Pesti Napló, 1875. október (26. évfolyam, 224-250. szám)
1875-10-10 / 232. szám
232 szám. Budapest, Vasárnap, October 10 1875. 26. évf folyam. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét, illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS: Előfizetési feltételek : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kb. 6 hónapra , , , 12 » — » 4« esti kiadás postai killdnkiüldéséért felülnzetétt évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KTADÓ-HIVATALBA Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. Előfizetési felhívás „PESTI HTAPIIG“-ra. 9. Oct. 1-jén belépett évnegyedes új előfizetőinknek Feuiliet Oetáv regényének oct. 1-sejéiglapunkban megjelent részeit, ha ez iránti óhajukat előfizetési megrendelésükben kijelentik, külön lenyomatban díjtalanul küldjük meg. Előfizetési árak : (reggeli és esti kiadás, 1*/2 legnagyobb év és közgazdasági melléklet .) Egész évre........................24 frt. Fél évre .........................12 frt. Negyed évre .... 6 frt. Egy hónapra .... 2 frt. Az előfizetés Budapestre a »Pesti Napló« kiadó hivatalába (Barátok tere 7. sz. Athenaeum-épület) intézendő A »Pesti Napló« szerk. s kiadó hivatala. Budapest, oct. 9. Mi vezette Szerbiát, a mai válságba, s miként jutottak a viszonyok oda, ahol már a legnagyobb válság fellobbanása is csak napok és órák kérdése : e fölött még mindig nem késő az elmélkedés A szerb-török háború esélye ugyan már megszűnt, de Milán még mindig ingadozik trónján. Risztics még mindig tevékeny részt vesz az izgatásban, a skupstina még mindig nem képes rendes kedélyállapotra tenni szert, s a kabinet véglegesen még mindig nincs megalakítva. A közben pang az ipar- és kereskedés, bomlik a hitel, a mozgósítás miatt zúgolódik a népség, s ürül a kincstár, beszélnek Milán kényszerű lemondásáról, Risztics pártütéséről, Montenegro fusiójáról, készülőben levő véres forradalomról, Milán esküvőjének végleges elhalasztásáról, s több e féle nem épen kellemes eshetőségekről. Gyors elhatározásra van szükség egy vagy más irányban, hogy az események szabályszerű — habár esetleg szokatlan — mederbe tereltessenek. Ez elhatározás jöhet magától Milántól is, jöhet a skupstinától is, s végre jöhet a pártütőktől s illetőleg azok fejétől, Riszticstől, is. Ha valamely államban a törvényhozó testület, mint például a skupstina, csak zárt ajtók mögött titokban tanácskozhatik; ha ugyanott ugyanakkor a fejedelem elkergetéséről Ttszaszerte nyíltan beszélhetnek miniszterek, katonák, kalandorpolitikusok és csavargó omladinisták ; ha végre szintén ott és szintén akkor egy a fejedelem által elbocsátott miniszterelnök nemcsak meggátolhatja az új kabinet alakítását, hanem a mellett nyíltan szerepelhet, mint olyan párt feje, mely egyenesen a detronisatióra tör : az az állam vagy nem rendezett állam, hanem csak olyanformának látszó néptömeg, vagy pedig egyáltalán nem részese a civilisatiónak, s hozzá a parliamentarismus műszavai csak olyan formán illenek, mint az óceáni szigetek vad lakóihoz a frakk és cylinderkalap, vagy végre ez államban egy olynemű forradalommal állunk szemközt, melynek új epithetont kell még keresnünk az államtudományok lexiconjában. Minden jel azt mutatja legalább, hogy Szerbia a békét és biztos haladás útját megunta Most már bizonyos, hogy Milán hibázott akkor, amikor a megbízhatlan Riszticsre bízta a cabinet alakítását, vagy hibázott akkor, amikor Riszticsnek szabad kezet engedett arra, hogy a kabinetbe kizárólag saját embereit vegye be. Ha Milán a herczegovinai mozgalom kezdetén és folyamában sem a békére sem a háborúra nem tudta magát véglegesen elhatározni , sokkal czélszerűbb lett volna befolyását, arra használni, hogy az egymással szemközt álló elemek harcza a cabinetben és az ez által vezetett skupstinában emészsze fel önmagát, mintsem megengedni és elnézni azt, hogy Risztics perfidiájának sikerüljön a zajongó csőcselék szövetségére támaszkodva, a mérsékelt elemeket teljesen terrorisálni E terrorizmus hetek óta megvolt már, de gyümölcse most kezd megérni. Az a »hír szerinti« cabinet, melyről ma este értesít bennünket a sodrony, még ha végleg megalakul is, alig lesz abban a helyzetben, hogy saját kezdeményezéséből kész is legyen, képes is legyen a Risztics-féle mozgalmat gyorsan és gyökeresen lecsillapítani s eredménytelenné tenni. Általában sajátságos játékot enged a szerb nép néhány bátor vezetője által önmagával űzetni. Gyűlölete fel van szítva Törökország és Magyarország ellen egaránt. Rokonszenve készen árultatik mindenki számára, csak épen a töröknek és magyarnak nem. Hacsak saját eszére és szenvedélyére hallgatna , kész volna megtámadni a törököt s belekapcráskodni Magyarországba és Ausztriába. S tenni ezt akkor, a mikor sem fegyvere, sem hadserege,sem pénze,sem hitele,s a mikor a polgárosultság ösvényén messze hátul ballag, dynastiája ellen szabadon tenyészik az engesztelhetlenek pártja, s a személyes és szenvedélyes párttusáknak a cabinetben és a skupstinában se hossza, se vége. Beletüzelte magát a herczegovinai mozgalomba. Sem békében nem maradt, sem a háborút meg nem kezdé. Várta a bosnyák rája fölkelését s a herczegovinainak szerencsés fegyvertényeit. Várta a török bukásának sült galambját. A nagy tűznek a lehangoltság, a vérmes reményeknek a keserű csalódás, a török kicsinylésének a nisi tábor lett következménye. S most,hogy a sült galamb minden oldalról messze repült tőle, önmagán akar boszut állani. Boszut azzal, hogy forradalmat tervez fejedelme ellen, vagy legalább enged tervezni kalandor vezetői által. Bizony nem más vallja kárát, csak maga a szerb nép. A mi szavunk ugyan mindig erős gyanú fedezete mellett juthat csak a szerbekhez, de mégis adunk nekik egy jó tanácsot. Szerbia aránylag soha sem haladt oly gyorsan és oly biztosan a megizmosodás czélja felé, mint Mihály uralma alatt, s Milánnak is erős hajlama s elegendő képessége van e politika követésére. Minden lehető combinatió közt e dynastia bir legtöbb rokonszenvvel, s a rokonszenvnek legnagyobb állandóságával a szerb nép között. Vessék el vagy gyöngítsék meg e tényezőt: Szerbia nem lesz egyéb, mint a hatalmak beavatkozásainak s vezetői nyers szenvedélyeinek nyomorult játéktárgya. Hiszen nekünk itt a szomszédságban alig lehetne tán nagy érdekeltséget fejteni ki Szerbia megerősödése iránt, és mégis mi valóban jobban szeretjük,ha ez ifjú ország nem engedi át magát a pelyhedző ifjúság lázzongó szenvedélyeinek, hanem inkább észre tér s utána lát a békességes munkának. A skupstina ma még hallgat Milánra. De biztosabban hallgat, ha minél előbb haza küldi. Sok dologba belovagolta magát már e testület, s ha együtt marad, alig tudja magát gyorsan valami okos dologra elhatározni. Hogy az omladinával s az omladinának egy részről Törökország, másrészről Ausztria- Magyarország elleni örökös bujtogatásaival mit fog végezni a szerb kormány és szerb nép, erről most nem lehet szó. Nem lehet, mert ennél sokkal sürgősebb feladat Riszticsnek és czinkostársainak félrehárítása. De erre kérelem, szép szó, régi barátság emléke és jövendő ígéret nem alkalmas eszköz. Hanem igen is alkalmas eszköz a hatalmi tény, a fejedelmi erélynek félre magyarázhatlan nyilatkozványa. Ha erre Milán nem hajlandó vagy a belgrádi viszonyok sajátságai miatt nem képes, vagy ehhez Kaljevicsnek és Nikolicsnak, kiszemelt, bel- és hadügyminiszterének nincsen kedve, akkor minél előbb esküdjék meg arájával s vonuljon félre szép csöndesen élni a házi és családi boldogságnak. Budapest, «**. (A pénzügyi bizottság) mai ülésében egészen letárgyalta a belügyminiszteri költségvetést. Az esti lapunkban közlöttek után a betegápolási költségek 442.350 frtnyi előirányzatát, mely a tavaly alkotott törvény folytán 88 000 ft csökkenést mutat,a bizottság vita nélkül megszavazza. A himlőoltási költségeknél (51.450 frt) Hefy tanulmányoztatni óhajtja, várjon általában fenntartandó-e a himlőoltás, melynek a tapasztalás szerint mi eredménye sincs. A Tisza miniszter felemlíti, hogy szakembereink többsége a fenntartás mellett nyilatkozik; statistiai adatok szerint, ha beesnek is a beoltottak himlőbe, de az nem pusztít köztük oly nagy mértékben, mint a be nem oltottak közt. A bizottság megszavazza ezen, valamint a járványok (10.000), szülházak (13.900), lelenczek és törvénytelen ágybéli gyermekek tápoltjainak(70.424)s a tébolydáknak (314.094 frt) előirányzatát. A közbiztonsági kiadásokra előirányzott 150.000 forintot Simonyi E. és Hetfy — mint külön belügyminiszteri »Dispositionsfond «-ot — nem szavazzák meg. A bizottság a miniszter felszólalására változatlanul megszavazza. Az erdélyi csendőrség előirányzatánál (390.000)a miniszter megjegyzi,hogy jan.i-étől kezdve a csendőrség mindazon tekintetekben, melyekben eddig a közös hadügyminiszter alatt állott, a honvédelmi miniszter alatt fog állani. A bizottság megszavazta a csendőrség, valamint a toloncz-kiadások (39.150), s az életmentési díjak (1.200 frt) előirányzatát. A nemzeti színház segélyezésére 44.000 frt, a színházi alapok jövedelméből a színház szükségletére 27.300 frt irányoztatik elő. Helly a színház, s színi tanoda ügyét egy — a közoktatási — minisztérium alatt tartja egyesítendőnek. — A miniszter szerint akkor lesz a kérdés felvetése helyén, ha majd egyszer a miniszteri tárczák új beosztása jö szóba. — Simonyi E. a nemzeti színháznál hivatalos vizsgálat által felderített visszaélésekre hívja fel a miniszter figyelmét. —A miniszter azon kijelentésére, hogy a nemzeti színház állapotairól benyújtandó jelentésében ez ügyre is kiterjesztendi figyelmét, a bizottság némi vita után megszavazza az előirányzatot. A hivatalos lap előirányzatánál (szükséglet 9000, fedezet 87.548) Csengery czélszerűnek véli a »Törvény«-tár szerkesztésének a hivatalos lapéval egyesítését. B. Sennyey a hiv. lap jövedelmét növelhetőnek találja azáltal, ha kiállítása az államnyomdában történnék. A miniszter kijelente, hogy mindkét kérdéssel foglalkozott, s hogy a szerződési idő lejárta után a hiv. lap az államnyomdában fog nyomatni. A bizottság erre megszavazza az előirányzatot. A fővárosi rendőrség átalányánál — 427.830 forint, — fedezet a város részéről 420.000 — a miniszter kijelenti,hogy a fővárosi rendőrség újjászervezéséről szóló tvjavaslat már csaknem teljesen elkészült, azonban bármily takarékosan igyekezett is eljárni, az a rendőrség szükségletét feljebb emelendi. A bizottság megszavazza az előirányzatot. A budapesti tűzoltó-egylet segélyezésének 5000, az előre nem látható kiadásoknak 10.000, a nyugdíjak 606,888 frt előirányzatát — utóbbit felemelve egy törölt számtiszti állás 333 frt nyugdijával, — s a rendkívüli szükséglet 17.376 (a rendk.fedezet 7576 frt)frt előirányzatát — a 8000 frt karhatalmi költségnek a rendesek közé áttételével — megszavazván a bizottság, az ülés véget ért. (Az erdélyi bíróságok.) Lapunk tegnapi számában szóltunk ama vidéki levelekről, melyek két lapban az udvarhelyi törvényszékről megjelentek. E levelek a legnagyobb visszásságokról vádolják a nevezett törvényszéket, de kifogásolják, hogy e törvényszék elnöke nyugdíjaztatok. Ezzel szemben jogosultak a következő kérdések. Ha a levelezők, akik vádolnak, azt hiszik, hogy vádjaik valók, hiszik-e azt is, hogy azon elnök, kinek csaknem 12 évi vezetése alatt ily állapotok fejlődtek, kötelességét kellőleg teljesíti ? Lehet-e ily elnök nyugdíjaztatása ellen az említett indokkal agitálni ? S végre még egy kérdést: Kit talált voltaképen a levelezők nyilván gyűlölettől s pártszenvedélytől mérgezett lövege? A beteget-e, kik épen egy nehéz amputatiot visznek végre, vagy az orvost, ki műtétét teljesíti, vagy szenvedélytől elvakított önmagukat ? Különben ismételjük: a sajtóperek kiderítendik majd a közlemények forrását. (Az adófelügyelők.) Mint már említők, adófelügyelők fognak a kormány részéről a megyék s a nagyobb kiterjedésű városokhoz az adó behajtása czéljából beosztatni. Ezek a megyéknél a főispánok, a városoknál pedig a polgármestereknek lesznek alárendelve. A felügyelőségek jövő év jan. 1-én léptetnek életbe. Budapest részére 1 felügyelő, 1 alfelügyelő és 21 számtiszt van kiszemelve. (A török államadósság.) A török kormány legújabb pénzügyi intézkedései folytán érdekes lesz Törökország államadósságát szemügyre venni. 1854-ig Törökországnak nem volt államadóssága. Azóta következő kölcsönöket vett föl. 1854-ben Dent, Palmer és társa útján Londonban 3 millió font sterlinget 6°/0-ra; 1855-ben 5 millió fontot, melynek kamatját Anglia és Francziaország biztosították 41fóra Rothschildnál Párisban . 1858-ban a konstantinápolyi vámokat kötve le biztosítékul, 5 millió fontot Dent, Palmer és társánál Londonban 76 árfolyam mellett 6% -ra. Azután következő kibocsátások történtek. 1860-ban 101,860 500 frankos kötvény bocsáttatott ki 53 V4 árfolyammal 6 °/s kamattal Mires utján Párisban. E kölcsön biztosítékául a porta a vámokat s különféle tizedeket kötötte le. 1862-ben 400.000 db 500 frankos kötvény 68 árfolyam mellett 6%-kal, a bélyeg-, só- és dohányilleték jövedelmével biztosítva, Deveaux és társánál Londonban; 1863-ban 300.000 db 500 frankos kötvény 72 árfolyam mellett 0°/o-ra, biztosítva az indirect adók jövedelmével, az ottoman-banknál Londonban és Párisban; 1864-ben 100.000 db 500 francos kötvény 68 árfolyam mellett 6 % -ra ugyanott; 1865-ben 40 millió medjidié (török font, 11 medj.,10 angol font) úgynevezett »általános« adósság Erlangernél Párisban 50 árfolyam mellett 5°/0-ra; 1865-ben 300.000 db 500 frankos kötvény 66 árfolyam mellett 6 %-ra az ottomán banknál Párisban és Londonban. E kölcsön a rumeliai juhnyájak, a rézbányák és syriai adók jövedelmével biztosíttatott; 1868-ban kincstári jegyok adattal ki melyek időközben mind beváltattak ; 1869-ben 1.111.111 db 500 frankos kötvény 54 árfolyam mellett 6°/o-ra; 1869-ben vasúti dijsorsjegy-kölcsön, 1.980.000 darab 400 frankos kötvény a vasutak által biztosítva, 45 árfolyam mellett 3 százalékra; — 1871-ben Dent és Palmernél Londonban 5.700.000 font sterling 68 árfolyamon 6°/0-ra az egyptomi tributumra alapítva; 1872-ben 11.126,200 font sterling 981/2 árfolyamon 9 %-ra; 1870-ben 27.777,780 font sdlg 581/2 árfolyamon 6 °/0-ra, így 21 év alatt tizenöt kölcsön vétetett föl s az utolsó budgetben a consolidált államadósság 4.335.237.191 frankkal volt fölvéve. Ezenkívül van 300 millió frank lebegő adósság s 1874. sept. 30-án a pénzügyminiszter további 1.000 millió frankos kölcsön fölvételére lön fölhatalmazva. E kölcsönből eddig 43 1/2 árfolyamon 397 millió frank bocsáttatott ki. Az államadósság kerek számmal tehát ötezer millió frankra tehető, s ha a porta az évi kamatokat és törlesztési hányadot pontosan akarná fizetni, összes bevételeiből legföljebb negyven millióért maradna minden többi kiadásainak fedezésére, tett szemek közé, semhogy a pártatlan közönség felháborodása egy-két helyreigazító szót ne kérjen. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr nyilatkozatot tett a pénzügyi bizottságban, hogy a budapesti egyetem bölcsészeti karának netaláni hiányain igyekszik segíteni. Ez volt azalkalom, melybe az »Ellenőr« kritikusa belefogózva, törvényt lát elevenek és holtak felett. Nem tagadom a hiányokat , de tagadom, hogy bárkinek is joga lenne ezeknek czimén kísérletet tenni a közvélemény félrevezetésére, oly férfiakat rohanva meg, kiket az egész nemzetnek méltó tisztelete védelmez. Az ítélet ugyanis, mely itt kimondatik, vagy irgalmatlan pálczatörés, vagy a legjobb esetben »bizonyítékok elégtelenségéből« való fölmentés. A bölcsészeti kar néhány tanárát ki akarja emelni az említettem czikk írója. De mikép ? Kiemeli »Toldy Ferenczet, ki a magyar irodalomtörténetet megalkotta, kinek e szakbeli tudománya még mindig legszélesebb az országban, kinek előadása még mindig lelkesítő és gyümölcsöző.« A koszorús veterán, a fáradhatatlan tudós és tanár meg fogja köszönni e bókot; de mi, kik figyelemmel álltuk és álljuk körül a cathedrát, melyről e lankadatlan buzgalom a szépnek és igaznak szeretetét fiatal hévvel hirdeti; kikben az idénre hirdetett collegiumainak száma fölébresztette az óhajtást, vajha jobban kímélné drága erejét: mi szeretnék a »még mindig«-en túl tudni az elhallgatott gondolatot, hogy miben nem a régi »már« Toldy? A ki nem emeltek, tehát hallgatagon elitéltek között — hogy másokat ne említsek — ott van Than Károlynak európaszerte ismert neve, ott van Salamon Ferencz, Henszlmann Imre, ott többen, kik közül bizonyára egyik sem szorult az én védelmemre. • A lóláb azonban ott kandikál ki a köpönyeg alól legjobban, ahol egyenesen személyek ellen rugaszkodik. Azt írja, hogy ha a bölcsészethallgató »ellátogat az aesttheticai leczkékre, szánalommal szemléli, hogy az előadó minden gondolaton dadogva vergődik végig, s minden szóba ötször kezd bele s ötször szakítja meg közepén.« Aki az »Ellenőr« irodalmi ellenszenveit ismeri, tudja, ki ellen vannak intézve ezek a sorok. A megtámadott az aesthetica terén nemcsak első rangú tekintély irodalmunkban, hanem különösen az elvont aesthetika terén versenytárs nélkül áll; kinek irodalmi működése csak közelebb részesült a válogatós német kritika megtisztelő elismerésében; kinek előadásai mellett három éve fényes bizonyságot tesz hallgatóinak folytonosan növekedő száma, kinek törekvését tudományának minél népszerűbb kezelése iránt csak tapssal kísérheti a magyar culturának minden igaz barátja. De az alkalom kétségkívül kínálkozott, hogy egypár vágást lehessen mérni rá. Ez egy keleti mesét juttat eszembe. Köves Arábia pusztáin mendegélt két vándor, s ahogy egy helyre jutottak, hol a szerte heverő éles kövek megvérezték lábaikat, az egyik ujjongani kezdett öröklében. »Mit üutllöój ki(lüzlu kétisz) — mitsoi'kább sirni lenne okod?« »Nem látod, — volt a felelet — minő gyilkos köveket szedhetek itt össze, hogy megdobáljam majd velök ellenségeimet.« S. Bilial.... » A „Pesti Napló” tározója. Odilon Barrot emlékiratai. (1815—1848.) — Mémoires posthumes d’ Odilon Barrot. Első kötet. Páris Charpentier és társa. 1875. 612 lap. — Csillag, Gyulától. .. (Vége.) Barrot és társainak hibája épen e pontban rejlik. Nem ismerték föl a veszedelmet, mely az akkori viszonyok közt ily agitationális föllépésben rejlett. Lassú parliamenti küzdelem egy-két év lefolyása alatt okvetlen a reformügyet emelte volna diadalra; azon agitatió ellenben, melyet Barrot folytatott, szükségkép az alkotmányos monarchia meggyengítését eredményező. Nem is idézhető elő azt más, mint a többség merev, elutasító magatartása, mert a reformok, melyek ezen agitatió czélpontjai voltak, ha nem is lényegtelenek, mindenesetre csak másodlagos jelentőségűek voltak. 1848. február 22-ére volt kitűzve a reformpárt nagyszerű banquetje a tizenkettedik kerületben. Már ki voltak hirdetve a meghívások , a nemzetőrség is megjelenendő volt, egyenruhában, fegyver nélkül. A minisztérium egyszerre betiltja a gyűlést. A mozgalom már meg volt indítva, a vidékről ezrek voltak már Párisban, a nemzetőrség is várva-várta az összejövetelt , a képviselők helyzete ily körülmények közt igen nehéz volt. A nép várta őket. Menjenek ? ne menjenek ? ... . A képviselők értekezlete foglalkozott e kérdéssel. * »Nincs mit tanakodni e kérdés fölött — ezt mondá az egyik rész, becsületünk van érdekelve. Találkát adtunk a népnek, — ő várakozik ránk! . . Ha elmaradnánk, a népszerűség, mit oly lassan és nehezen szereztünk, elveszne és az események kormányzása kisiklanék kezeinkből.« »Ámde nem látják-e önök — így felelt a másik nézet — hogy ha mi a banquetre megyünk, a máris mozgásban lévő tömegek követendenek minket, a fegyveres csapatokkal összetűzendenek, mert ezeknek ki van adva a rendelet, hogy a népet szétoszlassák, ekként az összeütközés lehetetlen. Ki az , aki hideg vérrel nézhet mindezen dolgok következése elé? És ha az általános veszedelem minket, képviselőket, is érne, ám ott van sérthetlenségünk, mely bennünket oltalmaz! Nem a mi vérünk lenne az, amely folynék, hanem azon többi polgároké, kiket mi — hogy úgy mondjam — erőszakoltunk ezen egyenetlen küzdelembe« .. . Ez utóbbi tekintet, melyet még a jelenlévő mérsékelt köztársaságiak (mert a legutóbbi banquet rendezésébe e párt is bevegyült) szintén hangsúlyoztak, döntő volt; a többség elhatározta, hogy a banqueten nem fog megjelenni. A nép zömében nagy ellenszenvet idézett elő az ellenzéki képviselők e határozata. Az ifjúság nagyszámú küldöttséget indított Barrothoz; itt a szónok heves szemrehányásokat tett neki a fennebbi elhatározásért, melyet »szökés«-nek nevezett az ellenség jelenlétében. Barrot szigorúan felelt nekik: »Önök — úgymond — sokkal fiatalabbak, semhogy ítéletet mondhatnának azon férfiak felett, kik régtől fogva bizonyítékait adták bátorságuknak s hazaszeretetüknek.« És elbocsátá őket. Ezen elhatározás azonban a veszedelmet már nem hárítható el. A helyzet Párisban fenyegető volt, annál fenyegetőbb, mert Lajos Fülöp, kinek rendes rögeszméje és rémlátványa volt a forradalom, most, midőn az valósággal közelgett, a veszedemet nem vette észre. A nép torlaszokat emelt. Lajos Fülöp végre eltökélte magát arra, hogy a Guizot-kormányt elbocsátja. Guizot maga jelenté be a kamarában, hogy a király Mólé grófot bízta meg az új cabinet alakításával. Mólé azonban kijelenté, hogy képtelen oly cabinetet alakítani, mely ily válságon győzedelmeskedhetnek. Ekkor The ist hivatta a király, ki a megbízatást elfogadta, kikötvén, hogy az új cabinetben a belügyminiszteri fontos tárcza Barrotra bizassék. 1848. február 24-én történt ez reggeli két és három óra közt. Thiers azonnal Barrothoz ment, de egyúttal rosz híreket hozott. Bugeaud tábornagy katonai parancsnok tudósított, hogy a csapatok éhesek, élelem és munitió hiányában szenvednek és ezért le vannak verve. A nép ellenben mindenütt fegyverkezett. Roppant hátrány volt, hogy az új kormánynak nem volt módjában proclamatiót intézni a lakossághoz, mely megnyugtató hatást idézett volna elő. Hacsak egy félnappal előbb hívta volna meg Lajos Fülöp Thierst, az éjszakán át 30—40 ezer példányt lehetett volna nyomatni és kifüggeszteni, most már a hír közzététele lehetetlenség volt. Dél táján jelentek meg az új miniszterek a Tuilleriákban, melyeknek őrsége már fegyverszegzetten állott a rostélyoknál. Lajos Fülöp, ki a veszély nagyságát most sem látta át, banális parázisokkal fogadta Barrotot: »Örülök, hogy önt láthatom — Barrot úr — nem vontam kétségbe önnek hűségét stb.« Barrot erre azt felelte, hogy »sietni kell, mert az események erre intenek, hogy már eddig is nevezetes idő lett elszalasztva, hogy szét kell választani a reform-elemet a forradalmi elemtől.« Thiers erre proclamatiót szerkesztett, egyúttal a királytól az új kormány nevében a kamara feloszlatását kívánta. Ezzel a legérzékenyebb oldalról érintő őt. A király kijelenté, hogy erre nem hajlandó ráállani. Thiers és Barrot azonban nem szűntek meg a kívánságot hangsúlyozni; kijelenték, hogy más- különben nem vehetik át a kormányzást. »Nem, nem« felelt a király és visszavonulván dolgozó szobájába, az új miniszterek orra előtt csukta be az ajtót. Mit tévők legyenek ? »Más körülmények közt — u. m. Barrot — visszavonultunk volna,és az eseményeket a maguk utján hagytuk volna tovább fejlődni. Azonban egyikünk sem gondolt arra, másról volt itt szó, mint a parliamentáris convenientiák megtartásáról ; az épületet tűz környező, nem távozhattunk el, mielőtt megkísértettük volna ezt oltani. A király félhelyeslésével beérve, megmaradtunk helyeinken ...« A legsürgősebb hadi intézkedések megtétettek ; Thiers a királynál maradt, Barrot pedig néhány képviselőtársával együtt kiment az utczákra, áthatolt a barrikádok egy részén,a reform győzelmét jelentő, és megjelenése által megnyugvást kívánt kelteni. Több ponton sikert is ért el: a barrikádok szétromboltattak, mindez azonban csak pillanatnyi siker volt. Eközben a zavar oda künn nőttön-nőtt. A Tuilleriákba új és új hírek érkeztek. Crémieux képviselő Thiers népszerűtlenségére utalva, a királynál sürgette, hogy a kormányelnökség Barrotra bizassék. A király erre Thiers megkérdezése és helyeslése után Barrotra bízta a kormányelnökséget, mindezt azonban csak a jelenlevők tudták és látták. Több ponton véres összeütközés történt a katonaság és a nép közt. Hiába vetette saját személyét közbe Lamoridére, az új parancsnok, hogy a tüzelés megszüntettessék, ő maga is majdnem áldozat lett. Hiába mutatott Gérard, az ősz tábornagy, olajágat a népnek, hiába ült föl Lajos Fülöp a lóra, hogy magát a fegyveres népnek mutassa. Ekkor a király fiainak, Nemours és Montpellier herczegek javaslatára, daczára neje ellenzésének, aláírta lemondását ; de, »amit a történelem szemére vetend, ezen oly válságos perezben semmi intézkedést nem tett, hogy hatalmának utódlását biztosítsa«, — ezt jegyzi meg Barrot. Barrot nem volt a Tuilleriákban, midőn a lemondás történt. E hírt hallva, eszméjében megvillant a gondolat, a népszerű orleansi herczegnő régensségének proclamálása által a dynastiát megmenteni.*) A felkelőkön és fegyvercsapatokon keresztül a Tuilleriák felé sietett — ezer akadálylyal küzdve.A Tuilleriákat az alatt Lajos Fülöp elhagyta és egyszerű bérkocsiban Saint-Cloudba utazott; a betódulni kívánó fegyveres nép előtt a palota ajtói menyittattak; egy percz alatt a fényes királyi termek a részeg és bősz csőcselék tanyái lettek, a trón szétbontatott és foszlányai a boulevardokon meghurczoltattak. A herczegnőt Barrot már nem találta meg. Dupin előbb kereste fel őt és karján a képviselő kamarába vezette. Itt állott meg a herczegnő két fiával, a párisi gróffal és a chartresi herczeggel. Megjelent Nemours herczeg is. A kamarában azonban nem egy higgadtan tanácskozó testület ült, hanem oly tanácskozmány, melynek megfélemlített tagjain a karzatokról beömlő fegyveres sokaság uralkodott. Megfoghatatlan dolog, hogy Nemours he*czeg mit sem cselekedett a kamara biztonságának fönntartására. Nehány ezer katona, kik a Concordia-téren tanyáz*) Az 1842. augus , j-iki regensségi törvény értelmében a regensség Nemo -' T»rc*eget illette volna ugyan, ki az 1842 ben elhalleansi herczeg legidősb bátyja volt, — azonban Nemo—“ herczeg személye nem volt népszerű, míg az Orip„„3i herczegnő a népnél nagy kedvességnek örvendett, Az egyetemről. — oct. 9. Az »Ellenőr« tegnapi száma egy czikket közölt az egyetem bölcsészeti karáról, melynek személyes vonatkozásaira legyen szíves tiszt, szerkesztő úr bebecses lapjában nekem néhány rövid szót engedni. A megtámadottak, úgy hiszem, maguk nem fogják felvenni a keztyüt, mely azonban kiméletlenebbül doba A makói botrányok Csanádmegye közgyűlésén. Makó, oct. hó 6. Csanádmegye törvényhatósága 1. évi oct. hó 4-én és következő napjain tartotta évnegyedes rendes közgyűlését. Elnöklő főispán megnyitván a gyűlést, nyomban Dedinszky József alispán tette évnegyedes jelentését. Elsősorban felemlité, hogy Végh Aurél battonyai szolgabirót a közbizalom, mely méltán tekinthető a tisztviselői pályán kitüntetett hivatali erély és tapintatosság kiérdemlett jutalmául, a hazafias közszolgálat másnemű pályájára, a politikai térre szólítván, a megüresült battonyai szolgabirói állás betöltése a megyei bizottság első teendőjét képezi.Megemlíté ezután a közp. csendbiztosi állomásnak időközben,a főispán által kinevezés útján tett betöltését. A községi ügyek között kiváló fontossággal bir Makóváros bizottságának f. évi September hó 21-én hozott határozata, melyben az 1876. évi községi költségvetés megszavazását tárgyalás nélkül általánosságban megtagadta. Makóváros hatósági közélete rég időtől fogva nem folyik normális viszonyok között, már azon mog