Pesti Napló, esti kiadás, 1876. május (27. évfolyam, 100-125. szám)
1876-05-26 / 121. szám
121. számi__________________ Szerkesztési iroda : Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségbe intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Buányusi Péntek május 26.1876. ESTI KIADÁS, _____________27. évi folyam. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület küldendők. Budapest, május 26. A képviselőház mai ülésében az 1873. zárszámadásokat vitatta. A szélső balról számos indítvány létetett, melyeket azonban a ház mellőzött. Az osztrák delegativ pénzügyi bizottsága tegnap fontos ülést tartott. Azon ismeretes indítványt tárgyalta, mely szerint korábbi szabadságolások, vagy az újonczok későbbi behívása által mintegy 2,0 millió megtakaríttatnék, azonfelül az élelmezés javítása czéljából virement engedtetnék a költségvetés 22. és 23. czimei közt. A tárgyalásban részt vett gróf Andrássy Gyula és általános érveket hozott fel az indítvány ellen. Felemlité, hogy a közös min. tanács már is leszállította 40 5 millióval az eredeti hadügyi költségvetést és hogy további megtakarítások mellett a harczképesség iránt csak »felényi felelősséget« vállalhat a kormány. Azt is felhozta, hogy a Schmerling-korabeli hadi budget igen tetemesen leszállittatott és azóta normálbudgetünk van, míg a többi ressortok költségvetései mind emeltettek (Productív czélokra! — felelték neki). Benedek gyakorlati érvekkel akarta bizonyítani a későbbi behívás czélszerűtlenségét, de a korábbi szabadságolás ellen csak általánosságban hangsúlyozta a hadsereg harczképességét. A korábbi szabadságolás ellen Hartung érvelt, felhozván, hogy ennek folytán hiány volna jó altisztekben és hogy a hadsereg szellemére kedvezőtlen befolyást gyakorolna, ha a tehetségesb, szorgalmasabb katonákat korábban bocsátanák haza. A bizottság nem hozott még határozatot, mert kísérletet akarnak tenni compromissumra. A kérdés függőben hagyatott. A bizottság ma d. u. ismét ülést tart. A helyzet keleten tegnapelőtt óta nem öltött kedvezőbb alakot, sőt úgy látszik, folyton bonyolultabbá válik. Egész sora a fenyegető híreknek terjedt el. Az »Agence Reuter« azon hírét, hogy a porta félhivatalosan értesítve jön a berlini programairól, s hogy már tanácskozás alá is vette, az » Agence Bordeano« azon közleménye követte, hogy a török kormány elvetette a nagyhatalmak javaslatait. Az »Agence Havas« viszont május 23 tól Ragusából azon értesítést veszi, hogy a lázadók táborából érkező biztos hírek szerint a felkelők azon előnyök folytán,melyeket állítólag legutóbb kivívtak, az eddigi feltételekkel többé megelégedni nem akarnak, hanem Bosznia és Herczegovina föltétlen önállóságát követelik s a fegyverszünetet visszautasítják; ezen kívül ideiglenes kormány kikiáltását készítik elő. Ugyanekkor az angol kormány egyik lapja a »Standard« azt jelenti, hogy a Doverben horgonyozó csatorna-hajóraj, mely Madeirába volt indulandó, ellenkező parancsot kapott s egyúttal utasíttatott, hogy készen álljon s szükség esetén azonnal a középtengeri hajóhadhoz csatlakozzék. Ha ezekhez hozzávesszük a Szerbiából érkező híreket, továbbá azt, hogy egy idő óta Montenegróban is fordulat állott be, úgy a helyzetet a béke szempontjából reménytelinek épen nem mondhatjuk. Montenegrót illetőleg Cattaróból félhivatalosan jelentik, hogy a török kormány ismeretes, s tisztán védelmi czélokra szolgáló csapatösszpontosításai Podgoriczában egyszerre nagyban nyugtalanítani kezdik a jámbor montenegróiakat. Ez okból Nikita fejedelem panaszt akar emelni a nagyhatalmaknál. A hivatalos lap már azt írja, hogya porta kihívó lépéseket tesz, minek folytán mi sem maradhatunk tétlenül. — Válóúton állunk, épen úgy mint Szerbia.« A hivatalos nyilatkozat e pillanatban annál feltűnőbb, mert a nagyhatalmak pacificáló törekvéseivel a legkirívóbb ellentétben áll. A berlini ismeretes emlékirat tartalmáról némi újabb részletek kerültek nyilvánosságra. Az emlékirat két havi fegyverszünetet ajánl; ez időben a herczegovinai és boszniai lázadók — a bolgárokról még nincs szó — a porta elé terjesztik kívánságaikat. Ezek következők: templomaik és házaik államköltségen való fölépítése, élelmiszer és vetőmag ingyen kiosztása mindaddig, míg a lakosság rendes munkáját ismét folytathatja; a török csapatok határozottan megjelölt helyekre kötelesek visszavonulni; a keresztény és muzulmán lakosság megtartja fegyverét. A reformok végrehajtásának ellenőrzésére bizottság alakíttatik, melynek elnöke keresztény; a consulok ellenőrizendik a bizottság működését. Ha két hónap alatt a béke helyre nem áll, a hatalmak erélyesebb eszközök alkalmazását helyezik kilátásba s különösen Ausztria-Magyarország el fogja zárni a kleki kikötőt. Az emlékirat végül azt mondja, hogy az uj javaslatok nem egyebek, mint Andrássy gróf reform-tervezetének természetes folyományai. Hogy azonban Anglia, mely Andrássy gróf reformjait annak idején elfogadta, nem így fogja fel a dolgot, ezt kimutatta az által, midőn a berlini emlékirat támogatását megtagadta. Az »Agence Gen. Russe« sürgönye szerint a londoni kormány ez elhatározását azzal indokolja, hogy a kívánt fegyverszünet a keresztények s mohamedánok izgatottsága folytán kivihetetlen s hogy a hatalmak magatartása csak arra fog szolgálni, hogy a keresztényeket további ellenállásra ösztönözze. Az angol lapok mindnyájan feltétlenül helyeslik a kormány elhatározását. Különben minden oldalról azt jelentik, hogy Anglia vonakodása a többi nagyhatalmak actióját megakasztani nem fogja. A „Pesti Napló“ tárczája. Raymonde* — Regény. — Irta THEURIET ANDRÉE, I. Az erdei életnek is megvannak a maga titkos örömei, melyeket a párisi, ki legföljebb az Arc de Triomphe és a tuileriák közt szokott sétálni, soha sem fog megismerni. A gombaszedés is egyike ezen, olykor szenvedélylyé fokozódó mulatságoknak, de csak az avatott ért annak élvezéséhez. — Ha az ember szép nyári napon, mikor az éjjeli permeteg meglocsolta a földet, kimegy a harmattól gyöngyöző fák közé, belemélyed a sűrűbe, hova a kelő nap fénye nem hat; itt mély csend közepette, melyet csak a czinegék sipogása és a mókusok szökdelése zavar meg,szaglászeb gyanánt szimatolgat, a gourmand áhitatosságával szemlélgeti az éjjel termett galóczákat és egyéb gombákat : — van-e ennél ártatlanabb és szebb mulatság ? Meg van abban minden, ami az emberi örömek tényezőit képezi; izgatottak vagyunk a hajhászástól, örvendünk, mert birtokunkba ejtünk valamit, a váratlan leletek kedves meglepetéseket nyújtanak, aztán jó soká érdeljük a reményt, hogy estebédre csemegeételünk lesz. Így gondolkozott az öreg Noel Heurtevert is, midőn egy júliusi reggelen elbarangolt az erdőben, mely az auberivei völgyet elválasztja a viveyi zugtól. Karján kosarat vitt, rókaorru kutyája minduntalan hozzádörgölőzött,s vidáman ballagott az erdő halmos földén. Nyár elején sok eső esett, a sebes záporoktól átázott földből igen korán fejlődtek a gombák, a tisztásokon, a mohák közt tarka-barka csoportokban virítottak ki a zöld füvek közül. Noel tele tüdővel szítta a reggeli levegőt, turkált a fűben, hol letérdepelt, hol meg ideges hévvel felszökött, akár egy kisoványodott macska. Időrőlidőre odaszólt a kutyának. Hát te! nem veszed észre ott a linkák közt ama gyönyörűséges fajtát, nem-e! Igazán kutya vagy, sok lármát csapsz, de kevés a látszatra! Hát aztán hiába veted reám ezeket a kihalt szemeket ? Amit mondtam, az meg van mondva ! és azon a te siralmas pofád nem fog változtatni semmit! Noel úr már vagy hatvan éves lehetett. Kis satnya teste majdem egészen eltűnt a hosszú felöltő alatt, melynek posztója a naptól meg az esőtől már mindenféle zöld színárnyalatot játszott, kezdve a parajzöldön fel a kanári zöldig. Őszülő szakálla bozontos, fehér haja rendetlenül omolt szét egyenetlen vállain. Tágas orrlyukai, széles szája, kidült állkapcsa első látszatra parasztosnak tüntetők fel gondozatlan arczát, de a magas homlok, a szomorú, szinte keserű nézésű barna szemek helyreütötték az arcz alsó részének visszatetsző voltát, elárulták, hogy e férfiú sokat gondolkozott, sokat szenvedett. — Kutyája, mely »csavargó« névre hallgatott, szintén olyan nyers modorú, de ezt a hibát jóvátette eredeti arczkifejezése; félig farkas, félig róka természetet mutat; anyja, mikor az erdőben barangolt, bizonyára bűnös értekezéseket tartott valamelyik udvarló kedvében levő vaddal; fekete pettyes sárga bundája, bozontos, forgóalakú farka, nyújtott, ravasz feje, szürke, fitos orra, fekete, sugárzó gonosz szemei, mind vadállati erede- | tet árultak el. A gazda szemrehányó szavai után az eb meg- alázottan, lehorgasztott farkkal, lekonyitott fülekkel félrehúzódott. — Ejb! hát duzzogsz, dörmögé az öreg vállvonva, csak tessék. Az ilyen fajta egyéneknél nem kell az efféle nyafogást felvenni. — Azután folytatta a gombaszedést. A nap mind forróbban kezdett sütni, a kosár már színig volt tele és nehéz lett az öregnek. Noel megtörülte homlokát és körülnézett, nem találna-e valami alkalmas helyet, fiestának valót. A Vivey felőli lejtőn csak pár száz lépésre egy patak csörgedezését halta meg. Az öreg tanár elment a bükkfacsoport felé, melynek alján a víz magának víztartót vájt. A mohos gyökerek jó, puha ülést adtak, Noel le is heveredett, fejét könyökére támaszta. — Hejb! sóhajtozott és kinyújtóztatta fáradt combjait — nagyon meggyengültek lábaim húsz év óta... Arcza, tán a fáradtságtól, tán a bánattól kedvetlen kifejezést öltött. Az öreg lecsüggesztett feje visszatükröződött a zsázsa fenekű forrásban ; mélabús, majd merengő szemekkel nézte a babok tükrét. Sajátszerű optikai csalódás vagy a képzelem játéka folytán úgy látta,hogy arczát a babok átváltozottan, megifjítottnak tükröztetik vissza. A fáradt arczú, őszbecsavarodott hatvan éves fő helyett a babtükörben lángoló szemű, fekete fürtü, szakálltalan alak nézett vissza a vízből; ilyen volt ő harmincz évvel ezelőtt; gondolatmenete észrevétlenül átkalandozott a régi időkbe, mikor kijött a gymnasiumból és a palais-royal egyik vendéglőjében tanulótársai őt, mint első eminenst ünnepelték, ki első lett a promotiónál. Szemei előtt feltűnt az aranyos párkányzatú terem, melynek nagy tükrében a gázlángok végtelen sora tükröződött vis- Isza; poharak csengtek, lelkes felköszöntők mondattak, melyekre ő megindult hangon felelt. A habzó pezsgő mámorító gőzével nagyravágyó tervek, dicsőséges álmok szálltak felhevült fejébe ! . .. Fiatal keble nagy reményektől dagadt. Az élet azon napjait élte, mikor a bűvös fa ágain a csalóka remény aranyalmái függenek meg; a nap érlelni kezdi, csak ki kell nyújtani utánuk kezeinket. E pillanatban az eb megunta a duzzogást és odaállt gazdája elé, hátsó lábain ült, orrát felemelte, csóválta farkát, szeme kérdezni látszott: »Ugyan minek gondolsz vissza a letűnt napokra ?« De az öreg nem ügyelt ide, továbbra is elmerült az ifjúkori ábrándok világába. Az eb morogni kezdett, felemelte egyik lábát és rátette a merengő férfi térdére. Noel oda se hederített. Az eb türelmetlenkedett, úgy tett, mintha legyek után kapkodnék, csámcsogott és eltorzította pofáját. Végre megharagudott, hogy legszebb fogásait hasztalan prédálja, kedvetlenül a földre vetette magát és bús horkantást hallatott. Az egész erdő ébredőben volt; ezer hangú zsongása-bongása a merengőnek oly jól esett, a cserjékben ezer meg ezer rovar zümmögött; a harkályok a fák kérgét kaparták, a szarkák a gallyak közt suhogtak. Az erdő alján elterülő kis faluból ezüst csengésű kis harang szólalt meg; vidáman, hangosan, mintha esketőre hívná a vendégkoszorút. Noel úr hallgatózott, megrázta hosszú fehér haját, kebléből mély, panaszos sóhaj tört fel. Nem tapasztaltad még soha, hogy egy régi szekrényhez, mely már hosszú évek óta van elzárva, megtaláltad az elvesztett kulcsot és lassan megforgatod a rozzant zárban ? Nagy nehezen kinyitod a fiókot és egyszerre ott látod a régi holmikat, ugyanazon rendbe rakva, ahogy félszázaddal ezelőtt hagytad ? Feltámadás ünnepét ülöd: a megsárgult levelek, a kopott táblájú könyv, a szinevesztett szalag, a régi divatú illatos üvegcse, megannyi kedves, szomorú emlékei egy letűnt világnak. — Hej! minden ember szívében akad egy ilyen titkos fiók, mely tele van keserű illatú ereklyékkel, senkinek sincs róla sejtelme ; hosszú éveken át megfeledkezünk e rejtekhelyről, míg végre egyszer a véletlen nyomára vezet. — A távolból felhangzó csengetyüszó volt a varázsige, mely megnyitotta a titokteljes, rég elzárt ajtócskát. Az öreg felocsúdott ábrándjaiból, tán a habok csörgedezése zavarta fel, köd szállott szemére ? Csak homokot és sarat látott a forrás fenekén; busán gondolt az egyhangú évekre, melyek a rajongó napjait követték. Az öreg tanár szíve elszorult, amint a babtükörbe nézett és meglátta a magányos, komor házikót az erdő szélén; elvonultak előtte a visszavonultság évei, melyeket egy hóbortos eb, és penészes könyvek társaságában töltött el. Fájdalmas, embergyűlölő elmélkedései nem soká tartottak; egyszerre az eb hangosan ugatni kezdett, a fák közé futott, bolondos kedvében, úgy megcsóválta farkát, hogy az fejéig ért. — Ide! ide! pompás állat vagy no; több eszed van, mint akár egy embernek, kiáltott egy hang langresi kiejtéssel... Nos, Noel úr, alszik, vagy nem ismeri meg régi barátait ? (Folyt. köv.) Budapest, május 26. (A nagyhatalmak követei Budapesten.) A német birodalom követe, gr. Stollberg tegnap Budapestre érkezett. Buchanan, Novikoff és Rarff pasa követek, kik már előbb érkeztek meg, még néhány napig itt maradnak, hogy gr. Andrássy külügyminiszterrel közvetlenül értekezzenek. A porta követének tegnap hosszas értekezlete volt a külügyminiszterrel. (A magyar delegatio) hadügyi albizottságának ülése, mely tegnapra volt kitűzve, mára halasztatott, mert tegnap a hadügyminisztérium képviselői az osztrák delegatióban voltak elfoglalva. (A képv. ház zárszámadási bizottsága tegnapi ülésében a Horvátországgal való leszámítolásokat vizsgálta meg 1874. végéig s azokat jóváhagyta. E zárszámadások szerint Magyarország az 1869—1874. időközben 9 millió forintnál többet költött saját jövedelmeiből Horvátország fedezetlen kiadásai javára. A zárszámadási bizottságnak az 1874. évvel vonatkozó jelentése még a ház eloszlása előtt fog előterjesztetni; a ház azonban azt csak őszkor fogja tárgyalni. Ugyanez ülésből a következő tudósítást veszszük: A zárszámadási bizottság tegnapi ülésében előterjesztetett az állami számvevőszék részéről a magyar államkincstár s Horvát-Szlavónországok közti leszámolás részletes kimutatása. Előterjesztetett továbbá a bizottság egyik tagja részéről egy határozati javaslat, melyben a kormány felhivatnék a magánosoknak adott, s 1000 írton felüli előlegekről egy részletes kimutatásnak a képviselőház elé terjesztésére. A bizottság elhatározta, hogy előbb kifogja a kormányt hallgatni arra nézve, mily eljárást követ az előlegek adásánál, s csak azután fogja tárgyalás alá venni a beterjesztett határozati javaslatot. (A képviselőház közlekedésiügyi bizottsága tegnapi ülésében tárgyalás alá vette a temesvár-orsovai vasút engedélyének részben módosításáról szóló trvjavaslatot. — Bánó óhajtotta volna, hogy a javaslathoz mellékeljenek a pótszerződés, melynek alapján az engedélyokmány módosítása, illetőleg a vasútvonalon előforduló alagutaknak csak egy vágányra építése engedélyeztetik. Kívánja továbbá, hogy az ily módon megtakarítandó 600.000 írt fele, mely tartalékalapul a társulat birtokában marad, az állam, részére biztosíttassék. — Péchy miniszter az elsőre nézve megjegyzi, hogy helyesli a szerződés intézkedéseinek a trvjavaslat szövegébe fölvétele; a másodiknak a trvjavaslatban kifejezését nem ellenzi. — A trvjavaslat ily értelemben módosíttatik. — Horváth Gy. felhívja a kormányt, hogy a szóban forgó vasúttal egyidejűleg a brassó-tömösi csatlakozás kiépítéséről gondoskodjék. A felhívás a jelentésben kifejeztetvén, a távjavaslat egyebekben néhány styláris módosítással elfogadtatott. Előadónak a bizottság Szentpályt választó, (Bajáról) tizennyolcz tagból álló küldöttség tisztelgett a miniszterelnök, igazság és közlekedés minisztereknél. A két előbbinél sajnálkozásukat fejezték ki a bajai törvényszék megszüntetése fölött; Baján a váltó forgalom csak a pénzintézeteknél 12 millióra megy s a törvényszék megszüntetése a kereskedelemre hátrányosan fog hatni; a küldöttség azt kérte, hogy miután törvényszékük visszaállítását jelenleg nem várhatják, legalább a későbbi inarticulatió alkalmával legyen a kormány tekintettel Bajának nem csak helyi, hanem országos érdekeire. Az igazságügyi miniszter azt válaszolta, hogy Baja törvényszékének eltörlését a geografikus helyzete okozta s a megyei területek respektálása, azt nem tehették, hogy Bács megyének mind a négy törvényszékét meghagyják, Pest megyének pedig kettőt hagyjanak; Szabadka törvényszékének meghagyását nagy népessége, Zomborét megyeszékhelyi helyzete, Újvidékét pedig a politikai viszonyok követelték; tehát Bajának kellett feláldoztatni; az inarticulátió idejére nézve a minister némi biztató reményt adott. A miniszterelnök nyájasan fogadta a küldöttséget ; a bajai törvényszék eltörlését sajnálatos kényszerűség gyanánt tüntette föl s biztosította a küldötteket, hogy a kormány, kínálkozó alkalommal örömest fogja Baja érdekeit támogatni. — A küldöttség legszerencsésebben a közledési miniszternél járt el; a küldöttség előadta, hogy a Duna, Baja alatt oly partszaggatásokat visz véghez, melyek idővel magát a várost is fenyegetle tik. j a jelentette)os, tehát a helyzet szakértő megvizsgálását s a kormány intézkedését kikérték; a miniszer azt határozottan megígérte; a küldöttség második kérelme az volt, hogy a báttaszéki s illetőleg dunadrávai vasút végre valahára, Baján keresztül kiépíttessék,hogy a kormány az említett zugvonalnak ne fizesse díjába a majdnem évenként fél millióra menő garanciát, s hogy a kiépített vonal világforgalmi feladatának végre átadassék. A miniszter ezen vonal kiépítését — mint azt már Baja képviselőjének interpellációjára az országgyűlésen is kijelente — elmaradhatlannak mondta s megigéré, hogy amint egy kis kedvező alkalom kínálkozik az ügy keresztül vitelére, arra vonatkozó javaslatát elő fogja terjeszteni. (A közös activák azon részéről, melyet a közös pénzügyminiszter kezel, e miniszter a következő kimutatást terjesztő az osztrák delegativ elé . Ezüstben van 18,895 frt, bankvalutában 70,179 frt 38 kr, részleges jelzálogi utalványokban 5.313,700 frt, kötelezvényekben 11.845,322 frt 27 kr, értékpapírokban 28.021,881 frt 60 kr. A részletekből kitűnik, hogy a közös activák között van : 26,666 drb részvénye a cseh északi vasútnak á 150 frt, szelvénynyel, felsorolva 3 999,900 frttal; 18,000 db erdélyi vasutrészvény á 200 frt, (4534 db be nem váltott szelvénynyel 1872. jul. 1-től) felsorolva 3.600,000 frttal; 32,500 db Ferencz József-vasút, részv. á 200 frt, szelvénynyel, felsorolva 6.500,000 frttal; 21,500 db kassa-oderbergi vasutrészvény á 200 frt, szelvénynyel, felsorolva 4-300,000 forinttal; 24,990 db Rudolf-vasutrészv. á 200 frt, szelvénynyel, felsorolva 4.998,000 frttal. A kimutatás melléklete a különféle tételek részletes elősorolását tartalmazza, így az 1867-diki pénztári maradékot 3130 írttal, az államadósság-törlesztési alap vagyonát, az állandó domesticális kötvényeket, számos városközségi és magánosok kötvényeit. Ezen, 45 millióra menő alapokon kívül, a közös activákból egy vesz részt a magyar és az osztrák pénzügyminiszter kezel; de hogy ezen részek mily összegből állanak, ezt a közös pénzügyminiszter nem tudja, mert a kimutatásokat az orsz. kormányok megtagadták. (A szofták forradalma Konstantinápolyban.) Mint Konstantinápolyból, május 19-éről írják a szofták részéről új tüntetés készül, s a legközelebbi nyolcz nap alatt végbemegy. Vezetőik a tartományokkal összeköttetésbe kezdenek lépni, s távolról sem akarják az államrend teljes felforgatását. Nyugalommal, okosan és biztosan működnek. Programmjukból kiemeljük a következőket: Azt akarják, hogy a szultán öt millió török font sterlinget adjon vissza a kincstárnak, civilistája egy millió font évi járulékra korlátoltassék, »Khalifa« czime megszűnjék, nemzeti tanács alakíttassák, s a pénzügyminiszteri tárcza európai emberre bizassák. Ez eszmék foglalkoztatják most az egész konstantinápolyi világot, mindenki nemzeti tanácsról és alkotmányról beszél. Az, hogy a szultán a kincstárnak öt millió fontot fizessen, talán kissé túlzott követelés, de előkelő török körökben azon nézet vert gyökeret, hogy a padisapmezőiben huszonöt millió font aranyat és értékpapírt tart elrejtve. A város különben egészen nyugodt, s a szofták mindeddig igen szépen játszották szerepüket. Csak attól lehet tartani, hogy bennök is felébred a fanatismus, ha majd arra kerül a sor, hogy a közhatalomban a keresztények is részesüljenek. Herczegovinából és felkelésről régóta nem érkezett hír, csak azt beszélik, hogy a porta semmi áron sem akar két havi fegyverszünetet engedélyezni. (Feszült helyzet Szerbiában.) Belgrádból, május 22-éről írják, hogy ott előtte való nap elterjedt már a hír, hogy a fejedelem a három havi moratórium engedélyezésére vonatkozó rendeletet aláírta; a hír roppant sensatiót keltett. Eddig e rendszabályt a kormány nem gazdaság, hanem inkább politikai okokból tagadta meg, de most ez okok úgy látszik megszűntek. A kivételes intézkedés okául felhozták, hogy Szerbia rendkívüli viszonyok közt van. De a rendkívüli viszonyok természetéről mély hallgatásba burkolóznak, ámbár mindenki azt hiszi, hogy csak a háború kérdésében hozandó túlzott határozatokról lehet szó, és hogy a magyarázat jogosult, a mellett több más tény szól, mely a moratóriumot kísérte. Ide tartozik a sajtótörvény felfüggesztése ; az alkotmány szerint ilyen rendszabályhoz békés és nyugalmas időben folyamodni nem szabad. De a béke sem kívülről, sem belülről fenyegetve nincs s így miután mégis e rendszabályhoz folyamodtak jogosult azon föltevés, hogy is Bóka napja baxellőfélben van. Vannak ugyan emberek, kik azt hiszik, hogy e rendszabályt Risztics épen a béke érdekében s az omladina ellen intézte, s hogy az országot ostromállapot alá is fogja helyezni, de ezzel viszont azon tény nem hozható öszhangzatba, hogy a 12 millió frank kényszerkölcsön kirovatott az országra. Egyedül Belgrádra 11/5 millió esik, ezenkívül rendkívüli adópótlékot is szednek be, mi természetesen a kormány békés intenziói mellett mind felesleges lenne. Ezek a tények együttvéve a közvéleményt nagyban nyugtalanítják; kitűnik belőlök, hogy a helyzet a lehető legkomolyabb. A kormány nemsokára kénytelen lesz szint vallani; minden oldalról sürgetik az eldöntést. A conservativek lapja a legerélyesebben azt hangoztatja, hogy válaszszon a kormány béke és háború közt. A szélső »Istók« viszont azt írja, hogy a hadikészületek befejezvék s a háborúhoz szükséges utolsó rendszabály, a kényszerkölcsön is el van rendelve. (Az osztr. nemz. bank heti kimutatása) május 24. Bankjegyforgalom 277,725.330 frt — kr (— 4,188.250 frt.) Giró-betétek 1.205.042 ft 165 kr. (——462.510 ft 11 kr.) Beváltandó bankutalványok és más esedékes passivák 3,808.1871 frt 47 s kr. (-f- 184.436 frt 38 krajczár.) Fedezet: Érczalap 136,597.058 frt 54 kr (-f- 48 forint 81 kr), érezben fizetendő váltók 11,194.291 frt 67 kr (— 23.969 frt 16 kr), államjegyek, melyek a bank tulajdonában állanak 2,697.634 frt (-1 232.411 frt), leszámítolás 104,816.940 frt 4 kr (— 3,129.274 frt 19 kr.), kölcsönök 28,527.300 frt (— 85.800 frt), földtehermentesítési kötvények beváltott szelvényei 158.307 ft 83 kr ( 6 983.414 frt 276 kr), beváltott és börzeszerűleg vásárolt záloglevelek : 66 2/3 % 4.070.933 frt 33 kr, (6 152.933 frt 33 kr). Összesen 288.062.465 frt 41 krajczár. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése május 26-án. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Wächter Frigyes, Gulner Gyula, Orbán Balázs. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Széll Kálmán, Perczel Béla, Szende Béla. Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök: Bemutatja Liptó megye feliratát a királyi haszonvételek szabályozása különösen az italmérési jog megváltása és az iszákosság terjedésének megváltása iránt. A kérvényi bizottsághoz utasíttatik: Fehérszék, Bánfalva, Pribékfalva, Magosfalva, Hosszufalva, Aranymező, Csákmány, Pirosé, továbbá Kis-Buny, Hovrilla, Butyásza, Törökfalu, Nagy-Körtvélyes, Duruga, Somkutpataka Jedér, Nagy-Nyires, Gyökeres , Tölgyes-Lukácsfalva, Ferice, Lemény, Toplicza, Letka, Kis-Nyires, Résztől, Kis - Sólymos , Kozla - Csulla, Purkerecz és Várallya községek Kővárvidék ezredéves autonómiájának fenntartása és ennek meg nem engedése esetében Kővárvidéknek egészben Belső-Szolnok megyéhez leendő csatoltását kérik. Ugyancsak a következő kővárvidéki községek részéről Sáaros-Magyar Berkesz közönsége Kővárvidékének Nagy-Bánya és Felső-Bánya városokkal leendő kikerekítése vagy közelebbi törvényhatósághoz egészben leendő, csatolása iránt folyamodik. Kolczér, Kis Bozinta-Bozinta, Hagymás-Lapos, Nagy- Somkut törvényhatóságok fenntartása iránt folyamodnak, Kővár, Remete-Nagy- Fentős, Kis-Fentős, Puszta-Fentős, Szappan-Patak, Erdő Aranyos, Puszta Hidegkút Csokátesz-Blozsa Magura, Kötelesmező kővárvidéki községek Kővárvidékének Nagy-Bánya és Felső Bánya városokkal leendő kikerekítése vagy Belső-Szolnok megyéhez való csatolása iránt folyamodnak. Mindezen kérvényt a megtekintés végett le fognak tétetni a képviselőház irodájába. Felső-Bánya város, Méhtelek, Nagy-Peleske, Batizvasvár, Kis-Peleske, Udvari, Zajta, Szent-Márton, Nagy Gécz, Vetés, Lázári, Pete, Sima, Puszta- Darócz, Óvári, Egri, Gyukod, Pátyod, Csenger-Bagos, Ura, Szamos-Dobb, Csenger mezőváros, Zsadány, Angyalos, Alsó-Újfalu, Hidegkút, Lénárd, Feketefalu, Tőkés, Alsó-Ternezaj, Felső-Újfalu községek, Szatmár megye közigazgatási székhelyének, Nagy-Károly mezővárosból Szatmár-Németi városába áthelyezése iránt kérvényeznek. Hasonlókép letétetnek a ház irodájába. Elnök jelenti, hogy az igazságügy miniszter holnap fog válaszolni Domahidy Ferencz és Péchy Jenő képviselőknek a nagykárolyi törvényszék megszüntetése tárgyában hozzá intézett interpellációira. Quitommoul vaiouls. Hegedűs Sándor a pénzügyi bizottság jelentését mutatja be, a nemzetközi metermérték-hivatal felállítására és fenntartására 1876. évre szükséges póthitelről , úgyszintén az országban fellépett phylloxera terjedésének meggátlásáról szóló törvényjavaslat tárgyában. A törvényjavaslatok tárgyalása az előadó és a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter felszólalására az osztályok mellőzésével fog napirendre tűzetni. Földváry Mihály a számvizsgáló bizottság jelentését mutatja be az 1874. évi szeptember 1-jétől azon év deczember 31-éig vezetett pénztári számadások megvizsgálásáról. A jelentés tárgyalása legközelebb napirendre fog tűzetni. Folytattatott a zárszámadási bizottság jelentésének tárgyalása az 1873. évi zárszámadások tárgyában. Madarász József egy határozati javaslatot ad be, mely így hangzik : »tekintve, hogy az 1867. év XII. t. sz. 41 és 42. §-ai világosan rendelik, hogy minden, a közösügyi bizottságok által, megállapított és szentesített költségek előbb mintsem kifizettetnék, a magyar minisztérium által a magyar országgyűléshez terjesztendő költségvetésbe felveendők: az említett törvény rendeleteinek megszegésével kiadott 3099 frt 17 kv. többletre a felmentés meg nem adatik. Mihályi Péter megjegyzi, hogy e kérdés előfordult a zárszámadási bizottság korábbi jelentéseiben. Itt oly összegről van szó, mely Magyarország pénztárából kifizettetett ugyan, de utólag a zárszámadási bizottság felszólalása folytán, a két kormány között ez iránt tárgyalások folytak s ezen összeg csakugyan elszámoltatott. Széll Kálmán részletes felvilágosítást nyújt a