Pesti Napló, 1876. január (27. évfolyam, 1-24. szám)
1876-01-14 / 10. szám
10. szám.____________________ Szerkesztési iroda : Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal : Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét, illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, Péntek, január 14.1876. _______________27. évi folyam, ellefizetéssi feltételeis: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések aPesti VS Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület küldendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“ 1876-dik folyamára. Előfizetési árak : (reggeli és esti kiadás, V12 legnagyobb év és közgazdasági melléklet) Egész évre......................................24 frt. Fél évre......................................12 frt. Negyed évre............................. 6 frt. Egy hónapra............................. 2 frt. gjógT" Az előfizetés Budapestre a »Pesti Napló« kiadó hivatalába (Barátok tere 7. sz. Athenaeum-épület) intézendő. A »Pesti Napló« szerk. s kiadó hivatala. Budapest, január 13. A belügyminiszter a képviselőház mai ülésében sehogy sem akarta megengedni Hellyvel szemben,hogy az a nyájas eszmecsere, melyet a kormány a fővárossal megindított, conflictusra vezessen. A ma délután tartott fővárosi közgyűlés megadta a magyarázatot Tisza Kálmán e felfogásához. A belügyminiszter t. i. úgy vélekedik, hogy nincs conflictus, vagy ha lappang valami viszály, meg fog szűnni, mert Budapest törvényhatósága egyszerűen zsebre rakja a miniszter sértő kifakadásait. Hasonlókép gondolkozik a közgyűlés és meg van győződve, hogy ha Tisza Kálmán azt a méltóságteljes visszautasítást, melyet mai ülésében a fővárosi törvényhatóság elhatározott, egyszerűen tudomásul veszi, akkor szent a béke.Most tehát a belügyminiszteren áll érvényesíteni azt a nézetét, hogy nincs közte s a főváros közt conflictus. És mi őszintén óhajtjuk is, hogy a közgyűlés föliratával ez az összeütközés el legyen intézve. Féltjük a municipiumok állását, féltjük a kormány tekintélyét egyaránt. Hatalmi szempontból győzhet a végén a belügyminiszter, de a viszálynak oly módon folytatása által, mint azt a belügyminisztérium megindította, a kormány méltósága okvetlen nagy csorbulásnak van kitéve. Ha a kormány bizalmi kérdést alkot eljárásából, ha ez blzatosan kihívja a képviselőház ítéletét, mint ahogy történt a mai ülésben, akkor a többség helyeslése iránt biztos lehet. De aki megtekinti az érem másik lapját, aki meghallgatta a fővárosi közgyűlésben részletesen előadott körülményeket, még a törvényesség szempontjából sem hagyhatja helyben mindenben a belügyminiszter gáncsoskodását. De mi mellőzni akarjuk a fővárosi költségvetések ismételt elkészének megvilágítását. A rendkívüli körülmények, melyek ez elkésést mentik, egyéni felfogás szerint különbözőleg mérlegelhetők. A belügyminiszter semmibe sem veszi azokat, ő a budai katastrófát két heti késedelemre mentségül el nem fogadja, s ő a két év előtt egyesült főváros háztartásában azokat az átmeneti nehézségeket nem akarja számba venni, melyek az országos költségvetéseknél nyolc éven át, majdnem kivétel nélkül, egyre ismétlődtek. Ez a megítélés a miniszteri diskretió dolga. A szigor tehát igazolt lehet a miniszter felfogása szerint. És ha a miniszter megtalál- ta s alkalmazza a módot, hogy a törvény föl- tétlen végrehajtását biztosítsa, akkor maga a fővárosi törvényhatóság bizonyos méltánylattal fogadná a belügyminiszternek akár erélyesebb közbelépését is. Mi több, azt hiszszük, hogy a közönség, melynek minden időben, annál inkább rész gazdasági viszonyok közt, kedve telik a közigazgatás ellen panaszkodni, jól fogadja, ha a belügyminiszter a fővárosi administratiónak például gyorsítása vagy olcsóbbá tétele iránt cselekvőleg föllép. De a miniszter egy inkább alaki ügy miatt sértésekkel halmozza el az ország első törvényhatóságát. A miniszter kijelenti, hogy a municipium szavának nem hisz, így megbántja az egész testületet és annak minden egyes tagját jobb érzésében, s ez eljárás indokát valóban keresve is bajos megtalálni. Az egyes ember, ha épen kedve tartja, megteheti, hogy hallgasson és tűrje megadással a sértést. Municipium így nem vélekedhetik. A felszólalást neki saját jogköre, tekintélye s az ország többi municipiumai iránti figyelem parancsolja. És a fővárosi közgyűlés kénytelen volt szavát annyival inkább hallatni, mert nem nézheti közönynyel, hogy most egyszerre oly átkozott rész spinben tüntetik föl a városi közigazgatást. Élő érv kell a kormány közigazgatási reformterveit pártolóknak, hogy rámutathassanak : ime milyen szükséges a közigazgatási bizottságok megalkotása ; mennyire égető azok üdvözítő kiterjesztése a városi hatóságokra is. És kell-e csattanósi példa ennek illustrálására, mintha épen a fővároson, mely a közigazgatási bizottság ellen első szólalt fel, demonstráltatik ama reform szükséges volta ? Oly meggyőző e bizonyítás, hogy érdemes a kormánynak ezen argumentumot a közigazgatási bizottságok javára megteremteni, még ha egy kis confliktusba kerülne is. A fővárosi municipium — mint mondok — tartozott a maga törvényes állásának és méltóságának, midőn az ország kormányát megillető tisztelet hangján földeríti a viszály valódi okait és az el nem tűrhető sértést magától elhárítja. Az e feletti vita, melyről alább részletes tudósítás olvasható, felmutatott ugyan egyes éles felszólalásokat is, de egészben az elfogadott felirat nem tartalmaz semmit , amit a kormány tudomásul nem vehetne. Óhajtjuk, hogy ezt megtegye. Nem lesz ugyan bebizonyítva, hogy a közigazgatási bizottság szükségképen a fővárosban is alkalmazandó, de a kormány kellemetlen bonyodalomból szabadul ki, s ami a jövőt illeti, tudjuk, hogy a főváros akarata ellenére, életbe léptetik Budapesten is a közigazgatási bizottságot. A kormány kezében lesz tehát az önmaga által választott eszköz, hogy az ügyeket »jobbra« fordítsa. Majd meglássuk, hogy ez eszközzel mire megy? A „Pesti Napló“ tározója, Edith története. — Regény. — Irta: Prém József. IV. FEJEZET. Különös látogatás. Darvasiék a mezőváros ama kissé félreeső oldalán laktak, mely a »Csiricsák-völgy« nevet viseli. Házuk se nem alacsony, se nem magas, sem kietlen, sem barátságos nem volt. Amaz egyszerű épületek közé tartozott, melyek általában díszítik, vagy éktelenitik a kisebb városok utczáit, s melyekben ép úgy szegények, mint gazdagok lakhatnak anélkül, hogy építés modora elárulná azt. A szomszéd és átellenes házaktól semmiben sem különbözött. Kapuja csak olyan egyhangú zöldre volt festve, ablakai szintoly középmagasak valának, s a fal ugyanoly fehér és sártól befecskendezett. Én legalább soha se ismertem Darvasiék házára, valahányszor látogatóba mentem oda. Mindazáltal egyszer sem tévedtem el. Oka ennek a többi közt,az a figyelemre méltó körülmény volt,hogy a Csiricsák-völgy két szembenéző háza ablakain a nap minden órájában néhány női fejet lehetett látni, s miután első látogatásom alkalmával tapasztaltam, hogya jobboldalon álló ház Darvasiéké, a baloldalon lévő pedig Ámbraiék székhelye, csak arra kellett ügyelnem, mikor tűnik föl visá-vis Katinka kisasszony bodros fejecskéje, mert ott egyszerre véget kellett vetnem a szerelmi ábrándozásnak (s köszönet Katinka bodros fejecskéjének, az sikerült is mindig), hogy Darvasiékhez azzal a nyugodt, öntudatos mosolylyal lépjek be, mely annyira illik a szerelmes férfi arczához, hogy a mama szinte megköveteli. Tisztán emlékszem még ama napra, melyen először siettem a Csiricsák-völgyön végig, először józanodtam ki Katinka bodros fejecskéje láttára s először surrantam be amaz egyhangú, zöld kapun. Borongós, majdnem őszi idő volt. Edith az nap nem jött el hozzánk s én távol tőle kétszerte éreztem az idő amaz unalmát, mely legelviselhetlenebb akkor, a midőn az ember egyáltalában nem hajlandó a borongásra. A kissé szűk, de hosszú udvaron Darvasinét s Hermin kisasszonyt pillantom meg. Valami gazdaszszonyi munkával voltak elfoglalva s azért csak akkor vettek észre, midőn már előttük álltam s üdvözöltem őket. Ő nagysága egy oldaltekintetet vetett lányára, s miután észrevette, hogy ez a néma intést nem érti meg, szemeivel pislantott s hunyorított, amit különben gyakran észrevettem rajta, ha zavarban volt, vagy mentegetőzött s erre Hermin megfordult s a pitvaron végig sietve a legközelebbi ajtóban eltűnt. — Szivemből örvendek, édes uram, — kezdé ekkor a házi asszony; szivemből örvendek. Csak tessék besétálni kérem, tessék.... hát a kedves Dóra hogyan van ? Na persze, hogy jól.... hiszen nem is lehet az máskép... Hanem tessék besétálni!... És a kis Birinek sincs semmi baja?.... ne hogy is lenne!.... szíveskedjék csak besétálni.... Tessék!.... Egész zavarba jöttem. Darvasiné meg sem mozdult helyében s kezével sem mutatta, merre menjek. Ennek a szóözönnek más hivatása nem volt, mint hogy a sokat kínált besétálást hátráltassa. Szinte megsajnáltam a jó asszonyt, ki egyre gyanakodó szemmel nézett rám. Ismét nagyon élénken éreztem azt a vágyat, hogy a szeme közé tekintsek s bizalommal mondjam: Asszonyom, higgye el, semmi roszszat nem gondolok; egy parányi gonosz szándék sem terheli lelkemet! Megbízhatik bennem, s elhiheti, hogy teljes tisztelettel viseltetem ön iránt, mintha még mindig a régi, előkelő Darvasiné volna!.. .. A világért sem tettem volna egy lépést előre, noha a háziasszony ismételve ajánlotta. Az elfogadó szobában mindenesetre rendkívüli rendetlenség uralkodott. Az a szemhunyoritás Hermint titkos követté nevezte ki s ez állásában a kisasszony halaszthatlan kötelességének ismerte az elfogadó szoba rendetlenségének elhárítása felől gondoskodni. Hogy kellemetlen helyzetünkön némileg enyhítsek, a legközelebbi tárgyra tereltem Darvasiné figyelmét s minden hosszabb bevezetés nélkül, a zöld borsó hasznosságáról kezdtem beszélni, a mi rám nézve, ki a szerelemtől gyötörtetve s Edith után vágyódva elég unalmas volt ugyan, de a mi igen épületes és ajánlatos lehetett a mama előtt, miután e perezben ép a zöld borsó-tisztitás nemes munkájában buzgólkodott. . .. Miután minden oldalról meghánytuk-vetettük e kérdést, szóval és tettel kifejtve a zöld borsó magvát, tisztán fölmutatva annak fogalmát s elkülönítve a hasznavehetetlen rostokat s miután ép elég borsót hánytunk a falra, hogy egymást meggyőzzük, mennyire nem vagyunk zavarban: ekkor végre föltűnt a pitvar láthatárának ama pontján, hol Hermin eltűnt, egy aranyos fürtökkel borított fejecske, bátran felém jött, mosolygott s egész ártatlanul e szavakkal sietett kérdőre vonni: — Nos, Szederjesi úr, hát mért nem sétál be? — Az igaz! No lám, — eszmélt föl Darvasiné. De miért is időz itt ? És hisz tudom, hogy . . . Csak fogd meg lányom ezt a jó házigazdát és vezesd a salonba. Egy adag borsó volt még a kezemben, melyet gyorsan a tálba akartam dobni, de elhibáztam s a rostos kosárkába vetettem. — S ez volna az a jó házigazda? — kiálta föl Edith. No ugyan megmutatta! Az elég tágas és elég világos lakosztály, melybe Edith vezetett, kétségkívül megérdemlé a salon elnevezést, mert teljes tiszteletben tartom ama példabeszédet, hogy valahány ház, annyi szokás. Ami rendes bútor van , az mind képviselve volt itt s figyelmemet csakis a varrógép vonta magára, miután éktelenül zúgott és nyikorgott. Hermin kisasszony ugyanis teljes buzgósággal zaklatta azt. Piczi lábaival (mért tagadnám ?) erősen hajtotta kerekét; tündér kezeivel (minek hallgatnám el ?) könnyedén vonogatta a szövetet; s szeretetre méltó ügyességgel (mért titkolnám ?) erőlködött elhitetni velem, hogy már rég óta a varrógépnél ül, s hogy ennélfogva épen nem volt titkos követ. El is hittem volna neki, ha a gép kevésbé hangosan védelmezi úrnőjét ; igy azonban az igyekezet és zakatolás hatástalan maradt... Edith, úgy látszott, meggyőződött sejtelmem udvariatlanságáról s egyszersmind megütközött testvére gyöngédtelenségén, mert némi habozás után Hermin mögé lépett s olyan mozdulattal és nyájassággal, mely minden békés család tagjainál szokásos, megakadályozta őt a munkában. — Ejnye Hermin, de szorgalmas vagy! — mondá tréfásan s lefogta kezeit. Buzgóságodban észre sem veszed, hogy vendégünk van. Ne higgjen neki Szederjesi úr, ez mind csak szemfényvesztés. El akarja hitetni önnel, hogy dolgos. Hasztalan ! mind hasztalan, édesem. — Na. Vigyázz! Eléped a fonalat. Ab! mily vesződségem lesz megint. — mondá boszankodva Hermin s aztán hirtelen fölállt s rám nézett. — Hisz már volt szerencsém, nemde uram ? — Üdvözlöm kegyedet másodszor is, — válaszoltam. Ha tán háborgatnám, kisasszony. — Oh a világért sem, — szakíta félbe hirtelen. Egyáltalában nem akarom elhitetni önnel, hogy dolgos vagyok. Aztán nem is valami kellemes ezt a zakatolást hallani, amikor ennél kedvesebbet is hallhat ön. Nemde Edith? — Amit e pillanatban hallott, Szederjesi ur, — mondá élénken s ingerkedve Edith — az mindenesetre kellemesebb, mint a varrógép zúgása. Az arczáról olvasom le, hogy épen erről akar biztosítani téged. — Az én beszédem nagyon közönyös lehet Szederjesi úr előtt. — Oh kérem — — Semmi ellenvetés uram, — vágott közbe pajzán mosolylyal. Úgy se hinném el! Ugyan csevegj már Edith, nem látod, hogy vendégünk unatkozik. — De kisasszony — — Szükségtelen a figyelmeztetés,uram. Megyek már, megyek. Tréfás, szeretetre méltó hajlongás közt, néhányszor megfordulva s nevetve kisietett a szobából. — Valóságos gyermek és tündér, — mondá Edith, ki Hermin e célzásaira egyre nagyobb zavarba jött. Ha ő nem volna családunkban, valóban sohase látnánk egy derült arczot. Mintha nem is testvérünk lenne, olyan jókedvű, olyan tréfás. S milyen jó szive van neki! Házunknak valóságos béke angyala. Ha egy kis perpatvar támad köztünk (s ennyi nő közt hogyne támadna!) ő azonnal kielégiti a kedélyeket. A czivakodó felek arczán még javában folynak a gyöngédtelenség kényei s ő már annyira hatott rájuk, hogy a békülés csókját adják egymásnak . . . De én untatom önt családi titkainkkal. Félbeszakító beszédét s az asztalhoz lépett. Mintha csak most vette volna észre, hogy négyszemközt vagyunk, oly elfogultan járatta körül szemeit. A hirtelen beállott csendérezhettem-e kedvet és erőt, hogy megszakítsam, midőn oly sejtelmes, oly előérzetes volt ?) szinte félelemmel tölte el. íme, a zavarával küzködő, a hallgatag Edith ismét előttem. Mit tehettem ? Könyörtelenül szemléltem elfogultságát és gyönyörködtem benne! Mióta rajongtam érte és boszankodtam rá, mióta szánalmamat kelte föl és éreztem zsarnokságát, mióta ellene lázadtam szeszélyeimmel és megszégyenültem incselkedő szelleme által, most, e perezben álltunk legelőször szemközt egymással, egyedül ketten, tanú nélkül, csupán én és ő. Mit hozhatott e perez ? Szavunkat senki sem hallhatta, tekintetünket senki sem láthatta. Az a perez, mely oly rég óhajtott, a mire eljön, melynek gondolatára valónk jobb része ujjong, az a várva várt perez itt volt. Jelenlétét az a nesztelenség jelzé, melyet ijesztőnek lehetne nevezni, ha nem hirdetné boldogságunkat. Az a mély csönd terjeszté ki fölöttünk néma uralmát, melyben szivünk dobogása a vészharang szava gyanánt hangzik s a kétségbeeséssel határos erővel hirdeti, hogy benső világunkat az érzelmek lángja emészti. Lelkünkben egy édes szó fogamzik meg; de ajkunk nem engedi, hogy azt hirdessük. Egy néma kézszorítás, egy halk csók, egy nesztelen ölelés: ez minden, mi e perez történetét hirdeti. (Folyt, köv) Budapest, január 13. (A kisbirtokosok hitelviszonyainak) segélyezése tárgyában ma délután az igazságügyminisztériumban,Csemegi Károly államtitkár elnöklete alatt, az igazságügy-, pénzügy-, belügy-, kereskedelemügyi s a vallás- és közoktatásügyi minisztériumok küldötteinek részvétele mellett tanácskozmány tartatott. (Az igazságügyi és pénzügyi bizottságok mára hirdetett ülései elhalasz- t tattak, minthogy ma délután nagy minisztertanács tartatott, melyen az öszszes miniszterek jelen voltak. (A főrendiház egyesült hármas bizottsága) ma d. e. 11 órakor tartott ülésében tárgyalás alá vette a Romániával kötött kereskedelmi szerződést s azt változtatás nélkül elfogadta. Az egyes megjegyzések inkább csak a szöveg fordítására s csekélyebb styláris módosításokra vonatkoztak. A szerződés tárgyalása 20 órát vett igénybe. Az ülésen a kormányt Simonyi Lajos báró kereskedelmi miniszter képviselte, a bizottság tagjai közül 14—16-an voltak jelen. A jelentés a szombaton tartandó ülésen fog bemutattatni.A közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslat körüli vitában még a következő szónokok vannak följegyezve. A javaslat mellett: Balogh Imre, Várady Gábor, Molnár Aladár, Tisza László, gr. Péchy Manó, Vécsey Tamás, Halász Bálint, Andaházy Pál. A javaslat ellen : Mukits Ernő, Ürményi Miksa, Németh Albert, Simonyi Ernő, Hegedűs László, Sembery István, Hérits Antal, Karuch József, Csatár Zsigmond, Ragályi Ferdinánd, Steinacker Ödön. (A közadók kezelésére vonatkozó törvényjavaslat tárgyalását a képviselőház pénzügyi bizottsága holnap fogja megkezdeni, s remény van reá, hogy a tárgyalást rövid idő alatt be is fejezi. (A déli vasút hálózatának elválasztása ügyében tervezett alkudozások, minthogy Sella, az olasz kormány megbízottja, bécsi utazását egy időre elhalasztotta, csak későbben fognak megkezdetni. (A budapesti polgárság a közigazgatási törvényjavaslat ellen.) A VII. kerület polgárai körének f. hó 12-én tartott nagyon látogatott rendes közgyűlésén a következő sürgős indítvány egyhangúlag határozatra emeltetett: »A VII. kerület polgárainak köre kimondja, hogy azon, állítólag polgárokból álló küldöttség, mely Tisza Kálmán miniszterelnök úr ő excellentiájánál a közigazgatási bizottságok ügyében tisztelgett, nem tekinthető Budapest főváros polgárai nagy többségének kifolyásaként, és határozottan tiltakozik a forma ellen, melyben néhány teljesen ismeretlen egyéna polgárság nevében nyilatkozatokat tesz. A VII. kerület polgárainak köre teljes bizalommal viseltetik a miniszterelnök úr működése iránt, de minda mellett a fővárosnak a közigazgatási bizottságok ellen az országgyűléshez intézett petitióját minden pontjaiban támogatja.« (Németország és keleti politikánk.) A német birodalmi kormány viszonyáról Andrássy gróf keleti politikájához a »Pol. Corr.«-nak Berlinből következőket írnak . Akárminek lesznek is Andrássy gróf lépéseinek következményei, arról biztosítva lehet Ausztria, hogy utján akadályozólag soha sem fog Németországgal találkozni, sem nyílt ellentét, sem titkos cselszövény nem fogják soha azon lépéseket meghiúsítani, amelyeket Ausztria a maga érdekében szükségeseknek tarthat. Ama rendkívüli jó viszonyok, amelyek a német és az osztrákmagyar kormány közt fennforognak, minket szükségképen már előbb is a bécsi kormány netaláni sikerének barátaivá tesznek. Andrássy gróf politikájának minden sikerét itt a kölcsönös viszonyok újabb megszilárditásaképen elégtétellel registrálják. — Az oszt. nemz. bank heti kimutatása jan. 12. Bankjegyforgalom 293,729.320 frt — kr .— 1,570 850 frt.) Giró-betétek 1,134.627 ft 96 kr. (-- 462.022 ft — kr.) Beváltandó bankutalványok és más esedékes passivák 6,347.117 frt 73 kr. (— 2,313.768 frt— krajczár.) Fedezet: Érczalap 134,549.151 frt 68 kr(436 256 frt — kr) érezben fizetendő váltók 10,741.701 frt 75 kr (- 572.043 frt — kr), államjegyek, melyek a bank tulajdonában állanak 2,721.832 frt (-1- 384.308 frt), leszámítolás 118,395.471 frt 14 kr (- 2,743.084 frt — kr.), kölcsönök 31,898.600 frt(—492.800 frt), földtehermentesítési kötvények beváltott szelvényei 439.295 ft — kr (-1- 133.011 frt — kr), beváltott és börzeszerűleg vásárolt záloglevelek 1 ,662/3 %4,456.333 frt 33 kr (— 179.666 frt — kr). Összesen 303.202.384 frt 90 kr. A bank követelései jelzálogutalványi üzletek bizományi elintézéséből 611.981 forint — krajczár (4 284.737 frt — kr.) Az osztrák pártok s az osztrák-magyar tárgyalások. — jan. 13. Tegnapi lapunk távirataiból tudva van, hogy az osztrák minisztérium az Ausztria és Magyarország közötti tárgyalások alkalmával az osztrák alkotmányos pártok bizalmi férfiaival környezi magát, s hogy e czélból az említett pártok egyesültek. Hogy mint kíván eljárni a magyar kormány, ezt nem tudjuk , de reméljük, hogy a szabadelvű pártnak a tárgyalásokról előbb fog közlést tenni, sem mint az eredményt kabinet kérdésül terjeszti a párt elé. Az osztrák kormány legális eljárása, melyet pártjával szemben tanúsított, e párt köreiben nagy elismerésre talál. A haladó párti club tegnapi tanácskozásaiban dicsérték a kormányt, de az egyes szónokok megjegyezték azt is, hogy Ausztria Magyarországgal szemben semmi új terhet nem vállalhat, s minél határozottabb a kormány ily irányú eljárása, annál erőteljesb támogatásra számíthat a párt részéről. Bécsből ez ügy felől a következőket jelentik: Az osztrák miniszterek megjelenése a haladó párti club ülésén s a fontos nyilatkozatok, melyeket a vita folyamában tettek, képezik a nap nagy eseményét. Most már biztosítottnak tekinthető, hogy alkotmányhű körökből interpelláte a pesti tárgyalások állapotáról a kormányhoz intézni nem fognak. A kormány s az alkotmánypárt közötti teljes, semmi által sem zavart összhang érdekében csak megelégedéssel fogadhatni, hogy végképen elmarad az olyan lépés, melynek előrelátható sikertelenségét bizonyos kellemetlen érzet fatális mellék izétől alig lehetett volna megmenteni. És hogy az alkotmánypárt semmivel sem csorbítja méltóságát, hanem a helyzet komolyságához mérten jár el, midőn mindent kikerül, ami a kabinettel való félreértésnek magvát rejti magában, az a magyar képviselőház szerfölött elővigyázatos magatartásából kivehető. Ennek még legszélsőbb elemei is felfogják annak szükségességét, hogy házi viszályaiknak rendbehozatalát a kormánynyal akkorára halaszszák, amidőn az a kérdésben forgó országos érdekek károsítása nélkül történhetik, s ők kitűnően tudják amaz ideig a párttaktikát a kellő politikai fegyelemmel összeegyeztetni. Mi sem lett volna sajnosabb és egyszersmind veszedelmesebb, mint ha az alkotmánypárt ezt a példát nem követte volna. Szerfölött kívánatos, sőt épenséggel elkerülhetlenül szükséges, hogy a különböző dlubbok egyelőre könnyen kezelhető szervezetté egyesüljenek s általa szoros érintkezésbe lépjenek a kormánynyal. A min. elnök azon javaslata, hogy (remélhetőleg, nem nagyon számos tagú)a bizalmi férfiakból álló testület választassák, amelyhez a kormány netalán a parliamentáris szünet idején is fordulhat, valóban a legczélszerűbbnek látszik. Még ha Lasser miniszter ma határozottan el nem ismerte volna, akkor is szembetűnő lenne, hogy kormány és párt soha annyira egymásra nem szorultak, mint épen a jelen komoly pillanatban. kes és örvendetes. Mert az új tehetség és jó szónok a házban oly kedves jelenség, mint szép leány a bálon. Ki gondolta volna, hogy Félegyháza nem valami pusztán nevelt hazafit küld fel a szélsőbalra, hanem egy művelt, tanult, iparkodó ifjút választ a szabadelvű párt közé, ki a parliament padján, mint salonban, otthonosan érzi magát s okosabban, tudományosabban, mérsékeltebben és csinosabban tud beszélni, mint sok régi ember a parliamenti praxis iskolájából. ]Szivák Imrének alakja, hangja, képzettsége van arra, hogy a közéletben szerepeljen a föllépése ismét bebizonyította, hogy az uj generatió, mely ez országgyűlésre feljött, megérdemli, hogy figyelembe vétessék s bizalommal bátoríttassék. A javaslat mellett második szónok Éder Nándor volt, ki a politikai bölcsészet és az összehasonlító elmélkedés terén mozgott ugyan inkább, mint a gyakorlati élet és a javaslat conkrét themája körül, de igen sok igazat mondott leplezetlenül a nemzetnek szép szónoklatban és nagy hatással. Kívánsága, hogy a törvényben mondassák ki, hogy a közigazgatási bizottságban a tagságot, aki megválasztatik, köteles legyen elfogadni és viselni, általános helyesléssel találkozott s ha indítvány létetik ez irányban, az a részletes tárgyalásnál többségre tarthat számot. A harmadik kormánypárti szónok, Horváth Gyula, szokott modorban beszélt, kikeresvén magának párviadalra méltó társul Henry Ernőt, ki szintén egy felesleges beszédet mondott a szélsőjobbon. A másik ellenzék részéről Hegyessy Márton fiatal szélbali az által tűnt fel, hogy a qualificatiót és az élethossziglan való választást hangsúlyozta s általán az autonómiát a Mocsáry felfogásától egészen eltérő ujabbkori felfogás szerint ítéli meg. Tehát már a szélő bal sem maradhat száz negyvenhetes. Még Helfy Ignácz is pattogott s érdemeket szerzett magának Tisza Kálmán körül az által, hogy egy borsos feleletre provocálta a miniszterelnököt, melyben aztán nem csak Helly kapott ki, de a főváros is, mely most épen nem nagy kegyben áll a kormánynál. A ház zajos helyesléssel kisérte a kormányelnök előadását. A képviselőháziból. — jan. 13. Egy fiatal szónok — a legfiatalabbak egyike — mutatta be magát a háznak s általános tetszéssel fogadtatott. Ez mindig érde ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselő úz ülése január 13-án. (Folytatás esti lapunkhoz.) Éber Nándor folytatván beszédét, azok felfogását veszi bírálat alá, kik azt mondják, hogy bármily szép és magasztos legyen az önkormányzatnak fejlődése Angliában, mi nem vagyunk még ott, nálunk az lehetetlen. Sajnosan tapasztaljuk, az igaz, — úgymond — hogy az önkormányzat értéke nálunk nagyon is gyenge, hogy még azon szerény kör is, mely e tekintetben meghagyatott, alig töltetik be. Ezen azonban — véleménye szerint — még most segíteni lehet, de kell is. Minden a gyakorlattól függ. Midőn a kis gyermeket legelőször a vizbe mártják, az sikolt, s ha engedünk sikoltásénak, piszkos marad egész életében; mig ellenkezőleg utoljára megszokja a vizet s a rend és tisztaság életszükségévé lesz, így van ez az önkormányzattal is. Az angol és amerikai sincs más tésztából gyúrva, mint mi. Ha náluk az önkormányzat kifejlődött, ez azért történt, mert a körülmények kényszerítették őket reá, mert tudták és tapasztalták, hogy senki rajtuk nem segítene. Beszélhetünk mi, úgymond, önkormányzatról, míg azt