Pesti Napló, esti kiadás, 1876. február (27. évfolyam, 25-49. szám)
1876-02-23 / 43. szám
43. szám._________________________ Budapest, Szerda, február 23.1876.____________________________________27. évi folyam. Előfizetési feltételek: _ Szerkesztési iroda: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki ______ ~ Barátok tere, Athenaeum -épületadás együtt a lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghs* 3 hónapra 6 frt-kr.- 6 hónapra 12 írt-kr. 8 1 I II i 1 I I I I (A I fi ■■I fi intézendő. Az esti kiadás postai különküldéséért felül fizetés évnegyedenként 1 forint. ||§ ASjf B A H ■ H El B |Ui A HH B Jgjf Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek hir- Ba ■ B I m I * ® H H ■ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Amely DRpján történt is, mindenkor a hónlap napjától számíttatik. B n ■ B B ■ ^AA M B B « B B -------- 11 H 1 B| 1 ik Im I B MOH B B I B B Kéziratok nem adatnak vissza. A 1 J J A A 1 A Mm A 1 J 1 m ;----szintúgy mint előfizetések ■■Hanl ■MAhB HMBB ■■■■ V BBi adk «ArfA Kilátó-hivatal : a Pesti ISTapló kiadó-hivatalába Barátok-tere , Athenaeum-épület, Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület ESTI KIADÁS: A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli küldendők, * panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Budapest, február 23. A képviselőház mai ülésében Tisza Kálmán miniszterelnök előterjeszti a királyföldről, továbbá a szász egyetem rendezéséről és a szász egyetemnek, valamint az u. n. kétbíráknak vagyonáról szóló törvényjavaslatot. A ház élénk tetszéssel fogadta e törvényjavaslatot, melyet alább közlünk. Napirend folytán következett a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat, melynek Horvát-Szlavónországra vonatkozó 84. § hoz Széli pénzügyminiszter módosítványt terjesztett elő oly értelemben, hogy az adófelügyelők intézménye a társországokban is behozassák. A módosítvány elfogadtatik és a törvényjavaslat részletes tárgyalását a ház befejezte. A svájczi köztársasággal a letelepedésről kötött szerződés észrevétel nélkül elfogadtatik. Ezután a közegészségügyi törvényjavaslat került tárgyalásra. Az általános vitában Knöpfler figyelemreméltó felszólalást tett, mire a ház általánosságban elfogadta a javaslatot, s a részletes tárgyalásban is igen előhaladt. A ház kevéssé volt látogatott, a képviselők nagyobb része az árvizet nézte. A spanyol csatatéren a catastropha rohamosabban bekövetkezett, mint reménylenünk lehetett. Egy tegnapi sürgöny egész szárazon azt jelenti, hogy a carlista lázadás elfojtottnak tekinthető. Estella, Vera és Tolosa: a carlismus három főhelye a kormány vitéz hadainak kezébe került : Dorregaray, Saballs, Lizzaraga, Pinal, Morales, s több más carlista tábornok franczia földre menekült, s a csapatok egy igen jelentékeny része meghódolt. Hogy don Carlos és kísérői hol kóborolnak a hegyek közt, azt nem tudni. Kétségkívül ő is franczia földre fog sietni, hová múlt csütörtök óta a carlista érzelmű papok és nemesek, tisztek és katonák folyton nagy számmal menekültek. Serraban a franczia helyőrség összegyűjtötte, s St. Illan-de-Luzon át Francziaország belsejébe kísérteté őket. Az utóbbi napok harczai igen véresek voltak. Primo de Rivera tábornok serege csak nagy veszteség után szerezhette birtokba az Esteblán uralkodó magaslatokat. E várost a lázadók, mielőtt elhagyták, a legcsúfosabban kirabolták, de viszont tüzérségeket nem bírták elvinni; nagyobb részét a győző sereg vette birtokba, más részét pedig maguk semmisítették meg. Tüzérség nélkül azután a mintegy 20.000 főnyi sereg nem fogadhatott el ütközetet, hanem menekült, amerre tudott. Estellával egy időben Vera is,elesett. Martinez Campos serege szombaton délelőtt szállotta meg a hirhedt várost. Szombaton vagy vasárnap Tolosa is meghódolt Loma és Moriones csapatainak s Alfonz király tegnapelőtt tarta bevonulását e városba. Ezzel a lázadás elfojtottnak tekinthető. A carlista hadsereg nem létezik többé, legfeljebb egyes csapatok kalandoznak még szerteszét a hegyek közt, de ezek már csak a rablócsapat jellemével bírnak s inkább a rendőrségnek, mint a hadseregnek fognak bajt okozni. A franczia összes választások eredménye ismeretes már. 528 kerületbeen megválasztatott 23 conservativ, 20 alkotmányos conservativ, 75 conservativ köztársasági, 25 legitimista, 62 bonapartista, 128 köztársasági, 17 radicális, 108 újabb választás szükséges. E szerint az eddig megválasztott 420 képviselő közül köztársasági összesen: 290, és pedig 198 köztársasági, 75 balközépi s 17 radicális, monarchista összesen : 130; éspedig 43 orleanista, 25 legitimista és 62 bonapartista. Az eredmény közhírré tétele után Buffet azonnal beadta lemondását. Mac-Mahon magához hivatta Audiffret Pasquier herczeget s Dufaure urakat, kik azt mondák neki, hogy a választással a nemzet elitélt minden hátsó gondolatot, kétértelműséget és félreértést. Mac-Mahon maga elismerte, hogy Buffet példátlan vereséget szenvedett, de kijelente, hogy conservativ kormányt akar, mire Audiffret és Dufaure urak azt felelték, hogy a köztársaságiak is conservativok. Dufaure azt is előadta, hogy a köztársasági párt 300 szóval rendelkezik az új kamrában, s hogy a cabinet újjáalakítása a balközép kebeléből Perrier Kázmér és Jules Simon urakkal elkerülhetetlen. Mac- Mahon azonban még nem határozott, de valószínű, hogy Dufauret bízza meg az új kormány alakításával, hanem csak akkor, midőn az új kamrák összegyűlnek. A szavazás folyamáról is érkeztek már részletek. Párisban a választók az igen rosz idő daczára nagy számmal jelentek meg az urnáknál. Azon kerületekben, ahol a monarchisták is állítottak jelöltet, de egyik jelölt sem kapott absolut többséget, a szavazatok következőleg oszlottak meg : 1. kerület Tirard közt. 6311, Haussmann bonapartista 2050, Maillard radicalis 2068, Ploeuc mon. 1372; a VIII. kerületben Decazes herczeg 3810, Chauffour közt. 3612, Raoul Duvalbon. 3402, Riaul mon. 738 szavazatot kapott. A többi kerületekben, hol eredmény nem létesült, csupán radicális és köztársasági jelöltek voltak. Végül az ajacciói választásról kell megemlékeznünk. Corsica fővárosában Rouher, ki már Bastiában megválasztatott, s Napoleon, a vörös herczeg, kit a császári herczeg megtagadott, küzdöttek egymással. Rouher itt 5.653, Napoleon herczeg 4.458 szavazatot kapott, de egyik sem nyerve meg a törvényes többséget, uj választás lesz. Az angol képviselőház tegnapelőtt elfogadta a Suez-csatorna részvények megvételére vonatkozó törvényjavaslatot. Lowe és Gladstone exminiszterek igen élesen megtámadták a szerződés egyes pontjait, s a kiemelték, hogy azon feltételek, melyek közt a vételár kifizetése a Rotschild-házra ruháztatott, a legterhesebbek s hogy Anglia a Suezcsatorna igazgatására csak jelentéktelen befői A „Pesti Napló“ tárczája. Edith története* — Regény. — Irta: Prém József. XV. FEJEZET. Néma kérdésre dörgő válasz. (Folytatás.) Át kellett adnom magam e különös jelenségeknek : hadd hassanak rám, hadd alakítsanak át. Vagy a tegnap, vagy a ma , de egyik kell, hogy álom legyen . . . E perczben olyan jól esnék, ha úgy volna, miért ne ámítsam magam, hogy úgy is van , amikor e szemfényvesztés, ez egyszer, tán fáradságba se kerül? ... Ami jó, ami szép, ami élvezetes, annak tulajdonkép se múltja, se jövője, csupán jelene van. Ne kérd, mi volt, és ne kérd: mi lesz , élvezd, mert van ! Ez már csak elmúlhat: ragadd meg és késleltesd egy pillanatra! ... Az ember soha se oly hiszékeny, mint amikor saját maga használja föl minden rábeszélő tehetségét, hogy meggyőzze, hogy megnyerje magát. Én elhitettem magammal, hogy helyzetem olyan érdekes, melynek már csak újságánál fogva is örülnünk kellene .. . A symphonia elhallgatott s én leszálltam a valóságba. Itt találtam föl mindazokat, akikkel oly rettentő komoly ügyem volt: siettem, hogy hódolatomat egyenként lerakjam előttük. Theodora asszony és Darvasiné egészen elemükben voltak; ünnepélyes magatartásukkal igen előnyösen egyensúlyozták a csapongó örömet. Egy fürge, mosolygó asszonyság : Korondvári Korondos Mihályné, Edith valami szomszédmegyebeli nénje, ki három leánykájával sietett ide üdvözletemre soha nem mutatott hajlandóságot, hogy kezemet, melyet folyton szorongatott, végre valahára elereszsze s szünet nélkül arról biztosított, hogy soha se remélte volna, miszerint abból a gyámoltalan, igénytelen fiúcskából valaha ilyen tekintélyes föllépésü, világlátott hóditó legyen, kinek csupán szórakozás kedvéért egy kis kirándulást kell tennie, hogy itt azonnal az egész vidék hölgyeinek álmatlanságot okozzon s szakavatott szemmel a legbájosabb lányt kiválasztva győzelemhez szokott szivével meghódítsa s elrabolja körünkből. S a fürge asszonyság egyre szorongatta kezemet s nem rostélt e szavak alatt folyton Edithre pillantgatni, a ki némán állt mellettem s azon gondolkodott : vájjon lehetséges-e, hogy e kelepczéből szép szerivel kiszabadítson. Végre mégis sikerült neki, ha nem is épen szép szerivel. És azonnal karon ragadt s az egész ugrándozó lány-sereg kíséretében az uj varrógéphez s a zongorához vitt, melyen egész kis bazárja volt a szebbnél-szebb ajándékoknak a melyeknek úgy örült, mint bármelyik e nevetgélő kis pajtásai közül, kik mind az ő tiszteletére jelentek ma meg s a kik amaz ünnepélyes pillanatban is (vájjon nem támad-e csoda, mely e pillanatot késleltesse?) körül rajongják majd Edithet. És e vidám csapat el se bocsátott köréből. A hová Edithtel mentem, oda követtek; a hová leültünk, ott körül fogtak bennünket. Mint a regebeli király és királyné , úgy rendelkeztünk e tündérhaddal, mely kiséretünk volt. És aztán megeredt a játék, a mulatozás s az idő múlt, a nélkül hogy észrevettük volna. Edith föl-fölváltotta Ninát a zongorán s a sóhajtozás és merengés után, csak annál jobban esett a kaczaj és ábrándozás. Egyszerre aztán belebeg Hermin, ez a látatlan ezermester, ki ma is mindenütt jár-kel, tesz-vesz, epedő fekete szemeivel szívélyesen üdvözöl s egyenesen Darvasinéhoz megy, lehajol hozzá s fülibe suttog valamit. Edith úgy teszi, mintha észre se venné s tovább játsza Bach olasz hangversenyének egy részletét nem is sejtve, hogy a nagy mester e müvéért élek-dalok s hogy annak minden hangjához anynyi felejthetlen emlékem fűződik. S ez alatt fölkel a társaság s lassan kint kihúzódik a salonból. A tündérek is egyenkint kiszállingóznak. Edith ujjai pedig végig iramodnak az elefántcsont billentyűkön s annyi epedést és panaszt, oly szárnyaló lelkesedés és csüggedő bánatot, annyi forró vallomást s hallgatag titkot csalnak ki azokból. Én leülök az átelleni kerevetre és behunyom szemeimet e rohamos érzelmekre, melyekre nem, nem voltam elkészülve, melyek után oly rég áhítozom s e perczben akár örökké megtudnám kívánni, s a mint föl-fölpillantok: látom, hogy egész egyedül hagytak e nővel!... Ugyanabban a szobában vagyok Editbel, s melyben valamikor legelőször voltam négy szemközt vele ! ... Itt borult rám valamikor és először zokogta el mindazt, amit most a hangokra biz, hogy hirdessék nekem! . .. Egyes-egyedül maradtunk, csak a tündöklő csillár, csak a méla fényű lámpák világa van még velünk. És szememet úgy kápráztatja ez a hirtelen megürült, szokatlan fényességű salon, melyben a legtündöklőbb ez a sárgás-fehér ruhás hölgy ott a zongora előtt, ki egyre játszik és egyre halványodik. Milyen csodálatos jelenség! Oh csak hasson meg, csak ragadjon el! Még tart a mámor, még igéz a varázs ! Utoljára ah, legeslegutoljára!... Ki is állhatna ellen, hogy e vakító fényességű karok, e vágyakodó kebel, e kápráztató hajzat, mely a legfehérebb nyakra s a legkecsesebb vállakra omlik s e halvány arcz láttára térdre ne boruljon s meg ne kisérelje: vájjon nem felejtett e el még imádkozni, mert ime, itt egy látható alak van előtte, a ki tudtul is adhatja neki, vájjon imája fölösleges e vagy nem?... És milyen igézetes ez arcz! Vájjon sugárzott e valaha e szemekből annyi báj, lengett-e valaha e homlokon annyi nemesség, reszketett-e valaha az ajkak körül annyi ingerkedő vágy, oly beszédes mosoly, s hirdetett e valaha az egész alak oly észbontó s mégis oly fönséges fájdalmat, mint most: a midőn ez ihletett vonásokon visszatükröződik e hatalmas zene minden édes és keserves érzelme, minden szépsége és varázsa s a midőn, ime egy nyomorult halandó fönséges hangokban is élvezi mindazt, a mi szemeit gyönyörködteti ?... S a salon csillogó világa egyre árasztja a fényt s a zene egyre ostromolja lelkemet; fölnyitom s behunyom szemeimet, mert lehetetlen elviselni mindezt; nem, ma épenséggel nem! És ez a jelenség még egyre ott ül előttem ... Edith, Edith! hisz te nem e világba való vagy; nem ebbe a kicsinyes, ebbe a hitvány világba, ahol mindenki hibáz és mégis mindenki ítél; ahol egy ballépésünket nem bocsátják meg, hanem izgalom nélkül megköveznek érte; ahol kivétel lehetünk bűbájunkkal, melyre nincs mérték, de egy tettünkre a legközönségesebbet alkalmazzák. Mért nem találkoztam veled másutt, mért nem kerülhettünk együvé, a mikor az istenek is hibáztak s az embereket nemcsak gyöngeségük után ítélték meg ? mért nem oly nagy lelkű a tömeg, a milyen én vagyok, kinek szeme nem a szeplőt keresi, hanem a szépségben gyönyörködik ? miért nem oly kivételes mint te, a ki most is joggal vagy büszke és joggal osztasz kegyet annak, akire egy mosolyod téved, akit egy szavad érint?... Sugár-özön, virág-illat, bűvös zenehang: ez a te elemed, ez a te rokonvilágod! Oh csak csapongj, csak késedelmezz, csak ujjongj e világban , és hadd csodáljalak a távolból, hadd vágyakodjam közeledbe jutni! Én megértem e világ minden fénysugarát, minden illatparányát minden bűvös akkordját, merő vallomás ez mind, merő kérlelés, merő panasz a hitvány tömeg ellen! Igen, igen nincs titok köztem és közted! A fény árnya: ez se homályositja be lelkünket! S felszöktem a kerevetről, Edith széke mögé lopoztam s lestem mikor végezi be a finálét. Alig bírtam ellentállni, hogy meg ne ragadjam e fehér ujjakat, melyek egyre futkároztak a fehér billentyűkön. Az aranyos fürtök bouquet-ja ingerelte érzékeimet s egyre kábitott. Szivemet e perczekben oly határtalan könyvnek éreztem s szerettem volna fölkiáltani, mint egy gyermek. Bensőmben valami forrongott, valami vergődött s ellenállhatlan vágyat éreztem teljes erőmből kiáltani, hogy szavaim tízszeresen visszhangozzanak: Edith! én mindent megtudtam; minden titkodat ismerem , de én megbocsátok neked, különben el kell,vesznem! . . . És Edith lopva reám tekintett és mosolygott. A finálé crescendoja után pedig fölnevetett s a vállánát suttogá : — Oszkár, ébren vagyunk-e, vagy álmodunk ? — Hajolj le. Még jobban. Most csókolj meg. Aztán hirtelen Auber . Nevető dalába kezdett, melynek kaczagó trilláit maga énekelte, miközben a legfurcsább hangokat hallatá. És egyre nevetett, egyre babotázott, hogy alig birt játszani. Végre felszökött s karjait nyakam köré fűzte. — Nem bírok magammal. Ne haragudjál, édesem, hogy ma is olyan csintalan vagyok. Nem tehetek róla. Meglásd, milyen komoly feleséged leszek. Ügy ám! Aztán karon ragadt s kifutott velem a salonból. Nem mondhattam el, ami forrongott, ami vergődött bennem. Itt e teremben, Bach olasz hangversenye alatt, mely életemben már nem egyszer bírt vallomásra, egyes-egyedül vele, az utolsó perczben , úgy éreztem, hogy nem csak az akarat, hanem az erő is meg van bennem. Ezt az utolsó perczet is eltréfálta Edit! Nem én vagyok az oka. A titok fátyolát nem lebbentettük föl, ám takarja tovább is! Mire nagy sokára, az ünnepélyes mozzanatokkal fűszerezett gazdag estebéd után, ismét visszaérkeztünk a salonba, mindenekelőtt a kandallóra néztem : várjon nincs-e itt is a kínjában tánczoló chinai emberke. S midőn leültem a zongora elé, hogy Edithtel eljátszaná Chopin grande valse brillante-ját, körülállt bennünket egész kiséretünk s a mosolygó tündérek nem tudták eléggé csodálni azt a két egyszerű karika-gyűrűt, mely az egyik ujjunkon csillogott. És valahányszor e két fényes pontra esett tekintetem : mindig eltévesztettem egy-egy hangot, míg végre Edith az egész kiséret előtt megszégyenített s kijelentette, hogy nem akar bűntársam lenni, ki Chopin szelleme ellen vétkezem. Annál kifogástalanabbul tánczoltam aztán. Ah, szinte csodákat miveltem. Ez estélyen győződtem meg, hogy e szenvedély valóban dühöngéssé fajulhat. Valamennyi lánykát, asszonyt, mind egytőlegyig megforgattam s a közeledő hajnal is csak alig téríthetett észre. Nina kénytelen volt bevallani, hogy a szerelmi-vallomás-keringőt nem csak az a bizonyos fiatal ember, kihez már annyi sóhaj szállt (s ki most bizonyára már szürkülő családapa), hanem a mai fiatalság közül is egy némelyik eltudja tánczolni órahosszat, anélkü , hogy belehalna. Tán nem is volt annyi gúny és részakarat rendkívüli előzékenységemben, melyet e szánalmas, fenhéjázó, s mégis oly mélyen érző lányra ez egyszer oly szívesen pazaroltam. Hisz egy régi vágyát teljesítettem, midőn fáradhatlanul körülröpítettem őt; egy udvariatlan mulasztásomat, egy rész néven vett figyelmetlenségemet kellett helyre pótolnom. Ez a szerelmi-vallomás-keringő bizonyára egy-egy perezre jelenné változtatta a múltat, s az önfeledt idős szűz keblét nemcsak a szédületes táncz, hanem a megújult emlékek is hevitéktén láziták. . . Edith pedig csak játszta, egyre játszta ez emlékezetes futamokat. Ah, hisz immár neki, nekünk is volt egy emlékünk (egy felejthetlen óra emléke), mely minden fájdalmával, s minden gyönyörével megújul, valahányszor e hangok megrendülnek. És én egyre tánczoltam, mig egy idegemet érzem, míg lélekzetem cserbe nem hagyott. (Folyt, köv.) iyást nyer. Disraeli védte a kormányt s azt mondá, hogy a részvények megvásárlását nem pénzügyi műveletnek, hanem olyan politikai rendszabálynak kell tekinteni, mely a brit hatalom öregbítésére szolgáland. Erre a vételár megszavaztatott. Budapest, február 23. (Az uj eperjesi püspök.) A mai hir. lap a következő kir. kéziratot közli: Vallás- és közoktatási magyar miniszterem előterjesztésére dr. Tóth Miklós munkácsi egyházmegyei kanonokot és ungvári papnöveldéi igazgatót eperjesi görög katholikus püspökké nevezem ki. Kelt Budapesten, 1876. évi január hó 16-án. Ferencz József, s. k. Trefort Ágoston, s. k. (H o n t b ó 1) írják nekünk , hogy a f. hó 17-én tartott megyei és negyedes közgyűlés egyhangúlag az »önálló vámterület« s »magyar nemzeti jegybank« mellett nyilatkozva, feliratot a képviselőházhoz intézni határozott. (A miniszterek), ha az árvíz szándékuk valósítását nem gátolja, szombaton utaznak fel Bécsbe. Merfort pénzügyminiszteri s Matlekovics kereskedelmi osztálytanácsosok kisérik őket. A többi szakszemélyzet csak esetleg fog, ha kell, Bécsbe hivatni. (A belvárosi választók figyelmeztetnek, hogy holnap, csütörtökön f. hó 24-én reggeli 8 órakor megkezdendő képviselőválasztásra a régi városház tanácstermében jelenjenek meg. Az igazolványok hiánya a választási jog gyakorlatát nem akadályozza. (A közös költségvetésről) a »Hon« a következőket közli: A közös budget összeállításáról több hír volt a lapokban, mi is isközöltünk egyet. Most illetékes forrásból nyertük azt a felvilágosítást, hogy annak összeállítása még egyátalában nem haladt anynyira, hogy a miniszterek közelebbi bécsi találkozásuk alkalmával azt is bármilyen vizsgálatra vagy megtekintésre elővehetnék. A delegációk ülésezésének idejéről itt csak annyit lehet biztosan tudni, hogy ápril végén, vagy május elején szeretné a kormány azokat összehivatni. Mert terve az, hogy az országgyűlés ülésszakát még a pünkösdi ünnepek előtt befejezze, hogy a nyár egészen a kormány rendelkezésére álljon. (A váltó-törvényjavaslatnak), mely a miniszterek bécsi tartózkodásának ideje alatt lesz a képviselőházban tárgyalás alá veendő, en bloc való elfogadását szándékoznak többen javaslatba hozni, amely esetben a képviselőház 8—10 napig nem fogna üléseket tartani. (Rocich dalmátiai helytartón kívül), a határőrvidék parancsnoka, Mollináry Iánok is Bécsbe hivatott, hogy véleményt adjon a felett, mint lehetne a menekültek élelmezésének költségeit apasztani. A porta jegyzékei A hiv. lap mai száma magyar fordításban közli ama két jegyzék szövegét, melyet a fényes porta az Andrássy féle reformok elfogadása ügyében kibocsátott. Rasid pasa első s a porta külköveteihez intézett jegyzékének szövegét már reggeli lapunkban hoztuk. A másik jegyzék egész terjedelmében igy szól: Fényes kapu, 1876. febr. 13-án. Nem ismeretlen ön előtt, hogy ő Excellentiája, ő cs. és apostoli kir. Felségének külügyi minisztere a nagyhatalmakkal egy megegyezést hozott létre, a portának Bosniában és Herczegovinában behozandó bizonyos ujitásokat barátságos módon a végből ajánlani, hogy általuk, fellázadt területeink pacificatiója egy pillanattal előbb eszközöltessék. Néhány nap előtt a három északi hatalmasság nagykövetei Zichy gr., Werther b.és Ignatiew tábornok Andrássy grófnak egy decz. 30-tól keltezett, Ausztria-Magyarország képviselőihez Párisban, Londonban és Rómában intézett sürgönyének tartalmát szóbelileg közölték velem. Francziaország, Anglia és Olaszország képviselői azonfelül kijelentették előttem kormányaik hozzájárulását az osztrák-magyar cabinet által felköltött eszméhez. Folyó hó 1-ről kelt 42,703 sz. a. távirati sürgönyöm az imént felsoroltakat Önnek tudomására juttatá. Tekintettel azon félhivatalos és barátságos formára, melyben nekünk mint már említettem, e közlés létetett, továbbá azon körülményre, hogy e nekünk felolvasott sürgöny nem közvetlenül a mi czimünkre intéztetett, fölöslegesnek tartom ez iromány szövegének elemezésébe bocsátkozni s bizonyos pontokat kiszemelni, melyek vitatkozási tárgyul szolgálhatnának. A fényes porta ennélfogva csupán arra szorítkozott, hogy a gróf javaslatainak öt pontjával foglalkozzék és azokat gondos vizsgálódás alá vegye. Meg van győződve a hatalmak szilárd és őszinte szándékáról a fölkelt tartományok mielőbbi pacificatiójánál jótékony módon közremunkálni s ennélfogva valóban örvend, hogy jóakaró érzületüket tudomásul veheti. Ez érzületnek irántunk való nyíltságában és loyalitásában pedig végül annál is kevésbé kételkedett valaha, mert neki magának is szivén feküdt, e megtévedt érdekelt népségeket a helyes útra vezetni, hogy őket is úgy, mint a császárság többi tartomatományait a deczember 12-ki legutóbbi fermán által behozott kedvezmények előnyeiben részesíthesse. Szultán ő Felségének gondját képezvén minden különbség nélkül alattvalóinak jólléte és magas, nagylelkű kezdeményezéssel óhajtván a föltámadt tartományokra úgy a már engedélyezett kedvezményeket, valamint az Andrássy gróftól legálisan szóba hozott rendszabályokat kiterjeszteni; mivel pedig e rendszabályokat felségi jogainak körébe tartozóknak és egyúttal olyanoknak tekinti, melyek a legutóbbi magas leiratában már közzé tett javításoknak kiegészítését képezik. Szultán ő Felségének tetszett egy 1293. évi Moubarrem 15-ről kelt káde által a következő pontok keresztülvitelét elrendelni, melyek a fényes kapu által elfogadott elvekből következnek és kivétel nélkül úgy Bosnia mind Herczegovina minden területein életbe léptettetni fognak. Ezen kiegészítési alakzatok a következőkben vonhatók össze : 1. Teljes és feltétlen vallásszabadság. 2. Az adóbérleti rendszer eltörlése. 3. A földmivelő osztály agráris helyzetének javítása. 4. Egy, muzulmánokból és nem-muzulmánokból egyenlő számban álló helyi bizottság felállítása oly czélból, hogy az általánosan valamennyi reformok végrehajtására felügyeljen. Ami gróf Andrássy javaslatának azon pontját illeti, mely az egyenes adóknak magának a tartománynak szükségleteire leendő fordítását kívánja, a fényes porta arra figyelmeztet, hogy ilyen intézkedés pénzügyigazgatásunk általános rendszerével nem volna összhangzatba hozható. Mindazáltal ő Felsége kegyelmes urunk a fölkelés által elpusztított tartományok iránt érzett legmagasb kegyességétől s gondoskodásától indítva, akarja, hogy a kormány azok helyzetét tekintetbe vegye, mivégre elrendelte, hogy vettessék ki egy összeg, melynek magassága ő Felsége parancsához képest, a közigazgatási tanácskozó testületek meghallgatása után a helyi szükségletek alapján fog meghatároztatok Ez összeg a Herczegovina és Bosznia közczéljaira rendelt bevételeknek kiegészítéséül szolgáland. Az illető pénzalapok hovafordítása a decz. 12-én kelt fermán értelmében felállítandó tartományi tanácstestület gondos ellenőrizete alá leend helyezve. Excellentiád oda utasittatik, miszerint magát lényegben a fényes porta ezen eszmemenetéhez tartsa, mely mint nekünk látszik, nem mutat fel érezhető különbséget a kérdés dologi, és Andrássy gróf javaslatainak alaki álláspontja közt. Befejezem jelen sürgönyömet, kinyilatkoztatván ő Felsége legkegyelmesebb urunk parancsára, miszerint a császári kormány erősen el van határozva a reformokat egész terjedelmükben végrehajtani, s minden ellenök intézett támadás ellen megvédeni. Legyen Ön szives Nagykövet ur, jelen sürgönyt külügyminiszter ur ő Excellentiájának felolvasni s neki annak egy másolatát hátrahagyni. Fogadja stb. A képviselőház ülése február 23-án. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Wächter Frigyes, Tombor Iván, Orbán Balázs. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Széll Kálmán, Simonyi Lajos b.. Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bemutatja 63 tordai földbirtokos és iparos kérvényét az önálló vámterület és független magyar nemzeti jegybank felállítása iránt; Hevesmegye és a Jász-Kunkerület gazdasági egyesületének kérvényét ugyan e tárgyban. A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. A magyar történelmi társulat tudatja, hogy a f. évi márczius 2 án d. u. 5 órakor az akadémia kis termében tartandó ülését Deák Ferencz emlékének szentelvén, ez alkalommal Pulszky Ferencz fog emlékbeszédet tartani, s ezen ülésre a ház tagjai is meghivatnak. Tudomásul vétetik , Ordódy Pál a pénzügyi bizottság előadója bemutatja a bizottság jelentését a főrendiháznak a dohányjövedékről szóló törvényjavaslatra tett módosításai tárgyában. A jelentés az osztálytárgyalások mellőzésével a pénteki ülés napirendjére tűzetett ki. E r n tsz t Kelemen Vas megye felső-egri választókerületében megválasztott országyűlési képviselő a szokásos 30 nap fenntartásával végleg igazoltatott. Tisza Kálmán miniszterelnök : T. ház ! (Halljuk!) Van szerencsém a ház asztalára egy törvényjavaslatot indokolásával együtt letenni. A törvényjavaslat szól a királyföldről, továbbá a szász egyetemnek, valamint az úgynevezett hét biráknak vagyonáról. Kérem méltóztassék a törvényjavaslat kinyomatását elrendelni és azt előzetes tárgyalás végett a közigazgatási bizottsághoz utasítani. (Élénk helyeslés.) Ki fog nyomatni és szétosztatni. Az indítványkönyv üres. Az interpellátes könyvbe be van jegyezve Szeniczey Ödön interpellációja a közlekedési miniszterhez, a Duna medrének a gerjeni határnál való elfajulása tárgyában. Az interpellate a szokott időben elő fog terjesztetni. A közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat hátralevő szakaszai a pénzügyminiszternek egy módosítványával, melylyel az adófelügyelők intézménye Horvátországra kiterjesztetik, vita nélkül elfogadtatik. Csupán ezen, a pénzügyminiszter által előterjesztett módosítvány adott némi eszmecserére alkalmat. Zsedényi Ede kérdést intézett a pénzügyminiszterhez, váljon e szakasz a horvátok megegye