Pesti Napló, 1875. október (26. évfolyam, 224-250. szám)
1875-10-20 / 240. szám
240 87.ám. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közremények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Budapest, Szerda, October 20.1875._________ ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kb. 6 hónapra . . . 12 » — * Az esti kiadás postai külön küldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. 26. évi folyam. .hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓHIVATALBA Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. ITEXBBk Budapest, oct. 20. Király ő Felsége holnap reggel érkezik Gödöllőről Budapestre s holnap tartatik meg az a minisztertanács, mely tudvalevőleg Tiszasza Kálmán miniszterelnöksége s a vele öszszefüggő miniszteri változások ügyében fog határozni. Az osztrák birodalmi tanács mindkét háza tegnap tartotta az elnapolás után első ülését. Mindkét ház elnöke kegyeletes szavakkal emlékezett meg Ferdinánd király elhunytáról. Az urak házában három bizottsági tag választásán kívül nem is történt egyéb; a képviselőházban Preuis pénzügyminiszter terjeszte elő az 1876-ik évi költségelőirányzatot, részletesen feltüntetvén a ház előtt annak főbb tételeit s végeredményét. E szerint az 1876-iki költségelőirányzat 21,587.827 frttal nagyobb szükségletet tüntet fel a tavalyinál; ezen összegből a rendes szükségletre 15,294.741 frt, a rendkívülire 6,293 086 frt esik. A bevételek 5,852.054 írttal nagyobb összegben irányoztatnak elő a mint évi előirányzathoz képest. Ezen összegből esik többek között az egyenes adókra 15.000 frt; a közvetett adókra, — a vám kivételével, — 1.158.334 frt; az erdők és bányaművek jövedelmére 259.970 frt. Az összesen 403.869 876 forintra előirányzott szükségletet a 378.941.953 forintra előirányzott fedezettel összehasonlítva, 24,927.923 frtnyi hiány mutatkozik, mely 15,735.773 írttal haladja meg a jelen évre előirányzott deficitet. E deficit egy részét a bélyegek és illetékek tételeinek felemelésével s a még rendelkezésre álló rente-tartalékkal hiszi az osztrák pénzügyminiszter elenyésztetni. A nagyobb részt, körülbelül 18 millió frtot, hitelműveletek útján akarja Preuis fedezni. Csaknem olyan mértékben, mint Vilmos császár olasz látogatása, foglalkoztatja Bismarck herczeg távolléte a közvéleményt. Kalandosnál kalandosabb dolgokban keresik a cancellár otthon maradásának okát, s egyik lap egyenesen azt mondja, hogy a római német nagykövet az olasz rendőrséggel egyetértőleg tanácsolta a herczegnek az elmaradást. Attól lehetett ugyanis tartani, hogy a fanatismus új támadást intézhet a herczeg élete ellen. Bismarck azonban nem olyan ember, aki a maga árnyékától is megijedne; azért nem igen valószínű, hogy ilyen üres hírek és fenyegetések tartóztatták volna vissza az olasz utazástól. Több alaposságot tulajdonítanak ama híreknek, melyek szerint Bismarck herczeg azért nem ment Milanóba, mert nem akart az olasz miniszterekkel, kiknek politikai magatartását kétszínűnek és határozatlannak tartja, találkozni. Olyan igazságokat mondott volna nekik, melyeknek kellemetlen következményei lehettek volna, azért inkább otthon maradt. E nézet megcáfolására a »Nat. Zig« hosszú milánói, de úgy látszik, német félhivatalos forrásból eredő levelet hoz, mely két kormány közötti viszonyokat a legbensőbbeknek mondja. Bismarck herczeg — írja levelező — jól tudja, hogy Olaszország viszonya a curiához egészen más, mint Németországé, s hogy ez okból a két állam egyházi politikája egyenlő nem lehet. Különben Bismarck eléggé erősnek érezi magát arra, hogy Olaszország vagy bármely más hatalom támogatása nélkül is diadalmasan megállja a harczot az ultramontanismussal. Másrészt az olasz államférfiak is tudják, minő erős és megbízható szövetségesük van Németországban, s azért saját érdekükben tartózkodnak olyan politikától, mely csakugyan kellemetlenségekre adhatna alkalmat. Végül Bismarck herczeg távolmaradását némelyek úgy tüntetik föl, hogy a cancellár nem akarta személyével elijeszteni azokat, kik a curia érdekében Vilmos császárnál közben akarnak járni. A herczeg tudja, hogy a császár úgy sem fog engedni, s így a legjobban meg lesz cáfolva ama hír, mintha az öreg Vilmos nem saját meggyőződéséből, hanem Bismarck pressiója alatt hozná elhatározásait az egyházpolitika terén. Különben úgy látszik, a curia alig tett, vagy teend ez alkalomból Vilmos császárnál kiegyező kísérleteket. Legalább azt sejteti azon tegnapi távirat, hogy a milánói érsek betegnek jelentete magát, s egészen távol marad a császár tiszteletére rendezett ünnepélyektől. A milánói látogatással a francia sajtó is foglalkozik s általában úgy szól róla, mint aminek egészen veszélytelen jelentősége van. Ezt a »Moniteur Un.« is kiemeli.» A commentárok — írja — melyekre a találkozás alkalmat ad, megismertetik, hogy a megnyugtatás eszméi az utolsó időben mindenütt haladást tettek. Más időkben a két fejedelem találkozása talán némi aggályokat keltett volna, s a közvélemény új nehézségek csíráját láthatta volna benne. Ma azonban a legjelentékenyebb közlönyök nemcsak Német- és Olaszországban, hanem másutt is elismerik, hogy a milánói találkozás békés eseménynek tekintendő, mely tehát Francziaországnak épen semmi nyugtalanságot nem okozhat. Ez örvendetes jelenség, melyről megnyugvással veszünk tudomást.« A »XIX. Siécle« szintén hoz czikket szentel a találkozásnak, s azt mondja, hogy a két fejedelem politikája a két állam érdekeinek megfelel, s ez érdek szükségképen Német- és Olaszország politikai solidaritására utal. A viszonyok ügyes felhasználásával talán Francziaországnak sikerült volna Olaszországgal ilyen viszonyba lépni, de a napóleoni politika elmulasztotta ezt, most pedig már adott tényekkel áll szemben. Késő lenne — mondja a lap — e művön rést törni akarni, akarva nem akarva az adott tényekhez kell alkalmazkodnunk. Németország és Olaszország állandó alkotások, őket ephemereknek tartani veszedelmes játék lenne. A milánói találkozás igazi jelentősége ez: Vilmos császár és Victor Emanuel király, akik egyetértettek az alkotásban, egyetértenek a fenntartásban is, s jelen föllépésük anélkül, hogy benne a kihívásnak csak látszata is rejlenék, mostani biztonságuk tudatával azon szilárd akaratot tanúsítja, hogy újra egyesülni akarnak minden ellenséggel szemben, aki közös diadalaikból valami lényegeset és véglegeset el akarna vonni. A bajor kormányválság még mindig nem dőlt el. Mint Münchenből tegnapelőttről írják, igen valószínű, hogy a kamra legközelebb elnapoltatik. Minthogy Bajorországban az adókat évnegyedenként utólag fizetik, uj budgettörvény egész 1876. mártius végéig nem szükséges. Lajos király a képviselőház többségének magatartásától nem igen van ugyan elbájolva, de másrészt minisztereinek is gyöngéd szemrehányást tett a választókerületek beosztása alkalmával követett méltánytalan eljárás miatt. Egy tegnapi konstantinápolyi sürgöny szerint a lázadók Ambranánál újabb vereséget szenvedtek. A sürgöny szerint lázadók és »montenegróiak« vettek részt a küzdelemben. A porta még egyre folytatja a hadi készületeket, s noha a helyzet mindinkább békés alakot ölt, a mozgósított csapatok száma folyton szaporodik. A csapatok nemcsak a fellázadt vidékekre, hanem a szerb határra is küldetnek. Néhány angol lap a török állambukás alkalmából azon sajátságos hírrel lepte meg a világot, hogy a porta Gladstonet, az ismert államférfiut kérte föl arra, hogy jöjjön Konstantinápolyba s hozza rendbe Törökország pénzügyi helyzetét. Gladstone e közleményt tökéletesen alaptalannak mondja. Mint a spanyol csatatérről jelentik, Delatre tábornok hadosztálya útját állotta a carlistáknak, akik Cataloniából Aragónián át Navarrába akartak törni. A sereg szétveretett s vezetője Paraiso elfogatott. A „Pesti Napló” tárczája. Egy nagyvilági házasság. Regény. Irta: Fenillet Octáv. Francaiéból: U. Ilona. XIV. (Folytatás.) A következő három-négy nap alatt a kastély és a pavilion vendégei, Rias ur kérelmére, folytatták előbbi bizalmas életüket; naponkint együtt reggeliztek és ebédeltek, hol az egyiknél, hol a másiknál. De Rias asszony minden szívélyessége és feszélytelensége daczára, melylyel az összejövetelekben résztvett, azokban bizonyos részkedvűség s aggasztó lehangoltság uralkodott. Kérem úr, bár iparkodott közönséges nyugalmát fenntartani, feltünőleg gondokba merültnek látszott. Rias asszony majd felindultnak, majd levertnek tetszett — mindig halovány és gyöngélkedő s úgy látszott, hogy elnyomja a tettetés súlya, mely fölülhaladja mind erejét, mind lojalitását. Rias asszony férje előtt compromittáló ügyetlenséggel viselte magát; ő lelkiismeretes pontossággal kerülte Kévern úrral a négyszem közti minden látszatát, de tekintete minduntalan fölkereste Kévern urat és elárulá őt. Ami Lauris asszonyt illeti, ő napról napra szomorúbb jön. Rias urat kémlelő figyelemmel vizsgálta, mintha attól tartana, hogy az észrevesz valamit. Lauris asszony sokszor visszavonult unokanővérével, s mikor visszatértek, mindkettő arcán láthatók voltak a sírás nyomai. Bizalmasa volt-e, bűntársa-e ? Bátyja iránti vak szeretete arra bízta-e, hogy szerelmeskedéseit pártolja? — Vagy abban fáradozott, hogy Rias asszonyt észre és kötelességeinek tudatára térítse ? Bár mint legyen, annyi bizonyos volt mindenkire nézve, kivéve FitzGerald asszonyt, e kitűnő hölgyet, hogy Rias oroszul tette, mikor elhagyta Angliát, s hogy családja körében a tolakodó és csendzavaró szerepét játsza. Lionel sötét nyugtalansággal várta a pillanatot, melyben a kényelmetlen helyzetet tetőpontra juttathatja, midőn ez alkalmat a véletlen nyújtotta. Lionelt visszatérte óta magyarázhatlan álmatlanság gyötre. Azon szokása volt, hogy szobájában sokáig ébren maradjon, s hogy nem aludt el sokáig az 1 után sem, midőn a gyertyát elolta. A visszatértét kövvető ötödik éjjelen, egy órakor, az ajtó nyílását haljtotta, melyet valaki nagy elővigyázattal nyitott ki, hogy a parkba lépjen. Pillanat múlva egy fehér elejgáns alakot látott ablaka előtt elhaladni, a ki kísérteties léptekkel suhant el a gyöpön s a fasor mély árnyékában eltűnt. Riasur bizonyos elégtétellel vonta össze ajkát. Hevesen felnyitott egy ébenfa szekrényt, melyben két czéllövő pisztolya volt, — de azután, a meggondolás egy pillanata múlva, szint oly hevesen eldobta a fegyvert, elhagyta a szobát és a parkba lépett. Az irány, melyet Rias asszony követett, Rias urnak meglehetősen biztos ujjmutatásul szolgált. A rézsútos fasor, melybe Rias asszony lépett, a park azon részébe vezetett, mely szomszédos volt a Kévern ur tulajdonát képező ligettel. A mély ut, melyen nappal is csak kevesen jártak, képező a két birtok között a határvonalat, oda kellett mennie Rias asszonynak — ha éjjeli kirándulása azon czéllal bir, melyet Rias ur gyanított. A helyett, hogy az ifjú asszony lépteit követné, Lionel egy vadász-ösvényre tért, mely a sűrűséget átmetsző és a távolságot lényegesen megrövidítette. Ösztönére és vadász tapasztalataira számított, hogy a sötétség daczára a kanyarulatokra ismerjen, de nagyobb nehézségekre talált mint gondolta: a lelki felizgatottság és a sietség, melylyel czélját követte, egyszernél többször is tévútra vezető. Mialatt a bokrokon keresztül nagy nehezen átjáratot erőszakolt ki magának, egy különös emlék merült fel lelkében, mely ellen hasztalan küzdött ; visszaidézte szerelmes barangolását, melyet a házassága előtti napon, ugyan ezen erdőcskében, ugyan ezen ösvényeken, Fitz Gérald kisasszony társaságában végbe vitt; az érzelmek különbsége, melyek aznap szivét elragadák, és a jelen pillanatban kínozták, szúró fájdalommal tölték el lelkét. Egyszerre megállt: hangok — és mint Lionel vélte, zokogás hallatszott feléje az erdő és éj csendjének közepette. Előre hajolt, a lombot szétválasztotta és leselkedő indusként, csendes léptekkel haladt előre. — A mély út szélén állt, és annak félhomályában két árnyékot vett észre, mely egymás mellett haladt. Minden kétség nélkül Rias asszony és Kevern arra ismert. Lionel lélekzetét visszafojtotta, ereinek lüktetését szerette volna megszüntetni, hogy jobban hallhasson, de a beszélgetés már végéhez látszott közelitni: csak kevés szót váltottak elfojtott hangon. Rias asszony minduntalan zsebkendőjével érintette arczát. Egyszerre Revern úr megállt, csendesen tekintett az ifjú nőre és azt magához vonva szenvedélyesen szivéhez szokta. Lionel szemeire vörös fátyol vonult, mely néhány perczig elvakuá. Midőn a szédülésből kibontakozott, és ismét maga körül tekinthetett, Kévern ur és Rias asszony már eltűnt. xy. Másnap reggel Rias ur komornyikja Kévern ur saját kezeibe a következő levélkét nyújtá át: »Ma éjjel a parkban voltam. Igen hálás volnék, ha holnap kilencz órakor reggel két barátomat elfogadná. »Rias Lionel.« Alig hogy e sorokat átküldé, Lionel azonnal Párisba utazott. A mint megérkezett, egy rokonát d’Eblis urat kereste fel, kinek az ilynemű becsületbeli ügyekben különös ügyessége volt. Azt mondá neki, hogy visszajötte óta többféle kellemetlenségei voltak szomszédjával Kéveri úrral, birtokuk határai és kölcsönös vadász jogaik miatt, hogy e pörlekedések komoly vitával végződtek, melyet csak fegyver által lehet eligazítani. Megkérte őt, hogy lenne egyik segéde. Eblis úr reményét fejezte ki, hogy ily könynyű összekocczanás barátságos után is elintézhető, s ezen kivül azt is megígérte, hogy legközelebbi napon az első vonattal megy Fresnesbe, hogy már reggel 8 órakor ott legyen. Rias úr ezután d'Estrény herczeghez ment, de a herczeg társaságban volt, fölkereste ott is. Midőn az egyik salonba lépett, melyben a fiatal emberek a whist-asztalt környezték, a véletlen úgy akarta, hogy az egyik néző kimondotta Kevern úr nevét. A rögtöni és erőszakolt csönd, amely beállott, midőn Rias urat észrevették, ennek bizonyságául szolgált arra nézve, hogy házasságának szerencsétlenségét ismeri már a világ. D'Estrény herczeg komoly arczczal fogadta Lionel közlését. Meghallgatta minden félbeszakítás nélkül a nagyon valószínűtlen magyarázatot, melyet Lionel a vita kezdetéről elmondott, s ép úgy mint d'Eblis ur, mindenben felajánlotta szolgálatait. Midőn Rias az este 10 órakor Fresnesbe visszatért, Fitz-Gérald asszonyt egyedül, szomorúan találta. Azt mondta Riasnak, hogy leánya az egész napon át gyöngélkedett, s ebéd után oly roszul lett, hogy ágyba feküdt s mindenkit arra kért, hogy nyugton hagyják. Nehány szeretetteljes s aggodalmat eláruló kérdés után Rias úr azt mondá, hogy ő is nagyon fáradt, s visszavonult szobájába. Midőn éjfél tájban íróasztala előtt ült, hogy néhány rendelkezést tegyen, halkan megnyílt szobájának ajtaja. Rias megfordult, Rias asszony állott előtte — haloványan, mint a halál. Rias úr jéghideg szigorral tekintett reá. — Mit akar ön, tőlem ? kérdező. — Szólni akarok önnel! suttogá Rias asszony, fojtott, alig érthető hangon. — Beszéljen! — Lionel! Én már félig örült vagyok. .. . szólt Rias asszony lázas fájdalommal.— Kérem önt, legyen kímélettel irántam! ... ne öljön meg! . . — Mit akar ezzel mondani, kedvesem ? — Lujza itt volt. . . ő reggel óta gyanakodott . . felhasználta a pillanatot, melyben testvére távol volt.. s olvasta az ön levelét... mi mindent tudunk!.. — S mit tud ön ? — Azt tudom, hogy ön holnap reggel megverekszik Keveri úrral... Rias úr felállt és nejével szemben így szólt: — Hallgasson meg, Mari! Nagyon sajnálom, hogy e dolgot ön megtudta... de ön be fogja látni, hogy ez nem az én hibám folytán történt... s most mit akar tőlem ? Ön elvesztegeti idejét... Önnek meg kell azt értenie, hogy tagadása és rimánkodása e pillanatban egészen hasztalan... A fogadás, melyben visszatértemkor részesített, s önnek azóta tanúsított magaviselete nagyon meggyőztek engem azon összeköttetés jelleméről, amelyben ön Kévem úrral áll... A múlt éjjel követtem önt... láttam, hogy mi történt önök között... Így tehát tisztában vagyok, s nincs semmi a világon — erről legyen meggyőződve — ami visszatarthatna attól, hogy becsületemből azt megmentsem, ami még megmenthető.------És most ? Távozzék!... Rias asszony lerogyott egy székre, s kezét öszszekulcsolva, szemével maga elé bámulva, kiáltá: — Istenem!... Óh istenem!... — Kérem önt, hagyjon el! — felelt Rias ridegen. Rias asszony felállt s néhány lépést tett az ajtó felé ... Majd megállt, s hirtelen Rias felé fordulva, térdre rogyott előtte. — Jól van! — kiáltá — öljön meg engem!... Ez igazságos lesz, . . De engem, csak engemet. . . csak engemet!.. És szavát elfojta a feltörő zokogás. — Hogyan? Nem érzi azt kegyed, hogy minden szava tetőzi a sértést ? — Nem! . . Óh, nem!.. Esküszöm önnek!... Ön nem ért engemet. . . Engedje meg, hogy mindent elmondhassak... Esedezem ezért!.. Ah... ön csakhamar meg fogja látni, hogy az igazat mondom el... Igen, én vétkes vagyok .. igen, én szeretem Kéreri urat . . igen, ha ő akarta volna. . . azt hiszem . . lehetséges . . szerelmem, gyöngeségem semmit sem tagadott volna meg tőle . . ön látja, hogy nem kímélem magamat. . de ő nem akarta .. Nagy isten, ő nem akarta . . ő mentett meg engemet. .. S ön meg akarja őt ölni!.. De ez lehetetlen.. Ez gyalázatos tett volna .. Gyalázatos!.. Kérem önt.. Esedezem . . Ne kövesse el e tettet! — Ön tehát valóban szereti őt! — kiált ii fel Rias úr, mig megvető tekintetet lövellve leült. (Folyt. köv.) Budapest, oct. 20. (A pénzügyi bizottság) mai ülésében a hitelműveleti kiadásokat s bevételeket vette tárgyalás alá. A szőlődézma-váltságnál (kiadás és bevétel 3.975.116) Lukács felhozza, hogy az alapnak több, mint 5 millió esedékes hátraléka lévén, az előirányzat a valóságnak megfelelőleg kijavítandó lenne. Széli miniszter kijelenti, hogy az előirányzat az eddigi eljárásnak megfelelőleg készült, s a jövő költségvetésben ezen előirányzat is megjavítandó lesz. Wahrmann a dezmaváltság egész törlesztési tervét hibásnak tartja. A miniszter előadja, hogy egy végleges törlesztési terv fog kidolgoztatni s a törvényhozás elé terjesztetni. Az előirányzat megtartását kéri, ígérvén, hogy a hátralékok behajtásáról gondoskodni fog. A maradvány-s irtványföldek behajtásának előirányzatát (100.000) a bizottság vita nélkül megszavazza. A sorsolási kölcsön kiadásai (1.459.629) vita nélkül megszavaztatnak. A bevételeknél a miniszter több, időközben tisztázott ügy alapján némely tételeket megváltoztatni kér, nevezetesen az időközi kamatokat 50,000-ről 302,426 írtra emelni, a főváros által a rakpartokért fizetendő haszonbért 50,000-ről 20,000-re leszállíttatni, a sugárút költségeire adott előlegekből 800,000 helyett 910 ezer ftot felvétetni kér. A bizottság e módosításokkal megszavazza az előirányzatot. Az államadósságoknál (szükséglet 68.000.000) Széll miniszter indítványára a vasúti 30, 54 és 153 milliós kölcsönök kamatai ezüst helyett aranyban vétetvén fel, a kamatkiadások 1,294.000 írttal emelkednek. A közösügyi kiadásoknál a delegációk határozatai folytán változnak a tételek, s összes quotánk 32.607.000 forint, vagyis az előirányzottnál 1.100.00 írttal több. (Az adóemelés és a törvényhatóságok.) Arad megye oct. 18-diki közgyűlésén szóba került az adófizetés és az adóemelés ügye. Az erre vonatkozó tárgyalás következőleg folyt le: Tabajdi Károly alispán felolvassa évnegyedes jelentését. E jelentés vége a megye adófizetési viszonyairól szól s egy indítványban tetőzik, mely szerint tekintettel arra, hogy azon tárgyak, amelyek a megye adóhátralékos lakosságánál végrehajtás útján összeirattak, a jelenlegi viszonyok mellett csak potom áron lennének eladhatók, továbbá tekintve azt, hogy ezen eljárás az adófizetők további adóképességét nagy mérvben veszélyezteti, intéztessék a pénzügyőrséghez egy felirat, amely a fennidézett körülmények elősorolása mellett azon kérésnek adjon kifejezést, hogy a pénzügyminisztérium engedje meg, miszerint az adóhátralékosok lezálogolt tárgyai ne most, hanem részletesen s kedvezőbb üzletviszonyok beálltával vétessenek árverés alá. (Élénk helyeslés.) Szónok kéri a közgyűlést, hogy fogadja el ezen indítványt s határozza el a pénzügyminisztériumhoz intézendő felirat foganatosítását. Gratz Béla hivatkozva az alispáni jelentésben tett, s a pénzügyminisztériumhoz intézendő feliratra vonatkozó indítványra, tudni akarja, hogy az elfogadtatik-e, s megemlítve egy korábbi nyilatkozatát, abbeli nézetét fejezi ki, hogy Magyarország jelenlegi pénzügyi viszonyainak rendezése csak reductionális reformok által lehetséges s ezért az érintett indítványhoz kéri toldatni azt, hogy a törvényhatósági bizottság előterjesztést tesz az iránt is, hogy a kormány halaszsza az új adók behozatalát kedvezőbb időpontra, mivel jelenleg a nép nem bírja azokat fizetni. Tabajdy Károly alispán azt mondja, hogy sem ő, sem a bizottság nem örvend az új adóknak s az adófölemeléseknek ; mindazonáltal, miután az előtte szóló indítványát elvi jelentőségűnek tartja, továbbá miután rendszerváltoztatás czéljából a nagy egészből ily apró részleteket kikapni nem lehet, viszszatér saját indítványára s ajánlja annak elfogadását. Edelspacher János elfogadja Glatz indítványát, sőt bővíteni is akarja, amennyiben hivatkozva az ország lakosságára, felterjesztést kíván intéztetni az országgyűléshez az iránt, hogy az adófelemelés halasztassék kedvezőbb időre, az új adónemek pedig egészen mellőztessenek. Atzél Péter elnök-főispán azt véli, hogy a Glatz és Edelspacher urak indítványa a házszabályok 16-dik szakasza folytán jelenleg nem tárgyalható; ezen indítványokra nézve bevallja ugyan, hogy az adófizetők dolgai nem mennek úgy, amint azoknak menni kellene, de ennek oka nagy részben nem az adózók fizetésképtelensége, hanem inkább az, hogy hiányzik bennük az akarat arra, hogy az állam iránti kötelezettségeiknek eleget tegyenek. Elnök azt mondja, hogy az adó sok ugyan, de nem elviselhetetlen, s ezenkívül mindenkinek kötelessége az állam terheit erejéhez képest hordozni; végül kéri az egész kérdés mellőzését, az alispáni jelentés tudomásul vételét s az abban foglalt indítvány elfogadását. (Élénk helyeslés.) A törvényhatósági bizottság elfogadja az alispán indítványát. (E jelentésre némi megjegyzésünk van. Az ország anyagi helyzete súlyos, s a tervezett adófölemelés mérvei és módja ellenében nekünk is lesz komoly szavunk. Nem lehet azonban azt óhajtanunk, hogy a vármegyék petitionáljanak minden adófölemelés ellen. Ez megingathatná hitelünket, az ország hitelének fenntartása és megerősítése pedig mindnyájunkra nézve elengedhetlen, komoly, hazafias kötelességet képez. A vármegyei felszólalások tárgyát ez idő szerint elsősorban a vámügy képezheti, melynek erélyes és tapintatos megoldásával milliókat menthetünk meg az országnak. A szerk.) Bécs, October 19. (A török haditengerészet. — A hangulat Szerbiában. — Az omladina elkeseredése. — Csodabogarak a skupstinából. P. C. A török haditengerészet állapotát illetőleg Konstantinápolyból a következő hiteles kimutatást veszszük: A tengeri haderő, melylyel a török kormány ez időszerűit rendelkezik, a következő, 8 pánczélfregatt (5120 ember, 112 ágyú és 6650 lóerő); 9 pánczélcorvet (39 ágyú, 4000 lóerő és 2173 ember) ; 2 pánczélos toronyhajó, (8 ágyú , 400 lóerő és 438 ember); 7 pánczélos ágyúnaszád, (14 ágyú, 1700 lóerő és 405 ember) ; továbbá a következő fahajók : 5 fregatt (115 ágyú, 2600 lóerő és 3087 ember); 26 gőzyacht és gőzös (112 ágyú, 8668 lőerő és 4429 ember); 10 corvet (117 ágyú, 1940 lóerő és 6390 ember); 34 kisebb gőzös (85 ágyú 528 lóerő és 1282 ember.) A tengeri hadhoz tartozik ezenkívül négy első rangú fahajó, melyek jobbára szállításra használtatnak (2500 lóerő és 2784 ember) kilenc vitorlás és 5 forró hajó (2554 ember). A török haderő tehát összesen 130 hajóból áll, melyeken 641 ágyú és 28.462 ember van. Belgrádból jelentik nekünk: Milán fejedelem tegnap több kerületi küldöttséget fogadott,melyek hódoló szerencsekivonatukat jöttek kifejezni; összesen 17 ily küldöttség fog ide érkezni és igy az elfogadás ma és holnap folytattatik. A lapok a felkelés színhelyeiről egyre köztik még a tudósításokat, és bő tért vesztegetnek a hajmeresztő kegyetlenkedésekre, melyeket a törökök Boszniában állítólag elkövetnek, de a szomszéd török tartományokban véghezmenő események iránt az érdeklődés, mely még 14 nappal ezelőtt fanatikus harczkedv volt, tetemesen lelohadt, sőt hunyófélben van. Senkinek sem jut eszébe arról beszélni, hogy Szerbia is részt vesz majd a felkelésben. Az omladinisták a maguk módja szerint vesznek boszút, amiért reményeikben csalódtak; híreket terjesztenek, hogy belzavarok fognának kitörni Szerbiában. De mondhatjuk, hogy a kormány nagyon óvatos és éber, és nem fél azon hallatlan izgatásoktól sem, melyeket a magyar területen megjelenő, újvidéki, zimonyi és pancsovai omladinista lapok kifejtenek. A skupstina egyre a községi önkormányzat tágítására vonatkozó előterjesztésekkel foglalkozik. A vita azonban tegnapig véget érhetett. Hátra van azonban még néhány indítvány, melyek mint csodabogarak is említést érdemelnek, így az egyik indítványt azt akarja, hogy Belgrádban szüntessék meg a csendőrséget,mert a csendőrség, — úgymond az indítvány — veszélyezi a közbiztonságot, nemhogy megóvná. Egy másik indítványozó meg azt akarja kimondatni, hogy az egyházak nemzeti tulajdont képeznek, melyet a községek kezelnek nem pedig a papság. Mindkét indítvány bizottsághoz utasíthatott. Az osztrák birodalmi tanácsból. Az urak házának ülése oct. 19-én. Elnök: Auersperg Károly hg. A kormány padjain: Auersperg, Unger és Mannsfeld. Az ülés kezdődik 12 órakor. Elnök meleg szavakban emlékszik meg azon veszteségről, mely az uralkodó házat Ferdinánd elhunytával érte s a ház részvétét tolmácsolja a dynastia gyászában. (A ház tagjai felállanak.) Mérleg (a pénzügyi bizottság megállapodásai szerint.) Rendes kiadások Rendes bevételek Rendkívüli kiadások Hitelmüv. kiad. Rendkívüli bevételek Hitelm. bevét. • Ehhez uj kölcsön kamatataiból Összes hiány 17.649,481. Öszszes kiadás Összes bevétel Hiány 200.859,923 206.770,455 25.995,186 5.534.745 3.041,163 6.964.745 232.425.854 216.776,363 15.649,481 2.000,000