Pesti Napló, 1876. január (27. évfolyam, 1-24. szám)
1876-01-26 / 20. szám
20. szám. Budapest, Szerda, január 26.1876. Szerketztési iroda : Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csal ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-Hivatal, Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS: ______________27. évi folyam. Eitefizetési feltételeik: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 8 hónapra 6 firt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az ftfiti kiadás postai különküldéséért felfilfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától rámutatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a 3 p esti ISTapló kiadóhivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület küldendők. Budapest, január 25. »Magyarország állam-pénzügyi és közgazdasági érdekeire, s a vagyonosodás fokozására nézve nincs fontosabb kérdés, mint a vámkérdés, Így nyilatkozik az országos gazdasági egyesület felirati javaslata a kormányhoz, aláírva gr. Lónyay Menyhért, a közgazdasági szakosztály elnöke és Móricz István egyesületi titkár által. Az ország közvéleménye egyezik az egyesület kijelentésével, s bár kétségkívül egyéb tényezők is okozzák a gazdasági hanyatlást, nem csak a vámkérdés, mégis ez legfontosabb, mert ez képezi keretét hazánk nemzetgazdasági politikájának, ez alapja népünk vagyoni fejlődésének. Nem képzelődés hát, nem puszta jelszó s felkapott s elhiresztett panacea valódi érték s bértartalom nélkül a vámkérdés és vámpolitika , hanem pénz, vagyon, kereset kérdése az államra és a nemzetre nézve, Magyarország jövő életmódjának meghatározása. Törik hát rajta fejüket sokan a megoldáson. Nehéz feladat, kivált a kormányzó államférfiaknak, kik kénytelenek a nemzetgazdaságba nem való politikai motívumokat belevegyíteni a számpróbába. S ez mindig veszélyes és zavaros, mert a nemzetgazdasági tényezők másfélék, mint a politikaiak, s a helyes politika, ha közgazdasági áldozatokkal jár s törvényeket sért, megboszulja magát következményeiben, mit a múlt években ezerszer tapasztaltunk saját kárunkra, majdnem vesztünkre. De nálunk sokan tudnak a politikához és a közgazdasághoz keveset, s a nemzetgazdasági érdeket mindig alárendeltük a politikai exigenciáknak. Most ismét hasonló helyzetben vagyunk. A politikai motívumok zavarólag hatnak a gazdaságiakra, s a vámkérdésben a döntő köröknél alighanem azok praedominálnak. A kormány is ezért nyilatkozik mindig a vámközösség fenntartása mellett, s nem tágít elfoglalt álláspontjától, bár a nemzetnek kilencz tized része az önálló vámterületet kéri, melyhez Magyarországnak ép oly joga van, mint az önálló magyar bankhoz. Láttuk hogy az egyetlen testület, mely újabban a vámközösség mellett nyilatkozott — feltételesen, mint maga a kormány is — az országos gazdasági egyesület vala. Tekintélye e testületnek nagy s az »Ellenőr« megdicsérte legott. Mi más állásponton állva, őszinte határozottsággal az önálló vámterület mellett irtunk ; nem vártunk s nem remélünk kielégítő megoldást a közös vámterület alapján. De tanulságos mindenkire nézve, hogy mint képzeli , hogyan követeli ez egyesület a vámközösséget ? Ránk nézve érdekes fejtegetése, mert azt mutatja, hogy az országos gazdasági egyesület sem érin a vámközösség jósága s előnyei mellett, hanem csak arra szorítkozik, bebizonyítani, hogy milyen káros az most, s hogy kellene alakíttatnia, hogy jó vagy tűrhető legyen magyar szempontból. S e tekintetben a feliratot ajánljuk kormányunknak figyelmébe. A sok felirat, melyet a megyék és városok,vidéki egyletek, s körök s magánosok felküldnek Budapestre, s mind a külön vámterület álláspontján áll, tehát ellentétben a kormány álláspontjával. Ez egy kivétel. Itt elvi differencia nincs, s hogy az országos gazdasági egyesület előítéletes vagy elfogult lenne, senki állítani nem fogja. Lássa hát a kormány, hogy szakértői hogy értelmezik a vámközösséget? Először »kívánják, hogy a közvetett adók megállapítása iránt az ország szabad rendelkezési joga biztosíttassák. Nehogy mindig a direct adókat emeljük. Hogy lehet azt a vámközösség alapján elérni? Bizonyára csak egy módon, úgy mint a német szövetségben a különböző indirect adórendszerrel bíró államok közt — nem vámsorompó, de zárvonal által. Gyakorlatilag tehát ide lyukad ki a gazdasági egyesület indítványa s első feltétele. A második feltétel: »a közvetett adók jövedelmeinek a magyar kincstárba folyása.« Ezt a kormány is követeli egész határozottan. Az első feltételt a kormány tudtunkkal nem formálta. Kétféle út van erre nyitva : vagy restitutió bizonyos kulcs szerint, de melyet megállapítani igen nehéz, mert pausalis öszszeget fogyasztási adókra alkalmazni bajos s quotaarányt találni szinte alig lehet; vagy ellenőrzési vonal felállítása s a fogyasztási adók kölcsönös visszatérítése a határon , illetőleg a nemzetközi forgalomnak a két állam közötti elszámolása az ellenőrző vámhivatalok adatai szerint. Egy harmadik mód , de melyre az mondatott, hogy közjogilag aggályos, az indirect adók jövedelmeinek közössé tétele s a quótába beszámítása, mint ez a vámnál mostanság történik. A kormány hogyan tervezi e restitutiót, nem tudjuk, de bizonyos, hogy az osztrákok se így, se úgy nem akarnak beleegyezni, s végre sem marad hátra más, mint hogy határainkon magunk szedjük a fogyasztási adót az Ausztriából behozott fogyasztási czikkek után. A gazdasági egyesület két első feltétele tehát igen közel jár gyakorlatilag azok követeléséhez, kik teketória nélkül egyenesen a külön vámterületet akarják. A harmadik feltétel a vámszabályra s a kereskedelmi szerződésekre vonatkozik, hogy az általános tarifában s a külfölddel kötendő szerződésekben »Magyarország nemzetgazdasági érdekei biztosíttassanak.« Ez bökkenő. Mert hát az osztrák is azt követeli maga részére. Ott a vámtételek tetemes felemelését sürgetik erősen, a magyar gazdasági egyesület pedig aszabadkereskedés elveivel megegyező irányt tartja szükségesnek. Az egyik előre húz, a másik hátra : tessék haladni és egyezkedni! S a magyar kormány is e pontra nézve egy nézeten lévén a gazdasági egyesülettel, meg van akadva, mert a német nem enged s épen mert emelni akarja a vámot, mondotta fel az angol pótszerződést. Rész vámtarifát lehet persze közösen is csinálni, úgy is, hogy mi adjuk meg az árát, úgy is, hogy se nekünk, se az osztrákoknak nem válik hasznára, hogy t. i. az ő iparuk védelme nem lesz elégséges, s nekünk se a szabad kereskedés előnyei meg nem szereztetnek, se önálló ipar nem fejlődhetik. Valóban nehéz kérdés a kormányra s a közös vámterület minden hítére nézve. A negyedik feltétel, mely alatt a gazdasági egyesület a vámközösség fenntartását óhajtja : az ipar fejlesztése. E végre «a magyar hitel önállósítását követeli, vagyis a bankkérdés sikeres megoldását. Ez is a kormányprogramm egyik pontja, de az osztrák kormány s a bécsi bank ebben sem enged, sőt cartellra sem akar lépni egy, a bécsi banknak átengedett magyar nemzeti bankkal. Végül pedig a gazdasági egyesület egy új követeléssel lép elő. Azt mondja, hogy az Ausztriából behozott áruk után azon öss szeg, melyet a vámon szednénk, ha vám volna, s mely most az osztrák iparosoknak fizetett praemiung »Magyarország javára kárpótoltassék.« Ez összeget csak approximative lehet kiszámítani. Keleti Károly 20 —30 millióra bruttó becsülte azt a gazdasági egyesület szakosztályi ülésén. Ezen »kárpótlás« hogyan történjék? Bajos megmondani. A quota új megállapításánál lehetne számba venni talán, de a német protestálna, mert ez nincs a törvényben.Ez összeget méltányosan követelheti Magyarország, ép oly méltányosan, mint a fogyasztási adók visszatérítését, de az osztrákok ép oly kevéssé egyeznének bele abba, mint ebbe. Ha szedni akarunk vámjövedelmet, vámsorompót kell felállítanunk Ez ötödik követelésre mit mond a magyar kormány a gazdasági egyesületnek, nem tudjuk , kiváncsiak volnánk tudni. A legjobb felelet az, ha oda csatolja a feliratot azok közé, melyek az önálló vámterületet kérik. Látjuk tehát, hogy mind az öt feltétel, mely alatt a gazdasági egyesület a vámközösséget fenntartandónak véli, olyan, hogy vagy a magyar kormány se meri követelni — bár senki sem fogja tagadni azok méltánosságát — vagy olyan, hogy kormányunk követeli ugyan, de az osztrák nem adja meg. Ily körülmények közt jó alkut kötni bajos lesz nagyon, s háromszor szerencsés a magyar kormány, hogy a vámszerződést felmondotta, hogy a gazdasági különválásra törvényes jogalap van lábai alatt és hogy az osztrák praetensiókkal szemben a magyar nemzet osztatlan pártolására bizton számíthat. A „Pesti Napló“ tárczája. Edith története. — Regény. — Irta: Prém József. VII. FEJEZET. Zongora vagy varrógép ? (Folyt.) A halott épen nem hagyott szomorú emléket hátra e pajtások között, s gyakran nem is igen mutattak nagy tiszteletet iránta. Viselt dolgainak végtelen sora mulattatott bennünket: a nagyítások csak fokozták azok érdekét s emelték valószínűségüket. Különösen szerelmi kalandokban remekelt unokabátyám ; ebben senki sem vetélkedhetett vele; annyi bódítással dicsekedhetett, a mennyi kudarczot vallott a collega úr, ki csak olyan fegyvernöke volt neki, mint most nekem. Egy kifogástalan, enyhe estén (amilyen kifogástalan est csak September elején lehetséges) a fölvillanyzott társaság oly meszsze hatolt előre, hogy ránk sötétedett s Krux bárónak hirtelen eszébe jutott ellenállhatlan szenvedélye, de szenvedélyét semmi sem jelzé hivebben, mint örökös rekedtsége) s haladéktalanul azt az indítványát károgá el, hogy legczélszerűbb lenne, ha vissza se térnénk főhadiszállásunkra, hanem a gyönyörű éjt szabad ég alatt töltenék. Miután senki semmiféle ellenindítványnyal nem állott elő: az érdemes férfiú csakhamar maga terjesztett elő egyet, melyben viszont azt javaslá, hogy folytassuk utunkat, mig egy bizonytalan fekvésű erdész-kunyhóhoz érünk, mely elég tág és elég alkalmas arra, hogy elfoglaljuk, de a melyről bizonyosan nem tudja: váljon csakugyan ezen a vidéken van-e, valamint nem bizonyos a felől sem: vájjon csakugyan fölgyujtották-e vagy lerombolták, mint hivatalosan tudomásul esett neki; mindazáltal biztosan állíthatja, hogy a kérdéses kunyhó (a szolgabirói hivatalhoz benyújtott s a hallatlan jogsérelem orvoslását sürgető okirat szerint) csakugyan elég tág és alkalmas helyiség egy vadásztársaság számára, s ennek okáért megújítja ez utóbbi indítványát s azt az előbbivel egyetemben a társaság bölcs ítéletére és belátására bízza. Mindnyájan az első indítványt támogattuk s egy magas füvel benőtt tisztáson telepedtünk le ... A collega ur azonnal tüzet rakott s csakhamar csodálatra ragadt bennünket szakácsművészetével, mely ez este egy parányi csorbát se szenvedett. Sejtelmes, csöndes, tiszta éj volt. Az ég telve csillagokkal, melyek reszkető fénye átcsillogott a fák lombozatán s még titokteljesebbé tette az átdatlan sötétséget. Két magas máglyát raktunk, melyeken vidáman lobogott a láng s kisértetesen világitá be a kis tábort, miközben egy-egy sugárözönt vetett jobbrabalra, a közel sűrűségbe, honnan néha-néha egy elfojtott hang tört elő, mintha e rejtekhelyek száz meg száz titkainak egy-egy szövedéke hirtelen ketté szakadt volna. Vadász fegyvereink szanaszét hevertek, a vadásztáskák egy-egy ágon lógtak, közbe a nagy mennyiségű elejtett szárnyas és futó vad, melyet a fáradtan heverő vadász kutyák tarka csapata folyton szemmel tart, mintha minden pillanatban megelevenednék ismét. A társaság festői csoportban ülte körül a lobogó őrtüzeket, melyek vakító fénynyel áraszták el a tárgyak egyik oldalát, míg a másik a legsötétebb árnyékba rejtőzött.... Színgazdag, vadregényes kép. Tárgyát Salvator Rosa szolgáltatta, az árnyékolást és színezést Michel-Angelo da Caravaggio vállalta magára. S ez idegenszerű alakok egytől-egyig ujjongnak, hahotáznak, tréfálkoznak. A dévai indulat minden feszességet feledtet; a kedély kénye-kedve szerint áradoz; a beszéd korlátlanul szabadon foly: a szív minden jó és rosz tulajdonsága önkénytelenül, akaratlanul nyilatkozik. S ez órában nincs kegyelet, nincs gyöngédség, nincs kímélet és nincsen illem, melyet az önfeledtség tekintetbe engedne venni. De vájjon lehetséges-e általában sérelem ez órában ? És lehetséges e, hogy elégtétel járjon érte? A szóvivő Decséri Tódor gróf. Magas termetű, előkelő föllépésü férfiú, egy modern lovag minden külső tulajdonságaival. Sok oly előnynyel viszekszik, melyet a hölgyek általában szívesen látnak, azonkívül sok olyannal, melyet a férfiak bizonyos körülmények közt megvetnek s más körülmények közt igen sokra becsülnek. Különben arcza azok közé tartozik, melyeket gyakran lát az ember; a nők rendesen az ilyen tekintet előtt hajolnak meg,s az ilyen szokásért rajongnak ; majdnem minden szerencsés vetélytársamnak ilyen szabású s gyakran látható arcza volt... Ma különös jó kedvében van Tódor. Kifogyhatatlan a pompás thémákban s azokat valóságos bravourral adja elő. Unokabátyámnak testi-lelki barátja volt, ennélfogva a leghitelesebb adatokkal szolgálhat kalandos, vakmerő életéből. Változatosság kedvéért im egy furcsa vadász történetet hoz szőnyegre. Szederjesi Dénes contra Harkály Péter. A társaság egyhangúlag nevetésbe tör ki. Ez a két ur az egész vidéken a legnagyobb vadász hírében állt. Félelmes vetélytársak voltak, folyton azon fondorkodtak, mint szégyenítse meg egyik a másikat. Egy alkalommal nagyban fogadtak, ki lövi az első szalonkát. A fogadás díja semmi más nem volt, mint Peti ország-világra szóló vizslája: Futschen-fu. A jó isten tudja, ki kívánt szerencsét Petinek a vadászathoz, de a szerencse aznap csakugyan nem hagyta cserben. Látott vadat és meg is lőtte. Amint a derecskei erdő, a saját erdeje széléhez érnek . Dini önkénytelenül egy szalonkára figyelmezteti, miközben hátrafordul s a vadász társaságnak jelt ad, hogy valami tréfa van keletkezőben. Peti nem sokat bámul , hanem fölkapja puskáját, czéloz, megrántja a ravaszt és durr! az első szalonba bukfenczezve esik le. Nem menekült el, egész bizton találta. Futschen fu az ország-világra szóló vizsla tudja kötelességét, azonnal érte siet s hódolatteljesen fölajánlja gazdájának. Hallatlan dolog! Dini és vele az egész társaság szűnni nem akaró kaczajra fakad. Mi történt? A bizton talált szalonka bukfenczezés közben valóságos harkálylyá változott. A hires vadász egy csalhatatlan rokonát lőtte agyon. Mit tehetett a szegény ember: fölkapta puskáját, két lépést hátrált, ezélzott, meghúzta a ravaszt: durrr! és Futschen-fu, az ország világra szóló vizsla élettelenül feküdt az avaron. Aztán megfordult Harkály Péter úr s örökre ott hagyta a társaságot A két vetélytárs természetesen halálos ellenségekké váltak. Dini mindazáltal havonkint egyszer azzal tréfálta meg Petit, hogy küldöttségileg megkérdeztette: vájjon mikor küldi el neki Futschen fut ? Azóta a hires vadász egymagában barangol a derecskei erdőben s a hir azt mondja, hogy ádáz szenvedély gyötri, mely előbb nem csillapszik, mig az egész rokonságát ki nem irtja onnan. A kaczaj, melyet Tódor elbeszélése gerjeszt, messze visszhangzik. Jelt erre a bagoly ad s ez nem más, mint Széplaki Zsolt ur az életbe léptendő »Szederjesi Hírvivő« főszerkesztője. S e nevet a parlagi lángész valóban meg is érdemli. Nagy szemeivel folyton pislog, mintha a napfény bántaná, fekete kunkorodó haja bubot képez homloka fölött s a hangja csalhatlanul huhogásszerü. Különben ártatlan ember, a ki Decséri Maxime gróffal együtt minden szabad óráját arra használja föl, hogy bátyját, Tódort tanulmányozza, s ennek cserben hagyott gyöngéd ismeretségeit nagy lelkűen folytassa, miközben a két tanítvány rendesen összezördül. Erre pedig gyakran nyílik alkalom, mert Tódor gyorsan változtatja gyöngéd ismeretségeit. Ennek köszönheti, hogy folyton a hirnevesség vizszinén lebeg. Jelenleg is valósággal a nap hőse a szederjesi seciétében. Hire jár, hogy egy nagybátyja s egy nagy nénje az ország más-más részén oly egyszerre s oly hirtelen meghaltak, mintha csak összebeszéltek volna és mindkettő őt és testvéreit nevezte ki örököseivé. E csodát nem hiszi el mindenki , de senki sem tagadhatja, hogy van valami a dologban. E szerint Tódor kétszerte kapós s ez se megvetendő. A hölgyek szinte rajongnak érte. Egy jól ismert szederjesi szépséget csak a napokban a következő párbeszéd folytán hóditá meg, melyet a szerencsés lovag csakhamar sietett barátjaival közleni s azóta szájról-szájra jár. A vadász társaságnak ép most mondja el. Maxime s a bagoly feszült figyelemmel lesik minden szavát'. — Asszonyom, biztosit, hogy megment a kétségbeeséstől, ha arra kerül a sor ? — Hiszi ön, hogy rá kerül ? — Amíg ily kegyetlen irántam, bizton hiszem. Minden szava oly hitegető, oly bizonytalan, mint kártyáim, melyekre e merész játék alatt mindenemet bízom. — És mindenét elveszti. Valóban valahányszor férjem meglő a casinoból: elmondja mily szerencséje volt: ön ellenében. Kártyái csakugyan nagyon bizonytalanok. — Ah, ön kegyetlenül félreért,... és mégis arra válaszol, amire czéloztam. — Tehát mégis bizton érti az én bizonytalan szavaimat, úgy látszik legrejtettebb gondolataimat is tudja, hisz máskép nem tartana attól, hogy kétségbe hagyom esni. — S én mégis remélek és hódolok önnek. Rajongásom oly nagy, hogy legrejtetteb gondolatát s legforróbb vágyát is teljesítem! Csak parancsoljon velem. — Ez érdekes. Ön valóban kiváncsivá tesz. S mi volna az én legrejtettebb gondolatom s legforróbb vágyam ? — Vegyük például azt, hogy veszszek össze férjével, hívjam őt párbajra s szabályszerüleg durrantsam le! A szép szó éles sikorba tör ki és Tódor karjai közé ájul. Csak igen sokára ocsúdik föl. Azóta sohasem kártyázik többé a casinóban dr. Magvasi Kázmér úrral, de mindig meglesi, mikor ül le a farokasztalhoz. A következő percben aztán nagyon unalmasnak találja a casinót és sietve hagyja oda. Hová igyekszik oly izgatottan, anyira fölhevülve ? A deres fejű, megtört férjnek eszébe se jut e kérdés ; ő buzgón nézi biztos kártyáit s diadallal mond »volat«-ot ellenfelének. A nyers cynismus, melylyel Tódor a szederjesi société egyik nevezetes hölgyét oly könyörtelenül pellengérre állitá, szinte fölháboritá jobb érzésemet s mig közvetlen szomszédaim, Vezér Arthur és Garádi Elemér,két szomorú alakú szerelmi kalandor, kik folyton koronás főkkel dicsekesznek s mezei nymphákkal érik be) torkuk szakadtából nevettek: megvetéssel fordultam félre, Budapest, jan. 25. (A képviselőhöz) legközelebb a dohányjövedékről szóló törvényjavaslatot tárgyalja, ezután pedig az adók kezeléséről szólót, amelyre vonatkozó jelentését a pénzügyi bizottság még e hét folytán bemutatja. (A Magyarország és Ausztria közötti tárgyalások.) A magyar kormány tagjai, a legújabb határozatok szerint, valószínűleg febr. 10-dikén utaznak Bécsbe, amikor is ismét folytattatnak a két kormány közötti tárgyalások. (A szabadelvű párt mai értekezletén először is Gorove elnök jelente, hogy Hollán Ernő, új állásánál fogva képviselői megbízásáról lemondván, szíves emlékezetébe ajánlja magát a párt tagjainak. Elnök megbizatott, hogy a párt nevezett volt tagjával közölje a párt szerencsekivánatát új állásához. Ezután a miniszterelnök közlé az értekezlettel a választ, melyet holnap Madarász interpellátiójára adandó lesz. Előrebocsátván, hogy nagyfontosságú s kényesb természetű oly ügyekben, melyek tárgyalás alatt állnak, a kormánynak épen a parliament független elhatározása szempontjából nem helyes idő előtti nyilatkozatok által mintegy előleges obligála vonni a parliamentet is, a Madarász által tett kérdésekre kijelenteni szándékozik, hogy az osztrák miniszterelnök nem szokta tőle kérdeni, mily nyilatkozatok tételére van jogosítva, valamint ő sem kérdezné tőle, hogy mire van joga. A tárgyalások folyamatban vannak, de épen azért nincs azon helyzetben, hogy a részletekre nézve jelenleg az ügy hátránya nélkül nyilatkozhatnék. Biztosítandja egyébiránt a házat, hogy az eredményt — bárminő legyen is az — oly időben terjesztendi elő, hogy módjában leendő fölött teljes függetlenséggel határozni. Az értekezlet a miniszterelnök által adandó választ helyeslő tudomásul vette. Ezután a herczegovinai fölkelésre vonatkozólag a hírlapokban megjelent nyugtalanító közlemények tárgyában jelentetett be egy interpelláció a miniszterelnökhöz, ki válaszában kijelenté, hogy a magyar-osztrák monarchia külügyminisztere a magyar kormány kötelességszerű és biztos tudomása szerint határozottan a béke politikáját követi, s hogy e törekvésében a magyar kormány részéről a legerélyesb támogatásban részesül. E kijelentés folytán az értekezlet illető tagja kijelenté, hogy nem fogja megtenni interpellációját a házban. Bejelentetett végül még egy interpelláció, a kereskedelmi s iparkamrákra vonatkozó, s az ipartörvény hiányainak orvoslása tárgyában a kereskedelmi miniszterhez. Ezek után áttért az értekezlet tulajdonképeni tárgyára, a bírói fizetési fokozatokról szóló törvényjavaslatra. Az igazságügyminiszter előadta, hogy e törvényjavaslat a ház egyhangú határozata folytán lett a kormány által beterjesztve. Előadta — a jogügyi bizottságnak a törvényjavaslat elvetését ajánló véleménye ellenében — hogy legkevésbé sem veszélyeztetik az általa bírói függetlenség, mert a fizetési fokozatok csak a jövőre kinevezendő bírákat érintik, hogy a nem-birói államhivataloknál egyáltalában, s minden más államban a bíróságoknál is be van hozva a fizetési fokozat, s meg van győződve róla, hogy annak behozatala nálunk sem csökkentené a birói állomásokra pályázó alkalmas egyének számát. Igaz, hogy az általa elérendő pénzügyi eredmény nem nagy, 100.000 forintnál alig valamivel több, de jelen viszonyaink közt ez is tekintetbevételt érdemel. A miniszter véleményével ellenkező értelemben nyilatkozott a törvényjavaslat jogügyi bizottsági előadója, s az értekezlet több tagja. Hangsúlyozták, hogy e törvényjavaslat alapjában megtámadja igazságügyi organismusunkat; hogy csak évek múlva elérhető csekély megtakarításért nem szabad a desorganisálás útjára lépni; hogy már a jelen országgyűlés újabb adóval terhelte a bírói fizetéseket, s ha e törvényjavaslat is elfogadtatnék, teljesen meg lenne ingatva az intézmény állandósága iránti hit; hogy a bírák számának czélszerű törvénykezési rendszabályok által apaszthatása s közbenső állomások alkotása által inkább el lehetne érni a törvényjavaslatban kitűzött czért, hogy az igazságszolgáltatás érdekeit nem mozdítaná elő, ha egy tanácsban különböző fizetésű bírák ülnének. Mindezek után azon kérést intéztek a miniszterhez, hogy vonja vissza e törvényjavaslatot. Az igazságügy miniszter válaszában kijelente, hogy miután a ház egyhangú határozata utasítá a kormányt e tvjavaslat beterjesztésére, nem áll hatalmában annak visszavonása; csak ha az osztályokban a ház újabb akarata ellenkező irányban nyilvánulna, csak akkor fogna a kormány belenyugodhatni abba, hogy a tvjavaslat a házban ne vétessék tárgyalás alá. Hasonló értelemben nyilatkozott a miniszterelnök is, a maga részéről szintén kijelentvén, hogy a törvényjavaslat által legkevésbé sem látja megtámadva a bírói függetlenséget. Az értekezlet ezek folytán a törvényjavaslatra nézve semmiféle határozatot nem hozott. A csütörtökön tartandó legközelebbi értekezleten a dohányjövedékről szóló törvényjavaslat kerül tárgyalás alá. (Herbst a külön vámsorompók me 11 - 11.) A reichsratb képv. házának baloldali köre tegnap tanácskozott az Ausztria és Magyarország közötti tárgyalások felett. Előterjesztetett a baladópárti club által hozott azon határozat, hogy Ausztria-Magyarországnak ne tegyen semmiféle engedményt. (!) Skene a baloldali kör által is ily határozat hozatalát indítványozta, őt pártolta Neuwirth, a kör azonban három szavazatnyi többséggel azt határozta, hogy ez ügyben nem tesz semmiféle nyilatkozatot. A vitában részt vett Herbst is a következőleg nyilatkozott: »Szavaztassák meg Cislajtaniát, s bizonyára egyhangú lesz a nyilatkozat, hogy Magyarországnak többé semmiféle engedmény sem teendő. A kereskedelmi szerződés felmondásával való fenyegetés nem veszedelmes, mert hisz kislartania fogja szükségesm Magyarországgal szemben a külön vámsorompókat, ha Magyarország külön bankot akar felállítani. A kiegyezési kérdések feletti vita azonban most nem időszerű, mert a magyar miniszterek a legközelebbi két hétben úgy is Bécsbe jönnek, a tárgyalások folytatására. A helyzet akkor fog tisztulni, s akkor leend ideje majd az erélyes felszólalásoknak.« Herbst úr e nyilatkozatát valahogy el ne felejtse. Mi örömmel fogadjuk. A magyar bank az meglesz , és Ausztria nem tehetne jobb dolgot, mintha ekkor az önálló vámterületet sürgeti. Lesz alkalmunk Herbst urat a tegnapi nyilatkozatra emlékeztetni. (Az osztrák centralisták szövetsége.) A »N. Fr. Pr.« marszáma kifejti, hogy a reichsratb urak házában az osztrák centralisták törzshada ül : Schmerling, Lichtenfels, Hein, Hye, Hasner s a többi, kik nem barátai a dualismusnak, kik igen örülnének, ha a dualizmus az osztrák egységes állam javára megcsorbittatnék, ha például a pénz-és a kereskedelmi ügyek ismét Bécsből kezeltetnének, s kik legföljebb abban tudnának megnyugodni, hogy ha Magyarország és Ausztria között a vám- és bankügyi statusquo fenntartatnék. A lap aztán előadja, hogy mily nagy fontosság illeti meg az urak háza határozatait, melyekkel arra hívta fel az osztrák kormányt, hogy Magyarország követelményeit visszautasítsa, amiről a kormány tudósíttatott is már. Íme a helyzet, amelylyel a magyar kormány, a jog félretétele mellett akar megalkudni. Ismerjük ez iskolát és embereit. Minden lépés, melyet a magyar kormány és törvényhozás az opportunitás terén tesz, növeli hatalmukat; — csak ha a kormányban meglesz az erő, hogy befolyása egész súlyával a jogra hivatkozik, s a törvényhozás mellett, mely erőteljesen tudja is, meg akarja is a nemzet jogait érvényesíteni, a megosztatlan nemzet csoportosul, csak ekkor remélhető, hogy a Schmerlingek és Lichtenfelsek visszariasztatnak államcsinyes merényleteiktől. A »N. Fr. Pr.« s az osztrák centralisták súlyos válságba akarják sodorni a monarchiát. — Már láthatók e válság előjelei — számol-e ezekkel a magyar kormány ? (Ujfalussy Miklós országgyűlési képviselő) ma vagy holnap utazik Szörény megyébe, hogy ott, mint királyi biztos, hivatalos működését megkezdje. (A képv.ház tanügyi bizottsága) f. hó 27-én kezdi meg a népiskolai hatóságokról szóló törvényjavaslat tárgyalását. E javaslat tágabb hatáskört ad a tanfelügyelőnek ki a közigazgatási bizottság tagja is lesz. A képviselőháziból. — jan. 25. Két új szónok és egy új törvény: ez a mai ülésnek eredménye. A községi törvény módosítása elfogadtatott általánosságban és részleteiben. Simább tárgyalás nem volt még