Pesti Napló, 1876. február (27. évfolyam, 25-49. szám)
1876-02-23 / 43. szám
állapíttattak, még akkor egymaga az osztrák kereskedelmi miniszter vitte a monarchia mindkét állama részéről az alkudozást. Mi annak idején határozttan tiltakoztunk a magyar kormány sz ignorlása ellen, és jól esett tapasztalnunk, hogy csakhamar a magyar közmunkaminisztérium is belevonatott a tárgyalásokba, még mielőtt — fölteszszük legalább — valamely praejudicáló megállapodások létesültek. Monarchiánk részéről alighanem komoly nehézségek támasztatnak az elválasztás azon föltételei ellen, melyeket az olasz kormány képviselője a vasúttársulat megbízottjával Baselben megállapított. E nehézségek miatt kellett a társulat közgyűlését, mely a múlt hó végére volt a baseli egyezség ratificatiója végett Párisba összehiva, elhalasztani, s könnyen megesik, hogy a folyó hó végére újból hirdetett gyűlést ismét el kellene napolni. Hogy az osztrák vagy a magyar kormányon akad-e fönn a megegyezés, azt az eddigi értesülésekből bajos határozottan constatálni. Mi a magyar kormánytól megvárjuk, hogy ebben az alkuban hajthatatlan lesz.Inkább halasztassék el még továbbra a hálózat elkülönítése, semhogy érzékeny teherrel vegyük át a déli vasúthálózat magyar vonalait. Támogassa Péchy miniszter osztrák kollegáját minden törekvésében, mely oda irányul, hogy Olaszországra, miután úgyis bőven szivattyúzta ezt a vállalatot, az átveendő vonalak fejében mentül nagyobb teher is szálljon. De másfelől az olasz vonalaknak az egész hálózatból kihasításához a magyar kormány csak azon föltétel alatt járuljon, ha egyidejűleg az osztrák minisztérium elfogadja azon föltételeket, amelyek mellett a magyar vonalak a déli vasúttársulatnak e monarchiabeli hálózatából akár ezúttal, akár egy-két év múlva kiválasztandók lesznek. Mert a magyar kormánynak, midőn a baseli egyezséghez járul, tudnia kell tisztán nemcsak azt, hogy mi teher száll az egész társulati vállalatból az olasz államra, és mi marad Magyarország és Ausztria nyakán, hanem tudnia kell az utolsó tételig, hogy minő feltételek alatt jut hazánk a déli vasúttársulat itteni vonalaihoz. És mi nyíltan mondjuk, hogy a magyar kormánynak ez alkuhoz csak úgy szabad hozzájárulni, ha a kedvező helyzetet kizákmányolva, rendkívül kedvező feltételek alatt jut a déli vasút vonalaihoz Jól tudjuk, hogy a magyar vonalak sem a garantírozott 100.000 forint mértföldenkénti bruttó jövedelmet, sem a valóban beépített tőkének szokásos kamatját meg nem hozzák. De mi nem fizettünk vonalainkért kamatbiztosítást, éspedig azért, mert az osztrák vonalak annyira meghaladták a mértföldenkinti 100.000 frt bevételt, hogy a magyar vonalakkal átlagosan 120.000 frton fölüli mértföldenkinti bruttó jövedelmet ért el az osztrák-magyar hálózat, így Ausztria természetesen örülhet, ha megszabadul a magyar vonalak szövetségétől; de ne várja Magyarországtól, hogy a maga kárával teremtse meg Ausztriának ezt a kedvező helyzetet. Nekünk jogunk van követelni s érdekünkben áll érvényesíteni a déli vasút magyar vonalainak elkülönítését a társulat hálózatától ; de mi érték sem azon árt, melybe a társulatnak tényleg kerültek, meg nem adhatjuk, sem azon évenkint esetleg néhány millióra mehető jövedelmi pótlást el nem vállalhatjuk, mely az érvényben levő concessióban kikötve van Mi úgy látjuk, hogy a vállalat, ha az elkülönítés alapján a rendezés csakhamar be nem következik, okvettelenül csődbe jut. Előttünk áll Ausztria példája, melynek kormánya a bukás szélén álló vasutakat potom áron s a részvényeseknek, sőt a prioritások tulajdonosainak nagy megkárosításával a kincstár számára megszerezte. Azért ha várnunk és tűrnünk kellett eddig, várjunk jó szívvel tovább is, mert positiónk a társulattal, de Olaszországgal és Ausztriával szemben is az idő haladtával csak javulhat. — Megmondtam Salamonnak, de ő a vén hóbortos szavára nem hallgat. — És mi lett a meruliusokból ? — A dolog igen egyszerű, mikor nem találtak egyéb ennivalót, megették a hydrát, azután magát a Herculest, akkor aztán éhen vesztek. Különben úgy viselték magukat, hogy emésztési bajok miatt is el kellett volna veszniök, mikor a múltkor idejöttem, a Hercules még érintetlen volt. — Hát honnét kerültek ide a meruliusok ? — Nem igen messziről, nézd csak, ott fenn vannak a szüleik. Az ajtó felett nagy narancsszínű szalagok nyúlnak el, mindegyikük redőkkel van áthúzva, széleiken pedig fehéres, göndör sávok húzódnak végig; felszínük szép sárga bársonyszínű, a hullámos szegélyen itt-ott vastag cseppek láthatók, melyek a lámpa világánál csillognak. Ezek a cseppek az izzadástól származnak, ezektől kapták e gombák neveiket. A füvészek költői színben látták a dolgot. De Candolle meg volt hatva, mikor meglátta ezen gombát, melyek a maga pusztításai miatt, elnevezte Merulius lacrymans-nak. Épen vissza akartunk térni, ekkor valami nesz üté meg füleinket, mintha palackokkal zörgetnének. Kips elzárta a lámpa ernyőjét. — Csendesen, mondá, nesz nélkül haladjunk előre. A balfelőli falon sugárzó pontot veszünk észre; a fény egy mellékpinczéből árad ki, mely belül ki van világítva. — Vájjon ki jöhetett ilyenkor a pinczébe? A sugárzó kőlapon egy árnyalakot látunk; kötényes inast ábrázol, amint fejét hátrahajtva, orrát magasra tartva egy palack tartalmát önti torkába. Minden korty után az alak egyet bólint fejével és ismét inni kezd. Azért ismételjük: a magyar kormány csak úgy egyezhet bele az olaszországi vonalaknak elkülönítésébe, ha végérvényesen stipuláltatnak a feltételek, melyek alatt a déli vasút magyar vonalai elkülönítetnek az osztrák vonaloktól, és ha a magyar hálózat átvételével érzékeny teher nem száll az illető magyar társulatra vagy a magyar kincstárra. Ha e föltétel el nem érhető, tagadja meg kereken hozzájárulását. A helyzet kulcsa most a magyar kormány kezében van. Ám mutassa, meg, hogy a mi sorsunk nem mindig az üllő sorsa, hanem hogy mi is forgathatjuk a pörölyt. A képviselőháziból. — febr. 22. A mai ülés legérdekesebb momentumát az igazságügyminiszter válasza képezé, melyet az Trauschenfels Emilnek a nyelv kérdésében hozzá intézett interpellatiójára adott. Csak az erély, melylyel az igazságügyminiszter nyilatkozott, volt képes ellensúlyozni azon megbotránkozást, melyet a miniszter válaszában a szász urak taktikájára vonatkozó közlemények a házban keltettek. Ideje, hogy a kormány vasmarokkal csináljon rendet azon szemforgató urak között, kik, mint ma Trauschenfels, ez drága haza hű fiainak, dicsérik önmagukat, míg ugyanakkor kihívó cynismussal mutogatják, hogy gyűlölik mindazt, ami magyar. A nemzetiségi törvényből azt deriválni, hogy akként rendezhessék be a szász urak saját bíróságaikat, mint ezt tényleg meg is kísértették, hogy még nyoma se legyen annak, hogy a magyar állam területén a magyar állam gyakorolja a bírói hatóságot, az már meg sem járja, s azért bizonyára az egész ország örömmel fogja üdvözölni az igazságügyminiszternek azon nyilatkozatát, hogy a kormány a nyelvkérdés tekintetében felmerült bajokat gyökeresen orvosolni akarván. . . részben legközelebb egy minden félremagyarázást kizáró törvényjavaslatot fog előterjeszteni. Ez irányban szólaltunk fel hosszabb időn it több ízben, s örömmel constatáljuk, hogy a kormányt a szász urak impertinentiái felrázták ez irányban eddig tanúsított kiméletéből. Trauschenfels válaszáról nincs mit szólnunk. Az a neme a boszunak nyilvánult 1 veszédéből, mely midőn minden más fegyve . •éből kifogyott, abban keres elégtételt, hogy • ■ut epével igyekszik bemázolni azt, kit épen hjában talál. Még Deák emléke sem volt elég szent neki, hogy azzal ne takarja föl- beinek nemzetellenes üzelmeit, s mérges nyel- re azt sem restelte kimondani, hogy Miletics szövetségesei voltak 65 előtt a magyar állam- férfiak. A képviselőház néma megbotránko- I lással fogadta ez urnák azon pirulás nélkül kimondott káromlását, hogy ő »e drága hon- diák hűt fia.« -------------- t pedig, melyek a miniszter által a felekezeti hatóságok utján félévi időközökben ismételt háromszori megintés után sem tesznek a törvénynek eleget, községi vagy állami iskolák felállítása iránt tesz felterjesztést a miniszternek. 4) Felügyel az 1868. 38. tcz. 35. §-ában elrendelt iskolai adó kivetésére. Ahol szükségesnek látja, ez iskolaadó kivetését elrendeli, s ez adó kulcsát az idézett törvény korlátai közt meghatározza. 5) Felterjesztést tesz a miniszterhez a tankerületben szükséges népiskolai intézetek felállítása vagy segélyezése, valamint a törvényellenes vagy épen káros tanintézetek megszüntetése iránt. — 6) A községi iskolaszékek által megvizsgált számadásokat — a községi számadásokat felülvizsgáló hatósági számvevői közegek igénybe vételével — felülvizsgálja, az állam által segélyezett községi iskolák számadásait pedig a miniszterhez felterjeszti. — 7) A községi iskolákat illetőleg a szülőknek a tanítókkal való ügyeiben s a népiskolai mindennemű fegyelmi ügyekben másodfokulag, a községi iskolaszék s a tanító közti panaszokban első fokulag ítél, s e részben innen egyenesen a miniszterhez folyamodhatnak a felek. ( 8) A községi tanító ellen súlyos hanyagság, erkölcsi kihágás, bűntény vagy az államkormány által eltiltott tankönyvek használata miatt vizsgálatot rendelhet el s a miniszter felhívására köteles elrendelni; s a vizsgálat eredményéhez képest azt, valamint azon tanítót is, ki bűntény miatt vizsgálat alatt áll, hivatalától felfüggesztheti vagy elmozdíthatja; ily ügyekben hozott ítéleteit azonban megerősítés végett a miniszterhez terjeszti. 9. Hasonlóul fegyelmi vizsgálatot indíthat, a miniszter kivonatára pedig köteles inditni iskolai ügyekre vonatkozólag az 1876. évi községi törvény által kijelölt esetekben a községi elöljáróságok tagjai ellen, midőn is az eljárásra nézve a községi törvény 18—24. §- ai irányadók.« A 7. §. minden érdemleges módosítás nélkül elfogadtatott. — A 8. §. — Csengerys több bizottsági tag módositványainak elfogadásával, a következő szerkezetet nyerte: »A népoktatás ügyének előmozdítása s fejlesztése végett a törvényhatósági képviselőtestület a tanügy iránt szeretettel viseltető s abban jártas egyénekből állandó népnevelési bizottságot alakít, melynek az iskolalátogatokkal ideiglenesen megbízottak is tagjai. E bizottság szervezését a törvényhatóság szabályrendeletekkel állapítja meg. Elnökei királyi városokban a tanügyek előadásával megbízott tanácsos, megyékben a közgyűlés által e czélra megbízott tag. A bizottság véleményezési s indítványozási joggal bír a törvényhatóság összes népiskolai ügyeire nézve. Ez ügyek előmozdítását s fejlesztését illetőleg a közig. bizottság által mindenkor meghallgatandó véleményt ad minden oly népoktatási ügyben is, mely a közig. bizottság által e végett hozzá utasittatik.« A 9-ik §. elfogadtatott. A 10-ik §.-ba Csengery indítványára felvétetett, hogy a községi iskolaszéknek csak írni s olvasni tudó egyének lehetnek tagjai. — A 11—13-ik §§-ok lényegest módosítás nélkül elfogadtattak. A 13-dik § ha, mely az iskolaszékek teendőit írja körül, Csengery indítványára felvétetett, hogy a tandíjra nézve a községi iskolaszék az illetékes községi hatósággal egyetértőleg határoz. Antalffy indítványára pedig, hogy a helybeli iskolákat hetenkint legalább egyszer s legalább egy tagja által meglátogattatja, s hogy az iskolai épületek kellő javításáról s az iskoláknak taneszközökkel való ellátásáról »az illetékes községi hatósággal egyetértőleg« határoz. A 15-ik §, elfogadtatott. — 16-ik §-al felvétetett a tvjavaslatba Csengerynek a fővárosi iskolaügyre vonatkozó — lapunkban szószerint közölve volt — javaslata, melyet Trefort miniszter elfogadott, azon módosítással, hogy kihagyott belőle a fővárosi reáliskolák megemlítése, mint amelyekre e tvjavaslat nem vonatkozik, ellenben felvetettek a kisdedóvó intézetek. A 17. és 18 ik §§-ok elfogadásával a tvjavaslat tárgyalása véget ért. Előadóvá Molnár Aladárt választá a bizottság, elhatározván egyszersmind, hogy a tvjavaslatnak az osztálytárgyalás mellőzésével való felvételét fogja a képviselőháztól kérni. A közoktatási bizottságiból. — febr. 22. A közoktatási bizottság mai ülésében — melyen a közoktatási minisztérium részéről Treform miniszter, Gönczy és Szász K. tanácsosok vettek részt — folytatta és befejezte a népiskolai hatóságokról szóló tvjavaslat részletes tárgyalását. A 6-ik §-nál, mely a közigazgatási bizottságnak a népiskolai ügyekre vonatkozó hatáskörét szabályozza, h a 11 a g B. nem találja a szerkezetet világosnak, mert nincs világosan kimondva, meddig terjed a tanfelügyelő, s hol kezdődik a közigazgatási bizottság önálló hatásköre, minél fogva megtörtén- thetik, hogy a közig. bizottság terjeszkedő természe- ténél fogva mindent magához fog vonni. — Csen- 8 g e r y felemlitendőnek tartja, hogy a mely hiányo- 1 kon a közig. bizottság önállóan nem segíthet, azok 8 iránt a törvényhatóságot megkeresi, s csak a melye- 8 ken ez után sem segíthet, azok iránt tesz felterjesz- t tést a miniszterhez.— Molnár Al. a tanfelügye- let is feljogosíttatná arra, hogy a törvénynek meg nem felelő felekezeti iskolák megintése iránt felter- jesztést tehessen a miniszternek. ^ Antalffy a félévi időközökben ismételt ^ háromszori megintés helyett évenkinti három- szori megintést tenne. — Trefort miniszter az eredeti intézkedés megtartását ajánlja. — Zilinszky az 1868-iki törvényben megállapított 1 5°/6-os iskolai adót vagy felemelendőnek, vagy az arra vonatkozó intézkedést egészen mellőzendőnek tartja. — Molnár A. elismeri, hogy a népiskolai törvénynek épen ez intézkedése igényel legsürgősbé orvoslást, de a jelen törvényben, mely csak a népiskolai hatóságokról intézkedik, ennek nem lehet helye. — Csengery azon esetek közé, melyekben a községi tanító ellen vizsgálat rendelendő, az állam- kormány által eltiltott tankönyvek használatát is fel- veendőnek, s a bűntény miatt vizsgálat alatt álló taraitót hivatalától azonnal felfüggeszthetőnek tartja. Ezen módosítások egy részének, száradgel-s nek némely stylaris módosításainak elfogadásával a törvényjavaslat etfontos §-a következőleg állapittatott meg: »A közigazgatási bizottság a közigazgatási biz zottságokról szóló törvényben megszabott teendőin kívül: 1) Tanácskozik a törvényhatóság összes tanügyi viszonyairól, ide értve a felekezeti iskolák oly külső ügyeit is, melyeket az 1868: 38 t. sz. 11—13 §§ aiban foglalt önkormányzat megsértése nélkül intézhet; igyekszik a hiányokon önállóan, vagy az illető törvényhatóság megkeresésével segíteni, s a me- lyeken ez után nem segíthet, azokról jelentést, illetőleg javaslatot terjeszt a közoktatási miniszter elé.és 2) Intézkedik az iránt, hogy a közoktatási miniszternek az iskolai törvény végrehajtására vonatkozó rendeletei, valamint a tanfelügyelőnek a törvény, a mi- niszter utasításai, avagy a közig, bizottság határozatai értelmében kelt intézkedései, a községi s felekezeti iskolai hatóságok által kellő időben foganatot juttassanak; hogy általában a törvényhatósági tiszt-viselők a tanfelügyelőt törvényes eljárásában támogassák s felügyeljenek arra, hogy a községi s feleke-e zeti iskolai hatóságok az iskolaügyben kötelességeiket rendesen teljesítsék. • 3) Felterjesztést tesz a miniszterhez azon felekezeti iskolák megintése iránt, melyekről a tanfelügyelő jelentéseiből meggyőződött, hogy a törvénynek nem felelnek meg, azok helyett ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése február 22-én. (Folytatás esti lapunkhoz.) A 64 ik szakasz kimondja, hogy »a törvényhatóságok és azok közegei mindazokat, miknek tejesítése a törvényesen megszavazott és beszedetni rendelt adók és közjövedelmek kivetése, biztosítása és behajtása, valamint a fennálló adótörvények kijátszásának és a kincstári jövedelmek megrövidítésének megakadályozása körül ezen törvényezikk és a közadók tárgyában hozott egyéb törvények által kötelességükké tétetik, s az ezen törvények alapján kiadandó pénzügyminiszteri rendeleteket felelősség terhe alatt végrehajtani tartoznak. A végrehajtás megtagadásának esetében a főispán az 1870. XLII. törvényczikk 54. s 55. §§, és Budapest fővárosra nézve a főpolgármester az 1872. XXXVI. törvényczikk 70. és 71. §§-ai szerint rendelkezik. A törvényhatósági tisztviselők ellen az általuk hivatalos eljárásaik közben akár cselekvés, akár mulasztás által az államkincstárnak okozott károkért az 1870. XLII. t.-cz. VI. fejezetében körülirt eljárásnak van helye. Valahányszor valamely törvényhatóság közgyűlésén vagy a közigazgatási bizottság ülésén indítvány létezik a pénzügyminiszter által a törvényesen megállapított adók tárgyában kiadott rendeleteknek végre nem hajtása, vagy elhalasztása iránt, az elnök köteles név szerinti szavazást tűzni ki, s az indítványozónak, valamint az indítvány mellett szavazók neveinek jegyzőkönyvbe iktatását eszközölni. Ha a pénzügyminiszter rendelete ellen, annak végrehajtása helyett, felírás határoztatik, a végrehajtás elhalasztása miatt támadható kárért az indítványozó s az indítvány mellett szavazók felelősek. Ha az elnök a név szerinti szavazást kitűzni és a neveket a jegyzőkönyvbe beiktattatni elmulasztaná, kártérítéssel az azon napon elnöklő tartozik. A kártérítési kereset az állam jogügyi képviselője által az illető kir. törvényszék előtt indittatik meg.« Remete Géza túl szigorunak tartja e szakasz rendelkezését s azért azt indítványozza, hogy a felírás elrendeltessék, ha a tagok háromnegyed része azt kívánja. Lovász Mihály a jövedelmek »megcsonkítása« helyett a »megrövidítés« kifejezést kívánja használni. Almássy Sándor a szakaszt kihagyatni kívánja. Széll Kálmán pénzügyminiszter utal azon tágabb jogkörre, melyet a törvényjavaslat az adóügyekben a törvényhatóságoknak biztosít, s azt hiszi, hogy e jogkörrel szemben a kellő felelősségről is kell gondoskodni. Ajánlja a szakasz változatlan elfogadását. Remete Géza kijelenti, hogy meggyőzte őt a pénzügyminiszter felszólalása, s azért visszavonja a módosítványt. (Élénk derültség. Zajos helyeslések.) A ház Csanády ellenző felszólalása után a szakaszt változatlanul elfogadta. A következő szakaszhoz Remete Géza szintén ad be egy módosítványt, s előre kijelenti, hogy e módosítványnál semmiféle ellenérv őt álláspontjától eltéríteni nem fogja. E szakaszt ugyanis, mely a törvényhatósági tisztviselőket arra kötelezi, hogy a bélyeg tekintetében felügyeljenek, s ebbeli mulasztásokért őket kártérítéssel terheli, kihagyatni kívánja. A ház e szakaszt a pénzügyminiszter indítványára a Teleszky által ajánlott következő praecisebb szövegben fogadta el : »Állami, törvényhatósági és községi tisztviselők és elöljárók, úgy a közjegyzők is, ha bélyegtelen vagy elegendő bélyeggel el nem látott beadványok és más bélyeg- vagy illetékköteles iratok leletezését elmulasztják, ezen mulasztásaikért felelősséggel tartoznak, s úgy az egyszeres, mint a felemelt bélyeg illetéket megfizetni kötelesek, ha ezen díjak a felektől be nem hajthatók. Hasonló felelősséggel tartoznak a nevezettek akkor is, ha bélyegköteles kiadványokat bélyegtelenül vagy nem elegendő bélyeggel adnak ki s az illeték megszabásra illetékes hatóságokhoz átteendő végzéseknek és más iratoknak kellő időben való kiadványozását elmulasztják. A fentebbi mulasztások kiderítése szempontjából a pénzügyminiszter kiküldött biztos által a hatóság, illetőleg község küldöttének közreműködése mellett, időről-időre hivatalos szemléket tartathat. A 67-ik szakasz az állam követeléseinek 3 évi elsőséget ad. Schmausz Endre kimondatni kívánja, hogy ezen elsőbbség a sikerre vezetett árverés napjától visszafelé számítandó zárlat, vagy végrehajtás útján való bérbeadás esetében a zárlat, illetve a végrehajtás tartama alatt esedékes folyó adó, a zárgondnok vagy bérlő által az ingatlan jövedelmeiből fedezendő. (Helyeslés.) Paczolay János csak két évi elsőséget kíván adatni. Teleszky István a következő indítványt terjeszti elő : »Ha valamely, három évnél nem régibb államadó, illetéki hátralék vagy az egyenes adók módjára behajtandó, ugyanazon birtokot illető más tartozás ingatlanra bekebeleztetik, ezen bekebelezés törvényen alapuló elsőbbségi jogát meg nem szünteti.« A szakasz Schmausz és Teleszky módositványaival kiegészítve fogadtatott el. Paczolaynak Virava által pártolt módositványa mellőztetett. A 69-ik szakaszban Teleszky indítványára kimondatik, hogy »a betáblázott tartozásoknak teljes kifizetése után, három nap alatt a kir. felügyelőnek a kifizetésről hivatalos jelentést teend, ki ezen jelentés beérkezésétől számított három nap alatt a kitörlés eszközlése végett az illető telekkönyvi hatóságot megkeresni köteles.« Chorin Ferencz a 76-ik szakasz 4’ik bekezdését, mely igy hangzik: »Az, ki a kincstárt, közegeinek ravasz fondorlatokkal tévedésbe ejtése, vagy tévedésben tartása által szándékosan károsítja, csalást követ el és bűnvádi eljárás utján a tett beszámitásnak mérvéhez képest büntetendő« — kihagyatni kívánja, mert azt hiszi, hogy a büntetőjogi definitiónak, a bűnténynek meghatározása nem ezen törvény keretébe való. Ezen bekezdés a pénzügyminiszter indítványára a következő szövegben fogadtatott el: »A kincstár megkárosítására irányzott bűncselekmények bűnvádi eljárás útján senyítendők meg.« (Helyeslés.) A 77 — 82. szakaszok lényegtelen módosítványokkal elfogadtattak. Az utóbbi szakaszban a pénzügyminiszter indítványára kimondatott, hogy a pénzbírság esetleg fogságbüntetéssé változtathatik át. A 82 ik szakaszban Rády Endre kimondatni kívánja, hogy a választási törvényben az adófizetésre vonatkozó intézkedések ezen törvény életbeléptetésével megszűnnek. Méltányosnak tartja ezen rendelkezést főleg azon indoknál fogva, mert a jelen törvényjavaslat a lehető legszigorúbb intézkedéseket tartalmazza úgy a hátralékok, valamint a folyó adó rendes befizetése tekintetében, s így feleslegesnek hiszi a választási törvényben foglalt megszorításokat. Széll Kálmán pénzügyminiszter: Igen röviden leszek szerencsés nyilatkozni a most beadott módosítványra nézve. Ezen §-ban, mely most tárgyalás alatt van, megszüntetése mondatik ki mindazon adótörvényeknek, melyek rendelkezése ezen most tárgyalt törvény rendelkezésével ellentétben állanak. Felsorolvák az 1868. évtől kezdve keletkezett mindazon adótörvények, melyek ezen adótörvény életbeléptetése folytán érvényben nem maradhatnak. Hogy ezek közé más törvényeket is lehessen felvenni, az az én felfogásomat messze túlszárnyalja. Én nem bírom megérteni, miként lehessen itt kimondani megszüntetését egy oly törvénynek, mely a jelen törvénynyel semminemű összefüggésben nincs, mely tőle egészen idegen dologról, a választásról intézkedik. Bármily nézete legyen is a választási törvény iránt mindenkinek, akinek érzéke van a definitió iránt, velem egyet fog érteni abban, hogy a választási törvénynek a qualificatióra vonatkozó intézkedései az adótörvényben nem változtathatók meg. Már azért is, hogy ily precedens ne alkottassék, hogy t. i. egy törvényben megváltoztattatik egy oly másik törvény, mely az előbbivel semminemű összeköttetésben nincs, nem fogadhatom el a módosítványt, mely különben is nem ide való, és melyről, úgy hiszem, tárgyáés sem folytatható, annál kevésbé pedig elfogadható. f Élénk helyeslés a középen. A ház a szakaszt változatlanul elfogadta. Elnök : A törvényjavaslatnak hátralevő mai holnap fognak tárgyaltatni, minthogy itt van az idő, melyben az interpellációkra válasz adatik. Először is az igazságügyminiszter urat kérem, hogy a Trauschenfels képviselő úr interpellációjára megígért választ megadni méltóztassék. Perczel Béla igazságügyminiszter, Trauschenfels Emil képviselő úr, a képviselőháznak január 29. tartott ülésében — azon okból, mert a brassói törvényszék múlt évi deczember hó 9-én kelt határozatával kimondotta , hogy 1875. évi deczember 31-től fogva az ügyvédek által ellenjegyzett beadványokat csak úgy fogadja el, ha azok magyar nyelven szerkesztvék s hogy a bűnvádi eljárásban is az ügyvédek védbeszédei magyar nyelven adandók elő,a következő interpellációt intézte hozzám: 1) van-e tudomásom a brassói törvényszéknek fémjelzett határozatáról. 2) Ha van tudomásom, miként szándékozom intézkedni e nyilvános törvénysértéssel szemben. A képv. ur fennebbi interpellátiójára van szerencsém ezennel válaszolni. Igenis van tudomásom a brassói törvényszék kérdéses határozatairól, valamint van tudomásom arról is, hogy az 1868. XLIV. t. sz., mely a nyelvkérdés megoldásáról szól, keletkeztétől fogva különféle, több esetben egymástól eltérő, több esetben egymással ellenkező, több esetben elferdített értelmezésnek tárgyát képezte, így nevezetesen az 1868. 44. t. sz. 4. §-a azt rendeli, hogy a törvényhatóságok az állam kormányhoz intézett irataikban az állam hivatalos nyelvét használják, de használhatják e mellett hasábosan még azon nyelvek bármelyikét is, melyet jegyzőkönyveikben használnak. Ezen törvényt, melyet én a magam részéről világosnak tartok,[e a királyföldi törvényhatóságok nem tartották világosnak, s azon időben, midőn a bíróság a közigazgatástól nem volt elválasztva, míg tehát a törvénykezési administrate körébe tartozó ügyekben a törvényhatóságok folytonosan érintkeztek az igazságügyminiszterrel, akként értelmezték a törvényt , hogy az állam nyelvének teljes mellőzésével kizárólag német nyelven intézték felterjesztéseiket az igazságügyminiszterhez, sőt a törvénynek általuk adott értelmén alapuló ezen gyakorlatot még azután is folytatták, midőn az igazságügyminisztérium által figyelmeztetve lettek, hogy a törvény világos értelméhez képest jövőre vagy kizárólag az állam nyelvén, vagy hasábosan magyar és jegyzőkönyvi nyelveik valamelyikén szerkeszszék felirataikat. Tudomásom van, hogy az 1868. 44. t. sz. különösen a királyföldön nemcsak a törvényhatóságok által magyaráztatott ellentétesen a kormány felfogásával, hanem hogy ezen ellentét a törvény egyes intézkedéseinek értelme iránt a kormány és a királyföldön létező más testületek között is folytonos volt. Így történt, hogy az 1871. XXXI. és XXXII. t. czikkek életbeléptetése alkalmával, a bírósági személyzet hatályba léptetése végett a nagyszebeni törvényszék elnöke, a XXXI. t. sz. 7. §-ának értelmében felhívta a nagyszebeni kereskedelmi testületet, hogy a váltó- és kereskedelmi ügyek elintézésénél alkalmazandó kereskedelmi ülnököket válaszszon. A kereskedelmi testület választott is két ülnököt és két pótülnököt, akik megválasztatásukról a nagyszebeni törvényszék elnöke által értesittetvén : a hozzájuk intézett — s mint ez másként nem is lehetett — magyar nyelven szövegezett decretumban fel-, szólíttattak, hogy a hivatali eskü letétele végett a törvényszéki elnökségnél jelentkezzenek. A megválasztottak azonban nem fogadták el a törvényszék elnöke által kiállított decretumot, azt adván okul , hogy az magyar nyelven lévén szerkesztve, ők a nyelvet nem értik és ez okból az iratot nem fogadhatják el. (Élénk mozgás.) A törvényszék elnöke ennek folytán más tagok választására szólította fel a kereskedelmi testületet, a nagyszebeni kereskedelmi testület azonban ülésében kimondotta, hogy más ülnököt nem választ. De ugyanazon határozatában értesíttetni rendelte a törvényszék elnökét arról is, hogy a magyar nyelv tökéletes tudása nem tartozván a bíró szükséges sajátságaihoz. (Nagy mozgás) az elnök feladása az lett volna , hogy a felszaporodott restantiák tekintetbe vitelével azok feldolgozásáról gondoskodjék, mely czélra a magyar nyelvnek törvényellenes behozatala az első fokú bíróságoknál nem alkalmas eszköz. (Általános élénk mozgás.) Íme t. hát, nemcsak a királyföldi törvényhatóságok, hanem a nagyszebeni kereskedelmi testület is vita tárgyává tette a törvényt, sőt az utóbbi a nemzetiségi kérdésnek az ő saját értelmében való megoldásától tette függővé a törvényszék megalakítását is, minthogy az kereskedelmi ülnökök nélkül azért nem alakulhat meg, mert váltó- és kereskedelmi ügyekben hozott mindennemű törvényszéki határozat, ha ennek meghozatalánál kereskedelmi ülnök nem volt jelen, a semmitőszék többszöri döntvénye szerint semmis. Ez okból hivatali elődöm, Bittó István utasította az elnököt , hogy az 1871. XXXI. t.-cz. 7. §-ában egy esetben megengedett eljárást kövesse, s a kereskedői osztály tagjai közül a törvényszék által választasson kereskedelmi ülnököt, de óvatos előrelátásból odatette elődöm azt is, hogy az esetben, ha a törvényszék által választandó ülnökök is visszautasítanák az állam nyelvén kiállított okmányaikat, ez esetben intézkedni fog, hogy a törvényszék, amely kereskedelmi ülnökök nélkül egyáltalán nem alakulhat meg, — Nagy-Szebenből máshová helyeztessék el. (Általános élénk helyeslés.) Úgy látszik, hogy e rendelet meggyőző erővel birt, (Derültség) s hogy ez felvilágosította a nagyszebeni kereskedő urakat a törvény valódi értelméről , mert ennek az lett az eredménye, hogy a kereskedelmi testület által legelőször megválasztott tagok, azoks, akik visszautasították a magyar decretumot, az említett miniszteri rendelet után elfogadták a magyar nyelven kiálllított okiratot, letették a hivatalos esküt, s a törvényszék Nagy-Szebenben megalakíttatott. Van tudomásom továbbá arról is, hogy a törvénykezésnél a bíróságok szervezetének keresztülvitele után nem szűntek meg a nyelv-controversiák, illetőleg az 1868. 44. t. sz. rendelkezéseinek különböző magyarázatai és alkalmazásai. Néhány bíróság ugyanis úgy magyarázta az 1868. 44. t. czikket, hogy azon biróságnál nyoma sem látszott annak, hogy a magyar állam területén a magyar állam gyakorolja a bírói hatóságot. Az érintkezés a többi államhatóságokkal és a hatóságokal a belső ügykezelés s a törvénykezés több helyen csaknem kivétel nélkül a magyar nyelv teljes mellőzésével vezettetett; és igy az 1868. 44. t. czikkben kimondott azon alapeszme, »hogy Magyarország összes polgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet — a magyar nemzetet — képeznek, némely biróságnál egészen hiányzott. (Mozgás.) A magyarázatok szaporodtak azáltal is, hogy az 1868. 44. t. sz. alkotásakor a törvényhatóságok körébe tartozván a bíróság, a hatóság területe úgy törvénykezési, mint közigazgatási tekintetben a legtöbb esetben ugyanaz volt, ahol tehát az 1868. 44. t. sz. a törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelvei egyikére utal: a kérdés a bíróságoknak 1871-ben végrehajtott uj szervezete előtt könnyen meg volt oldható. De a mint a szervezet folytán két vagy több tvhatóság területeinek egyes részeiből alakíttatott egy tvszék; ezen átalakítások után bonyolódottá vált a törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelveinek kérdése; különösen ha az egyik tvhatóság csak az állam nyelvét használta, a másiknak pedig a magyaron kívül más jegyzőkönyvi nyelve is volt. A viták ily esetben folytonosak voltak, főkép ha azok még mesterkélten szíttattak, vagyis egyik vagy másik biró, állását a nemzetiségi szenvedélyeknek a birói terembe való átültetésére használta fel. A felmerült eltérések, a controversiák megszüntetése végett 1872. ápril 2-án az igazságügyminiszter rendeletet intézett a brassói törvényszék volt elnökéhez, habár a rendelet a nemzetiségi aspirátiók irányában elment a legvégsőbb határig, mégsem eredményezte a kívánt sikert, és nem volt képes a törvény szellemének és a higgadt méltányosságnak érvényt szerezni. Midőn tehát Trauschenfels Emil képv. úr interpellációjában azt kérdi tőlem, hogy van e tudomásom a brassói kir. törvényszéknek deczember havi határozatáról, miként szándékozom azzal szemben intézkedni, bátran azt felelhetem, hogy van tudomásom a nyelv kérdésében felmerült legtöbb controvexsiáról, s mert erről tudomásom van, és mert a nyelv kérdésében a jelen törvény mellett alakult, s alakulhatott állapotot sem az állam, sem az igazságszolgáltatás érdekének szempontjából fenntarthatónak nem tartom, s ezen állapotok gyökeres javítását egyedül a tvhozás útján hiszem lehetségesnek. (Élénk helyeslés) kötelességemnek fogom ismerni egy világos, a félremagyarázást lehetőleg kizáró tvjavaslatnak előterjesztése által a fennforgó bajok orvoslását eszközölni. (Zajos tetszés nyilvánítások.) Kérem a t. házat, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Hosszan tartó általános élénk helyeslés.)