Pesti Napló, esti kiadás, 1876. május (27. évfolyam, 100-125. szám)

1876-05-26 / 121. szám

121. számi__________________ Szerkesztési iroda : Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségbe­­ intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Bu­ányu­si Péntek május 26.1876. ESTI KIADÁS, _____________27. évi folyam. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva regg­eli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai kü­lönküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár­­mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület küldendők. Budapest, május 26. A képviselő­ház mai ülésében az 1873. zárszámadásokat vitatta. A szélső bal­ról számos indítvány létetett, melyeket azon­ban a ház mellőzött. Az osztrák delegativ pénzügyi bizottsága tegnap fontos ülést tartott. Azon ismeretes indítványt tárgyalta, mely szerint ko­rábbi szabadságolások, vagy az újonczok ké­sőbbi behívása által mintegy 2,0 millió meg­­takaríttatnék, azonfelül az élelmezés javítása czéljából virement engedtetnék a költségvetés 22. és 23. czimei közt. A tárgyalásban részt vett gróf Andrássy Gyula és általános ér­veket hozott fel az indítvány ellen. Felemlité, hogy a közös min. tanács már is leszállította 40 5 millióval az eredeti hadügyi költségve­tést és hogy további megtakarítások mellett a harczképesség iránt csak »felényi felelős­séget« vállalhat a kormány. Azt is felhozta, hogy a Schmerling-korabeli hadi budget igen tetemesen leszállittatott és azóta normál­­budgetünk van, míg a többi ressortok költ­ségvetései mind emeltettek (Productív czé­­lokra! — felelték neki). Benedek gyakorlati érvekkel akarta bi­zonyítani a későbbi behívás czélszerűtlen­­ségét, de a korábbi szabadságolás ellen csak általánosságban hangsúlyozta a hadsereg harczképességét. A korábbi szabadságolás el­len Hartung érvelt, felhozván, hogy ennek folytán hiány volna jó altisztekben és hogy a hadsereg szellemére kedvezőtlen befolyást gyakorolna, ha a tehetségesb, szorgalmasabb katonákat korábban bocsátanák haza. A bizottság nem hozott még határoza­tot, mert kísérletet akarnak tenni compromis­­sumra. A kérdés függőben hagyatott. A bi­zottság ma d. u. ismét ülést tart. A helyzet keleten tegnapelőtt óta nem öltött kedvezőbb alakot, sőt úgy látszik, folyton bonyolultabbá válik. Egész sora a fenyegető híreknek terjedt el. Az »Agence Reuter« azon hírét, hogy a porta félhivata­losan értesítve jön a berlini programairól, s hogy már tanácskozás alá is vette, az » Agence Bordeano« azon közleménye követte, hogy a török kormány elvetette a nagy­hatalmak javaslatait. Az »Agence Havas« viszont május 23 tól Ragusából azon értesítést veszi, hogy a lázadók táborából ér­kező biztos hírek szerint a felkel­ők azon előnyök folytán,melyeket állítólag legutóbb ki­vívtak, az eddigi feltételekkel többé megelégedni nem a­karnak, hanem Bosznia és Herczego­vina föltétlen önállóságát követelik s a fegyver­­szünetet visszautasítják; ezen kívül ideiglenes kormány kikiáltását ké­szítik elő. Ugyanekkor az angol kormány egyik lapja a »Standard« azt jelenti, hogy a Doverben horgonyozó csatorna-hajóraj, mely Madeirába volt indulandó, ellenkező paran­csot kapott s egyúttal utasíttatott, hogy ké­szen álljon s szükség esetén azonnal a közép­tengeri hajóhadhoz csatlakozzék. Ha ezekhez hozzávesszük a Szerbiából érkező híreket, to­vábbá azt, hogy egy idő óta Montenegró­ba­n is fordulat állott be, úgy a helyzetet a béke szempontjából reménytelinek épen nem mondhatjuk. Montenegrót illetőleg Cattaróból fél­hivatalosan jelentik, hogy a török kormány ismeretes, s tisztán védelmi czélokra szolgáló csapatösszpontosításai Podgoriczában egyszer­re nagyban nyugtalanítani kezdik a jámbor montenegróiakat. Ez okból Nikita fejedelem panaszt akar emelni a nagyhatalmaknál. A hivatalos lap már azt írja, h­ogy­­a porta ki­hívó lépéseket tesz, minek folytán mi sem maradhatunk tétlenül. — Válóúton állunk, épen úgy mint Szerbia.« A hivatalos nyilat­kozat e pillanatban annál feltűnőbb, mert a nagyhatalmak pacificáló törekvéseivel a leg­kirívóbb ellentétben áll. A berlini ismeretes emlékirat tartalmá­ról némi újabb részletek kerültek nyilvános­ságra. Az emlékirat két havi fegyverszünetet ajánl; ez időben a herczegovinai és boszniai lázadók — a bolgárokról még nincs szó — a porta elé terjesztik kívánságaikat. Ezek kö­vetkezők: templomaik és házaik államkölt­ségen való fölépítése, élelmi­szer és vetőmag ingyen kiosztása mindaddig, míg a lakosság rendes munkáját ismét folytathatja; a török csapatok határozottan megjelölt helyekre kö­telesek visszavonulni; a keresztény és muzul­mán lakosság megtartja fegyverét. A refor­mok végrehajtásának ellenőrzésére bizottság alakíttatik, melynek elnöke keresztény; a consulok ellenőrizendik a bizottság működé­sét. Ha két hónap alatt a béke helyre nem áll, a hatalmak erélyesebb eszközök alkal­mazását helyezik kilátásba s különösen Ausz­­tria-Magyarország el fogja zárni a kleki kikötőt. Az emlékirat végül azt mondja, hogy az uj javaslatok nem egyebek, mint And­rássy gróf reform-tervezetének természetes folyományai. Hogy azonban Anglia, mely Andrássy gróf reformjait annak idején elfogadta, nem így fogja fel a dolgot, ezt kimutatta az által, midőn a berlini emlékirat támogatását meg­tagadta. Az »Agence Gen. Russe« sürgönye szerint a londoni kormány ez elhatározását azzal indokolja, hogy a kívánt fegyverszünet a keresztények s mohamedánok izgatottsága folytán kivihetetlen s hogy a hatalmak ma­gatartása csak arra fog szolgálni, hogy a ke­­resztényeket további ellenállásra ösztönözze. Az angol lapok mindnyájan feltétlenül he­lyeslik a kormány elhatározását. Különben minden oldalról azt jelentik, hogy Anglia vo­nakodása a többi nagyhatalmak actióját meg­akasztani nem fogja. A „Pesti Napló“ tárczája.­­ Raymonde* — Regény. — Irta THEURIET ANDRÉE, I. Az erdei életnek is megvannak a maga titkos örömei, melyeket a párisi, ki legföljebb az Arc de Triomphe és a tuileriák közt szokott sétálni, soha sem fog megismerni. A gombaszedés is egyike ezen, olykor szenvedélylyé fokozódó mulatságoknak, de csak az avatott ért annak élvezéséhez. — Ha az em­ber szép nyári napon, mikor az éjjeli permeteg meg­locsolta a földet, kimegy a harmattól gyöngyöző fák közé, belemélyed a sűrűbe, hova a kelő nap fénye nem hat; itt mély csend közepette, melyet csak a czinegék sipogása és a mókusok szökdelése zavar meg,szaglász­­eb gyanánt szimatolgat, a gourmand áhitatosságával szemlélgeti az éjjel termett galóczákat és egyéb gom­bákat : — van-e ennél ártatlanabb és szebb mulat­ság ? Meg van abban minden, a­mi az emberi örö­mek tényezőit képezi; izgatottak vagyunk a hajhá­­szástól, örvendünk, mert birtokunkba ejtünk vala­mit, a váratlan leletek kedves meglepetéseket nyújta­nak, aztán jó soká érdeljük a reményt, hogy estebédre csemegeételünk lesz. Így gondolkozott az öreg Noel Heurtevert is, midőn egy júliusi reggelen elbarangolt az erdőben, mely az auberivei völgyet elválasztja a viveyi zugtól. Karján kosarat vitt, rókaorru kutyája minduntalan hozzádörgölőzött,s vidáman ballagott az erdő halmos földén. Nyár elején sok eső esett, a sebes záporoktól átázott földből igen korán fejlődtek a gombák, a tisztásokon, a mohák közt tarka-barka csoportokban virítottak ki a zöld füvek közül. Noel tele tüdővel szítta a reggeli levegőt, tur­kált a fűben, hol letérdepelt, hol meg ideges hévvel felszökött, akár egy kisoványodott macska. Időről­­időre odaszólt a kutyának. Hát te! nem veszed észre ott a linkák közt ama gyönyörűséges fajtát, nem-e! Igazán kutya vagy, sok lármát csapsz, de kevés a látszatra! Hát aztán­ hiába veted reám ezeket a ki­halt szemeket ? A­mit mondtam, az meg van mond­va ! és azon a te siralmas pofád nem fog változtatni semmit! Noel úr már vagy hatvan éves lehetett. Kis satnya teste majdem egészen eltűnt a hosszú felöltő alatt, melynek posztója a naptól meg az esőtől már mindenféle zöld színárnyalatot játszott, kezdve a pa­rajzöldön fel a kanári zöldig. Őszülő szakálla bozon­tos, fehér haja rendetlenül omolt szét egyenetlen vál­­lain. Tágas orrlyukai, széles szája, kidült állkapcsa első látszatra parasztosnak tüntetők fel gondozatlan arczát, de a magas homlok, a szomorú, szinte keserű nézésű barna szemek helyreütötték az arcz alsó ré­szének visszatetsző voltát, elárulták, hogy e férfiú sokat gondolkozott, sokat szenvedett. — Kutyája, mely »csavargó« névre hallgatott, szintén olyan nyers modorú, de ezt a hibát jóvátette eredeti arczkifejezé­­se; félig farkas, félig róka természetet mutat; anyja, mikor az erdőben barangolt, bizonyára bűnös érte­kezéseket tartott valamelyik udvarló kedvében levő vaddal; fekete pettyes sárga bundája, bozontos, for­góalakú farka, nyújtott, ravasz feje, szürke, fitos orra,­­ fekete, sugárzó gonosz szemei, mind vadállati erede- | tet árultak el. A gazda szemrehányó szavai után az eb meg-­­ alázottan, lehorgasztott farkkal, lekonyitott fülek­kel félrehúzódott. — Ejb! hát duzzogsz, dörmögé az öreg váll­vonva, csak tessék. Az ilyen fajta egyéneknél nem kell az efféle nyafogást felvenni. — Azután folytatta a gombaszedést. A nap mind forróbban kezdett süt­ni, a kosár már színig volt tele és nehéz lett az öreg­nek. Noel megtörülte homlokát és körülnézett, nem találna-e valami alkalmas helyet, fiestának valót. A Vivey felőli lejtőn csak pár száz lépésre egy patak csörgedezését halta meg. Az öreg tanár elment a bükkfacsoport felé, melynek alján a víz magának víztartót vájt. A mohos gyökerek jó, puha ülést ad­tak, Noel le is heveredett, fejét könyökére támaszta. — Hejb! sóhajtozott és kinyújtóztatta fáradt c­omb­­jait — nagyon meggyengültek lábaim húsz év óta... Arcza, tán a fáradtságtól, tán a bánattól kedvetlen kifejezést öltött. Az öreg lecsüggesztett feje visszatükröződött a zsázsa­ fenekű forrásban ; mélabús, majd merengő szemekkel nézte a babok tükrét. Sajátszerű optikai csalódás vagy a képzelem játéka folytán úgy látta,hogy arczát a babok átváltozottan, megifjítottnak tükröz­­tetik vissza. A fáradt arczú, őszbecsavarodott hat­van éves fő helyett a babtükörben lángoló szemű, fekete fürtü, szakálltalan alak nézett vissza a vízből; ilyen volt ő harmincz évvel ezelőtt; gondolatmenete észrevétlenül átkalandozott a régi időkbe, mikor ki­jött a gymnasiumból és a palais-royal egyik vendég­lőjében tanulótársai őt, mint első eminenst ünne­pelték, ki első lett a promotiónál. Szemei előtt fel­tűnt az aranyos párkányzatú terem, melynek nagy­­ tükrében a gázlángok végtelen sora tükröződött vis­- I­sza; poharak csengtek, lelkes felköszöntők mondat­tak, melyekre ő megindult hangon felelt. A habzó pezsgő mámorító gőzével nagyravágyó tervek, dicső­séges álmok szálltak felhevü­lt fejébe ! . .. Fiatal keble nagy reményektől dagadt. Az élet azon nap­jait élte, mikor a bűvös fa ágain a csalóka remény aranyalmái függenek meg; a nap érlelni kezdi, csak ki kell nyújtani utánuk kezeinket. E pillanatban az eb megunta a duzzogást és odaállt gazdája elé, hátsó lábain ült, orrát felemelte, csóválta farkát, szeme kérdezni látszott: »Ugyan mi­nek gondolsz vissza a letűnt napokra ?« De az öreg nem ügyelt ide, továbbra is elmerült az ifjúkori áb­rándok világába. Az eb morogni kezdett, felemelte egyik lábát és rátette a merengő férfi térdére. Noel oda se hede­­rített. Az eb türelmetlenkedett, úgy tett, mintha le­gyek után kapkodnék, csámcsogott és eltorzította po­fáját. Végre megharagudott, hogy legszebb fogásait hasztalan prédálja, kedvetlenül a földre vetette magát és bús horkantást hallatott. Az egész erdő ébredőben volt; ezer hangú zsongása-bongása a merengőnek oly jól esett, a cser­jékben ezer meg ezer rovar zümmögött; a harkályok a fák kérgét kaparták, a szarkák a gallyak közt su­hogtak. Az erdő alján elterülő kis faluból ezüst csen­gésű kis harang szólalt meg; vidáman, hangosan, mintha esketőre hívná a vendégkoszorút. Noel úr hallgatózott, megrázta hosszú fehér haját, kebléből mély, panaszos sóhaj tört fel. Nem tapasztaltad még soha, hogy egy régi szekrényhez, mely már hosszú évek óta van elzárva, megtaláltad az elvesztett kulcsot és lassan megforga­tod a rozzant zárban ? Nagy nehezen kinyitod a fiókot és egyszerre ott látod a régi holmikat, ugyan­azon rendbe rakva, a­hogy félszázaddal ezelőtt hagy­tad ? Feltámadás ünnepét ülöd: a megsárgult leve­lek, a kopott táblájú könyv, a szinevesztett szalag, a régi divatú illatos üvegcse, megannyi kedves, szomo­rú emlékei egy letűnt világnak. — Hej! minden em­ber szívében akad egy ilyen titkos fiók, mely tele van keserű illatú ereklyékkel, senkinek sincs róla sejtel­me ; hosszú éveken át megfeledkezünk e rejtekhely­ről, míg végre egyszer a véletlen nyomára vezet. — A távolból felhangzó csengetyüszó volt a varázsige, mely megnyitotta a titokteljes, rég elzárt ajtócskát. Az öreg felocsúdott ábrándjaiból, tán a habok csörgedezése zavarta fel, köd szállott szemére ? Csak homokot és sarat látott a forrás fenekén; busán gon­dolt az egyhangú évekre, melyek a rajongó napjait követték. Az öreg tanár szíve elszorult, a­mint a babtükörbe nézett és meglátta a magányos, komor házikót az erdő szélén; elvonultak előtte a vissza­­vonultság évei, melyeket egy hóbortos eb, és penészes könyvek társaságában töltött el. Fájdalmas, embergyűlölő elmélkedései nem soká tartottak; egyszerre az eb hangosan ugatni kez­dett, a fák közé futott, bolondos kedvében, úgy meg­csóválta farkát, hogy az fejéig ért. — Ide! ide! pompás állat vagy no; több eszed van, mint akár egy embernek, kiáltott egy hang lan­­gresi kiejtéssel... Nos, Noel úr, alszik, vagy nem is­meri meg régi barátait ? (Folyt. köv.) Budapest, május 26. (A nagyhatalmak követei Buda­pesten.) A német birodalom követe, gr. Stoll­­b­e­r­g tegnap Budapestre érkezett. Buchanan, Novikoff és Rar­ff pasa követek, kik már előbb érkeztek meg, még néhány napig itt maradnak, hogy gr. Andrássy külügyminiszterrel közvetle­nül értekezzenek. A porta követének tegnap hosszas értekezlete volt a külügyminiszterrel. (A magyar delegatio) hadügyi albizott­ságának ülése, mely tegnapra volt kitűzve, mára halasztatott, mert tegnap a hadügyminisztérium kép­viselői az osztrák delegatióban voltak elfoglalva. (A képv. ház zárszámadási bizott­sága­ tegnapi ülésében a Horvátországgal való le­számítolásokat vizsgálta meg 1874. végéig s azokat jóváhagyta. E zárszámadások szerint Magyaror­szág az 1869—1874. időközben 9 millió forintnál többet költött saját jövedel­meiből Horvátország fedezetlen kiadá­sai javára. A zárszámadási bizottságnak az 1874. évvel vonatkozó jelentése még a ház eloszlása előtt fog előterjesztetni; a ház azonban azt csak őszkor fogja tárgyalni. Ugyanez ülésből a következő tudósítást vesz­szük: A zárszámadási bizottság tegnapi ülésében elő­terjesztetett az állami számvevőszék részéről a magyar államkincstár s Horvát-Szlavónországok közti leszá­molás részletes kimutatása. Előterjesztetett továbbá a bizottság egyik tagja részéről egy határozati javas­lat, melyben a kormány felhivatnék a magánosoknak adott, s 1000 írton felüli előlegekről egy részletes kimutatásnak a képviselőház elé terjesztésére. A bi­zottság elhatározta, hogy előbb kifogja a kormányt hallgatni arra nézve, mily eljárást követ az előlegek adásánál, s csak azután fogja tárgyalás alá venni a beterjesztett határozati javaslatot. (A képviselőház közlekedésiügyi bizottsága­ tegnapi ülésében tárgyalás alá vette a temesvár-orsovai­ vasút engedélyének rész­ben módosításáról szóló trvjavaslatot. — Bánó óhajtotta volna, hogy a javaslathoz mellékeljenek a pótszerződés, melynek alapján az engedélyokmány mó­dosítása, illetőleg a vasútvonalon előforduló alagutak­­nak csak egy vágányra építése engedélyeztetik. Kí­vánja továbbá, hogy az ily módon megtakarítandó 600.000 írt fele, mely tartalékalapul a társulat birtokában marad, az állam, részére biztosíttassék. — Péchy miniszter az elsőre nézve megjegyzi, hogy helyesli a szerződés intézkedéseinek a trvjavaslat szövegébe fölvétele; a másodiknak a trvjavaslatban kifejezését nem ellenzi. — A trvjavaslat ily értelem­ben módosíttatik. — Horváth G­y. felhívja a kor­mányt, hogy a szóban forgó vasúttal egyidejűleg a brassó-tömösi csatlakozás kiépítéséről gondoskodjék. A felhívás a jelentésben kifejeztetvén, a távjavaslat egyebekben néhány styláris módosítással elfogadta­tott. Előadónak a bizottság Szentpályt választó, (Bajáról) tizennyolcz tagból álló küldött­ség tisztelgett a miniszterelnök, igazság és közlekedés minisztereknél. A két előbbinél sajnálkozásukat fe­jezték ki a bajai törvényszék megszüntetése fölött; Baján a váltó forgalom csak a pénzintézeteknél 12 millióra megy s a törvényszék megszüntetése a ke­reskedelemre hátrányosan fog hatni; a küldöttség azt kérte, hogy miután törvényszékük visszaállítását jelenleg nem várhatják, legalább a későbbi inarticu­­latió alkalmával legyen a kormány tekintettel Bajá­nak nem csak helyi, hanem országos érdekeire. Az igazságügyi miniszter azt válaszolta, hogy Baja tör­vényszékének eltörlését a geografikus helyzete okozta s a megyei területek respektálása, azt nem tehették, hogy Bács megyének mind a négy törvényszékét meg­hagyják, Pest megyének pedig kettőt hagyjanak; Szabadka törvényszékének meghagyását nagy né­pessége, Zomborét megyeszékhelyi helyzete, Újvidé­két pedig a politikai viszonyok követelték; tehát Bajának kellett feláldoztatni; az inarticulátió ide­jére nézve a minister némi biztató reményt adott.­­ A miniszterelnök nyájasan fogadta a küldöttsé­get ; a bajai törvényszék eltörlését sajnálatos kény­szerűség gyanánt tüntette föl s biztosította a küldöt­teket, hogy a kormány, kínálkozó alkalommal örö­mest fogja Baja érdekeit támogatni. — A küldött­ség legszerencsésebben a közledési miniszternél járt el; a küldöttség előadta, hogy a Duna, Baja alatt oly partszaggatásokat visz véghez, melyek idővel magá­t a várost is feny­egetl­e tik. j a jelentette)os, tehát a helyzet szakértő megvizsgálását s a kor­mány intézkedését kikérték; a miniszer azt hatá­rozottan megígérte; a küldöttség második kérelme az volt, hogy a báttaszéki s illetőleg dunadrávai va­sút végre valahára, Baján keresztül kiépíttessék,hogy a kormány az említett zugvonalnak ne fizesse díjába a majdnem évenként fél millióra menő garanciát, s hogy a kiépített vonal világforgalmi feladatának végre átadassék. A miniszter ezen vonal kiépítését — mint azt már Baja képviselőjének interpelláció­­jára az országgyűlésen is kijelente — elmaradhat­­lannak mondta s megigéré, hogy a­mint egy kis ked­vező alkalom kínálkozik az ügy keresztül vitelére, arra vonatkozó javaslatát elő fogja terjeszteni. (A közös activák­ azon részéről, melyet a közös pénzügyminiszter kezel, e miniszter a követ­kező kimutatást terjesztő az osztrák delegativ elé . Ezüstben van 18,895 frt, bankvalutában 70,179 frt 38 kr, részleges jelzálogi utalványokban 5.313,700 frt, kötelezvényekben 11.845,322 frt 27 kr, értékpa­pírokban 28.021,881 frt 60 kr. A részletekből kitű­nik, hogy a közös activák között van : 26,666 drb részvénye a cseh északi vasútnak á 150 frt, szelvény­nyel, felsorolva 3 999,900 frttal; 18,000 db erdélyi vasutrészvény á 200 frt, (4534 db be nem váltott szelvénynyel 1872. jul. 1-től) felsorolva 3.600,000 frttal; 32,500 db Ferencz­ József-vasút, részv. á 200 frt,­ szelvénynyel, felsorolva 6.500,000 frttal; 21,500 db kassa-oderbergi vasutrészvény á 200 frt, szel­vénynyel, felsorolva 4-300,000 forinttal; 24,990 db Rudolf-vasut­­részv. á 200 frt, szelvénynyel, felso­rolva 4.998,000 frttal. A kimutatás melléklete a kü­lönféle tételek részletes elősorolását tartalmazza, így az 1867-diki pénztári maradékot 3130 írttal, az államadósság-törlesztési alap vagyonát, az állandó domesticális kötvényeket, számos városközségi és magánosok kötvényeit. Ezen, 45 millióra me­nő alapokon kívül, a közös activákból egy vesz részt a magyar és az osztrák pénzügyminiszter kezel; de hogy ezen ré­szek mily összegből állanak, ezt a közös pénzügymi­niszter nem tudja, mert a kimutatásokat az orsz. kor­mányok megtagadták. (A szofták forradalma Konstan­tinápolyban.) Mint Konstantinápolyból, május 19-éről írják a szofták részéről új tüntetés készül, s a legközelebbi nyolcz nap alatt végbemegy. Vezetőik a tartományokkal összeköttetésbe kezdenek lépni, s távolról sem akarják az államrend teljes felforga­tását. Nyugalommal, okosan és biztosan működnek. Programmjukból kiemeljük a következőket: Azt akarják, hogy a szultán öt millió török font sterlin­get adjon vissza a kincstárnak, civilistája egy millió font évi járulékra korlátoltassék, »Khalifa« czime megszűnjék, nemzeti tanács alakíttassák, s a pénz­ügyminiszteri tárcza európai emberre bizassák. Ez eszmék foglalkoztatják most az egész konstan­tinápolyi világot, mindenki nemzeti tanácsról és al­kotmányról beszél. Az, hogy a szultán a kincstár­nak öt millió fontot fizessen, talán kissé túlzott kö­vetelés, de előkelő török körökben azon nézet vert gyökeret, hogy a padisa­pm­ezőiben huszon­­öt millió font aranyat és értékpapírt tart elrejtve. A város különben egészen nyugodt, s a szofták mindeddig igen szépen játszották szerepüket. Csak attól lehet tartani, hogy bennök is felébred a fanatismus, ha majd arra kerül a sor, hogy a közha­talomban a keresztények is részesüljenek. Herczego­­vinából és felkelésről régóta nem érkezett hír, csak azt beszélik, hogy a porta semmi áron sem akar két havi fegyverszünetet engedélyezni. (Feszült helyzet Szerbiában.) Bel­grádból, május 22-éről írják, hogy ott el­őtte való nap elterjedt már a hír, hogy a fejedelem a három havi moratórium engedélyezésére vonatkozó rendeletet aláírta; a hír roppant sensatiót keltett. Eddig e rend­szabályt a kormány nem gazdasá­g, hanem inkább politikai okokból tagadta meg, de most ez okok úgy látszik megszűntek. A kivételes intézkedés okául fel­hozták, hogy Szerbia rendkívüli viszonyok közt van. De a rendkívüli viszonyok természetéről mély hall­gatásba burkolóznak, ámbár mindenki azt hiszi, hogy csak a háború kérdésében hozandó túlzott hatá­rozatokról lehet szó, és hogy a magyarázat jogosult, a mellett több más tény szól, mely a moratóriumot kísérte. Ide tartozik a sajtótörvény felfüggesztése ; az alkotmány szerint ilyen rendszabályhoz békés és nyu­galmas időben folyamodni nem szabad. De a béke sem kívülről, sem belülről fenyegetve nincs s így miután mégis e rendszabályhoz folyamodtak jogosult azon föltevés, hogy is Bóka napja b­axellőfélben van. Vannak ugyan emberek, kik azt hiszik, hogy e rend­szabályt Risztics épen a béke érdekében s az omladina ellen intézte, s hogy az országot ostromállapot alá is fogja helyezni, de ezzel viszont azon tény nem hoz­ható öszhangzatba, hogy a 12 millió frank kény­­szerkölcsön kirovatott az országra. Egyedül Bel­­grádra 11/5 millió esik, ezenkívül rendkívüli adó­pótlékot is szednek be, mi természetesen a kor­mány békés intenziói mellett mind felesleges len­ne. Ezek a tények együttvéve a közvéleményt nagyban nyugtalanítják; kitűnik belőlök, hogy a helyzet a lehető legkomolyabb. A kormány nem­sokára kénytelen lesz szint vallani; minden ol­dalról sürgetik az eldöntést. A conservativek lapja a legerélyesebben azt hangoztatja, hogy válaszszon a kor­mány béke és háború közt. A szélső »Istók« vi­szont azt írja, hogy a hadikészületek befejezvék s a háborúhoz szükséges utolsó rendszabály, a kényszer­­­kölcsön is el van rendelve. (Az osztr. nemz. bank heti kimu­tatása) május 24. Bankjegyforgalom 277,725.330 frt — kr (— 4,188.250 frt.) Giró-betétek 1.205.042 ft 165 kr. (—­—462.510 ft 11 kr.) Beváltandó bankutal­ványok és más esedékes passivák 3,808.1871 frt 47 s kr. (-f- 184.436 frt 38 krajczár.) Fedezet: Érczalap 136,597.058 frt 54 kr (-f- 48 forint 81 kr), érezben fizetendő váltók 11,194.291 frt 67 kr (— 23.969 frt 16 kr), államjegyek, melyek a bank tulajdonában állanak 2,697.634 frt (-1­ 232.411 frt), leszámítolás 104,816.940 frt 4 kr (— 3,129.274 frt 19 kr.), köl­csönök 28,527.300 frt (— 85.800 frt), földtehermen­­tesítési kötvények beváltott szelvényei 158.307 ft 83 kr ( 6 983.414 frt 276 kr), beváltott és börzeszerűleg vásárolt záloglevelek : 66 2/3 % 4.070.933 frt 33 kr, (­6 152.933 frt 33 kr). Összesen 288.062.465 frt 41 krajczár. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőh­áz ülése május 26-án. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Wächter Frigyes, Gulner Gyula, Orbán Balázs. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kál­mán, Széll Kálmán, Perczel Béla, Szende Béla. Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, ész­revétel nélkül hitelesíttetik. Elnök: Bemutatja Liptó megye feliratát a ki­rályi haszonvételek szabályozása különösen az ital­­mérési jog megváltása és az iszákosság terjedésének megváltása iránt. A kérvényi bizottsághoz utasíttatik: Fehérszék, Bánfalva, Pribékfalva, Magosfalva, Hosszufalva, Aranymező, Csákmány, Pirosé, to­vábbá Kis-Buny, Hovrilla, Butyásza, Törökfalu, Nagy-Körtvélyes, Duruga, Somkutpataka Jedér, Nagy-Nyires,­ Gyökeres , Tölgyes-Lukácsfalva, Fe­­ric­e, Lemény, Toplicza, Letka, Kis-Nyires, Rész­től, Kis - Sólymos , Kozla - Csulla, Purkerecz és Várallya községek Kővárvidék ezredéves autonómiá­jának fenntartása és ennek meg nem engedése ese­tében Kővárvidéknek egészben Belső-Szolnok me­gyéhez leendő csatoltását kérik. Ugyancsak a kö­vetkező kővárvidéki községek részéről Sáaros-Magyar Berkesz közönsége Kővárvidékének Nagy-Bánya és Felső-Bánya városokkal leendő kikerekítése vagy kö­zelebbi törvényhatósághoz egészben leendő, csatolása iránt folyamodik. Kolczér, Kis Bozinta­­-Bozinta, Hagymás-Lapos, Nagy- Somkut törvényhatóságok fenntartása iránt folyamodnak, Kővár, Remete-Nagy- Fentős, Kis-Fentős, Puszta-Fentős, Szappan-Patak, Erdő Aranyos, Puszta Hidegkút Csokátesz-Blozsa Magura, Kötelesmező kővárvidéki községek Kővárvi­dékének Nagy-Bánya és Felső Bánya városokkal leendő kikerekítése vagy Belső-Szolnok megyéhez való csatolása iránt folyamodnak. Mindezen kérvényt a megtekintés végett le fog­nak tétetni a képviselőház irodájába. Felső-Bánya város, Méhtelek, Nagy-Peleske, Batizvasvár, Kis-Peleske, Udvari, Zajta, Szent-Már­­ton, Nagy Gécz, Vetés, Lázári, Pete, Sima, Puszta- Darócz, Óvári, Egri, Gyukod, Pátyod, Csenger-Ba­­gos, Ura, Szamos-Dobb, Csenger mezőváros, Zsa­­dány, Angyalos, Alsó-Újfalu, Hidegkút, Lénárd, Feketefalu, Tőkés, Alsó-Ternezaj, Felső-Újfalu köz­ségek, Szatmár megye közigazgatási székhelyének, Nagy-Károly mezővárosból Szatmár-Németi váro­sába áthelyezése iránt kérvényeznek. Hasonlókép letétetnek a ház irodájába. Elnök jelenti, hogy az igazságügy miniszter holnap fog válaszolni Domahidy Ferencz és Péchy Jenő képviselőknek a nagy­károlyi törvényszék meg­szüntetése tárgyában hozzá intézett interpellációira. Q­uitommoul vaiou­ls. Hegedűs Sándor a pénzügyi bizottság jelenté­sét mutatja be, a nemzetközi metermérték-hivatal felállítására és fenntartására 1876. évre szükséges póthitelről , úgyszintén az országban fellépett phyl­loxera terjedésének meggátlásáról szóló törvényja­vaslat tárgyában. A törvényjavaslatok tárgyalása az előadó és a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter felszóla­lására az osztályok mellőzésével fog napirendre tűzetni. Földváry Mihály a számvizsgáló bizottság jelentését mutatja be az 1874. évi szeptember 1-jétől azon év deczember 31-éig vezetett pénztári számadá­sok megvizsgálásáról. A jelentés tárgyalása legközelebb napirendre fog tűzetni. Folytattatott a zárszámadási bizottság jelen­tésének tárgyalása az 1873. évi zárszámadások tár­gyában. Madarász József egy határozati javaslatot ad be, mely így hangzik : »tekintve, hogy az 1867. év XII. t. sz. 41 és 42. §-ai világosan rendelik, hogy minden, a közösügyi bizottságok által, megállapított és szentesített költ­ségek előbb mintsem kifizettetnék, a magyar minisz­térium által a magyar országgyűléshez terjesztendő költségvetésbe felveendők: az említett törvény rende­leteinek megszegésével kiadott 3099 frt 17 kv. több­letre a felmentés meg nem adatik.­ Mihályi Péter megjegyzi, hogy e kérdés elő­fordult a zárszámadási bizottság korábbi jelentései­ben. Itt oly összegről van szó, mely Magyarország pénztárából kifizettetett ugyan, de utólag a zárszá­madási bizottság felszólalása folytán, a két kormány között ez iránt tárgyalások folytak s ezen összeg csakugyan elszámoltatott. Széll Kálmán részletes felvilágosítást nyújt a

Next