Pesti Napló, esti kiadás, 1876. szeptember (27. évfolyam, 210-235. szám)
1876-09-12 / 219. szám
*’19. szám. Budapest, Kedd September 12.1876. 27. évfolyam.. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételeit: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért feldlfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetéseit szintúgy mint előfizetések a Festi HS Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Budapest, sept. 12. A mai reggeli lapunkban közlött konstantinápolyi magánlevél hírt adott ama nagy várakozásról,melylyel Konstantinápolyban az új szultán »hatja« elé tekintettek. A »hat« megjelent, s mint ma reggel is említett s alantabb részletes kivonatban közlött tartalma mutatja, igazolta a nagy várakozást. A »hat« bizonyos erőteljes öntudatról tesz tanúságot. A »lázadókat«, mintegy haza fiait tekinti, a kik irányában a szultán kegyelmet gyakorol. S bizonyos különbséget tesz Szerbia, meg Bosznia s Herczegovina között, mig Montenegrót, mint souverain államot, a »hat,« mely a török birodalom népeihez van intézve, föl sem említi. Boszniát s Herczegovinát illetőleg a »hat« terjedelmes reformokat igér, s el is rendeli az ezekkel foglalkozó nemzeti tanács felállítását, a miből kitűnik, hogy a porta távolról sem gondol arra, hogy e föllázadt tartományainak ügyét, melyek közvetlenül a portától függenek s melyek lázadását a török hadsereg leverte, békekötés tárgyává tegye. Ezzel vissza van utasítva az orosz részről jött azon ajánlat, hogy a békekötés az említett tartományokra is kiterjesztessék, mi a Török- és Oroszország közötti rendkívüli feszült helyzetnek elég fenyegető jele. A »hat« egy másik pontjában még inkább fölismerhető a készülődő nagy háború magva. A szultán igen helyesen elősorolja a lázadás okait, melyek eltüntetését ígéri s az okok között határozottan fölemlíti az idegen izgatást. Hogy melyik államot éri e vád, ahhoz nem kell magyarázat, s hogy jó szerivel csak a háború előestéjén hangoztathat az államfő ily vádat, az is magától értetődik. A »hat« a török kormány azon erős elhatározásáról tesz tanúságot, hogy ez egyszer megkísérli, hogy ar legyen a saját házában s ez elhatározás egyértelmű a nagyobbmérvű európai háborúval. A török-orosz határon, mint az alább olvasható bécsi félhivatalos tudósítások mondják, oly csapatmozgalmak történnek, melyek világosan a háborúra való előkészületeket jelentik, s ha tegnap Bécsben, mint reggel megjegyeztük, elég alaptalanul rózsás színben látták a világot, ma a helyzet Bécsben is megváltozott s a »P. L.«-nak Bécsből azt távírják, hogy nem valósul meg azon (különben senki által sem hitt) hir, hogy a porta megnyugtató nyilatkozatokat tett, s hogy a hatalmak megvitathatóknak jelenték ki a porta békeföltételeit. — Anglia »az utolsó órában« még kisérletet tesz a fegyverszünet tárgyában s a többi hatalmakat a csatlakozásra hívja fel, ami mégis történik , de előreláthatólag eredmény nélkül. E nagyon komoly jelentés megegyezik azon hírekkel, melyeket a kormányhoz közel álló körökben hallhatni. Mind Törökmind Oroszország a kard élére állítják a keleti kérdést ; a diplomatiai tárgyalások elhúzódhatnak még néhány hétig, de a békében senki sem bízik s a diplomatia működése most is csak arra való, hogy ennek védve alatt idő nyeressék a háborúra való készületek befejezésére. Az ily szerfelett komoly helyzet közepette a béke s az európai államrend barátaira igen kínos hatást tesz Gladstone fellépése. Említettük már reggel, hogy az angol conservatív lapok ép úgy megtámadják az angol liberális párt vezérét, mint a német és franczia lapok legtöbbje, a nálunk uralgó felfogásnak pedig a ma reggeli budapesti lapok adnak kifejezést, melyek egyhangúlag elítélik az angol államférfia korteskedését. Az Angliában támadt ellenszenvtől, úgy látszik, Gladstone is meghökkent s a »Times«-hez intézett levelében magyarázza szavait, kijelentvén, hogy ő barátja Törökország integritásának s nem akarja a törököt Európából kiűzenni. A bécsi külügyminisztérium köreiben, úgy látszik, Gladstone föllépése szintén kínos sensatiót keltett. Ennek a tegnapi »Wiener Abendpost,« az e hivatalos lapnál szokatlan élességgel, ad kifejezést. A tárgy nagy fontosságánál fogva a következőkben szóról-szóra idézzük a »W. A.« felszólalását: »Angolországban mr. Gladstone úgy röpirata, mint blackheathi beszéde által az ellenzéki mozgalom élére állott. Különben említést érdemel, hogy tevékenysége ez irányban, még a szabadelvű párt részéről sem maradt megrovás nélkül. Főleg azt veték fel neki, hogy nagyon is pártember, szem elől téveszti az államférfim szempontokat és kormányképességéről nem épen megnyugtató bizonyítványt állít ki magának. A liberális körökben, mint az »Engl. Corr.« megjegyzi — csakugyan gyakrabban hallani azon véleményt, hogy a mostani kormány bukása esetén nem Gladstone, hanem Granville lesz a min.-elnök és hogy az alsóházban sem ő, hanem lord Hartington lesz a vezér. Ez már is érezi, hogy Gladstone-al szemben mily felelősség terheli és a sheffieldi késések lakomáján közelebb be is bizonyította ezt. Bár — úgymond — sok fontos kérdésben nem érthet egyet a miniszterelnökkel, mégis teljes elismeréssel van ennek sokoldalú nagy képessége iránt A keleti kérdést illetőleg — így folytatá a szót — nem akar végérvényes ítéletet mondani, csak azt akarná állítani, hogy Angolország most már nem érheti be a porta tagadásával, hanem pozitív javaslatokat is kell tennie. Nem tartozik reá megállapítani, hogy milyenek legyenek e javaslatok. De bátorkodik azon meggyőződést kifejezni, hogy a keleti kérdés megoldására irányuló minden kérdésnél a törökországi keresztény tartományok törekvései iránti részvétet kell tekintetbe venni, mint Angolországnak tisztán politikai érdekeit. — Mint e kifejezésekből kitűnik — folytatja most a »W. A.« lord Hartington érzi a maga állása felelősségét és egy irányban sem köti le kezeit, míg Gladstone úgyszólván, mint politikai szabad portyázó (»Freischärler«) lép fel, hogy mint népszónok a tömegek érzelmeihez folyamodjék. Ezeknél és kétségtelenül Belgrádban is egy pillanatra kedveltté fogja ez tenni, de sok párt felénél aggódó fejcsóválást idéz elő ezen fellépése és még az öreg Roebuck Robert is keserű megrovást mondott azon parlamenti tagok magatartása felett, kik bejárják az országot, izgatni a kormány ellen és akik, midőn a leghevesebb módon csatlakoznak az elkövetett kegyetlenségek feletti tiszteletreméltó felháborodáshoz, tán még nagyobb bajt idézhetnek fel: az általános háborút,akik Ausztriát 1849—1867-ig kormányozták. A dualismusra csak egy roszabb dolog következnék. Még a föderalista irányú »Gazeta Narodowa« is csak azon egy hasznát látja az egész czivódásnak, hogy mi magyarok meg fogunk győződni, hogy a centralismussal milyen kígyót meglengettünk keblünkön; különben a centralisták és föderalisták együtt fognak menni, ha a birodalom terheinek gyarapításáról volna szó. (Harczias hírek Szerbiából.) A porta azon nyilatkozata folytán, hogy fegyverszünetet nem engedélyez, a szerbek ismét nagyban készülnek a háborúra, mégpedig mindenféle szálas híresztelésekkel, így pl. azt állítják, hogy Deigrad kiáll egy félévi ostromot is. A kudarcz után, mit a szerbek az annyira dicsért Alexinácznál szenvedtek, e biztatás nevetséges. Jelentékenyebb háborúkészülődésnek tekinthetjük már azon tényt, hogy a szerb seregek tehetetlennek bizonyult vezényletében jelentékeny változások fognak történni. Az Ibar-sereg vezényletét Nikolics ezredes, a mostani hadügyminiszter veszi át, Csolak Antics ezredes Alimpics tábornokot fogja helyettesíteni, akit a nagy vezérkarhoz osztanak be. A hadügyminiszteri tárczát Milankovics ezredes veszi át, ki évek óta vezeti a minisztérium administratív osztályát. Az orosz tiszteket néhány nap óta mind a Drina-serghez küldik, mely folyvást erősíttetik és úgy látszik támadásra készül. Rajewski ezredes a hasonnevű orosz tábornok fia Alexinácznál elesett. Az orosz sereg egyik legkitűnőbb tiszte volt és már Sebastopolnál is, később pedig Taskend bevételénél tüntette ki magát; 50,000 rubelt hagyott hátra, hogy azt oszszák ki a szerb seregben. Mitricsevics orosz ezredes 12 tiszttel az Ibarsereghez utazott. Milán fejedelem a hadsereghez készül menni Paracsinba ; néhány napig Deligrádban fog időzni. (Az orosz czár most Livádiában időz Nikolajevics Konstantin nagyherczeg Orlande nevű nyári lakásán. Gorcsakoff herczeg és két helyettes államtitkára: Hamburger és Tomini báró november közepéig a czár mellett maradnak, ki ekkor az egész udvarral együtt Szt.-Pétervárba tér vissza. — Ignatieff konstantinápolyi nagykövet szabadságidejének kérdését e héten Livádiában újabban is tárgyalás alá veszik. (Az ázsiai orosz-török határról ismét aggasztó híreket jelentenek. Az örményországi orosz consulok mind azt írják kormányuknak, hogy a porta a kaukázusi határon háborús készületeket tesz. És az orosz kormány is öszpontosítja a Kaukázusban állomásozó katonaságot; Alexandropolnál máris két hadosztály táborozik. A tiflisi helytartó a török határ és a kikötők felé vezető nagy országutakat jó karba helyezteti. Poti, Suchum Kale, Georgjewsk várait teljesen védelmi állapotba helyezik, ellátják messzevivő ágyukkal. Sőt registrálhatunk már valóságos súrlódásokat. lobbi közt azt jelentik, hogy Poti váránál közelebb feltartóztattak egy török vitorlás hajót, mely fegyvereket szállít. Utóbbi időben gyakran látni gyanús török hajókat, melyek török ügynököket visznek, akik a kaukázusi mohamedán lakosságot háború esetén lázadásra sarkallják az orosz kormány ellen. Egy szentpétervári félhivatalos levelező már azt is írja, hogy a mondott határról gyakran jeleznek török rablótámadásokat, jól szervezett rablócsapatok ülnek be az erdős, hegyvölgyes orosz határvidékbe és ennek lakossága valóságos hadiállapotban él. Az orosz kormány katonai őrvonalat fog e határon felállítani. (Oroszország és a szerbek.) A »Pol. Corr.« szentpétervári levelezője szerint Szt.-Pétervártt és Moszkvában a szerbekért való lelkesedés lohadni kezd már és lohadni fog nemsokára a vidéken is. A szerb szolgálatban álló orosz tisztek mind azt jelentik, hogy a szerbek roszindulattal és bizalmatlansággal nézik őket, hogy a szerbek nyomasztónak tekintik az orosz nép támogatását; kivált a szerb tisztek azok, kik az orosz parancsnokoknak ellenszegülnek, ami nem kis mérvben járult hozzá a legutóbbi vereségekhez. A rajongás Szerbiáért már nagy részben megszűnt és általános a kívánság, hogy az orosz önkénytesek ne menjenek többé a szerb táborba, hanem inkább Montenegróba. E hangulat termézetesen nyomást gyakorol a szerb kölcsönre is és a szerbek javára kezdett gyűjtésekre. Nem sokára be fog állani az időpont, hogy a szerb kérdést teljesen háttérbe fogják tolni és már csak általánosságban a délszlávokra lesznek tekintettel. (Bolgárok letelepítése a krimi félszigeten.) Szt.-Pétervárról jelentik, hogy az orosz belügyminisztérium tervet készít, mely szerint a krimi félszigetre bolgárokat telepítenének, mert a tatárok folytonos kivándorlása következtében az egykor oly virágzó félsziget pusztulásnak indult és mert a bolgárok odatelepítése által az orthodox hitü lakosság ismét túlsúlyt nyerne az ottani musulmán lakosság felett. Két bolgár küldött jár most ez ügyben St.Pétervárott. A bevándorlóknak igen előnyös fizetési feltételek mellett adnak telkeket, sőt eshetőleg több évre fel is fogják őket menteni az adó alól. A király Erdélyben. sept. 12. A mai hivatalos lap közli azon beszédeket, melyeket ő Felsége a Nagy-Szebenben tisztelgő küldöttségek üdvözlésére válaszolt. Ő Felsége ugyanis következőleg válaszolt: 1. Megérkezéskor az indóházban a Wachter főispán által vezetett szebenmegyei és városi küldöttségnek., Őszinte köszönettel fogadom hódoló üdvözletüket. , Örömmel jöttem hosszabb idő múlva ismét e városba, s vigyék meg küldőiknek is, üdvözletem mellett azon biztosítást, hogy őszinte megelégedésemre szolgál, néhány napot körükben tölthetni. 2. A Fogarassy püspök által vezetett róm. kath. elérusnak: Nem kétlem, hogy önöket a hit ragaszkodás őszinte érzelmei vezérelték Elém, mert a kath. clerus mindenkor erős támasza volt a trónnak és a hazának. Hasonló őszinteséggel viszonzom tehát üdvözletüket s szivemből kívánom, hogy e nehéz idők viszonyai között is a mindenható vigasztaló szavaival, a vallásosság és erkölcsi elvek megszilárdításával, sikerrel közreműködjenek mindnyájunk buzgó óhajtásának teljesítésére, mely csakis állapotaink folytonos javulására s a gondviselésünkre bízott népesség boldogitására lehet irányozva. Legyenek meggyőződve mindenkori szives s jóakaró hajlamomról. 3. V a n c s a érsek által vezetett görög kath. klérusnak. Meg vagyok győződve az imént kifejezett érzelmeik őszinteségéről és biztosíthatom önöket, hogy az ország minden vallású lakóinak jóléte egyaránt szívemen fekszik. Megelégedésemre szolgál, hogy híveiknél a testvéries egyetértés és béke zavartalanul fennáll; s igyekezzenek továbbá is szent hivatásuk buzgó teljesítésében megőrizni e kincset, valamint a hűséget és törvény iránti tiszteletet a népességnél, s teljes elismerésem fogja mindenkor kísérni ebbeli működésüket. Fogadják köszönetemet tanúsított ragaszkodásukért. 4. A Román Miron metropolita által vezetett görög kel. román papságnak: Hódolatuk s hü ragaszkodásuk nyilvánítását kedvesen fogadom. A jelen idő nehéz viszonyai között annál fontosabb az egyházi rend hivatása, s különös megelégedésemre szolgál mindenkor, ha az erdélyi román klérus e hivatását buzgón teljesítve, híveit a trón és haza iránti hűségben, a testvéries egyetértésben és a törvény iránti tiszteletben megerősíteni igyekszik. Őszintén óhajtom, hogy ebbeli működésüket mindenkor a legjobb siker kisérje. — Elismerésemre s gondoskodásomra e téren bizton számíthatnak. 5. A dr. Teutsch superintended által vezetett ág. ev. papságnak, németül: Jól esik hüségök és ragaszkodásuk nyilvánítását hallanom, s nem kételedem, hogy önök ezeket mindenkor tettel is megfogják erősíteni. Igyekezzenek hivatásuk határain belől a népben a békét, egyetértést és törvénytiszteletet megszilárdítani, és Én mindenkor örvendeni fogok, ha önök így a protestáns egyháznak törvényadta — s csak a legmagasabb államérdekek által korlátolt — szabadságát, az ország és polgártársaik üdvére használják fel. Pártfogásomra és érdekeik igazságos méltatására mindig számíthatnak 6. A Wächter főispán által vezetett szebenmegyei küldöttségnek: Különös megelégedéssel fogadom Szeben megye képviseletének első hódolatát. Habár talán különféle érzelmekkel fogadtatott is az imént életbe léptetendő törvényhatósági életüket érintő njítás, meg vagyok győződve, nemsokára mindnyájan tapasztalandják, hogy az jólétüket nem fogja veszélyeztetni, minthogy a területi új rendezés által, a múltból átszármazott érdekek lehető kímélésével csak az czéloztatik, mit az ország érdeke s a közigazgatás javítása múlhatlanul kíván. És azért erős abbeli hitem, hogy hűségben és törvény iránti tiszteletben ez ifjú megye is versenyezni fog a régi testvérmegyékkel, biztosítandó ez által egyszersmind magának változatlan kegyelmemet s meleg rokonszenvemet, melylyel ez uj törvényhatóság fejlődését a legjobb kívánatokkal kisérem. 7. Szeben városa küldöttségének németül: Köszönöm Szeben városának a szives fogadtatást, és köszönöm önöknek a hit ragaszkodás eme nyilatkozatait. E város, mint az ország legszélső határán fekvő kulturális központ, kiválóan és elsősorban van hivatva a közjólét példás előmozdítása, az elkerülhetlen új intézmények meghonosítása és a törvények tisztelete által előljárni az ország és a polgárok javának előmozdításában. Örvendeni fogok, önöket ezen hivatásuk teljesítésében látni, s ebbeli törekvéseiket mindenkor jóakaratom kisérendi. Mondják meg polgártársaiknak, hogy szívemből örvendek — bár rövid időre — körükben időzhetni. 8. Brassó megye küldöttségének: Örvendek, hogy itteni idézésemet alkalmul vették be érzelmeik nyilvánítására, s különös megelégedésemre szolgál az új Brassó megye képviseletét itt láthatni. Reményem s kívánom, hogy az uj intézmény, mely területüket, mint fontos lánczszemet az ország törvényhatóságai közé sorozó, polgártársaik megelégedésére szolgáland, s hogy önök ez az állást az ország érdekeinek s saját jólétüknek előmozdítására fogják felhasználni. Vigyék és mondják küldőiknek szives üdvözletemet s őszinte sajnálatomat, hogy ezúttal a körülmények nem engedik, személyesen körükben megjelenhetni. 9. Kolozsvár város küldöttségének: Örvendek, hogy megjelenésük folytán személyesen mondhatom Kolozsvár képviselőinek a feletti sajnálatomat, hogy a körülmények nekem ezúttal nem engedik városuk meglátogatását. Köszönetet mondok tehát önöknek idejövetelükért s köszönetét hódolatuk s hü érzelmeik nyilvánításáért. Megelégedésemre fog szolgálni, ha talán nemsokára alkalmam leend némi időt körükben tölthetni, s személyesen meggyőződni azon szép haladásról, melyet e város, mint hallom, utolsó ottlétem óta minden tekintetben tett. Addig is vigyék küldőiknek szives üdvözletemet s biztosítsák őket különös kegyelmemről. 10. Marosvásárhely város küldöttségének : Köszönetet mondok önöknek itteni megjelenésükért s szívesen fogadom kifejezetten érzelmeik nyilvánítását. Őszinte sajnálattal értesültem ama elemi csapásokról, melyek által városuk közelebb szenvedett. Reményiem és kívánom, hogy az ég áldásával s szorgalmuk által veszteségük nemsokára helyre hozva. A ,,Pesti Napló“ tárczája, A rémes titok. Regény két kötetben, írták : Boloz Adolf és Dautin Gyula. — Francziából. — MÁSODIK KÖTET. XI. — Folyt — — Ön tudta,hogy compromittálhat engem s még is eljött. — Szeretem önt. Ab, h. csakhogy valahára elmondhatom. Ön kikerült. Ön nem akarta, hogy ajkaim e vallomást kifejthessék. De most meg fogja hallani. Igen, én szeretem ! . . — Hallgasson,hátha csakugyan ügyelnek reánk. — Mit bánom én, hisz engem nem látnak, nem hallanak meg. Ő mit se sejt. — Esedezem, ne taszítson vissza. Antoinette hátrált, rémülve látta, hogy nincs ereje, és hogy Richard kezében van, ledőlt egy székre, arczát kezei közé rejte és zokogni akart. Richard térdre borult. — Bocsánat! — Így szólt — hogy busizom, nem tettem helyesen, de hát nem gondoltam meg semmit. Szívem túláradozott. Beszélnem kell önnel, meg kell mondanom, hogy mennyire szeretem, és óh mily régóta . És elmondta, hogy miképen támadt benne e szerelem, mint rejtette ezt mindenki előtt. Mily dúlt lelkiállapotba ejtette a házasság híte, mily kétségbeesett leveleket írt anyjának. Utóbb le akarta küzdeni fájdalmát. De a genuai találkozás felszaggatta a sebet. Ekkor belátta, hogy e szerelem csak szíve végső dobbanásakor fog megszűnni. Nem állhatta meg tovább. Eljött utána Párisba. Közelébe jutott. Látni akarta mindennap. Esedezett neki, engedje magát szerettetni. Antoinette rémülten és mégis gyönyörködve hallgatta e lángoló szavakat. — Nem, ez lehetetlen! kiáltott fel. E szerelem bűn volna. — Miért ? Mert egy aggastyánhoz ment nőül, akit nem bir szeretni. — De szeretem. — Nem! Ön nem szereti. Érezhet iránta tiszteletet, gyermeki vonzalmat. De szive nem az övé, azt tudom. E szív az enyém. — Az öné!. . Esküszöm, hogy nem az. Bocsásson el., És ki akarta magát rántani az ifjú kezei közül. De ez visszatartotta. — Ön szeret! mondó és lángoló tekintetet vetett reá. Miért tagadja ? Ön épen úgy megőrizte emlékemet, mint én az önét. Mert honnét ered az a szenvedélyes előszeretet nagyon is középszerű festményeim iránt? Miért utazott Olaszországba. És miért boszankodott úgy, mikor genuai találkozásunk alkalmával férje mindent elmondott ? Miért utazott el oly váratlanul ? És most is, miért kerül el oly makacsul? Hát az, hogy minap meglátogatta édesanyámat ? — Anyját! És ő elmondta ? — Nem mondta, mert a szegény asszony tudja, hogy szeretem és nem akart felbiztatni. De eltagadhatja-e? Antoinette hallgatott, csak ziháló keble árulta el aggódó lelke állapotát. — Nos látja! folytatá az ifjú. És most ne gondoljon azzal, hogy egy napon félreértettük egymást. Mi örökre egymáséi vagyunk. Szeressük egymást! Nem! kiáltott fel Antoinette és visszalökte az ifjút. Amit ön mondani merészel, az bűn. Bocsásson el, már nagyon is soká hallgattam önt. E szavak után távozni akart, de Richard egyik karjával átkarolta. Hasztalan igyekezett az ölelésből kibontakozni, érezte, hogy gyenge, le van fegyverezve, le van győzve. Két nagy könycsepp hullott le szemeiből és egyszerre térdre esett. — Irgalmazzon! mondá. Az égre kérem. Bűnt követnék el, ha szeretném. Feledjük és többé ne lássuk egymást. Richard, az égre kérem! Richard felemelte és egész önkívülettel keblére ölelte az esedező nőt. — Nem! Nem! kiáltott fel és oly erővel állott ellent, hogy csakugyan kibontakozott karjai közül. Az ifjú utána sietett a szoba végéig. Antoinette rémületében már nem tudta mittévő legyen. Ekkor a kandalló mellett meglátta a csengetyűzsinórt. Összeszedte erejét, utána kapott és erősen megrántotta. Richard meghökkent. — Ah ! kiáltott fel Antoinette és megtörtén egy székre hanyatlott. A szomszéd szobák egyikében ajtót nyitottak. — Meneküljön! mondá halkan. Mártha jön. Richard az erkélyre sietett és míg Mártha ott benn Antoinette körül sürgölődött, addig óvatosan leereszkedett az erkélyről; körülnézett; nem látott semmi gyanúsat; végig sietett a kerten, felkúszott a kert falára; onnét egy percz alatt a mezőn termett és tovasietett; meg volt győződve, hogy senki se látta. Csalódott. Iriel már nem volt a kertben. De szobájából figyelemmel nézte az erkélyt. A sötétségtől mit se láthatott. De meghallotta a mászkálást, a lépteket. Lement és az éj hátralevő idejét a szomszéd fasorokban töltötte. Amint megvirradt, gondosan megszemlélte a kertet. Antoinette erkélye alatt látott némi lábnyomokat. Ezeket követte a kert falig. Itt már nem kételkedhetett, a falból két kő kiesett, a párkányzaton lábnyomok voltak. Itt valaki mászkált az éjjel. És ez más nem lehetett, mint a nyomorult festő. Iriel megmérte a lábnyomokat, hogy más is észre ne vegye ezt, visszatette a két követ a falba, leegyengette a letaposott földet és igy elenyésztetett minden nyomot. Richard másnap megtette szokott látogatását. Sem ő, sem Antoinette egy mozdulattal sem árulták el a lefolyt éjszaka izgalmait. — Hogy értik egymást! hogy tudnak színlelni gondoló magában Iriel A társaság sétálni ment a parkban. Maheurtier, Richard és Antoinette vegyes dolgokról beszéltek egymással. — Nem veszi észre, hogy az idő már hűvösebb kezd lenni ? szólt Maheurtier. — Az igaz, felelt Antoinette. Az éjjel oly vigyázatlan valék, hogy egy perezre nyitva feledtem az ablakot. De az máskor nem fog megtörténni. — Ez csakugyan vigyázatlanság volt, szólt Maheurtier; már az ősz kellő közepén vagyunk. — Izgatott is voltam. Nem tudom, valami rémület szállott meg. Ma éjjel Márthát magam mellé veszem. — Nagyon helyesen teszi, Richard mit se szólt. Iriel nem hallotta e megjegyzéseket, mert kissé odább állott és összehasonlította Richard lábnyomait azokkal, melyeket ma hajnalban felfedezett; ugyanazok a lábnyomok voltak! Most már eltökélte, hogy a következő éjjel és ha kell, tíz éjjel is egymásután virrasztani fog, amíg csak tetten nem éri Richardot. — Kedves Iriel, némi sürgős dolgaim akadtak, utasításokat kell adnom pénzügynökömnek. Önnek rögtön Párisba kell utaznia. — Hogyan. . . rögtön ? — Igen. Talán nem szívesen teszi ? — De igen . . . hanem későn van. — Tréfálni akar ? hisz még csak öt óra van. Még két vonat megy. — Az igaz, de ma .. . — Mi tartja vissza ? . . Ah! tudom már, ma péntek van és a hónap tizenharmadika. Ön babonás, és fél . . . — Úgy van, jegyzé meg Iriel mohón. — Hát nem bánom, menjen holnap reggel. — Amilyen korán csak tetszik. — Jól van. Megjegyzem, hogy két-három napra való munkája lesz. Este kilencz órakor Iriel már lesben állott. XII. Nagy aggodalommal várakozott. Maheurtier lakosztálya, majd Antoinetteé elsötétedett. Köröskörül a legmélyebb csend uralkodott. Figyelt, de nem vett észre semmit. Egész éjjel várakozott. Ezer meg ezer gondolat villant meg benne. — Nyilván gyanúperrel élnek, mert az éjjel ott láttak a kertben. Várnak jobb alkalmat, majd ha itthon nem leszek. Az igaz! Hiszen hallották is, hogy Maheurtier Párisba küldött. Tudják, hogy ma reggel utazom és 2—3 napig ott leszek. Virradni kezdett. A hűvös reggeli levegőtől már reszketés fogta el. Két éjszakája, hogy nem aludt semmit. — Mit tegyek! töprenkedek haragosan. Itt maradjak, mondjam, hogy nem akarok utazni. Ez lehetetlen. Maheurtier már tegnap este is furcsának találta habozásomat. Sejtessem vele, hogy valami veszély fenyegeti ? Megmondjam neki, hogy vigyázzon magára ? Nem! Semmiféle gyanút se szabad benne felkeltenem. ... Visszajöjjek ma este, hogy korareggel ismét utazzam? Ezt tehetem egyszer, de már másodszor nem. És nincs is célja, mert ha megtudják, hogy itt vagyok, hát vigyázni fognak magukra. Ekkor egy jó kisegítő gondolat villant meg agyában. »Igen ez a legjobb lesz!« kiáltott fel, nem gondolkozott tovább, oda sietett a kert azon része felé, melyen Richard az éjjel bejött. Itt a gyöngyörű léczezet mellett gyöngyörű gyümölcsfák állottak. Iriel körülnézett, senki sem látta. Ekkor hozzáfogott a fák pusztításához, leszedte a legszebb gyümölcsöket, levágta a fiatal hajtásokat. Ez egy perez műve volt. Aztán visszasietett szobájába és onnét figyelemmel nézte a kert ezen tájékát. Sohá nem kellet várnia. Negyedóra múlva jött a kertész. Ikel lesietett, mintha csak reggeli sétát akarna tenni. A kertész felé ment, társalgás közben észrevétlenül oda vezette a kert azon része felé, melyben az imént úgy garázdálkodott. George csakhamar észrevette a pusztítást. Budapest, sept. 12. (Az osztrákok és a personál unió.) Reggeli lapunkban registráltuk dr. Beer beszédét, mely kikel Ausztriában megindult personál-unionális mozgalom ellen. A lengyelek is kikelnek ellene, így a »Dziennik Polski« a »szórványos gácsországi föderalistákat« lehordja, amiért a dualismus megbuktatására spekulálnak, azon téves jegyződésben, hogy aztán ők veszik át az örökséget. Az urak nagyon csalódnak , az örökséget azon elemek fogják elnyerni.