Pesti Napló, esti kiadás, 1876. február (27. évfolyam, 25-49. szám)
1876-02-14 / 35. szám
Kiadó-hivatal : ‘vdVfcB fll ■OBI hAm méI^M VbILhhI szintúgy mint előfizetések Barátok-tere, Athenaeum-épület, a Pesti Napló kiadó-hivatalába A Up anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli ESTI KIADÁS Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők, küldendők. 35. szám._________________________________________Budapest, Hétfő, február 14.1876.____________________________________27. évf folyam. Szerkesztési iroda : XNő fizetési feltételei*: Barátok tere, Athenaeum-épület. ~ Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki-A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghel ***§?*^bk **TB*^IB és adás együtt: intézendő. S ■ Ill V 1 III I A I M Un 1 n H 3 hónapra 6 frt - kr. - 6 hónapra 12 frt - kr. |H ■ M TM ■ ■ H ■ ■ h M I * ■ 1» ||| Mg III ági Az esti kiadás postai külön küldéséért felül fizetés évnegyedenként 1 forint* Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. &£? ajf Hmm TM H H9 gf Ysk. ■ B w 111 JSw sK fgj H Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár» Kéziratok nem adatnak vissza. B| ■ 1^, II I^M U I | i Bely napján »rténik le, mindenkor ,ho_ela.pjító. «imUntik. Budapest, február 14. Konstantinápolyból a következő nagyfontosságú hirt veszszük : A reformokon kívül, mint a pacificatióra nézve második lépés, a menekültek visszatérésének lehetővé tétele kerül napirendre. Erre nézve is megindította Andrássy gróf a portával a tárgyalásokat azon amnestia, illetőleg könnyítések és oltalom iránt, melyet a török kormány adni fog. E tárgyalások a legkedvezőbb eredményt ígérik, s így az osztrák-magyar kormány nemsokára oly helyzetben lesz, hogy délszláv »vendégeinek« jó lélekkel tanácsolhassa a hazatérést. Tisza miniszterelnök és Széli pénzügyminiszter Bécsben idézéséről azt írják a bécsi lapok, hogy a miniszterelnököt szombaton meglátogató hg Auersperg osztrák miniszterelnök s hosszabb ideig volt nála Úgy látszik, hogy ekkor állapíttatott meg az időpont, midőn a kereskedelempolitikai tárgyalások ismét megkezdetnek. Mindkét kormány erre azon időt választja, midőn a parlamenti tárgyalások nem veszik igénybe figyelmét. A reichsrath közelebb elnapoltatik , a magyar országgyűlés sem fog közelebb fontos politikai javaslatot tárgyalni. Tisza miniszterelnök jelen volt Andrássy gróf szombati bálján. A legutóbbi napokban közzétett háborús hireket illetőleg, melyeket a bécsi táviratok különben már megczáfoltak, s melyek egy budapesti magyar lap révén terjedtek el, egy pikáns adatról értesülünk. Azt írják ugyanis nekünk, hogy Gráczból e napokban csakugyan küldöttek (Triesztbe és más helyekre) egy sereg — pokróczot, még pedig az ottani depóiból való »kimustrált darabokat,« t. i. már használt, selejtesebbeket a téli keményebb hideg ellen oly helyekre, ahol nem szokás ily kemény télre készülni. Ebből csináltáka 40.000 tábori ágyat,amelyek szétküldése a háború előjeléül tekintetett. Általában az egész koholmánynak, ha lett volna némi plausibilitása az Andrássy-féle jegyzék közzététele, és elfogadása előtt, most egyáltalában nincs s csodálni való azok naivitása, kik ama magyar lapnak »felültek,« mely viszont — úgy látszik — felül bécsi »levelezőinek,« a kik máskor is, különösen a diplomatából napról-napra hamis hírekkel látták el, találgatva a lapok után már ismert tényekből más tényeket. Átadatják a jegyzékeket, mikor még meg sem érkeztek, válaszokat combinálnak stb. Tisza Kálmán és Széll Kálmán miniszterek Bécsből még nem érkezvén haza, a főrendiház ma nem tartott ülést, a képviselőház ülése pedig igen rövid volt. A hét a nyugati és a keleti politika terén egyaránt fontos eseményeket hozott. A német birodalmi gyűlés ülésszaka minden ünnepélyesség nélkül berekesztetett. Az angol törvényhozás pedig a királynő trónbeszédével megnyittatott s ezzel az angol közélet egyszerre rendkívül megélénkült. Mindkét házban a politika kérdései élénk vita tárgyát képezték s a kormány a parlament elé igen sok fontos okmányt terjesztett, melyekből főleg a Suez csatornára vonatkozó üzlet megkötésének minden phrasisa kiviláglik. Különösen kitűnik belőlök az, hogy egyedül a kairói angol consul igen erélyes, úgyszólván fenyegető magatartásának tulajdonítható, hogy a khedive nem egy franczia társulattal melylyel alkudozott, hanem az angol kormánynyal kötötte meg az üzletet. Mindezeknél fontosabbak azonban a keleti viszonyok. A múlt hét elején jelentette be a porta, hogy mindenben elfogadja Andrássy gróf reformjavaslatait. Később azonban az egyes pontok részletei ellen némi nehézségeket támasztott, s így még valószínűtlenebbé tette a reményt, hogy reformjai a lázadóknál bizalmat keltenek, s őket békés hódolatra fognák bírni. Kiváló figyelmet igényel a szerb és román viszonyok átalakulása. Mint már a múlt héten jelentettük a Kaljevics-kormány beadta lemondását. Az esemény nem meglepő, mert hónapok óta hirdetik, hogy a minisztérium a budgetvita befejeztével visszalép. Milán fejedelem elfogadta a lemondást, de az új kormányt illetőleg mindeddig nem hozhatott határozatot, mert ezúttal rendkívüli nehézségek tolulnak az új kabinet alakítása elé. Milán legszívesebben a conservativokat hívná maga köré. De minthogy Ristics és társai cselszövénye folytán Zumics és Stefanovics volt minisztereket a skupstina vád alá helyezte, egyelőre ő reájuk gondolni sem lehet, kivéve ha a fejedelem a Risztics-féle jelen alkotmányt egészen megszüntetné, ami egy belgrádi levelező szerint a legokosabb lenne. Minden párt belátta már, hogy ezzel az alkotmánynyal, melyet Risztics csak a saját uralmának megörösítése czéljából teremtett, kormányozni nem lehet. A fennforgó viszonyok közt még Risztics sem tarthatná magát ez alkotmánynyal. »Ha tehát — írják Belgrádból — a viszonyok jó múlása csak államcsíny által eszközölhető, legjobb lenne, ha az olyan gyorsan eszközöltetnék, amint csak lehet, főleg mivel akadályokba sem fogna ütközni, mert magában a skupstinában is ismételve indítványozták az alkotmány gyökeres módosítását. « Ristics és társai a Zavics-kormány vád alá helyezésével, a fejedelmet régi barátaitól elválasztani s a Gruics-Risztics-kormány alakítását előkészíteni igyekeztek. Hogy kormánytól mit várhat a világ, az ismeretes. Különben a miniszterválság daczára mostan is erélyesen folytatják a hadi készülődéseket s azt hiszik, hogy az orosz befolyás serkenti Szerbiát a porta elleni háborúra. E készülődések olyan terheket rónak az országra, melyeket orosz támogatás nélkül el nem viselhet. Mindemellett a szerbek szívesen kiegyezkednének a portával, ha ez Bosznia egy részét átengedné nekik, de minthogy erre egyhamar nincs kilátás, Belgrádban roppant sietséggel készülnek a háborúra. Románia helyzetéről is igen figyelemreméltó dolgokat jeleznek. Az utóbbi hetekben Bukarestben két ellenkező politikai áramlat küzdött egymással. Az egyik a békét és nyugalmat fenn akarja tartani. Élén Catargiu miniszterelnök állt, aki a herczegovinai mozgalom kitörése óta a portával szemben semlegességet követni, a párisi békéhez ragaszkodni s az országot minden kalandtól távol tartani igyekezett. De kevésbé múlt, hogy azon másik áramlat felül nem kerekedett, mely az ország teljes függetlenségét akarja kivívni s ez okból a kormányt hadi készülődésekre és tettekre ösztönözte. Ez a párt nem hitt a kelet békéjének s a három császár szövetségének állandóságában s czélszerünek tartotta, már idejében az erősebb félhez csatlakozni. Ilyen körülmények közt a kamra hangulata is megváltozott, s midőn az ügy az osztályokban tárgyaltatott, igen sok aggodalom merült föl a hitel megszavazása ellen. Hogy az aggodalmak ne nyilvánosan fejeztessenek ki, a hadügyminiszter a kölcsön zárt ülésben kérte tárgyaltatni. Ezt megadták ugyan neki, de csakhamar belátta, hogy javaslata nem fog elfogadtatni. Beleegyezett tehát abba, hogy ne hat, hanem csak négy millió szavaztassák meg, ami, mint jelentettük, meg is történt. A miniszterelnök ez alkalommal kijelentette, hogy az összeg a hadsereg nélkülözhetetlen szükségleteire fog fordittatni s egyebekben az ország a semlegesség politikáját követendi. De a Catargiukormány csakhamar vereséget szenvedett a senatusban. Itt a közoktatási miniszter bizalmatlansági szavazatot nyervén az egész cabinet leköszönt. A fejedelem elfogadta ugyan a lemondást, de minthogy a senatus Catargiunak csakhamar bizalmat szavazott, ez társai egy részével hivatalban maradt s csak a közoktatási miniszter vesztette el tárczáját, kinek helyét Cara foglalta el. A pénzügyi tárczát Strat, a külügyét Balacceanu vette át. Ez utóbbi nagyon szűt Oroszországhoz s Bukarestben orosz rokonszenvek nyilatkoztak, melyek azonban Pétervárott igen hidegen fogadtattak.Erre a román hadipárt is fordulatot ten. Még január 24-én hat millió póthitelt kért a hadügyminiszter a kamrától s a követek minden áldozatra készeknek mutatkoztak. De Pétervárott nem igen jó szemmel nézték a dolgot s a román papírok a párisi és londoni tőzsdén is nagyban hanyatlottak. Az országgyűlési szabadelvű pártkör folyó évi február hó 16 kén, délután 6 órakor, értekezletet tart. A „Pesti Napló“ tíirczfiia, Edith története* — Regény. — Irta: Prém József. XI. FEJEZET. Kihallgatások. (Folyt.) — Hihetetlen! Hisz akkor hát nem vagy féltékeny. No lám. — Csak nem hiszed, hogy-----— — De igen, csak higgj nekem. És légy meggyőződve, hogy csupán bosszantani akarlak, — vágott közbe gyorsan s egyszerre elkomolyodott. Lovagiasságodat, melyben különben is remekelsz, szinte kedvem volna megjutalmazni azzal, hogy most megmutassam, mi van a medaillonban. Nemde kiváncsi vagy ? Lásd, miért nem voltál előbb az ? Most bűnhődjél érte, hogy titkaim iránt oly kevés érdekkel viseltetel. — Ma is csak gyermek vagy, a kinek minden vágya, minden tette, minden szava játék! Edith néhány lépéssel előre sietett, hátra veté fejét s kaczérkodva lebegett előttem. E mozdulataival, melyekért gyakran megszóltam, legjobban tudott ingerelni. Most is boszantott. Végre megfordult, meg-megrázta fejecskéjét s komolyan megállt előttem. — Így, most szidj össze, most igazán megérdemlem. — Olyan vagy, mint ez az őszi nap. Ez is kaczérkodik és affectálja a tavaszt, mint te a gyermeket. Úgy illik neki, miként neked. — Ez nagy gorombaság ugyan, de nem találó s ezt be is bizonyítom neked. Vagy tán nem örülsz annak, hogy az ősz olyan pazarul osztja mosolyait? Tagadhatod, hogy gyönyörködöl e kaczérkodásban ? No ládd . . . Hanem megbocsátok , még ideje van, mert ime észreveszem, hogy rögtön igazat akarsz adni nekem,már ami csupán az ősz kaczérkodását illeti. Ezt pedig már nem bocsáthatnám meg... Ah, hidd el,Oszkár, ma rosz napom van. De csak nem mutathatom előtted szomorúságomat! Neked csak mosolyom jusson, ha mindjárt könynyek között is... Minek is lestél meg az imént ? Úgy megijesztettél ott a fűzfánál!... Jer, üljünk ide arra a padra és beszélj valamit élményeidről, utazásaidról. Feledjünk el mindent, aminek emléke bánt. Nem találtad még ki a módját, hogyan kell eljárnunk rosz kisérteteinkkel ? No majd erre is megtanulak.... Nézd ezt a hintát, szél sem hajtja, mégis egyre ing. Ugye furcsa? Rászálljunk tán, akarsz hintázni?... Nos, akkor beszélj el valami kalandot, és engedd meg hogy fejemet ide hajtsam... Elhallgatott a kedves kiállhatatlan. Örökké csintalan, örökké negédes csevegése megszakadt. Tán ezzel űzte el rosz kisérteteit? ... Illatos, aranyos feje vállamon pihent — óh mi édes, mi drága teher! Picziny kezét az enyémben tartom — oh mi becses, mi drága zálog! És hallám, közvetlen közel, remegő szive dobogását — óh! mi régóta sóvárgott megnyugtatás! . . . Azon a kis padon, melyre a nap (tán az utolsó, a legutolsó szép nap ez évben) még bőven szórta erőtlenedő, de még meleg sugarait, hogy megfért egyszerre az a két küzködő teremtés, hogy lecsöndesedett az a két nyugtalan lélek, kik egymásért sóvárognak, egymást keresik s a mikor nagy iramodásukban egymásra akadnak, hirtelen összeütköznek szenvedélyes rohamokban. »Vájjon úgy ,van-es igazán ? Vájjon csak ennyi az egész ? ... És a pusztuló kert minden maradék virága mosolygott felénk. Sok adott hitelt a kaczérkodó ősznek s gondtalanul kitárta kelyhét .. . Az őszi kikirics úgy csillog a sugárözönben; a czinnia megreszket és elpirul; a lenvirág örömmel leheli ki édes, illatos életét s a coryopsis szirmai: mintha zománczos pillangó-szárnyak volnának !... Virágcsillogás, virág illat: nem tudok élni ezek nélkül! Egy szirom, egy lehelet s eszembe jutnak emlékeim, melyek majdnem mindegyike egy-egy virághoz fűződik .... Virághullás, virágeső : azokon az örökké verőfényes napokon Velenczében, Rómában és Flórencében, a virágok városában!... Sok-sok édes és kínos, szomorú és nevettető dolgot beszélek el. És kedvesem oly ámulva néz szemeimbe s a mint rajta függ tekintetem, föltámad lelkemben Palma Vecchio és Paolo Veronese egy-egy hallhatatlan nőalakja.... Kalandozom a mosolygó Arnó mellett, kóborlok a fönséges Campagna téréin s vitorlázom a ragyogó Lidó mentén. — Ah, a Lidó! Nemde oda elmegyünk Oszkár? Tengert akarok látni, mindenekelőtt háborgó, hullámzó, viharos tengert... Folytasd édesem. S a legméltóbb folytatás az izgalmak, a gyönyörök, az élni sietés városa. A párisi élmények, a mily ártalanoknak rajzolja a gyöngéd hazugság: oly igaz meggyónás azok elbeszélése. A quartier-latin egyik háza kertrenyiló ablakain át futólagos ismeretség kezdődik. A közös figyelem tárgya egy Amor szobra, a kert közepén. A csintalan isten fiú folyton lövésre készen tartja ivét s épen Niniche, pajzánkodó szomszédnőm ablakára czéloz. Künn havaz és fúj a szél. A lányka megsajnálja szegénykét: »Ô mon petit enfant, à pauvre Amour, tu as froid!«... A közelebbi napokban aztán soká, soká elmarad Niniche: míg egyszer egy elkerülhetetlen pillanatban följogosít, hogy lábaihoz boruljak. A csintalan istenfiú megboszulta magát, hogy a lány sajnálkozott fölötte (iszonyú sértés egy istenke ellen) és egy alkalmas pillanatban ellőtte nyilát. A szive legközepén találta Niniche-t. — Eddig van ? — De még tovább is. Sokkal czifrább a vége. A kis Amor körül már minden virágzott ismét s egyáltalában nem kellett sajnálkozni fölötte, hogy didereg, a midőn Niniche azt a fölfedezést tette, hogy ez a nyíl szivében nagyon kényelmetlen. Azért hát egyszerűen kihúzta, egy hosszú fürtű ecsethős segített neki. — Áh, tehát vetélytárs! Ez mulatságos. Hanem azért nem feledted még el Niniche-t, ugye egész tökéletesen még nem ? Nos, én megengedem neked, hogy kalapot emelj előtte, ha majd véletlenül találkoznánk vele valamelyik boulevardon. Ugye elviszesz Párisba is, édesem ? Feleletemet éktelen károgás kiáltja túl. Nem Krux báró volt, hanem egy csapat varjú, mely jó alant fejünk fölött repült el s egyenesen a hintára szállt. Ott is egyre károgott valamennyi, s én kénytelen voltam elhallgatni. Edith egyszerre felszökött s majdnem ijedten nézett rám, úgy látszott, egy sötét gondolat nyilait át egész valóján. — Volt párbajod azzal a párisi festővel? — Természetesen! Ezt a tiszteletet mindig megadtam hölgyemnek. — És? Mi lesz ... mi történik Tódorral? Istenem, mit fogtok csinálni ? Ő kihívott, ugye kihívott ? Te hallgatsz ? Egek, hogy fog ez végződni! — Úgy, amint kell. Az a szívből szakadó zokogás úgy kérlelt, úgy panaszkodott! . . . Kiért remegett küzködő lelke ? Kettőnk közül vájjon melyikért ? A károgó varjuk, ott a hintán, oly hebehurgyán, oly idétlenül válaszoltak. XII. FEJEZET. Katinka lovagja és Edith vendége. A derecskei erdő innenső szélén, ott ahol Harkály Péter úr évek óta egymagába szokta a saját rokonságát pusztítgatni, már kora reggel meg-megzizzent az a csillogó, ezüstös lepel, mely a gyászoló és lehullt s megfagyott könyyeiből támadt. Hárman voltunk s egyet közülünk féltettünk; ez az egy látott könyeket mindenütt. Erre különben alkalom is, idő is volt elég. A tekintet kénye-kedve szerint végig járhatott a tájon, akár el is unhatta magát az ember a ködös szürkeségben. S egyikünk nagyon ködösnek, sivárnak látott mindent, mintha fátyolt borult volna bágyadozó szemeire ... És magam is elborultam egyegy perezre, noha nincs előttem mulatságosabb, mint a ködös idő. Az ember lépten-nyomon egy-egy felebarátjába ütközik. Soha olyan sajátságos hangulat nem szállt meg, mint ama reggelen, a derecskei erdőszélén, amidőn egy életért remegtem. Kettőnknek okunk volt aggódni a harmadikért. — A felelősség minket terhel, mondá Kökényes Kálmán úr. Én azt tanácslom, hogy ne tágítsunk s békítsük ki őket. — Habozás nélkül beleegyezném, — válaszolok — ha bárki más volna az ellenfél. De igy akár a saját életemet is koczkáztatom, ha egy perczczel előbb Harkály Péter úr vérszomjúságában gyönyörködhetem. Különben is hasztalan minden , csak tekintélyünket veszélyeztetjük. — De hisz fölkelni se bír, nemhogy nyugodtan megálljon, s alig lát, nem hogy czélozhatna! Megfordultam s szemügyre vettem bánatos hősünket. Biz az elég furcsa állapotban volt. Ej, collega úr, hogy is akar ekkora csúfságot elkövetni rajtunk ? A mi felelősségünkre lépte át a határt, a miénkre! Lássa, még a bátorságból is megárt a sok, leveri az embert láb alól, mielőtt hasznát veszi .. . És Varga Adorján ur szótlanul, megadással pislantott a végzetes jövőbe, melyben már megszűnt hinni s melytől immár semmit sem remél. S a mint rá rátévedt tekintetem, hogy mind hosszasabban nyugodjék azon a nevetséges emberen, kit a természet mindenekelőtt azzal tréfált meg, hogy egy hős minden külső jellegével ruházta föl (s részemről nem röstellem bevallani, ha előttem lépdelt a termetes, széles válla collega ur, s arczából csak hosszú bajsza két messze kinyúló végét láthattam, valamenynyire félelmetesnek is tetszett nekem) s ki most itt, a füvön összeguggolva, hátát egy fatörzshöz támasztva, torzonborz fejét két tenyerébe fogva , mereven tekintett a bizonytalan semmibe, melynek fuvallata meg-megérintő gőzölgő homlokát s örökkön-örökké tartó enyhültével kecsegtette, hívogatta : olyan furcsa érzés lepett meg, mely egyaránt mosolyra és sóhajra késztetett. (Folyt. köv.) Budapest, február 14. (A magyar miniszterek Bécsben.) A »Pester Cor.« a következő táviratot közli: Tegnap (vasárnap) d. e. 11 órakor Ppitz bankkormányzó és Lucám főtitkár megjelentek Tisza miniszterelnöknél Bécsben,hol ekkor jelen volt Széli pénzügyminiszter is, és az urak majdnem három órán át értekeztek együtt. Az értekezlet után Széli pénzügyminiszter Rothschildnél tett hosszabb látogatást. Később a miniszterelnök, a pénzügyminiszter és Tisza Lajos gr. Andrássyt látogatták meg. A bank embereivel való értekezletről a »P. C.« távirata — nem tudhatni mily forrásból — még azt is mondja, hogy ez értekezleten minden részről ép annyi tárgyilagosságot, mint jó akaratot tanúsítottak s a tanácskozás mindenkinél jó hangulatot hagyott hátra. Ugyan e kőnyomatu lap, a félhiv. »P. C.« ma reggeli száma a következő bécsi táviratot közli : Tisza min. elnök, Széli pénzügyminister s báró Wenckheim miniszter tegnap Bécsben gróf Andrássyval is értekezvén két órán át, az éjjeli gyorsvonattal Budapestre visszatérni akartak. A visszatérést azonban a hósuvatag miatt, el kellett halasztani. ■ Az osztrák miniszterekkel az, mi ezen utazás legközelebbi czélját képezte, t. i. az időpont megállapítása a vámügyi tárgyalások ismétt megkezdésére, a legsimább utón elvégeztetett. Tisza min. elnök, az illető szakminiszterekkel és szakhivatalnokokkal, február 24-énvagy 25-én hosszabb időre Bécsbe megy, hogy a tárgyalásokat végleges befejezésre juttassa. Az osztrák nemzeti bank vezér férfiaival a tegnapi nap folyamában további beható tanácskozások tartottak, anélkül azonban, hogy ezen alkalomkor concret indítvány létetett volna. Ezen adatokat a »P. C.« a következő megjegyzéssel kiséri, melynek becsét azonban azon állítás, hogy concrét indítvány még nem is tétetett nagyon leszállítja: » A mi e többszörös tanácskozásnak kézzelfogható eredményét képezi, az — a szigorú discretió mellett, melyet az érdekelt államférfiak követnek — nem képezheti ezúttal a közzététel tárgyát, annyit azonban ma is positivitással állíthatni, hogy a hangulat minden részről a legjobb és a legbarátságosabb (ebben senki sem kétkedik) és minden külső jelből a már megkezdett tárgyalások sikeres befejezésére lehet következtetni.« (Ez utóbbi állításban kétkedünk, a sikert Magyarország szempontjából értve.) (Pejacsevics Péter gróf) horvát miniszter lemondását — a »Bud. Corr.« távirata szerint — király ő felsége még nem fogadta el és igy ezen ügyet a magyar miniszterek Bécsben időzése alatt még nem lehetett eldönteni. (A jogügyi bizottság ma, az országos ülés után tartott ülésében szövegezte a végrendeletek alakszerűségéről szóló tvjavaslat függőben hagyott szakaszait, nevezetesen a kelet kitételének a végrendelet lényeges feltételei közé való felvételéről intézkedő pontot. (A helyzet Szerbiában.) Belgrádból, február 9-ről a következőket írják a »Pol. Corr.«-nak : Minthogy a skupstina zajos tevékenysége megszűnt, annál élénkebben és izgatottabban folynak a dolgok a színfalak mögött. A Kaljevics-kormány napja egy idő óta lefelé száll. A miniszterválság a nap jelszava, noha sem a kormány le nem köszönt, sem a fejedelem nem fejezett ki ilyes óhajt. Úgy látszik, mintha a fejedelem a hadi párt nyomásának engedni akarna. Környezetében olyan nyilatkozatok keringenek, melyek ha hitelesek, azt mutatják, hogy Milán, habár a legnagyobb mértékben akarata ellen, a kétségbeesés resignatiójával kész megadni magát a hadipárt sürgető követeléseinek. Általánosan azt hiszik, hogy e fölötte feszült helyzetnek új cabinet alakítása fog megfelelni. Risztics Jován meghívását a kormány élére általában elkerülhetetlennek tekintik. Ez ideig a fejedelem még nem hivatta őt magához, de ez minden órában várható. Minthogy conservativ cabinet alakítását sokan hosszú időre lehetetlennek tartják, az a kérdés nem lenne-e jó, ha a fejedelem minél előbb tisztába jönne Riszticscsel. Ő a hadi párt jelölte ugyan, de a diplomatiai routine embere is, aki kitűnően érti az ingadozást. Miniszterségének utolsó rövid korszaka erről fényes tanúságot tesz. Ha most kormányra jutna, bizonyára jól meggondolná, mielőtt pártja óhajtásait teljesítené. Amily kevéssé rokonszenves Risztics a fejedelemnek, mégis számba kell vennie azon eshetőséget, hogy újra kormánya élére állítsa, mert folyton valószínűbbé lesz, hogy az ő segélyével még leginkább lesz képes a szerb dhauvinisták óhajait meghiúsítani. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése február 14-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Wächter Frigyes, Tombor Iván, Orbán Balázs. A kormány részéről jelen vannak: Simonyi Lajos b., Perczel Béla, Péchy Tamás, Szende Béla Az ülés kezdődik i. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök jelenti, hogy az üresedésbe jött jegyzői állomás betöltése a csütörtöki ülés végén fog eszközöltetni. A pénzügyminiszter táviratilag kéri a házat, hogy miután Bécsből a nagy hófúvások miatt megakadt közlekedés folytán nem jöhetett le a mai tárgyalásra, a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalását holnapra halaszsza. Elfogadtatik. Hunyady Béla a kérvényi bizottság jelentését mutatja be. Szombaton fog tárgyaltatni. Tárgyalás alá vétetett az osztrák-magyar monarchia és Lichtenstein herczegség közt a vám és adószövetségnek egy évre való meghosszabbítása tárgyában kötött szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat. Borosa Gábor előadó ajánlja a törvényjavaslat elfogadását, mely csupán egy évre hosszabítja meg a szerződést. A bizottság helyesli a kormány azon nézetét, hogy ez idő szerint a törvényhozás ily szerződéseket érdemleg ne tárgyaljon és illetőleg végleg ne kössön. Iványi Dániel a következő határozati javaslatot terjeszti elő : »A képviselőház nem helyeselvén, hogy a jelen szerződés annak életbeléptetése után terjesztetett elő, utasítja a földmivelés- ipar- és kereskedelmi minisztert, hogy jövőre idejekorán nyújtsa be a törvényhozás jóváhagyásának fentartotta kötéseket.« Ajánlja határozati javaslatának elfogadását. Simonyi Lajos kereskedelmi miniszter kijelenti, hogy a kormányt nem terheli e kérdésben mulasztás. E szerződés a múlt évben lejárt, s a kormány részéről megtörténtek a kellő lépések annak újbóli megkötése tárgyában. Időközben felmondatott a vám és kereskedelmi szerződés Magyarország és Ausztria között. Ily körülmények között, a kormánynak czélszerűbbnek látszott ezen szerződést egy évre meghosszabbítani, mint egy új szerződést kötni.Ezen tárgyalások több időt vettek igénybe s ezért történt, hogy a törvényjavaslat csak most terjesztethetett elő. E tekintetben tehát a kormányt mulasztás nem terheli. A határozati javaslatot tehát teljesen feleslegesnek tartja. A ház a törvényjavaslatot, Iványi határozati javaslatának mellőzésével, elfogadta. A részleteknél elfogadtatott Irányi azon indítványa, hogy a szerződést megkötő képviselők egyikének keresztneve, mely a magyar szövegben »Clemens«-nek mondatik, »Kelemen«-nel cseréltessék fel s a »Reichsgraf« czim nem »őrgróf«, hanem »birodalmi gróf« czimmel adassék vissza. Irányi azon indítványa, hogy a szerződés azon kifejezése, mely szerint az 1875. év folyamában a herczegséggel új szerződés lesz kötendő, akként módosíttassák, hogy ebből ne legyen azon következtetés vonható, hogy még az esetben is kell Magyarországnak a herczegséggel szerződést kötni, ha esetleg a külön vámterület lépne életbe, — a kereskedelmi miniszter azon kijelentése után, hogy a szerződés legkevésbbé sem praejudicál a törvényhozás intézkedésének, — elvettetett. A törvényjavaslat többi része szintén változatlanul elfogadtatott. Ezzel az ülés 11 é. véget ért. Holnap napirend azon esetre, ha a pénzügyminiszter Bécsből megérkezhetik, a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. A nemzet gyásza. A budapesti ágostai hitvallásuak templomában tegnap, vasárnap tartották meg a gyászisteni tiszteletet az ország nagy halottjáért, Deák Ferenczért. Székács József emelkedett, eszmedús, s az egyházi eloquentia varázsával elmondott szónoklatának alapeszméje volt . Mivé nevelte Deák Ferencz a nemzetet, s halála mire tanítja azt ? Deák Ferencz a jogegyenlőség, az egyszerű igénytelenség, a vallásszabadság tanának hirdetésével önállóságra nevelte nemzetét, a vallásszabadságról mondott utolsó beszéde volt nyilvános végrendeletének egyik legfényesebb pontja. Ő az erőszak ellenében, kezében a törvénykönyvvel, küzdött, mert érezte a szent könyv azo