvasóinkat, kiknek megrendelése sept. 30-án lejár, annak minél előbbi megújítására, hogy a lap megküldésében fennakadás ne történjék. g$Sg“ Oct. 1-jén belépő évnegyedes új előfizetőinknek Feuillet Octáv regényének oct. 1-sejéig lapunkban megjelenő részeit, ha ez iránti óhajukat előfizetési megrendelésükben ki­jelentik, külön lenyomatban díjtalanul küldjük meg. Előfizetési árak: (reggeli és esti kiadás, 1­/2 legnagyobb év és közgazdasági melléklet .) Egész évre....................24 frt. Fél évre ....................12 frt. Negyed évre .... 6 frt. Egy hónapra .... 2 frt. N­SP“ Az előfizetés Budapestre a »Pesti Napló« kiadó hivatalába (Barátok­ tere 7. sz. Athenaeum-épület) intéz­endő A »Pesti Napló« szeri?­­s kiadó­ hivatala. Budapest, sept. 20. Széll Kálmán nagy beszéde immár sok ezer példányban kering az országban. Érdek­lődéssel fogják olvasni, commentálni és bírál­ni, s e beszéd valóban a pénzügyi és közgaz­dasági kérdések oly óriási tömegét karolja át, hogy a bíráló zavarba jön, hol is kezdje fel­adatát, melyik pontra szögezze látcsövét, s hol kezdje olvasni nemcsak a sorokat, hanem azt is, a­mi a sorok között van. Teljesen igazoltnak tartjuk azt a kitűnő hatást, melyet a beszéd a képv.­házban ara­tott s melyről esti lapunkban adtunk hírt. A czéljaiban öntudatos politika, melynek e be­széd kifejezést adott, s az erélyes megtakarí­tási hajlam, mely az imponáló reductiók­­ban letükröződik, bőven megérdemlék a tet­szés, kitüntetés és élénk rokonszenv ama szá­mos jelét, melyly­el az óriási szabadelvű párt kedvelt miniszterét az ünnepélyes vasárnapi gyűlésen elhalmozá. Ez a lelkesedés pillanata volt, melynek hatása alatt alig érezé valaki az exposé komor oldalát, s ha e komor rész az olvasóközönség soraiban, mely nem áll a csengő élő szó közvetlen varázsa alatt, hanem csöndes meg­ontolással lapozza át a nagy be­szédet, netán érezhetőbb lesz, van magában az exposéban elég mozzanat, mely ez érzést mérsékelheti. Látjuk a cz­ért, melyre a kormány tö­rekszik, s e czélt mindnyájan akarjuk. De nemcsak a czélt látjuk, hanem az eszközö­ket is, melyekkel a kormány e czélt elérni törekszik, s ez eszközök a kritika tárgyát ké­pezik. Lássunk tehát a kritikához jóakarattal s az ügy fontossága által megkívánt objecti­­vitással. Jól mondja Széll Kálmán, hogy nem érheti be a jövőben ígérkező, bármi fényes­nek látszó eredményekkel, neki rögtöni ered­ményekre kell bizton számíthatnia, hogy ké­pes legyen az államhitel restaurációjára sike­res lépéseket kezdeményezni. Mi elfogadjuk e tágabb tételt és alkalmazzuk egy szűkebb körre, mely azonban végtére is az állami ház­tartás rendezésének alapját befoglalja. Sze­rintünk ugyanis a próbát, várjon a pénzügy­­miniszternek jól concipiált, de a távolba te­kintő tervei testté válhatnak, a közvetlenül ránk következő évnek költségvetési szigorlata adja meg. Más szóval : minden későbbi terv elveszti talaját, és légvárrá fajul, ha az 1876-diki államháztartás, melyre minden to­vábbi rendezés épül, solid alap nélkül szű­kölködik. A mérleg, melyet mai esti lapunkban közlünk, és melyet a pénzügyminiszter expo­­zéjában tüzetesen elemez, számaiban kecseg­tető képet nyújt. Ha majd az 1876-ról meg­jelenendő zárszámadás beváltja e mérleg ígé­retét, akkor mondhatni fogjuk, hogy nagy haladás történt az állami háztartás fedezésé­­nek fáradalmas útján. A­mit ma keresnünk kell és a mire ma nyerhetünk is tájékozást, csak annyiból állhat, hogy váljon ezen ked­­vezőleg fölvett mérleg bír-e a valósulás reá­lis föltételeivel ? Nézzük tehát, mikép is alakul a jövő évi költségelőirányzat eredménye? A deficit — hisz ez csomópontja a mi budgeteinknek — a deficit 8 millióra van előirányozva. A folyó évre,­még 21,6 millió praelimináltatik hiányul a költségvetésben, a javulás tehát 18­2 millió lenne.Miképen éretik el e javulás? A következőleg: a folyó évben 760.000 frt de­ficit vétetett föl a rendes költségvetésben; a jövő évre pedig 7.800.000 forint felesleg van praeliminálva, a­mi 8,­ millió javulást te­gyen. A rendkívüli költségvetésben csak 1,470 000­ forinttal kevesebb a hiány a jövő, mint a folyó évre. Eme két javulás együtt véve az ez évi 21,6 millióra praeliminált defi­citnél 10,1 millióval teszi kisebbre a jövő évit, vagyis a jövő évi hiány 11,6 millióból állana, ha új bevétel és új kiadás nem vezettetnék a mérlegbe......................... Már­pedig a jövő évi közös költségvetés­ben 2,3 millió új kiadás szerepel az Aclia­­tius-ágyak beszerzésére, azután 2 milliót kell új kiadásul előirányoznunk azon kölcsön kamatjai fejében, mely az állami pénztárak elegendő dotatiója végett föl lesz veendő. E két tétellel együtt a hiány 16 millió lenne. A kormány azonban 8 millió erejéig általá­nos jövedelmi adót fog behozni s igy a de­ficit 8 millióra fogna leszállani. De kérdés, vájjon az elősorolt jövedelmi emelkedések és kiadási megszorítások teljes mértékben reálisálhatók-e ? A kétely első­sor­ban a legújabb jövedelmi forrásnál merülne föl a legtöbb joggal, föl t. i. az iránt, hogy meg fog-e kerülni az a 8 millió az általános jövedelmi adóból ? Vagyis képes-e az ország, miután 1874-ben az egyenes adók, késedelmi kamattal és behajtási illetékekkel együtt, csak 68 milliót hoztak, 1875-ben 76 millióra és 1876-ban 79 millióra fokozatosan emelve prae­­limináltattak, ezen fölül még 8 milló egye­nes adót elviselni. Az egyenes adók e szerint tizenkilencz millióval praelimináltatnak ma­gasabbra a jövő évben, mint a­mekkora volt az eredmény 1874-ben. Nagy tétel ez, és ezen egynek lényeges romlása kérdésessé teheti az egész mérleget. Igaz, a vak is látja, hogy 1874. és 1876. között nagy haladás történik 1875. hídján az egyenes adók körül. Sok új czím keletkezett az egyenes adók sorozatában, és mondhatni, hogy az uj adók elég jól jövedelmeznek az idén és re­mélhetőleg meghozzák a jövő évben azt az egész többletet, mely a tör­vényeknek az egész éven át való értékesítéséből várható. Az álta­lános jövedelmi adó azonban azon egyenes adók arányában vettetik ki, a­melyeknek nyomasztó volta ellen elég a panasz és a­me­lyek éveken át nem hozták meg a praelimi­­nált összeget. Igaz ugyan, hogy a folyó évi bevételek az egyenes adókból azon czimeiken is, a­melyek az előtt is érvényben állottak, nagyobbak mint az előző években. Javulás mutatkozik a nyomorúságos 1873-ról 1874-re, s javulás ismét 1874-ről a folyó évre. Ámde az mégis csak tény, hogy a folyó évre nettó 75,8 mil­lióra előirányozott egyenes adókból az első hat hónapban mindössze nettó 23 millió folyt be. És az általános jövedelmi adó 1876-ban az 1875-iki kivetésekre, nem pedig befizeté­sekre lesz szabva. A kirovott és a befizetett összegek között pedig, úgy látszik, csak épen oly nagy különbség lesz ezen évnek, mint a korábbiaknak végén. Vagy talán, ha az évnek legvégére esik az általános jövedelmi adó megszavazása, arra fogja magát a kormány és törvényhozás — látva az egyenes adók kedvezőtlen eredményét — elhatározni, hogy három és félnél nagyobb százalékot rójon a folyó évi kivetések szerinti jövedelmekre, hogy annál biztosabban elérje a nélkülözhet­­len 8 milliót? Nem szólunk mi itt a javaslatba hozott általános jövedelmi adónak természetéről, nem annak helyes vagy helytelen voltáról. Ezúttal csak mint fedezeti tételt vettük figye­lembe, mint olyat, melynek megtestesülése a legnagyobb befolyással bír a felállított mér­legre, de a­melynek megfogyatkozása zavart támaszthat. De megengedjük, hogyha új utat aka­runk törni, a bizonytalan s ismeretlennel is szembe kell szállnunk. A járt nyomokon ha­tározott, és czélratudó föllépés jellemzi a pénzügyér politikáját; az új ösvényen bátor­ság és erély vezeti őt. A költségek reductió­­jában elment odáig, hogy talán a pénzügyi bizottság sem lesz képes számbevehető meg­szorítások­­at javasolni; a bevételek előirány­zatában sok helyütt pessimismus által kezel­tette a véres krétát. Hogy a tervezett kiadási megszorítások fenntarthatók lesznek, az iránt meggyőződést szerzett a folyó év növekvő re­­ductióiból, a bevételek öregbedését pedig a kö­zelebbi évek következetes jelenségeivel iga­zolhatja. E szerint látjuk, hogy a mérleg felállí­tásával, tekintve természetesen egyedül a pénzügyi factorokat, a pénzügyminiszter lel­kiismeretesen járt el, s annak megvalósulá­sára számíthat is az ország, ha az új adó is teljes mértékben beválik, és ha a természet és az időknek járása ellenünk nem fordul, forint. Kiadás: 211,265.690 forint 531(2 kr. Hiány : 8.500.195 frt 53­1/1 kr. Rendkívüli kezelés. Bevétel: 736.414 frt. Kiadás: 37.856.023 frt 98 kr. Hiány: 30,487.609 frt 98 kr. Hitel-és pénztárműveletek. Be­vétel: 14.393.998 frt. Kiadás: 8.958.023 frt. Feles­leg: 5.435.975 frt. Összes kezelés. Előirányzat mellett. Bevétel: 224.527.907. frt. Kiadás: 258.079,737 frt 51 Vz kr. Hiány: 33.551,830 frt 51 V* kr. Tényleges eredmény: Rendes kezelés: Bevétel 182.963,107 frt 52 kr. Kiadás 202.801,001­ frt 69 Vs krajczár. Hiány 19.837,894 frt 17 V* kr. Rendkívüli k e­z e l­é s: Bevétel 5.617,360 frt 69 kr. Kiadás 38.161,776 frt 84 krajczár. Hiány 32.644,416 frt 15 kr. Hitel- és pénztári műveletek: Be­itel 14.478,922 frt 41 kr. Kiadás 6.279,596 frt 75 V* kr. Felesleg 8 199,325 frt 65 1/2 kr. Összes kezelés (előirányzat mellett): Be­vétel 203.059,390 frt 62 kr. Kiadás 247.342,375 frt 29 krajczár. Hiány 44.282,984 frt 67 kr. Eszerint, a tényleges hiány 10.731,154 frt és 16­2 krral nagyobb volt az elő­irányzott deficitnél. (A magyar delegatió­ tagjai az egyes bizottságokban a következőleg vesznek részt: Hadügyi albizottság: Andrássy Mihály, Boér Antal, Boros Bálint, Éber Nándor, Erdődy Sándor gr., Ernuszt Sándor, Eszterházy Pál hg., Gyürky Ábrahám, Hollán Ernő, Horváth Gyula, Jókai Mór, Kövér Károly, Kemény Kálmán b., Lipthay Béla b., Mesnil Viktor b., Missies János, Prónay József, Pulszky Ágost, ifj. Ráday Gedeon gr., Szapáry Antal gr., Szeniczey Ödön, Szilágyi De­zső, Szlávy József, Vay Béla b., Voncsina Iván, Zichy Manó gr. K­ü­l­ü­gy­i albizottság: Bernáth Dezső, Csernátony Lajos, Fáik Miksa, Földváry Mi­hály,­ Haynald Lajos érsek, Lónyay Menyhért gróf, Mrazovics Mátyás, Nagy György, Samassa József érsek, Szilassy János, Várady Gábor, Zichy Tiva­dar gróf. Pénzügyi albizottság: Dániel Er­nő, Gromon D., Harkányi, Kálnoky Pál gr., Kralje­­vics, Pejacsevich László gr., Román Miron érsek, Wodianer Albert b., Zichy Henrik gr. Tengerészeti albizottság: Al­­mássy György gr., Erdődy István gr. Kaas b., Ház­mán, Peretti Alajos, Rudics báró, Schmausz, Zichy Victor gr. Napló bíráló albizottság... An­drássy Mihály, Rudich József b., Szeniczey Ödön, Horváth Gyula, Földváry Mihály, Ernuszt Sándor. Gazdasági albizottság: Gr. Sza­páry Antal, Zichy Victor gr., Wodiáner Albert b. Nemcsak Sennyey és Bittó, hanem Ürmény és Uray is­ távol maradnak a delegatiótól. Helyettük Ugrón Ákos és Üchtritz Zsigmond br. fognak felszó­­littatni. A jobboldali ellenzék így egészen a véka alá rejti bölcseségének mécsesét, s a delegatióban egyál­talában nem lesz képviselve. (Az igazságügyminiszter a kö­vetkező, f. é. aug. 29-ről kelt körrendeletét közli a va­sárnapi hiv. lap. A kincstár nevében kötött szerző­dések biztosításául az illető bérlők, szállítók, vállal­kozók stb. részéről leteendő óvadékok elfogadásánál követendő elvek egyformasága czéljából rendelem, hogy minden oly esetben, hol a biztosíték nem kész­pénzben vagy jelzálog lekötése mellett nyújtatik, a következő értékpapírok fogadtathatnak el: a) min­den magyar és osztrák államkötvény és sorsjegy; b) minden, a magyar állam vagy a lajtántúli tartomá­nyok által kamatbiztosításban részesített vasút rész­vényei és elsőbbségi kötvényei; c) a »magyar föld­hitelintézet«, »magyar jelzálog hitelbank», »magyar általános földhitel részvény társulat« és »magyar kisbirtokosok földhitelintézetek záloglevelei. Az ál­lamkötvények alatt nemcsak azon állampapírok ér­tendők, melyek természetüknél fogva az államköt­vény nevét viselik, hanem mindazon értékpapírok is, melyek által az állam magát bizonyos tőke, kamat vagy nyeremény fizetésére kötelezte. Ide értendők ennélfodva épen úgy a tulajdonképeni államkötvé­nyek, mint az állami vasúti záloglevelek, kincstári és sóbánya-utalványok és pénztári jegyek is. A biztosí­ték­oi leteendő értékpapírok mindig a tőzsdei árfo­lyam szerint, de csak­is a névérték határáig, ezenfelül nem fogadhatók el. Ezen rendeletem azonnal ha­tályba lép. (Az állami leányközéptanod a­ jövő hó­ban,mint a »Hon«-ban olvassuk,meg fog nyitni. Az Er­­zsébet téren béreltek ki elég tágas helyiséget számára. E középtanoda 4 évi tanfolyamra van tervezve, mely­nek első évi folyamába 12 évet betöltött s teljes ele­mi iskolát vagy a polgári iskola tanfolyamából leg­alább két évet elvégzett leányok vétetnek fel. Latin és görög nyelv mellőzve van, az angol nyelv csak facili­tate tantárgy, az ének rendes, de a zene nem. Test­gyakorlat, rajz, embertan kötelezett tantárgyak. Je­lenleg csak az előkészítő osztály s az első évi tanfo­lyam lesz megnyitva. Az intézet élén Molnár Ala­dár fog állani, mint miniszteri megbízott, a nélkül, hogy önmaga valamely tantárgyat előadna. Mint ta­nárok fogjak működni : Berecz Antal, Harrach Jó­zsef, Káldy az énekre s Károly Gy. Hugo, ki már át­tette lakását Kassáról a fővárosba. Ezenkívül 3 ta­nítónő. Az intézet fokonkinti emelkedésével állandó tanárok is fognak kineveztetni. A „Pesti Napló“ tárczája. A Míchel-Angelo-ünnepély Florenczben. F 1 0 r e n c­z, sept. 13. Az olaszokat azon nem eléggé dicsérhető tu­lajdonság kiváló mérvben tünteti ki, hogy a lángészt tisztelni tudják. Felesleges volna azt feszegetni, hogy mily része van ebben a nemzeti büszkeségnek és a fényes ünnepek iránti előszeretetnek; érjük be az­zal, hogy az olasz testestül-lelkestül vesz részt, mi­helyt arról van szó, hogy nemzete nagy férfiait meg­tisztelje, ünnepelje. így tehát természetes, hogy egész Olaszországban a legnagyobb rokonszenvvel fogad­ták a felhívást, mely Michel­ Angelo négy százados ünnepe tárgyában kibocsáttatott. Bármi hiányos az ú. n. művelt olaszok átlagos műveltsége, azt mégis tudja mindegyikük, hogy Michel­ Angelo nagy festő, szobrász, építész volt és mint költő is díszes helyet fog­lal el Olaszország irodalomtörténetében. Ez elég volt arra, hogy a nemzeti művész négyszázados ünnepe iránt általános rokonszenv gerjedjen, még ha nem is tudták volna előre, hogy az egész művelt világ ez al­kalomból sietni fog háláját és tiszteletét kifejezni Florencz nagy fia iránt. Tévedés lett volna azt várni, hogy a Michel- Angelo ünnepély is fel fogja kelteni azt a lelkesedést, mely az 1865. évi ötszázados Dante-ünnepet annyira feled­etlenné téve. A Dante-ünnep az egyesített Olaszország első nemzeti ünnepe volt. Róma akkor még a pápa birtokában volt, Velencze osztrák birtok, ezek tehát nem vehettek közvetlen részt. De a ró­mai és a velenczei emigránsokat nem lehetett az ün­nepélytől visszatartani, és mikor az ünnepélyes kör­­menetben Victor­­ Emanuel szemei előtt Olaszország száz városának lobogói közt a Szent Márk-oroszlány és az ikreket szoptató nőstény farkas jelvényeit viselő zászlókat is hordozták, — gyászfátyolba burkoltan — az oly tüntetés volt, melyet alig képzelhet el magának az, aki saját szemeivel nem látta: néma hadüzenet volt ez a pápa­­ és Ausztria ellen, mely feled­etlen marad a jelen-­­ voltakra nézve. A Michel-Angelo ünnepély normális politikai állapotok közt megy végbe. Abból, hogy Michel­ Angelo ellenszenvvel viseltetett Medici Lőrincz el­len, ma már nem lehet politikai tőkét csinálni; val­lási érzületét sem lehet a pápai hatalom elleni tilta­kozásnak értékesíteni. A mostani ünnepnek nincs meg az a politikai és vallási éle, mely a Dante-ün­­nepnek oly szenvedélyes jelleget kölcsönzött. Nyugodt, derült családi ünnepet ül Florencz városa a nagy polgártárs tiszteletére, Európa szíves részvéte mellett. A rendező bizottság felhívása északon és délen, keleten és nyugaton a legélénkebb visszhangot kel­tette ; a bizottság hivatalos helyiségében meggyőződ­­hetünk, hogy a külföld tudományos és műintézetei­­nek tekintélyes sora, minden európai államból és or­szágból van itt képviselve, legszebb számban Németor­szág és Ausztria; ezek után következnek: Franczia, Angolország, Belgium, Skandinávia, sőt Brazília is. A zágrábi délszláv akadémia a dúló »nemzeti harcz« kö­zepette sem feledkezett meg művelődési hivatásáról és az ünnepélynél szintén képviseltette magát. Úgy látszik csak Oroszország maradt távol az ünnepélytől. Bármily figyelmesen olvastam is a meg­jelent intézetek lajstromát, nem emlékezem, hogy a szt.-pétervári tudományos, vagy műakadémia nevét olvastam volna. Ez annál feltűnőbb, mert az oroszok tudvalevőleg legjobban rajongnak Olaszországért és a nagyobb olasz városokban egész gyarmatokat ké­peznek , viszont az ünnepélyes körmenetben egy urat láttam, ki fején török fezt viselt, de nem bírtam meg­tudni, hogy kicsoda, a lajstromban nem olvastam, hogy török intézet is képviselve volna, meglehet tehát, hogy a római török követség egyik tagja. A Michel-Angelo-ünnepély a legnevezetesebb, de nem az egyedüli ünnepély, mely Florenczben a legutóbbi időben lefolyt. Volt itt mezőgazdasági kiál­lítás, állatorvosok gyűlése, Carlo Botta híres történész tetemeinek átvitele a Santa­ Croce templomba, azután műkiállítás és még valami nagy látványosság. Úgy lát­szik, hogy Florencz városa fáradhatlan polgármestere, Ubaldini Perozzi az ünnepélyességek ilyetén cumu­­latiója által a florenczieknek kis keresetet akar sze­rezni ezen időszakban, mikor a forgalom pang. Flo­rencz város Olaszország legeladósodottabb és leg­jobban megadóztatott városa és így a körülmények teljesen indokolják polgármestere törekvését. Az ünnepélyességek sorát szombaton előünnep­­lése nyitotta meg a circolo filologicoban. Tacuffi, florenczi fiatal tudós előadást tartott, s az olaszok szokott túlfellengző modorában azt iparkodott bebi­zonyítani, hogy Michel­ Angelo ép oly nagy költő, mint művész, hogy sonettjei és madrigáljaiban ép oly nagy volt, mint szoborműveiben, falfestményeiben és építészeti műveiben. Ezen állítás egészen hamis, valóban csodálkozhatnánk, hogy a circolo elnöke, maga Peruzzi, mikép engedhette meg, hogy idegen vendégek előtt ilyen felolvasást tartsanak, ha nem tudnák, hogy Peruzzi úrnak is volt egyéb dolga az izgalmas napokban, mint szónoki irálygyakorlatokat vizsgálgatni. Valamivel jobban sikerült a florenczi zenekar­egylet hangversenye vasárnap délben, a palazzo vecchio nagy termében. A meglehetősen tarka pro­gramaiban a többi közt volt három madrigal Mich­el­ Angelótól, zenére alkalmazta Arcadeli, de ez olyan zene volt, hogy a közönség csak gyéren tapsolt, szinte könnyebben érezte magát, mikor vége volt. A tulajdonképi ünnepély vasárnap délután 3 órakor kezdődött. A programmban az első helyet fog­lalta el Michel-Angelo bronz mellszobrának leleple­zése, a Via Ghibellanában levő pallazzo Buonarrot­i kapuja felett egy fülkében­ következett Michel-An­gelo síremlékének meglátogatása a Santa­ Croce templomban és végül az új Michel-Angelo téren »Da­vid« éretmásolatának — melyet Papi öntött — talap­zatán alkalmazott felirat leleplezése. A senatus, a kamara, az olaszországi tartomá­nyok, törvényhatóságok, kül- és belföldi egyetemek, akadémiák és a sajtó képviselői a palazzo vecchióban, a X. Leo után elnevezett lakosztályban — hol most a polgármesteri hivatal van — gyűltek össze, hogy rendezett menetben vonuljanak a Buonarroti palotá­ba. De nem volt semmi rend, kinek a­hogy tetszett, úgy ment, vagy állott, a menet megakadt és nem tu­dott többé összeszedőzködni. A polgárság előtt a pi­ros liliomos fehér lobogót vitték, Peruzzi háromszinű széles szalagot viselt, jobbján Dezza tábornok, az olasz király második szárnysegéde, mint a király kép­viselője, balján egy fiatal­ember katonai ruhában, a Buonarroti-család utolsó ivadéka. A menet, mely előtt és után katonaság ment, végtelen bosszúra nyúlt az iparos­ testületek csatlakozása folytán, ágyu­­sza és a palazzo vecchio egykor annyira vég­zetes harangjainak zugj­i között nagy nehezen haladott át a szűk, szabálytalan utczákon. Legelő­ször a Buonarroti-palotánál állott meg. A mellszobor leleplezése előtt Aleardi tanár, ismert költő, vaskos füzetből beszédet kezdett felol­vasni. A derék Peruzzi helyt állott, de a menet többi részt­vevői, kik amúgy sem értettek az egész beszéd­ből egy szót sem, megunták a dolgot és csoporton­­ként a Santa­ Croce templomba mentek. Körülbelül egy óra múlva jött ide Peruzzi is, gyér számú kör­nyezettel, nyilván legnagyobb részt hűséges újságírók voltak. Aleardi tehát ennyi ideig beszélt. Michel­ Angelo sírja a kaputól jobbra az első, fe­kete sír szobor állott rajta, ezüst babérkoszorúval, me­lyet dr. Floerke tett le a német művészek nevében. Lü­­tzow tanár egy frankfurti német intézet nevében emelt szót. Peruzzi rövid talpraesett beszédben felelt, arra utalt, hogy az egész műveit világ ilyetén részvéte azt bizonyítja, hogy anyagi érdekeknek hódoló szá­zadunkban sem halt ki teljesen az érzelmek hatalma, mely a legsivárabbb időkben is elég erős volt arra, hogy az emberiség nyomasztó bajait enyhítse, vagy legalább elviselhetőkké tegye. Reméli is, hogy a visszaemlékezés e napra nem marad hatás nélkül a művelt nemzetek kölcsönös érzelmeire, a maga ré­széről biztosítja a hallgatóságot, hogy az olaszokra ily hatást fog gyakorolni. Miután Peruzzi befejezte beszédét, a menet is­mét megindult az új Michel-Angelo-tér felé, mely a San-Miniato és San-Nicolo halmok közt azon he­lyen van, hol Michel Angelo 1527-ben a város vé­delmére új erődítéseket épített. A tér a viale dei col­lín van, mely a világ egyik legpompásabb sétatere, Poggi mérnök tervezete, a város déli és keleti olda­lán a Porta Romanától a Porta alla Croce-ig vonul a dombokon és most már befejezéséhez közel áll. A Michel-Angelo-tér négy dombsíkon van, és meglepően szép kilátást nyújt a város és az egész Arno-völgye felett. A tér közepén a »Dávid« éretmásolata áll, mely­nek colossális, nyúlánk formái igen előnyösen vál­nak el a háttértől. Mikor az ünnepi menet a térre érkezett, már alkonyodni kezdett. De ez az illetéket nem gátolta abban, hogy még vagy féltu­­czat beszédet ne mondjanak, melyet legfelebb a szó­nokok körül álló 50—60 ember értett meg, és így csak a holnapi lapokból fogjuk megtudni, mit fejez­tek ki édes mindnyájunk közérzülete gyanánt. Az idegen vendékek közül beszédeket mondtak : Meis­­sonnier, Charles Blanc és a r­o-janeirói akadémia képviselője, ha jól tudom Americának hírják. Mondanunk sem kell, hogy az utczákon rengeteg nép hullámzott, vagy 50,000 ember lehetett talpon és körülbelül ugyanennyi a Michel-Angelo-téren és ennek környékén. Rendőrt alig lehetett látni, és mégis bámulatos rend uralkodott. A nép oly tisztes­ségesen viselte magát, hogy arról csak annak lehet képzelete, ki már Olaszországban volt. Az estélyen a polgármesternek bejelentették, hogy a legcsekélyebb baleset vagy rendzavarás sem történt. A vasárnapi nap estélyen végződött, erről ele­get mondok, ha felemlítem, hogy fényes társaság volt együtt és rosz zenét hallgatott. De egy másik dolgot illetőleg jobb lesz, ha bele sem kapok, mert nem vé­geznék vele egyhamar: értem a Riccardi palotát, hol a florenczi praefectus lakik. — Kevés királynak van olyan szép lakása, mint ennek a hivatalnoknak. Látni e nagyszerű termeket, a Benozzo Gozzoli által festett kápolnát: ez olyan élvezet, melyért érdemes ér­ urni egy nagy estély unalmait. — Aki a Riccardi pal­tát csak nappal látta, annak fogalma sincs róla, mily gyö­nyör­ű ez az épület jó világítás mellett. Budapest, sept. 20. A magyar korona területére menekült boszniaiak ügyében Szlavóniából újabb fel­szólalást vettünk. Pakráczról sept. 16-ról Írják nekünk, hogy ama vidékre újabb me­nekült csapatok érkeztek, s azok teljesen el­lepték a város melletti réteket, erdőket. A határőrvidéken nem igen tűrik őket, hanem mindent elkövetnek, hogy beljebb szorítsák Szlavóniába A menekültek kormánysegélyben részesülnek és pedig a felnőttek naponkint 7 krt kapnak, a gyermekek 3’­s-t. Ez azonban nem elegendő az illetők táplálására. A leg­­többnyire ragályos marháikkal jönnek át, melyekkel a legkomolyabban veszélyeztetik a virágzó szlavóniai marhatenyésztést, s a marhákon csakhamar túladva, a közbizton­ságra nézve állandó s komoly részél­y­t ké­peznek. Leirhatlan a pusztítás, melyet a ku­­koriczaföldeken s a szilvásokban tesznek , s tudósítóink aggódva kérdik, hogy mi fog történni, ha a hidegebb évszak köszönt be ? Ez a kérdés nemcsak a Szlavóniáikat s a horvát kormányt érdekli, hanem a szomszé­dos magyar megy­éket is, s a magyar kor­mányt. Ismételve figyelmeztetünk e bajra. Tudjuk jól, hogy az illetőket, mig a fölkelés tart, nem lehet haza küldeni, de hogy a por­tától részekre amnestia nyeressék ki s az ille­tők haza térésére gond fordittassék, azt igen fontos érdekek parancsolják. Budapest, sept. 20. A bécsi lapok oly botrányos felszólalás­sal ismertetnek meg, melynek cynismusa pá­ratlan. Egy osztrák képviselő szólt választói előtt Magyarországról és beszédén oly hang vonul át, minőn egykor az amerikai ültetvé­nyesek beszéltek a négerek emancipatiójáról. Az eset a következő : Dr. Granitsch a reichsrath alsóházának tagja sept. 15-én igen hosszú számadó beszédet tartott vá­lasztóinak Gross-Enzernsdorfban. Szónok mindenek­előtt a múlt ülésszak eredményeit világította meg; beszéde második részében a jövő feladataira tért át, melyek közt a kiegyezés Magyarországgal első helyet foglal el. E kérdés zajossá teendi a politikai életet, mert Magyarország olyan igényeket emel, melyeket Ausztria soha sem lesz képes kielégíteni. »Súlyos harczokat — mondja — látunk előre, melyeket %&3&aaMHMas Budapest, sept. 20. (A magyar püspöki k­a­r) f. hó 10-én a polgári házasság tárgyában értekezletet szándéko­zott tartani, a tanácskozás azonban a bibornok-her­­czeg-primás gyöngélkedése folytán elmaradt; az el­nökséget a kalocsai érsek, bizonyos okok miatt, vonakodott elvállalni. Ha jól vagyunk értesülve, a püspöki kar a tanácskozás idejét pc­. bő második fe­lére tűzte ki. (Az 1874. évi zárszámadások.) Azon helyzetben vagyunk, hogy az 1874-ik évi zár­számadásból, melyet a kormány a pénzügyi bizott­ság tagjai közt kiosztott, közölhetjük a főbb szám­adatokat. Ezen adatok a következők: Előirányzat. Rendes kezelés. Bevétel: 202,765.495

Next