Pesti Napló, esti kiadás, 1876. február (27. évfolyam, 25-49. szám)
1876-02-21 / 41. szám
41. szám. Budapest, Hétfő, február 21.1876. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület A lap **ellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok tere , Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. ______________27. évi loijaia. Illőfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli 4s estil kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 8 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különkiüldéséért felfülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a bő első napjától számíttatik. Itikletései* szintúgy mint előfizetések a 3 Pesti Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. Budapest, február 21. A képviselőház mai ülésének elején az elnök bejelenté, hogy két képviselő kiadatása iránt kérvények érkeztek be Az egyikben Kiszey Árpád (választási visszaélések miatt), a másikban Madarász József (hamis eskü miatt) kiadatása kéretik. A ház ezután a közadók kezeléséről szóló javaslat tárgyalását folytatta. Végül Tisza Kálmán jelente, hogy Orbán Balázs interpellációjára, a hadkötelezettség elől külföldre menekültek visszatérhetése tárgyában, holnap fog felelni. Nem annyira a keleti, mint a nyugati viszonyok vonták magukra a héten a közfigyelmet. A spanyol, a franczia és az angol politika terén egyaránt kiváló események merültek föl, s különösen a spanyol csatatérről oly fontos híreket jelentenek, melyek után a lázadás mielőbbi elfojtása bizton várható. Estella, a föllázadt vidékek fővárosa, tegnapelőtt hosszú és véres harczok után a királyi csapatok birtokába jutott. Évek óta ez a város, melyet a természet maga is valóságos erősséggé ten s melyet a lázadók még inkább bevehetetlenné iparkodtak tenni, volt a nemzeti hadsereg műveleteinek czélpontja. Concha tábornagy Bilbao fölmentése után már közel is jutott hozzá, midőn egy ellenséges golyó véget vetett életének s vele a nemzeti hadsereg előnyomulásának. A múlt évben Alfonz király vezetése alatt újabb támadást intéztek ellene, de egy vereség folytán a seregnek vissza kellett vonulnia. A legújabb nagy diadal azon általános és ügyesen végzett operatiók következménye, melyek már hetek óta folynak. Alfonz király február 14-én megnyitotta az új törvényhozást s azután maga is a csatatérre utazott. 18 án átvette a főparancsnokságot s Queseda tábornokot nevezte ki táborkari főnökévé. Ez időben Primo di Rivera tábornok seregei már erősen lövették Estellát. Tassara tábornok Villatuertából, mely csak két kilométernyire van a várostól, hatalmasan bombáztatta azt. A guipuzcoai carlista junta a levéltárakkal s más elszállítható tárgyakkal franczia földre menekült. 19-én Primo tábornok erős harcz után birtokba kerítette a Monte Jurrat, mely Estella fölött uralkodik; itt Calveros carlista tábornok elfogatott. A királyi csapatok 300 embert vesztettek. Még aznap elesett Estella is s Primo di Rivera tábornok seregei bevonultak a carlisták előfészkébe. Ez az esemény kétségkívül döntő befolyással lesz a lázadásra. A carlisták már eddig is tömegesen szöktek részint franczia földre, részint a királyi táborba s igen valószínű, hogy a küzdő felek közt egyezség fog köttetni. A franczia nemzet tegnap választotta meg az új kamra tagjait. Noha a múlt héten már lejárt a választási gyűlések ideje, mégis csupa választási dolgok foglalkoztatták a közvéleményt. Minden párt, sőt minden egyes jelölt roppant erőfeszítést fejtett ki, a hírlapok rendkívüli hévvel igyekeztek a közvéleményt megdolgozni, szóval : lángban állt az egész ország. Midőn e sorokat írjuk, még nem vettünk hírt a tegnapi választások eredményéről. A köztársaságnak diadalát azonban mindenki biztosan várta s általános volt a meggyőződés, hogy a 534 képviselő közül 280—300 köztársasági lesz. Mennyiben volt helyes a várakozás és mennyiben nem, azt csak pár nap múlva lehet megítélni. Azon kerületekben, ahol tegnap egy jelölt sem kapta meg a törvényes többséget, a pótválasztások két hét múlva, március 5-én tartatnak. Az angol parliament a külügyekkel, de leginkább a Suez-csatorna ügyével foglalkozott a múlt napokban. A miniszterelnök az ide vonatkozó okmányokat, a pénzügyminiszter pedig a százmillió és nyolczszázezer frtos vételár kifizetését megállapító törvényjavaslatot hosszas beszéd kíséretében a múlt héten előterjesztette. Az ügy ma fog részletesen tárgyaltatni. Ezenkívül törvényjavaslat nyújtatott be, melyben az angol királynő czimei sorába az »India uralkodója« czimet is fölveszi. A keleti eseményekben a szultán és a nagyvezír gyöngélkedése némi szünetet idézett ugyan elő, de azért hosszú vonakodás s az ó-török párt izgatásai ellenére végre a porta mégis hivatalosan kijelentette a hatalmaknak, hogy elfogadja az Andrássy-féle javaslatokat. Az ide vonatkozó császári elhatározás már közzé tétetett, mely a javaslatok négy pontját egészen a hatalmak óhajainak szellemében valósítja, egy pontot illetőleg pedig némi módosítást tesz, melybe a kükabinetek is belenyugodtak. De a lázadók még eddig nem igen mutatnak hajlamot a meghódolásra. Szerbiából e héten szintén fenyegető híreket jelentettek. Kormányválság áll küszöbön s attól tartanak, hogy újra a Risztics féle irány fog túlsúlyra kerülni. A többi államban kevés esemény történt. Mecheln belga város komoly zavarok színhelye volt. Az orosz kormány az állam közigazgatási szervezetében lényeges módosításokat tett, több tartományi kormányzóságot egészen eltörült, s most a központi kormány közvetlenül érintkezik az alantas hatóságokkal. Görögországban 16 dikán kezdődött meg a vád alá helyezett két miniszter pere. A „Pesti Napló“ tárczája. Edith története* — Regény. — Irta: Prém József, XIV. FEJEZET. Egy tánczoló chinál emberbe. A mai nap tehát, melyen ritka éjjeli vendégem, csodálatos dolgaival délig elmulatgatott: a meglepetések napja. Edith ma kapja meg amaz ajándékait, melyeket Theodora asszony, az én tanácsomra, s részint az én megbízásom folytán, messze vidékről hozatott ; ma üljük meg ama családi ünnepélyt, melyet már hetek előtt megállapítottunk, ma köszöntjük föl Edithet születése napja előestéjén, és ma következik el az a nagy perez, amidőn gyűrűt váltok vele, amikor örökre megkötjük a boldogság föloldható, vagy föloldhatlan frigyét.... Mindez elég érdekes dolog, hogy az ember kissé előbb örvendjen fölötte, mint délben: kivált, ha mint elsősorban érdeklett fél teheti ezt; mindazáltal épen nem oly sürgős, hogy némi kényszerült halogatással valamivel később ne vehetnénk tudomást önző érzelmeinkről. Hisz estig a határtalan öröm és egyéb édes izgalmak a nélkül is komoly próbára teszik fogyatékos türelmünket! Amivel tán valahogy agyon lehetne ütni e végetlen órák uralmát, az legföljebb ama végső küzdelem, melyet csupán szórakozás kedvéért, magunkkal folytathatunk, amikor fölvetjük a kérdést: várjon jól megfontoltunk-e mindent ? ... De megérdemli-e az, hogy estig csakugyan meg tudjon felelni erre, aki elég ügyefogyott s nem gondoskodott róla, hogy az utolsó napra fölöslegessé tegyen minden ilyen kételyt ? Nem tudom, honnan vettem, de csudálatos volt az az erő, mely bátorságot öntött belém, hogy helyzetemet legalább vizsgálat alá vegyem. Az első néhány lépés, melyet a remény és boldogság lezartott, elpusztult ligetében tettem , levert láb alól s betett szemmel, följajdulva fordultam vissza. Lehetetlen! lehetetlen! Mit mentsek meg? Hisz minden, minden odaveszett ! Hisz tán megmenteni való se maradt semmi!.. De az, amit emberi természetünkben nem a nemesebb rész gyanánt emlegetünk, az a kipusztíhatlan, alattomban szunyadó gyávaság, az önmegmentés zsarnokoskodó ösztöne, mely nem kérdi : mi az ára ? és nem nézi, akár milyen az eszköz, hanem utána kapkod, ha mindjárt az utolsó szalmaszál is az: az öntudatlan önzés e sarkalás vágya végre fölülkerekedett bennem s én kénytelen voltam alkuba bocsátkozni ott, ahol minden szóvesztegetés merő önmegaláztatás és föltételek felől kellett kérdezősködnöm, a mikor csupán a föltétlen elfogadás volt elfogadható! Akárhonnan került, de az az erő rendkívüli volt. Olyan furcsa, olyan viszás, amilyen ellentétes valami a hatalomra vergődött gyöngeség. Ez tartott vissza, ez kényszerített, hogy habozzam a kettős út előtt: várjon melyikre lépjek? Oh, milyen idétlen volt az az utczai ötlet, mely a múltkor hazakergetett, hogy útitáskáimat rendbe hozzam s egy elhamarkodott lépés által véget vessek annak a sok izgalomnak és ingerültségnek,mely, mintha méltatlan is volna rám nézve s mely annyival jobban gyötört, minél tisztábban meg voltam győződve, hogy sokkal haszontalanabb, sem hogy tudomásul is szabad lenne vennem! Egy kis ingerlés,egy kis kötekedés,mely a titkolózás alakjában jelent megisejthettem-e joggal, mily föltartóztathatlan vihart kisérelmeg idejekorán elfojtani erám nézve tűrhetetlen játék), kihozott sodromból s egy szaporán odavetett istenhozzád által véget akartam vetni mindennek , és ime most, a midőn valóban vége mindennek, szenvedélyem a legálnokabb módon paczkázik velem, tréfát űz belőlem és vesztegelni késztet, a mikor valóban menekülnöm kellene, óhajtásom ellenére, istenhozzád nélkül! Mit akartam még folyvást? Volt-e még keresni valóm Szederjesen? Nem mondtam minden hang, mely körültem megcsendült : hozd el magad, s ha lehet, észrevétlenül takarodjál el suttomban, legalább tiszteségesen távozol! lódulj innen és folytasd földönfutásodat! mindenütt otthon leszsz, — csak itt vagy idegen! bármerre megpihenhetsz, csak szülőhelyed nem ad egy pillanatnyi nyugtát! .. . Igen. Az édes önfeledtség, mely oly hoszszúra nyújtotta e kényszerült látogatást , iszonyú fölébredéssel végződött. Készen vagyok mindennel, a mi teendőm volt. — Megfeleltem hivatásomnak, melylyel Theodora asszony, furfangos meghívója által kitüntetett. Némán megköszönöm a bálrendezői tisztséget, melynek kedvéért ide fáradtam és bizonyára mindenkor édes emlékeim közé fogom számítani, hogy e kitüntetés által egy valóban ritka férfiú collegája lehettem .. . Ugyan az a kéz utasít ki innen, mely akkor régen ajtót mutatott. Oh, hogy ez a kéz a sírból is fölér! . . Te szegény, nyughatatlan fiú, ki a mig idefönn oly mohón használtad föl mindenfájdalom, oly pontosan megszámlált perczedet, hogy szilajon élvezzed ; ki egy alkalmat se mulasztottál el, hogy azt a forradalmat, mely benned viharzott kitomboljad s lecsöndesitsd: sejtetted-e, hogy midőn sorra szakítod a virágokat s mámorittasan, önfeledten átrohasz az életen, végül halálra fáradtan roskadsz össze ama bűvös rózsa előtt, melyet már rég magadnak szántál s melyről csak akkor emlékeztél meg ismét, a mikor már késő volt ? .... És sejtetted-e, hogy ép ez a varázsteljes virág, melynek átka voltál, egykor még az én átkom lesz? hogy a mikor idő előtt lecsöndesedel, újra az én nyugalmamat háborgatod ? . . Oh várjon megpihentél-e már, vagy örökké tart forrongásod? Tán az én bocsánatom az, melyre még szükséged van s melyet már nem várhattál ide fönn ? . . . Hol az a néma jel, mely tudtul adja nekem : miként engeszteljelek meg ? Hozzak-e áldozatot érted? Pótoljam, a mit elmulasztottál? Letöröljem-e ama nagy tartozásodat egy élet — óz irgalmas földi jóság! — egy veszendőbe indult, drága élet iránt?------Oly beszédes volt az a koránti némaság, mely Theodora asszony ama nevezetes sarokszobájában közbe-közbe hirtelen beállt. A társalgás minden érdekesebb fordulatnál megszakadt s az elcsapongó gondolatot csak az egykedvüleg haladó óra ketyegése fejezte be. S ezt oly gyakran s annyi igyekezettel téve, mintha meg lett volna győződve róla, hogy csakugyan értelmes dolgot cselekszik. Alig látszott valószínűnek, pedig kétséget se szenved, hogy annyi titkos lét-á-tét e nevetségesen lármázó tanúja, ezúttal merő rész akarattal volt eltelve s szembetünőleg megtréfálta és kigunyolta azt a két egyént, ki itt régóta szunyadó családi érdekeket feszegetett, rokoni érzelmekről ábrándozott, vérszerinti kötelességek elismerése által ámitá egymást. A porczellán kandalló tetején egy idétlen ebhinai alak tánczolt s a legmulatságosabb grimace-okat vágta, a mint lábait emelgette s talpaihoz kapkodott, melyek alá ugyancsak tüzeltek. A pattogó lángok s a sistergő zsarátnok-halmaz meg-megújuló zsivaja pedig a legvidámabb zene gyanánt hangzott, melyre, ha más nem is, de egy chinai emberke csakugyan tánczolhatott. Valahányszor a beszéd megszakadt, a két őszinte rokon zavarában mindig arra a kínjában tánczoló alakra bámult és hallgatta a komoly óra ketyegését, mely egyre jobban megfeledkezett a discretioról ... Nagy ritkán egy-egy hosszú zongora-hang tört be a szomszéd teremből, melynek befüggönyzetlen üveg ajtaján át az unatkozó és kedvetlen Biri látszott, akit egy jelentős, figyelmeztető tekintet ott künn marasztalt s a ki most rózsaszín körmü ujjacskáival rárá üt egy billentyűre s piczi lábát rajta felejti a pedálon... olyan szomorú, olyan bosszús a kis angyal s a mint egy-egy tekintetet vet az üvegajtóra, kevésbé múlik, hogy sirva nem fakad, mert ott, abban a titkos szobában semmi mást nem főznek ki most, mint ami nekem bánatot okoz. Egész vihar tombol a kis dobó lelkében s eszébe sem jut, hogy tulajdonkép egy nagy mulatságnak kellene örvendenie. És haragját úgy, de úgy szeretné éreztetni azzal a rész, azzal a csúf emberrel oda benn, akit pedig olyan nagyon szeretett mindig, sokkal jobban tán, mint maga Edith, akivel egyszer egész komolyan vitatkozott is e fölött, sőt össze is zördült, anélkül, hogy esze ágába is jutott volna, hogy még valamikor ki is békül vele. Igen, azt az áldozatot is meghozta Biri és ime most az az ember annyira megszomoritja őt s nem csak eltávozik, hanem visszajőve Edithet is magával viszi! Oh mennyit sirt, mikor Dóra mama megmondta ezt neki! És most is sírna, ha nem lenne annyira haragos. Mit fog ő csinálni, ha Oszkár nincs itt, és hogyan nélkülözze Edithet? Hisz élni se tud, ha nincs közelében!... A családi tanácskozás pedig egyre nyúlt. Hisz oly sok a megbeszélni való, oly fontos az elintézendő ügy. Ha egyáltalában hivatva volt, hogy valamikor alkalomszerű legyen a családi érdekek és viszonyok szellőztetése, úgy ezen a mai napon, amidőn ez a dolog akaratlanul is előtérbe tolakodik, okvetlen szőnyegre kellett kerülnie ... És fölfrissült sok avult emlék, és megújult sok kialudt érzelem. A meghitt szoba lassan kint megtelt szomorú alakokkal, akik egyre sürögtek-váltakoztak. Sok örvendett, hogy a megemlékezés fölidézte, sok bosszankodott, hogy nyugalmát félbeszakiták. És megtelt a szoba illattal, a heliotrop kábító leheletével, melyet Theodora aszszony mind sűrűbben szükségelt csipkés zsebkendője árasztott. Ott ült szemben velem, az ageratum-szinű longue-chaise-en s mialatt meggyőződhettem, hogy ez a legelőnyösebb fokia gyanánt szolgál sötét foulard ruhájának, nem volt alkalmam megfigyelni arczát, mely félhomályban maradt. S vájjon milyen tekintettel folytatta a jó néne e társalgást. Az utóbbi félóra alatt ismételve föltétlen kegyéről biztosított Hisz senkije se maradt a szegény asszonynak, egyáltalán senkije, ha t. i. Birit nem veszi tekintetbe. Örvendhetett-e ennek valaki jobban, mint én, ki ma folyvást fiának nevezett? — Hidd el édes Oszkárom — zokogja a néne, s a heliotrop (csakugyan első minőség!) lelkiismeretes reclame-ot csinál az illető czégnek, — úgy örvendek, oly boldog vagyok, mintha csak Dini fiamat boldogítanám. Ah, istenem, ki hitte volna! De én megnyugszom a gondviselésben. Te vagy hivatva, hogy Dini utóda légy, az is leszesz mindenképen. Hisz Edithet már is úgy tekintettem, mint-----(Folyt. köv.) Budapest, február 21. (A kereskedelmi minisztériumban) szombaton este bizalmas tanácskozás tartatott a vámügyben. A tanácskozásra, melyen K. Simonyi miniszter elnökölt, a szabadelvű párt köréből négy képviselő volt meghíva, kik, mint az önálló vámterület határozott hívei ismeretesek. A meghívottak közül három jelent meg, kiket a miniszter arról igyekezett meggyőzni, hogy a közös vámterület jobb, mint az önálló, de fáradozása azonban semmi sikert sem mutathatott fel. (Jókai Mór kitüntetéséről) a tegnapi hivatalos lapban a következő legf. kir. kézirat jelent meg: »Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán, Jókai Mór országos képviselőnek a magyar szépirodalom fejlesztése s emelése körül szerzett kitűnő érdemei elismeréséül Szent István-rendem kiskeresztjét díjmentesen adományozom. Kelt Bécsben, 1876. évi febr. hó 16-án. Ferencz József, s. k. B. Wenckheim Béla s. k. (A déli vasút ügyében) a »Bud. Corr.« a következőket közli: A déli vasút hálózatának elválasztása foglalkoztatja most az osztrák és a magyar kormányt, valamint a közvéleményt. E tárgyban a végleges értekezletek néhány nappal ezelőtt kezdődtek meg Bécsben. A magyar kormány képviselője Ribáry Sándor mint tanácsos oly utasításokkal volt ellátva, melyek arra is vonatkoztak, hogy elvileg (?) döntessék el a magyar déli vasútvonalak elválasztása az osztrák vonalaktól. A magyar kormány ez ügygyel már huzamos idő óta foglalkozik. A múlt nyáron Tisza és Széll miniszterek egy belga és egy franczia consortiummal tárgyalásokat folytattak a vasutak csoportosítása tárgyában , de eredményt nem értek el, mert ezen ügy alig oldható meg az állam újabb megterheltetése nélkül, az pedig jelenleg egyáltalán nem történhetik meg. Midőn az olaszországi déli vasúti vonalaknak az osztrák vonalaktól való elválasztása szóba merült, a magyar kormánynak ebbe meg kellett egyeznie, de szükségesnek tartotta azon biztosítást megszerezni, hogy ezen megváltási tárgyalások eredménye semmi tekintetben sem praejudicáljon a déli vasút osztrák és magyar vonalai elválasztásának s hogy a mostani megállapodások, ha ide vonatkozólag tárgyalások kezdetnének, az engedmények és feltételek minimumának tekintendők. A magyar képviselő által ez értelemben tett előterjesztések úgy látszik nehézségekkel találkoztak s ez okból utazott Péchy miniszter tegnapelőtt Bécsbe, hogy személyesen részt vegyen a tárgyalásokban. Amint Bécsből, jól értesült forrásból jelentik, szombaton az osztrák kereskedelmi minisztériumban Chlumeczky, Péchy miniszterek, Sella olasz képviselő, Hopfen elnök s Ribáry tanácsos közt másfél órai tanácskozás folyt, mely eredménytelenül végződött. Péchy és Ribáry urak szombaton este Bécsből haza utaztak s most a magyar képviselő visszatértéig az alkudozások fel vannak függesztve. Tegnap, vasárnap délben, ugyancsak a »B. C.« értesülése szerint a belügyminisztériumban több órai minisztertanács tartatott, melyben Péchy miniszter a déli vasúti alkudozások állásáról tett jelentést. A minisztertanács Ribáry úrnak, ki szintén jelen volt, újabb utasításokat adott. Ribáry ma mindenesetre visszautazik Bécsbe. (A budapesti Ítélőtáblához) rendes birákká ő Felsége kinevezte Stefanidesz Henrik igazságügyminiszteri osztálytanácsost és Fábry Károly budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéki bírót. (!) (A közoktatási minisztériumban) tegnap Mészáros Ferencz miniszteri tanácsos elnöklete alatt a reáliskolákban tartandó érettségi vizsgálatokra nézve szükségessé vált átmeneti intézkedések, illetőleg a fennálló szabályzat bizonyos pontjainak módosítása tárgyában tanácskozmány tartatott. A történt megállapodások szerint a 1. tanévben a VII. osztályban az osztályvizsgálatok ápril végén tartatnak, melyeknek sikeres letételétől függ az érettségihez való bocsáttatás. Az írásbeli vizsgálatok május első hetében tartatnak. A közoktatási miniszter által kijelölendő vizsgáló biztosokat műegyetemi, esetleg tudományegyetemi tanárok ajánltatnak. A vizsgálati tárgyak sorából a franczia nyelv ezúttal elmarad. Az érettségi vizsgálatnak akár szóbeli, akár írásbeli részét képező oly tantárgyaknak tanárai, kik esetleg a legfelsőbb osztályban már nincsenek elfoglalva, de a tárgyat az annak megfelelő utolsó osztályban tanították, az érettségi vizsgálaton bírálók, illetőleg vizsgálók és az értekezleten szavazattal bírnak.— Miután a jövő tanévvel reáliskoláknak teljes kiegészítése, vagyis a nyolczadik osztálynak életbe léptetése fog bekövetkezni, a hetedik és nyolczadik osztály benépesíthetéséreaz idei hatodik osztálynak olyatén megosztására van szükség, miként az a múlt tanév végével a 3. osztály tanulóival történt. Az erre vonatkozó átmeneti intézkedések javaslatba hozatalával a jelen volt reáliskolai igazgatók bízattak meg. A tanácskozmányban , az említett elnökön kívül részt vettek : Luther Nándor főigazgató, Felsmann József, Hofer Károly és Say Móricz reáliskolai igazgatók. (A horvát miniszterváltozás zágrábi hírek szerint eldöntéséhez közeledik. Minthogy Pejachevich Péter gróf lemondásához ragaszkodik, Bedekovics Kálmán, volt horvát miniszter s utóbb bán, fog helyére kineveztetni. Bedekovics úr ez ügyben Budapestre hivatván, tegnap megérkezett, s hosszasabban értekezett Tisza Kálmánnal. Az eldöntés csak pár nap múlva várható. (Az erdélyrészi főispánok tegnap délután az erdélyi megyék kikerekitése ügyében a belügyminisztériumban értekezletet tartottak. Az ide vonatkozó törvényjavaslat még ez ülésszakban a képviselőház elé terjesztetik. (A pozsonyi Deák Ferencz-egyetem tárgyában, melynek felállítása a pozsonyi jogakadémiai tanárok által pendíttetett meg, a közoktatási miniszter a következő rendeletet intézte a pozsonyi jogakadémia igazgatóságához: Vettem a pozsonyi kir. akadémia tanárainak emlékiratát, azon akadémiának egyetemmé kibővítése illetőleg egy Pozsonyban létesítendő »Deák Ferenczegyetem« tárgyában. Teljes mértékben méltánylom azon érzelmeket, melyek az akadémia tanárainak e fölterjesztést sugallták : hazánk elhunyt nagy fiának emléke iránti kegyeleteket, s annak egy oly szellemi emlék által megörökítése eszményét, mint a tudományosságnak egy új központja lehetne. Bizonyára senki sem lehet e hazában, ki akár Deák Ferencz emléke iránt nagyobb és mélyebben érzett kegyelettel viseltetnék, akár inkább át volna hatva az óhajtástól új tudományos intézetek létesítése vagy a meglevők emelése és gyarapítása által hazánkban a közművelődést előmozdítani, mint épen én, kit egyfelől az elhunythoz egy egész élet s évtizedekre terjedő közpálya közös törekvései kötöttek, kinek másfelől hivatalos állásom parancsolja a tudományosság és közművelődés ügyeinek előmozdítását. S mindazáltal ki kell jelentenem, hogy sem az időt, hazánkban egy új egyetem létesítésére alkalmasnak nem vélem, sem általában ily kezdemény sikerét lehetségesnek nem tartom. Ha ezt általában lehetségesnek s az időt arra alkalmasnak tartanám, meg lehet győződve a tanári kar, hogy a kezdeményezésre intést nem várnék sehonnan, hanem magam tenném meg azt a kormány és a törvényhozás körében, melyet ily kezdeményezés leginkább, sőt országos erő felhasználásáról lévén szó, egyedül illet meg. Azonban úgy vagyok meggyőződve, hogy mind az országos, mind a magános vagyonosságnak jelen nyomott helyzetében ily kezdemény sikertelen maradna, s a nagy névre, melyet zászlaján akarna fitogatni, dicsőség helyett inkább homályt volna hozni alkalmas. S úgy vagyok meggyőződve, hogy örülnünk kell, ha két tudományegyetem — a budapesti és kolozsvári — s még egy műegyetem anyagi és szellemi szükségleteit bírjuk egyfelől pénz-, másfelől tanerőkkel kellőleg fedezni, nem hogy anyagi és szellemi erőnk kérését még többfelé forgácsolni igyekeznénk, most, midőn meglevő egyetemeinken is annyi van még fejlesztendő, pótlandó, sőt alkotandó. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése február 21-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Molnár Aladár, Beöthy Algernon, Orbán Balázs. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Széll Kálmán, Perczel Béla, Szende Béla, Trefort Ágoston, Simonyi Lajos báró. Az ülés kezdődik i. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bemutatja Győrmegye 3 feliratát az 1868. XXXI. t. sz. hatályon kívüli helyezése, a kézbesítőkről szóló törvényczikk módosítása és a magyar nemzeti jegybank, s külön vámterület felállítása iránt. Szabolcs megye és Somogy megye feliratait az önálló vámterület, magyar nemzeti jegybank, valamint a kamatláb törvényes meghatározása iránt; a Heves és Szolnok megyei orvosgyógyszerészegylet kérvényét, melyben az adómentesek sorába az orvosokat is felvétetni kérik. Pozsony város iparosainak kérvényét az ipartörvény módosítása iránt; a szolnoki választókerület kérvényét az önálló vámterület tárgyában. A kérvényi bizottsághoz utasittatnak. . A kassai kir. törvényszék Kiszey Árpád országgyűlési képviselő kiadatását kéri az 1875. évben megtartott képviselő választásnál elkövetett viszszaélések miatt. A budapesti kir. törvényszék Madarász József kiadatását kéri hamis esküvés miatt. Mindkét kérvény a mentelmi bizottsághoz utasittatik.Hunyady Béla, a kérvényi bizottság előadója, bemutatja a bizottság jelentését a hozzá utasított kérvények tárgyában. A jelentés a szombati ülés napirendjére tűzetik ki.Elnök jelenti, hogy az igazságügyminiszter a Trauschenfels által hozzá intézett interpellation, holnap, a szokott időben, fog válaszolni. Harmadszor felolvastatik és végleg elfogadtatik a végrendeletek, öröklési szerződések és halálesetre szóló ajándékozások alaki kellékeiről szóló tvjavaslat. A már végleg elfogadott tvjavaslat hasonló alkotmányos tárgyalás és hozzájárulás végett át fog küldetni a főrendiházhoz. Folytattatik a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az 53-ik szakaszban Plachy Bertalan a »zálogolás« kifejezését »foglalás«-sal kívánja felcseréltetni. A pénzügyminiszternek felszólalása után, ki kijelenté, hogy nincs ugyan kifogása a módosítás ellen, de, mert a korábbi adótörvényeknek megfelelőleg történt e kifejezés használata, azt megtartatni kéri, a szakasz eredeti szerkezetében elfogadtatott. Teleszky István kimondatni kívánja, hogy a zálogolási jegyzőkönyvben igénylőktől, meg nem nevezett ok által indított igénykereset csak akkor bír felfüggesztő hatással, ha annak az illetékes bíróságnál való beadása a zálogadástól számított 15 nap alatt igazoltatik. Ha a lefoglalt tárgyakra elsőbbségileg bírói végrehajtás vezettetett, ez az árverésnek az 55. §. értelmében való megtartását nem akadályozza ugyan, de ha a korábbi foglalás végrehajtási jegyzőkönyvvel igazoltatik, az ügy azon bírósághoz teendő át, mely a korábbi bírói végrehajtás foganatosítását eszközölte és az elsőbbségi kérdés e bíróság által döntetik el. Az árverési határnap kitűzése előtt jelentkezők az árverés idejéről értesítendők. Ily igény és elsőbbségi ügyekben a bíróságok által kincstári képviselőül a kir. adófelügyelő idézendő meg. Horváth Lajos kimondatni kívánja, hogy ha oly tárgyak foglaltatnak le végrehajtásilag, melyeket lefoglalni a törvény értelmében nem szabad, a végrehajtást szenvedett ez ellen orvoslást kereshessen a kh. adófelügyelőnél. Mocsáry Lajos nem elégszik meg a törvényjavaslat azon kifejezésével, hogy a végrehajtást szenvedett »szükséges« ágyneműi kivételnek a foglalás alól, hanem azt kívánja, hogy az általuk »használt« ágynemű. Határozottan kimondatni kívánja továbbá, hogy az egyetlen, vagy utolsó haszonmarha, u. m. tehén, kecske, sertés, tenyészszárnyasok (a javaslatban ezek külön felsorolva nincsenek) és a szükséges vetőmag szintén kivétetnek a foglalás alól. Hosszas vita után a ház a pénzügyminiszter indítványára a szakaszt Horváth Lajos és Te- reszky módosítványaival kiegészítve, Hosztinszky egy irályi módosításával elfogadta. A nemzet gyásza. — Szeniczéről írják nekünk febr. 18-ról : Az izraelita hitközség ma tartotta nagy halottunk , Deák Ferenczért a gyászszertartást. A zsinagóga homlokzatán gyászlobogó lengett, s belseje kisebbnagyobb fekete zászlókkal volt díszítve. A szertartáson vallási felekezet nélkül részt vett mindenki, a kath. papság is megjelent. A gyászbeszéd, mely az ékesszólás szellemét lehelte, képletei, hasonlatai által általános megindulást keltett. Láttunk siró nő-