Pesti Napló, 1875. október (26. évfolyam, 224-250. szám)
1875-10-18 / 238. szám, Esti kiadás
238. szám. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Budapest, Hétfő, October 18.1875. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra . . . 12 » — » Az esti kiadás postát kell«küldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. 26. évi folyami Hirdetések szintúgy mint előfizetések . a KT ADÓ-1HY ATAIB A Barátok tere, Aihenseum-épület küldendők. Budapest, oct. 18. Vilmos német császár tegnapelőtt este indult el külön vonaton Olaszországba, hol Milanóban ma találkozik Victor Emanuel királylyal. A hivatalos és félhivatalos lapok mindkét országban ismételve nyilatkoztak a látogatás jelentőségéről s utaltak reá, hogy a három császár békeszövetségének újabb megszilárdítása nyilatkozik benne. Bismarck herczeg az utolsó pillanatban állítólag, betegség következtében, lemondott azon szándékáról, hogy a császárt olasz földre kísérje. Ez a találkozás politikai fontosságát részben csökkenti ugyan, de azért mégis olyan tény marad az, mely a két nemzet viszonyainak bensőségéről tesz tanúságot. Különben a német politikai élet súlypontja e héten Münchenben volt , hol a bajor képviselőház két napi rendkívül elkeseredett harczs után három szónyi többséggel elfogadta a felirati javaslatot, mely igen hevesen támadja meg a kormányt. A vita elkeseredett voltát tanusítja a következő esemény: Schackert, würzburgi képviselő, halálos betegsége daczára 14-én az egész ülésen át jelen volt a kamrában; másnap reggel azután meghalt. Senki sem hiányzott a két pártból, mert tudva volt, hogy az ultramontánok csak két szótöbbséggel rendelkeznek. E többség Schackert halála folytán három szóra emelkedett. A vita folyamát annak idején ismertettük s említettük ama botrányos jelenetet, midőn Schell képviselő a király személyét is belevonta a vitába. E kínos jelenet után a kormány tagjai tettek igen erélyes nyilatkozatokat, mire a ház 79 szóval 76 ellenében elfogadta a felirati javaslatot. A felirat a rendes utón átadatott a királynak, mire a kormány benyújtá lemondását. — A király az események hírére Münchenbe sietett, minisztertanácsot tartott, de elhatározásait e sorok zásakor még nem ismerjük. A szabadelvű párt és a sajtó a lemondás el nem fogadását ajánlja, a királynak már azért is, mert a többség, melylyel a kormány megbukott, egészen jelentéktelen. A franczia politika terén még nyugalom uralkodik. A nemzetgyűlés állandó bizottsága csütörtökön tartotta utolsó ülését, melyen a lapok nagy számmal jelentek meg. Az ülés elején Buffet kijelentette, hogy a kormány a nemzetgyűlés összejövetelekor a választó törvény azonnali tárgyalását fogja követelni. Picard erre azt felelte, hogy e kormánynyilatkozat nem csonkíthatja a ház azon jogát, hogy maga állapítsa meg napirendjét. Azután több jelentéktelen ügy jön fölemlítve, mire a bizottság elhatározta, hogy több ülést nem tart. Ezzel az ülés véget ért. A spanyol kormány csapatainak tevékenységét elég szép siker koronázza. Cataloniában a lázadók száma négyezerre apadt, ezek is számtalan apró csoportra oszolvák s hadi tevékenységük főképen zsarolásban és fosztogatásban nyilatkozik. Ugyanígy áll a carlisták ügye a baszk tartományokban. Lánczokat emelnek a hegyek közt, de támadást intézni nem képesek, minthogy a királyi csapatok szintén jól védett állásokat foglalnak el. Alig múlik el nap, hogy kisebb-nagyobb csapatok franczia földre ne menekülnének. Maga Saballs két fiával szintén ott hagyta a lázadást, noha don Carlos Estellába rendelte őt, hogy számadást kérjen tőle Seode-Urgel ostroma idején követett magatartása iránt. Saballs azonban jónak látta inkább Francziaországba s innen Svájczba menni. De itt sem igen lesz nyugta, minthogy egyik cataloniai törvényszék egy rablásért, melyet még a polgárháború kitörése előtt követett el, tíz évi fogságra ítélte. A madridi kormány tehát kiadatását fogja követelni. A hollandi kormány és Venezuela köztársaság közt komoly viszály tört ki. Holland azt kívánja a köztársaságtól, hogy Maracaibo és Coro kikötőket megnyissa a kereskedésnek. Venezuela ezt nem akarja, hanem ellenkezőleg ő követel kárpótlást Hollandtól azért, mert ez állam a venezuelai lázadókat támogatta. A venezualai követ már elutazott Hágából s attól tartanak, hogy a nézeteltérés háborúra fog vezetni. Eddig azonban az a hír, hogy Holland öt hadihajót küldött Venezuela ellen, alaptalannak mondatik. A török kormány ismeretes pénzügyi intézkedései e héten nemcsak a börzéket, hanem a kabineteket is élénken foglalkoztatták. Eddig a porta évenként 140 millióért kamatot fizetett az államadósság után, most ez öszszeg felére olvad, a másik feléért újabb kötvények bocsáttatnak ki, melyek után csak 312 millió kamat jár. A külügyminiszter hoszszú körjegyzékben indokolta e rendszabályt. A herczegovinai lázadás még mindig nincs elnyomva, ámbár a porta folyton új csapatokat küld a mozgalom színhelyére. Apróbb küzdelmek e héten is folytak, de nagyobb eredmény nélkül. A porta azt hiszi, hogy ismeretes reformjainak meg lesz a kivánt sikerük. Eddig azonban a sikernek vajmi kevés nyoma mutatkozik. A szerb miniszterválság be van fejezve. Kaljevics, a skupstina elnöke, áll az új kormány élén, mely mérsékelt ugyan, ámbár csak két tagja tartozik a conservativ párthoz. A múlt héten a fejedelem lakodalmának előkészületei is nagy mértékben foglalkoztatták a belgrádiakat. Főképen azon kitüntetés, melyben az orosz czár és monarchiánk felséges feje ez alkalomból Szerbiát részesíté, midőn az esküvőn külön küldöttek által képviseltetik magukat, tett igen kedvező benyomást s lényegesen megszilárdította Milán fejedelem állását. A megvert szélsők azonban még mindig a forradalomnál fenyegetőznek. Ez idő szerint óhajaik teljesedésére még kevés remény mutatkozik. Budapest, oct. 18. (A pénzügyi bizottság) mai ülésében folytatta a pénzügyi tárca budgetének tárgyalását. A jogilletékek és díjaknál (szükséglet 377.166, fedezet 16.905.260) a miniszter jelenti, hogy a kiadási többletet az illetékszabási hivatalok egész évi szükségletének felvétele idézte elő. Megjegyzi, hogy az új intézmény hasznos működése bőven ellensúlyozni fogja e kiadási többletet. Az előirányzat, valamint a fémjelzés( szükséglet( 7351, fedezet 17.670) s az út, híd és rév váma (szükséglet 500, fedezet 20.840) megszavaztatik. A dohányjövedéknél (szükség: 11.800,404, fedezet 27,979,050.) Molnár Gy. a monopólium természetével alig tudja összeegyeztetni a sok külföldi dohány-behozatalt, s az ausztriai gyártmányok díjtalan behozatalát. — A miniszter válaszolja, hogy dohányt — a díj lefizetése mellett — bárki hozhat be külföldről, nagy mennyiségű a behozott csempészett dohány is; az állam is sokat hozott eddig be, de ezután csak havanna-szivarok fognak behozatni. Megnyugtató felvilágosítást ad az ausztriai dohánybehozatal tárgyában is, megemlítvén, hogy ma már a legtöbb dohányfajnál tévedés azt hinni, hogy az osztrák gyártmányok jobbak a mieinknél. Belföldi dohányvételre — az idei jó termés folytán — többet irányzott elő, de azt más megtakarítások által igyekezett ellensúlyozni. A bevételi irányzatot a fogyasztási apadás folytán 1.600.000 fttal kelle leszállítnia, s a felvett tiszta jövedelmet főleg azáltal fogja elérhetni, hogy külföldre nagyobb mennyiségű nyers dohány lesz eladható. Elismeri, hogy a folyó év eddigi nettó eredményei jelentékenyen kedvezőtlenebbek a tavalyiaknál, de ezt nem a bevételek apadása, hanem a kiadások emelkedése idézte elő, utóbbi pedig a fokozott belföldi beváltásban s a termelési előlegek s nagyobb mérvű engedélyezésében találja magyarázatát. A fogyasztásnál csak az 1874-i eredmények vette tekintetbe, s előirányzatát ennek folytán motiváltnak találja. Hegedüs a dohánybevétel fokozása érdekében hangsúlyozza a bérletrendszer behozatalát, Ausztriával kedvezőbb dohánybeváltási szerződés kötését s a belföldi dohánynak külföldön előnyös feltételek alatti eladását. Széll miniszter a bérletrendszert a mi viszonyaink közt most elvileg nem pártolhatná, a másik két eszmét azonban figyelembe veendi. Hefy a bérletrendszer eszméjét nem tartja végleg elejtendőnek. Móricz ma is czélszerűtlennek tartja hazánkban a monopolt, elismeri szükségét, hogy amíg Austriával jelen vám- és kereskedelmi viszonyunk fennáll. Wahrmann elfogadja az előirányzatot, mert csak azon többlet van tekintetbe véve, mely az árak emelkedéséből származik. Hornáth L. azt említi fel, hogy a közönséges dohányvak papirosba burkoltan való árulása elősegíti a csempészetet. A miniszter ígéri, hogy ez ügyet figyelembe veendi. Molnár Gy. azon körülmény folytán, hogy a dohány bruttó bevétele 1871 óta folyvást csökkent, a bevételi előirányzatot 500.000 forinttal leszállítandónak tartja. A bizottság megszavazza az egész előirányzatot. A vita további folyamáról reggeli lapunkban. (A Drina-sziget kérdése.) A szerbek tudvalevőleg nemrég megszállották a Drina-szigetet, mely körülményből sokan azt következtették, hogy ez még inkább el fogja mérgesíteni a keleti bonyodalmakat. Mint a szerbek állítják, a sziget még hat évvel ezelőtt Brasina községének kiegészítő részét képezte, és csak 1869-ben választatott el a Drina által a szárazföldtől, miáltal a 25 méternyi szélességű sziget képződött. E sziget, mert a Drina elhagyta korábbi medrét, s az kiszáradt, közvetlen öszszeköttetésbe fog rövid idő alatt lépni a bosnyák földdel a kiszáradt meder által, mely a szigettel öszszefüggő egészet képez. A fennálló szerződések értelmében a Drina folyó képezi a határt s igy kétségtelen, hogy a Drina áradása, s az ennek következtében létrejött új meder által Bosznia oly földterületet nyert, mely korábban Szerbiához tartozott. Brasina lakói joggal igényt tarthatnak a földbirtokra, másrészről azonban Törökország sem engedheti át Szerbiának a területi fenséget oly terület fölött, mely Boszniának tényleges kiegészítő rétét képezi. E mellett a sziget a legfontosabb stratégiai pontok egyikét képezi Szerbiára nézve. Legegyszerűbb megoldása természetesen az volna a dolognak, ha az ottomán állam a földterületet megvenné Szerbiától; ezt azonban a szerbek nem engedik, mert azt mondják, hogy a Drina eshetőleg Szerbiát ketté is választhatná, s ez esetben jogosítva volna az ottomán állam a Boszniához eső részt megvenni. Több bizottság működött már ez ügyben 1872. óta, de egyikük sem jutott megállapodásra. E mellett a diplomatia úgy összekeverte a dolgot, hogy most a legokosabb emberek sem képesek ezen egyszerű földrajzi kérdésben eligazodni. A múlt esztendőben ismét összehivatott egy bizottság, mely a két kormány által közös egyetértéssel megállapított alapokon lett volna hivatva e kérdést megoldani. Bécs, oct. 17. Délelőtt 11 órakor. Elnök: Szögyényi-Marich László. Jegyző: Nagy György A közös kormány részéről jelen vannak: Andrássy Gyula gr., Koller br., Holzgethan Lajos br. miniszterek, Pekli Frigyes br. altengernagy, Orczy Béla b., Benedek Sándor altábornagy, Szentgyörgyi Gyula, Mérey Sándor, Barthos János és Gaál Jenő. Elnök : Az ülés megnyittatik. Az országos bizottság által a birodalmi tanács bizottságával egyetértőleg hozott határozatok ő cs. és ap. kir. Felsége által szentesittetvén, fel fognak olvastatni. Andrássy Gyula külügyminiszter: Tisztelt országos bizottság ! Ő cs. és ap. kir. Felsége a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságok egyértelmű határozatait megerősítvén és helyben hagyván, van szerencsém azokat a 1. országos bizottságnak azon kéréssel átnyújtani, hogy azok szokásos kihirdetését elrendelni méltóztassék. Ez alkalommal egyszersmind ő Felsége részéről azon megbízásban részesültem, hogy a 1. országos bizottságnak azon hazafias belátásáért és áldozatkészségéért, melylyel úgy saját hivatásának, mint ő Felsége várakozásának teljes mértékben megfelelt, teljes elismerését és köszönetét adjam át. Legyen szabad ezt a kormány részéről még némhány szóval megpótolnom. (Halljuk!) A 1. országos bizottság határozatai által nemcsak saját hivatásának felelt meg, hanem a kormány állását és felelősségét is megkönnyítette, mert azon tény, hogy daczára az ország nehéz pénzügyi viszonyainak, azon nagyobb terhek viselését is, melyek a jelen viszonyok közt szükségeseknek mutatkozván, a kormány által kérettek, megajánlotta, oly erkölcsi erővel bír, mely már magában is alkalmas arra,hogy a monarchia és így Magyarország biztosságát és tekintélyét emelje. Legyen szabad még ehhez úgy tisztelt minisztertársaim, mint különösen magam nevében ezen mélyen megtisztelő bizalomért, melyet ez alkalommal irányunkban és irányomban tanúsítani méltóztattak legmelegebb, legőszintébb hálámat nyilvánítanom. (Élénk hosszas éljenzés.) Elnök: O cs. kir. ap. felségének legmagasabb nyilatkozata és kegyes elismerése hódoló tisztelettel és hálával fogadtatván, jegyzőkönyvbe vétetik. Most fel fognak olvastatni a legmagasabb szentesítéssel ellátott határozatok. Nagy György jegyző (olvassa a határozatokat.) Tudomásul vétetnek. Szögyényi-Marich László elnök: A magyarországi közösügyi országos bizottságnak feladata a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok bizottságával összhangzóan hozott, s ő cs. és apostoli királyi Felsége által szentesített határozatokkal, melyek épen most kihirdettettek, befejezve lévén, ha 25 napi munkálódásunkra visszapillantunk, a feldolgozandott ügyek halmazát és terjedelmét, de még inkább azoknak nagy fontosságát tekintve, iparkodásunk túlbecsülése nélkül elmondhatjuk, hogy e határozatoknak aránylag rövid idő alatti létrehozását, alaposságuk hátránya nélkül — lehetőleg elősegítettük. Ezen határozatok lényegét természeteknél fogva az ország által viselendő közterhek egy részének számszerinti kifejezése képezvén, nincs senki, aki élénkebben óhajtotta volna, mint az összes országos bizottság, hogy e számok mennél kisebbek s különösen a múlt évekéinél csekélyebbek legyenek; mert hazai pénzügyeink zilált állapotát s anyagi viszonyaink mostohaságát szem elől nem tévesztve, önmagunk legnagyobb megnyugtatására szolgált volna, ha a közös ügyek 1876. évi szükségleteinek megállapítása ekként sikerülhet vala, hogy azzal a honpolgárok erői nagyobb mérvben igénybe ne vétessenek, sőt ezen közterhek egy része, amennyire lehet, alább szállittassék. Ha ezt mindazáltal legkomolyabb törekvésünk mellett is elérni ezúttal szerencsések nem lehettünk, azért nem lehettünk, mert míg az osztrák-magyar monarchia 1876. évi közösügyi szükségletei a tavaly megszavazott összegeket vagy épen nem, vagy csak jelentéktelen emelkedéssel haladják túl, sőt több czimben és tételben tetemes apadásokat és megtakarításokat mutatnak, a közös hadügyi előirányzatban egy oly nagymérvű rendkívüli szükséglettel állottunk szemben, melynek indokoltságát és sürgősségét el nem ismerni nem lehetett, és melynek megszavazását a hadsereg harczképességének veszélyeztetése s az állam biztonságát vérükkel oltalmazni hivatott honfiak életének gondatlan koczkáztatása nélkül sem megtagadni, sem hosszabb időre elodázni szabadságunkban nem állott. Igaz, hogy ezen kiadás is azok sorába tartozik, melyeket az álló hadseregek fölfegyverzésének a pusztítás, öldöklés és rombolás már-már legnagyobb s legkegyetlenebb tökélyére való emelése tesz szükségessé, és folyománya az európai szárazföldi államok ez időszerinti védrendszerének s az álló hadseregek óriási hadi létszámának, mely rendszer káros nemzetgazdászati visszahatásai miatt kell, hogy előbb-utóbb Európaszerte egy helyesebb által felváltassék. Miután azonban a hadseregek harczképessége felfegyverezésük hatályosságának egyenlőségéről van lényegesen feltételezve, az ezen czélra fordított áldozat az állam külbiztonságának szilárdításában s a véderő ellentállási képességének fokozásában találja pótlását. Egyébiránt ezen nagyobb mérvű egyszeri kiadástól eltekintve, a hadsereg szükségletének előirányzata több megnyugtató mozzanatot tüntet fel, amennyiben a rendes szükséglet az országos bizottságok ismételve kijelentett kívonatainak megfelelőleg már-már egy normál béke-budget keretébe kezd szorulni, s a hadügyi szakmának erélyes, gondos és humánus vezetése nem csupán a nyers erő fokozását, hanem a hadsereg szellemi tényezőinek fejlesztését is tűzte ki magának egyik nemes czéljául, sőt nemzeti jogos igényeinknek több figyelemben részesítése is alaposan várható. Így tehát ama régi, de mindig igaz mondatot : »ki békét akar, harczra készüljön« szem előtt tartva, a hadügy szükségleteire megszavazott nagy összeget a legfőbb állami érdekek, a viszonyok kérlelhetlen hatalma s a béke áldásai élvezhetésének biztosítása által teljesen igazoltnak hiszszük. De az utóbbinak elérése a jól szervezett hadsereg mellett még a nemzetközi viszonyok helyes kezelését, s a külügyek tapintatos vezetését is feltételezvén, ezt ma ugyanazon teljes kielégítő mérvben bírjuk, mint a múlt évi közösügyi tárgyalások alkalmával közmegnyugvással tapasztaltuk, és ha ezekre nézve úgy átalában, mint a kelet felé felmerült újabb eseményre vonatkozólag a magyar-osztrák monarchia s különösen hazánk érdekében óhajaink voltak, ezeket részint még mielőtt nyilvánultak, teljesítve, részint érdemlett figyelemre méltatva találtuk. A külügyek gondozására előirányzott szükségleteket tehát annál nagyobb készséggel szavazta meg az országos bizottság, mert vezetésüknek eddigi következetes szerencsés irányzata a világbéke további fennmaradásának alapos reményére jogosít, s az azoknak élén álló jeles államférfin, kit kiválóan sajátunknak tartunk, (Élénk éljenzés) velünk együtt érzi, hogy annak minél hosszabb zavartalan megóvását Magyarország minden szellemi, s anyagi érdekének ápolása és összes közügyeinknek sürgős végrendezése hatványozva követeli. Tudjuk s érezzük, hogy bármennyire indokolt volt e szerint a közös ügyek most említett és egyéb szükségleteinek az 1876. évre általunk történt elutasíthatlan megszavazása, mégis ezzel nagy, s egy részben uj teher nehezedik a honpolgárok vállaira; de miután az előttünk állott kettős kötelességnek politikai és erkölcsi súlyát lelkiismeretesen mérlegelve, az egyiket teljesíteni igyekeztünk anélkül, hogy a másikat elhanyagoltuk volna, működésünk eredményét a híven teljesített polgári kötelesség öntudatában annál nyugodtabban bocsájtjuk megbízóink s honfitársaink bírálata alá,mert kételkednünk nem lehet, sőt elvárjuk,hogy a zárszámadások vizsgálatánál talált túlkiadások, úgy az összeg nagysága, mint az igazolás hiányossága miatt méltó neheztelést keltvén fel, a jövő országos bizottságok elé terjesztendő zárszámadások erre többé okot s alkalmat szolgáltatni nem fognak. (Helyeslés.) Midőn tehát még csak a közös miniszter uraknak nagyfontosságu tárgyalásaink körüli készséges közreműködésükért, valamint az albizottságok tisztelt elnökeinek, előadóinak és jeles jegyzőinknek ernyedetlen buzgalmukért s fáradozásukért az országos bizottság nevében köszönetet mondok (Éljenzés) elnöki teendőim gyarló teljesítésében a tisztelt országos bizottság részéről tapasztalt kegyes elnézésért és bölcs támogatásért szívem mélyéből fakadó legmelegebb hálámat kifejezve, magamat mindnyájuknak hazafias rokonindulatába tiszteletteljesen ajánlom. (Élénk éljenzés.) A közös ügyek 1876. évi szükségleteinek tárgyalására megválasztott országos bizottságnak tanácskozásait befejezettnek nyilvánítom, s üléseit ugyanazon legőszintébb kívánalommal, melylyel azokat megnyitottam, zárom be: éljen s uralkodjék dicsőségesen, boldogul és boldogítva sokáig felséges urunk, apostoli királyunk. (Lelkes éljenzés.) Üdüljön, gyarapodjék s virágozzék szeretett magyar hazánk! (Hosszas élénk éljenzés.) Haynald Lajos kalocsai érsek : T. országos bizottság! Mindnyájunknak teljes bizalmat biró lelkes külügyminiszterünknek és elnökünknek szavaiból megértettük ezen országos bizottság működésének és e működés eredményének mind állam-, mind nemzetügyi fontosságát. Nem akarok bemélyedni ennek további fejtegetésébe, nekem elég az, hogy a nemzet törvényes képviselői által méltánylotta a fennforgó európai körülményeket, állami életünk szükségeit, méltánylota azt az apostoli fejedelem, és e két méltánylás találkozván egymással, tiszteletre méltót állított elénk — a törvényt. De valamint ezen kettős méltánylásnak tárgyai tiszteletre méltók, visszatekintvén bizottsági működésünkre, nem akadunk meg csupán ezen egy dolognál létrejött törvénynél, hanem kell, hogy egy kitűnő személyiség felé is forduljon figyelmünk, kit bizalmunk az elnöki székbe ültetett. A fejedelemnek szintúgy, mint a nemzetnek méltánylása fordult mindenkor feléje. Méltatta benne az államférfimértéket, méltatta a hazafias magas érdemeket és mindkét részről özönlöttek az elismerések, az igazságosságnak, kegyeletnek, a tiszteletnek újabb meg újabb buzonyítékai. És a fejedelem s nép méltánylása tárgyában ott is törvény állott elénk, mert ő a trón és nemzet iránti hűségében és hazafiai kötelességei példás teljesítésében mint egy törvény fényeskedik előttünk, melyet minden hazafi szívesen követ. (Éljenzés.) Mi igy lévén t. bizottság, úgy hiszem van kötelességünk ő iránta, melyet teljesítvén, ha ő most hangzott elnöki párbeszédében az öldöklés mesterségének segédjeiként állított a világ szemei elé. (Derültség.) mi megmutatandjuk, hogy valami jobb is van bennünk, van bennünk éltető minden jó és nemesre nézve és épen azért ő rá nézve is. (Tetszés.) Értessük tehát őt, legszívesebb kivánatainkat kifejezve, hogy ki mindenkori hazafias erényeit gyakorolva, most is elnöki teendőit szokott ügybuzgalmával, államférfim bölcsességével és tapintatával vezette és igy nehéz és nagy fontosságú közösügyi működésünket sikerre juttatta, még sokáig (Éljenzés) a nemzet legjobbjai és legelsőbbjei között harczolva, minden jóra és nemesre irányult hazafias törekvésének gazdag sikerét látva és szép családja körében teljes boldogságát élvezve, (Éljenzés) a legkésőbb emberi korig éljen. (Lelkes éljenzés.) Hálánkkal és jó kivánatunkkal fordultunk. elnökünk kitűnő működése felé, most forduljunk kedves alelnökünk tétlensége felé is. (Derültség) Ő neki ugyan köszönetet nem mondhatunk alelnöki működéséért, elnökünk virágzó egészsége és munkaképessége elvonta tőle azon tért, melyen elnöki tisztben ismert hazafias buzgóságánál fogva szívesen és dicsően működött volna, sem nem kívánhatunk oly valamit neki, mind elnökünknél tevénk, hogy szép családja teljes jóllétében találja boldogságát. (Derültség.) De azért mégis van köszönetünk, vannak jó kivánataink számára. Ha nem is az elnöki székben, de mint »par inter pares« világoskodott ő szokott munkásságával és államférfim elmésségével minden bizottsági működésünkben előttünk, s midőn a delegationális szekér kereke zökkenőbe jutott,ő megtalálta a szerencsés szót, mely czélhoz vezetett minket. (Élénk helyeslés.) Engedje isten, hogy ő még nagyon sokáig, a hozzá lelkes, a trón és nemzet iránt törhetlen hűséggel viseltető hazafiak pedig mindenkor — épen úgy, mint ő — szerencsésen megtalálják a kellő szót és irányt, ha nemzetünknek, hazánknak ügye bámikor zökkenőbe jutana. (Élénk helyeslés.) Szlávy alelnökünk sokáig éljen! (Lelkes éljenzés.) Ezzel a jegyzőkönyv hitelesítése után az ülés déli 12 órakor véget ért. A magyar delegatió 16. ülése, időközben azonban kitört a herczegovinai mozgalom s a bizottság is megszüntette működését, úgy látszott, mintha a kérdés megoldása hosszú időre ismét elnapoltatok volna. Midőn azonban múlt hé utolsó napjaiban egy 2—300 emberből álló szerb csapat a szigetet elfoglalta s ott tábort ütött, a kérdés ismét egész élességben napirendre került. A boszniai helyhatóságok tiltakoztak a status quo ezen megsértése ellen s már erőhatalommal készültek a szerbeket a szigetről elverni. A szerbek azonban nem engedtek, s a bosnyák hatóságok, hogy a vérengzést elkerüljék, jelentést tettek ezen esetről Konstantinápolyig. A porta a szerb kormánytól felvilágosításokat kívánt, s egyúttal, bár Szerbia részéről a válasz késett, utasította a bosnyák hatóságokat, hogy minden tényleges erőhatalom alkalmazásától tartózkodjanak. A porta megelégedett annak kijelentésével, hogy minden jogait a jövendőben e kérdésre nézve megindítandó diplomatiai actió tekintetében magának fenntartja. Ez a kérdés jelenlegi helyzete, s előreláthatólag e helyzetben meg is fog az maradni néhány hónapon keresztül. Ha a szerbeknek úgy fog tetszeni, akár telelhetnek is a Drina szigetén. (A horvát országgyűlés tegnap kezdte meg tanácskozásait. Mindenekelőtt a horvát országos költségvetést fogja tárgyalni, ez 12,000 frtnyi felesleget mutat fel, a bevételi többlet 5000 frt, a belügyi kiadásokra 140,000 frtal több van előirányozva 1876-ra, mint a jelen évre. A költségvetés után négy törvényjavaslat fog előterjesztetni: az úrbéri viszonyok végleges rendezéséről, a regalejogok megváltásáról, a községi közlegelők és erdők elkülönítéséről és a telkek commassatiójáról. Az osztrák delegatió zárülése. Bécs, oct. 17. Schmerling lovag elnök megnyitván az ülést, Andrássy gróf külügyminiszter elmondja ugyanazokat, miket a magyar delegatióban mondott el. Beszédét bravúkkal fogadták. Schmerling elnök: Uraim! A delegatió ülésszakának befejeztéhez jutva, a külügyminiszter úrtól oly közleményt hallottunk az imént, mely őszinte örömmel és megelégedéssel tölthet el; őszinte örömmel, mert tudtunkra adatott, hogy ő Felsége méltánylással, elismeréssel viseltetik működésünk iránt, háláját és megelégedését nyilvánította ; meg lehetünk elégedve, mert sikerült az osztályrészünkül kijutott feladatot megoldani. Ha a delegáció alig három heti idő alatt képes volt a terjedelmes költségvetést letárgyalni, határozatokat hozni róla, szívesen elismerjük, hogy az érdem költségvetési bizottságunké, mely bizonyára hálát érdemlő buzgalommal, odaadással, fáradhatlan tevékenységgel teljesítette a nagymérvű anyag előleges tárgyalását és lehetségessé tette, hogy aránylag rövid idő alatt fejezzük be teendőnket. Legyen szabad működésünk idejére és mérveire rövid visszatekintést vetnem. Midőn az önök kitüntető bizalma az elnöki székre szólított és felhatalmazott, hogy a delegáció megnyitása után néhány szót intézhessek önökhöz, kifejezést adtam hálás elismerésünknek, hogy ő Felsége és a vele baráti viszonyban álló európai államok bölcseségének, külügyi hivatalunk belátásának sikerült a békét megtartani; s kifejeztem különösen azon várakozásunkat, hogy sikerülnifog lassan kint elhárítani azon nehézségeket, melyek a monarchia délkeleti határán történt felkelésekből eredtek. A külügyi hivataltól hallott közleményekből ismét azon megnyugtató meggyőződést nyertük,hogy külügyi hivatalunk minden tevékenysége oda van irányozva, hogy a béke számunkra megmaradjon és hogy iparkodni fog, a gyúanyagot, mely Európa egy részében felhalmozva van, lehetőleg elfojtani. A nyilvánosság közegeiből, ha nem tévedek, azt tudtuk meg továbbá, hogy a török kormány a reformok ösvényére lépett, így tehát elvárhatjuk, hogy a hosszú tél alatt, melynek folyamán égalji viszonyaink miatt a háború iszonyai Ausztria délkeleti határán maguktól is megszűnnek, a török kormány s a többi európai államok belátásának sikerülni fog, a felkelés színhelyén czélszerű reformokat foganatosítani és az annyi kegyetlenséggel viselt háború ismétlődéseknek hosszú időre elejét venni. Bátorkodtam továbbá megnyitó beszédemben arra utalni, hogy mily nehézségek származtak abból, hogy egyrészt a monarchia függetlenségéről, hatalmi állásának biztosításáról kell gondoskodnunk, és így tetemes pénzáldozatokat kell hoznunk, másrészről pedig pénzügyi és nemzetgazdasági viszonyaink nincsenek örvendetes helyzetben. Hát az utóbbit kimondottam, bizonyára nehéz fájdalom teli szívvel tettem. Mert aki úgy szereti Ausztriát, mint én, azt gyásszal töltheti el, ha oly állapotot kell vázolnia, mely nem örvendetes. De midőn arról volt szó, hogy jelentékeny kiadásokról gondoskodjunk, akkor nem volt szabad illuziót táplálnunk, oly pillanatban parancsoló kötelesség volt a teljes igazságot kimondani. És hogy akkor,a fájdalom, igazat mondottam, az néhány nappal az ülésszak megnyílta után kiderült p. ü. miniszterünk közleményeiből, melyekről a hadügyi rendkívüli költségvetésről szóló jelentésben is említés létetett és melyekből fájdalom azon szomorú tényt tudtuk meg, hogy kiadásaink és bevételeink között az egyensúly sajnosan megzavartatott. Hogy ma e körülményekre visszatérek, ez csak azért történik, mert és ez adja meg a delegátió működésének zsinórmértékét. Mikor az állam pénztárai tele vannak, az ipar és a kereskedés virágzik, a földműves beszedi tevékenysége gyümölcseit, olyankor könnyű megszavazni a jelentékeny költségvetést. A népképviselő nem kényelműen, de könnyebb szívvel szavaz meg jelentékeny összegeket, de ha az ellenkező eset áll be, ha az állam pénzügyei nincsenek virágzó állapotban, hacsak gyéren fakadnak azon források, melyekből az állam dotatiókat nyer , ily pillanatban bizonyára nehéz kötelesség nagy öszszegeket megszavazni. Ha a delegatió mégis kielégítően oldotta meg feladatát, akkor ez csak igazi hazafiasságát bizonyítja és azt, hogy van érzéke az áldozatok iránt, melyeket meg kell hozni, a monarchia függetlensége és önállósága iránt. Uraim! Valahányszor a delegációk összejönnek, a kormány előterjeszti javaslatait, és meglátjuk azokban e lapot: »hadsereg és tengerészet szükséglete« , mindannyiszor — bátran bevallhatjuk — mély sóhaj tört fel szívünkből. Nem titkolhatjuk, hogy igen jelentékeny összeg vétetik igénybe. Mily boldogok vol-