Pesti Napló, 1875. október (26. évfolyam, 224-250. szám)
1875-10-19 / 239. szám
239 szám, Szerkesztési iroda : Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. ------- ! Kiadóhivatal: Barátok-tere, Athenaeum-, Mat. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Budapest, Kedd. October 8. 1875. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra ... 12 » — » Az esti kiadás postai kiflinküldéséért felülfizetés évnegredenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától szárasztatik. 26. évi folyam, Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓHIVATALBA Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. Előfizetési felhivás „PESTI US.Al»Iió«-ra. Előfizetési árak: (reggeli és esti kiadás, l'/j legnagyobb tv és közgazdasági melléklet.) Egész évre.................... 24 frt. Fél évre .........................12 frt. Negyed évre .... 6 frt. Egy hónapra .... 2 frt. BtT" Az előfizetés Budapestre a »Pesti Napló« kiadó hivatalába (Barátok tere 7. sz. Athenaeum-épület) intézendő A »Pesti Napló« szerk. s kiadó hivatala. Budapest, oct. 18. A bécsi lapok nagy győzelmet ünnepelnek és durrogatják a Victoria-lövéseket. A »Fremdenblatt« jár ezúttal legelől. A magyar delegátió azon gyöngédségét, amelynél fogva nem akarta Magarország kétségtelen igényét közös szavazással érvényesíteni,gyengeségnek , meghunyászkodásnak tudják be és e tényből Ausztria győzelmét jósolják azon egész hadjáratban, melyet ők a »kiegyezés revisiójának« keresztelnek el. De nemcsak a bécsi lapokból hangzik felénk az ily »testvéri« szó. Bécs nyilvános gyűléseiben szintúgy, mint Brünnben és Prágában egyre felhangzik az uszítás ellenünk. Ma itt, holnap ott megjelen választókerületében a reichsrathi képviselő s ígéri, hogy a quota, a vám és a bank ügyében konok negatíóval fogja visszautasítani Magyarország követeléseit. A gyűlés erre lelkesedten és egyhangúlag bizalmat szavaz képviselőjének. Bécsben előáll egy professor (Suess) és azt hirdeti választói előtt, hogy a mostani magyar kormánynak nyíltan bevallott programmja, hogy »testvérei hátából szíjat akar hasogatni.« Másutt meg azt hangoztatják reichsrathi képviselők, kereskedelmi kamrák és a sajtó emberei, hogy Magyarország az ő vámpolitikájával az osztrákok zsebére tör. Részünkről bevalljuk, hogy bizonyos zavarban vagyunk az ilyen uszításokkal szemben. Nem azért, mintha e bécsi, brünni és prágai hangok imponálnának. Láttunk mi már egyéb förgeteget is. Küzdöttünk tíz évvel ezelőtt az összes bécsi sajtó, kormány és törvényhozás ellenében, vívtunk heves és nagy csatákat, s a nemzet felmutathatott oly eredményt, melyet végre örömmel üdvözölt az osztrák közvélemény is. Az a független közvélemény, mely a szabadság és alkotmány ügye iránt érdeklődik, s melynek szabadságszeretés nem hüthető le a Lajtha vize. A monarchia megalkotása— az első sorban magyar mű ; semi sikerült, mert egy csatasorban harczolt az egész nemzet; — és erélylyel, és kitartással harczolt; lehetetlen volt nem győznie. Most zavarban vagyunk a bécsi uszításokkal szemben. A magyar állam rendelkezésére álló eszközök ma sokkal hatalmasabbak, mint a tíz év előttiek. Akkor csak egy fegyverünk volt, az is inkább csak visszaverő, mint támadó. A passiv ellentállás volt neve a fegyvernek, az egyetlennek. Most van más hathatósb fegyverünk is, és pedig sok. A szabad sajtó, a souverain parliament, a magyar kormány. De még ennél is hatalmasabb fegyverünk van. A majdnem egy pártból álló kormány, a föltétlen , roppant többséggel rendelkező kormány. Amit e kormány ma tesz, arról elmondhatja, hogy azt Magyarország teszi, amit mond, a mellett az egész nemzet szavát vetheti a latba. De mit tesz és mit mond a kormány? Mit tesz és mit mond Magyarország ? Ki tudja ezt ? Nem gondolunk mi most arra, hogy mit mondottak és mit tettek a delegációk. Azt sem fejtegetjük, hogy vájjon a delegációk magatartása nem bátorította-e fel Magyarország ellen azokat, kik a paritás politikáját oly hajlandók fölcserélni a gyarmati függés politikájával. Mi e pillanatban nem látunk mást, mint azt, hogy nagy nemzeti érdekeket támadnak meg hevesen izgatott hadjárattal. Nem látunk mást, mint a nemzeti érdekek ellen intézett rohamot, s ez érdekek védelmére állunk a csatasorban. A vezényszót várjuk. Azt várjuk, hogy a vállrojtosok álljanak a csatasorok élére. De joggal várhatjuk-e ezt ? Azt még érthetőnek találjuk, hogy a kormány nem tüntet. De várjon tesz-e? Ha nincsenek népgyűléseink, melyek visszautasítják az osztrák népies politikusok támadásait, vannak-e kormány átirataink, melyek kifejtik a nemzet álláspontját? Ha egyleteink álmosak, vármegyei termeink némák és politikusaink a karthausiak kolostorába léptek: — beszél-e a kormány és tesz-e a min. tanács ? Maholnap Tisza Kálmán lesz az ország, a sokat sanyargatott, sok bajjal küzdő ország al.ip. elnöke. Tisza akkor lesz min. elnök, midőn legfontosabb anyagi kérdéseinket kell rendeznünk Ausztriával. Ez nehéz feladat mindenkire, ő reá nézve kényes is. Nem tudjuk, szokása-e Tisza Kálmánnak, bizonyos ügyek körül sokáig tépelődni, de ha ez szokása, eszébe juthat, hogy az Ausztriával szemben ő általa használt erélyes szónál, és erősebb tettnél nem fog-e itt-ott az emberek elméjébe felötleni a min. elnökben a közjogi ellenzék feje, vájjon nem fogják-e gyanúsítani. Meglehet, Ausztriában. De amint mi a magyarországi közvéleményt ismerjük, biztosíthatni vélünk arról, hogy nincs senki, aki a Tisza által a közjogi kérdésről tett nyilatkozatok őszinteségében kétkednek. Föltétlenül bízunk e részben benne s csak egyet kérünk. Valósítsa e téren is erélyét annak egész teljében; valósítsa annál inkább, mert súlyos felelősség hárul reá. Elmondjuk, hogy milyen felelősség. A paritás jogilag feltétlen, de államok között csak úgy állhat fenn, ha mindkét állam aránylag a fejlődés és anyagi erőgyűjtés ugyanazon tényezőit bírja. Ahol az anyagi kérdésekben egyik állam alárendeltje a másiknak, ahol az anyagi fejlődés legfontosabb részleteiben egyik állam kizsákmányolja a másikat, ott nincs meg a kellő erő a paritás fenntartására, s ha meggyöngül, megfogy az egyiknél az anyagi erő, míg a másiknál az erő, a szövetséges árán és károsításával gyarapszik, akkor mondjuk, meg kell billennie maholnap a politikai paritás mérlegének is. Tisza Kálmánnak, mint miniszterelnöknek, az a feladat jutott, hogy kormányzása alatt megerősödjék a paritás. Attól a felelősségtől, hogy ez meggyöngüljön, visszaretten bizonyára minden államférfiú, s kiválólag az oly lelkiismeretes, hazáját és nemzetét oly önzetlenül, hévvel szerető államférfiú, a minő Tisza Kálmán. A bécsi, prágai, s brünni uszításokra nincs feleletünk. Hiszszük, várjuk, hogy Magyarország e szavakra tettekkel felel. E tetteket még nem látjuk ma, — reméljünk, hogy meglátjuk azokat holnap . . . (A pénzügyi bizottság mai üléséről az esti lapunkban előadottak után következőket kell még közölnünk. A lottónál (szükséglet 2.216.013, fedezet 3.708 700) "Wahrmann a tényleges eredmények alapján javasolja a bevételi előirányzat 200.000 forinttal való felemelését. — Szontagh elvben nem pártolhatja a lottónak állambevételi forrássá tételét. — Csengery ugyan e véleményben volna, ha a lotto jövedelmét más után pótolni lehetne, s ha az illető összegek akkor más lottók útján nem vándorolnának ki az országból. — Simonyi semmi immoralitást nem lát a lotto fenntartásában. — Kautz csak azért tartja azt fenntartandónak, mert financiáink ennek jövedelmét sem nélkülözhetik. A bizottság 200.000 írttal felemeli a bevételi előirányzatot. Adójövedék előirányzatát (szükséglet 2.133.785, fedezet 13.000.000) a miniszter indokolása alapján minden vita nélkül megszavazza a bizottság. Az államjószágigazgatóságok s ügyészségek szükségleténél (269.372) előadja a miniszer, hogy a szükséglet megegyezik a folyó évivel, bárha a számvevő osztályok is a jószágigazgatóságokhoz osztottak be, s hogy csak néhány igazgatóság eltörlése folytán vált ez a szükséglet emelkedése nélkül lehetségessé. Az eltörlésben azonban már nem lehet tovább menni, s a jelenlegi státust fenn szándékozik tartani. A bizottság megszavazza az előirányzatot. Az állam jószágoknál (szükséglet 1,487.566, fedezet 5,644.385) előadja a miniszter, hogy a kezelési kiadásokat 40°/0-al leszállitá, s a bevételekben is az 1875-ki praeliminarénál 12 millióval kevesebbet vett fel, úgy hogy előirányzata nem sokkal múlja felül az államjószágokra legroszabb 1874-diki év tényleges eredményeit. Ezen előirányzatba 10 %-át vette fel a bérhátralékoknak, melyek ügyét véglegesen tisztázni szándékozik. Wahrmann az előirányzat sarkpontját a bérhátralékokban látja, s a tapasztalások után igen vérmesnek nyilvánítja a reménységet, hogy azokból 10°/0 fog befolyni. A miniszter elismeri, hogy ha 1876-ban is résztermés lesz, nem jő be 10°/a bérhátralék, nem ellenzi, hogy az előirányzatból 200.000 — amennyivel a lottó felemeltetett — töröltessék. (A magyar csődtörvény tervezetének tárgyalására egybehívott enquete szombaton tarta az igazságügyminiszter elnöklete alatt második ülését. A negyedik szakasz tárgyalásánál kiemeltetett, hogy szükséges a hitelezők összességét, midőn az kifelé működik, mindig egy és ugyanazon kifejezéssel illetni, illetve a hitelezők összességének képviseletére egy meghatározott személyiséget rendelni. A javaslat nem alkalmaz egy fogalmat következetesen, mert hol a hitelezők összessége, hol a képviselők, hol a csődtömeggondnok van megnevezve. Ezen képviseletre, tekintve, hogy a hitelezők választmánya úgy a jelenleg érvényben levő csődtörvény, valamint a javaslat szerint csak ellenőrző, nem pedig tevőleges szerepet visz, a tömeggondnok, ki egyszersmind személyes vagyoni felelősséggel tartozik, legjobban alkalmatos. Az enquete ezen nézetet elfogadván, úgy ezen, mint a következő szakaszoknak ily módoni megváltoztatását javasolta. Az ötödik szakasz első bekezdése két részre lett osztva. Ugyanis jelen csődtörvényjavaslat Magarországnak oly területén is lesz érvényes, hol az osztrák törvények értelmében örökségek elfogadásánál a leltár kedvezményebb jogi fontossággal, mint pl. az erdélyi részekben, Fiuméban, valamint a volt határőrvidéken. Ezen részekre való tekintettel az ötödik szakasznál, mely a közadósra szállott örökségek elfogadásáról szól, a leltár kedvezményét érinteni kellett, míg másrészt Magyarország többi részeire nézve ezt mellőzni kellett úgy, hogy két külön intézkedés felvétele czélszerűnek mutatkozott. A hatodik szakasz törültetni határoztatok, mert a közadósnak a csőd alatt szerzett vagyona is a csődtömeghez tartozik; helyébe a közadósnak a csődtömegből kiszolgáltatandó életjáradék feletti határozatok fognak jönni. A hetedik szakasz első bekezdése elfogadtatott, másodika pedig törüljetek. A nyolcadik szakasz tárgyalásánál kimondatott, hogy azon esetben, ha a közadós valamelyik adósa a csőd tartama alatt a közadósnak tesz fizetést s a csődtömeggondnok ezen fizetést t érvénytelennek akarná nyilváníttatni, annak bizonyítása, hogy a fizető a csőd kiütéséről tudomással bírt, s így részhiszeműleg teljesítette a fizetést, a tömegondnokot illeti. Ezen szakasz második bekezdése az etiquete által töröltetett, mert csak az elsőnek szükségszerű folyománya. A tizedik szakasz tárgyalásánál határoztatok, hogy mindazon perek, melyek a csőd kiütése alkalmával az első bíróság ítéletével még befejezve nincsenek, a csődbíróság illetékessége alá esnek, kivéve azokat, melyek különös fórum fei elé tartoznak. Az első bírósági ítélettel ellátott perek nem jutnak a csődbíróság illetékessége alá. A tizenegyedik szakasz változatlanul, a tizenkettedik pedig csak styláris módosításokkal lett elfogadva. Ezek után az ülés véget ért. (A makói botrányok oly fokat értek el, hogy a kormány beavatkozása elmellőzhetetlennek látszik, s csodáljuk, hogy ez eddig meg nem történt. Makóról, oct. 12-ről Írják nekünk : Makó A vizsgálatot tevő bírák. — oct. 18. Egy tervről akarunk szólani, melyet közelebb több lap az igazságügyminisztériumnak tulajdonított. E terv az, hogy a királyi táblabírák, valamint a legfőbb ítélőszéki bírák állomásaira candidáló alsóbb fokú bírák ezentúl különös vizsgálatoknak vettessenek alá Mi e tervvel nem rokonszenvezhetünk, s elmondjuk okainkat. A bírák elméleti qualificatiójában több fokozatot felállítani nem csak absolut lehetetlenség, hanem alkotmányos szempontból is káros, veszedelmes vállalkozás. Vájjon a peres eljárásban a legsúlyosabb feladat nem az első folyamodású bíróé-e, ki a kereset ténybeli és jogi alapját először vizsgálja, a bizonyítékokat először mérlegeli és ezeknek alapján a perbeli iratoknak sokszor labyrintaszerű halmazát tanulmányozván : az apítéletet meghozza? A főbíróságok hivatása ellenben csak bíráló, amaz positív, ez negatív, amaz ítéletileg eldönti az ügyet : ez az ítéletben netalán rejlő sérelmet hárítja el. Egyik feladat sem olyan, hogy a másiknál csekélyebb előkészültséget föltételezne. De alkotmányos szempontból lehet-e helyt engednünk azon föltevésnek, hogy a bírák nem egyenlő műveltségű fokozatúak, a bírói ítéletek nem egyenlő törvénykezési tudomány és jártasság alapján hozatnak, hanem auctoritásuk különböző. Vájjon a bírói hatalom nem »ő Felsége a király nevében« gyakoroltatik-e mindenütt — az első folyamodásu bíróságoknál ép úgy, mint a curiánál; váljon az elsőfokú biróság ítélete —ha jogerejüvé lesz — nem bir-e ép oly jogi tekintélylyel, mint a curia plenáris ülésének valamely döntvénye. Az »ő Felsége a király nevében« hozott ítélet a fönnforgó esetben törvénytalkot, és auctoritása független attól, várjon a perrendtartás enged-e attól felebbezést. A felebbvitel törvénykezési intézménye nem azon elméleten nyugszik, hogy kevésbé tudós bírótól tudósabb, tanultabb bíróra történjék hivatkozás. A felsőbb bíró nem oly értelemben »revisor«, mint a minisztériumban a fogalmazónak revisora a titkár, ennek az osztálytanácsos és igy tovább. Ha a minisztériumban e szempontból indulnak ki, úgy igen-igen félreismerik a törvénykezés természetét és összetévesztik a közigazgatással. A felebbvitel egészen más alapelven nyugszik. A bírói hatalom független és souverain lévén, nem lehet oly korlátlan, hogy egyetlen bírói hatóság ítélete az élet és vagyon felett végérvényes határozat lehetne. E korlátozás szüksége szülte a felebbezést, de azért minden biró egyenlő, minden birónak jurisdictióját ugyanazon jogtekintély környezi. Az országbíró ugyanoly biró, mint az aljárásbiró: ő csak »primus inter pares« —és nem más De térjünk át a gyakorlati tekintetekre. Ha elismerjük azt, ami tagadhatatlan, hogy t. i. az első folyamodású bíráknak a főbirákkal ugyanazon bírói qualificatióval kell bírniok,az a kérdés állana elő: mi történjék azokkal a birákkal, kik a főbb bírói vizsgálatot sikerrel ki nem állanák. Várjon lehetne-e őket egy napig is tovább bíráskodni engedni ; vájjon a tisztelet és bizalom irányukban nem csökkenne meg oly mértékben, hogy állásukat megtartani erkölcsi lehetetlenség lenne, mert a hivatalos képtelenség nyilvános bélyegét viselnék homlokukon. S egy további kérdés. Vájjon a tervezett vizsgálatok mely tárgyakra terjeszkednének ki? Vájjon miben különböznének a törvény által statuált gyakorlati birói vizsgálattól, mely úgyis minden biróra nézve kötelező? Mi e különbséget képzelni nem tudjuk A birói ügykör minden fórumon ugyanaz , hol van megírva, hogy az első folyamodású bírónak nem kell szakmájában és oly erősnek lenni ? Van még más tekintet is. A tervezett új rendszer arra vezetne, hogy a felebbezések még jobban fölszaporodnának. Mindenkinek megvan az a gyöngesége, hogy a saját ügyét a legigazabbnak tartja. Ha törvény által kimondatnék az, hogy a felső bíráknak tanultabbaknak, tudósabbaknak kell lenniök , ugye nem érezné-e magát mindenki ösztönözve arra, hogy ügyét a tanultabb« és a legtanultabb« bírák elé hozza? Lehet-e ez a helyes törvénykezési politika e célzata? Vagy talán a katonaságtól vétetett a példa ? A különböző tiszti fokokhoz különböző vizsgálat vezet, legyen így tehát a bíróságoknál is. — De a törvénykezés természete amint nem azonosítható a közigazgatással, úgy nem azonosítható a katonasággal sem. Amíg a birói functió — mint említettük — mindenütt ugyanaz: addig a katonaságnál más egy hadnagynak, más egy ezredparancsnoknak, más a törzskarnak, más a táborkarnak feladata; más a probléma, melyet meg kell oldania. A különböző vizsgálatok itt tehát nem csak indokoltak, de épen szükségesek. De van még egy tekintet, melyet a »reform eszme« pártolói föltétlenül elismernek. Csak a vizsgálatok által lehet elejét venni a protectiónak, — annak, hogy a birói székek parliamentáris bukott nagyságok, vagy megunt közigazgatási főtisztviselők ellátási stallumaivá váljanak. — Ez az érv. A protectió a vizsgálati rendszer által nem fog elháríttatni, mert maguk a vizsgálatok is tért nyitnak a protectiónak. Ha pedig az igazságügyi kormány annyira meg van győződve a protectió ártalmasságáról, úgymit tegyen ? Hivatása igen egyszerű: ne alkalmazza azt, — szegüljön ellene minden erejéből. Íme az okok egész sora, melyek minket azon meggyőződésünk kijelentésére birnak, hogy a tervezett »reformmal« nem rokonszenvezhetünk. «MMH—mwnMwhaiMiiFi im mini ________—_____ —_...--------- -- Hifi Budapest, oct. 18. (Ő Felsége) szerdán Budára jön, s ez alkalommal, mint az »E—r« titokteljes arccal mondja, »egy nagy fontosságú ügyben« megtörténik a végleges intézkedés. — Tán helyesen magyarázzuk e rejtélyes jelentést azzal, hogy a »nagyfontosságú ügy« alatt Tisza Kálmán mint elnöksége értendő. (A török kormány pénzügyi intézkedései folytán a franczia kabinet még semmi módon sem fordult közös diplomatiai lépések tétele miatt az osztrák-magyar kabinethez, s mint Bécsből jelentik, külügyi hivatalunk alig is fogna ily lépésekhez csatlakozni. Austria-Magyarország nem tartozik egy török kölcsön biztosítói közé sem s a monarchia nem is helyezett el e kölcsönökben tekintélyes tőkéket, mint Anglia és Francziaország. Külügyi hivatalunkra nézve nem létezik semmi ok, hogy a török kormány számos haját újabbal szaporítsa. A bizottság ily értelemben módosítva megszavazza az előirányzatot. Az államerdőknél (szüks. 4.244.050, fedezet 6.550.000) a miniszter előadja, hogy a kedvezőtlen eredmények folytán már 1874-ben leszállíttatott az államerdők bevételi előirányzata. 1875-re is milliók töröltettek úgy a bevételeknél, mint a kiadásoknál; ő maga most a szükségletet még 700.000, alfedezetet 800.000 írttal szállita le, úgy hogy most eljutott odáig, hol a praeliminare megfelel a tényleges viszonyoknak. A bevételek legnagyobb része szerződések által biztosítva van, s bár a viszonyok ma valamivel jobbak az 1874-ikieknél, a bevételi előirányzat egészen megfelel az akkori tényleges eredményeknek.— B. S e n ny e y kérdi: honnan van az, hogy némely erdőterületek deficittel dolgoznak. — A miniszter válaszolja, hogy azok a termelt fakészletet nem adhatván el, más erdőhivatalokhoz szállítják. — Kerkapoly az erdőhivatalok fakészletének, eladási szükségletének s a czélba vett termelés mennyiségének combinativ kimutatását óhajtaná. — A miniszter ígéri, hogy ezen összeállítás el fog készíttetni. Lukács a miniszter figyelmébe ajánlja a bányászatnak kiszolgáltatni szokott fakészlet megszüntetésének mind az erdészetre, mind a bányászatra nézve káros voltát. — Hegedűs helyteleníti, hogy az erdők pusztítása a bányászat rovására történik. — A miniszter kijelenti, hogy igyekezni fog az első ügyet úgy a bányászat, mint az erdészet érdekeinek megfelelőleg oldani meg, s hogy az államérdek termelése mindenütt a tényleges szükségletre reducáltatott. A bányászatnál (szükséglet 10,078.615, fedezet 10,579.534) a miniszter bejelenti némely vas- és kőszénbányák elárusítására nézve tett előleges lépéseit; előadja, hogy a bányászatnál semmi nettó eredményt nem praeliminált, s előirányzatát, mely a kiadások lehető megszorításával, az 1874-iki tényleges adatok alapján készült, elfogadhatónak tartja. B. Sennyey túlzottnak véli a praeliminaret, miután 1874-ben is közel 500.000 frt volt a deficit, s a folyó év első 2 negyede a múlt éviekhez képest még rosszab eredményeket tüntet fel. A miniszter válaszolja, hogy 1874-ben feltárási munkálatokra 600.000, beruházásokra 200.000 forint adatott ki; 1876-ban az elsőre semmi, az utolsóra csak 50.000 fog kiadatni, s ez kiegyenlíti a különbséget. A folyó év első negyedeinek kimutatásai a bányászatnál a dolog természeténél fogva nem lehetnek mérvadók. Hegedűs és Lukács a zalathnai kémlelde, offenbányai, s cserteszti kohóra vonatkozólag intéznek a miniszterhez kérdéseket, melyekre Sprényi mint tanácsos felvilágosítást ad. — Helfy helyteleníti a nagybányai bányaigazgatóság eltörlését. — A miniszter válaszolja, hogy elhatározta a n.-bányai s kolozsvári igazgatóságok egyesítését, de az még tárgyalás alatt van, várjon az egyesített igazgatóság székhelye Kolozsvárt lesz-e, vagy Nagybányán. Az előirányzat megszavaztatik. Az államnyomda (szüks. 438.819, fedezet 475.000), államépületek (szüks. 12.823, fedezet 34.660), ingó államvagyon (fedezet 494.807), különféle kiadások (357.457), különböző bevételek (357.457), s nyugdíjak (1.931.278) törlés nélkül, az államvasutak s gépgyár jövedelme (2.500.000), a közlekedési tárczánál elhatározott 20.000 frt törléssel, vita nélkül elfogadtatván, az ülés véget ér. A város képviselő testülete tegnap tartotta rendes havi közgyűlését, a tárgysorozat szerint először is Csanád megye bizottságának, Makó város képviselő testülete által f. évi September 21-én, az 1876. évi városi költségelőirányzat tárgyalásának megtagadására vonatkozó határozatát megsemmisítő, 290. számú határozata került tárgyalás alá. Meglehetős nagy számmal gyűltek egybe s a város javainak hűtlen kezelését vetették a tanács szemére oly drastikus szavakban, hogy az elnöklő polgármester nyíltan gazembereknek nevezte azokat, kik a tanács ellen ily rágalmakat szórnak. A gyűlés azt határozta, hogy a képviselőtestület a megyének említett határozatát fellebbezi. A helyzetnek megfelelő sürgős intézkedéseket kérünk. (A délszláv felkelés színhelyéről kalandos híreket közölnek a zágrábi »Narodne Novine« s a budapesti »Magyar Állam«. A délszláv »leleményesség« illustratiójára közöljük e híreket. A zágrábi lap táviratai igy hangzanak : Uj-Gr ra d i s ka, oct. 15. Kokas és Szolnyár között az Uj-Kapella irányában folyó hó 11-én heves összeütközés volt a törökök s felkelők között, mely négy óráig tartott s a törökök visszavonulásával végződött. Zára, oct. 16. Szocsics nevű főnök vezetése alatt 2000 felkelőből álló sereg alsó Herczegovinába indul, hogy a felkelőket bátorságra és kitartásra intse, miután Herczegovinának felső részében a törököktől nincs mit tartani. — Az osztrák-magyar területen fekvő vámházat megtámadó törökök szomszédos ausztriai falvak lakosai által szétverettek. A »M. All.« zárai kalandja pedig emigy : Zára, oct. 12. Hubmayer és Petrovits ex osztrák tisztek, jelenleg a herczegovinai felkelők szolgálatában, az utovai harcz után Zárába jöttek. Itt a herczegovinai felkelők tiszti egyenruhájában három egész napig járkáltak és vásároltak fegyvereket 3 forintjával darabját, amellett nagy mennyiségű lőport a kormány raktárából anélkül, hogy monarchiánk neutrális magatartásának megőrzése czéljából a hatóság ez ellen lépéseket tett volna. A fegyverek katonai lőfegyverek s nyilvánosan árultatnak Zárában. A felkelés barátai Ljubobratics és Petrovics tiszteletére lakomát rendeztek, melyen egy osztrák tábornok is jelen volt. Bécs, October 16. (Bismarck látogatásáról Milanóban. — Diplomatiai újdonságok. — A német császár fogadtatásához.) October 13-ikáról, midőn tehát még, — legalább a közönség körében — nem volt tudva, elmegy-e Bismarck Milanóba, a következőket írják nekünk Rómából: Alig képzelhető, mily feszültséggel várják egész Olaszországban a Berlinből érkező híreket, melyek a német cancellár Milanóba érkeztéről szólanak. Sokat foglalkoznak e kérdéssel, s mindenféleképen magyarázzák Bismarck meg-, vagy meg nem jelenését de annyi kétségtelen, hogy a milánói találkozás egész fontossága a herczeg megjelenésétől függ. Azt tartják Olaszországban, hogy a herczeg jelenléte egyértelmű a két kormány és a két ország közt létező barátságos viszonynyal. Az ő távolmaradása Vilmos császár látogatását egy kényszerű udvariassági ténynyé devalválná. A kormány lapjai ugyan arról biztosítják a közönséget, hogy Bismarck meg fog jelenni Milanóban, de ezt oly kételkedve és bátortalanul teszik, hogy meglátszik e közleményekből, hogy maguk a kormány tagjai sem biztosak az iránt, mit tartsanak Bismarck utazásáról. Diplomatiai körökben nagy érdekkel várják Mortemar marquis művének megjelenését. A marquis korábban olasz követ volt Amadeo spanyol király udvarában. A mű részletesen leírja azon tárgyalásokat, melyek az aostai herczeg trónraléptét megelőzték, s érdekes leleplezéseket tartalmaz. A sürgönyök között meg fog jelenni egy kiváló államférfiunak sürgönye, mely ama kor eseményeire nagy befolyást gyakorolt. A király parancsára a comoi hatóság az ottani papsággal egyetértőleg kellő intézkedéseket tett az iránt, hogy a német császár a székesegyházban őrzött vaskoronát és egyéb kincseket megszemlélhesse. Érdekesnek tartjuk ideigtatni a következő, oct. 14-ikén kelt párisi levelet, mely ugyancsak Bismarck olaszországi látogatásáról szól . Kormányköreinkben már néhány nap óta biztosak afelől, hogy Bismarck hg. egészségi tekintetekből nem fogja a német császárt kisérni olaszországi útjában. Bármily indoka legyen különben ezen elhatározásnak, annyit kétségtelennek hisznek az itteni mérvadó körökben, hogy a német császár látogatása puszta udvariassági tény, melynek nincs semmi külön czélja. De ha máskép állana is a dolog, ez nem volna ok Francziaországra nézve aggodalomra. Az olasz kormány a legbarátságosabb viszonyban él folyton a franczia kormánynyal. Az olaszok üdvözölni fogják Vilmos császárt, kinek köszönhetik, hogy nemzeti egységük teljessé vált, de meg fognak emlékezni arról is, hogy Francziaország nélkül e nemzeti