Pesti Napló, 1875. szeptember (26. évfolyam, 199-223. szám)
1875-09-17 / 212. szám
212 szám. Budapesi, Péntek. September 17.1875. 26. évf folyam. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kb. 6 hónapra . . . 12 » — * Az esti kiadás postai különkiüldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától szármiztatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések f a KIADÓ-HIVATALBA Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. Előfizetési felhivás „PESTI SÍ APLÓ“-ra. fpft“ Oct. 1-sejével uj évnegyed kezdődvén, felhívjuk azon t. olvasóinkat, kiknek megrendelése sept 30-án lejár, annak minél előbbi megújítására, hogy a lap megküldésében fennakadás ne történjék. Oct. 1-sején belépő évnegyedes új előfizetőinknek Feuillet Octáv regényének oct. 1-sejéig lapunkban megjelenő részeit, ha ez iránti óhajukat előfizetési megrendelésükben kijelentik, külön lenyomatban díjtalanul küldjük meg. Előfizetési árak : (reggeli és esti kiadás, 1/2 legnagyobb év és közgazdasági melléklet :) Egész évre.........................24 frt. Fél évre . . . . . 12 frt. Negyed évre .... 6 frt. Egy hónapra .... 2 frt. JJSSUSI Az előfizetés Budapestre a »Pesti Napló« kiadó hivatalába (Barátok tere 7. sz. Athenaeum-épület) intézendő A »Pesti Napló« szerk. s kiadó hivatala. Budapest, sept. 16. A felirati vitának végét szeretné már látni mindenki, akinek nem kenyere a fecsegés. A kíváncsiság azon pénzügyi expozé felé fordul, melyet a pénzügyminiszternek maholnap az országgyűlés előtt kifejteni kell. Nem azzal az érdeklődéssel fordulnak a költségvetés előterjesztése felé, mely kellemes meglepetésre számít; ellenkezőleg azok is, kiknek kedélyén különben nem vett még erőt a pessimismus, csak azért kívánnák hallani a pénzügyminiszter előterjesztését, hogy tudnák a határt, amelyen túl nem fognak terjedni egyelőre az új terhek, és hogy ismernék az időpontot, amelyre a súlyegyen helyreállítása legalább ígérve lesz. Mert hogy a kormány pénzügyi programjából mindenek fölött ez a két pont, t. i. új kölcsön és új adó, fog kimagaslani, aziránt szétfoszlott ma már minden kétely.Nem Hansemannak Budapesten jártából, hanem az állami pénzügyek helyzetéből és a kormánynak kezdettől vallott pénzügyi politikából kell országvilágnak következtetnie, hogy új kölcsön kerül szőnyegre. Bármennyire megközelítsék ugyanis már az 1876-ki államháztartásban a bevételek a kiadások nagyságát, azért a kincstárnak mégis sokkal nagyobb pénztári készlettel kell a jövő év első három negyedében rendelkeznie, hogy a fizetésképesség minden pereben biztosítva legyen, mint amennyi a folyó évről a jövőre átszállani fog. Ha pedig a kölcsön fölvételének szüksége egyszer már előállott, akkor valószínű, hogy a megalkuvás nem egyedül azon összegre szorítkozik, mely közelebb a pénztárak kellő dotatiójára kívántatik, hanem kiterjed bizonyára azon nagyobb szükségletre is, melyet a 153 milliós adósságnak messze már nem halasztható consolidatiója megkövetel. Ez utóbbi művelet végrehajtása egyébiránt nem a legközelebbi jövőnek feladata, s azért — meglehet — hogy azon több költségből, melylyel a consolidate okvetlenül járni fog, a jövő év terhére mi sem fog esni; de ott szerepel majd a budgetben a kamatszükséglet azon kölcsön után, mely a pénztárak dotatiója miatt vált szükségessé. Ennyivel tehát a súlyegyen helyreállítása minden esetre meg lesz nehezítve. De hát másfelől a kormány megtakarításokat fog eszközölni s új adót fog behozni. Megtakarításokat fog eszközölni majd minden minisztérium személyi s dologi kiadásaiban, megszorítást fog elrendelni az államvagyon üzemében. Csakhogy minden nagyobb üzemi vagy administratív megszorítás fölér az illető körökben egy új adóteherrel. Amely vidék elveszti törvényszékét, annak megnehezül a keresete ; ahol bánya, kohó, gyár szünetel vagy szűkebb munkára szoríttatik, ott száz meg száz ember kenyerét veszti. A kincstár megtakarít egyfelől kiadást, de veszt másfelől adójövedelmet. A legsajnosabb ezen államgazdasági megszorításokban az, hogy épen akkor hajtatnak végre, amidőn az általános kereseti pangáson az államnak inkább segíteni kellene. Másutt, mint például a közgazdaságilag sehogy sem irigylendő Ausztriában, az állam maga épít vasutakat, hogy a vasiparnak munkát, a sok tétlen kéznek keresetet nyújtson. Az adóknak nemcsak tömege lesz nagyobb, de nehézkedésük is érezhetőbb lesz, mint eddigelé. A házi pénztár, ha behozatik, semmi esetre sem lesz aequivalens adószázaléknak leengedése által kiegyenlítve. Ez tehát mindenesetre adóemelést involvál. Az idei új adók a jövő évben kezdettől fogva lesznek érvényben. A catasternek előzetes revisiója folytán nagy számú birtokosok több földadót fognak már 1876-ban fizetni, mint eddigelé. És mindezeket tetézni fogja az általános jövedelmi adó, talán ugyanazon magasságig, mint amelyben az előbbi kormány tervezte, így azután helyre lesz állítva az egyensúly a budget rendes kiadásai s bevételei közt, de meglesz a deficit még jó ideig a költségvetés rendkívüli részében. A kormánynak nincs többé hatalmában az eszközök közt választani. Volt idő, midőn — a kellő takarékosság mellett — egyedül az adók emelése a súlyegyen helyreállításához elvezetett volna; ma ezen kívül még kölcsön fölvétele is szükségessé vált. Volt idő, midőn a kormány az adók további emelését azért ellenezte, mert előbb az adóképességet kívánta növelni; ma be kell következni az adóemelésnek, anélkül, hogy a kormány a legparányibb eredményét mutathatná föl az adóképesség emelésére irányzott törekvésének. Hisz azon két nagy közgazdasági kérdésben, melyet a kormány legelől említett, mint sürgetően megoldandó feladatot: a vám- és bankügyben még csak kezdetét látjuk az alkudozásoknak, de végét, vagyis hogy mennyit gyümölcsöz majd amaz a kincstárnak, ez a közgazdaságnak, maga a kormány sem képes ma megítélni. Az ország tehát fokozott áldozatkészségre szólíttatik föl, és a nemzet minden fia el is fog menni az áldozatok meghozatalában a képesség határáig. A kormány reformálni fogja az adók kivetését és behajtását. Meglehet, hogy a fiscus körültekintésében és erélyében nem lesz hiba. Ki lesz mindenkire teljesen róva az illetékes egyenes adó, s a közegek súlyosbított felelőssége pénzzé tesz minden kirovott tételt. De az állam jövedelmeinek egy nevezetes része indirect adókból származik, amelyeknek emelkedését nem decretálhatja törvény, nem parancsolhatja meg semmi végrehajtó hatalom. A só és dohányjövedék csökkenhet, a bélyeg s a díjak hozadéka alászállhat, a bor-, sör- és húsfogyasztás megapadhat, ha a kereset és a fogyasztási képesség kimerül. A kormány törekvésének tehát legelől oda kell vala irányulnia, — mint azt kezdetben programmjaként és utóbb a trónbeszédben is szóval hirdeté — hogy a közgazdasági erők képesekké tétessenek azon nagy áldozatok elviselésére, melyekre felszólíttatnak, és amelyeket a pénzügyminiszter a maga expozéjában közelebb megjelölni fog. A vám- és a hitelügy, a közlekedés és a kereskedői forgalom, a földmivelés égető nagy bajai mindannyian kötelességteljesítésre szólítják a kormányt. És az állami háztartás rendezésének nagy titka épen e feladatokban rejlik. Megszorításokat tenni az állam jogosult költségeiben egyfelől, és az adókat emelni másfelől : ez mindössze csak mechanikus helyreállítása az egyensúlynak. Meglehet, hogy ily erőltetett eszközökkel sikerül is átmenetileg fenntartani a mérleget, — de ha az erőket, melyek az egyensúlyt biztosítják, nem növeljük és nem szilárdítjuk, akkor ismét felbomlik és még mélyebben megzavartatik az állami háztartás rendje. Ez okból mindazok, kik figyelemmel fordulnak a pénzügyminiszter expozéja felé, nem az új adó, nem az új kölcsön részleteit, hanem a kormánynak azon közgazdasági programmját óhajtják megismerni, mely a termelő erőknek, az adóképességnek tartós növelésére irányul. E programmból fog azután kiviláglani, hogy fölismerte-e a kormány a módokat és eszközöket, melyek a súlyegyen helyreállásának és tartós fennmaradásának biztosítékait képezik. Budapest, sept. 16. (Kereskedelmi és vámértekezletek.) A magyar kormány küldöttei azon utasítást kaptak, hogy a vám- és kereskedelmi értekezletekben való részvételeket az általános vám-árszabály revisiójára korlátolják, tekintet nélkül az Olaszországgal való szerződés B. árszabályára, amely a bevitelt Olaszországból a monarchiába szabályozza. Az olasz kormány küldötte,Luzzatto lovag,sept. vége felé fog Bécsbe érkezni. (A magyar delegatio tagjai a »N. H.« szerint még Bécsbe utazásuk előtt a legöregebb tag (Boér) elnöklete alatt értekezletet fognak tartani, melyen a delegatio megalakulásának személyes kérdései fognak tárgyaltatni. (A belügyminiszter felhívta a törvényhatóságokat, hogy a mértékhitelesítő hivatalok számára megérkező felszerelvények pontos és haladéktalan átvételére az illető közegeket, felősség terhe alatt, utasítsák, mert e részben főleg a megyéknél szembeötlő hanyagság mutatkozik. (A horvát lapok a szerb trónbeszédről.) A »Narodne Novine« a szerb trónbeszédet ellentétektől mentnek nem tartja ugyan, a mai körülmények között azonban, miután Szerbia a kellő pillanatot az actiora már elmulasztotta, az abban foglalt politikát a legjobbnak találja Szerbiára nézve. Risztics politikáját a nemzetgyűlésnek is el kell fogadnia, s be kell látnia, hogy a mai körülmények között mire képes Szerbia és mire nem. Budapest, sept. 16. Erős alak, nagy fej, gondosan kétfelé fésült haj és szakál, jól ápolt kezek, a széles íz ellen elegáns fekete kabát, igy lépett fel Poi t ur a szószékre. Modora miveit, de keresett. Halk hangjának lejtése, szájának erőltetett mosolya, nyughatatlan kezeinek mozdulatai, inkább affectáltak mint finomak. Szava oly gyönge, hogy alig lehet hallani, bátor a teremben nagy csönd uralkodik. Polit úr tetszik. Ellenszenves, de érdekes. Ez képes és képzett ember, tudományosan argumentál és jól és szabatosan szónokol. Nem támad homlokon merészen, hanem hátulról kerül és cselbe csalogat. Elfogadható, vagy legalább plausibilis praemissákból indul ki, hogy veszélyes következtetésekre ragadjon. Leköti a figyelmet s megnyerni iparkodik a hallgatóságot, mely, mint minden publicum, csakhamar megbocsátja a tartalom gonoszságát az előadó művészetének. Oly 'ellenszenvet is, minőt a Miletics felirata keltett, Polit szónoklata rövid ideig feledtetni tudott, s ez a legnagyobb, de megérdemlett dicséret, melylyel az igazságnak adózni tartozunk. Polit doctrinair politikus. Legalább mint szónok az mindenkor. A legextravagánsabb nemzetiségi követeléseket is elvileg indokolni törekszik, így a szerb igényeket nem mint állambontó és teljesíthetetlen postulátumokat állítá elénk, hanem mint a magyar administratív politika, vagyis a megyerendszer folyományát. A municipalisták a házban nagyon meg voltak akadva Polittól hallani a decentralisatió dicséretét, a centralisták pedig kárörvendettek. De amit Magyarországról beszélt Polit, az mellékes vola. Beszédének egész súlyát a keleti külpolitika fejtegetésére fekteté. Mi a monarchia keleti politikája? — kérdezte a miniszterelnök úrtól, s egy kényelmetlen érzés a házban elárulá, hogy a kérdésre még adósak vagyunk a felelettel. Azután, hogy még pikánsabb legyen, Polit előállt leleplezésekkel, melyeket Riszticstől Belgrádban kaphatott, s melyek az ottani főconsulok eljárását kevésbé összhangzónak tüntetik fel, mint a hármas szövetség bensősége megkövetelné. Polit elmondotta, hogy Wrede herczeg a douce violencet a béke érdekében annyira vitte, hogy osztrák-magyar megszállással fenyegette Szerbiát, ha a háborúba beavatkozik, de, téve hozzá, Gorcsakoff és Bismarck nem járultak a bécsi felfogáshoz, s ez visszavonulni volt kénytelen. Polit persze úgy tüntette fel a dolgot, mint mely a hármas szövetség megbizhatlanságát bizonyítja s a viszonyt orosz és porosz között bensőbbnek mutatja, mint a két hatalom viszonyát Ausztria-Magyarországhoz. Ebben Politer téved. Németország keleti politikája mindig támogatta Andrássy grófot s nem várt utasítást Szent-Pétervárról; Andrássy pedig kezdettől fogva méltányos és lejális volt az orosz udvar hagyományos nézetei iránt, s nem szegült ellene egy perczig sem a keresztény népek sorsa javításának, hanem az európai béke érdekeinek sértetlen megóvása mellett. Ezért kapott Szerbia Oroszországból is intést, hogy magát csöndesen viselje, s a herczegovinai bonyodalom nem a hármas szövetség lazaságát bizonyítá, hanem ellenkezőleg, annak tartós erejét tette nyilvánvalóvá. Ami illeti a magyarok török sympathiáit, azok nagyoknak épen nem mondhatók. De ha délszláv rokonszenvünk még kevesebb, s ha a gyöngébbek és elnyomottak pártját nem fogjuk, ha a kereszténységért s szabadságért küzdő rája nem ébreszt köztünk lelkesedést : okát Polit keresse önmagában, saját keble magyarellenes érzelmeiben, keresse Miletics és az omladina hazafiatlan izgatásaiban, keresse ama körülményben, hogy Risztics, a magyarfaló szerb politikus, került Belgrádban a kormány élére. Ily jelenségek a délszláv mozgalmat nem engedik a humanitás szempontjából megítélni, hanem ellenségesnek tüntetik fel Magyarországra nézve s a nemzetközi önérdek ösztönét keltik fel Bécsben, úgy mint Budapesten. Hogy a kormány mit fog Politnak válaszolni, azt méltó kíváncsisággal lessük mindnyájan. Polit után Móricz Pál hivatott fel. A szabadelvű pártnak a kormány által kijelölt vezérszónoka. Egyik programmkifejtő. Külső csin s szabatosság nélkül szokott beszélni, de néha tud tartalmasat mondani s a meggyőződés szónoki tüzével. Ma rész napja volt. Idegen meggyőződés pirult orczáján, s hangja nyers erejével iparkodott pótolni a kölcsönzött argumentumok nagy gyöngeségét. Mi azt tartjuk, hogy a kormány, ha revelálni akarja magát, nyilatkozzék elsősorban maga. Teheti bátran, pártja áll mögötte s kész örömest csatlakozik hozzája. Aztán ha ismerjük a kormány álláspontját, lesznek önkénytesek, kik védelmezni fogják. Nem jó szerep az, faltörő kosnak lenni, minőre Móricz Pál vállalkozott. Aztán, ha oly dolgokat akar a kormány proponálni, melyeket csak nagyon kevesen helyeselhetnek, az indokolást, ha maga nem teszi, bízza szakemberekre, kik az okoknak bőségével birnak s valamely gyönge ügyet is, minő p a szükségbeli polgári házasság, erősebb érveléssel tudnak plausibilissé tenni, mint a közhelyek mindennapias felhordásával. Ha Móricz Pál nem volt szerencsés a polgári házasságra vonatkozó kormányintenzió magyarázatával, s az ügy iránt, melyet ajánlott, visszatetszést szült a szabadelvű pártban , és oly kevéssé volt kielégítő a bankkérdés és a vámalkudozásokra vonatkozó állításaival. Oly szelid oppositiótól, mint az övé, sem a bank, sem Deprezis meg nem ijednek, hanem az osztrák bankmonopolium és vámmonopolium Magyarországon marad a mint volt, s a mi vérünk köpültetik ezentúl mint ennekelőtte. Egy kissé több bátorságot Ausztriával szemben csakugyan elvárhatnánk a volt balközép vezér férfiaitól. Móricz után egy másik bihari képviselő, Hegyessy Márton, következett a szélső balról. Ezen ember vénnek született. Fiatal, de öszsze van töpörödve. Semmi tulajdonsága nincs arra, hogy szónok vagy politikus lehessen. Szürke nyitott kabát, inggallér, nyakkendő nélkül, s égbekiáltó hajzat, melyen nem látszik a kefe nyoma, falusi kántor kinézést kölcsönöznek e honatyának. A ház azonnal észrevette, hogy nem kell őt meghallgatni, s kimenekült a folyosókra. Sennyey Pál báró beszélt utána. Betódult mindenki. Helyreállván a csönd, a szónoklat figyelemmel hallgattatott végig. Sennyey szépen szavalt, mint mindig, s anynyival inkább tetszett, mert sokaknak még új volt. Beszéde nem volt nevezetes, de okos és nagyon mérsékelt. Főbb részei következőleg folytak. Sennyey mindenekelőtt a szélsőbal közjogi álláspontja ellen kelt ki, s bár nyájas volt a szélsők iránt, igen prononcelrozott régi Deákpárti szellemben nyilatkozott. Nem volt ez minden czélzat nélkül, s a jobboldali padok halk éljenzése elárulá, hogy egyeseknél rokonszenvre talált. Azután az Ausztriával folytatandó alkudozásokra tért át, s itt ismét annyira aulius szellemben, mondhatnók osztrák érdekben beszélt, hogy intenziója fölfelé tetszeni, s az osztrák irányadó körök barátságát nyerni meg, szembeötlőit. Ezután a szabadelvű párt keletkezését és a fusió jelentőségét magyarázta elfogulatlanul s innen áttért a kormány programmnélküliségére, melyre nézve sokszor hallott dolgokat ismételt. Itt aztán igen hamis megkülönböztetést csinált azok közt, kik a kormányt előlegezett bizalommal, s feltétlen odaadással támogatják, és azok közt, kik a kormány iránt bizalmatlanok lenni nem akarnak helyes ok nélkül , bevárandónak hiszik a kormány cselekedeteit. Mi ezen distinctiót a szabadelvű pártra nézve el nem fogadhatjuk. Mi jobban ismerjük e pártot és azt állítjuk, hogy mindkét állítás áll az egész pártra nézve osztatlanul annyiban, hogy a szabadelvű párt nagy tömege bizalommal van a kormány iránt s ezt neki szívesen előlegezi, de ugyanezen férfiak egyszersmind elvárják a kormánytól, hogy e bizalomnak megfeleljen. Ha megfelel, örömest támogatják tovább, ha csalatkoznának benne, akkor ez érzésüket nem titkolnák. Sennyey végül a többség feliratában nem találván egyebet a király iránti hódolatnál, ehhez hozzájárulását fejezte ki, mely lojalitásért Wenckheim és Tisza kézszorítással örvendeztették meg. A beszéd általán jó hatást szült, s a zsákutczába szorult Sennyey-párt közeledéseként tekintetett a szabadelvű párthoz. Még Helfy beszélt, sokat, középszerűen. Főleg a vámkérdéssel foglalkozott. A hazai ipar érdekeit melegen védelmezte s az önálló vámterületet financiális szempontokból sürgette. A miniszterek és aház is több figyelemmel hallgatták, mint máskor. Milán és tanácsosai a háború következményeiért a felelősséget nem akarván magukra vállalni, a skupstina is helyesen cselekszik, ha példájukat követi. Az E0 b z o rú szerint a szerbtrónbeszéd azokat is kielégítheti, akik akarják a háborút, s azokat is, kik a béke jótéteményeinek élvezetében óhajtnak maradni. Riszticsnek feladata nem mindennapi volt. Ő a diplomatia Scyllája és saját nemzetének Charybdise között állván, nehéz és kínos munkájába került a kormány hajóját épségben kivezetni. Risztics a legegyszerűbb módon, Columbus példájára oldotta meg feladatát; egyszerűen, minden világos logikai összefüggés nélkül a két nézetet egyesítvén, egymás mellé állította a politikának két irányát, mely tőle két részről is kívántatik. A beszéd kétszínűsége tehát sokkal nagyobb elégedetlenséget szült volna, ha az ünnepélyes hang, mélyen tartva van, nem imponál s nem csitítja vala le az olvasót. Az új szerb kormány ezen politikája mellett is azonban, amint ma a dolgok állanak, az általános felkelés a Balkán félszigeten elkerülhetlen (? ?) Bécs, September 15. (A helyzet Albániában. — A boszniai és herczegovinai harcrtérrül.) P. C. Skutariból jelentik, hogy a porta nagy katonai előkészületeket tesz Albániában egy részt azért, hogy a lakosságot féken tartsa, másrészt, hogy Montenegro ellen készen álljon. Podgoriczában 4000 ember áll s az összes határőrházakat ellátták élelmiszerrel. Az albániai redifeket behívták s még e héten hajón syriai redife-zászlóaljak érkeznek Antivariba, Ruméliából 20 zászlóalj indult el Novi Bazar felé. Zarko pópa, ki egy ideig letűnt a lázadás színpadáról, most mint három légió főparancsnoka jelent meg. Egész hadereje 2000 emberből és négy ágyúból áll; alatta működnek Prokopicz archimandrite és Póz József. A környéket Priboja és Nova város közt megszállva tartja s mindenütt lázadói kormányközegeket nevezett ki. Már összeköttetésben áll a herczegovinai lázadókkal, de még nem akarja az offensív hadműveleteket megindítani. Szláv forrásból érkező hírek nagyobbára megerősítik azon hivatalos török sürgönyök tartalmát, melyek a múlt hét eredményeire vonatkoznak. Az idegen consulok, úgy látszik, már néhány nap óta érintkezésben állanak, valamint a hegyek közt biztonságban levő, úgy a montenegrói határon küzdő lázadók vezetőivel. Noha ez utóbbiak nem függesztették föl az acttót, ez a múlt héten nagyobb részt csak török élelmiszer és szállítmányok megtámadására szorítkozott. De ezek a támadások is vérontással jártak, mert a török kíséret hősiesen védte magát. A kivándorlott lakosság is végre haza kezd térni. Boszniába s Herczegovinába már több száz család visszatért. Mindamellett azon menekültek száma, kik szerb, montenegrói s osztrák-magyar területen tartózkodnak, még mindig óriási azokhoz képest, akik hazatértek. Azon bír, hogy a lázadók Trebinje és Belleki közt Nedzsid basát megverték, valónak látszik. Feltűnő a dologban az, hogy a török csapatok csak 800 lázadóval álltak szemben s mégis igen nagy vereséget szenvedtek. Ez alkalommal több száz embert is vesztettek. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése sept. 16. (Folytatás esti lapunkhoz.) Móricz Pál után, kinek beszédét esti lapunk ismerteté, felszólalt: Hegyessy Márton. Ő két szempontot tűzött ki maga elé: az objectivitást és az idő megbecsülését. Nézeteit a Simonyi Ernő által benyújtott javaslat képviseli, ezt pártolja. Azon feliratról, melyet Miletics és egyetlenegy elvtársa írt alá, és a mely bűnös merénylet a magyar államiság fogalma ellen, és a mely szánt szándékkal tapodja a magyar bírák iránti köteles tiszteletet, aként nyilatkozik, hogy arra nem reflectálva, azt hiszi, hogy miután a képviselőket a képviselői immunitás védi, és miután ennélfogva, azon nyilatkozatok nem adhatók át a fenyítő igazságszolgáltatás megérdemlett súlyának, a leghelyesebben járunk el, ha egyszerűen ignoráljuk. (Helyeslés.) Sennyey Pál báró: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Mindenekelőtt kijelentem, hogy azon felirati szerkezethez, melyet a függetlenségi párt benyújtott, a magam részéről nem járulhatok, nem azon sarkalatos elvi ellentétnél fogva, mely köztünk és köztük a közjogi alapra nézve uralkodik. Többször nyilvánítottam hitemet és meggyőződésemet, hogy a közjogi alap, a mint törvényeink által megállapíttatott, és azon alkotmányos szövetség, mely a monarchia két állama között fennáll, alkotmányos állami létünknek és nemzeti függetlenségünknek egyik lényeges garanciája, és hogy én ahhoz nem csak azért ragaszkodom, mert meg van és egyelőre oly könnyen meg nem változtatható, de egész őszinteséggel megvallom, ragaszkodom azért, mert nemzetünknek sajátságos viszonyainál, Európa politikai conjuncturáinál fogva jónak és szükségesnek tartom (Helyeslés a középen.) Nem a közjogi alap az, amely financiális bonyodalmainknak kütforrása. Erőnknek túlbecsülése okozta a bajokat, és az nekem intésül és tanulságul szolgál, hogy egy más, még sokkal veszélyesebb téren ugyanazon hibába ne essünk. Annyival inkább kívánom, hogy e tekintetben kétely ne létezzék, és hogy legalább a mi álláspontunk e tekintetben kiemeltessék, — mondom, — kétely ne létezzék arra nézve, a mi hitem és meggyőződésem, hogy a nemzet többsége őszintén és mellékgondolat nélkül ragaszkodik a közjogi kiegyezéshez. Mert más téren, az anyagi érdekek kiegyezése terén kényes és nehéz megoldású kérdések tárgyalása forog szőnyegen, oly tárgyalások, melyek csak kölcsönös bizalom és méltányosság alapján vezethetnek üdvös czélra, és a melyekre nézve káros behatása volna, ha gyanú ébresztetnék a tekintetben, hogy a nemzet többsége a közjogi alapot, melyet törvényeink szentesitenek, csak mint szükséges roszét tekinti. — Ezen kiegyezési tárgyalásokra nézve megvallom — egész őszinteséggel, tehát, hogy én azok közé tartozom, kik a közjogi intézmények kapcsán túl az anyagi érdekek közösségében is a kölcsönös erők és érdekek jelentékeny tényezőit ismerem fel, és hogy ezeknek czélszerű és jól berendezett kiegyeztetése által véleményem szerint becsesebbé, szilárdabbá válik azon közjogi kapocs, melyet tudozásunk, saját megóvásunk érdekében elfogadott. Beismerem azt, hogy az anyagi viszonyok terén az érdekek közt, azoknak nagybani és sokbani találkozása mellett, lehetnek egyes lényeges ellentétek, azoknak kiegyeztetése a helyes politikának feladata, azok felmerülnek nemcsak szövetségi, de minden nemzetközi érintkezési viszonyban. És biztosítom a kormányt magam és elvtársaim részéről, hogy azon tárgyalások folyamán, melyek most a bank és vámügy kérdésében folyamatban vannak, a mi részünkről mindig azon magatartással fog találkozni, mely a létezhető nehézségeknek nem öregbítését, hanem azoknak csekély erőnkhöz képest kiegyenlítését előmozdítja. (Élénk helyeslés a középen.) Bajnak mondhatnám, csapásnak tartanám, ha zilált viszonyaink mellett az anyagi érdekek terén egy küzdelem és versengés stádiuma állna be, amelyen mindkét fél nagy áldozatokat, nagy veszteségeket szenvedne. (Helyeslés.) Hiszem és remélem, hogy ezen tárgyalások, kivált, ha a t. kormány előre tudja, hogy Magyaror